A Hon, 1872. szeptember (10. évfolyam, 201-225. szám)

1872-09-12 / 210. szám

hatályokban, s várva vártuk, mit foglal ,pndíg bölcsen ez újítás támogatására felhozni? És a beszéd tartalma az volt: „úgy sem fogjuk egymást meggyőzni — szavazzunk“ ! Hasonló volt “az eljárás a megyék rendezésénél, a választási cen­zusnál stb. A parlamenti egyezményeknek még ro­­ssabb sorsuk van nálunk. Például soha­sem lett volna parlamenti egyezmények­nek nagyobb helye és ideje, mint az el­múlt országgyűlés végtárgyalásainál. Az ellenzék el is követett mindent, hogy bármi egyezményt hozzon létre , késznek nyilatkozott érdemleges engedmények tételére, a kormány pedig — ekkor már saját vezére ellenére is — az egyezmé­nyekről hallani sem akart; mindent nya­kasan visszautasított s az országra nézve,­ás által egy hónapot veszített el. E napok hasonló, de jóval nagysze­rűbb tüneményt láttatnak. Az ország egyik legnagyobb és tekin­télyesebb fiának, egy mély érzésű hazafi­nak keblében, a lezajlott választások al­kalmából kételyek támadnak Fölteszi a kérdést, ha nem nagyobb-e e pártviszály­ból keletkezhetett veszély, mint az, ha az ország két tekintélyes pártja bizonyos te­­kinteében közeledést kisértene meg? Ag­­géb­­it elmondja elvtársai előtt, kik tisz­telettel hallgatják meg vezérük szavait s kételyei daczára, vezérzászlója alatt ma­radnak. Minden mélyen érző hazafi jelzi, hogy a nyilatkozat valódi történelmi ese­mény ez ország életében, mely­nek nagy következményei elmaradhatla­­nok. A vezér maga vállalkozik itt a par­­lamenták­ szerepére. És a viszonzás ? Nyomorult kicsinyke­dés a választások körül, merev vissza­­utad­áss tizedrendű, semmit sem veszélyez­tet» kérdésekben is. Mi szóljunk ezek után a magyar par­lamenti többség méltány­érzetéről? Minő előzményt állapít meg saját kisebbsége esetére ? Van-e a parlamentnek oly bizottsága, h nyvétje, küldöttsége, hol a többség csak arányát is számba venné a kisebbségnek? Sehol és soha! így bizony nem fogunk Magyarorszá­gon jövőt ígérő parlamentáris életet al­kotni. Ha azt mi rész van máshol, ma­jomként utánozzuk, a jó elfogadásától pe­dig intézünk, akkor lehet itt valami félig absolutisticus, félig dynasticus hybrida, mely mellett jól érzik magukat a hata­lomra jutottak, — de valódi parlamenti alkotmány soha! P. Szathmáry Károly: Vegyes apróságok. A. hás hivatalnokaira történt tegnapi szava­zás alkalmival többen kaptak n. n. hulladék­­ávazatokat, a­mi nagy megtiszteltetés, így a többi közt gr. Lónyay Menyhért minisz­­terelnök úr is kapott a háznagyságra egy sza­vazatot. Miután pedig háznagy csak szép ember le­het . Lónyay nem tekintheti e szavazatot czél­­ziónak házmanipulationális talentumára, ha­nem passzán szépségének hozott hódolatnak. Annyi értéke van, mint egy virágbokrétának, — de már — annyi nincs, mint egy karperecz­­nek. Egyszerűen csak azt jelenti, hogy „szeret A mai „Reform“ nagyon örül, hogy egy hiva­talnokot elcsaptak, mert a miniszter ellen irt. Hja, édes „Reform,“ azt már megértük több­­ször is, hogy a ki a miniszter e­ll­e­n irt, a hiva­talból kicseppent, de azt nem tapasztaltuk, hogy a ki a miniszter mellett ir, a hivatalba min­dig bejutott volna. Azért hát mérsékelje örömét. * A „Reform“ szörnyülködését az korbácsolja fel olyannyira, hogy elképzeli: hát ha az a mi­­n ist­eri hivatalnok azt a kormányszidó articulust pláne ministenalis tollal, ministeri kalamárisból és olyan papirosra irta, a­melynek a tetejére oda volt nyomtatva: „Magyar királyi ministerium.* Aztán talán maga a minister pecsétnyomójával zárta le s a ministeri hivatalszolgától küldte el a nyomdába. Biz ezek aztán nagyon súlyosító körülmé­nyek. Saját fegyvereivel verni meg valakit ! * "Íöy jobboldali lap felemlítvén, hogy Bittó Istvá­ns az abrudbányai mandátumról lemondott, igy kiált fel: ‘„Vájná Abrudbánya Bartal Györgyöt vagy Királyi Pált tűzné zászló­jár­a.“ Mi a kör­bát mit vétettek neki ezek az urak, hogy karóba akarja huzatni ? "‘Poßner, a híres toll­aim jelenti, hogy kész már az­­ alb­um, a­mit Szlávy ministernek át fognak élni. Minden egyes alkatrészét magyar iparosok csinálták. Vájjon nem Bécsben-e? miután tudjuk, hogy Pozner úr gyenge oldala idegen tollakkal ékes­kedni. ”A múlt télen tele voltak az újságok Lónyay szodálator megmenekülésével egy vasúti össze­ütközés alkalmából. Most Pozsony és Bécs közt siklott ki egy vonat, melyen több utas megsérült. Az épen e vonaton utazó Lévay úrnak semmi baja sem lett. Azután ott van a 30 milliós vasúti kölcsön, melybe őket nyakig áztatta a „Reform“ s mégis kigázoltak belőle. Sajátságos, hogy ezek az urak oly kitűnő bri­vourral ki tudnak kerülni mindenféle vasúti sze­­rencsétlenségeket. Országgyűlési tudósítás, Pest, sept. 11. A képviselőház ma állandó bizottságait vá­lasztotta meg, azután pedig az osztályok alakul­at — sorshúzás útján — meg. Az ülés menete különben teljesen érdektelen volt; legfölebb az osztályok alakulásakor fokozódott az érdeklődés midőn egy-egy osztályba tömegesebben sorolód­ván ellenzéki tagok, az ellenzéknek valamely osztályban többségre jutását várta vagy félte pártállás szerint a ház. Hogy a bizottságokban lehető kevéssé legyenek méltányolva az ellen­zék jogos igényei, arról a Deákkör szavazó­c­é­­dulái gondoskodtak. A pénzügyi bizottságba két, a vasúti bizottságba (tizenöt közül) egyetlenegy ellenzéki képviselőt vett föl a deákpárti lojalitás. A szavazás eredményét a holnapi ülésben fogják kihirdetni, s mi ezzel egyidejűleg közlendjük azon listákat is, a­me­lyekre a baloldal szavazott. Az osztályok miként megalakulását alább ta­lálja az olvasó. Itt csak azt tartjuk szükségesnek constatálni, mily számarányban van az osztá­lyokban az ellenzék képviselve. Az I. osztályban 15, a II-ban 18, a Ill-ban 16, IV-ben 15, V-ben 19, Vl-ban 12, Vll-ben 19, VlII-ban 18, IX ben 10 az ellenzéki képviselők száma. Az osztályok némelyikében e számarány olyan, hogy a re­formpárt, mely szeret kérkedni pártfölöttiségé­­vel, adhatja egyik vagy másik résznek a több­séget. Csakhogy félő, hogy a „reform“-párt e hatalmának és a reform irány veendi legkeve­sebb hasznát. A képviselőház 7. ülése, sept. 11-én. Elnök : Bittó István; jegyzők : Szél Kál­mán és K­i­s­s Miklós. A kormány részéről jelen vannak Lónyay, Tóth, Trefort és Panner. A jegyzőkönyv azon része, mely a korelnök elnöklete alatt folyt, Hedry Ernő körjegyző, a többi Széll Kálmán jegyző által — felolvastat­ván hitelesíttetik. Elnök jelenti, hogy tegnap óta s részben már az osztályok működésének befejezése után, következő hét rendbeli megbízó levél nyujtatott be: Dékáni Károly, Beszterczebánya Buttyán László Nyires, Csáky Tivadar gr. Lőcse, Mári­­ácsy Béla Szászsebesszék, Groisz Gusztáv szin­tén Szászsebesszék, Szilágyi István Mármaros m. Ökörmező kerület, Miletics Szvetozár Torontál m. Basahidi kerületből. E két megbízó levél a szabályok értelmében az állandó igazoló bizottsághoz tétetik át. Továbbá jelenti, hogy Trefort Ágoston Sopron városa megbizó levelét letévén, Sopron városa új képviselőválasztás eszközlésére az elnökség ál­tal fel fog szólíttatni. Szapáry Gyula gr. nyitra­­megyei vágujhelyi képviselő állásáról szintén lemondván, e megye központi bizottsága szintén fel fog szólittatni az új képviselőválasztásra. Ezután a tegnap meghatározott napirend sze­rint az állandó bizottságok választatnak meg, és pedig először a bíráló bizottságok tagjaira, az­után a kérvényt-, a gazdasági-, naplóbíráló és számvizsgáló bizottságokra adatnak be a sza­vazatok. E szavazás befejezése után szavaz a ház a mentelmi, a pénzügyi és vasúti bizottságokra. A szavazás eredménye holnap fog kihirdettetni. Bittó István elnök emlékezteti a házat múlt­kori abbeli határozatára, hogy a delegátiót ösz­­szehivó királyi leirat a ház megalakulása után fog felolvastatni. Erre Széll Kálmán jegyző felolvassa a le­iratot, mely ki fog nyomatni és szétosztatni, s egyszersmind a holnapi ülés napirendjére tűzetik. Ezután elnök indítványára foganatba vétetik az osztályok kisorsolása, Nikolics Sándor rövid felszólalása után, ki a c) alá sorozott képviselő­ket nem tartja az osztályokba beosztandóknak. Az osztályok a sorsolás útján következőleg ala­kultak meg: I. osztály: Kemény István b , Kegl György, Horváth Elek, Degenfeld Lajos gr., Eszterházy István gr., Kemény Kálmán b., Kubinyi Árpád, Buday Sándor, Muzslay Sándor, Karácsonyi Guidó gr., Várady Gábor, Wodianer Béla, Ló­nyay Menyhért gr, Majthényi Bálint, Szemző János, Tolnay Károly, Trauschenfels Emil, Be­­niczky Gyula, Vályi János, Ráday Gedeon gr., Hegedűs János, Szombathelyi Győző, Vidniczkay József, Földvári Mihály, Dániel Béla, Mange­­sius Károly, Ürményi Miksa, Papp György, Lé­­sv­ay Lajos, Lukács Béla, Szlávy József, Szir­­may Ödön, Nedeczky István, Beöthy Ákos, Vaj­da János, Bujanovits Sándor, Tassy Miklós, Hets Károly, Kosztolányi Károly, Majoros Ist­ván, Kautz Gyula, Tisza László, Bothos Kálmán. II. o­s­z­t­á­l­y: Schreiber Frigyes, Zeyk Ká­roly, Pissuth István, Somsich Pál, Urbanovszky Ernő, Halassy Gyula, Szomjas József, Szögyény László, Éder Ferencz, Csengery Antal, Beöthy Allgernon, Berchtold Arthur, Lónyay József, Horánszky Nándor, Divald Adolf, Kozma Part­­hon, Házmán Ferencz, Oláh Miklós, Erkővy Adolf, Zichy Manó­­r, Simoncsics Béla, Sréter Lajos, Wahrmann Mór, Maximovits Miklós,­­Szat­­máry Miklós, P. Szathmáry Károly, Huszár Imre Dániel Ernő, Vizsoly Gusztáv, Schuller József, Berényi Ferencz gr., Hoffmann Pál, Ivánka Zsig­­mond, Bogyó Sándor, Molnár György, Simonffy Kálmán, Ragályi István, Kassay Ignácz, Kardos Kálmán, Földváry János, Ocskay István, Karas­­siay István, Ghyczy Dénes. III. Osztály: Keglevich Gábor gr., Holl­­ebard Ferencz, Horváth Sándor, Horváth Mi­hály, Schmausz Endre, Steiger Gyula, Matolay Etele, Matuska Péter, Prileszky Tádé, Tormánsy Mihály, Dálnoky Barna, Ragályi Gyula, Szap­­lonczay Miklós, Csotta János, Makray László, Haller Ferencz gr., Fillenbaum Ferencz b., Kál­­noky Pál gr., Kállay Ödön, Domahidy István, Császár Bálint, Nikolics Sándor, Mednyánszky Dénes b., Balogh János, Éber Nándor, Dedinsz­­ky József, Máttyas Arisztid, Szmrecsányi Lász­ló, Csiky Sándor, Apponyi Albert gr., Nehre­­beczky Sándor, Szilvay Károly, Luksich Bódog, Popescu Elek, Szentpály Jenő, Széll Kálmán, Gidófalvi Albert, Kemény Mihály, Taray Endre, Karuch József, Horváth Döme, Matkovich Ti­vadar. IV. osztály: Nemes Péter, Jókai Mór, Jr­annovics György, Fabricius Károly,­­Cserná­­tony Lajos, Csillag László, Popovits Jenő, Leh­­­oczky Egyed, Pécsy Jenő, Molnár Pál, Máday Lajos, Sachsenheim Albert, Radocza János, Zse­­d­ényi Ede, Boer Antal, Földváry Miklós, Fre­lich Gusztáv, Kvassay László, Vidacs János, Pauler Tivadar, Mocsonyi Antal, Varró Sámuel, Lukács Béla, Gaál Mihály, Mihályi Péter, Mada­rász József, Ujváry Lajos, Elek Gábor, Máriássy Kálmán, Irányi Dániel, Raczky Antal, Csaba Gyula, Batta Andor, Csáky Gyula gr., Cseme­­ghy Károly, Rátonyi János, Bohus Zsigmond, Varga Károly, Dániel Pál, Szapáry Géza gr., Lükő Géza, Beliczay Rudolf. V. osztály: Hunkár Mihály, Bobory Ká­roly, Eőry Jenő, Major Pál, Podmaniczky Fri­gyes b., Giczey Samu, Gáspár András, Galgó­­czy Sándor, Horváth Károly, Tarnóczy Béla, Dulovits Ernő, Szeniczey Ödön, Beniczky Ödön, Szende Béla, Degré Alajos, Bocsánszky Adolf, Kállay Ákos, Gulner Gyula, Vécsey József b., Duka Ferencz, Kazinczy István, Zmeskál Mi­hály, Zmeskál Zsigmond, Körmendy Sándor, Radó Kálmán, Senyey József, Justh József, Dé­­kány Gusztáv, Nagy György, Jurka Basil, Far­kas Elek, Takács Lajos, Vécsey Tamás, Vécsey Oláh Károly, Keresztes István, Szinyey Pál dr. Kiss Miklós (zólyomi) Korizmics László, Molnár Antal, Lejtényi György, Milkovics Zsigmond, Festetich Pál gr. VI. o­s­z­t­á­l­y : Zichy Antal, Kiss Lajos, Tisza Kálmán, Just Kálmán, Palkovics Károly, Do­­bay Antal, Onosy Mátyás, Fest Imre, László Imre, Istóczy Győző, Hammersberg Jenő, Bara­­nyi Ágoston, Lónyay János, Semsey Albert, Ma­­tics János, Dörr Samu, Fáik Miksa, Cséry Lajos, Lipthay Béla, K. Ottlik Géza, Szabadhegyi Antal, Bárczay József, Ranicher Jakab, Szilágyi Dezső, Kovács László, Kuhinka István, Wächter Fri­gyes, Madas Károly, Molnár Aladár, Gubody Sándor, Kozmán János, Vojnics Barnabás, Eitel Frigyes, Bazsó Lipót, Tisza Lajos, Molnár István, Bittó Béni, Tavaszy Endre, Éder István, Szent­­imrey Elek, Gorove István, Csernovits Péter, Deáki Lajos, Horváth Boldizsár, Stanescu Im­re, Hodossin József, Brezovay László, Szilády Áron, Pólya József, Jendrassik Miksa, Tóth Jó­zsef,Máriássy Endre, Ghyczy Kálmán, Hunyady László gr., Simonyi Ernő, Simonyi Lajos b., Bogdán Vincze, Szapáry Gyula gr., Barcsay Ákos, Petrik Gyula, Tarnóczy Gusztáv, Remete Géza, Kiss Miklós (kecskeméti), Torma Károly, Helfy Ignácz, Pulszky Ferencz, Pulszky Ágost, Forgách Antal gr., Péchy Manó gr. IX. osztály: Hollón Ernő, Radvánszky Károly, Szluha Benedek, Deák Ferencz, Dőry József,Bánffy György, Salamon Lajos, Szentmik­­lóssy Pál, Harkányi Károly, Jank­sáry Sándor, Péchy Tamás, Czóbel Albert, Csiky István, Mo­csonyi Sándor, Horváth Lajos, Batthyány Zsig­mond gr. Bömb­es Gyula, Román Sándor, Ru­dics József br., Sáry Miklós, Wodianer Albert br., Sipos Orbán, Siskovits Tamás, Toszt Gyula, Dimitrievits Milos, Benes Döme, Kasper Mihály, Buday Sándor, Paczolay János, Jankovits Mik­lós, Janicsáry Szilárd, Szitányi Bernát, Berényi Zsigmond dr., Brennerberg Mór, Kapp Gusztáv, Buzinkay Pál, Hedry Ernő, Bornea Zsigmond, Szakáll Antal, Ernuszt Sándor, Lipovniczky Sándor, Gáll József. A horvát képviselők az osztályokba a követ­kezőleg osztottak be: I. osztályba Joanovits Branko, Mrazavits Má­tyás, Pejacsevics Péter gr. II. o­s­z­t­á­l­y Horvát Péter,­­Rogulics János, Jellasics Gyula. III. osztály Horvát Mirko, Modics László, Miskatovics József. IV. o­s­z­t­á­l­y Puszt Dragutin, Mihályovics Dragutin, Voncina Iván. V. o­s­z­t­á­l­y Kiss Gábor, Khuen Henrik gr. Krestics Miklós. VI. o­s­z­t­á­l­y Prandau Guszt. b. Lábas Antal Kraljevics Benő. VII. osztály. Zivkovics János, Krosnya­­vics Mirko, Turkovics János. VIII. osztály. Erk­e Ignácz, Erdődy Rudolf gróf, Muszler József. IX. o­s­z­t­á­l­y. Jakits Antal, Tomborei Iván-Az osztályok névjegyzéke ki fog nyomatni, s az osztályok holnapután jönnek össze alakulás végett. Ülés vége egy óra után. Legközelebbi ülés holnap lesz. Napirend: A mai szavazatok eredményeinek kihirdetése, a bíráló bizottsági tagok fölesketése, továbbá kérvényeknek és a kifogásolt jegyzőkönyveknek kisorsolás útján a bíráló bizottságok közti ki­osztása. Végre pedig tárgyalása az imént felol­vasott legfelsőbb leiratnak a delegátiok összehí­vására vonatkozólag, orosz czáv­al, a császárné pedig Ferencz József ő felségével utazott Potsdamig. D. u. 5 órakor Glinikében, 6 órakor pedig Babelsberg kastély­ban voltak a magas vendégek, a­hol pozsonnáztak Este a b­eázás a porosz koronaörökösnél volt, az uj palotában, kinek gyönyörű kertje tündér­­fényben úszott. Az időtöltés itt Potsdamban a koronaörökös­­nél méltán nevezhető az összes ünnepélyességek fénypontjának. A kertben ezer meg ezer csil­lár,lámpa és kanócz égett. A kert közepén szökő­kút, melynek vize a mesterségesen alkalmazott világítás mellett majd olvasztott aranynak, majd folyó tűznek nézett ki. A fák lombozata között égő lámpák mint igaz gyöngyök ragyogtak. A különböző szobrok és csoportozatok oly nagysze­rűen néztek ki, hogy keleti tündér­mesére kel­lett gondolni. Szóval e kert kinézése leírhatatlan s hogy mégis megközelíthető legyen a nagysze­rűség, elég legyen annyit megjegyezni, hogy csak a gyújtásra 750 katona volt kirendelve. Az óriási nagy takarodó alkalmával, mint a „Volkszig“ írja,számos ember veszté életét a­ rop­­pant tolongásban s még többen sebesültek meg. Egy terült szekér, melyen 16 ember ült s mely a tolongás közé szorult, a szó teljes értelmében összenyomatott s a rajta levő emberek lehempe­regvén alig néhány menthető meg életét. A nagy zavart és veszélyt még tetézték a rendőrségi lo­vas legények kik épen a rend helyreállitása vé­gett ugrottak a tömeg közé. A császárok találkozása. September hó 8-án déli 1­2 órakor tartatott meg a három császár és a Berlinben levő más magas vendégek részéről a séta kocsizás a zoológiai kertben mintegy 20 udvari kocsin. Ez alkalommal a kertben legalább is 15,000 ember volt egybegyűlve. Az igazgatóság kifeszített sinórokkal jelölte ki az utat, melyen a kocsisornak haladnia kell; zsinórokon kívül foglalt helyet a tömérdek nép, öreg, fiatal, férfi, nő, idegen és belföldi egyaránt mindenféle osztályból. A kert belsejében egy orosz, német és osztrák lobogóval díszített diszkapu emel­kedett. Az uralkodókat Bodinus igazgató fogadó­s megjelenésekkor a katonai zenekar rákezdte az osztrák hymnust, az ott jelen voltak pe­dig élénk ujongásokkal, kalap és zsebkendő lo­­bogtatásokkal fejezék ki örömüket. Az első két fogatú nyílt kocsiban a német uralkodó az osztrák császárral, a második négy fogatúban a császárné az orosz czárral ült; a harmadikban a waimari nagyherczeg a badeni nagyherczegnővel; a következőben a porosz trónörökös az orosz trónörökössel stb. Miutá­n egyet-mást megnézegettek, s teljes megelégedé­süket fejezték ki a kert berendezésével s miután az ott levő jeles vendéglőben söröztek, éljenzé­sek közt távoztak. A három külügyér nem vett részt e sétakocsi­­zásban. Ugyane napon d. u. 3 órakor Potsdam­­b­a rándultak ki az uralkodók külön vonattal. Vilmos császár Ferencz Józseffel, az orosz czár a császárnéval utazott. Azonban Sanssoucinál csere történt, a­mennyiben Vilmos császár az Pest város közgyűlése September 11-én. A gyűlést Gyöngyössy h. főpolgármester nyit­ja meg. Tavaszy Endre interpellálja a főpolgármes­tert, van e tudomása arról, hogy a vízvezetékből nyert víz, jelenleg az egész városban teljesen élvez­etlen s mi intézkedések tétettek e súlyos és a közegészséget rontó baj elhárítására ? — A főpolgármester azt válaszolja, hogy a vízvezeté­ki csövek tisztítását tegnap már elrendelte. A köz­gyűlés a választ tudomásul veszi, Tavaszy pe­dig kinyilatkoztatja, hogy ez ügyben a vízveze­téki bizottmánynál sürgős, és szigorú vizsgála­tot s a mulasztók megbüntetését fogja kérni. Weisz Bernát indítványt tesz az iránt, hogy eltérőleg a tanügyi bizottmánynak a közgyűlés által már elfogadott javaslatától a reáltanodába járni akaró ferenczvárosi ifjúság ne csupán a józsefvárosi alreáltanodára szoríttassék, hanem szabad választására hagyassák a tanulónak ma­gát akár bel, akár a józsefvárosi főreáltanodába beírathatni. — Elfogadtatik. Napirenden van a tanügyi bizottmány és ta­nács előterjesztésének folytatólagos tárgyalása egy városi könyvtár felállí­t­á­s­a iránt. A városi könyvtár felállítása kimondatik, annak ideiglenes elhelyezésé­hez szükséges helyiség kipuhatolásával a tanács bizatik meg, a könyvtár állandó elhelyezésére Toldy Ferencz elnöklete alatt Királyi Pál, Stei­ger, Ballagi, Simon és többen küldetnek ki; a személyzet létszámának szervezése a szervező bizottmányra bízatott. T­alácsy Sándor mérnök a város átnézeti tér­képét elkészítvén, azt a városnak megvétel czéljából felajánlotta, miután az ajánlat megbí­­rálására kiküldött bizottmány azt elfogadható­nak tartja, a közgyűlés tekintettel arra, hogy e térképre a város minden lakosának szüksége van, hogy e térkép — melyet magyar mérnök készített,s melynek csínyre, pontosságra,szépség­­re Európában párja nincs, s mely valódi remek­mű — e térképet 21 szavazattöbbséggel 18 ellen megvétetni rendeli. kölönfélés. — Panier cultus­ ministerségéhez. Pozsonyban jelenleg az ágostaiak egyházközsége tartja gyűléseit. Ez egyházgyülésben tegnapelőtt nagy zajt ütött Pauler volt cultus­miniszter egy rendelete. Ezen rendeletben „meghagyatik,“ hogy a nagyszombati plébános egy általa jogta­lanul megkeresztelt gyermek anyakönyvi kivo­natát az evang. lelkésznek küldje át az anya­­könyvbe való bevezetés végett, míg ellenben Türk jezsuita, ki egy közös házasságot anélkül, hogy az evangélikus vőlegény lelkésze által ki­­hirdettetett volna, megáldott s egy evangélikus egyént a katholikus egyház­ kebelébe fölvett a nélkül, hogy ez a törvényszerű kétszeri bejelen­tést volt lelkészénél eszközölte volna, egyszerűen szelíden megintetett, hogy a jövőben többé ilyet ne tegyen, pedig a feliratban szigorú megfenyí­­tés van sürgetve. Miután hangsúlyoztatott, hogy ily elintézéssel megelégedni nem lehet, mert a törvény áthágója nem csak hogy meg nem fe­­nyittetik, de a jövőre nézve védelem sem nyuj­­tatik hasonló eljárás ellen , miután hangsúlyoz­tatok hogy a jezsuita­ rendnek Magyarország­ban való tartózkodása törvénytelen ; elhatároz­tatott a fönforgó törvénysértéseknek az okt. hó 6-dikán Pesten tartandó főegyházi conventus elé terjesztése s erélyes intézkedések sürgetése.­­ A váczi úti boulevardon teg­nap óta közlekednek a közúti vasút kocsijai az új sinvonalon, mely a terézvárosi oldalon kije­löltetett. Ma éjjel teljesen elkészülnek a sínvo­­nal áthelyezésével. Az építkezés az új utczától a deaktérig már annyira haladt, hogy csak a sínközök kikövezése van hátra. — Kaposvár plébánosával ugyan­csak meggyűlt a haja a kaposváriaknak. Ez az, kinek illetéktelen stólópénz szedései annyira mentek, hogy a város kénytelen volt egy bizott­ságot küldeni ki, mely a fényálladék földerítése és megállapítása után most a plébános elmozdí­tását kéri, ezen fölül is mindent elkövet, hogy hírhedtség dolgában túlszárnyalja azon német­­országi „hivataltársait,a­kikről a legutóbbi időkben annyit beszélt a fáma. A „Független Somogy“ a plébános úr legutóbbi „stickii“-jéről (a­hogy azt a vidéken nevezik) a következőket írja: A napokban az itteni közigazgatási szol­­gabiró, a plébános úr egyszerű levelére, egy ka­posvári jó családbeli polgár leányért fegyveres pandúrt küldött, hogy őt a paphoz kisérje el. A dolog érdeme abból áll, hogy a leány menyasz­­szony volt s vőlegénye az esketés napján róla lemondván, a plébános úr, nem tudjuk minő jogon s mi czélból, a rutai otthagyott leányt benevolizálni, vagy tán isten bocsás bű­neit — gyóntatni mindenáron maga elé idézni akarta. A pandúr azután csakugyan el­­kényszeritette a plébánoshoz a nőt, de a nő elő­vigyázatos volt — s nem ment egyedül, hanem magával vitt egy tanút, egy rokonát. A tiszte­lendő ur felbőszült s jónak látta még azt is, hogy e tanút e beavatkozás miatt a legvastagabb és durvább goromb.­ságokkal illesse. — Tán al­kalmatlan volt a tanú, teszi hozzá a nevezett lap, melyből e közleményünket merítjük. Mi azonban a magunk részéről az iránt tiltakozunk erősen, hogy ily czélra a megye hatósága és közegei eszközül szolgáljanak. A kaposvári szol­­gabíró ily esetekben elfeledhetné azokat a szí­vességeket, miket képviselőjelölt korában Ka­posvár plébánosa részéről tapasztalt, s többre tarthatná a megye közegeinek tekintélyét, mint hogy ultramontán egyének nem tiszta szeszé­lyeinek eszközeivé aljasitsa őket. — Különös fogadás. Nagy-Kőrös városa már rég készül lelenczházat felállítani, de az adományok igen szűken folynak be. Beretvás földbirtokos leánya Beretvás Borosa k. a. foga­dott tehát egy úrral 10 firtban­t a lelenczház alaptőkéje növelésére, hogy egy megrakott tar­­gonczát a városon át a casino elé tol. Az ur, mint a „P. L.“-nak írják, rá­állt a fogadásra és a kisasszony a napokban nagy közönség kísé­retében végrehajts fogadását. A casino elé ér­kezvén a kisasszony,a kapott 10 frtot azonnal át­adta a lelenczházi bizottságnak. — Gondatlan játék. A Schlick­­féle vasöntödében tegnap egy munkás a régi vasdarabok között egy töltött petárdát vulgo shrepnek­ talált. A munkás e gyilkos eszközt, nem is gondolva annak rettenetes hatására, ki­vitte az udvarra s a töltőlyukra izzó parázst tett, és az explosiót bevárva a közel lévő desz­ka és vasrakás mögé bujt. Perczek múlva a rob­banás iszonyú erővel végbement s a szerte re­pülő vasdarabok közül egy munkást lábán sú­lyosan megsértette. Egy darabja a shrepnelnek a műhelybe is berepült, szerencsére azonban nem okozott bajt. — Egy szökött szerelmes pár­t kisértek e napokban Lugosról Temesvárra s on­nan Versetzre, hol a fiatal s szép leány jómódú szülei laknak. A leány egy Verseczen átutazott czigány zenészbe szeretett belé és azzal szökött meg Lugosra, hol a barna zenész állandóan lakik. — Gyújtás vigyázatlanság­ból. Pest megye Domony községében m­i. 24-én tűz támadt és hat ház,köztük a papnak a lángok martalékául esett. Az összes kárt 14.000 frtra teszik, miből csak 1000 frt volt biztosítva. A vizsgálat kiderítő, hogy egy vigyázatlanságból eldobott gyufa okozta a tüzet. Búzás Pál, a köz­ségi jegyzőnek kocsisa, a csürbe­ pipára gyúj­tott és a gyufát a szalmába dobta; az azonnal lángot fogott és minden törekvés a tüzet elol­tani hiába volt. A törvényszék Búzást tegnap egy évi, közmunkával és hetenkint kétszer böjt­tel súlyosított börtönre ítélte. Új iparvállalat. A dunafejedelemségek, különösen Moldva és Oláhország, évekkel ezelőtt igen jó üzlettelepek voltak a magyar gazdasági eszközök és gépek számára. A krími háború után azonban a francziák, angolok és belgák e­zért is el tudták foglalni és a magyar ipart teljesen kiszorították. Utóbbi időben a külföldi gyár­­munkások hosszas strikolása folytán a Duna­­fejedelemségekben gazdasági eszközökben rop­pant nagy a kéréstét s igy a magyar ipar ismét régi jelentőségére vergődött s jelenleg számos czikkek szállíttatnak ki. Hogy tehát a magyar mezőgazdasági czikkek részére a dunafejede­­lemségekben állandó piacz teremtessék s a ver­senyt a külfölddel ki lehessen tartani. Vidacs János gépgyáros és orsz. képviselő most egy oly részvény­társulat alakításán fárad, mely mezőgaz­dasági eszközök gyártásával és gépek exportá­lásával foglalkoznék. Vidacs az ide vonatkozó kérvényt már beadta a kereskedelmi ministé­­riumhoz, s annak kedvező elintézésére alapos remény van, mert a vállalat felvirágzása bizo­nyosnak tekinthető . A pestbudai nőiparegyleti. hó - -én tartott választmányi ülésében Szabó-Szent­­pály Janka 226 ft 50 krt adott át, mint ala­pítványt a nőipartanoda javára, a­melyet a ne­vezett úrno a szliácsi fürdő vendégek között gyűjtött. A nőipartanoda megnyitására szükséges előkészületek megtételére egy bizottság nevezte­tett ki s egyúttal elhatároztatott, hogy az igaz­gatónői állomásra pályázat fog hirdettetni. Az egylet buzgó tagjai f. hó 21-kén még egy csá­szárfürdői bált akarnak e czélra rendezni. A munkabazárnak Ohm C. C. gépárus úr egy var­rógépet ajándékozott, a­miért az egylet nyilvá­nos köszönetet mond. Egyúttal felhívja az egylet azon tagjait, a­kiknél az aláírási ívek még mindég kinn vannak, hogy azokat az elnöknő­­höz (Sándor­ utcza 10. sz.) a novemberi közgyű­­lés előtt rendezés végett legkésőbb a jövő hó közepéig beküldeni szíveskedjenek.­­ A kőbányai szöllőhegybir­tokosok múlt szombaton tartott ülésükben elhatározták, hogy a szüret f. hó 23-kán fogja kezdetét venni. A­kik ezen megállapodás ellen cselekednek és a szüretet korábban megkezdik 50 frttal fognak büntettetni, s a végrehajtással a mezei kapitány bízatott meg. Ha azonban az idő esős vagy kedvezőtlen lesz, a választmány­nak joga lesz a szüretet korábban is megkezd­hetni. Ugyanezen ülésben elnökné egyhangúlag Barhó Ferencz, alelnökké Gieszngl József, vá­lasztmányi tagokut Vass Károly, Tóth Lajos Lengyel és Drobne választattak meg. Végre el­határoztatott az újhegyen egy felvigyázó alkal­mazása.­­ A himlőjárvány Pesten Halás tiszti főorvos jelentése szerint múlófélben van , a betegülési esetek már igen ritkák. Ez min­denesetre örvendetes. — Uj városi szertár. A gazomé tér közelében a város 60,00 frt köt­ségge egy uj szertárépü­letet fog épiteni, s e végből bi­zottmányt küldött ki, mely a szertár felépítését nézve, tekintettel a városház szükségleteire, prog­rammot fog adni. — Pissoirok. A közmunkatanácsnál a pissoirok hol leendő felállítása iránt egy lkot­mánynak adatván ki, az ma ez ügyben ülés tartott. Azt hogy a pissoirok a nagy közönségr való tekintetből oly m­agánházakban állíttassa­nak fel, hol kávéházak és vendéglők vannak, Dizok­mány, szemben a nehézségekkel nem tart; czélszerünek s mindenekelőtt be akarja váni azon pissoirt, melyet a közmunkatanács part.

Next