A Hon, 1869. október (7. évfolyam, 225-251. szám)

1869-10-22 / 243. szám

Reggeli kiadás: 243. szám VII. évfolyam Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra..........................................2 frt. 3 hónapra..........................................66 hónapra.......................................12 „„ Az esti kiadás különküldéséért felülfizetés havonkint.............................................30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. TÁNCZA. Könyvismertetés. Kézikönyv mezei gazdák, gépészek, mozdonyvezetők és fűtők számára. Irta Petzval Otto. Kiadja Ráth Mór. Pesten 1869. Ára 2 frt. A mindennapi események bőven tanúsítják, mennyi áldást és hasznot hozaz egész emberiségnek a tűz és a víz, azon két elem, mely nem csak az élet nélkülözhetetlen szükségleteit fedezi, de mely a hasznost és kellemest is megszerzi, és az előrehaladást a leghathatósabban elősegíti; — de tapasztaljuk egyszersmind azok romboló hatását is, ha az őket zabolázó kéz alól felszabadulva,a természet, vagy emberi ész szabta határaikat áttörik. Ugyanez áll, de még fokozatosabb mérvben a két elem közreműködése által létrejött gőzről. A gőz az, mely a föld felületének távolságait megrövidítve, annak lakóit közelebb hozta egymáshoz, — a gőz az, mely roppant terheket könnyűséggel visz egy helyről a másikra, — a gőz szövi öltönyeinknek kelméit, a gőz csépli, őrli gabnáinkat, a gőz viszi helyettünk véghez legterhesebb munkáinkat sokkal jobban és pontosabban, mint mi minden erőnk megfeszítése mellett képesek lennénk, — szóval a gőz a civilisátiót egy század alatt ezredekkel viszi előbbre. De a gőz szintoly veszedelmes elem, mint annak szülői a tűz és a viz, — és sajnálattal tapasztaljuk azon számtalan áldozatot, melyek martalékául esnek, ha őt az ügyetlen vagy kevésbé gyakorlott kéz kellően féken tartani képtelen. A szerencsétlenségek mentői inkábbi kevesbítésére a kormányok sok gondot fordítottak,— így meg van határozva azon edények szilárdsága, melyekben a gőz termeltetik, elő vannak írva azon biztonsági készületek, melyek a gőzkazán fűtésénél eddig a legczélszerűbbnek találtattak, meg van szint úgy hagyva, hogy csakis ahhoz értő és megvizsgált egyének bánhassanak a gőzgépekkel, ügyelhessenek fel a gőztermelésre. De nálunk még egy lényeges feltétele a biztonságnak hiányzott, — nem létezett ugyanis semminemű oly munka, melyből a gőzgéptulajdonos vagy annak kezelői magoknak a hiányzó tapasztalatokat megszerezhették volna, — és azok, kiknek erre alkalmuk volt, csakis arra voltak utalva, hogy ezen tapasztalatokat más egyénektől eltanulják, vagy talán épen önkárukon szerezzék meg maguknak. Örömmel üdvözöljük tehát az e téren éppen Ráth Mór könyvkereskedésében megjelent „Mezei gazdák, gépészek, mozdonyvezetők és fűtők kézikönyvét,“ melyet derék tudósunk Petzval Ottó bocsájt az illető közönség elé, kinek neve már maga elég biztonságot nyújt arra nézve, hogy e munka a kitűzött rendeltetésének minden tekintetben megfelel. Ezen munkácskában elsősorban is a gőzgéptulajdonosok, minden további mennyiségtani vagy erőműtani előképzettség nélkül, kellemes olvasmány alakjában megszerezhetik magoknak a gőzgép ismeretét, megbarátkozhatnak annak minden egyes részeivel, felvilágosítást szerezhetnek magoknak minden ebbeli kételyeikben , — sőt még igen egyszerű számtani után magok is kiszámíthatják annak hatását. Feltalálják e munkában a gőzgépfelügyelők és fütők mindazt, ami a számukra előírt vizsgálat letételére nélkülözhetlenül szükséges, sőt gondoskodva van még azokról is, akik az egyszerű számvetési műtételekben kevésbbé jártasok. Hasonlókép megszerezhetik maguknak a kívánt ösmereteket azok, kikre a gőzhajók vezetése bizatik, és akik az ebbeli képességek kimutatására szigorlatokat tartoznak letenni. Ha még hozzátesszük, hogy ezen összesen csak 10 és fél évre terjedő munkácska igen csinosan van kiállítva, mindenütt könnyen érthető rajzokkal van ellátva, hogy az irályi modor mindenki által könnyen felfogható, bátran ismételhetjük, hogy e valódi hiányt pótló munkácska megjelenését a legnagyobb örömmel üdvözöljük. Pesten, octoberben 1869. Vész János Ármin műegyetemi tanár. Pest 1809. Péntek, oct, 22. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási díj: ® hasábos ilyféle betű sora ... 7 kr. Bélyegdij minden be.gtatásért . . 30 „ Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás n.elett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért . . 25 kr.az előfizetési- és hirdetmény -díj a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. PEST, OCTOBER 21. Pest, oct. 21. A „Pesti Naplódnak, vagy „magas“ megbízóinak úgy látszik nincsen ínyére, hogy Lónyay előterjesztvényei s egyáltalán Magyarország pénzügyi érdekei egy idő óta a napi sajtót igen élénken foglalkoztatják. Tiszt, kollegánk palástolatlan visszatetszéssel constatálja ma e tényt. Engem okol érte, csak az én visszajöttem óta kapott lábra e szörnyűség. Ha áll a szemrehányás, végre még azt hihetném, hogy visszatértem a hazába, a közérdek tekintetéből talán mégsem maradand terméketlen tett. E hit képes volna, sokfélére nézve vigasztalni és kártalanítani. Akár régi, akár újabb keletű, és bárkinek legyen köszönhető azon tény magában, hogy pénzügyeink a napilapok által élénken és behatólag tárgyaltatnak, úgy hiszem, mindenesetre örvendetes dolognak tekintendő. Minden alkotmányos államban az összes administratív ágazatoknak, különösen pedig a pénzügyi kezelésnek éber ellenőrzése a független napi sajtó legelső kötelességei közé számittatik ; a haszon, melyet ez által a közérdeknek részére hajt, legalaposabb érdemének tekintetik. A ,,P. N.“, mely olyannyira szeret az előrehaladt külföldre hivatkozni, e nézetet csak erősítheti Ellenben szívesen megengedjük neki, hogy Lónyay Menyhért urnak, az ő saját kézpontjából tekintve, elég oka van e szokás átültetését a magyar napi sajtóba, terhesnek és ínye elleninek találni. De hiába, már az úgy van, hogy nem lehet egyidejűleg mindenkit kielégíteni. Higgje meg a „P. N.“ hogy mi örülnénk legjobban annak, ha Lónyay ur munkája csak dicséretekre nyújtana alkalmat. De vajjon mi vagyunk-e oka, ha kézzelfogható tények, ha tiszta számok és adatok kényszerítenek bennünket, azon benső tiszteletet és csodálatot, mellyel Lónyay irányában viseltetünk, leküzdeni, és magasztaló dicsérek helyett a bírálat vádszavait intézni hozzá ? Fájdalom! egész Európában nem ismerünk pénzügyért, ki a kritikát olyannyira kihívná, mint épen ő. Kétféleképen történik ez. Lónyay kihívja a kritikát nagy financzbeszédeinek s u. n. okadatolásainak feneketlen üressége és példátlan képzeletszerűsége által; kihívja azt továbbá a határtalan szerénytelenség által, melynél fogva minden alkalommal teli kezekkel tömjénez önmagának, s teli torokkal énekli öndicsőitését. így például azt az ellenvetést teszi a P. N. irányunkban: mindegy, akárhonnan ered a megkülönböztetés egyrészt „jövedelem“ s „bevételek“, másrészt „kiadás“ és „költségek“ között, s hogy általán ismeretes-e vagy sem ; mindenesetre előnynek tekintendő, hogy a magyar pénzügyi kezelésbe általában bevezettetett. Azon „érdem“, hogy egy hatalmas baklövés nem követtetett el, vagy épen kijavíttatott, valóban nagyon csekélynek mondható, habár ellenkezője megbocsáthatlan hiba majdnem bűn volna is. Azonban mi sem vesztegettünk volna a számvitel ezen elemi pontjára egy szót sem, ha Lónyay ezen elemi megkülönböztetést valódi és névleges bevételek és kiadások között, — oly megkülönböztetést, melynek tekintetbe nem vételét mi julius hó 14-én tartott beszéde alkalmából megróttuk, — múlt hétfőn nem csépelte volna oly szélesre, és nem akarta volna újdon új találmánynak, saját „rendszer“-eként feltüntetni. Még azt is megengedhettük volna, például, hogy a netto és bratto budget kérdése fölött vitázni lehessen ; jóllehet ez a kérdés valósággal már nem is létezhetik, miután a tegnapelőtti számunkban felhozott okoknál fogva minden valódilag alkotmányos országokban s a pénzügyi tudomány minden értelmes képviselője által a brutto budget javára döntetett el. Maga a P. N. sem meri a netto budget rendszerét nyilvánosan védelme alá venni. Annyi mindenesetre áll, hogyha valamely miniszter oly dicsekvéssel, mint minővel Lónyay úr a múlt hétfőn élt, közlései igazságát s őszinteségét a ház előtt dicséri; a pénzügyi előterjesztések becsületességét s nyíltságát magának vindikálja, s ezt minden más előbbi, jelen és jövő pénzügyminiszter ellenében mint saját maga feltalálta monopolt állítja fel, — akkor nemcsak jogunkban, de kötelességünkben is áll arra emlékeztetni, hogy a nettobudget az igazságosságot, őszinteséget,nyiltságot és becsületességet egyenesen kizárja; hogy mindez csak a bruttobudgetben található fel, mely az adózó népnek kötelezettségeik s terheik egész terjedelmét tárja elébe, s az összes befolyt jövedelemről nyilvánosan számol. Mint magától érthető, a „Pesti Napló“ nem mulasztható el , ellenünk a hírhedt hat milliónyi meggazdálkodást s vagyonszaporodást felhozni, melylyel Lónyay úr hivataloskodása két első éveiben az államkincstárt boldogította. Ezen hatalmas darab aranynyal véli a kormánysajtó ép úgy rögtön agyonsujthatni a felmerülő kritikát, mint vélte Lónyay úr azt hamarjában aranyporrá morzsolhatni, hogy azt a világnak szemébe szórhassa. Azon általános, igen is komoly kétségekre, melyeket ezen hat millió realitása ellen felhoztunk, óvakodik ugyan a P. N. nagy bölcsen egyetlen szócskával is válaszolni. Megkimélendjük magunkat mégis azon felesleg fáradságtól, hogy reájuk ismételve visszatérjünk, miután azok megczáfolhatlanul megerősíttettek azon határozott részletes bírálat által, melynek Lónyay urnak számokmányai maguk már nyújtották az anyagot *) Elégséges, de a tárgy fontosságánál fogva fölösleges nem leendő bírálatot újból körvonalazni. Lehetőleg határozottan akarjuk azt formulázni, és a „P. N.“-tól ép oly határozott választ kérünk: a száraz és kérlelhetlen arithmetika nem hajt egy cseppet sem azokra a nagy szavakra, melyekkel a „P. N.“ dobálódzik, midőn a pénzügyminiszter lángeszüségéről, a haza megmentéséről stb. elmélkedik. *) Lásd a „Hon“ mai esti kiad.s Daczára azon vallomásnak, mely szerint az 1867. évről szóló számadások a bécsi kormánnyal való differentiák folytán nem zárathattak be, Lónyay ur e hó 18-án mégis azt állitá, hogy 1867-ben 2 és fél millió forintot megtakarított, és ez összeggel az államvagyont szaporította volna. Már pedig Lónyay pénzügyi okmányai maguk mutatják, hogy 1867 végén az az évi rendes jövedelmet illetőleg közel 86 milliónyi hátralék létezett, és hogy ebből az égés: 1868-iki év alatt nem hajtathatott be több 22 milliónál. Ámde fel sem tehető — s Lónyay meg sem kísérli annak állítását, — hogy a megmaradt 63 — 64 millió forintnyi hátralék az 1869. év első négy havában befolyt volna; ép oly kevéssé feltehető, hogy ez elévült hátralékokból ne kelljen egy tetemes összeget véglegesen elveszettnek tekinteni. Következik ebből logie, hogy a „megtakarított“ 2 és fél millió csak papiron létezik ; valósággal pedig az 1867. év tettleges zárszámadásnál lényeges deficitet hagyand reánk. 1868-ban, midőn Lónyay egyedüli ura volt már a helyzetnek, s melyről végleges számadást állít nyújtani, a pénzügyér ur 3V2 millió forintot akart „megtakarítottnak s az államvagyon szaporítására „forditottnak“ feltüntetni. Ámde Lónyay ur saját számadási okmányaiból mutattuk ki, hogy 1868. végén csupán a rendes jövedelem is 21 millió forintnyi hátralékban szenvedett. Feltéve, hogy e hátralékoknak csak egy hatodrésze mutatkoznék is be nem hajthatónak, az a csodálatos 3 A millió azonnal füstbe megy. Azon föltevést pedig, hogy az 1868-ik évi hátralékokból csak egyhatod rész veszne el, mindenki nagyon szerénynek fogja elismerni, ha tekintetbe veszi, hogy az egész 1868. év folytán az 1867 -ki 86 millió frtnyi hátralékból nem hajtathatott be több mint 21 millió forint. Ezek nem ellenzéki bírálatok, melyeket kedvetlenül lerázni igyekezik a P. N.; ezek tények, hivatalos számok, melyeket nem lehet elvitázni. Ezek Lónyay f. hó 18-dikán elmondott pénzügyi expozéját a legtarthatlanabb ámításnak, a legmerészebb képzelgésnek tüntetik fel, melyet valaha pénzügyminiszter egy ország képviselői elé tárt. Nyíltan bevallva: alig merjük Lónyay urat oly vétkesnek tartani, mint minőnek ez ama kiáltó ellentét, mely országgyűlési bizonygatásai és saját számokmányai között létezik, feltüntetik. Mert ez a legszemtelenebb szédelgés volna, mit valaha pénzügyminiszter egy ország irányában magának megengedett, ha Lónyay úr ismerve zárszámláját, vagy azt csak futtában is olvasva, merészelte volna feleségeit s államgazdagitári fantasiáit nyilvánosságra hozni. A dolog csak úgy történhetett, hogy Lónyay úr a hivatalnokai által összeállított számlazárlatok eredményét vizsgálat nélkül elfogadta, s tisztán névleges számtételeket vevén fel valóságul, felépítette a futóhomokra, hírhedt meggazdálkodásai légpalotáját. A higgadt gondolkozású közönségre bízzuk megítélni: minő szilárd alapokra fektetett pénzügyi jövőnek nézhet Magyarország elébe, ha az ily építész kezére marad bízva. Horn Ede: Meghívás. A pesti népkör ideiglenes választmánya tagjait, szombaton okt. 23 án este 6 órakor tartandó gyűlésre, a kör saját helyiségében (Dohány- és Sipócza szöglete, Kassovitzház) tisztelettel meghívom. f Jókai Mór, , ideiglenes elnök. f A baloldali kör pénteken f. hó 22-én d. u. 5 órakor értekezletet tart saját helyiségében. Az országgyűlési pénzügyi bizottság ma délután öt tagú bizottságot küldött ki kebeléből a Lónyay pénzügyminiszter által előterjesztett államzárszámadás megvizsgálása és e vizsgálat módozata fölötti javaslattétel végett. A bizottság tagjai: Ghyczy Kálmán , Bittó István , gróf Bethlen Farkas, gróf Zichy József és Wahrmann M. országgyűlési képviselők. fi ? ■: ifj "•• 5; W 0..í* Országgyűlési tudósítás A képviselőház opt. 21-ki ülése d. 12 órakor. Elnök : Somsich Pál; jegyző Széll Kálmán. A kormány részéről jelen voltak Horváth B., Lónyay M., Mikó I. gr., Gorove L, Festetics Gy. gr., Bedekovics K. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök bemutatja a beérkezett kérvényeket, nevezetesen : Komárom megye kérvényét, melyben Bihar megyének kérvényét pártoltatni kéri; Árva megye kérvényét, melyben az 1868 ki ujonczozási t. ez. 30. § át módositatni kéri, a m. kir. ministerium alsóbbfoku hivatalnokainak és tisztviselőinek kérvényeit, melyben az 1870-ki költségvetésben előirányzott javukra szolgáló tételeket elfogadtatni kérik. Az utóbbi két kérvény Zsedényi indítványára egyenesen a pénzügyi bizottsághoz utasíttatott. Somogy megye Babocsa járás elöjáróinak a Dráva szabályozását sürgető kérvény, miután a Dráva kiáradása nemcsak a vidék lakóinak személyét, hanem vagyonát is fenyegeti, egyenesen kiadatott a közlekedődrainisternek. Miután elnök Ráday László sz. endrei, Salamon Tódor lublói, Samassa József, aranyosmaróthi , Henter Géza oláfalvi , Berzenczei László marosvásárhelyi megválasztott képviselők megbízóleveleit bemutató, az állandó igazoló bizottság sorsolás utján kiegészíttetett. Ezután egyes képviselők nyújtottak be kérvényeket. Berecz Ferencz a gyöngyösi, Vajda János a siklósk. iparosok kérvényét nyujták be, melyben az iparügy rendezését kérik. Gál Endre Zalamegye Tűrje közönsége kérvényét nyújtja be, melyben tanítójuk nyugdíja fizetése alól kéri magát felmentetni. Jankovics Gyula Bácsmegye Csantavér községe kérvényét mutatja be, melyben a 13 hó óta tartó szabályellenes katonai beszállásolás alól kéri magát felmentetni. Irányi Dániel két kérvényt nyújt be. Az egyik a testi büntetés eltörlésére, a másik egy magánosnak 48-ból elmaradt fizetésének megtérítésére vonatkozik. Perczel István a faddi úrbéri zselléreknek kérvényét nyújtja be, melyben kérik , hogy az 1865/8. évi Oszággyülésen elintézetlen maradt, s a faddi földesurak, kiválóan Bartal György ur ellen intézett folyamodásuk, e mostani országgyűlés által, a hűbéri viszonyok iránt szőnyegre kerülendő tjavaslat tárgyalásakor figyelembe vétessék. Ordódy Pál két kérvényt mutat be, melyben folyamodók magyar bankjegyekben szenvedett káruk megtérítését kérik. Mocsáry Lajos a tiszamelléki helvét hitvallású egyházkerületnek a vallásbeli jogegyenlőség tárgyában irt kérvényét nyújtja be. Mindezen kérvények a kérvényi bizottsághoz utasittattak. Jókai Mórnak a bankügyben tett s a baloldal által helyesléssel fogadott interpellatiójáral (lásd tegnap esti kiadásunkat), Lónyay M. pénzügyminiszter kijelenti, hogy miután e fontos ügyben a jelen viszonyokra vonatkozólag minden adagokat szándékozik előterjeszteni, válaszát a legközelebbi ülések egyikében adja elő. (Helyeslés.) Szakácsi Dániel a következő interpellator intézi az összes minisztériumhoz : 1-ör. Miért hagyattak abba a tiszai és tiszabodrogi átmetszések, különösen a tiszabodrogi II-od osztályban, sőt általában az egész Tiszai folyamon. 2- or. Mily okból maradt el a II-ik osztálynak számára utalt azon összeg, mely csak részeit képezi azon tetemes veszteségeknek, melyeket a tisza-bodrogi szerkezet birtokosai a vizek áradásai és az átmetszések hiányai miatt töltéseikben szenvednek. 3- or. Van-e komoly szándéka a kormánynak a tiszavölgyi vidék válságos helyzetén segíteni, mikor s mily eszközökkel. 4- et. Tekintve az 1847—8-ki XXX-dikt. czn mi czélja van a kormánynak jövőre nézve a Tisza szabályozási művelettel, a társulatokat, továbbá a szabályozás fentartását, s általában a folyó hajózható képességét illetőleg. Gorove István kereskedelmi miniszter benyújtja az iparviszonyok rendezésére vonatkozó törvényjavaslatot, továbbá a Poroszországgal, német szövetséggel s a délnémet államokkal kötött távirdai egyezményt. A ház kinyomatásukat rendeli el. A közp. bizottság véleményes jelentései. Napirendre térvén a ház, felolvastatott a központi bizottságnak a bírák áthelyezése és nyugdíjaztatásáról szólójavaslat iránti véleményes jelentése. A központi bizottság azt általánosságban elfogadtatni ajánlja. Részleteire nézve igen csekély módosításokat hoz javaslatba. Olvastatott a közp. bizottságnak az igazságügyminiszer által előterjesztett a büntetőtörvény gyakorlatára és Irányi D. által benyújtott, a teszti büntetések eltörlésére vonatkozó tjavaslatok illetőleg tett jelentése. A jelentés így szól : A közp. bizottság tanácskozás alá vévén mindkét törvényjavaslatot, a tárgyalás alapjául az igazságügy miniszerét azon okból, mert nemcsak tágabb körűnek találta az Irányi D. képviselő által benyújtott törvényjavaslatnál, hanem azon részében is, melynek tárgya amazéval azonos, elvben helyesen megegyezőnek ugyan, de részleteiben jobban kifejlettnek ítélte. Az osztályok örömmel üdvözölték a testi fenyítéknek ezen — a középkorból reánk íratott, az emberi méltóságot lealacsonyító , a becsületérzést mélyen sértő büntetés nemnek eltörlését. A jogegyenlőség, a közművelődés humanismus elutasíthatlan követelményének ismeri a bizottság azt, hogy törvénykönyvünk n apjáról ezen homályos pont elháríttassék és azért teljes készséggel tette magáévá a törvényjavaslat elveit. De másfelől nem mulaszthatja el aggodalmát kijelenteni a felett,hogy büntető törvényeink tökéletlensége és börtönügyeink rendezetlen, nagy részben elhagyatott állapota oly hiányokat képeznek, melyek épen nem nyújtanak biztosítékot az iránt, hogy nem fogják-e magukat a A jövő katonái. 1. Zürich, oct. 18. Nemrég közelünkben csata volt. 900 ember lövöldözött egymásra töltött fegyverekkel s ágyukkal, úgy hogy a föld is rengett bele, de baj nem lett belőle, mert golyó nem volt a csatatéren. Mindössze is az ifjúság tartott gyakorlatokat. Ilyen csaták nem lehetnének hazánkra nézve sem veszélyesek, mert a kora fegyvergyakorlatok az ifjúságnak örömet szereznek ésja hazának hasznos harczképzett ifjakat nevelnek. Annál is inkább kész vagyok az itteni rendszerről felvilágosítással szolgálni, mivel hazánkban, hol 20 éven keresztül az ifjúság virágkorában szakittatott ki a bűnszeretet gyökerével együtt, hogy idegen hiúságok hervadásig bü díszévé legyen, hol katonának hurczoltatva, nem gyávaságból, de felsőbb czélt nem látván szemet, futni tanult; hol ez időben irtózott az anya szeretett gyermeke kezében lőfegyvert látni: ily hazában ilyesmiről még máig is alá mernek álmodozni. De tanuljunk azon nemzetektől, melyeknek szerencsésebben világított a politika napja, azon idő alatt, midőn Európa a mi rablánczaink csörgését hallgatta. Hogy itt többet költ az állam az iskolákra, mint a katonaságra, ismeretes. Eléggé mutatkozik ez külsőleg is. Bárhol járjunk, keljünk, nem a katonaság egye ruhái, nem a színházak s redoutok, sőt nem a templomok, hanem az iskolák azok, melyek palotái s házai díszelegnek, mint a közjó szeretetének firól fira hagyott örök emlékkövei. Gyakorolják itt a szellemi erőt mely ma sokkal nagyobb hatalom, mint a katonai hatalom hóditó vaskeze. De gyakorolják egyszersmind a nemzet külső erejét is, és a fegyvergyakorlatokat tanulmányok mellett egyenletes folyamban tartják meg. Minden községnek saját elemi, és minden cantonnak állami canton-iskolája van, mindkét nem számára. A másodtanoda növendékei már lehetnek az első osztálytól fogva kadétok, mit legnagyobb rész meg is tesz. Mindnyájan tanodailag köteleznek a gyakorlatokon megjelenni. Puskáik még előltöltésüek, de esztendőre őket is előléptetik a hátultöltőkig. Vannak dobosaik, ágyúik, sőt katonai zenekaruk. Csak több évben egyszer tartanak a kantonok manővert, milyet magam is legközelebb mint mulattatót, tanulságost és hasznost örömmel láttam. Minden oldalról vasútvonaton s gőzhajón érkeztek a kicsinyek. A polgárok egyenkint aláírás folytán fogadtak magukhoz vendégekül nehány — ad vocem — embert. Délután táborba szállott a kis emberek nagy serege. Ámbár maguknak vannak tiszteik, ezek alárendelve voltak nehány rendes sorezredből való főtisztnek, kik a kicsinyekkel commilitálni meg voltak bízva. Két csapatra valónak osztva, melyek sorkatonák, vadászok s tüzérekből állottak. Mindegyik el jön látva egy értesitvénynyel, melyben tudtára adatik mindenkinek, hogy a leendő csatatér recognoscálva s térképezve, s egy példány is mellékelve van, hogy azt minden közkatona szorosan tanulmányozhassa. Azután őrségit hagyva hátra zenekaruk után, melynek tagjai közül egy kevéssel volt nagyobb bombardonjánál, a testgyakorlat terére mentek, hol a nagy sereg tényleges testmozgásai nem kevéssé gyönyörködtették a nézőket. Visszatérve a táborba, ott vacsoráztak, mire este jön, melyet tűzijátékok köszöntöttek. Alig hogy átaludtam az élét, kora reggel dobpergés riasztott fel. 20 kis dobos verte az ébresztőt, minden utczát átjárva katonásan. Lementem a táborba , de (katonai nyelven szólva), az appell már megtörtént, s a jövő katonái díszmenetben mentek a városon keresztül a csata színhelyére. Pinkoss Sándor.