A Hon, 1871. november (9. évfolyam, 252-276. szám)

1871-11-26 / 273. szám

273. szám. IX. évfolyam. Reggeli kiadás. Pest, 1871. Vasárnap, november 26. Kiadó-hivatal: Ferencziek­ tere 7. sz. földszint. Előfizetési disz Pontin küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .........................1 frt. 85 kr. • hónapra ...... 6 „ 60 „ é hónapra .........................11 „ — „ Az esti kiadás postai különküldéséért fd­fllfizetés havonkint ... 80 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, a ennek bármely napján történik la, mindenkel a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Ferencziek­ tere 7. sz. Beiktatási dijt 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beigtatásért . . 80 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért ... 18 kr. Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőségben intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kévéktől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak rizsa. Előfizetési felhívás „A H O N“ra Előfizetési árak: Égész évre . . . 23 frt — ki Fél évre . . . 1,1 frt — kr Negyed évre . . . 5 frt 50 kr Qpf*" Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük hasz­nálni, melyek bérmentesitése tíz frtig csak 5, 10 frton felül pedig tiz­árba kerül. Az előfi­zetések a „Hon kiadó­ hivatala“ czim alatt Pest, ferencziek­ tere 7. sz. alá küldendői. PEST, NOVEMBER 25. A horvátok és Magyarország. A jobboldali lépők nem c­áfolták meg azt a több nap óta keringő hírt, hogy Lónyay gróf a horvát ellenzékkel alku­dozik, és másfelől nagy megelégedéssel köztik az „alkotmány­párt“ programm­­ját, melyben az 1868-as törvény fentar­­tása van kimondva. E két tényben mi egy jó irány kezdetét—látjuk — szeretnők, ha nem c­áfolnának meg az események. Ez irány: egész h­orvátországot ki kell bé­­kíteni és nem csak egyes párt kezére ját­szani. Bizonyos határok közt — melye­ket azonnal körvonalazunk — „peccati sunt intra, et extra muros“ és ezt szük­séges jóvátenni. Ha Lónyay gróf azt teszi — jobban fogunk ennek örülni, mint sa­ját pártja. Elmondjuk röviden, — hol követtek el hibát és azután azt, hogy minek örülnénk. Az 1868-as törvény lényegében az el­lenzék tetszésével találkozott: e törvény­ben nem a jobboldal, hanem az ország kötött szerződést Horvátország­gal. Ezt az a közös meggyőző­dés szülte, hogy Magyarország integri­tása első kincsünk, melynek még a sza­­badelvűség is, és annál inkább a pártér­dek, alárendelendő. Tehát e törvényt a pártkérdéseken kívül kellett volna tar­tatni. A kormány és jobboldal nem így tett. E törvényt eszközül használta fel, hogy magának pártot csináljon és Horvát­ország szervezésénél és igazgatásánál nem a törvény foganatosítása és ki­­fejtése volt a czél, hogy í­g­y Hor­vátország nem csak törvény, hanem va­lóságos szellemi és anyagi érdekek által kapcsoltassák Magyarországhoz, hanem a főszempont volt: szavazatokat, híveket gyűjteni.­­ Ezért a jobboldali pártkérdést bevitték Horvátor­szágba is: kormányra, hivatalra, költ­ségre és sok más emolumentumra csak az számíthatott, ki a magyar jobboldalra állott, holott a horvát pártéletet egészen ma­gára kellett volna hagyni és ekkor nem nö­­vekedett volna az alkalmazott egyének gyűlölete és a jogtalan Pestről jövő párt­befolyás miatt az elkeseredettség túlzá­sokká, melyek, méltó büntetésül legelő­ször is magát a kormánypártot buktatták meg és most még az ország integritását is fenyegetik. A baloldalt vádolják a pártszempont­nak oly kérdésekbe vegyítésével, melyek az alá nem tartoznak, holott a baloldal Horvátországot nem zsákmányolta ki pártérdekből, de a kormány csakis ezt tette. Ennek a pártszempontból va­ló kor­mányzásnak igen természetesen ered­ménytelennek kellene lennie, mert nem­csak a kormányzási közegek és választási befolyások jobboldali felhaszná­lása volt az egyedüli pártszempont, ha­nem a fiumei és dalmáciai kérdés elhalasz­tása attól való félelemből történt,hogy vagy Bécsben vagy Zágrábban a jobboldal­­r­a nézve rosz­eredményű lesz azok megol­dása ; továbbá épen e miatt a horvát kor­mány felelősségének behozatala és a hor­vátok által kért más reformok is tisztán jobboldali szempontból késleltet­tek, mert a kormány minden lé­pésénél nem azt nézi először, hogy mi használ az országnak, hanem azt, hogy váljon valamely reform vagy intézkedés által nem veszít-e a szavazatot Bécsben, Pesten vagy — Zágrábban? Ezért Horvátország rész közigazgatás­ban, sok párttaktikai csűrésben csavarás­ban és kevés reformban részesült, mi az elégületlenek számát növelé és ezek törek­véseit még az oszágra nézve is veszedel­messé tette. I­s itt következik a horvát ellenzék hibája. Őszintén és határozottan ak­arunk szólani. Megmondjuk az övét is. A horvát ellenzék oly követeléseket vett fel programmjába, melyek Magyarország integritása ellen vannak irányozva, mert, hogy a horvát kormány és Horvátország kormányzás, törvényhozás, pénzügy tekintetében ne Magyarországgal, hanem csak az ural­kodóval legyen összeköttetésben ez sem alkotmányunkkal, sem hazánk és Horvát­ország érdekeivel meg nem egyezik. Ez már olyan tér, melyen egyik félnek en­gedni kell. Szeretnék, ha horvát testvéreink meg­gondolnák ezt és tudnák, hogy nekik kell « engedni. ___________ Az 1868-iki törvény még fejletlen, e mellett Horvátország sok reformot és jo­got vivhat ki magának, de az alkotmá­nyos összetartozásból soha le nem enge­dünk .... Visszatérek czikkem kiindulására. Ló­nyay grófról az a hir, hogy nem csak a horvát alkotmánypárttal , hanem az el­lenzékkel is alkudozik. Jól teszi. Tegye meg azt, mit az ország, és nem azt mit a pártja érdeke parancsol, alkudozzék a horvátokkal, igyekezzék kielégíteni a horvátokat , hogy Magyarország legyen egységes, erős, boldog, de ne igyekezzék az 1868-iki törvényből és a kiegyezésből pártfegyvert csinálni. Ne azért te­gyen valakit horvát miniszternek, mert jobboldali, ne azért tegyen valakit hor­vát bánnak , mert kormányközeg lesz Horvátországban a jobboldal nevelésében, a horvát választásoknál és szervezésben ; se ő, se a horvát kormány jobboldali párt­­szempontból befolyást ne gyakoroljanak , hanem kövessék a hivatalban és válasz­tásban , a kormányzásban és reformok­ban Horvátország érdekét addig a pontig, meddig Magyarországéval megegyezik. Ekkor — reméljük — sikerül a ki­egyezés , mert a két ország érdeke mindenben megegyez, csak pártszenve­­dély ne csavarja el azt. Hegedűs Sándor: A baloldali kör hétfőn f. hó 27-kén délután 5 órakor értekezletet tart. — A Pest megyei bizottmány halpárti tagjait van szerencsém a f. é. nov. 29-én délutáni 5 órakor a megye széke­­hházának nagy teremében tartandó fontos értekezletre tisztelettel meghívni.—Pest 1871. nov. 25-én — Beöthy Lajos. — Heves- és Külső-Szolnok­­megyék részéről az 1870-ik évi 42 ik t. ez. 92-ik §-a értelmében történendő választások és egyéb teendők végett f. h. 30 ik napjára kitű­zött bizottmányi ülést megelőző este 5 órakor Egerben a korona vendéglőben tartandó értekez­letre a baloldal híveit tisztelettel meghívjuk.Pes­ten, nov. 21 én 1871. Almásy Sándor, Berecz Ferenc­, Csiky Sándor. — Bécsből az esti posta csak a ministeri­­um jelzett megalakulásának módozatairól hozott híreket. Névleg a lengyel minister hatásköre képez — e hírek szerint — az osztrák belügyéri tárcza kandidátusának, Lassernek, scrupuluso­­kat, a­ki csak akkor hajlandó belépni a kabi­netbe, ha Grocholski hatásköre oda szoríttatik, hogy a kormány és a lengyel landtag közti al­kudozásokat közvetítse. Hogy a lengyel ügye­ket — mint Hohenwarth alatt — önállóan intéz­ze el, arra Lasser úr semmikép sem akar ráál­­lani. Különben a lengyel ügyre nézve tegnap kezdte meg Auersperg az alkudozásokat. A galicziai kiegyezés átalánosan elterjedt né­zet szerint, melyet a „Wanderer“ mai száma is megerősít, azon alapelvek szerint fog megoldat­ni, melyeket e tárgyban a reichsralli alkotmány­­bizottsága a múlt júliusban megállapított. Bár e javaslat annak idején lapunkban közölve volt, nem tartjuk fölöslegesnek annak irányát néhány szóban ismertetni. A javaslat szerint Galczia képviselete teljes hatáskörű intézkedési joggal bír Galiczia szoro­san vett belügyi dolgaira, de ennek fejében Ga­liczia reichsratbi képviselői nem vehetnek részt a reichszab­­ály tárgyalásaiban, melyek a többi örökös tartományok belügyi kérdéseit képezik. A belügyi költségek fölött is szabadon ren­delkezik a galicziai landtag, úgy azonban, hogy egy átalány bocsáttatik rendelkezésére, mely átalány az 1871-ik évre a budgetben megálla­pított összeg leend, és pedig egyelőre három évre. Az úgynevezett törvénytelen landtagok egy ré­szének - a cseh, morva, felső-ausztriai, krajnai, Vorarlbergi és bukovinai­­- feloszlatása már nem is idő kérdése, minőnek eddig tekintetett. E tartományok helytartói ugyanis utasíttattak, hogy az új választásokra nézve minden előintéz­­kedést megtegyenek. — Galiczia, Dalmáczia, és Tyrol­landtagjai, hát az eredmény bajosan lenne jobb az eddiginél, nem fognak feloszlattatok Az új kormány állítólag gyökeres változáso­kat fog eszközölni a minisztériumok hivatalsze­­ regyes apróságok. Csodálatos, hogy a magyar képviselőházban minden ülésszak vége felé, mikor úgy egy kissé körmünkre ég a munka a sok szent heverd­es nap után, mindannyiszor felüti a fejét egy tengeri kí­gyó. Az igaz, hogy lenyiszálják fejét valahogy, de a jövő ülésszak vége felé újra csak kinő az, mint a lernaei hydráé. Ez­ a tengeri kígyó a kö­vetkező kérdés alakjában ijesztgeti a tisztelt há­zat : „meddig tartson, tekintettel az összehalmo­zódott munkára, az ülés s melyik órákban.“ Erre aztán szeretetre méltó vita szokott kere­kedni, mely indiseret bepillantást enged a tisztelt szónokok legtitkosabb benső hajlamába. Az egyiknek igen korán van 9 órakor föl­kelni, másiknak igen későn van 3 órakor ebé­delni ; az egyik retteg, hogy valamely fontos kérdés ha most el nem intéztetik, liberálisabb képviselőház megoldása elé talál kerülni, a­mi­ből aztán baj lehet; a másik attól fél, hogy a sok ülésben aranyeret kap, a­mit a harmadik nem is igen bánna,ha az az aranyér valami vas­úti concessió alakjában várna reá, s nem kel­lene folyvást magával viselnie ; a negyedik Hah­remannból citál paragraphusokat véleménye mellett,; az ötödik panaszkodik, hogy ő igen egészséges, — szóval, annyi a vélemény, a­hány gyomor. Vájjon mit mondanának a tisztelt honatyák, ha egyszer csak arra virradnának, hogy Angol­ország vagyunk, ők pedig az angol alsóház, s annak elnöke egyszer a ház előbbeni határoza­tára hivatkozással kijelentené, hogy az ülésszak befej­eztéig ülés leszen minden éjjel. * Pedig különben magyar embernek nem épen gyenge oldala az Ülés.Az a debreczeni cívis most is él talán, a­ki az orvos által rendelt 36 Ülő fürdőt mind egy háromban ülte le. Aztán hány asztal van olyan, a­mely mellett ülők boszan­­kodva veszik észre, hogy bizony már virrad. A lovon-ülésről hires a magyar ember. A suton­­ülés, no ez meg pláne nemzeti sajátságunk. Hogy van az, hogy sl erű esnek az ülést csak akkor találjuk, mikor használnánk vele. — azaz használnunk kellene ?..*■*4 Lám, Lónyay gróf, az új premier, mindjárt el­találta, milyen körülmények azok, a­melyek kö­zött a magyar ember nem irtózik az üléstől. Le­­hetlen megtagadnunk tőle, hogy ügyes diplo­mata. Számos megoldatlan kérdést tesz le a ház asz­talára az ellenzéki bonczkés alá, saját pártját inkább nagyszámú folyó ügyek elintézésével­­ terhelvén. Fogadni mernék, hogy ez ügyek és kérdések annyira igénybe fogják venni az összes törvény­­hozás, alsó és felsőh­áz osztatlan érdekeltségét, hogy senkinek sem jut majd eszébe az ülés hosszadalmassága felett dekab­álni, daczára, hogy ez az ülés három napig fog tartani egymás után. De miután az elintézendő ügyek hallomás sze­rint oly nagy halmazt képeznek, hogy a tör­vényhozás ereje ha egyszerre vétetnék igénybe, okvetetlen kifáradna bele. Lónyay, mint a­ki a stratégiához is ért, úgy intézte el a dolgot, hogy egy nap a törvényhozásnak csak egy­harmada foglalkozzék az elintézéssel, a következő nap újabb,pihent törvényhozási erőkkel pótoltatván. E nagy munkához mint mondják, beérkeznek,­z absens képviselők is, de még így is meg kell szaporítani a munkaerőt, hogy kiteljék a 600-as szám, ennyire lévén szükség a nagy reformmű keresztülvitelénél, melyet az új premier a tvény­­hozás elé­­ tálal.* Annyi bizonyos, hogy diplomatiai pályafutá­sát kevés ember kezdte meg élvezetesebben, mint az új premier kínzi­.600 v ad magával fog ebédel­ni három napig Kétségbe vagyok esve, hogy ha ez így megy, Magyarország volt pénzügyminiszere s jelenlegi miniszterelnöke — vagyonilag tönkre talál jutni.­­ Hanem arra kiváncsi lehet a világ, hogy a házi­gazda ez országos vendégség alkalmával vajon milyen ruhában fogja csinálni a honneur-eket? Mert azt a diplomáci­ai tapintatot már ta­pasztaltuk m­ind ő nála, mind elődénél, hogy míg itt költünk magyarok közt németben, ünnepélyes alkalmakkor pláne frakban forgolódtak, a­mi lehetetlen, hogy jó vért csináljon nálunk , addig Bécsben minden ünnepélyes alkalmat megragad­tak, hogy magyar díszben mutassák magukat a németeknek. Így tette le Andrássy a király ke­zébe a kü­lu­gyéri esküt, s így búcsúzott el Ló­nyay a közös pénzügyministérium német hiva­talnokaitól. E miatt nagy volt a boszúság, mert tüntetésnek vették. Mert nem mernek itthon olyan magyarok len­ni, mint Bécsben ? Bizonyosan azért, mert Bécsben magyarnak lenni nem veszélyes. Törs Kálmán: Mai számunkhoz egy ír melléklet van csatolva, mélyzetében. Mellőzni szándékozik ugyanis mind­azon egyéniségeket, kik, hivatalos állásuk te­kintélyénél fogva, politikai actiójának útjában állhatnának. A sajtó­osztály néz különösen ily gyökeres tisztításnak elébe, a hói a,,Wiener Zei­­tung“ vezetőjét, Beck udvari tanácsost is nyug­díjazni fogják. Quousque tandem.... ? (Nyílt levél Imre Lőrincz borsod megyei tanfel­­ü­gye­lő úrhoz.) Három éve innen s túl, hogy hazánkban tan­felügyelők működnek. Ha jól tudjuk, ön is az elsők között volt — a kineveztetésben. — Azóta évenként megtették jelentéseiket a tanfelügye­lők. Nem kételkedünk, hogy ön is felküldötte előterjesztését, sőt úgy hisszük, hogy oly isko­lákról is tett (mert kellett tennie) jelentést, melyeket mindez ideig meg nem látogatott. Pél­dával szolgálhatunk, innen a Bánvölgyéről. — 1869. oct. 4-dikén itt volt elsőbben uraságodnak iskola-ügyben, helybeli volt reftelkész S . .. M. ur, mire ön dicséretes pontossággal oct. 13-ikán válaszolt, s válaszát következőleg zárta be: „A mondottak szellemét követve, arra kérem nagy­tiszt­ uraságodat, hogy hivatalos látogatásomat bevárni, vagy ha lehetséges, a közösséghez ve­zető előzményeket az érdekelt felekkel egyetér­tőig és a hivatott ministeri rendelet intenzióját folyvást szem előtt tartva,megindítani méltóztas­­sék. — Magamat egyébiránt látogatásaim­nak ok nélkül nem halasztandó időszakáig is nagyrabecsült szívességé­be ajánlva, maradtam stb.“ E válasz értelmében nevezett lelkész úr a községi iskola szervezésére a szükséges előz­ményeket megindította. — Nem kis fáradság­gal rendbe hozta az ügyet­­úgy saját híveinél, mint a községben lévő felekezeti töredékeknél, egyházi elöljáróságánál stb. Azonban az ön láto­gatási időszakának még hajnala sem haladott, s igy minden fáradozás dugába dűlt. 1870. jun. 8-adikán ismét irt önhöz neve­zett lelkész uz isk. ügyben s tisztelettel figyel­­mezteté, hogy hivatalos­­látogatá­sát folyvást várja. Erre semmi érdemleges válasz nem érkezett. Ugyan az év aug. első napjaiban ismét sürgetni akarta S .. . M . . . . úr, de alkalmilag esperese figyelmez­tette, hogy „a tanfelügyelő úr ide ígérkezett, né­hány nap, legfeljebb pár hét alatt bizonyosan kö­rünkben lesz“. És ezen szép ígéretek, sürgetések óta várja, mind híjába várja ön megérkezésének időszakát az egész Bánvölgye. Hallottuk, hogy ezen évi jól­ havában immár Sajó-Szent-Péterig elérkezett, de oda is csak a vizsgák után üres iskolába. Tudtunkkal nem romlott el akkor a vasút, hogy idébb is nem jö­hetett volna. Ezek nyomán bátor vagyok öntől tisztelettel kérdezni, quousque tandem . . . azaz, hogy med­dig halad még látogatásának ok n­é­­­k­ü­l (?) nem halasztandó időszaka ? Vagy talán azért nem méltóztatik felénk tekinteni , m­ert, át­látván, hogy szép, de igen terhes hivatalának meg nem felelhet , lemondását régen beadta ; avagy talán azért késik, mert árkádiai állapot­ban gondolja iskolázásunkat ? Ha igen, legalább pihenésre,a hosszas munka után, szívesen látjuk, már csak azon eunosum végett is, hogy az ezer­nél jóval többre menő bánvölgyi iskolakötelesek elmondhassák : látták a mi szemeink a tanfelü­gyelőt. Tisztelettel Bánfalván. . . . ..­­. A nógrádi eset. Balassa-Gyarmath, nov. 23. Folyó évi nov. 21-én s következő napjain Nógrádmegyében évnegyedes közgyűlésnek kel­letvén tartatnia, minthogy a belügyminisztérium a már általa előbb jóváhagyott megyeszerve­zési munkálatra még azon csekély észrevételt tette, hogy a hat szolgabirói járás a megye ter­jedelmes voltánál fogva kevés lévén, nyolcz szolgabirói állomást ajánl szerveztetni, erre néz­ve tanácskozásra főispáni meghagyás folytán az első alispán szinte nov. 21.­s 22-ik napjait tűzte ki, a mikorra az igazoló választmány is a virilisek névsorát elkészítvén, ugyan ez a bel­­ügyminiszté­riumhoz szinte felterjesztendő lészen. A gyűlés napját megelőzőleg a jobboldal te­mérdek — pénzen vásárolt s lehatott — korte­seket hozott be, s azokkal másnap a megye te­remét csakugyan el is árasztván,megjött Pulszky Ferencz úr is, a nagyhírű országgyűlési képvi­selő s a hajdani emigráns, ki talán azért, látszik a honnak visszaadva lenni, hogy a megszaka­dás magvát gyarapítsa, a politikai szemérmet­lenséget s corruptiót virágzásra emelje, s a nem­zeti fenkölt érzetet gyökerestől kiirtsa s tönkre tegye. — Sajnálatos szerep ha ez igy van, a leg­kevésbé irigylésre méltó különösen tegnapelőtti fellépése, melylyel Nógrád megyében a különben is laza politikai összetartást még jobban össze­tépte, a társadalmi rendet — mert a politika a társadalmi életbe is belevág — felforgatta, a megye reputátióját s minden józanabb deák­párti ön becsérzetét a legnagyobb mérvben com­­promittálta. A közgyűlési jegyzőkönyvek szokott hitelesí­tése s egy pár jelentéktelenebb ügy elintézése után következett a ministeri intézmény felolva­sása, melynek nem annyira fontos rendelkezése iránt mielőbb tisztába jővén, felkelt Pulszky Fe­re­cz úr s a törvény 92. §-ából kiindulva, a múlt pet. 24 -i rendezési közgyűlés végzéseit a vá­lasztási elnökök s a választások határnapjára nézve mind halomba döntetni indítványozta. A netalán tájékozatlan olvasó kedvéért nem találjuk feleslegesnek felemlíteni, hogy a mon­dott gyűlésen a választások úgy a bíráló mint az igazoló bizottságokra, valamint a választási elnökökre nézve is nagy többséggel mind balol­dali szellemben ütöttek ki, mit a hatalomhoz szokott s folytonosan ezután sóvárgó párt nem tűrhetvén, s nem lévén bizalma ezek folytán a bizottmányi tagok megválasztásánál többségre juthatni, s az uj megyében, mint eddig a régiben, folytonosan urkodot s grassálhatni, — a virili­­seknél a baloldal lévén többségben — utat és módot keresett a leendő többségnek maga részé­­ről biztosítására, ha mindjárt olasz brávóként hátul döféssel történnék is az, — mindegy! csak ezért érjenek s a Deákpárt becsü­letét helyre állíthassák. Pulszky Ferencz ar indítványát azzal indo­kolta, hogy csak most lévén a szervezési mun­kálat megalapítva, csak most lehet kitűzni a vá­lasztási időt s az elnököket megválasztani, az igazoló s bíráló bizottságot — úgymond — hagyjuk meg, mert — gondola de nem mondotta szája — a viriliseket, kik közt becses személye is foglaltatik, ezen választmányok igazolták, s a névsor ezen igazolás folytán lesz a belügyérhez felterjesztendő. Ezen monstruosus indítvány tárgyalásába a baloldal bele­ereszkedni nem akart, s csupán azt jegyezte meg, hogy azon ministeri intézmény, melynek folytán a múlt gyűlésen a bizottságok s elnökök meg választottak, az akkor felterjesztett munkálatot csekély változtatással szintén hely­ben hagyta,s ha követnénk is Pulszky urat érve­lésében, az sem ütne ki rá nézve kedvezőleg, mert ha úgy veszszü­k, a szervezési munkálat még m­ost sincsen kellőleg befejezve, s miniszeri megerősítésre vár, s csak ennek megtörténtével lehetne a választásokat megejteni. — De egyéb­iránt mire fog vezetni az, ha egyik gyűlés a má­sik gyűlés végzéseit s különösen a választáso­kat, miknek megváltoztatására az alkotmányos­ság történelmében példa sincs, ily pártos ma­­neuverekkel s vakmerően megváltoztatjuk ! A baloldali szónokokat harsány s szemtelen „Nem igaz“ — kortest s nem is bizottmányi ta­goktól eredeti — kiáltások szakasztván félbe, az indítványt Muslay Sándor szintén országgyű­lési képviselő támogatta, érvül azt hozván fel, miszerint volt rá eset, hogy egyik gyűlés a má­sik gyűlés végzéseit felforgatván,praecedens eset nem egy találkozás, s igy a múlt gyűlési válasz­tások is felforgathatók; mire Szontagh Pál fájda­lommal jegyezte meg, hogy a csengeri és tyu­­kodi vitézek is ólmos botokkal felforgatták a már meghozott határozatokat, de ezen fájdalmas s véres jelenetekre talán az érdemes Deákpárt visszamenni nem kíván?! A szónok ezen érve­lése azonban csak a pusztában elhangzó szó lé­vén, egy jobboldali jegyzővel a legfokozottabb „Nem kell“ kiáltások közt az indítványozó által beadott névsort a főispán felolvastatván, ugyan­ez t. i. a főispán, a t­izottmányi tagokhoz ezt mondta volt: „Ha el nem hallgatnak önök, megl fogom önöket szavaztatni“, a­mely erőszakot a baloldaliak el nem tűrhetvén­­ a tanácskozásba részt venni, vagyis Szontagh Pál kijelentése sze­rint a régi megye ily meggyilkolásába befolyni nem akarván, ugyan ez által szóval kijelentett óvás után a gyűlésteremből tömegesen eltávoz­tak, s a tért csupán a hires jobboldali hazafiakra hagyták, kik a tett indítványt mint halljuk, csak­ugyan végzés erejére emelték, figyelmen jvül hagyva azt, hogy az előbbi határozatok már templomi szószékekből kihirdetve s a legkitelhe­­tőbb módon nyilvánosságra hozva valának, s a hirdetmény minden községnek megküldve s a vármegye kapujára kiszegezve volt. Azt is mint bizonyost hozhatjuk fel, hogy pár­tunk eltávozása után Pulszky junior a „Borsszem Jankó“ Taksonya indítványára az igazoló a bí­ráló bizottmányt is megváltoztatván, mind deák­­pártiakból állították össze, mi­által azon kétes helyzetbe jutottak, hogy a virilisek névsora azon baloldali férfiakból álló bizottság igazolása sze­rint terjesztetik fel a belügyérhez, a­kiknek tör­vényesen történt beválasztatásukat el nem is­merték, így kormányozzák a Pulszkyak szegény Nó­­grád megyénket! Végül még egy pár szót bátorkodunk intézni dr. Pulszky úrhoz s a jobboldalhoz . Pulszky Ferencz úr indítványában azt hang­súlyozta, hogy ő ezt a megye békéje fentartása végett cselekszi. — Váljon czélját elérte-e, vagy pedig vérig felzaklatván a pártokat,ki tudja mily események előjátékát játszotta el!! — a nógrádi Deákpárt józanabb részéhez pedig azon kérdés­sel fordulunk: maradhatnak-e továbbra is egy olyan pártnak tagjai, melynek kebelében ily un­dorító dolgok történhetnek, vagy pedig igazat adnak néhány jeles emberük azon tettének, mi­szerint ők a pártot, ott hagyván, nyíltan a balol­dalhoz állottak,­­ igazat adnak azon néhány ma­gába tért pártfeleiknek,kik a távozó baloldaliak­kal a teremből szintén kimenvén, oda nyilatkoz­tak, hogy ők ugyan deákpártiak, de ily ocs­mányságoknak mint a­mit pártvezéreik elkövet­nek, további szemlélői s résztvevői nem le­hetnek. Gondolják meg, lehetnek-e továbbra is egy ilyen pártnak tagjai, melynek eljárását a hazai közvélemény elitéli. S legvégül azzal akarom soraimat befejezni, hogy a fentebb említett Pulszky Ferencz ur nagy Albion határai között töltötte le száműzetési éveit, s ha ott tanulta a cselszövényeket, úgy egyik írónkkal bátran elmondhatjuk: „Száradjon ki a gyöngydús óczeán, ha ily megromlott hazafiakat ad vissza a hazának.“ Egy bizottmányi tag, Országgyűlés. A képviselőház ülése nov. 25-én. Letárgyaltatván — mint rendesen szombaton­­kint a kérvények — napirend folytán a tele­­pítvények megváltása fölött tegnap félbe-­ szakított tárgyalás folytattatik. Tisza Kálmán indítványozza, hogy a máso­dik pontra nézve fogadtassák el Wahrmann azon módosítványa, mely azt mondja, hogy­­ ott, hol a hitelintézeti papírok kamatjáról van szó, hagyassák ki; az így módosított, második pont után pedig, mint új 3-ik pont tétessék: „a föld­hitel intézeti kölcsönt illetőleg, megállapíttatik, hogy az vagy legfölebb 22 évi törlesztésre és ezen esetben legfölebb 6% évi járadékra, vagy legfölebb 32 évi törlesztésre és ez esetben leg­fölebb 7% évi járulékra köthető.“ Ezután jönne a 3-ik pont, a­mely ekkor 4.ik­­ké válik, itt a második sorban ezen szó után „huszonkettő“, ezt: „vagy illetőleg 34. év alatt,“ kellene beszúrni, a szerint t. i. a­mint az alku megköttetett. A volt 4-ik, most már 5-dik pont. Wahrmann módosítványa szerint volna szerkesz­tendő, csak annak 7-ik sorában be kellene tenni a „8°/o után, illetőleg 7%.“ Kerkapoly és Wahrman elfogadják e módo­­sítványt.

Next