A Hon, 1871. február (9. évfolyam, 26-48. szám)
1871-02-25 / 46. szám
46. szám, IX. évfolyam. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ........................1 frt. Só kr. 3 hónapra ........................5 50 , 6 hónapra ........................11 „ — „ Az esti kiadás postai küliönküldéseért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Heggel! kialás» Pest, 1871. Szombat, február 25. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere T. m Beiktatási dij: 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beigtatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért . . 25 kr. ££-'7' Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Előfizetési felhívás „A HO N X IX-ik évi folyamára. Egész évre......................... 22 frt — kr. Fél évre . ...... 11 frt — kr. Negyed évre ..................... 5 frt 50 kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint. 30 kr. Külön előfizetési íveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 5 krajczárba kerül. A „HON“ kiadóotala: PEST, FEBRUÁR 24. A honvéd-tüzérség. A. A honvéd-tüzérség a kormány valóságos „lapis offensionis“--a. Nem tud tőle szabadulni ,sehogy. Pedig sokféle módon kisérté meg. Először az 1868. 41. czikkből felejté ki. Azután minden felszólalást a lapirodalom részéről n agyon hallgatott. Végre most közelebbről a „magyar hadsereg“ eszméjével fojtá meg, és most a fenforgó vita alkalmával akarja végképen eltemetni. Igen, itt egy lassú procedura 4 fasisa van leírva, melyet alkalmaztak eddig, az 1867-ki kiegyezés óta is, valahányszor a még megmaradt jogokból, valamelyik megsemmisülését követelte, nem a kiegyezés, hanem az az opportunitás, melynek a kiegyezés csak első gyermeke volt, mert ez a valóságos Saturnus több gyermeket szül, hogy aztán megegye őket. A kiegyezésben megette sok jogunkat, de most eszegeti a kiegyezés által fentartott jogokat is. Ezekhez tartozik a „magyar hadsereg“ melyet úgy megett, hogy már csak „csapatok“ maradtak, és ezekhez tartozik a „honvédség“ is, melyből hasonlóan csak „csapatokat akar meghagyni, mert ahol tüzérség, műszaki csapatok nincsenek, ott nem „honvédsereg“ , hanem „honvédcsapatok“ vannak. És miért? Kérjük olvasóinkat olvassák el a jobboldali szónokok beszédeit Andrássytól — le Pulszky Ágostonig, és találjanak azokban argumentumot. Mi kerestünk, de nem találtunk. Királyi és Szüllő beszédei bámulatosan hasonlítnak a „Pester Ltd.“ beszédeik elmondása előtt megjelent czikkéhez — a főargumentum a pénzügyi tekintet, ezt hangsúlyozta gróf Andrássy is ma tartott beszédében, így tehát vagy „magna ingenia conveniunt“ vagy mind a hárman olvasták a „Pester II.“-ot. Lássuk ezt az argumentumot. Hogy a tüzérség kiképzése, hogy az ágyú pénzbe kerül , azt mindenki tudja. Hogynem tudnak, hisz most is 2 milliót kelle a közös hadügyminiszternek csak ágyúra megszavaznunk ! De hisz pénzbe kerül a közös hadsereg és az a mi szegény honvédségünk is. És mégis ezekre Andrássy szívesen megszavaztatja a pénzt — és hogy sokba kerül a közös költség, ezt ők soha se használják fel argumentumul arra , hogy elvessük azt. Miért nem ? Mert a közös ügyet, a közös hadsereget szükségesnek tartják. Noha ők ezeket tartják szükségesnek, mi szükségesnek tartjuk a honvédség harczképességét. Ők nagyon takarékoskodnak, pedig épen ők a pazarlók ! Mert, ha kiadunk a honvédségre 5 milliót és az nem harczképes, annyi, mintha e pénzt kidobtuk volna, de ha hozzá teszünk még egy milliót és ezáltal elértük, hogy az kész sereg, akkor megmentettük a nemzeti jogot és gyümölcsöztettük a nemzet pénzét. Giróf Andrássy másik argumentuma a keretrendszer és a tüzérség összeférhetlensége volt. (Notabene ezt is kifejté előtte a Pester Lloyd). Szegény Svájcz , szegény Amerika ! Nektek nincs tüzérségetek — Andrássy szerint. De más mindenki tudja, hogy van. Értsük meg egymást. Tudjuk, hogy a svájczi és amerikai tüzérség toborzás útján, hivatásszerűleg van alkotva. Az képezi a seregben a tömböt, mely körül a keretek csoportosulnak. Nem is állította soha senki közülünk azt, hogy a honvédség tüzérségei a rövid honvédszolgálati idő szerint oktatott egyénekből alakíttassék. Mi csak azt kívántuk, hogy a honvédségnek tüzérség adassák. A módozat egy későbbi, másodrangú megoldási kérdés. Hogy Andrássy gróf ne mondja, hogy csak opponálunk, egy pár szóban felhozunk egy módozatot. Szükséges a közös hadseregben keresztülvinni a territoriális rendszert, ennek egyik következménye lenne, a tüzérség dislocatiója is. Magyar tüzér, tudtunkra, 8 ezredben van. Ezek tehát kiegészítő kerületeikben, a szolgálati idő alatt is tanítnák a honvédséget a tüzérség azon technikai ismereteire, melyben mentül több katonát részesíteni szükséges és mely szükség esetén jó szolgálatot tehet. Hová magyar nem jut , tanit a német. A gyakorlatokra jók lesznek a közös ágyuk. Ez az átmenetes intézkedés. Azalatt a közös hadseregből kilépőkből, és másfelől toborzás útján szerzett tüzérség képződnék és 2 év alatt kiképezve lenne. Budgetünket ez aligha emelné 1 millióval, de aztán lenne használható katonaságunk. És nem dobnák ki haszon nélkül a többi pénzt se. Mi az így kiadott pénzt nem sajnáljuk, de a kormány és jobboldal sajnálja — no de 31-szer ennyit adott a közös ügyekre. Princillae lacrimae! — Az osztrák államvasut igazgatósága jelenti . Miután a F. Cs. éjszaki vasút a bécsi pályaudvarra szánt gabonát és lisztet ismét átvesz, a cs. k. szab. államvasut társaság állomásain is az oda szállításra való felrakás ismét megkezdődik. Továbbá jelenti, hogy f. évi Márczius 1-jétől kezdve az államvasút bécsi pályaudvarán valemennyi jelenleg alkalmazásban lévő fekbérmegszorítások megszüntetnek. TARCZA: „A nők az alkotmányban.“ (Vígjáték 3 felvonásban. Irta Tóth Kálmán. Első előadása febr. 24-én.) (y. y.) Egy új alkotmányos korszak nyílt meg a nemzet előtt — mondá egy nap Krisztina aszszony (Szathmáry L-né,) csöndes kedélyű férjének , Bánfalvi Boldizsár, (Szigeti József) földbirtokosnak , — alkotmányos korszak, melyet nemcsak a férfiaknak, hanem a nőknek is föl kell használni. Okvetlenül el kell határozni, hogy Pestre megyünk. Erre int az új korszak, erre hív föl az alkotmány !“ „De hát mi közöd neked az alkotmányhoz?“ kérdé férje, félig nevetve, félig boszankodva. „Nagyon sok közöm van.Hát miért vannak most nekünk minisztereink,államtitkáraink, minisztertanácsosaink és aranyos gallérú honvédőrnagyaink ?“ „No kétségkívül azért, hogy a hazát szolgálják.“ „Igen, s ezenfölül azért, hogy a mi leányaink miniszternék, államtitkárnék, minisztertanácsosnék és aranyos galléru honvédörnagynék lehessenek.“ Szóval,Bánfalviné fenhéjázó s meglehetősen ravasz asszony, ő egyetlen lányát Ilkát (Lendvainé,) szeretné minél jobban adni férjhez, s a falusi gavallérokat, még a főszolgabírót is kicsinyig mert ennek is az anyja csak egy kisvárosi levéltárnok leánya. Átalában nagyon előítéletes. Bercseyt (Lendvait,aki valaha derék honvédtiszt volt, most pedig munkás, életrevaló férfi, ki nem állhatja, mert Leffler zsidónak gyárat épített a pénzért, a mit lealázónak tart. Leánya ellenben nagy rokonszenvvel van iránta, s örömest hallgatja, midőn munkáiról s a régi honvédgyőzelemről beszél, s meg is csókolja rejtve hordott érdemjelét, de az neki is szöget üt a fejébe, (hogy ne, mikor anyja annyit emlegeti!) hogy a zsidónak gyárat épített a pénzért. A mama nem ilyen parthieról álmodik, Pesten, ahová menni készül. De hogyan ? Hát úgy, hogy férjét képviselőnek szánja. Az öreg úr megütődik ezen , szabódik, ellentmond, mert hisz nincs hozzá se hajlama, se hivatása; de neje sírva fakad, a székre dől — s ezt ő nem tudja kiállani, s utójára is azt mondja: csak ne sírjon, inkább elmegy ő római pápának is! S a furfangos asszony megkezdi a korteskedést. Először két falusi barátnőjét: Cseleinét (Hirtling Mária,) s Pitvarosinét (Horváth Teréz), kiknek férjeik jó kortesek, kávé közben nyeri meg, leszólva az addig pengetett jelöltet, kiről utójára felebarátilag azt is kisütik, hogy váltóhamisitó, az apja zsidó volt, ő maga iszik, (pedig egyik sem igaz, hanem hát haragusznak rá!) s ez asszonyok kávéval kocczantva. Üdvözlik a belépő Bánfalvit, mint a kerület képviselőjét. Aztán Bánfalviné a legnagyobb szájú professionátus kortest, Borbócs korcsmárost, (Réthi) vesztegeti meg, ki eleintén nagyra tartja magát s dicséri a másik jelöltet, mígnem négyszáz forintot apránkint zsebre rak, s akkor neki fordul annak, akit az elébb dicsért, azt mondván, hogy hisz ő más valakit értett. „Borbács bácsi“ (így hívja most a nagyságos asszony) körülkalazirozva és fölpénzelve, megígéri azt is, hogy mindjárt fáklyászenét hoz az ablak alá, van neki hozzá fáklyája, zászlója elég, még a múlt választásról. S „Borbács bácsi“ meg is teszi, amit ígért. Nem sokára hangzik a zene és kortesdal, Bánfalvi pedig, kit neje belevitt az „állapotába, izzad, hogy most már mint beszéljen a választókhoz, mikor ő nem szónok. Neje ezen is segít. Majd súgni fogja ő hátulról, mint ahogy a képviselőházban is szokták, úgy is történik. Az ablak alatti kacskaringós, üdvözlő beszédre súg neki egy kurta dikeziót,melyben a „pragmatica sanctio“ is benn van. A sokaság éljen ez s berontva a szobába, a kántor eldicséri a nagyságos ur ,,hyblájai“ mézzel kent ajakát, s azzal vállukra kapják, hogy a szegény embert — neje akarata szerint képviselővé tegyék. A második felvonásban már Pesten vagyunk. Bánfalviné fenhéjázva jár a városligetbe kocsizni, a színházi páholyba csevegni, s a képviselőház karzatára is,mely — mint már előbb kifejező — azért van, hogy ott „a mamák a nemzet fiainak bemutassák a nemzet leányait.“ Bánfalvit pedig arra is ráveszik, hogy egy új részvénytársulat egyik főalapítója és leendő igazgató tanácsosa legyen. Ezt az „első magyar patkó társulatot“ egy kóbor szédelgő: Szelei (Nádai) tervezi, ki tudván, hogy ilyesmihez Magyarországon legelőször is egy mágnást kell fogni, megfogta Szlankamé- nyit, (Szerdahelyi), egy nem rosz jellemű/de üresfejü bárót, ki Ilkának •—• nagy hozomány reményében s a fenhéjázó mama örömére — ugyancsak udvarolgat. Bánfalvinak ép e napon kell aláírni a társulat számára egy 20,000 ftos kötvényt, ami Szeleire igen fontos dolog, miután ő a „Fidulla“ társulat pénztárából előlegeket engedett meg magának, s ha ezt másnapig helyre nem pótolja (amit csak a kötvény útján remél), akkor szöknie kell. Az ügy tehát sietős neki. Az öreg úr, ki „egy kicsit igen jó ember“, fényes nyereményt ígérvén magának ez üzletből, a kötvényt már-már kész aláírni, de érkező vendégek meggátolják. Először is jó Bercsey, ki újságol otthonról egyet mást, többi közt, hogy a választók már várják az ovatióját; aztán inti, hogy a szédelgős részvényvállalatokba ne fektessen annyi pénzt; magáról pedig azt mondja, hogy azért jött Pestre, mivel szolgálatát föl akarja ajánlani az új honvédségnél. Bánfalvi csodálkozik, hogy nem kéri az ő támogatását, holott már eddig is hivatalért százötven folyamodást kellettbenyújtania, mert mindenki azt hiszi, hogy a képviselő mindent kivihet. Csakugyan jön Cseleiné is, kinek a korteskedés idejében Krisztina annyi mindent ígért, s három folyamodást ad át. Egyikben fiát, ki nem akar tanulni, kincstáriszámtartónak kéri kineveztetni. (Mért nem mindjárt praefectusnak ? — kérdé az öreg.) A másikban Pitvarosiné kéri, hogy megbukott fiának engedjék el az érettségi vizsgálatot. A harmadikban egy ügyvéd özvegye akarna alkalmazást a postánál vagy távirdánál. S jön „Borbács bácsi“ is, akinek szintén hivatal kellene, (mert nincs kereset, ritkán van követválasztás !) lesz ő kamarális ispán, vasúti inspektor, a lánczhidnál jegykiadó, vagy akár drabant! Végre Bánfalvy egy ötvenessel rázza le a nyakáról,azt mondva még neki, hogy nejével csak holnap beszélhet. Neje, ki épen kilép, ez az élénk asszony, kit a hiúság megvakita, mind Cseleinét, mind Bercseyt lenézi, míg Ilka igen szívélyes jó régi jó ismerősökhöz.A társaságban van Szelei is, kit Bercsey megütödve lát, úgy rémlik, látta már egyszer a müncheni jury előtt, de nem egészen bizonyos benne. Meg akarja akadályozni,hogy az öreg úr aláírja a kötvényt. Időt és bizonyosságot óhajt nyerni, s mivel nincs más mód, aláírás közben a tintatartót — tettetett ügyetlenségből — ráönti a kötvényre. Mindenki meg van ütődve ez ügyetlenségen, valamennyi közt legjobban Szelei, kinek — a „Fidulla“ pénzét nem tudván így helyre tenni — szöknie kell. A harmadik felvonásban a háznál nagy dolgok készülnek. Bánfalvi végre megy szűz beszédet tartani az esti ülésen a Bruttyán vize szabályozásáról, mivel sok felől hallá, hogy a kerület csakugyan várja az óláliót, s a mi több: neje is nagyon sürgeti. Ez maga pedig estélyre készül, s minisztereket és pártvezéreket is vár. Minden kocsi zörgésre fölugrik, hogy tán nagy vendég jő , de a huszár tudatja, hogy csak a paplanos jött haza, vagy kőszenet hoztak. Végre csakugyan jő egy vendég — Borbács bácsi, de ez kelletlen vendég s a mama el akarja tolni, értésére adván, hogy minisztereket várnak. „Annál jobb, — mondja ez, — úgy se láttam én még minisztert elevenen, csak portréban.“ Végre is csak pénzzel lehet eltuszkolni. Aztán jó Cseleiné nevetve, s örvendve, hogy a tegnapi lenézést megbosszulhatja. Visszakéri a fia folyamodását, mivel — úgymond — a Bánfalvi protectiója nem használna már senkinek; ő ott volt a karzaton, midőn beszélni kezdett, megakadt, kinevették, megbukott! Csakugyan leverve jó Bánfalvi maga is, s elbeszéli, hogy a „Bruttyán“ szóba úgy beleakadt,hogy nem tudott kieviczkélni, belesült, kinevették, s azt se tudja, hogy jött ki a házból, de be is fejezte ám ezzel szónoki pályáját örökre. Aztán megmutat egy hírlapot, melyben az áll, hogy a szédelgő, csaló Szelei megszökött. Apa, mama le vannak verve, csak Ilka nem, ki jobb szeret falun. Jön Szlankaményi, de megtudva pártfogoltja szép esetét, csakhamar elpusztul végkép. Bánfalvi pedig megokosodva mondja, hogy ő otthon, a maga körében mily tisztelt, becsült, elégült ember volt, de neje rávette, hogy kilépjen e körből, s ime itt a haszna, hanem le is fog mondani, s ha eddig női absolutismus volt a háznál, ezentúl dualismus lesz. A mama azonban még nem tud lemondani Pestről, midőn belép Bercsey, mint arany galléros őrnagy,annak nevezték ki, s most már a mama is más szemmel nézi, s midőn megtudják, hogy a tintatartó históriája sem ügyetlenség, hanem jó szándék volt, kettős örömmel fogják meg kezét, s az érkező vendégeknek úgy mutatják be, mint a boldog Ilka vőlegényét. Elmondva e vígjáték folyamát, talán e vázlatból is kitűnnek a mű érdemei és hibái. A körültünk pezsgő életből merítve, elmés képekben tünteti föl a mai idő sok vonását és gyarlóságát. Az elemek, melyekből alkotva van, nem újak,de alkalmazásában, összeállításukban mégis elég eredetiséget látunk. Drámai szempontból ítélve, sem a cselekvényt, mely nem a jellemek, fejlődéséből, hanem csak életképek folytatásából áll, sem a bonyodalmat, melyben a Szelei-féle intrika kevés leleményt mutat, nem emelhetjük ki; de az egész művet mégis érdekessé, mulatságossá teszik a helyzetek s hatásosan írt jelenetek. Az alakok nem fejlődnek ugyan szemünk előtt, s ismételve mutatják ugyanazon vonásaikat, de többnyire eleven situatiókban mozognak. Ha Bánfalvi a képviselőségre — neje nógatása folytán — maga is kedvet kapna, okvetlenül nyerne kémikai érdekességben, így, amint most van, neje — a mű hősnője — mellett elsekélye Bül. Borbács bácsi igen jól jellemzett alak s Réthy originális szeerepet kapott benne. Ilka halványan van festve. Bercsey a munka, b. Szlankaményi az üres uriasság, és Szelei a szédelgés emberei, nem igen vannak egyénítve, s a „tendentiá“-t drámaiság nélkül képviselik. Az első felvonás — leszntva a bevezető párbeszéd hosszúságát— valódi életteljesen, jellemzetesen van írva. A másodikban Cseleiné jelenete (a hivatalt kérő folyamodásokkal) a legsikerültebb. A harmadikban az érnek ismét emelkedik, s több élénk jelenetben érvényesül. Az egészet tekintve : főértéke a korszerű életképezés elevenségében áll. Megemlítjük végül, hogy a politikai élet tengelye körül forog ugyan, de csupán az azzal kapcsolatban álló társaséleti gyarlóságokat teszi nevetségessé, anélkül hogy politizálna. S ezt mindenesetre érdeméül jegyezhetjük föl, szemben az ilynemű régibb kísérletekkel, melyek a politizálás száraz szikláin szenvedtek hajótörést. Tóth Kálmán mindenesetre érdekes és érdemes művei gyarapítá a játékrendet, s kár, hogy e téren többet nem foglalkoztatja tollát. A szerepek jól vannak kiosztva, de — tér hiányában — az előadás sikeréről csak közelebb szólhatunk. C® Építsünk házakat. II. Nem lehet kétség a felett, hogy a lakás kérdésének megoldását viszonyaink között a kölcsönös önsegély elvével érhetjük el legsikeresebben. Pest város hatósága és a közmunkák tanácsa azonban e kérdést más után szándékoznak megoldani. úgy a város, mint a közmunkák tanácsa, maguk akarnak munkás házakat építeni és azokat a lakóknak a superítelési jog fenntartásával bérbeadni. Ha ekként a lakáshiányon némileg segítve lesz is, a kitűzött czél, hogy a fővárosi közönségnek minél nagyobb száma saját igényeinek megfelelő házat tulajdonul szerezhessen, nem lesz elérve. A kölcsönös önsegély elvét sem a város sem a közmunkák tanácsának ezen intenziója kedvéért nem szabad feladnunk.Úgy is ki tudja mikor fog az megvalósulni? Ezen tudat által vezérelve nem marad más teendő, mint a közhasznú házépítő társulat megalakítását mielőbb foganatba venni. Az első lépés ez irányban már meg is lett kísértve. Ezzel azonban a kivitel még nincsen megindítva. A házépítő társulat megalakítására kiküldött bizottság tagjai még —a tudtunkkal — a munkálkodást meg sem kezdték. A bizottság tagjai ugyan a házépítő társulat tervrajzát s az alapszabály javaslatot a közmunkatanács minden egyes tagjának megküldték, de úgy látszik, hogy e tanács nem igen hajlandó a kiküldött bizottsággal egyetértőleg eljárni. A közmunkatanács talán maga fel akarja használni a munkálatnak azon részét, mely tetszését megnyerte s a többire nézve az egész ügygyel mit sem törődik. Ezt ugyan nem állítjuk határozottan, de a hosszas tétlenség ama feltevést látszik igazolni. Az ügy jelen állásában tehát minden jel arra mutat,hogy az érdekeltek a kiküldöttek munkálkodásától nem sokat várhatnak, ha csak ez ügyben újólag maguk is készséget nem tanúsítanak ama közhasznú társulatot megalakítani. Fő teendő, mindenekelőtt az orsz.m. iparegyesület igazgatósága és nemzetgazdasági szakosztálya által kikötltött bizottságot azon tudatban megerősíteni, hogy annak tagjai nem puszta formalitás kedvéért neveztettek ki, hanem egyenesen a végből, hogy úgy a városnál, mint a közmunkák tanácsánál, de főleg a nagyközönséggel szemben, minden alkalmasnak látszó lépést megtegyenek, miáltal a tervbe vett közhasznú házépítő társulatot mielőbb megtestesíthetik. Ha a bizottság tagjai hivatásukat így fogják fel, akkor nem fognak várakozni, míg a város vagy közmunkatanács részéről munkára serkentetnek, hanem erélyesen hozzálátnak a dologhoz. Azon tanácskozmányok alkalmával, melyek a közhasznú házépítő társulat megalakítása tárgyában tartottak, több oly javaslat hozatott indítványba, melyektől ha nem is teljes sikert, de az ügy előbbrevitelét bizton remélhetjük. Ilyen indítvány volt az, hogy e tárgyban felszólítást kell intézni a fővárosi iparosokhoz és munkásokhoz s általában mindazokhoz, kikben meg van a komoly szándék a kölcsönös önsegély elve szerint házat építeni; továbbá, hogy a város hatóságát és a közmunkák tanácsát is részvételre kell felhívni; hogy a szükséges összegek előteremtése végett még a fővárosi pénzintézetekhez is lehet fordulni; és végre, ha mindezen lépések nem vezetnének sikerhez, a főváros borzadályos lakás viszonyainak gyökeres javítását a törvényhozó testületnél kellene kérelmezni. A tanácskozmányban részt vett tagok közül néhányan azonban előre is kinyilatkoztatták, hogy miután nem áll négyszázezer írt rendelkezésünkre, az egész közhasznú házépítési társulat megalakításáról szó sem lehet mindaddig, míg vagy a város vagy a közmunkatanács egy tekintélyes összeget fel nem ajánl. És sajnos, e nézet a legáltalánosabb. Az emberek a kezdet nehézségeivel nem akarnak megküzdeni. Igaz, túlságosan vérmes reményeket sem táplálhatunk, mert a mi viszonyaink között kivált a kitartó takarékosságot nem igen lehet számba venni. De mindezek daczára is az egyszer üdvösnek felismert házépítési tervről nem kell lemondanunk. Ha a vállalatot a maga egész nagyszerűségében nem lehetne kivinni, kísértsük meg azt kisebb alakban. Ezért is nagyon jó volna, ha a kiküldött bizottság mielőbb egy gyűlésre hívná meg azokat, kik a közhasznú társulatba lépni készek. És mindjárt e gyűlésen történjék intézkedés arra nézve, hogy a társaság ideiglenes bizottsága haladéktalanul megkezdhesse úgy a pénzek gyűjtésére, mint a telekvételre irányzott lépéseket, hogy az építést még e tavaszszal meg lehessen kezdeni. A közhasznú házépítési társulatról a „Hon“- ban e tél elején a lényegesebb pontok, az orsz. iparegyesület által e tárgyban közrebocsátott emlékirat és alapszabályjavaslat nyomán részletesen közölve voltak. Ezeket tehát nem akarjuk ismételni, csupán azt az egyet hozzuk emlékezetbe, hogy az ezen tervek és elvek alapján létesítendő társulat, minden eddig alakula hasonnemű társulatok között a legtökéletesebb szervezettel bírna , mit mindenki kénytelen lesz bevallani, ki e tervezetet behatóan áttanulmányozta és megértette. Ami pedig magát az egyes házakat illeti, ezek a Siebreich Károly mérnök úr készítette tervek szerint, melyeknél csupán a helyben szokásos anyagok és az uralkodó árak vétettek számítási alapul, a lehető legaiányosabbak lesznek. Egy-egy házacska 3 szobával és együtt szükséges helyiségekkel, kerttel és udvarral, kerítéssel stb. 1600 sőt—még—egyszarúbb módon szerkesztve 1200 ftért előállítható. Föltéve már most, hogy az adómentesség legalább a törlesztési időre megadatik, az egyes házbirtokosok a jelenleg fizetett házbér feléért sokkal kényelmesebb lakást nyernek a mostaninál, és ezen felül még a házat tulajdonul is megszerzik. Mert egy 3 szobás lakás a szükséges mellékhelyiségekkel, jelenleg 6-7 száz forintba kerül, míg egy ily házacska ez összeg felével tizenhárom év alatt bőségesen törlesztve van. De eltekintse ezen, a házépítés lényegét illető kérdésektől most főleg egyes apró kiviteli formalitásokra kell ügyelnünk, miután az egész ügy csupán ily csekélységek miatt maradt függőben és nem halad előre. Ha tehát az ez ügyben kiküldött tagokat és nevezetesen Horn E., A képviselőház pénzügyi bizottságategnapelőtti ülésében a pénzügyminiszter előterjesztette az 1849—1867 ig fennállott közp. kormány közegeinek nyugdijaira vonatkozó kimutatást, — benyújtotta a nyugdíjasok jegyzékét és részletes kimutatását az előirányzott öszszegnek. A bizottság az 1870 : IX. t. sz. alapján megszavazásra ajánl 280,000 frtot, mert meggyőződött arról, hogy az osztrák kormánynyal az ezen nyugdíjazások hovatartozása iránt folytatott tárgyalások eredménye és a nyugdíjasok létszáma ezen összegnek megszavazását motiválja és szükségessé teszi. Ezután a közmunkatanács költségvetése tárgyaltatott. A bizottság azt megszavazta az egyes tételekben eszközlött több módosítással, így az Albrecht-út kiszélesítésére felvett összeget egészben nem szavazta meg, mert ezen útvonal kiszélesítését nem tartja elhalaszthatlannak, hogy azonban a jövőben lehetővé tétessék ezen útvonalnak 8 öllel való kiszélesítése, a szükséges telkek kisajátítására megajánlott 36,040 frtot. A Buda-Pest szabályozására és szépítésére nézve kívánandó tervre előirányzott összegnek csak felét szavazta meg a bizottság, mert az 1870 : X. t. sz. értelmében e költségek egészben nem terhelhetik a sorsjegy-kölcsönt. Az állami számvevőszék részére utólag kért 8000 frt is tárgyalás alá vétetett s a bizottság tekintettel az első berendezés szükségleteire, megszavazta az összeget A fiumei provisorium és királyi biztosság részére kért póthitelről szólló törvényjavaslatból a bizottság a kormányzóság költségeit több módosítással és a költségek részletes rovatonkénti felvétele mellett elfogadta a póthitelről szólló t.javaslatot újból szövegezte, az 1870-ben megszűnt kir. biztosság költségeit azonban a t.javaslatból, mint a zárszámadások alkalmával igazolandókat kihagyta. Hétfőn a bizottság tárgyalás alá veszi a cultusminisztérium költségelőirányzat tárgyalása alkalmával a bizottsághoz utasított, számos módosítvány tárgyalását. — A „Pesti népkör“ t. tagjai felkéretnek vasárnap, e hó 26-án d. u. 4 órakor, a politikai discussionál minél számosabban megjelenni. Előadó: Vasvári Kovács Ferencz, a franczia viszonyokról. — Reiser Béla, jegyző.