A Hon, 1870. április (8. évfolyam, 74-98. szám)
1870-04-20 / 89. szám
89. sisám. VIII .Évfollya: Rengett Manas. Pest, 1880. Szerda, april 20. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési 4 Ij. Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.......................1 frt. 85 kr. 3 hónapra.......................5 , 60 „ 6 hónapra . . . . 11 , — „ -«esti kiadás postai különküldéséért felelés havankint .......................30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkeszési iroda : Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási dij: 6 hasábos ilyféle betti sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beitatásért . . 30 a Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek feL — Nyilt-téri 6 hasábos petit sorért . . 25 kr. feg» - Az előfizetési- és hirdetmény - dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. A lap szellemi részét illető minden közlemény szerkesztőséghez intézendő. 'Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési árak N“ april— júniusi évnegyedére. April—júniusi évnegyedre . 5 frt 50 kr. April—septemberi félévre . 11 „ — „ April—decz. 3 negyedévre . 16 „ 50 „ Az esti kiadás postai küclönktüdéséért felülfizetés havonkint 30 „ Pest, martius hóban 1870. A „HON“ kiadóhivatala. PEST, Al BIL 19. A senatusok és főrendi házak azonossága. Nem igen régen a franczia plebiscitumról azt írtam, hogy a franczia kormány a népet úgy fogja megszavaztatni a mint akarja, és ha czélját el nem érné, a kudarczot is győzelemnek fogja hirdetni. És ime ugyanezt más szavakkal Roucer maga a Senatban minden tartózkodás nélkül ki is jelentette, mégpedig magának a Senatnak nagy megelégedésére, mert míg a nép csak együgyűségből cselekszik az ország érdeke ellen, a kormánytól kinevezett és tőle függő testületek öntudatosan szolgálják az absolutizmust, sőt kívánalmait lakájbuzgósággal előzik. Mikor a Senatus-consultum valamenynyi czikke már el volt fogadva, Brenner csupa kíváncsiságból a plebiscitum formulázását tudni kívánta; arra Rouland hirtelenkedve azt vélte felelhetni, hogy annak épen oly egyszerűnek kell lenni, mint az 1852-dikinek. Lassabban kiáltá fel Rouher, a mostani plebiscitum nem ugyanaz, mi az 1852-diki volt; nem a császárságot bocsátjuk a nép szavazása alá, hanem a szabadelvű reformokat. Ez egészen más, nem szabad a jelen plebiscit lényegét az előbbivel összetéveszteni. Rouher szavainak értelme világos; ha a plebiscitum ellen szavaznak, a Napoleonisták azt fogják mondani: ez annyit jelent, hogy a népnek nem kell parlamentáris kormány; ha pedig a plebiscitum mellett szavaznak, az megint azt jelenti, hogy a császárnak bizodalmat szavaztak. Roucher szavainak keresett is mindjárt a baloldali sajtó ellenszert, s ez az abstentio. A hivatalos sajtó ellenben pártját összedobolja, hogy szervezkedjék az abstentio ellen. Girardin Emil leleményességének és a nyilvánosságnak egész arsenáljával felfegyverkezett, hogy a nép tömege, voksolásra, tehát nem abstentióra bivassék. Francziaországban soha törvényjavaslat nem mutattatik be a nélkül, hogy az hosszabban ne indokoltatnék,annál inkább kellett a Senatus-consultumot indokolni, mely Francziaországnak új alkotmányt ad. Devienne mint a Senatus-consultum bizottmányi előadója nem is fukarkodott —LJXl8WPHgBSBw^,tl18—8BWWWBB fenhéjázó szavakban. Úgy látszik egy periódus különösen megtetszett a császár által kinevezett és jól fizetett Senatoroknak. Kiírjuk , hogy hazánkat hasonló szolga intézményi testülettől óvjuk meg. „Mindenütt, mond az indokolás, ahol a monarchiai kormányforma meg van szentesítve, már a hagyományok erejénél és az ország helyzeténél fogva fegyverben álló és vetélkető nemzetek közt, melyek a fejedelem intése szerint cselekesznek, mint mindennemű szükségeknél fogva, melyeket a história nyilvánosságra hoz, mindenütt azon testület, mely különböző nevek alatt a franczia Senat hatási körét képviseli, hivatva van, hogy a fejedelem oldalán conservativ hatást gyakoroljon. Ha eredetétől eltérne, ha kineveztetése a kikerülhelen változásoknak és az instabilitásnak, mint a választásból támadó következéseknek ki lenne téve, hatása a dolgok erejénél fogva természetellenivé lenne. Az alkotmány hazugsággá válnék, s a kormánynak oly nevet adna, mely őt többé nem illetné.“ Ezen okoskodásnak rövid foglalatja ennyiből áll: jaj, vége lenne a császárságnak, ha a császár maga a senatust ki nem nevezné, vagyis: mi senatus, mi egyedül mentjük meg a monarchiát. Nem ok nélkül mondja erre a párisi „Presse“. A bizottság eszméje, hogy egy oly senatus, mely választott elemeket venne fel magába, egyenesen a köztársaságra vezetne, egészen hamis. Tőszomszédságunkban Belgiumban a senatus ugyanazon választók által választatik, mint a képviselőház tagjai, azért a senatus Belgiumban még nem superfotatio és Belgiumnak sincs azért szándéka köztársasággá lenni. Erre a belga sajtó is felel, Devienne, úgymond a sajtó, meg lehet nyugtatva, hogy egy olyan senatus mint a belgiumi, mely csak azon polgárok közöl megválasztható, kik 1000 holland forint adót fizetnek, semmivel sem jobb vagy szabadabb elvű, mint a franczia senatus. Ily értelemben egyébiránt nem csak a belga sajtó, hanem az ottani igazságügyminiszter is szólt, midőn a senatus a munkás és munkaadó , valamint a cseléd és úr közti viszonyokról szóló törvény azon módosítását visszaküldte, mely eltörli a törvény azon rendeletét, hogy a munka- vagy szolgabér és a teljesített bérfizetések mennyiségére nézve az ár állítása hitelesnek vétetik. A belga miniszter szavait, melyeket nem mint nálunk püspöki, mágnási és kormányhivatalnoki felsőház, hanem egy választott testület előtt mondott, a magyar mizgos főrendeknek nyugalmas meggondolás végett ajánljuk, miszerint ne elevenítse fel az 1848-dik év előtti nunciumok és renunciumok szomorú visszaéléseinek boszantó emlékezetét. A belga miniszter ugyanis azt mondá a belga felső háznak: „Önök uraim,nagy ildomtalanságot követnek el, ha oly véleményt engednek a nép közt elterjedni, hogy önök gyülekezetében népszerű és sociális reform nem találhat rokonszenvre. Önöknek elsőknek kell lenni, hogy eredetüket felejtessék el, és hogy több gonddal, több lelki nagysággal vizsgálják meg mindazt, mi a társaság külön osztályait érdekelheti. Honnan származik önök privilégiuma? Nemde csupán a vagyonból? Kötelességük tehát annál nagyobb, és inkább oda kell törekedniük e privilégiumot elfelejtetni, mint az országot reá emlékeztetni. Más hang és más magatartás súlyos veszélyt hozna önökre.“ Pedig a belga kormány az ottani felsőházat feloszlathatja mikor akarja, miszerint a választók határozzanak, de minden új választás emlékezetbe hozza a választóknak a census privilégiumát, és a választási szabadság korlátozását.És ha már ez másutt veszély, mit mondjunk mi a mi mlzgos főrendeinkről ? L u d v i g h. A Pesti népkörben szombaton ápril 23-án este Hindy Árpád tartja ez idényben az utolsó felolvasást. TARCZA: Fekete gyémántok. Regény öt kötetben. Irta Józkai Mór HARMADIK KÖTET. (Folytatás.) Kettőt „előre.“ Kard párviadaloknak az a mulattató előnyük van, hogy azokat nem szükség titokban tartani. Azokról a megelőző estén mindenütt beszélnek, mint egy érdekes fogadásról. Legközelebb történt ugyan egy pár eset, hogy a kardviadalnak halál lett a vége, hanem azért ezt még sem környezi olyan mysterium, mint a pisztoly viadalt. Aztán a segédekre nézve sem jár olyan nagy veszélylyel. Ha valamelyik fél elesik kapott sebeiben, az orvosi parere igen szépen bebizonyítja majd, hogy nem a kapott seb miatt halt meg, hanem volt valami organikus baja, mely két huszonnégy óra múlva úgy is megölte volna, s ugyan ki csapna lármát 48 órai életért — a mai világban ? A Salista őrgróf és Iván között végbemenendő párbajról is úgy beszéltek már casinószerte, mint valami színre kerülendő új operáról. Salista maga beszélt róla legtöbbet a casinóban a kandalló előtti társaságnak ebéd után hat órakor. Ott volt a négy szekundáns is. Az előkelő fiatalság jól ismeri egymás vívó tehetségét a vívómesternél való gyakori összepróbálkozásból. 8 az ilyen találkozásoknál előre meg képes ítélni, ki mennyire lesz győztes ? Salista, mint különös jó vívó van kikiáltva. Sok párbaja volt már s azokban mindig megpiszkolta ellenfeleit. Van neki egy mestervágása, melyet ritka vívó tud elhárítani. Egy gyors alsó vágás, mely az ellenfél kardhegyét megkerülve, annak altestét hasitja végig. Ha pedig tökéletesen felfogta az ellenfél a vágást, az által úgy kijött a tempóból, hogy okvetlenül fedetlenül hagyta az arczát egy rögtön rákövetkező külső vágásnak. Salista nem érezte magát feszélyezve a mai nap megelőző párbaja által. Más helyzetben ugyan hasonló körülmények között az illető legalább néhány hétig nem mutatná magát a társaságban s a társaság is éreztetné vele, ha mutatja magát, hogy magaviselete nem volt egészen correct; de bizonyos időkben minden lehető, s aztán mi nem vagyunk olyan szigorúak. Salista őrgrófnak szabad volt hetvenkedni a holnap történendőkről. — Majd meglássuk, mit tud a tudós? Ez rém mathematica, mint a pisztolylyal lövés. Majd megkérdezzük, hogy tudja parírozni az alsó terezet ? Mikor a kard egyszerre alulról felcsap, sutty! Géza gróf meginte a henczegőt. — Barátom. Neked tekintetbe kell venned azt, hogy Iván igen lovagiasan járt el irányodban, mikor elfogadta a pisztoly után a kardot. És aztán azt tekintsd, hogy ő egy igen tisztelt tudós egyéniség, akit az ország becsül és hasznára válik. — Jól van, jól no! Ne féljetek semmit. Nem ölöm meg. Csupán csak az orrából vágok le neki egy csipetnyit. Ejh no ! Csak emlékül eltenni valót. A patvarba ! Hiszen lehet valaki orr nélkül is igen tudós ember! Hisz nem az orrával szívja fel a tudományt. Legalább nem eleget neki az orra, mikor a telescopiummal csillagokat vizsgál. Erre azután Ödön gróf is felszólalt , erélyes tiltakozást bocsátott közre ügyfele orrának javvára. Végre is Salista grófnak be kellett érni Ivánnak egy fülével. Többre engedély nem adatik. Ödön gróf az ellen is protestált. „Érd be egy tisztességes kézvágással. Az egész dolog nem érdemes többre.“ István gróf azonban azt az észrevételt találta kiszalasztani: — Kedves Salista, hátha az talál megtörténni, hogy az a földalatti ember kaszabol téged össze ? — Mit? pattantfel a kapitány, szétterpesztett lábakkal állva meg a kandalló előtt. Két „vér“-t adok neki. Két vágást engedek tetetni magamon előre: kettőt a karomra, s akkor gázolom össze! Fogadjunk rá ! Ki tartja a fogadást ? E nagyszerű henczegés berekeszté a tárgy fölötti vitát s oszlásra bírta a társaságot. A kérdés csak a körül forgott, hogy a szekundánsok elég ügyesek legyenek közbeelegyedni, mielőtt a cievant zuár a tudóst tönkre silányította. Másnap reggel korán találkoztak a felek a zugligetben. A Fáczán vendéglő nagy táncttermét fogadták ki vivóhelynek. A segédek eleve behinték az egész teremet hosszában kréta porral, hogy a vívók ele csúszszanak rajta. Azután a mellékszobában levő két félt felszólták, hogy minden öltönyét vesse le övig. Akkor kivezették őket a terembe. Helyet nem volt szükség húzni, mert a terem körös-körül ablak. Mikor a kardokat előhozták, tudatták velük a feltételeket. „Első vér. A szúrás ki van véve.“ Salista protestált. Első vérre nem megy. Vívjanak addig, mig egyik fél iiképtelen nem lesz. Mind rátámadtak, hogy capacitálják. Nem hagyta magát. — Ugyan adjátok ide már azokat a kardokat! Kiálta közbe Iván: még náthát kapok itten ! Félmesztelenül.^ Ez az ötlete döntött. A segédek átadták a választott kardot, S azután a mensurába állították a két félt. Mind a kettő évig le volt vetkőzve. Salista herculesi izmokat tüntetett ki, de Iván is izmosnak, idegerősnek látszott. Nem volt rajta annyi hús, de csontos, inas, hosszú karokat, s dombor mellkast tüntetett elő. Mindketten lehúzták fejeiket felemelt karjaik alá, kardjaik hegyét rézsűt egymás ellen szegezve, balkezeiket hátra téve. A két kardhegy néhány perczig ravaszul kerülgette egymást, kézvágást keresve, s azután összecsapódtak , finoman, alig hallhatólag. A két ellenfél egymás szemébe mélyesztő tekintetét, onnan lesve ki ellenfele szándékait. Salistának csakugyan az volt az óhajtása, hogy ellenfelének az arczára adjon egy emléket. Ez nehéz vágás, mert az arcz a legjobban meg van védve a kar által. E törekvés alatt Iván egy „kettős“ vágást intézett ellene , mely szokatlan gyorsaságot föltételez, s e vágással talált. Salista jobb karjának felső izmát vágta át hosszában. E vágás után azonban nem szokott rögtön vér jönni. Az izom sejtszövete magyarázza meg azt. — Tovább ! Kiálta Salista. Semmi vér ! S most már felhagyott azzal a szándékkal, hogy ellenfele arcát bélyegezze meg; elővette mesterfogását, az altest vágást, mely oly nehezen védhető é s ha talál, gyakran halálossá válik. Aki nem jól védi, bizonyosan megkapja, aki jól védi, a másik pereben a fejére kapott vágást. Iván pedig azt tette, hogy nem védte azt a vágást se jól, se roszul. Salista nem gondolt arra, hogy a párbaj kardok rövidebbek szoktak lenni, mint a gyakorló kardok és a lovas harczi szablyák, vagy azt felejtette ki a szemmértékezésből, hogy ellenfelének szokatlanul hosszú karja van. Iván nem védte a hasvágást: felemelte előtte a karját, elhagyta ellenfele vágását a teste előtt suhanni, két vonalnyi távolban az eleven bőrétől, s a helyett visszavágott neki, s ugyan oda, ahol először vágott a karjára hosszában, oda szabott egy másodikat keresztben. Itt van a kettő „előre!“ A keresztvágás által ami különbség volt izomerőre nézve a két férfi között, meglehetősen ki lett egyenlítve. Hanem Salistát ez a második vágás egészen dühbe hozta. Veszettül, mint egy sebzett fenevad, rohant nagyot ordítva ellenfelére s teljes erejéből vágott kettőt annak fejéhez. Úgy vágott, mint a mészáros a taglóval. Csoda, hogy mind a két kard darabokra nem tört , Iván azonban szabályszerűen felfogta magasra emelt kardmarkolatával mind a két vágást,ugy hogy még keresztül sem csaphatott a kard rajta, s mielőtt ellenfele a harmadik vágást intézhette volna, a tempó visszacsapott rá egy gyors „elővágással“ s e csapás teljes súlyával Salista fejét és arczát érte. Jó szerencse, hogy a kard könnyű volt, mert koponyáját ketté hasította volna. Salista egy pillanatig ingadozott a vett csapás után, balkezét önfeledten előre kapva feje védelmére, azután oldalt tántorodott s elbukott. Mai számunkhoz egy féliv melléklet van csatolva Egy czikk jelent meg lapunk szombat esti kiadásában a népiskolákról és néptanítókról, mely panaszt emel egyes meg nem nevezett tanfelügyelők hanyagsága miatt. E czikk folytán mai nap egy levéllel tisztelte meg a közoktatási miniszter úr szerkesztőségünket, előadván, hogy „nem közönyös rá nézve, mikép teljesítik a tanfelügyelők kötelességüket, s annálfogva köszönettel tartozik az időszaki sajtónak úgy, mint minden egyesnek, ki őt a népnevelés körében előforduló hiányokra s mulasztásokra figyelmezteti. Hogy azonban a bajon segíthessen, szükséges azon egyéneket, kik ellen panasz emeltetik, ismernie; kéri tehát a szerkesztőséget, tudatná vele, hogy hol található Fehérkuti úr, kinek neve a czikk alatt áll, hogy tőle bővebb s részletes utasítást kérhessen.“ A t. miniszter úrnak mind érdekeltsége, mind eljárási módja ez ügyben teljes méltánylást érdemelvén, nyilvánosan felhívjuk Fehérkuti czikkíró urat, hogy magát a miniszter úrral haladéktalanul érintkezésbe tenni szíveskedjék. A nádudvari választókerülethez tartozó Püspökladány, Tetétlen, Sáp, Szovát és Nádudvar (egy része) községekben lakó balközéppárti választók , értekezletet tartottak Csapos István elnöklete alatt ápril 19 én Földesen, a megürült képviselői szék betöltése ügyében. Általános lelkesedéssel elhatároztatott gr. Zichy Sándor felléptetése. A jelöltet egy küldöttség személyes megjelenésre kérvén, az az értekezleten megjelent és mindnyájok megelégedésére s a tetszés jelei közt előadta programmját. — Remélhető most már, hogy a nádudvari választókerület nem fogja e választás ügyben egy magában meghasonlott, és annálfogva könnyen legyőzhető sereg képét nyújtani. A pesti választók ápril 18-ai gyűlésén elfogadott határozat aláírási ívei ma (szerdán) reggeltől kezdve egyelőre aláírhatók, és gyűjtés végett kaphatók, a Pesti népkörben, az ellenzéki lapok szerkesztőségeiben, és a volt ellenzéki választási elnököknél. (Fox.) Bécs, ápr. 18. Lónyay szombaton váratlanul feljött azonban már ismét visszautazott. Rövid tartózkodásának czélja volt mindent elkészíteni új állomása elfoglalásához, ami neki annyira sikerült, hogy közös pénzügyminiszterré való kinevezése még e héten várható. Egyszersmind végbement általa a magyar kormány teljes kibékülése Beust gróffal. Erre nézve ugyan Andrásyt várták, de ő nem jött el. Gränzensteint, Lónyay helyettes államtitkárát nyugalmazták, s egyúttal a szt István-rend kis keresztjével díszítették föl. (xxx.)Bécs, ápr. 18 án. A Potocki-Taaffe cabinet mindennap jobban jobban kivetkezik foederalistikus formájából, annyira, hogy maholnap nem új rendszerrel, de csak uj emberekkel fogunk szemben állani. A Landtagoknak, nem is említve a Reichsrathot,feloszlatása végkép elhalasztatott. A nagy hivatalnok mozgalom mindössze is csak egy pár egyénre szorítkozik. A kormány ugyan mindennap uj meg új embereket szólít tanácsra, de megállapított terv még mindeddig nem létezik. A polgárság itt igen roszul fogadta (s méltán), hogy a lelépett polgárminiszterek majdnem mind „Geheimrathokká“ lettek. Ha a német párt fejei is ilyenek, mennyivel kevesebbel lehet a kisebbeket hallgatásra bírni ! Ujjel a centralisták demoraciaiiájához és életképtelenségéhez. Dr. Rcchlautz programratát közli a gráczi „Tagespost“. E programm lényegében a következő pontokat tartalmazza: 1. A fennálló alkotmány állami életünknek sérthetlen alapja, s azt csak az alkotmányosan arra hivatott tényezők közreműködésével lehet megváltoztatni. 2. Az alkotmányosság erősítésére az 1867. dec. 21-iki állami alaptörvény reformját látom szükségesnek. Egyenes választások utján népképviselő házat kellene alkotni, s az urak házát tartományok házává átalakítani. 3. Az egyes országok és tartományok viszonyát illetőleg a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és tartományoknak alkotmányosan megállapított egységét sérthetlenül kívánom feltartani. 4. Azonban az egyes tartományoknak alkotmányos autonómiáját a lehető széles alapra kiterjeszteni, és ész- és czélszerű decentralisatió által fejleszteni óhajtom. Galicziát illetőleg ez országnak földrajzi, nemzetiségi és műveltségtörténelmi viszonyainál fogva azon engedélyeket óhajtanám megadatni, melyeket már egy törvényjavaslatomban kifejtettem , de csak azon esetre, ha egy újonnan választott galicziai országgyűlés azokat alaptörvényekül elfogadja. Számos felmerült panasz folytán szükségessé vált a választási törvény revisiója is. 5. A nemzetiségek kielégítésére egy szabadelvű nemzetiségi törvényt kell mulhatlanul hozni, mely minden nemzetiségnek teljes szabadságot nyújt nyelvének és nemzeti művelődésének fejlesztésében, s azt minden centralisatio, minden elnemzetietlenités ellen biztosítja ; fentartva azonban a német elem számára azon első helyet, mely azt történelme, száma, műveltsége és birtoka folytán megilleti. 6. Az állampolgári jogok a szabadelvűség elvei szerint fejlesztendők s mindig tágasabbra terjesztendők, miért is szükséges új büntetőtörvény hozatala, bűnügyi esküdtszékek felállítása stb. 7. Az egyházzal szemben fenn kívánom tartani az állam függetlenségét és fensőségét az egyház ellenében. A polgári viszonyokat polgári törvények által óhajtom elintéztetni, a polgári házasságot végkép törvénynyé emelni, a concordatumot eltörölni s a többi. 8. Az állam nagy költségeinek enyhítésére okvetlenül szükséges a hadsereg költségeit korlátolni. 9. Külpolitikára nézve égető szükség a béke fenntartása, miért is Németország egyesülésének útját állani nem szabad, hanem le kell küzdeni a délszláv tartományokban az orosz agitatiókat, s a lehetőleg barátságos viszonyban kell lenni Porosz- és Olaszországgal. Az Egyetértés barna inges csónakázó egylet f. hó 14-én tartotta meg rendes évi közgyűlését. Az előfordult tárgyak közt legnevezetesebb az, hogy az egylet tulajdon csónakdája május első napjaiban teljesen felszerelve a Dunára kerül. — Eképen egy egyletnél ismét el van hárítva azon akadály, hogy a versenyzéshez szükséges gyakorlatok a kellő időben foganatba nem létethettek. Az egyetértés csónakázó egylet,mely bár keveset — de a vizi sport iránt annál lelkesebb tagokat számít, mindig tanujelét adta életrevalóságának ; háromkor vett részt az eddig létesített versenyekben s egy alkalommal a dicsőségnek oroszlán részét ez vitte el. Gr. Széchényi Ödön, kit a közgyűlés — mint már volt tiszteletbeli tagot most tiszteletbeli elnökké választott, — az egyletnek egy vitorlás csónakot ajándékozott. Az ügyek vezetésére következőképen alakult meg a választmány: elnök Fábián Gyula; igazgató Mittersdorfer Ferencz; jegyző Follman Alajos ; pénztárnok Deák Gyula; választmányi tagok : Farkas Gyula, Korény Ágoston, Sebessy József, Reitszam József, Suda János Tettei Nándor. Kgy. Á. Ungvár, ápril 14. Megyénk f. hó 4. és 6-án tartott bizottmányi gyűlését a távollevő főispán helyett az első alispán vezette. Az itteni Deákkor tartott egy kis vitától, mert a gyülést megelőző nap két óra hosszat vitázott azon: legyen május hóban tisztújítás vagy sem? Az ellenzék a gyűlés folyamában e tárgyat nem akarván feszegetni, az illető körirat tudomásul vétetett, e szerint az új rendezésig marad minden a régiben. Szath vármegye egy átiratot küldött, melyben a zugirászat meggátlására vonatkozó határozatát közli, minthogy pedig e gyém nálunk is burjánzik,a határozat visszhangra talált,s véleményezés végett a jogügyi bizottságnak adatott ki. Lényegében e határozat azt tartalmazza, hogy a törvényszék s egyes bíróságoknál csak ügyvédek vagy ezeknek jogvégzett, törvényszékileg bejegyzett segédeik folyhatnak be a tárgyalások alkalmával a perbe, amit a jogügyi bizottság megvitatván a határozatot elfogadhatónak véleményezi azon hozzáadással, hogy a zugírászatot folytató hivatalnokok akár közvetve, akár közvetlenül folyjanak be, pénzbüntetéssel jujtassanak, sőt ismétlés esetében hivatalvesztéssel is. Mint minden vitatkozás, úgygyűlésünk ez egyetlen érdekes tárgya is, hozott magával némi tanulságost, nagy panaszok vannak egyes tisztviselők ellen, de legjobban ki van téve a telekkönyvi osztály a megrovásnak, óhajtandó lenne tehát hogy a bíróságok szervezésénél nagy súly fektessék a telekkönyvek szervezetére is, s azoknak élire lelkiismeretes, szilárd jellemű egyének alkalmaztassanak; követeli ezt a polgárok érdeke, a hitel szilárdulása. E közlemény szolgáljon egyszersmind figyelmeztetésül az igazságügyérnek, mert ahol a bizotmány oly szigorú határozatot hoz a tisztviselőkre,mint a fentebbi, ott érezhető a baj, amin csak a pártatlan értesítés, ajánlás segíthet, ha azt nem akarjuk, hogy a szervezéskor mindnyájan megmaradjanak. Dr. 1.