A Hon, 1866. szeptember (4. évfolyam, 201-225. szám)

1866-09-18 / 214. szám

2­4-ik sz. Kedd, szeptembr 18. ------------- . |MnBm,,M,||„,„|| ‘..«■■MMBMaanManawaminaanmi Kiadóh­ivatal : Pest, Poroneziek terén 7. sz. földszint Előfizetési díj : Postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva egy hón­apra .......................... I frt 76 kr. 1 hónapra......................... 5 frt 25 kr. 1 hónapi» . . .... 10 frt 50 kr.­­e előfizetés az ár folytán minden hónapban megkezdh­ető , s ennek bármely napján történik ■ », mindenkor a hó első­ napjától fog számíttatni. Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Perencziek tere­z­ik szám 1-1k emelet Szerkeiste lakása ; Országút 18-ik szám 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP: negyedik évfolyam Beiktatási dij : 1 hasábos ilyféle petit sora . . . 7 k. Bélyegdij minden beigtatásért ... 30 ki Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel,­­, Nyilt-téri A hasábos betű­-sorért . . 25 kr ■&’ Az előfizetés! díj a lap kiadó hivatali­hoz küldendő. (Ferencziek tere 7. ) földszint. E lap szellemi részét illető minden köz­lési m ny a szerkesztőséghez intézendő. Bérul­­ntetlen levelek asak ismert kezektől fogadtatnak el Észrevételek a közös érdekű viszonyok tárgyalásával foglalkozó országgyűlési alválasztmány mim­­­álatára XII. Az 1860. észt. October 20-diki diplo­mát feljebb tüzetesen megemlítvén, ismét­­lenem kell azon meggyőződésemet , hogy ezen diplomának határozmányai azok, me­lyek Magyarország és ő Felsége többi országai közös érdekű viszonyai rende­zésénél most is —más alakban s talán más formákban, — de ugyanazon lényeggel alapul vétetni kívántainak. Részemről legalább nem kétlem , hogy az irányadó körök most is azt kívánják, hogy az októberi diplomában körvonala­zott minden állami ügyekre nézve legyen egy központi törvényhozó testület, nem törödnek azzal, hogy ez miképen nevez­tessék; maguk is kívánják, hogy az ne le­gyen felruházva az alkotmányos parla­­ mEST, SEPTEMBER II Politikai Szemle. (II). Franczia lapok következő távira­tot közölnek Bécsből , sept. 13-káról : „Bizonyosnak mondják, miként a kor­mány kész külön minisztériumot adni Magyarországnak, s hogy Deák tervét, a közös ügyek kezelését illetőleg, csekély módosításokkal elfogadhatónak tekinti.“ Az epirusi fölkelésről bővebb részletek érkeztek Marseillebe. E hó o­káról szóló athenei levelek ugyanis jelentik, hogy a törökök által lakott Albánia határán, felső- Epir­us több városa fölkelt a hatóságok huzavonája ellen. Egy 3000 fölkelőbe álló hadtest megtámadta a török hadcsa­patokat , melyek 11 halottat és 250 se­besültet vesztettek. A mozgalom, mint mondják , kezd kiterjedni Epirusban. 1500 új önkéntes csatlakozott az első felkelőkhöz. Küldöttség indíttatott Cor­­fuba, a népség panaszait előadandó a diplomatiai testületnek. Porosz- és An­golország követei a hely­színére mentek, a helyzet megvizsgálása végett. A can­­diaiak közgyűlése kikiáltotta a Görögor­szághoz csatlakozást, s 5 millió drachma kölc­önt határozott. A Candiában levő török hadcsapatok elhalasztottak minden támadást, de több családot visszatartanak kezesül. Atheneben azt állították, hogy Franczia-és Angolország követei felszó­lították a Portát, viselje magát nagyon eszélyesen az átalános fölkelés kikerülése végett. A „P°l'fiku sept. 15-kér el kelt bécsi sürgönye szerint azon hír volt elterjedve a börzén, hogy a Porta lemond Candiáról. Bismarck gróf berlini diplomatiai hírek szerint, a keleti zavarok alkalmával Len­gyelország helyreállítására törekszik, mely Poroszországnak védelmet szolgál­tatna. Bécsi tudósítások alapján kelt florenczi táviratok szerint megvalósul, hogy az olasz és osztrák felhatalmazottak minden pontra nézve egyetértenek, az adósság kérdését kivéve. Azt hiszik, miként Ausz­tria az általa Porosz- és Francziaország­­gal kötött szerződésekhez illeszkedve, megszorítás nélkül elfogadja előzetül a zürichi szerződést, s hogy csupán Velen­­cze külön adóssága háramlik Olaszor­szágra, mint ez 1859-ben Lombardiát il­letőleg történt. Remélik, hogy a béke alá­írása rövid idő alatt megtörténik. Olasz félhivatalos lapok azt vélik, hogy körül­belül 20-ban fog az aláírás végbemenni. A Velenczében végrehajtandó népsza­vazás módozatával még most sem vagyunk tisztában. Azt állítják ugyan miniszteri olasz körökben, hogy mind a király, mind a hadcsapatok, mind a polgári biztosok Velenczében maradnak a szavazás vég­rehajtása alatt. Tény azonban, hogy már a hadsereg nagy része visszavonult, s ta­lán az is jelentőséggel bír, hogy a király gyöngélkedését jelentik Paduából. Egy sept. 13-káról kelt paduai sürgöny azt je­lenti, hogy a király elutazott a Sommari­­vai kastélyba (Piemont) egészségének tö­kéletes helyreállítására, s csak e hónap végével fog visszatérni. Jól értesülő sze­mélyek még azt is állítják, hogy a kor­mány felhagyott ellenvetéseivel. Franczia­­ország, mint látszik, nem lépett föl hatá­rozottan, de oly módjával bír az erkölcsi nyomásnak, mely alól az olasz kormány nem egykönnyen vonhatja ki magát, mentek legfőbb kellékeivel; de nem azért nem kívánják ezt, mintha ezzel Magyaror­szágnak a birodalomba beolvasztását, s önállásának csorbítását, melyektől Ma­gyarország tart, elkerülni óhajtanák , ha­nem azért kívánják, hogy ezen testület elég gyenge is legyen arra, hogy a köz­ponti kormány reá gyakorlandó befolyá­sának ellenállhasson ; — nem kétlem , hogy e körök kívánnak egy hatalmas, egy­séges központi kormányt, mely egy ily kö­zös központi testület tekintélyére támasz­kodva, az állami teendőknek legfontosabb ágazatait, a kül, had, pénz, kereskedelmi, közlekedési, államhitel s más ügyekben ő Felsége minden, és így a magyar koro­na országaiban is minden fenakadás nél­kül egységesen és erélyesen kezelje; és azt, a­mi ezeken kívül az állami ügyek­ből fenmarad, a magyar országgyűlésnek szinte úgy készek áli­ngedni, mint a többi országok tartományi gyűléseinek ; de, hogy bár csak ezen ügyekre nézve is elfogad­ják a valósággal felelős miniszteri kor­mányrendszert, elfogadják a magyar ér­telemben vett hatósági önkormányzatot, igen kérdésesnek tartom, és e nézeteimet azon körülmény sem fogja megváltoztat­ni, ha a magyar minisztérium, mint e részben a hírek keringettek, csakugyan kineveztetnék, nem fogja megváltoztatni mindaddig, míg a véleményemet igazoló annyi előző tény után, az ellenkezőt szin­te tények nem bizonyítandják. Ezen állapot, ha létesül, eredménye­­zendő ugyan , hogy a legszorosabb értelem­ben vett belügyekre nézve Magyarország gyűlésének tanácsa meg fog hallgattatni, és némelykor érvényesítethetik is. Ered­mény lesz a jelen állapothoz mérve ez is, de ennek kivételével körülbelül hasonló állapot lesz ahoz, mely eddig létezett, s azért Magyarország jogai és érdekeinek kielégítésére nem elégséges, és drága áron Magyarország lételének árán szer­zendő , mert ily állapotban Magyarország mint önálló ország , többé nem léte­­zend és azért az alválasztmány több­ségének javaslata még azon aggodal­mat is támasztja bennem , hogy az, midőn a felállítatni kívánt közös mi­nisztérium tagjainak számát, teendőinek ágazatait nem határozza meg, s minda­mellett, hogy közöseknek valósággal csak a kül- és hadügyet is­ éri el, mégis a kö­zös delegatív és minisztérium elébe tar­tozó közös ügyekről minden alkalommal a legnagyobb általánosságban emléke­zik,v­agy nem különben az indirect adókra , kereskedelmi és államadóssági ügyekre nézve javaslott intézkedései ál­tal, szándéka ellenére azon vélemény­re ad alkalmat, hogy Magyarország köz­jogi kérdéseinek ilyetén megoldásával is kielégíthető. XIII. Nem szünteti meg, sőt inkább neveli ezen aggodalmat , hogy az alválasztmány munkálatában a pragm. sanctio van, mint ő­felsége, és az ország által közös egyet­értéssel elfogadott jogalap kiindulási pon­tot fölvéve , mert úgy látszik nekem, hogy ez egyetértés félreértésen alapszik, csak névleges, a dolog érdemére nem ter­jed ki. A képviselőház ugyanis első feliratá­ban, kifejtvén a pragma sanctiónak értel­mét, kijelentette, hogy a felséges uralkodó­ház trónöröklési rendének, országai fel­­oszthatlanságának, és elválaszthatlansá­gán­ak, s alkotmányunk sértetlen fenntar­tásának megállapításán kívül, annak egye­düli czélja csak,,a közös biztonság“ vagy­is az volt, hogy az egy közös uralkodó alatt álló, s feloszthatlanul, és elválhatla­­nul együtt birtoklandó országok és tarto­mányok együttes erővel könnyebben, és biztosabban ellenállhassanak minden kül­ső s belső ellenségnek. A királyi trónbeszéd ellenben a prag­matica sanctióban az uralkodó ház kor­mányzása alatti országok és tartományok nagyhatalmi állásának megállapítását, s az ország önállóságának ez általi korlá­tozását találja fel; a folyó évi mart. 3-án kelt kir.leirat pedig a főrendek egyetértésé­re is, fájdalom­­ hivatkozván, a pragm. sanc­tióban már a felséges uralkodó ház or­­száglása alatti népeknek frigyesülését, a közöttük századok óta létezett érdek, és védelmi közösségnek szabatosabb körvo­nalazását szemléli, s annak czéljául nem a közös biztonságot, melyet meg sem em­lít, nem csupán a kölcsönös védelmet, hanem az érdek, és védelmi közösségnek fentartását jelöli ki. A közös biztonság, a kölcsönös véde­lem eszméjének bizonyos szabatosan meg­határozható következményei vannak ; az érdekközösség ellenben azon általánosság­ban, melyben felállittatott, határozatlan s szabatosan körül nem iratható eszme, ki­terjesztethetik az államélet minden moz­zanataira, s meglehet, hogy a pragm. sanc­tiónak a fentebbiekben felállított tág ér­telmezésében épen annak alapja van előre letéve , hogy az érdek­közösség czime alatt az országtól utóbb oly igényeknek telje­sítése, melyeket teljesíteni soha szándé­kában nem volt, — az octoberi diplomá­ban foglalt minden államügyeknek. köz­­pontosítása a pragm. sanctioból folyó kö­telezettség gyanánt követeltethessék. Ghyczy Kálmán: (1) A dualismus ellen. Bizonyára hala­dásnak kell ismerni, hogy a bécsi lapok között már csak egy van még, mely Ma­gyarország erőszakos megfojtásának ter­véről nem tud lemondani. Bach korát ki­szenvedtük, Schmerling urat kiböjtöltük. A „Botschafter“, „Qesterr. Zig“ kimúl­tak az árnyék­világból, az „Ost. D. Post“ kényelmesen szünetel, s így Lobkowitz, Caraffa és Pert­­aller tanai már csak a régi „Presse“ szartos hasábjai közé me­nekültek. A nevezett, lap megint a dualismus el­len kardoskodik. Alkalmat ad erre az ausseei ártatlan ábrándozók értekezlete, melyben sok szép dolog el lett mondva, de a leglényegesebb kérdéseket utóvégre is csak jobbra balra magyarázható phra­­sisokkal ütötték el. Ezen értekezlet nyi­­latkozmányának alkalmából a „Presse“ a többi közt írja : „Az „ausseei conventu nyilatkozata va­lóságos bódító meglepetést okozott az al­kotmányba párt között. Még igen élén­ken emlékezünk a nagyszerű és hatalmas vitákra a német Landtagokon, a­hol eré­lyesen kérték a febr. alkotmány helyre­állítását, és palctát törtek a septemberi politika fölött. „Ma alig nyolcz hónap után ezen reichsrath urak egyik töredéke kimondja, hogy a febr. alkotmány, melyre esküt tettek, többé nem valósítható, s a biro­dalmat két külön birodalomra kell szakí­tani. Az egyik részt képviselje a magyar országgyűlés, a másikat a szű­kebb Reichs­rath, s ezek tárgyalják a közös ügyeket, külön külön, a koronával. Az elpártolás a febr. alkotmánytól itt oly teljes, hogy a „Presse“ hiába akarná azt szépíteni. „A háború, mely időközben lefolyt, csak Velencze elvesztésébe került. Ve­­lenczét azonban úgy sem lehetett assimi­­lálni a többi tartományokhoz. Velencze elvesztése tehát még előnyös eset a töb­biek beolvasztásának lehetőségére. A tény, hogy Németországból kiszoríttattunk, szin­tén csak azt mutatja, hogy egy nagy aka­dály szűnt meg, mely eddig gátolta a laj­­tháninneni és tuli provincziák teljes össze­olvadását ! „Tehát a háború közvetlen következ­ménye nem az, hogy a februári alkotmány valósítása lehetlenség , hanem ennek el­lenkezője; tudniillik, hogy az „egységes állam“ eszméje annyira előmozdíttatott, hogy békés időkben századok lefolyása kellett volna arra, hogy odajussunk, a­ho­va a háború elősegített. (A „Presse“ hi­hetőleg úgy véli : csak még egy ily nagy háború kellene, s akkor az „Einheits­staat“ dolgán csakugyan végkép segítve volna , a­mi nem is egészen valószí­nűtlen.) „Azonban — folytatja tovább — a magyarok ma, a háború után kevésbbé hajlandók az Einheitstaat czélja felé evez­ni, mint ezelőtt egy évvel tették volna. A magyarok úgy viselik a többi Kronlan­­dok irányában magukat, mint ha ők nyer­ték volna meg a königgrätzi csatát. A kapcsolt részek autonómiájáról hallani sem akarnak : a magyar Einheitsstaatnak meg kell lenni, de az osztráknak világért sem. Még a 15-ös bizottmány munkálata is, mely Magyarország függetlenségét biz­tosítja, az osztrák tartományokat pedig politikailag, gazdászatilag és pénzügyileg tönkre teszi, ma már nem számíthat biz­tosan az elfogadásra az országgyűlésen. Andrássy gróf és alkudozó társai Ma­gyarország hangulatát igen sötétnek raj­zolják, hogy ezzel a korona tanácso­sait kissé elpuhítsák. Valóságos győ­zelemként árulják , ha az országgyű­lés Deák elaborátumát elfogadná. De ha a septemberi politika kissé fel-­s bátoríthatta is a magyarokat, ebből nem következett volna, hogy a német reichs­rath urak, kik eddig a febr. alkotmány mellett álltak, zászlóikat elhagyják. Az ausseei programra lényegileg nem külön­bözik a kormány programmjától. Az aus­seei férfiak tehát sanctionálták September 20-át, Belcredi gróf elvtársai lettek, s mint a politikai renegátok szokták, hihe­tőleg a minisztérium legbuzgóbb támoga­tói majd soraikból támadnak fel. Tovább mennek még a sept pátensnél is, mely a febr. alkotmányt csak siszírozta, ők pedig már annak végső megsemmisítésére ajánl­koznak. „A birodalom viszonyainak megválto­zása, mely a magyarok mindinkább bát­rabb föllépését és különválási hajlamát idézte elő, épen azt követeli, hogy mi, még annál erélyesebben ragaszkodjunk szabadságunk palládiumához. (Nemes lel­kek vallomása ez, a­midőn azt, a­mit ők szabadságuk palládiumának neveznek, az ellenfél a legerőszakosabb leigázásnak tartja.) „Az ausseei értekezik elpártolása, a legritkább esetekhez tartozó politikai gyá­vaság ténye, csak rövidlátásuk lehet en­nél nagyobb, vélvén, hogy javasolt útjuk a szabadságra vezethet. Azon arany ta­pasztalást, hogy a magyar alkotmány hi­ányos és lehetlenség, elvetik, s mint kisko­rú gyermekek, teljes frivolitással fordít­­nak hátat a febr. alaptörvénynek, mielőtt biztosítékkal bírnának, hogy egykor a febr. alkotmánynál valami jobbat nyer­hetnek. „Nem tudják az ausseei férfiak, hogy az alkotmányt csak a teljes Reichsrath (az ismert szavazási feltételek mellett) képes modificálni ? Ellenben a magyaroknak engedett concessio, a paritás, egészen el­lenkezik a moderne szabadsági eszmék­kel és parlamentarismussal : e kettő kö­zött olyan a viszony, mint a muszka ab­­solutismus és az angol alkotmányosság között. „És ha mi az ausseei pronunciamentó­­nak ily szomorú és vészteljes fontosságot tulajdonítunk, ezt csak egyetlen egy em­berért teszszük. Egykor reméltük, hogy Kaiserfeld urat látandjuk az államminisz­­teriumb­­n mint Schmerling ur utódát, s ő fogja folytatni a kiegyezkedés művét Magyarországgal a febr. patens alapján. Még Belcredi gróf utódaként is tisztelhet­tük volna Kaiserfeld urat, miután a ma­gyarok hajthatlansága miatt Belcredi gróf mérsékelt dualistausa sem jöhet létre. Azonban egy dualistikus irányú Kaiser­­feld-Belcredi minisztérium már egyértel­mű Stájerország elvesztésével, a februári alkotmány mellett való küzdelem terén. Mert Kaiserfeld — csak egyedül azon volt reichsváb­­er, a­ki Stájerországra befolyással bír. Az ő elpártolásával Bel­credi dualismusa számára a többség még a Landtagon is biztosítva van, s a parla­mentáris osztrák egységes állam ügye bizonytalan időre elhalasztatik. Ez okból az előrelátó politikusok már ma szemet vetnek a dualismusra, hogy ezen zászló alatt a bekövetkező átalános követválasz­tásoknál megválasztassanak. (A „Presse“ ezen utóbbi megjegyzéséből az követ­kezik, hogy vagy igaz, hogy a válasz­tók többsége már most elfogadta a dua­lismus eszméjét , vagy pedig hogy az osztrák német választó collegiumok any­nyira nem bírnak politikai képességgel, hogy csak az egy Kaiserfeld nyilatkozata elég arra, hogy a szigorú schmerlingisták­­ból és alkotmány-verwirkolókból tüzes magyar negyvennyolczisták legyenek.) — A gráczi „ Telegraf ” (Kaiserfeld ur lapja) a „Presse“ gán­csős­kodásaira így felel : „A centralista sajtó megszűnt lé­tezni. A népek megunták már a contuma ciáltatás, ostromállapot, dictatura és szu­rony uralmát , valamint a haditörvény-­ székeket és az oly szabadságot, mely a test-­­ vér nemzetek jogait megsemmisíti, s csak­­ századok multa után volna képes az al­­­­kotmányt megalapítani. Az ily hosszú­­ harcz, ha erőnk is volna azt folytatni,­­ utoljára is csak erőszakos leigázást ered­ményezne. Ám tekintsen körül a „Presse“: hol talál még az „alkotmányeljátszás“ el-­­­méletének támogatóira? Ki áll még a „Pressé háta mögött, s kikből állnak hi­vő hadai? Ezen lap saját múltjával jó el­lenkezésbe, ha a közvélemény áradata el­len hirdeti tanait.“ A magyar triancipiumok­ pénzügyi szer­vezése, kül­önös tekintettel Pest váro-sára. is. A megyéktől lényegesen különböző állással birnak pénzügyi tekintetben a nagyobb városok, nevezetesen a szabad kir. városok, melyek t. i. már községi badge­tjekben is má­s igényeknek kö­telezek megfelelni mint a kisebb helyek, s me­lyek ezek mellett a törvényhatósági kiadásokat is viselni kénytelenek. Ezen kettős teher rájuk nézve nem csekély eltéréseket tesz szükségessé azon szabályoktól, melyek a megyei költségveté­seknél irányadók. Csupán Pest városára akarok itt szorítkozni, mint olyanra, melynek számadásaiból legtisz­tábban vonhatók ki az irányadó elvek. Mint említem, Pest városában azt hiszik, hogy p. az ezidei 170.000 írtra becsült deficitet a törvénykezés okozta, s ezért a municipalismus életelvének megsértésével annak költségei meg­térítését kérelmezte a város a kormánynál.­­ Pénzkérdésekben megszűnik a kedélyesség, de megszűnjék e az elv is ? Ritka ellentét: a magyar főváros pénzért föl akarja áldozni ősi jogát s kérelmezni jár a bécsi finanszminiszterhez, az pedig megtagadvá­­ a kormány évtizedes politi­káját a magyar államjog alapján, a fizetést át­vállalni vonakodik, s inkább 50,000 ftnyi s­e­g­é­l­y­t eszközöl ki az országos pénzalapból a­­ megszorult város részére, mintsem elismerje a­­ városnak követelését a törvénykezési kiadások­­ megtérítésére­! Hogy a város azon különös gondolatra jött a­­ mutatkozó hiányt egészben egyik hivatali osz­­t­­ályának róni fel, s hogy ezen osztályt épen a­­ törvénykezésben vélte feltalálhatni, oka az, mert­­ ezen és minden város magát főleg és első rend­­­­ben községnek tudja ; külön szabadalmait pe­­­­dig csak annyiban viseli szivén a mennyiben­­ azok a községnek előnyére válnak.­­ Szerin­­­tem pedig világos, hogy a deficitet azon közigaz­gatási ágak okozták, melyek az utolsó években leginkább emelték kiadásaikat A főváros sebes fejlődése s azon teendők kö­vetkeztében, miket a haladó polgárosodás a köz­hatóságok intézkedéseitől követel, az utóbbi években Pest költségvetésének sok kiadási ne­me feltűnő mérvben nőtt, s könnyen előre mond­hatni, hogy ezentúl is évről évre tovább emel­kedni fog.­­ Ellenben a bevételi források jelen szerkezete mellett félhető, hogy a rendes jöve­­­delem nem fog hason mértékben növekedni, nem pedig azért, mert az adózás fősulya a fekv­ő birtokon nyugszik, melynek értéke és adók­­pessége kereskedő városban soha sem emelk­dik azon arányban mint a mozgó tőke. —■ lg '■ 1864-ben a fekvő birtokra esett: 1. Az államadó utáni pótlékból a) a telekadó után . . 3,895 ft 39 bi­bi a házbéradó után . 236,536 „ 29 „ összesen : 240,431 ft 68 kr 2. Telekátirotási dijakban 65,000 ft — kr 3 Csatorna építési járulé­kokban.......................... 11,969,, 100/a 4. Kövezeti járulékokban 4,625 „ 62,/st 5. Kő és téglavámban . 2,501 „ — „ Tesz a fekvő tulajdono­sait kizárólag sújtó te­her összege : 324,526 ft 41 kr. mihez még építési engedélyek, mérnöki dijak itt hozzászámítandók lennének, hogy a fekvő va­gyonra közvetlen fektetett adó összege pontosa­­kitűnjék. A város saját jövedelmei is a legtúlnyomóbb részben föld és házbérekből származván osztják a fentebb elősorolt bevételi nemek azon tulaj­donságát, hogy nem képesek lépést tartani is mozgó tőke gyarapodásával , és az utóbbival egyenlő mértékben növekedő igényekkel, mi­által az arány a bevétel és kiadás között mindig kedvezőtlenebbé válik. A haszon és lakbérekből befolyó saját jövedelmek 1865 ben összesen tesznek . 1­­5,041 ft 30 krí mi­előbbi főösszeghez adat­ván a telkek és házakon fek­vő jövedelem mindössze több mint..................................... 437,067 ft 71 krí tészen. De az alapos kritika észre fogja venni, hogy a telektulajdonosoknak még majd minden egyés adónemekhez is kell járulni. Nem áll az, hogy p. a személyes kereseti adó és a jövedelmi adó csak az ingó vagyont sújtaná, s igy az ezek utáni községi pótlék, mely 1864 ben 118,607­­■ 99 krt tett, bár nagyobbrészt az iparost­éri mégis nem kíméli meg azon háztulajdonosokat sem, kik üzletet nem folytatnak. Ugyanazt lehet továbbá állítani a jövedékek neve alá foglal fogyasztási adókról is, melyek 1865 ben nem kevesebb mint 447,' 85 st 64 krt hoztak be s város házi pénztárába. Ezekhez adván a minden­nemű dijakat és a bérkocsi kövezetvámot, mind­össze 603,756 ft 85 krt tesz a városi jövedel­mek azon része, mely mindkét tőkére nézve közös ugyan, de mégis a mozgó tőkét aránylag inkább éri, de melynek főtulajdonságát itt ab­ban keresem, hogy az a sietve növekedő kiadá­sokkal lépést tartani képes. Ezen számok összehasonlításából aztán nem csak az tűnik ki, hogy a fekvőségek adóztatása aránylag túl van terhelve, hanem főleg az, hogy a dolgok ez állapotban hagyatván, a város jö­vője fenyegetve van olykép, hogy vagy le kel­lene mondania a kor kívánalmainak mindenben eleget akarni tenni, vagy így is elég súlyos adóit általánosan felemelni lesz kénytelen, mi által az

Next