A Hon, 1872. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1872-04-20 / 92. szám

92. szám. X. évfolyam. Kladó-hivatal: Ferencziek­ tere 7. sz. földszint Előfizetési díj: tatán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.............................1 frt 85 kr. 5 hónapra . . . . . . 5 . 50 . 6 hónapra.........................11 „ — . * esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés havonként . . . . 80 kr. a előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármmely napján történik , mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Előfizetési felhívás. ,A HON­ >L-dik évi folyamára. Előfizetési árak: fél* évre . • • <88 ft — kr. N­évre . . • 11 ft — kr. egyed évre . . . 5 ft 50 kr .­ Külön előfizetési iveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük hasz­nálni, melyek bérmentesítése tíz frtig csak 6, 10 frton felül pedig tíz krba kerül. Az előfi­zetések a „Bon kiadó-hivatala“ czim alatt Pest, ferencziek­ tere 7. sz. alá küldendők. A HON kiadó-h­i­vatala. fi Reggeli kiadás. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. PEST, APRIL 19. Erdély és a baloldal.­ ­ Az erdélyi állapotokon a magyar nány 5 éves működése semmit sem tolt. A közigazgatási és igazságszol­­atási reform, csak alaki változás, s a közigazgatáson és igazságszolgál­­son nem javított. Az unió most sincs sirva. Az adó és törvénykezés egészen sztrák alapokon nyugszik, visszaélé­si, igazságtalanságaival, anomáliáival itt. A jobboldali többséget Erdély te­­­ é meg. De követel semmit, de­­ semmit nem tettek érdekében. Mi­sem a kormánytól, sem a jobboldal- Erdély kellő figyelembe nem részesült .érdés, mily politikai állást foglal el­ső választások alkalmával ? smerjük az erdélyi értelmiség és fő­­i magyarság hangulatát. Teljesen és letesen meg van ez győződve a más­­állapot tarthatatlanságáról. De van­­aggodalmai, melyeket a tehetetlen oldal és az aristokratia folytonosan t benne — csak hogy a jobboldalnak nyerje, megtartsa. A aggodalmakat újra kezdi szítani eszközeivel: a nemzetiségi kérdéssel : ellenzék gyanúsításával. Mélyben a magyarságot a román és elem veszi körül. A szászok a kor­­y mellett vannak, a románok nagy­­ passive viselte eddig magát, nem ivott sem jobbra, sem balra, csak egy vett részt a követválasztásban, kol ■mánypárt, hol az ellenzék, hol ro­­jelölt mellett. Most egy uj mozgalom­­ meg a román intelligentia kebele­­melyből azt lehet kivenni, hogy ha is győz teljesen az aktivitás eszméje, zonyos az, hogy a jövő választás­­i románok nagyobb mérvben fognak venni. ak az a kérdés, hogy mily irány­­fognak működni? t a románok még nem határozták el,­­ hisszük, hogy a magyar pártok tartása is befoly elhatározásukra, sőt véges is erre befolyni, úgy a haza, a magyarság érdekében. ítségtelen, hogy a jobboldal önző céljai érdekében úgy elrémité a ma­gyarságot és úgy elhidegité, sőt elta­­szitá a románság nagy részét, hogy e két elem most távolabb van egymástól, mint volt 1867-ben. E párt mindig azt hordozza száján, hogy a magyarságnak Erdélyban jobb­oldalinak kell lennie, mert különben elnyomják a nemzetiségek. De azért épen azon nemzetisé­gekkel csak ott nem szövetkezik, csak ott taszítja el azokat magától Erdélyben is, mint másutt, a­hol azok kész köteles szolgái nem lesznek. A székelységben nem kell félni a nem­zetiségtől, mert nincs. Hol van nemzeti­ség? A szász földön, de ezzel a jobboldal szövetkezett. Ép így a megyékben : Do­bokában, Tordában, Kolozsban és Foga­­ras vidékén mindenütt a jobboldal szö­vetkezett azon románsággal, a­melytől való féltében hirdeti azt, hogy Erdélyben mindenkinek jobboldalinak kell lenni. Tehát a szászok és jobboldali románok nem veszélyeztetik a hazát, nem ölik meg a magyarságot — de mihelyt ezek balol­dalra szavaznának vagy a magyarok bal­oldali elveket vallanának , azonnal veszélyeztetve lenne a haza, el lenne nyomva a magyarság épen azok által, a­kikkel való jobboldali szövetség most megmenti e két kincsünket. Nem világos­­ itt az ámítás, a so­­phisma ? Tudom, hogy azt hozzák fel, hogy a bal­oldallal tartó nemzetiségekkel,vagy­is, ha a baloldal szövetkezik a nemzetiségekkel, akkor túlsúlyra emelkedik a dualizmus, sőt Magyarország államisága elleni iz­­­gatás és így lesz veszélyeztetve a ma­gyarság. Ez is tévedés vagy ámítás. Először is tévedés azt hinni, hogy a centralista szász vagy a jobboldali román a jobboldallal való szövetkezése által, már Magyarország államiságának és a magyarságnak istápja, biztosítója, barát­ja. Mert az bizonyos, hogy a­mit ezek tesznek: számításból, érdekből,teszik azt, melynek árát hivatal, vasút, és a tör­vényjavaslatok körüli figyelem által fize­ti meg a jobboldal. Egyébiránt, ha ez ér­dekkapcson kívül, érzelem is vezérli őket és szeretik Magyarországot, annak örülünk. De hát ha a románok a baloldalhoz csatlakoznak , az által megváltoznak-e ez emberek czéljai, érde­kei és érzelmei, veszélyeztetve lesz­­e hazánk államisága és a magyarság? Ezt józanan állítani nem lehet. Mert ha pártunk győz és kivívjuk Magyaror­szág önállóságát , az által a magyar kormány erősebb, az ország szabadabb lesz és Erdély nemzetiségi viszonyai semmi változáson nem mennek át, azért a román és szász ép úgy fog irántunk érezni, mint most, ép oly viszonyban le­szünk, mint eddig. Sőt ezek fognak javulni, és erre hívjuk fel különösen az er­délyi magyarság és románság figyelmét. A nemzeteket érdek vezérli. E­r­d­ek­ből szövetkezett a centralista szász párt a jobboldallal; tudjuk, hogy érdek vezérli a románokat is. Nem is vesszük tőlük rész néven. Csak tisztázzuk érdekeinket. A románok anyagilag és szellemileg akarnak haladni, fejlődni. Ezt akarjuk mi is. De melyik állapotban lehet nagyobb mérvben és gyorsabban ez érdeknek ele­get tenni? Hogy most az erdélyi magyarság és románság egyaránt mit ért el , azt lát­hatják. Kérdjük, ha hazánk önálló lesz, ha hazai ipar szereli fel az önálló ma­gyar hadserget, ha e hadsereg saját szülőföldjén töltheti békében idejét és dolgozhat, ha adóreformjainkat önállóan visszük keresztül, és eltöröljük a do­hány­monopolt, olcsóbbá tesszük a sót, javítjuk a föld és fogyasztási adókat — nem veszi-e ennek egyaránt hasznát a román és magyar? Melyik nemzetiség lesz ez által veszélyeztetve? Egyik sem. Vagy talán a közös kormány és dele­­gatio megszűnése veszélyezteti-e a ma­gyarságot ? Ezt még álmodni sem lehet. Ha tehát pártunk győzelme a román és magyar terhét könnyíti, szabadabb fejlődést ad mindkettőnek, megszünteti az osztrák törvénykezést és adórendszert — melyik nemzetiséget nyomja el? Egyiket sem. Ne ámítsuk egymást — ösmerjük meg a helyzetet és saját testvéreinket és egye­süljünk ! — A „Zasztava“ arról értesít, hogy a becskereki szerb conferentia több napig fog tar­tani. Különben újabb hírek szerint, ez a tanács­kozás már­ hó 5-dikére halasztatott. — Meghívás. Miután az ellenzék Ki­­rályhágón túli 9 es bizottmánya, mint az országos baloldali végrehajtó bizottság fiókja, székhelyét mai naptól fogva Pestről Kolozsvárra teszi át; kérjük e bizottság tisztelt tagjait, név szerint Szi­lágyi Lajos, Elekes György, Makray László, Or­bán Balázs, Bánfy Dezső, K. Pap Miklós, Be­­reczky Sándor és Pap Lajos tiszteletbeli tag urat : méltóztassanak f. évi april 27-én a K­o­­lozsvárott tartandó értekez­letre megjelenni. Pest april 19-én. Tisza László elnök, Bakcsy Ferencz jegyző. Pest, 1872. Szombat, april 20. Szerkesztési iroda : Ferencziek­ tere 7. sz. Beiktatási díj i 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beiktatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mel­lett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. ÍTyilttéri 6 hasábos petitsorér­t ... 25 kr. SV Az előfizetési és hirdetményi díj a lap kiadó­ hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Választási mozgalom. (Sz. Gy.) Alább veszik olvasóink az eddig fel­merült választási mozgalmak eredményeinek összeállítását, a­mint azt a hírlapokban közölt hírek és saját adataink nyomán egybealkotnunk sikerült. Szükségesnek és hasznosnak tartottuk a választási mozgalmak ilyetén átnézetes feltün­tetését, mert habár annak még csak kezdetén, csak küszöbén állunk, mégis annak képét és irányát tünteti fel s a tájékozást e tekintetben elősegíti. De azért is, mivel ezen — habár még csekély — adatok sok tanulságost foglalnak magukban. Kitűnik ezekből,hogy az eddig fellép­tetett követjelöltek száma összesen 121. Ebből esik a jobboldalra 67, (ideszámítva két „reform párt“ jelöltet is,) az ellenzékre 54­­9 szélsőbali.) A kormánypárt hatalmasan dolgozik (mint pl. az Andrássyak Zemplénben) s igyekszik a kitű­zött jelöltek körül csoportosulni. Kár, hogy mi nem fejtünk ki e tekintetben elegendő erélyt, pedig az idő múlik s minden perez drága. Erélyre, kitartásra és egyetértésre van szükségünk s — nincs kétség benne, hogy győzni fogunk , ha e tulajdonokat még most, ideje korán tartjuk sze­meink előtt. Ha késünk, koczkáztatjuk a győ­zelmet. Siessünk, hogy el ne késsünk. Annyi bi­zonyos, hogy a lágymelegség nem fog győze­lemre vezetni, hanem ezt a több erél­lyel, több buzgalommal működők kezébe játsza. Buzdító például szolgálhat e tekintetben a vidéken a két főváros ellenzékének tömörülése és szervezke­dése. Nem hagyhatjuk szó nélkül azon jelensé­get, hogy több vál. kerületben (pl. Megyaszó, N. Atád, Dabas, Szigeth) két s néhol több ellen­zéki követjelöltet léptettek fel. Igaz, hogy a jobboldal is ugyanezen hibába esett (Mádon, Terebesen, a Terézvárosban és N­ ujvárott), de ebből nem következik az, hogy mi is kövessük az ő hibáját. — Egyenetlenség és szakadás csak paran­lálja a párt összmű­ködését, de semmi­esetre sem alkalmas eszköz a győzelemre. A megyék közül eddig legtöbb mozgalom fej­lett ki Somogy, Vas, Zala és Zemplén megyé­ben, de legkevesebb az erdélyiekben, úgy lát­szik,ezek a m. vásárhelyi orsz. baloldali értekez­letre várnak, s mi azt hisszük, hogy ez meg is teendi a maga jó hatását. Csak hogy addig is működni kell. A fenn ígért adatok a következők : 1. Magyarországi városok. 1. Baján az ellenzék jelöltje Tóth Kálmán. 2. Esztergomban a jobboldali követje­lölt Pissuth István, az ellenzéki Kollár Antal eddigi képviselő. 3. Győrben a jobboldal Kautz Gyulát, az ellenzék pedig két jelöltet lép­tetett fel: Peregit és Ivánka Imrét. 4. G­y­u­l­á­n a kormánypárti jelölt Hajóssy Ottó. 5. Pesten a) a belvárosban egyik részről sem emlegetnek még jelöltet; b) a Józsefvárosban a jobboldal ré­széről Steiger Gyula; az ellenzékéről Csernátony Lajos; c) a Terézvárosban a jobboldal két je­löltje : Badocza és dr. Lipthay Béla közt oszlik meg. Az ellenzék jelöltje Jókai Mór; d) a Lipót­városban a kormánypárt Wahrman Mórt léptet­te fel újból. Az ellenzéknek épen tegnap volt szervezkedő gyűlése s a jelölt kitűzését egy, e czélra összehívandó más gyűlésre halasztotta ; e) a Ferenczvárosban a kormánypárt jelöltje Tavaszy Endre, a szélső­baloldalé Vidacs János. 6. Pécsett a szélsőbal jelöltjével, Irányi Dániellel szemben, a jobboldal Tarray Andrást léptette fel. 7. P­o­z­s­o­n­y 2-ik kerületében az ellenzék jelöltje Horn Ede. 8. Szarvason az u. n. „reformpárt“ jelöltje Podmaniczky Fri­gyes br., az ellenzéké Kollár M. 9. Sz­a­thmár- Némethiben szélső baloldali jelölt Kiss János. 10. S­z­e­g­e­d alsó kerületében jobboldali köv. jel. gr. Ráday Gedeon. 11. N­a­g­y-V­áradon Györffy Gyula balközépivel szemben Gyalokay Antal jobboldali a jelölt. II. Az erdélyi városok közül eddigelé csak kettőben tűztek ki követjelölteket: 1­ ör. Szamosujvárott és 2-or Marosvásár­helyt. Előbbiben Lukács Béla és Molnár Antal, mindkettő kormánypárti. Az utóbbiban a kor­mány jelöltje Knöpfler Vilmos, a balközépé Or­bán Balázs, a szélső balé Lázár Ádám. III. Magyarországi megyék és kerü­letek. 1. A­b­a­u­j megye zsadányi kerületében reformpárti jelölt Károlyi Ede gr., ellenzéki Bár­­czy Ödön. 2. B­á­c­s megye a) hódsági kerületé­ben jobboldali jelölt Szemző János, b) a kulai­­ban Kármán Lajos a jobb, Jámbor Pál a balol­dal jelöltje. 3. Baranya megye pécsváradi kerületben Tóvölgyi Titusz sz. baloldalival szem­ben Förster jószágigazgató jobboldali áll. 4. Bihar megye n.­szalontai kerületében Csutak­­ Kálmán a jobbold. jelöltje. 5. Es­ztergom­­ megye köbölkuti vál. kerületében az ellenzéki jelölt Simonffy Kálmán. 6. F­e­h­é­r m. joaák­ ke­rületében Ürményi Pál a jobb, Salamon Lajos a baloldali jelölt. 7. Győr m. a) téti választóke­rületében Goda Béla a jobb, Matkovics János a sz. baloldali jelölt; b) a győrszigetiben Föld­­váry Miklós jobb; c) a piri kerületben Tóth István szintén jobb,­­ Krisztinkovics a szélső baloldal és Enessey Kálmán a balközép jelöltje. 8. Heves m. a) szolnoki vál. kerületében Lip­csey Tamás a jobb-, Makay Imre a bal-, b) a mezőtúriban Csávolszky Lajos szintén a baloldal jelöltje. 9. HotnAm. ipolysághi kerületében Pa­­czolay Jánost léptették fel, mint jobboldalit, s — mint hirlik — egyszersmind „kath. pártit“ is. 10. Már­mar­os m. szigetbi ker.-ben Cziple Zsigmond, az ellenzék részéről kettőt emleget­nek : Szaplonczay Miklóst és Urányi Imrét. 11. Nyitra m. a) privigyei ker.-ben Brogyányi Vincze, b) a szakolczaiban Sebessy József a je­­lölt, mindkettő jobboldali. 12. Pestm. a) da­­basi kerületében a jobboldal jelöltje Madasi Károly, az ellenzéké Halász Bold., és emlegetik még Szilassy Istvánt is , b) a ráczkeveiben Beöthy Lajos ellenzéki. 13. Pozsony m. a) galanthai ker.-ben Bittó Kálmán, b) n.­szombati­­ban Prileszky Tádé, c) a baziniban Szüllő Géza, mind a hárman a jobboldal jelöltjei. 14. So­­­m­ody­ m. a) lengyeltóti ker.-ben a sz. baloldali Clementisz Gáborral gr. Festetics Pál jobboldali, b) a kaposváriban Körmendy Sándor szintén sz. baloldalival Bittó István jobboldali áll szemben, c) a tahiban Zichy Antal, d) a szik­ben Hunyady László gr., e) a csurgóiban Hegedűs József a kormánypárt­ jelöltje; f) a szigetváriban Med­­nyánszky Sándor, a sz.­bal jelöltje; g) a n­­aládi­­ban a kormánypárt részéről Széchenyi Ferencz gr., az ellenzék részéről P.Szathmáry Károly van­nak felléptetve s emlegetik míg szintén ellen­zéki Boronkay Lajost is. 15. Szathmár m.: a) ar.-meggyesi ker.ben Marády Bertalan ;b­) a n. bányaiban Stoll Károly a jobboldal jelöltjei. 16. S­z­e­p­e­s m. sz.-szombati ker.ben Zsedényi Ede a jobb, 17. Temes m. ujaradi ker.ben Fröhlich Gusztáv szintén a jobb, Mosonyi Victor a baloldal jelöltje. 18. Tolnám, a) bonyhádi ker. Perczel Bélát; b) a paksiban Szeniczey Ödönt léptette fel a jobboldal, míg az utóbbi ke­­rületben az ellenzéki jelölt Simoncsics Béla. 19. Vasm. a) romi ker.ben a jobboldal Istóczy Victort, a bal Bárdossy Istvánt; b) a n.-újvári­ban a jobb Ernuszt Sándort és Skopa Sándort, a bal Csehet; c) a felső köriben a jobb Hollán Ernőt; d) a szombathelyiben szintén a jobboldal Horváth Boldizsárt; e) a sárváriban a jobb Radó Kálmánt, a bal gr. Batthányi Elemért; f) a kőszeghi ker.ben a jobb Faik Miksát; g) a körmendiben a jobboldal Naszluhácz Lajost és Batthányi József grófot, a baloldal Sibrik Kál­mánt léptette fel; végül h.) a sz. gothárdi ker.­ben Széll Kálmán a jobboldali jelölt; 20. Z­a­l­a­m. a.) n. kanizsai ker.-ben Csengery Antal; b.) a keszthelyiben. Tolnay Károly ; c.) a letenyei­­ben Királyi Pál­ a kormánypárt jelöltjei; d.) a tapolczaiban Kerkápoly Károly pénzügyérrel — Hegedűs Sándor; e.) aa alsó­lendvaiban Mol­nár Pál szintén jobboldalival — Remete Géza ellenzéki j­elöltek állnak szemközt. 21.,Z­e­m­p­l­én m. a.) s. a. újhelyi ker.-ben Andrássy Aladár gr. a jobb, Matolay Etele a bal; b.) a megyaszóiban Harkányi Károly a jobb, Sissáry Gyula és Si­­may Ödön a bal; a) a n. mihályiban Kazinczy István a jobb, Kossuth Mihály a bal; d.) a tere­­besiben Molnár István és Vladár Ervin a jobb, Pajzsos Andor a bal; e) a mádiban Zalay István és Vecsei Oláh Károly a jobb, Mezőssy László a baloldal jelöltjei. IV. Erdélyi megyék és székek. 1. Dobokam. a) alsó kerületében Simó Lajos, b) a felsőben Bánffy Dezső br.; 2. Három­szék kézdi orbai ker.-ben Bakcsi Ferencz; 3. H­u­n­y­a­d m. a) hátszegi kerületében Mara Lő­­rincz, b) a marosvidékiben Makray László; 4. Marosszéken pedig Bereczky Sándor és Pataky Miklós az ellenzék jelöltjei. Ennyit az eddig fölmerült s hírlapokban kö­zölt hírek és adatok nyomán. Igyekezni fogunk ezután is a választó­polgárok s olvasóink tájé­kozására ily módon összeállítni a választási mozzanatok eredményeit. E czélból ismételten felkérjük t. elvbarátainkat, hogy velünk minden, e tárgyra vonatkozó mozgalmakat és adatokat közölni szíveskedjenek. A „HON* TABCZÁXA. tanító képezdék reformja. Irtvánffy István : Jelentés a székely­ke-­i állami tanitóképezde első azaz 1870/71 tan- Ezzel kapcsolatosan : Emlékirat a magy­ar állami tanitóképezdék reformja ügyében. A mi növendékek segélyegyletének és önképző­tának javára. Pest 1872. Aigner Lajos, 106­1. Ára 60 ki.) . A.) Fejlődésben levő tanügyünk megbi­­s­előbbre vitelére alig van valami szűkéé ) teendőnk, mint a létező ismerete. S vall­­og az igazat, ebben is nagyon hátra állunk, s jelentése hiányos adatokon alapulj s követ­ései nem eléggé objectivak. Rosiis czimtára s a legszerényebb igényeknek felel meg. nn Gyula szorgalmasan gyűjtött adatai nin­­l összeállítva. S éppen a honnan legtöbbet írt, az egyes hatóságok időszaki jelentései im egészen hiányoznak. Egynéhány tan­­elő s még kevesebb képezdei igazgató ta­­rta a nyilvánosság elé adatait s ezek összeál­­ls sok kívánni valót hagy hátra. Legfonto­­s volnának épen a tanitóképezdékről szóló igék, s mégis itt oly közöny uralkodik, s nagy közönségnek még a budaiakról is­­ valami tudomása. Méretes kivételt képez e tekintetben a fen­­tit székely-keresztúri tanitóképezde igaz­­. Épen most megjelent évi jelentése min­­:özöl, a mit csak kívánnunk lehet, sőt ta­­g kissé bőbeszédű is. E jelentésből tudjuk,­­ hazánk messze fekvő intézete, habár még állandó lakhelye nincs s több szükséges eszköze p. a könyvtára igen­ hiányos, virágzó kezdetnek örvend. Kilencz tanár működik ezen intézetben s 67 tanuló nyer kiképeztetést két osztály s a gyakorló iskolában 71 gyermek van. Ezen szá­mok — aránylag a többi képezdékhez — ked­vezőknek mondhatók, valamint az egész vezetés is, a­melyet az igazgató egész őszinteséggel és részletezve ad elő. A növendékek egészségi ál­lapota kül­viszonyok folytán kedvezőtlen, azon­ban a szellemi munkásság igen nagy s a növen­dékek önmagok között egy önképző s egy be­­tegsegélyző egyletet alkottak. E pontos jelentésen kivül különösen érdekessé és fontossá teszik e kis füzetet az igazgató hely­ben szerzett tapasztalatain alapult reformeszméi a tanitóképezdékre nézve általában. A jeles ifjú igazgató, a­ki a német szakirodalomban teljesen otthonos, a hazai tapasztalatokkal egyesíti ezen elméleti tanulmányait s óvatosan, de messzelátó­­lag tervei a nagy reformeszmék megvalósítása felett. A módszertanról alig szól egynéhány sor­ban, de már az igazgatás aránylag csekélyebb fontosságú terén is figyelmet ébresztők indít­ványai. Elsorolom őket röviden s lehetőleg összefog­lalva. A tanítóképezdék czélja mindenekelőtt az ügyért buzgó s lehetőleg széles látkörrel bíró ta­nítók képeztetése. Szomorú társadalmi viszonya­ink és a növendékek szegénysége megkövetelik, hogy ezen tanítóképezdék nemcsak oktató, de segélyt nyujtó és erkölcsileg nevelő intézetek is legyenek. Mind­ez egy szakértő lehetőleg k­öz­­pontosított vezetését igényli. A bennlakó növen­dékek az ő erkölcsi felügyelete és gyámolítása alatt állanak, ő látja el őket tanácsokkal magán­tanulmá­nyaikban, szétkü­ldi őket évenkint leg­alább egyszer tapasztalat végett utazásokra. A szellemi mul­a és folytonos összeköttetés meg­követeli, hogy a szünidők gyakrabban legyenek, de sohasem oly hosszas tartamuak , mint a nyári két havi szakadatlan munkaszünet. Ezen igazgatótanár az igazgatótanács ellenében füg­getlen legyen s a ministeriummal közvetlen érintkezzék. Az intézet többi tanárai, a­kik ve­zetnék a szerző szerint czélszerübben berende­zendő póttanfolyamokat is, szoros egybeköttetés­­be lépnének egymással s a rokon intézetek ta­náraival irodalmi s társulati uton, hogy igy ta­pasztalataikat kölcsönösen kicserélhessék. Maga az intézet tekintettel a jelenleg képezdéinkbe lépő növendékek hiányos előismeretére, négy évi tanfolyamból álljon s ebben a tanítási mód­szer is egészen az­­ érzelmi fokoknak megfelelő legyen, de úgy, hogy a gyakorlati elem minden­kor kiemelkedjék, s igy p. a szépírás tanításával a könyvvitel alkalmazása is elsajátittassék s óvakodni kell attól, hogy az alaposság kedvéért mindjárt kezdetben a bölcsészeti tantárgyakra fektessenek súlyt. Nem a miként ? a főkérdés, hanem a mi ? azaz az anyag, melyen építjük az elméleti módszereket. Gyertyánffy tehát, mint e pár sorból is meg­látszik, teljesen realista és tisztán a gyakorlati élethez ragaszkodó paedagog. Mennyiben ve­zették félre ítéletét a szomorú tapasztalatok egyes tételeknél, midőn p. a bennlakásról, az igazgató csaknem absolutisticus hatalmáról szól ? — azt nem akarom fejtegetni, de, szomorúan bár, be kell vallanom, hogy a gyakorlati kivi­telre nézve én is az ő pártján vagyok, habár csaknem gyermek­korom óta máig ijesztő rém­ként áll előttem a szomorú kolostori élet képe. Abban az jegyben különbözünk, hogy én azt nem­­ akarnám kötelezőnek kimondatni s mindenek­­ felett óhajtom, hogy csak átmeneti álláspont­­ legyen. Bármily kedves is az oly zsarnok, mit a­­ buzgó szerző önmaga után rajzol, az egyéni jel­lem önálló kifejlődése mulhatlanul szenvedni fog alatta. É.en ily merésznek látom azon kö­vetelést is, hogy a tanítás tisztán objectiv le­gyen, hogy — mint szerző követeli — az egyes tantárgyak tanításának módszere tisztán csak a neveléstanban adassék elő. S talán még ez is igazolva van abstract okoskodásokra nem haj­landó növendékeinkre nézve s ha nem is, méltó tárgy a gondolkozásra. E reformeszméknek azonban még nagyobb je­lentőségük is van, nem magukban az egyes indít­ványokban, hanem azoknak irányában van az új, a feltűnő. Gy. nem a német eszméket akarja nálunk meghonosítani, mint a legtöbben, nem is tisztán a józan észre és az úgynevezett gyakor­lati életre hivatkozik, mint néhány régi tudósunk, hanem a kettőt jól ismerve, szerényen csak az első lépéseket tűzi ki, a­melyen jelen szerkeze­tünk s társadalmi viszonyaink alapján halad­nunk kell. S ezen irány a mi nevelés­tanunkban egészen uj és figyelmet gerjesztő. A szerző egyes fentebb vázlott javaslataiban úgy tűnik fel,mintha épen a neveléstani orthodoxiának, a szűk lát­­körre szorített tekintély­követésnek volna apos­tola, különösen a növendékek irányában, gya­korlatilag épen ellenkezőt tesz. Az ifjú növendé­keket utaztatja, olvastat velők, a képezdei taná­rokat felszólítja szorosabb egyesülésre, eszme­cserére, a képezdei könyvtárakra minden más­nál nagyobb súlyt fektet, s különösen az ifjúság társulási törekvéseit nagy gonddal ápolja. — A­­z#r*ő — igen természetesen — mindenütt tény­leges viszonyainkat s a kormány által kiadott szervezetet hasonlítja össze s tényleg csak ezeket látszik reformálni, de az általános el­terjedt előítéleteknek merész megtámadásával, a­mit szépen tanúsítanak kül. a gyakorlati is­kola vezetőjéről, a bennlakásról és szünidőkről írt fejezetei. A szerző reformtervezete ezen reális és merész irányban az egyedül biztos s örömmel üdvözölhetjük őt. Ezen az uton lehet csak lassan bár, de bizto­san radicális javítást érnünk el, s ha valósul az, a­mit szerző óhajt, hogy a tanító képezdék veze­tői szorosabb szellemi eszmecserét hoznak létre, ha csak ezen egy példa láttára, minél többen hason irányú fejtegetésekkel, s gondolkodva itt évi jelentéssel lépnének fel, már ez elegendő alap volna egy józan gyakorlati elveken alapuló paedagogia létesüléséhez. Lélektani, s történeti adatokat kell először összegyűjtenünk, s csak akkor fogjuk látni, mily nagy az eltérés a mi neveléstani módszerünk, s a németé között, da­czára, hogy czélunk egy és ugyanaz : a gyer­meknek emberré neveltetése. Ezen egy pont az, a­miért e művet különösen ajánlani merem. A reformeszmék, melyeket elő­sorol, a dolog természeténél fogva nem hatol­nak egészen a mélybe, nem ölelik keresztül az egész tárgyat; évi jelentése — eltekintve bőbe­szédűségétől is — sokkal kevésbé érdekelheti a politikai lapok közönségét. E mű bővebb ismer­tetése tisztán szakközlönybe való, s azok figyel­mét fel is hívjuk reá, — minekünk hivatásunk leend majd annak idején, ha a tanítóképezdék reformja lesz napirenden, a nézetek egynéme­­lyikét is felemlíteni. Most csak mint a külforrá­­sok egyik szerény gyűjtőjét, mint egy önálló tö­rekvés jelét, emeltük azt ki.

Next