A Hon, 1866. február (4. évfolyam, 25-47. szám)
1866-02-14 / 35. szám
35-ik sz. Szerda, február 14. Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terén, 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva Egy hónapra.......................... 1 frt 75 kr. 3 hónapra............................... 5 frt 25 kr. 6 hónapra...............................10 frt 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7ik szám 1-ső emelet. Szerkesztő lakása : Ország-ut 18-ik szám 2-dik emelet POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. ________Negyedik évfolyam 1866. Beiktatási díj : 7 hasábos ilyféle petit sora ... 7 kr. Bélyegdíj minden beigtatásért . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás fe mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. Nyilt-téri 5 hasábos petit-sorért . 25 kr. Az előfizetési dij a lap kiadó hivatalához küldendő. (Ferencziek tere 7. sz. földszint.) E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el PEST, FEBRUÁR 13. Politikai Szemle. (U). Már többször megjegyeztük, hogy a magyarországi ügyeket ép oly nagy hanem nagyobb figyelemmel kisérik Berlinben, mint Bécsben. A Zeidler-féle kőnyomat a lap legközelebbi számában ezt írja: „Pestről Berlinbe érkezett tudósítások szerint alig szenved még kétséget, miként Ausztria császára késztve érzendi magát, a magyar birodalomnak alkotmányos minisztériumot engedményezni.“ A Zeidlerféle feudalista kőnyomatú lap, mely ezt írja, ép oly félhivatalos porosz közlöny, mint akármelyik osztrák collegája. Figyelmet érdemel, ha még ez oldalról is várják, hogy a magyar birodalomnak magyar minisztériuma legyen. A „Köln. Zig“ következő észrevételekkel kiséri a jan. 27-ki porosz szóbeli jegyzéknek általunk tegnap közölt tartalmát: „Ezen okmányból még nem tűnik ki, hogy most mit javasol Poroszország, a schleswig-holsteini kérdés megoldására. Ez azonban nem titok többé a porosz miniszterelnök utóbbi beszéde után. Poroszország a februári feltételeket állította föl követelései minimumául a múlt évben, azok azonban mint meg nem engedhetők, Ausztria által visszautasíttattak. Most a porosz kabinet nem hagyja többé az osztrákot kétségben az iránt, hogy a személyi (personal) unióra törekszik. Mi fentartjuk magunknak mindazt összeállítani, mi a személyi unió ellen szól. Megtörténhetik, miként a porosz kormány azt fogja felelni, hogy a személyi unió épen nem czélja az ő kívánatainak, de egyelőre nem lehet többet elérni a schleswig-holsteiniak nyakassága miatt, s hogy csak azért törekszik maga is a személyi unióra Lauenburgban,hogy a szükségesség ezen politikáját inaugurálja. Reméli azonban, hogy előbb vagy később a herczegségek tökéletes egyesítésére jut, a népség beleegyezése mellett. Itt csak érinteni akarjuk a porosz minisztérium ezen politikáját, anélkül, hogy azt tüzetesebben tárgyalnék. Csak azon észrevételre szorítkozunk, miként mondhatlanul hatályosabb lenne, mint a porosz politikának minden más fordulata, ha egy őszintén szabadelvű minisztérium lépne a dolgok élére Poroszországban. Eközben a Poroszország és Ausztria közti viszonylat ismét oly aggasztó, sőt fenyegető, mint Glastein előtt. Ausztria kétértelmű (?) szerepet játszik Holsteinban. Itten oly elemeket enged háborúsan működni csupán Poroszországgali ellenkedésből, melyek iránt tulajdonképen nagyobb ellenszenvvel viseltetik, mint Poroszország. Nyiltan még nem meri az Ausztria nélkül elveszett trónkövetelő ügyét felkarolni. Ily nyílt szövetségül magyarázná Poroszország, ha most az országnak rendszeresen felizgatott hangulata mellett a rendeket össze akarná hívni. Poroszország ezt háborúszenetül tekintené, s a porosz hadcsapatoknak Holsteinba leendő rögtöni benyomulásával felelne.“ A „Hamb. Nachrichten“ többet tud Poroszországnak Schleswig-Holsteinra vonatkozó szándékáról, mint a „Köln. Z.“ Az előbbi lap szórt betűkkel közöl egy hamburgi félhivatalos tudósítást a porosz kormány szándéklatairól, a személyi uniót illetőleg, s az lényegileg így hangzik: Mihelyt a herczegségek nem porosz szuverainitás alá jönének, Poroszországnak föltétlenül kell ragaszkodnia diplomatailag vagy katonailag a februári követelésekhez azon eshetőség megakadályozása végett, hogy azok a porosz-ellenes törekvések támpontjává tétessenek. Poroszországnak eshetőleg erőszakkal is keresztül kell vinnie a februári követeléseket, s a herczegségeknek soha sem engedhetné meg azon jogot, hogy azokat megtagadják. A „N. fr. Presse“ szerint e hó 9-dikén indíttatott Berlinbe Mensdorff gr. felelete a porosz szóbeli jegyzékre, s annak tartalma következő : Azon nyilatkozattal kezdődik az, hogy Ausztria beleunt a folytonos czivakodásba ; hogy a gasteini szerződés ép azért köttetett, hogy azon viszályok, melyek miatt a közös birtoklás egyoldalú igények érdekében Poroszország által kizsákmányoltatott, erkölcsi határvonal által korlátoltassanak ; hogy a gasteini szerződés a bécsi szerződés alapján jött létre, s hogy azon egyezmény által, melyet mindkét hatalom igazságosnak talált, a herczegségek ideiglen külön közigazgatás és kormányzat alá helyeztettek. Most azonban Poroszország, ezen alig megállapított ideiglenes állapot közepett ismét oly követelésekkel lép föl, melyek nyílt ellentétben állanak nemcsak a szerződés szabványaival, hanem a herczegségeknek a két hatalom által megóvandó érdekeivel. Minthogy a gasteini szerződésnek nem volt semmi más egyéb czélja, mint a condominium előbbi alkalmatlanságának megszüntetése , Ausztriának anynyival inkább kell követelnie, hogy ép oly kevéssé zavartassák Holsteinban, mint ő Poroszország irányában Holsteint illetőleg teszi. Ausztriának ennélfogva ép oly határozottan kell tiltakoznia Poroszország minden beavatkozása ellen Holstein belkormányzatába,valamint Poroszország irányában meg nem engedheti magának a Schleswig belkormányzásába avatkozást. (Ez Poroszországnak a népgyűléseket illető sérelmére vonatkozik.) Ami egyébiránt a souverainitási kérdést illeti, annak oly esetek, mint az altonai népgyűlések, nem ártanak s nem árthatnak, mivel annak megoldása nem csak egyik, hanem mindkét nagyhatalomnak van fentartva. Károlyi gróf ezenkivel utasittatott, figyelmeztetné bizalmasan Bismarck grófot , hogy mennyire hasztalan és veszélyes Poroszország kihívása; hasztalan , mivel az nem változtat a császári kabinet eddigi magatartásán, s veszélyes, mivel Poroszországnak meg kellene gondolnia, hogy Schleswig occupatiója oly országot illet, mely nem tartozik a Német szövetséghez, mint Holstein, s eshetőleg (ha tudniillik Poroszország nyílt erőszakot akarna használni) más hatalmak beavatkozását idézheti elő, amely beavatkozás azon mozzanatnál fogva, hogy vegyes népséggel bir s ennélfogva a nemzetiségi kérdés van játékban, mindig némi tekintetet érdemelhet, mig Ausztria állása hasonló viszonyok között sokkal kedvezőbb lenne, miután Holstein szövetségi tartomány s idegen beleszólástól s beavatkozástól nem tarthat stb. Ami a holsteini rendek összehívását illeti, mit Poroszország casus belli-nek látszik tekinteni, a „Neue freue Presse“ úgy hallja, miként azt még most nem tartják Bécsben czélszerűnek ; de a kieli helytartóság értesittetett Bécsből, hogy Holstein rendei 1866. folytán minden esetre (?) össze fognak hivatni. (Ausztria által ?) Ma este érkezett tudósítások szerint, berlini félhivatalos nyilatkozatok azt gyanítatják, hogy Ausztriának positív Augustenburg baráti magaviselete haladék nélkül Poroszország tettleges föllépését idézi elő. A hamburgi „Börsen-Halle“ bécsi levelezője azt írja, hogy Ausztria nem fog engedni. A válaszfelirati javaslati. ív. A „Wiener Abendpost“, látva az izgalmat, melyet ismert czikkével gerjesztett Magyarországon, most azzal iparkodik csillapítani a hatást, hogy ő csak a parlamenti kormányforma „és“ a municipális rendszer egyidejű helyreállítását tartá lehetetlennek. Mi ugyan a visszavonulásnak útját állhatnók azzal a kérdéssel, hogy nem emlékezik-e a W. A., melyik számában jelent meg a „Wien. Zrg“-nak az a körrendelet Belcredi miniszter úrtól, melyben az osztrák örökös tartományok bizonyos municipális önkormányzat meghonosítására hivatalosan buzdítatnak ? S váljon ha ez elvet még most is helyeslik a kormánykörökben, és a miniszteriális rendszerrel összeférhetőnek találják az osztrák tartományokra nézve . — épen Magyarországon látszik-e az előttük elérhetetlennek ? — Azonban ám hagyjuk fenn a visszavonuló ellenfél számára az aranyhidat s engedjük a W. Abendpostot ama bizonyos „és“ pontonján nyugalmas pivotjába behúzódni, jövőre figyelmébe ajánlván, hogy egy kormánylapnak mindig legjobb, ha a tartalékot képezi az ütközetben, s nem ugrat be az elején a csatába. És most szóljunk tovább a javaslat lényegéről. Kérjük a fölirati terv elemezőit, hogy annak 16-ik és 17-ik pontját több, mint egyszer elolvassák, mert azokba következménysúlyos alapeszmék vannak letéve. E pontok igy szólnak : Figyelembe veendjük, hogy Fölséged a magyar koronához nem tartozó országait is alkotmányos jogokkal ruházta fel, s valamint 1861-ik évi alázatos föliratunkban kimondottak „érintkezni akarunk velők, mint alkotmányos népekkel, s mint önálló szabad nemzet és más önálló szabad nemzettel , a mi függetlenségünknek s az ő függetlenségüknek megóvása mellett. — Minek legyenek azon országok alkotmányos formái? minő alapon rendeztessenek az ő egymás közötti viszonyaik? — ahoz nekünk hozzászólanunk nem lehet; mert ezen ügy kizárólag őket és Fölségedet illeti, s mi abba joggal nem avatkozhatunk. Mi csak azon óhajtásunkat fejezhetjük ki , hogy a valóságos alkotmányosság hazánkban is, ő náluk is, minél előbb tettleg életbe lépjen, s ez esetben készek vagyunk, a mint már 1861. évi alázatos feliratunkban kijelentettük: „azt, a mit tennünk szabad, s a mit önállásunk s alkotmányos jogaink sérelme nélkül tehetünk, a törvény szabta szigorú kötelesség mértékén túl is, méltányosság alapján, politikai tekintetből megtenni, hogy azon súlyos terhek alatt, miket az absolut rendszer eljárása összehalmozott, az ő jóllétök, s azzal együtt a miénk is, össze ne roskadjon s a lefolyt idők káros következései róluk és rólunk elhárittassanak. De csak mint önálló független szabad ország akarunk velük, mint önálló szabad országokkal érintkezni“ a mi függetlenségünknek s az ő függetlenségüknek megtartása mellett. Ez a pont a tulajdonképeni „esse rel.“ Mert hisz az egész birodalom hatalmi állásának egyetlen kétségtámasztó kérdése : a pénzkérdés. Az absolut rendszer annyi terhet halmozott a birodalomra, hogy az alatt mind a mi jóllétünk, mind az osztrák örökös tartományoké összeroskad, hitelünk a legszomorubb helyzetben van, s haderőnk dimensióit paralysálja az a körülmény, hogy mindig nagyobb nehézségekkel jár azon három tárgynak megszerzése, mely Montecuculi véleménye szerint leginkább szükséges a hadviseléshez, t. i. először : pénz, másodszor pénz, és harmadszor megint pénz. A feliratnak e két pontja nyíltan és őszintén ajánlkozik munkás és áldozatképes részt venni a pénzviszonyok rendezésében. Ez a kérdés a legkényesebb pont , mert minden egyes embernek az erszénye, gyára, földe, üzlete érdekelve van általa ; érdekli azt, aki adós, érdekli azt, aki hitelező , azt aki milliomos, és azt aki napszám után él, és azután érdekli nagyobb mérvben az egyes országokat külön, valamennyit ismét együtt, és azután a birodalom összes népeit és az uralkodót együtt, és végre az egész európai államcombinatiót. Azért igen helyesen van összekötve a kérdés azzal a másikkal, hogy Ausztria örökös tartományaiban is alkotmányos kormányforma hozassák létre, épen úgy, mint Magyarországon, mégpedig oly kormányforma, aminőt azon országok maguk óhajtani fognak, s ez esetben nyilatkozik késznek Magyarország a súlyos terhek elvállalásában a törvényszabta szigorú kötelesség határain túl is részt venni. Ez adja a figyelmes szemlélő kezébe a további szempontok kulcsát is. Magyarország nagyon jól tudja, mivel tartozik dynastiájának ? kész is a várakozásoknak megfelelni. Nagyon jól ismeri a helyzetet,hogy az általa elfogadott önkéntes áldozatok árán nyerheti vissza a birodalom az absolut kormány által megrongált hitelét és így európai hatalmi állásának súlyát, de biztosítékot akar látni az iránt, hogy az általa hozandó áldozatok valóban az uralkodó és az ország javára történjenek, nem pedig egy kormány netalánt hibás politikájának váltságára s egyes alattvalók önző czéljaira. Hogy csak egy példát hozzunk fel erre: a keleti háborúban az ország tettleges részt nem vett, azért mégis az akkori kormány hibás politikája rákövetkezett 611 milliónyi nemzeti kölcsönnel terhelte meg az országot, anélkül, hogy még csak morális nyereséget is hozott volna haza belőle, holott annyi áldozattal vagy meg kellett volna szereznie a keleti kérdés kapuit az ország számára, vagy ha nem akart szerezni semmit, megkímélni az országot annyi ok nélküli tehertől. Igen természetes, ha kivált ily tapasztalatok után azt mondja a nemzet : „az uralkodó nagyságáért, az ország jólétéért minden áldozatot, de nem ellenőrizetlen.“ Amíg tehát egyrészt félremagyarázhatlan készségét nyilvánítja, a bár beleegyezése nélkül felhalmozott terheknek a közjóllét javára történendő együtt emelésére, azon világos föltételt köti hozzá, hogy azon országok,amelyek e terhek fölött intézkedni hivatvák, mind innen, mind túl a Lajthán valóságos és életbeléptetett alkotmányossággal bírjanak. Hiányoznék mind a Patriotismus mind a lojalitás azoknál, kik e két pontot az uralkodó előtt, és az örökös tartományok népei előtt nem aként magyaráznák, hogy ezekben az uralkodó hatalmának emelése, a népek jóllétének és szabadságának biztosítása, s az egész európai tekintélyének újra megszilárdítása van czélozva. A nemzetek alkotmányos szabadsága a leghívebb, a legéberebb őre az uralkodónak az országos kincstár ajtajánál. Jókai Mór: Országgyűlési tudósítás. A felsőház febr. 13-iki ülése. A felsőház mai ülése, az elsőt kivéve, a valamennyi eddiginél hasonlíthatlanul élénkebb volt. A terem is sokkal népesebb volt, mint az előbbi ülésekben, a karzat is, melynek egy részét alsóházi képviselők foglalák el. Az ülés 7*12 óra felé nyittatván meg, szokott módon felolvastatott és helybenhagyatott a jegyzőkönyv. Majd Elnök jelentést tett a két ház küldöttségeinek Ő Felségeiknél újj együttesen tett tisztelgéséről s elfogadtatásáról, azzal fejezvén be beszédét, hogy a Mindenható hallgassa meg a felséges asszonynak elfogadó beszéde végén mondott kivánságát. Az elnöki jelentés után felolvastattak a hgprimás által a küldöttségek nevében ő isgeikhez tartott beszédei s a felségek válaszai, mely utóbbiakat a főrendek állva hallgaták végig és megéljenezek. Ezután Elnök tudatja, hogy a mai ülés több tag kivonatára hivatott egybe, oly czélból való tanácskozásra, hogy a felsőház külön válaszfeliratot szerkeszszen és küldjön fel Ő felsége trónbeszédére. S megnevezvén a jegyzőket a gyűlés folyamának és a szónokoknak feljegyzésére, a szónokok sorát Festetics György gr. Zalamegye főispánja nyitotta meg következő beszédével : Nagyméltóságu elnök ! Méltóságos főrendek ! Miután a házszabályok 58-ik czikke azt tartalmazza, hogy mindenik ház külön készít válaszfeliratot, bátor vagyok indítványozni, miszerint a méltó főrendek egy 30 tagból álló bizottmányt válasszanak, hogy a válaszfelirati javaslatot el lehessen készíteni. Erre tüstént mintegy ellenindítványként a következő beszédet tartotta Gr. Pálffy József : Nagyméltóságú elnök ! Méltóságos főrendek ! Előttem szóló múlt. Festetics György gróf úr, Zalamegye főispánjának mostanába tett indítványa szerint, a trónbeszédre adandó válarfelirat kidolgozására indítványozott 30 tagból álló bizottmány kiküldetése, azt az eszmét foglalja magában, hogy a felső ház külön válaszfeliratot akar a Felsége színe elébe terjeszteni, és a trónbeszédre nézeteit kifejezni. Erre fel van jogosítva a ház, ez senki által nem tagadtatik, mert, mint előttem szóló is a ház szabályainak czikkét előadni méltóztatott, melyben világosan az van, hogy mindkét ház a trónbeszédre külön választ küld, e jogot senki tagadásba nem veheti. De ily módon nem használta e jogot a ház. Annak tanúságát adá a 61-i országgyűlés, melyben a felsőház semmi jogát kockáztatni nem akarván, sőt inkáb jogával élt, az által, hogy nézeteit és érzelmeit ugyanazon feliratban Ő Felsége színe elé terjesztette. Itt jogkoczkáztatásról nincs szó, ez nem jogkérdés, hanem véleményem szerint opportunitási kérdés. Már kérdem mélts, főrendek ! ha opportunitás tekintetéből indulnak ki, hogy mostanába czélszerű-e külön feliratot Ő Felsége szine elébe terjeszteni, és nézeteinket külön feliratba kimondani. Én minden bizonynyal azok közé tartozom , kik óhajtották volna azon Felséges Urunk trónbeszédében országgyűlésünkhöz intézett kegyelmes szavaira mennél előbb felelni. De mi is, főrendek, azon időszak, azon időpont el van mulasztva, mert, ha azt mindjárt megtettük volna, midőn a trónbeszédet Ő Felsége személyesen előadá — 8 v. 10 nap múlva — azt magam is őszintén óhajtottam volna. Sajnálom, hogy az után ki kell jelentenem, hogy ezt meg nem tettük , vagy elmulasztottuk, s véleményem szerint, amit utóbb bebizonyítani fogok, úgy ez csak fontos okból történhetett, ez az ok pedig az lehetett, hogy azon válságos pillanatban a méltóságos főrendek a képviselőháztól elválni nem akartak. Én meg vagyok győződve, hogy az, külön feliratban is eszközölhető. De méltóságos főrendek akármiképen akarunk eljárni, s bár ugyanazt akarjuk mondani, két feliratban nagyon nehéz azt akkér kifejezni, hogy valódi egyetértés eszközölhető legyen , legalább ebben a pillanatban nem. (Helyeslés.) Erre nézve én azt hiszem, hogy most, midőn legrövidebb idő alatt a képviselőház feliratát elkészíti, és velünk közölheti, nem hiszem, hogy feladatunk volna elzárni azt a módot, hogy midőn a képviselőházzal nem járván együtt, egy feliratban fejezzük ki nézeteinket. Azért alázatos indítványom oda járul, hogy megvárnánk az időt, míg a képviselőház föliratát elkészíti, s velünk közli, hogy e tekintetben határozhassunk. Egyébiránt mert, főrendek, igaz, hogy hivatalosan tudva még nincs, amit a képviselőház e nemben határozni fog, de mégsem ignorálhatjuk azt, ami az egész világ előtt és őfelsége előtt is tudva van. Én azokat olyanoknak tartom, mint a melyekben érzelmeink ki vannak fejezve, (Helyeslés) mert egész kiterjedésében dinastikusnak tartom, mert abban nem tétetik akadály az egyezkedésnek, sőt inkább segédkezet nyújtanak, mert nyilván kijelentik, hogy segédkezet nyújtani készek a törvényes állapot helyreállítására. Midőn tehát tudva van előttünk az, amit ignorálni nem lehet, én ismételve kérem a méltó főrendeket, méltóztassanak elhalasztani a trónbeszéd tárgyalását, arra az időre, melyben a képviselőház közli föliratát, melyet Ő Felsége színe elé terjeszteni kíván, annyival inkább, miután ezen elkövetett hibánkat nem igazolhatjuk, mert igenis lehetséges, hogy a képviselőház felirata még előbb föl fog terjesztetni mint a mienk. (Éljenzés.) Ilyképen megkezdődvén mindkét részen a vélemények különféle nyilvánítása, a feljegyzett szónokok közöl szónokoltak huszonketten, név szerint : Vay Miklós b.az indítvány mellett, Vay László gr. ellene, Ranolder veszprémi püspök mellette, kiemelve, hogy ha még egyszer elmulasztja a felsőház ezen jogának gyakorlását, majd jogvesztés lesz belőle; Orczy Andor b. a külön felirat ellen szavaz, a jelen esetben, a házszabályai által adott jog föntartása mellett ; Eötvös Dénes báró bevárandónak véli a képviselőház feliratának hivatalos közöltetését a felsőházzal, s a külön felirat ellen szavaz. W e nk h eim Béla b. Békésmegye főispánja élénk beszédét, mely szikrázott a leyális és hazafias érzelmek sugallataitól, azzal fejezé be, hogy pártolja a zalamegyei főispán indítványát. Külön feliratra szavaz. Zichy Henrik gr. hasonlóképen pártolja a külön felírást . Fiáth Ferencz b. sem akarja bevárni a képviselőház feliratát , külön feliratra szavaz. Schmid egg gr. pártolja, elfogadja, magáévá teszi a külön feliratot. Haller Sándor gr. Ha eddig türelemmel tudtak lenni a méltóságos főrendek, várják már be a képviselőház feliratát. Festetics György indítványa ellen szavaz. Spényi Henrik b. Kedélyes hangulata beszédében egyebek közt úgy találja, mintha a zalai főispán indítványával contrát akarnának mondani (derültség). Az alsóház feliratát bevárandónak tartja , az indítvány ellen szavaz. Gr. Szécsen Antal a külön felirat mellett szónokolt. Szápáry István gr. a külön felirat pártolása mellett olvasott fel beszédet. Zichy János gr. szintén pártolja a külön feliratot. Festetics György gr. (az indítványtevő) kimerítve látván a tárgyat, a kérdést szavazás által vélné eldöntendőnek, ha a feljegyzett szónokok elállanának szólási joguktól. Bartakovics Béla egri érsek feláll (halljuk ! élénk mozgás.) De nem tartott szónoklatot, csak néhány szóval azt jelentette ki, hogy ő is a zalai főispán indítványát pártolja. Ezután mindenfelől : „szavazzunk, szavazzunk, elállunk a szólástól“ kifejezések hallatszanak, azonban Wenkheim László b. hangosan kijelentvén, hogy csak akkor áll el a szónoklástól, ha a másik fél is eláll, rövid beszéd előrebocsátásával a külön felirat mellett szavazott. Tomcsányi csongrádmegyei főispán a külön felirat ellen tartott szépen átgondolt beszédet, Rudits József b. bácsi főispán a külön fölirat mellett tartott rövid beszédet. Mikes János gr. Pálffy József gr. szellemében nyilatkozott. Gerliczy b. bevárni kivánja a kép.