A Hon, 1868. február (6. évfolyam, 26-50. szám)

1868-02-23 / 45. szám

45-ik­e 7. Vasár­nap,febr. 23. Előfizetési díj: Postán külve, vagy Budapesten házhoz hordva 1 hónapra ... 1 frt 75 kr 1 frt 25 kr. 10 frt 50 kr. 2 frt kr 6 frt — kr 3 hónapra fi hó­napra Az Estilappal együtt egy hónapra Az Estilappal együtt negyedévre Az Estilappal együtt félévre A/, előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, minőimkor a hó első napjától fog számíttatni tf-nír*» pébzsfirulén borraritmiiv« fcérc-tib beküldőim Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám is 8 emelet. Szerkesztő lakása : Magyar utcza 8*dik szám 2-dik emelet. 12 frt kr. Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terán 7. sz. földszint. Hatodik évfolyam 1808. Helft­aUsi díj: 7 aa.Abo» 'Iyfélpetit »ora . . 7 kr. Balyeginij mind«» fieiftatásért . . 30 kr. I erjedelm­ti» h­iriletések fötibestri beirftatA» mel­lett. kedvenöbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyílt-téri 6 ha»Aim» petit sorért 25 kr. É& ’ Az előfizetési díj a lap kiadó hivataléból küldendő (Keretlin­ek tere 7. m. földszint.) E lap szellemi részét illető minden köl­temény a szerkesztőségbe­ intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kelektől fogadtatnak el. POLITIKAI ES KÖZGAZDÁSZAT! NAPILAP. Előfizetés 4 HÓI i»JL lapjaira. évnegyedre .....................6 ft 26 kr. eatilapjával együtt . . • IS ft — kr. az eatilap kü önküldésével ft ft SO kr. AHOMSTILAPJA“~‘^ . évnegyedre — 7 ft kr. t ft. 2 ft 1 ft ÜSTÖKÖS egész évre fél évre évnegyedre egész évre félévre évnegyedre 6 ft — kr. 3 ft — kr. 1 ft 50 kr. PESV, FEBRUÁR Az ínséget szenvedő honvédek számá­ra újabban következő adományozások küldettek be hozzánk. Illés Ödön ur Tolmácsról 5 forint. Gyula városa polgárai által e czélra adott bál és adakozások, Dobay Tamás ur által beküld­ve 93 ft. — A felcsuthi democrata kör gyüjteménye Lete­­nyey Lajos ur által 50 ft. — A cserven­­kai ifjúság tánczvigalmának tiszta jöve­delme 17 ft 80 kr. Michelics­­ János ur által . — Szenczy Endre joggya­kornok ur sr Nagy-Kállóról 6 ft. — Friedmann Lipót ur, Alsó Körtvé­­lyesről 10 ft. — és Andrássy Nán­dor ur Oxigról 17 ft ft 46 krt. — össze­sen 194 ft 26 krral járultak a szükség enyhítéséhez, mely emberbaráti és haza­­fiúi áldozatokért fogadják hálás köszöne­­tünket. Egyúttal az eddig befolyt összegek kiosztására nézve közzéteszszük, misze­rint általunk közvetlenül, valamint a bu­dapesti honvéd egylet szíves közbenjárásá­val kiosztott eddigi összeg tesz 1822 ftot, mely 498 részletben adatott ki az igény­bevevőknek. Az e héten begyűlt 2­­4 ft 26 kr a jövő heti számadásba vitetik át. Az illető kimutatások Ájer Mihály h. ez­redes és bizottsági elnök, Csutak Kálmán h. ezr. és b. tag, Komáromy Lajos egy­leti pénztárnok és b. tag urak által aláír­va nálunk mindenkor megtekinthetők. Ezen tisztelt bizottmánynak is szives fá­radozásaiért hazafiui köszönetünket nyil­vánítjuk. Pest, 1868. febr. 22. A „Hon“ szerk. Pest, február 22. A Pesti Napló ismerős ismeretlenje (M.) végre valahára megszólal abban a tárgy­ban , hogy mit mondott a magyar honvé­delmi miniszter a hadsereg eskületétele kérdésekor? Úgy hiszszük,ez már authen­­ticum. Szerencse, a magyar honvédelmi mi­niszter szükségtelennek találta a hadsereg eskületételét az alkotmányra, me­rt a hadsereg eskü nélkül is tartozik engedelmeskedni az alkotmánynak; az al­kotmány megtartására csak az esküdhe­tik meg, a­ki parancsol, tehát csak a ki­rály. A többit, a­mi e tárgyban Andrássy Gyula szájába adatott, (M.) koholmánynak nyilvánítja,­­ a Hon ellen fordítva ha­ragját. A harag fölösleges, mert ha nem mond­ta a magyar honvédelmi miniszter azokat a dolgokat, annak mi épen úgy örülünk, mint a legközelebbi hozzátartozandói ; de hát miért nem sietett ezt (M.) megc­áfolni, midőn a bécsi lapok az egész világnak hirdették? midőn a pesti német lap­ok egész Magyarországnak elhíresztelték ? miért várt vele, a­míg a Hon, bécsi és pesti lapok után, kényszerült tudomást venni róla? Hisz a Honnak semmi személyes tudó­sítója nincs a delegatióból ; soha egy ere­ded delegat­ionális tudósítás érdemét nem keresi magának; honnan jutunk hát még­is ehhez a megtiszteltetéshez , hogy mikor egy dolgot már minden nyelven elmondtak, akkor annak a tudomásul vé­tele miatt épen a Hont teszi koholásáért felelőssé a Pesti naplót (M.) ? Egyéb­­iránt ez a büntetése a panasz­tevők eljárásának. Rájuk fognak minden bol­ondot , úgy kell nekik , minek tartanak zárt üléseket? Most azokat osztályüléseknek nevezték el,­­osztályülések, bizottmányi ülések szinte lehetnek nyilvánosak,) s ily esetben, hol pénzkérdésekről van szó, nincs is semmi ok a titkolózásra. A­z egész zárt tanácskozási rend csupán azért látszik feltalálva lenni, hogy ne le­gyen nyilvános a magyar delegátiónak német nyelven folytatott tanácskozása. A „Pesti Napló“ (M.)-je erre azt a ta­nácsot adja a „Hon“ illető czikkírójának, hogy kérje vissza a tandíjat attól, a­kitől a közjogot tanulta, mert az osztályoknak mindig joguk van szakértőket maguk elé idézni, s azokkal olyan nyelven be­szélni, a­milyent azok megértenek. Bizony jó volna, ha azt a tandíjt visz­­sza lehetne kérni, a­mibe nekünk ez a mostani közjog megtanulása került , de nem adják ám vissza ; — azonban a conclusumra nézve az az ártatlan észre­vételünk van, hogy „szakértő“ és „mi­niszter“ a közjog szerint nem egészen azonos fogalmak , már akár „így“ akár úgy.“ De nem is az itt a panasz tárgya, a­mi a tényekben fekszik, hanem az, hogy mi­ért akarnak a tényeknek mindig más szint adni? Miért nem beszélnek már egy­szer a magyarral őszintén? A­helyett, hogy egyre czirógatják két­felül az ábrázatját Mindenváró Ádámnak, s biztatják, hogy ilyen meg amolyan hatalmat szerez a magyar névnek ha Bécsbe megy, mondanák meg neki őszin­tén, hogy „atyafi, ha közös ügyet akarsz elintézni Ausztriával, ahoz közös nyelv szükséges, hát csak szokjál hozzá : a ma­gyarságodat nem bántja senki oda ha­za, s ez is elég szép vívmány rád néz­ve , de már B­é­c­s­b­e­n nem lehet magya­rul tanácskozni.“ Ha ezt mondanák, ez ellen is megten­­nék ugyan az észrevételünket, mint nem­zetiségünkben esett kár ellen , de lega­lább nem ingerelne bennünket keserű­ségre a kárvalláshoz alkalmazott gúny. Hát minek tesznek bennünket világ­szerte nevetségessé azzal a hét magyar szóval, a­mit a miniszter a delegatio előtt elmondott ; ha a miniszter csak ex­­pertusnak tekinthető? meg azzal a néma parlamenttel, mely csak szavazni jön össze, ha a magyar de­legatiónak joga van a német de­­legatiót is maga elé hívni, mint „szakavatottat.“ Nem fölösleges tréfacsinálás-e ez ? .Emlékezni fog (M.) Scherezádé ama re­géjére, a­hol egy gazdag úr a hozzá fo­lyamodó szegényeket nem utasította el, hanem megvendégelve üres tányérral ; adott a kezükbe üres poharat, s üreskan­­csóból töltögetett nekik, mondván : ez Cy­prus, ez malváziai ; mig egyszer egy ilyen vendége jól a hajába kapott, azzal mentve magát, hogy a fejébe ment az a sok jó bor, a­mit a gazda meghatott vele. Mi is kezdünk már ilyen mámort kapni a sok képzelt poharazástól. Mondanák meg e helyett világosan, hogy ezt az eszközt el kel fogadni, mert a czél nem enged válogatást. Nem nehez­telnénk jobban érte. Nekünk a delegatiók épen olyan na­gyon fognak tetszeni, ha frakkban tanács­koznak, mint ha attikában, s a közösügyi osztrák miniszter uraknak tökéletesen azon mértékben leszünk tisztelőik, ha németül magyaráznak a delegatiók előtt, mintha magyarul németeznek. Az e­­V, az i­n­t­é­z­m­é­n­y az, a­mi ne­künk nem tetszik ;­­ a czafrangjain, a szabásán, a külszínén nem tartjuk érde­mesnek czivakodni. Azért mi miattunk tessék ez ügyben a legőszintébbnek lenni, és nem vendégelni meg benn­ünket a „Fachkenner“-ek és „Fachmänner“-ek theóriájával, mert mi ezt elengedjük. Leg­feljebb egy-egy Deákpárti orthodox tábla­­bíró fog érte debncc­álni, ha észreveszi, hogy a népszínház helye­tt a német szín­házba jutott ; de ne tessék félni, azért az sem kéri vissza az entréet, s a balletten majd az is kibékül. J. M. Apróságok. A „Liberté“ február 20-ai újdonságai közt van a következő : „Híre jár, hogy Párisba érkezett gr. Andrássy, a magyar kormányelnök fivére. Ez utazás fontos pénzügyi tervekkel van összeköttetésben.“ Mi a Manó ? Japán forradalomban van. Császárja — taikun — megugrott; királya — mikádo — fogságba esett sa­daimok ügye — azaz, az alkotmányos népszövetség — győzelemnek indult. S egy franczi­a lap erre azt mondja, hogy „az igazi jog és törvényesség érvényre jutnak Japánban, mint kell hogy érvényre jussanak mindenütt kimaradhatlanul.“ Amen. Az amerikai nagy köztársaság ismét leszállí­totta a hadü­gyi költségvetést és pedig ö­t­v­e­n-két millió forinttal. Könnyű nekik, v­an elég pénzük s folytonost gazdagodnak és hoz­zá még szabadok is. Az állandó, óriási, s min­dég növekedő hadseregek tartása csak azon eu­rópai államoknak való fényűzés, melyek fülig úsznak az adósságban s szegényednek szüntelen; de aztán szolgálnak is ám felségesen — a­lig tart a dicsőség. Az amerikai congressus eltörölte a tit­kos költségeket is teljesen, úgy lát­szik, hogy ott nincs szüksége az alkotmánynak sem kémekre, sem subventionált lapokra, sem más ilyen fajta támogatókra. Lamarmora tábor­nok is ilyen értelemben nyilatkozott legköze­lebbről Itáliában, kijelentvén meggyőződését, hogy „a subventionált sajtó csak tévútra vezeti és meggyűlölteti a kormányt, mely által fizet­tetik Nálunk Osztrákiában, 500.000 forint kíván­tatik a titkos költségekre, s ez összeget a delegatio nem is tagadható meg a közös ügynek, mert hát a dualismus con­­stitutióinak kezelői nem nélkülözhetnék a bérelt lapok és emberek általi támogattatást és ma­gasztaltatást. Hanem az országgyűlés tán megkívánhatna annyit, hogy a minisztérium adjon legalább rendszeresített alakot a költségnek, melyet titok­ban akar kezelni. Nem követeljük, hogy meg­mondja kiket fizet szolgáltatására, de a szol­gálat maga tán jeleztethetnék részletesen is a budgetben, következőleg : ft. kr. Már azt is rebesgetik, hogy ez a jelenlegi tör­vényhozó testület jónak fogja találni egy hatá­rozatot hozni, melynél fogva a folyó évben lejá­randó mandátuma meghosszabbíttassék, m­o­t­u proprio egy pár évre. E hit persze teljesen idétlen, de jellemzi min­den esetre a helyzetet, melyben ily államcsinek lehetősége is társadalmi beszéd tárgyát képez­heti, mint jellemzi a bizalom fokát is, melyről az átalános választások ideje felé tekintget a mos­tan uralkodó többség. Természetes hogy ez olyan határozat nem maradhatna, egy módosítvány nélkül, mely el­rendelné, hogy a kedvezmény csak a kormány­pártot illeti,­­ hogy : „az ellenzék tagjai kötelesek megtartani a törvényt, s így új választásra tartoznak bízni sorsukat.“ És lehet, hogy e módosítványt maguk a coup d’état emberei fognák tenni, és bizonyos, hogy azon esetre, ha ők nem tennék, meg fogná azt tenni a baloldal. Na de kacsa lesz az egész hir, csakhogy nem lehete azt hallgatással mellőzni, midőn a kacsák alkotmánya és kormánya alatt telnek napjaink. Tehát csakugyan sajtópert kapnak laptársaink a H a z­á n­k és P. Ll­o­y­d. Hanem siettesse Ló­­nyay Menyhért úr a közvádlót, mert ha soká késik keresetével, előbb megbukik minisztersége mint panasza. Vagy tán Lónyay M. ur nem is gyanítja mily bukófélben levő pénzügyérnek tartják őt saját társai is? Nem volna csoda, ha nem gyanítná. Az ember — mint a frank példaszó mondja — soha sem árultatik el más mint barátjai által — on ni est jamais trahi que par les siens — kivált midőn valakinek oly kevés barátja van saját pártjában is mint Lónyay M. urnak.­lyal van dolgunk, de ha csalódtunk, akkor bi­zony mi sem fogjuk irányában megválogatni a szavakat. A­mi azt illeti, hogy a „kis szélsőbalnak sike­rült magába olvasztani a Hont“, mi csak annyit felelünk a Naplónak, hogy a Hon okvetlenül ké­szebb volna arra, hogy a szélsőbalba olvadjon, mint arra, hogy felolvadjon, a szélsőjobban, hova a Napló már megérkezett. A szélsőbal felé leg­alább biztosak vagyunk az iránt, hogy ma­gyarok maradunk, de a jobboldal máris Bécsbe vitte életkérdéseinket. — Egyébiránt a Hon álláspontja nem kétes , hogy azt magyaráz­­gatni kelljen. Elveinket kimondtuk : lobogó­nk nincs zsebünkben , mindenki tudhatja , hogy saját lábunkon megyünk előre , s így azzal vagyunk a ki velünk tart , s még jöhet idő a mi­dőn a Napló is utánunk fog sántikálni, mert hát ő ugyancsak tudja saját tapasztalataiból, hogy mi az a metamorphosis. Némelyek szerint márczius 4-én, mások sze­rint l­ökén s a legutóbbi hirek szerint tökén hivatik össze az országgyűlés. Ha valaki egy későbbi napra fogja azt tenni, igyekezni fogunk ennek hinni. Most nem hiszünk egyik dátumban sem, mert ez országnak órája Bécsben ütt, s azt nem halljuk csak érezzük fájdalmasan. rendőrségi hivatalszolgák fizetése x. y. 100 fülelő kém tartására . 10,000 — 25 kivóka díjazására . . 15,000 — botollak bérlésére . . . 100,000 — S a Napló még tegnap is a vasúti kölcsön sikeréről vezérc­ikkezett ! Sőt képes még holnap is megénekelni diadalát. Meg kell vallani, hogy igényei ugyancsak szerények lehettek, ha beéri a nagy semmivel is. Ma azonban a „Napló“ csakugyan gy­izes­delmeskedik a „N­­o­n“ felett, mert azon helyek egyikére hátrál okoskodása, a­hova — mint ré­gebben me mondtak már egyszer neki — ellen­zéki lapunk nem követheti őt. Tessék megítélni. „A tudósítások ezen cathegoriájába tartoznak a „Hon“ fent idézett sorai. Gróf Andrássy, s vele az illető bizottmány többsége, miként mi ér­tesülünk, fölöslegesnek nyilvániták a hadsereg­nek az alkotmányra való felesketését. — Véle­ményük szerint, annak kell az alkotmányra meg­esküdni, a ki parancsol, s nem annak, a kinek kötelessége az engedelmeskedés. Annak eskü­jében, a ki parancsol, van garancia de nincs semmi biztosíték annak esküjében, kinek en­gedelmeskednie kell. Az apostoli magyar ki­rály oly mód­ón esküszik meg az alkotmányra, mint nem esküszik Európának más alkot­mányos fejedelme. Megesk­szik Isten szabad ege alatt, az egyház, a nem­zet képviselete, a nép színe előtt, megesküszik, mondhatni, Isten és világ előtt. Ha valami a világon, szent az ilyen eskü, s ha valamiben a világon, ilyen esküben lehet és kell biztosítékot találni.“ Engedelmet kérünk a Pesti Naplótól, de mi valóban nem felelhetünk neki ezen okoskodásra. Nagyon el vagyunk foglalva Horváth Mihály magyar történetírásának tanulmányozásával, melyet lelkiismeretesen ajánlhatunk tisztelt szomszédunknak is, mint igen érdekes és épüle­tes egy olvasmányt. Hanem engedje meg, hogy figyelmeztessük egy másik dologra. A Napló ma tele van erős szavakkal, s beszél „koholmányról“ a Honban, s olyan állí­tásról, mely „tudva mond olyat mi nem való“ s a többi. Akarja-e a Napló e h­a­n­g­o­n folytatni velünk a nézetharczot ? Csak tessék. 14­­ rendelkezésére állunk s aztán el lehet készülve rá, hogy semmi circumlocutiót nem fogunk használni érzelmeink felöltöztetésére. Mi azt hittük, hogy mivel K­irály­Csernátony CD1 A „Pesti Napló“ tegnapi számában (M.) az e rovat kezelője ellen kel ki. A rovat kezelőjére vonatkozó durva kifakadásait mellőz­zük. Itt nem arról van szó, hogy mit jelezt a scorpio, mely jegy alatt írunk, hanem arról, hogy mit írunk. Legutóbbi számainkban a delegatiók „titkos“ üléseiből jött tanácskozások folytán rászólásun­­kat fejeztük ki Andrássy Gyula ellen, s mint­hogy Andrássy nézetét a delegatió jobboldali tagjai is magukévá tették, a delegatio majoritá­sa ellen is. Ezekből három pontot emel ki a „Napló“. Igaz, többet is kiemelhetett volna; mi azt is kérdeztük : van-e abban egy mákszemnyi igaz­ság, hogy a közel 10 millióra menő közös ka­tonai nyugdíjakban csupán az osztrák katonák részesüljenek, kik a 48-ik harczban ellenünk , a jog ellen küzdöttek, míg honvédeink, kik a király által szentesített törvények védelmé­ben lettek bénákká , teljesen ki vannak ab­ból zárva? Andrássy Gyula azt mondta, hogy van. Befolyásának kell tulajdonítanunk, hogy a delegátió majoritása Perczel idevonatkozó indítványát elvetette. Mért közös tehát az a nyugdíj, ha a 48-iki események folyama alatt szolgált osztrák kato­nák segélyt nyerhetnek abból, de nem az ugyan­azon időben szolgált honvédek ? Vagy csak ad­dig közös a nyugdíjak kassája,míg befizetünk, s mihelyt tele raktak, rögtön megszűnik minden közösség, minden paritás ? Ezt azonban érintetlenül hagyta a „Napló“ ; talán maga is szégyenli, hogy a magyar honvé­delmi miniszter az idegen városban székelő dele­gátió előtt ki tagadta honvédtársait. Lássuk a három pontot. E három pontra kö­vetkező felvilágosítást kellett volna adni a „Nap­lónak“ : Először: Annak a hét osztrák tábornoknak, kik a birodalmi minisztériumnál tanácskoznak, semmi köze a hadsereg vagyis inkább a honvé­delmi szervezéssel. Azok csupán priv­át passióból tanácskoznak. A felelős független magyar honvé­delmi miniszter Andrássy, és Taaffe a lajthántali honvédelmi miniszter készítik az illető törvény­­javaslatot. A legrövidebb idő alatt kész lesz, a­midőn a törvényhozások elé fog terjesztetni. Másodszor: A magyar katonaság feledkezteté­­sét ellenezte ugyan Andrássy a delegátió előtt, de csak azért, mert ezt teljesíteni e pillanat­ban, midőn még „egységes osztrák hadse­reg“ létezik, lehe­­tlen lett volna A magyar ön­ál­ó hadsereg azonban n­esokára létre jő. S ak­kor lesz helyén beszélni a fölesketésről. Harmadszor : Igaz ugyan, hogy néha néha (Úgy látszik a „P­eti Napló“ enyhítő körülmé­nyül akarja felhozni a „néha néha ‘ kifejezést a delegatió részére.) tartattak német discu-fzlók, a­miknek tartatni nem lett volna szabad, de most már e tekintetben is teljes épségben fentartatik a 67-ei törvény határozata, me­g mai napság hely­­reállíttatott a paritás a közös minisztériumban. Ha így szól a „Pesti Napló“, ezt még érthet­tük volna. Azt jelentette volna ez, hogy a kor­mány teljes erejéből iparkodik jót teremteni a rész alapon, s a­mennyire a mai világban csodák történnek, még reménységünk is lehetett volna eredményre. De a „Napló“ (M.) je nem így tesz. Gyanúsí­tásokkal vádol, koholmányoknak, elferdítések­nek nevezi tudósításainkat, de tények előállítá­sával semmit sem c­áfol. A „Napló“ előáll a hadügyminiszter nyilat­kozatával,­­ így a tábornoki bizottmány egye­düli felsége tájékozása végett tanulmányoz­za a honvédelmi kérdést. Jól van.Vegyük, hogy Kuhn miniszter szava „szent“, noha né­hány nap előtt az osztrák delegn­dó előtt tett nyilatkozatát még ugyanaz ülésen meghazud­tolta egyik minisztertársa, Becke. Tehát a törvé­nyhozások elé terjesztendő törvényjavasla­tt Andrássy és Taaffo készítik. Ennyit ugyan már nem mert mondani a „Napló“, de tegyük fel, miután a törvény ezt rendeli, hogy a törvény betűi csakugyan megtartattak. Mikép lehetséges, hogy a magyar honvédelmi miniszter, ha csakugyan készíti a javaslatot, a múlt héten még nem ismerte az elveket, melyek alapján e törvényjavaslat felállítatik ? Jóllehet a törvényjavaslat Andrássy szavai szerint rövi­deden az országgyűlés asztalára fog tétetni. Mikép lehetséges, hogy mindenről hallunk a vitágon, csak arról nem, hogy Andrássy és Taaffe dolgoznak a honvédelmi rendszer megálla­pításán ? Azt sokszor olvassuk, hogy Andrássy és Taaffe összejöttek ezen vagy amazon a fényes spireen, de azt soha, ho­gy összejöttek tanácskozni — a honvédelmi rendszer felett Azon pontra, melyben azt jegyeztük meg, hogy a delegátió bizottságaiban németül folynak a discussiók, azt mondja a „Napló“, hogy a bi­zottságok által egyes esetekben meghitt „szak­férfiak“ beszélhetnek oly nyelven, amily nyelven tudunk. S ha ez ellen is van kifogásunk, akkor nem értünk a törvényhez. Úgy­­ tehát a közös minisztérium tagjai : Be­cke, Benst és Kuhn nem mint közös miniszterek, hanem mint szakférfiak jelennek meg a bi­zottságok előtt, s mint szakférfiak tartnak ott dictiókat. Engedelmet,ezt csakugyan nem­ tudtuk. A törvényben az áll,hogy a delegátióknak a közös minisztérium nyújtja be az előterjesztéseket s ez előterjesztésekről köteles a közös minisztérium bármelyik tagja a bizottságok kívánságára felvi­lágosításokat adni.Hogy a közös minisztérium tag­jai cs­a­k addig miniszterek, mig átadják az el­nöknek előterjesztvényeiket s mihelyt aziránt kér­dés intéztetik hozzájuk, rögtön szakférfiakká vál­nak,ezt természetesen nem tudtuk; a „Pesti Nap­ló“ nagy (M) nek kiváltságai közé tartozik tör­vényt magyarázni. Hogy a delegatio albizottságai tarthatnak titkos üléseket, az ellen senki sem szólalt fel. De a törvény szavai, melyek szerint a bizottságok ülései rendesen nyilvánosak, nem azt jelen­tik, hogy minden, hazánk legfőbb ügyé­ben a leglényegesebb részek titokban tárgyaltassanak és titokban végeztessenek el. Nyilvános ülés nem azért van, hogy ott csupán a titokban elvégzet­tek emeltessenek határozatra. A törvény szelle­me, melyre némely esetekben, mint például a birodalmi hadügyminiszter kérdésénél oly na­gyon szeretnék hivatkozni, egészen mást kíván, mint az Andrássy befolyása alatt álló delegatio majoritása tesz. Ezen „szakférfiak“ „titkos ülések“-féle komé­dia, merőben kijátszása a törvénynek. E szerint a törvény betűje csak ezégér lesz, mely alatt törvénytelenségeket kiki kénye kedve szerint űzhet Végül azt említjük meg, amivel a „Napló“ (M.)-je ellenünk intézett czikkét kezdte. „Attól fél a „Hon“ —úgymond — hogy a kis ausztriai főherczegség be fogja magába olvasztani a nagy Magyarországot. “ Ez elménczkedés időtlenségét nem szükség a „Hon“ olvasója előtt komolyan fejtegetni. Ha a „Hon“ félne, úgy egyedül csak attól félhetne, hogy Andrássy kormánya 67 es kiegyezkedési politikájával önmaga fogná beolvasztani a nagy Magyarországot a kis ausztriai főherczegségbe. Ha félne , mondjuk, de nem fél, mert erre Andrássy úrnak nem lesz ideje. A „Hon“ tudja és vallja, hogy Magyarország a közös uralkodó alatt önálló független állami életre képes ; fájdalom, a kormány­párt más nézetben volt, midőn eldobta az országnak leg­főbb jogait s félénk gyerkőczként hajlott a kis ausztriai főherczegség lábai elé. — Rreichsrath felekezeti bizottsága f. b. 19 k én a kultusminiszter jelenlétében folytatta tárgyalásait azon módosítvány felett, melyet a kormány a feketezetek közti viszonyt rendez­ő törvényjavaslathoz benyújtott. A más egyházak czéljaira fordítandó járulékokra nézve hoszabb vita után a kormány pótczikkelye fogadtatott el, mely szerint egy vallásfelekezethez tartozi­k más felekezetnek czél­jaihoz járulni csak akkor kö­telesek, ha magánjogi, okmányok által kimutat­ható okokon nyugszik a kötelezettség, vagy ha telekkönyvileg biztosítva van. Igény azon­­ban csak jogi úton támasztható. A lelkész más felekezetbilitől szoladijakat atb. nem kö­vetelhet kivéve ha annak kivonatára valóban eljár tisztében, és ekkor csak a törvényileg megállapított díjra van igénye. Ugyan­ e módo­sítvány második pontja is elfogadtatott Figuly a pótlásával . A kényszer iskolázás más felekezet iskolájába nem engedtetik meg. Rechbauer in­dítványára elfogadta­­k e közbetétet . Az el­hunytak sírjáról a község tartozik gondoskodni és a hallottak eltakarítása az állam törvényei ál­tal endüszemlő ü­gy. Minden egyház és val­ási fe­lekezet egyházi szertartásait temetkezéseinés kittételei ér­telmében végzi. Az ünnepek iránti ha­tározatok a kormány k­íánsága szerint módosít­tattak, pótcéikül ez vétetett föl. Oly oskolákban, melyeket különböző felekezetűek látoga­nak a mennyire lehető az oktatás akként rendezendő, hogy a kisebbség is teljesíthesse vállán kötel­meit. Ezzel e törvényjavaslat utóbbi tárgyalása befejeztetett és azonnal előadó választatott. Bányászati ügyek. (Vége.) Nem akarjuk vádként de inkább szaraorító tünemény gyanánt felhozni, hogy a magyar or­szágos iparegylet, mely kebelében a bányaipar­­na­ky ön osztályt nyitott, tu­dtunkra — hogy más vidéki két ne emtlpoltuk — az abrudbánya verespataki több mint 300 bányatársulat nagy­számú birtokosai közül egyetlen egyet számit tagjai közt, — s fájdalom, ez arányban vannak más hasonnemü szellemi mozzanatok­nál is képviselve A magán bányaiparnak más érdekeit s az államházi viszonyait ez alkalommal bővebben fejtegetni nem kívánván, még néhány észrevételt vagyunk bátrak a kincstári bányászat ügyvitele felett koc­káztatni. Azon jelenség, melynek kedvezőtlen voltát a bányaiparnál a lefolyt évben általánosan észlel­nünk kellett, nem kevésbé lehangoló az állami bányászat állásánál, s jelesen az eddig mutatko­zó ügyvezetésnél. A hazai kormányzat egy ágában sem tapasz­­talhattunk annyi függést egy lát­atlan hatalomtól annyi merev mozdulatlanságot mint épen pénz­ügyi ressortjainkban, s így azok egyikénél az állami bányászat agendáinál is, s valóban erős hit szükségeltetett ahhoz, hogy ezen lidércz nyomása alóli felszabadulásunkat reméljük, ha­nem végül mégis megjött, megérkezett, de az ismert bureaucratiens rendszer egész apparátusá­val, elavult, merev és élettelen formáinak eg­ész­ légiójával; olvastak valahol, hogy az élaterca-

Next