A Hon, 1871. október (9. évfolyam, 226-251. szám)
1871-10-18 / 240. szám
240. szám. IX. évfolyam. Reggeli kiadás. Pest, 1878 Szerda, October 18. Íviadó-hivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési dij: Pestra küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ...........................1 frt. 85 kr. 3 hónapra ...........................5 „ 50 „ 6 hónapra .........................11 „ — „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási díj: 9 hasábos ilyféle betű sora ... 9 kr. Bélyegdij minden beiktatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyílt téri 5 hasábos petit sorért ... 26 kr. Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési felhívás „A H O N“ra. Folyó September hó végével az évnegyed letelvén, évnegyedeit. előfizetőink felkéretnek megrendelésük mielőbbi megújítására. Előfizetési árak: Egész évre . . . 23 frt — kr Fél évre . . 11 frt — kr Negyed évre . . . 5 frt 50 kr Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése tiz frtig csak 5, 10 frton felül pedig tiz krba kerül. Az előfizetések a „Hon kiadó hivatala” czim alatt Pest, ferencziek tere 7. sz. alá küldendők. PEST, OCTOBER 17. A történelem szava. Ami most a Lajthántól történik, az nem véletlen esemény, az történelmi fejlemény. A Habsburg ház uralma alatt egyesített országok sok mindenféle örökösödési és nemzetközi szerződési után jutottak együvé és alkoták meg e monarchiát. E különböző tartományokat eddig csak az uralkodóház iránti hűség és az absolutismus tartotta össze. Azonban a történelmi fejlemény és a hatalommal való visszaélés hozták magukkal azt, hogy e két kapocs elveszti összetartó erejét. Az absolutismus megbukott és az alattvalói hűség megingott vagy legalább nem oly önzetlen többé, hogy bármelyik nép a kortól tanul czéljait, a nemzetiségi és állam önállósági érdekeit annak feláldozza. Ez a kor hatása, ennek teljesülni, bekövetkezni kellett. Tagadhatatlan, hogy kívülről jövő izgatás, a nemzetiségi eszme túlvitt eszménye is nevezetes befolyással voltak e hatás előidézésében , de a végeredményben e tényezők fontossága elenyészik. A helyzet meg van adva : a következmények előre láthatók. Nem kellemes, sőt veszélyes az alternatíva, mely elénk tárul, de tagadhatatlan, hogy a Lajthántúl vagy absolutismus vagy foederatio lesz a mostani vajúdás gyermeke. Lehet, hogy az absolutismus többé-kevésbé alkotmányos alakot ölt és vagy csak a német, vagy csak a szláv tartományokra terjed ki. Lehet, hogy a foederatio a központi hatalomban több törvényhozási és kormányzati hatalmat fog egyesíteni, mint amennyit a tiszta foederatio eszméje kíván, de a két eszme, a két czél megmarad, azok közt választani kell. A lajthántúli politikusoknak és népeknek nemcsak választani kell e két czél közül, hanem azok közül valamelyikre törekedni is, sőt többet mondok; a szerepek e czélok szerint már fel vannak osztva, és amint a németek, bár alkotmányhíveknek nevezik magukat, törekesznek Schmerling eszményére, úgy a szlávok törekesznek a foederatiora. Lehet, hogy compromissum jö létre köztük, de ez csak átmenetes állapot lesz — a végleges, vagy jobban szólva (mert történelemben „végleges“ nincs,) a tartósságra vezető alakulat a fenebbi két forma valamelyikét fogja felvenni. Azonban, ha az ellentétes irányok közül valamelyik gyorsan és ha lehet a másik fél megnyugvásával jut diadalra, akkor a monarchia e fetében a dynastikus hűség újra feléled, de nem mint kapocs, hanem az érdekből folyó szilárd kapocs eredménye. Tehát ez átalakulás gyorsasága nem a monarchia felbomlására, hanem szilárdulására vezet. Mert separatistikus cseh párt, forradalmi szláv elemek a foederatioban is lesznek, de ha ezeket egy többségben lévő alkotmányos cseh, és a dolgokkal megelégedett szláv párt fogja magukban az illető országokban paralyzálni, akkor az elemek nem fognak általánosságra jutni és saját fajuk önkormányzata által lekötve lévén, nem fognak ártani a monarchia szilárdságának, legalább nem addig, míg a nemzetközi viszonyok nagy változásokon át nem mennek. E pár rövid vonás a helyzet lehető következményeit egész tárgyilagosan akará rajzolni, és anélkül, hogy bármelyik küzdő fél mellett pártot fognánk, bármelyik czélját, törekvését feltétlenül helyeselnék, (mert ezt sem az absolutismus, sem a szabadsággal és demokratiával sokban ellenkező nemzetiségi törekvések irányában nem tehetjük,) mindazonáltal már az eddigiekből kitűnik, hogy Magyarország érdekeit melyik fél törekvése veszélyezteti legkevésbé, habár őszintén szólva mindenik fél törekvéseiben van Magyarországra nézve előnyös és hátrányos esély; de a kettő közül legkevésbé hátrányos és legelőnyösebb lehet a foederatistikus törekvés, mert absolutismusra nem vezethet és a nemzetiségeket kielégíti. Természetesen ez előny nekünk csak akkor jó, ha önállásunk helyre van állítva és így hazánk elég eszközzel rendelkezik integritását úgy megszilárdítani, hogy a Lajthán túl történelmi igazoltsággal biró autonomikus mozgalom, ne jelentkezhessék nálunk oly nemzetiségi törekvésekben, melyek a foederatiotól vennének talán mintát, de elérhetlen vágyakban nyilatkoznának, mert nemzeti önállásra a történelmi jog és az önálló létreképes területi nagyság és politikai hatalom képest csak erre Magyarország egész nagyságában csak egyesítve képes és nem feldarabolva akár nemzetiségek, akár területek szerint. E tant joggal, egyenlő szabadság nyújtása által és ha kell erővel fen kell tartanunk, így aztán elhárítjuk a Lajthán túli foederatióból netalán reánk háromló részeket és élvezhetjük annak egyik szükségszerű nagy előnyét: állami önállásunkat. Tagadhatatlan, a zivataroknak így abban ki leszünk téve, mint ha szomszédunkban annyi különböző érdek nem uralkodnék, de miután ezeket elfojtani nem lehet, miután e helyzetet — önveszélyünk nélkül mi meg nem változtathatjuk , így törekvésünk csak arra lehet irányozva, hogy az nemzeti jövőnket biztosítsa és ne rontsa. Történelmi tényezőkkel szemben állást foglalni minden országnak kell és azokat politikájában számításba kell vennie, sőt ha lehet felhasználni. “ Vajha megértené a jobboldal a történelem szavát. Hegedűs Sándor. A HON TÁROZÁSA. Eppar si muove! (És még is mozog a föld!) Regény hat kötetben. Irta Jókai Mór. Hatodik kötet. (Folytatás.) A pusztában! A színészek eltávozása után másnap már ott volt Kálmánnál Biróczy. — Nagyanyád küldött hozzád. Óhajt látni. — Tudom miért ? Kegyébe akar fogadni ismét hogy Bányaváryéktól igy és ily örökre megváltam. Biróczy ügyvédi talentumod iránt teljes elismeréssel vagyok. Te kényszeritettél engem, húgomat, Bányaváryt, hogy igy elszakadjunk még a helytől is, ahol valaha találkozhatnánk, hogy még a kívánság is kihaljon belőlünk egymást valaha látni. Ez neked sikerült. S te a kor azt gondoltad magadban: megmentem az által védenezem vagyonát, ami végveszélyben forog, (hiszen én is ismerem a válóperét) amidőn egy harmadik által elkergettetem azt a színészt, akiért magát az egész világ előtt kompromittálni készült; s egyúttal ezt a harmadikat is szerencsés emberré teszem , mert nagyanyja az által karakul vele. Jó ügyvéd vagy, jó barát vagy; elismerem ; szorítsd meg a kezemet, ölelj meg; hanem aztán eredj innen s ne jöjj hozzám többé ; psycholognak rész vagy. Én nagyanyám- hoz nem megyek többé. — Ah! ezt csakugyan nem adja ki az én lélektanom. Te, a gyermek , haragtartó akarsz lenni egy öreg nő, nagyanyád ellenében. — Nem, Biróczy. Szeretem őt és tisztelem. De arra az útra, amelyen én elindultam, ne jöjjön velem senki, csak azok, kik ugyanazt a czélt akarják elérni, amit én, és szenvedni azt,amit én.Én elképzelem, hogy nagyanyám mit akar nekem mondani. Egyszer már hallottam tőle: „Légy úr!“ Átadja, ha egyebet nem, apai örökömet s a becsületes megélhetésre az is elég. Nem fogadhatnám el azt. Nevezz bolondnak: talán az vagyok. Nekem nem kell az ajánlott jóllét. Ha csak az kellett volna, most lehetnék boldog, irigyelt, hírneves rangbeli ember. Lehetne családi boldogságom, előkelő hivatalom, környémi pompa, előttem fényes jövendő. Minderről lemondtam, belementem abba a pusztába, ami kietlenebb puszta, mint amelyen egy barátunk Ázsiában bujdokol. Ő a régi nemzetet, én a jövő nemzetet keresem. Hiszed, hogy most egy falusi tekintetes, ar mindennapi terített asztaláért fele utamról e pusztából visszatérek. Nem, barátom. Nem fordít engem innen vissza sem nyomor, sem csalódások, sem fáradalom. Akarok szegény lenni és dolgozni abban a munkában, amiért a legroszabb napszámot fizetik. Vagyunk többen, kik erre egyesültünk. Mindnyájan látjuk magunk előtt az utat, s nem ijedünk vissza tőle. Tudjuk, hogy nélkülözés, nyomor vár ránk, hogy a siker, a jutalom jeltelen sírjainkra sem fog már találni, és tudjuk jól, hogy össze kell roskadnunk alatta. Mégsem térünk ki az útból. A nyomor szövetségesünk nekünk s a szenvedés adja az erőt. A költő, a lángész, ha egyszer fainra kivette magát, elveszett az irodalomnak. És én már nem volnék élő ember a nélkül. Úgy vagyok vele, mint az arsenicumevő, ha abbahagyja a méregevést, meghal. Ha egy napom van, amelyen nem dolgoztam , szerencsétlen vagyok. Ezt a pusztaságot az én lelkem mindennap betölti. Abban a paradicsomban, ahová te bívsz, meg kellene őrülnöm. Hogy én most adjam át magamat egy olyan boldog életnek, melynek mindennapi feladata puskával a vállon cserkészni az erdőt, szép hölgyek szemébe bókokat mondani, zajos czimborákkal reggelig poharazni, kártyaasztal mellett lesni a vak szerencsét! Hisz ez rám nézve a kétségbeesés örökkététele volna! Hagyjatok engemet magamra. — Nem addig, a míg sophismáidra nem felelek. Nagyanyáddal kibékülésed nem térít ki utadból, csak eszközt ad annak sikeresebb folytatásához. Nem lehetsz-e szó tovább is, ha vagyonod lesz ? — Nem ! Én ismerem magamat s magamról az egész fajtámat. Legjobb műveim azok, amiket megirni az éhség kényszerített. Sokszor ellankadtam volna, ha az nem üldöz, hogy holnapra kenyér kell! A boldogság szelid poétákat teremt. A csapások, a csalódások, az egyedül hagyatás a költözethere. A jóllét zsír és fagygyu neki. Én szeretem azt a világot, amelyben senkim sincsen. Hagyjatok egyedül. Jól érzem magamat, nem kívánok senkit és semmit. Lehet, hogy szenvedek, lehet, hogy szegény vagyok , de a természet olyan gondos, hogy a mellbeteget megfosztja attól a tudattól, hogy melle romlott, az Írót attól a tudattól, hogy szegény. Bajtárs. Eredj vissza. És többé hozzám Bejöjj. Biróczy csüggedten ment vissza — Korcza úrhoz, ezzel a szóval: — Megbuktam! vegye ön vissza az aszszonyait! Azoknak ugyan ne is került légyen többé a szemeik elé Biróczy. Maguktól is rajta mentek Korcza úrra, rimánkodni, hogy már csak mégis vegye vissza ismét a pőréiket, ez a sánta (tettek hozzá többféle epithetont) mindent elront. Még a nagyasszony csak hagyján, de ahogy Csollánné szidta! A szép delnő nem bírta neki elfelejteni Bányaváry elűzetését. Ő valóban rajongott ezért a színészért s dühös volt az ügyvédére,amiért megakadályozta, hogy Bányaváry miatt vagyonát elveszítse. A megtorlás e szenvedélyének kijátszásáért legközelebb találta Kálmánt. Katinka kérbefogadta Aszályit, hogy mint a kullancs, mint a fanyag ragaszkodjék bele Kálmánba. Segélyezte, hogy egy lapot adjon ki (ez volt az első subventionált lap Magyarországon),melynek azon mellék feladata mellett, hogy a léhaságot, ürességet, könnyű erkölcsöt, aszszonyi és férfiúi hiúságot, s a pongyola irályt meghonosítani segítsen; az volt a főkötelessége, hogy mindent, a mit Kálmán bár hova irt, irgalom nélkül s az igazságérzetnek minden nyoma nélkül lerántsa; egész irói jellemét nevetségessé, gyűlöletessé tegye, utána leskelődjék,a hatalmasok előtt mint lázitót, a közönség előtt mint árulót denunciálja, barátait ellene uszitsa; legérzékenyebb sebeiről a hegedést felszakitsa. A boszuálló asszonynak jó volt ez az eszköz, s Aszályi jó volt ilyen eszköznek. Volt közönség, a melynek ez mindig tetszett. Hanem volt azután egy kicsiny csoport, aki e dögvész ellenében a szent ihlet chrysmáját kente homlokára, a költészet apostolainak nevezhetjük őket. Egyformán lelkesülve mind egy magasztos eszméért, egyformán elszánva fáradni jutalmatlanul, és ott halni meg a szellemek csataterén. Mind szent nevek még most is előttünk. Hőseink, kik a honfoglalókkal egy sorban állnak. Egyedül fenmaradt nemességünk családfájának törzsökéi. Ad minő munka volt az, amit ők akkor véghez vittek. Magyar folyóiratot adni ki, közönség nélkül, kiadó nélkül! Jó szerencse, hogy egy áldott nyomdász vállalkozott rá, hitelbe nyomtatni a lapot s az előfizetéseket felszedni. Csekély közönségnek írtak. Három—négyszáz előfizető jelentkezett. Hogy is lehetett volna kívánni, hogy olyan folyóiratnak nagy közönsége legyen, mely nem ad divatképeket, mely nem közöl napi pletykákat, mely nem hizelkedik a magas köröknek, mely nem foglalkozik cérdekes botrányokkal, mely nem politizál, mely egyedül nagy és nemes eszmékkel akar hatni. De mégis hatott. De mégis mozdult tőle a föld! Minden mag, amit ez a szent csoport elvetett, pálmának nőtt fel azóta; s a forrás, amit Moyses-vesszejük a sziklából fakasztott, ma terhes gályákat hord. Dolgoztak éjt nappallá téve,s nem jutott munkájuknak sem hit, sem dicsőség. Országgyűlés, vármegyék, insurrectio, tudós társaság összevéve nem mozdított ez országon annyit, mint az a néhány megszentelt nevű ember. S minő apró kövek állták utjukat akkor! Most csak kövek, de akkor Csimboraszszék ! A szerkesztő maga volt a korrector, s Kálmán nemcsak novellákat és aestheticai értekezéseket irt, hanem a lapboritékokat is elkkzelte Cseresnyés uram segítségével s felirta rájuk a levélczimzetet. Azonkívül a lap netaláni deficitjéért is magára vállalta a kezességet. Ez volt azután a hic Rhodus, kicsalta! Mikor az első esztendei zárszámadáskor azzal a felfedezéssel lepte meg a nyomdász, hogy nemhogy haszon maradt volna a lapon, de száz egész forint a hiány a költségvetésből, amiként támadt, hogy egy dolgot kifeledtek az előleges budgetből, tudniillik, hogy amit censor az ő méltósága kitörülget a lapból, ahelyett aztán fris szedés kell, s ez éven át felmegy száz forintra. A censor okozta költségekre nem gondoltak ők az impraktikus poéták! Most ez hát bizony a vállalatot terheli. A pénzügyi bizottság oct. 18-iki ülésében a pénzügyminisztérium költségvetésének tárgyalását kezdő meg (összes szükséglet 48.724.476 ft) központi igazgatásra 886.866 ft van előirányozva a múlt évben 884400 ft e szerint 2460 frt többlet mutatkozik. A lakbérekre nézve azonban korábbi határozatait fentartván, az illető felemeléseket törölte. A ministérium létszáma ugyanaz mint 71-ben, kivéve 6 számtiszti állomást, melyeket a bizottság, tekintve hogy az összes határőrvidék pénzügyi kezelése a ministeriumhoz létetett át jóváhagyta. Központi állampénztár költségeire felvett 66.037 frt lakbér felemelésből származó összeg törlésével megszavaztatott. Pénzügyigazgatóságok és számvevő osztályokra 1.405.834 frt vétetett föl. A lakbér-felemelésekből származó többletet itt is törölte a bizottság, és a szükségletet a múlt évi összegben szavazta meg. A temesvári és zágrábi főhadparancsnokságoknál felállítandó határőrvidéki pénzügyi osztályok költségeit a bizottság átalánykép fogja megszavazásra ajánlani. A zágrábi államfőpénztárra előírt 14.713 ft, mely azonos a múlt évivel, változatlanul fogadtatott el. Pénzügyi felügyelőségekre Horvát-Szlavonországban 76.287 ft. A lakbér felemelések itt is töröltettek, a többi rovat változatlan marad. Ideiglenes telekzetre Horvát Szlavónországban 16.346 ft az előirányzat szavaztatott meg. Adóhivatalokra 1,800,830 ft irányoztatott, 71-ben megszavaztatott 1,543,500 ft, e szerint a többlet 257,330 ft. E többlet egy részét a határőrvidéken felállítandó adóhivatalok költségei okozzák, miután a magyar határőrvidéken 8, a horvát határőrvidéken 15 és a bellovári megyében 4 új adóhivatal fog felállíttatni. Ezenkívül Magyarországon 77 új adóhivatal felállítását hozta a ministérium javaslatba. A bizottság hosszas beható tárgyalás után abban állapodott, meg, hogy a határőrvidéken és Bellovár megyében felállítandó adóhivatalok költségeit átalánykép fogja a háznak megszavazásra ajánlani, a magyar és horvát adóhivatalokra nézve azonban az előirányzott költségtöbbletet törölte, és ugyanazon összeget szavazta meg, mint amennyibe ezek 71-ben kerültek, azon megjegyzéssel azonban, hogy a múlt évben személyszaporításra megszavazott 30.000 frtot, mely összeget a bizottság 72-re is megajánlanának vél, a miniszer csakis ezen összeg erejéig új adóhivatalok felállítására fordíthassa ott, hol új adóhivatalok felállítása a viszonyoknál fogva elkerülhetetlen szükségesnek mutatkoznak, és így az előirányzott összegből mintegy 160.000 frtot törölt a rendes és 80.000 frtot a rendkívüli szükségletnél. E czímnél az összes törlés körülbelül 230.000 forintot tesz. A bizottság holnap folytatja tárgyalását. — Az iparjavaslat átvizsgálására kiküldött 15-ös bizottság ma folytatta a javaslat tárgyalását és ülését a 35. §-nál kezdő, mely §. változatlanul fogadtatott el- A 36. §. azon intézkedése, mely a vendéglősöket árjegyzékük kifüggesztésére kötelezi, mellőztetett, úgyszintén mellőztetett ezen §. 2-dik bekezdésében előforduló azon rendelkezés, hogy a hús és kenyérneműek kifüggesztetett árai 8 nap lefolyása előtt fel nem emelhetők. A 37. §. változatlan maradt. A 38. §. 2. kikezdése, a büntetésekről szóló fejezetbe fog felvétetni. A 39. §. azon része mely bizonyos iparágnál szakképzettségre reflectál, mellőztetett. A 40. §. mint felesleges töröltetett. A 41. 42. 43.,§-ok változás nélkül fogadtattak el. A 44 §-nál megállapittatott, hogy a tanoncz felvételéről szóló szerződések irásbelileg kötendők. Ezen §. ama intézkedése azonban, mely a felek írástudatlansága esetében hatósági megerősítést kiván, mint nehézkes, mellőztetett. A 45. §. az előbbihez csatoltatott. A 46. §. b) pontjának azon intézkedése, mely az iparos kötelességévé teszi a tanoncz, különösen a vallási oktatásra is felügyelni, mellőztetett, azonban a c) pontnál az iparos kötelességévé tétetett Stanonczot, ha írni olvasni és számolni nem tud, ezek megtanulására, különösen pedig a vasárnapi és ipariskolák látogatására szorítani. — Az ogulini lázadás elnyomója, Mollináry altábornagy ő felsége katonai irodájából következő, oct. 13-án kelt sürgönyt kapott. Ő felsége a császár megparancsolniméltóztatott, hogy excellentiadnak az eredménydug, erélyes rendszabályok és azok keresztülvitele felett a legmagasabb megelégedés adassék tudtára. E legfelsőbb elismerést közölvén az abbnagy egy táborkari parancsban, mely köszönetet mond a katonai parancsnokok és csapatoknak, valamint mind azon közegeknek is, melyek e rendszabályok keresztülvitelében segédkezet nyújtottak. A pesti népszínház és a közvélemény. Mennyire égető szükségnek ismeri el a társadalom, hogy a fővárosnak egy nagy magyar népszínháza legyen, s arról meggyőződhetik mindenki, aki a fővárosi lapoknak mai számait kezébe veszi. Valamennyi lap, minden pártkülönbség nélkül egész czikkeket hoz az eszme mellett s örömmel üdvözli Steiger Gyula indítványát a várostól várt ingyentelek tárgyában, mely felett holnap hoz határozatot a főváros képviselőtestülete. A fővárosi sajtónak, még a németet sem véve ki, felszólalása oly meleg, oly egyhangú, hogy újra beigazolja, mennyire áthatott ez az eszme külön-külön mindenkit, aki hazafinak vallja magát. De ez egyhangú felszólalás egyúttal biztató jel is a jövőre nézve, mert azt mutatja, hogy a különben egymással szemben álló elemek ebben a pontban egyet éreznek s az eszme helyességéről egyenként meggyőződött egyesek társulása, egyesülése által mennyire hatalmas, a népszínháznak mihamar felállítását mennyire valószínűvé tevő testület alakulhat. De hogy olvasóinknak szemmel látható bizonyítékot nyújtsunk, mennyire együtt tart az egész sajtó e dologban, megkísértjük a ma megjelent fővárosi lapok erre vonatkozó czikkeiből egyenként rövid kivonatot közölni. Az „Ellenőr” vezérczikkében többi közt ezeket írja: Ha a nemzeti színház teremtése a hazafiság feledhetlen ténye volt, úgy az lesz a népszínház fölállítása is, Pest városa áldozatkészségének hozzájárulásával. Ugyanazon tekintetek, melyek a nemzeti színház alapítását országos horderejű ügygyé tették, indokolják ma a népszínház felállításának szükségességét is. A népszínház oly körben fogja érvényesíteni üdvös befolyását, hová a nemzeti színpadnak nincs alkalma kiterjeszkedni. Ez indokolja,hogy felállítása nagy horderejű hazafias tény lesz, mely biztosítani fogja nem csak a kortársak, hanem az utódok köszönetét is mindazoknak, akik honfiúi felemelkedettség és áldozatkészség által lehetővé teendik a népszínház létesülését. A„Pesti Napló” első tárczaczikkében felhozza, hogy Pest város eddig a nemzeti színügy érdekében alig tett valamit s túlszárnyaltatá magát sok kisebb, szintén vegyes lakosságú hazai város által. Pedig Pestnek világvárossá emeltetése nagyrészt országos költségen történik és ha az ország évenkint milliókat áldoz, hogy fővárosa Magyarország méltó metropolisa legyen, úgy a vidéki ki saját zsebéből adóz a fővárosi czélokra, joggal és méltán megkövetelheti legalább azt, hogy Pesten nemzeties műélvezetben részesülhessen, és legalább azon megnyugtató öntudat szolgáljon áldozatainak kárpótlásául, hogy Pestre jővén, itt nemcsak nagy, hanem egyszersmind magyar várost látott. A „Reform” szinte vezérczikkben párhuzamot von a megelőző kor, mikorj egyesek, Meczénások, és a jelen közt, ahol társulás útján hozatnak létre a leghatályosabb haladási tényezők. Pest városának képviselete még kis ideje, hogy öntudatosan dönt Magyarország fővárosának ügyei felett. Azelőtt a megye gondoskodott a fővárosról, az kezdeményezte a nemzeti színházat is. — Ha Pest városának múltja volna, bizonyára volna már régen magyar népszínháza is. Néhány évtizzel ezelőtt a színház kérdése Pest városára nézve kizárólag a mulatság, a szórakozás fejezetébe tartozott, és senki sem csodálkozhatott azon, hogy a magyar fővárosnak városi színháza német volt. Ma fordult a sors. A fővárosnak, mint a nemzet szeme fényének, nem egy ügye a törvényhozás gondoskodásának tárgyát képezi,mint olyan mely csak egy nemzet vállaira illő teher. De lehet-e ezzel szemben kérdés az, hogy a város a megbízható terhek azon része alól, melyek szintén országosak, a vállát ki nem veheti s hogy rajta áll fontos nemzeti művelődési eszközök felállításával kiegészíteni az ország munkáját ? Az iskola, a hivatalos közélet s a szinház. Ez a három képezi sarkfordulóját a nemzeti kulturának. A szinház nemsokkal kevésbé, mint a másik kettő. Mert színház, mulatság, szórakozás nélkül ében sem halunk, állatok sem maradunk , de az életerőhöz szükségkép tartozó életkedv nélküle csökken. Polgártársaink tömegesen látogatják a szellem és erkölcs nyomorék-szülötteit, melyeket a mi erkölcsi állapotainkból kirívó, ízlésünket sértve tompitó meztelenségükben produkálnak. — Nem áldásos vállalkozás lesz-e, a közönség egy részét fölmenteni az alól, hogy mulatságának és szórakozásának ízlését, erkölcsi érzetét, piruló képességét hozza áldozatul s ily silány lebujokban veszítse el az illendőségnek még mértékét is ? Nem kifogás, hogy a közönség, ha szükségét érezné, a társulás mai szelleme mellett segítene magán Avagy azt hiszi valaki, hogy közönségünk, ha a városliget s hasonló helyek nem készíttetnek el kényelmére, nem fog a vaderdőbe menni fris levegőért ? Épen, mert a magánvállalkozás nem segit a bajon, van hivatva a város megragadni a kezdést. A „Magyar Újság” szintén meleg czikket szentel ez ügynek. A többi közt írja : A közvélemény minden tényezőjének busásan volt ideje és alkalma a nyilatkozásra s ez egytől egyig ez eszme mellett szól, ami nem is képzelhető máskép. Lehetnek eltérések a felállítás módozatára nézve, de azt az egyet nincs, ki ne vallaná, hogy egy másik magyar színház építése a főváros elodázhatlan kötelessége s hogy e kötelesség elsősorban képviselő testületünket terheli. A ki viszonyainkkal szemben még ellenzi az eszmét, vagy továbbra is késedés-