A Hon, 1866. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1866-01-26 / 20. szám

20-ik sz. Péntek, január 26. Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terén, 7. sz. földszint Előfizetési díj: Pentán küldve vagy Budapesten házhoz hordva Egy hónapra....................... 1 frt 75 kr. 3 hónapra............................ 5 frt 25 kr. 6 hónapra............................10 frt 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni Miiden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere­z­ik szám 1-ső emelet. Szerkesztő lakása : Ország-ut 18-ik szám 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Negyedik évfolyam 1806. Beiktatási díj : 7 hasábos ilyféle petit sora ... 7 kr. Bélyegdíj minden beigtatásért 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás melle­tt kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. Nyilt-téri 5 hasábos petit-sorért . 25 kr. Az előfizetési díj a lap kiadó hivata­lához küldendő. (Ferencziek tere 7. sz földszint.) E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. PEST, JANUÁR 25. Politikai Szemle. (II.) A francziák császárának trónbe­széde a „Köln. Zig“ párisi levelezőjének állítása szerint határozottan rosz hatást tett. Az — írja levelező — egy oldalon sem felel meg azon várakozásnak, mely­lyel iránta voltak. Igen heves vitáknak néz­nek elébe a franczia törvényhozó gyűlés­ben, mert a beszéd nem oly természetű, hogy az ellenzék kedélyét lecsillapítná. A császár ugyanazon tacticát követi Ame­rika irányában, melyet Johnson követ­ő irányában , igen engesztelékeny forma tekintetében, tulajdonképen azonban ki­jelenti, hogy nem térend el eddigi politi­kájától. Egy kis fenyegetőzés is kivillan belőle, amidőn azt mondja: nemzeteknek, melyek függetlenségökre féltékenyek , mindent kerülniük kell, mi méltóságukat és becsületöket érinthetné. Legroszabbul fogadtatott azon hely, a­hol III. Napo­leon császár doctrinaire tárgyalásába bocsátkozik a parlamentarismusnak. — Mire való — kérdezik — ezen kelle­metlen vita, ha az eddig követett útról nem térnek el, mindazon intések daczára, melyeket a közvélemény fáradhatlanul intéz hozzájuk? A hallgatás, e kérdésnek mellőzése megmondana mindent, mit e tárgyról mondani lehet. A hang, melyet a trónbeszéd választott, épen nem szeren­csés. Ennélfogva nem csudálkozhatni, ha a beszédnek épen a végét tapsolták meg leginkább a senatorok ; hasonlóképen tör­tént a császár azon állításával, hogy a pápa nélkülözhetlen hatalma fentartandó. Metternich­­g kalapja — végzi levelező — a diplomaták karzatáról a terembe bukott le a szertartás alatt, mi nagy ne­vetést támasztott. Maga a beszéd nem gerjesztett örvendetes hangulatot, s csak egy a vélemény, hogy hatása nem az óhaj­tett vala. Az „Ind. beige“ szemleírójának sem igen tetszik a franczia trónbeszéd bel-­ügyeket illető részének vége. „Valóban ha a császár beszéde békés és jó szellemű a külügyeket és távol expeditiókat ille­tőleg, másfelől kevéssé bátorító a szabad­ság barátaira, azon helyeit tekintve, me­lyek a bel­helyzetet és Francziaország szabadelvű vágyait illetik. Nemcsak, hogy nem helyzi még kilátásba sem az épít­mény betetőzését, mit régóta ígérnek és folyvást várnak, sőt visszautasítja mint a szilaj türelmetlenség nyilatkozványát a szabadság felé törekvést , mi azon új korszakot jellemzi , a melybe Fran­cziaország lépett az 1863-diki általá­nos választások óta. Azon politicai sza­badságokban, melyeket Thiers oly mél­tán nevez szükséges szabadságoknak, és a melyek egyedül alkothatják az or­szág önkormányzatát, nem lát egyebet, mint haszontalan akadályt, mi a kor­mányt megfosztja minden erejétől és min­den kezdeményezéstől.“ stb. A spanyolországi ügyekről ezt írja a „Köln. Zig“ párisi levelezője : Prímnek portugali területre lépése által nem javult a dolgok helyzete Spanyolországban. O’ Donnell állása nagyon fenyegetve van, s talán a leggyűlöltebb személyiség e pilla­natban az ibériai félszigeten. A királynő­nél sem áll nagy kegyben,s anyja, Krisz­tina királynő, nyíltan tanácsolta neki, hogy Esparterót állítsa egy kabinet élé­re. O Donnell czélja : a királynőt arra bírni, hogy mondjon le fia javára, s őt tegye régenssé. Ezen tervével még nem hagyott föl, s mint állítják, föl akarja használni a királynő bekövetkezendő le­­betegedését, hogy magát absolut urá­vá tegye Spanyolországnak. A catalo­­niai és arragoniai felkelésről hiányzik minden tudósítás. O’Donnell azonban attól látszik tartani , hogy Prim az előbbi tartományba megy Portugálból Francziaországon át vagy a tengeren. A „Patrie“ azt jelenti, hogy a cataloniai fő­kapitány e­miatt parancsot adott a fran­­czia spanyol határok legszigorúbb őrzé­sére. Ezenkívül négy hadihajó czirkál a cataloniai határokon, a mostani felkelés feje minden kiszállásának megakadályo­zása végett. A spanyol demokraták Prím ellen vannak. Úgy látszik, hogy ez sok befolyással volt vállalatának eredmény­telen kimenetelére.“ Ezen tudósítás mellett igen érdekesek, Spanyolországról szólván, a legújabb táv­irati jelentések is. Egy bayonnei, január 24-kéről keltezett sürgöny szerint madri­di, jan. 23-ai tudósítások azt jelentik, hogy a lissaboni spanyol kö­vet még nem erősíti meg Prim átlépését Portugálba. Ezen meg­erősítést türelmetlenül várják. A lapok azt állítják, hogy Prím Besaból (Portu­gal) távirati sürgönyt intézett volna ne­jéhez, ki Madridot nem hagyta el. Lissabonból jan. 19-éről pedig ezt táv­­írják . A Braganzába belebbezett spa­nyolok közöl 200 elillant, hogy ismét Spanyolországba jusson. (Ezek alkalma­sint nem azért szöktek meg, hogy szán­dékuk volna O’Donnell haditörvényszé­kei elé állani.) Az amerikai congressus elé terjesztett okmányok egy new-yorki sürgöny sze­rint azzal vádolják Napóleon császárt, hogy megszegte a semlegessé­get, mivel bűnrészessé tette magát a rabszolgaság behoza­talánál Mexicóba. Országgyűlési tudósítás. Az alsóház ülése jan. 25-én. A jegyzőkönyvet vezeti Tóth Vilmos, a szólókat jegyzi Dimitrievics Milos. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesí­tése után a VII. osztály előadója gr. K­e­g­­levich Béla pótlólag jelenti, hogy Luk­­sics Bódog pozsonymegyei stomfai kép­­viselő megválasztatását az osztály meg­­semmitendőnek véleményezte, miután ki­tűnt az, hogy 4 jelölt lévén, a szavazás alkalmával ugyan legtöbb szavazatot Luk­­sics Bódog, de általános többséget senki sem nyert, s az elnök a másodszori sza­vazást a két legtöbb szavazatot nyert je­löltre még sem rendelte el, mint a válasz­tás mellett benyújtott kérvényben állítta­­tik azért, mivel a másik párt, melynek je­löltje Szálé Antal, Luksics után leg­több szavazatot nyert, nem kívánta a má­sodszori szavazás elrendelését. Az osz­tály véleménye szerint ez nem menti a választás törvénytelenségét, miután a jegyzőkönyvben nincs felemlítve az, hogy ezután Luksics Bódog felkiáltással vá­lasztatott volna meg. Időközben Szálé Antal meghalt, s pártja részéről szintén érkezett egy kérvény, melyben kérik a választás érvényességét elismerni, miután ők is Luksicsot óhajtják képviselőül. Az osztály azonban, törvénysértés forogván fenn, véleményét meg nem másíthatta, s a megsemmisítés mellett marad. Halász Boldizsár, T. képviselő­ház ! Én azon általános elvből kiindulva fogok e tárgyhoz hozzá­szólani, hogy szomorúan tapasztalván már az első izbeni választásoknál is, miszerint azok többnyire erkölcsi, de igen gyakran, anyagi ve­szélyekkel, verekedés­i és gyilkossággal is jártak, én részemről a hol és a­míg csak lehet mindenütt igazolandónak fognám véleményezni a követválasztást, hol világos törvényszegést nem látok , ezen esetben különösen azért is, mert úgy tartom, hogy a t. ház, nem hivatalból jár el, hanem panasz alapján bírálja a választást. Ezen esetben igaz, a jegyzőkönyv ellen emeltetett pa­nasz, de ha e panasz Szálé Antal úr által nem emeltetett volna, ezen jegyzőkönyvet rendben lévőnek kellett volna tartanunk. (Ellenzés.) Mert a jegyzőkönyv azt mondja, hogy Luksich Bódog átalános többséggel választatott meg. Igaz, az el­nök hibája volt, hogy a relatív többséget téve­désből törvényesnek elfogadván, mellőzte az ál­talános többség új választás­­általi kipuhatolását ; de ha ezt Szálé Antal úr, mint panaszt fel nem hozza, senkinek oka nem lett volna, a jegyző­könyvet törvénytelennek, vagy hiányosnak tar­tani, annál kevésbé, mert hiszen másodszori sza­vazást senki sem követelt. Szálé Antal úr panaszt emelt ugyan, de idő­közben meghatározván a panasz elenyészett. Ezen esetben tehát úgy veszem a dolgot, mintha a panasz be sem adatott volna, annál inkább mert Szálé Antal úr választói, kiknek joguk lett volna panaszt emelni, kinyilatkoztatják, hogy azért történt az elnöknek ezen hibás eljárása — mit én sem tartok helyesnek — mivel a választók Luksich Bódog választásában egyesülvén sza­vazni nem is akartak. Én tehát t. képvi­selőház oda nyilatkozom, hogy a hol panaszló, s igy sérelem nincs, ott biró sem lehet senki. Itt volt ugyan panasz, de mely a sértett fél halálával elenyészett, én ennélfogva ezen választást, mely jogilag panaszmentnek te­kintendő, részemről igazolandónak kimondatni óhajtom. (Helyeslés). Gr. C­s­á­k­y László a törvényre hivat­kozással, mely szerint az elnöknek új sza­vazást kellett volna elrendelni, miután átalános többséget senki sem nyert, pár­tolja az osztály véleményét. Az elnök kérdésére a ház elhatározta a pozsonymegyei stomfai választás meg­semmisítését, s ennélfogva a pozsonyme­gyei középponti bizottmány új választás elrendelésére fog felszólíttatni. M­a­r­ó­t­t­y János szathmármegyei krassói képviselő választása ellen egy oka­­datolatlan kérvény nyujtatván be, az osz­tály előbb igazolást véleményezett, azon­ban egy második kérvény állítása szerint a választási nap estéjén a Maróthy-párt verekedést kezdett, s ennek folytán 10 község nem szavazott. A verekedés al­kalmával egy ember állítólag agyon is üttetett. Az osztály annak kiderítésére, hogy melyik párt kezdte a verekedést , s vál­jon volt-e ez befolyással a választók jo­gának gyakorlására — vizsgálatot véle­ményez. Tisza Lajos. T. hát ! ez ismét oly eset, midőn az osztály egyszer véleményét kimon­dotta, és újabb panasz adatvan be, — az osz­tály véleményét megváltoztatta. Ezen újabb panaszlevél, az én felfogásom szerint, ki szintén tagja valik az osztálynak, nem tartalmaz tulaj­donkép újabbat az elsőnél, ez csak több szósza­­porítással való előadása az ott már benfoglal­­taknak. Alá van írva ezen ujabbi folyamodás ugyanazon községek lakói, bírái és jegyzői által, kik maguk a panaszt tevők , tehát a­kik hitelesí­tenek, bizonyítanak is maguk mellett. Tartozom némi felvilágosítással arra nézve, hogy miután én nem látok különbséget a két panaszlevél tar­talma és ekadatolása között, hogy történhetett az, hogy a­mit az osztály egyszer végzett, azt másodszor megváltoztatta. Két vélemény szer­zett magának érvényt az igazolásnál a mi osztá­lyunkban. Voltak, kik kötelezve érezték magu­kat a kisebbség jogát mintegy védelmezni az­által, hogy ha felöttő nagyszámú a kisebbség, habár mellette nincs is elegendő okadatolás, mégis irányukban azon tekintettel legyenek, hogy vizsgálat rendeltessék el. Ellenkezőleg a másik nézet az volt,­" hogy mi vizsgálatot csak akkor rendelhetünk el, ha tökéletesen okadatolt panaszok léteznek. Az első esetben az osztály tagjai teljes számban lévén, keresztül ment az utóbbi nézet, és szavaztunk az igazolás mellett. Második összejövetelünknél nem volt az osztály teljesen együtt és érvényt szerzett magának a másik vélemény. Természetesen ez az oka, hogy — ámbár felfogásom szerint a panaszok töké­letesen egyformán indokoltak, az első úgy mint a második, — mind a mellett megváltoztat­ta az osztály előbbi véleményét. — Hogy kide­rüljön, mennyire világos itt a tárgy, mennyire helyes nézetem szerint az igazolás, kívánnám a jegyzőkönyvet felolvastatni, mint a­mely tanúsá­got tesz arról, mennyiben rendben ment a vá­lasztás, és mennyire kisebbségben volt a panaszló fél, azután fenntartom magamnak a szót. A jegyzőkönyv felolvasása után, kö­vetkezőleg emel szót : Tisza Lajos:T. ház ! Ezen okmány, azt hiszem mindnyájan megegyezünk abban, tökéle­tesen rendben van ; elég van téve tökéletesen a törvény rendeletének ; nem két, de három bizal­mi férfi írta alá, még­pedig egyik az ellenpárt bizalmi férfiai közül. Hogy a többség mennyire kiviláglik, nem is kell újabban fölemlítenem. Maróthy kapott 816 szavazatot, ki utánna a leg­többet kapta, az 296 szavazatot nyert. Itt a bea­dott panaszlevélben a fősulyt arra vetik, hogy verekedés történt, és hogy egy egyén agyonvere­tett volna, de minderről legkisebb bizonyság be nem nyújtatott. Láttuk azt, hogy ott, hol ezt be tudják bizonyítani, mindenütt látleleteket szok­tak csatolni ily állításokhoz, itt pedig arról szó sincs. A jegyzőkönyv előttem mindig közhitelű okmány. E jegyzőkönyv tökéletesen rendben van, ebben semmi említés sem történik, hogy a szava­zást háborító verekedés történt, melynek folytán a szavazást megszüntetni kellett volna, de még csak, elnöki intézkedésre is szükség lett vol­na. Én mindig arra fektetem a fősulyt, mi a rend­ben lévő jegyzőkönyvben foglaltatik, és azok ellenében a nem indokolt kérvényeket nem tartom számba veendőknek. Itt már kimondatott azon elv, hogy azért, mert verekedés történt egy vá­lasztásnál, azt megsemmisíteni nem lehet, mert akkor mindig a kisebbség megsemmisíthetné és nem juttatná érvényre a többség akaratát. Én itt egészen egyszerűen az osztály első vé­leményét pártolom, és kérem a házat, hogy ez irányban méltóztassék határozni. (Helyeslés). Szentkirályi Mór megjegyzi,hogy az osztály azért véleményezett először igazolást, mivel az első kérvényben nem volt kitéve, hol és mikor volt a vereke­dés. Később megváltoztatta az osztály vé­leményét, mert a hiányok pótoltattak. Meg van nevezve a hely és idő, sőt egy agyonütött emberről is létezik említés. Látlelet ugyan nincs, de a verekedés és a történt halál eléggé be van bizonyítva,s így annak bebizonyítására, hogy háborgatva volt-e a szavazás, az osztály második vé­leményét, vagyis a vizsgálatot pártolja. Várady Gábor. T. ház ! Ha a t. ház az igazolás mellett szól, akkor nekem nincs sza­vam. (Helyes.) Én­­, képviselőház, az osztály véleményében nem találok megnyugvást, okai­mat egyszerűen és igen röviden el fogom mon­dani. A vizsgálat megrendelésének két kelléke, két nélkülözhetlen kelléke van. Az első, hogy oly vádak soroltassanak elé a panasz­levélben, a­melyeknek teljes beigazolása esetére a választás meg fogna semmisíttetni, a második pedig, hogy ezen elősorolt tények, ha nem is indokolva, leg­alább egy része okadatolva legyen. Ha ezen kellékeknek bármelyike hiányzik, nézetem sze­rint, — de úgy hiszem a t. ház meggyőződése szerint, is — a vizsgálat törvényszerű elrendelé­sének helye nincs. Itt t. ház, az iratok tanúsága szerint a szükséges kellékeknek mindegyike hi­ányzik , mert mik soroltatnak elő vádul ? Hogy részint a választást megelőzőleg, részint utána kihágások történtek , hogy bizonyos pressiót gyakoroltak a választásra, s több ilyenek, a­melyeknek teljes bebizonyítása esetében is, nem látnám helyén a vizsgálat elrendelését, vagy vizsgálat után a választás megsem­misítését. Azonban feltéve, hogy ezeknek bebi­zonyítása esetére a választás megsemmisítendő volna, teljesen hiányzik a másik kellék : az ok­adatolás. Elismerem, hogy a ház rendszabályá­nak 10-ik szakasza nem egészen szabatos, nem szabatos ezen kifejezés „okadatolás“, de a gya­korlat és azon értelmezés, a­melyet a 1. képvi­selőház a jelen alkalommal, és a Gs-iki verifica­­­tionális tárgyalásánál, ennek a kifejezésnek adott, tökéletesen kipótolja a szabatos kifejezésnek netaláni hiányát, mert ez alatt „okadatolás,“ nem csak az értetik, hogy indokolva legyen a panasz, hanem bizonyítékokkal is támogatva, s ezen értelmezés alkalmaztatott úgy most, mint a mult alkalommal, minden egyes esetben. — Ha ez igy van t. ház, mert­ igy is van, — úgy nincs több szavam, mint megkérni a t. képviselőházat, mél­tóztassék az iratokat komoly figyelemre méltatni, és ezen iratok meg fogják a t. képviselőház­­nak azon meggyőződést szerezni, a­mely bennem van, miszerint itt az okadatolásnak távol árnyé­ka sincs.­­ Nagyon gondosak voltak a folyamo­dók, hogy panaszleveleiket, a­melyek egyenként csak panaszlevelek, jegyző, lelk­ész és községi elöljárók aláírásával, úgy pecséteikkel igen gon­dosan látták el. Szóval, a petitio külalakjára sem­mi észrevétel nincs, de a panasz pontjainak egyi­ke sincs igazolva. — Hogyha egyetlen egy ok­adatolást mutathat fel a I. osztály az állításoknak csak támogatására, nem beigazolására , úgy én a vizsgálat megrendelésére fogok szavazni , de mindaddig, míg az okadatolás árnyékát sem lá­tom, az igazolás mellett szavazok. (Szavazzunk.) Vl­ád Alajos osztja le. Eötvös azon nézetét, miszerint a 48-diki választási tör­vény azt akarja, hogy senki se fosztassék meg joga gyakorlatától, de itt panaszol­ják, hogy elűzettek és haláleset is fordult elő, s így lehetetlen mást, mint a vizsgá­latot elrendelni. Véleménye szerint csak ezzel lehet a választóknak megnyugtatást szerezni. Ha a vád be volna bizonyítva, a választás különben is megsemmisíttet­­nék, de épen mivel e vád bizonyítva nincs, szükséges a vizsgálat. A ház sürgetvén a szavazást, az elnök felteszi a kérdést az osztály véleménye mellett, azonban ez tetemes kisebbségben marad, s a ház nagy többsége Maróthy Jánost igazolt képviselőnek nyilvánította. Ezzel az osztályok igazolási munkála­taikat befejezvén, következtek az állan­dó igazoló bizottmány jelentései. Babes Vincze krassó megyei képvi­selő megválasztatása ellen benyújtott kér­vényben panaszképen említik, hogy mel­lette Mocsonyi Antal izgatott, hogy a vá­lasztásra nagyobb részt nem választóké­pesekből álló tömeg jelent meg terrori­­záló szándékkal, s hogy többen illetékte­lenül szavaztak. Az első vád bizonyító erővel nem bír, a többi pedig okadatolva nem lévén, s miután a jegyzőkönyv rendben van, az osztály igazolást véleményez. A ház ellenmondás nélkül elfogadta az osztály véleményét. B. Majthényi József baranya me­­gyei mágócsi kerület képviselője, az első szavazás alkalmával nem nyert áta­lános többséget , a másodszori szava­zás alkalmával pedig b. Skerlecz, a legtöbb szavazatot nyert másik jelölt, fen­­tartván kérvényezési jogát az országgyű­léshez, elállost a további szavazástól, a erre b. Majthényi közfelkiáltással lett megválasztva. A választás ellen benyújtott kérvény­ben felemlítik, hogy b. Majthényi már 1861-ben is megválasztatott, de nem je­lent meg az országgyűlésen, s igy a ke­rület képviselet nélkül maradt. B. Maj­thényi már 16 év óta künn van Ameri­kában, s miután a belföldi hatóságok alá nem tartozik, nem választó és nem is vá­lasztható. Az osztály ezt oknak a választás meg­­semmisítésére nem tekinti, miután báró Majthényi József benszülött, baranyame­­gyei birtokos, s igy választó és választ­ható, tehát igazolandó is. A­mi illeti a b. Majthényi választóinak képviselőjük hazabocsátása iránt benyúj­tott folyamodását, ezt az osztály az el­nökség útján a kérvénybizottmányhoz utasította. Zsedényi Eduard figyelembe óhajt­ja vétetni azon körülményt, hogy a kerü­let már egyszer, b. Majthényi megválasz­tatása folytán, képviselet nélkül maradt. A kerület annyit igényelhet a háztól, hogy a megválasztott képviselőnek ha­táridő tűzessék ki, hat hét vagy két hónap, mely alatt megjelenni tartozik. A ház azonban ez indítvány elejtésével­­. Majthényi Józsefet az igazolt képvise­lők sorába igtatta. László Imre középszolnok megyei tasnádi képviselő a jegyzőkönyv értelmé­ben közfelkiáltással, törvényesen válasz­tatott meg. E választás ellen senki által nem hite­lesített, nagyobbrészt keresztvonásokkal aláírt kérvény nyujtatott be, melyben ál­­líttatik, hogy az ellenpártok elriasztanak a szavazástól, s hogy az elnök kevéssé tudott helyiségben hamarjában intézte el a választást, s midőn a másik két párt egy óra múlva megjelent, a választási jegyzőkönyv már ki volt állítva. Egy második kérvényben panaszt emelnek az összeírás ellen, s hogy a választás napja nem volt kellőleg kihirdetve. A választási jegyzőkönyvet az osztály rendben találta s a kérvényekben ugyan nyomatékos okok hozatnak fel, de kellő­leg okadatolva nincsenek, s ennélfogva az osztály igazolást véleményez. A ház ellenmondás nélkül elfogadta az osztály véleményét. D­é­c­s­e­y László közép-szolnok megyei szilágy­ csehi képviselő megválasztatásá­nak ügye élénk vitára szolgáltatott al­kalmat. Ez igazolási kérdést annyira fontosnak tartjuk, hogy közöljük egész terjedelmé­ben az osztály véleményét és a nevezete­sebb beszédeket. „Décsey László, Közép-Szolnok megye Szi­­lágy-csehi v kerületében megválasztott képvise­lőnek jegyzőkönyve vétetvén tárgyalás és bírá­­lat alá, az említett jegyzőkönyvből kitűnik, hogy mielőtt a választási elnök a választást megnyi­totta volna, panasz létetett előtte az iránt, hogy míg több választótól a város végén az úti botok elszedettek, különösen a Bükkaljai románság botokkal felfegyverkezve jelenik meg, mire az elnök jelen volt Hatfaludy István csendbiztost a botok elszedésére utasitotta, midőn is ezen ren­delet végrehajtása alkalmából a választási bizott­mány működése helyétől távol nagy tolongás tá­madt, mely megszűnvén, elnök a választást meg­nyitottn­ak nyilvánította, s a törvény értelmébeni felszólítására Décsey László és Buda Sándor ajánltattak képviselőknek , s midőn az elnök a törvény értelmében megkivántató 10 szavaza­tot kérő tagnak előállítására a Buda Sándort ajánló választót három ízben a közönség szine előtt felszólította, s ez felszólításának meg nem felelt, egy egész órai várakozás után, midőn újabb e részbeni felszólítására ismét s egyhangú­lag Décsey László neve hangoztatott, — elnök Décsey Lászlót az 1848. 5. t. sz. 30. §. nyomán törvényesen és egyhangúlag megválasz­tott képviselőnek nyilatkoztatta ki. Melyek után a jegyzőkönyv a törvény értel­mében befejeztetvén, aláíratott. Ezen választá­s ellenében beadott két tökéle­­tesen hasonszövegü folyamodvány nagyszámú neveknek mellékletével, melyek azonban nem a folyamodás alá irva, de a folyamodáshoz közsé­­genkint fűzve vannak, s hol az egyes fejezet minden a kérvényre való hivatkozás nélkül egyszerűen a község nevét mutatja, s alatta a választók nem sajátkezű, de legnagyobbrészt nem is hitelesített keresztvonással ellátott név­jegyzékét foglalja magában; — a kérvényben előadatik , hogy a nagy többség már régebben Buda Sándorban központosította bizalmát, hogy a választás megkezdése előtt Hatfaludy István csendbiztos mintegy 40 lovassal harczia­­san felfegyverkezve, s mintegy 200 botokkal felfegyverkezett nem is választó, csőcselékkel a Buda-pártiakra rohant, s többeket súlyosan meg­sebesitve, őket szélylyel verte, s ennek megtör­ténte után Décsey Lászlót kisebbségben volt pártbeliei erőszakosan képviselőnek kikiál­tották , hogy daczára ezen véres terrorismusnak csendőrök fedezete alatt 16 román a választási elnökhöz ment, és Décsey László megválaszta­tása ellen óvást adott be, mely azonban mint értesülnek, Péchy László választási elnök párt­érdekeltsége folytán a jegyzőkönyvbe föl nem vétetett. Ez után tiltakozik a folyamodvány Décsey László megválasztatása ellen, mint a­mely vá­lasztásba 3500 román választó nem folyhatott be, — panaszt emelnek Décsey László ellen, mint ki állítólag 1848-ban és 1861-ben több 100 fiot sikkaszta el a megyei pénztárból, s e tekin­tetben mint hiteles tanúra hivatkoznak b. Wes­selényi Ferencz, közép Szolnok megye főispán­­jára. Kéri továbbá a folyamodás több okok folytán a választás helyét Szilágy-Csehiből Illyés­falva vagy Kutas községbe áthelyezését elrendelni. S végre Péchy László választási elnököt el­mozdítván, egy más a pártérdekeken felül álló elnök alatt ezen választás megsemmisítése után egy uj választás elrendeltetését. Ezzel kapcsolatban bemutattatok egy rövid folyamodás, mely mellett a választás alkalmával történt véres verekedés bebizonyítására községi pecséttel s az aláírók keresztvonásának hitelesí­tésével ellátott 17 darab külön-kü­lön községből keletkezett bizonyítvány, melyeknek mindegyi­kében Velle Onutz, felső várczai szavazó polgár­nak Szilágy-Csehiben mult évi december hó 18- án tartott képviselő választás alkalmával történt megsebesülése, s ennek folytán más nap történt halála és minden községből több s kevesebb

Next