A Hon, 1870. augusztus (8. évfolyam, 176-206. szám)
1870-08-02 / 177. szám
.Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7.sz. földszint. Előfizetési díj: Fettán küldve, vagy budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra...........................t frt. 85 kr. 8 hónapra . . . . . 6 „ 50 „ 6 hónapra.........................11 „ — » Az esti kiadás különküldéseért felülfizetés havon kint.......................................30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik le, mindenkor a hé ebé napjától fog seányztatni. A 177. szám VZUII- évfolyam. Regiértrimium* Pest, 1870. Kedd, augusztus 2. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek-tere 7. sz- Be i g tatási dij: 9 hasábos ily féle betű sora ... 9 kr. Bélyegdíj nitillin be g tatásért . . 30 * Terjedd i. s hirdetések többszöri beiktatás mellett kedve/...l,b feltételek alatt vétetnek föl. — Nyílt*tért RTiSusáb«» petit sorért . S. W. wr az előfizetési- és hirdetmény - dij a lap kiád es- hivatalának ír Ide n do. E lap szellemi részét illető imádén közlemény a szerkesztőséghz intézendő. fiérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza Előfizetési árak sZA HON 1870. II. félévére. 1á Julius-szeptemberi évnegyedre , írt Gö kr Julius—decemberi félévre . 11 „ — „ Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés havonkint 30 „ Pest, junius Lóban 1870. Külön előfizetési iveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 5 krba kerül. A „HŐS“ kiadóhivatala PEST, AUGUSZTUS 1 Kerkápoly és a magyar pénzügy. (M.) Kerkápoly pénzügyminiszter szombaton feleletet adott a bankügyben, Horn és Simonyi által hozzá intézett interpellation. Kimondá, hogy mindaddig, míg a bank állása Magyarországgal szemben törvény által szabályozva nem lesz, nem várhatjuk, hogy „üzletét ez országban még jobban bebonyolítsa,“ (a bank szavai) hogy azonban a dotatio felemelést nem a közjogi helyzet, hanem a bank elégtelen eszközei gátolják, s hogy a kormány gondoskodott arról, hogy a szükség enyhítésére „legalább részben a kormány által is történjék valami.“ Nézetünk szerint Kerkápoly úr túlságos tartózkodással felelt. Azóta, hogy bár a bankügyben interpelláltátok, egy igen nagy horderejű intézkedés lépett Ausztriában a bankra vonatkozólag életbe, azáltal, hogy az ezüst váltók az érczfundatioba felvétettek, és a pénzügyminiszter újabb interpelláló nélkül is kötelességének ismerhette volna, a kormány politikáját ez ügyben is a törvényhozó testület tudomására juttatni. Helyzetünk a bankkal szemben igen kényes, a bécsi kormánynak joga van a bank intézkedéseire befolyni; Magyarország ezt nem teheti. A nemzeti bank igen könnyedén elhatározhatja, hogy a jegykibocsátásra nézve eddig fenállott korlátokat tágítja, s így a magyar államban is még csekélyebb értékű jegyeket hoz forgalomba , és a mi kormányunk úgy látszik, e ténynyel szemben is tehetetlennek érzi magát. A törvényhozó testület bizonyára tetszéssel fogadta volna, ha a pénzügyminiszter kijelenti, hogy az érczalap nélküli jegykibocsátásba nem adta beleegyezését, s hogy azzal szemben alkalma leend oly intézkedéseket javaslatba hozni, melyek által az osztrák bank valuta ingadozásának káros hatásai Magyarországon el lesznek háríthatók. De Kerkápoly ily nyilatkozatot nem tett, és így kénytelenek vagyunk azt hinni, hogy a bécsi lapokban jul. 29-kén hozott azon hír, mely szerint Kerkápoly beleegyezését adta a bank fundatiójának könnyítésére, anélkül, hogy ellenconcessiót kieszközölhetett volna, való igaz. Habár a bécsi és pesti piac egyaránt pénzszorultságot érez is, mégsem tartjuk igazolhatónak azt, hogy a nemzeti bank jegyeit valóságos fedezet nélkül szaporítsa. Az ily jegyszporítás egyedül a nemzeti banknak van hasznára, mely annak kamatait tiszta nyereség gyanánt kapja. A közönség ez által csak veszít, mert oly pénzt kap kezébe, mely nem képvisel valóságos értéket, és pedig veszítenek nem csak azok, kiknek a bank a pénzt kölcsön adja, hanem azok is, kik osztrák nemzeti bankjegyeket már előbb birtak és bírnak, mivel ezek értéke az érczalapnak jegyekkel történt túlterheltetése folytán lejebb megy. Ha már ez ideig is káros hatása volt az osztr. nemzeti banknak Magyarországra azáltal, hogy beváltási kötelesség nélkül oly jegyeket tartott forgalomban, melyek lehetetlenné tették azt, hogy itt teljes értékre beváltandó jegyek bocsáttassanak forgalomba, bizonyára a deviseknek fedezetül lett elismerése után e káros hatás még súlyosabban nehezedik hazánk közgazdasági viszonyaira, mert jelenleg még inkább elértéktelenedik az osztrák bankjegy. Ez okoknál fogva igen sajnáljuk, hogy kormányunk nem tesz határozott esete A helyzet képe. (1.) A legfontosabb hir — ha igaz — az, mit a „Presse“ hoz, hogy t. i. a francziák a Rajnát Rheinfelden vidékén (Aargan canton) átlépték és két würtembergi ezredet összevágtak, Freiburgnak tartottak (Breisgauban). A „M. A.“-nak van egy távirata, mely ezt némileg megerősíti, és ez az, hogy a francziák Hünningennél Bázel mellett lépték át a Rajnát. Holott bécsi hivatalos körökben a francziáktól 2—3 nap előtt nagyobbszerű működést nem várnak. Ezt megerősítik azon Zürichből jött hírek is, hogy a francziák a hadállást megváltoztatnák, és ezért nem várhatni 2—3 nap előtt nagy működést. Kisebb csetapaték voltak, így július 29-én Saarbrückennél a francziák ágyazni kezdettek, a Belvedere fedelét és ablakait összetörték, de senki meg nem sebesült A bajor vadászok és czirkáló franczia huszárok közt ugyanez nap volt egy csetepaté, melyben 1 franczia esett el. Ha nem működnek a francziák másutt is. Most már hivatalosan jelenték a pápai kormánynak, hogy aug. 10-ig a franczia csapatok az egyházi államokból kivonulnak. Ezért Chigi párisi nuntiust visszahívták. A franczia vadászok a pápa ellen tüntettek, mikor kivonultak. A pápának tanácsolják, hogy vonuljon Máltába. Továbbá hite járt, hogy a francziák Luxemburgba is bementek Bodenackernél és a Mosel folyóra Schengennél ágyunaszádokat bocsátottak. Annyi áll, hogy Hollandia több táborkari tiszte Luxemburgba ment. Trochu tábornok már nincs Toulouseban, mint hitték, hanem Dél-Francziaországban gyűjtött csapatokkal megy a felső Rajnához. Most érkezett táviratok szerint Nancyból és Besangonból volt visszatérőben. Napóleon a hadsereghez ment, miután a császárnét egy rendeletben régensnek nevezte ki. A híres arabs vezér, Abdel Kader is felajánlta neki szolgálatát. Longwyban és Rodemakban két tábor van. Azt az általunk hozott távsürgönyt is megerősítik azóta érkezett sürgönyök, hogy a porosz király is a hadsereghez ment, és elmenetelekor a politikai foglyoknak megkegyelmezett. A diplomatia terén foly a harcz. Bismarck egy új sürgönyében visszatekint a franczia kormány magaviseletére a dán háború óta, és újólag erősíti veszedelmes czéljait Belgium iránt. De az angol államférfiak nagyon elkeseredettek Bismarck ellen, hogy leleplezéseit miért nem tette előbb. Beszélik, hogy Anglia huszonötezer főből álló figyelő hadtestet állít fel Máltánál. Nagy érdekű az az alkudozás, mely Bécs és Flórencz, sőt újabb hírek szerint London közt is foly semlegességi szövetség iránt. Sőt — hír szerint — épen a Londonból támasztott nehézségek okoznak akadályt Florenczben, honnan a Beust megbízottja Witztham most Párisba ment, hogy Austria semlegességét notifikálja, de onnan vissza fog térni Florenczbe, míg az olasz ügynök Bécsben való tartózkodási ideje meghosszabbíttatott. A porosz félhivatalos „Staatsanzeiger“ megelégedését fejezi ki Austria magatartása felett. Oroszország hivatalos lapja megcáfolja a szabadságosok behívásáról terjesztett híreket valamint azt is, hogy a jó és nyers termény kivitelt eltiltotta volna. A czár az orosz alattvalóknak megrendelte, hogy egyik hadviselő félhez se álljanak be. De Bucarestben orosz betöréstől félnek, és egyik román lap (Pressa) felhívja a románokat, hogy ez esetben méltó, fegyveres tiltakozásra készüljenek. Austriában a concordatum eltörlése és a cseh tartománygyűlés feloszlatása általános jó hatást tett. Aggasztó csak az, hogy Albrecht főleg az összes parancsnokló tábornokokkal szerdán tanácskozást fog tartani. önkénytest is láttam, többnyire előkelő szülök fiait, kik lelkesedéssel énekelték a negyvenes évekből híres dalt: Sie sollen ihn nicht haben,den freien deutschen Rhein!“ Augsburgnál köztudomásúlag délfelé kanyarodik a pálya, mely Lindauig a legregényesebb hegyi vidéken vezet végig. Kemptenig többnyire széles völgyeken megy végig a vonat. A pálya mindkét oldalán apró de csinos falvak cseréptetői piroslanak elő, míg távolabb, a hegység lejtőin, fenyves erdők sötétlevek. A talaj mindenütt szorgalmasan van művelve, s a legtöbb helyen már be volt fejezve az aratás. Kempten nevű állomásnál egészen hegyivé alakul át a pálya, mely most folyvát emelkedik. Maga Kempten, mely 1900 lábnyira fekszik a tenger fölszme fölött, virágzó gyárváros. Itt egy hosszú vonattal találkoztunk, míg körülbelül 6—700 tartalékost szállított Augsburg felé. Részben földművelők, részben gyári munkások voltak, s igen sötéten tekintettek maguk elé. Egy század gyalogság kísérte őket rendeltetési helyükre. Keptenen túl valóban festőivé lesz a vidék. Meredek sziklák, erdővel benőtt hegyormok, zuhatagok, apró tavak, hegyi patakok fölváltva gyönyörködtetik az utazó szemét. Röthenbach nevű állomáson túl láthatni az első havasokat, melyek már svájczi területen feküdnek. Jó távcsövemmel egészen tisztán kivehetem a hó és jéggel borított hegylejtőket, melyek a nap sugaraitól megaranyozva tűntek elő. Fél négykor érkeztünk Hergatzba, mely már csak két állomásnyi távolságra fekszik Lindautól. Itt sajátságos jelenetnek voltam szemtanúja. A pályaudvarban ugyanis egy csapat erőteljes férfiút láttam, a szokásos bajor nemzeti öltözetben, körülvéve szuronyos csendőröktől. Kérdezősködéseimre azon feleletet nyerem, hogy ezen emberek a 7ok gyalogezred tartalékosai, kiket fegyveres erővel kellett zászló alá terelni, miután tényleg is ellenszegültek a behívó rendeletnek. Most csendőrök kísérete alatt szállíttatnak Münchenbe. Mindezt egy vasúti hivatalnoktól hallom, ki ezen ellenszegülést egyenesen a papság bujtogató befolyásának rótta föl, s egyébként is kemény szavakban nyilatkozott a klérusról, melynek nincs ínyére a Poroszországgali szövetség. Mint jellemző nyilatkozatot,idejegyzem az említett hivatalnok következő szavait: „So lange wir das Pfaffengesindel nicht ein für allemal aus dem Lande hinaussehmeissen, wird in Baiern die grossdeutsche Idee nie recht aufkommen können.“ Kemény, de igaz szavak. Útközben többször is volt azóta alkalmam hallani, született bajoroktól, hogy országuk régen beolvadt volna már az éjszaknémet szövetségbe, ha a fanatikus klérus nem izgatná föl a köznép vallási szenvedélyeit a protestáns Poroszország ellen. Egyedül ezen izgatásnak tulajdonítható, hogy az utóbbi választásoknál az ultramontán párt maradt többségben. Hergatzon túl megszűnik a pálya emelkedése, s a vonat kezd lassan leszállani a bodeni tó partjai felé. Lindautól mintegy másfél mértföldnyi távolságra a vidék elveszti zord jellegét. Szöllővel, gyümölcsfákkal és komlóval benőtt dombok között robog végig a vonat, míg egy kanyarulatnál mintegy varázsütésre a bodeni tó azúrkék tükre terül el a meglepett utazó előtt. A látvány, mely innét az alant elterülő tóra és festői vidékére kínálkozik, valóban nagyszerű Lábainknál fekszik a félszigeten elterülő Lindau, melynek középkori barna kőfalai sajátszerű ellentétet képeznek a viruló vidékkel. Itt még bajor területen vagyunk, a tó túlsó partja ellenben már a szabad Svájcz földe. Lindautól balra távcsövünkkel az osztrák területen fekvő Bregenzat vesszük ki, míg jobbra a regényes fekvésű Friedrichshafen villáit látjuk febérleni. Ez utóbbi már würtembergi területen fekszik. Bárhová fordítsuk szemeinket,mindenütt az alpesi terület szépségeivel találkozunk. A Lindauba érkező gyorsvonatot ugyanis a bodeni tón túl, Romanshornban egy másik gyorsvonat várja, melylyel egész Baselig lehet eljutni. Miután azonban vonatunk déli 12 óra helyett délutáni 6 órára érkezett meg Lindauba, a romanshorni gyorsvonat természetesen rég elindult már, de nem várva minket. Azzal vigasztaltak azonban, hogy 8 órakor egy személyvonat fog indulni Romanshornból Zürichbe. Ráléptem tehát a „Germania“ nevű gőzhajó fedélzetére, mely Lindau és Romanshorn között tartja fönn a közlekedést. E hajón aztán alkalmam volt meggyőződni, mily kellemekkel jár a háborús időben való utazás. A lindaui pályaudvarból ugyanis egyenesen a „Germania fedélzetére szállíttatnak az utasok málhái. Már most képzeljenek önök mintegy 600 mást, kik közül mindegyik podgyászát keresi a hajó fedélzetén. A kapitány ordít, a matrózok káromkodnak, a hajó félre dől, a nők sikoltanak, gyermekek sírnak, és e közben több sáz férfitorok kiáltja Európa minden nyelvén. Hé, ide a podgyászomat; az enyémnek száma 303 , az enyém 818 , az enyém 577, stb. stb. A kapitány rimánkodni kezd — mind hiába: a bábeli zűrzavar tart, pedig a hajó rég elindult már. „Erlauben sie jütigst, det is mein Sepack!“ „Goddam captain!“ „Sacrebleu, je ne trouve pas mon coffre! „Hé, cherchez numero 283!“ „Chercate mio caro Nro 92 !“„Na versteht sie! der ghört mein!“ És ugyanily fölkiáltásokat hallani még lengyel, orosz, oláh, spanyol, magyar s a jó ég tudná miféle nyelven, mintha a földgömb fele rendez-vous-t adott volna egymásnak e hajó fedélzetén. Az étteremben alig csekélyebb a zavar. Dúsgazdag angol családok elrágódnak egy adag sajton, örülve, hogy ennyit kaphattak. A bor méregdrága, és impertinenstel rész, de azért elkel, akár csak tokaji lenne. E sorok írójának volt annyi hadi furfangja, hogy még Augsburgban bevásárolt egy font kolbászt s egy félzsemlyét, mit most nagy lelki nyugalommal fogyasztott el egy börönd tetején, nem törődve az irigy tekintetekkel, melyet egy pár éhen maradt oláh bojár, és néhány száraz mister vetettek feléje. Az angolok egyáltalán a legkiállhatlanabb utazók. Unalmasak, dölyfögek és ostobák. Ha egy 3 vagy 4 tagú angol család útra kel, akkor anynyi podgyászt visz magával, mennyi bőven elegendő lenne két tucat más emberfiának. Itt a „Germania“ fedélzetén is láttam angol családokat, melyek 14—16 gunyhó nagyságú vasas ládákkal utaztak. Mindez természetesen a többi utazók kényelmének rovására történik. Bocsássák meg, hogy hosszasabban foglalkoztam ez utazási részletek leírásával, de ezek is összefüggésben állanak a háborúval, mennyiben ez óriási közönség nagyobb része a német fürdőkből jött, honnét elriasztatott a háború által. Kissingen, Spaa, Wiesbaden, Homburg, Ems, Baden- Baden stb. fürdővendégei feles számmal voltak képviselve a „Germania“ fedélzetén. Mindannyian Svájczon keresztül voltak kénytelenek hazatérni, mert Németországból Francziaországba átjutni, lehetetlen. S ezért oly túltömött jelenleg minden svajezi hajó, minden svajezi vasút, minden svajezi vendégfogadó idegenekkel. — A svajeziak alighanem örülnek a háborúnak........ Háromnegyed órai felséges utazás után hajónk kikötött a romanshorni rakparton és pár percz múlva már a zürichi vonaton ültem,a szabad Svájcz földön! Borostyánl Nándor. (M.) Turin, júl. 29. Az annyin ellenkezett bankszerződést az olasz képviselőház elfogadta, s így a nagyszerű pénzügyi tervből nem marad egyéb tárgyalnivaló, mint a vasúti szerződések, s ezek is hihetőleg a legrövidebb idő alatt meg fognak szavaztatni. Mielőtt azonban a ház felosztanék, még néhány más elnapolhatlan javaslatot is fog tárgyalni, de mindenesetre a jövő hó elején befejezi munkálatait. A külpolitikára vonatkozó interpellátio, mint előre látni lehet, előidézte a bizalmi kérdést, mely,mint tudva van,a jelen ministérium érdekében döntetett el. Míg az olasz franczia szövetség rémképe nem fenyegeti a bajt, ez határozottan küzdött a minisztérium ellen, de a körülmények nagyon változtak, s mialatt a Lanza - minisztérium biztosítja a semlegességet, megeshetnék hogy annak bukása a szövetség pártolókat fogná a kormányra felsegíteni, ezt pedig a bal soha sem akarta s nem is fogja akarhatni, s épen aként szavazott bizalmat a jelen kormánynak. A semlegesség nyilatkozata megnyugtatólag hatott a kedélyekre s elejét vette a sok városban tervezett tüntetéseknek, de nem volt képes Mailandban a köztársasági párt által felkorbácsolt izgatottságot megszüntetni. Daczára azonban a hivatalos biztosításoknak, sokan attól tartanak hogy Olaszhont végre is a katonapárt, s annál is inkább a szövetségimádók háborúba fogják keverni.E hiedelmet, melynek eloszlatásával a kormány mit sem törődik, nagyon ápolja az olaszfranczia szövetségi alkudozásokra vonatkozó hír, melynek kieszközlésében a „Gazz. Piem.“szerint jelenleg Vimercati fáradozik. Az éjszak-német szövetségi követ váratlan eltávozása az olasz fővárosból, kedvetlen benyomást okozott az olaszokra, a „Gazz. Piem.“ azt az olasz kormány határozatlanságának tulajdonítja,a „Gazz. di Tor.“ szerint pedig az eltávozás valódi oka az, hogy a franczia csapatoknak az olaszokkal helyettesítését az egyházi államban, a semlegesség megsértésének, s saját érdekeire nézve károsnak tekinti Poroszország (?) Mondják azután, hogy ha az olasz kormány válasza nem fogja kielégíteni Poroszországot, a nagykövet nem is fog visszatérni Olaszországba. Az olasz hadügyérségnél nagy élénkség mutatkozik, nem csak a szokásos szünidei szabadságok felfüggesztettek, hanem azonfelől a hivatalnokok egy része éjjel nappal kénytelen dolgozni. A „Gazz. di Tor.“ szerint azután a had- Ügyér jelentékeny lóvásárlás s élelmi s ruhakéczlet tetemes szállítása iránt intézkedett, azonfelül mint az „Adige“-ből értesülünk, a veronai katonai sütőknek a legnagyobb szorgalmat ajánlotta. A „Gazz.Piem.“alaptalannak mondja azon hírt, hogy Lamarmora a kormány meghagyásából fogná a franczia tábort követni, szerinte a tbnoknak sem diplomatiai sem hadügyi megbízása nincsen. Cialdini tbk a fővárosban van,ahova Tttrr tbk is megérkezett. Sicilia sziget kivételes állapota egyelőre nem fog megszűnni. Medici tbk aki egy ideig Florencében tartózkodott, visszatér Palermoba, mint tartományfőnök s hadi főparancsnok. Milanóban a hatóságok a zavargóktól elszedett fegyvereken kívül, jelentékeny fegyver s töltény raktárra akadtak s több uj szervezetű fegyver birtokába jutottak. A felfedezést elfogatások követték. Garibaldi, mint a „Farifulla“ ból értesülünk, még mindig Caprerában van, a egyelőre nem is szándékozik kedvencz lakhelyét elhagyni. A„Gazz. di Tor.“-nak azt írják Rómából, hogy a ca. csapatok parancsot vettek az egyházi államot elhagyni; a parancs, mint mondják, rövid idő alatt végrehajtatik. Állítják azután, hogy Olaszhon a septemberi szerződés értelmében elfogadta volna az egyházállam biztonsága fölötti őrködést. elnök bemutatja Krassó megye feliratát a tűzkármentesítés országosítása iránt. Ungh megye feliratát a kikindai vasútvonal kiépítése tárgyában, ugyanennek a hazánk ezredéves fenállásának megünneplése iránti s a mármaros-szigeti-szucsavai vasút építése iránti feliratait. — A kérvényi bizottsághoz utasittatnak. Jegyző olvassa a VIdik bíráló bizottság jelentését, mely szerint Horn Ede képviselői megválasztatása a költségek kölcsönös megszüntetése mellett igazoltatik. A ház tudomásul veszi. Ordódy Pál az igazoló bizottság előadója jelenti, hogy a bizottság Parcsetics Sándor horvát országgyűlési képviselőt véglegesen, és Paulovics István újvidéki képviselőt a szabályszerű 30 nap fentartása mellett igazolta. — Tudomásul vétetik. Nyáry Gyula dr. átnyújtja a főrendi házban elfogadott 3 tjavaslatot. Ezek már most szentesítés végett ő felsége elé fognak terjesztetni. A ház a napirendre tér. Tárgya az 1868. XLV. t. sz. módosítása tárgyában benyújtott tjavaslat. Felolvastatván a bizottságok jelentése, melyek ajavaslat elfogadását ajánlják : Berzenczey László előadó kijelenti, hogy e jelentések után már nem tartja szükségesnek az ügyet indokolni, fentartja azonban magának a jogot, ha ellenvetés tétetnék, az ügyet védeni. Deáky Lajos ajavaslatot már csak azon egy okból sem fogadja el a miért a központi osztály Berzenczeyt választotta előadójául, kiről azt tudja, hogy ezen vasúti társulatnak fogadott hivatalnoka. De nem fogadja el egyéb okok miatt sem. Nevezetesen azért nem, mert míg a miniszter az így változtatott vonalt mondja rövidebbnek, a pénzügyi és vasúti bizottságok az előbb tervezetet mondják annak. A kormány előterjesztés e felmerült nehézségeket, a szükséges hegyi átfúrásokat hozza fel indokolásul, de hiszen e körülmény tudva volt és ép azért biztosított a ház törvényileg 46.000 frt kamatbiztosítást a vállalkozóknak. Mi oka lehet a módosításnak ? Azt hiszi hogy az egész Gyéres és a vállalkozók érdekében történik. Nem fogadja el és elvettetni kéri. Simonyi Lajos b.nem tesz észrevételt az újabb tervezet ellen,hogy t.i. a v. Kolozsvárról Apahidán keresztül Torda kikerülésével Gyéresig vitessék, mert nem tudja, hogy az újabb vagy a régibb vonal e a kivihetőbb.De van észrevétele az ellen, hogy az eredeti tervezetben a vonal Kolozsvártól Tordának lévén felvéve, a bécsi alagút felvétetett a költségvetésekbe, s ennek következtében a vasút kiépítésére nagyobb összeg lett volna szükséges, mint ennek kikerülésével. A miniszterhez tehát azon kérdést intézi:- Várjon, ha ezen másik vonal Apahidán keresztül Gyéresig csakugyan kevesebbe kerül, mint az eredeti tervezet szerint, az állam nem tartozik-e a vállalkozóknak kevesebb garantiát nyújtani, mint azon esetben, ha ezen költségesebb vonal építtetett volna ? Gorovest. miniszer emlékezteti a házat, hogy midőn a keleti vasút engedélyeztetett, a vállalkozónak csak a nagyvárad-kolozsvári vonalra volt költségvetésük, és a dolog ezen helyzetében fogadta el a ház a keleti vasútról szólójavaslatot. Általánosságban volt csak kimondva, hogy e vonal kiépítése Bécs felé több költséggel jár, de ez praecizírozva nem volt. A kormányt leginkább az bírta rá a vonal változtatására, hogy az alagút kiépítése az összes vonal létrejöttét egy évnél több ideig késleltette volna; ez oly momentum, melynek súlyát mindenki kénytelen beismerni. — Igaz, hogy a változtatás által a vállalkozó tetemes tehertől oldatik fel, de egyszersmind kárpótlást nyújt az által, hogy Tordáig szárnyvonalat épít minden állami biztosíték nélkül. — Ajánlja ajavaslatot elfogadásra. Halász Boldizsár védelme alá veszi Berzenczeyt Deáky támadása ellenében. Berzenczey nem tehet arról, hogy a központi bizottság előadóul őt választá. Ez puszta véletlen s igy semmit sem nyom az a latban, hogy Berzenczey amai társulatnak hivatalnoka. Tiszta lélekkel megszavazza ejavaslatot. Csernátony Lajos osztja azon nézetet, hogy érdekelt fél nem viselheti az előadói tisztet (Helyeslés.) Nem vádolja a közp. bizottságot a választásért, de Berzenczeynek, ha csakugyan hivatalnoka a társulatnak, tudatni kellett volna ezt a közp. bizottsággal, és azt, hogy el nem fogadja az előadói tisztet. (Helyeslés.) Berzenczey László kijelenti, hogy az angol társulatnak nem hivatalnoka, de dolgozik számára, és mikor dolgozik, nem teszi azt ingyen. A bizottság azt jól tudta, de ép azért, mert tudta, hogy ismerőbb a dologgal, őt választ előadóul. Nem az angolok, hanem hazája érdekeit képviseli és ebben nem vezérli semmi pártérdek. Ha valakinek ellenvetése van személye iránt, szívesen átengedi az előadóságot neki. Tagadja, hogy a vállalkozóknak Torda felé kellene a vasutat építeni, mert erről sem a törvényben, sem az engedélyokmányban egy betű sincs ben. Huszár Imre hivatkozik a pénzügyi és vasúti bizottságoknak 1868 nov. 23 kijelentésére, melyben világosan ki van mondva, hogy a vasút Torda városa mellé vitessék. E jelentést a ház is magáévá tette. E szerint nem áll Berzenczey állítása. Ajavaslatot el nem fogadja. Csiky Sándor azon nézetben van, ha valami a ház határozata által meg van állapítva, azt pótjavaslatok, módosítások által nem szabad érvényéből kivetkőztetni. Az ily eljárást nem tudja a törvényhozás méltóságával összeegyeztetni és ezért a törvényjavaslatot el nem fogadja. Kemény Gábor dr. elfogadja a tvjavaslatot. Ssaptócczay József nem szavazhat az addig fenállójavaslat megváltoztatásán, miután a kérdéses vasútvonalra a szükséges költségvetés teljesen nem ismeretes és mert épp a nehézségek tekintetbe vételével szavazta meg a ház a magas kamatbiztosítást.Erős lépéseket már jelenleg a független magyar pénzügy létesítésére. A pénzügyminiszter úr azon nyilatkozata pedig, melylyel Iványinak válaszolva kimondja, hogy időelőttinek tartja a képviselőházban a független magyar bank létesítését felhozni, e nyilatkozat arról győz meg, hogy Kerkápoly úrnak a bankügyben még nincsenek határozott elvei, vagy hogy bankügyi politikája egyenes ellentétben van a legfőbb nemzeti feladattal: a független magyar pénz és hitelügy megvalósításával ! A közös hadügyérség — mint a gráczi „Tagespost“ értesül — élénken dolgozik az Andássy beszédében már érintett előkészülődésen. Esetleg három hadtest felállítása van kilátásban , Hartung, Maroicsics és John vezérlete alatt. Az e hadtesteket képzendő csapatok összehívó és a könnyebb tábori szolgálatra alkalmazandó nyugalmazott tisztek beszólító levele már készen van. Eredeti külföldi levelezés: Mécstől Baselig. (Harcztéri tudósitónktól.) m. S váj ez, jul. végén. Augsburgtól Lindauig minden pályaudvar katonaságtól volt megszállva. Kaufbeuern nevű állomásnál egy katonai vonattal találkoztunk, mely a 3 számú bajor dragonyos ezredet szállította Nürnberg felé. Tisztek és legénység vígan voltak, ami azonban valószínűleg a magukkal vitt Bőr hatásának tulajdonítandó. Ugyanitt vagy 10 Országgyűlés. A képviselőház 226. ülése aug. 1-én d. u. 1/2 1 órakor. Elnök: Somsieb Pál, jegyző Bujanovich Sándor. A kormány részéről Gorova István volt jelen. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Vidéki. előfizetőink számára van mellékelve: Csatatérkép a porosz– franczia háborúról.