A Hon, 1866. szeptember (4. évfolyam, 201-225. szám)
1866-09-21 / 217. szám
Maflóvatal : Past, Ferencziek terén 7. sz. földszint. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP: 217-ik sz. Péntek, szeptember 21. Előfizetési drj : Póstón küldve vagy Hudapesten házhoz hordva egy hónapra ........................ 1 frt 76 kr 1 hónapra........................ 5 frt 25 kr. 1 hónapi» ...... 10 frt 50 kr. Az előfizetés az év folytán mind hí hónapban megkezdhető , a ennek bármely i ...-án történik is, mindenkor a hó első napjátólog is rámittatni, minden pécsjárulék bérmentésit kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda: IPetoDezsek tere 7ik szám 1-ik emelet Szerkesztő lakása : Országút 18-ik szám 2-dik emelet, negyedik évfolyam 18 beigtatási dij : 7 hasábos ilyféle petit sora ... 7 kr. Bélyegdij minden beigtatásért ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. — Nyilt-téri 5 hasábos betű-sorért . . 25 kr. ház fröldendő. (Ferencziek tere 7. si. földszint. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. un»»*'»»*« PEST, SEPTEMBER 20. Politikai Szemle. (II).Lavalette köriratáról, melyet alább egész terjedelmében közlünk, véleményezni kezdenek a külföldi lapok. Önkényt értetik, hogy a franczia félhivatalos közlönyök tetszésöket, s jóváhagyásukat nyilvánítják ezen nagy fontossági okmány fölött. A félhivatalos „Pays“ helyeslése föltétlen Véleményét az idézett lap következőleg fejezi be : „Francziaország, mondja a körirat, csak oly területi nagyobbodásokat kívánhat, melyek nem korlátolják hatalmas cohaesioját, amit így lehet felfogni: „Francziaországnak kívánnia kell az oly területi nagyobbodásokat, melyek hatalmas cohaesiáját erősíthetik.“ Nézetünk szerint ez több mint szó, az elhatározás. Francziaország türelmetlenség nélkül, de bizalommal számított reá. Mindazon kérdésekben, melyek a haza biztonságát és becsületét érdeklik , Francziaország mindig a császárra hagyandja az eszközök és kellő idő megválasztását — ez igen érthető intés.“ „La France“ lelkesülve taglalja az okmányt. Az utóbbi háború eredménye : a vén Europa összedőfése, Francziaország elleni minden gyűlöletével. A „Journal des Débats“ helyesli, hogy ki nem jelentették Európa előtt, Francziaország compromittálva van a németországi események által. A legjobb eszköz békét szerezni, a békére előkészületeket tenni. A „Liberté“ úgy találja, hogy az okmány logikai ellentmondásban szenved. A németországi eseményeket Francziaország erősítésének nevezi s állandó békét jósol ; de ebből annak szükségességét következteti, hogy Francziaországnak lehetőleg föl kell fegyverkeznie s katonai erejét ki kell fejtenie. Ha a béke tartós, ebből az következik, hogy Francziaország lefegyverkezzék, nem pedig hogy készüljön, s egy európai unió központja legyen. Az orleanista „La Presse“ „Le Temps“ és a legitimista „Gazette de France“ ellenben — melyek Francziaországot minden áron már most háborúra szeretnék keverni Poroszországgal — sehogy sem látszanak megbarátkozni Poroszország nagyobbodásával. Tegnap érintettük, hogy nem a legkedvezőbben folynak az Ausztria és Olaszország közti békealkudozások, s hogy Porozország fenyegetőzik. A „Nordd. Alig. Ztg“ (Bismarck gróf lapja) azt írja azon florenczi sürgönyre vonatkozólag, mely szerint „Poroszország a prágai békét kérdésesnek tekinti,mivel Ausztria nehézségeket gördít az olasz kérdés megoldása ebben , miután a két hatalom közöl — Porosz- és Olaszország—kölcsönös beleegyezés nélkül egyik sem köthet békét vagy fegyverszünetet , ebből a berlini kabinetre nézve azon kötelezettség háramlik, hogy pontosan tájékozza magát az olasz békealkudozások folyama iránt.“ „Werther bárónak, mint porosz követnek, Bécsbe küldetését — folytatja a félhivatalos lap — a porosz kabinetnek az olasz kérdéshez ezen állása idézte elő. Azon hírt, mely szerint Poroszország így nyilatkozott volna, nincs okunk megcáfolni.“ Bécsben — természetesen — nem igen tetszik Poroszországnak az olasz békealkudozásokba avatkozása. A „Presse“ ismét oly hangon beszél, mintha Ausztria háborút se folytatott volna a poroszokkal. „Mi meg nem foghatjuk — írja az idézett lap — hogy kormányunk miért nem utasítja vissza kereken Poroszország jogtalan beavatkozását. Ma nincs miért több tekintettel viseltetnünk a porosz olasz conspiratio iránt, s ha Werther báró nem azért jött Bécsbe, hogy rendes diplomatiai összeköttetést eszközöljön, — mint ezt az „Abendpost“ igen ügyetlen előterjesztése után hinni lehetett — hanem azért, hogy oly ügyek, beavatkozzék, melyekre nézve Poroszország illetékességét nem szükség elismernünk , akkor egyszerűen ajtót kellett volna neki mutatnia. Nem szükséges tovább is csökkenteni Ausztria méltóságát.“ A „Presse“ ezen hangja minden esetre figyelmet érdemlő ezen nagyon tanulságos időben. Politikai elmélkedések, II. A Ausztria befolyását, hatalmát, Olaszországban a várnégyszög, a legitimitás, a szerződések őrizték; látjuk, hogy korunkban mindhárom nagyon gyenge védmű; a valódi erő úgy is mindig a megelégedett boldog nép volt, a gyakorlati bölcs és államférfiú előtt az is marad, egyedül, ha ez alapokat együtt és egyszerre támadta volna meg III. Napóleon és Victor Emmanuel, ha az osztrák kormánynyal, a nápolyi és a többi olasz herczegi kormányok, a népből merített erő és odaadással kitartóan harczolhattak volna Európa térképének Olaszországban megkezdett átalakítása ellen, talán a magentai és solferinói napok elmaradnak vagy nem volnának oly hangzásuak a milyenek ; de a várnégyszög épen nem, a legitimitás és szerződések sem együttesen támadtattak meg, hanem külön külön mindig más oldalon tervszerüleg, sokszor satyricus meglepetésekkel, csattanós röpiratok, életek, vezérczikkek által ; de a nápolyi, úgy a többi olasz legitim kormányoknak is nagy rémök van abban, hogy az események idejében már Olaszországban a fizetéssel ellátott hivatalnokokon kívül, ezeket se mind, senkit sem érdekelt többé a legitimitás, senkit sem lelkesített többé , csaknem vígjátékszerűi eljárás volt hát azon, a hatalmak részéről kétértelműileg végig nézett, maga az uj Olaszország kormánya által eredményében kedvesen fogadott hadjárat, mely Nápolyt és Siciliát is bekebelezte az uj Olaszországba s talán a tervnek a tervért rejtegetése, takargatása, midőn Orosz- és Poroszországok kisebb nagyobb vonakodás mellett ismerték el, mint hozzájuk a legitimitás és szerződések bajnokaihoz illett, nem a forradalom czíme alatt, hanem a tények logicájának neve alatt Olaszországot, és méltatták szövetségükre a forradalom fiát; ez mégis csak bizonyít valamit egy széles alapú titkos tervről, mely egy illemmel keresztül vihetőnek tartathatik ; no, nekünk nincs részünk e felforgató tervben ha létezik is, miután mi nem ugyan itthon, jogainkra nézve, de Európára nézve legitimisták vagyunk. Róma világi hatalmát nemcsak a legitimitásra, hanem a catholicismus érzületére is alapítja, még ma is tőle függ tszköt vetni az új épületre, a catholicismus érzülete által, mely a világot lángra gyújtaná ; roppant hatalom ez még ma is, és a ki kellő képességgel birva az emberi szivek azon húrjain, melyek a vallásos érzelmekre készíttettek a catholicus ember szivében, kénye kedve szerint játszani, a világ jövő történetének lehetne alakitó urává ; annak azonban vagy nagy evangéliumi erénynyel, vagy roppant képmutatással kellene birnia; csak e két tulajdon egyikével rendelkező rázhatná fel az apatinát, mely az ó kor telozitásával szemben oly nagy meglepő tulajdona a mai kornak, ami a római kormány ellen szemünk előtt eddig történt, csaknem bebizonyítja, hogy megbuktatása tervezve van, s lehetetlen nem hinni, hogy ami eddig történt, szigorúan terv szerint történt . Garibaldi nem várhatta be, míg a terv ötöt mint szereplőt actiora szállítja, sereget gyűjtött Róma ellen, s megtámadta Rómát; kevés kell hozzá az események után belátni, miként kísérlete nem lehetett az eddig történt tényeket magában foglalt tervben beiktatva, úgy miként ő akarta, és akkorra, midőn ő akarta Rómát világiasítani, ez nagy koczkáztatása leendhetett mind annak a mi már történt, mind annak a mi még történendő ; talán érdekeket sért, bizalmatlanságot gerjeszt a terv emberei, érdeklettei közt ; politikai terveket veszedelmes egyik vagy más részről megsérteni. Garibaldi alkalmasint tudtán kívül átlépte a tervben kiszabott határt, legalább megelőzte az időt, talán eddigi sikere, talán a sejtett terv elleneitől csábítva, hazafias érzelemmel felkiáltott : Róma, vagy a halál ; az olasz kormány sereget gyűjtött ünnepelt hőse ellen, kénytelen volt ellene sereget küldeni ; a terv drágább a népszerűségnél is ; a be nem avatottak hitték, a bécsi sajtó különösen magának tulajdonított csalhatatlan combinatio diadalával hirdette, hogy az olasz kormány, a Nápoly elleni comédiát fogja újra, még nem is új kiadásban eljátszani; de ama titkos terv emberei, kik Európa térképének újra alakítását elkezdték, Garibaldinál jobban ismerték Róma hatalmát, s ők sokat látszanak tartani a decorumra is; a tervben el van ugyan határozva a pápa világi hatalmának bukása, de nem így, nem ezen időre, talán nem is Garibaldi keze által, tehát a terv megelevenült és a tervben szereplettek egyik hősére hangosan kiáltott : „vissza“ s mert a hős visszatérni, engedelmeskedni nem akart, a terv egy puskát süttetett el, és a hős Rómát ugyan nem látta, el sem foglalt, de hazafias felkiáltásának másik részében kevésbé must hogy nem részesült; a halál nagyon közel járt hozzá, lábát érinté; a terv szigorun, könyörtelenül uralkodik absolut hatalommal. Róma ellen egy conventio jött létre Franczia és Olaszország között; a római kormány ugyan óvást tett ellene, de a tervnek módjában áll azt úgy állítani fel, mint a pápa világi hatalmának érdekében történt, fiúi gondoskodást, fegyverzajjal foglalni el Rómát, nem ildomos, talán nem is biztos a derűst végletekre szorítani, a catholicismus szemében ily tény talán immorális is lenne; legyen kénytelen maga a római kormány Rómát Olaszországnak általadni, ez ellen a híveknek semmi kifogásuk sem lehet, kivált ha az: „Ad majorem Dei glóriám“ czíme alatt adatik által, s erre a pápa miért ne lehetne kénytelen ? A krimi háború után egymás kölcsönös üdvözlése végett összejött fejedelmek egyike az eddigi eseményekből hát megkapta osztalékát Nyzza, és Savoyában. (1) A „N. J. Presse“ a legutóbbi officiosus biztatásokra csak azt mondja, hogy azokból egyéb nem következik, mint hogy September hóban semmi esetre sem fog valami történni. Az üdv. kanczellár szabadsággal elutazott, s nem látszik félni, hogy távollétében valami fontos dolog történhessék. Szóval, az alkudozások kérdése Magyarországgal úgy áll, hogy még csak ezután várhatunk határozatot. Nevezett lap attól is fél, hogy a kormány az egyes Landtagok tetszésére és bölcsességére bízza , mint válasszák meg delegátusaikat. Azonban vigasztalja magát, hogy miután a magyar országgyűlés javaslatai még a keletkezés első stádiumában vannak, sok víz lefoly addig a Dunán, s ezalatt több mindenféle közbejöhet.“ — Legal és legitim. A „Debatte“-t illeti a dicsőség, hogy a legalitás és legitimitás között a lényeges különbséget fölfedezte. Szerinte, ha a kormány a nyugati Landtagokat arra hívja fel, hogy válasszák meg delegátusaikat a febr. 26-ki patens szabványainak értelmében , az legalitás; de ha azt mondja, hogy a febr. patens csak a delegátusok számára nézve lesz irányadó, ellenben a Schmerling féle tortuosus választási módszer helyett egyenes, s a teljes Landtagtól foganatosítandó választás történjék, az már nem felel meg a legalitás tiszta fogalmának, hanem az eljárás legalább mégis legitim marad. A „N. fr. Presse“ megjegyzi: A „Debatte“ a legalitás és legitimitás közötti sületlen különbséget csak ránk német-osztrákokra alkalmazza ; ellenben az 1848-i magyar törvényekről folyvást állítja, hogy azok úgy a legalitás mint a legitimitás kellékeivel bírnak. Többet is szeretne mondani a „N. fr. Presse“, hanem állítja, hogy a létező ostromállapot nem engedi, hogy e tekintetben mélyebben bocsátkozzék a dolog lényegébe. — A dualismus ellen. A „Presse“ ma is folytatja polémiáját a dualismus ellen. Szerinte azon nézet, hogy a dualismus az osztrák népek megzavart egységét újra helyreállítaná, nem egyéb csalódásnál. Még a magyaroknak is csak pillanatnyi előnyt szolgáltatna ezen rendszer, míg a Staatseinheit mellett buzgólkodó németek abban folyvást az irtózat tárgyát találnák. Az osztrák németek jobban szeretnék még az absolutisticus egységet is, mint a parlamentáris dualismust.Hogy árulja el magát az alkotmányos álarcz alá bújt bachista. Ők nagyon jól tudjuk, hogy a centralistico-bureaucrata pártnak az alkotmány úgy, mint az absolutismus csak vak eszköz, azon czélra, hogy az egyesítés örve alatt a főuralmat kezükbe ragadják, s igy az országok és királyságok pénzével és vérével a „közös ügyek“ czime alatt, korlátlanul rendelkezhessenek.) „A dualismus annyi, mint a lajthántai , nem magyar nemzetiségeket elidegeníteni , a németosztrákoktól. (Ellenben a centralisatio azt jelenti, hogy a németosztrák testvéri szövetséget köt, talán a nem ma-i gyár nemzetiségekkel ? nem , hanem csak a román és ruthén pópákkal és azon kenyérkeresőkkel, akiknek egyedüli érdemük abban állt, hogy nem születtek magyaroknak, s a gyors előléptetés reményében épen oly föltétlen önmegtagadással szolgáltak Bach bárónak, mint Schmerling lovagnak. Ez azon szövetség, melynek elvesztése a „Presse“ nemes lelkét háborgatja.) A czikk többi részében megbotránkozik a „Presse“ az ausseei programot azon kitételében, hogy a febr. 26 diki patens azon paragraphusa, mely Magyarországnak 85 reichsrathi széket ad, nem egyéb, mint az alkotmány flagráns megsértése. Tehát az alkotmány egyik pontja megsértette megát az egészet. A „Presse“ ezt képtelenségnek nevezi. Természetesen, ha az ember az alkotmány-vérbirkolás elméletéből indul ki, akkor más következtetésre nem is juthat. De aki azt hiszi és vallja, hogy Magyarország autonómiáját, és ünnepélyes szerződéseit egy tollvonással confiscálni nem szabad, az egészen másként fog gondolkodni. — A szlávosztrák birodalomról ábrándozó párt nézete az ausseei programmról. A „Zukunft“ írja: „A német autonomista és centralista párt tagjai közül többen néhány nap előtt értekezletet tartottak Ausseeban, melynek eredményeit olvasóink már ismerik. Ez urak mindenekelőtt azon óhajtásban egyesültek, hogy a német osztrák elem, mint sorakozott politikai párt, lépjen fel. Ezen óhajtást mi is szívesen sajátunknak valljuk. Mint egyik itteni lap jelenti, Ausseeban továbbá abban állapodtak meg, hogy a németosztrák elemnek oda kell törekednie, miszerint a birodalom újra alakításánál „amaz érvényt vívja ki, mely a nagy német nemzettel való nemzeti összefüggését figyelmen kívül nem hagyja.“ Ezen kevéssé átalánosan és homályosan hangzó tételnek kellemetlen félreértések mellőzése tekintetéből, sürgetőleg szabatosabb meghatározásra volna szüksége. Közöttünk szlávok közt a németek politikai állását Ausztriában senki sem fogja elvitatni akarni,melyre az, mint a német nemzet réteges része, tökéletesen érdemes, de ha a fenebbi tétellel oly osztrák intézmény létrejövetele czéloztatott volna, mely az Ausztriában s kívüle levő németek közt bizonyos politikai összefüggést lenne helyreállítandó, akkor azonnal eme kétes probléma előtt állnánk, hogy miként egyeztethetnék meg az osztrák államfőt egységes elzártsága ily határain túlterjedő politikai nemzeti összeköttetésekkel ? Federalista programmunk politikai, valamint nemzetiségi tekintetben csak Ausztriára terjed. Vannak ugyan pártemberek közöttünk, kik, néhány osztrák ország-koronák várandó területi igényeik alapján, oly területrészekre is számítanak, melyek ez időben tényleg birodalmunkhoz nem tartoznak ; de még ez emberek is gondolataikkal azért törekszenek túl az osztrák határokon, hogy ezek lehető kiterjesztését szemügyre vegyék. Bármenynyire eltérnek is maguk a szlávok közt e kérdésben a fölfogások s óhajtások, mindazáltal eddig köztünk senkinek sem jutott eszébe, oly intézmények mellett emelni szót Ausztriában, melyek arra legyenek kiszámítva, hogy birodalmunk egyes nemzeti elemeit egyszersmind oly politikai organismusok hozzátartozóivá tegyék, melyek Ausztrián kivül már léteznek, vagy kifejlődésben vannak. — Mi elvárjuk s reményijük a német osztrákoktól, hogy az általunk megtartott mértéket részükről is hasonló mértékkel viszonozandják: határvonalazzuk mindnyájan czélpontjainkat,— mint azokat mindnyájan akarjuk — s össze fogunk találkozni; ha azonban czéljainkat messze s egymással ellenkező távolba helyezzük, ez sokkal inkább elvárásunkat készítené elő. — Továbbá Ausseeban abban állapodtak meg,hogy az alkotmánynak Ausztria újjáalakítására szükséges revisiója csak a magyar koronához nem tartozó országok törvényes összképviselete által engedhető meg.“ E vezérszavak : „alkotmány“ és „törvényes összképviselet“ semmi kétséget sem hagynak fen a felett, hogy ezen urak a februári statútum szűkebb birodalmi tanácsát, mint az államjogi kiegyenlítés kizárólagos tényezőjét, a Lajtán inneni országokat illetőleg érvényre emelni akarják. Ami a „törvényességet“ illeti, kérjük az urakat, hogy nevezzék meg nekünk a februári pátensnek ama szakaszát, mely a szűkebb birodalmi tanácsot bármily államjogi illetőséggel s nevezetesen az úgynevezett februári alkotmány megváltoztatásának jogával felruházná ? E szakaszt nekünk soha meg nem neveztetik, mert az nem létezik; kérjük tehát ez urakat, hogy ily komoly kérdésben semmi tréfát ne űzzenek. A birodalmi tanács „törvényes“ államjogi illetősége oly tréfa, melyet komoly s tekintélyes férfiak, mint részben az Ausseeban összegyülekezettek, méltán elhagyhatnának.“ A mikrisz iiiníiiipiumok pénzügyi szervpása, kínos tekintettel Pest városára. V. Azon rövid ismertetésből, melyet Pest város költségvetéséről adtam, kitűnt : 1 szer Hogy annak jelen szerkezete mellett a város jövője biztosítva nincs ; 2 szer, hogy az indireckt adók rá nézve nélkülözhetlenek ; 3-szor, hogy az adók elosztása igazságtalan ; 4-szer, hogy ez okokból általános reform igényeltetik. Míg ez eszközöltetni nem fog, addig évenként visszatérő deficiteknek leszünk szemtanúi ; addig nagyobbszerű javításokat és beruházatokat foganatosítani a város képes nem leend ; addig az alsóbb néposztály emberiebb életmódot követni, politikai szerepet játszani nem fog, de ami itt leginkább veendő számításba, sem a városnak sem az államnak adóalapul szolgálni képes nem lesz. A megyékben mindég a telekadók birandnal tulsulylyal A többi általam javaslatba hozott jó védelmi forrás főleg csak arra volt számitó,hogy saját igazgatási költségeit fedezze. Hogy legyen felosztva a municipális költségvetés kiadási rovata, s mi módon helyreállítva abban az egyensúly ? arról eddig tüzetesen nem szólottam. — Az leend tárgya értekezésem jele : utolsó fejezetének. A fő megkülönböztetést én azon kiadások között teszem, melyek a folyó rendes közigazgatásál járnak, és azok között, melyek culturál célokból,fényűzésből, rendkívüli alkalmakkor, vagy egyéb közhasznossági tekintetekből léteznek, s rendszerint különös beruházásokat veszi igénybe.Elsőbbekhet sorozom a minden nemű titi fizetéseket, irodai szükségleteket, gazdaság szereket, börtönöket, rendes mérnöki kiadásokat, pandúrok és szolgák, béreit és ruházatát, katona szállásolása és fuvarozását, városokban ;■ kövezést és világítást, perköltségeket, adót ésbélyegeket sat. Beruházást igényelnek vag egyéb okokból utóbbiak közé soroztatnak általam az építkezések, utak és csatornák, gátak és hidak, templomok és laktanyák (nevezetesen a városokban) iskolák és intézetek, fa tenyésztés, közvigalmak és ünnepélyek, szegéd ügy sat. Ezen megkülönböztetés arra szolgál, hogy mi első helyen felhozottakra nézve a hazai szokás vélem fentartandónak, mely szerint a kiadások egyszerűen a rendes bevételekből utalványoztatnak a házi pénztárnál ; utóbbiaknál az angolországi rendszer alkalmazását vagyok bátor figyelembe ajánlani. — Remélem, hogy midőn pénzügyi kérdésben Anglia példájára hivatkozom, midőn a világ legjobb praxisa védi érveimnek gyakorlatiságát, — ha újat mondok, nem fogok kivihetetlent ábrándozó tervkovácsnak tartatni Azonban ne a tekintély legyen döntő itt, hanem maga az érv. Az angol helyhatósági rendszer azon sajátsággal bír, hogy minden nevezetesebb költség fedezését egy külön adóban találja fel. Az önkormányzattal bíró nép magát midőn megadóztatja, azt oly módon teszi, hogy minden költség ha a közgyűlésben elhatároztatott, egy annak természetéhez alkalmazott külön adókulcs szerint a népre rá osztatik. Ennek következése az . 1- szer, hogy soha deficit nem támadhat mely rögtön fedezhető nem lenne. 2- szor, hogy a ráták pontosabban folynak be részint a nép éber öntudatossága, részint az érdeklett megbízott kezelőknek, kiknek egy segélyforrásuk a rájuk bízott czélok foganatosítására nincs, fokozott ébersége miatt. 3 szór. Ha az eredmény nem felelne meg a nép várakozásának, vagy a teher súlya nagyon nehéz vagy a viszonyok változva lennének, a speciális budget egyszerű változtatása által a dolgon segítve van. 4- szer, hogy a teher, mivel saját adókulcsa alapján osztatik el, csak azt sújtja, ki annak czéljaiban saját czélját látja megvalósítva, adómentességet nyújtván a nem érdeklett feleknek. E szempontból véve ezen rendszer kitűnően igazságos. 5- ször. Hogy az adózó pontosan tudja minden garasa hová fordíttatik, szívesen fizet, s politikai képzettséget szerez főleg ott, hol az legháládatosabb, a községi és megyei életben. Ennek folytán persze különösen nézhetnek ki az angol adókönyvek, na ezek t. i. léteznek ? Ott vannak első rendben a városok — (a városok templom-kerületek szerint lévén elosztva) az egyházi adók (parish rates) helyesebben város-