A Hon, 1872. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1872-04-20 / 92. szám
92. szám. X. évfolyam. Kladó-hivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint Előfizetési díj: tatán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.............................1 frt 85 kr. 5 hónapra . . . . . . 5 . 50 . 6 hónapra.........................11 „ — . * esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés havonként . . . . 80 kr. a előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármmely napján történik , mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Előfizetési felhívás. ,A HON >L-dik évi folyamára. Előfizetési árak: fél* évre . • • <88 ft — kr. Névre . . • 11 ft — kr. egyed évre . . . 5 ft 50 kr . Külön előfizetési iveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése tíz frtig csak 6, 10 frton felül pedig tíz krba kerül. Az előfizetések a „Bon kiadó-hivatala“ czim alatt Pest, ferencziek tere 7. sz. alá küldendők. A HON kiadó-hivatala. fi Reggeli kiadás. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. PEST, APRIL 19. Erdély és a baloldal. Az erdélyi állapotokon a magyar nány 5 éves működése semmit sem tolt. A közigazgatási és igazságszolatási reform, csak alaki változás, s a közigazgatáson és igazságszolgálson nem javított. Az unió most sincs sirva. Az adó és törvénykezés egészen sztrák alapokon nyugszik, visszaélési, igazságtalanságaival, anomáliáival itt. A jobboldali többséget Erdély te é meg. De követel semmit, de semmit nem tettek érdekében. Misem a kormánytól, sem a jobboldal- Erdély kellő figyelembe nem részesült .érdés, mily politikai állást foglal első választások alkalmával ? smerjük az erdélyi értelmiség és fői magyarság hangulatát. Teljesen és letesen meg van ez győződve a másállapot tarthatatlanságáról. De vanaggodalmai, melyeket a tehetetlen oldal és az aristokratia folytonosan t benne — csak hogy a jobboldalnak nyerje, megtartsa. A aggodalmakat újra kezdi szítani eszközeivel: a nemzetiségi kérdéssel : ellenzék gyanúsításával. Mélyben a magyarságot a román és elem veszi körül. A szászok a kory mellett vannak, a románok nagy passive viselte eddig magát, nem ivott sem jobbra, sem balra, csak egy vett részt a követválasztásban, kol ■mánypárt, hol az ellenzék, hol rojelölt mellett. Most egy uj mozgalom meg a román intelligentia kebelemelyből azt lehet kivenni, hogy ha is győz teljesen az aktivitás eszméje, zonyos az, hogy a jövő választási románok nagyobb mérvben fognak venni. ak az a kérdés, hogy mily irányfognak működni? t a románok még nem határozták el, hisszük, hogy a magyar pártok tartása is befoly elhatározásukra, sőt véges is erre befolyni, úgy a haza, a magyarság érdekében. ítségtelen, hogy a jobboldal önző céljai érdekében úgy elrémité a magyarságot és úgy elhidegité, sőt eltaszitá a románság nagy részét, hogy e két elem most távolabb van egymástól, mint volt 1867-ben. E párt mindig azt hordozza száján, hogy a magyarságnak Erdélyban jobboldalinak kell lennie, mert különben elnyomják a nemzetiségek. De azért épen azon nemzetiségekkel csak ott nem szövetkezik, csak ott taszítja el azokat magától Erdélyben is, mint másutt, ahol azok kész köteles szolgái nem lesznek. A székelységben nem kell félni a nemzetiségtől, mert nincs. Hol van nemzetiség? A szász földön, de ezzel a jobboldal szövetkezett. Ép így a megyékben : Dobokában, Tordában, Kolozsban és Fogaras vidékén mindenütt a jobboldal szövetkezett azon románsággal, amelytől való féltében hirdeti azt, hogy Erdélyben mindenkinek jobboldalinak kell lenni. Tehát a szászok és jobboldali románok nem veszélyeztetik a hazát, nem ölik meg a magyarságot — de mihelyt ezek baloldalra szavaznának vagy a magyarok baloldali elveket vallanának , azonnal veszélyeztetve lenne a haza, el lenne nyomva a magyarság épen azok által, akikkel való jobboldali szövetség most megmenti e két kincsünket. Nem világos itt az ámítás, a sophisma ? Tudom, hogy azt hozzák fel, hogy a baloldallal tartó nemzetiségekkel,vagyis, ha a baloldal szövetkezik a nemzetiségekkel, akkor túlsúlyra emelkedik a dualizmus, sőt Magyarország államisága elleni izgatás és így lesz veszélyeztetve a magyarság. Ez is tévedés vagy ámítás. Először is tévedés azt hinni, hogy a centralista szász vagy a jobboldali román a jobboldallal való szövetkezése által, már Magyarország államiságának és a magyarságnak istápja, biztosítója, barátja. Mert az bizonyos, hogy amit ezek tesznek: számításból, érdekből,teszik azt, melynek árát hivatal, vasút, és a törvényjavaslatok körüli figyelem által fizeti meg a jobboldal. Egyébiránt, ha ez érdekkapcson kívül, érzelem is vezérli őket és szeretik Magyarországot, annak örülünk. De hát ha a románok a baloldalhoz csatlakoznak , az által megváltoznak-e ez emberek czéljai, érdekei és érzelmei, veszélyeztetve lesze hazánk államisága és a magyarság? Ezt józanan állítani nem lehet. Mert ha pártunk győz és kivívjuk Magyarország önállóságát , az által a magyar kormány erősebb, az ország szabadabb lesz és Erdély nemzetiségi viszonyai semmi változáson nem mennek át, azért a román és szász ép úgy fog irántunk érezni, mint most, ép oly viszonyban leszünk, mint eddig. Sőt ezek fognak javulni, és erre hívjuk fel különösen az erdélyi magyarság és románság figyelmét. A nemzeteket érdek vezérli. Erdekből szövetkezett a centralista szász párt a jobboldallal; tudjuk, hogy érdek vezérli a románokat is. Nem is vesszük tőlük rész néven. Csak tisztázzuk érdekeinket. A románok anyagilag és szellemileg akarnak haladni, fejlődni. Ezt akarjuk mi is. De melyik állapotban lehet nagyobb mérvben és gyorsabban ez érdeknek eleget tenni? Hogy most az erdélyi magyarság és románság egyaránt mit ért el , azt láthatják. Kérdjük, ha hazánk önálló lesz, ha hazai ipar szereli fel az önálló magyar hadserget, ha e hadsereg saját szülőföldjén töltheti békében idejét és dolgozhat, ha adóreformjainkat önállóan visszük keresztül, és eltöröljük a dohánymonopolt, olcsóbbá tesszük a sót, javítjuk a föld és fogyasztási adókat — nem veszi-e ennek egyaránt hasznát a román és magyar? Melyik nemzetiség lesz ez által veszélyeztetve? Egyik sem. Vagy talán a közös kormány és delegatio megszűnése veszélyezteti-e a magyarságot ? Ezt még álmodni sem lehet. Ha tehát pártunk győzelme a román és magyar terhét könnyíti, szabadabb fejlődést ad mindkettőnek, megszünteti az osztrák törvénykezést és adórendszert — melyik nemzetiséget nyomja el? Egyiket sem. Ne ámítsuk egymást — ösmerjük meg a helyzetet és saját testvéreinket és egyesüljünk ! — A „Zasztava“ arról értesít, hogy a becskereki szerb conferentia több napig fog tartani. Különben újabb hírek szerint, ez a tanácskozás már hó 5-dikére halasztatott. — Meghívás. Miután az ellenzék Királyhágón túli 9 es bizottmánya, mint az országos baloldali végrehajtó bizottság fiókja, székhelyét mai naptól fogva Pestről Kolozsvárra teszi át; kérjük e bizottság tisztelt tagjait, név szerint Szilágyi Lajos, Elekes György, Makray László, Orbán Balázs, Bánfy Dezső, K. Pap Miklós, Bereczky Sándor és Pap Lajos tiszteletbeli tag urat : méltóztassanak f. évi april 27-én a Kolozsvárott tartandó értekezletre megjelenni. Pest april 19-én. Tisza László elnök, Bakcsy Ferencz jegyző. Pest, 1872. Szombat, april 20. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási díj i 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beiktatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. ÍTyilttéri 6 hasábos petitsorért ... 25 kr. SV Az előfizetési és hirdetményi díj a lap kiadó hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Választási mozgalom. (Sz. Gy.) Alább veszik olvasóink az eddig felmerült választási mozgalmak eredményeinek összeállítását, amint azt a hírlapokban közölt hírek és saját adataink nyomán egybealkotnunk sikerült. Szükségesnek és hasznosnak tartottuk a választási mozgalmak ilyetén átnézetes feltüntetését, mert habár annak még csak kezdetén, csak küszöbén állunk, mégis annak képét és irányát tünteti fel s a tájékozást e tekintetben elősegíti. De azért is, mivel ezen — habár még csekély — adatok sok tanulságost foglalnak magukban. Kitűnik ezekből,hogy az eddig felléptetett követjelöltek száma összesen 121. Ebből esik a jobboldalra 67, (ideszámítva két „reform párt“ jelöltet is,) az ellenzékre 549 szélsőbali.) A kormánypárt hatalmasan dolgozik (mint pl. az Andrássyak Zemplénben) s igyekszik a kitűzött jelöltek körül csoportosulni. Kár, hogy mi nem fejtünk ki e tekintetben elegendő erélyt, pedig az idő múlik s minden perez drága. Erélyre, kitartásra és egyetértésre van szükségünk s — nincs kétség benne, hogy győzni fogunk , ha e tulajdonokat még most, ideje korán tartjuk szemeink előtt. Ha késünk, koczkáztatjuk a győzelmet. Siessünk, hogy el ne késsünk. Annyi bizonyos, hogy a lágymelegség nem fog győzelemre vezetni, hanem ezt a több eréllyel, több buzgalommal működők kezébe játsza. Buzdító például szolgálhat e tekintetben a vidéken a két főváros ellenzékének tömörülése és szervezkedése. Nem hagyhatjuk szó nélkül azon jelenséget, hogy több vál. kerületben (pl. Megyaszó, N. Atád, Dabas, Szigeth) két s néhol több ellenzéki követjelöltet léptettek fel. Igaz, hogy a jobboldal is ugyanezen hibába esett (Mádon, Terebesen, a Terézvárosban és N ujvárott), de ebből nem következik az, hogy mi is kövessük az ő hibáját. — Egyenetlenség és szakadás csak paranlálja a párt összműködését, de semmiesetre sem alkalmas eszköz a győzelemre. A megyék közül eddig legtöbb mozgalom fejlett ki Somogy, Vas, Zala és Zemplén megyében, de legkevesebb az erdélyiekben, úgy látszik,ezek a m. vásárhelyi orsz. baloldali értekezletre várnak, s mi azt hisszük, hogy ez meg is teendi a maga jó hatását. Csak hogy addig is működni kell. A fenn ígért adatok a következők : 1. Magyarországi városok. 1. Baján az ellenzék jelöltje Tóth Kálmán. 2. Esztergomban a jobboldali követjelölt Pissuth István, az ellenzéki Kollár Antal eddigi képviselő. 3. Győrben a jobboldal Kautz Gyulát, az ellenzék pedig két jelöltet léptetett fel: Peregit és Ivánka Imrét. 4. Gyulán a kormánypárti jelölt Hajóssy Ottó. 5. Pesten a) a belvárosban egyik részről sem emlegetnek még jelöltet; b) a Józsefvárosban a jobboldal részéről Steiger Gyula; az ellenzékéről Csernátony Lajos; c) a Terézvárosban a jobboldal két jelöltje : Badocza és dr. Lipthay Béla közt oszlik meg. Az ellenzék jelöltje Jókai Mór; d) a Lipótvárosban a kormánypárt Wahrman Mórt léptette fel újból. Az ellenzéknek épen tegnap volt szervezkedő gyűlése s a jelölt kitűzését egy, e czélra összehívandó más gyűlésre halasztotta ; e) a Ferenczvárosban a kormánypárt jelöltje Tavaszy Endre, a szélsőbaloldalé Vidacs János. 6. Pécsett a szélsőbal jelöltjével, Irányi Dániellel szemben, a jobboldal Tarray Andrást léptette fel. 7. Pozsony 2-ik kerületében az ellenzék jelöltje Horn Ede. 8. Szarvason az u. n. „reformpárt“ jelöltje Podmaniczky Frigyes br., az ellenzéké Kollár M. 9. Szathmár- Némethiben szélső baloldali jelölt Kiss János. 10. Szeged alsó kerületében jobboldali köv. jel. gr. Ráday Gedeon. 11. Nagy-Váradon Györffy Gyula balközépivel szemben Gyalokay Antal jobboldali a jelölt. II. Az erdélyi városok közül eddigelé csak kettőben tűztek ki követjelölteket: 1 ör. Szamosujvárott és 2-or Marosvásárhelyt. Előbbiben Lukács Béla és Molnár Antal, mindkettő kormánypárti. Az utóbbiban a kormány jelöltje Knöpfler Vilmos, a balközépé Orbán Balázs, a szélső balé Lázár Ádám. III. Magyarországi megyék és kerületek. 1. Abauj megye zsadányi kerületében reformpárti jelölt Károlyi Ede gr., ellenzéki Bárczy Ödön. 2. Bács megye a) hódsági kerületében jobboldali jelölt Szemző János, b) a kulaiban Kármán Lajos a jobb, Jámbor Pál a baloldal jelöltje. 3. Baranya megye pécsváradi kerületben Tóvölgyi Titusz sz. baloldalival szemben Förster jószágigazgató jobboldali áll. 4. Bihar megye n.szalontai kerületében Csutak Kálmán a jobbold. jelöltje. 5. Esztergom megye köbölkuti vál. kerületében az ellenzéki jelölt Simonffy Kálmán. 6. Fehér m. joaák kerületében Ürményi Pál a jobb, Salamon Lajos a baloldali jelölt. 7. Győr m. a) téti választókerületében Goda Béla a jobb, Matkovics János a sz. baloldali jelölt; b) a győrszigetiben Földváry Miklós jobb; c) a piri kerületben Tóth István szintén jobb, Krisztinkovics a szélső baloldal és Enessey Kálmán a balközép jelöltje. 8. Heves m. a) szolnoki vál. kerületében Lipcsey Tamás a jobb-, Makay Imre a bal-, b) a mezőtúriban Csávolszky Lajos szintén a baloldal jelöltje. 9. HotnAm. ipolysághi kerületében Paczolay Jánost léptették fel, mint jobboldalit, s — mint hirlik — egyszersmind „kath. pártit“ is. 10. Mármaros m. szigetbi ker.-ben Cziple Zsigmond, az ellenzék részéről kettőt emlegetnek : Szaplonczay Miklóst és Urányi Imrét. 11. Nyitra m. a) privigyei ker.-ben Brogyányi Vincze, b) a szakolczaiban Sebessy József a jelölt, mindkettő jobboldali. 12. Pestm. a) dabasi kerületében a jobboldal jelöltje Madasi Károly, az ellenzéké Halász Bold., és emlegetik még Szilassy Istvánt is , b) a ráczkeveiben Beöthy Lajos ellenzéki. 13. Pozsony m. a) galanthai ker.-ben Bittó Kálmán, b) n.szombatiban Prileszky Tádé, c) a baziniban Szüllő Géza, mind a hárman a jobboldal jelöltjei. 14. Somody m. a) lengyeltóti ker.-ben a sz. baloldali Clementisz Gáborral gr. Festetics Pál jobboldali, b) a kaposváriban Körmendy Sándor szintén sz. baloldalival Bittó István jobboldali áll szemben, c) a tahiban Zichy Antal, d) a szikben Hunyady László gr., e) a csurgóiban Hegedűs József a kormánypárt jelöltje; f) a szigetváriban Mednyánszky Sándor, a sz.bal jelöltje; g) a naládiban a kormánypárt részéről Széchenyi Ferencz gr., az ellenzék részéről P.Szathmáry Károly vannak felléptetve s emlegetik míg szintén ellenzéki Boronkay Lajost is. 15. Szathmár m.: a) ar.-meggyesi ker.ben Marády Bertalan ;b) a n. bányaiban Stoll Károly a jobboldal jelöltjei. 16. Szepes m. sz.-szombati ker.ben Zsedényi Ede a jobb, 17. Temes m. ujaradi ker.ben Fröhlich Gusztáv szintén a jobb, Mosonyi Victor a baloldal jelöltje. 18. Tolnám, a) bonyhádi ker. Perczel Bélát; b) a paksiban Szeniczey Ödönt léptette fel a jobboldal, míg az utóbbi kerületben az ellenzéki jelölt Simoncsics Béla. 19. Vasm. a) romi ker.ben a jobboldal Istóczy Victort, a bal Bárdossy Istvánt; b) a n.-újváriban a jobb Ernuszt Sándort és Skopa Sándort, a bal Csehet; c) a felső köriben a jobb Hollán Ernőt; d) a szombathelyiben szintén a jobboldal Horváth Boldizsárt; e) a sárváriban a jobb Radó Kálmánt, a bal gr. Batthányi Elemért; f) a kőszeghi ker.ben a jobb Faik Miksát; g) a körmendiben a jobboldal Naszluhácz Lajost és Batthányi József grófot, a baloldal Sibrik Kálmánt léptette fel; végül h.) a sz. gothárdi ker.ben Széll Kálmán a jobboldali jelölt; 20. Zalam. a.) n. kanizsai ker.-ben Csengery Antal; b.) a keszthelyiben. Tolnay Károly ; c.) a letenyeiben Királyi Pál a kormánypárt jelöltjei; d.) a tapolczaiban Kerkápoly Károly pénzügyérrel — Hegedűs Sándor; e.) aa alsólendvaiban Molnár Pál szintén jobboldalival — Remete Géza ellenzéki jelöltek állnak szemközt. 21.,Zemplén m. a.) s. a. újhelyi ker.-ben Andrássy Aladár gr. a jobb, Matolay Etele a bal; b.) a megyaszóiban Harkányi Károly a jobb, Sissáry Gyula és Simay Ödön a bal; a) a n. mihályiban Kazinczy István a jobb, Kossuth Mihály a bal; d.) a terebesiben Molnár István és Vladár Ervin a jobb, Pajzsos Andor a bal; e) a mádiban Zalay István és Vecsei Oláh Károly a jobb, Mezőssy László a baloldal jelöltjei. IV. Erdélyi megyék és székek. 1. Dobokam. a) alsó kerületében Simó Lajos, b) a felsőben Bánffy Dezső br.; 2. Háromszék kézdi orbai ker.-ben Bakcsi Ferencz; 3. Hunyad m. a) hátszegi kerületében Mara Lőrincz, b) a marosvidékiben Makray László; 4. Marosszéken pedig Bereczky Sándor és Pataky Miklós az ellenzék jelöltjei. Ennyit az eddig fölmerült s hírlapokban közölt hírek és adatok nyomán. Igyekezni fogunk ezután is a választópolgárok s olvasóink tájékozására ily módon összeállítni a választási mozzanatok eredményeit. E czélból ismételten felkérjük t. elvbarátainkat, hogy velünk minden, e tárgyra vonatkozó mozgalmakat és adatokat közölni szíveskedjenek. A „HON* TABCZÁXA. tanító képezdék reformja. Irtvánffy István : Jelentés a székelyke-i állami tanitóképezde első azaz 1870/71 tan- Ezzel kapcsolatosan : Emlékirat a magyar állami tanitóképezdék reformja ügyében. A mi növendékek segélyegyletének és önképzőtának javára. Pest 1872. Aigner Lajos, 1061. Ára 60 ki.) . A.) Fejlődésben levő tanügyünk megbiselőbbre vitelére alig van valami szűkéé ) teendőnk, mint a létező ismerete. S vallog az igazat, ebben is nagyon hátra állunk, s jelentése hiányos adatokon alapulj s követései nem eléggé objectivak. Rosiis czimtára s a legszerényebb igényeknek felel meg. nn Gyula szorgalmasan gyűjtött adatai ninl összeállítva. S éppen a honnan legtöbbet írt, az egyes hatóságok időszaki jelentései im egészen hiányoznak. Egynéhány tanelő s még kevesebb képezdei igazgató tarta a nyilvánosság elé adatait s ezek összeálls sok kívánni valót hagy hátra. Legfontos volnának épen a tanitóképezdékről szóló igék, s mégis itt oly közöny uralkodik, s nagy közönségnek még a budaiakról is valami tudomása. Méretes kivételt képez e tekintetben a fentit székely-keresztúri tanitóképezde igaz. Épen most megjelent évi jelentése min:özöl, a mit csak kívánnunk lehet, sőt tag kissé bőbeszédű is. E jelentésből tudjuk, hazánk messze fekvő intézete, habár még állandó lakhelye nincs s több szükséges eszköze p. a könyvtára igen hiányos, virágzó kezdetnek örvend. Kilencz tanár működik ezen intézetben s 67 tanuló nyer kiképeztetést két osztály s a gyakorló iskolában 71 gyermek van. Ezen számok — aránylag a többi képezdékhez — kedvezőknek mondhatók, valamint az egész vezetés is, amelyet az igazgató egész őszinteséggel és részletezve ad elő. A növendékek egészségi állapota külviszonyok folytán kedvezőtlen, azonban a szellemi munkásság igen nagy s a növendékek önmagok között egy önképző s egy betegsegélyző egyletet alkottak. E pontos jelentésen kivül különösen érdekessé és fontossá teszik e kis füzetet az igazgató helyben szerzett tapasztalatain alapult reformeszméi a tanitóképezdékre nézve általában. A jeles ifjú igazgató, aki a német szakirodalomban teljesen otthonos, a hazai tapasztalatokkal egyesíti ezen elméleti tanulmányait s óvatosan, de messzelátólag tervei a nagy reformeszmék megvalósítása felett. A módszertanról alig szól egynéhány sorban, de már az igazgatás aránylag csekélyebb fontosságú terén is figyelmet ébresztők indítványai. Elsorolom őket röviden s lehetőleg összefoglalva. A tanítóképezdék czélja mindenekelőtt az ügyért buzgó s lehetőleg széles látkörrel bíró tanítók képeztetése. Szomorú társadalmi viszonyaink és a növendékek szegénysége megkövetelik, hogy ezen tanítóképezdék nemcsak oktató, de segélyt nyujtó és erkölcsileg nevelő intézetek is legyenek. Mindez egy szakértő lehetőleg központosított vezetését igényli. A bennlakó növendékek az ő erkölcsi felügyelete és gyámolítása alatt állanak, ő látja el őket tanácsokkal magántanulmányaikban, szétküldi őket évenkint legalább egyszer tapasztalat végett utazásokra. A szellemi mula és folytonos összeköttetés megköveteli, hogy a szünidők gyakrabban legyenek, de sohasem oly hosszas tartamuak , mint a nyári két havi szakadatlan munkaszünet. Ezen igazgatótanár az igazgatótanács ellenében független legyen s a ministeriummal közvetlen érintkezzék. Az intézet többi tanárai, akik vezetnék a szerző szerint czélszerübben berendezendő póttanfolyamokat is, szoros egybeköttetésbe lépnének egymással s a rokon intézetek tanáraival irodalmi s társulati uton, hogy igy tapasztalataikat kölcsönösen kicserélhessék. Maga az intézet tekintettel a jelenleg képezdéinkbe lépő növendékek hiányos előismeretére, négy évi tanfolyamból álljon s ebben a tanítási módszer is egészen az érzelmi fokoknak megfelelő legyen, de úgy, hogy a gyakorlati elem mindenkor kiemelkedjék, s igy p. a szépírás tanításával a könyvvitel alkalmazása is elsajátittassék s óvakodni kell attól, hogy az alaposság kedvéért mindjárt kezdetben a bölcsészeti tantárgyakra fektessenek súlyt. Nem a miként ? a főkérdés, hanem a mi ? azaz az anyag, melyen építjük az elméleti módszereket. Gyertyánffy tehát, mint e pár sorból is meglátszik, teljesen realista és tisztán a gyakorlati élethez ragaszkodó paedagog. Mennyiben vezették félre ítéletét a szomorú tapasztalatok egyes tételeknél, midőn p. a bennlakásról, az igazgató csaknem absolutisticus hatalmáról szól ? — azt nem akarom fejtegetni, de, szomorúan bár, be kell vallanom, hogy a gyakorlati kivitelre nézve én is az ő pártján vagyok, habár csaknem gyermekkorom óta máig ijesztő rémként áll előttem a szomorú kolostori élet képe. Abban az jegyben különbözünk, hogy én azt nem akarnám kötelezőnek kimondatni s mindenek felett óhajtom, hogy csak átmeneti álláspont legyen. Bármily kedves is az oly zsarnok, mit a buzgó szerző önmaga után rajzol, az egyéni jellem önálló kifejlődése mulhatlanul szenvedni fog alatta. É.en ily merésznek látom azon követelést is, hogy a tanítás tisztán objectiv legyen, hogy — mint szerző követeli — az egyes tantárgyak tanításának módszere tisztán csak a neveléstanban adassék elő. S talán még ez is igazolva van abstract okoskodásokra nem hajlandó növendékeinkre nézve s ha nem is, méltó tárgy a gondolkozásra. E reformeszméknek azonban még nagyobb jelentőségük is van, nem magukban az egyes indítványokban, hanem azoknak irányában van az új, a feltűnő. Gy. nem a német eszméket akarja nálunk meghonosítani, mint a legtöbben, nem is tisztán a józan észre és az úgynevezett gyakorlati életre hivatkozik, mint néhány régi tudósunk, hanem a kettőt jól ismerve, szerényen csak az első lépéseket tűzi ki, amelyen jelen szerkezetünk s társadalmi viszonyaink alapján haladnunk kell. S ezen irány a mi neveléstanunkban egészen uj és figyelmet gerjesztő. A szerző egyes fentebb vázlott javaslataiban úgy tűnik fel,mintha épen a neveléstani orthodoxiának, a szűk látkörre szorített tekintélykövetésnek volna apostola, különösen a növendékek irányában, gyakorlatilag épen ellenkezőt tesz. Az ifjú növendékeket utaztatja, olvastat velők, a képezdei tanárokat felszólítja szorosabb egyesülésre, eszmecserére, a képezdei könyvtárakra minden másnál nagyobb súlyt fektet, s különösen az ifjúság társulási törekvéseit nagy gonddal ápolja. — Az#r*ő — igen természetesen — mindenütt tényleges viszonyainkat s a kormány által kiadott szervezetet hasonlítja össze s tényleg csak ezeket látszik reformálni, de az általános elterjedt előítéleteknek merész megtámadásával, amit szépen tanúsítanak kül. a gyakorlati iskola vezetőjéről, a bennlakásról és szünidőkről írt fejezetei. A szerző reformtervezete ezen reális és merész irányban az egyedül biztos s örömmel üdvözölhetjük őt. Ezen az uton lehet csak lassan bár, de biztosan radicális javítást érnünk el, s ha valósul az, amit szerző óhajt, hogy a tanító képezdék vezetői szorosabb szellemi eszmecserét hoznak létre, ha csak ezen egy példa láttára, minél többen hason irányú fejtegetésekkel, s gondolkodva itt évi jelentéssel lépnének fel, már ez elegendő alap volna egy józan gyakorlati elveken alapuló paedagogia létesüléséhez. Lélektani, s történeti adatokat kell először összegyűjtenünk, s csak akkor fogjuk látni, mily nagy az eltérés a mi neveléstani módszerünk, s a németé között, daczára, hogy czélunk egy és ugyanaz : a gyermeknek emberré neveltetése. Ezen egy pont az, amiért e művet különösen ajánlani merem. A reformeszmék, melyeket elősorol, a dolog természeténél fogva nem hatolnak egészen a mélybe, nem ölelik keresztül az egész tárgyat; évi jelentése — eltekintve bőbeszédűségétől is — sokkal kevésbé érdekelheti a politikai lapok közönségét. E mű bővebb ismertetése tisztán szakközlönybe való, s azok figyelmét fel is hívjuk reá, — minekünk hivatásunk leend majd annak idején, ha a tanítóképezdék reformja lesz napirenden, a nézetek egynémelyikét is felemlíteni. Most csak mint a külforrások egyik szerény gyűjtőjét, mint egy önálló törekvés jelét, emeltük azt ki.