A Hon, 1872. október (10. évfolyam, 226-252. szám)

1872-10-23 / 245. szám

245. szám. X. évfolyam. Reggeli felállás. Pest, 1872. Szer­da* oct 23. Sirkentéci Iroda, Ferencziek­ tere 7. szám. A lap szellemi részét illető minden köö­­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal: Ferencziek­ tere 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Pestin küldve, vagy Budapesten hízhat hordos reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ...... 1 i­t 85 ki. 8 hónapra . . . . o ■ & n 50 , 6 hónapra................................n » » Az esti kiadás postai különküldéséért felül fizetés havonkint • . . . 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. MI­NDETEMEK Szintugr mint előfizetések a kiad­ó.hivtt. talba (ferencziek­ tere 7. szám) küldendők. Előfizetési felhívás. 7M. -dik évi folyamára. ám&t ffií-v­sx évrt. . . 1820 ft — kr Fal évre . . . 1­1 ft — kr. Negyed évre . . . 5 ft 50 kr. Külön előfizetési íveket no.« küldünk tízei, Süefise'^sro a poat d­alvissyokst kérjük tssess utálni, melyek bérsaaistesit&e as írtig esak B, 10 istea tatal pedig tk. krba kerül, hm előfi­­sotém£t a a Hon kiadó-hivatala* caim a’sft Pact, forottyriek­ tab 7. *a„ alá küldendők. A HON kiadó.h­ivatala, PEST, OCTOBER 22. Közvetett adóink államháztartá­sunkban. Az egyenes és közvetett adók közti kü­lönbség, azok jövedelmi emelkedésének különböző foka, legjobban szokta jelle­mezni egy állam háztartását. Mert az ta­gadhatatlan igaz, hogy a nemzetgazda­sági fejlődéssel az ipar és fogyasztási tár­gyak szaporodnak, a fogyasztási képes­ség növekszik és így a fogyasztási adók, valamint a kultúréletből fejlődő más köz­vetett adók is folytonosan növekednek. De másfelől épen ez adónemek nemcsak az alsó társadalmi osztályokra súlyosod­nak leginkább, hanem úgyszólván a kul­túrát előmozdító kény­elmet,jóllétet is aka­dályozzák. Ezért van az, hogy az előre­haladott államok ezeket mindinkább szű­­kebb korlátok közé igyekeznek szólíta­ni. Angliában van a nemzetgazda­­s­á­g­i élet legmagasabb fokon, tehát itt szerepelnek a közvetett adók is legna­gyobb mérvben, de maga Vocke, Anglia pénzügyi történetének tudós szerzője, arra a következtetésre jutott, hogy az egyenes adók (főleg a jövedelmi adó) Anglia háztartásában mind nagyobb tért foglalnak el a közvetett adók ellenében. Ebből azt akartuk következtetni, hogy ha közvetett adóinkban jövedelmi emel­kedést látunk, ez bizonyítja nemzetgaz­dasági fejlődésünket, de egyszersmind kötelességünkké teszi, hogy azokat köny­­nyítsük. Sőt nálunk nem annyira a va­­gyonosság, mint az adókulcs nagysága és az eljárás szigorának emelkedése által ér­tünk el ez adónemekben nagyobb ered­ményeket. Azonban már előre megtehetjük azon észrevételt, hogy az 1868-ik és 1873. közti hat előirányzatból nem következtet­hetjük [azt, mit Yocke Angliáról mon­dott, mert mig 1868-ban az egyenes adók háztartásunkban 56°/%-al szerepel­nek, 1873-ban már csak 48 %-al. Helyü­ket a fogyasztási adók, az illetékek és jö­vedékek foglalták el. A­mi az egyes fo­gyasztási adókat illeti, azok a következő képet nyújtják. Szeszadóból elő­irányozva volt: 1868- ra: 5.500,000 forint 1869- re: 5.749,000 s„ 1870- re: 7.527,000 „ 1871- re: 6.700,000 „ 1872- re: 7.020,500 „ 1873- ra: 6.700,000 „ Ha az 1868.és 1873. közti átlagot vesz­szük: az emelkedés 1,200,000 forint, vagyis 17%. De azt is láthatjuk, hogy az új adó hatása 1870-ben nagy emelkedés­ben, de azóta 827,000 forint vagy 10% apadásban mutatkozik. Igen, mert szesz­főzdéink száma tetemesen apadt, szeszter­melésünk mennyisége keveset változott és ennek az adóra is volt hatása. A bor­adóra előirányozva volt: 1868- ra: 1,923,000 forint 1869- re: 1,834,200 „ 1870- re: 2,137,000 „ 1871- re: 2,411,000 „ 1872- re: 2,502,600 „ 1873- ra: 2,700,000 „ Itt az emelkedés (kis visszaesést leszá­mítva) folytonos. És 1868 — 73. közt 777.000 forintban vagyis 28 százalékban mutatkozik az. De az is tagadhatatlan, hogy egy 22 — 25 millió adót termelő or­szágban csekély eredmény ez. Részben az eljárás roszaságának, de részben a sör és szeszfogyasztás ellenében, a borfo­gyasztás lassú növekedésének tulajdonít­hatjuk ezt. Egyébiránt maga ez adó elve­tendő. A söradóra előirányozva volt: 1868- ra: 1,000,000 forint 1869- re: 1,133,700 „ 1870- re: 1,183,000 „ 1871- re: 1,220,000 „ 1872- re: 1,278,700 „ 1873- ra: 1,595,000 „ Ez adónál az emelkedés szakadatlan, sőt arányos. 1868. és 1873. közt 595,000 vagyis 37% emelkedés van. A hús ad­ó 5- r­a előirányozva volt: 1868- ra: 1,580,000 forint 1869- re: 1,575,900 „ 1870- re: 1,753,000 „ 1871- re: 1,856,000 „ 1872- re: 1,948,100 „ 1873- ra: 2,000,000 „ Az emelkedés (igen kevés kivétellel) folytonos. 1868 —1873 közt 420,000,azaz 21%. Ennek nem örülünk, mert tudjuk, hogy nagy része kevés v­árosból kerül be és így a legmunkásabb néposztályokat sújtja. Ki van mutatva, hogy a ro­­szabb és kevésbé tápláló husnemek fo­gyasztása növekedik csak nálunk, sőt a fővárosban ezek szorítják ki a jobb hús­­nemeket. Azonban a fogyasztási adók közül legnagyobb emelkedést mutat az, mely csakugyan a kultúrás emelkedést bizo­nyítja, mert úgyszólván a miveltség jele:­­ ez a czukor adó. Előirányozva volt ezen adóból: 1868- ra: 720,000 forint 1869- re: 1,000,000 „ 1870- re: 1,100,000 „ 1871- re: 1,051,000 „ 1872- re: 1,200,000 „ 1873- ra: 1,554,000 „ Tehát a folytonos emelkedés mellett 1868. és 1873. közt 826,000 forint vagy­is 53 százalék­ növekedés van. Ez adóne­münk mutat fel legszebb eredményt. Igaz, hogy leginkább annak tulajdonít­ható ez eredmény, hogy eddig ezukorter­­melés és fogyasztás tekintetében nagyon hátra voltunk, de elég az hozzá, hogy ez haladás. Sőt ez annál örvendetesebb, mert (nem mint a szesz és sörnél) az eredmény­nek megfelelőleg czukoriparunk is emel­kedett. Mert míg 1867-ben 18 czukor­­gyárunk volt, 1871-ben már 28 műkö­dött. Fogyasztási adóink összes eredményét legjobban kifejezi az 1868. és 1873.közti folytonos emelkedés, valamint az, hogy e két év közt összesen 3,826,000 frt emel­kedés van. Mert 1868-ra előirányozva volt: 10,723,000 fogyasztási adó. 1873-ra: 14,549,000 „ „ A különbség 26%, míg ugyan ez idő alatt egyenes adóinknál csak 11% növe­­kedés mutatkozik. Ebből láthatjuk, hogy nem azon az uton vagyunk adóink beosz­tása tekintetében, melyen Anglia. Azonban ennek oka nemcsak az adórend­szer,hanem nemzetgazdasági fejlettségünk foka is. Mert sokat kell és lehet javítani úgy egyenes, mint közvetett adóink rend­szerén és a reformnak az adók egymás­­hozi arányára oly befolyással kell lennie, hogy az ipar fejlődése és az alsóbb társa­dalmi osztályok emelkedése kevésbé legyen gátolva, de az is bizonyos, hogy míg az egyenes adók jövedelme gyorsabban nem növekedik, addig a közvetett adók fog­nak nagyobb mérvben szerepelni állam­háztartásunkban. A fogyasztási adók terhét növeli még a nagy községi pótlék is, úgy annyira, hogy pl. Pest lakóira fejenként (ha jól tudom) 5 frt 50 kr. fogyasztási adó esik. Még illetékeinkre és jövedékeinkre (ha­bár szorosan véve nem idevalók) vessünk egy pillantást. Ezeknél 1869-ből indulok ki, mert a dohány és sónál 1868-ban sok levonást kellene tenni. A sójövedékre előirányozva volt: 1869-re: 11,411,809 bevétel és 2,703,400 frt költség, 1873-ra: 14,671,645 bevétel és 3,813,492 frt költség. A bevételi emelkedés 3,259,835 forint, tehát 22%. A költség emelkedése ugyan­ekkor 1.110,092 forint, az­az 29%. Eb­ből láthatjuk, hogy a költség 7 száza­lékkal gyorsabban növekedik, mint a be­­­vétel, azaz ebből annyival többet emészt föl. A dohány jövedékre előirányozva volt 1869-re: 22,571,000 bevétel és 13,553700 frt költség, 1873-ra 26,976,525 bevétel és 12,482,674 frt költség. A bevétel emelkedése 4,405,525 forint, azaz 16%. A költség e két év közt apadt 1,071,026 forinttal, azaz 7%-al. Azonban e jövedék nagyon szeszélyes­­ az elő­irányzatban. Mert míg 1871-ben 26 mil­lió frt bevétel és 13,953,000 költség volt előirányozva, 1872-re csak 24 millió be­vétel és 10 millió költség, 1872-re újra 1­2 és fél millióval több bevétel és 2 mil­­l­ióval több költség van előirányozva.­­ A lottó jövedékből előirányozva volt 1869-re: 2,740,000 frt bevétel és 1,738,100 frt költség; 1873-ra: 3,008,700 bevétel és 1,907,200 frt költség. Tehát a bevételi emelkedés 268,700 frt, azaz 7% míg a költségemelkedés 169100 forint, majdnem 9%. Az illetékekre előirányozva volt: 1869-re: 10,702200 forint bevétel és 127.000 költség; 1873-ra: 17,071,672 forint bevétel és 172,227 frt költség. A be­vétel emelkedett 6,369472 forinttal, tehát 37%-al, míg a költség 55,227 forinttal azaz: 3%-al. Ebből is látszik, hogy (el­­hagyva az it és bidvámot) e jövedelmi forrás nem csak gyorsan fejlődött, de nem is költséges. Állami jövedelmeink harmadik ága: a jövedékek és illetékek bevételéül ösz­­szesen előirányozva volt 1869-ben 27.105.000 frt, 1873-ra van: 61728542 forint, az emelkedés 34,623542 forint, az­az 55%. E czimek költsége volt 1869-re 18,122,200,‘1873-ra: 18,375,593 forint­tal előirányozva’, az emelkedés 253,393 forint, vagy­is 1,3%. Ez eredmények sokkal szebbek, mint a­milyen az egyenes adóknál mutatkozott, de nem annyira örömre mint mérsékletre és reformokra buzdítsanak ezek is. Hegedűs Sándor. — Ő felsége elnöklete alatt tegnap a budai kir. palotában katonai értekezlet tartatott, melyen megállapittatott a novemberi katonai előléptetés. & jor­nuszu­l Duschek Ferencz. (Szül. 1797. aug. 28-án, megh. 1872. okt. 17-én.) (y. y.) Egy gyászlap, mely Horvátországból tegnap érkezett s az 1849-diki magyar pénzügy­­minister halálát jelenti, juttatá csak eszünkbe, hogy ime a „függetlenségi kormánynak“ még e tagja is egész a legközelebbi napokig élt. Hu­szonhárom év óta oly elvonultságban folytak az ő napjai, hogy tökéletesen elfelejtett ember lett,­­ bár utósó szereplése óta annyi változás történt hazánkban, soha sem egyik, sem másik nem hozta többé az ő nevét szőnyegre. Egy szerepét tökéletesen lejátszott egyén volt ama pillanat óta, midőn a temesvári csata elvesztése után a lugas-aradi úton megadta magát az osztrák se­regnek a kincstárral és minden nála levő iratok­kal együtt. Még a forradalmi emlékiratok is, melyek tizenkét év óta tömegesen jelentek meg, oly kevéssé emlegették nevét és működését, mintha a függetlenségi harcznak legparányibb tényezője lett volna. Se nem dicsérték, se nem ócsárolták eléggé, pedig alkalmasint mind a kettőre elegendő okot adott. A dicséretre hiva­talnoki nagy szorgalma, az ócsárlásra pedig rejtelmes és kétes szereplése által. Nem vett ő részt a szabadságharcz nagy poli­tikai küzdésében. Nem még a képviselőházi de­­batte-okban sem, s csak akkor felelt, ha kérdőre vonatván a szólást ki nem kerülheté. Megmond­ta többször, hogy nem forradalmi ember; azt sem titkolta, hogy nem bízik az ügy diadalában; mindamellett Kossuth magas polczra ültette, mi­vel pénzügyi tapasztalásaira s hivatalnoki eré­­lyére valóban szükség volt. S ő a forradalomban is csak egy begombolkozott bureaucrata maradt, eszes, erélyes, munkás s egyszersmind circula­­spektus. Nem volt a haza szülöttje, Csehországban, Radovesniczen jött a világra. Atyja azonban, a magyarországi erdészet körül, mint kincstári erdészeti felügyelő s kir. tanácsos, annyi érde­met szerzett, hogy magyar nemessé tették. Fia, a mi volt pénzügyőrünk, Budán, Egerben s vé­gül a pesti egyetemen tanult. Szünidőt nem igen élvezett, mert mikor iskola nem volt, akkor atyja mindig maga mellett foglalkoztatá. Korán megismerkedett tehát a hivataloskodás külön­féle ágaival s az ország több tájékával, már tanuló korában dolgozot az esztergomi érsek­ség irodájában. 1818-ban Szentiványi Péter tábla ügyész mellett végzé be a törvényes gya­korlatot, majd kir. táblai jegyző lett Halasi László táblai előadó mellett, kivel Máramarosba ment s ott kilencz hónapig maradván, megis­merte a megyei szerkezetet, a kincstári jószá­gok s bányák kezelését,stb. Gyakornokká a kincs­tárhoz 1819-ben nevezték ki, s Budán Majláth József kincstári elnök megszerezvén buzgalmát, maga mellé vette tolnoknak, midőn a fiumei ke­rület bekeblezésének küldetésére utazott. Ennél­fogva 1822-ben a fiumei kormányszékhez jegy­zőnek, 1823-ban pedig patrícius tanácsosnak nevezték ki. A fiumei biztosság megszűnvén, Budára jött vissza, s mint kincstári fogalmazó a sóügyi osztályt kezelte nagy buzgalommal. 1827-ben kincstári titoknok lett s pontos és ügyes szolgálatának oly jó hire terjedt, hogy 1830-ban gr. Reviczky Ádám kanczellár kine­veztette udvari titoknoknak, mig a másik évben már maga mellé vette elnöki titkárnak. 1836- ban egyszersmind a Szent István rend írnoka lett, 1837-ben az államtanácsban iktató s a ma­gyarországi és erdélyi ügyek előadója, 1840- ben a státusconferentiális tanács valóságos ta­nácsosa, 1843-ban a státustanács osztályfőnöke, 1845-ben pedig a magyar kir. kincstár másod alelnöke. C­íme a hivatalnoki lajtorja, melyen Duschek Ferencz, — az akkori idők szokásaihoz képest elég gyorsan emelkedett, gyakorlati ismereteit folyvást szaporítva. Midőn a 48-ki magyar ministerium megalakult s a pénzügyi tárcza Kossuth Lajosra bízatott, a miniszertanácsban általános volt a nézet, hogy Duschek pénzügyi szakismeretét nélkülözni nem lehet. Kossuth tehát felszólító alállamti­tkárnak, Duschek pedig nem gondolva,hogy az átalakulás véres harczra vezet, örömest fogadta el az ajánla­tot, bár anyagilag nem lett volna szüksége hivatalra, miután a 48-diki 3-dik törvényczikk biztosítá az államtanácsosok rangját és fizetését. Kossuth, kinek a pénzügyi kezelés gyakorlati megtanulása sohasem állott módjában, ily admi­nistratív képességgel bíró férfit örömmel vett olda­la mellé,ki azonnal a pénzügyministérium­ szakmai munkálkodásának főtengelye­­lett, annyival in­kább,mert a Kossuth idejét és tehetségét úgyis a képviselőház s általában a zaklatott politikai ügyek vették egészen igénybe. Mint államtitkár, Duschek igen szorgalmasan működött ,s a­ honvé­­delm bizottság idejében sem lankadt.Sokan csodál­ták ezt a régi hivatalnoktól,jól tudván,hogy a sza­badságharcznak sem lelkesedésében, sem remé­nyeiben nem osztozik. Látva azonban terhetlen pénzügyi működését, s tudva,hogy két fia honvéd­­tiszt,nem igen kétkedtek hazafiságában.A függet­lenségi nyilatkozat után Szemere rögtön meg­kínálta a pénzügyi tárc­ával, Horváth Mihály le­írása szerint: ezt csak úgy fogadta el,hogy előbb bécsi döntő körök beleegyezését is megnyerte hozzá, azt hozván föl, miszerint jobb, ha oly pénzügyőr lesz,ki a nemzeti bank ezüst és arany készleteit együtt tartja s a harcz elnyomása után azt hiány nélkül kiszolgáltatja, mintsem ha e tárczát oly egyénre bíznák, ki enthusiasmusában az érczkészletet is a háború minden áron való folytatására költené, vagy pedig forradalmi c­é­­lokra magával vinné. Mily okmányokon alapul ez állítás, nem tudjuk, de azt, hogy Duschek Bécsben furfangosan biztosította a saját sorsát, csakugyan igen valószínűvé teszi az a körülmény, miszerint ő a forradalmi miniszer, nem büntetést, hanem nyugdíjat kapott. Vannak, kik állítják, hogy nem a bécsiekkel, hanem a magyar conservativekkel értett egyett, s velük együtt azt híve, hogy a forradalom el­nyomása nem lesz egyszersmind az alkotmány eltörlése is. De akkor, midőn a conservativek muszkasereget hoztak a magyar sereg eltiprá­­sára, tökéletesen egyrement, akár a bécsiekkel, akár a pozsonyi magyar urakkal szövetkezett. A tény mindkét esetben az, hogy titokban műkö­dött azon forradalmi kormányférfiak háta mögött, kik bíztak benne s kiktől magas megbízatásokat fogadott el. A sajtó is sürgette különben, hogy Duschek pénzügyér legyen. Sürgette, miután szakismere­téről, hivatali pontosságáról és takarékosságáról meg volt győződve. E takarékosságnak lehet mindenesetre tulajdonítani, hogy a szabadság­harcz aránylag kevésbe került. Fösvénységéért azonban a hadvezérek folyvást haragudtak, mert egyiknek sem adott soha annyit, mint a­meny­nyit kértek. A táborokban gyakran lehetett hal­lani a panaszt, hogy ez a fösvénység koránsem hazafias gazdálkodás, hanem furfangos kiszámí­tás : meg akarta t. i. vonni az eszközöket, hogy a diadal czélját el ne lehessen érni. Az öreg Bem­mel azonban, ki ugyancsak erősen írogatott rá, nem bírt fösvénykedni. Különben utójára más tábornokok is kifogtak rajta, mert mindig három annyit kértek tőle, mint a mennyire tulajdon­képen szükségük volt, s ekkép ha levont is az összegből, maradt annyi, a­mennyire számítottak. A forradalom utolsó hónapjaiban Duscheknek volt egy igen nehéz feladata, a bankgyár köl­töztetése, Debreczenből Pestre, onnan Szegedre, azután Aradra, stb. Valami 170 kocsira volt szükség a sajtók, érczkészletek s a mindenféle eszközök szállítása végett, s ennyit csak a leg­­erélyesb működéssel lehetett előteremteni. S . Duschek előteremtő mindig. Bácskában egyszer saját miniszeri ökleivel büntetett meg egy bank­­nyomtatót, ki a pakoláskor elkésett. E közben pedánsan nyugodt maradt mindvé­gig, mint a­ki jól tudja, hogy mi vár rája. He­lyéről csak akkor mozdult el, midőn Görgey diktátorrá lett Aradon. Ekkor gépeit, kincstárát s technikai személyzetét — e hosszú karavánt — útnak indítá megint, hogy csakhamar átadja azt útközben a császári seregnek. Némelyek fél millióra, mások kettőnél is többre becsülték az átadott becses éretet. Mindamellett elfogták s Pestre kísérték, hol azonban szabad lábon védheté magát. Majd Bécsbe kellett mennie, hol rendőri felügyelet alá helyezték. De ismét visszaküldték a pesti hadi­­törvényszék elé, hogy igazolja magát. Büntetése azonban mindössze is néhány napi fogság lett, azután pedig nyugdíj. Hurczoltatásának indokát ma még homály fedi. Lehet, hogy Duschek kívonatára történt; lehet, hogy azt hitték, talál módjában állott vol­na több érczkészletet is adni elő. A tények mindenesetre arra mutatnak, hogy a forradalomnak nem híve, hanem csak munkás és kétarczú hivatalnoka volt, több szakismerettel mint feláldozó hűséggel. Jelleme azonban senki előtt sem áll teljes vilá­gosságban, s valamint a szabadságharcz lefolyása alatt, úgy azóta sem vették soha tüzetes kritikai vizsgálat alá. Egy ideig mondottak róla jót és roszat vegyesen , azután nem beszéltek róla, mi­után függetlenségi harcrunknak inkább csak hősi és politikai oldalaival foglalkoztak, s nem egyszersmind a pénzügyivel is, végre pedig tel­jesen kifeledték a fontosabb szereplők sorából, d ő maga is elég óvatos volt teljesen elrejtőzni a távoli Horvátország egy zugában, hol teljes visz­­szavonultságban, a hazai eseményektől elszige­telten, nyugdíjból élt.­­ A magyar-h­orvát regnicola­­ris küldöttség horvát része, a JP. N. értesülése szerint két albizottságra oszlott. Az egyik a pénzügyi kérdés, a másik Horvátország­nak a magyar országyűlésen való képviseltetése s a horvát orsz. kormány ügyével foglalkozik s e tárgyakról javaslatot terjeszt elő a horvát bizott­ság elé. A bizottság e javaslatokat megvitatja s azután azok a magyar küldöttség elé terjesz­tetnek. A horvát albizottságok már hozzá fog­nak a munkához. A pénzügyi bizottságból. A pénzügyi bizottság ma d. e. 10 órakor tar­tott ülésében folytatta az igazságügyi ministérium költségvetésének tárgyalását. A ministérium részéről jelen volt Pauner Tivadar mi­nister és Csemeghy Károly állam­titkár. Czim: Királyi táblák. Előirányozva van 728,290 forint (a múlt évben 728,270 fo­rint. A pesti királyi tábla szükségleté­re előirányzott összeget (615,220 forint) a következő változtatásokkal szavazta meg a bi­zottság. Az 5 szám feletti biróból kettőt törölt a bizottság, miután a miniszer felvilágosítása szerint két állomás úgyis üresedésben van. Ennélfogva csak 3 pótbiró fizetését szavazta meg, felhíván egy­szersmind, hogy a pótbirák számát lehetőleg apaszsza. A 8 volt váltótörvényszéki és vegyes birósági elnök mint szám­feletti biró működési pótlékát (5320 ft) törölte a bizottság, miután az törvényen nem alapul. Czim. Pénzügyi feltörvényszék elő­irányozva van 26.835 frt (múlt évben ugyan­annyi). Miután a pénzügyi feltörvényszék felállása törvény által csak 1872. év végéig, uj törvény nélkül pedig ezen feltörvényszék 1873-ban nem tartható fenn, a bizottság ezen okból nem tartja megszavazhatnak az előirányzatot. És egyál­talában javaslatba fogja hozni a képviselőház előtt,­­hogy ezen feltörvényszék sz­üntettessék meg. Az első folyamodású bíróságok felállítása folytán a pénzügyi törvényszékek úgy is bele­olvadtak a királyi­­törvényszékekbe, más­felől pedig a pénzügyi féltörvényszék ügyforgalma nem olyan jelentékeny, hogy annak fentartása kívánatos lenne. Czim: Királyi főügyészségek: az elő­irányzott 58,110 ft (1872-ben 44,250) a követ­kező törlésekkel hagyatott helybe: Az újonnan rendszeresítendő 2 segédfo­ga­l­mazó töröltetett s a két rendes fogal­­mazó lakbére 300 ftról 200 ftra szállíttatott. Az előirányzott 3 irodatisztből egy töröltetett. Jutalmak és segélyezésekre 10 frt levonásával 200 ft adatott. Czim. Királyi törvényszékek és já­rásbíróságok előirányozva ,van 6.943.651 ft (1872-re 5.981.788). A bizottság beható vizsgálat alá vette azon előterjesztéseket és kimutatásokat, melyeket a miniszter benyújtott. Azon nevezetes létszám fel­emelést, melyet a miniszter indítványba hozott a bizottság indokoltnak találja,mert az tagadha­tatlan,hogy az első­ bíróságok a jelen létszám mel­­lett nem képesek megfelelni az igényeknek. A bi­zottság ennélfogva elfogadta a szaporítást.Az egyes törvényszékeknél és járásbíróságoknál szükséges létszám a tapasztalás nyújtotta adatok­ hiányában most nem állapítható meg, ennélfogva csak álta­lában fogadtatott el a felemelés, a későbbi évek tapasztalásaira hagyatván az egyes bíróságok és törvényszékek létszámának megállapitása. A­mi a részleteket illeti, a 3-dik rovatból szolgált ruhailletményei 54,150 frt, 20,000 frt töröltetett. A 6-ik rovatot illetőleg irodai és hiva­tali szükséglet 751,567 frt (1872-ben 277,500) úgy ezen, mint általában a többi minis­­teriumra nézve kimondandónak véli a bizott­­, hogy ezen rovatból kiválasztandó mindaz, a­mi nem személyes kiadásokat képez,mintt pl.a díjno­­kok fizetései az­ általányból­ és a dologi kiadások­ból, és jövőre úgy mint a jelen költségvetésbe is külön állítandó be. Egyébiránt tekintve azt, hogy azon nevezetes szaporítás, mely e tételekre nézve javaslatba hozatik, részletesen biztos adatok

Next