A Hon, 1871. január (9. évfolyam, 1-25. szám)
1871-01-16 / 13. szám
13. szám, IX. évfolyam. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ...............................1 frt. 85 kr. 3 hónapra ...............................5 „ 50 „ S hónapra .............................11 „ — „ Az esti kiadás postai különküldéseért fisbilfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfisetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Kessin Kiaim» POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási díj: 9 lis sábos ilyféle betű sora ... 9 kr. Bélyegdij minden beigtatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. —* Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért ... 25 kr. Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési felhívás „A H O N“ EX-ik évi folyamára. Kész évre......................... 22 frt — kr. 1l évre.............................. 11 frt — kr. egyed évre . . . . . 5 frt 60 kr. 5 esti kiadás postai különküldéseért feltílfizetés havonkint. 30 kr. gr* Külön előfizetési íveket nem kiüldtunk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 5 krajczárba kerül. A „HON“ kiadóhivtala. PEST, JANUÁR 16. A dohányadó 3. Hogy a monopol az ipart megöli, azt úgy hiszem, múltkori czikkemben eléggé szüntettem a számokban. Hogy a fogasztóra mily súlyosan hat, eléggé kinnyitja az, hogy míg Németországon 1 -re esik 2Vs font fogyasztás, és Ausztriáan 2 Vs font, nálunk, a „pár excelence“ pipás“ országban csak 1.23 font. De ha érezzük annak szükségét, hogy monopólium eltöröltessék , annál fontosbb tisztába jöni azon elvek iránt, melek szerint a dohányadó kivetendő lene, hogy a monopólium eltörlése által azllamháztartásban nálunk 10 és Ausztriáan 24 millióban álló hiány födöz legyen. _ E tekintetben újabban háromféle terv merült fel. Egy rész a pipázókra fejenkint karja kiróni ez adót, még pedig a fogasztott dohány mennyisége és finomigához képest bizonyos osztályok szeint, e terv egyik indítványozója Somek Pál. A másik terv a Móricz Pálé, mely márem egyének, hanem lakás szerint akart kivetni az adót — ezt is osztályozva s falun a 30, városon 60, Pesten 100 fointos lakásokat kivéve alóla. A harmadik terv a Molnár és Beliczeyé. Ők akarnak 1. termelési adót, mit Proszországban van, 2. eladási adót, 3.ámot, 4. gyártási adót, és ezek összegétől akarják a monopólium megszüntetéseltal támadt hiányt fedezni. Van ugyan egy negyedik terv is, t. i. a tonopolium fentartása, melyet a korrány emberein kívül a dohány-enquét egy része és az irodalomban újabban Sleuer M. képvisel — de ezzel, úgy hiszzük, a monopólium elitélése alkalmával égettünk. Lássuk a többit. Legyen szabad előbb a dolgot elvileg megállapítani. Akik a monopóliumot akarják fentartni, (sőt mások is) következetességet követnek el, mikor ezt elvieg azzal akarják indokolni, hogy a dohányzás fényűzés. Mert a sör, szesz, sör és más fogyasztási czikkek is csak e szempont alá esnek és mégsem jutott eszébe senkinek ezeket monopólium alá enni. És mert mi a dohányt minden fogyasztási tárgygyal egyformán akarjuk idóztatni, mert meggyőződésünk szerint gy követeli azt nemcsak az igazság, de -főleg az ipar érdeke is, azért már előre kijelentjük, hogy e szempontból kiindulva a Molnár és Beliczey tervét tartjuk egcélszerűbbnek — kevés kivétellel. Úgy a fejenkénti kivetés, mint a ház■szerinti adóztatás alapjában ellenkezik minden adókivetés elvével, t. i. nem keresi fel az adótárgyat, hanem egy más tárgy megadóztatása által akarja azt megadóztatni: t. i. az első terv szerint a személy, a 2-ikban a ház szerint. Mert abból a feltevésből indul ki, hogy mikor terheli a személyt vagy lakást, ez által a dohányzót adóztatja, és hogy az így találomra kivetett adó igazságtalanul senkit se terheljen, helyet ad a nem pipások reclamatiójának. Ez ellenkezik az adókivetés főelvével. Mert e szerint az eljárás szerint a ház és földadót is ki lehetne vetni a személyre, helyet adva annak, kinek háza vagy földje nincs, a reclamálásra. Ha ez helyes, akkor elég lenne egyféle adó — fentartva a reklamálást. De épen abban áll a jogi és nemzetgazdasági elv kiegyeztetése, hogy a terhet senki vállára találomra venni nem szabad, azon reményben, hogy ő majd leveti magáról, ha nem őtet illeti. Akár a „pipázó“, akár a „pipázó“ lakása legyen megadóztatva, úgy az osztályozásban, mint a kivetésben és a fogyasztás minőségének (a személy vagy lakás szerinti) megszabásában e két terv szerint mindenütt önkény és véletlenre nagy tér van nyitva, valamint a reclamatiók által a teher alóli kibúvás és megvesztegetésre óriási mező van engedve és mindez azért, mert dohányadót vetünk nem a dohányra, hanem az emberre vagy lakásra. Jól tudjuk, hogy ez ellen azt fogják mondani: „Hisz ez csak szőr szálhasogatás — utoljára is a terhet sem a dohány, sem a ház nem viseli, hanem az ember!“ De aki ezt állítja, annak nincs fogalma az adóalap fontosságáról, akkor annak el kell fogadnia az egyféle adótervet, hogy t. i. az állam terheit fel kell osztani (ha mindjárt osztályok szerint is) fejenként. Miért nem fogadják ezt el? Mert a teher így igazságtalanul osztatnék ki, miután mértéke igen általános és önkényes; t. i. a fő és vagyonossági önkényes osztályzat lenne, mert nem 6 vagy bárhány osztályú vagyonosságú ember van, hanem ezer, meg ezer,és ezért vettek fel oly sok különböző adótárgyat, hogy mindenkinek vagyonosságához lehető arányosan legyen kimérve adója a birtokának tárgyai és azok sokfélesége szerint. Ezért nem helyeseljük mi — habár ez csak igénytelen, egyéni nézet — a dohányadónak sem fejenként, sem lakás szerint való kivetését. Mi a dohányadót — dohányra akarjuk vetni. Ezért tartjuk czélszerűnek Molnár és Beliczey tervét. Csakhogy ebből az első pontot t. i. a termelési,holdszámra kivetett adót épen a fennebbi szempontból nem helyeseljük, mert ha a búza- és repeteföld nincs külön adóval sújtva csak azért, mert benne búzát, vagy repetét termelnek, így a dohányföldet se lehet még külön adó alá vetni. Hanem azt, hogy a gyáros, a trafikáns, a kereskedő fizessen 1. általános patens adót, mint üzletszabadalmat; 2. a gyáros a feldolgozandó nyersáru mértéke szerinti adót; 3. az árus, Sortiment szerinti adót, és 4. a kereskedő vámot, helyesnek és igazságosnak tartjuk. — Hogy ez milyen-re legyen felvéve és kivetve — ez csak a kivitel feladata, újságcikk tárgya nem lehet. Csak arra kell megfelelnem, hogy mikép pótlódnék ezekből a 10 millió szükséglet ? Molnár és Beliczey számítása szerint (a vámból és a mázsánként kivetendő 20 frt adóból) bejőne 7.273,810 frt — még a mostani gyártásmennyiség szerint is, és mégis a dohány 11 forint 46 krajczárral lenne olcsóbb (mert én az általuk ajánlott nyers termelési adót leszámítom.) E számításnál 283.000 mázsa gyártás van felvéve, tehát nem sokkal több mint a menynyit Kerkápolyi 1871-re felvett (206.507 m.) hogy a 10.624.100 frt tiszta jövedelem kijöjjön és ha felvesszük azt, hogy már 1858-ban volt Vidal több termelőnk és 1.479.941 m. nyert terményünk , bizton elvárhatjuk, hogy ezt a szabad ipar által elérjük (mert természetes alapunk van rá) és hogy — a mi még fontosabb — a gyáripar is a szükségnek megfelelőleg fog emelkedni és igy a hiányzó 3 milliót bizton megvárhatjuk ennek adójától. Mert olcsó dohány és szabad termelés mellett csak fel lehet tenni, hogy a dohánygyártás és fogyasztás oly lendületet venne, hogy ez bőven fedezve lenne — nem is számítva azt,hogy az eladási üzlet is nagyobb mérvet öltene, és a jövedelmi és másféle adók is többet hoznának. Sőt ha megengedjük is azt,hogy ez a 3.000,000 az első pár évben fedezetlenül marad (mit nem hihetünk) nem tudom kinek lenne lelkiismerete elég vakmerő ezért a pár forintért egy legalább is 100,000 családnak kenyeret ígérő szép ipart megölni — mi attól visszairtóznánk. Ennyi áll Magyarországról — Ausztria lásson a maga dolga után. Hegedűs Sándor vette. A miniszter megnyitó beszédében, mint mindég úgy ez alkalommal is kitűnő szakismeretének és a reform behozatala iránti törekvésének adta jelét. Utánna a bizottság legidősebb tagja, a szóbeliség,nyilvánosság és közvetlenség elveire alapított perrendtartás behozatalát pártolta, mivel úgymond, nálunk, kivált a vidéken, gyenge tehetségűek a bírák; úgy tűnt fel ezen jó öreg úr — minden érzelmessége mellett, — mint az öreg Palóczy midőn legelőször a gőzhajóra akarták felvinni— felkiáltott — soha! „én bográcsra nem ülök.“ A bizottság legifjabb tagja pedig azonnal indítványt tett, mely szerint szükségesnek vélné a közvéleményt felvilágosítani mindazon indokokról, melyek a szóbeli és nyilvánosságra fektetett perrendtartás behozatalának szükségét gyámolítják, mire egyik ügyvéd azt jegyezte meg, hogy a mai előhaladt korban szükségtelen azt motiválni, hogy’ miért utaznék az ember inkább vasúton mint parasztszekéren, mert még a gyerek is tudja, hogy gyorsaság, olcsóság és kényelem tekintetéből, ugyanezen előnyökkel van a czélba vett perrendtartás behozatala is összekötve. Többen bizonyos akadályok elhárítását kívánták, t. i. a codex készítésének gyorsítását — de különösen a közjegyzői intézmény és ügyvédi rendtartás mielőbb behozatalát, végre is az új törvénykezési rendtartás tárgyalásának megkezdése elhatároztatott, és az alapelvek feletti véleményes előterjesztés végett egy három tagú albizottság kiküldése határoztatott el, melyet a bizottság elnöke — a miniszter — magán után fog kinevezni. A baloldali kör kedden f. bó 17 én d. u. 6 órakor értekezletet tart. — Az új perrendtartás feletti enquette bizottsági tárgyalás az igazságügyi minister elnöklete alatt e bő 15-én csakugyan kezdetét! A londoni conferentiának első ülésén felolvasandó tiltakozás felett vita fejlődött ki, mint a P. Ltd. írja, mely csaknem hogy meghivatta a conferentia tervét. Ugyanis e nyilatkozat eleinte Brunow, londoni orosz követ auspiciuma alatt készült és így az orosz érdekeknek hizelgett: úgy látszik ez a többi hatalmaknak se tetszett, Ausztria pedig épen kereken visszautasitá! Ekkor az osztrák kabinet fogalmazott egy nyilatkozatot és ezt a P. Ltd. szerint elfogadták. A megyei iskolatanácsok, 1. A közoktatási minister 1870. évi népiskolai jelentésében néhány sorban megemlékezik aj megyei iskolatanácsokról is. „Mióta a tanügyi teendőkre került a sor — úgymond — egy részük alig ad életjelt. A tanfelügyelőknek több helyen tagok hiányában alig lehet ülést tartaniok, a közönséges folyó- ügyek elintézésére.“ Erős vád, mely nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy a népiskolai közoktatás sok helyen vigasztalóbb képet nyújtana,ha a községi és megyei hatóságok erélytelenségével szemközt legalább az iskolatanácsok emelkedtek volna feladatuk színvonalára, és ezek fejtettek volna ki nagyobb tevékenységet úgy a maguk speciális szakkörében, mint a nagyközönség rétegeiben. A magyar intelligentia reputatiójának kérdése ez, méltó megvizsgálni a közöny okait, és keresni a módokat, melyek azt megszüntethetik. A közoktatási miniszer erre nem terjeszkedik ki, pedig a közönyt nem lehet ignorálni, ha igaz azon állítás, hogy a népiskolai törvény koronáját a törvény közigazgatási része képezi. Lehet a népiskolák szervezésére, a fentartási költségek előállítására, a tanítók képzésére és díjazására igen üdvös törvényeket hozni, a miniszter jelentésében kifejtett alapokon és az ott megjelölt irányban, de népiskolai közoktatásunkat nem fogjuk emelni, a kormányzó közegek fogyatkozásainak tanulmányozása és életképességük feltételeinek megszerzése nélkül. A kormánynak és az országgyűlésnek e téren is vannak sürgős és halasztatlan teendői. A községi és állami népiskolák szaporodnak, az igények nőnek, az idő sürget. Ki fogja végezni az iskolatanácsok teendőit, ha ők maguk nem végzik ? Ki fogja kezelni az iskolák ügyeit ? ki fog tanácskozni az új iskolák felállításáról és fentartásuk eszközeiről? ki fogja ellenőrizni a tanítói díjazás törvényszerűségét? ki fogja megvizsgálni és jóváhagyni a tanítók választását ? ki fog felügyelni a megyei iskolaügyre a községek és magánosok köreiben? ki teend javaslatokat az iskolai viszonyok czélszerű rendezésére, a hiányok megszüntetésére a megye közönségénél és a kormánynál ? szóval ki fogja vezényelni, irányozni az iskolaügyet, melynek feladata a v e t e y e szerint, nevelni a mai kor felségét, a népet, melynél van minden hatalom. Ha az iskolatanácsokat meghagyjuk mostani aléltságukban, jövőre még kevésbé fognak megfelelni feladatuknak és a közvárakozásnak. Elvesztik életerejüket ott is, hol még tesznek valamit, mígnem a lassú halál és feloszlás martalékai lesznek. A kormány kénytelen lesz helyüket a saját közegeivel pótolni, az iskolaügyek kezelését és minden oldalú vezetését a tanfelügyelőknél és ezek által önmagánál központosítani. A veszedelem világos, a megyék közoktatási önkormányzata, melyet választott iskolatanácsaik által gyakorolnak, megsemmisülésnek néz eléje, vagy csak a törvényben, a papíron marad meg, szégyenére alkotmányos törekvéseinknek, melyek eddig a jogok tettleges általánosítására, a köztevékenység emelésére, a demokratikus intézmények kifejtésére és megszilárdítására irányultak. Nem teszek kifogást a tanfelügyelők czélbavett szaporítása elen, sőt azt hiszem, ezek száma akkor sem lesz sok, ha a nagyobb megyékben minden járásra jut egy-egy, amint fog is Országgyűlési tudósítások. A képviselőház 26- ik ülése jan. 16-án. Az ujonczozásijavaslat tárgyalása. Ivánka Imre és Andrásy Gyula gr. előadásai után harmadik szónok volt Dsednyánszky Sándor, annak igazolására, hogy az állandó hadsergek mostani szervezetekben sem politikai, sem financziális szempontból nem felelnek meg többé a kor követelményeinek, az Észak-Amerikában folyt és most Francziaországban folyó hadi eseményekre utal.És mit tesz ezzel szemben honvédelmi miniszterünk ? ismét ujonczozásijavaslatot nyújt be minden tekintet nélkül a kor igényeire. A nemzet ily kormányra csak bizalmatlansággal nézhet, mely képtelen magasztos hivatását felfogni s nem tekinti a polgárt egyébnek mint adózó gépnek vagy ágyutölteléknek. Szóló úgy van meggyőződve, hogy csak úgy biztosíthatjuk állami tételünket a több oldalról fenyegető veszélytől, ha egy hatalmas önálló s minden kellékekkel ellátott honvédsereget alkotunk, melynek létszáma lassan kint 700.000 emberre,vagyis a lakosságnak mintegy 570 ra rúgjon. És e honvédsereg felett ne rendelkezzék más az országgyűlésnél. A mondottak értelmében egy újonczot sem szavaz meg a közös hadsereg számára. (Élénk helyeslés a szélső balról.) Bobori Károly a szőnyegen forgó tvjavaslatot a naponta növekedő elszegényedés és ebből származó elégedetlenség miatt nem fogadja el. Az állandó hadsereg, melynek kiegészítése most kívántatik, évenkint 40 ezer munkás kezet vesz el a nemzettől s az államadósságot milliókkal szaporítja, melyben a nemzeti érzület szándékosan elnyomatik; egy második krétai Minotaurus, azon különbséggel, hogy míg az minden 9— 12 évben az athenei fiatalságból 14 véráldozatot követelt, ez évenként tőlünk 44 ezret követel. Lehet-e csodálkozni — úgymond — ha a nemzetet felsóvárog egy Theseus után, ki a nemzetet azon szörnytől megszabadítsa. Kiss János sem fogadja el a szóban forgó tvjavaslatot részletes tárgyalás alapjául, miután 1868:40. t.cz. 13. §-ban az van, hogy a birodalom összes ujonczai 800,000-ben állapíttatnak meg. Ebből esik 10 éven át Magyarországra 329,632. Úgy de Magyarország kiszolgáltatott már eddig 359,746 ujonczot. Magyarország tehát már 30,144 ujonczczal az illetéken felül többet adott. Már most nem tudja minő alapon fogják megszavazni a képviselők az ujonczokat, miután Magyarország megadta a 10 évre eső ujonczjutalékot és még azonfelül 30,144-et. Simonyi E. Francziaország helyzetéből merített példákkal illustrálja, hogy az állandó hadsergek nem mentik meg az országot a veszélytől. Hogy ő és elvtársai miért nem ajánlják meg most sem az ujonczokat, erre nézve az okok el voltak mondva ezelőtt, és ez okok most is fenállanak. Áttérve aztán az ujonczozásnál előfordulni szokott visszaélésekre,azt mondja,hogy ezeket nem lehet új tvjavaslattal orvosolni, hanem a fő correctivum az lenne, hogy az orvosok, falusi jegyzők és bizottmányi tagok, kik a visszaéléseket elkövették, méltó büntetést kapjanak. Tisza Kálmán, T. Ház! Az általános vitánál csak is egy pár szóval akartam álláspontomat indokolni, későbbre, a részletes tárgyalásra tartván fel magamnak e tárgyban bővebben nyilatkozni. Simonyi J. képv.társam beszédje elején azt mondta, hogy ő és elvrokonai a múlt években is megtagadták egyáltalában az ujonczok megajánlását, tehát ő következetesen most is csak azt teheti. Ezzel szemben én, éppen őt utánozva, azt mondhatom, hogy én részemről és elvtársaim elejétől fogva nem vallottuk a magunk elvének azt, hogy az ujonczokat minden körülmény közt és minden esetben megtagadjuk, hanem mi elejétől fogva azon nézetből indultunk ki, hogy ha megtartatnak az ujonczozás körül fenálló törvények rendeletei, azon rendeletek értelmében az ujonczokat megtagadni nem lehet, ha azonban meg nem tartatnak, akkor meg lehet, sőt meg kell tagadni és éppen azért a múlt alkalommal eljárásunk az volt, hogy midőn nem tartottuk meg a fenálló törvény rendeletet, akkor nem szavaztuk meg az újonczokat, de a törvény megtartása mellett készeknek nyilatkoztunk azokat megszavazni. Ha a jelen esetben a közp.bizottság részéről beterjesztetett volna a törvjavaslat úgy mint a t. kormány ezt beadta, hivatásomnak tekintettem volna , — részemről egy ellenjavaslatot adván be, mely szerint a törvény értelmében szavaztassanak meg az ujonczok, — a közp. bizottság jelentése ellen felszólalni. Miután azonban a közp. bizottság eleget tesz a törvény kellékeinek és miután az eredeti kormányjavaslatot a közp. bizottság megváltoztatta, úgy mint ezt a törv. értelmében megváltoztatni kell,én a javaslatnak általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadása ellen nem, de sőt ellenkezőleg arra szavazok. Nem tudom lehet-e majd szerencsém ahhoz,hogy a végmegszavazásnál is megszavazhassam az újonczokat.Én nagyon óhajtanám, hogy ha legalább abban következetes lenne a t. ház, hogy úgy mint eddig, egy szó módosítás megengedése nélkül elfogadta vett a köz.bizottság többsége javaslatát, ugyanazt cselekedné ma is. Azonban ha ezt tenni nemméltóztatnak, természetesen ismét előáll azon eset, hogy az újonezok megszavazása kívántatik sem a fennálló törvény szerint oly alakban, melyben arra szavazni képes nem vagyok. Most csak néhány előttem mondottakra kívánok pár észrevételt tenni. Az igen t. miniszterelnök úr beismerte a sorozásnál történt visszaéléseket. Én bátor vagyok figyelmébe ajánlani, mintegy emlékezetbe hívni azt, hogy midőn 1868-dik évben a védtörvény alkottatott, szóba hozatott ezen oldalról az , hogy arra, hogy a védtörvény maga az általános védkötelezettség szempontjából is helyesen végrehajtható legyen, legtöbb függ a sorozó bizottságoktól, és azért szükséges, hogy a sorozó bizottság öszeállítása, hatásköre és eljárása felett gyakorlandó ellenőrködés törvény által szabályoztassék. Az igen. honvédelmi miniszter úr ez alkalommal azt mondotta, ő maga is belátja annak helyes és szükséges voltát, fog is erről törvényhozásilag intézkedni. Én tehát ez alkalmat arra használom fel, hogy emlékezetébe visszaidézem azt, mert én, legalább magam is, azt hiszem, hogy ezen bizottságok összeállításának hiányos volta az, mi legfőbb okozója az eddig tapasztalt visszaéléseknek, s bármit tegyenek, bármiféle eljárást kövessenek, ha ezen bizottságok nem fognak helyesen alkottatni, ha különösen nem fognak úgy alkottatni, hogy a történendő hibák iránt a magyar kormány kellő ellenőrködést gyakorolhasson, vagyis megmondva egyenesen,ha ezen bizottságok ezentúl is úgy fognak alkottatni, hogy akik ezt a főszerepet viszik, azok a magyar kormány hatályán kívül állnak, akkor ezen visszaéléseknek a kormány legjobb igyekezete mellett sem fog végetvethetni. (Helyeslés balfelől.) A másik t.hát amire renectálni akarok, a legközelebbi múltnak tapasztalata, mely itt, úgy látom, minden néven nevezendő hadsereg megtámadására említtetett fel. Én részemről magam is azokhoz tartozom, kik óhajtják azon időnek eljövetelét, midőn az állandó hadseregek, legyenek bár azok a nemzetiek, lehető legkisebb fokra legyenek leszállíthatók; de a jelen időknek tapasztalataiból, részemről legalább nem azon tanúságot merítettem, hogy az állandó hadseregeket ma már nélkülözni lehet, nem különösen azt, hogy egy nemzet addig, míg a többi európai nemzetek oly roppant mérvű hadseregeket tartanak, a maga részéről nélkülözhetné. Én legalább úgy fogtam fel azokat, mik Francziaországban a jelenben történnek, mert az amerikai esetről nem kívánok szólani, mert ott két egyforma sereg állott szemben egymással, nem pedig azon eset létezett, hogy egy gyakorlott állandó hadsereg s egy másik gyakorlatlan sereg állottak volna szemben. A franczia eseményekből, mondom, azon tanúságot merítettem, hogy igenis ha az állandó hadsereg elszigeteltetik a nemzettől, ha nincsenek mindennapi érintkezéssel a nemzettel, a nemzeti közszellemmel, a nemzeti közérzülettel ezen állandó hadsereg bármennyi millió költessék is rá, nem fogja megvédhetni a nemzetet a veszélytől; de ez csak egyik oldala tapasztalásomnak, mert másfelől látom azt, hogy bármily nagy legyen is a lelkesedés, bármily harczias egy nemzet, bármennyi is azért küzdjön, ami legszentebb, mindenekelőtt a haza földjéért és szabadságáért; ezen legnagyobb lelkesedés is a századokon keresztül bebizonyult harczias szellem és 36 milliónyi népesség mégsem elég arra, hogy az állandó hadsereggel szemben a győzelmet biztosítsa. Ezen kettős tapasztalásomból kiindulva, tehát nekem részemről az a kívánságom, hogy addig, míg az ország biztonsága megkívánja, legyen állandó hadsereg, de legyen az, nemzeti hadsereg, legyen az összeforrva a nemzettel, érezzen együtt a nemzet minden szívdobbanásával, és kívánom, hogy ezen felül legyen emelve a honvédség, legyen emelve a nemzetnek általános harczképessége. Én részemről bár nem akarok reflectálni arra, hogy kinek volt igaza a múltban tett jövendölés kérdésében, mert hiszen épen én voltam azon szerencsétlen képviselő, ki Simonyi Ernő barátom figyelmét a múlt évben mondottak miatt ma magamra vontam — mondom nem akarok arra reflectálni, — ámbár kérdezhetném, hogy váljon volt-e oly előre látó látnoki lélek, aki meg merte volna jósolni, hogy igenis Francziahonban összedől a Napóleoni kormány és Párában respublica lesz, de Napóleont nem a francziák, hanem a porosz fegyverek fogják megbuktatni; márpedig ez megtörtént tény. De ez mellékes dolog ; azt akarom nyilvánítani, hogy az iskolákban a nemzet harczképességre neveltessék,de hazám biztonságát azokra, kiket most kezdünk nevelni, nem merném bízni. Én tehát röviden összefoglalom nézetemet, ha a törvény szellemében vagyis úgy fog megszavaztatni az újonczjutalék, amint a központi bizottság ez alkalommal kivételesen javasolja, rá fogok szavazni, ellenkező esetben pedig nem. — (Helyeslés balról.) Andrássy Gyula gr. felelve Tisza Kálmánnak azt mondja, hogy a sorozóbizottság újjá alkotására —idézete szerint — nincs szükség új törvényre, miután abban a kormány közegei eléggé képviselve vannak. Másban rejlik a baj oka, — és a kormány igyekezni fog annak orvoslását a legnagyobb szigorral eszközölni. Elnök jelenti, hogy senki sem lévén felírva ki általánosságban szólni kívánna, helyén lesz a kérdést feltenni: elfogadja-e a ház a jvaslatot a közp.bizottság véleménye szerint a részletes tárgyalás alapjául. Minthogy pedig 22 (szélsőbaloldali) képviselő név szerinti szavazást kért,a kérdés ily módon döntetett el és pedig 432 igazolt képviselő ke jutni előbb-utóbb, ha czért akarunk érni, de e rendszabályt a közoktatási kormányzat javítására csak egy lépésnek, éspedig az iskolatanácsosok emelése és életképességük biztosítása nélkül, igen egyoldalú lépésnek tartom, mely a néptanítás ügyére nem fog egyetemes erővel és látható eredménynyel kihatni, de a kormányzati összpontosításhoz és az állami gyámkodáshoz annál közelebb vezet. Képzelhető-e ily után életerős közszellem kifejlődése, mely minden előrehaladt és iskolailag rendezett államban megelőzte vagy legalább kisérte az iskolaügy felvirágzását ? Dalmady Győző. ■? fi----