A Hon, 1872. szeptember (10. évfolyam, 201-225. szám)
1872-09-11 / 209. szám
209. szám, X. évfolyam Reggeli kiadna. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. sz. föld síig! ElőfizetésiHJ: Pestra küldve, vagy Budapesta hitbol hordva reggeli kadett kiadát együtt: 1 tiínapra . . . . . , 1 frt 85 kf. 3 hónapra.............................6 n 60 a 6 hónapra.............................11 , — a kedeti kiadás postai különküldéseért felüüitetés havonkint . . . . 30 kx. Az előfizezés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s annak bármely napján történik is, mindenkor a hó elad napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! NAPILAP. infó;an: Fest, 1872. Szerda, sept 11. Szerkesztési irat : Ferencziek tere 7. A lap szellemi részét ilatü rjípdius hütemény a szerkesztőséghez intézetíi Bérmentetlen levelek csak ismert késüktől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEM szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivt tatba (ferencziek tere 7. szám) küldendők. WBBggaenkrr-i' • -*Om .'.SiYiw¥.,-«iéi.Tz.MP Előfizetési felhívás „A E 0 W“ -dik évi folyamára, aidtótastéa! K.-isz évre . . • ft —' kr . al évre . . 11 ft — kr. pfegyed évre . . . it ft kr. §0$-' £ük.r F elSfitttási Iveket Rám küldünk wát. Sl8&se*:elö * fsontos utalványokat kérjük kasa u 41ni, 2 melyek bérmentesitése as írtig ssak B, 10 irtsa falul pedig ti» krba körül. As elpfisottsoft. a „Hoa kkdd-Mvatona* paim alatt Pót, fw Kieslek-tere 7, ez. alá küldendők. A HOP« Kladd-hivatala, PEST, SEPTEMBER 10. Mit Rebellen unterhandeln wir nicht. Ez volna tehát a Deák-párt válasza Ghyczy Kálmán nyilatkozványára s a balközép várakozás teljes határozatára. Még pedig Deák Ferencz indítványa folytán. Engem ez a válasz se meg nem lep, se le nem ver. Hónapok óta foly a discursus a hírlapokban azon kérdés fölött, hogy nem léphetnének- e a jelenlegi pártok valami egyezményre egymás között, mely szerint kiegyenlítve a közjogi alap iránti véleménykülönbségeket,“ más szerencsésebb pártalakulással az igaz reformokat, az anyagi és erkölcsi javulás munkáit végezhetnék együttes erővel, s hogy ugyanakkor azután a most annyira felszított gyűlölködés is a hazaszeretet békés törekvéseinek adna helyet. De nem csak hírlapokban beszéltek erről; mindenütt, az egész országban tanakodtak róla. Szándékosan nem szóltam e kérdéshez hírlapi utón mindekkorig. Mert ha kérdeztem magamtól, lehető- e ilyszerű kibékítés ? előttünk láttam a közhajtásnál még nagyobb akadályokat. Pártunk alapját erős meggyőződések képezik; azokat egy éjszaka megfordítani nem lehet. — De elvbarátainkat arra bírni, hogy elveink bírálatába bocsátkozzanak, mégsem lehetetlen. A király is egyik tényező a törvényhozásban, s a királyt rábírni arra, hogy némely hagyományos rendszertől eltérjen, s financiális és katonai kérdésekben óhajtásainkat rögtön meghallgassa, szinte nem egy nap munkája, de tiszta legális szándékkal az is megközelíthető. A harmadik tényező a lajthántúli szövetséges fél; kétségtelen, hogy annál sem vágjuk le egy hírlapi czikkel azt a fát, mely részünkről elvi, de az ő részükről meg a mi javunkra esendő anyagi concessiókat terem ; — de józan megalkuvással tán az is sikerülhet. Hanem — ami ellen nincs emberi hatalom, ez a legnagyobb akadálya a pártok közötti kiegyeztetésnek ; ez mintegy hegyláncz magaslik fel előttem, s nem ismerek rajta keresztülvezető utat. — Ez az emberi önérdek, ez az államférfi a hus ág. Ezt a kettőt nem lehet kapacitálni. íme a Deákkör elnöke a legelső bevezetésnél nem adja át híven a baloldal üzenetét pártklubbjának, sőt oly modorban adja azt elő, hogy pártja kénytelen azt mereven elutasítani. Kimé a Deákpárt vezérférfia meg sem várja a napot, melyen Ghyczy Kálmán nyilatkozványa megjelen, mely a baloldal határozatát kellő világításba helyezi; bevágja az érintkezésnek útját s Ítéletet mond a szolgalapok insinuatiói nyomán olyan tárgy fölött, amit nem ismer. És ime a Deákkörben, melynek oly sok tagja hirdeti után útfélen a kiegyezés szükségét, egyetlen férfi mer szót emelni a mellett, s a Deákkör — lezúgja szavait. De engem ez nem lep meg; — ismerem az emberi önérdek s az államférfim hiúság nagyságát. Az első tömjénez az utóbbinak, s azért ők elválhatlanok. Hanem azért ez nem ver le engem. Azért én előttem azok a férfiak, kik államférfim nagy hírük rovására a hazáért és a nemzet jobblétéért áldozatokat hoznak,most is nagyobb emberek, mint azok, kik az áldozatokat követelik. Csalatkoznak azok,a kik azt hiszik,hogy már most majd belefuvok a harczi trombitába s azt mondom Ponsarddal: „Vous voulez la guerre ? Vous l‘ aurez! Hogy már most lelkesíteni fogom elvbarátaimat egy csatákban fényes parlamenti campagnera. Ellenkezőleg most inkább mint valaha, látom szükségét annak, hogy a balközép a nagy reformkérdésekben határozott, rövid és gyakorlati modorral a parlamenti tényezők nélkülözhetlen felének mutassa be magát, s szenvedélyes viták előidézése által erejét, hitelét ne fogyasztsza; hogy tudjon a parlamenti modorban és elvtusában lemondással és türelemmel lenni ott, hol a lemondás a közjóra nézve üdve ránk nézve becsület. Majd fognak ők hozzánk közelíteni még! De ha azt hiszik, hogy mi lerakott fegyverrel, bevont zászlókkal, sipostul, dobostul, lovastul átmegyünk a másik táborba, s keresztül buvunk a számunkra felállítandó furca caudinán, akkor ugyan veszedelmesen csalatkoznak. Jókai Mór den egyes tagnak saját egyéni belátására bízza, hogy a delegatioba történendő választásokban részt vegyen-e vagy se, és hogy megválasztatása esetében azt elfogadja-e vagy se. És amidőn ezt a kormánypárti sajtó igen jól tudta a mű 1t -ól, felette furcsa, hogy most bennünket más merevebb álláspontra óhajtana terelni tendentiosus hírével a jövőre nézve.-A baloldali kör tegnap este 5 órakor tartott ülésében, pár kebli ügy elintézése után, Várady Gábor e nyilatkozatot terjesztő elő, melynek nyilvánosságra hozatalát a kör elhatározta : „A képviselőházi jegyzők megválasztására nézve általunk, mint pártunk küldöttei által a Deákpárt elnökéhez átvitt felhívás tárgyában néhány jobboldali lapban téves közlések foglaltatván, anélkül, hogy a közlemények cáfolgatásába bocsátkoznánk, az igazság földerítése érdekéből szükségesnek tartjuk a tényállást egyszerűen előadni. Ez következő: Perczel Béla úr, mint a Deákpárt elnöke előtt f. hó 9 én estéli 6 órakor megbízatásunkhoz képest kijelentettük pártunk nevében, hogy bár óhajtandó volna, miszerint a pártok számarányának megfelelően, legalább 2 ellenzéki jegyző választassák, de ha a Deákpárt továbbra is ragaszkodik ahoz, hogy az ellenzék köréből csak egy jegyző legyen, méltányosnak tartjuk, hogy legalább az ellenzék részéről a kijelölés a jobboldal által figyelembe vétessék. Ennek nyomán kijelentettük, hogy mi pártunk kebeléből Huszár Imrét jelöltük ki a jegyzői állomásra, s azon esetben, ha a Deákpárt ezen jelöltünket elfogadja s rászavazni kész, pártunk nevében ígéretet tettünk, hogy mi is elfogadjuk a Deákpárt által kijelölendő más 5 tagot, s reájuk adandjuk szavazatunkat, ellenben, azon esetben, ha jelen ajánlatunkal nem fogadtatnék, mind al jegyzőre saját pártunk kijelölése szerint fogunk szavazni. Megkértük ezek után Perczel Béla urat, hogy szíveskedjék ezt pártjának bejelenteni, a párt eziránt megállapodásáról bennünket még ez este folytán értesíteni, attól lévén felfüggesztve a többi jegyzők kijelölése iránti intézkedésünk. Este 8 óra tájban megjelent körünkben Ottlik Géza képviselő úr egyedül, s a Deákpárt nevében nekem — Várady Gábornak — Tisza László távol lévén — tudtul adta pártja azon válaszát, miszerint az a jegyzői év más választásokra nézve az ellenzék kijelölési javaslatától függetlenül fog intézkedni. Pest, 1872. sept. 10-én. Várady Gábor, Tisza László.“ — Múltkor közöltük azon felhívást, melyet a 48 as kör intézett a baloldali körhöz. Most közöljük a választ, mely a baloldali kör küldöttei által ma nyuttatott át a 48-as körnek, s eme fölszólítást a legközelebbi e czélra is egybehívott értekezletben fogja tárgyalás alá venni. Ezen értekezlet folyó hó 7-jőén megtartatván, a 48-as kör országgyűlési képviselőinek nagybecsű és bizalomteljes fölszólítására egyhangúlag elhatároztatott, hogy minekutána a balközép párt már 1867-ben kiadott programjában kifejtette elveit, kijelölte a czélt, amely felé törekedni kötelességének ismeri, kifejezte azt, hogy megválasztva az időt, a körülményeket és az eszközöket, fog elvei valósítására működni. Most is ezen elveket tartván helyeseknek, ezen czél felé törekedni ismervén kötelességének, s előbbi eljárási útját tartván követendőnek, a 48-as párttal közös programm fölállítását lehetőnek nem tartja, ez okból a hozzá intézett nagybecsű felhívásnak nem felelhet meg, és erről a 483 párt tisztelt tagjait küldöttségileg értesíteni rendelte. A baloldali pártértekezlet megbízásából tisztelt képviselőtársainknak, kedves barátainknak, őszinte tisztelői, Simonyi Lajos, Csernátony Lajos. A király ő felsége közelebbi tartózkodási helyeiről a „Pester Lloyd“ így értesül: „A berlini találkozás után, Görlitzen és Reichenbergen át, Bécsbe jő, innen Woltersdorf vidékére megy, hol az ulrichskircheni kastélyban lesz főszállása az ottani közös hadsergi és landwehr gyakorlatok alatt. E hadgyakorlatokon Rainer főherczeg, Kuhn közös hadügyér, Horst osztrák honvéd minister, Marckch és Schmerling is jelen lesznek. 14-én este tér a király Budára vissza, hová 15-én reggel érkezik. Ugyanekkor fog.Andrássy gróf, rövid bécsi tartózkodás után, lelőni. A berlini találkozásról a porosz félhivatalos „Provincial Correspondent“ társürgönyei közt e sürgöny is található : „A berlini császári napok megkoronázzák a gastein - salzburgi találkozás épületét. Nem annyiban, hogy nemzetközi szerződésekre vezetnek, melyekre nincs szükség, mert a három császári állam nem akar egy negyedik államot fenyegetni s nem is fenyeget, hanem amennyiben Ausztria Magyarország békés viszonyait Németországgal szemben szilárdítják. Az entente már magában véve akadályt képez orosz tendentiák követésére a keleten, de fokozza az általános békebiztosítékokat az, hogy Oroszország tényleg beleegyezik a keleti kérdések elnapolásába. Ily értelemben Andrássy csak üdvözölhette a császári találkozást, míg Bismarck ép oly készséggel vállalja el a közvetítő szerepet s mi sem gátolja többé a három hatalom szövetségét, ha ez concret szükségletté válnék.“ A „HGH" TAECZAJA. 4% arany ember. Regény öt kötetben, irta MOSt. Ötödik kötet: Athalle. (116. Folytatás.) 1A thalia. A névnap előestéje egyszersmind a menyegző előestéje is volt. Izgalmas éj. A vőlegény és a menyasszony a legbenső szobában ülnek együtt. Annyi elmondani valójuk lehet egymásnak! Ki tudja mi ? A virágok beszédét csak a virágok értik, a sphaerák beszédét csak a csillagok, az egyik Memnon szobor beszédét csak a társ szobor, a walkürök beszédét csak az üdvözöltek, a hold beszédét csak az álomjárók, — s a szerelem beszédét csak a szerelmesek. — S a ki hallott, a ki érzett valaha e szentséget szent suttogásokból, az nem fogja azokat profanálni; — megőrzi, mint a gyónás titkát.,— Nincsenek azok elmondva bölcs Salamon Énekek Énekében, nincsenek elmondva Ovid Amorum Liberében, sem ifiz énekeiben, sem Heine költeményeiben, 1m Petőfi „Szerelem gyöngyeiben.“ azok titkok !ökkön örökké. A ház túlsó részében pedig zajos társaság műit. A házi cselédek. Nagy munkanap volt ez a mai! Konyhai előészület a holnapi nagy ünnepélyhez. Az egyadjárat. Zófi asszony volt a vezér. Nem engedett sem zifra szakácst, sem cukrászt hivatni a házhoz ; jobban érti ezt a tudományt valamennyinél, büszke rá, hogy olyan sütőfőzőt nem találni messze földön, mint ő. Még az anyjától örökölte is ezt a tudományt, aki nélkül nem történheett meg a környékben lakodalom, mi mulatság. A konyha mellékszobái, a pinczék, az éléskamrák mind rakva vannak már elkészített tórákkal, kalácsokkal, czukorsüteményekkel, mandulahajtás, spanyolszél, krisztusléka, marcziánk, töltött csók, apáczaposztál számra felhalmozva, mint ágyutelepek, a tátongó üregű torongos fánkok, ostromra váró pástétomok lástyái közelében. Míg a jégveremmel ellátott linczébe áldozatul esett szelíd és vad pecsenyék vándorolnak alá, szalonnával kizsinórozva a nellényük. A sürgős munka késő tizenegy óráig eltart, s akkor aztán, mikor már a minek sülni kellett, az megsült, a minek fagyni kellett, az megfagyott. Zófi asszony is idején látja nagylelkűséget gyakorolni, összehívja a cselédszobába az egész jól iparkodott táborkart, s megvendégeli őket azzal a sok drágasággal, a mi így előkészület közben valahogy kárba ment. Mert biz az negtörténik. A minek fel kellett volna fúvódnia, az lepánynyé lapul össze, a minek meg kellett volna kocsonyává aludni, az lének maradt, más neg oda pörkölődött a rézmintához, nem lehetett kivenni egy darabban, itt is ott is elmaradt egy kis vakarta, egy kis körömfaladék, felszeletelt sonkák koncza, nyulak eleje, fáczányok hátulja, mind drága gyöngyörkség az a cselédnépnek, azért ha az úri asztalra fel nem adható is, még a papirost is elviszik megnyalni, amire a sütemények önnyomatu képmása odasült s büszkék rá, hogy ők elébb ettek mindenből, mint az ura-Zófi asszony ma nagyon bőkezű. Nem csak bő kezű, de bőbeszédű is. Van publikuma, a ki hallgatja és háladatos érte. Kivált miután veszett bor is akad a lakomához. Valami pépfélét elébb asztalkendőbe téve veres borban kellett kifőzni, most az a veres bor is elpocsékolni való. Annál jobbat képzelni sem lehet. Zófi asszony, szerecsendióvirágot, gyömbért, fahajat és czukrot is tett bele, egy szlírcsen, ami fölséges! Inas, házmester leveses kanállal habzsolja a vaníliás czukorlevet, s a kocsis kenyérrel mártogatja a csokoládé habot. Hiszen lakodalom előestéje van ma! Hát Athalle hol van ? §!Sem itt, sem ott. A suttogó szeretők azt hiszik, tán ő is anyjánál van, s mulatja magát az asszonyi gyönyörűséggel a konyhán ? A konyhán pedig azt hiszik, tán ő is a szerető pár mellett van, s élvezi azt a gyönyört, hogy harmadik lehessen két epedő szerelmes között ? Vagy tán nem gondol rá senki, sem itt, sem ott ? Azt sem tudja senki, hogy van-e ő a világon ? Pedig jó volna, ha egy perczre félbeszakítaná a beszédet mindenki itt és amott, és azt kérdezné: „hol van Athane?“ Athane egyedül van abban a teremben, amelyben legelőször megpillantotta Timéát. A hajdani bútorzat rég újnak adott már helyet; csak egy hímzett tabourette maradt meg a régiek közül emlékül. Athane azon ült akkor, mikor a fehér arczú leány Tímár kíséretében ex szobába lépett. Ezen a széken ülve festette őt le Kacsuka úr, mikor a kezében hordott pastellel olyan nagy távvonást rántott a regál papíron, Timéára elbámulva. Athalle most is ezen a széken ül. Az arczkép régen a lomtárba vándorolt már, de Athalle most is ott látja azt maga előtt, s a fiatal hadnagyot, hízelgő arczával, amint könyörögve kéri, hogy legyen egy kissé mosolygós, ne nézzen rá olyan büszkén ... A teremben sötét van, senki sem gyújtott gyertyát, csak a holdvilág süt be az ablakon, az is nem sokára el fog tűnni a Szent András komor födél orma mögött. Athane itt a sötétben végig álmodja azt a rettenetes álmot, a minek neve élet. Fény, boldogság, büszkeség lakik időben. A legszebb hölgyet királynénak csúfolják a hízelgők s elhitetik vele, hogy imádják. Akkor egy gyermek vetődik a házhoz. Egy ágról szakadt, nevetséges váz: egy élettelen kisértet , egy hideg béka! Feltréfálni, kigunyolni, csúffá tenni, ide oda rugdalni való tárgy. S két év múlva ez a lidércz, ez a fehér árnyék, ez a hüllő úrnője lesz e háznak! és elfoglalja magának a sziveket, csinál igéző fehér arcza varázslatával egy szolgájából az úri családnak hatalmas ellenséget, milliomost,s csinál a menyasszony vőlegényéből egy hitszegőt! Minő menyegzős nap volt az! Hogy találta magát egyedül az ájultából felocsúdó menyaszony, a földön fekve. Senki sem volt mellette. S ha vége volt a fénynek, az imádtatásnak, legalább szeretve akart lenni, szerettetve titokban,homályban, elrejtőzve. Attól is el lett utasítva. — Minő emlék volt az az út, a mit egykori vőlegénye sokáig tett amaz éjszakán, s onnan vissza, kétszer végig-végig a félelmetes sötét utczán! Hogy várt e férfira másnap hasztalanul! Hogy számlálta az óraütéseket, miközben a kótyavetyél dobpörgése hangzott! S ő nem jött el ! És aztán hosszú évei a kínos tettetésnek, az eltitkolt megaláztatásnak! Egyetlen ember volt a világon, aki őt megértette , aki tudta, hogy e szívnek egyetlen gyönyöre az, hogy vágytársnéját szenvedni, elhervadni látja. S ez az egy ember, aki őt szívének irtózatában kellő értékére becsülni tudta, a boldogság egyedüli akadálya, a minden szerencsétlenséget előidéző bölcsek kövének feltalálója, elmegy a jég alá, egy ostoba félrelépéssel! És most haza jön a boldogság ez alá a tető alá s nem marad itt szerencsétlennek senki más, egyedül ő! " Oh sok álmatlan éjszakán csepegett teli a keserű pohár! Csak az utolsó csepp kellett hozzá, hogy kiömöljön. Ez az utolsó csepp volt a mostani megalázó szó. „Ah, te ügyetlen!“ Mikor menyasszonyi főkötőjét tűzte fel fejére, vanagló ujjaival! Megszidatni mint egy cseléd! Megaláztatni azon ember előtt! Athalle tagjai reszketnek a láztól! Mit csinálnak most ennél a háznál? A holnapi menyegzőre készülnek. A bouyokban a jegyesek suttognak, a konyhából a vihánczoló cselédhad rikoltozása hangzik át annyi ajtón keresztül. De Athalie nem hallja azt a víg rikongatást, Athalie csak azt suttogást hallja . . . . . És neki is van valami dolga erre az éjre . .. (Folytatása következik.) — A delegativvilasztás előestéjén siet a kormánypárti sajtó minket a legkülönfélébb hírekbe keverni, és nagy szorgalmat fejt ki annak elterjesztésében, hogy pártunk a delegatioban nem akar részt venni. Erre nézve mi bátrak vagyunk a kormánysajtót figyelmeztetni, hogy pártunk, mint olyan, ezt soha sem mondta, hanem valamint eddig, úgy most is nyílt kérdésnek tekinti ez ügyet, s min kai számunkhoz egy féliv melléklet van csatolva. Az országgyűlési 48-as kör tagjainak. Tisztelt képviselőtársak! Kedves barátunk! Az országgyűlési 48-as kör összes tagjainak megbízásából, Irányi Dániel és Kállay Ödön tisztelt képviselőtársaink által az országgyűlési balközép-p úthoz egy felszólítás intéztetett, melyszerint az ellenzéki két párt egyesülése szempontjából, és ennek elérésére, mindkét párt kebeléből bizottság küldessék ki, melyek együttes tanácskozásban egy közös programmot készítsenek és ezen munkálatokat helybenhagyás végett mindenik a maga küldőivel közölje. Ezen felszólítás a baloldali körnek, egyedül alakulás végett egybehívott első értekezletében adatott át, ez okból ez rögtön tárgyalható nem lévén, az értekezlet a legnagyobb készséggel elhatározó, hogy Ghyczy nyilatkozata után. A Ghyczy nyilatkozata közkézen forog. Sokat lehet abból tanulni mindenkinek , mert magvas gondolatokat és önzetlen önfeláldozást tartalmaz. Férhet hozzá szó politikai és főleg pártszempontból — de a mély gondolkozást, a tiszta honszerelmet fel kell hogy ismerje abban mindenki, kiben ész és szív van. Ghyczy történelmi álláspontra áll és ítél — önmaga felett. Nem ad tanácsot se jobbra, se balra, csak önmagával, saját gondolataival és álláspontjával foglalkozik. Aki oly emelkedett szempontokból indul ki, aki oly magasztos önfeláldozást tanúsít, ahoz hasonló hangon kell beszélni, arról épgy kell nyilatkozni. Mikor Ghyczy nyilatkozatának előbírei a közönség körébe jutottak a Tisza Kálmánnál tartott csütörtöki értekezlet után, bár téves vonásokban, de körrajzaiban vagy legalább tendentiájában ismerhette azt a közönség érdekeltebb része. A hangulatról maguk a jobboldali lapok kedvezőleg írtak és két jobboldali lap, a „Reform“ és „Fester Llyod“ örömmel írtak e tárgyról, de rész előjelnek tekintettük azt, hogy a jobboldaliak által is fizetett lapoknak mondott közlönyök és a „Pesti Napló“ is bizonyos részakaratú kicsinykedéssel nyilatkoztak ilyesmiről. Már előre holt hírét költötték. Bekövetkezett a szombati nyilatkozat. Szombat estétől hétfő estig 48 óra folyt le — elég idő arra, hogy az ellenzéki és a jobboldali lapok közleményeiből a képviselők és a közönség a dolog lényegéről értesülve legyenek. De mit tapasztalunk? A jobboldali lapok függetlenebb része elhallgatott,a reactionárius és fizetett közlönyök még nagyobb örömmel, még határozottabban hirdetik a Ghyczy kísérletének „veszélyes voltát, képtelenségét“ és a Deák-kör Deák Ferencz indítványára foglalja el a ház hivatalnokainak megválasztásában és a delegationális kérdésben a legmerevebb, eddig soha nem tapasztalt szigorú álláspontot! Igaz, hogy a mi pártunk semmiben sem nyilatkozott, de az is igaz, hogy Ghyczy nyilatkozatára Tisza azon indítványa jön elfogadva, hogy várjuk be mit mond erre a jobboldal — igaz, hogy minderről a jobboldal nem tartozik semmit tudni, de ilyen körülmények közt nem jogi, nem politikai kötelességekről, hanem erkölcsi kötelességről van szó. Ha igazat mondottak a jobboldaliak, midőn a pártviszonyokat 6 évig hazánk fejlődésére nézve szakadatlanul veszedelmeseknek hirdetők, s akkor már csak annak hírére is, hogy egy nagy befolyású ellenzéki ember pártja előtt e viszonyok megváltoztatása mellett lép fel, a legnagyobb előzékenységet lennének kötelesek tanúsítani. Ne beszéljenek nekünk pártfegyelemről, elveik győzelméről, mert tény az, hogy győzelmük által előidézett állapottól ők is, mi is megrémültünk. Ne beszéljenek arról, hogy a delegatioba választás vagy a jegyzői székek betöltése nincs’ e dologgal összefüggésben, mert, ha még oly dolgokban sem előzékenyek, békülékenyek, melyekben a ma 11 — hagyományánál fogva is és teljes formai méltóságuk megtartása mellett is előzékenyek, békülékenyek lehetnének , akkor nem nyújtanak kilátást a Ghyczy-kisérletére sem. Nem azért panaszkodunk mi, hogy a delegatioba pártunkból senkit be nem választottak , hisz ezt tk,azt