A Hon, 1871. február (9. évfolyam, 26-48. szám)

1871-02-14 / 36. szám

36. szám. IX évfolyam. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ........................1 frt. 85 kr. 3 hónapra ...... 5 „ 50 „ 6 hónapra ........................ 11 „ — „ Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik ie, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Reggeli kiadás. Pest, 1871. Kedd, február 14. HON POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási díj: 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beiktatásért . . 80 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért ... 25 kr. Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési felhívás „A HO N“ IX-ik évi folyamára. Egész évre.......................... 22 frt — kr. Fél évre............................... 11 frt — kr. Negyed évre ..................... 5 frt 50 kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint. 30 kr. £JBF~ Külön előfizetési íveket nem küldünk, s mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 5 krajczárba kerül. A „HON“ kiadóhivtala. PEST, FEBRUÁR 13. Még egyszer a reactióról Sok lap komolyan foglalkozik a reactióval. Nem annyira az osztrák minisztérium kinevezése,mint a magyar kormányban újabban történt személyváltozások bírnak arra, hogy e tárgyra még visszatérjünk. A hír most a reactiót a magyar és osztrák kormányra és úgy kiterjeszti, mint a közös kormányra, sőt az egész osztrákmagyar diplomatiára is. Bonczoljuk e kérdés három részét: Lássuk a közös kormányt! Mi megvalljuk, semmit indokolatlanabb dolognak nem tartanánk, mint személyváltozást és reactiót most a közös kormányban. Ha 3 hóval ezelőtt fordult elő a közös kormányról ilyen hír, annak volt alapja, mert Beust és Kuhn ellen a monarchia mindkét felében erős támadások voltak intézve — de a delegatió mindent kibékített. Beust a külügyi vitából győzelmesen került ki és Kuhn báró sem panaszkodhatik , mert zsebét tisztességesen megtolták a delegatiók. Tehát a külügyekben személy változás indokolva nincs. — És reactió ? Ez magyarázatot igényelne. Mert tulajdonképen azt se tudjuk, mely irányban lehetne itt reactió. Conservativebb politikát legfeljebb a római kérdésben követhetnénk — ha megindulnánk a pápa megszabadítására.“ Ezt még Rauscher és Haynald se kívánja. Minden más irányban csak szabadelvűbbek lehetünk, de conservativebbek nem, már pedig a reactió hátral menésben áll. Ha tehát a külügyekben a személyváltozás indokolatlan, areactió nem képzelhető és a személyváltozás mégis megtörténik , akkor alakilag sokat veszt a delegatió, mert ez határozottan ennek befolyása és hitele ellen lenne intézve, de anyagilag aligha vesztenénk. Ez csak a delegatió rosszaságát bizonyítná — többet nem. A másik fórum: az osztrákkabinet. Itt már változás állott be, melynek módozatát, mint alkotmányellenest roszaljuk ugyan, de anyagilag még ebben reactiót nem látunk. Mert ha az uralkodó eljárását nem menti ki az, hogy parlamenti kormány a Lajthán túl már nem volt lehetséges, és az új kormány eredetét (és alakilag eredete reactionarius is) elégnek tartják elítélésére, akkor a reactió már a Hasner és a Potocki kormánynál megvolt, mert ezeket sem parlamenti többség hozta létre. Legfeljebb az utóbbi kormány abban reactionáriusabb, hogy se a közvélemény, se Beusz és Andrássy nem tudtak róla semmit. De igaz-e, hogy az uralkodó rendes tanácsadói ne tudtak semmit? Ezt kellene Andrássytól egy interpellátióban minél előbb megkérdeni,legalább lenne a reactió irányáról ,ha ugyan létezik, egy kis szélrózsánk. És ez főleg a jobboldal érdekében áll, mert ha alkotmánya fenállását akarja, sietnie kell csirájában ragadni meg a reactio elődi növényét (t. i. a rothadt helyeken), mert ha az ő alkotmánya útján átjőne az hozzánk is , az csak ez alkotmány veszélyes voltát bizonyítaná újra be. Szükséges ez azért is, mert tudnunk kell, mily befolyások alatt áll az uralkodó ? Mert ha az osztrák kabinetváltozás csakugyan a reactió műve, akkor a mi kormányunk kötelessége erről a nemzetet felvilágosítani, hogy minél előbb intézkedjék annak elhárításáról, vagy hogy legalább Magyarországra ne terjedhessen az. Ez joga és kötelessége. És ha mi, a látszat ellenére is, azt mondjuk, hogy a reactióban nem hiszünk , ez onnan van, mert Andrássy grófban sokkal több alkotmányos érzületet teszünk fel, hogysem elhihessük, miszerint csak egy perczig is helyén maradjon és a nemzetet ne értesítse egy oly veszélyről, melynek első szükségszerű következménye kell hogy legyen: Andrássy nyílt fellépése a reactió ellen, és nyílt fellépése a nemzet előtt, ha mindjárt állásába kerül is az. Hát a magyar kormányban hogy állhat elő a reactió ? Sőt az eddig történtekből, az újabb kinevezésekből kiindulva, nem kérdhetnék-e sokan. Nincs-e meg ? Nem feszegetjük ezt most, részben azért, mert fájdalmas búrokat megérinteni nem akarunk; részben azért, hogy az új kinevezések irányának ne praejudikáljunk. De figyelmeztetjük a jobboldali lapokat, hogy ha a netán Ausztriában előállott reactió szükségszerű következményének hirdetik azt, hogy nálunk is az következzék be, akkor csak a közös ügyes alkotmány alatt vágják le a fát, márpedig ők ezen csüngnek —■ szívben, tettben. A delegátió intézménye az a galvani fonal, mely úgy összeköt az osztrák viszonyokkal, hogy azok minden vergődését megérzik közügyeink. Ezért vagyunk ellenségei. De addig is még fenáll: érdekünk követeli, hogy kormányunk éber szemmel kisérjen minden befolyást, mely akár Bécsben, akár Meranban, akár Prágában az uralkodó személyére hatást gyakorolni igyekszik és az ő kötelessége a nemzetnek jelenteni azt, ha oly befolyások veszik körül, melyeket ő paralysálni nem tud és melyek az alkotmányos életet és fejlődést megakadályozhatják akár a Lajthán túl, akár innen. Ha a nemzet felvilágosítva lesz, akkor tudni fogja mit tegyen ? De most veszem észre, hogy igen komolyan vettem egy hírt. Mindegy ! A nemzet, az országgyűlés is vegye komolyan: hadd tudják meg azok, kiktől e hírek (akár követi tett azokat, akár nem) erednek, hogy a magyar nem ijed meg minden bokortól, ha mindjárt e bokorba az uralkodót szeretnék bujtatni is. Ez legyen válasz a reactió hírére: a reactió tettére más stylusban fognánk válaszolni. Hegedűs Sándor. — Baudirectio és köztek, mysterium. A magy. kir. vasutépitészeti igazgatóság (Baudirectio) személyzete közt közelebb múlt napokban egy örvendetes hir kóborolt, mely szerint a közmunka és közlekedési minisztériumban két jelesebb vasúti főmérnök miniszteri tanácsosokká, sőt egyik ismertebb magyar technikai szakférfi az építészeti igazgatóság vezetőjévé neveztetnék ki, és az eddig elé méltatlanul mellőzött többi jeles szakférfiúink is elfoglalnák az őket legtöbb joggal megillető főbb állomásokat. E hir teljes jogosultságánál fogva általános hitelre talált. F. hó 11-én egy másik hír, az előbbinek halotti jelentése, mint „bevégzett tényt“ hurczolta meg azt az izét, ami itt következik. Hogy a közmunka és közlekedési minisztériumban ne legyen az az egyátalán nem odavaló sok jogásztitkár,hát azok közül egy párt tanácsossá fognak előléptetni. Ez előléptetési hírek valósulása esetén aztán bátran el lehetünk készülve arra is, hogy Nagy László oszt. tanácsost, az ő kis technikai személyzetét is ügyvédjelöltek — vagy egy kis változatosság kedvéért gyógyszerészekkel fogják helyettesíteni. Az eddig elé elkövetett tömérdek baklövések és botlások, műnyelven: Nyirádák nagyon megengedik azon föltevést, hogy a mi közmunka és közlekedési minisztériumunk még ezentúl is botlik, de eme hít annyi absurdumot rejt magában, hogy még a tudvalevő nyomorúságos előzmények által indokolva is hihetlennek tartjuk azt, mert oly sok jóakaró figyelmeztetés és sokszorosan kiérdemelt megrovás után a szeméremmel többé nem ignorálható magyar technikai erők nyilvános megalázása és oktalan kihívása lenne az. Az országos központi honvédbizottság tegnap esti (febr. 13.) ülésén a honvédmenház ügyében kiküldött bizottság tette meg jelentését a fölajánlás nyomán megvizsgált aszódi és tétényi kastélyok, úgy a Pest városa határában megvásárolt telekre nézve. A bizottság mindezen javaslatoknak, a kellő fölszerelések, tervek és adatokkal, egy máj. 7-ére egybehívandó országos honvédgyűlésre benyújtását határozta. A Lajthán túl. A agyminisztérium főelve úgy látszik a gyorsaság.Kineveztetése után másodnapra az amnestia, harmadnapra a birodalmi tanács összehívása következett,és most ismét egy hasonló tényről értesülünk. A ministerelnök , Hohenwarth gr. ugyanis Hopfen elnökhöz ment, és kijelente kívánságát, hogy a kir. tanács mennél nagyobb erélylyel fogjon a munkához, de különösen a budget tárgyalásokat fejezze be mennél előbb, mivel a delegációk még f. évi májusban fognak összehivatni. E határidő — mondá a ministerelnök, — szintén egyike azon alapelveknek, melyeket a kormány maga elé tűzött, mivel okvetlenül szükségesneklátja, hogy az 1872-ik évi budget kellő időben tárgyaltassék. Az egyleti életben is nagy mozgalmat keltett az új kormány kineveztetése, így a bécsi alsergrundi kerületi demokrata egylet Loeblieb képviselő elnöklete alatt egyhangúlag elhatározta, hogy a Hohenwart-ministerium programmját teljesen elfogadja azon fentartással, hogy a választási reform eszközlése alkalmával a csoport-systema eltöröltetik. Schrank képviselő a neubaui kerület gyülekezetén dicsérőlegnyilatkozott fáz új ministerium programmja fölött s kiemelte a munkásvezetőknek adott amnestiát. Az úgynevezett „Verbrüderungsbund“ végre azt monda ki, hogy az új kormánynyal szemben várakozó magatartást fog követni, mivel eddig semmi okot sem lát az ellenségeskedésre, sőt az, hogy új polgári perrendtartás, egyenes választás, és az esküdtszékek hatáskörének tágítása helyeztetett kilátásba, épen nem okozhat bizalmatlanságot. A reactiótól nem fél az egylet, mert ennek ellenében biztos kezességnek tartja az uralkodó szavát. A főváros többi demokrata egyletei is hasonlóképen szándékoznak nyilatkozni. Prágában f. hó 9-én az ifjú és az ócseh pártok vezérei és képviselői együttes értekezletet tartottak, melyben részt vettek Palaczky, Rieger, Klaudy, Sladkowsky, Skreischowsky, Prachensky, Greger sat. Ötórai vitatkozás után abban állapodtak meg, hogy a ministériummal szemben várakozó, de nem visszautasító magatartást követnek. Ugyancsak Prágában a cseh iparosok elhatározták, hogy egy nagy épületet emelnek állandó ipar és mezőgazdasági kiállítások számára. Mintegy 30,000 négyszögölnyi területre szándékoznak emelni az épületet, melynek költségei körülbelül 300,000 ftot fognak igénybe venni.* A prágai német polytechnikusok egy gyűlése elhatározta, hogy a tanszabadság érdekében a tanári testület útján egy kérvényt fog benyújtani az orsz. bizottmányhoz. — A volt kereskedelmi minister, de P re t is Triestbe neveztetett ki helytartónak. Pauler & Tóth. A Tehát újra van két uj ministerünk.A legfontosabb két állást két uj ember foglalja el. Előreitélni nem szokásunk De úgy az illetők, mint olvasóink érdekében jogosítva érezzük magunkat a két novus humora egy pár megjegyzést tenni. Hogy milyenek lesznek új állomásukon?Nem tudjuk , kívánjuk, hogy a haza érdekének minél többet használjanak ott. De épen azért, mert jövőjükről szólani nem akarunk, és mert hibáktól akarjuk őket eleve óvni, szükségesnek tartjuk múltjukból egy pár vonást felemlíteni. Ex ungue leonem, írót munkáiból ítélhetni meg. Ha irodalmi munkásságról és tudományról van szó, akkor nem Tóth Vilmosról beszélünk. Pauler Tivadar legelső élő magyar kriminalistánk. Nem eszmei újsága által foglalja el ő ezért, mert ő — mint minden egyetemi tanárunk — eklektikus, hanem széles tudománya, ügyes előadásánál fogva, ő az európai irodalomban nem létezik, (egyetemi tanáraink közül csak Kautz áll ott) hanem a hazai irodalomnak használt, mert a jó kézikönyv haszon. És mily állást foglal el ama tudományban, melynek egész életét szentelé és melynek dicsőségét köszöni ?Ezt bajos lenne megmondani, mert ő széles tudománynyal, sok adat felhalmozásával elő tudja ugyan adni a tudomány fejlődését és jelen állását; de hogy mi az ő rendszere ? mi az ő elve? azt megmondani nem lehet. Kézikönyvében legfeljebb egy kérdésben foglal el határozott állást: a halálbüntetés mellett. Másutt csak bonczol és adatokat ad elő. * Épen ilyen rendszere az „Észjog“-ban is, melynek második (fő) részében elfogadta Virozsilt. És igy nem csoda, ha se újat nem mond, se szabadelvű irányt az „Észjog“-ban nem foglal el. Előadja híven a theoriákat egész a diplomatiai ceremóniákig, egész komolysággal és akkor beteszi könyvét Különben kitűnő tanár volt, mert folyékony előadása van. Az igaz, hogy ma d. e. 11 órakor ugyanazt mondja, ugyanazon anekdotával, ugyanazon szavakkal, mit elmondott ezelőtt tíz évvel és elmondana ezután 10-et. De azért e kis pedantéria szép előadásának gyakorlott folyékonyságát csak növeli. Ilyen mint tudós. És mint politikus ? Oh azzal soha se foglalkozott. Híve volt mindig a f elsőbbségnek , akár Bach, akár Schmerling, akár Andrássy volt légyen bár neve, nem azért, mert szolgai, nem azért, mert rész hazafi, hanem mert nem politikus; nem volt ideje magának határozott elveket szerezni, annyira elfoglalta eddig a tanulás és tanítás. És most elfoglalja a cultus- és nevelésügyi tárczát. Elfoglalja azt a tért, melyen az európai magaslaton álló államférfi oly nehezen haladott elő, oly keveset tehetett az akadályok miatt. Itt a tudomány, az ecleticizmus, a szobatudósság nem segít ki; itt határozott elvekre, vasakarat és nagy administratív gyakorlatra van szükség. (NB. A gyakorlattal csak annyit foglalkozott, hogy volt kétszer — rector.) Pauler rendkívül szorgalmas, nagyon lelkiismeretes és jószívű ember. De kérdés, e tulajdonságok képesitni fogják-e a sisiphusi munkára — mikor nála még egy akadály van : túlságosan buzgó katholikus és az egyetemi tanácsban mindig Konekkel és a papsággal tartott. Ezeket meggondolva aggodalmaink vannak. De hisszük, hogy ő számot vetett magával és kívánjuk, hogy aggodalmainkat tetteivel cáfolja meg. Mit mondjunk Tóth Vilmosról? Munkái nincsenek, talán csak petitiókat és beszédeket irt. Tetteiről 1861. óta hall az ország csak. De megelégelte. Ő valóságos parvenü a nagyság fáján. Sikerét annak köszönheti, hogy bírt annyi észszel mindig, hogy ha a jobboldal A—t mondott, ő mindig kimondta a B—t és ha valamire argumentum kellett ő elindult és keresetiből dorongot, hol insinuatiót — denique argumentalt. Szóval, haladott, mert tudott szolgálni. De hát most, mikor ő a vezér ? IV. Sixtus mindig meggörbedve járt, míg pápa nem lett: ekkor kiegyenesedett, mert, megkapta Péter kulcsait, melyeket eddig keresett, mint mondá. Tóth Vilmos is megkapta a kulcsot — ki fog-e egyenesedni? Kívánjuk. Bécs és Florencz. Florenczben febr. 7. és 8-án tárgyalták bizottságilag az Austria és Olaszorszég közt létrejött egyességet, mely miatt Lónyay minister is járt Florenczben. A kamara bizottsága, melynek ez ügy jelentéstétel végett kiadatott, élénk vitatkozás tárgyává tette azt, mivel az ügynek elég nagy ellenzéke támadt. Nevezetesen azt hangsúlyozta az ellenzék, hogy a bécsi kormány kárpótlással tartozik még mindazon károkért, melyeket az 1848., 1849., 1859. és 1866. évi hadjáratokban okozott, s hogy a trónfosztott fejedelemnek engedélyezett pénzösszeg nagyon nagyra van számítva. Sella pénzügyminiszer és Lanza belügyér ez állítások ellen szólaltak fel. Az előbbi különösen kijelentette, hogy Ausztria mit sem akar tudni a hadikárpótlásról, s hogy arra nem is kötelezhető a békekötések értelmében. A hosszas vitának azonban mégis az lett vége, hogy a kormány előterjesztését a bizottság elfogadta, s így azt a kamarában is valószínűleg elfogadják. Ezen kiegyezés lényeges pontjai a következők : Olaszország Ausztriának és azausztriai császári családnak a trónvesztett fejedelmek kártérítéséül évenkénti 621.011 frankot tartozik biztosítani. Mivel azonban más részről Olaszország egy tőke fejében évenként 486.250 frankot követel Ausztriától, az olasz kormány évi 134.761 frank fizetésére kötelezi magát, s ezzel minden, 1866 óta Bécs és Florencz között felmerült pénzügyi kérdés elintézettnek tekintetik. Ezenkívül a toscanai nagyherczeg örököseinek a következő tárgyak adatnak vissza: 1. Egy értékes imakönyv, kézirat és miniatűrfestményekkel, melyet az elhunyt III. Ferdinand nhg vett meg, mely eddig a nemzeti múzeumban őriztetett. 2. Az elhunyt II. Lipót nhg. levelezései és kéziratai. 3. Öt értékes kép: „Ulyszes és Telemachus“ Bordhétól. „Cleopatra“ a nápolyi és egy „Szent“ a lombardi iskolából, (mind a kettő mester ltt.) „Megváltó“ Tiascopolitól és „Borletta“ Contétól. — E képek Mária Antoinette nigne magántulajdonai. Viszont a nagyherczegek visszaadják az olasz kormánynak az 1786. évi fenyitőügyi reformokra vonatkozó okmányokat ,és számos más, — az olasz levéltárakból elvitt adókat. Rafael mesterműve, „Madonna del Granduea“ igen vitás tárgyat képezett; a vitát azonban Ferdinand nagyherczeg nagylelkűsége oldotta meg, ki e remek festményt szülővárosának, Floreneznek ajándékozta azon feltétellel, hogy ez mindig a Pitti palotában maradjon. «UwwmWkWM’-vm Országgyűlési tudósítások. A képviselőház 286. ülése febr. 13. Erdélyi telekkönyvi kirendeltségek. Ezen rovathoz első emelt szót, Benedikty Albert, visszatekintve a telekkönyvezetési intézmény munkálkodására, azon meggyőződést meríti, hogy a lefolyt sok időhözi és felemésztett nagy pénzösszeghez képest, a telekkönyv igazgatósága aránylag igen csekély eredményt bír felmutatni. Ezen állítás igazságát azzal igazolja , hogy a közelebb lefolyt több évi munkálkodások után egész Erdélyben csak is egy megye és 3 város t. i. Kolos megye, Kolozsvár, Szamosújvár és Segesvár bíz rendezett telekkönyvi tanácscsal, s ebből lehetlen más következtetést vonni, mint azt, hogy ily lassú és nehézkes munkálkodás mellett nagyon sok idő fog még eltelni addig, míg Erdély egészben telekkönyvezve leend. S ezen eredménytelenségnek okát abban találja,hogy a telekkönyvvezetési igazgatóság beszervezése hibás és hiányos, továbbá hogy egy telekkönyv vezetési igazgatóság egész Erdély gyors telekkönyvezésére nézve elégtelen. A febajt annak tulajdonítja, hogy egész Erdély helyszínelezése és telekkönyvvezetésének nehéz és nagy munkája, csakis egy telekkönyvvezetési igazgatóság munkálkodására, vezetésére és felügyeletére bízatott. Márpedig tekintve, hogy Erdély területe 1054 □ mértföld terjedelmű és nagyobb részt erdős, havasos és sziklás hegyi vidék, tekintve továbbá, hogy térséges képzeletet felülmúló ezer meg ezer apró és különböző alakú parcellákra van szétdarabolva, kitűnik, hogy ily csoportos akadályok és nehézségek mellett 1054 mértföldnyi területet egy igazgatóság vezetése és felügyelete mellett gyorsan, helyesen és rövid idő alatt keresztülvinni teljes lehetetlen! Ily körülmények között szóló igazoltnak találja Hunyad megye bizottmányának az ig. ü. ministerhez intézett azon feliratát, melyben a telekkönyvek rögtöni munkálatba vételét kéri, s itt sajnálattal említi fel, hogy e tekintetben az ig. ministérium részéről ezen kívánatnak megfelelő intézkedések nem tétettek. Ezen igazságos és méltányos óhajtásnak szóló nézete szerint, csak úgy lehet eleget tenni, ha Erdély délnyugatirészeinek telekkönyvezésére nézve egy 2-dik telekkönyvezési igazgatóság kiküldetése azonnal megrendeltetnék. Végül felkéri az ig. U. ministert, hogy Hunyad megye felirata értelmében lehető leggyorsabban intézkedjék. Horváth Boldizsár előadván, hogy Erdélyben épen a sok parcella és hegyes sziklás vidék miatt megy lassan a telekkönyvi munkálat, Erdélyre nézve következőadatokat sorolja fel: ott a munkálatok nagyobb mérvben csak tavaly kezdethettekmeg, mert a képr.ház csak a múlt évben adott rendelkezésre e czélra nagyobb pénzösszeget és az eredmény is ennek megfelelő volt, mert 1870-ben befejeztetett a helyszínról néhány tagosítás alatt álló község kivételével egész Kolos megyében, továbbá Kolosvár, Szamosújvár és Segesvár városokban,s e helyeken a telekkönyvi hatóságok már fel vannak állítva, s azoknak a telekkönyvek vezetése átadatott februárban, tehát a folyó hó folytán be fog végeztetni a helyszínelés következő városokban: Deés, Szék, Gyula-Fehérvár, Vízakna,Fogaras, Kézdi-Vásárhely, Illyefalva, Udvarhely, Komoródház pusztával és Csik-Szeredában. Ezekre nézve a hirdetményi határidő mártius elsejére van kitűzve a annak lejártával a telekkönyvi hatóságok is fel fognak állíttatni. Tehát március végével a következő új tkkvi hatóságok lépnek életbe: Belső-Szolnok megyében, Doboka megyében, Fogaras vidékén, Háromszékben, Udvarhelyszékben, és Csikszékben. A helyszínelés folyamatban van még Doboka megye és Belső-Szolnok megye minden helységében; nagyobb erővel kezdetett meg Naszód, Brassó és Besztercze vidékén, Segesváron, Aranyosszékben, Háromszékben, Csikszékben, Udvarhelyszékben, Újegyházszékben, Kőhalomszékben, Nagysinkszékben, Medgyesszékben és Fogaras vidékén. Ezenkívül némely önálló városban, mint Vajdahunyadon, Déván, Tordán, Abrudbányán, N.Enyeden, Beszterczén és Brassón. Ezek közül a helyszínelés befejezése még ez év folytán alaposan várható Doboka megyében,Belső Szolnok megyében, Aranyosszékben és Háromszékben, továbbá VajdaHunyadon, Déván és Abrudbányán. Az erdélyi telekkönyvi kirendeltségekre megszavaztatott 330968 forint a pénzügyi bizottság azon módosításával, hogy 206600 ft a rendkívüli költségvetésbe helyeztesséknyugdíjakra 455000 ft. Rendkívüli szükséglet. Codificationális munkálatokra előirányzat 50000 ft; a pénzügyi bizottság 35000 ftot ajánl oly hozzáadással, hogy miután a szakférfiak egyetemes hatásköre az összes minisztérium közös czéljaira leendő kiterjesztése kívántatik, a ministerelnök költségvetésébe tétessék át. Perczel Béla nem oszthatja a p. v. bizottság javaslatát, és pedig azért, mert tekintve azt, hogy a codif. osztályra a polg. éi büntető törvénykönyv elkészítése vár, az e czélra előirányzott 50000 ft soknak nem tartható, és mivel azt kívánja,hogy a codificationalis azon minister költségvetésében hagyassék meg,a ki a jogi dolgokkal tüzetesen foglalkozik; szóló a bírót tartja legkompetensebb bírálójának mindazon törvényeknek, melyek az igazságszolgáltatásra vonatkoznak; s igy ellene van annak, hogy [a[ministerelnök költségvetésébe helyeztessék , a kért 50000 ftot megszavazza. Ghyczy Kálmán : T. ház ! Én azon kérdést, melyet az előttem szóló igen t. képv. ur beszéde végén felemlített, hogy t. i. a codificationális munkálatokra megszavazandó összeg melyik miniszter költségvetésébe vétessék fel igen másodrendű kérdésnek tartom. A fő kérdés előttem az, vájjon ezen összeg megszavaztassék-e vagy nem, és mily alakban, mily módon szavaztassák az meg. Rla nézve sem vagyok egy értelemben az előttem szóló képviselő úrral, hogy mi legyen véleménye a pénzügyi bizottságnak. Mert én a pénzügyi bizottságnak jelentéséből nem veszem ki azt, hogy a pénzügyi bizottság külön codificationális osztályt akarna felállíttatni, mint ezt az előttem szóló képviselő úr említette. Én a pénzügyi bizottság jelentéséből ennek épenellenkezőjét értettem , és azért szükségesnektartom a tényállást a t. ház némileg felvilágosítani. Több ízben folytattak már e házban tanácskozások a codificationális munkálatokra megszavazandó költségek felett, de mindig azon az alap