A Hon, 1866. február (4. évfolyam, 25-47. szám)
1866-02-21 / 41. szám
Szerda, február 21 mmnm £10 fizetési díj:ldve vagy Budapesten házhoz hordva |H. ,pra......................... 1 frt 75 kr. |Bra............................... 5 frt 25 kr. pra...............................lö frt 50 kr. - expretes az Iv folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : ,, Ferencziek tere 7-ik szám 1-ső emelet. " Szerkesztő lakása : Bp .augut 18-ik szám 2-dik emelet. Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terén, 7. sz. földszint. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP.negyedik évfolyam 1861. Beiktatási díj : 7 hasábos ilyféle petit sora . .. 7 kr. Bélyegdíj minden beigtatásért 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. Nyilt-téri 6 hasábos petit-sorért . 25 kr. Az előfizetési dij a lap kiadó hivatalához küldendő. (Perencziek tere 7. sz. földszint.) E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. ■ ■ ■ ■ ■ U . T, FEBRUÁR 20 . Politikai Szemle, 19 J.) A „Times“ pesti levelezője (Mr. f, az idézett lapnak egyszersmind bő levelezője) egy magas állású magyar ál- H férfiúnál tett látogatásáról értesít. Valót, mond, hogy Magyarország külön asztériumot nyerend, s bizonyos az, így az általuk annyira becsült megyei remények helyreállittatnak ; „csakhogy Felségének elébb biztosítékokkal kell is arra nézve, hogy a közös ügyeket e kérdés, melytől a monarchia halalis 's befolyása függ, kielégítő módon kérssék meg.“ ( Felsége azon czéllal ■ ide (Pestre), hogy a nép képviselőivel B időzzék, s azt erősítik, hogy kész meg- B a magyar alattvalóinak mindazon en- H .ményeket, melyek az osztrák császár- H biztonságával és jóllétével összeegyez- I tetők. ■ V „Wiener Abendpost“-ban olvassuk : ■ Daily Telegraph“, mely a többi lon- Bris lapok példájára nagyon tüzetesen f alkozik a budapesti eseményekkel, mondja a magyar válaszfelirati terv! miként az megerősíti a békés kiegyéni reményét, s a tanácskozás közös apja meg van találva a pragmatica santoban. Átalán véve a viszály megoldása haladást tőn, mint méltányosan várni lehetett. Másfelől nem szabad mellőzni, hogy a főnehézség megoldása : hol és miként döntessenek el a bizoalmi kérdések, még hátra van, s e ezen szükségképen engedménynek kell bekövetkeznie Magyarország részéről. A , Daily Telegraph“ nélkülözhetlennek tartja valami birodalmi parlament felállítását, melynek azonban szigorúan Ausztria egységét és hatalmi állását illető kérdésekre kell szorítkoznia. Emellett a magyaroknak engedményezni lehetne a teljes helyi önkormányzatot. Ma különböző, mindemellett igen érekes versiokat olvasunk azon nyoatkotványra vonatkozólag, melyet a berini kabinet közelebbről Bécsbe küldene, a végleges állapot kieszközlése végett Schleswig-Holsteinban. Egyik versio szerint azon porosz sürgöny — melynek leendő megérkezését Werther báró porosz követ már bejelentette Mensdorff grófnak, — felfogván némely szálait a mult évi februári porosz követeléseket visszautasitó osztrák jegyzéknek, melynek némely pontjai most másként magyaráztatnak, a kárpótlás körül forogna, s a berlini kabinet hivatkozván a lauenburgi előzetre, transactiot javasolna a bécsi kabinetnek, a herczegségi birtokjognak pénzbeli kárpótlás melletti átengedése tárgyában. Másik versió szerint a porosz nyilatkozvány a személyi uniót javasolandja megoldási módozattal, mégpedig azon megkülönböztetéssel, hogy Schleswig a porosz és Holstein az osztrák koronával lépne személyi unióba, mely esetben a mostani birtokközösségi jogok megszűnnének, s a jelenlegi ideiglenes viszonylaok szolgálnának alapjául a definitívumnak. Az iránt, hogy ezen megoldási módozat mögött nem lappang-e valami oly javaslat, melynélfogva utoljára mind a két herczegség Poroszországgal egyesíttetnék, ezt gyanítni igen, de bizonyosan tudni nem lehet. A harmadik versio szerint Poroszország a már tettleg létező személyi unió végrehajtását javasolandja. A negyedik versio — és ez a legérdekesebb — oly megoldási módozattal ismertet meg, melynélfogva a herczegségek Péter oldenburgi nagyherczeg souverainitása alá helyeztetnének. Figyelmet érdemel, a helybeli „P.L.“nak ezen versiora vonatkozó sfebr. 18-ról keltezett berlini levele, melyben a többi közt ez áll : Groltz gróf küldetése nagy mértékben foglalkoztatja az itteni diplomatiai és kormányköröket. Ez iránt biztos kézből meglepő tudósítások közöltétnek. Orosz-franczia-porosz egyetértés jött létre Páriában, a schleswig-holsteini ügyben, a sz.-pétervári kabinet kezdeményezése folytán. Bizonyosnak tekinthető , hogy Oroszország beavatkozása a herczegségi kérdésbe már most bevégzett dőlog, s minden eszközzel az elbei herczegségek birtokába akarja juttatni Péter oldenburgi nagyherczeget. Poroszszágra nézve kárpótlásul javasoltatok, hogy a porosz örökösödés Braunsehweigban és Kurhessennek Poroszországra szállása oly alakban legyen kikötve, mely a szövetkezett hatalmakat semmi biztosítékra, nem kötelezi ; azonban Poroszországnak a czél elérésére teendő lépéseit helyesli. A „P. L.“ levelezője azzal végzi közlését, hogy a közbenjáró sz.-pétervári és párisi kabinetek felhívást intéznek mindkét német nagyhatalomhoz, a herczegségeknek egyszerre leendő kiürítése végett. Eszterházy Móricz gr. tárcza nélküli ausztriai miniszter tegnapelőtt Bécsbe érkezett, s még aznap este miniszteri értekezlet ült össze, mely 10 A óráig tartott. A tanácskozás tárgya a Poroszországgali viszály lehetett. Az „Ost D. Post“ „Fenyegető jelenségek“ czímű czikket közöl egy febr. 17- kéről keltezett s az orosz seregmozgalmakra vonatkozó krakkói levél alapján. Ezen krakkói levél szerint a varsó-bécsi vaspálya igazgatósága 15-kén kapta meg a parancsot, hogy azon pillanatban, midőn az orosz kormány szükségesnek látja, a tehervonatok közlekedését szüntesse meg, s a szállításokra kijelölt hadcsapatokat nappal a vaspályán tovább szállítsa, a személyvonatok közlekedését pedig éjjel intézze. Az igazgatóság értesíttetett az iránt, miként úgy intézkedjék, hogy 40 - 50.000 ember elszállítását minden időben eszközölhesse. Ezenkívül Sosnovice határponton táborhelyek szemeltetnek ki. A határrendőrség szigorúan gyakoroltatik. A határállomások erősíttetnek. A krakkói levél szerint magában Oroszországban s Poroszországban átalánosan azt vélik, hogy az orosz kormány által tett előkészületek elsősorban Ausztria ellen vannak intézve, s hogy azok végleg a dunai fejedelemségeket illetik. Az „Ost. D. Post“ szerint bécsi diplomatiai körökben tapogatóznak az orosz seregmozgalmak különböző indokai iránt, s megegyeznek az iránt, hogy Oroszország nem bízik Ausztriában. A német lap különösen három új verziót emel ki. Egyik szerint a mozgalmak összeköttetésben állnak a Meyendorfféle ügygyel ; ennek oly szervezeti rendszabályok lesznek következményei Lengyelországban, melyek izgalmat idézhetnek elő, s melyre nézve elővigyázati intézkedéseket kell tenni a Gácsországból jöhető mindennemű támogatás ellen. Másik versio szerint Oroszország tüntetni fog Ausztria ellen, azon esetben, ha a két német nagyhatalom közti diplomatiai viszály komolyabb alakot öltene , ezáltal az eshetőleges osztrákfranczia szövetségnek előre bevágná az útját. A harmadik versio orosz terveket sejt a dunai fejedelemségekben. Az „Ost-Deutsche-Post“ ezen versiót kevésbbé tartja elfogadhatónak. Oroszország egyedüli föllépése a dunai fejedelemségek ellen nem csak Ausztria, hanem egyszersmind Franczia- és Angolország elleni kihívásul szolgálna. Elfogadhatóbb az orosz politika solidaritása Bismarck gróffal, s nagyon valószinű az „O. D. P.“ szerint, hogy az orosz udvar rokonszenves tán támogatása is Berlin és nem Bécs felé irányulna, Poroszország és Ausztria közötti háborús eshetőségek alkalmával. (..) A „Wiener Abendpost“ jelenti, hogy febr. 20-án a minisztérium minden tagja Budára érkezik, s jelen lesz azon tanácskozásokban, miközelsége elnöklete alatt a horvát országgyűlésre leküldendő rescriptum megállapítása tárgyában ezennel kezdetüket veendik. Bátran feltehetjük, hogy ez alkalommal a magyar országgyűlés feliratára adandó leirat ügye sem marad a tanácskozások körén kívül. — A „Wiener Abendpost“ a tárgyalás alatt levő válaszfelirat fölött még ma sem mond határozott véleményt. Csak azt írja : „hogy a ház most hallgatja ki az előkelőbb pártvezetők véleményét. És miután a szónokok igyekeznek véleményeiket egész következetességgel kijelenteni, történik, hogy egyesek élesebben jelölik ki pártnézeteiket most, mint akkor, amidőn majd valamely meghatározott kérdésről folyand a vita. Egyátalában semmi feltűnő sincs abban, hogy a baloldal, mely eddig a negatív terén maradt, ezen állásukat nem adják fel, .kívánatos volna, ugyan, hogy tenné, de ha nem teszi, nincs abban semmi feltűnő. Azért — végzi a „W. Abendpost“ — „a nélkül, hogy a válaszfelirati viták belső jelentőségét gyengíteni akarnánk, el merjük mondani, hogy a helyzet, a válaszfelirat átnyújtása után, politikailag fontosabb lesz, mint ma. Ma abstract elvekről van szó, csak később mutatkozhatnak új tulajdonképi pártcsoportozatok. Az alatt azonban, hogy a főlő félhivatalos lap még megtartja eddigi neutrális állását, a vice félhivatalos lap, az „Oester. Zig“ már nyíltan felmondja a barátságot. Ürügyet neki ezen fordulatra azon beszédek szolgáltatják, melyek a válaszfelirat tartalmát illustrálják. — Ha már Apponyi gróf is — írja az „Oester. Zig“ — a válaszfeliratnak oly értelmet tulajdonit, hogy annálfogva esen felirat, mely a kiegyezkedés szükségét és lehetőségét megengedi, de azt oly föltételekhez köti, miknél fogva maga az elv is megfosztatik támpontjaitól ; ha Apponyi gróf is a közös ügyek tárgyalásában oly paritást követel, hogy ez alatt tán még a monarchia kétfelé oszlását is érthetnők ; ha a közös ügyek sorozatát a legszűkebb térre szorítja, s az 1848-as törvények módosítását azok előleges visszaállítása előtt épen nem sürgeti , akkor részünkről nem csatlakozhatunk azon nézethez, hogy a válaszfelirati viták a kiegyezkedési mű létrejöttét lényegesen előmozdítanák; sőt ezen feliratot, mely a korona szabatos concessióit, hasznosságuk miatt elfogadja, s csak azzal fejezi ki viszonti előzékenységét, hogy még több concessio elfogadására is késznek nyilatkozik , még a kiegyezkedésre vezető első állomásnak sem tekinthetjük.“ A magyar országgyűlés felsőháza elé terjesztett Válaszfelirati javaslat a legmagasb trónbeszédre. Felséges császár és király! Felséged magasztos szavaiban, melyekkel a jelen országgyűlést megnyitni kegyeskedett, hazánk boldogítására irányzott fejedelmi szándékának fényes tanúságát üdvözöljük. A nemzettel együtt érzi Felséged azon aggodalmak súlyát, melyek egy hosszú viszontagságos idő, lefolyása alatt ez országra nehezedtek. Őszinte nyíltsággal kegyeskedik Felséged az ország rendeit és képviselőit fejedelmi szándékairól értesíteni , hasonló tiszteletteljes nyíltságot keltvén fel ez által részünkről, és fényesen igazolván egyszersmind a nemzetnek hazai törvényeinkben századok során át oly sokszor ismételt kérelmei és igényei jogosságát, midőn a fejedelem és népei közötti birodalom üdvhozó felélesztését körünkben való személyes megjelenése által óhajtja kegyesen kezdeményezni. Fogadja Felséged ezért hálás köszönetünknek hódolatteljes kifejezését. Midőn Felséged a kiindulási pontok azon merev ellentétének elhárítására, mely eddig a függő közjogi kérdések elintézését megnehezíté, a sanctio pragmaticában egy kölcsönösen elismert jogalapot jelöl ki, ezen fejedelmi elhatározása a nemzet mélyen gyökerezett jogérzelmével és alkotmányos szellemével találkozik. A sanctio pragmaticában ugyanis az ország oly kétoldalú szerződésre fektetett jogczímet tisztel, mely midőn egyrészről az uralkodóház örökösödési jogait, és minden örökös országainak és tartományainak elválaszthatlan és szétbonthatlan együttmaradását megalapítja, másrészről Magyarország törvényes függetlenségét, s alkotmányos jogainak sérthetlen fenmaradását biztosítja, — kölcsönösen megerősíti állami életünk e két sarkkövét. — A sanctio pragmatica e kettős, és egymást kölcsönösen feltételező czéljának gondos és őszinte egyensúlyozása jellemezte mindig annak alkotása óta a haza jóllétének, szellemi fejlődésének és alkotmányos életének és úgy, mint Felséged birodalma belső nyugalmának, kültekintélyének és nemzetközi hatályának legszerencsésebb korszakait, amíg e kettős czélnak egyoldalú, vagy ellentétes felfogása mindig szomorú emlékű viharoknak, a nemzeti erők megzsibbasztásának, és a valatlan kapcsolat kötelékei meglazulásának való kezdete. Midőn igy Felséged a pragmatica sanctióra, mint kiindulási pontra vonatkozó legfelsőbb elhatározása által megnyugtatva, járulandunk annak idejében az országgyűlés fontos teendőinek tárgyalásához. Felséged iránti hálás érzelmeink kijelentése új támaszt nyer azon meggyőződésünk által, hogy a törvényes alap elfogadása a közélet minden mezején törvényes viszonyok helyreállítására vezetend. Meg lesz így szüntetve végképen a tényleges viszonyok és törvényeink közötti azon ellentét, mely midőn a haza polgárainak jogait és érdekeit, és még az egyes vallásfelekezetek benső nyugalmát is megzavarja, a nép jogérzelmeit és jogfogalmait aggasztólag megingatja. A magyar korona területi épsége közjogi elvének Felséged által tartalék nélküli elismerése hálás köszönetre indítja a főrendeket, és azon reményt ébreszti bennök, hogy Felséged országunk kiegészítő részének, Fiuménak, valamint az ország alkatrészéhez számítandó azon területeknek is, melyek eddigelé az országgyűlésen megjelenésre meg nem hivattak, országgyűlésünkön leendő képviseltetését kegyelmesen eszközlendi. Élénk örömmel üdvözlendjük kebelünkben az erdélyi testvérben régóta várt fiait, és Felséged magasztos felhívását követve, egyik legfontosabb és legkedvesebb hivatásunknak ismerendjük az 1848. évi VII. tör. czikk teljes életbe léptetésének beható megfontolásához és tárgyalásához járulva, részünkről is oda működni, hogy megnyugtató , igazságos és méltányos megállapodások által az ország e régi óhajának végképent teljesülte tartós eredményeknek, szellemi békének, és ez által a nemzeti erők öregbítésének képezte talpkövét. Szintúgy megnyugtatva érezzük magunkat Fölségednek azon kegyes intézkedései által, melyek Horvát- és Tótországnak ezen országgyűlései megjelenésükre irányozvák. Lelkesítve azon szellemtől, mely az országosan egybegyült rendeket , képviselőket már 1861-dik évben vezérlette, készek vagyunk részünkről is oda járulni, hogy ha Horvátország, mint ország akarna résztvenni törvényhozásunkban, ha előbb tisztába akar jöni velünk azon feltételekre nézve, melyek mellett közjogi állásának Magyarországgali összeköttetését újólag kívánja feléleszteni és érvényesíteni, ebbeli óhajtása a magyar országgyűlés részéről a méltányosság békülékeny szellemével találkozzék. A horvát országgyűlés 1861-dik évi határozatai, melyeket Felséges velünk közölni méltóztatott, általunk e szellemben fognak tekintetbe vétetni, midőn a törvényhozás azok tárgyalásának idejét elérkezettnek találandja. Azonban nem hallgathatjuk el Felséges urunk már is tett legfelsőbb intézkedéséért tartozó tiszteletteljes köszönetünk kijelentése mellett, hogy szent István koronája területi épsége gyakorlati foganatosításának kezdeményezését nem láttuk teljesen megnyugtatólag megindítva, midőn Horvát- és Tótországgal együtt Dalmátország említtetik , mert Tót- és Horvátországgal közjogilag összekötve képezte Dalmátország a magyar szent korona egyik kiegészítő részét, és midőn Felségedet tiszteletteljesen megkérjük, hogy a magyar korona épségének ebbeli csonkítását megszüntetni kegyeskedjék. Horvát- és Tótország e mindig sürgetett kívánalmának részünkrőli támogatása által újabb bizonyságát adjuk, hogy az egésznek sérthetlen fentartása biztosítja leginkább az egyes résnek jogosult területi épségét is. Kegyeskedik Felséged ez országgyűlés első feladatai közé a birodalmánk egyéb országai és tartományaival köztes ügyek tárgyalásának és kezelésének elhatározását sorozni, — fölhiva ügyeinkünket a viszonyoknak a sanctio pragmatica keletkezése óta bekövetkezett változásaira és azon alkotmányos jogokra, amelyekkel Felséged többi országait és tartományait is felruházni fejedelmi hivatásának ismérte, mely tartományok alkotmnyszerü befolyását a közös ügyek kezelésénél Felséged immár nem mellőzhetőnek nyilvánitja. -- Kegyesen közli Felséged egyszersmind velünk e kérdések cilitítézése czéljából az 1860. évi october 26-án kelt legfelsőbb diplomáját és az illető ügyek kezelésének módozatára nézve az 1861. évi február 26-án közrebocsátott nyilt parancsát, és midőn minket ezen legfelsőbb határozványok érett megfontolására, beható tárgyalására és elfogadására felszólítva, egyúttal a kibocsájtványok utóbbijának az iránta keletkezett aggodalmak megszüntetése végett történt ideiglenes beállításáról értesíteni kegyeskedik, aggodalmaink el nem oszlatása esetében oly módosítási javaslatok előterjesztésére hív fel bennünket felséged, melyek a birodalom életfeltételeivel összhangzásba hozhatók legyenek. Mélyen érezzük a Felséged által kitűzött kérdések megoldásának fontosságát ; teljesen felfogjuk azon szellemi felelősség súlyát, mely reánk háramlik, midőn Felséged az európai államtársulat egyik fősarkkövét képező birodalmának az alkotmányosság szellemében történendő belszervezetét konunk alkotmányos jogainak és törvényes állapotának helyreállitásával akarván kezdeményezni, e haza országgyűlésétől várja azon javaslatok felterjesztését, melyeknek ezon határain túl terjedő horderejét tökéletesen értjük. Csak hazaiad kötelességünknek teszünk tehát eleget, midőn a feladat fontosságától mélyen áthatva, megoldásának nehézségeit Felséged előtt határozottan kijelöljük. De bármily nagyok legyenek ezen nehézségek, annál biztosabban reméljük mégis azoknak leküzdhetését, mivel valamint egyrészről egész készséggel elismerjük, hogy Felséged örökös országainak, és tartományainak együttléte és hatalmas államtestté alakulása nem a vak esetnek szüleménye, hanem az egyes részek lényeges belső szükségletének, a kölcsönös érdekek rokonságának, s az európai viszonyok békés fenmaradhatása és üdvös fejlődtetéseknek sürgető követelménye; — úgy másrészről erősen hiszszük, — miként viszont a birodalom többi országai és tartományai Magyarország törvényes állásában, és szellemi s anyagi kielégíttetésében saját politikai létük, alkotmányos szabadságuk és legfőbb érdekeik hathatós támaszát és tényezőjét félreismerni nem fogják. Nyíltan kijelentjük , miként élénken óhajtjuk, sőt erősen akarjuk Felséged birodalmának a sanctio pragmatica értelmébeni fenmaradását és szilárdítását, hatalmi állásának fentartását és öregbítését. Óhajtjuk a többi országai és tartományai alkotmányos szervezetének megállapítását és fejlődését. Elismerjük, hogy a sanctio pragmatica folytán Magyarország s a Felséged uralkodása alatt álló többi országok között oly viszonyok fejlődtek ki, melyek azokat közösen érdeklik, és melyek ténylegesen közös ügyeket hoztak létre. Érezzük, hogy ha valódi alkotmányos életről van szó, mindazon politikai tényezőknek alkotmányos befolyása nem mellőzhető többé, melyek bizonyos viszonyok vagy ügyek eldöntéseáltal érdekeltetnek. És ezen tekintetek kiegyenlítése azon törvényhozási önállással, melyben nemzetünk századok óta kereste és találta törvényes függetlenségének és nemzeti létének főbiztosítékát, ezen országgyűlés teendőjének legkényesebb s legfontosabb oldalát képezi. Midőn tehát a pragmatica sanctio léterejéből folyó közös viszonyok és azokból ténylegesen keletkezett közös ügyek elfogulatlan és beható megbírálására, valamint oly javaslatok előterjesztésére, melyek alkotmányos önállásunkat megóvni és a birodalom életföltételeinek is megfelelni alkalmasak, karöltve az ország képviselőházával, annak idejében készeknek nyilatkozunk, e nehézségeknek érzete és nyílt férfias kijelentése Felségednek bizonyítékául szolgálhat azon őszinte szándék komolyságáról, melylyel törvényszabta hatáskörünk határain belül részünkről is e kérdések megoldásához járulandunk; — és valamint Felséged ezt trónbeszédének magasztos szavai értelmében nem az anyagi vagy erkölcsi kényszer fegyvereivel hanem kölcsönös értesülés és a szükségesség érzetéből folyó meggyőződés alapján hiszi egyedül létesíthetőnek, úgy mi ezen értesülést és meggyőződést egy mélyen beható sokoldalú megfontolás, országgyűlési tanácskozás lefolyásától véljük föltételezettnek, melynek eredménye a mellőzhetlen szükségek és lehetőségek gondos mérlegelését igényli, és annál biztosabb s tartósabb teend, mennél inkább lesz az a haza jogai kegyeletes tiszteletének szellemétől áthatva. És épen mert a hazai jogok ezen szemmeltartása és tisztelete kell hogy képezze e fontos ügyek tárgya-