A Hon, 1872. október (10. évfolyam, 226-252. szám)
1872-10-23 / 245. szám
245. szám. X. évfolyam. Reggeli felállás. Pest, 1872. Szerda* oct 23. Sirkentéci Iroda, Ferencziek tere 7. szám. A lap szellemi részét illető minden köölemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Pestin küldve, vagy Budapesten hízhat hordos reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ...... 1 it 85 ki. 8 hónapra . . . . o ■ & n 50 , 6 hónapra................................n » » Az esti kiadás postai különküldéséért felül fizetés havonkint • . . . 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. MINDETEMEK Szintugr mint előfizetések a kiadó.hivtt. talba (ferencziek tere 7. szám) küldendők. Előfizetési felhívás. 7M. -dik évi folyamára. ám&t ffií-vsx évrt. . . 1820 ft — kr Fal évre . . . 11 ft — kr. Negyed évre . . . 5 ft 50 kr. Külön előfizetési íveket no.« küldünk tízei, Süefise'^sro a poat dalvissyokst kérjük tssess utálni, melyek bérsaaistesit&e as írtig esak B, 10 istea tatal pedig tk. krba kerül, hm előfisotém£t a a Hon kiadó-hivatala* caim a’sft Pact, forottyriek tab 7. *a„ alá küldendők. A HON kiadó.hivatala, PEST, OCTOBER 22. Közvetett adóink államháztartásunkban. Az egyenes és közvetett adók közti különbség, azok jövedelmi emelkedésének különböző foka, legjobban szokta jellemezni egy állam háztartását. Mert az tagadhatatlan igaz, hogy a nemzetgazdasági fejlődéssel az ipar és fogyasztási tárgyak szaporodnak, a fogyasztási képesség növekszik és így a fogyasztási adók, valamint a kultúréletből fejlődő más közvetett adók is folytonosan növekednek. De másfelől épen ez adónemek nemcsak az alsó társadalmi osztályokra súlyosodnak leginkább, hanem úgyszólván a kultúrát előmozdító kényelmet,jóllétet is akadályozzák. Ezért van az, hogy az előrehaladott államok ezeket mindinkább szűkebb korlátok közé igyekeznek szólítani. Angliában van a nemzetgazdasági élet legmagasabb fokon, tehát itt szerepelnek a közvetett adók is legnagyobb mérvben, de maga Vocke, Anglia pénzügyi történetének tudós szerzője, arra a következtetésre jutott, hogy az egyenes adók (főleg a jövedelmi adó) Anglia háztartásában mind nagyobb tért foglalnak el a közvetett adók ellenében. Ebből azt akartuk következtetni, hogy ha közvetett adóinkban jövedelmi emelkedést látunk, ez bizonyítja nemzetgazdasági fejlődésünket, de egyszersmind kötelességünkké teszi, hogy azokat könynyítsük. Sőt nálunk nem annyira a vagyonosság, mint az adókulcs nagysága és az eljárás szigorának emelkedése által értünk el ez adónemekben nagyobb eredményeket. Azonban már előre megtehetjük azon észrevételt, hogy az 1868-ik és 1873. közti hat előirányzatból nem következtethetjük [azt, mit Yocke Angliáról mondott, mert mig 1868-ban az egyenes adók háztartásunkban 56°/%-al szerepelnek, 1873-ban már csak 48 %-al. Helyüket a fogyasztási adók, az illetékek és jövedékek foglalták el. Ami az egyes fogyasztási adókat illeti, azok a következő képet nyújtják. Szeszadóból előirányozva volt: 1868- ra: 5.500,000 forint 1869- re: 5.749,000 s„ 1870- re: 7.527,000 „ 1871- re: 6.700,000 „ 1872- re: 7.020,500 „ 1873- ra: 6.700,000 „ Ha az 1868.és 1873. közti átlagot veszszük: az emelkedés 1,200,000 forint, vagyis 17%. De azt is láthatjuk, hogy az új adó hatása 1870-ben nagy emelkedésben, de azóta 827,000 forint vagy 10% apadásban mutatkozik. Igen, mert szeszfőzdéink száma tetemesen apadt, szesztermelésünk mennyisége keveset változott és ennek az adóra is volt hatása. A boradóra előirányozva volt: 1868- ra: 1,923,000 forint 1869- re: 1,834,200 „ 1870- re: 2,137,000 „ 1871- re: 2,411,000 „ 1872- re: 2,502,600 „ 1873- ra: 2,700,000 „ Itt az emelkedés (kis visszaesést leszámítva) folytonos. És 1868 — 73. közt 777.000 forintban vagyis 28 százalékban mutatkozik az. De az is tagadhatatlan, hogy egy 22 — 25 millió adót termelő országban csekély eredmény ez. Részben az eljárás roszaságának, de részben a sör és szeszfogyasztás ellenében, a borfogyasztás lassú növekedésének tulajdoníthatjuk ezt. Egyébiránt maga ez adó elvetendő. A söradóra előirányozva volt: 1868- ra: 1,000,000 forint 1869- re: 1,133,700 „ 1870- re: 1,183,000 „ 1871- re: 1,220,000 „ 1872- re: 1,278,700 „ 1873- ra: 1,595,000 „ Ez adónál az emelkedés szakadatlan, sőt arányos. 1868. és 1873. közt 595,000 vagyis 37% emelkedés van. A hús adó 5- ra előirányozva volt: 1868- ra: 1,580,000 forint 1869- re: 1,575,900 „ 1870- re: 1,753,000 „ 1871- re: 1,856,000 „ 1872- re: 1,948,100 „ 1873- ra: 2,000,000 „ Az emelkedés (igen kevés kivétellel) folytonos. 1868 —1873 közt 420,000,azaz 21%. Ennek nem örülünk, mert tudjuk, hogy nagy része kevés városból kerül be és így a legmunkásabb néposztályokat sújtja. Ki van mutatva, hogy a roszabb és kevésbé tápláló husnemek fogyasztása növekedik csak nálunk, sőt a fővárosban ezek szorítják ki a jobb húsnemeket. Azonban a fogyasztási adók közül legnagyobb emelkedést mutat az, mely csakugyan a kultúrás emelkedést bizonyítja, mert úgyszólván a miveltség jele: ez a czukor adó. Előirányozva volt ezen adóból: 1868- ra: 720,000 forint 1869- re: 1,000,000 „ 1870- re: 1,100,000 „ 1871- re: 1,051,000 „ 1872- re: 1,200,000 „ 1873- ra: 1,554,000 „ Tehát a folytonos emelkedés mellett 1868. és 1873. közt 826,000 forint vagyis 53 százalék növekedés van. Ez adónemünk mutat fel legszebb eredményt. Igaz, hogy leginkább annak tulajdonítható ez eredmény, hogy eddig ezukortermelés és fogyasztás tekintetében nagyon hátra voltunk, de elég az hozzá, hogy ez haladás. Sőt ez annál örvendetesebb, mert (nem mint a szesz és sörnél) az eredménynek megfelelőleg czukoriparunk is emelkedett. Mert míg 1867-ben 18 czukorgyárunk volt, 1871-ben már 28 működött. Fogyasztási adóink összes eredményét legjobban kifejezi az 1868. és 1873.közti folytonos emelkedés, valamint az, hogy e két év közt összesen 3,826,000 frt emelkedés van. Mert 1868-ra előirányozva volt: 10,723,000 fogyasztási adó. 1873-ra: 14,549,000 „ „ A különbség 26%, míg ugyan ez idő alatt egyenes adóinknál csak 11% növekedés mutatkozik. Ebből láthatjuk, hogy nem azon az uton vagyunk adóink beosztása tekintetében, melyen Anglia. Azonban ennek oka nemcsak az adórendszer,hanem nemzetgazdasági fejlettségünk foka is. Mert sokat kell és lehet javítani úgy egyenes, mint közvetett adóink rendszerén és a reformnak az adók egymáshozi arányára oly befolyással kell lennie, hogy az ipar fejlődése és az alsóbb társadalmi osztályok emelkedése kevésbé legyen gátolva, de az is bizonyos, hogy míg az egyenes adók jövedelme gyorsabban nem növekedik, addig a közvetett adók fognak nagyobb mérvben szerepelni államháztartásunkban. A fogyasztási adók terhét növeli még a nagy községi pótlék is, úgy annyira, hogy pl. Pest lakóira fejenként (ha jól tudom) 5 frt 50 kr. fogyasztási adó esik. Még illetékeinkre és jövedékeinkre (habár szorosan véve nem idevalók) vessünk egy pillantást. Ezeknél 1869-ből indulok ki, mert a dohány és sónál 1868-ban sok levonást kellene tenni. A sójövedékre előirányozva volt: 1869-re: 11,411,809 bevétel és 2,703,400 frt költség, 1873-ra: 14,671,645 bevétel és 3,813,492 frt költség. A bevételi emelkedés 3,259,835 forint, tehát 22%. A költség emelkedése ugyanekkor 1.110,092 forint, azaz 29%. Ebből láthatjuk, hogy a költség 7 százalékkal gyorsabban növekedik, mint a bevétel, azaz ebből annyival többet emészt föl. A dohány jövedékre előirányozva volt 1869-re: 22,571,000 bevétel és 13,553700 frt költség, 1873-ra 26,976,525 bevétel és 12,482,674 frt költség. A bevétel emelkedése 4,405,525 forint, azaz 16%. A költség e két év közt apadt 1,071,026 forinttal, azaz 7%-al. Azonban e jövedék nagyon szeszélyes az előirányzatban. Mert míg 1871-ben 26 millió frt bevétel és 13,953,000 költség volt előirányozva, 1872-re csak 24 millió bevétel és 10 millió költség, 1872-re újra 12 és fél millióval több bevétel és 2 millióval több költség van előirányozva. A lottó jövedékből előirányozva volt 1869-re: 2,740,000 frt bevétel és 1,738,100 frt költség; 1873-ra: 3,008,700 bevétel és 1,907,200 frt költség. Tehát a bevételi emelkedés 268,700 frt, azaz 7% míg a költségemelkedés 169100 forint, majdnem 9%. Az illetékekre előirányozva volt: 1869-re: 10,702200 forint bevétel és 127.000 költség; 1873-ra: 17,071,672 forint bevétel és 172,227 frt költség. A bevétel emelkedett 6,369472 forinttal, tehát 37%-al, míg a költség 55,227 forinttal azaz: 3%-al. Ebből is látszik, hogy (elhagyva az it és bidvámot) e jövedelmi forrás nem csak gyorsan fejlődött, de nem is költséges. Állami jövedelmeink harmadik ága: a jövedékek és illetékek bevételéül öszszesen előirányozva volt 1869-ben 27.105.000 frt, 1873-ra van: 61728542 forint, az emelkedés 34,623542 forint, azaz 55%. E czimek költsége volt 1869-re 18,122,200,‘1873-ra: 18,375,593 forinttal előirányozva’, az emelkedés 253,393 forint, vagyis 1,3%. Ez eredmények sokkal szebbek, mint amilyen az egyenes adóknál mutatkozott, de nem annyira örömre mint mérsékletre és reformokra buzdítsanak ezek is. Hegedűs Sándor. — Ő felsége elnöklete alatt tegnap a budai kir. palotában katonai értekezlet tartatott, melyen megállapittatott a novemberi katonai előléptetés. & jornuszul Duschek Ferencz. (Szül. 1797. aug. 28-án, megh. 1872. okt. 17-én.) (y. y.) Egy gyászlap, mely Horvátországból tegnap érkezett s az 1849-diki magyar pénzügyminister halálát jelenti, juttatá csak eszünkbe, hogy ime a „függetlenségi kormánynak“ még e tagja is egész a legközelebbi napokig élt. Huszonhárom év óta oly elvonultságban folytak az ő napjai, hogy tökéletesen elfelejtett ember lett, bár utósó szereplése óta annyi változás történt hazánkban, soha sem egyik, sem másik nem hozta többé az ő nevét szőnyegre. Egy szerepét tökéletesen lejátszott egyén volt ama pillanat óta, midőn a temesvári csata elvesztése után a lugas-aradi úton megadta magát az osztrák seregnek a kincstárral és minden nála levő iratokkal együtt. Még a forradalmi emlékiratok is, melyek tizenkét év óta tömegesen jelentek meg, oly kevéssé emlegették nevét és működését, mintha a függetlenségi harcznak legparányibb tényezője lett volna. Se nem dicsérték, se nem ócsárolták eléggé, pedig alkalmasint mind a kettőre elegendő okot adott. A dicséretre hivatalnoki nagy szorgalma, az ócsárlásra pedig rejtelmes és kétes szereplése által. Nem vett ő részt a szabadságharcz nagy politikai küzdésében. Nem még a képviselőházi debatte-okban sem, s csak akkor felelt, ha kérdőre vonatván a szólást ki nem kerülheté. Megmondta többször, hogy nem forradalmi ember; azt sem titkolta, hogy nem bízik az ügy diadalában; mindamellett Kossuth magas polczra ültette, mivel pénzügyi tapasztalásaira s hivatalnoki erélyére valóban szükség volt. S ő a forradalomban is csak egy begombolkozott bureaucrata maradt, eszes, erélyes, munkás s egyszersmind circulaspektus. Nem volt a haza szülöttje, Csehországban, Radovesniczen jött a világra. Atyja azonban, a magyarországi erdészet körül, mint kincstári erdészeti felügyelő s kir. tanácsos, annyi érdemet szerzett, hogy magyar nemessé tették. Fia, a mi volt pénzügyőrünk, Budán, Egerben s végül a pesti egyetemen tanult. Szünidőt nem igen élvezett, mert mikor iskola nem volt, akkor atyja mindig maga mellett foglalkoztatá. Korán megismerkedett tehát a hivataloskodás különféle ágaival s az ország több tájékával, már tanuló korában dolgozot az esztergomi érsekség irodájában. 1818-ban Szentiványi Péter tábla ügyész mellett végzé be a törvényes gyakorlatot, majd kir. táblai jegyző lett Halasi László táblai előadó mellett, kivel Máramarosba ment s ott kilencz hónapig maradván, megismerte a megyei szerkezetet, a kincstári jószágok s bányák kezelését,stb. Gyakornokká a kincstárhoz 1819-ben nevezték ki, s Budán Majláth József kincstári elnök megszerezvén buzgalmát, maga mellé vette tolnoknak, midőn a fiumei kerület bekeblezésének küldetésére utazott. Ennélfogva 1822-ben a fiumei kormányszékhez jegyzőnek, 1823-ban pedig patrícius tanácsosnak nevezték ki. A fiumei biztosság megszűnvén, Budára jött vissza, s mint kincstári fogalmazó a sóügyi osztályt kezelte nagy buzgalommal. 1827-ben kincstári titoknok lett s pontos és ügyes szolgálatának oly jó hire terjedt, hogy 1830-ban gr. Reviczky Ádám kanczellár kineveztette udvari titoknoknak, mig a másik évben már maga mellé vette elnöki titkárnak. 1836- ban egyszersmind a Szent István rend írnoka lett, 1837-ben az államtanácsban iktató s a magyarországi és erdélyi ügyek előadója, 1840- ben a státusconferentiális tanács valóságos tanácsosa, 1843-ban a státustanács osztályfőnöke, 1845-ben pedig a magyar kir. kincstár másod alelnöke. Címe a hivatalnoki lajtorja, melyen Duschek Ferencz, — az akkori idők szokásaihoz képest elég gyorsan emelkedett, gyakorlati ismereteit folyvást szaporítva. Midőn a 48-ki magyar ministerium megalakult s a pénzügyi tárcza Kossuth Lajosra bízatott, a miniszertanácsban általános volt a nézet, hogy Duschek pénzügyi szakismeretét nélkülözni nem lehet. Kossuth tehát felszólító alállamtitkárnak, Duschek pedig nem gondolva,hogy az átalakulás véres harczra vezet, örömest fogadta el az ajánlatot, bár anyagilag nem lett volna szüksége hivatalra, miután a 48-diki 3-dik törvényczikk biztosítá az államtanácsosok rangját és fizetését. Kossuth, kinek a pénzügyi kezelés gyakorlati megtanulása sohasem állott módjában, ily administratív képességgel bíró férfit örömmel vett oldala mellé,ki azonnal a pénzügyministérium szakmai munkálkodásának főtengelyelett, annyival inkább,mert a Kossuth idejét és tehetségét úgyis a képviselőház s általában a zaklatott politikai ügyek vették egészen igénybe. Mint államtitkár, Duschek igen szorgalmasan működött ,s a honvédelm bizottság idejében sem lankadt.Sokan csodálták ezt a régi hivatalnoktól,jól tudván,hogy a szabadságharcznak sem lelkesedésében, sem reményeiben nem osztozik. Látva azonban terhetlen pénzügyi működését, s tudva,hogy két fia honvédtiszt,nem igen kétkedtek hazafiságában.A függetlenségi nyilatkozat után Szemere rögtön megkínálta a pénzügyi tárcával, Horváth Mihály leírása szerint: ezt csak úgy fogadta el,hogy előbb bécsi döntő körök beleegyezését is megnyerte hozzá, azt hozván föl, miszerint jobb, ha oly pénzügyőr lesz,ki a nemzeti bank ezüst és arany készleteit együtt tartja s a harcz elnyomása után azt hiány nélkül kiszolgáltatja, mintsem ha e tárczát oly egyénre bíznák, ki enthusiasmusában az érczkészletet is a háború minden áron való folytatására költené, vagy pedig forradalmi célokra magával vinné. Mily okmányokon alapul ez állítás, nem tudjuk, de azt, hogy Duschek Bécsben furfangosan biztosította a saját sorsát, csakugyan igen valószínűvé teszi az a körülmény, miszerint ő a forradalmi miniszer, nem büntetést, hanem nyugdíjat kapott. Vannak, kik állítják, hogy nem a bécsiekkel, hanem a magyar conservativekkel értett egyett, s velük együtt azt híve, hogy a forradalom elnyomása nem lesz egyszersmind az alkotmány eltörlése is. De akkor, midőn a conservativek muszkasereget hoztak a magyar sereg eltiprására, tökéletesen egyrement, akár a bécsiekkel, akár a pozsonyi magyar urakkal szövetkezett. A tény mindkét esetben az, hogy titokban működött azon forradalmi kormányférfiak háta mögött, kik bíztak benne s kiktől magas megbízatásokat fogadott el. A sajtó is sürgette különben, hogy Duschek pénzügyér legyen. Sürgette, miután szakismeretéről, hivatali pontosságáról és takarékosságáról meg volt győződve. E takarékosságnak lehet mindenesetre tulajdonítani, hogy a szabadságharcz aránylag kevésbe került. Fösvénységéért azonban a hadvezérek folyvást haragudtak, mert egyiknek sem adott soha annyit, mint amenynyit kértek. A táborokban gyakran lehetett hallani a panaszt, hogy ez a fösvénység koránsem hazafias gazdálkodás, hanem furfangos kiszámítás : meg akarta t. i. vonni az eszközöket, hogy a diadal czélját el ne lehessen érni. Az öreg Bemmel azonban, ki ugyancsak erősen írogatott rá, nem bírt fösvénykedni. Különben utójára más tábornokok is kifogtak rajta, mert mindig három annyit kértek tőle, mint a mennyire tulajdonképen szükségük volt, s ekkép ha levont is az összegből, maradt annyi, amennyire számítottak. A forradalom utolsó hónapjaiban Duscheknek volt egy igen nehéz feladata, a bankgyár költöztetése, Debreczenből Pestre, onnan Szegedre, azután Aradra, stb. Valami 170 kocsira volt szükség a sajtók, érczkészletek s a mindenféle eszközök szállítása végett, s ennyit csak a legerélyesb működéssel lehetett előteremteni. S . Duschek előteremtő mindig. Bácskában egyszer saját miniszeri ökleivel büntetett meg egy banknyomtatót, ki a pakoláskor elkésett. E közben pedánsan nyugodt maradt mindvégig, mint aki jól tudja, hogy mi vár rája. Helyéről csak akkor mozdult el, midőn Görgey diktátorrá lett Aradon. Ekkor gépeit, kincstárát s technikai személyzetét — e hosszú karavánt — útnak indítá megint, hogy csakhamar átadja azt útközben a császári seregnek. Némelyek fél millióra, mások kettőnél is többre becsülték az átadott becses éretet. Mindamellett elfogták s Pestre kísérték, hol azonban szabad lábon védheté magát. Majd Bécsbe kellett mennie, hol rendőri felügyelet alá helyezték. De ismét visszaküldték a pesti haditörvényszék elé, hogy igazolja magát. Büntetése azonban mindössze is néhány napi fogság lett, azután pedig nyugdíj. Hurczoltatásának indokát ma még homály fedi. Lehet, hogy Duschek kívonatára történt; lehet, hogy azt hitték, talál módjában állott volna több érczkészletet is adni elő. A tények mindenesetre arra mutatnak, hogy a forradalomnak nem híve, hanem csak munkás és kétarczú hivatalnoka volt, több szakismerettel mint feláldozó hűséggel. Jelleme azonban senki előtt sem áll teljes világosságban, s valamint a szabadságharcz lefolyása alatt, úgy azóta sem vették soha tüzetes kritikai vizsgálat alá. Egy ideig mondottak róla jót és roszat vegyesen , azután nem beszéltek róla, miután függetlenségi harcrunknak inkább csak hősi és politikai oldalaival foglalkoztak, s nem egyszersmind a pénzügyivel is, végre pedig teljesen kifeledték a fontosabb szereplők sorából, d ő maga is elég óvatos volt teljesen elrejtőzni a távoli Horvátország egy zugában, hol teljes viszszavonultságban, a hazai eseményektől elszigetelten, nyugdíjból élt. A magyar-horvát regnicolaris küldöttség horvát része, a JP. N. értesülése szerint két albizottságra oszlott. Az egyik a pénzügyi kérdés, a másik Horvátországnak a magyar országyűlésen való képviseltetése s a horvát orsz. kormány ügyével foglalkozik s e tárgyakról javaslatot terjeszt elő a horvát bizottság elé. A bizottság e javaslatokat megvitatja s azután azok a magyar küldöttség elé terjesztetnek. A horvát albizottságok már hozzá fognak a munkához. A pénzügyi bizottságból. A pénzügyi bizottság ma d. e. 10 órakor tartott ülésében folytatta az igazságügyi ministérium költségvetésének tárgyalását. A ministérium részéről jelen volt Pauner Tivadar minister és Csemeghy Károly államtitkár. Czim: Királyi táblák. Előirányozva van 728,290 forint (a múlt évben 728,270 forint. A pesti királyi tábla szükségletére előirányzott összeget (615,220 forint) a következő változtatásokkal szavazta meg a bizottság. Az 5 szám feletti biróból kettőt törölt a bizottság, miután a miniszer felvilágosítása szerint két állomás úgyis üresedésben van. Ennélfogva csak 3 pótbiró fizetését szavazta meg, felhíván egyszersmind, hogy a pótbirák számát lehetőleg apaszsza. A 8 volt váltótörvényszéki és vegyes birósági elnök mint számfeletti biró működési pótlékát (5320 ft) törölte a bizottság, miután az törvényen nem alapul. Czim. Pénzügyi feltörvényszék előirányozva van 26.835 frt (múlt évben ugyanannyi). Miután a pénzügyi feltörvényszék felállása törvény által csak 1872. év végéig, uj törvény nélkül pedig ezen feltörvényszék 1873-ban nem tartható fenn, a bizottság ezen okból nem tartja megszavazhatnak az előirányzatot. És egyáltalában javaslatba fogja hozni a képviselőház előtt,hogy ezen feltörvényszék szüntettessék meg. Az első folyamodású bíróságok felállítása folytán a pénzügyi törvényszékek úgy is beleolvadtak a királyitörvényszékekbe, másfelől pedig a pénzügyi féltörvényszék ügyforgalma nem olyan jelentékeny, hogy annak fentartása kívánatos lenne. Czim: Királyi főügyészségek: az előirányzott 58,110 ft (1872-ben 44,250) a következő törlésekkel hagyatott helybe: Az újonnan rendszeresítendő 2 segédfogalmazó töröltetett s a két rendes fogalmazó lakbére 300 ftról 200 ftra szállíttatott. Az előirányzott 3 irodatisztből egy töröltetett. Jutalmak és segélyezésekre 10 frt levonásával 200 ft adatott. Czim. Királyi törvényszékek és járásbíróságok előirányozva ,van 6.943.651 ft (1872-re 5.981.788). A bizottság beható vizsgálat alá vette azon előterjesztéseket és kimutatásokat, melyeket a miniszter benyújtott. Azon nevezetes létszám felemelést, melyet a miniszter indítványba hozott a bizottság indokoltnak találja,mert az tagadhatatlan,hogy az első bíróságok a jelen létszám mellett nem képesek megfelelni az igényeknek. A bizottság ennélfogva elfogadta a szaporítást.Az egyes törvényszékeknél és járásbíróságoknál szükséges létszám a tapasztalás nyújtotta adatok hiányában most nem állapítható meg, ennélfogva csak általában fogadtatott el a felemelés, a későbbi évek tapasztalásaira hagyatván az egyes bíróságok és törvényszékek létszámának megállapitása. Ami a részleteket illeti, a 3-dik rovatból szolgált ruhailletményei 54,150 frt, 20,000 frt töröltetett. A 6-ik rovatot illetőleg irodai és hivatali szükséglet 751,567 frt (1872-ben 277,500) úgy ezen, mint általában a többi ministeriumra nézve kimondandónak véli a bizott, hogy ezen rovatból kiválasztandó mindaz, ami nem személyes kiadásokat képez,mintt pl.a díjnokok fizetései az általányból és a dologi kiadásokból, és jövőre úgy mint a jelen költségvetésbe is külön állítandó be. Egyébiránt tekintve azt, hogy azon nevezetes szaporítás, mely e tételekre nézve javaslatba hozatik, részletesen biztos adatok