A Hon, 1866. szeptember (4. évfolyam, 201-225. szám)

1866-09-21 / 217. szám

Mafló­vatal : Past, Ferencziek terén 7. sz. földszint. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP: 217-ik sz. Péntek, szeptember 21. Előfizetési drj : Póstón küldve vagy Hudapesten házhoz hordva egy hón­apra ........................ 1 frt 76 kr 1 hónapr­a........................ 5 frt 25 kr. 1 hónapi» ...... 10 frt 50 kr. A­z előfizetés az év folytán mind hí hónapban m­egkezdhető , a ennek bármely i ...-án történik is, mindenkor a hó első napjától­og is rámittatni, minden pécsjárulék bérmentés­it­ kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda: IPetoDezsek tere 7­ik szám 1-ik emelet Szerkesztő lakása : Országút 18-ik szám 2-dik emelet, negyedik évfolyam 18 beigtatási dij : 7 hasábos ilyféle petit sora ... 7 kr. Bélyegdij minden beigtatásért ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mel­lett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. — Nyilt-téri 5 hasábos betű­-sorért . . 25 kr. ház fröldendő. (Ferencziek tere 7. si. földszint. A lap szellemi részét illető minden köz­­lem­ény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. un»»*'»»*« PEST, SEPTEMBER 20. Politikai Szemle. (II).Lavalette köriratáról, melyet alább egész terjedelmében közlünk, vélemé­nyezni kezdenek a külföldi lapok. Önkényt értetik, hogy a franczia fél­­hivatalos közlönyök tetszésöket, s jóvá­hagyásukat nyilvánítják ezen nagy fon­tossági­ okmány fölött. A félhivatalos „Pays“ helyeslése föltétlen Véleményét az idézett lap következőleg fejezi be : „Francziaország­, mondja a körirat, csak oly területi nagyobbodásokat kívánhat, melyek nem korlátolják hatalmas cohae­­sioját, a­mit így lehet felfogni: „Fran­­cziaországnak kívánnia kell az oly terü­leti nagyobbodásokat, melyek hatalmas cohaesiáját erősíthetik.“ Nézetünk szerint ez több mint szó, az elhatározás. Fran­cziaország türelmetlenség nélkül, de bi­zalommal számított reá. Mindazon kér­désekben, melyek a haza biztonságát és becsületét érdeklik , Francziaország mindig a császárra hagyandja az esz­közök és kellő idő megválasztását — ez igen érthető intés.“ „La France“ lelkesülve taglalja az okmányt. Az utób­bi háború eredménye : a vén Euro­pa összedőfése, Francziaország elleni minden gyűlöletével. A „Journal des Débats“ helyesli, hogy ki nem jelentették Európa előtt, Francziaország compromit­­tálva van a németországi események ál­tal. A legjobb eszköz békét szerezni, a békére előkészületeket tenni. A „Liberté“ úgy találja, hogy az okmány logikai el­lentmondásban szenved. A németországi esemén­yeket Francziaor­szág erősítésének nevezi s állandó békét jósol ; de ebből annak szükségességét következteti, hogy Francziaországnak lehetőleg föl kell fegy­verkeznie s katonai erejét ki kell fejtenie. Ha a béke tartós, ebből az következik, hogy Francziaorsz­ág lefegyverkezzék, nem pedig hogy kész­üljön, s egy európai unió központja legyen. Az orleanista „La Presse“ „Le Temps“ és a legitimista „Gazette de France“ el­lenben — melyek Francziaországot min­den áron már most h­áborúra szeretnék ke­verni Poroszországgal — sehogy sem lát­szanak megbarátkozni Poroszország na­gyobbodásával. Tegnap érintettük, hogy nem a legked­vezőbben folynak az Ausztria és Olasz­ország közti békealkudozások, s hogy Poro­zország fenyegetőzik. A „Nordd. Alig. Ztg“ (Bismarck gróf lapja) azt írja azon florenczi sürgönyre vonatkozólag, mely szerint „Poroszország a prágai bé­két kérdésesnek tekinti,mi­vel Ausztria ne­hézségeket gördít az olasz kérdés megol­dása ebben , miután a két hatalom közöl — Porosz- és Olaszország—kölcsönös beleegyezés nélkül e­gyik sem köthet bé­két vagy fegyverszünetet , ebből a berli­ni kabinetre nézve azon kötelezettség há­ramlik, hogy pontosan tájékozza magát az olasz békealkudozások folyama iránt.“ „Werther bárónak, mint porosz követnek, Bécsbe küldetését — folytatja a félhiva­talos lap — a porosz kabinetnek az olasz kérdéshez­ ezen állása idézte elő. Azon hírt, mely szerint Poroszország így nyi­latkozott volna, nincs okunk m­egc­á­­folni.“ Bécsben — természetesen — nem igen tetszik Poroszországnak az olasz béke­­alkudozásokba avatkozása. A „Presse“ ismét oly hangon beszél, mintha Ausz­tria háborút se folytatott volna a po­roszokkal. „Mi meg nem foghatjuk — írja az idézett lap — hogy kormányunk miért nem utasítja vissza kereken Po­roszország jogtalan beavatkozását. Ma nincs miért több tekintettel viseltet­nünk a porosz olasz conspiratio iránt, s ha Werther báró nem azért jött Bécsbe, hogy rendes diplomatiai összeköttetést eszközöljön, — mint ezt az „Abendpost“ igen ügyetlen előterjesztése után hinni lehetett — hanem azért, hogy oly ügyek­, be­avatkozzék, melyekre nézve Porosz­­ország illetékességét nem szükség elis­mernünk , akkor egyszerűen ajtót kellett volna neki mutatnia. Nem szükséges tovább is csökkenteni Ausztria méltóságát.“ A „Presse“ ezen hangja minden esetre figyelmet érdemlő ezen nagyon tanulságos időben. Politikai elmélkedések, II. A Ausztria befolyását, hatalmát, Olasz­országban a várnégyszög, a legitimitás, a szerződések őrizték; látjuk, hogy korunk­ban mindhárom nagyon gyenge védmű; a valódi erő úgy is mindig a megelége­dett boldog nép volt, a gyakorlati bölcs és államférfiú előtt az is marad, egyedül, ha ez alapokat együtt és egyszerre tá­madta volna meg III. Napóleon és Victor Emmanuel, ha az osztrák kormánynyal, a nápolyi és a többi olasz herczegi kormá­nyok, a népből merített erő és odaadással kitartóan harczolhattak volna Európa tér­képének Olaszországban megkezdett át­alakítása ellen, talán a magentai és solfe­­rinói napok elmaradnak vagy nem volná­nak oly hangzásuak a milyenek ; de a várnégyszög épen nem, a legitimitás és szerződések sem együttesen támadtattak meg, hanem külön külön mindig más ol­dalon tervszerüleg, sokszor satyricus meg­lepetésekkel, csattanós röpiratok, életek, vezérczikkek által ; de a nápolyi, úgy a többi olasz legitim kormányoknak is nagy ré­mök van abban, hogy az események ide­jében már Olaszországban a fizetéssel el­látott hivatalnokokon kívül, ezeket se mind, senkit sem érdekelt többé a legiti­mitás, senkit sem lelkesített többé , csak­nem vígjátékszerűi eljárás volt hát azon, a hatalmak részéről kétértelműileg végig nézett, maga az uj Olaszország kormánya által eredményében kedvesen fogadott hadjárat, mely Nápolyt és Siciliát is be­kebelezte az uj Olaszországba s talán a tervnek a tervért rejtegetése, takargatása, midőn Orosz- és Poroszországok kisebb n­agy­obb vonakodás mellett ismerték el, mint hozzájuk a legitimitás és szerződé­sek bajnokaihoz illett, nem a forradalom czíme alatt, hanem a tények logicájának neve alatt Olaszországot, é­s méltatták szövetségükre a forradalom fiát; ez mégis csak bizonyít valamit egy széles alapú titkos tervről, mely egy illemmel keresztül vihetőnek tartathatik ; no, nekünk nincs részünk e felforgató tervben ha létezik is, miután mi nem ugyan itthon, jogainkra nézve, de Európára nézve legitimisták vagyunk. Róma világi hatalmát nemcsak a legi­timitásra, hanem a catholicismus érzüle­tére is alapítja, még ma is tőle függ t­sz­­köt vetni az új épületre, a catholicismus érzülete által, mely a világot lángra gyúj­taná ; roppant hatalom ez még ma is, és a ki kellő képességgel birva az emberi szivek azon húrjain, melyek a vallásos érzelmekre készíttettek a catholicus em­ber szivében, kénye kedve szerint játsza­ni, a világ jövő történetének lehetne ala­kitó urává ; annak azonban vagy nagy evangéliumi erénynyel, vagy roppant kép­mutatással kellene birnia; csak e két tu­lajdon egyikével rendelkező rázhatná fel az apatin­át, mely az ó kor telozitásá­­val szemben oly nagy meglepő tulajdona a mai kornak, a­mi a római kormány ellen szemünk előtt eddig történt, csaknem bebizonyítja, hogy megbuktatása tervezve van, s lehe­tetlen nem hinni, hogy ami eddig történt, szigorúan terv szerint történt . Garibaldi nem várhatta be, míg a terv ötöt mint szereplőt actiora szállítja, sere­­get gyűjtött Róma ellen, s megtámadta Rómát; kevés kell hozzá az események után belátni, miként kísérlete nem lehe­tett az eddig történt tényeket magában foglalt tervben beiktatva, úgy miként ő akarta, és akkorra, midőn ő akarta Ró­mát világiasítani, ez nagy koczkáztatása leendhetett mind annak a mi már történt, mind annak a mi még történendő ; talán érdekeket sért, bizalmatlanságot gerjeszt a terv emberei, érdeklettei közt ; politikai terveket veszedelmes egyik vagy más részről megsérteni. Garibaldi alkalma­sint tudtán kívü­l átlépte a tervben kisza­bott határt, legalább megelőzte az időt, talán eddigi sikere, talán a sejtett terv el­leneitől csábítva, hazafias érzelemmel fel­kiáltott : Róma, vagy a halál ; az olasz kormány sereget gyűjtött ün­nepelt hőse ellen, kénytelen volt ellene se­reget küldeni ; a terv drágább a népsze­rűségnél is ; a be nem avatottak hitték, a bécsi sajtó különösen magának tulajdoní­tott csalhatatlan combinatio diadalával hirdette, hogy az olasz kormány, a Ná­poly elleni comédiát fogja újra, még nem is új kiadásban eljátszani; de ama titkos terv emberei, kik Európa térképének újra alakítását elkezdték, Garibaldinál jobban ismerték Róma hatalmát, s ők sokat lát­szanak tartani a decorumra is; a tervben el van ugyan határozva a pápa világi ha­talmának bukása, de nem így, nem ezen időre, talán nem is Garibaldi keze által, tehát a terv megelevenült és a tervben szereplettek egyik hősére hangosan ki­áltott : „vissza“ s mert a hős visszatérni, en­gedelmeskedni nem akart, a terv egy pus­kát süttetett el, és a hős Rómát ugyan nem látta, el s­em foglalt, de hazafias felkiál­tásának másik részében kevésbé must hogy nem részesült; a halál nagyon közel járt hozzá, lábát érinté; a terv szigorun, könyörtelenül uralkodik absolut hata­lommal. Róma ellen egy conventio jött létre Franczia­ és Olaszország között; a római kormány ugyan óvást tett ellene, de a tervnek módjában áll azt úgy állítani fel, mint a pápa világi hatalmának érdekében történt, fiúi gondoskodást, fegyverzajjal foglalni el Rómát, nem ildomos, talán nem is biztos a derűst végletekre szorítani, a catholicismus szemében ily tény talán im­morális is lenne; legyen kénytelen maga a római kormány Rómát Olaszországnak általadni, ez ellen a híveknek semmi ki­fogásuk sem lehet, kivált ha az: „Ad ma­jorem­ Dei glóriám“ czíme alatt adatik ál­tal, s erre a pápa miért ne lehetne kény­telen ? A krimi háború után egymás kölcsönös üdvözlése végett összejött fejedelmek egyi­ke az eddigi eseményekből hát megkapta osztalékát Nyzza, és Savoyában. (1) A „N. J. Presse“ a legutóbbi offi­­ciosus biztatásokra csak azt mondja, hogy azokból egyéb nem következik, mint hogy September hóban semmi esetre sem fog valami történni. Az üdv. kanczellár sza­badsággal elutazott, s nem látszik félni, hogy távollétében valami fontos dolog történhessék. Szóval, az alkudozások kér­dése Magyarországgal úgy áll, hogy még csak ezután várhatunk határozatot. Neve­zett lap attól is fél, hogy a kormány az egyes Landtagok tetszésére és bölcsessé­gére bízza , mint válasszák meg delegátu­saikat. Azonban vigasztalja magát, hogy miután a magyar országgyűlés javaslatai még a keletkezés első stádiumában van­nak, sok víz lefoly addig a Dunán, s ez­alatt több mindenféle közbejöhet.“ — Legal és legitim. A „Debatte“-t illeti a dicsőség, hogy a legalitás és legi­timitás között a lényeges különbséget fölfedezte. Szerinte, ha a kormány a nyu­gati Landtagokat arra hívja fel, hogy vá­lasszák meg delegátusaikat a febr. 26-ki patens szabványainak értelmében , az legalitás; de ha azt mondja, hogy a febr. patens csak a delegátusok számára nézve lesz irányadó, ellenben a Schmerling féle tortuosus választási módszer helyett egye­nes, s a teljes Landtagtól foganatosítan­dó választás történjék, az már nem felel meg a legalitás tiszta fogalmának, hanem az eljárás legalább mégis legitim marad. A „N. fr. Presse“ megjegyzi: A „De­batte“ a legalitás és legitimitás közötti sü­­letlen különbséget csak ránk német-osz­trákokra alkalmazza ; ellenben az 1848-i magyar törvényekről folyvást állítja, hogy azok úgy a legalitás mint a legitimitás kellékeivel bírnak. Többet is szeretne mondani a „N. fr. Presse“, hanem állítja, hogy a létező ostromállapot nem engedi, hogy e tekintetben mélyebben bocsátkoz­zék a dolog l­ényegébe. — A dualismus ellen. A „Presse“ ma is folytatja polémiáját a dualismus ellen. Szerinte azon nézet, hogy a dualismus az osztrák népek megzavart egységét újra helyreállítaná, nem egyéb csalódásnál. Még a magyaroknak is csak pillanatnyi előnyt szolgáltatna ezen rendszer, míg a Staatseinheit mellett buzgólkodó németek abban folyvást az irtózat tárgyát talál­nák. Az osztrák németek jobban szeretnék még az absolutisticus egységet is, mint a par­lamentáris dualismust.­­Hogy árulja el magát az alkotmányos álarcz alá bújt bachista. Ők nagyon jól tudjuk, hogy a centralistico-bureaucrata pártnak az alkotmány úgy, mint az ab­­solutismus csak vak eszköz, azon czél­­ra, hogy az egyesítés örve alatt a főural­­mat kezükbe ragadják, s igy az orszá­gok és királyságok pénzével és vérével a „közös ügyek“ czime alatt, korlátlanul rendelkezhessenek.) „A dualismus annyi, mint a lajthánta­i , nem magyar nemzetiségeket elidegeníte­ni , a németosztrákoktól. (Ellenben a centra­­­­lisatio azt jelenti, hogy a németosztrák­­ testvéri szövetséget köt, talán a nem ma-­i gyár nemzetiségekkel ? nem , hanem csak­­ a román és ruthén pópákkal és azon ke­­nyérkeresőkkel, a­kiknek egyedüli érde­mük abban állt, hogy nem születtek ma­gyaroknak, s a gyors előléptetés remé­nyében épen oly föltétlen önmegtagadás­­sal szolgáltak Bach bárónak, mint Schmer­ling lovagnak. Ez azon szövetség, mely­nek elvesztése a „Presse“ nemes lelkét háborgatja.) A czikk többi részében megbotránko­­zik a „Presse“ az ausseei programot azon kitételében, hogy a febr. 26 diki patens azon paragraphusa, mely Magyarország­nak 85 reichsrathi széket ad, nem egyéb, mint az alkotmány flagráns megsértése. Tehát az alkotmány egyik pontja meg­sértette megát az egészet. A „Presse“ ezt képtelenségnek nevezi. Természetesen, ha az ember az alkotmány-vérbirkolás el­méletéből indul ki, akkor más következ­tetésre nem is juthat. De a­ki azt hiszi és vallja, hogy Magyarország autonómiáját, és ünnepélyes szerződéseit egy tollvonás­sal confiscálni nem szabad, az egészen másként fog gondolkodni. — A szlávosztrák birodalomról ábrán­dozó párt nézete az ausseei programmról. A „Zukunft“ írja: „A német autonomista és centralista párt tagjai közül többen né­hány nap előtt értekezletet tartottak Aus­­seeban, melynek eredményeit olvasóink már ismerik. Ez urak mindenekelőtt azon óhajtásban egyesültek, hogy a német osz­trák elem, mint sorakozott politikai párt, lépjen fel. Ezen óhajtást mi is szívesen sajátunknak valljuk. Mint egyik itteni lap jelenti, Ausseeban továbbá abban állapodtak meg, hogy a németosztrák elemnek oda kell töreked­nie, miszerint a birodalom újra alakításá­nál „amaz érvényt vívja ki, mely a nagy német nemzettel való nemzeti összefüggé­sét figyelmen kívül nem hagyja.“ Ezen kevéssé átalánosan és homályosan hangzó tételnek kellemetlen félreértések mellő­zése tekintetéből, sürgetőleg szabatosabb meghatározásra volna szüksége. Közöt­tünk szlávok közt a németek politikai állását Ausztriában senki sem fogja elvi­tatni akarni,melyre az, mint a német nem­zet réteges része, tökéletesen érdemes, de ha a fenebbi tétellel oly osztrák intéz­mény létrejövetele czéloztatott volna, mely az Ausztriában s kívüle levő németek közt bizonyos politikai összefüggést lenne hely­re­állítandó, akkor azonnal eme kétes probléma előtt állnánk, hogy miként egyez­tethetnék meg az osztrák államfőt egy­sége­s elzártsága ily határain túlterjedő politikai nemzeti összeköttetésekkel ? F­ederalista programmunk politikai, valamint nemzetiségi tekintetben csak Ausztriára terjed. Vannak ugyan pártem­berek közöttünk, kik, néhány osztrák or­szág-koronák várandó területi igényeik alapján, oly területrészekre is számítanak, melyek ez időben tényleg birodalmunk­hoz nem tartoznak ; de még ez emberek is gondolataikkal azért törekszenek túl az osztrák határokon, hogy ezek lehető ki­­terjesztését szemügyre vegyék. Bármeny­nyire eltérnek is maguk a szlávok közt e kérdésben a fölfogások s óhajtások, mind­­azáltal eddig köztünk senkinek sem ju­tott eszébe, oly intézmények mellett emel­ni szót Ausztriában, melyek arra legye­nek kiszámítva, hogy birodalmunk egyes nemzeti elemeit egyszersmind oly politi­kai organismusok hozzátartozóivá tegyék, melyek Ausztrián kivül már léteznek, vagy kifejlődésben vannak. — Mi elvárjuk s reményijük a német osztrákoktól, hogy az általunk megtartott mértéket részükről is hasonló mértékkel viszonozandják: határ­­­vonalazzuk mindnyájan czélpontjainkat,— mint azokat mindnyájan akarjuk — s össze fogunk találkozni; ha azonban czéljainkat messze s egymással ellenkező távolba he­lyezzük, ez sokkal inkább elvárásunkat készítené elő. — Továbbá Ausseeban ab­ban állapodtak meg,­­hogy az alkotmány­nak Ausztria újjáalakítására szükséges revisiója csak a magyar koronához nem tartozó országok törvényes összképvise­lete által engedhető meg.“ E vezérsza­vak : „alkotmány“ és „törvényes össz­képviselet“ semmi kétséget sem hagynak fen a felett, hogy ezen urak a februári statútum szűkebb birodalmi tanácsát, mint az államjogi kiegyenlítés kizárólagos té­­nyezőjét, a Lajtán inneni országokat ille­tőleg érvényre emelni akarják. A­mi a „törvényességet“ illeti, kérjük az urakat, hogy nevezzék meg nekünk a februári pátensnek ama szakaszát, mely a szűkebb birodalmi tanácsot bármily ál­lamjogi illetőséggel s nevezetesen az úgy­nevezett februári alkotmány megváltozta­tásának jogával felruházná ? E szakaszt nekünk soha meg nem nevezt­etik, mert az nem létezik; kérjük tehát ez urakat, hogy ily komoly kérdésben semmi tréfát ne űzzenek. A birodalmi tanács „törvé­nyes“ államjogi illetősége oly tréfa, me­lyet komoly s tekintélyes férfiak, mint részben az Ausseeban összegyülekezettek, méltán elhagyhatnának.“ A m­ikr­isz iiin­íi­­iipiumok pénzügyi szer­vp­ása, kí­­­nos tekintettel Pest városára. V. Azon rövid ismertetésből, melyet Pest város költségvetéséről adtam, kitűnt : 1 szer Hogy an­nak jelen szerkezete mellett a város jövője biz­tosítva nincs ; 2 szer, hogy az indireckt adók rá nézve nélkülözhetlenek ; 3-szor, hogy az adók elosztása igazságtalan ; 4-szer, hogy ez okokból általános reform igényeltetik.­­ Míg ez eszkö­zöltetni nem fog, addig évenként visszatérő de­ficiteknek leszünk szemtanúi ; addig nagyobb­­szerű javításokat és beruházatokat foganatosíta­ni a város képes nem leend ; addig az alsóbb néposztály emberiebb életmódot követni, politi­kai szerepet játszani nem fog, de a­mi itt legin­kább veendő számításba, sem a városnak sem­ az államnak adóalapul szolgálni képes nem lesz. A megyékben mindég a telekadók birandnal tulsulylyal A többi általam javaslatba hozott jó védelmi forrás főleg csak arra volt számitó,­­hogy saját igazgatási költségeit fedezze. Hogy­ legyen felosztva a municipális költségvetés ki­adási rovata, s mi módon helyre­állítva abba­n az egyensúly ? arról eddig tüzetesen nem szó­lottam. — Az leend tárgya értekezésem jele :­ utolsó fejezetének. A fő megkülönböztetést én azon kiadások kö­­zött teszem, melyek a folyó rendes közigazgatá­sál járnak, és azok között, melyek culturál c­é­lokból,fényűzésből, rendkívüli alkalmakkor, vag­y egyéb közhasznossági tekintetekből léteznek, s rendszerint különös beruházásokat veszi igénybe.Elsőbbekhet sorozom a minden nemű ti­­ti fizetéseket, irodai szükségleteket, gazdaság szereket, börtönöket, rendes mérnöki kiadásokat, pandúrok és szolgák, béreit és ruházatát, kato­na szállásolása és fuvarozását, városokban ;■ kövezést és világítást, perköltségeket, adót és­­bélyegeket sat. Beruházást igényelnek vag egyéb okokból utóbbiak közé soroztatnak ál­talam az építkezések, utak és csatornák, gátak és hidak, templomok és laktanyák (nevezete­sen a városokban) iskolák és intézetek, fa tenyésztés, közvigalmak és ünnepélyek, szegéd ügy sat. Ezen megkülönböztetés arra szolgál, hogy mi első helyen felhozottakra nézve a hazai szokás­­ vélem fentartandónak, mely szerint a kiadások egyszerűen a rendes bevételekből utalványoz­tatnak a házi pénztárnál ; utóbbiaknál az angol­országi rendszer alkalmazását vagyok bátor figyelembe ajánlani. — Remélem, hogy midőn pénzügyi kérdésben Anglia példájára hivatko­zom, midőn a világ legjobb praxisa védi érve­imnek gyakorlatiságát, — ha újat mondok, nem­ fogok kivihetetlent ábrándozó tervkovácsnak tartatni Azonban ne a tekintély legyen döntő itt, hanem maga az érv. Az angol helyhatósági rendszer azon saját­sággal bír, hogy minden nevezetesebb költség fedezését egy külön adóban találja fel. Az ön­kormányzattal bíró nép magát midőn megadóz­tatja, azt oly módon teszi, hogy minden költség ha a közgyűlésben elhatároztatott, egy annak ter­mészetéhez alkalmazott külön adókulcs szerint a népre rá osztatik. Ennek következése az . 1- szer, hogy soha deficit nem támadhat mely rögtön fedezhető nem lenne. 2- szor, hogy a ráták pontosabban folynak be részint a nép éber öntudatossága, részint az ér­deklett megbízott kezelőknek, kiknek egy­ segélyforrásuk a rájuk bízott czélok foganatosí­tására nincs, fokozott ébersége miatt. 3 szór. Ha az eredmény nem felelne meg a nép várakozásának, vagy a teher súlya nagyon nehéz vagy a viszonyok változva lennének, a speciális budget egyszerű változtatása által a dolgon segítve van. 4- szer, hogy a teher, mivel saját adókulcsa alapján osztatik el, csak azt sújtja, ki annak czéljaiban saját czélját látja megvalósítva, adó­­mentességet nyújtván a nem érdeklett feleknek. E szempontból véve ezen rendszer kitűnően igazságos. 5- ször. Hogy az adózó pontosan tudja minden garasa hová fordíttatik, szívesen fizet, s politi­kai képzettséget szerez főleg ott, hol az leghálá­­datosabb, a községi és megyei életben. Ennek folytán persze különösen nézhetnek ki az angol adókönyvek, na ezek t. i. léteznek ? Ott vannak első rendben a városok — (a városok templom-kerületek szerint lévén elosztva) az egyházi adók (parish rates) helyesebben város-

Next