A Hon, 1866. szeptember (4. évfolyam, 201-225. szám)
1866-09-18 / 214. szám
24-ik sz. Kedd, szeptembr 18. ------------- . |MnBm,,M,||„,„|| ‘..«■■MMBMaanManawaminaanmi Kiadóhivatal : Pest, Poroneziek terén 7. sz. földszint Előfizetési díj : Postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva egy hónapra .......................... I frt 76 kr. 1 hónapra......................... 5 frt 25 kr. 1 hónapi» . . .... 10 frt 50 kr.e előfizetés az ár folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik ■ », mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Perencziek terezik szám 1-1k emelet Szerkeiste lakása ; Országút 18-ik szám 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP: negyedik évfolyam Beiktatási dij : 1 hasábos ilyféle petit sora . . . 7 k. Bélyegdij minden beigtatásért ... 30 ki Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel,, Nyilt-téri A hasábos betű-sorért . . 25 kr ■&’ Az előfizetés! díj a lap kiadó hivatalihoz küldendő. (Ferencziek tere 7. ) földszint. E lap szellemi részét illető minden közlési m ny a szerkesztőséghez intézendő. Bérulntetlen levelek asak ismert kezektől fogadtatnak el Észrevételek a közös érdekű viszonyok tárgyalásával foglalkozó országgyűlési alválasztmány mimálatára XII. Az 1860. észt. October 20-diki diplomát feljebb tüzetesen megemlítvén, ismétlenem kell azon meggyőződésemet , hogy ezen diplomának határozmányai azok, melyek Magyarország és ő Felsége többi országai közös érdekű viszonyai rendezésénél most is —más alakban s talán más formákban, — de ugyanazon lényeggel alapul vétetni kívántainak. Részemről legalább nem kétlem , hogy az irányadó körök most is azt kívánják, hogy az októberi diplomában körvonalazott minden állami ügyekre nézve legyen egy központi törvényhozó testület, nem törödnek azzal, hogy ez miképen neveztessék; maguk is kívánják, hogy az ne legyen felruházva az alkotmányos parla mEST, SEPTEMBER II Politikai Szemle. (II). Franczia lapok következő táviratot közölnek Bécsből , sept. 13-káról : „Bizonyosnak mondják, miként a kormány kész külön minisztériumot adni Magyarországnak, s hogy Deák tervét, a közös ügyek kezelését illetőleg, csekély módosításokkal elfogadhatónak tekinti.“ Az epirusi fölkelésről bővebb részletek érkeztek Marseillebe. E hó okáról szóló athenei levelek ugyanis jelentik, hogy a törökök által lakott Albánia határán, felső- Epirus több városa fölkelt a hatóságok huzavonája ellen. Egy 3000 fölkelőbe álló hadtest megtámadta a török hadcsapatokat , melyek 11 halottat és 250 sebesültet vesztettek. A mozgalom, mint mondják , kezd kiterjedni Epirusban. 1500 új önkéntes csatlakozott az első felkelőkhöz. Küldöttség indíttatott Corfuba, a népség panaszait előadandó a diplomatiai testületnek. Porosz- és Angolország követei a helyszínére mentek, a helyzet megvizsgálása végett. A candiaiak közgyűlése kikiáltotta a Görögországhoz csatlakozást, s 5 millió drachma kölcönt határozott. A Candiában levő török hadcsapatok elhalasztottak minden támadást, de több családot visszatartanak kezesül. Atheneben azt állították, hogy Franczia-és Angolország követei felszólították a Portát, viselje magát nagyon eszélyesen az átalános fölkelés kikerülése végett. A „P°l'fiku sept. 15-kér el kelt bécsi sürgönye szerint azon hír volt elterjedve a börzén, hogy a Porta lemond Candiáról. Bismarck gróf berlini diplomatiai hírek szerint, a keleti zavarok alkalmával Lengyelország helyreállítására törekszik, mely Poroszországnak védelmet szolgáltatna. Bécsi tudósítások alapján kelt florenczi táviratok szerint megvalósul, hogy az olasz és osztrák felhatalmazottak minden pontra nézve egyetértenek, az adósság kérdését kivéve. Azt hiszik, miként Ausztria az általa Porosz- és Francziaországgal kötött szerződésekhez illeszkedve, megszorítás nélkül elfogadja előzetül a zürichi szerződést, s hogy csupán Velencze külön adóssága háramlik Olaszországra, mint ez 1859-ben Lombardiát illetőleg történt. Remélik, hogy a béke aláírása rövid idő alatt megtörténik. Olasz félhivatalos lapok azt vélik, hogy körülbelül 20-ban fog az aláírás végbemenni. A Velenczében végrehajtandó népszavazás módozatával még most sem vagyunk tisztában. Azt állítják ugyan miniszteri olasz körökben, hogy mind a király, mind a hadcsapatok, mind a polgári biztosok Velenczében maradnak a szavazás végrehajtása alatt. Tény azonban, hogy már a hadsereg nagy része visszavonult, s talán az is jelentőséggel bír, hogy a király gyöngélkedését jelentik Paduából. Egy sept. 13-káról kelt paduai sürgöny azt jelenti, hogy a király elutazott a Sommarivai kastélyba (Piemont) egészségének tökéletes helyreállítására, s csak e hónap végével fog visszatérni. Jól értesülő személyek még azt is állítják, hogy a kormány felhagyott ellenvetéseivel. Francziaország, mint látszik, nem lépett föl határozottan, de oly módjával bír az erkölcsi nyomásnak, mely alól az olasz kormány nem egykönnyen vonhatja ki magát, mentek legfőbb kellékeivel; de nem azért nem kívánják ezt, mintha ezzel Magyarországnak a birodalomba beolvasztását, s önállásának csorbítását, melyektől Magyarország tart, elkerülni óhajtanák , hanem azért kívánják, hogy ezen testület elég gyenge is legyen arra, hogy a központi kormány reá gyakorlandó befolyásának ellenállhasson ; — nem kétlem , hogy e körök kívánnak egy hatalmas, egységes központi kormányt, mely egy ily közös központi testület tekintélyére támaszkodva, az állami teendőknek legfontosabb ágazatait, a kül, had, pénz, kereskedelmi, közlekedési, államhitel s más ügyekben ő Felsége minden, és így a magyar korona országaiban is minden fenakadás nélkül egységesen és erélyesen kezelje; és azt, ami ezeken kívül az állami ügyekből fenmarad, a magyar országgyűlésnek szinte úgy készek álingedni, mint a többi országok tartományi gyűléseinek ; de, hogy bár csak ezen ügyekre nézve is elfogadják a valósággal felelős miniszteri kormányrendszert, elfogadják a magyar értelemben vett hatósági önkormányzatot, igen kérdésesnek tartom, és e nézeteimet azon körülmény sem fogja megváltoztatni, ha a magyar minisztérium, mint e részben a hírek keringettek, csakugyan kineveztetnék, nem fogja megváltoztatni mindaddig, míg a véleményemet igazoló annyi előző tény után, az ellenkezőt szinte tények nem bizonyítandják. Ezen állapot, ha létesül, eredményezendő ugyan , hogy a legszorosabb értelemben vett belügyekre nézve Magyarország gyűlésének tanácsa meg fog hallgattatni, és némelykor érvényesítethetik is. Eredmény lesz a jelen állapothoz mérve ez is, de ennek kivételével körülbelül hasonló állapot lesz ahoz, mely eddig létezett, s azért Magyarország jogai és érdekeinek kielégítésére nem elégséges, és drága áron Magyarország lételének árán szerzendő , mert ily állapotban Magyarország mint önálló ország , többé nem létezend és azért az alválasztmány többségének javaslata még azon aggodalmat is támasztja bennem , hogy az, midőn a felállítatni kívánt közös minisztérium tagjainak számát, teendőinek ágazatait nem határozza meg, s mindamellett, hogy közöseknek valósággal csak a kül- és hadügyet is éri el, mégis a közös delegatív és minisztérium elébe tartozó közös ügyekről minden alkalommal a legnagyobb általánosságban emlékezik,vagy nem különben az indirect adókra , kereskedelmi és államadóssági ügyekre nézve javaslott intézkedései által, szándéka ellenére azon véleményre ad alkalmat, hogy Magyarország közjogi kérdéseinek ilyetén megoldásával is kielégíthető. XIII. Nem szünteti meg, sőt inkább neveli ezen aggodalmat , hogy az alválasztmány munkálatában a pragm. sanctio van, mint őfelsége, és az ország által közös egyetértéssel elfogadott jogalap kiindulási pontot fölvéve , mert úgy látszik nekem, hogy ez egyetértés félreértésen alapszik, csak névleges, a dolog érdemére nem terjed ki. A képviselőház ugyanis első feliratában, kifejtvén a pragma sanctiónak értelmét, kijelentette, hogy a felséges uralkodóház trónöröklési rendének, országai feloszthatlanságának, és elválaszthatlanságának, s alkotmányunk sértetlen fenntartásának megállapításán kívül, annak egyedüli czélja csak,,a közös biztonság“ vagyis az volt, hogy az egy közös uralkodó alatt álló, s feloszthatlanul, és elválhatlanul együtt birtoklandó országok és tartományok együttes erővel könnyebben, és biztosabban ellenállhassanak minden külső s belső ellenségnek. A királyi trónbeszéd ellenben a pragmatica sanctióban az uralkodó ház kormányzása alatti országok és tartományok nagyhatalmi állásának megállapítását, s az ország önállóságának ez általi korlátozását találja fel; a folyó évi mart. 3-án kelt kir.leirat pedig a főrendek egyetértésére is, fájdalom hivatkozván, a pragm. sanctióban már a felséges uralkodó ház országlása alatti népeknek frigyesülését, a közöttük századok óta létezett érdek, és védelmi közösségnek szabatosabb körvonalazását szemléli, s annak czéljául nem a közös biztonságot, melyet meg sem említ, nem csupán a kölcsönös védelmet, hanem az érdek, és védelmi közösségnek fentartását jelöli ki. A közös biztonság, a kölcsönös védelem eszméjének bizonyos szabatosan meghatározható következményei vannak ; az érdekközösség ellenben azon általánosságban, melyben felállittatott, határozatlan s szabatosan körül nem iratható eszme, kiterjesztethetik az államélet minden mozzanataira, s meglehet, hogy a pragm. sanctiónak a fentebbiekben felállított tág értelmezésében épen annak alapja van előre letéve , hogy az érdekközösség czime alatt az országtól utóbb oly igényeknek teljesítése, melyeket teljesíteni soha szándékában nem volt, — az octoberi diplomában foglalt minden államügyeknek. központosítása a pragm. sanctioból folyó kötelezettség gyanánt követeltethessék. Ghyczy Kálmán: (1) A dualismus ellen. Bizonyára haladásnak kell ismerni, hogy a bécsi lapok között már csak egy van még, mely Magyarország erőszakos megfojtásának tervéről nem tud lemondani. Bach korát kiszenvedtük, Schmerling urat kiböjtöltük. A „Botschafter“, „Qesterr. Zig“ kimúltak az árnyékvilágból, az „Ost. D. Post“ kényelmesen szünetel, s így Lobkowitz, Caraffa és Pertaller tanai már csak a régi „Presse“ szartos hasábjai közé menekültek. A nevezett, lap megint a dualismus ellen kardoskodik. Alkalmat ad erre az ausseei ártatlan ábrándozók értekezlete, melyben sok szép dolog el lett mondva, de a leglényegesebb kérdéseket utóvégre is csak jobbra balra magyarázható phrasisokkal ütötték el. Ezen értekezlet nyilatkozmányának alkalmából a „Presse“ a többi közt írja : „Az „ausseei conventu nyilatkozata valóságos bódító meglepetést okozott az alkotmányba párt között. Még igen élénken emlékezünk a nagyszerű és hatalmas vitákra a német Landtagokon, ahol erélyesen kérték a febr. alkotmány helyreállítását, és palctát törtek a septemberi politika fölött. „Ma alig nyolcz hónap után ezen reichsrath urak egyik töredéke kimondja, hogy a febr. alkotmány, melyre esküt tettek, többé nem valósítható, s a birodalmat két külön birodalomra kell szakítani. Az egyik részt képviselje a magyar országgyűlés, a másikat a szűkebb Reichsrath, s ezek tárgyalják a közös ügyeket, külön külön, a koronával. Az elpártolás a febr. alkotmánytól itt oly teljes, hogy a „Presse“ hiába akarná azt szépíteni. „A háború, mely időközben lefolyt, csak Velencze elvesztésébe került. Velenczét azonban úgy sem lehetett assimilálni a többi tartományokhoz. Velencze elvesztése tehát még előnyös eset a többiek beolvasztásának lehetőségére. A tény, hogy Németországból kiszoríttattunk, szintén csak azt mutatja, hogy egy nagy akadály szűnt meg, mely eddig gátolta a lajtháninneni és tuli provincziák teljes összeolvadását ! „Tehát a háború közvetlen következménye nem az, hogy a februári alkotmány valósítása lehetlenség , hanem ennek ellenkezője; tudniillik, hogy az „egységes állam“ eszméje annyira előmozdíttatott, hogy békés időkben századok lefolyása kellett volna arra, hogy odajussunk, ahova a háború elősegített. (A „Presse“ hihetőleg úgy véli : csak még egy ily nagy háború kellene, s akkor az „Einheitsstaat“ dolgán csakugyan végkép segítve volna , ami nem is egészen valószínűtlen.) „Azonban — folytatja tovább — a magyarok ma, a háború után kevésbbé hajlandók az Einheitstaat czélja felé evezni, mint ezelőtt egy évvel tették volna. A magyarok úgy viselik a többi Kronlandok irányában magukat, mint ha ők nyerték volna meg a königgrätzi csatát. A kapcsolt részek autonómiájáról hallani sem akarnak : a magyar Einheitsstaatnak meg kell lenni, de az osztráknak világért sem. Még a 15-ös bizottmány munkálata is, mely Magyarország függetlenségét biztosítja, az osztrák tartományokat pedig politikailag, gazdászatilag és pénzügyileg tönkre teszi, ma már nem számíthat biztosan az elfogadásra az országgyűlésen. Andrássy gróf és alkudozó társai Magyarország hangulatát igen sötétnek rajzolják, hogy ezzel a korona tanácsosait kissé elpuhítsák. Valóságos győzelemként árulják , ha az országgyűlés Deák elaborátumát elfogadná. De ha a septemberi politika kissé fel-s bátoríthatta is a magyarokat, ebből nem következett volna, hogy a német reichsrath urak, kik eddig a febr. alkotmány mellett álltak, zászlóikat elhagyják. Az ausseei programra lényegileg nem különbözik a kormány programmjától. Az ausseei férfiak tehát sanctionálták September 20-át, Belcredi gróf elvtársai lettek, s mint a politikai renegátok szokták, hihetőleg a minisztérium legbuzgóbb támogatói majd soraikból támadnak fel. Tovább mennek még a sept pátensnél is, mely a febr. alkotmányt csak siszírozta, ők pedig már annak végső megsemmisítésére ajánlkoznak. „A birodalom viszonyainak megváltozása, mely a magyarok mindinkább bátrabb föllépését és különválási hajlamát idézte elő, épen azt követeli, hogy mi, még annál erélyesebben ragaszkodjunk szabadságunk palládiumához. (Nemes lelkek vallomása ez, amidőn azt, amit ők szabadságuk palládiumának neveznek, az ellenfél a legerőszakosabb leigázásnak tartja.) „Az ausseei értekezik elpártolása, a legritkább esetekhez tartozó politikai gyávaság ténye, csak rövidlátásuk lehet ennél nagyobb, vélvén, hogy javasolt útjuk a szabadságra vezethet. Azon arany tapasztalást, hogy a magyar alkotmány hiányos és lehetlenség, elvetik, s mint kiskorú gyermekek, teljes frivolitással fordítnak hátat a febr. alaptörvénynek, mielőtt biztosítékkal bírnának, hogy egykor a febr. alkotmánynál valami jobbat nyerhetnek. „Nem tudják az ausseei férfiak, hogy az alkotmányt csak a teljes Reichsrath (az ismert szavazási feltételek mellett) képes modificálni ? Ellenben a magyaroknak engedett concessio, a paritás, egészen ellenkezik a moderne szabadsági eszmékkel és parlamentarismussal : e kettő között olyan a viszony, mint a muszka absolutismus és az angol alkotmányosság között. „És ha mi az ausseei pronunciamentónak ily szomorú és vészteljes fontosságot tulajdonítunk, ezt csak egyetlen egy emberért teszszük. Egykor reméltük, hogy Kaiserfeld urat látandjuk az államminiszteriumbn mint Schmerling ur utódát, s ő fogja folytatni a kiegyezkedés művét Magyarországgal a febr. patens alapján. Még Belcredi gróf utódaként is tisztelhettük volna Kaiserfeld urat, miután a magyarok hajthatlansága miatt Belcredi gróf mérsékelt dualistausa sem jöhet létre. Azonban egy dualistikus irányú Kaiserfeld-Belcredi minisztérium már egyértelmű Stájerország elvesztésével, a februári alkotmány mellett való küzdelem terén. Mert Kaiserfeld — csak egyedül azon volt reichsváber, aki Stájerországra befolyással bír. Az ő elpártolásával Belcredi dualismusa számára a többség még a Landtagon is biztosítva van, s a parlamentáris osztrák egységes állam ügye bizonytalan időre elhalasztatik. Ez okból az előrelátó politikusok már ma szemet vetnek a dualismusra, hogy ezen zászló alatt a bekövetkező átalános követválasztásoknál megválasztassanak. (A „Presse“ ezen utóbbi megjegyzéséből az következik, hogy vagy igaz, hogy a választók többsége már most elfogadta a dualismus eszméjét , vagy pedig hogy az osztrák német választó collegiumok anynyira nem bírnak politikai képességgel, hogy csak az egy Kaiserfeld nyilatkozata elég arra, hogy a szigorú schmerlingistákból és alkotmány-verwirkolókból tüzes magyar negyvennyolczisták legyenek.) — A gráczi „ Telegraf ” (Kaiserfeld ur lapja) a „Presse“ gáncsőskodásaira így felel : „A centralista sajtó megszűnt létezni. A népek megunták már a contuma ciáltatás, ostromállapot, dictatura és szurony uralmát , valamint a haditörvény- székeket és az oly szabadságot, mely a test- vér nemzetek jogait megsemmisíti, s csak századok multa után volna képes az alkotmányt megalapítani. Az ily hosszú harcz, ha erőnk is volna azt folytatni, utoljára is csak erőszakos leigázást eredményezne. Ám tekintsen körül a „Presse“: hol talál még az „alkotmányeljátszás“ el-méletének támogatóira? Ki áll még a „Pressé háta mögött, s kikből állnak hivő hadai? Ezen lap saját múltjával jó ellenkezésbe, ha a közvélemény áradata ellen hirdeti tanait.“ A magyar triancipiumok pénzügyi szervezése, különös tekintettel Pest váro-sára. is. A megyéktől lényegesen különböző állással birnak pénzügyi tekintetben a nagyobb városok, nevezetesen a szabad kir. városok, melyek t. i. már községi badgetjekben is más igényeknek kötelezek megfelelni mint a kisebb helyek, s melyek ezek mellett a törvényhatósági kiadásokat is viselni kénytelenek. Ezen kettős teher rájuk nézve nem csekély eltéréseket tesz szükségessé azon szabályoktól, melyek a megyei költségvetéseknél irányadók. Csupán Pest városára akarok itt szorítkozni, mint olyanra, melynek számadásaiból legtisztábban vonhatók ki az irányadó elvek. Mint említem, Pest városában azt hiszik, hogy p. az ezidei 170.000 írtra becsült deficitet a törvénykezés okozta, s ezért a municipalismus életelvének megsértésével annak költségei megtérítését kérelmezte a város a kormánynál. Pénzkérdésekben megszűnik a kedélyesség, de megszűnjék e az elv is ? Ritka ellentét: a magyar főváros pénzért föl akarja áldozni ősi jogát s kérelmezni jár a bécsi finanszminiszterhez, az pedig megtagadvá a kormány évtizedes politikáját a magyar államjog alapján, a fizetést átvállalni vonakodik, s inkább 50,000 ftnyi segélyt eszközöl ki az országos pénzalapból a megszorult város részére, mintsem elismerje a városnak követelését a törvénykezési kiadások megtérítésére! Hogy a város azon különös gondolatra jött a mutatkozó hiányt egészben egyik hivatali osztályának róni fel, s hogy ezen osztályt épen a törvénykezésben vélte feltalálhatni, oka az, mert ezen és minden város magát főleg és első rendben községnek tudja ; külön szabadalmait pedig csak annyiban viseli szivén a mennyiben azok a községnek előnyére válnak. Szerintem pedig világos, hogy a deficitet azon közigazgatási ágak okozták, melyek az utolsó években leginkább emelték kiadásaikat A főváros sebes fejlődése s azon teendők következtében, miket a haladó polgárosodás a közhatóságok intézkedéseitől követel, az utóbbi években Pest költségvetésének sok kiadási neme feltűnő mérvben nőtt, s könnyen előre mondhatni, hogy ezentúl is évről évre tovább emelkedni fog. Ellenben a bevételi források jelen szerkezete mellett félhető, hogy a rendes jövedelem nem fog hason mértékben növekedni, nem pedig azért, mert az adózás fősulya a fekvő birtokon nyugszik, melynek értéke és adókpessége kereskedő városban soha sem emelkdik azon arányban mint a mozgó tőke. —■ lg '■ 1864-ben a fekvő birtokra esett: 1. Az államadó utáni pótlékból a) a telekadó után . . 3,895 ft 39 bibi a házbéradó után . 236,536 „ 29 „ összesen : 240,431 ft 68 kr 2. Telekátirotási dijakban 65,000 ft — kr 3 Csatorna építési járulékokban.......................... 11,969,, 100/a 4. Kövezeti járulékokban 4,625 „ 62,/st 5. Kő és téglavámban . 2,501 „ — „ Tesz a fekvő tulajdonosait kizárólag sújtó teher összege : 324,526 ft 41 kr. mihez még építési engedélyek, mérnöki dijak itt hozzászámítandók lennének, hogy a fekvő vagyonra közvetlen fektetett adó összege pontosakitűnjék. A város saját jövedelmei is a legtúlnyomóbb részben föld és házbérekből származván osztják a fentebb elősorolt bevételi nemek azon tulajdonságát, hogy nem képesek lépést tartani is mozgó tőke gyarapodásával , és az utóbbival egyenlő mértékben növekedő igényekkel, miáltal az arány a bevétel és kiadás között mindig kedvezőtlenebbé válik. A haszon és lakbérekből befolyó saját jövedelmek 1865 ben összesen tesznek . 15,041 ft 30 krí mielőbbi főösszeghez adatván a telkek és házakon fekvő jövedelem mindössze több mint..................................... 437,067 ft 71 krí tészen. De az alapos kritika észre fogja venni, hogy a telektulajdonosoknak még majd minden egyés adónemekhez is kell járulni. Nem áll az, hogy p. a személyes kereseti adó és a jövedelmi adó csak az ingó vagyont sújtaná, s igy az ezek utáni községi pótlék, mely 1864 ben 118,607■ 99 krt tett, bár nagyobbrészt az iparostéri mégis nem kíméli meg azon háztulajdonosokat sem, kik üzletet nem folytatnak. Ugyanazt lehet továbbá állítani a jövedékek neve alá foglal fogyasztási adókról is, melyek 1865 ben nem kevesebb mint 447,' 85 st 64 krt hoztak be s város házi pénztárába. Ezekhez adván a mindennemű dijakat és a bérkocsi kövezetvámot, mindössze 603,756 ft 85 krt tesz a városi jövedelmek azon része, mely mindkét tőkére nézve közös ugyan, de mégis a mozgó tőkét aránylag inkább éri, de melynek főtulajdonságát itt abban keresem, hogy az a sietve növekedő kiadásokkal lépést tartani képes. Ezen számok összehasonlításából aztán nem csak az tűnik ki, hogy a fekvőségek adóztatása aránylag túl van terhelve, hanem főleg az, hogy a dolgok ez állapotban hagyatván, a város jövője fenyegetve van olykép, hogy vagy le kellene mondania a kor kívánalmainak mindenben eleget akarni tenni, vagy így is elég súlyos adóit általánosan felemelni lesz kénytelen, mi által az