A Hon, 1870. augusztus (8. évfolyam, 176-206. szám)

1870-08-02 / 177. szám

.Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7.sz. földszint. Előfizetési díj: Fettán küldve, vagy b­udapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra...........................t frt. 85 kr. 8 hónapra . . . . . 6 „ 50 „ 6 hónapra.........................11 „ — » Az esti kiadás különküldéseért felülfizetés havon kint.......................................30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik le, mindenkor a hé ebé napjától fog seányztatni. A 177. szám VZUII- évfolyam. Regiért­rimium* Pest, 1870. Kedd, augusztus 2. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek-tere 7. sz- B­e i g tatási dij: 9 hasábos ily féle betű sora ... 9 kr. Bélyegdíj nitillin be g tat­ás­ért . . 30 * Terjedd i­. s hirdetések többszöri beiktatás mel­lett kedve/...l,b feltételek alatt vétetnek föl. — Nyílt*tért RTiSusáb«» petit sorért . S. W. wr az előfizetési- és hirdetmény - dij a lap k­iád es- h­i­v­ata­l­á­nak ír Ide n do. E lap szellemi részét illető imádén köz­lemény a szerkesztőség­h­­z intézendő. fiérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza Előfizetési árak sZA HON 1870. II. félévére. 1á Julius-szeptemberi évnegyedre , írt Gö kr Julius—decemberi félévre . 11 „ — „ Az esti kiadás postai különkül­­déseért felülfizetés havonkint 30 „ Pest, junius Lóban 1870. Külön előfizetési iveket nem kül­dünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 5 krba kerül. A „HŐS“ kiadóhivatala PEST, AUGUSZTUS 1 Kerkápoly és a magyar pénzügy. (M.) Kerkápoly pénzügyminiszter szom­baton feleletet adott a bankügyben, Horn és Simonyi által hozzá intézett interpel­lation. Kimondá, hogy mindaddig, míg a bank állása Magyarországgal szemben törvény által szabályozva nem lesz, nem várhatjuk, hogy „üzletét ez országban még jobban bebonyolítsa,“ (a bank szavai) hogy azonban a dotatio felemelést nem a közjogi helyzet, hanem a bank elégtelen eszközei gátolják, s hogy a kormány gon­doskodott arról, hogy a szükség enyhí­tésére „legalább részben a kormány által is történjék valami.“ Nézetünk szerint Kerkápoly úr túlsá­gos tartózkodással felelt. Azóta, hogy b­­ár a bankügyben interpelláltátok, egy igen nagy horderejű intézkedés lépett Ausztriában a bankra vonatkozólag élet­be, az­által, hogy az ezüst váltók az ércz­­fundatioba felvétettek, és a pénzügymi­niszter újabb interpelláló nélkül is köte­lességének ismerhette volna, a kormány politikáját ez ügyben is a törvényhozó testület tudomására juttatni. Helyzetünk a bankkal szemben igen kényes, a bécsi kormánynak joga van a bank intézkedéseire befolyni; Magyaror­szág ezt nem teheti. A nemzeti bank igen könnyedén elhatározhatja, hogy a jegy­kibocsátásra nézve eddig fenállott korlá­tokat tágítja, s így a magyar államban is még csekélyebb értékű jegyeket hoz for­galomba , és a mi kormányunk úgy lát­szik, e ténynyel szemben is tehetetlennek érzi magát. A törvényhozó testület bizonyára tet­széssel fogadta volna, ha a pénzügymi­niszter kijelenti, hogy az érczalap nél­küli jegykibocsátásba nem adta beleegye­zését, s hogy azzal szemben alkalma leend oly intézkedéseket javaslatba hoz­ni, melyek által az osztrák bank valuta ingadozásának káros hatásai Magyaror­szágon el lesznek háríthatók. De Kerkápoly ily nyilatkozatot nem tett, és így kénytelenek vagyunk azt hinni, hogy a bécsi lapokban jul. 29-kén hozott azon hír, mely szerint Kerkápoly beleegyezését adta a bank fundatiójának könnyítésére, anélkül, hogy ellenconces­­siót kieszközölhetett volna,­­ való igaz. Habár a bécsi és pesti piac­ egyaránt pénzszorultságot érez is, még­sem tart­juk igazolhatónak azt, hogy a nemzeti bank jegyeit valóságos fedezet nélkül sza­porítsa. Az ily jegysz­porítás egyedül a nemzeti banknak van hasznára, mely an­nak kamatait tiszta nyereség gyanánt kapja. A közönség ez által csak veszít, mert oly pénzt kap kezébe, mely nem képvisel valóságos értéket, és pedig ve­szítenek nem csak azok, kiknek a bank a pénzt kölcsön adja, hanem azok is, kik osztrák nemzeti bankjegyeket már előbb birtak és bírnak, mivel ezek értéke az érczalapnak jegyekkel történt túlterhelte­­tése folytán lejebb megy. Ha már ez ideig is káros hatása volt az osztr. nemzeti banknak Magyarországra az­által, hogy beváltási kötelesség nélkül oly jegyeket tartott forgalomban, melyek le­hetetlenné tették azt, hogy itt­ teljes ér­tékre beváltandó jegyek bocsáttassanak forgalomba, bizonyára a deviseknek fe­dezetül lett elismerése után e káros hatás még súlyosabban nehezedik hazánk köz­­gazdasági viszonyaira, mert jelenleg még inkább elértéktelenedik az osztrák bank­­jegy. Ez okoknál fogva igen sajnáljuk, hogy kormányunk nem tesz határozott es­ete­ A helyzet képe. (1.) A legfontosabb hir — ha igaz — az, mit a „Presse“ hoz, hogy t. i. a francziák a Rajnát Rheinfelden vidékén (Aargan canton) átlépték és két würtembergi ezredet összevágtak, Freiburg­­nak tartottak (Breisgauban). A „M. A.“-nak van egy távirata, mely ezt némileg megerősíti, és ez az, hogy a francziák Hünningennél Bázel mellett lépték át a Rajnát. Holott bécsi hivatalos kö­rökben a francziáktól 2—3 nap előtt nagyobb­­szerű működést nem várnak. Ezt megerősítik azon Zürichből jött hírek is, hogy a francziák a hadállást megváltoztatnák, és ezért nem várhatni 2—3 nap előtt nagy működést. Kisebb csetapa­­ték voltak, így július 29-én Saarbrückennél a francziák ágyazni kezdettek, a Belvedere fedelét és ablakait összetörték, de senki meg nem sebe­sült A bajor vadászok és czirkáló franczia hu­szárok közt ugyanez nap volt egy csetepaté, melyben 1 franczia esett el. Ha nem működnek a francziák másutt is. Most már hivatalosan jelenték a pápai kormánynak, hogy aug. 10-ig a franczia csapatok az egyházi államokból kivonulnak. Ezért Chigi párisi nun­­tiust visszahívták. A franczia vadászok a pápa ellen tüntettek, mikor kivonultak. A pápának tanácsolják, hogy vonuljon Máltába. Továbbá hite járt, hogy a francziák Luxemburgba is be­mentek Bodenackernél és a Mosel folyóra Schen­­gennél ágyunaszádokat bocsátottak. Annyi áll, hogy Hollandia több táborkari tiszte Luxem­burgba ment. Trochu tábornok már nincs Toulouseban, mint hitték, hanem Dél-Francziaországban gyűjtött csapatokkal megy a felső Rajnához. Most érke­zett táviratok szerint Nancyból és Besangonból volt visszatérőben. Napóleon a hadsereghez ment, miután a csá­szárnét egy rendeletben régensnek nevezte ki. A híres arabs vezér, Abdel Kader is felajánlta ne­ki szolgálatát. Longwyban és Rodemakban két tábor van. Azt az általunk hozott távsürgönyt is megerő­sítik azóta érkezett sürgönyök, hogy a porosz király is a hadsereghez ment, és elmenetelekor a politikai foglyoknak megkegyelmezett. A diplomatia terén foly a harcz. Bismarck egy új sürgönyében visszatekint a franczia kormány magaviseletére a dán háború óta, és újólag erő­síti veszedelmes czéljait Belgium iránt. De az angol államférfiak nagyon elkeseredettek Bis­marck ellen, hogy leleplezéseit miért nem tette előbb. Beszélik, hogy Anglia huszonöt­ezer főből álló figyelő hadtestet állít fel Máltánál. Nagy érdekű az az alkudozás, mely Bécs és Flórencz, sőt újabb hírek szerint London közt is foly semlegességi szövetség iránt. Sőt — hír szerint — épen a Londonból támasztott nehézsé­gek okoznak akadályt Florenczben, honnan a Beust megbízottja Witztham most Párisba ment, hogy Austria semlegességét notifikálja, de onnan vissza fog térni Florenczbe, míg az olasz ügynök Bécsben való tartózkodási ideje meghosszabbít­­tatott. A porosz félhivatalos „Staatsanzeiger“ meg­elégedését fejezi ki Austria magatartása felett. Oroszország hivatalos lapja megc­á­folja a szabadságosok behívásáról terjesztett hí­reket valamint azt is, hogy a jó és nyers ter­­mény kivitelt eltiltotta volna. A czár az orosz alattvalóknak megrendelte, hogy egyik hadvi­selő félhez se álljanak be. De Bu­carestben oro­sz betöréstől félnek, és egyik román lap (Pressa) felhívja a románokat, hogy ez esetben méltó, fegyveres tiltakozásra készüljenek. Austriában a concordatum eltörlése és a cseh tartománygyűlés feloszlatása általános jó hatást tett. Aggasztó csak az, hogy Albrecht főleg az összes parancsnokló tábornokokkal szerdán tanácskozást fog tartani. önkénytest is láttam, többnyire előkelő szülök fiait, kik lelkesedéssel énekelték a negyvenes évekből híres dalt: Sie sollen ihn nicht­ haben,den freien deutschen Rhein!“ Augsburgnál köztudomásúlag délfelé kanya­rodik a pálya, mely Lindauig a legregényesebb hegyi vidéken vezet végig. Kemptenig többnyire széles völgyeken megy végig a vonat. A pálya mindkét oldalán apró de csinos falvak cserép­tetői piroslanak elő, míg távolabb, a hegység lejtőin, fenyves erdők sötétlevek. A talaj min­denütt szorgalmasan van műve­lve, s a legtöbb helyen már be volt fejezve az aratás. Kempten nevű állomásnál egés­zen hegyivé alakul át a pá­lya, mely most folyvá­t emelkedik. Maga Kemp­ten, mely 1900 lábnyira fekszik a tenger fölszm­e fölött, virágzó gyárváros. Itt egy hosszú vonat­tal találkoztunk, míg körülbelül 6—700 tarta­lékost szállított Augsburg felé. Részben földmű­velők, részben gyári munkások voltak, s igen sötéten tekintettek maguk elé. Egy század gya­logság kísérte őket rendeltetési helyükre. Keptenen túl valóban festőivé lesz a vidék. Meredek sziklák, erdővel benőtt hegyormok, zu­­hatagok, apró tavak, hegyi patakok fölváltva gyönyörködtetik az utazó szemét. Röthenbach nevű állomáson túl láthatni az első havasokat, melyek már svájczi területen feküdnek. Jó táv­csövemmel egészen tisztán kivehetem a hó és jéggel borított hegylejtőket, melyek a nap suga­raitól megaranyozva tűntek elő. Fél négykor érkeztünk Hergatzba, mely már csak két állomásnyi távolságra fekszik Lindau­­tól. Itt sajátságos jelenetnek voltam szemtanúja. A pályaudvarban ugyanis egy csapat erőteljes férfiút láttam, a szokásos bajor nemzeti öltözet­ben, körülvéve szuronyos csendőröktől. Kérde­­zősködéseimre azon feleletet nyerem, hogy ezen emberek a 7­ok gyalogezred tartalékosai, kiket fegyveres erővel kellett zászló alá terelni, miután tényleg is ellenszegültek a behívó rendeletnek. Most csendőrök kísérete alatt szállíttatnak Mün­chenbe. Mindezt egy vasúti hivatalnoktól hallom, ki ezen ellenszegülést egyenesen a papság bujto­­gató befolyásának rótta föl, s egyébként is ke­mény szavakban nyilatkozott a klérusról, mely­nek nincs ínyére a Poroszországgali szövetség. Mint jellemző nyilatkozatot,idejegyzem az említett hivatalnok következő szavait: „So lange wir das Pfaffengesindel nicht ein für allemal aus dem Lande hinaussehmeissen, wird in Baiern die grossdeutsche Idee nie recht aufkommen kön­nen.“ Kemény, de igaz szavak. Útközben több­ször is volt azóta alkalmam hallani, született bajoroktól, hogy országuk régen beolvadt volna már az éjszaknémet szövetségbe, ha a fanatikus klérus nem izgatná föl a köznép vallási szenve­délyeit a protestáns Poroszország ellen. Egyedül ezen izgatásnak tulajdonítható, hogy az utóbbi választásoknál az ultramontán párt maradt többségben. Hergatzon túl megszűnik a pálya emelkedése, s a vonat kezd lassan leszállani a b­o­d­e­n­i tó partjai felé. Lindautól mintegy másfél mért­­földnyi távolságra a vidék elveszti zord jellegét. Szöllővel, gyümölcsfákkal és komlóval benőtt dombok között robog végig a vonat, míg egy ka­nyarulatnál mintegy varázsütésre a bodeni tó azúrkék tükre terül el a meglepett utazó előtt. A látvány, mely innét az alant elterülő tóra és festői vidékére kínálkozik, valóban nagyszerű Lábainknál fekszik a félszigeten elterülő L­i­n­­d­a­u, melynek középkori barna kőfalai saját­­szerű ellentétet képeznek a viruló vidékkel. Itt még bajor területen vagyunk, a tó túlsó partja ellenben már a szabad Svájcz földe. Lindautól balra távcsövünkkel az osztrák területen fekvő Bregenzat vesszük ki, míg jobbra a regényes fekvésű Friedrichshafen villáit látjuk febérleni. Ez utóbbi már würtembergi területen fekszik. Bárhová fordítsuk szemeinket,­­mindenütt az al­­pesi terület szépségeivel találkozunk. A Lindauba érkező gyorsvonatot ugyanis a bodeni tón túl, Romanshornban egy másik gyorsvonat várja, melylyel egész Baselig lehet eljutni. Miután azonban vonatunk déli 12 ór­a helyett délutáni 6 órára érkezett meg Lin­­dauba, a romanshorni gyorsvonat természetesen rég elindult már, de nem várva minket. Azzal vigasztaltak azonban, hogy 8 órakor egy sze­mélyvonat fog indulni Romanshornból Zü­richbe. Ráléptem tehát a „Germania“ nevű gőz­hajó fedélzetére, mely Lindau és Romanshorn között tartja fönn a közlekedést. E hajón aztán alkalmam volt meggyőződni, mily kellemekkel jár a háborús időben való uta­zás. A lindaui pályaudvarból ugyanis egyenesen a „Germania fedélzetére szállíttatnak az utasok málhái. Már most képzeljenek önök mintegy 600 mást, kik közül mindegyik podgyászát ke­resi a hajó fedélzetén. A kapitány ordít, a matrózok káromkodnak, a hajó félre dől, a nők sikoltanak, gyermekek sírnak, és e közben több s­áz férfitorok kiáltja Európa minden nyelvén. Hé, ide a podgyászomat; az enyémnek száma 303 , az enyém 818 , az enyém 577, stb. stb. A kapitány rimánkodni kezd — mind hiába: a bábeli zűrzavar tart, pedig a hajó rég elindult már. „Erlauben sie jütigst, det is mein Sepack!“ „Goddam captain!“ „Sacrebleu, je ne trouve pas m­on coffre! „Hé, cherchez numero 283!“ „Chercate mio caro Nro 92 !“„Na versteht sie! der ghört mein!“ És ugyanily fölkiáltásokat hallani még lengyel, orosz, oláh, spanyol, magyar s a jó ég tudná miféle nyelven, mintha a földgömb fe­le rendez-vous-t adott volna egymásnak e hajó fedélzetén. Az étteremben alig csekélyebb a zavar. Dús­gazdag angol családok elrágódnak egy adag sajton, örülve, hogy ennyit kaphattak. A bor méregdrága, és impertinenstel rész, de azért el­kel, akár csak tokaji lenne. E sorok írójának volt annyi hadi furfangja, hogy még Augs­­burgban bevásárolt egy font kolbászt s egy fél­zsemlyét, mit most nagy lelki nyugalommal fo­gyasztott el egy börönd tetején, nem törődve az irigy tekintetekkel, melyet egy pár éhen maradt oláh bojár, és néhány száraz mister vetettek feléje. Az angolok egyáltalán a legkiállhatlanabb uta­zók. Unalmasak, dölyfögek és ostobák. Ha egy 3 vagy 4 tagú angol család útra kel, akkor any­­nyi podgyászt visz magával, mennyi bőven ele­gendő lenne két tuc­at más emberfiának. Itt a „Germania“ fedélzetén is láttam angol családo­kat, melyek 14—16 gunyhó nagyságú vasas lá­dákkal utaztak. Mindez természetesen a többi utazók kényelmének rovására történik. Bocsás­sák meg, hogy hosszasabban foglalkoztam ez utazási részletek leírásával, de ezek is összefü­g­gésben állanak a háborúval, mennyiben ez óriási közönség nagyobb része a német fürdőkből jött, honnét elriasztatott a háború által. Kissin­­gen, Spaa, Wiesbaden, Homburg, Ems, Baden- Baden stb. fürdőv­endégei feles számmal voltak képviselve a „Germania“ fedélzetén. Mindannyi­an Svájczon keresztül voltak kénytelenek haza­térni, mert Németországból Francziaországba átjutni, lehetetlen. S ezért oly túltömött jelenleg minden svajezi hajó, minden svajezi vasút, min­den svajezi vendégfogadó idegenekkel. — A svajeziak alighanem örülnek a háborúnak........ Háromnegyed órai felséges utazás után ha­jónk kikötött a romanshorni rakparton és pár percz múlva már a zürichi vonaton ültem,a sza­bad Svájcz földön! Borostyánl Nándor. (M.) Turin, júl. 29. Az annyin ellenkezett bank­­szerződést az olasz képviselőház elfogadta, s így a nagyszerű pénzügyi tervből nem marad egyéb tárgyalni­v­aló, mint a vasúti szerződések, s ezek is hihetőleg a legrövidebb idő alatt meg fognak szavaztatni. Mielőtt azonban a ház fel­osztanék, még néhány más elnapolhatlan javas­latot is fog tárgyalni, de minden­esetre a jövő hó elején befejezi munkálatait. A külpolitikára vonatkozó interpellátio, mint előre látni lehet­, előidézte a bizalmi kérdést, mely,mint tudva van,a jelen ministérium érdeké­ben döntetett el. Míg az olasz franczia szövetség rémképe nem fenyegeti a bajt, ez határozottan küzdött a minisztérium ellen, de a körülmények nagyon változtak, s mialatt a Lanza - miniszté­rium biztosítja a semlegességet, megeshetnék hogy annak bukása a szövetség pártolókat fogná a kormányra felsegíteni, ezt pedig a bal soha sem akarta s nem is fogja akarhatni, s épen aként szavazott bizalmat a jelen kormánynak. A semlegesség nyilatkozata megnyugtatólag hatott a kedélyekre s elejét vette a sok vá­rosban tervezett tüntetéseknek, de nem volt ké­pes Mailandban a köztársasági párt által felkor­bácsolt izgatottságot megszüntetni. Daczára azon­ban a hivatalos biztosításoknak, sokan attól tar­tanak hogy Olaszhont végre is a katonapárt, s annál is inkább a szövetségimádók háborúba fogják keverni.E hiedelmet, melynek eloszla­tásával a kormány mit sem tö­rődik, nagyon ápolja az olasz­­franczia szövetségi alkudozá­sokra vonatkozó hír, melynek ki­eszközlésében a „Gazz. Piem.“szerint jelenleg Vi­­mercati fáradozik. Az éjszak-német szövetségi követ váratlan eltávozása az olasz fővárosból, kedvetlen benyo­mást okozott az olaszokra, a „Gazz. Piem.“ azt az olasz kormány határozatlanságának tulajdo­nítja,a „Gazz. di Tor.“ szerint pedig az eltávozás valódi oka az, hogy a franczia csapatoknak az olaszokkal helyettesítését az egyházi­ államban, a semlegesség megsértésének, s saját érdekeire nézve károsnak tekinti Poroszország (?) Mondják azután, hogy ha az olasz kormány válasza nem fogja kielégíteni Poroszországot, a nagy­követ nem is fog visszatérni Olaszországba. Az olasz hadügyérségnél nagy élénkség mu­tatkozik, nem csak a s­zokásos szünidei szabad­ságok felfüggesztettek, hanem azonfelől a hiva­talnokok egy része éjjel nappal kénytelen dol­gozni. A „Gazz. di Tor.“ szerint azután a had- Ügyér jelentékeny lóvásárlás s élelmi s ruha­­kéczlet tetemes szállítása iránt intézkedett, azon­felül mint az „Adige“-ből értesülünk, a veronai katonai sütőknek a legnagyobb szorgalmat ajánlotta. A „Gazz.Piem.“a­laptalannak mondja azon hírt, hogy Lamarmora a kor­mány meghagyásából fogná a fran­czia tábort követni, szerinte a tbnoknak sem diplomatiai sem hadügyi megbízása nincsen. Cialdini tbk a fővárosban van,a­hova Tttrr tbk is megérkezett. Sicilia sziget kivételes állapota egyelőre nem fog megszűnni. Medici tbk a­ki egy ideig Flo­­rencében tartózkodott, visszatér Palermoba, mint tartomány­főnök s hadi főparancsnok. Milanóban a hatóságok a zavargóktól elszedett fegyvereken kívül, jelentékeny fegyver s töl­tény raktárra akadtak s több uj szervezetű fegy­ver birtokába jutottak. A felfedezést elfogatások követték. Garibaldi, mint a „Farifulla“ ból értesülünk, még mindig Caprerában van, a egyelőre nem is szándékozik kedvencz lakhelyét elhagyni. A„Gazz. di Tor.“-nak azt írják Rómából, hogy a ca. csapatok parancsot vettek az egyházi álla­mot elhagyni; a parancs, mint mondják, rövid idő alatt végrehajtatik. Állítják azután, hogy Olasz­hon a septemberi szerződés értelmében elfogadta volna az egyházállam biztonsága fölötti őrködést. elnök bemutatja Krassó megye feliratát a tűzkár­­mentesítés országosítása iránt. Ungh megye felira­tát a kikindai vasútvonal kiépítése tárgyában, ugyanennek a hazánk ezredéves fenállásának megünneplése iránti s a mármaros-szigeti-szu­­csavai vasút építése iránti feliratait. — A kér­vényi bizottsághoz utasittatnak. Jegyző olvassa a VI­dik bíráló bizottság je­lentését, mely szerint Horn Ede képviselői meg­választatása a költségek kölcsönös megszünte­tése mellett igazoltatik.­­ A ház tudomásul veszi. Ordódy Pál az igazoló bizottság előadója je­lenti, hogy a bizottság Parcsetics Sándor horvát országgyűlési képviselőt véglegesen, és Paulo­­vics István újvidéki képviselőt a szabályszerű 30 nap fentartása mellett igazolta. — Tudomá­sul vétetik. Nyáry Gyula dr. átnyújtja a főrendi házban elfogadott 3 tjavaslatot. Ezek már most szente­sítés végett ő felsége elé fognak terjesztetni. A ház a napirendre tér. Tárgya az 1868. XLV. t. sz. módosítása tárgyában benyújtott tj­avaslat. Felolvastatván a bizottságok jelentése, melyek a­­javaslat elfogadását ajánlják : Berzenczey László előadó kijelenti, hogy e jelentések után már nem tartja szükségesnek az ügyet indokolni, fentartja azonban magának a jogot, ha ellenvetés tétetnék, az ügyet védeni. Deáky Lajos a­­javaslatot már csak azon egy okból sem fogadja el a miért a központi osztály Berzenczeyt választotta elő­adójául, kiről azt tudja, hogy ezen vasúti társu­latnak fogadott hivatalnoka. De nem fogadja el egyéb okok miatt sem. Nevezetesen azért nem, mert míg a miniszter az így változtatott vonalt mondja rövidebbnek, a pénzügyi és vasúti bizott­ságok az előbb tervezetet mondják annak. A kormány­ előterjesztés e felmerült nehézsége­ket, a szükséges hegyi átfúrásokat hozza fel indokolásul, de hiszen e körülmény tudva volt és ép azért biztosított a ház törvényileg 46.000 frt kamatbiztosítást a vállalkozóknak. Mi oka lehet a módosításnak ? Azt hiszi hogy az egész Gyéres és a vállalkozók érdekében történik. Nem fogadja el és elvettetni kéri. Simonyi Lajos b.nem tesz észrevételt az újabb tervezet ellen,hogy t.i. a v. Kolozsvárról Apahidán keresztül Torda kikerülésével Gyéresig vitessék, mert nem tudja, hogy az újabb vagy a régibb vonal e a kivihetőbb.De van észrevétele az ellen, hogy az eredeti tervezetben a vonal Kolozsvártól Tordának lévén felvéve, a bécsi alagút felvéte­tett a költségvetésekbe, s ennek következtében a vasút kiépítésére nagyobb összeg lett volna szükséges, mint ennek kikerülésével. A minisz­­terhez tehát azon kérdést intézi:- Várjon, ha ezen másik vonal Apahidán keresztül Gyéresig csakugyan kevesebbe kerül, mint az eredeti ter­vezet szerint, az állam nem tartozik-e a vállalko­zóknak kevesebb garantiát nyújtani, mint azon esetben, ha ezen költségesebb vonal építtetett volna ? Gorove­­st. miniszer emlékezteti a házat, hogy midőn a keleti vasút engedélyeztetett, a vál­lalkozónak csak a nagyvárad-kolozsvári vonalra volt költségvetésük, és a dolog ezen helyzetében fogadta el a ház a keleti vasútról szóló­­javasla­tot. Általánosságban volt csak kimondva, hogy e vonal kiépítése Bécs felé több költséggel jár, de ez praecizírozva nem volt. A kormányt legin­kább az bírta rá a vonal változtatására, hogy­ az alagút kiépítése az összes vonal létrejöttét egy évnél több ideig késleltet­te volna; ez oly momentum, melynek sú­lyát mindenki kénytelen beismerni. — Igaz, hogy a változtatás által a vállalkozó tetemes te­hertől oldatik fel, de egyszersmind kárpótlást nyújt az által, hogy Tordáig szárnyvonalat épít minden állami biztosíték nélkül. — Ajánlja a­­javaslatot elfogadásra. Halász Boldizsár védelme alá veszi Berzen­czeyt Deáky támadása ellenében. Berzenczey nem tehet arról, hogy a központi bizottság elő­adóul őt választá. Ez puszta véletlen s igy sem­mit sem nyom az a latban, hogy Berzenczey ama­i társulatnak hivatalnoka. Tiszta lélekkel meg­szavazza e­­javaslatot.­­ Csernátony Lajos osztja azon nézetet, hogy­­ érdekelt fél nem viselheti az előadói tisztet (He­­­­lyeslés.) Nem vádolja a közp. bizottságot a vá­lasztásért, de Berzenczeynek, ha csakugyan­­ hivatalnoka a társulatnak, tudatni kellett volna­­ ezt a közp. bizottsággal, és azt, hogy el nem fogadja az előadói tisztet. (Helyeslés.)­­ Berzenczey László kijelenti, hogy az angol társulatnak nem hivatalnoka, de dolgozik szá­mára, és mikor dolgozik, nem teszi azt ingyen. A bizottság azt jól tudta, de ép azért, mert tudta, hogy ismerőbb a dologgal, őt választ­­ előadóul. Nem az angolok, hanem hazája érdekeit képvi­seli és ebben nem vezérli semmi pártérdek. Ha valakinek ellenvetése van személye iránt, szíve­sen átengedi az előadóságot neki. Tagadja, hogy a vállalkozóknak Torda felé kellene a vas­utat építeni, mert erről sem a törvényben, sem az engedélyokmányban egy betű sincs ben. Huszár Imre hivatkozik a pénzügyi és vas­úti bizottságoknak 1868 nov. 23 ki­jelentésére,­­ melyben világosan ki van mondva, hogy a vasút Torda városa mellé vitessék. E jelentést a ház is magáévá tette. E szerint nem áll Berzenczey állítása. A­­javaslatot el nem fogadja. Csiky Sándor azon nézetben van, ha valami a ház határozata által meg van állapítva, azt pótjavaslatok, módosítások által nem szabad érvényéből kivetkőztetni. Az ily eljárást nem tudja a törvényhozás méltóságával össze­egyeztetni és ezért a törvényjavaslatot el nem fogadja. Kemény Gábor dr. elfogadja a tvjavaslatot. Ssaptócczay József nem szavazhat az ad­dig fenálló­­javaslat megváltoztatásán, miután a kérdéses vasút­vonalra a szükséges költség­­vetés teljesen nem ismeretes és mert épp a nehézségek tekintetbe vételével szavazta meg a ház a magas kamatbiztosítást.E­rős lépéseket már jelenleg a független magyar pénzügy létesítésére. A pénzügyminiszter úr azon nyilatko­zata pedig, melylyel Iványinak válaszol­va kimondja, hogy időelőttinek tartja a képviselőházban a független magyar bank létesítését felhozni, e nyilatkozat arról győz meg, hogy Kerkápoly úrnak a bank­ügyben még nincsenek határozott elvei, vagy hogy bankügyi politikája egyenes ellentétben van a leg­főbb nemzeti feladattal: a független ma­gyar pénz és hitelügy megvalósításával ! A közös hadügyérség — mint a gráczi „Tagespost“ értesül — élénken dolgozik az And­ássy beszédében már érintett előkészülődé­­sen. Esetleg három hadtest felállítása van kilá­tásban , Hartung, Maroicsics és John vezérlete alatt. Az e hadtesteket képzendő csapatok össze­hívó és a könnyebb tábori szolgálatra alkalma­zandó nyugalmazott tisztek beszólító levele már készen van. Eredeti külföldi levelezés: Mécstől Baselig. (Harcztéri tudósitónktól.) m. S váj ez, jul. végén. Augsburgtól Lindauig minden pályaudvar ka­tonaságtól volt megszállva. Kaufbeuern nevű ál­lomásnál egy katonai vonattal találkoztunk, mely a 3 számú bajor dragonyos ezredet szállította Nürnberg felé. Tisztek és legénység vígan vol­tak, a­mi azonban valószínűleg a magukkal vitt Bőr hatásának tulajdonítandó. Ugyanitt vagy 10 Országgyűlés. A képviselőház 226. ülése aug. 1-én d. u. 1/2 1 órakor. Elnök: Somsieb Pál, jegyző Bujanovich Sán­dor. A kormány részéről Gorova István volt jelen. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Vidéki­­. előfizetőink számára van mellékel­ve: Csatatérkép a porosz– franczia háborúról.

Next