A Hon, 1866. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1866-01-14 / 10. szám

10-ik sz. Vasárnap, január 14. Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terén, 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva Egy hónapra.......................... 1 frt 75 kr. 3 hónapra................................ 5 frt 25 kr. 6 hónapra................................10 frt 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik­ is, mindenkor a hó első napjától fog számí­­tatni Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere­z­ik szám 1-ső emelet. Szerkesztő lakása : Ország-ut 18-ik szám 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Negyedik évfolyam 1866. Beiktatási díj : 7 hasábos ilyféle petit sora . 7 kr. Bélyegdíj minden beigtatásért 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. Nyilt-téri 5 hasábos petit-sorért . 25 kr. Az előfizetési díj a lap kiadó hivata­lához küldendő. (Ferencziek tere 7. sz. földszint.) E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. JEJIöÄHRCt^isJL JCtelAi’Wäg»» ÆSBtank raagaeaBMi , «m«ko­mmm lassmma iÆEKeL 1866-diki első félévi folyamára Előfizetési ár : január — júniusi félévre 10 forint 50 krajczár, j­anuár — mártiusi negyedévre 5 forint 25 krajczár. _______________ „A HON“ szurk­a kiadó hivatala. PEST, JANUÁR 11. Politikai Szemle. (II.) A „Temps“ figyelmeztet, hogy a jelenlegi spanyol forradalom s egyes rész­lete mily meglepőleg hasonlít a vicalvarai fölkeléshez, mely 1854-ben O’Donnell tá­bornok vezérlete alatt tört ki. Ennek meg­mutatására egy csoport távirati jelentést és hírlapi tudósítást közöl azon időből, melyek valóban különösen és szinte szó szerint összehangzanak a jelenlegi tudó­sításokkal. Ugyanazon biztonság a láza­dás meghiúsulása iránt, ugyanazon hírek a fölkelőknek állandólag ismételt veresé­géről, utólag egész váratlanul a tudósítás San Luis kabinetjének elbocsáttatásáról és megszökéséről, azután a királyi rende­let, mely O’Donnell, Serrano, Ros de Ola­­no, Concha, Messina és Dulce tárnokokat minden méltóságaikba visszahelyezi, és a fölkelés nyilvános győzelme. A mai tudósítások valóban hasonlíta­nak azon közleményekhez, melyekre a „Temps“ bennünket figyelmeztet. Madridból e hó 11-kéről azt távírják : Zabala tábornok Malagonból előnyomul­va, a ciudad-reali parancsnok hadoszlopa a Cuadiana-völgyben s Echague tábor­nok a Tajo-völgyön át hasonlóképen előre törve, a fölkelőket kényszerítették a toledoi hegyek odahagyására. Prim Fuente-Azolispon át Portugálnak nyomul. A hadcsapatok megszállva tartják a he­gyek kijáratait. A fölkelők szétoszlása tö­kéletes. Az ország csendes. Ezen sürgönyt megerősítni akarja egy jan. 12-ke estéről keltezett párisi tudósí­tás, mely szerint biztos forrásból állítják, hogy Prim az őt üldöző hadcsa­patok elől menekült és fran­czi­a területre lépett. S az esti „Moniteur“ is megerősíti Prim tábornok legénységének szétrobbantását, s az a hegyekben keres menedéket.­­ A spa­nyol kormány megkereste a senatust, hogy Prim tábornokot elítéltethesse. Ezen távirati tudósítások között lehet­­len észre nem venni az ellentmon­dást. A spanyol királyi hadcsapatok a madridi sürgöny szerint kényszerítették a fölkelő­ket a toledoi hegyek elhagyására ; meg­szállva tartják a hegyek kijáratait ; a föl­kelők szétoszlottak s Prim Portugálnak nyomul ; a párisi sürgöny szerint mind­amellett, hogy a királyiak annyira őrzik a hegyi urakat, Prim franczia földre me­nekül s nem Portugálnak megy, mig le­génysége azon hegységben keres menhe­­lyet, honnan állítólag kiűzték. Még különösebb a dologban az, hogy anig jan. 11-kéről ezt távirják Páriából, ugyanonnan, ugyanaz napról ellenkező ér­telmű távirati tudósításokat is kapunk. A többi közt azt írják, hogy a barcellonai mozgalom alkalmával 13 halott maradt a téren . Prim­alik egészséges, a süker iránt biztos és mindennap h­ anyosának Páris­­ba. A másik 12-éről keltezett párisi sür­göny szerint átalános ott azon nézet, hogy a spanyol fölkelés győzni fog. Mindezeket összevetve, az eligazodás bajos. A franczia lapok maguktartásából annyit látunk, miként Párisban óhajtani látszanak a mozgalom mielőbbi levezeté­­sét , sőt a franczia kormány felszólította volna Izabella királynő kormányát a gyors intézkedésre. Izabella királynő két­ségtelenül kitelhetőleg fogja követni e tanácsot. Prim tábornok valóban nem kedvencz személyiség a császári udvar előtt : nem szeretik az eszmék miatt, me­lyeket képvisel ; nem szeretik, hogy mint katona a fölkelésre példát ad , s nem sze­retik végre, mint a mexicói spanyol ex­­peditio egykori vezérét. Élénk emléke­zetben áll Párisban, miként Prim tábor­noknak köszönhetni azt, hogy Spanyol­­ország­ gyorsan békét kötött Soledadban Juarezzel , s egyedül hagyta Francziaor­­szágot egy oly vállalatban, mely a dicső­ségen kívül nem hozott egyebet, mint za­vart reá nézve. Miután Mexicot említettük, megjegyez­hetjük, hogy a franczia kormány — mint minden oldalról írják — ugyancsak sze­retne Mexicoból menekülni. Többféle com­­binatio merült föl a Bécsben, Mexicoban s Washingtonban folytatott alkudozások al­kalmával, melyek eddig nem vezettek ered­ményre. A dolog nem múlik a franczia kormány jó akaratán ; a miniszterek mind­nyájan, maga a császár is meg vannak győződve az interventió megszüntetésé­nek szükséges volta iránt, de ezt a fran­czia kormány nem teheti rögtön, mert be­csületét koc­káztatja, ha elvonulása ál­tal jelt ad Miksa császár rögtöni megbuk­tatására. New-Yorkban különben azon hír kering, hogy Franczia-, Angol-, Olaszország, Ausztria s Spanyolország szövetséget kö­töttek volna, Miksa császár trónjának meg­tartására. A kérdések kérdése: II. Minden kérdés középpontja az, hogy mit akarunk a törvény betűjének, s mit a törvény szellemének tekintem? s minő kötelességeinkről vagyunk meggyőződve az egyik és a másik irányában ? Mint alattvaló, mint polgár, a törvény betűje által kötelezve érzem magamat, s legyen bár belátásom szerint a törvény hiányos ,— ha meghozatott, ha szentesítve van , akkor mint ügyfél tartozom maga­mat hozzá alkalmazni, s ha biró vagyok, a szerint­itélni ; — és ugyanez a kötele­zettsége van a kormánynak is, a törvé­nyek végrehajtójának, a mi nekem, a nem­zet egy tizenötmilliomod parányának. Mint a törvényhozó testület tagja, kül­detve vagyok a törvény betűjének neta­­láni hiányait, hibáit fölfedezni, javításuk iránt ajánlatot tenni, ha azok a törvény szellemének meg nem felelnek, vagy azt roszul fejezik ki, vagy vele épen ellenkez­nek ; hasonló joga van a kormánynak is ; ő is indítványozhat a törvény betűjén teen­­dő javításokat, módosításokat, hozzáadá­sokat, vagy akár eltörléseket. De sem a kormánynak,sem a törvény­­hozás tagjának nincs joga a törvény szel­leme ellen a törvény betűit megmásítani, valamig e törvény szelleme a nemzet szel­lemének irányát fejezi ki, s valamig e tör­vény szelleme a trón igaz érdekeit biz­tosítja. Tehát követelheti tőlem, mint törvény­hozótól a kormány, hogy az ország köz­­szellemének megfelelő törvény szellemében mindazon javaslataihoz segédkezet nyújt­sak, melyek az ország tartós boldogításá­­ra, s a trón állandó javára c­éloznak; de ha azt kívánja a kormány, hogy más vagy egy későbbi törvényszellemhez visz­­szatérő, — vagy egy még nem észlelt törvényszellemhez előre siető —­ elvek szerint módosítassanak a fennálló törvé­nyek , akkor előbb változtassa meg a köz­hangulatot, a népszellemet, amely ha megváltozik, akkor az bizonyosan oly elv­barátai által fogja magát képviseltetni, a­kikben e visszatekintő, vagy elősiető irány kifejezését feltalálja. Nem akarom azt állítani, hogy ezzel valami új dolgot fedeztem fel ; a Schmer­­ling-féle központosító kormány igen szor­galmasan berendezte azt, hogy Magyar­­országon, kormányi segítséggel olyan lát­szólagos közszellemet alkosson, mely a köz­pontosítás értelmében alkotandó közjog számára possibilis képviselő választások útját kiegyengesse, s úgy hiszem, a mos­tani kormánynak sem lehet szemére vetni, mintha elmulasztotta volna azon előny felhasználását, miszerint kézzel foghatóvá tegye a magyar nép előtt, mennyi előnye van a mostani dicasterialis rendszernek, az előde hibáiból összealkotott rendszer fölött, s felállítsa a dilemmát, melynek egyik véglete az eclatans semmivététel, a másik vége pedig a mostani barátságos bizalmi kormányzat, hogy az utóbbit mentül kedvezőbb szinben állítsa elénk. A válasz­tások tanúskodnak róla, hogy az sok he­lyen sikerült. A dicasterialis rendszer hívei több helyütt győzelmeskedtek, mint 1861-ben, midőn e rendszer nem volt egé­szen kerékvágásba igazítva. Ez arra mutat, hogy a kormány tudja jól, mit jelent „az alulról jövő pressio?“ A felülről jövő pressiót már kipróbálták a centralisták, és nem boldogultak vele. Ezt kiállta az ország. Váljon kiállja-e az alulról jövőt is ? Ezer meg ezer intelligens hazafi várja a jelen országgyűléstől magány jólléte eszközeinek létrehozását. A tizenhét év óta felsarjadt összes jogtanult fiatalság várja az átkos bűverő feloldását, mely, közjogi kérdéseink felfüggesztése miatt, pályáján, mint tilalomra, van keresztül fektetve , azon kínos alternatívát hagyva fenn számára, hogy vagy alkotmányos ér­zelmeit tagadja meg, vagy czélja elérhe­tésétől maradjon távol ; é­s azonkívül a nemzet milliói tekintenek követelő biza­lommal a képviselőház felé, egymással összeforrt égető bajaik orvoslását várva attól. E nehéz pressio ellen kell magát most a nemzet törvényhozó testületének, — a törvény szelleméhez alkalmazva, fentar­­tani. E törvény szelleme, mint I. czikkem­­ben mondom, Magyarország jobbléte és a szabadelvűsé­g , a trón szilárdsága és a test­vérországok alkotmányos élete. Nekem, ki e lap legelső programmját, aláirtana, változatlan kötelességem mind ez elvekhez hűnek maradni ; de gondol­ják meg, a­kik más utat követni jobbnak látják, hogy ha egyikkel ezek közül arányta­lan nyomást akarnak gyakorolni, nehogy a többi valamennyinek feláldozását eszkö­zöljék ki általa ! Nehogy a jobblétért a szabadelvűséget vagy a trón pillanatnyi lát­szólagos érdekéért az alkotmányos életet megrövidítsék. Mert ezek, kölcsönösen tartják fenn egymást, és együtt képeznek egy életképes organizmust. Azért nem óhajtanám a törvény szelle­mét akár úgy átalakulva tapasztalni, hogy az vagy „Magyarország jobb létét“, vagy „a szabadelvű intézményeket“, vagy „a trón hatalmi szilárdságát“, vagy „a szövetkezve egyesült többi orszá­gok alkotmányos kormányzatát“ csor­bítsa. De hát éri-e e vád azon törvényeket, melyeket mi alkotmányunk alapjának ne­vezünk ? Azt mondják, mindig csak átalánoss­á­gokban állítunk valamit, s azokra is általánosságokban lehet válaszolni. Természetesen. Miután a vádlót kötele­zi a bizonyítás, s mi még eddig nem hal­lottunk egyéb vádat alaptörvényeink el­len, mint hogy azok a felbomlásra vezet­nek, s ezért revideálandók, eltörlendők. De hogy melyik közülök az ily következ­ményekkel, az ily szükségképeni inten­­ziókkal gyanúsított rész ? ezt nem akarja bebizonyítani senki, mert könnyen, sőt bizonyosan odajutna argumentatiójá­­val, hogy többet bizonyitna, mint a­meny­nyit bizonyítani akart; t. i. azt bizonyíta­ná be, hogy egyátalában minden szabad­elvű alkotmány veszélyes a kormányok­ra nézve, akár Pesten, akár Bécsben adassanak azok ki. — Hátha az ellenkező állítás még köny­­nyebben kimutatható lenne? Hátha 18­48-iki alkotmányos alaptéte­leink mindegyikéről be tudjuk bizonyí­tani, hogy azok mindazon kívánalmak­nak megfelelnek, a­miket tőlük a trón és a nemzet, a társországok, és az európai ha­­adás szabad szelleme követelnek, — — ha szigorúan és lelkiismeretesen megtar­tatnak ? Megkísértjük. Jókai Mór. Az elnök jelenti, hogy Szemző Nán­dor, bácsmegyei rigyiczai képviselő be­nyújtotta megbízó levelét, mely a kilen­­czes igazoló bizottmányhoz utasittatik. (Szemző N. ellen már elébb érkezett pe­­titió.) A kérvény-bizottmány tagjaivá meg­választottak 199 beadott szavazat közül: Ghyczy Kálmán 179, Tisza Kálmán 178, Szentkirályi Mór 175, Bónis Sámuel 175, Gorove István 171, Kubicza Pál 171, Tolnay Károly 163, Geduly Lajos 163, Ivánka Imre 157, Miletics Szvetozár 155, Trefort Ágoston 102, Vécsey József 93, Zsedényi Eduárd 87, Papp Zsigmond 86 és Sárközy József 83 szavazattal. Tegnap a ház azt határozta, hogy a Papp Simon máramaros megyei felső­­vissói képviselő ellen benyújtott kérvény s mellékletei felolvastassanak. Ennek folytán a második osztály elő­adója, Hollán Ernő megkezdi az említett irományok felolvasását. A két első okmány jelentéseket foglal magában azon küldöttség eljárásáról, me­lyet Máramaros megye főispánja nevezett ki a választás után, az egyik okmány sze­rint a választás alkalmával előfordult „ve­rekedések“, a másik szerint pedig „ren­detlenségek“ megvizsgálására. Következett volna a tanúvallomásokról felvett jegyzőkönyv felolvasása , azonban Patay István a következő indítványnyal lépett fel . Itt már egy harmadik okmány olvastatott fel, melyből tökéletesen kitűnik, hogy a főispán a ház jogaiba belevágva a követválasztás alkal­mával történt kihágások megvizsgálására kül­döttséget nevezett. E tény nagyon aggasztó, mert ha mi ezen irományokat, mint a petitióhoz kötött iratokat tekintetbe veszszük, úgy jöven­dőben, ha valamelyikünk oly szerencsétlen leend­ő főispánnak és más méltóságok kegyét nem bír­ni, az efféle mellékes inquisitionalis iratokkal helyünkbe akármelyik Reichsrathi nagy férfiút ezen házba becsempészhet. Ezen tekintetből én ezen iratokat, mint semmiseket félrevettetni kérem. Ivánka Zsigmond azt hiszi, hogy a főispán itt csak az elkövetett bűntények kiderítésére indított vizsgálatot. Az egyes tanúvallomások felolvasását fölöslegesnek tartja, s az osztály véleménye mellett szavaz. N­y­á­r­y Pál : Tisztelt ház ! A felolvasott kéz irat hallatára, azt hiszem, a tisztelt háznak nem annak kell eszébe jutni, hogy igazolandó-e a kérdéses követnek választása, vajjon ezen eljá­rás megegyeztethető-e a választásra vonatkozó 1848. évi 5. törvényczikkel. Itt elvi kérdés forog fenn, s mielőtt tovább mennénk, véleményem szerint ezt kell megoldanunk. Az általam idézett verificationális törvény első betűjétől az utolsóig át van hatva azon szellemtől, hogy a választás­nak tökéletesen szabadnak kell lenni; annyira át van hatva, tisztelt ház, miszerint ki ki tudja, hogy a megyei alkotmányos hatóságnak sem le-,­het arra semmi befolyása, hogy egy a megyétől független központi választmány vezetésére van bízva az egész választási eljárás. Még tisztviselő név is ezen központi választmányban csak egy fordul elő, az alispáné, oly alispáné t. i. a ki vá­lasztott tisztviselő. Meg van határozva, minden­esetre nézve, hogy mi történjék, meg van hatá­rozva az összeírás módja, meg van határozva az összeírás ellen emelhető panasz iránti eljárás, mindezekre nézve bíró : a választott központi vá­lasztmány. Ezen felül a törvény mit sem rendel, mint azt, hogy ha a választás ellen kifogás vagy panasz tétethetik, abban bíró a ház. Már most alkalmazzuk ezen felolvasott iromá­nyok alapján ezen esetre a törvény rendeletét, megtartatott-e az, vagy nem ? Én azt hiszem, hogy nem , mert nem tagadom ugyan, hogy a választás előtt és alatt fordulhattak elő bűnté­nyek, melyek törvényszéki eljárást igénylenek ; de ez eljárás megkülönböztetendő azon vizsgálat nemétől, mely a választott követ választása ellen lehető panaszokra vonatkozik. Igaz, hogy végte­len kényes dolog e kettőt megkülönböztetni, de nem lehetetlen. Mint tudjuk, e tárgy több me­gyének, nevezetesen azon megyének is, melynek egyik kerületét van szerencsém képviselni, figyelmét igénybe vette. E megye központi bi­zottmánya azonban, midőn ily vizsgálat szüksége fordult elő, kijelentette, hogy a bűntényeknek megvizsgálása a választmány küldöttségének ha­tásköréhez nem tartozik, hogy attól független. Én egészen meg vagyok győződve, miszerint a tisztelt ház szintén meg fogja e két esetet kü­­önböztetni, azt tudniillik, hogy meddig terjed hatósága még az alkotmányos törvényszéknek, és hol szűnik az meg, és hol van azon határ, me­len túl mennie nem szabad. A­mik itt felolvas­tattak, azt igazolják, hogy itt a vizsgálat nem speciális bűnvádi esetre, de világos szavakkal „a választás alkalmával történt rendetlenségekre“ vonatkozik. — Ennélfogva azt hiszem, e tény elegendő indok annak kijelentésére, hogy a me­gye főispánja által elrendelt vizsgálatot, mint illetéktelent jelen tárgyalásunk alapjául nem ve­­tetjük, s hogy ha szükségesnek látandjuk, a vizsgálatot magunk fogjuk saját hatóságunkból elrendelni. Somssich Pál elismeri, hogy a vá­lasztást vizsgálni csak a ház van jogosít­va, de a törvény szerint a választás ellen­­ emelt panaszt okadatolni kell. ő ez eset­ben a főispán által elrendelt vizsgálat eredményének melléklését a kérvény okadatolásának tekinti, s véleménye sze­rint ezt figyelem nélkül hagyni nem le­het. Azt hiszi, hogy helye van a vizsgá­latnak. Bónis Sámuel osztja Nyáry nézetét. Nem a főispánnak kell vizsgálatot rendel­ni, hanem a középponti bizottmánynak. Tisza K. : T. képviselőház ! Én is osztom tökéletesen Nyáry Pál képviselőtársunk nézetét, nem is tartom szükségesnek, — mert úgy látom, hogy azon tekintetben körülbelül mindnyájan, vagy legalább a nagy többség egyetértünk, — arról szólani, hogy a hatóságok vizsgálatának magukra a választási tényekre kiterjedni nem szabad, hanem csak a bűntényeket illethetik, és azért egyedül azon alkalmazásra nézve kívánok szólani, mely tekintetben Somsich Pál képviselő­­társunk által Nyáry Pál alkalmazása megtámad­­tatott, és e tekintetben is Nyáry Pál véleményét osztom. Igaz az, hogy a petitiókat indokolni, ok­adatolni kell a törvény értelmében, de kérdés, akár indoknak, akár okmánynak el lehet-e fo­gadni oly beadványt, melyre nézve tisztába va­gyunk, hogy már eredetére nézve törvénytelen. (Helyeslés.) Mivel pedig minden ilyen tisztviselő által a választási tényekre nézve végrehajtott vizsgálat már eredetére törvénytelen, épen ezért nézetem szerint figyelembe nem is vehető. (He­lyeslés , zaj.) Somssich Pál még egyszer akart a tárgyhoz szóllani, de ez a ház szabályai értelmében nem volt megengedhető. Vláh Alajos megjegyzi, hogy Papp Simon választása nem folyt le oly simán, mint Szaplonczay képviselő előadta. Sze­rinte a főispán (Mán József) törvényesen kinevezett főispán, ki e hivatalt már 1861-ben is viselte, s kinek kötelessége volt a vizsgálatot elrendelni. Azt hiszi, hogy a főispánt e jogától nem lehet meg­fosztani. Kéri a vizsgálatot. Szentkirályi Mór azt tartja, hogy ha a mellékelt okmányok formára nézve nem is helyesek, tartalmukat mégis figye­lembe kell venni. A vizsgálat mellett van. B­e­s­z­e János hasonértelemben nyilat­kozik : Ivánka Imre: Talán sikerül néhány szóval eloszlatni a kérdést. Ha arról volna szó, hogy egyes bűntények megvizsgálását rendelte el a törvényszék, és ezen vizsgálat eredménye mellékeltetett volna a petitióhoz, akkor megnyu­godhatnék a tisztelt ház, nem a tekintetben, hogy a választás eredményébe avatkozott a tör­vényszék, hanem abban, hogy az illető panaszró fél mellékletül használta fel a vizsgálat jegyző­könyvét. (zaj.) Tovább megyek. A főispán vizs­gálatot rendelt nem csak a bűntények megvizs­gálására, hanem ugyanazon bizottmányt avval is megbízta, hogy a választás körül történt ren­detlenségeket vizsgálja meg, és ez azt is vizsgál­­gatta : hol, mennyi pálinka fogyott el, és azt ki osztotta, miért osztotta ki? (zaj.) Van e joga egy főispánnak ily módon beavat­­kozni a választásokba, vagy nem, eltekintve at­tól, váljon, törvénye főispánnak tekinthető-e a mostani, vagy nem, ezen kérdést vitatni most nem akarom — de még a valóságos főispánnak sem lehet joga ilyképen avatkozni a választások­ba (szavazzunk !) Böszörményi László úgy értelmezi a 48-diki választási törvényt, hogy az tö­kéletesen szabaddá akarta tenni a válasz­tást, s felmenteni a kormány befolyása alól. Most nem létezik olyan kormány, milyenre a 48-diki törvényhozók gondol­hattak. Itt az az eset fordul elő, hogy a főispán jogtalanul beavatkozott. Ez nem criminális vizsgálat, miután a vádlottak nem lettek kihallgatva. Veszélyes pre­cedensnek tekinti, s a pót-petitio figye­lembe nem vételét ajánlván, igazolásra szavaz. Thalabér Lajos a mellékelt jegyző­könyvek alapját semmisnek tartja, miután politikai vizsgálatot tartalmaznak. Fölös­legesnek tartja továbbá az iratok felolva­sását. Klauzál Gábor a vizsgálatot ajánlja a ház részéről már csak azért is, mivel ez a főispáni vizsgálat előfordult. Úgy értette az iratokból, hogy ez „verekedé­sek“ miatt indíttatott meg. Rudnyánszky Flórián a vizsgálat mellett van. A ház erre szavazást kívánván, Patay István, mint indítványozó, még egyszer szót emel, s idéz egy másik okmányt, melyben csak „ rendetlenségek “-ről van szó. Az elnök a kérdést oly formán véli fel­teendőnek, váljon a felolvasott nyomozá­sok eredménye figyelembe vétessék-e,­­ vagy nem ? Zsedényi Eduárd és Siskovich József ennek ellenében az osztály vélemé­nyének el vagy nem fogadását kívánják előbb kérdésre kitüzetni. Tisza Kálmán megjegyzi, hogy té- Országgyűlési tudósítás. Az alsóház ülése jan. 13-án. Az elnök 10 órakor megnyitván az ülést, : felszólítja gróf Ráday Lászlót a mai ülés jegyzőkönyvének vitelére, Tóth Vilmost pedig a szólók feljegyzésére. Joannovics György felolvassa a január 11-diki ülés jegyzőkönyvét, mely­nek módosítását a tegnapi ülés elren­delte. Tóth Vilmos pedig felolvassa a teg­napi ülés jegyzőkönyvét. Mindkettő hite­lesíttetett.

Next