A Hon, 1869. október (7. évfolyam, 225-251. szám)
1869-10-19 / 240. szám
240. szám VII. évfolyam. fir.t Shiv^tsf: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési (lij: Poft/in kííMvft. vhítv Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra • ...............................2 frt. 3 hónapra ••••• • • 6 n> hónapra....................................12 -Az esti kiadás különbdizéseért felülfizetés lánon kint...........................................30 *kr. Az alöüzetés az év folytán inden hónapban nem kezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Pest, 1869. Kedd, oct» 19. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási «lij. hasábos ilyféle betű sora ... 7 kr. Béhrg-dij minden beigtatásért . . 30 „ Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. —• íNyilt-téri 5 hasábos petit sorért . . 25 kr.■ Az előfizetési- és hirdetmény - dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. s^xw-iaasja Előfizetési felhívás a kSTAikerS lapokra i HON esti kiadás posták áldáseért felülfizetés J. Ft. IiOill aSTÖKft: Mim1 — 40 As oifieetáai díj au iflcte lap esimá alatt Pestre as Aíkenaemn11 feladdhivatalba (Barátok ere 7-dik szám) nt iisadő. 1 V. évra7.évre1hóraft kft kr ft kr 12 —6 — 2 — a különb »1 80— 80— 3 Becspesten 10 —6 — 170 , pót;’x 11 -6 50 190s a 1 60 BP ® FEST, OCTOBER 18 Pest, oct. 18. Többen tisztelt elvbarátaim közül abban a nézetben vannak, hogy az ellenzéket nem illeti a kezdeményezés a parlamentben, mert ez más alkotmányos országokban is a kormány kötelessége. Angliában is a kormány dolga a törvényjavaslatot előadni, melyet a korszükség pressiója tőle előkényszerít, s az ellenzék dolga csupán azon törvényjavaslatot a maga szempontjából bírálat alá vonni. Boldog Anglia! Bár mi is az volnánk! De mi nem vagyunk Anglia, hanem vagyunk Translatthaniának dualisticus társa, s nálunk a kormányra „két“ korszükség gyakorol pressiót: a magyarországi, és a bécsi korszükség. Azt is tudom, hogy ez az utóbbi hatalmasabb. Hogyan várhatjuk azt például, hogy a magyar kormány magától kezdeményezze a Magyarország pénzügyeit függetlenítő bankszabadság törvényét, midőn ezt a bécsi hatalommal okvetlenül súrlódásba fogja hozni s válságot képezend számára. Pedig ugyan erős korszükség követeli ezt; követeli nem csak az ellenzék, de sürgetve , unszolva, provokálva követeli a kormány leghívebb pártfele, a pesti kereskedelmi világ, és a kormány még csak a kisujját sem mozdítja e magyarországi korszükség pressiójára: a transzajbániai pressio hatalmasabb. Mit tegyen ilyenkor az ellenzék? Nézze csendesen, hogy a bekövetkezendő pénzügyi ruia hogyan temeti el a kormányt a mi hozzájárulásunk nélkül is? Az igaz, hogy mint párt a párt ellen, ezt tehetné legszokásosabban. Ámde ugyanazon pénzügyi ruia nem csak a kormányt és a mi ellenpártunkat, hanem a magyarországi közjóllétet is eltemeti. És itt kezdődnek a hazafiúi kötelességek a pártkötelességeken túl. Azt is hallottam ellenvettetni több tisztelt elvbarátomtól, hogy az ellenzéknek nem is szabad nézeteit pozitív alakban, mint törvényjavaslatot formulázni, mert lehet, hogy egykor, körülmények változtával, magunk sem fogunk azon nézetekhez ragaszkodni, s mai ajánlatunkat egy év múlva elvetendőnek tarthatjuk. Igaz, hogy vannak tárgyak, amikben az ellenzéknek törvényjavaslatot részletekig kidolgozni nehéz: ezek az administrationalis, ezek a közjogi kérdések. — De principális kérdésekben, mik philosophiai meggyőződésen, mik államgazdászati kétszer kettőn alapulnak, nincs lehetőség, hogy mához esztendőre más véleményben lehessek, mint ma vagyok. Nincs rá lehetőség, hogy bármikor is a „szabadság“ és a „szabadalom“ közül ne tudjam, melyiket kell választanom, hogy Magyarország pénzügyi függetlenségét ne sürgessem más országnak alárendelt viszonya ellenében; hogy az uralkodó vallást, szent széket ideálomnak fogadjam : — ez nem történhetik meg rajtam. Pedig hát épen ezek a concret tárgyak feküsznek most a közvélemény nyílt asztalán. Ezek a megtagadhatatlan, abrenunciálhatlan thesisek. Ezeket a thesiseket ne merné-e az ellenzék formulázni „ma“, attól tartva, hogy „holnapután“ megbánhatja az írásba adott formulázást ? Holott pedig az ellenzéknek volt bátorsága még a legkényesebb közjogi kérdésben is, minő volt az 1867-diki közösügyi megoldás feladata, egész részletes kidolgozott törvényjavaslattal a majortási javaslat ellenében föllépni, nem va tőle, hogy egy év múlva majd e positív nyilatkozatából a fejére fognak olvasni. Abban, hogy a kormány mozdulhatatlansága ellenében valamit tennünk kell, minden tagja az ellenzéknek egyetért: kérdés csak az, hogy a parlamentaris usus mit követel? Mit „lehet tenni,“ s mit „kell tenni,“ és mit „nem szabad nem tenni” az ellenzéknek. „Lehet“ az ellenzéknek interpellatiót intézni a kormányhoz az iránt: „szándékozik-e a kormány a korszükség által követelt ügyfelől törvényjavaslatot terjeszteni a ház elé.“ „Nemet“ aligha fog rá a kormány mondani, mert azt el kell róla ismernünk, hogy hazafiúság és szabadelvűség dolgában, amíg csak szép szóba kerül, igen bőkezű. Tehát „igen.“ De mikor? Már itt azonban otthon vagyunk Angliában ! Az angol parliamentben ha egy beadott bilit el akarnak temetni, nem végzik ki az agyonszavaztatás erőszakos halálával, hanem kitűzik a tárgyalását — hat hónap utánra. Ez annyit tesz, hogy „soha.“ Ezt már a mi kormányunk is tudja. Megtette az interpellációt Tisza Kálmán még a múlt országgyűlésen a kultuszminiszterhez : „Szándékozik-e a vallásegyenlőség iránt törvényjavaslatot terjeszteni a ház elé?“ Hogyne szándékoznék! Igen is! De mikor ? Angol hat hónap múlva. Az ítéletnapig várjon-e aztán az ellenzék? Nem. Akkor „kell“, hogy egy határozati javaslattal lépjen a ház elé,mely határozattal a minisztériumnak kötelességévé tétetik még a jelen ülésszak alatt a kívánt törvényjavaslatot előterjeszteni. És ha mégsem terjeszti elő? Akkor azután elutasíthatatlan kötelessége az ellenzéknek saját magának tenni le a ház asztalára az illető törvényjavaslatot. Így történik az épen a vallásegyenlőség, a szentszékek eltörlése, s a polgári házasság behozatala kérdéseivel. Mik közül az első az ellenzéki eljárás utolsó stádiumába jutott, míg a két utóbbi a második módszerre kényszerít. Amott magunk vagyunk kénytelenek törvényjavaslattal előlépni, a két utóbbiban pedig határozathozatalra hívni fel a házat. Vannak azonban ügyek, amik az eljárási fokozatok közt nem tűrnek el évek és hónapok időközeit; ilyenek a financziális ügyek. Ezekben egy kissé gyorsabban kell az első és utolsó tényt alkalmaznunk. Az igaz, hogy mint párt, magunkat rövidítjük meg, amidőnként a kormányt a szabadelvű előhaladásra, a nemzet kívánalmainak kielégítésére, a közjóllét helyreállítására, pénzügyeink függetlenítésére kényszerítjük; mert mint ellenzéknek az volna az érdekünk, hogy legyen az a kormány mentül gyűlöletesebb, tettei mentül fonákabbak, az elégedetlenség iránta mentül nagyobb és általánosabb, hogy bukjék meg a saját hibái által minél előbb; —csakhogy nem tudom, hogy „ily bukás“nál az, amit nyertünk lenne mint párt, ellensúlyozza-e azt, amit vesztettünk lenne, mint hazafiak, — mint magyarok, — mint birtokos osztály? És végül még egy ellenvetés: hátha az érem másik fele fordul? Hátha a kormánypárt compact majoritása még azon javaslatainkat is elveti, amik nem egy pártnézetnek, de az ország összes jóllétének alapján támadtak , mert megteheti. Akkor mi ország-világ előtt megtettük a kötelességünket; megmutattuk, hogy akarunk is, tudunk is tenni; — és aztán „Kurta szám a három!“ három év múlva a nemzetnek módjában lesz megadni, hogy „lehessen“ is tennünk , egy válság esetén pedig van a közvéleménynek kire mutatni ujjal: „ezek az életképesek.“ Mert nem kell elfelednünk, hogy van még egy harmadik is, ki magát életképesnek tartja, s „az“ nem számít se velünk, se Deákkal. Tehát mind a közügy, mind a pártügy érdekében erélyesen kell mozognunk, ha élni akarunk. úgy tudom, hogy akarunk. Jókai Mór: A baloldali kör kedden f. hó 19-kén délután 5 órakor értekezletet tart saját helyiségében. Azoknak, akiket illet. Pest, okt. 18. Vannak büntettek, melyekre a fenyitőcodexek nem tartalmaznak büntetést. — Ilyen volt Athénben az apagyilkosság Solon idejében. A törvényhozó nem birta föltételezni, hogy akadjon oly szörnyfiu, aki e gonosztettet elkövesse. Bízott embereinek erkölcsiségében. Vannak mulasztások, melyeknek elkerülésére a modern törvényhozások nem gondoskodtak kényszerítő rendszabályokról Ilyen a képviselőháznak a képviselők által nem látogatása. A törvényhozás nem föltételezhette,hogy valaki, akit a nemzet bizalma a legmagasztosabb, a legkitűnőbb megbízással tisztel meg, mely rendezett államban polgárt érhet, hogy valaki, aki e megtiszteltetés elérésére gyakran per fás et ne fás törekedett, sőt sokszor erkölcsi szempontból nem igazolható eszközökkel is szert tett, e megtiszteltetéssel járó legszentebb kötelmeket teljesíteni elmulassza. A törvényhozás azt feltételezte, hogy aki e kötelmek teljesítésére magában hivatást vagy kedvet nem érez, vagy azoknak körülményeinél fogva meg nem felelhet, az nem is fog e megbízatás után törekedni, s ha e kötelmek teljesítésének lehetetlensége az elvállalás után állott be, akkor lemond. Abból azonban, hogy némely bűntettre nincs megtorló, némely mulasztás elkerülésére nincs kényszerítő rendszabály, nem következik, hogy e mulasztást megrovás nélkül szabad elkövetni, ép oly kevéssé, amily kevéssé lett volna büntető czikk hiányában az apagyilkosság Athénben erény. Sőt ellenkezőleg. Épen e körülmény az, mely az ily mulasztások elkövetőit kárhoztatóbbakká teszi, mint azokat, akik oly kötelességeket mulasztanak, amelyeknek elmulasztása büntetést von maga után. Ha a hivatalnok, pap, tiszt, stb. nem teljesíti kötelességét : elbocsátják, s azzal punctum. A képviselő megmarad képviselőnek, míg mandátuma lejár, azt kötelesség-mulasztás miatt nem csaphatják el. Aki bűnhődik, az megfizeti bűnét. A bűnöst a büntetés — polgári fogalmak szerint — kiengeszteli a társadalommal. Megsértette a társadalmat , megbűnhődött érte. Elmondhatja a világnak : quittek vagyunk. De az oly mulasztás elkövetőjének, melyre nincs büntetés, épen a miatt, mert nincs büntetés, nincs is módjában recompensálni, helyreütni a mulasztást. Attól el van zárva az út, hogy a világgal quittelhessen. Örökre adós marad. És azért felette szomorú tünemény, ha valamely országban épen azokat a kötelességeket mulasztják tömegesen, melyeknek elmulasztására a törvényhozás még csak ne is gondolhatott, melyeknek egyetlen ellenőre a lelkiismeret, s ha épen ozt mulasztják, honnan a törvények iránti tiszteletnek, a szigorú kötelességérzetnek napként kellene szertesugároznia a parlamentben. Sokan vannak, kiknek e szerény figyelmeztetés szól. Hiszen a mai, a megnyitás utáni második ülésen, tehát már az ülésszak legelején, nem volt több jelen, mint 180 képviselő. Még annyi sem, amennyit határozatképességre a törvény megkíván. A mai ülésről, ha esetleg szavazni kellett volna, haza kellett volna küldeni a megjelent képviselőket is, mert határozathozatalra nem voltak elegen. E vád pedig ép úgy éri a jobb, mint a baloldali képviselőket. A 180 közül jobboldali 108, baloldali 72 volt jelen, nagyobb fele otthon maradt. Mily lelkiismerettel kívánhatják az ilyenek, hogy az általuk hozott törvényt tiszteljék mások, mikor ők maguk a legnagyobb tiszteletlenséget tanúsítják saját törvényük iránt? Szép dolog az a szüret, hanem az ország dolgát nem szabad miatta hátra tenni, annál kevésbé, mert az országgyűlésen önök nem helyettesíttethetik magukat — mint a szőlőben — vinczellérjeik által, sőt tulajdonképpen önök volnának azok, a kikre az Ur szőlejének mivelése bizva van. Tors Kálmán hallgatására, melyek előadásában megígéri,hogy kerülni fogja a szónoklati modort és száraz számok lesznek indokai. Jelenleg három külön tárgyról kíván előterjesztést tenni. Az elsőben előterjeszti a múlt 1868. évről a zárszámadást; második előterjesztése vonatkozik az 1870 iki államköltségvetésnek már befejezett részére , különösen a fedezetre ; a harmadik végre általában az államvagyonra (Halljuk!) A valódi alkotmányosság szempontjából nevezetes pillanatnak tartja azt, midőn, a mióta a magyar alkotmány fenáll, elsőben terjesztetik államháztartásról szóló számadás a törvényhozás elé azon czélból, hogy a törvényhozás azt az 1848: IV. és 1867: X. t. cz. értelme szerint vizsgálat és bírálat alá vegye. De nem csak a törvényhozásra, hanem a ministeriumra nézve is nevezetes pillanat az, midőn számot ad működéséről; mert kell, hogy nemcsak azon pillanat fontosságát érezzük, midőn alkotmányos jogainkat gyakorolhatjuk, hanem azt is, midőn törvényes kötelességünket lerójjuk. (Helyeslés.) Az 1868-ki zárszámadás hiteles példányát ezennel bemutatja és jelenti, hogy a sommázat és mérleg néhány melléklete már ki van nyomtatva, s ki fog a ház tagjai közt osztatni ; még közel 100 iv van nyomtatás alatt. A múlt évi országgyűlés alatt általa beterjesztett kimutatás az 1867-iki állambevételekről és kiadásokról valódi zárszámadásnak nem nevezhető; az 1867-ik évben rendesen megszavazott költségvetés nem létezett, az államadóssági évjáradék s a közös költségek viselésének aránya még meg nem volt állapítva; a közigazgatás egyes ágaira fordítandó összeg akkép vétetett fel, mint az még az 1867 ik év január 1- én, tehát a magyar minisztérium megalakulása előtt alkotmányos tárgyalás nélkül megállapittatott, a bevételek és kiadások az egész 1867- diki év folytán a még akkor közösen működő legfőbb számszék által könyveztettek, s a múlt évben általa bemutatott kimutatás is csak a pénztári eredményeket tünteti elő, s annak tételei a pénztári eredményre nézve állanak ugyan, de végeredményben csak akkor fognak befejeztethetni, ha a múltból fenmaradt közös követelések és tartozások iránt végmegállapodás fog keletkezni. A két pénzügyminisztérium közt ezek iránt folynak a tárgyalások , s reménye, hogy nemsokára még ez ülésszak alatt ez iránt is tehet jelentést a ház előtt. Vájjon a felmerült elvi kérdések miatt ezen jelentésben a két minisztérium közti egyértelmű megállapodást fog-e jelenthetni, azt most előre megmondani nem képes; ha közös megállapodás nem keletkezhetik, a beadandó jelentések alapján a két törvényhozásnak leend feladata a végelintézés iránt szükséges teendők felett határozni. Annyit azonban eleve is kijelenthet, hogy az eddigi tárgyalásoknál igyekezett az ország érdekeit szem elöl nem téveszteni. Az 1867 ik évi államháztartás pénztári eredményeit említett előterjesztés eléggé indokolja, s az 1868-iki zárszámadás az ezen ügyre vonatkozó adatok, azt kiegészítvén, biztos alapul szolgálhatnak az 1867-ik évi kezelés megbírálására. Az államszámadás összeállítása sok munkát igényel ugyan, de minden nehézség nélkül vihető keresztül ott, ahol az számos évi gyakorlat és létező szabályok szerint történik. Nálunk az első rendesen megszavazott államköltségvetésről szóló számadás összeállítása nagyobb nehézséggel járt, mert mindenekelőtt meg kellett állapítani magát a rendszert, mely szerint a főkönyvelési osztály, mint ellenőrző hatóság gyakorolja ezen hatóságát s kezdte meg a múlt év eleji működését, továbbá részletes utasításokkal kellett ellátni az egyes minisztériumok számvevőségeit, melyek csak az 1867. év végével rendszeresíttettek, hogy az összefüggés azok között szabályoztassék. De oda is kellett törekednie, hogy az elmúlt év számadásai a reá következő évben összeállíthatók és előterjeszthetők legyenek; — ámbár ugyan az 1867. X. t. sz. azt rendeli, hogy a berekesztett számadások terjesztessenek elő, s igy a törvény határozottan nem rendeli, hogy mindig a következő évben terjesztessenek elő a zárszámadások , mindamellett igyekeznie kellett, az elszámolásnál oly rendszert állapítani meg, mely lehetővé tegye a zárszámadásoknak a következő év végével leendő előterjesztését. Más államok: Anglia, Francziaország stb. példájára utal, hol a zárszámadások a reá következő harmadik évben terjesztetnek elő, és aztán folytatja. Hogy az általam óhajtott czél eléressék, akképen kell intézkednem, hogy az 1868. évre az utalványozások folyó évi mart. utolsó napján beszüntettessenek, a fizetések pedig csak apr. hó végéig történjenek. Eleinte az volt megállapítva, hogy a fizetések az év első feléig az az 1869. évi jun. 30-áig folyjanak, azonban meggyőződve arról, hogy ha a fizetések eddig tétetnek, lehetetlen leend, a legnagyobb igyekezet mellett is, az ellenőrző hatóságként függetlenül működő főkönyvelési osztálynak a számadásokat részletesen megbírálni s azok eredményeit és a mérleget oly időben összeállítani, hogy azt még ezen év folytán előterjeszthessem. Ezen intézkedés által, ha az némely közigazgatási ágazat pillanatnyi hátrányára volt is, a kívánt fontos czél, t. i. a zárszámadások beterjeszthetése, eléretett és bárki meg fog győződhetni az előterjesztésből s annak mellékleteiből, hogy az államfőkönyvelési osztály a legszigorúbb ellenőrzést gyakorolta. Az egyes minisztériumoknak számolni kellett az utolsó fillérig azon összegekről, melyek a pénztárak által a naplókban előszámoltattak, s hogy azokról az előjegyzés a főkönyvelési osztály által a legpontosabban keresztülvitetett, tanúskodnak a mérlegek,melyek úgy egymás között, mint a naplók eredményeivel teljes öszhangzásban állanak. De meg kellett állapítani s keresztülvinni az alkotmányos fogalmak szerint az elszámolás és ellenőrzés elveit is, úgy hiszem, a tisztelt ház helyeselni fogja, hogy e zárszámadás mind alakjára, mind berendezésére nézve az 1868-ki költségvetést követi, s így első tekintetre felismerhető, minden egyes kiadás mennyiben egyezik meg vagy tér el, a törvény által megállapított költségvetéstől. Az 1868-ki XXVIII. t. czikk értelme szerint, melyben az egyes főbb kiadási tételek állapíttattak meg, szorosan véve elegendő lett volna, ha a zárszámadás a törvényben előforduló tételek szerint készül, — azonban azon elvből indulván ki, hogy a lehető legrészletesebb számadás adja a legbiztosabb képét a pénzügyi igazgatásnak, eltérőleg az Ausztriában eddig divatozott rendszertől, a zárszámadásban nemcsak tárczák, fejezetek és czímek szerint, hanem a benyújtott költségvetési előszámítás rovatai szerint vannak a bevételek , kiadások részletezve, sőt a múlt és folyó évi hátralékok is rovatonként részletezve fordulnak elő, s így bátran mondhatom, hogy jelen számadás minden egyes részleteiben teljes tájékozottságot nyújt a múlt évi államkiadásokról. De jelen zárszámadás az eddig Ausztriában gyakorlatban volt zárszámadásoktól még annyiban is lényegesen eltér, amennyiben igyekeztem egy ily rendszert állítani fel, mely a valósággal mindenekben megegyező világos képet adjon az elért eredményről. Engedje meg a t. ház, hogy néhány szóval igyekezzem magyarázni ezen rendszert, mely ha jövőben is következetesen vitetik keresztül,a törvényhozás és pénzvilág előtt a zárszámadás mindenkor ki fogja mutatni, valjon gyarapodik e pénzügyünk, van-e valóságos hiány. Nem egy állam pénzügyére fejt ki ügyességet a valóságos pénzügyi állapot elleplezésére; én részemről azt tartom, valamint a bel- és külpolitikában, úgy a pénzügyi politikában is legtöbbet ér és lgtöbbre vezet a becsületes őszinteség, mert ha a mérlegnél a tisztán odaállított számok azt mutatják, hogy nincsen hiány, de gyarapodás, az új erröt és bátorságot kölcsönöz a követett utunk folyttására, ha pedig valóságos hiány és értékapadás mutatkozik, — jobb azt mindjárt első kezdetében felismerni, hogy bírjunk elég eréllyel, a bajt csírájában meg lehet orvosolni. Eddig a zárszámadás akkop készült, hogy kimutatta a bevételeket, bárhonnan jöttek azok, és a kiadásokat, melyek tényleg előfordultak ; — az általam behozott zárszámadási rendszer szerint pedig különbség tétetett,a jövedelem és bevétel, valamint a költség és kiadás között. Engedje meg a t.ház, hogy értelmezzem ezen szavakat.A magán szintúgy mint az államháztartásnál lehet valakinek egy évben nagy bevétele, de kevés jövedelme: például ha a földbirtokos termése lesz, az árak alacsonyak, úgy birtoka után az évi valóságos jövedelme csekély lesz; de lehet nagy bevétele, ha például múlt évi terménykészletét értékesitő vagy activ követeléseket hajt be; de lesznek sokan kiknek nincsen ily készleteik vagy követeléseik, s igy kénytelenek az ingatlanok egy részét eladni vagy kölcsönt felvenni, hogy azon évi kiadásaikat fedezhessék. Lehet sulyegyen a bevétel és kiadás közt, de könnyen megtörténhetik,hogy nincs sulyegyen a jövedelem s költség között; viszont mind a magánosnak mind az államnak lehet nagy kiadása, például ha hasznos beruházásokat tesz, jószágot szerez, kölcsön ad, valóságos költsége pedig, melyet háztartására ad, fordít,aránylag csekély, mely esetben vagyoni állása bizonyára csak növekedni fog, ha rendes jövedelmeiből fog a rendes költségeken kívül hasznos czélokra kiadásokat tehetni. így értelmezve ezen szavakat, nem mindig mondhatjuk azt, hogy az, kinek bevétele nem csekélyebb mint kiadása, jó gazda, de igenis mondhatjuk, hogy azon állam, melynek jövedelme egyenlő költségével, hiányban nem szenved ; ellenben az, melynek költsége évről évre kevesebb mint jövedelme, bizonyára gyarapodni fog s feleslegeit hasznos beruházásokra, vagy mint Anglia tévé, az adótelek mérséklésére fordíthatja. Ennélfogva a zárszámadás sommázata czímek, fejezetek és tárczák szerint egymás mellett mutatja ki a jövedelmeket és bevételeket, a költségeket és kiadásokat. Mérleg kétféle készült: az egyik a pénztári mérleg, mely mutatja az állambevételeket és kiadásokat, ellenben a jövedelmi mérleg mutatja az állam jövedelmet és költséget, és végre, hogy az egész elszámolás annál világosabb legyen, készült még egy vagyonmérleg, mint az egésznek zár- és próbaköve.A vagyonmérleg bizonyítja és kimutatja, hogy az államvagyon ugyanannyival szaporodott, amennyi felesleget mutatott a jövedelmi mérleg, és végre a vagyonmérleghez van csatolva négyrendbeli vagyonkimutatás, számadási ágazatok szerint elkülönítve az ingatlan államvagyon, a termesztmények, anyagok, szerek és eszközök, a követelések és tartozások és a pénztári maradványok, még pedig részletezve az 1867. és 1868-iki állapotok szerint, s minden tételnél ki van mutatva a gyarapodás vagy fogyatkozás. Végre az emlitett sommázaton kivül készítettem még két összehasonlitó kimutatást: az egyikben a jövedelmek és költségek, a másikban a bevételek és kiadások helyeztettek párhuzamba a költségvetéssel. Hogy ezen két kimutatás egymástól eltérő, az természetes s azokat hasonlítva az állam költségvetéshez, eltérő, sőt ellenkező különbségek mutatkoznak, s ez természetes. Melyiket kell azonban irányadónak tekinteni ? — bizonyára nem a bevételekre és kiadásokra vonatkozót, mely nem mutatja ki az államvagyon gyarapodását vagy A mai scrmunkból egy féliv melléklet van poatolva. Országgyűlési tudósítás. Lónyay Menyhért pénzügyminiszer felhívja a ház figyelmét pénzügyi előterjesztéseinek meg