A Hon, 1866. augusztus (4. évfolyam, 176-200. szám)

1866-08-07 / 181. szám

181-ik sz. Kedd, augusztus 7. Előfizetési dij : listán küldve vagy Budapesten házhoz hordva egy hón­apra ........................... 1 frt 75 kr. 3 hónapi a................................. 5 írt 26 kr. 3 hónapi a........................................10 írt 50 kr. az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezd­őd­ő , s ennek bármely napján történik is ) mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Fel­eneziek tere 7-ik szám 1-ső emelet. Szerkesztő lakása : Országút 18-ik szám 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terén 7. sz. földszint. Negyedik évfolyam 1866. Beigtatási dij : 7 hasábos ilyféle petit sora ... 7 kr. Bélyegdij minden beigtatásért ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. — Nyílt-téri 6 hasábos betű­-sorért . . 25 kr. fgSg* Az előfizetési díj a lap kiadó hivatalá­hoz küldendő. (Ferencziek tere 7. sz. földszint. E lap szellemi részét illető minden köz­rem­ny a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Augustus—szeptemberi 2 hóra................................3 frt 50 kr. Augusztus—octoberi 3 hóra........................................5 frt 25 kr. Augusztus—decemberi 5 hóra.................................8 frt 75 kr. A „HON“ szerk. és kiadó hivatala* PEST, AUGUSZTUS 6. Politikai Szemle. (A). közelebbi szemlénkben megje­gyeztük, miként a florenczi hivatalos lap az Olaszország és Ausztria közti fegyver­­szünetnek négy hétre megkötését jelenti, s hogy e lap bizonyosnak állítja Velen­­czének föltétlenül Olaszországhoz leendő csatoltatását. Mi az olasz lap ezen közle­ményére némi észrevételeket tettünk : a többi közt valószínűtlennek mondottuk a föltétlen annexiót. Újabb tudósítások szerint úgy áll a do­log, hogy még a fegyverszünet sem köt­tetett meg, csak a fegyvernyugvás hosz­­szabbíttatott meg, annál kevésbbé lehet pedig szó a feltétlen annexióról. Érdekesek e tárgyban a félhivatalos „Oest. Ztg“ két rendbeli közleményei. Az idézett lap ezt jelenti szombati szá­mában : „A florenczi lap azon jelentése, mely szerint „Olaszország ráállt a fegy­verszünet megkötésére“ téves magyará­zatot nyert. Igaz ugyan, hogy — mint hallottuk — Olaszország ráállt annak megkötésére, de az csak annyit tesz, hogy beleegyezett a fegyverszünet iránti alku­dozások megkezdésébe. A fegyverszünet azonban még nem köttetett meg, hanem egyelőre csak a fegyvernyugvás tartatik meg, s ezalatt Párisban alkudoz­nak épen most a fegyverszünet fö­lött.“ Ugyane lap vasárnapi száma a követ­kező további közleményt tartalmazza : „Tegnap helyreigazítottuk a florenczi hi­vatalos lap jelentését, Olaszországnak a fegyverszünet megkötéséhez csatlakozá­sáról ; ezen helyreigazítás mellett, tekint­ve a lap azon jelentését, mely szerint „már most biztosítva van Velenczének Olaszországgal való föltétlen egyesítése“ nem található „a megnyugtatás az áten­gedés föltételeire nézve. „Nekünk úgy látszik, mintha a „megnyugtatás“ már benfoglaltatnék a dolgok állásáról tett előterjesztésünkben. Velencze átengedé­sének módozatai a békéhez tartoznak. Ez­zel a fegyverszünetnek nincs semmi köze, s ha mi constatálhattuk azt, hogy még a fegyverszünet sem köttetett meg, akkor önként értetődik, hogy azóta nem történt megegyezés azon módozatokra nézve.“ A félhivatalos lap közleményének ve­leje tehát, hogy még nem köttetett meg a fegyverszünet Ausztria és Olaszország között, s Velenczének feltétlen átengedé­séről semmi szó. Mai távirati sürgönyök különben azt jelentik, hogy a fegyverszünet végetti al­kudozások már megkezdődtek volna Is­­triának­ Cormono városában. Osztrák rész­ről Moering tábornok, olasz részről Me­­nabrea tábornok vinné az alkudozásokat. Az osztrák biztos nincs felhatalmazva a békeelőzetek tárgyalására is. Ha az al­kudozások nem sikerülnek, az ellenséges­kedések újból megkezdése nem lehetlen. Párisból írják, miként ott nagyon pen­getik a franczia porosz-olasz szövetséget. Pozitív lépések nem történtek ugyan e tekintetben, de sajátságos fordulat adhat­ja elő magát a franczia politikában, ha Oroszország komolyan akarna föllépni congressus-javaslatával, miről Párisban semmit sem akarnak tudni. A császár egyébiránt nem feledi, hogy épen legel­­keseredettebb ellenei azok, kik most Po­roszország nagyobbodásának, s ezen na­gyobbodás következtében Németország múlhatlan egyesülésének megakadályo­zását oly mohón kívánják. Az ellenzék zavarba akarja őt hozni ezen poroszelle­­nes agitatióval, s a czélt el is éri, mivel a tömeg nem tudja fölfogni a kormány szenvedőlegességét. De a császár nem oly ember, ki azért tesz valamit, mivel az el­lenzék kívánja, sőt egészen ellenkezőleg, ő megmarad béke­politikája mellett jegy­felől azért, mivel a franczia hadsereg di­csért csataképessége daczára a maga idejében nem jelenhetett volna meg a csatatéren ; másfelől azért, mivel nincs kedve a háborúskodásra; aztán végre azért, mivel Poroszország győzelme új tényező lett az európai politikában, mi szükségessé teszi eddigi számításainak vizsgálat alá vételét. Az „A. Alig. Zrg“ párisi levelezője is úgy vélekedik, hogy a franczia-porosz­­olasz hármas szövetség túléli a jelenlegi háborút, csak hogy az ezután nem Ausz­tria , hanem Oroszország ellen lesz irányozva. Az idézett lap így okoskodik: „A fran­czia kormány épen az orleanista pártve­zérek és közlönyök, mint Prevost-Para­­dol, Forcade és a „Temps“ izgatásai kö­vetkeztében okulva és megtérve, úgy lát­szik ismét át van hatva, inkább, mint va­laha, azon szükség által, hogy a porosz­­olasz-franczia jó egyetértésnek túl kell élnie e háborút. Megtörténhetik, hogy III. Napóleon talán nem hisz a prágai béke hosszas tartósságában, de jelei vannak a fordulatnak, melyekből az tűnik ki, hogy a legközelebbi háború egymás oldala mel­lett találandja a nevezett három hatalmat, s hogy a Tuileriákban még nem tekintik befejezettnek a nemzetiségi elv felébresz­­tő munkáját. Minden esetre korai volna, tüzetesebben nyilatkozni a jelenségek fe­lől, de annyit már is megjegyezhetni, hogy a jövő hónapok politico-diplomatiai agitatiója a keleti kérdésn­ek leend szentelve. A midőn Oroszország későre, igen későre, az 1815 ki szerződő hatalma­kat congressusra sürgeti, alig sejtette, azon áramlatot, a melyben az európai politika közelebbről fog mozogni, a midőn ő elszigetelve marad.“ Ezt írja az „A. Alig. Ztg“, melynek combinatióját különben csak fentartás mel­lett közöljük. Ezzel kapcsolatban némi figyelmet érdemelhet „Keleti kérdés“ czi­­mű, alább olvasható czikkü­nk, mely Orosz­ország jövő politikájával foglalkozik. (t) „ Uj Ausztria“ dolgairól. A „De­batte“ írja: „Az „ Uj Ausztria“ kormányá­nak kötelessége a mostani áldást hozó moz­galom élére állani, összeszedni erejét, s czélja felé impulzust adni. Hogy azonban mindnyájan, a­kik hivatva vannak az „új­jászületés” nagy munkájában részt venni, egyszersmind szívesen kölcsönözzék ide erejüket, egy előleges kérdés gyors meg­oldása elkerülhetlenné lett. „Ausztriának saját termékeny földjén otthoniasnak kell magát éreznie, s köte­lességünk most lakó földünket újra fel­szerelni. A népek égnek a kívánságtól ezen kötelességüket teljesitni. A kormány pedig alkalmat ad nekik erre. A béke­kötés Belcredi grófnak és Majláth úrnak időt enged a benső béke kérdését is figye­lembe venni. Igaz, hogy a nyugati tarto­mányokat illetőleg, a képviselő test ösz­­szejövetelét elháríthatlan akadály gátolja. Azon területet az ellenségnek előbb el kell hagyni. Vissza kell esni ezen tartomá­nyoknak, mielőtt teljes közreműködésü­ket igénybe vehetnék. „Egészen másként állnak a dolgok Ma­gyarországban. Ott a mostani törvényho­zási apparátus tökéletes képességgel bír újabb functiókra. Csak egy mozdítás, s minden kerék forgásba jut, s hogy e for­gás, hasznos munkát eredményez: bizto­síték erre nézve Deák elaborátuma a kö­zös ügyekről. „E szerint a „Debatte“ azon patrioti­­cus remények karjaiba veté magát, hogy egy hét sem múlik el, s hangzani fog a megváltó szózat, mely a pesti országgyü­lést ismét egybehivandja, hogy aztán e testület lerakja végső oszlopát azon mű­­nek, melyet a hazafias szellem és állam­férfias bölcseség kezdeményezett. — A gráczi „Telegraf“ bécsi levelezőjé­nek jövendölgetései. A német autonomisták közlönyének Bécsből írják : „Mint meg­bízható forrásokból értesítik a levelezőt, az irányadó körök azon meggyőződésre jutottak, hogy Ausztria alkotmányos újra­építésének munkájához minél előbb hozzá kell látni, s levelezőnek oka van hinni, hogy a békekötés után nem sokára elha­tározó lépések történnek az alkotmány­kérdés megoldásának dolgában. „Hogy a magyar országgyűlés össze­hívása legközelebb bekövetkezik, azt már levelező érintette. Ma már a­nélkül hogy megc­áfoltatástól félnie kellene, hozzá­te­heti, hogy a Deák-féle elaborátum, az or­szággyűlés egybejövetele után azonnal ta­nácskozás alá kerül. És ha az államadós­ságok kérdése a nyílt tanácskozásokban inkább fog a „Reich“ érdekeinek megfe­lelő módon megoldatni, s nem úgy marad, mint Deák Ferencz indítványozta, ak­kor a többi pontok fölött a kormány s az ország képviselői között az egyet­értés könnyen létrejöhet. Akkor az­tán az így létrejött egyezkedési mű, mint kormányi előterjesztés a nyugati tartományok Landtagjai elé kerül. De a legelső, leghelyesebb lépés a kiegyezke­désre, csak a magyar minisztérium hely­reállítása lehet. A nyugati Landtagok alatt pedig ezen tartományok egyesített Landtagját kell érteni, mely ha szintén elfogadja a magyar országgűléstől eredeti operátumot, az egész mű azonnal a koro­na szentesítése elé fog terjesztetni. — Legfelsőbb válasz a gráczi községta­­nács feliratára. Tudva van, hogy a gráczi községi képviselőtest hatalmas feliratot intézett legfelsőbb helyre , elmondván benne, hogy a mostani rendszer megvál­tozása nélkül nincs üdvösség, s hogy a siszk­ozás politikájának azonnal véget kellene vetni. Ezen feliratra már megérkezett a vá­lasz. ő Felsége kedvteléssel méltóztatott tudomásul venni a városi képviselőtest feliratát, ő Felsége azonban csak a rend­kívüli körülményeknek tulajdonítja, hogy a községi képviselők működési körüket túllépték akkor, amidőn ily kérdéseket vettek tanácskozás alá, s feliratot is ké­szítettek. Ez okból ő Felsége az ily poli­tikai kérvényeket, mikben a gráczi városi képviselet óhajtásait előterjesztette, csak úgy tekintheti,mint a képviselőtest egyes tagjainak felterjesztett óhajtását.­­Tudjuk, hogy a grátzi városi képvise­lőtest, annak rendje szerinti választott tagokból áll , és mégis legfelsőbb helyről, a városi képviselet hatáskörén túl terjedő kérelem, csak az egyes tagok óhajtásai­nak tekintetett. ) Mit mondjunk most az oly városi és megyei felirati­ öröködések­­ről, melyek egy átalában nem választott tagokból álló corporatioktól származnak, hanem pusztán csak a hivatalnokok gré­miumából veszik eredetüket? Íme az, a­kit a nép egy más functiora megválasz­tott, ha túl csap kimért illetőségein, s a magasb politika régióiba avatkozik, azon rendreutasítást kapja, hogy ezután legfö­­lebb csak a maga nevében szóljon. Je­gyezzék fel e praecedens casust és most a kinevezett és fizetett hivatalnokok, a­kik még inkább nincsenek hivatva a nép valódi óhajtásainak kifejezésére, marad­janak meg tehát ezután irodai munkások szűk körében, s hagyjanak békét a ma­gas politikának, ha netán valaki őket túl­buzgóságból, ismét valamely csillogó, de azért bensőleg értéktelen manifestatiók tételére sürgetné.) és hős hadseregünk, lépteit támogatva kevés de hű szövetségesek által, siker és győzelem kö­vette keleten úgy mint nyugoton. Sok drága vér folyt, sok vitézt gyászol a haza, kik győze­­lemittasan haltak meg hősi halállal, míg zász­lóink a Kárpátoktól a Rajnáig terjedő vonalban lobogtak. Egyetértő­leg összemű­ködve kormány és nép­képviselet meg fogják érlelni azon gyümölcsö­ket, melyeknek a véres vetésből, nehogy hiába szóratott legyen szét, nőni kell. Kedves urai az országgyűlés mindkét házá­nak ! Az állam pénzügyi helyzetére kormányom megelégedéssel tekinthet. Gondos elővigyázat és lelkiismeretes gazdálkodás azon helyzetbe hozták, hogy a nagy pénzügyi nehézségeket, melyek a jelen időviszonyokat természetszerűleg követték, legyőzhette. Habár már az utóbbi években a dán háború által az állampénztárra jelentékeny áldozatok rovattak, mégis sikerült, a jelen háború eddigi költségeit az állambe­vételekből és a meglevő készletekből az or­szág egyéb terhelése nélkül fedezni. Annál biztosabban remélem, hogy az eszközöket, me­lyek a háború sikerdús befejezésére és a nem­zet szolgálatainak a rend és biztonság fentar­tásánál, megfizetésére, a pénzügyekben szük­ségesek,­­ önök készséggel fogják megsza­vazni. Az utóbbi években nem lehetett az állam költ­ségeinek megállapítására nézve, az ország képvi­seletével egyetértést eszközölni; az ezen idő alatt előfordult állami kiadások tehát nélkülözik a törvényes alapot, melyet az államháztartás csak az alkotmány okmánynak 9- ik czikkelye értelmében a kormányom és országgyűlés mind­két háza közt évenként létrejövő megegyezés ál­tal nyerhet, amit én ismételve elismerek. Ha mindazonáltal kormányom több éven át ezen törvényes alap nélkül kezelte az államház­tartást, az annak lelkiismeretes átgondolása s a feletti kötelességszerű meggyőződéssel történt , miszerint a rendes közigazgatás folytatása, a hitelezők és államhivatalnokok irányábani tör­vényes kötelezettségek teljesítése, a hadsereg és az államintézetek fentartása az államra nézve létkérdések valának, s hogy ennélfogva amaz eljárás oly elodázhatlan szükségesség vala, mely alól egy kormány, az ország érdekében nem vonhatja magát ki. Teljes bizalommal hiszem, miszerint a leg­újabb események elősegítendik a nélkülözhetlen egyetértés elérését annyiban, hogy kormányom­nak, az államháztartási törvény nélkül vitt ke­zelésére nézve készségesen meg fog adatni az indemnitás, mely iránt az országos képviselet fel fog szóllittatni s ez által a súrlódás örökre és annál bizonyosabban meg leend szüntetve, minthogy elvárható, miszerint a haza politikai helyzete megengedendő, az állam határainak kiterjesztését és egy egységes szövetségi hadse­regnek Poroszország vezérlete alatti felállítását, mely hadsereg terheit a szövetségi tagok mind­nyájan fogják egyenlő arányban viselni. Haladék nélkül az országgyűlés elé fognak adatni azon előterjesztések, melyek szükségesek a szövetségi államok népképviseletének egybe­­hívására vonatkozólag. „Uraim ! Együtt érzik önök velem, érzi az egész ország azon pillanat nagy fontosságát, mely hazámba visszavite. Áldja meg a gondvise­lés Poroszország jövőjét oly dúsan, a­mily gaz­dagon küldé, szemmel láthatólag, áldását a leg­közelebbi múltra.“ „Ausztriában s név szerint Gácsországban az mondják, hogy ezen tartományt előbb utóbb be fogja Oroszország kebelezni. Ha a kis Olaszor­szág Ausztriának hadat üzent Velencze miatt, pusztán és egyedül ama tartomány grammatiká­jára és szótárára építvén jogát , akkor Oroszor­szágnak azon gondviselésszerű­ rendeltetése van, hogy Lemberget elfoglalja magának, s a divatos kifejezés szerint constituálja magát termé­szetes határai között. Oroszországnak kell is, lehet is hatalmába keríteni a Kárpátok országát, melyet a régi ugor porosz eredetű népek laknak , mint Francziaország is birtokába kerítette a ten­­germelléki Alpokat. Birodalmunk ezen területi nagyobbodására ezélzó kívánságunkat bizonyá­ra hathatósan fogná támogatni azon tartomány ruthen népsége, mely az orosz nemzetiség iránti rokonszenvénél fogva felséges előőrse fogna len­ni az orosz nemzetiségnek.“ A „Petersburger Zung“ minden megjegyzés nélkül constatálja, hogy Lengyelországban Gács­­országnak az orosz birodalomba kebeleztetésé­­ről szóló hírek szállongnak. A „Mosk. Wied.“ ennél sokkal messzebb megy. — A „Fremdbl.“ úgy hallja, hogy Bécsben nem várják készület­lenül a felmerülgető orosz törekvéseket. A porosz király trónbeszéde. A porosz király az országgyűlést aug. 5-dikén a következő trónbeszéddel nyitotta meg •* „Nagyméltóságu, nemes és kedves urai az or­szággyűlés mindkét házának ! Midőn az ország képviseletét közülem össze­gyülekezve látom, érzetem késztet mindenek előtt e helyről is az én és népem háláját kifejez­ni Isten kegyelméért, hogy Poroszországot segí­tette, súlyos, de sikerdús áldozatok között nem­csak az ellenséges támadások veszélyeit hatá­rainktól eltávolítani, hanem a hazai hadsereg győzelmeinek gyors folyamában az örökölt di­csőséghez új babérokat csatolni és Németország nemzeti kifejlődésének az utat egyengetni. Isten látható áldása között lelkesedés­sel követte a fegyverképes nemzet a felhí­vást a szent harczra a haza függetlenségéért Keleti kérdés A franczia „Liberté" — Girardin közlönye — az orosz „Mosko wjedomosti“ nyilatkozataira figyelmeztet ilyképen . A „Mosk. wjed.“ kimondja, hogy a porosz­osztrák háború következményei Oroszországra nézve hátrányosak lesznek. Oroszország és az új Poroszország közt, mely 30 milliónál több alattvalóval fog most már rendelkezhetni,nagyon hamar akadhatnak villongásra való okok. Mind a két hatalom utalva leend tengeri haderőit ugyanazon tengeren fejteni ki, mely tenger két nagyhatalomnak bizony szűk fog lenni. „Amig Ausztria állott a német szövetség élén — mondá Ratkoff — és amig elég hatalommal birt saját függetlenségét megőrizni , addig, mint conservatív hatalom, Oroszországgal semminemű összeütközésbe nem keveredhetett, minden ha­talmi igénye nyugat felé vonza. De most egé­szen megváltozott a helyzet : mostantól fogva megszűnik Oroszországnak Poroszország irányá­bani vetélykedése, s előfordulható esetben meg­történhetnék, hogy Ausztria Oroszország érdekei­be ütköző idegen politika eszközévé válnék. Az Oroszország irányában ellenséges érzületű poli­­kusok már el is készítették a szerepet, mely Oroszország gyengítésére Ausztriának osztatnék ki. A szlávok és magyarok nem fogják többé elismerni a német elem túlnyomósságát Ausz­triában , másfelöl meg az ausztriai németek nem igen lesznek hajlandók magukat más nem­zetiségeknek alárendelni. Ezen német népek el fognak Ausztriától szakadni és talán Poroszor­szághoz csatlakoznak. — És váljon mit fognak majd a szlávok, a dolgok ily állásában tenni ? világos, hogy a par excellence szláv birodalom­­ban, vagy­is Oroszországban keresendik tám­­pontjukat ! Az osztrák kérdésnek más megoldása teljes lehetetlenség, és csakis ezen megoldás há­rítja a veszélyt, mely Oroszországot fenyegeti. " Székét tekintve tehát kormányunk nem tarthat egyéb indokot szem előtt Ausztria irányában követett politikájában, mint a szláv népek érdekeit. Arról azonban nem szabad megfe­­dkeznie, hogy az orosz hazafiasság nem szláv patriotizmus, és hogy a mi nemzeti egységünk nem a panszlavismus“. Oroszországnak azon jogát és kötelességét, hogy Gácsországot kebelezze be, a „Golos“ ekép igyekszik kimutatni : Fegyverszüneti szerződvény. Az alulirttak : cs. kir. austriai táborszernagy gr. Degenfeld és kir. porosz sorgyalogsági trk b. Moltke, miután austriai Császár Ő Felsége és porosz király ő felsége által erre meghatalmaz­­tattak és teljhatalmaikat kölcsönösen rendben találták, fegyverszünetet kötnek következő felté­telek alatt. Miután ma a békeelőzetek aláírása megtör­tént, az ellenségeskedések a cs. kir. ausztriai és kir. szász hadak közt egy részről, és a kir. po­rosz hadak közt más részről ezennel megszűn­nek és augusztus 2-ikán négyheti fegyverszünet áll be. Ezalatt következő határozmányok áll­nak fen : 1. §. A fegyverszünet alatt a kir. porosz ha­dak megtartják a területet, melynek nyugotra Eger-Pilsen-Tabor Neuhaus Zlabinds Znaim a határvonala, a felnevezett helyek befoglalásá­val. Délre a Thaya a Marchbai ömlésig, keletre az utóbbi folyó fölfelé Napajedl-ig és innen egy egyenes vonal Oderbergig képezi a határt. 2. §. Olmücz vára körül két mértföldnyi, Jo­sephstadt, Königgrätz, Theresienstadt körül egy mértföldnyi kerület marad porosz részről a meg­szállásból kizárva, és a nevezett várak e kerü­letből szerezhetik élelmezésüket. Olmücz vára a porosz területen keresztül egy hadi­utat kap Weisskirchen­en és Meseritsch­en át, mely po­rosz részről meg nem szállható. 3. §. Az 1. §-ban meghatározott terület elér­hetése végett mostani felállításaikból a porosz­hadaknak egyrészt a Metszau-Scheitelsdorf-Wit­­tingaun keresztül Táborrá, másrészt Malaczka- Szakolczán keresztül Napajedbre vezető hadi­utak is két miflnyi kerületű megszállási térrel állnak rendelkezésükre. 4. §: A porosz csapatoknak az 1. §. szerint átengedett területen belül a fegyverszünet tar­tama alatt jogukban áll az országos és víziuta­­kat és vaspályákat használni, és a 2. § ban ne­vezett váraknak nem szabad őket semmi módon sem gátolni ezek használhatásában. Ebből kivé­tetik a fegyverszünet alatt a Prerau és Trübau közti vasútvonal, a­mennyiben ez az olmützi vám­területen visz keresztül. 5. §. A cs. kir. ausztriai csapatok a f. hó 2-án meghatározott demarcationalis vonalat előbb át nem lépik, míg a porosz királyi csapatok utóha­da a Thayán keresztül nem ment. Az illető ha­táridő a cs. kir. kormánynyal azonnal közöltet­­ni fog. 6. §. A porosz királyi csapatok által kiüríten­dő országrészekben a betegek és azok ápolására visszamaradt orvosok és hivatalnokok a brit he­lyiségekben megmaradnak. Ezenkívül ausztriai részről a hatóságok támogatása, az ellátás és a szállítási eszközök biztosíttatnak nekik. A hazá­­jukbai visszaszállításnak, mi iránt porosz rész­ről lehetőleg mielőbb gondoskodni kell, sem a fegyverszünet alatt, sem pedig annak utána aka­dályok útjába nem gördithetők. 7. §. A porosz királyi csapatok élelmezése az általuk megszállott országrészek által eszközöl­tetik. Pénzbeli járulékok nem szedetnek porosz részről. 8. §. A cs. kir. államvagyon, cs. kir. raktárak és készletek, a­mennyiben ezek a fegyverszünet beállta előtt még nem vétettek birtokba, porosz részről zár alá nem vehetők. 9. §: A cs. kir. kormány gondoskodni fog arról, hogy polgári hivatalnokai mielőbb állomásaikra visszatérjenek, és a porosz hadsereg élelmezésé­nél közreműködjenek. A júl. 27-től aug. 2-ig terjedő időközben az osztrák-szász csapatok a múlt hó 22 én megálla­pított demarcationális vonaltól, a­mennyiben ez a Duna baloldalán fekszik, mindenhol félmért­­földnyi távolságra maradnak, ellenben porosz részről az előbb érintett demarcationalis vonalt átlépni nem szabad. Nikolsburg, 1866. jul. 26. Gr. Degenfeld Schonburg Ágost m. p., táborszernagy. B. Moltke Hellmuth m. p., gyalogsági tábornok és a törzskar főnöke. Tudósítások a csatatérről. Éjszaki csatatér. A tamácsi csatáról a következő kimerítőbb porosz hivatalos tudósítások érkeztek : „A 8-ik gyalogsági hadosztály, mely már Gödingből nyomult előre a Morva balpartján, július 21-én állást foglalt Stomfa falunál, 2 m. éjszaknyu­­gotra Pozsonytól. Ugyanaz nap a 7-ik gyalog-

Next