A Hon, 1872. október (10. évfolyam, 226-252. szám)
1872-10-27 / 249. szám
249. szám. X. évfolyam.. Fest, 1872. Vasárnap, oct. 27 .serkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. A lap szellemi részét illető minden köztanány a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tera 7. sz. földszint Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ...... t frt 85 kr. 5 hónapra ,...)• 5 n 50 , 6 hónapra..............................11» » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint . . . . 30 kr. Az «kifizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számittatni. Szeggell kiadás. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó hiva talba (xszsnczlek-tere 7. szám) küldendők. Előfizetési felhívás. „A H 0 M“ 'S ~dik évi folyamára. FizetettM émre: évrt . . && tt — kr f ai évre . . H1 ft — kr. Negyed évre . . • & t’t 550 ke. awr* rádlóiu előfietési ivüket a*»« ktUdönk szét. SleSsevar« a utalványokat kérjük hast» «dini, 'Bolyuk bérasatellé’e tó» it&g ca*k 5, to frém tabil pedig tis kibe kerül. &g döfi tsüítso a ftH»e fciadá*hivatala“ c*im alatt Peti, fí raieziektore 7. sa. alá küldendők. A HOIV ktadd-hivatala. PEST, OCTOBER 26. A centralisatió költségei. A centralisatió hatása nagy mértékben műtközik a btidgetüsnkben úgy a központi hivatalnokok számának és költségének, mint általában a kormánytól függő hivatalnokok számának és a közigazgatási költségeknek s növekedésében. Ha meggondoljuk azt, hogy mint minden organismus, úgy az állam is fejlődik a kultúra hatása alatt, tudni fogjuk, hogy van az állam teendőiben is bizonyos fejlődés, mely idővel több hivatalnokot és költséget vesz igénybe. De az is bizonyos, hogy öt évi idő alatt nálunk annyi mesterséges ok folyt be a központosításra,a hivatalnokok számának és a közigazgatási költségeknek szaporítására, hogy e rövid idő alatt beállott tetemes hivatalnok és költségszaporodást egyáltalában nem az állami,fejlődésből,hanem a mesterséges centralisatióból, sőt ezen kívül sok esetben személyes tekintetekből magyarázhatjuk ki. Mert az tény, hogy az 1867. és az 1868- iki év elég idő volt arra, hogy mindenik minisztérium munkaköre consolidálódjék, és így a személyzet és költség is körülírva legyen, ha tehát azután állott be tetemes létszám és költségszaporodás, ezt nem a természetes fejlődésnek kell tulajdonítanunk. Márpedig ha a szoros értelemben vett központi igazgatást és hivatalnokokat vesszük, ha a minisztertől a segédfogalmazóig lemegyünk a bureaukratikus létrán, úgy fogjuk találni, hogy e hivatalnokok összes száma a (horváttal együtt) 10*) minisztériumban volt 1868 ban: 326, 1869- ben 404, 1870-ben 429, 1871-ben 439, 1872-ben 541. Tehát négy év *) Jobboldali lapokban jelent meg a ministériumról egyévi kimutatás, ez adatot is ki kellett egészítenem, alatt a központi hivatalnokok száma 215-el , azaz 36 százalékkal szaporodott. Azt hiszszük, hogy ez nem természetes szaporodás. De nagy mértékben szaporodott a központi igazgatás összes költsége is. ) Ugyanis e czimen előirányozva volt: 1868- ban: 2,180,445 forint 1869- ben: 2,356,748 „ 1870- ben: 2,699,544 „ 1871- ben: 2,890,284 „ 1872- ben: 3,002,111 „ 1873- ra: 3,051,747 , így tehát 1868. és 1873.közt a költség szaporodása folytonos és e két év közt 871,302 forinttal, azaz 28 százalékkal növekedett az. Azonban még megdöbbentőbb e költségemelkedés, ha a dologi kiadásokat elhagyva, csakis a központi hivatalnokok „személyes járandóságait“ veszszük. Ugyanis e czim költsége volt: 1868- ban: 860,382 forint. 1869- ben: 928,550 „ 1870- ben: 965,550 „ 1871- ben: 1,044,400 „ 1872- ben: 2,250,323 „ és 1873-ra előirányozva van: 2,299,222 rint. Tehát 1868. és 1873. közt 1,338,840 ft, azaz 155 százalék költségemelkedés van. Ha már most meggondoljuk azt, hogy ugyanezen idő alatt összes egyenes és fogyasztási adóink jövedelme csak 14%-al emelkedett, valóban van min aggódjunk. Azt hisszü is, hogy ez adatok világosan bizonyítják, hogy a centralisatió, mint minden országban úgy nálunk is, ugyanazon hatással van az állam költségeire: t. i. hogy aránytalanul és nagy mérvben szaporítja azokat. De, főleg a fentebb közölt számok azért figyelemre méltók, mert amint egyfelől a központi hivatalok költségszaporodása bizonyítja leginkább a centralisatió hatását, úgy másfelől ezek költsége lévén a legterméketlenebb kiadás, itt kellene legjobban gazdálkodnunk. Egyébiránt, hogy az egész országra nézve mi volt a centralisatió hatása, azt csak megközelítőleg tudjuk kimutatni, így a pénzügyminiszter 1871-iki előterjesztésének indokolásában maga nyújt erre nézve egy igen érdekes adatot. E szerint 1870-ben és 1871-ben az összes államhivatalnokok száma és ezek költsége következő volt: 1870-ben volt 17,565 hivatalnok 12,794,077 ft fizetéssel,és 1871-ben 18,908 hivatalnok 15,926,764 forinttal. Tehát csak 1- két év között a hivatalnokok száma 1343-al, azaz 6 százalékkal, a költség pedig 3,132,687 fttal, sőt ha a házbéilletményi emelkedést is ide vesszük, 4,081,430 fttal, azaz 25 százalékkal emelkedett. Most már vegyük elhez az új bírói személyzetet. Az igazságügyi tárca költsége óriásilag emelkedett. Mert csak a rendes budgetet véve: 1868-ban előirányozva volt 2,885,400 ft, 1873-ra már 12,031,982 forint van felvéve. Tehát négy év alatt a rendes kiadás 9,141,582 forinttal,azaz 76 százalékkal emelkedett. Megvalljuk, hogy így az igazságügyi reform nagyon is sokba került az országnak. Az igazságügyminiszter az 1873-iki előirányzathoz csatolt indokolásában azt mondja, hogy a nyugdíjasokkal együtt az egész igazságügyi személyzet 10, mondd, tízezerre megy .Ha tehát e számotleszámítva az eddigi igazságügyi személyzet államhivatalnokait a hivalnokok fentebbi számához adjuk,kitűnik,hogy körülbelül 27 — 28 ezer államhivatalnok van.E szám inkább kevésre, mint többre van téve és a számítás a miniszterek önkénytes jelentésére van alapítva, tehát egyátaljában nincs nagyítva. Sőt az hisszük, hogy ha a posta, távirdai és államvasúti személyzetet részletesen kimutatnák, sokkal nagyobb összegre ütne az ki. Már most, ha meggondoljuk azt, hogy Anglia 31 millió lakóval, sokkal nagyobb üzlettel, vagyonossággal, műveltséggel bír, mint mi, és mégis Gneist hiteles adatai szerint 1861-ben összesen 29,514 polgári hivatalnoka volt, melyből 12,309 a posta személyzetet (ez nálunk csak 1593) és 10,209 az adó és vámőrséget tette , akkor láthatjuk, hogy ha a (nálunk jelentéktelen) vámőrséget az angol hivatalnokok számából levonjuk. Angliának habár lakosssága, fejlettsége és kereskedelme sokkal nagyobb, mint a miénk , mégis nemcsak aránylag, de absolute is kevesebb hivatalnoka van, mint nekünk. Pedig Angliában az állam tevékenysége az ipar és munkás viszonyok, valamint a kereskedelem terén sokkal több tárgyra terjed ki, mint nálunk. Határozott, pontos számokat a centralisatió hatásáról adni nem lehet, mert a fentebbi adatokból a természetes fejlődésre is kell valamit levonni, de minthogy a parlamentáris rendszer 2 évi működése után vettük a kiindulási pontot és mégis oly nagy személyzet és költségszaporodást tapasztalunk négy rövid évt alatt, úgy hisszük, hogy egyátaljában nem nagyitunk, ha a centralisatió hatását látjuk ez eredményekben. Vigyázzunk, mert maholnap a bureaukratia és hadsereg fognak felemészteni! Hegedűs Sándor: hét egyén, gyógykezelés alatt maradt három. Mármaros megyének Raho, Trebusa, Lonka, Roszucska, Bocsko, Petrova, Szerfalu és Bábnfalu községeiben. évi September 14-kétől October 16-ig 115 cholera eset merült fel, meggyógyult 52 egyén, meghalt 32, gyógykezelés alatt maradt 31. Miről a törvényhatóság oly felhívással értesíttetik, hogy a területén netán felmerülő choleraeseteket éber figyelemmel kisérvén, folyó év augustus 12-én 26.289 szám alatt, úgyszintén folyó év augustus 26 án 27.722. szám alatt kell itteni rendeletekben felsorolt gyógy- és óvintézkedéseket, a legerélyesebben foganatosítsa. Budán, octóber hó 26-án. Tóth Vilmos:B ajor Jruzlij Belgrad, Bukarest. (y. y.) Régi történeti emlékeink s az ujabbkori nemzetiségi izgatások feneketlen ábrándjai, —melyek hol Belgrádból, hol Bukarestből igyekeztek valami szent Mekka-félét csinálni, — e két szomszéd fővárost sokkal érdekesebbé tették a magyar ember szemében,semhogy kikerülhetné őket, midőn útjukba esnek. Hozzá kell különben tennünk, hogy mind a két város megérdemelné — különösen tőlünk, magyaroktól,— azt is,hogy koronkint egyik másik kirándulásunk czélpontjává tűzzük ki. Van mind a kettőben elég megnézni való, s még több, a mi nekünk részint megnyugtatást, részint vigasztalást nyújthat. Megvallom, engemet mind a kettő meglepett, de nagyon ellenkezőleg.Belgrádot sokkal különb, Bukarestet pedig sokkal csekélyebb fővárosnak képzeltem ama hézagos leírások után, melyeket olvastam róluk. A szerbek fővárosát olyan arczhoz lehet hasonlítani, mely csak távolról szép, de minél közelebbről nézzük, annál inkább veszt előttünk. Fekvésében, régi várában és egy már naprólnapra enyésző vonásában beírja összes érdekességét. Ha a Dunán haladó gőzös födeléről pillantjuk meg, elbájol és nagy reményeket ébreszt. Ha közeledünk hozzá, részleteinek összevisszája csökkenti kilátásunkat; ha pedig keresztül-kasul járjuk egyenetlen, kövezetlen vagy — ami még roszabb — kegyetlenül kövezett utczáit, akkor alapos okunk van kétkedni abban, vájjon csakugyan egy oly fővárosban járunk-e, melylyel koránkint elég nagy zajt szoktak ütni ? Sok bűnét levezerli minden utazó, ha a Terminen csak egyszer is végig sétál. Pedig ez még a legszabályosabb, legegyenesebb, legjobban gondozott arcza. Még két sor gesztenyefa is van rajta végig ültetve, aztán egy csinos közkút építve, emeletes házak egymás mellett, az egyik szép, a másik nem igen szép, s vége felé esik a „konak“ is (fejedelmi kastély) körülvéve nagy parkkal, lombos diófákkal és más egyéb sűrü fákkal, melyek elismerésre méltó buzgalommal rejtik el a fejedelem lakását, nehogy egyikmásik kósza toarista meglássa, mily nem igen fejedelmi palotában lakik itt a fejedelem. Annyi tény, hogy Magyarországon akárhány kurta nemes nem cserélné el a maga falusi öbl kastélyát ezért a rezidencziáért. úgyszólván egy alház az egész, souterrain-nel s csak a park kapuinál álló fegyveres diszörök, — kik az idegennek komor rövidséggel adják tudtára a „ne tovább“ rideg szokását — mutatnak arra, hogy itt nem közönséges halandó lakhatik. A palota mellett egy új, de kis kormányzati ház, mindenesetre különb építész kezéből kerülhetett ki. Különben az, aki kocsin vagy lóháton nézte meg a Terrazin két házvonalát és fiatal fáit, bizonyára nyájasabb képet fog rajzolni róla, mint aki „per pedes apostolorum“ kínozta el rajta magát. Bámulandó az az ügyesség, melylyel itt ki tudják keresni a kövek amaz éleit, melyek legkegyetlenebb benyomásokat hagyhatnak a járókelő emberiség talpán. Lakik különben ez utczában egy pár nagylelkű emberbarát,s mennyire sajnálom, hogy hálámat nem fejezhetem itt ki irántnk nevük megemlítésével), kik házuk előtt négyszögletű kövekből csináltatván járdát, „kelet e küszöbén“ teljes fogalmat nyújtanak az embernek arról, hogy minő lehet az élvezet, melyet a sivatag vándora érez, midőn egy-egy enyhe várhoz jut. De még nagyobb a gyönyörűség, midőn a mellékp utczák, vagy egyegy nagyobb piacz területén, közvetlenül a jóságos anyaföldet érezzük talpunk alatt. Antaeusokká válunk ott valamennyien, föltéve, hogy az idő szép s nem kell sárba, iszapba úsznunk. Két új épület van az egész Belgrádban, mely több tekintetben szép. Először, mert szépen is van (noha nem tartósan) építve; másodszor mert Pallasnak és a múzsáknak szenteltettek; harmadszor mert mind a kettő nagylelkű, hazafias ajándék. Egyik a színház, mely fejedelmi bőkezűségből épült, de a melyhez alkalmasint több fát használtak, mint követ. Nem nagy, de belseje és külseje egyaránt csinos.Igazgatója Baravánszky hazánkfia, kit Várhidi korában sokszor megtapsoltunk a budai színkörben, mint Bem apót. Ott létünk alkalmával szinházi szünet lévén, s az igazgató e szünetet nyári lakásban töltvén, csak másoktól hallottuk, hogy működésével meg vannak elégedve, nem veszik tőle Írósz néven, hogy hébe-hóba egy-egy magyar színmű fordításával is tarkítja játékrendjét. A szerb szír irodalomból úgy sem igen tennék ki csak pár heti repertort sem, amin különben nem ütközhetünk meg, miután az egész nemzeti színház csak néhány éves csemete. Az idei szünet alatt egy kis kóbor német színésztársaság tartott kerti előadásokat, hanem annyira sem vitte, hogy színlapot nyomathatott volna. Idegen kereskedők, utazó ügynökök, konzulságok kis hivatalnokai, gőzhajózási emberek, stb. képezték napról-napra pusztuló és kedvetlenítő közönségét. A szerbeknek nem kellett, és pedig nem annyira a jóízlés, mint a nemzeti önérzet miatt. Mert azt meg kell adni, hogy a szerb önérzet oly speciális jelleget ad e városnak és társaséletének, hogy hasonló jelleget (persze magyart) kívánhatnánk a mi hasonlíthatlanul szebb és nagyobb Pestünknek is. Láttuk e jelleget a múzeumban is, melynek becsesebb régiségeit Saffarik, a jeles szerb tudós és állami szenátor, a ki magyar családból származván, jól beszél magyarul,) mutogatott be annak a társaságnak, melynek körében volt alkalmam nekem is megfordulni e nagy épületben, melyet Szerbia leggazdagabb embere (Csernovics Arzén apósa) építtetett és ajándékozott főiskolának és egyszersmind múzeumnak. Bizonyára nem az ő bőkezűségén múlt, hogy ez épületben is több a külső csin, mint a soliditás. Mindenesetre sajnálatos, hogy e kétemeletes s még szoborművekkel is ellátott épület falai ittott repedezni kezdenek, s századok viharát aligha fogja kiállhatni. Ez épület különböző helyein vannak beosztva jó múzeumi osztályok. A mi bennök van, az is mind csupa ajándék, s legnagyobbrészt olyan, mely speciálisan szerb tárgy, kivéve a könyvtárt, melynek többnyire kötetlen kötetei közt magyar munkákat is pillantottam meg: gr. Teleki „Hunyadiak korát,“ Nagy Iván „Magyarország családait,“ stb., valamint a kép és régiség-tárban is a legszebb nagy olajfestmény egy magyar hölgyet ábrázol: Hunyady Julia grófnőt, Obrenovics Mihály egykori szép nejét, szerb úrnői viseletben ; a bejáratnál pedig egy nemzeti zászló 1849-ből „Most vagy soha“ fölirattal, képezi a legfőbb díszt, de hogy a mozgalmak viharában hogyan került ide, azt gyöngéden elhallgatták előttünk szives magyarázóink. Máskülönben minden gyűjtemény valóban „szerb nemzeti,“ s ép ezért, ha kicsinyek is, de a lakosokra és idegenekre egyaránt érdekesek, mennyiben Szerbia múltját, természetrajzát és jó tulajdonait illustrálják. Nagy becsben tartanak itt néhány okmány-rongyalékot Dusántól, ki magát szerb császárnak nevezte, s mindazok arczképeit, kik e kis ország előhaladására nézve — a harcz vagy béke munkái által — maguknak érdemet szereztek. Művészi szempontból ez arczképek keveset érnek, de a szerb hazafisághoz élesen szólanak. Különben e múzeumon is látszik,hogy nem rég keletkezett, s ami benne van, inkább ajándékok qnodlibete, s mint rendszeres összeállítás harmonikus szülemé- I nye. Gyarapítására nem rendelkeznek elég pénz- zel, de termeiben néhány tudományosabb szerb kapott állást, alkalmasint időt is irodalmi művek létrehozására. Amily élénk és becsülendő érzékkel bírnak a szerbek történelmi emlékeik, hagyományaik iránt, és oly mértékben kívánják eltörleni a törökvilág emlékeit. Búskomorabb látvány alig képzelhető,mint a török városrész mai pusztulása. Itt most egész „tabula rasa“-t csinálnak, s halomban láthatók a kőrakások ama helyeken, hol azelőtt a törökök laktak. Csak egy csomó fehér mecset emelkedik ki e pusztuló romokból, s egy jókora hosszú, de ronda utcza mutat még a régi keleti élet tarkaságára. Van továbbá e városrész felső részén egy pár épen hagyott tekervényes utczarész a sajátságos török építkezési modorban meghagyva, mely szerint az utczára nem nyílik egy ablak sem, hanem sárgakövű falazat rejti el a csinos kerteket és kényelmes kis lakokat, melyekben ma már nem a félhold hívei tanyáznak. Mert Carol Csihad (a vallásharcz háza), amint a törökök elnevezték e várost, nincs többé, sőt Nándor-Fehérvár is elenyészett a Hunyadi s Savoyai Eugén kastélyaival; — ez a hely most egészen Belgrád, a szerbek városa, s az a néhány ezer török lakos, kik a vár alatt a terület laposabb részén épiték nagy negyedjüket, öt-hat év előtt elköltözének innen a várból elvonuló katonasággal. Azt, hogy e negyedet a szerbek igyekeznek birtokukba venni s az ablaktalan török kerítések helyén uj és majdan egyenes utczavonalakat épiteni, annál természetesebbnek kell találnunk, mert Belgrád csakis akkor lehet élénkebb kereskedő hely, ha a Duna mellett e laposabb térségen új városrészt emel. Ma ugyanis a város díszesebb része hegyháton fekszik (csakúgy, mint Budavár,) s a folyamtól meredek utczák vezetnek föl rá. Ott van továbbá a Száva és Duna szögénél a szélesen fekvő vár fala és bástyája. Már pedig, hegy, vár és meredek utczák megannyi gátjai a pezsgőbb kereskedelmi forgalom fejlődésének. Kell tehát, hogy idővel a kereskedő Belgrád lejebb ereszkedjék a hegyhátról és oldalt a várfalaktól, amit csak úgy tehet, ha a régi török területet veszi igénybe. Sok hab és év fog azonban elfolyni, míg e megkezdett munkát végrehajtja, s ma még csak ledőlt török házakból összehányt kőhalmazok jelezik, hogy a jó szándék megvan — de hiányzik valami —a pénz. Egész Belgrád azt mutatja,hogy vannak ugyan benne vagyonos emberek, de maga a város nem lehet gazdag. Sem épületein, sem utczai életében, sem nyilvános helyein, sem kereskedésében nem látszik annyi bőség, mint például Bukarestben. Az uj házak sem nagyok Mai számunkhoz egy féliv millás fel van csatolva. A cholera elleni óvintézkedések életbeléptetése czéljából a belügyminiszer valamennyi törvényhatósághoz a következő rendeletet intézte: „Hivatalos jelentések szerint Buda főváros területén 1. év október 18-tól october 24-ig tíz dolera eset merült fel, meghalt . A bankügyben, írja a „P. N“, a két kormány között folytatott tárgyalásokról fölvett jegyzőkönyvek igen terjedelmes államokmányt képeznek. Mint halljuk, Kerkapoly pénzügyminiszter expozéja i1 sűrűn iit ivre terjed; az osztrák pénzügyminiszternek erre adott felelete körülbelül szintén ennyire. Magyar részről a jegyzőkönyvek nincsenek még aláírva, ez csak a közelebbi napokban történik, s ez után fognak őfelsége elé terjesztetni. Ez iratok később kinyomatnak, s annak idejében a törvényhozásnak be fognak mutatattni. — A lengyelek az oroszokhoz. A lembergi „Dziennik Polsky“ „D. Poznanski“nak „Az oroszokhoz." „Egyszer mindenkorra“ föliratu czikkét reprodukálja, melynek lényege ez: az oroszok akarnak a lengyelekkel kibékülni s ezen kívánatnak több orosz lap is adott kifejezést; de sokkal több van, a mely a lengyeleket gyűlöli és azok ellen a legszigorúbb rendszabályokat ajánlja. II.Sándor czárban is csalatkoztunk, mivel annak „Point de reverie! Ce que mon pére a fait, il a bien fait“ minden reményünket megdöntötte. Ezen czár alatt szintén úgy szenvedünk, amint annak elődjei alatt is szenvedtünk. Ily körülmények közt nem vagyunk képesek az első lépést kibékülésre tenni, mivel ti magatok kinevetnétek minket, ha úgy lealáznánk magunkat. Ezzel nem mondjuk, hogy a kibékülést megvetjük. Legkevésbé sem, de rajtatok van a sor a barátság kezét nyújtani, mivel jelenleg a ti keretekben van a hatalom. — A horvát országgyűlés elnapolása. A zágrábi hivatalos „Narodne Novine“ lapja élén a következő hivatalos közleményt hozza: „Ő császári és apostoli királyi Felsége 1872. évi október hó 15-dik napjáról kelt legfelsőbb elhatározásával elrendelni méltóztatott, hogy a horvát-szlavon országgyűlés, melynek hozott határozata folytán folyó évi november hó 3-dik napján kellett volna üléseit folytatni, további intézkedésig (rendeletig) elnapoltassék. Zágrábban oct. 23 án. A kir. horvát-szlavon dalmát országos kormány elnöksége. — A delegatiók működésének befejezése alkalmából a „N. fr. Pr." igy ir: „Tekintve a számos kellemetlenséget, mely a delegatiók ez évi üléseiben előfordult, a delegátió ülésszakának végét némi elégtétellel kell üdvözölnünk. Egy év fog elmúlni, míg a delegatiók — s ezúttal Bécsben■ ismét összejőnek. Addig igen sok olyan fog történni, ami a jövő delegativ-ülésszakra befolyással leend. Reméljük, hogy“azon izgatottság és szakadás, mely az idei ülésszakot a csendes államjogi fejlődés barátja előtt elviselhetlenné téve, nem fog i ismétlődni. E kívánságnak a delegatív intézmény föntartása érdekében adunk kifejezést, mely intézmény nem forrt ugyan szivünkhöz, mely azonban képviseli a birodalom egységének azon maradványát, melyet az 1867-diki kiegyezés fönhagyott.“ Hasonló szellemben nyilatkozik a „Presse“ is, s megjegyzi, hogy „a delegátiók intézménye gyöngéd teremtmény, mely gondos ápolásra szorul.“ — Napoleon volt császárságának támaszójai egymásután dőlnek ki az élők sorából, vagy másképenéri utól őket a nemezis büntető keze. Prevost-Parados öngyilkos lett;Fleurynek és Vaillantnak idegen földön kellett meghalni; Bazaine fogságban ül; Leboent pedig a volt hadügyér, mint a „Kr. Ztg“-nak írják, meg er is 11. A pénzügyi bizottságból. A pénzügyi bizottság ma d. e. tartott illésének első tárgyát az igazságügyministérium költségvetésének függőben maradt része a rabtartási költségek czime képezte. Pauler minister, ki személyesen jelent meg, megadta a rabtartásra vonatkozólag kívánt felvilágosításokat. A bizottság átnézvén az előterjesztett adatokat, jövőre azon határozatot o hozta, hogy a rabtartási költségek ezután három rovatba foglalva adassanak elő. A három rovat a következő : 1-ső élelmezés, 2-ik börtönös, fentartása és felszerelése, 3-ik egyebek. Ezeknek elhatározása után a jövő évre rabtartási költségekre megszavazott 1.100.000 frtot. Ezután a keresk. ministerium költségvetésének tárgyalását folytatta.Jelen volt Szlávy József miniszter. Távirda. Szükséglet: 1.941.300 frt (1872-ben 1879.890) Fedezet : 1,813900 frt (1872-ben 1.768.000 frt.) A bizottság a tételeket egyenként átvizsgálván, megszavazta. Rév- és tengerparti egészségügyi szükséglet: 103.549 forint (1872-ben 92.212 frt) fedezet 37.000 forint (1872-ben 18.800 forint. A bizottság a fiumei tengerészeti főtanodét illetőleg részletes adatokat kívánt, a többit megszavazta az előirányzat szerint. Pesti zálogház: szükséglet 150,500 frt (múlt évben 142.000 frt.) Fedezet: épen mint a szükséglet. A bizott ág az előirányzatot megszavazta. Bányailletékek. Fedezet: 70,707 frt (1872- ben 45,726 frt.) Elfogadtatott. Alapítványok és más bevételek. Fedezet: 27,940 frt. (Múlt évben 27,950 frt.) Elfogadtatott. Nyugdijak. Szükséglet: 123,055 frt (múlt évben 100,607 frt.) A szokott fentartással megszavaztatott. Rendkívüli szükséglet. Bécsi világkiállítás: 403.000 frt. A bizottság egyenként átvizsgálta e rovat tételeit és azon nézetét fejezte ki, hogy Magyarországnak a bécsi világkiállításon mint államnak önálló képviseltetése sok költséget vesz ugyan igénybe, de az ország magát képviseletlenül nem hagyhatja , állása megköveteli, hogy illő módon legyen képviselve. Ámbár a bizottság a jelen pénzviszonyok között nagyon súlyosnak tartja ezen kiadást, de annak megtagadását nem tartja ajánlandónak. Ennélfogva elvileg elfogadja azt, hogy a kiállítási költségek fedezésére bizonyos összeg megszavaztassék. A bizottság