A Hon, 1871. november (9. évfolyam, 252-276. szám)
1871-11-26 / 273. szám
273. szám. IX. évfolyam. Reggeli kiadás. Pest, 1871. Vasárnap, november 26. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési disz Pontin küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .........................1 frt. 85 kr. • hónapra ...... 6 „ 60 „ é hónapra .........................11 „ — „ Az esti kiadás postai különküldéséért fdfllfizetés havonkint ... 80 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, a ennek bármely napján történik la, mindenkel a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási dijt 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beigtatásért . . 80 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért ... 18 kr. Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőségben intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kévéktől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak rizsa. Előfizetési felhívás „A H O N“ra Előfizetési árak: Égész évre . . . 23 frt — ki Fél évre . . . 1,1 frt — kr Negyed évre . . . 5 frt 50 kr Qpf*" Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesitése tíz frtig csak 5, 10 frton felül pedig tizárba kerül. Az előfizetések a „Hon kiadó hivatala“ czim alatt Pest, ferencziek tere 7. sz. alá küldendői. PEST, NOVEMBER 25. A horvátok és Magyarország. A jobboldali lépők nem cáfolták meg azt a több nap óta keringő hírt, hogy Lónyay gróf a horvát ellenzékkel alkudozik, és másfelől nagy megelégedéssel köztik az „alkotmánypárt“ programmját, melyben az 1868-as törvény fentartása van kimondva. E két tényben mi egy jó irány kezdetét—látjuk — szeretnők, ha nem cáfolnának meg az események. Ez irány: egész horvátországot ki kell békíteni és nem csak egyes párt kezére játszani. Bizonyos határok közt — melyeket azonnal körvonalazunk — „peccati sunt intra, et extra muros“ és ezt szükséges jóvátenni. Ha Lónyay gróf azt teszi — jobban fogunk ennek örülni, mint saját pártja. Elmondjuk röviden, — hol követtek el hibát és azután azt, hogy minek örülnénk. Az 1868-as törvény lényegében az ellenzék tetszésével találkozott: e törvényben nem a jobboldal, hanem az ország kötött szerződést Horvátországgal. Ezt az a közös meggyőződés szülte, hogy Magyarország integritása első kincsünk, melynek még a szabadelvűség is, és annál inkább a pártérdek, alárendelendő. Tehát e törvényt a pártkérdéseken kívül kellett volna tartatni. A kormány és jobboldal nem így tett. E törvényt eszközül használta fel, hogy magának pártot csináljon és Horvátország szervezésénél és igazgatásánál nem a törvény foganatosítása és kifejtése volt a czél, hogy így Horvátország nem csak törvény, hanem valóságos szellemi és anyagi érdekek által kapcsoltassák Magyarországhoz, hanem a főszempont volt: szavazatokat, híveket gyűjteni. Ezért a jobboldali pártkérdést bevitték Horvátországba is: kormányra, hivatalra, költségre és sok más emolumentumra csak az számíthatott, ki a magyar jobboldalra állott, holott a horvát pártéletet egészen magára kellett volna hagyni és ekkor nem növekedett volna az alkalmazott egyének gyűlölete és a jogtalan Pestről jövő pártbefolyás miatt az elkeseredettség túlzásokká, melyek, méltó büntetésül legelőször is magát a kormánypártot buktatták meg és most még az ország integritását is fenyegetik. A baloldalt vádolják a pártszempontnak oly kérdésekbe vegyítésével, melyek az alá nem tartoznak, holott a baloldal Horvátországot nem zsákmányolta ki pártérdekből, de a kormány csakis ezt tette. Ennek a pártszempontból való kormányzásnak igen természetesen eredménytelennek kellene lennie, mert nemcsak a kormányzási közegek és választási befolyások jobboldali felhasználása volt az egyedüli pártszempont, hanem a fiumei és dalmáciai kérdés elhalasztása attól való félelemből történt,hogy vagy Bécsben vagy Zágrábban a jobboldalra nézve roszeredményű lesz azok megoldása ; továbbá épen e miatt a horvát kormány felelősségének behozatala és a horvátok által kért más reformok is tisztán jobboldali szempontból késleltettek, mert a kormány minden lépésénél nem azt nézi először, hogy mi használ az országnak, hanem azt, hogy váljon valamely reform vagy intézkedés által nem veszít-e a szavazatot Bécsben, Pesten vagy — Zágrábban? Ezért Horvátország rész közigazgatásban, sok párttaktikai csűrésben csavarásban és kevés reformban részesült, mi az elégületlenek számát növelé és ezek törekvéseit még az oszágra nézve is veszedelmessé tette. Is itt következik a horvát ellenzék hibája. Őszintén és határozottan akarunk szólani. Megmondjuk az övét is. A horvát ellenzék oly követeléseket vett fel programmjába, melyek Magyarország integritása ellen vannak irányozva, mert, hogy a horvát kormány és Horvátország kormányzás, törvényhozás, pénzügy tekintetében ne Magyarországgal, hanem csak az uralkodóval legyen összeköttetésben ez sem alkotmányunkkal, sem hazánk és Horvátország érdekeivel meg nem egyezik. Ez már olyan tér, melyen egyik félnek engedni kell. Szeretnék, ha horvát testvéreink meggondolnák ezt és tudnák, hogy nekik kell « engedni. ___________ Az 1868-iki törvény még fejletlen, e mellett Horvátország sok reformot és jogot vivhat ki magának, de az alkotmányos összetartozásból soha le nem engedünk .... Visszatérek czikkem kiindulására. Lónyay grófról az a hir, hogy nem csak a horvát alkotmánypárttal , hanem az ellenzékkel is alkudozik. Jól teszi. Tegye meg azt, mit az ország, és nem azt mit a pártja érdeke parancsol, alkudozzék a horvátokkal, igyekezzék kielégíteni a horvátokat , hogy Magyarország legyen egységes, erős, boldog, de ne igyekezzék az 1868-iki törvényből és a kiegyezésből pártfegyvert csinálni. Ne azért tegyen valakit horvát miniszternek, mert jobboldali, ne azért tegyen valakit horvát bánnak , mert kormányközeg lesz Horvátországban a jobboldal nevelésében, a horvát választásoknál és szervezésben ; se ő, se a horvát kormány jobboldali pártszempontból befolyást ne gyakoroljanak , hanem kövessék a hivatalban és választásban , a kormányzásban és reformokban Horvátország érdekét addig a pontig, meddig Magyarországéval megegyezik. Ekkor — reméljük — sikerül a kiegyezés , mert a két ország érdeke mindenben megegyez, csak pártszenvedély ne csavarja el azt. Hegedűs Sándor: A baloldali kör hétfőn f. hó 27-kén délután 5 órakor értekezletet tart. — A Pest megyei bizottmány halpárti tagjait van szerencsém a f. é. nov. 29-én délutáni 5 órakor a megye székehházának nagy teremében tartandó fontos értekezletre tisztelettel meghívni.—Pest 1871. nov. 25-én — Beöthy Lajos. — Heves- és Külső-Szolnokmegyék részéről az 1870-ik évi 42 ik t. ez. 92-ik §-a értelmében történendő választások és egyéb teendők végett f. h. 30 ik napjára kitűzött bizottmányi ülést megelőző este 5 órakor Egerben a korona vendéglőben tartandó értekezletre a baloldal híveit tisztelettel meghívjuk.Pesten, nov. 21 én 1871. Almásy Sándor, Berecz Ferenc, Csiky Sándor. — Bécsből az esti posta csak a ministerium jelzett megalakulásának módozatairól hozott híreket. Névleg a lengyel minister hatásköre képez — e hírek szerint — az osztrák belügyéri tárcza kandidátusának, Lassernek, scrupulusokat, aki csak akkor hajlandó belépni a kabinetbe, ha Grocholski hatásköre oda szoríttatik, hogy a kormány és a lengyel landtag közti alkudozásokat közvetítse. Hogy a lengyel ügyeket — mint Hohenwarth alatt — önállóan intézze el, arra Lasser úr semmikép sem akar ráállani. Különben a lengyel ügyre nézve tegnap kezdte meg Auersperg az alkudozásokat. A galicziai kiegyezés átalánosan elterjedt nézet szerint, melyet a „Wanderer“ mai száma is megerősít, azon alapelvek szerint fog megoldatni, melyeket e tárgyban a reichsralli alkotmánybizottsága a múlt júliusban megállapított. Bár e javaslat annak idején lapunkban közölve volt, nem tartjuk fölöslegesnek annak irányát néhány szóban ismertetni. A javaslat szerint Galczia képviselete teljes hatáskörű intézkedési joggal bír Galiczia szorosan vett belügyi dolgaira, de ennek fejében Galiczia reichsratbi képviselői nem vehetnek részt a reichszabály tárgyalásaiban, melyek a többi örökös tartományok belügyi kérdéseit képezik. A belügyi költségek fölött is szabadon rendelkezik a galicziai landtag, úgy azonban, hogy egy átalány bocsáttatik rendelkezésére, mely átalány az 1871-ik évre a budgetben megállapított összeg leend, és pedig egyelőre három évre. Az úgynevezett törvénytelen landtagok egy részének - a cseh, morva, felső-ausztriai, krajnai, Vorarlbergi és bukovinai- feloszlatása már nem is idő kérdése, minőnek eddig tekintetett. E tartományok helytartói ugyanis utasíttattak, hogy az új választásokra nézve minden előintézkedést megtegyenek. — Galiczia, Dalmáczia, és Tyrollandtagjai, hát az eredmény bajosan lenne jobb az eddiginél, nem fognak feloszlattatok Az új kormány állítólag gyökeres változásokat fog eszközölni a minisztériumok hivatalsze regyes apróságok. Csodálatos, hogy a magyar képviselőházban minden ülésszak vége felé, mikor úgy egy kissé körmünkre ég a munka a sok szent heverdes nap után, mindannyiszor felüti a fejét egy tengeri kígyó. Az igaz, hogy lenyiszálják fejét valahogy, de a jövő ülésszak vége felé újra csak kinő az, mint a lernaei hydráé. Ez a tengeri kígyó a következő kérdés alakjában ijesztgeti a tisztelt házat : „meddig tartson, tekintettel az összehalmozódott munkára, az ülés s melyik órákban.“ Erre aztán szeretetre méltó vita szokott kerekedni, mely indiseret bepillantást enged a tisztelt szónokok legtitkosabb benső hajlamába. Az egyiknek igen korán van 9 órakor fölkelni, másiknak igen későn van 3 órakor ebédelni ; az egyik retteg, hogy valamely fontos kérdés ha most el nem intéztetik, liberálisabb képviselőház megoldása elé talál kerülni, amiből aztán baj lehet; a másik attól fél, hogy a sok ülésben aranyeret kap, amit a harmadik nem is igen bánna,ha az az aranyér valami vasúti concessió alakjában várna reá, s nem kellene folyvást magával viselnie ; a negyedik Hahremannból citál paragraphusokat véleménye mellett,; az ötödik panaszkodik, hogy ő igen egészséges, — szóval, annyi a vélemény, ahány gyomor. Vájjon mit mondanának a tisztelt honatyák, ha egyszer csak arra virradnának, hogy Angolország vagyunk, ők pedig az angol alsóház, s annak elnöke egyszer a ház előbbeni határozatára hivatkozással kijelentené, hogy az ülésszak befejeztéig ülés leszen minden éjjel. * Pedig különben magyar embernek nem épen gyenge oldala az Ülés.Az a debreczeni cívis most is él talán, aki az orvos által rendelt 36 Ülő fürdőt mind egy háromban ülte le. Aztán hány asztal van olyan, amely mellett ülők boszankodva veszik észre, hogy bizony már virrad. A lovon-ülésről hires a magyar ember. A sutonülés, no ez meg pláne nemzeti sajátságunk. Hogy van az, hogy sl erű esnek az ülést csak akkor találjuk, mikor használnánk vele. — azaz használnunk kellene ?..*■*4 Lám, Lónyay gróf, az új premier, mindjárt eltalálta, milyen körülmények azok, amelyek között a magyar ember nem irtózik az üléstől. Lehetlen megtagadnunk tőle, hogy ügyes diplomata. Számos megoldatlan kérdést tesz le a ház asztalára az ellenzéki bonczkés alá, saját pártját inkább nagyszámú folyó ügyek elintézésével terhelvén. Fogadni mernék, hogy ez ügyek és kérdések annyira igénybe fogják venni az összes törvényhozás, alsó és felsőház osztatlan érdekeltségét, hogy senkinek sem jut majd eszébe az ülés hosszadalmassága felett dekabálni, daczára, hogy ez az ülés három napig fog tartani egymás után. De miután az elintézendő ügyek hallomás szerint oly nagy halmazt képeznek, hogy a törvényhozás ereje ha egyszerre vétetnék igénybe, okvetetlen kifáradna bele. Lónyay, mint aki a stratégiához is ért, úgy intézte el a dolgot, hogy egy nap a törvényhozásnak csak egyharmada foglalkozzék az elintézéssel, a következő nap újabb,pihent törvényhozási erőkkel pótoltatván. E nagy munkához mint mondják, beérkeznek,z absens képviselők is, de még így is meg kell szaporítani a munkaerőt, hogy kiteljék a 600-as szám, ennyire lévén szükség a nagy reformmű keresztülvitelénél, melyet az új premier a tvényhozás elé tálal.* Annyi bizonyos, hogy diplomatiai pályafutását kevés ember kezdte meg élvezetesebben, mint az új premier kínzi.600 v ad magával fog ebédelni három napig Kétségbe vagyok esve, hogy ha ez így megy, Magyarország volt pénzügyminiszere s jelenlegi miniszterelnöke — vagyonilag tönkre talál jutni. Hanem arra kiváncsi lehet a világ, hogy a házigazda ez országos vendégség alkalmával vajon milyen ruhában fogja csinálni a honneur-eket? Mert azt a diplomáciai tapintatot már tapasztaltuk mind ő nála, mind elődénél, hogy míg itt költünk magyarok közt németben, ünnepélyes alkalmakkor pláne frakban forgolódtak, ami lehetetlen, hogy jó vért csináljon nálunk , addig Bécsben minden ünnepélyes alkalmat megragadtak, hogy magyar díszben mutassák magukat a németeknek. Így tette le Andrássy a király kezébe a külugyéri esküt, s így búcsúzott el Lónyay a közös pénzügyministérium német hivatalnokaitól. E miatt nagy volt a boszúság, mert tüntetésnek vették. Mert nem mernek itthon olyan magyarok lenni, mint Bécsben ? Bizonyosan azért, mert Bécsben magyarnak lenni nem veszélyes. Törs Kálmán: Mai számunkhoz egy ír melléklet van csatolva, mélyzetében. Mellőzni szándékozik ugyanis mindazon egyéniségeket, kik, hivatalos állásuk tekintélyénél fogva, politikai actiójának útjában állhatnának. A sajtóosztály néz különösen ily gyökeres tisztításnak elébe, a hói a,,Wiener Zeitung“ vezetőjét, Beck udvari tanácsost is nyugdíjazni fogják. Quousque tandem.... ? (Nyílt levél Imre Lőrincz borsod megyei tanfelügyelő úrhoz.) Három éve innen s túl, hogy hazánkban tanfelügyelők működnek. Ha jól tudjuk, ön is az elsők között volt — a kineveztetésben. — Azóta évenként megtették jelentéseiket a tanfelügyelők. Nem kételkedünk, hogy ön is felküldötte előterjesztését, sőt úgy hisszük, hogy oly iskolákról is tett (mert kellett tennie) jelentést, melyeket mindez ideig meg nem látogatott. Példával szolgálhatunk, innen a Bánvölgyéről. — 1869. oct. 4-dikén itt volt elsőbben uraságodnak iskola-ügyben, helybeli volt reftelkész S . .. M. ur, mire ön dicséretes pontossággal oct. 13-ikán válaszolt, s válaszát következőleg zárta be: „A mondottak szellemét követve, arra kérem nagytiszt uraságodat, hogy hivatalos látogatásomat bevárni, vagy ha lehetséges, a közösséghez vezető előzményeket az érdekelt felekkel egyetértőig és a hivatott ministeri rendelet intenzióját folyvást szem előtt tartva,megindítani méltóztassék. — Magamat egyébiránt látogatásaimnak ok nélkül nem halasztandó időszakáig is nagyrabecsült szívességébe ajánlva, maradtam stb.“ E válasz értelmében nevezett lelkész úr a községi iskola szervezésére a szükséges előzményeket megindította. — Nem kis fáradsággal rendbe hozta az ügyetúgy saját híveinél, mint a községben lévő felekezeti töredékeknél, egyházi elöljáróságánál stb. Azonban az ön látogatási időszakának még hajnala sem haladott, s igy minden fáradozás dugába dűlt. 1870. jun. 8-adikán ismét irt önhöz nevezett lelkész uz isk. ügyben s tisztelettel figyelmezteté, hogy hivataloslátogatását folyvást várja. Erre semmi érdemleges válasz nem érkezett. Ugyan az év aug. első napjaiban ismét sürgetni akarta S .. . M . . . . úr, de alkalmilag esperese figyelmeztette, hogy „a tanfelügyelő úr ide ígérkezett, néhány nap, legfeljebb pár hét alatt bizonyosan körünkben lesz“. És ezen szép ígéretek, sürgetések óta várja, mind híjába várja ön megérkezésének időszakát az egész Bánvölgye. Hallottuk, hogy ezen évi jól havában immár Sajó-Szent-Péterig elérkezett, de oda is csak a vizsgák után üres iskolába. Tudtunkkal nem romlott el akkor a vasút, hogy idébb is nem jöhetett volna. Ezek nyomán bátor vagyok öntől tisztelettel kérdezni, quousque tandem . . . azaz, hogy meddig halad még látogatásának ok nékül (?) nem halasztandó időszaka ? Vagy talán azért nem méltóztatik felénk tekinteni , mert, átlátván, hogy szép, de igen terhes hivatalának meg nem felelhet , lemondását régen beadta ; avagy talán azért késik, mert árkádiai állapotban gondolja iskolázásunkat ? Ha igen, legalább pihenésre,a hosszas munka után, szívesen látjuk, már csak azon eunosum végett is, hogy az ezernél jóval többre menő bánvölgyi iskolakötelesek elmondhassák : látták a mi szemeink a tanfelügyelőt. Tisztelettel Bánfalván. . . . ... A nógrádi eset. Balassa-Gyarmath, nov. 23. Folyó évi nov. 21-én s következő napjain Nógrádmegyében évnegyedes közgyűlésnek kelletvén tartatnia, minthogy a belügyminisztérium a már általa előbb jóváhagyott megyeszervezési munkálatra még azon csekély észrevételt tette, hogy a hat szolgabirói járás a megye terjedelmes voltánál fogva kevés lévén, nyolcz szolgabirói állomást ajánl szerveztetni, erre nézve tanácskozásra főispáni meghagyás folytán az első alispán szinte nov. 21.s 22-ik napjait tűzte ki, a mikorra az igazoló választmány is a virilisek névsorát elkészítvén, ugyan ez a belügyminisztériumhoz szinte felterjesztendő lészen. A gyűlés napját megelőzőleg a jobboldal temérdek — pénzen vásárolt s lehatott — korteseket hozott be, s azokkal másnap a megye teremét csakugyan el is árasztván,megjött Pulszky Ferencz úr is, a nagyhírű országgyűlési képviselő s a hajdani emigráns, ki talán azért, látszik a honnak visszaadva lenni, hogy a megszakadás magvát gyarapítsa, a politikai szemérmetlenséget s corruptiót virágzásra emelje, s a nemzeti fenkölt érzetet gyökerestől kiirtsa s tönkre tegye. — Sajnálatos szerep ha ez igy van, a legkevésbé irigylésre méltó különösen tegnapelőtti fellépése, melylyel Nógrád megyében a különben is laza politikai összetartást még jobban összetépte, a társadalmi rendet — mert a politika a társadalmi életbe is belevág — felforgatta, a megye reputátióját s minden józanabb deákpárti ön becsérzetét a legnagyobb mérvben compromittálta. A közgyűlési jegyzőkönyvek szokott hitelesítése s egy pár jelentéktelenebb ügy elintézése után következett a ministeri intézmény felolvasása, melynek nem annyira fontos rendelkezése iránt mielőbb tisztába jővén, felkelt Pulszky Ferecz úr s a törvény 92. §-ából kiindulva, a múlt pet. 24 -i rendezési közgyűlés végzéseit a választási elnökök s a választások határnapjára nézve mind halomba döntetni indítványozta. A netalán tájékozatlan olvasó kedvéért nem találjuk feleslegesnek felemlíteni, hogy a mondott gyűlésen a választások úgy a bíráló mint az igazoló bizottságokra, valamint a választási elnökökre nézve is nagy többséggel mind baloldali szellemben ütöttek ki, mit a hatalomhoz szokott s folytonosan ezután sóvárgó párt nem tűrhetvén, s nem lévén bizalma ezek folytán a bizottmányi tagok megválasztásánál többségre juthatni, s az uj megyében, mint eddig a régiben, folytonosan urkodot s grassálhatni, — a viriliseknél a baloldal lévén többségben — utat és módot keresett a leendő többségnek maga részéről biztosítására, ha mindjárt olasz brávóként hátul döféssel történnék is az, — mindegy! csak ezért érjenek s a Deákpárt becsületét helyre állíthassák. Pulszky Ferencz ar indítványát azzal indokolta, hogy csak most lévén a szervezési munkálat megalapítva, csak most lehet kitűzni a választási időt s az elnököket megválasztani, az igazoló s bíráló bizottságot — úgymond — hagyjuk meg, mert — gondola de nem mondotta szája — a viriliseket, kik közt becses személye is foglaltatik, ezen választmányok igazolták, s a névsor ezen igazolás folytán lesz a belügyérhez felterjesztendő. Ezen monstruosus indítvány tárgyalásába a baloldal beleereszkedni nem akart, s csupán azt jegyezte meg, hogy azon ministeri intézmény, melynek folytán a múlt gyűlésen a bizottságok s elnökök meg választottak, az akkor felterjesztett munkálatot csekély változtatással szintén helyben hagyta,s ha követnénk is Pulszky urat érvelésében, az sem ütne ki rá nézve kedvezőleg, mert ha úgy veszszük, a szervezési munkálat még most sincsen kellőleg befejezve, s miniszeri megerősítésre vár, s csak ennek megtörténtével lehetne a választásokat megejteni. — De egyébiránt mire fog vezetni az, ha egyik gyűlés a másik gyűlés végzéseit s különösen a választásokat, miknek megváltoztatására az alkotmányosság történelmében példa sincs, ily pártos maneuverekkel s vakmerően megváltoztatjuk ! A baloldali szónokokat harsány s szemtelen „Nem igaz“ — kortest s nem is bizottmányi tagoktól eredeti — kiáltások szakasztván félbe, az indítványt Muslay Sándor szintén országgyűlési képviselő támogatta, érvül azt hozván fel, miszerint volt rá eset, hogy egyik gyűlés a másik gyűlés végzéseit felforgatván,praecedens eset nem egy találkozás, s igy a múlt gyűlési választások is felforgathatók; mire Szontagh Pál fájdalommal jegyezte meg, hogy a csengeri és tyukodi vitézek is ólmos botokkal felforgatták a már meghozott határozatokat, de ezen fájdalmas s véres jelenetekre talán az érdemes Deákpárt visszamenni nem kíván?! A szónok ezen érvelése azonban csak a pusztában elhangzó szó lévén, egy jobboldali jegyzővel a legfokozottabb „Nem kell“ kiáltások közt az indítványozó által beadott névsort a főispán felolvastatván, ugyanez t. i. a főispán, a tizottmányi tagokhoz ezt mondta volt: „Ha el nem hallgatnak önök, megl fogom önöket szavaztatni“, amely erőszakot a baloldaliak el nem tűrhetvén a tanácskozásba részt venni, vagyis Szontagh Pál kijelentése szerint a régi megye ily meggyilkolásába befolyni nem akarván, ugyan ez által szóval kijelentett óvás után a gyűlésteremből tömegesen eltávoztak, s a tért csupán a hires jobboldali hazafiakra hagyták, kik a tett indítványt mint halljuk, csakugyan végzés erejére emelték, figyelmen jvül hagyva azt, hogy az előbbi határozatok már templomi szószékekből kihirdetve s a legkitelhetőbb módon nyilvánosságra hozva valának, s a hirdetmény minden községnek megküldve s a vármegye kapujára kiszegezve volt. Azt is mint bizonyost hozhatjuk fel, hogy pártunk eltávozása után Pulszky junior a „Borsszem Jankó“ Taksonya indítványára az igazoló a bíráló bizottmányt is megváltoztatván, mind deákpártiakból állították össze, miáltal azon kétes helyzetbe jutottak, hogy a virilisek névsora azon baloldali férfiakból álló bizottság igazolása szerint terjesztetik fel a belügyérhez, akiknek törvényesen történt beválasztatásukat el nem ismerték, így kormányozzák a Pulszkyak szegény Nógrád megyénket! Végül még egy pár szót bátorkodunk intézni dr. Pulszky úrhoz s a jobboldalhoz . Pulszky Ferencz úr indítványában azt hangsúlyozta, hogy ő ezt a megye békéje fentartása végett cselekszi. — Váljon czélját elérte-e, vagy pedig vérig felzaklatván a pártokat,ki tudja mily események előjátékát játszotta el!! — a nógrádi Deákpárt józanabb részéhez pedig azon kérdéssel fordulunk: maradhatnak-e továbbra is egy olyan pártnak tagjai, melynek kebelében ily undorító dolgok történhetnek, vagy pedig igazat adnak néhány jeles emberük azon tettének, miszerint ők a pártot, ott hagyván, nyíltan a baloldalhoz állottak, igazat adnak azon néhány magába tért pártfeleiknek,kik a távozó baloldaliakkal a teremből szintén kimenvén, oda nyilatkoztak, hogy ők ugyan deákpártiak, de ily ocsmányságoknak mint amit pártvezéreik elkövetnek, további szemlélői s résztvevői nem lehetnek. Gondolják meg, lehetnek-e továbbra is egy ilyen pártnak tagjai, melynek eljárását a hazai közvélemény elitéli. S legvégül azzal akarom soraimat befejezni, hogy a fentebb említett Pulszky Ferencz ur nagy Albion határai között töltötte le száműzetési éveit, s ha ott tanulta a cselszövényeket, úgy egyik írónkkal bátran elmondhatjuk: „Száradjon ki a gyöngydús óczeán, ha ily megromlott hazafiakat ad vissza a hazának.“ Egy bizottmányi tag, Országgyűlés. A képviselőház ülése nov. 25-én. Letárgyaltatván — mint rendesen szombatonkint a kérvények — napirend folytán a telepítvények megváltása fölött tegnap félbe- szakított tárgyalás folytattatik. Tisza Kálmán indítványozza, hogy a második pontra nézve fogadtassák el Wahrmann azon módosítványa, mely azt mondja, hogy ott, hol a hitelintézeti papírok kamatjáról van szó, hagyassák ki; az így módosított, második pont után pedig, mint új 3-ik pont tétessék: „a földhitel intézeti kölcsönt illetőleg, megállapíttatik, hogy az vagy legfölebb 22 évi törlesztésre és ezen esetben legfölebb 6% évi járadékra, vagy legfölebb 32 évi törlesztésre és ez esetben legfölebb 7% évi járulékra köthető.“ Ezután jönne a 3-ik pont, amely ekkor 4.ikké válik, itt a második sorban ezen szó után „huszonkettő“, ezt: „vagy illetőleg 34. év alatt,“ kellene beszúrni, a szerint t. i. amint az alku megköttetett. A volt 4-ik, most már 5-dik pont. Wahrmann módosítványa szerint volna szerkesztendő, csak annak 7-ik sorában be kellene tenni a „8°/o után, illetőleg 7%.“ Kerkapoly és Wahrman elfogadják e módosítványt.