A Hon, 1866. augusztus (4. évfolyam, 176-200. szám)

1866-08-02 / 177. szám

mn-ik­sz. Csütörtök, augusztus 2 Előfizetési díj : listán küldve vagy Budapesten házhoz hordva egy hón­apra ........................... 1 frt 75 kr. 1 hónapi a................................. 6 frt 25 kr. 5 hónapi a........................................10 frt 50 kr. iz előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdh­ető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám 1-ső emelet. Szerkesztő lakása : Országút 18-ik szám 2-dik emelet. Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terén 7. sz. földszint. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP Negyedik évfolyam 1866. Beigtatási dij : 7 hasábos ilyféle petit sora ... 7 kr. Bélyegdij minden beigtatásért ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. — Nyilt-téri 5 hasábos betű­-sorért . . 25 kr. SES“ Az előfizetési díj a lap kiadó hivatalai­hoz küldendő. (Ferencziek tere 7. sz. földszint. E lap szellemi részét illető minden kér­­lem­ny a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Rendkívüli előfizetés allkifizetést (ti) Augustus—szeptemberi 2 hóra Augusztus—oktoberi 3 hóra . Augusztus—decemberi 5 hóra . . . 3 frt 50 kr. 5 frt 35 kr. . . 8 frt 75 kr. A „HON“ szerk. és kiadó hivatala* PR­T, AUGUSZTUS­I Politikai Szemle. (II.) A franczia lapok következő táv­iratot közölnek Berlinből, júl. 28-káról, a békeelőzetek pontjairól: „Hivatalosan je­lentik Bécsből, 27 kéről . A békeelőzete­ket és fegyverszünetet tegnap írták alá Nikolsburgban. Ausztria kilép Németor­szágból, mely szerveztetni fog. Elismer minden intézkedést, melyet Poroszország északi Németországban fog tenni, bele­foglalva a területi változásokat is. Áten­gedi souverainitási részét Schleswig Hol­steinben, s megfizeti a háboruköltségek egy részét.“ A „N. Fr. Presse“ írja, miként átalá­nosan hiszik, hogy az Ausztria és Po­roszország közti végleges béke aláírása 8 nap alatt megtörténik, még­pedig Brü­nnben. Az idézett lap azt állította, hogy Ausz­tria nem 40, hanem 60 millió tallért fog Poroszországnak fizetni. A félhiv. „Deb.“ a leghatározottabban megc­áfolja ezen állí­tást : Ausztria azon 15 millió talléron kí­vül, mi­nt a herczegségi háborúból kár­pótlásul illeti, nem fizet többet 20 millió tallérnál. A „N. Fr. Presse“ ezen czáfo­­latra a következő észrevételeket teszi: 20 millió tallér azonnal készpénzben fizet­tetik ki, 15 millió tallér schleswig-hol­­steini kárpótlás, mi hasonlóképen osztrák pénz, mit Ausztria megkaphatott volna, ezenkívül 5 millió tallér a porosz hadcsa­­patok tartására fordíttatik , az összeg te­hát 40 millió tallér vagy 60 millió forint. Ennélfogva körülbelül két annyit fizet Ausztria,mint a­mennyit a „Debatte" állít. A „N. Fr. Presse“ be akarja várni még a békeelőzeteket is, s figyelmezteti a „De­battet”, hogy ne igen osztogassa a c­áfo­­latokat. A „France“ azzal dicsekszik, hogy Francziaország beavatkozásának köszön­hető, ha a 200 millió porosz kárpótlási követelés 75 millióra leszállíttatott. A „France“ valószínűleg francokban szá­mít, de az utóbbi összeget csak fentartás­sal közli. Ugyane lap még egy új adatot közöl a békeelőzetekből : „Ausztria kizá­­ratását mind az északi, mind a déli né­met szövetségből jelenlegi területi épségének fentartása mellett fogadta volna el.** Ezen nagy fontossá­gú békeelezeti pontott, mi már tegnapi szemlénkben megj­egyeztük volt. Ausztria — tudomás szerint — 8 napi fegyvernyugvást kötött Olaszországgal. Ezen fegyvernyugvás határideje ma éjsza­ka 12 órakor telik le. Már tegnap jelezve volt, hogy Olaszország nem igen hajlandó a fegyvernyugvás meghosszabbítására feá­­állni. E tárgyban ma igen érdekes közle­mények állnak előttünk. A félhivatalos „Debatte“ levelezője ezt írja: „A floren­­czi kabinet még nem látszik hajlan­dónak arra, hogy a fegyvernyugvás fegyverszünetté változzék át. Victor Em­manuel kijelentette : ő semmi békét nem köthet anélkül, hogy Olaszország fegyverei legalább egy győzelmet vittak volna. És oly kevéssé felel meg országa becsületének, hogy egy tartományt aján­dékban kapjon stb. A dolgok ezen állá­sát tekintve, nem tartozik a lehetlensé­­gek közé, hogy a háború közelebbről folytattatni fog Ausztria és Olaszország között.“ A félhiv. „Debatte” azonban észrevé­tellel kiséri levelezőjének tudósítását. A Florenezből érkezett azon távirat után, mely szerint Barrai gróf felhatalmaztatott kormánya által, hozzájárulni a négy heti fegyverszünethez , az remélhető, hogy Victor Emmanuel az utolsó pillanatban más gondolatra térend. Mint egy bécsi tudósításból látjuk, Po­­­roszország csak arra kötelezte magát Olaszországot illetőleg, hogy a florenczi kabinetet a fegyverszünet elfogadására bírja. Ezen kötelezettség, mint látható, nem elég határozott. Arról nincs szó, mit fog tenni akkor Poroszország, ha Olasz­országot nem bírhatja reá a fegyverszü­net elfogadására. Bécsben ez okból ké­szen állnak a háború tovább folytatására, s főként Trient védelmezésére tesznek in­tézkedéseket, mely a fegyvernyugvás megkötésének pillanatában nagyon ve­szélyes helyzetben volt. A „N. Ér. Presse“ azonban — a fe­­nebbi közleményekkel ellenkezőleg — azt állítja, hogy a „Debatte“ közleménye nem egyéb figyelemébresztő humbugnál. A hiv. „Bairische Zig“ is jó forrás után közli 30-káról, hogy a fegyverszünet már most Ausztria és Olaszország között is megköttetett, aug. 2-kától kezdve négy hétre. Ezek után méltán kérdhetjük: kinek van már most igaza? Ezen kérdésre némi feleletül szolgálhat azon tény, hogy 29--ke óta ismét nagy csapatokat szállítnak vis­­­­sza a déli osztrák seregből; a déli vas­úton 40 vonat volt megrendelve, mint a „P. L.“-nak Bécsből írják. Az osztrák hadcsapatok Tirolba szállíttatnak. Egyébiránt a fegyvernyugvás ideje ma éjjel telvén ki,pár nap alatt megtudhatjuk, hogy van-e fegyverszünet Olaszország és Ausztria között. Bukaresti hírek szerint, ott abban fára­doznának, hogy négyes szövetséget kös­senek Románia, Szerbia, Görögország és Montenegro között. Pest, augusztus 1. A­mily reménykedéssel tekintett a reac­­tio minden érdekelt fele az absolutisticus Ausztriára, épen olyan érdekeltséggel csa­tolja figyelmét a constitutionalismus min­den igaz híve Magyarországhoz. Azt mindenki tudja és érzi, hogy az al­kotmány nélküli kormányzás perc­ei meg vannak számlálva mind Magyarországon, mind Ausztr­iában , még akkor is, ha azt a hatalom fentartani kívánná, a­mi nem valószínű. A hatalomnak sokkal több oka van az absolutizmus rendszerében legkár­tékonyabb ellenfelét ismerni fel, mint ma­guknak a népeknek , mert a népektől csak azt vehette el e rendszer, a­mit a föld fel­lett talált, de a hatalomtól elvette magát a földet, egyik országát a másik után ve­szítve el. És ekkor Magyarországon leend­ő sor bebizonyítani a szabadelvű Európa előtt, hogy a szilárdságában vetett bizalmat megérdemelte. Magyarországon leend bebizonyítani, hogy itt a szabadelvűség eszméje nem pártfogalom, de az egész nemzet lelküle­­tének kifejezése , hogy a szabadelvűség vívmányai ná­lunk nem egy kiváltságolt osztály, nem egy szűk kör, nem egy felekezet számá­ra szerzendő előnyök, hanem a jogok és kötelességek őszinte egyenlősége minden honpolgárra nézve, és szabad verseny minden téren a külországok polgárai irá­nyában ; hogy Magyarországon az önkormányzat nem a felbomlás, de a constituálás ténye­zője ; hogy nálunk a polgári szabadság nem vezet anarchiára; hogy a nemzeti lét utáni küzdelem nem hadüzenet a civilizatiónak, sőt ellenkező­leg a közművelődésnek e­gyedül lehetsé­ges procedúrája; és hogy végre az, a­­mit Magyarorszá­gon alkotmányosságnak vallunk, se nem forradalmak rögtönzése, se nem avult in­tézmények religuiája, hanem egy valósá­gos életerős fogalom, mely századokon át több országot és népfajt egy elválni nem akaró egészszé birt egyesíteni, mely a korszellem igényeivel mindig a nemzet jóváhagyása mellett practice fejlődött, tö­kéletesült, s még tökéletesebbé fejlődni képes. Hogy e fogalom alatt alkotmányunkat egész addig a kifejlődési stádiumáig ért­sük, a­melynél erőhatalommal megszakí­­tatott, azt saját meggyőződésünkön kívül minden körülmény tanácsolja. Hazánkra nézve még az absolutizmus is kevesebb veszélyt hozna, mint egy rosz alkotmány inaugurálása. Az absolutismusnak egyszer vége sza­kad, s akkor a rendszer emberei elmúl­nak, de megmarad az ország, megmarad a nemzet ; míg egy rész alkotmány, mely a korszellem ellenére épült, mikor össze­­roskad, azt a nemzetet is sújtja omladé­kaival, mely alája telepedett. Előttünk áll a példa: — lajthántuli atyánkfiai, kik a nagy német nemzettel való kapcsukat elvesztve, (mely rájuk nézve legdrágább lehet.) — bűnhődnek nem azon kormánynyal együtt, sőt azon kormány helyett, melynek hibás alkot­mányművét (bár hibáit eleget vitatták) mégis elfogadták, sőt mellette négy évig küzdödtek ,­­ mert egy hibás alkotmány leveszi a veszély terhét a kormány vállá­ról, s átteszi a nemzetére, hanem meg­­hagyja a kormánynak a veszélybe mehe­­tés lábait, a nemzet korlátozó megóvása nélkül. Mi kifejezést adtunk óhajtásainknak. Kívánjuk az igaz alkotmányosságot Ma­gyarországon, s miután ez óhajtást a nem­zet is osztja, s miután az uralkodó szava is igy hangzik : „én alkotmányos fogok lenni!“ — tehát — „quis contra nos?“ J. M. Pest, augusztus 1. (1) Már arra el lehetünk készülve, hogy ez a kormány, vagy egy másik olyan, mely Bécsben a po­sibilisek sorába tar­toznék, a belügyekre nézve a legjobb akarattal sem fog egyebet tenni, mint törekedni fog, hogy ezt a szerencsétlen Ausztriát ismét visszahelyezze azon álla­potba, melyben a háború előtt volt. Hogy minő volt ez az állapot, mutatja azon tény, hogy a félannyi Poroszország megtámadni merte, s egyszersmind a töb­bi Németországnak is hadat szent és min­denütt győzött. Nyilt titok az, hogy Bécsben oly kor­mány, mely a rendszer gyökeres megvál­toztatását tűzné ki czéljául, képtelenség­nek tartatik. A fél­tettek politikája már az ottani traditiókban gyökerezik. Ez azon valódi és igazi fő „öröklött haj“ , míg a többi, a­miről nagy szerencsétlen­ségek után beszélni szoktak, nem egyéb, mint ezen egynek természetes következ­ményei. A sok rövidlátó politikai orvos mindig csak a betegség feltűnő kórjeleit próbálgatja gyógyítani. A betegséget ma­gát, mint az erdőt a fától, nem is látja. Pedig meg van írva : medice cura te ipsum. Beszélik, hogy e pillanatban az expe­­rimentatiók sora a foederalismus rendsze­rére következett volt. Sokan megijed­nek e szótól. Mért? Mert a foederalismust a szó valódi értelmében veszik. Kár lesz emotiokba esni, mert bízvást feltehetjük, hogy ezen kormány legfölebb annyi con­­cessiót fog a foederalimtusnak adni, mint a­menynyit körü­lbelöl a Majláth-Sennyei administratio az úgynevezett dualismus számára kivívhatott. A midőn a mult nyáron a bécsi lapok egei földet betöltötték panaszaikkal és vádjaikkal a dualismus ellen , e szót szin­tén csakis valódi értelmében vehették : azon dualismus ellen, mely gyakorlatilag is ténynyé vált, azt a kis tentát is kár volt vesztegetni, a mennyi egy czikk­­írásra elég. Sorban egymásután annyi kü­lönféle alakban mindig ugyanazon egy rendszer uralkodásánk voltunk tanúi. Különösen pedig a miniszteri absolu­tismus bájainak élvezetéről eddig még egyik vezető kormányférfi sem tudott le­mondani. Schwarzenberg herczeg coman­do szóval parancsolt, Bach báró a beam­­terekhez intézett Verordnungokkal kor­mányozott. Schmerling úr engedte beszél­­ni a reichsrath urakat, de tette azt a mit jónak látott. Belcredi gróf a Sisthrung kő­sziklájára építi rendszerét, s várja, hogy a roppant kérdések önmaguktól oldódja­nak meg : donce defluat amnis. Boldog, boldogtalan ember folyvást, li­berl­ismusra, alkotmányos szellemben történő haladásra, és a szabadsági eszmék ápolására unszolja és sürgeti a kor­mányt. Legkisebb kétségünk sincs, hogy mind e szép dolgokat a kormány is akar­ja. De kénytelen is akarni, mert valóban kézzelfogható módon bizonyították meg rajta, hogy a nevezett dolgok ellenkezője mindannyiszor feneketlen pocsolyába ve­zette őket. A jó akarat azonban nem elég az üd­vösségre. Eddig még csak annyi haladást tapasztalunk a liberalismus és constitu­tionalismus terén, hogy­­ excellentiaik méltóztatnak ezen szavaknak gát nélküli cursust engedni, de azontúl a hányszor csak ezen liberalismus és constitutionalis­mus a praxisban és részletekben is con­cret követelményekkel mert előlépni , egyéb választ soha sem kapunk, mint válvonogatást, vagy legfölebb hiú bizta­tást és ígérkezést a nem tudom mikor bekövetkezendő jövőre. A jövőre ! Mintha bizony mi csak a jö­vőt, mely úgyis Isten kezébe van letéve, féltenek ma ! A jövő iránt semmi aggo­dalmunk ; a liberalismus és constitutiona­­lismus eszméi mint lavina indultak meg, és utódaink egykor kényelmesen élvezen­­dik a mi mai küzdelmeink gyümölcsét. Azonban értünk is meghalt a Krisztus , mi is Árkádiában születtünk, magunk is meríteni akarnánk azon örömökből, mik­nek izét nagyon jól ismerjük, de a poharat mely e nedtárt foglalta magában, erősza­kosan kicsavarták markunkból. És mi azon plansibilis ok, a­mi által gá­tolva volna a kormány, megadni mindnyá­junknak mindazt, a­mihez épen oly erős históriai, mint természetes jogaink van­nak? Azt mondják: az alkotmányos sza­badság megadása „még mindig“ lehetlen­­ség, mert ha minden létező politikai elem szabad és természetes érvényre jut, akkor az érdekek különbségénél fogva roppant cháosz következik. Van ebben valami látszólagos igazság, azonban mindenek fölött épen a kormány­nak nem volna szabad ezen desperatiot eláruló argumentumhoz folyamodni. Mert azon argumentum, hogy ezen mo­­narch­iában annyi különféle elemek, és egymással homlokegyenest ellenkező ér­dekek léteznek, in ultima analysi oda ve­zet, hogy mi mindnyájan, a­kit a sors ezen terület boldogtalan lakójává tett, arra le­gyünk kárhoztatva, hogy örökös absolu­tizmus alatt nyögjünk, haszontalanul küzd­­jü­nk és tusakodjunk ezen lélekgyötrő ta­posó malomban, s a mi erőt mégis netán összeszereztü­nk volna, az időközönként megújuló nagy háborúkban megint elve­szítsük. Ma újra ott vagyunk, sőt sokkal hát­rább, mint 1859. végén voltunk. Mihez kezdjünk ? Azért izzadjunk és túrjuk to­vább a földet, hogy egy legközelebbi po­litikai vihar keletkezésére ismét mindent elveszítsünk? Nem volt elég a tapaszta­lás, hogy a külföld folyvást számít az osz­trák belállapotok ziláltságára ? Íme egy fél annyi népséggel bíró állam, melynek hadserege a dán katonásdin kiiid ötven év óta nem szagolt lőport, büszkén harcz­­ra provocálja Austriát, megveri, és Bécs kapui előtt diktálja a békét ! Az nem ment­ség, hogy Ausztria Olaszországgal is har­­czolni kénytelen volt , mert az olaszok tá­madása miatt oda fordított erők hiányát helyreütő azon körülmény, hogy Ausztria jelentékeny szövetségeseket nyert a né­met Bund sok tagjában, kiknek ellenében Poroszország is kénytelen volt erejét megosztani. renczi kabinet Déltirol és Istria iránt nem tá­maszt igényeket. _— Ugyan a „P. Ll.“-nak Bécsből jul. 30-ról írja egy másik levelező : Az alkudozások Olasz­országgal még­sem látszanak oly könnyedén folyni, mint talán föltehető vala, miután Porosz­­ország nemcsak maga részére kötött fegyver­­szünetet , hanem az előzetekben arra is kö­telezte magát világosan, hogy mihelyt Napó­leon császár határozottan kijelenti, miszerint Velenczét Victor Emmanuelnek engedi át, Olaszországtól is kieszközli a fegyverszünet­be való megegyezést. Úgy látszik hogy az olasz kormány, tekintve a nagyon felingerült kedélye­ket, nem merte Velenczét a custozzai és lissai vereségek után, kegyadományként elfogadni Francziaország kezéből, (a Persano elleni eljárás is ilyesmire mutat),s hogy érzi annak szükségét, miszerint valami fegyvertényt kell végbevin­nie, melyhez képest Velencze megszerzését mégis némileg saját erőkifejtésének lehes­sen tulajdonítani.­­ Annyi tény, hogy De­genfeld gr. ki Govone tbkkal Nikolsburgban egyezkedett, miután a nevezett tbk egyszerre „utasítások hiányában“ volt, már tegnapelőtt visszajött Bécsbe, s hogy tegnap óta nagy csa­pattömegek szállíttattak a déli vaspályán Tirol­ba. (Tegnap a déli vaspályán 46 vonat volt megrendelve.) Valljon Florenczben, talán a Toulonból történt franczia hajóraj kiindulása hírének nyomása alatt is, némi változás nem történt-e a nézetekben, azt még nem tudhatni. A „La France“ a békéről így ítél : „A háborúra, — úgymond, — mely annyi veszedelmet okozott, most béke fog következ­ni, melynek következményeit a jövő ki fogja fejleszteni, de a­mely még nem lesz Euró­pa sorsának végleges szabályozása. A béke előzetes eredményeiként azonban ezeket con­­statáljuk : A császár közbenjárása megszün­tette a vérontást, s az oly komoly problé­mákkal eltelt Europa összeszedheti magát azok megoldására; az 1815-diki szerződések utolsó nyomai is megsemmisíttettek ; a coa­­litio utálatos művéből semmi se maradt meg; a franczia programm Olaszországban kiegészít­­tetett, s a félsziget terjesztője leend azon esz­méknek, melyeket Francziaország a világban megtestesít. S váljon ez már minden-e ? Nem hiszszük. Az eredmények más kérdéseket hoz­nak napvilágra, melyek meg kell hogy oldas­sanak. A florenczi hivatalos lap jelenti, hogy nyolc­ napi fegyvernyugvás köttetett Olaszország és Ausztria között, s közelebbi részleteket ismertet meg a békeelőzetek alapjáról. „Napóleon csá­szár javaslatai — úgymond — Olaszországot illetőleg, a velenczei tartományoknak Olaszor­szág részére történendő átengedtetésére vonat­koznak, minden Ausztria részére nyújtandó kár­pótlás vagy kiegyezkedés nélkül. Még Dél-Tirol átengedését is megígérnék félhivatalosan s ba­rátságosan.“ Békealkudozások. A „P. Lloyd“-nak írják Bécsből jul. 30-ról . A végleges béke­alkudozások Ausztria és Po­roszország között tegnap elkezdődtek. Minthogy ez már úgy is csak formaság, bizonyosnak lehet tekinteni, hogy a béke néhány nap alatt, s e hét folytán mindenesetre meg lesz kötve. A béke megkötésének napján a 20 millió ft. fizetése annyival inkább meg fog történni, mint­hogy a kormány ezen összeget a banktól fogja kapni kölcsön. A bankkal legközelebb kötött kölcsönből mai napig még csak hat millió hasz­náltatott fel. A porosz csapatok a legrövidebb idő alatt, még a fegyverszünet letelte előtt át fog­nak menni az osztrák határon. Olaszországban is közel kilátásban van a béke megkötése. A fio­ Tudósítások a csatatérről. Éjszaki csatatér. A tamácsi csatáról a „Vatland“ levelezője a következő részleteket írja :* „Bécs főhadiszállás, jul. 29. Mendel ezredes dandára f. hó 18-dikán déle­lőtt óta a kissé kiterjedt de igen kitűnő tamácsi állást foglalta el, melyet a működő hadsereg fő­parancsnokságának f. hó 17-től kelt távirati parancsa értelmében a legvégsőig tartani kel­lett. 22-dikén reggel így volt megszállva : a 12-ik vadászzászlóalj és a 3-ik hadosztály Parma­­gyalogság a Franzhoftól keletre fekvő magasla­tokon volt a jobb szárny biztosítására. A 2-dik hadosztály Parma-gyalogság közvetlenül Franz­hoftól, éjszakkeletre állt. Az 1-ső osztály e­me­­gett a magaslaton Franzhof és Lamács között támogatásul. A 3 dik zászlóalj a vasúttól jobbra állott Lamács felé, a 2­ik zászlóalj tartalékul a mély és egészen járhatlan vasúti bevágás által elválasztott jobb szárny számára. A Mazzuchelli ezredből az 1-ső zászlóalj elő­őrsön állott 2000 lépésnyire Franzhof előtt, és a vasúti töltés hosszában egész a második meredeken emelkedő erdős és a tamácsi völgyet nyugatra környező magaslatig. A völgygyel ma­gával határos kopasz magaslat ez ezred 8-ik százada által volt megszállva, melyhez a csa­ta folytán csatlakoztak a 7-dik és 9-dik, azu­tán a 10., 11., és 12-dik század. A 3-dik zászlóalj a vasúti töltéstől balra állott egyenlő magasságban a Parma ezred 3. zászlóaljával. A dandár teljes biztosítására kocsizó őrjára­tok állottak Dévénynél, Újfaluban, azután a vasúti hidaknál, melyeket, valamint az Újfalu mellettit is 18-kan szétrombolták, végül kocsizó őrjáratok kezdetben Marchegg és Stomfánál, s ezután Beszterczénél. A 2 dik számú Schwar­zenberg hg és a 6-dik számú Ferencz József császár dsidás ezredek, összesen 500 lóval, ké­sőbb pedig a 9 dik számú Mensdorff dsidások 3-ik százada, Waldegg b. ezredes parancsnok­sága alatt lovassági dandárt képeztek, s az 1-ső számú dandárüteggel és a tartalék­ tüzérség 16 nyolc­ fontosával a rendkívül kedvező Lamács és Hidegkút közötti területen állottak. Továbbá jobb szárnyunk fedezésére 21-dikén este óta ott állott a 9 dik vadász zászlóalj, mely a Hen­­riquez dandárhoz tartozott. Ezen kívül 22-dikén délelőttre biztosítva volt ezen a Schütte báró ezredes által vezényelt dandár többi részének megérkezése is. Végül a pozsonyi katonai pa­rancsnokság részben a dandár jobb szárnyának biztosítására kiküldötte az alája rendelt 9-dik dsidás ezredet. Ezen ezreddel a dandár szá­mos dsidás és vadász őrjárat által folytonos összeköttetésben állott. Az ellenség a legutóbbi napokban Landshut és Knti, továbbá Hohenau, St. Johann, Dürnkrut Gairing, s végül Marcheggen át, mely helyek

Next