A Hon, 1866. augusztus (4. évfolyam, 176-200. szám)
1866-08-07 / 181. szám
181-ik sz. Kedd, augusztus 7. Előfizetési dij : listán küldve vagy Budapesten házhoz hordva egy hónapra ........................... 1 frt 75 kr. 3 hónapi a................................. 5 írt 26 kr. 3 hónapi a........................................10 írt 50 kr. az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdődő , s ennek bármely napján történik is ) mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Feleneziek tere 7-ik szám 1-ső emelet. Szerkesztő lakása : Országút 18-ik szám 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terén 7. sz. földszint. Negyedik évfolyam 1866. Beigtatási dij : 7 hasábos ilyféle petit sora ... 7 kr. Bélyegdij minden beigtatásért ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. — Nyílt-téri 6 hasábos betű-sorért . . 25 kr. fgSg* Az előfizetési díj a lap kiadó hivatalához küldendő. (Ferencziek tere 7. sz. földszint. E lap szellemi részét illető minden közremny a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Augustus—szeptemberi 2 hóra................................3 frt 50 kr. Augusztus—octoberi 3 hóra........................................5 frt 25 kr. Augusztus—decemberi 5 hóra.................................8 frt 75 kr. A „HON“ szerk. és kiadó hivatala* PEST, AUGUSZTUS 6. Politikai Szemle. (A). közelebbi szemlénkben megjegyeztük, miként a florenczi hivatalos lap az Olaszország és Ausztria közti fegyverszünetnek négy hétre megkötését jelenti, s hogy e lap bizonyosnak állítja Velenczének föltétlenül Olaszországhoz leendő csatoltatását. Mi az olasz lap ezen közleményére némi észrevételeket tettünk : a többi közt valószínűtlennek mondottuk a föltétlen annexiót. Újabb tudósítások szerint úgy áll a dolog, hogy még a fegyverszünet sem köttetett meg, csak a fegyvernyugvás hoszszabbíttatott meg, annál kevésbbé lehet pedig szó a feltétlen annexióról. Érdekesek e tárgyban a félhivatalos „Oest. Ztg“ két rendbeli közleményei. Az idézett lap ezt jelenti szombati számában : „A florenczi lap azon jelentése, mely szerint „Olaszország ráállt a fegyverszünet megkötésére“ téves magyarázatot nyert. Igaz ugyan, hogy — mint hallottuk — Olaszország ráállt annak megkötésére, de az csak annyit tesz, hogy beleegyezett a fegyverszünet iránti alkudozások megkezdésébe. A fegyverszünet azonban még nem köttetett meg, hanem egyelőre csak a fegyvernyugvás tartatik meg, s ezalatt Párisban alkudoznak épen most a fegyverszünet fölött.“ Ugyane lap vasárnapi száma a következő további közleményt tartalmazza : „Tegnap helyreigazítottuk a florenczi hivatalos lap jelentését, Olaszországnak a fegyverszünet megkötéséhez csatlakozásáról ; ezen helyreigazítás mellett, tekintve a lap azon jelentését, mely szerint „már most biztosítva van Velenczének Olaszországgal való föltétlen egyesítése“ nem található „a megnyugtatás az átengedés föltételeire nézve. „Nekünk úgy látszik, mintha a „megnyugtatás“ már benfoglaltatnék a dolgok állásáról tett előterjesztésünkben. Velencze átengedésének módozatai a békéhez tartoznak. Ezzel a fegyverszünetnek nincs semmi köze, s ha mi constatálhattuk azt, hogy még a fegyverszünet sem köttetett meg, akkor önként értetődik, hogy azóta nem történt megegyezés azon módozatokra nézve.“ A félhivatalos lap közleményének veleje tehát, hogy még nem köttetett meg a fegyverszünet Ausztria és Olaszország között, s Velenczének feltétlen átengedéséről semmi szó. Mai távirati sürgönyök különben azt jelentik, hogy a fegyverszünet végetti alkudozások már megkezdődtek volna Istriának Cormono városában. Osztrák részről Moering tábornok, olasz részről Menabrea tábornok vinné az alkudozásokat. Az osztrák biztos nincs felhatalmazva a békeelőzetek tárgyalására is. Ha az alkudozások nem sikerülnek, az ellenségeskedések újból megkezdése nem lehetlen. Párisból írják, miként ott nagyon pengetik a franczia porosz-olasz szövetséget. Pozitív lépések nem történtek ugyan e tekintetben, de sajátságos fordulat adhatja elő magát a franczia politikában, ha Oroszország komolyan akarna föllépni congressus-javaslatával, miről Párisban semmit sem akarnak tudni. A császár egyébiránt nem feledi, hogy épen legelkeseredettebb ellenei azok, kik most Poroszország nagyobbodásának, s ezen nagyobbodás következtében Németország múlhatlan egyesülésének megakadályozását oly mohón kívánják. Az ellenzék zavarba akarja őt hozni ezen poroszellenes agitatióval, s a czélt el is éri, mivel a tömeg nem tudja fölfogni a kormány szenvedőlegességét. De a császár nem oly ember, ki azért tesz valamit, mivel az ellenzék kívánja, sőt egészen ellenkezőleg, ő megmarad békepolitikája mellett jegyfelől azért, mivel a franczia hadsereg dicsért csataképessége daczára a maga idejében nem jelenhetett volna meg a csatatéren ; másfelől azért, mivel nincs kedve a háborúskodásra; aztán végre azért, mivel Poroszország győzelme új tényező lett az európai politikában, mi szükségessé teszi eddigi számításainak vizsgálat alá vételét. Az „A. Alig. Zrg“ párisi levelezője is úgy vélekedik, hogy a franczia-poroszolasz hármas szövetség túléli a jelenlegi háborút, csak hogy az ezután nem Ausztria , hanem Oroszország ellen lesz irányozva. Az idézett lap így okoskodik: „A franczia kormány épen az orleanista pártvezérek és közlönyök, mint Prevost-Paradol, Forcade és a „Temps“ izgatásai következtében okulva és megtérve, úgy látszik ismét át van hatva, inkább, mint valaha, azon szükség által, hogy a poroszolasz-franczia jó egyetértésnek túl kell élnie e háborút. Megtörténhetik, hogy III. Napóleon talán nem hisz a prágai béke hosszas tartósságában, de jelei vannak a fordulatnak, melyekből az tűnik ki, hogy a legközelebbi háború egymás oldala mellett találandja a nevezett három hatalmat, s hogy a Tuileriákban még nem tekintik befejezettnek a nemzetiségi elv felébresztő munkáját. Minden esetre korai volna, tüzetesebben nyilatkozni a jelenségek felől, de annyit már is megjegyezhetni, hogy a jövő hónapok politico-diplomatiai agitatiója a keleti kérdésnek leend szentelve. A midőn Oroszország későre, igen későre, az 1815 ki szerződő hatalmakat congressusra sürgeti, alig sejtette, azon áramlatot, a melyben az európai politika közelebbről fog mozogni, a midőn ő elszigetelve marad.“ Ezt írja az „A. Alig. Ztg“, melynek combinatióját különben csak fentartás mellett közöljük. Ezzel kapcsolatban némi figyelmet érdemelhet „Keleti kérdés“ czimű, alább olvasható czikkünk, mely Oroszország jövő politikájával foglalkozik. (t) „ Uj Ausztria“ dolgairól. A „Debatte“ írja: „Az „ Uj Ausztria“ kormányának kötelessége a mostani áldást hozó mozgalom élére állani, összeszedni erejét, s czélja felé impulzust adni. Hogy azonban mindnyájan, akik hivatva vannak az „újjászületés” nagy munkájában részt venni, egyszersmind szívesen kölcsönözzék ide erejüket, egy előleges kérdés gyors megoldása elkerülhetlenné lett. „Ausztriának saját termékeny földjén otthoniasnak kell magát éreznie, s kötelességünk most lakó földünket újra felszerelni. A népek égnek a kívánságtól ezen kötelességüket teljesitni. A kormány pedig alkalmat ad nekik erre. A békekötés Belcredi grófnak és Majláth úrnak időt enged a benső béke kérdését is figyelembe venni. Igaz, hogy a nyugati tartományokat illetőleg, a képviselő test öszszejövetelét elháríthatlan akadály gátolja. Azon területet az ellenségnek előbb el kell hagyni. Vissza kell esni ezen tartományoknak, mielőtt teljes közreműködésüket igénybe vehetnék. „Egészen másként állnak a dolgok Magyarországban. Ott a mostani törvényhozási apparátus tökéletes képességgel bír újabb functiókra. Csak egy mozdítás, s minden kerék forgásba jut, s hogy e forgás, hasznos munkát eredményez: biztosíték erre nézve Deák elaborátuma a közös ügyekről. „E szerint a „Debatte“ azon patrioticus remények karjaiba veté magát, hogy egy hét sem múlik el, s hangzani fog a megváltó szózat, mely a pesti országgyülést ismét egybehivandja, hogy aztán e testület lerakja végső oszlopát azon műnek, melyet a hazafias szellem és államférfias bölcseség kezdeményezett. — A gráczi „Telegraf“ bécsi levelezőjének jövendölgetései. A német autonomisták közlönyének Bécsből írják : „Mint megbízható forrásokból értesítik a levelezőt, az irányadó körök azon meggyőződésre jutottak, hogy Ausztria alkotmányos újraépítésének munkájához minél előbb hozzá kell látni, s levelezőnek oka van hinni, hogy a békekötés után nem sokára elhatározó lépések történnek az alkotmánykérdés megoldásának dolgában. „Hogy a magyar országgyűlés összehívása legközelebb bekövetkezik, azt már levelező érintette. Ma már anélkül hogy megcáfoltatástól félnie kellene, hozzáteheti, hogy a Deák-féle elaborátum, az országgyűlés egybejövetele után azonnal tanácskozás alá kerül. És ha az államadósságok kérdése a nyílt tanácskozásokban inkább fog a „Reich“ érdekeinek megfelelő módon megoldatni, s nem úgy marad, mint Deák Ferencz indítványozta, akkor a többi pontok fölött a kormány s az ország képviselői között az egyetértés könnyen létrejöhet. Akkor aztán az így létrejött egyezkedési mű, mint kormányi előterjesztés a nyugati tartományok Landtagjai elé kerül. De a legelső, leghelyesebb lépés a kiegyezkedésre, csak a magyar minisztérium helyreállítása lehet. A nyugati Landtagok alatt pedig ezen tartományok egyesített Landtagját kell érteni, mely ha szintén elfogadja a magyar országgűléstől eredeti operátumot, az egész mű azonnal a korona szentesítése elé fog terjesztetni. — Legfelsőbb válasz a gráczi községtanács feliratára. Tudva van, hogy a gráczi községi képviselőtest hatalmas feliratot intézett legfelsőbb helyre , elmondván benne, hogy a mostani rendszer megváltozása nélkül nincs üdvösség, s hogy a siszkozás politikájának azonnal véget kellene vetni. Ezen feliratra már megérkezett a válasz. ő Felsége kedvteléssel méltóztatott tudomásul venni a városi képviselőtest feliratát, ő Felsége azonban csak a rendkívüli körülményeknek tulajdonítja, hogy a községi képviselők működési körüket túllépték akkor, amidőn ily kérdéseket vettek tanácskozás alá, s feliratot is készítettek. Ez okból ő Felsége az ily politikai kérvényeket, mikben a gráczi városi képviselet óhajtásait előterjesztette, csak úgy tekintheti,mint a képviselőtest egyes tagjainak felterjesztett óhajtását.Tudjuk, hogy a grátzi városi képviselőtest, annak rendje szerinti választott tagokból áll , és mégis legfelsőbb helyről, a városi képviselet hatáskörén túl terjedő kérelem, csak az egyes tagok óhajtásainak tekintetett. ) Mit mondjunk most az oly városi és megyei felirati öröködésekről, melyek egy átalában nem választott tagokból álló corporatioktól származnak, hanem pusztán csak a hivatalnokok grémiumából veszik eredetüket? Íme az, akit a nép egy más functiora megválasztott, ha túl csap kimért illetőségein, s a magasb politika régióiba avatkozik, azon rendreutasítást kapja, hogy ezután legfölebb csak a maga nevében szóljon. Jegyezzék fel e praecedens casust és most a kinevezett és fizetett hivatalnokok, akik még inkább nincsenek hivatva a nép valódi óhajtásainak kifejezésére, maradjanak meg tehát ezután irodai munkások szűk körében, s hagyjanak békét a magas politikának, ha netán valaki őket túlbuzgóságból, ismét valamely csillogó, de azért bensőleg értéktelen manifestatiók tételére sürgetné.) és hős hadseregünk, lépteit támogatva kevés de hű szövetségesek által, siker és győzelem követte keleten úgy mint nyugoton. Sok drága vér folyt, sok vitézt gyászol a haza, kik győzelemittasan haltak meg hősi halállal, míg zászlóink a Kárpátoktól a Rajnáig terjedő vonalban lobogtak. Egyetértőleg összeműködve kormány és népképviselet meg fogják érlelni azon gyümölcsöket, melyeknek a véres vetésből, nehogy hiába szóratott legyen szét, nőni kell. Kedves urai az országgyűlés mindkét házának ! Az állam pénzügyi helyzetére kormányom megelégedéssel tekinthet. Gondos elővigyázat és lelkiismeretes gazdálkodás azon helyzetbe hozták, hogy a nagy pénzügyi nehézségeket, melyek a jelen időviszonyokat természetszerűleg követték, legyőzhette. Habár már az utóbbi években a dán háború által az állampénztárra jelentékeny áldozatok rovattak, mégis sikerült, a jelen háború eddigi költségeit az állambevételekből és a meglevő készletekből az ország egyéb terhelése nélkül fedezni. Annál biztosabban remélem, hogy az eszközöket, melyek a háború sikerdús befejezésére és a nemzet szolgálatainak a rend és biztonság fentartásánál, megfizetésére, a pénzügyekben szükségesek, önök készséggel fogják megszavazni. Az utóbbi években nem lehetett az állam költségeinek megállapítására nézve, az ország képviseletével egyetértést eszközölni; az ezen idő alatt előfordult állami kiadások tehát nélkülözik a törvényes alapot, melyet az államháztartás csak az alkotmány okmánynak 9- ik czikkelye értelmében a kormányom és országgyűlés mindkét háza közt évenként létrejövő megegyezés által nyerhet, amit én ismételve elismerek. Ha mindazonáltal kormányom több éven át ezen törvényes alap nélkül kezelte az államháztartást, az annak lelkiismeretes átgondolása s a feletti kötelességszerű meggyőződéssel történt , miszerint a rendes közigazgatás folytatása, a hitelezők és államhivatalnokok irányábani törvényes kötelezettségek teljesítése, a hadsereg és az államintézetek fentartása az államra nézve létkérdések valának, s hogy ennélfogva amaz eljárás oly elodázhatlan szükségesség vala, mely alól egy kormány, az ország érdekében nem vonhatja magát ki. Teljes bizalommal hiszem, miszerint a legújabb események elősegítendik a nélkülözhetlen egyetértés elérését annyiban, hogy kormányomnak, az államháztartási törvény nélkül vitt kezelésére nézve készségesen meg fog adatni az indemnitás, mely iránt az országos képviselet fel fog szóllittatni s ez által a súrlódás örökre és annál bizonyosabban meg leend szüntetve, minthogy elvárható, miszerint a haza politikai helyzete megengedendő, az állam határainak kiterjesztését és egy egységes szövetségi hadseregnek Poroszország vezérlete alatti felállítását, mely hadsereg terheit a szövetségi tagok mindnyájan fogják egyenlő arányban viselni. Haladék nélkül az országgyűlés elé fognak adatni azon előterjesztések, melyek szükségesek a szövetségi államok népképviseletének egybehívására vonatkozólag. „Uraim ! Együtt érzik önök velem, érzi az egész ország azon pillanat nagy fontosságát, mely hazámba visszavite. Áldja meg a gondviselés Poroszország jövőjét oly dúsan, amily gazdagon küldé, szemmel láthatólag, áldását a legközelebbi múltra.“ „Ausztriában s név szerint Gácsországban az mondják, hogy ezen tartományt előbb utóbb be fogja Oroszország kebelezni. Ha a kis Olaszország Ausztriának hadat üzent Velencze miatt, pusztán és egyedül ama tartomány grammatikájára és szótárára építvén jogát , akkor Oroszországnak azon gondviselésszerű rendeltetése van, hogy Lemberget elfoglalja magának, s a divatos kifejezés szerint constituálja magát természetes határai között. Oroszországnak kell is, lehet is hatalmába keríteni a Kárpátok országát, melyet a régi ugor porosz eredetű népek laknak , mint Francziaország is birtokába kerítette a tengermelléki Alpokat. Birodalmunk ezen területi nagyobbodására ezélzó kívánságunkat bizonyára hathatósan fogná támogatni azon tartomány ruthen népsége, mely az orosz nemzetiség iránti rokonszenvénél fogva felséges előőrse fogna lenni az orosz nemzetiségnek.“ A „Petersburger Zung“ minden megjegyzés nélkül constatálja, hogy Lengyelországban Gácsországnak az orosz birodalomba kebeleztetéséről szóló hírek szállongnak. A „Mosk. Wied.“ ennél sokkal messzebb megy. — A „Fremdbl.“ úgy hallja, hogy Bécsben nem várják készületlenül a felmerülgető orosz törekvéseket. A porosz király trónbeszéde. A porosz király az országgyűlést aug. 5-dikén a következő trónbeszéddel nyitotta meg •* „Nagyméltóságu, nemes és kedves urai az országgyűlés mindkét házának ! Midőn az ország képviseletét közülem összegyülekezve látom, érzetem késztet mindenek előtt e helyről is az én és népem háláját kifejezni Isten kegyelméért, hogy Poroszországot segítette, súlyos, de sikerdús áldozatok között nemcsak az ellenséges támadások veszélyeit határainktól eltávolítani, hanem a hazai hadsereg győzelmeinek gyors folyamában az örökölt dicsőséghez új babérokat csatolni és Németország nemzeti kifejlődésének az utat egyengetni. Isten látható áldása között lelkesedéssel követte a fegyverképes nemzet a felhívást a szent harczra a haza függetlenségéért Keleti kérdés A franczia „Liberté" — Girardin közlönye — az orosz „Mosko wjedomosti“ nyilatkozataira figyelmeztet ilyképen . A „Mosk. wjed.“ kimondja, hogy a poroszosztrák háború következményei Oroszországra nézve hátrányosak lesznek. Oroszország és az új Poroszország közt, mely 30 milliónál több alattvalóval fog most már rendelkezhetni,nagyon hamar akadhatnak villongásra való okok. Mind a két hatalom utalva leend tengeri haderőit ugyanazon tengeren fejteni ki, mely tenger két nagyhatalomnak bizony szűk fog lenni. „Amig Ausztria állott a német szövetség élén — mondá Ratkoff — és amig elég hatalommal birt saját függetlenségét megőrizni , addig, mint conservatív hatalom, Oroszországgal semminemű összeütközésbe nem keveredhetett, minden hatalmi igénye nyugat felé vonza. De most egészen megváltozott a helyzet : mostantól fogva megszűnik Oroszországnak Poroszország irányábani vetélykedése, s előfordulható esetben megtörténhetnék, hogy Ausztria Oroszország érdekeibe ütköző idegen politika eszközévé válnék. Az Oroszország irányában ellenséges érzületű polikusok már el is készítették a szerepet, mely Oroszország gyengítésére Ausztriának osztatnék ki. A szlávok és magyarok nem fogják többé elismerni a német elem túlnyomósságát Ausztriában , másfelöl meg az ausztriai németek nem igen lesznek hajlandók magukat más nemzetiségeknek alárendelni. Ezen német népek el fognak Ausztriától szakadni és talán Poroszországhoz csatlakoznak. — És váljon mit fognak majd a szlávok, a dolgok ily állásában tenni ? világos, hogy a par excellence szláv birodalomban, vagyis Oroszországban keresendik támpontjukat ! Az osztrák kérdésnek más megoldása teljes lehetetlenség, és csakis ezen megoldás hárítja a veszélyt, mely Oroszországot fenyegeti. " Székét tekintve tehát kormányunk nem tarthat egyéb indokot szem előtt Ausztria irányában követett politikájában, mint a szláv népek érdekeit. Arról azonban nem szabad megfedkeznie, hogy az orosz hazafiasság nem szláv patriotizmus, és hogy a mi nemzeti egységünk nem a panszlavismus“. Oroszországnak azon jogát és kötelességét, hogy Gácsországot kebelezze be, a „Golos“ ekép igyekszik kimutatni : Fegyverszüneti szerződvény. Az alulirttak : cs. kir. austriai táborszernagy gr. Degenfeld és kir. porosz sorgyalogsági trk b. Moltke, miután austriai Császár Ő Felsége és porosz király ő felsége által erre meghatalmaztattak és teljhatalmaikat kölcsönösen rendben találták, fegyverszünetet kötnek következő feltételek alatt. Miután ma a békeelőzetek aláírása megtörtént, az ellenségeskedések a cs. kir. ausztriai és kir. szász hadak közt egy részről, és a kir. porosz hadak közt más részről ezennel megszűnnek és augusztus 2-ikán négyheti fegyverszünet áll be. Ezalatt következő határozmányok állnak fen : 1. §. A fegyverszünet alatt a kir. porosz hadak megtartják a területet, melynek nyugotra Eger-Pilsen-Tabor Neuhaus Zlabinds Znaim a határvonala, a felnevezett helyek befoglalásával. Délre a Thaya a Marchbai ömlésig, keletre az utóbbi folyó fölfelé Napajedl-ig és innen egy egyenes vonal Oderbergig képezi a határt. 2. §. Olmücz vára körül két mértföldnyi, Josephstadt, Königgrätz, Theresienstadt körül egy mértföldnyi kerület marad porosz részről a megszállásból kizárva, és a nevezett várak e kerületből szerezhetik élelmezésüket. Olmücz vára a porosz területen keresztül egy hadiutat kap Weisskirchenen és Meseritschen át, mely porosz részről meg nem szállható. 3. §. Az 1. §-ban meghatározott terület elérhetése végett mostani felállításaikból a poroszhadaknak egyrészt a Metszau-Scheitelsdorf-Wittingaun keresztül Táborrá, másrészt Malaczka- Szakolczán keresztül Napajedbre vezető hadiutak is két miflnyi kerületű megszállási térrel állnak rendelkezésükre. 4. §: A porosz csapatoknak az 1. §. szerint átengedett területen belül a fegyverszünet tartama alatt jogukban áll az országos és víziutakat és vaspályákat használni, és a 2. § ban nevezett váraknak nem szabad őket semmi módon sem gátolni ezek használhatásában. Ebből kivétetik a fegyverszünet alatt a Prerau és Trübau közti vasútvonal, amennyiben ez az olmützi vámterületen visz keresztül. 5. §. A cs. kir. ausztriai csapatok a f. hó 2-án meghatározott demarcationalis vonalat előbb át nem lépik, míg a porosz királyi csapatok utóhada a Thayán keresztül nem ment. Az illető határidő a cs. kir. kormánynyal azonnal közöltetni fog. 6. §. A porosz királyi csapatok által kiürítendő országrészekben a betegek és azok ápolására visszamaradt orvosok és hivatalnokok a brit helyiségekben megmaradnak. Ezenkívül ausztriai részről a hatóságok támogatása, az ellátás és a szállítási eszközök biztosíttatnak nekik. A hazájukbai visszaszállításnak, mi iránt porosz részről lehetőleg mielőbb gondoskodni kell, sem a fegyverszünet alatt, sem pedig annak utána akadályok útjába nem gördithetők. 7. §. A porosz királyi csapatok élelmezése az általuk megszállott országrészek által eszközöltetik. Pénzbeli járulékok nem szedetnek porosz részről. 8. §. A cs. kir. államvagyon, cs. kir. raktárak és készletek, amennyiben ezek a fegyverszünet beállta előtt még nem vétettek birtokba, porosz részről zár alá nem vehetők. 9. §: A cs. kir. kormány gondoskodni fog arról, hogy polgári hivatalnokai mielőbb állomásaikra visszatérjenek, és a porosz hadsereg élelmezésénél közreműködjenek. A júl. 27-től aug. 2-ig terjedő időközben az osztrák-szász csapatok a múlt hó 22 én megállapított demarcationális vonaltól, amennyiben ez a Duna baloldalán fekszik, mindenhol félmértföldnyi távolságra maradnak, ellenben porosz részről az előbb érintett demarcationalis vonalt átlépni nem szabad. Nikolsburg, 1866. jul. 26. Gr. Degenfeld Schonburg Ágost m. p., táborszernagy. B. Moltke Hellmuth m. p., gyalogsági tábornok és a törzskar főnöke. Tudósítások a csatatérről. Éjszaki csatatér. A tamácsi csatáról a következő kimerítőbb porosz hivatalos tudósítások érkeztek : „A 8-ik gyalogsági hadosztály, mely már Gödingből nyomult előre a Morva balpartján, július 21-én állást foglalt Stomfa falunál, 2 m. éjszaknyugotra Pozsonytól. Ugyanaz nap a 7-ik gyalog-