A Hon, 1870. november (8. évfolyam, 264-288. szám)
1870-11-08 / 269. szám
Az egyes minisztériumok központi igazgatásának költségvetése 1871-re. Miniszterelnökség. Elnöki iroda: miniszterelnök 20.000 ft, lakás természetben; 1 miniszt. tanácsos 5.800 frt; 1 miniszt. tanácsos (min. tanácsi jegyző) 4.800 ft; 1 osztálytanácsos 3.600 ft; 1 osztálytanácsos (elnöki titkár) 3.100 ft; 3 minisz. titkár 6.300 ft; 3 fogalmazósegéd 2.400 ft.; 1 számtiszt 1.200 ft; 1 segédhivatali igazgató 1.900 ft; 6 irodatiszt 5.700 ft. Központi fordító osztály: 1 hivatalvezető titkár 2.200 ft; 3 fordító 3.700 ft; 1 segédfordító 800 ft. Tiszti pótlék a miniszterelnöknek 12.000 ft. Szolgák fizetései 4.300 ft. Ezek ruhailletményei 580 ft. Házbér 7.200 ft. Átalány az elnöki iroda részére 24.600 ft; a fordító osztály részére 9.000 ft Hivatalos távirati sürgönyökre 3.000 ft Jutalmazások s segélyzés 1.200 ft. Összesen 129.680 ft. Fiumei kormányzóság : Kormányzó 5000 ft; osztálytanácsos 3.300 ft; elnöki titkár 2.050 ft; miniszteri titkár 1.750 ft; miniszt. fogalmazó 1.100 ft; irodavezető 1400 ft; 2 hivataltiszt 1.600 frt; számtiszt 950 ft. Szolgák fizetései 1.480 ft. Tiszti pótlék a kormányzónak 5000 ft. Szolgák ruhailletményei 200 ft. Irodai szükségletek 2.600 ft; távirdai dijak 1000 ft; utazási költségek 2000 ft; épületfentartás 500 ft; Különféle kiadások 400 ft. — Összesen 30.330 frt. A Felség körüli miniszterium. Miniszter 12.000 ft, lakás természetben , min. tanácsos 5.800 ft; osztálytanácsos 3100 ft; elnöki titkár 2.600 ft; 2 titkár 4.400 ft; 4 fogalmazó 5.400 ft; 1 segédfogalmazó 800 ft; 3 segédhivatali aligazgató 4.200 ft. Tiszti pótlék: a ministernek 4000 ft; a minsz. tanácsosnak 1000 ft, egy aligazgatónak 300 ft. Szolgák fizetései 5. 484 ft, ezek ruhailletménye 900 ft. Hivatali s irodai költségek 17.500 ft. Jutalmazásokra 1000 frt, épületek fentartására 1.400 ft. Összesen 69.890 ft. Horvátszlavon-dalmát ministerium. Minister 12.000 frt, lakás természetben, min. tanácsos 5800, osztálytanácsos 360, minisz. titkár 2200, 2 ministeri fogalmazó 2500, 2 segédfogalmazó 1600, segédhivatali igazgató 1900, 4 irodatiszt 3500, szolgák fizetései 2300, ezek ruhailletménye 300 frt. Iroda és utazási átalány 2000 ft, házbér 5000, épületfentartás 400, jutalmazások s segélyezések 500, hivatalos sürgönyökre 500,az országos törvénytárnak horvát nyelven való kiadása 2000 frt . Összesen 46.100 frt. Belügyministerium. Minister 12000 frt, lakás természetben; 2 államtitkár 14000 ft; 5 minist. tanácsos 27000 ft; 14 osztálytanácsos 46400 ft; 18 titkár 36900 ft; 22 fogalmazó 27400 ft; 7 fogalmazósegéd 5600 ft; Számvevőség: 1 igazgató 2500 ft; 6 számtanácsos 10200 ft; 1 kiadós irattárnok 1500 frt; 60 számtiszt 57000 ft. Segédhivatalok: 2 igazgató 3800 ft; 4 aligazgató 5700 ft; 16 hivataltiszt 14300 ft. Szolgák fizetései 15720 ft; ruhailletményük 2000 ft. Házbérek 15191 ft. Épületek fentartására 4000 forint. Állami sürgönyök 15000 ft. Dijnokok díjazására 34000 ft Hivatali szükségletek 21500 ft. Napi díjak s útiköltségek 8000 ft. Kolozsvári levéltár 7630 ft. Könyvtár: a nevezetesbulturállamok törvénygyűjteményeiknek, a jogi s közigazgatás terén megjelenő kiválóbb irodalmi termékek beszerzésére s gyarapítására 2000 ft. Összesen 389347 ft. Földmivelés, ipar s kereskedelmi minisztérium. Minister 14.000 ft; államtitkár 7000 ft; 3 minisz. tanácsos 15.400 ft; 8 osztálytanácsos 26.300 ft; 1 elnöki titkár 2400 ft; 8 titkár 16.400 ft; II fogalmazó 13.700 ft; 1 országos állatorvos 1300 ft; 7 fogalmazósegéd 5.600 ft; 1 segédhivatali igazgató 1.900 ft; 3 segédhivatali aligazgató 4.200 ft; 6 irodatiszt 5000 ft. Számvevőség : 1 számtanácsos 1.800 ft; 9 számtiszt 8.300 ft. Szolgák fizetései 4.620 ft. Házbér 14.000 ft; hivatali s irodai szükséglet 16.070 ft; lakvéltoztatási költség 2000 ft. Útiköltség 4000 ft; jutalmazások 2000 ft. Szolgák ruházata 800 ft. Épület-fenntartás 500 ft. — Összesen 168.150 forint. Honvédelmi minisztérium Miniszter, államtitkár 7,000 frt; 2 minisz. tanácsos 10,600 frt; 6 osztálytanácsos 20,100 frt; 8 minisz. titkár 16,400 frt; 12 fogalmazó 15,000 frt; 9 segédfogalmazó 7,200 frt; 1 ezredes mint szakosztályfőnök 4,600 frt; 2 gyalogalezredes vagy őrnagy mint ügyosztály vezető 6,720 frt; 3 őrnagy 8,001 frt; 5 százados 9,442 frt; 3 főhadnagy 3,548 frt; 4 alhadnagy 3,922 és Witisch Leyn (Lyon) területét, a dauphint pedig grasswaldi (grenoblei) helytartónak nevezte ki; ámde az sohasem jutott eszébe, noha a birodalom mostohaatyjának nevezték, hogy Lotaringiából csak egy darabkát is átengedjen, annál kevésbé Metzet. Ennek elvesztése 200 év múlva történt. Szász Móricz választófejedelem volt ugyanis az, ki II. Henrik franczia királynál szövetséget keresett. E király — mint tudva van — nem szerette a protestánsokat, s saját országában máglyára lökete őket, kitépetve eretnek nyelvüket; ennélfogva nem is igen kapott a protestáns fejedelmek ajánlatán. De Vielleville tábornagy, ki később Metzet oly derekasan védte, addig unszolt, mig a frigyet el nem fogadta. Okvetlenül hódítási politika volt az, mely a franczia királyt oly kétalakuvá tette, hogy otthon üldözte, Kán pedig pártolta a protestánsokat. Francziaországnak akkor ügyesebb diplomatái és vezérei voltak mint most, s egy ily ügyes diplomata, Jean de Fresse ment Németországba, aranyat, hadsereget s török segélyt helyezve kilátásba, ha Metz, Toni, Verdun és Cambray német püspökségeit átengedik, s a rajnai egyházi uralkodókra nézve a franczia véduralmat elfogadják. E rajnai szövetséget azonban a német fejedelmek nem fogadák el, hanem az első pontra nézve megegyeztek. Friedewalde-ban 1551. oct. 15-én köték meg a véd-és daczszövetséget II. Henrikkel, ki a németeket „ez ügyben nem csak barátilag, hanem szerető atyailag” fogja segíteni a német császár, e „közös ellenség“ ellen, hogy — mint kifejezik — „fejünkről lerázhassuk az állati szolgaság zsarnok igáját,és ígérték, hogy e segélyért visszahódítni segítnek számára a burgundi grófságot, Flandria és Artois területét. Egyszersmind jónak találták, hogy ama városokat, melyek régi időtől a német birodalomhoz tartoznak, de nyelvük nem német, (Cambray, Metz, Toul, Verdun sat.) a franczia király szállja meg, mint a szent birodalom vicariusa, fentartva azonban e városoknak a német birodalomhoz való tartozását. A szász rendek nem akarták ezt, s fejedelmüket szerették volna elvonni a frigytől. Melanchton épp úgy menydörgött a franczia szövetség ellen, mint Luther akkor midőn ilyet a schmalkaldi fejedelmek kötöttek. E hitujitók azonban korántsem nemzetiségi vagy politikai, hanem felekezeti szempontból voltak ellenségei a katholikus ország szövetségének. Mindez azonban nem használt. A franczia király megindíttatá a törökök hajóit és seregeit, (nagy befolyással saját hazánk történetére is,) maga pedig 1552-ben erős sereggel lépett Lothringiába,egy kiáltványt adva ki, mely szerint ő az elnyomott német fejedelmek segélyére megy, nem a maga hasznáért, hanem a német nép szabadságáért. E kiáltványon egy szabadság-löveg volt két kard közt, s alatta e szó: „Libertás.“ Toult és Verdunt a francziák csakhamar el is foglalták, Nancyt (Nanzig) erős helyőrséggel látták el s Metz alá indultak. Ennek polgársága azonban falai és tornyairól ágyúszóval fogadta őket. Montmorency connetable, a franczia hadvezér megadásra szóbta föl a várost, de ezt megtagadták. A pusztítással való fenyegetés sem használt: a polgárság sokat tartott szabad városi jogaira, korántsem a német politikai érdekét védve, miután nyelve inkább hajlíthatta volna a francziákhoz. A franczia vezér csak annyit kért, hogy egy zászlónyi helyőrséget engedjenek bevonulni, s ezt meg is engedék. Az egy zászlóval azonban több ezer franczia nyomult be. A vezér ígérte, hogy nem sokára ez az őrség is el fog vonulni, e közben azonban igyekezett a tanácsot a franczia érdekek számára megnyerni. Lenancourt püspök egyet értett vele. A vonakodó tanácsosokat pedig a herczeg erőszakkal némitá el. Midőn a király bevonult Metzbe , már nem volt ellenkezés. Innen pedig Strassbourgba indult, de ott minden kísérlet meghiúsult a polgárság ellenállásán. Metzben a francziák sietve építettek új erődműveket, s mialatt Szász Móricz a német császárral kibékült, a franczia király szabad népszavazást rendelt el a lothringi városokban. Erre most azt mondják, hogy bohózat volt, erőszakos nyomás mellett. De mégis illőbb eljárás, mint a nép megkérdezése nélkül erőszakkal keblezni be tartományokat csak azért, mert e nép fejedelme meggondolatlan háborút üzent, anélkül, hogy a nép óhajtotta volna. A franczia király már 300 év előtt legalább külsőleg meghajolt a népakarat formája előtt. A lothringi városok a francziák mellett szavaztak, s mikor e városok elvesztésén megütődött Vik Károly visszafoglalásukra indult, akkor már a franczia szellem is, mely mindig olvasztólag hatott a németekre, jelentékeny hódítást tett. „A két világ ura“ — amint Vidik Károlyt nevezték — legszomorúbb óráit a franczia kézre jutott várak előtt élte. A franczia helyőrség vitézsége és a polgárság áldozatkészsége állott ellene. Nem csak hogy ő nem tudott egy várat sem visszafoglalni, hanem Vieilleville még az ő spanyoljaitól vette el ügyes csellel az akkor jelentékeny erődöt képezett Pont-à-Moussont. A császár nagy sereggel és hatalmas ágyukkal ostromolta Metzet,de Guise herczeg, ki odaben főparancsnok volt, meghiusítá támadásait. Oly ostrom volt ez, melyre akkor is a világ szeme volt irányozva, rendkívül gazdag hősi epizódokban s a német sereg nyomorában. Rosz élelmezés, rosz idő, vízáradás és pestis annyira tönkre tették a németek seregét, hogy a császár három hó múlva (decemberben) végre is kénytelen volt szégyen szemre elvonulni Metz falai alól. Ekkorrá a császár a spanyol Albának azt a csüggeteg levelet, melyben keserűn panaszkodék, hogy el van adva és oly roszszul szolgálva, mint csak uralkodó lehet, s hogy búcsút fog venni a világtól, a hadi szerencsétől, mely mindig a fiatalabbakat (értvén a metzi Guise herczeget) halmozza el kegyeivel, s rövid időn kolostorba vonul. S fel is ölte nemsokára a Szőrkánizsát St. Just-ben. Ezóta Metz egész napjainkig háborútlan franczia birtok volt. Névleg még egy ideig a német birodalmi városok közé számíták, de katonát és adót nem fizetett többé a németeknek ; a westfáli békekötésben pedig „örökre és felbonthatlanul“ Francziaország koronájához csatolták, hogy „a német császár és franczia király közt kötött béke és barátság ez által is erősbüljön.“ S Metz virágzik azóta. Nem csak nagy katonai telep, hanem gazdag gyárváros lett, s falai közt a franczia szellem oly mély gyökeret vert, mely nem irtható ki többé. Erődjeit a hadi tudomány haladásával folyó Ivást tökéletesítték. A lángelméjű Vauban, kinek annyi várműve áll most romban és füstben, különösen megerősité s III. Napoleon alatt is folyvást építettek rajta. Hogy e helyett most csakugyan Németországhoz csatolják, az alig hihető. Aki ily mélyre terjedő terület engedést követel, lehet a sörös kancsó mellett buzgó hazafi, de egyszersmind oly politikus, ki csak a mára néz, s feledi a holnapot. Metz falaira annyi változás emléke van írva, hogy ez nem maradhat tanulság nélkül. A szerencse forgandóságának nagy képei váltakoztak ottan, feltüntetve egyszersmind azt is, hogy a német és francziák háborúzása nem valami új keletű, hanem attól az időtől ered, midőn Nagy Károly öröké ketté szakadt frank és német birodalommá. Ily régi antagonismus mellett a győzőknek sem áll érdekükben a bajok sok százados kútfejét ma még mérgesebbé tenni. Az alatt a vár alatt háromszáz év előtt egy oly német császárt döntöttek a francziák az elcsüggedés örvényébe, ki két világ hatalmas ura volt. Ma meg egy német király győzelmes lábai alatt a büszke franczia nemzet vérzik. S megint forogni fog az idő, s ki tudja, mily változást idéz elő? Ami egyedül jogos és eszélyes : csupán az, hogy rontsák le a büszke vár falait, valamint vajha lerontanák világszerte mind, s köveiből iskolákat és gyárakat épitnének, hogy a nemzetek csak béke tornáján küzdjenek az elsőbbség fölött. Szép álom, mely — fájdalom — mindig álom marad! frt; 1 alhadbiztos 2,174 frt; segédhivatali igazgató 1,900 frt; 3 aligazgató 4,200 frt; 20 irodatiszt 18,750 frt; 1 kapus 400 frt; 3 ajtónálló 460 frt; 12 szolga 4,620 frt; 3 könyomdász 1,600 frt. Számvevőség: 1 igazgató 2,500 frt; 3 számtanácsos 5,200 frt; 31 számtiszt 30,900 frt. Házbérek 11,000 frt. Szolgák ruhailletményei 1,050 frt. Utazási költségek 10,000 frt. Segélyzések, jutalmazások 8000 forint. Irodai szükségletek 51,400 forint. Összesen 266,689 forint 43 krajczár. A m. kir. honvédség létszáma. A honvédelmi ministerium 1871. költségvetéséhez mellékelt táblázatban kimutatását találjuk a honvédség létszámának. E kimutatásból közöljük a következő adatokat: Honvéd-gyalogság : Háború idején 328 század 1968 tiszttel, 82.410 legénynyel, 1640 lóval a szekerészetnél. Békeidején 82 század 574 tiszttel, 9.522 legénynyel. Növedék 1871. elején a békelétszámnál 20 század 80 tiszttel, 320 legénynyel; a szabadságolt állománynál 60 század 240 tiszttel, 39.680 legénynyel. E növedékkel együtt tehát háború idején lesz 408 század 2288 tiszttel, 122.410 legénynyel, 1640 lóval a szekerészetnél. Honvéd-lovasság: Háború idején 16 lovasosztály parancsnokság és 32 század 208 tiszttel 5472 legénynyel, 4800 hátas s 240 igáslóval. Béke idején 7 lovas-osztály parancsnokság s 32 század 78 tiszttel, 1287 legénynyel, 1104 hátaslóval. Metz: Az „Ind. beige“ a bonapartistikus és porosz közegek haragos kitöréseivel nem törődve, a legnagyobb erélylyel folytatja az árulás leleplezését. Ismét számos levelet kapott, melyek eddigi állításait megerősítik. A következő levelet egy törzstiszt írta, kinek alkalma volt az események közelemenetébbről szemlélhetni. Brüssel] nov. 4. Azon közlemények, melyeket az „Ind. beige“ három nap óta Metz kapitulatiója felől hozott, csaknem kivétel nélkül teljesen pontosak. Mindazoknál, kik a rajnai sereghez tartoztak, e katastropha megítélésénél a legnagyobb egyértelműség uralkodik, és mindnyájan végerőfeszítésig tiltakozunk azon szerep ellen , melyet velünk azon akadozásoknál játszatnak, melyekkel Boyer bízatott meg. Ez ügynöknek nincs joga bajtársai nevében beszélni, és ő magára nézve is jobban tenné, ha előkészítné magát azon haditörvényszékre, mely elé őt és főnökét bizvást lehet állítani. Az ostrom kezdete óta, aug. 18. után Bazaine tábornagy különös szerepét játszani megkezdő. Minden kigondolható ürügy alatt minden kitörést elhalasztott egész aug. 31-éig, de az első 12 napot nem roszul használta fel. A végerődök nem létettek védelemképes állapotba. A tüzérség 22-ke óta ismét teljesen elláttatott hadikészlettel, a katonák közt kitűnő volt a szellem. Az előrelátóbbak csak azt sajnálták, hogy nem tesznek kitörést, hogy a szomszéd helyekből élelem szereztessék. Aug 31-én csak 4 órakor kezdé meg a tbnagy a kitörést és ez által is kockáztatta a nap sikerét. Este a tbnagy nem használta fel a már kivívott sikert, hanem megpihent St. Julian erődben. A podgyászt Metz kijáró kapuja előtt hagyták, anélkül, hogy megbíztak volna valakit, annak továbbvitelével. A már korán reggel 1 órakor kidott utasítások mutatják, hogy nem volt áttörési szándéka. E naptól fogva a csapatok többé nem látták főnökeiket. Sept. 12-én a sedani katastropha köztudomásra jött, és azt hirdették a nélkül, hogy e hír leverő hatását bármily kevéssé is törekedtek volna enyhíteni. Néhány lövés és jelentéktelen csetepatén kívül, melyek előőrsök közt folytak, nem volt semmiféle hadművelet. A lovak tömegesen kezdtek pusztulni. Azon javaslatot, hogy lovasság egy része bocsáttassák el, annélkül hogy a elvetették volna, nem vitték keresztül. Ez a tábornagy számítása volt. Magához hívott egy főtisztet, hogy vele egy bizonyos ponton történendő támadásról tanácskozzék. Ha az a legkisebb ellenvetést tette, a tanagy nem állott meg többé terve mellett, hanem rendesen ezt szokta mondani : „Látja ön, akarok valamit tenni, de nincs eszköz kezemben annak kivitelére.“ September közepe táján a tábornagy már hitt a békébe, és feltette, hogy Páris el fog esni. Bismarck szavai igen hízelegtek neki és úgy vélekedett, hogy ő azon egyének közé tartozik, kikkel lehet beszélni. Czélba vette, hogy seregét a jövendő béke számára érintetlen tartsa fen. Elhatározta, hogy politikai szerepet fog játni, és stratégiai háttérbe szorítá. Metzből nov. 1-től táviratilag jelentik a londoni „Bureau Reuter“-nek. A capitulatió óta a legkisebb csendzavarás sem fordult elő. A poroszok a lakosoknál vannak beszállásolva, de tapintatot és higgadtságot tanúsítanak. Nem tartottak diadalmas bevonulást, és még eddig nem vetettek ki sarczot. Az élelmiszerek szállítása gyorsan halad elő. A lakosok és a hivatalnokok közt mindig az a vélemény uralkodik, hogy Bazaine és a többi tábornokok Metzet elárulták, mert soha sem vették használatba teljesen a rendelkezésükre álló haderőket, és a csapatokat visszavezényelték, mihelyt a kitörések sikereseknek látszottak. Midőn Bazaine alkudozásai köztudomásra jöttek, több ezred tisztei conspiráltak a végből, hogy a capitulatiót megakadályozzák, de az összeesküvés nem sikerült. A lakosok tüntettek az átadás ellen, és betörtek a fegyvertárba, hogy maguknak fegyvert szerezzenek, de a császári gárda szétszórta őket. Az „Ind.“ szerkesztője találkozott Coffinieres tábornokkal, midőn az el akart utazni,és nyilvánosan szemére vetette a gyávaságot és árulást mit véghez vittek Metznél. A német parancsnokság, melynél a tábornok panaszt emelt (!) a szerkesztőt elfogatta. A betegek és sebesültek még vasúti vagyonokban és Metz közhelyein vannak. Hagymáz és himlő uralkodik. Egy szemtanú a fegyverletételnél tett észkeleteit a következőleg festi: Mi lehet fájdalmasabb mint ezen erőteljes férfiak látása, kik fenhangon kiabálják, hogy őket elárulták, és a győztes ellenfél láttára simák, hogy ők 160,000-ren nem tudták a várost megvédeni. Az engedetlenkedés egyenes következése lön e szomorú kényszerűségnek és elégedetlenségükben, hazafias elragadtatásukban lázongtak; beszédeket tartottak és számba sem vették — mi először történt — azon parancsnokokat, kik képtelenek voltak őket jobb sorsra juttatni. Különösen a zuávok eresztik meg elkeseredett dühök fékeit; még a megadás előtti napon is magukhoz ragadtak egy szent zászló darabot. Négy tiszt a legtüzesebbek közül jelentkezett Giraud ezredesnél és kinyilatkoztatták : „Meg akarjuk a zászlót menteni.“ Gyermekek, a tábornagy parancsa, hogy fegyvertárba kell beadni. Nem, szétdarabolják és szétosztják egymás között. A zászlóhoz való ragaszkodás minden ezrednél keltött fel hasonló lelki fájdalmakat. A 84. ezred ezredese bejelenté magát a főparancsnoknál. Bazaine egyszer ajtót mutatott neki, de utoljára kénytelen volt elfogadni. Ez ezredes bejelenté azon elhatározását, hogy zászlaját nem akarja átadni. — És mégis a fegyvertárba kell küldeni monda Bazaine. — Soha ! Én és zászlótartóm inkább hagyatjuk magunkat alatta megöletni. A tüstörségi tüzérség a fegyvertárba viszi zászlaját ha azt kívánja, hogy azonnal megégettessék. — Tüstént! Kiáltják!— Mindjárt!— felelik nekik. — Nem, azonnal! Mert külömben visszavisszük. És a katonáit magukkal vitték, széttörték, szétszakiták és az egészet a Moselbe dobták. Viala ősz trik. Leboeufnek szemére hányja fenszóval, hogy ő készítette elő e szerencsétlenséget. — Ennyire vittek bennünket! Leboeuf válaszolta: „De az erődök nem voltak felszerelve!“ — Nos aztán ? Ön gondoskodhatott volna előre, ön minket szégyen gyalázatba vitt! Ezzel az agg tlk. hátat fordított a tábornagynak. Mit sem tesz! Másnap reggel Leboeuf vele mégis kezet szerít. — Mit akartok? mondá Viala, ő azt állítja, hogy minderről nem tehet. Ismét a sedani esemény. A Sedannál volt franczia hadsereg utolsó főparancsnoka Wimpffen tbk. az„Etoile belge“-ben Lebrun tbk. által közzétett levelet nem hagyhatván szó nélkül, a nevezett lap szerkesztőségéhez következő levelet intézte: Főszerkesztő úr ! Lapja oct. 26-ki számában „Lebrun tbk.“ aláírása czikket hozott. E tábornok kijelenti, hogy czikkét idegen akarat nyomása alatt fogalmazza: „Én, ezt mondja, azon helyzetbe juttattam, hogy nem hallgathatok. Kérdezik tőlem s tudni akarják, váljon Wimpffenek, valóban adta-e nekem azon megbízatást, melyről ama levélkében, melyet a császárnak adatott át, szó van. És azt állítja, hogy tőlem nem nyert parancsot arra, miszerint csapatjaival áttörést kísértsen meg Carignan irányában. Anélkül, hogy vizsgálnám, melyik azon parancsoló akarat, melynek Lebrun tbk, a császár hadsegéde kénytelen magát alávetni, egyszerűen a velem szemben használt eltagadására akarok válaszolni, és erre elég szó szerint idézni a hivatalos jelentés egy részét, melyet Lebrun tbk, a 12-dik hadtest parancsnoka nekem sedani hadbelépése előtt csapatjainak sept. 1-én tett hadi- műveleteiről átadott: „Ön tábornok úr azonban, tekintve, hogy csapatjaim a De la Moncelle fensikon és a szennyi után Bazeilles faluban álltak, azon véleményben volt, hogy az egyedüli mentő ut az volna kierőszakolni az áttörést a szennyi után, hogy Carignan és innen Montmédy megnyeressék.“ „Csakhamar el volt zárva elölünk az üdv utolsó kapuja.. . .“ Hozzáteszem, hogy a tábornoknak nemcsak carignani visszavonulási szándékomról beszéltem. Én személyesen egy s két óra közt határozott megbízást adtam neki a mozdulást megindítani, míg én egyidejűleg az 1 és 7-ik hadtest tisztjeit utasítottam, hogy a 12-ik hadtestet támogassák. Kevés idővel azután történt, hogy az én biketemet a császárnak átadták. Szükség esetén hivatkozhatom táborkarom tisztjeire, kik azon pillanatban körülöttünk voltak. Van okom hinni, hogy ha arról lesz szó, hogy e hadjárat történetét megírják, inkább fognak ragaszkodni a Lebruntlk által a csata utáni napon írt hivatalos jelentéshez mint az azután és oly czélzatból szerkesztett jegyzetekhez melytől a politika idegen nem maradhatott. Ami a támadásnak Balannál esti 5 órakor újra való megkísérlését illeti, az egy kétségbeesett, de nem gondatlan, a csapatokhoz intézett felhívás volt. Én ép akkor feleltem a császárnak másodszor, hogy visszautasítom az ellenséggel való alkudozást. Én végerőfeszítést és kísérletet akartam tenni, hogy legalább fegyvereink becsületét megmentsem és e kísérlet talán sikerült volna, ha ellenzésemre a fehér zászlót fel nem húzzák, ha 4 óra felé Lebrun trik maga a császártól való visszatérése alkalmával, nem kísértette volna magát az utczákon keresztül e zászló által. Annál fájdalmasabb, hogy magamat Lebrun tábornok kevéssé jóakaró állításai ellen védelmeznem kell, mert e tábornokot mindig jó bajtársamnak tekintem, mert kellemes volt reám nézve azon tehetség és szorgalom iránt elismeretéssel viseltetnem, melylyel September 1-jén csapatait vezérelte és 13 óra hosszat képes volt az ellenség erőfeszítéseinek ellenszegülni. Van szerencsém, főszerkesztő úr, kérni önt, hogy e jegyzéket lapja közelebbi számában közzé tenni szíveskedjék. Cannstadt, oct. 28. 1870. — De Wimpffen, főtábornok. Legújabbak. Gráz, nov. 6. A vidéki alkotmány-egyletek tüntetésekre készülnek, melyekben azon reményt akarják kifejezni, hogy Rechbauert minél előbb miniszternek szeretnék üdvözölni. Prága, nov. 6. Csehország csaknem minden lovagja részt vett a nagybirtokosok ma tartott próbaválasztásában, mindkét pártnak, az alkotmányhíveknek és feudálisoknak, egyenlő számú szavazatjuk volt. A kormány 15 szavazat felett rendelkezik. A német választási bizottmány közelebbi ülésében indítványozni fogják, hogy minden jelöltséggel hagyjanak fel, mihelyest észre veszik, hogy általa a választóknál tért vesztenek. München, nov. 6. Délután 3 órakor ment el itt bajor kíséret alatt a Metznél elfogott francziáknak 700 emberből álló első szállítmánya. Ezeket Landshutban és Regensburgban fogják bekebelezni, nagyon rosz kinézésük itt nagyon rosz benyomást tett. München, nov. 6. Otto herczeg tegnap tudósítás végett a királyhoz érkezett. A haladó párt Bajorországban nem akar alkotmányozó gyűlést. Berlin, nov. 6. Félhivatalosan meghazudtolják azt, mintha Eugenia császárné megérkezésére Wilhelmshöheben Auguszta királynő parancsára bárminemű előkészületeket tettek. Az mindenkire nézve véletlen volt. Cuxhaven, nov. 6. Helgolandból jött hírek szerint nyugat felé ma 10 óra tájt 9 nagy ellenséges hajó tűnt fel. Fó r e n c 7, november 5. A minisztérium átalakulásáról szóló hír határozottan meghazudtoltatik. A madridi olasz követ Cerutti állomásán marad, a Cortesnek a királyválasztás feletti szavazásáig. Blanc utóda november 15-re fllé érkezik Madridba. Több bizottmány alakításáról tesznek említést a végett, hogy a közelebbi választásokra programmot hozzanak javaslatba. Róma, november 6. A római állambankban 6 millió készpénzt találtak. Az „Osservatore Romano“ kijelenti, hogy apápa szükség esetén a Napóleonnak az Elba szgetén megtagadott menhelyet a Vaticanban fogja megadni. Az akadémia ülése nov. 7-én. Az akadémia mai ülésén egy emlékbeszéd és két értekezés volt, s mégis egy óra alatt vége lett. Ha így folytatja az akadémia, utoljára még népszerűvé lesz. Gyulai Pál emlékbeszéde nyitta meg Pákh Albert felett. „Egy szenvedésteljes élet merül el előttünk“ mond a többi közt. Pákh korán lépett az írói pályára. A humor képezte természetének jellemző vonását. Egy-egy vonással egész torzképet tudott rajzolni. A kicsiben, vagy kicsinek látszóban könnyen találta fel a nevetségest. Az angol humoristák képezték kedvencz olvasmányait, irtózott a német szenvelgősségtől és a magyar szónoki sallangos czifraságtól. Rosnyón született 1823-ban. Első iskoláit a Szepességben végezte, hol a német műveltség a magyar hazafisággal oly sajátságosan párosul. Kérlelhetlen ostora volt e régi megyei rendszernek, s történt, hogy egy megyei gyűlésen egy pár humoros sorral buktatta meg a kormánypárt egyik emberét; épen a gyűlés folyamában érkezvén meg a Pesti Hírlap, melyben az illető czikk volt. A forradalom után alapította a „Vasárnapi újságot“ a „P. Újdonságok“ - kal, melyek a vállalat kezdetén is 5,7000 előfizetővel bírtak. E testvér lapokat 12 évig szerkesztette, folytonos munka és betegség között. Halála előtt így szólt egyik barátjához : „Ez már nem tréfa, nem sokára meghalok, — de mindegy, úgy sem ért semmit egész életem !“ Ez volt első és utolsó panasza, az életében oly sokat szenvedett írónak. Az emlékbeszéd után Sztoczek József r. t. Heller Ágoston budai főreáltanodai tanár értekezését ismertette „a hang intensitásának méréséről.“ Ennek végeztével dr. Hirschler Ignátz í. t. dr. Scheiber bukaresti baneztanárnak a kettős torz szülöttekből irt értekezését adja elő szóval. A kettős torz szülött, melyről az értekezés íratott, Oláhországban született egy pórnőtől; nehézsége után ítélve, mely 1790 grammot tesz, a hetedik hóban születtek. A jobb oldalon levő ikergyermeknek nyúl szája van. Ez alkalommal értekező felemlité a világszerte ismeretes siámi ikreket is, kik már 59 évesek. Két nővért vettek nőül és ezek őket 27 gyermekkel ajándékozták meg. KÜLÖNFÉLÉK. Pest, nov. 7. — Az első magyar fegyvergyárról azt írták a lapok, hogy az már nem sokára megkezdheti a munkát. Erre nézve jelentik, hogy gr. Lichnovszky, a társaság elnöke, tegnap Pesten volt, meglátogatandó a gyárat s hosszabb kihallgatást nyert a miniszterelnöktől. A gróf főczélja volt a honvédelmi minisztert meggyőzni, hogy a fegyvergyártás Pesten sokkal többe kerül, mint Sziriában, mert az utóbbi helyen a munkabér kisebb s a drága gépezőt vizező pótolja, s Pesten nincsenek is munkáslakók. Az „U.Lt.“, melyből e hírt veszszük, nem írja, hallgatott-e a honvédelmi miniszter ez argumentumokra , de úgy látszik, hogy az „U. S.“nak oka van kívánni, bárcsak hallgatna, — mert különben nem „auseinandersetzelná“ oly „weitlaufig“ azon indokokat, melyek a stájerországi fegyvergyártás mellett szólnak, míg az ellenérveket egészen mellőzi.• Mi pedig bátrak vagyunk kérdeni, miért építettek fegyvergyárt Pesten, ha nem akarnak benne fegyvert készíteni ? nem voltak-e a fentebbi érvek akkor is meg, mikor e czélra az első forintot kiadták ? s nem szükséges-e nemcsak merkantil és industriális, de katonai és politikai szempontból is, hogy Magyarországnak is legyen, még pedig nem egy, de több s mindenesetre dolgozó fegyvergyára? — Ugyanaz a lap jelenti, hogy a pesti fegyvergyár mitrailleusök készítésére (is? vagy csak?) rendeztetik be. — Báró Aportófalvi magányába rónál nemsokára. Megbízható körökben beszélik, hogy helyébe a marosvásárhelyi királyi tábla elnöki székére Fabinyi Teofil semmitőszéki biró fog kineveztetni. Már a puszta hírre tiszta 600 ft jövedelme van az államnak , mert a tófalvi báró azon szép eljárást követi, hogy a tábla épületeiben 400 ftért nagy lakást tart a saját számára, aztán a kiszorított osztály részére 1000 forinttal fogad az állam rovására szállást. A lapok közelebb átalában azt írták, hogy a jelen évi lóversenyek alatt a is s a s követség verseny paripái nyertek legtöbbet. Folytatás a mellékleten.