A Hon, 1866. november (4. évfolyam, 252-276. szám)

1866-11-22 / 269. szám

állna Angolhonnal, mint Frank, és Oroszlaon, és mégis ki merné megjósolni mely oldalon fogják őket a politikai események az első európai öszszeütközésnél találni ? Magyarországnak már szabad kereskedelmi elvből óhajtania kell a szorosabb közlekedést Frankhonnal, de nem valami Pompadurkori osztrák szövetkezést. Ne is higyjük, hogy Francziaország egy kereskedelmi szerződésbe úgy beleszeretne hogy Ausztria kedvéért porosznak,orosznak és még nem tudom kinek háborút szenne, kiváltképen pedig az uralkodást megszokott Bachistáknak és más centralistáknak egy kis bátorságot adna a magyarral háttérben a veres nadrágosokkal szembe szállni és aztán új pátensekkel és Bach nomad Beamterjeivel kormányozni. Mi fő kereskedési czikke Frankhonnak ? A bor és selyem. Meglehet, hogy a franczia kereskedő fog módot találni olcsó borával a magyar finomabb bort becserélni, hiszen most is találkozik otthon elég ember —■ természetesen bor nem ismerő — ki a drágább franczia bort a magyar jobb és olcsóbb bornak elibe teszi. Selyem tekintetében Ausztria és Magyarhon már azon egyszerű oknál fogva sem válhatnék nagy piaczcrá, mivel oly czikkre — dongán és gyapjún néha még gabnán kívül alig adhatunk valamit cserébe ha csak magát a földet nem. Legkülönösebb azon politikusaink észjárása, kik most arra akarják a nemzetet tanítani, hogy a franczia, és angol érdekek a keleten Ausztriáéval azonosak és mióta az orosz lapok ismét kibonták a panslavismus zászlóját, a magyarnak kell osztrák Don Quichottenak felcsapni, miszerint elvérezzék az orosz ellen, miként elvérzett mások javára és saját vesztére a török ellen. Már annyira feledékenyek, vagyunk-e hogy napjaink történelméről is megfelejtkeztünk ? Mondtam már más helyütt, nem az osztrák lesz az, ki az oroszt háza kapujának kulcsától el fogja zárni , orosz elleni politikánkkal pedig saját házi ügyeinket nem fogjuk elrendezni, valamint a porosz ellenivel sem rendeztük el. Ha az osztrák át nem látta, hogy alig lehet két államnak ellenkezőbb érdeke mint az orosz és osztráknak, vagy ha átlátta és mégis iparkodott az ellenkező érdekli és törekvésű szomszédot Magyarország elleni szövetségébe bevonni, és nevében a szláv törzsököket és a hitlteket saját anyakonuk ellen felizgatni és igy a hatalmas védfalat lerontani, a hazaszeretet és közvédelem tíz évszázadi kötelékeit pedig megszakítani, adjunk önmagunknak tanácsot és ne kövessük politikánkban épen azt, mit az osztrák politikában kárhoztatunk. Magyarország feladata nem kint, túl a hazán hívatlanul missionariuskodni, hanem bent a hazában a területi egység, az Árpád alkotta bűn polgárai szabadsága, testvérisége és egyéni jogai fentartásában ésközakarata védelmében misioját betölteni. Ludvigh: Pesti lapok szemléje. — A „P. N.“ bécsi levelezője írja Beust báróról, hogy jelszava : tisztelet a történeti jook iránt! Alkalma volt ugyanis a levelezőnek áró Beust úrtól személyesen hallani. Én — úgymond — elismerem a magyar német törvényes igazait, s nálamnál senki jobban nem tiszteli a történeti jogokat.“ — A lelkesedért levelező üdvözli a nemes bárót, ha a külügyelt bölcs vezetésének alapjául csakugyanI. birodalom belső reorganisatióját fogadta el. Első fellépése határozott, legnemesebb irányú s birodalmát ébresztő volt. „Én — úgymond — miniszteri tárczámat a prágai conferentiában egyenesen ahhoz kötöm, hogy a magyar országgyűlés legott összehivassék.“ — A „P. Lloyd“ a leiratnak a hadsereg egységét és kiegészítését illető pontjára megjegyzi, hogy szakférfiak nyilvánították, miként a magyar törvényhozás befolyása a (15-ös bizottság által) kijelölt határok között nem képez akadályt, s illetőleg nem gyöngíti a hadsereg véderejét. Annál inkább megütközhetik tehát az országgyűlés azon, hogy a katonai képviselet centralizáló törekvései a szükségesség határain túl emeltetnek érvényre. A vámügyre, államegyedáruságra stb. vonatkozó pont kitünteti egy minisztérium közvetlen kinevezésének szükségességét. A bizottság vagy az országgyűlés, ha az „alapelveket öszhangzásba“ akarja hozni, minden lépten nyomon érezni fogja egy kormány szükségességét, mely tájékozó és közvetítő legyen. A leirat elismerését fejezi ki az albizottság javaslata felett, továbbá elismeri azt is, hogy alkalmas csatlakozási pontul szolgálhat az alkotmányos kiegyezés létesítésére. És ha e javaslat az együvétartozás eszméjét is elismeri , miért nem mozdítja elő a jelen kormány ez alapelvek országgyűlési elfogadását és létesítését egy minisztérium rögtöni kinevezése által? Ez a kiegyezést siettetné, és a fejedelem, kinek kezeiben van a hatalom, e mellett semmit sem veszélyeztetne. — A „Magyar Világ“ szerint főérdeme és súlya a kir. leiratnak, hogy az nemcsak átalánosságok körében marad, hanem a legfontosabb concret kérdésekre kiterjeszkedvén, az eddigi homályos helyzetet teljesen megvilágítja. E leirat után valóban senki sem lehet kétségben jelenlegi kormányférfiaink — sokat sürgetett programmja iránt. Vezérelveik a leiratban őszintén kifejezvék, eljárásuk szabatosan megjelölt. Továbbá a „M. V.“ azt hiszi, hogy e leirat folytán irányzatuk és elveik lényegében a kormány és országgyűlés — a törvényhozás e két tényezője — között megvan azon öszhang, mely a kiegyeztetés előföltétele. Nagy optimismus volna — folytatja — azt hinni, hogy ezzel a kiegyenlítés minden nehézségei elhárítvák ; de nem lehet félreismerni, hogy a k. leirat alkotmány-bonyodalmaink kifejlődésében új stádiumot, s nevezetes haladást jelez a nemzet törvényszerű óhajai értelmében. A kir. leirat kifogáson felül alkotmányos téren áll stb. stb. — Az „Idő k T a n u ja“ véleményének lényege az, hogy a leirat újólag hosszú időt igénylő procedúrának tette ki a magyar kérdés megoldását. — Végül, mint curiosumot megemlítjük, hogy a „Pesti Hírnök“ a leiratot „ engedmény - dús“-nak nevezi. Külföldi lapok szemléje. —ds.— A porosz-orosz szövetségről. A „Nordd. Alig. Ztg“ legközelebbi számában egy berlini levélről vezérczikkez, mely az „Agence Bullier“-ben az állítólagos porosz-orosz szövetséggel foglalkozik, s melynek czélját illetőleg a „Nordd. A. Ztg“ nem tudja mi lehet, hacsak az nem, hogy a helyzetet ilyféle levelezések által szeretnék kitapogatni. A levél írója tudja, hogy Bismarck gr. Thile urnak levelet irt, melyben arra figyelmezteti, hogy milyen veszedelmes dolog az Poroszországra nézve, ha gyökeret ereszt Európában az a gondolat, hogy létezik orosz-porosz szövetség. Levélíró szerint a félhivatalos sajtó roszul kezelteti, s kiváltképen megrovásra érdemes a „Nordd. Alig. Zig“-nak egy czikke, mely Goluchowsky kineveztetését illetőleg az orosz sajtóval egy ösvényen jár. Bismarck grófnak nehéz az állása , mivel egyedül ő maga ragaszkodik szilárdan a franczia szövetséghez, míg az udvar, s az elmaradhatatlan feudális párt orosz szövetséget óhajt. Ez a kérdéses czikk tartalma, melyről el kell ismerni, hogy hangsúlyozza, miszerint csupán csak a franczia szövetség lehetne Poroszországra nézve üdvös, ez bírván Németországban népszerűséggel. Azonban ha az „Agence Bull.“ levelezője, ki a Bismarck gróf által Thile úrhoz írott és nem írott leveleket olvassa — egyszer máskor a „Nordd. A. Ztg“-ot is akarná olvasni, könnyen meggyőződhetnék arról, miszerint egy lap sem fejezé ki több nyomatékkal, mint épen a „Nordd. A. Z.“ elismerését azon jó akaratért, melyben a porosz politikát Francziaország részesíti azon pillanattól fogva, midőn Dánia királyának halála ezen észak-német államot kilépni késztető ama passivitásból, melyben az emlitett időig tartotta fenn magát, az európai bonyodalmaknak közepette. — És midőn Ausztria készülődései a mult tavaszszal már alig hagytak fel némi kétséget irányunkbani ellenséges szándékaira nézve, s a kitörendő háborúval szemben némelyek félelmet, mások Poroszország irányábani fenyegetést igyekeztek kimagyarázni Francziaország politikájából, akkor ismét mi oszlattuk el az utóbbiak aggodalmait s megnyugtatóig léptünk fel a megfélemlettek felbátorítására. Ha tehát teljes jogunk van az „Ag. Bull.“ levelezőjét figyelmeztetni, hogy emlékezzék vissza ezen tényre : engedje még meg azon kérdéssel is fordulnunk hozzá: váljon mi köze tulajdonképen Golubovszky kineveztetésének a Franczia és Poroszország közti viszonyhoz ? Avagy franczia befolyás következtében neveztetett-e ki Goluchowsky Gácsország kormányzójául ? Még egyet! Hasztalan keresünk a porosz vagy német sajtóban olyat, ami ezen porosz-orosz szövetséget, a Francziaországgali jó egyetértés rovására támogatná, avagy csak ezérzatosan is oda irányulna. Sőt inkább épen Németországban igyekeztek azon kétségkívül alaptalan aggodalmat előidézni, hogy az orosz politika a Német- és Poroszországban történt állami változásokra vonatkozólag ellenséges , s szorosabban kutatva egymásnak ellenmondó hírek forrása, s a porosz-orosz szövetség eredete után, úgy találtuk, hogy az e téren foglalkozó sajtó szélkakasai mind oly irány felé vannak fordulva, melyből tisztán kivehető, miszerint a kérdéses hírek a külföld azon részéből erednek, mely a königgrätzi napot nem akarja két nemzet sorsa feletti istenítélet napjának elismerni, hanem csak a forgandó barezi szerencse olyan napjának tartja, amely talán már holnap visszafordulhat. Hogy módja legyen az „Ag. Bull.“ levelezőjének meggyőződnie arról, miszerint nem puszta gyantásokra támaszkodunk állításainkkal, ime figyelmeztetjük egy sajátságos közleményre , mely előttünk fekszik a következő czímű röpirat alakjában : „Les alliances austro- française et austro prusse-russe à propos des questions orientale et polonaise.“ Sajátságos közleménynek neveztük e röpiratot, mert megérdemli azt mind tartalmánál, mind külalakjánál fogva. .. A czim lapján azt olvassuk nagy hetükkel nyomtatva, hogy Parisban Dentunél jelent meg, mely könyvkereskedés évek óta azon hírben áll, hogy ő a terjesztője Francziaország szellemdús és befolyásos államférfiai publicisticai iratainak. Előttünk a csinos nyomtatvány, mely tekintetben a nevezett könyvkereskedés, kedvező hírnevet szerzett magának, s a 46 lap átforgatásához látunk. Sajátságos izmodor, mondjuk fejcsóválva, amint néhány lapon végig futottunk, míg nem a következő helynél megakad szemünk : „Napóleon a des craintes ou des projects!“ Álmélkodva megállapodunk, s kérdjük magunktól : Mióta lehet ily kifejezésekkel találkozni a franczia publicistikai iratokban az államfő személye és politikája felett ? „Napoleon fél, vagy valamit forral magában!“ S gyorsan forgatva a lapokat, keresvén a rejtvény megfejtését, megtaláljuk azt, nem a röpirat tartalmában, hanem ott, ahová az olvasó már nem is szokott tekinteni, — harmadfél fehér lapon túl, a könyv legvégén, ahová a könyvkötő szokta a maga függelékét csatolni, — a legkisebb gyémánt betűkkel kinyomva a következő szavakat : „Imprimerie de L. Z. Zamarski á Vienne !“ A rejtvény meg van fejtve. Nagyon kevés ember fogja Európában föltenni, hogy a párisi Dentu Bécsben nyomassa kiadványait , hanem azt igen is fölteszik, hogy Dentu czére bitoroltatott, hogy a világgal elhitessék a bécsi csinálmányról, mintha az Francziaországban lett volna kigondolva és megírva. A pamphlet tartalmára legközelebb vissza fogunk térni. Vidéki levelezések. Ciller, nov. 14. Az országszerte pusztítva dühöngött cholerajárvány nálunk is megkívánta áldozatait, s a mintegy 1400 lélekkel biró községünkben közel 40-en estek martalékául. A rémület egykét hétre megszűnt volt, de e kíméletlen szörny most újabban ismét jelét adta létezésének, s körülbelől már egy hét óta újra hivatlan vendégünk, habár jellege ez alkalommal már nem is oly mérgesen pusztító, mint első ízben volt. Községünknek a szerencsétlenségek s nyomorúságok szülőanyjának méltán nevezhető ötvenes évek óta — alig néhánynak kivételével — folyvást nyakán ül nyomasztó teberkint ránk nehezülő, s végelszegényedéssel fenyegető katona elszállásolás, mely által a legvagyonosabb gazdák is, — kiknek száma egyébiránt felette csekély— felszámlálhatlan kárt szenvednek, s most még pro coronide nehány nap óta valami k. k. Ergänzungs -Werbbezirks - Commando fészkelte magát be, hogy itt hajtsák végre az ujonczozást, — s nincs kilátásunk reá, hogy tőlök megszabadulhassunk ; — még maga a lakhelyiségek és butorraktárak hiánya sem riasztja őket vissza, s azzal refutálnak minden ellenvetést, hogy hisz ők majd építenek magoknak mindent, a mire szükségök van ; — de azt nem veszik tekintetbe, hogy addig, míg mindazt felépíttetik, mégis a község terhére kell esniük , mert a már beállott időviszonyok lehetlenítik, a mostani építkezést, —s mindez most történik, az egybehívott országgyűlés megnyíltának küszöbén ! Idei szemes gaboa termésünk még legjobb volt árpa tekintetében, buza és rozs nagyon gyengén fizettek , zab is kielégítőbb. — Kukoricza, burgonya, főzelék és burgundi répa termésünk oly silány volt, hogy alig érdemel emlitést. Őszi vetéseink szebb reményekkel biztatnak a tegnap beállott havazás és a mai esőzés után. —eb.—ly. Cserhát, sept, végén. A cholera megszánlt, hanem — mint hitelesen írhatjuk — Pótharasztra pusztán kiütött a marhavész. A kormánykölcsön sok helyre megérkezett, kaphat is belőle, kinek fekvőségei vannak, hogy betáblázhassák ; azonban ezer és ezer birtoktalan család van, kinek máris a tél elején hétszámra kenyér nélkül van háza, de azért segélyben nem részesül, kivévén néhány ingyen tev é s es t. — A baromfi, sertés, ló és szarvasmarha lopások napirenden lévén. KÜLFÖLD. Törökország. (Kandiában csend.) A párisi „Moniteur“ irja : „Egy máltai magán sürgöny jelenti , hogy ezen kikötőbe a Kandából indult „Resistance“ nevű angol pánczélos hajó érkezett. A tudósítások szerint, Kandia szigetén 40 mfldnyi kiterjedésben az utolsó 14 nap alatt semmi ütközet nem volt. Az ellenkező hír daczára azt akarják elhitetni, hogy midőn „Resistance“ elhagyta a kikötőt, a krétai felkelést úgy tekinték Kaneában, mint teljesen elnyomottat. Németország. (A hatalmak képviselete a kis német udvaroknál.) A „Dresdener Nachrichten“ azon aggodalmát fejezi ki, hogy a császári franczia követség szinte meg fogja szüntetni működését Drezdában. A „Dresd. Journ“ tudakozódása után biztosíthatja a fennebb nevezett lapot, hogy ez idént ily aggodalomra nincs ok. Ezen cáfolat azt gyaníttatja, hogy igaz az, miszerint az angol kormány drezdai követségét meg akarja szüntetni. Egy franczia lap szerint, Oroszország követeit a kis német udvaroknál továbbra is fen fogja tartani. Néhány nap előtt Vegesack megérkezett Braunschweigba, hogy Oroszországot ott és Oldenburgban képviselje. Olaszország. Előrenéz, november 14. (Fleury küldetése nem tetszik; Rica soi ; Nigra tevékenysége.) A „Köln. Zeitungénak írják: Fleury tábornok megérkezését nem ok nélkül várjuk aggódva ; az olaszok hangulata Francziaország iránt mindaddig nem leend kedvező, míg a septemberi egyezmény teljesen be nem leend töltve a franczia kormány részéről. Fleury küldetése személyesen sérti Ricasolit, és általában az, hogy Francziaország, habár még oly jó szándékból is, utolsó pillanatig úgy tartja magát mint valamely hódító a legyőzött népek iránt, kiállhatlan. Ricasoli az itteni kabinet nézeteit a római ügyekre vonatkozólag határozottan nyilvánitni fogja egy jegyzékben a franczia kormányhoz. Ennek szerkesztését Visconti Venesta vállalta magára s az akadályokat szokott ügyessége által legyőzte. Ricasoli nem vonul vissza, mint azt Párisban hirlelik. Nigra párisbani tevékenységével itt nagyon meg vannak elégedve, miután tudják, hogy ügyességének és befolyásának tulajdonítható mindaz, hogy Francziaország a velenczei kérdésekben kellő egyezményekre hivatott, mind az, hogy Bécsben a békeszerződések kedvező véget értek. Igen jól tudják itt, hogy valahányszor Ausztriában nehézségek merültek fel, mindannyiszor segélyére jött Manabrea urnak a párisi sürgöny. Berlinből is támogatva voltak az olasz ügynökök s ott is működött a párisi olasz követ. Küldötté neveztetése s több más kitüntetés várhatók részére, mihelyt az ő műve a septemberi egyezmény teljesen be leend töltve. Róma, nov. 14. (A franczia hadsereg kivonulása, és a pápa helyzete.) Legújabb tudósítások bizonyosnak állítják, miszerint gróf Montebello tábornok sürgönyt kapott Páriából, melyben ’meghagyatik, hogy Róma decz. 11-ig a franczia foglaló hadsereg összes katonáitól kiürittessék. — A katholikus lapok minden módon törekednek a pápát meggyőzni az iránt, hogy neki Rómát el kell hagynia, nehogy valamely orgyilkos tőrének áldozatául essék. — Azt állítják, hogy már számos rablók s egyéb veszedelmes emberek lopództak volna a városba, hogy a francziák kivonulásával Rómát azonnal vérengző események színhelyévé tegyék. — A rómaiak azonban igen előrelátók és okosak, és úgy tartják magukat, hogy ők semmiképen compromittálva nincsenek.— Ők szeretik a rendet, és ha a pápa el nem hagyandja Rómát, az ő elvesztésére semmit se fognak tenni. Ők a pápai csapatokkal minden összeütközést mindig kikerülnek. A nemzeti bizottságnak sürgősen ajánltatik Florenczből, hogy gondja legyen mindennemű zavart kikerülni. Egy spanyol lap oly római tudósítást közöl, hogy a diplomatikai testület ülést tart azon rendszabályok iránt határozandó, melyek alkalmazandók lennének, hogy a pápa a forradalom által ne nyugtalanittassék. Francziaország, Páris, nov. 15. (Napoleon politikája Róma irányában, az 1859-iki röpirat nyomán) A “Köln, Zig“iija - Napóleonról nem mondhatjuk, hogy semmit sem tanult, semmit sem feledi, mint a Bourbonokról , azt sem hogy annál szigorúbban ragaszkodik rögeszméihez, minél tovább uralkodik, mint az Orleanokról. Napoleon — a száműzött — sokat tanult és feledi mióta a dicső Illik Napoleon nevet viseli. De minden viszontagságai közt, melyeknél fogva, miszerint a körülményeket figyelembe vette, hogy azokhoz alkalmazkodjék vagy azokat felhasználja, politikáján mint véres fonal vonul végig azon erős akarat, hogy a római „non possumust“, mely semmi korszerű átalakítást sem akar, egy kissé meghajthassa és az udvart kényszerítse hogy Olaszország királyával egyezményekbe ereszkedjék, vele kibéküljön, és ennélfogva a nemzettel és saját népével jó egyetértésbe jöjjön. A pápai udvar idáig inkább tűrni akart mint sem meghajolni, az ultramontán tanácsadók most is azon működnek, hogy a pápát menekülésre bírják ha a francziák kivonulása után valamely reformra kényszeríttetnék. Mit akar tulajdonkép a franczia kormány ? Erre a kérdésre tisztán megfelelt Napoleon : „A pápa és congressus“ czímű röpiratában, mely most újonnan nyomatik , s nem titkolják, hogy ő a szerző. Ezen iratot, mely 1859- ben jelent meg, most érdemes újra olvasni, mert bepillantást enged az jelen politikába : „Ausztria uralmának Olaszországban vége van“ —mondja a 9-ik czikkben ; továbbá : „Elveink igénylik, hogy Olaszországot magára hagyjuk és becsüljük fölségi jogait, melyeket mi azon feltételek alatt adtunk neki, vissza hogy azokat az európai súlyegyennel öszhangzásba hozza.“ Ezt az olaszok máskép magyarázzák, mégis igaz, hogy Velencze felszabadításánál Leboeuf tbb., mint franczia meghatalmazott jelentékeny láté 2011. Napoleon 1859-ik évben bebizonyította, hogy Europa egyik hatalmassága sincs jogosítva a római ügyekbeni közbelépésre , de mire az egyes nem jogos , „azt megteheti az összes Europa ha közös összejövetele alkalmával a területek s nemzetközi szerződések megváltoztatásáról intézkedik.“ Ezen összejövetel nem jött létre, sőt mint Olaszország úgy Francziaország is népszavazatok által hajtotta végre a bekeblezéseket, míg Északnémetország népszavazat nélkül egyesült és a német szövetség congressus nélkül lett eltemetve. A pápa részére az említett röpirat, biztosítva akar látni egy darabka földet.“ Az ember csak elvárhatja, módja, hogy legyen Európában egy darabka föld mely a környező népek Szenvedélyeitől elszigetelve egyedül isten tiszteletének szolgáljon. Az egyházbirodalom területe, mondja,annyira oszthatlan, mint elmozduhatlan. Ez is mint minden más birodalom, alá van vetve az események befolyásának ; fogy és növekedik a szerint a mint ezt a politikai szükségességek igénylik. Ennélfogva ez nem absolut , csupán a pápa szellemi tekintélye változhatlan, mint azon igazságok, melyeket ő képvisel s a dogmák, melyeket tanít.“ A „Monde“ estek száma kimondja : A pápa ügye el van veszve. Ezen egyházi lap szerint, a pápa nem tehet okosabbat, mint ha Rómát elhagyja. Azonban ismét bonyodalmakról álmodoz,melyekj—12 hó alatt okvetlenül felszínre kerülnek és a közszellemet megváltoztatják ; mély megvetéssel tekint a római, olasz és franczia népekre: „Az, mit Latin-europának neveznek , annyira alásülyedt, hogy nem számíthatunk egy jobb jövőre, míg a katholikus fejedelmek a veszélytől felriasztva, a mentő jelszót meg nem találják. Ausztria elgyengülése, mondja, az ellensúlyt Franczia,Spanyol- és Olaszországnak hagyja fel , de világos, hogy e három nemzet semmiben sem ért egyet. Ha Olasz- és Spanyolország a franczia forradalmat tökéletesen magukévá tették volna, még sem képezhetnének velünk tömör testületet : azon két- háromszázezer ember, mit ők a mi hadseregükhöz csatolhatnának, nincs arányban azon hadseregekhez, melyek északon alakíttatnak. Olaszország fél a felemésztetéstől és ellenünk nyújtja kezét, kik őt kivonták a megsemmisülésből (!). Miben találjuk fel ama három ország egységét ? Az egyházban és kivált a pápa fejedelemségében , mert egyedül ennek van joga a két hatalom egységéhez vezető feltételeket kitűzni. De ime, a népek ezen egyesülést szenvedélyesen visszautasítják; a keresztény társadalom elveszíti minden tulajdonságait — és látja mint terjed s harapóziik el a politikai eretnekség, mely ötét fel fogja emészteni. Nagyon feltűnt itt, mondja a levelező, Calonna úr czikke a „Revue contemporaineben,“ mely Francziaországban egyetlen oly orgánum, mely a porosznémet ügyeket kezdet óta helyesen méltányolta — annyival inkább, mert az orbánpártiak a porosz politikát s ennek Francziaországhozi viszonyát nem szűnnek meg gyanusitni a hol s a mikép csak lehet. Az emlitett szemlében egybeköttetett mindazon megtámadás, mit az orbánpárti „Revue des Deux-Mondes“ félév óta Poroszországban ellen felhozni képes volt, hogy Francziaországot Németországtól elidegenítse,s akkor a zavarosban jobban halászhasson. Eme szemle viszont már készül kimondani,hogy : pater peccavi — de modora a Rajna iránti vágyak élesztésére s Napoleon politikájának Németország irányábani gyanúsítására nézve épen nem igazolja azon éles látást, melyet Forcad és társai maguknak igényelnek. Páris, nov. 17. (Franczia-és Spanyolország közti viszony.) A „National Zty“nak írják . A spanyol kormány, vagyis inkább az a mögé rejtező kamarila, minden alkalmat felhasznált, hogy Francziaországnak a római kérdésben kis zavart okozzon. Ha mindennek daczára a Tuileriák kabinetje a korhadt madridi udvart mégis erkölcsileg támogatja, ez csak abból magyarázható ki, hogy Francziaország a pyrennei félszigeten a forradalom kitörésének akarja elejét venni. Izabella királynő még csak nemrég is úgy nyilatkozott a pápai nuncius előtt, hogy Francziaország a pápa javára történő minden törekvését megbénítja és ötét nyílt beavatkozásoktól visszatartja. A „France“ azon körülményben, hogy Mon a spanyol követ, a diplomatiai testület tagjai közül az egyedüli, ki már Compiégnebe hivatott, a legszi könyv ismertetés. „Hogy vezessük jövőre a hazai közoktatás jogi statistikáját előadta Schward Gyula. (K. L.) Az oktatásügyben gyökerezik a nemzetek szellemi és anyagi jóléte, sőt még ereje, hatalmassága is , önállására s ellenségeire vonatkozólag ; mert mit egy értelmes, felvilágosodott és erős akarattal biró nemzet milliói megszerezni akarnak, azt ha égföld ellenük esküszik is, feltévén hogy lehető, megszerzik , mit ezek eltávolitni akarnak azt eltávolítják ha bármely emberi hatalom nyakukra akarná kényszeritni .... A közoktatásügy behat vezénylője a közszellemi, anyagi és egyszersmind nemzeties kifejlődésnek ha korszerű ; s viszont ha minden irányon csak hiányt, gyarlóságot, elmaradtságot látunk , jele hogy közoktatásunk nem korszerű, mit nem igen kell hosszasan bizonyítgatnunk, mert köztudomás szerint tény. De semmikép sem járulhatunk ennek korszerű átalakításához, ha nem ismerjük résztekéit, viszonyait, ha nem hasonlítgatjuk ezeket egybe a boldogabb nemzetek közoktatási rendszerével. Kellő önismeret nélkül csak egyes ember sem képes önszellemi fejlődése gyeplőit kezébe venni s annál kevesebbé mások oktatását vezényelni. És mert ezen önismeretbenbámulatosan elmaradtunk, nem épen önhibánk miatt; igen jó szolgálatot tesz szerző a hazának, midőn ennek kulcsát sőt előmunkálatait kezünkbe adja, mely előmunkálatokban már bentaláljuk a keresendő nagymérvű ismeretlen mennyiségek gyökszámait vagy legalább azon arányokat, melyek a legjobb feltevések mellett adva kezünkbe, elegendők hogy a betegségek, gyarlóságok és hiányok nagyszerűségéről tájékozást szerezzünk és ezek orvoslásához hozzájáruljunk, nemcsak a törvényhozás útján, hanem a társadalom minden rétegeiben és minden viszonyai közt , mert mind hiába a legjobb törvény, ha nincs ki betöltse az üres korlátokat, melyeken belül a törvényhozás szabad mozgást enged, de csak enged, mert az okszerű, észszerű mozgás és működés a mi feladatunk, a hon polgáraié a társulás útján és magán után. Ily gyökszámok, aránytalanságok, körjelek röviden e következő adatok s megjegyzések : „a budapesti tanáregyik nem sietett felkarolni a közoktatásügyi statistika teendőit.“ „Budán merő takarékossági szempontból még a statistikai hivatal is felfüggesztetett“ . . . „Románia is megelőzött bennünket a statistikában, annyival inkább más művelt államok“ . . . Továbbá : „A magyar birodalomban az összes tanköteles mindkét nembeli gyermekek közül csak 48°/o járt elemi tanodába, 52% marad minden oktatás nélkül...“ „1859 óta hazánkban az iskolázás nem javult . . . .“ „Az anyakönyvek nincsenek minden egyházban rendin, kivált a romai és gör. katholikusoknál . . . .“ A veszprémi püspök még most sem küldte meg a magy. tud. akadémia számára, a helytartóság megkeresésére a kellő kimutatást. . .“ „A kath. tankötelesek közül 73, a protestánsok közül 90, a gör. n. egy. közül csak 20% jár iskolába. . .“ „Nem tudjuk községeink, sem iskoláink számát ; legjobb esetben 4655, legroszabb esetben 8415 helységben nincs iskola .. .“ Hogy : „szerző maga 41 gymnasiumot böngészett össze, melyekről a hivatalos kimutatások közt szó sincs“ . . . Több mint száz tanító fizetést sem kap . . .“ „Gymnasiumaink elterjedése, földiratilag hátrányos : némelyik megyében 5—10—15 gymnasium van , viszont 5 megyében egy sincs . . .“ Igen jelentékeny továbbá arra nézve : mennyiben felel meg hajlamainknak, kivonatainknak az oktatási rendszer, vagy mily hanyagok növendékeink az elkezdett pálya folytatásában, miszerint : „a gymnasiumba lépő ifjúság nagy része 40—50—60 százaléka elmaradoz, és csak 20—25 százalék kerül ki mint iskolavégzett, s igy veszendőbe megy némely tanfolyamon át 8 év alatt a belépők 70—77 százaléka“ .... „Érettségit tesz 1043 — megbukik közülök 87 , a reáltanodákat meg 80—90 százalék félbehagyja , ezek még kevesebb kiképzett ifjút adnak a hazának.“ Az első füzetben egybehalmozott adatok elegendők arra, hogy kétségbevonhatlanul meggyőződjünk, miszerint közoktatási ügyünknek gyökeres reformon kell átmenniök ; a másodikban pedig arról is meggyőződhetünk, hogy statistikai adataink, melyek közt dr. Barsi adatait méltán kiemeli szerző,átalában oly hiányosak és oly neműek, miszerint azok gyűjtéséhez egészen más módszerrel, más mintákkal kell hozzá látnunk . . . „A külföldi közoktatásügy tanulmányozása nem azért óhajtandó, mintha annak formái, mérvei mindig vakon utánozandók lennének, hanem és leginkább azért, mert azon ránk nézve szokatlan formák, szokatlan mérvek nagyban kitágítják szakférfiaink gondolkodását, előkészítik őket a reformeszmék megfogantására, melyekre különben nem lennének képesek, lelkök mindig csakugyan azon megszokott örökölt formák és mérvek korlátai közé lévén kárhoztatva“ . . . . mondja szerző, s részletes kimutatásokat tesz Franczia-, Poroszország közoktatási statistikájából) párvonalba hozva ezeket hazai adatainkkal. „Közoktatásügyi statistikánknak egészen más modorú kimutatásokra van szüksége : feleletet kell adnia mindazon kérdésekre, melyeket hozzá a polgárosodás haladásának legújabb színvonaláról igazán szabadelvű államférfiak intézhetnének“ — mondja és mintarovatokat mutat elő, melyek méltók a közfigyelemre, s az illetők tanulmányozására. Mi azonban magának a statistikai ügynek tettleges felkarolását illeti,erre nézve azt mondja : „e hiányokon egyedül egy országos közoktatási ügyi társulat segíthetne addig is, míg az országos minisztérium intézkedése létrejöhet. ” Ezen társulat : „nem helyettesitné vagy pótolná — mondja — a törvényhozás intézkedéseit, hanem előlegesen bevezetné azokat ; korszerűvé tenné, korszerű átegyengetés által azon reform eszméjét, melyre mig a nemzetnél népszerűtlen, maga a törvényhozás sem vállalkozhatik.“ Ezen társulat czíme lenne : „A magyarországi közoktatásügy támogatására alakult nemzeti egyesület.“ „A társulat czéljául vallaná a hazai közoktatásügyi statiszika részletes és pontos kidolgozását, a tanítószemélyzet solidaritásának képviselését irodalmi téren és a hivatalos közegek előtt, szemben a törvényhozással, de különben is megkönnyíteni — a belső tanrendszernek, azaz a tantárgyaknak és azok legjobb előadási módszerének érdekében irodalmi működés, alkalmas tankönyvek kibocsátása,fölolvasott értekezések, eszmecserék, jutalomkérdések kitűzése által a nagy közönségben az utat egyengetni, azokat a tájékozatlanok előtt népszerűvé tenni, a tanárokat pedig kölcsönös egymásrahatás által fegyelmezni,• az összes tanítószemélyzet anyagi helyzetének reális, azaz pénzbeli segédére sietni, különösen pedig anyagi ujazandó elélemedett tanárokat, özvegyeiket, árváikat támogatni, a tanulóifjúság iskolai költségeit pénzbeli pótlékokkal országszerte megkönnyíteni, a legkitűnőbb tanulók számára nagyszerű ösztöndíjakat alapítani , évenként országos tanodai versenyeket, buzdító ünnepélyeket rendezni, végre a tanépületeket és azok fölszerelését szintén pénzbeli adakozások által országgszerte jobb karba helyezni, a tankönyvek árjára pedig egyszer mindenkorra lesz utólag hallni. És ugyan mindezt vallásfelekezeti és nemzetiségi különbség nélkül. E hat pontnak megfelelőlleg a társulatnak is hat szakosztályból kellene állani: u. m. . statistikai szakosztályból, 2 képviseleti szakosztályból, — 3. tanügyi szakosztályból, — 4. a tanárokat gyámolitó szakosztályból, — 5. a tanulókat gyámolitó szakosztályból, —és a tanépületeket és azok fölszerelését fölsegítő szakosztályból. Ezen adatok, eszínák, buzdítások, s tervezések után szerző e szavakkal végzi a második füzetet : „lássuk hát már most, hogy mind’ kilátásokat és kötelességeket olvashatunk, ki a meglevőkből“. . . S így méltán közérdekeltséggel várhatjuk a következő füzet megjelenését.