A Hon, 1872. október (10. évfolyam, 226-252. szám)
1872-10-19 / 242. szám
242. szám. X* évfolyam. Reggeli Kiadás. Pest, 1872. Szombat, oct 19. Kiadó-hivatal: Ferencziek-ters 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hozdm reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra . . • • . • 1 írt 85 kr. 1 hónapra . • • . • . & „ 50 „ 5 hónapra • • . • • *11» „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint . . . . 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. nor POLITIKAI ES KÖZGAZDÁSZAT! NAPILAP. sw V r S\ «Ujr i |É|!mi Hierkeuténi Iroda, Ferencziek tere 7. szám. A lap szellemi részét illető minden körítmény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadá-llri tatba (ferencziek tere 7. szám) küldendők. Előfizetési felhívás: „A H 0 SS“ X ~dik évi folyamára, felőfhistéfii árak: Egíbl évre . . . SS ft — kr fel évre . . . 11 ft — kr. negyed évre . . . 5 ft 50 kr. K.fiion előfizetési iveket séta kap-tak szét. Előzeéletes postai k talányokat kérjük hessz.Li', tadyek ’nérmentetitére tis értig csak 5, 10 frfton fci&l pedig tis krics kerül. Az elöfv Botétó a jIrok kiadó-hivatalai caira alatt Pest, fetratsisk-tov 7. es. alá küldendők. A BON fciatió-hivatala. PEST, OCTOBER 18. A duális mus és a bankkérdés. Úgy látszik — consummatum est. Az osztrák nemzeti bank~lesz a rpi nemzeti (?) bankunk is. Adni fog Magyarországnak üzlettBTiljéből 32'/»-kot és ennek fejében kiváltságát — lehet, hogy végérvényesen — törvénybe igtatjuk. Ez lesz a mi pénzügyi „függetlenségünk.“ Küzdsütik ez eszme ellen a mig lehet, mert veszedelmesnek, rosznak tartjuk. Maradjunk a gyakorlat terén : lássuk azt, hogy még a mostani vámrendszer és közös hadsereg mellett is, nem előnyösebb-e a bankkérdésnek valóban „független“ megoldása? Azt mondják,és ezzel a németek csak most a budai alkudozások alkalmával állottak elő, hogy a dualizmus természete , főleg a közös hadsereg és a quota, valamint a vámterület egysége képeznek legyőzhetlen akadályokat egy önálló, független és csakis Magyarországra szorítkozó jegybank felállításában. Ha önálló pénzforgalmunk lesz , hogy rójjuk le a quotát? Miféle pénzzel fizetjük a közös hadsereget? Hogy akadályozzuk meg azt, hogy a felállítandó magyar jegybankot akár részvényeinek kézre kerítése, akár jegyeinek disagiója által a bécsi pénzvilág meg ne rontsa hitelében, vagyha jegyeinek nagyobb hitele találna lenni az osztrák bankénál) jegyeivel (a mi kárunkra) speculatiót ne űzzön ? Ezekre a kérdésekre úgy kell válaszolnunk, hogy nem csak ez akadályok legyőzhetése (még a tényleges viszonyok közt is) ki legyen mutatva, de egyszersmind a teljes önállóság pénzügyi előnye is. Kezdjük az utolsó kérdésen. A „Pester Lloyd“ ma is lehetetlennek tartja annak megakadályozását, hogy ha mi egy önálló magyar jegybankot állítunk fel, azt a bécsiek hatalmukba ne kerítsék és ezért küzd a mellett, hogy csak fogadjuk el az osztrák bankot. Mi nem vagyunk ebben a véleményben. Először is az csak feltevés, hogy a bank részvényekre legyen alapítva, mert külföldi kölcsönnel a kormány olcsóbban és gyorsabban alapíthatna egy állami jegybankot, melynek költsége bizonyára nem lenne nagyobb, mint az osztrák banknak adandó haszon és fizetendő adóssági járulék. És bárkitől venné kölcsön a pénzt a kormány , nem szükség a bankot úgy alapítani , hogy kérdés az a kölcsönadó hatalmában legyen. Ha kölcsönből építhettünk vasutat anélkül, hogy a kölcsönadónak befolyása lenne arra, mely évtizedek múlva nem túlsúlyt adó kiváltságait. Márpedig ha mostani pénzviszonyainkon a dotatió 32%-ra emelése javulás lenne, évtized sem kell ahoz, hogy fejlődésünkön nyűg legyen az. Továbbá az osztrák bank üzletérdekeit minden körülmények közt az országos érdekek fölé helyezné. Oly szerződést nem köt, melyből haszna nincs. Több millióra menne (a bankadósság és más czimen,) a banknak fizetendő szerződési ár. Márpedig e legkedvezőbb esetben kötött szerződés is oly terhekkel járna : reánk nézve, melyekhez mérten olcsó lenne a más megoldási módja. Mert, ha mi kölcsön vett pénzzel alapítnánk jegybankot, akkor csak a kölcsön hitel és törlesztési kamatjait kellene fizetni és az üzlet hasznát nem tenné fizeti ki magát és (többé-kevésbé) csak zsebre az osztrák bank, az az országban __________/___________• •• 1z egyes vidékek hasznára van, annál inkább vehetünk fel egy kölcsönt egy az egész nemzet hitelét és pénzforgalmát egyaránt elsősorban érdeklő intézet alapítására. De, ha mindjárt részvényekre alapítnók is azt, egy ily nemzeti intézet igazgatási tagságától a honosságot (több évi polgárságot) megkövetelhetjük, (az olasz nemzeti banknál csak a helyben lakó részvényes bit- szavazattal) továbbá az alapszabályokban a kormánynak oly ellenőrzési jogot lehet kikötni, hogy ide jöhet akár Pipitz, mégsem tehet semmit Magyarország érdekei rovására. De így (vethetnék ellenem ) az osztrák bankkal is lehetne oly szerződé Tát^VOGn^ hogy pénzforgalmunk javulna és eléggé biztosítva lenne a szerződésben a magyar kormány ellenőrzési joga, befolyása Magyarország érdekében. Lehet. De gh*107--azfikHogen l) a mostani bankalapszabályok megváltoztatása, 2) a mostani bankrészvényesek (főleg igazgatóság és kormányzóság választási, valamint közgyűlési) jogainak megcsorbítása, 3) a magyar fiók éretalapjának elkülönííítése, és 4) a kamatláb meghatározásigának önállósítása is. És ha mindezt az osztrák bank megadja ( amin kételkedünk) még akkori is "előnyösebb a" bankkérdés annak kizárásával való megoldása; ha pedig a fenebbi nélkülözhetetlen kellékek bármelyike elmarad, akkor az osztrák bankkal való bármely megoldási mód csak a mostani állapot folytatása lesz, többé-kevésbé javított alakban ? Miért lehetne az osztrák bank mellőzésével érdekünknek megfelelőbben oldani meg a bankkérdést? Azért, mert ha az osztrák bank a fenebbi nevezetes concessiókat mégis adja, azok fejében okvetlenül el kellene ismerni hosszú időre jegykiadási monopóliumát és nagy üzletemaradna. Összes jegy forgalmunkra és kamatlábunkra csak mi gyakorolnánk befolyást, holott az egységes osztrák bank mellett ez soha kizárólag Magyarországon sem lenne a mi kezünkben. Számokkal nem beszélhetünk, de aki érti a kérdést, az könnyen csinálhat magának egy ilyen forma mérleget: önálló magyar bank, pénzügyi függetlenség mellett, az üzlettel járó haszon az országé, ez a kamatláb ura, és hitele fejlődésének minden fokán megfelelhet egész addig, míg a több bankrendszer, sőt bankszabadság ideje is eljő. Ennek a mérleg-serpenyőnek terhe: a bankalapítás költsége. Semmi más. Míg az osztrák bankkal való bármily kedvező szerződés esetén önállásunkról lemondunk hosszú időkre, elvállaljuk (a mostani viszonyoknak már meg nem felelő) monopóliumát, tehát megkötjük hitelünk fejlődését elvállaljuk (mert ez okvetlen meglesz) a bankadósság terhének egy részét, és az üzlet minden hasznát odaadjuk az osztrák részvényeseknek. E mérleg nem áll számokból — dezért oly világosan beszél, hogy a választáson kételkedni sem lehet. De a kiegyezési szerződés, a vámterület és a közös viszonyok sok akadályt képeznek e kérdésben, közelebbről szólunk ez akadályokról, a „hór tárczája. A műszótárakról. A fejlődő nyelvek egyik legnehezebb feladata mindenkor a műszótárak készítése. Az erőszakos új szófaragásnak itt van legtágabb tere. Igen természetes ennélfogva hogy az ily kísérletek mindenkor igen hiányosak s a nyelvszellem rövid idő alatt használatlanokká teszi az ily müveket. Egyátalában nem akarjuk ezzel azt állítani, mintha az ily müvekre szükség nem volna. Sőt inkább. Oly meggyökerezett műszavak is, mint például praedicatió, vacatió, stb. lassanként kénytelenek a magyar megfelelő szavaknak engedni tért, annyival inkább szükségesek az oly szavak helyettesítése, melyek egészen idegenszerű hangzásuk miatt nálunk alig verhetnének gyökeret. Azonban, ha valahol szükség van az éles bírálatra, e téren oly szembeötlő annak szükségessége, hogy igazolnunk is felesleges. Haduratani, jogtudományi, bölcsészeti, természettudományi gyűjteményeink e tekintetben oly hiányosak, hogy létezésüknek sem örvendhetünk, azon új szavak pedig, melyeket Jósika példája után nem szakavatottak gyártottakba átmennek a közéletbe, ezáltal csak a nyelv világos kárára szolgálnak. Teljes jogunk van ennélfogva örvendeni a felett, hogy a „Magyar nyelvőr“, melynek szakavatottsága s részrehajlatlanságáról országszerte mindenki meg van győződve, e fontos ügyet is figyelméreméltatta. A nevezett tudományos folyóirat legutóbbi füzetében ugyanis egy ily critical kísérlet van Steiner Zsigmondról a „Magyar német és német-magyar postai kézi szótárból, amelyet jelenleg — egyszersmind e melegen ajánlható folyóirat ismertetéseként — egész terjedelmében közlünk, óhajtván, hogy a „Magyar nyelvőr“ tudós szerzője ily irányú bírálatokat a már megjelent műszótárakról ezentúl is közleni s ezáltal a műnyelv alkotásának — vagy inkább alakulásának — szabályait minél tágabb körben megismertetni igyekezzék. Az említett bírálat így hangzik: Legtöbb új szót, tehát aránylag legtöbb hibás alkatú szót találunk a mindenféle műnyelv terén. Ezt azon hibás nézetnek tulajdoníthatjuk, hogy az illetők minden műfogalmat okvetetlen magyar szóval akartak jelölni. Ez a túlságos purizmus azután a nyelv tisztátlanítását vonta maga után , mert ha idegen szó helyett szabályrontó magyar szót kapunk fel, ezt purizmusnak, nyelvtisztításnak ugyancsak nem mondhatjuk. A magy. államvasutak ügyvitelének magyarítása most foly, s már-már a tisztviselők, az „írnokok“ faragcsálják a műszókat. Az a legnagyobb baj, hogy nálunk még ma is kiki hivatottnak és illetékesnek tartja magát a nyelv csinálására. A „Mérleg“ cz. új lap szerkesztője avval bizonyítja nyelvtudását, hogy ő már több új műszót „készített“ s hogy ezeket el is fogadták. A fönt nevezett könyvecskében is akadtam legújabb gyártmányokra. Itt azon fölül, hogy ezeket az érdemleti méltánylásban részesítem, használva az alkalmat, egyéb, benne előforduló hibás képzéseket is elsorolok, ámbár nagy részük közdivatú. Lássuk először is a hibásan csinált szókat. (1) Bizottmány, jelvény. A mány mény és vány vény képzők csak igetőhöz járulhatnak (tudomány, vetemény, irtovány), pedig bízott és jel névszók; az elsőt nélkülözhetővé teszi bizottság, a másodikat jel és jelkép. (2) Bőröndö: 1. a Nyelvőr 48. lapján az ondöt. (3) Dijasztani taxiren, dijasztás taxirang; pedig ott van mellette az is, hogy díjszabás! hát ez maga nem jó ? és dijasztani helyett dijat szabni nem jó? ászt észt rendesen csak ad ed végű intransitiv igékkel párhuzamos átható igéknek végzete (szakad, szakaszt, marad maraszt, mered mereszt) különben pedig csak az igéhez járulhat (fogyaszt, kereszt, meneszt). (4) Jövendék i gefall; mikor van járandóság, illetmény, díj. (5) Keltés datirung (ebből: kelt datum) e. h. keltezés; keltésbetűző-bélyeg datums-stampilie ; nem volna egyszerűbb keletbélyeg, keletjegy ? (6) Nunc ad fortissimum. Kézbesíteni; gyönyörűséges szófaragmány! Ilyet még csak kettőt ismerek: szembesíteni, és Bartzafalvinál helybenes; rágós szóhoz még két képző! Különben már hallottam ezt is, hiszen ön ezt nem fizette nekem kézbe v. ö. faend; kézbesíteni helyett mondhatjuk kézhez adni, k. juttatni, k. szolgáltatni, szembesíteni b. szembeállítani, konfrontáló. Sok új szó támad azért, hogy egyazon szóval két v. több fogalmat ne kelljen kifejezni. Igaz, hogy a distinctio, a fogalomkülönzés a nyelv történeti fejlésében nagy szerepet visz ; „a nyelv jó gazdasszonya férjének, az észnek,“ mondja Müller Miksa, kevésből sokat vesz. Ma a hadat jóformán kizárólag fegyveres sereg értelemben veszzük; hajdan csak sereg, csapat, törzs, nemzetség értelme volt. Menet és menetei közt nem tett a nyelv különbséget, mert nem volt rá szükség, de már kit mást tesz, mint hitel. Latinul nép : populus, nyárfa: populus volt; mikor az első szótagbeli különbség a népnyelvből kiveszett, kezdette magát éreztetni a különbségtevés szüksége, és mit látunk ? az olaszban nép : popolo, nyárfa: pioppo, francziában az első peuple, a másik peuplier. Igen, de hiba, ha lényegtelen különbségek megtételére mindjárt új, rőfös szókat gyártunk. Ilyenek itt: (1) Ajánlatozás : rekommandation; ajánlás elég jól fejezi ki ugyanazt, és ha postahivatalban levélajánlásról beszél az ember, kétértelműségről szó sem lehet. Ilyen fölösleges ez is: (8) Árusítás : verachleiss; talán nebesebb, mint árulás ? (9) Biztosítékolás: biztosítás. (10) Gazdászat: gazdaság ; már a nagy szótár is azt mondja róla: „Annyiban hibás alkotása, amennyiben a gazda szótól származtatva (azt jelenti: gazdával bánó (mint juhász, kertész am. juhval, kerttel bánó“); persze hogy azt ajánlja helyette: vagyonászat. (11) Küldöny és küldöncz : boté; „küldöncz“ maga nem elég ? (12) Levélhordár; ez persze művelt-magyarosabb mint levélhordó! (13) Bakolás: lading; rakodás a nép szava. (14) Tudakozványozni; quastioniren; tudakozódni, tudakolni. Természetesen németességeket is találunk.(15) Ára mustrált küldemény: waarenmustersendung; épen olyan cserebogár, mint a pesti boltok fölött divatáruk raktár, virágok kereskedés (értsd: modenaarenlager, blumenhandlung.) (16) Beállítani : einstellen ; pedig hányszor volt már megróva ez a németes szó ; beállítani nekünk 1. hin einstellen, 2. eintreffen, sich melden. (17) Felülvizsgálat: superrevision; nem lehetne ép oly jól másodvizsgálat, mint ugyanebben a szótárban másodfelvilágosítás: supererläuterung ? (18) Leadás: abgabe; kiadás. Fölösleges szócsinálásra még egy példát látunk a (3) szám alatt. Különös ez: (19) Hasáb: rubrik ; itt az illető ahelyett hogy fogalmak szerint kiüönözné a szókat, oly szót, melyet máris három külön fogalomra használunk (balzsebeit, prizma, columne,) még egy negyediknek kifejezésére használ, pedig erre (rubrik) közkeletű szó a rovat. Sokszor esnek a szókészítők következetlenségbe , külünösen akkor, mikor valami hosszacska szóból következetesen még hosszabbat kellene képezni, ezt a még hosszabb szót a közepén megnyitják, megcsonkítják.Így az előttem fekvő szótárban rekommandazion, ajánlatozás, rekommandazionsgebühr tehát ajánlatozási díj volna; itt már az illető következetlen,mert hosszallja a szót, s azért ajánlati dijat mond (pedig egy-két sorral alább ajánlat: offert, tehát ajánlati dij : offertgebühr volna.) És milyenegyszerű a dolog, ha azt mondjuk, hogy ajánlás ajánlási dij ! Az is különös, mikor egy halmaz mondva csinált szó közt egyszerre csak idegen szókra akadunk, olyanokra, melyeket helyesen adhatunk vissza magyar szókkal is; igy itt: levélpor - to (levéldij,) tarifa (dijszabás v. díjszabályzat.) Nyelvünk nem ismer nemivégzeteket; azért nem szabad a napot ég királynőjének (sonnehimmelskönigin) vagy [a tapasztalást legjobb mesternőnek (experientia—magistra) mondanunk, és azért nem szabad így beszélnünk : classica litteratura, katolika egyház. A latin három végzetű melléknevet (classicus, — ca, — cum , cathelicus, — ca, — cum,) mi csak egy alakban vehetjük át, s csak ez egy alakban használhatjuk: klasszikus irodalom, katholikus egyház (mert literatúra, eklézsia nekünk már nem nőneműek.) E szótárban pedig ezt találjuk: maxima súly, minimuma (igy!) súly; ezeket így kellett volna kiírni: sulymaximum(‘, sulyminimum. Ezek a nevezett kéziszótárban előforduló újabb és feltűnőbb nyelvhibák. Hivatalos műnyelvben kissé nagyobb szabályosságot várna az ember. S újra csak azt ismételhetem, ha idegen műszóra nincs kifejezésünk s hamarjában helyes magyar szóval nem adhatják vissza], inkább tűrjük egy [ideig az idegen szót, mint hogy oly szörnyekkel éktelenítsük szótárunkat, mint jövendők, rováncsolás. A „Magyar Nyelvőr“ ugyan e számából közöljük a következő idegen csemeték és fattyú hajtásokat: Jól veszi ki magát. Egyike a legotrombább germanismusoknak,a „nimmt sich gut aus“ szolgai fordítása. Magyarban semmi értelme vagy legeslegfeljebb is illetlen. Már az élő beszédben is lábra kapott, az irodalomban meg természetes, hogy minden lépten nyomon találkozunk vele. Megfelelő magyar szójárás ugyan nincsen, de a helyett van számos igénk és melléknevünk, amelyek teljesen fölöslegessé teszik a jól vagy rosszul veszi ki magát-féle barbár kifejezést. Általános szabályt adni bajos, mert másmás esetben más-más magyar szóval kell élnünk; így pl. ennek jelölésére: „das nimmt sich für einen alten mann nicht gutv. über aus“, magyarban nem illik vagy roszul illik használandó; ez meg: „diese Verzierung nimmt sich gut aus“, csinos, szép vagy más effélével fordítandó. Különben könnyű eligazodnunk, ha nem az a törekvésünk, hogy czikornyásan, hanem az, hogy magyarosan beszéljünk, és ha nem idegen, hanem a magánk nyelvén gondolkozunk. Kénye és kedve. „Ki nyűgat felé utazik, kénye és kedve szerint kielégitheti asss — Az egyetem rendezésére kiküldött enquette oct. 17 ki ülésén először a tanszabadság kérdése került szőnyegre. Elvileg egyhangúlag elfogadtatott a tanszabadság, a mellett azonban a tanfolyamok tartama , a kötelezett tantárgyak meghatároztattak, sőt kimondatott az is, hogy a tanár tárgyát részletesen s alaposan tanítsa s a hallgatót a tanításmóddal megismertetve önálló gondolkozásra vezesse s azonkívül ügyeljen arra is, hogy a növendék általános átnézetet nyerjen. Ezen kérdés eldöntése után a tandíj kérdése merült fel s hosszas élénk vita után a tandíj további fentartása egyhangúlag elfogadtatott. A tanácskozások a következő héten fognak folytattatni. A pénzügyi bizottságból. A pénzügyi bizottság tegnap d. u. 6 órakor tartott üléséban folytatta a honvédelmi ministerium költségvetésének tárgyalását. Csapatok czim alatt előirányozva van 6.461.733 ft. (72-ben volt 5.922.614 ft.) A bizottság a részletezést tételről tételre átvizsgálta s abban a következő változtatásokat és törléseket tett. Töröltettek: Állandó állomány. I. Dandárok. 20 főhadnagy kezelő tiszt 17.135 ft. — 20 törzsőrmester 9421 ft 80 kr. — 20 szakaszvezető. 3346 ft 69 kr. — 20 közhonvéd (küldöncz) 2324 ft 69 kr. B. Lovasság. 3 Dandár parancsnok, lovas ezredes, 12.538 ft 05 kr. — 3 lovas főhadnagy segédtiszt 3722 ft 79 kr, — 3 szakaszvezető 512 ft 74 kr, — 3 köz honvéd (küldöncz) 359 ft 44 kr, — 6 tiszti szolga 697 ft 41 kr. Szabadságol állomány:I.Dandárok. Lovasság- 6 lovas főhadn. parancsőrtiszt 474 ft 54 kr, — 3 gyalog főhadn. élelmezési tiszt 210 ft 66 kr. 3 ezredorvos százados 330 ft 66 kr, — 3 törzsőrmester 74 ft 25 kr, — 3 törzstrombitás 44 ft 02 kr, 36 szekerész 490 ft 53 kr, 12 tiszti szolga 53 ft 50 kr. 1873-1 k éviszaporitás 4 lovasosztályos 18 századdal a törzsnél: 4 alezredes 872 ft 72 kr, — 5 őrnagy 915 ft 90 kr, — 4 lovas főhadnagy segéd és parancsőrtiszt 316 ft 36 kr. — 4 gyalog főhadnagy élelmezésitiszt 280 ft 88 kr. — 4 gyalog főhadnagy kezelő tiszt 280 ft 88 kr, 4 főorvos 280 frt 88 kr. — 4 állatorvos 195,ft 40 kr. 4 törzsőrmester 74 ft 93 kr. — 4 törzstrombitás 58 ft 70 kr. — 4 törzsszakaszvezető 26 ft 23 kr. — 29 szekerész 321 ft 32 kr. — 29 tiszti szolga 129 ft 29 kr. A ministérium, mint ez utóbbi pont mutatja, 18 honvéd lovas szabadságolt állománya század fölállítását szervezi, melynek költsége mintegy 600.000 ftot tesz ki. A bizottság tekintve hogy a jelen év pénzügyi helyzete nem olyan, mely ily nagy mérvű kiadást engedne, kivált mintán annak sürgető szüksége fenn nem forog, a honvédlovasság szaporításának kérdését elhalasztandónak véli, s e tételeknek a költségvetésből töröltetését határozza. Az élelmezést illetőleg, miután a bizottság úgy találja, hogy az árak egy kissé drágák és egy honvéd kenyér részlete évenként körülbelül 33 frtba, mig a közös hadseregnél 8 fttal olcsóbba, mintegy 25 forintba kerül, a ministeriumot új számítás s ennek folytán új előterjesztés benyújtására utasitá. Ruházat és felszerelés rovatából aj fennebbi törlés folytán leszámitandók leszámittatnak. Betegápolási költségek összesen 83.045 ft 50 krba megszavaztattak (1872-ben 87,678.) 5 pótlovazás 185,141 ft 10 (1872- ben 164,686). Nyugdijak megszavaztatott 30.000 (1872-ben 15,000.) Ezután a rendkívüli szükséglet vétetett. fel. 2.670,000 (1872-ben 2.160,000). Az 1.czimből, ruházat, felszerelés és fegyverzet 25000 gyalog és 2000 lovas ember,miután a 18. lovas század felállítása nem fogadtatott el,240000 ft töröltetett. A 2. czim : 1 a b esze rzés a 18. új századhoz ugyanezen okból egészen töröltetett, előirányozva van 132,419 ft. A 3. czim: járművek és lószerszámok beszerzésére 84,000 ft (1872-ben volt 92,000 ft). A 4. czim: alapítványok 9000 forint (72-ben ugyanannyi); és Az 5. czim: erdélyi katonai kórházak bérleteire 35,000 ft. (72-ben ugyanannyi) változatlanul az előirányzat szerint fogadtattak el. a 6. czím: előfogati pótlék 71 és 72. évre 34,724 ft az előirányzat. Miután a múltból fenálló követelés megadatik azon kijelentéssel, hogy e pótlékok jövőre fel nem lesznek véve a költségvetéshez és mint nem ide tartozók és közös természetűek,a közös hadsereg költségvetésébe vétessenek fel. A bizottság vasárnap d. e. 10 órakor folytatja tárgyalásait. A honvédelmi költségvetés befejezte után az igazságügyminiszeré fog felvétetni. Mezei és erdőrendőrségünk. Sajátságos, hogy minden magyar született gazda és prókátor, s mégis épen gazdasági és jogi ügyeink vannak a legrendetlenebb állapotban. E téren a hosszú alkotmányszünet nehéz időszaka után beállott a legújabb alkotmányos élet uralói is vajmi keveset tettek; mert míg a vizszabályozásról és gátrendőrségről (1871. XXXIX és XL.) s az erdélyi arányosításról és tagosításról szóló (1871. LV) t.czikkek némi jó hatással vannak, addig az urbéri viszonyok rendezéséről és irtványokról szóló (1871. Lili. és LIV.) törvényczikkek még mindig hagynak fenn kívánnivalót; s a regálék kérdését nem is emlitve, a mezei és erdőrendőrség tekintetében épen semmi sem történt. Pedig, nézetem szerint ezek még a vadászati jognál is több és nagyobb horderővel bíró érdeket érintenek, s épen ezért fontosabbak. Nem kell mondanom, hogy az erdőségekben mi kincse van Magyarországnak, de kétszeresen áll ez különösen a királyhágóntuli kerületre, melynek nagyobb része erdő , s mig a magyarországi 1840. IX. t. sz. a mezei rendőrségről — a mai viszonyoktól nagyon elmaradva — úgy a hogy rendelkezik, s az erdőrendőrségi része alig említésre méltó, addig a királyhágontul csak törvényhatóságonként, egyes statútumok, vagy semmi az, ami e részben irányadóul szolgál. Innen van aztán az, hogy a legelők s mindenekfelet az erdők, úgyszólva szabad préda tárgyai, minek folytán az erdőpusztítás oly kétségbeejtő mérvet öltött, hogy mindennap kiszámíthatatlan kár sújtja az országot e részben tanúsított hanyagságáért. Nem tudom, hogy a törvény-előkészítő bizottság mily eljárást szokott követni az ily kérdések megoldásánál. Meglehet, hogy modern szelleméhez híven, minden javaslat készítésénél első dolga, hogy az arra vonatkozó törvényeket mind megszerzi a külföldről, aztán azokból összeférczel egyet; — a kormány eljárását aztán tudjuk mindnyájan: kiadja a jelszót, a többség pedig megszavazza. Nem akarom kétségbe vonni, hogy a külföldi intézményekből is lehet sok jót sikerrel alkalmazni egyes viszonyainkra , de különösen ily kérdéseknél sokkal prakticusabb eljárásra van szüksége azon bizottságnak, melynek tagjai, nem vonom kétségbe, igen sokat összeolvashattak négy fal között, hanem a külső életbe csak szórakozni szoktak kirándulni. A mezei és erdőrendőrségről készítendő 1.javaslatnál, ha eddig munkába nem vétetett is, meg vagyok róla győződve, hogy a törvényelőkészítő bizottság mindenek előtt felszólítja a