A Hon, 1872. november (10. évfolyam, 253-276. szám)

1872-11-08 / 258. szám

258. szám, X. évfolyam. Kiadóhivatal: Ferencziek-teri 7. sz. földsz.nt. Előfizetési díj: P 01 tin küldve, vagy Budapestet» háehos hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra . ■ . . » » 1 írt 85 kr. 1 hónapi* & „ 50 „ • hónapra . . . • ■ . H . — » A.t esti kiadás postai különküldéseért találhaetée havon tint . . . . 30 kili eltifizetés az év folytán minden hónapban megkézdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó elöli napjától fog számittatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Pest, 1872. Péntek, nov, 8. Szerkmtésti iroda , Ferencziek tere 7. szám. A lap szellemi részét illető minden koszönény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEM színtvgy mint előfizetőiek a kiadói hivatalba (ferencziek tere 7. szám) küldendők. Előfizetési felhívás. „A H 0 N" 3? dik évi folyamára. BUMautfa! ártó! JS^éss évre S' el évre Hegyed évre SÍK tt — kr II ft - kr. B ft SO kr. Külön *!fis*etési iveket »sw. küldtifak (sót. Elöli set’ere a postai utalvás’/fifeat kérjük hass sífíjl?, amelyek bénaatszesitése tís frtíg csak 6, 10 frtwa felöl pedig fatárba kerül. A jelöli•miénk a CHoa kiadó-hivatala“ csim alatt Pest, teateafek-tare 7. es. alá küldendők. A HOH felada*, hivatala: PEST, NOVEMBER 7. A munka kezdetén. A Sok teendő vár az országgyűlésre és a jobboldali lapok már előre félnek pártunk magatartásától, a „közjogi oppositiótól.“ Mindig szerették a kormánytétlenségét, mulasztásait és antiliberalismusát az ellenzék magatartása által palástolni : úgy látszik most már előre készítik közönségüket a bekövetkezendő törvényjavaslatok árnyoldalainak vagy a kormány habozásainak, félszegségeinek elfogadására. Mi ia jó eleve akarjuk figyelmeztetni elvMOmJtat^k történetidőkre-í k&yük-tartsák emlékezetekbe szavainkat. A mi pártunk ru i, n-xLe. n oly kérdésben, mely szoros viszonyban a közjogi kiegyezéssel nincs*. ..ÍgIszSBLisJr^MG a szabadelvűség, a józan gazdálkodás és a kultúrái fejlődés szempontjából fogja megítélni a törvényjavaslatokat vagy a kormány intézkedéseit. De, ha a_budget síitában háztartásunk hiányai sok kérdést, sp£jitát fognak felvetni , annak nem a mi pártunk lesz oka, hanem a kormány, sőt nagy részben maga a tárgy természete, mert csak azért, hogy az időben takarékoskodjunk, nem fogunk egy krajcrárt sem megvizsgálás és kellő felvilágosítás nélkül megszavazni. A pénzügyi bizottság tárgyalásai fényesen bizonyítják azt, hogy háztartásunk összevisza van kuszálva és, hogy a kormány a budgetet épen nem segélyforrásainkhoz mérten állapíta meg. Igaz ugyan, hogy főleg a közlekedésügyi minisztérium költségvetése sok személyes érdeket is fog felkelteni, de attól tartunk, hogy azok a jobboldalban jutnak érvényre, mert nálunk leszavaztatnak, — habár mindnyájunk kötelessége azok elfojtása. Legyünk rajta minden pártok egyaránt ? Jobb államháztartás,pontosabb vagyon- kezelés, gazdaságosabb és tisztább budget , rövidebb vitákra fog okot szolgáltatni — mindez egészen a kormánytól függ. Javuljon, javítson s akkor elhallgattat sok szónokot. Kellemesen emlékszünk vissza azon időre, midőn a horvát törvényt egy pár óra, az iskola és nemzetiségi hosszú törvényeket 2—3 nap alatt letárgyalták. Ezt a mostani pártok tették sokkal szenvedélyesebb viszonyok közt, ami elég annak bebizonyítására, hogy amilyen a javaslat, olyan a tárgyalása. Ha tehát a fővárosi törvényből kihagyják a már ismeretes sérelmes pontokat — keresztülmegy az is rövid idő alatt. De ha a kormány makacskodik, ennek az országgyűlés adja meg az orrát. Mert a legfurcsább kívánság az, hogy időkimérésből elhallgassuk a virilis szavazatot és szó nélkül szavazásra bocsássuk a főpolgármester intézményét. E kérdésekben minél jobban megmosdatjuk a kormányt , annál többet nyer a szabadelvűség. Jőni fog a bankkérdés. Emlékszünk a február 21-iki határozatra „egészséges és önálló“ pénzforgalmat ígér abban a jobboldal és kormány az országnak. De, ha ez alatt az osztrák bank fiókjainak törvényesítését érti a kormány, báz akkor heves és hosszú vitákra lehet elkészülve. Lehet, hogy e kérdésben a közjogi viszony is alízóba jő, de leginkább azért, hogy ennek alapján is be legyen bizonyítva a kormány hibája, ígéreteinek teljesítetlen hagyása és a közjogi alku által nyújtott jogok megrövidítése. Meglehetősen tisztázva van pártunk irányadó férfiainak nézete ez ügyben, arról pedig bizonyos lehet a kormány, hogy bankügyi önállásunkból pártunk semmit sem fog engedni. A vita olyan lesz, amilyen az alku. Ha a választási törvényjavaslat Tóth Vilmos régi biablonjára lesz készítve, ha öt éves országgyűléssel ajándékozandnak meg, ha a főrendi házban a rendiségnek bármely kis részét meghagyják, el lehetnek készülve a heves ellenzésre. Az adóreformokban :" a teherviselésnek az anyagi erőhöz mért egyenlősítése, a dohánymonopólium megszüntetése, a kezelés egyszerűsítése mellett fogunk küzdeni, amily mérvben közelítik meg a kormány javaslatai anyagi fejlődésünk e követelményeit, abban a mérvben fegyverzi le az ellenzéket. Milyen ellenzéket ? Lesz-e itt közjogi ellenzés? A pártállás kezdetleges vádpontjai fognak határozni e kérdésekben?Nem. Argumentum lehet az, de a vita alapja és döntő irányelve nem. Szabadelvűség és egyenlő teherviselés lesznek jelszavaink: a kormánypárt keze semmiféle tartalékgondolat által megkötve nem lesz; tehát rendelkezzék kormányával, parancsoljon annak és ne hagyja magát — a kiegyezés féltésének ürügye alatt — néhány conservatív ember által orránál vezettetni, mint eddig, fájdalom, oly sokszor történt. Ha reformkérdésben a párt megbuktatja kormányát, helyét maga tartja meg, ne féljen, erővel el nem foglaljuk azt. Munkára fel! Vesse el a jobboldal az álszenteskedés és reeriminatiók politikáját! Rendelkezzék kormányával és ne engedje ürügyek által elámuttatni magát! A kormánynak parancsolni kell, és ha nem engedelmeskedik, le kell szorítani helyéről. Ez a jobboldal feladata. Mi a haza érdekei szerint megtesszük kötelességünket. — A baloldali kör pénteken nov. 8-án d. e. 10 órakor értekezletet tart. — A II. bíráló bizottság f. hó 9-kén szombaton d. e. 11 órakor Illést tart. — Az új kölcsön aPestef Ildnvd“ szerint megköttetett, „a tárgyalások — mond e lap — a pénzügyminister és a sokat emlegetett konzortium között (angol-magy. bank, frankómagyar bank,^Raphael sons London, a skót Erlanger ház, Bécs és Páris-London, magy. földhitelintézet, banque france autrichienne és német osztrák bank Frankfurt) befejeztettek. A kölcsön 40 millió névértékre megy, melyért az állam 74%-ot és a 78 százalékon túl az árfolyam nyeremény felét kapja. Ha az 1873-iki év folyamában a pénzügyministernek újabb kölcsönre volna szüksége, említett konsortium tetszése szerint e kölcsönt is átveheti a jelen feltételek szerint. A mellékfeltételek tekintetében nagyobbára a múltkori 30 milliónyi kölcsön feltételei tartottak meg. — Az ő felsége elnöklete alatt ma tartott nagy ministeri tanács, mely más ügyekkel foglalkozott, megvárta mig a pénzügyminister a kölcsön iránt előterjesztését megtehette. A tanács elfogadta fentebbi feltételeket s igy holnap mind két fél részéről alá fog a szerződés íratni. 8-10 nap múlva a képviselőház elé terjesztetnék a javaslat.“ Nem akarunk most a kölcsön részletezésébe bocsátkozni a Csak azt jegyezzük meg, hogy a másfél milliónyi közvetítési díj, melyet az állam a consortiumnak fizet, igen magas áz ofízszolgálatért, amely ügyes eljárás mellett egészen mellőzhető is lett volna. — A Deákpárt lapja mond a „N. fr. Pr.“ rendkívüli szabályokkal fenyegeti a bankot. E fenyegetés oka, hogy a bank a magy. fiókok dotatióját még nem emelte fel. Mi meg nem foghatjuk azon dühösködést, melylyel a magy. lap nyitott ajtót akar belökni, ha csak nem az a czél, hogy a bankot megrémítsék és tőle kedvezményeket erőszakoljanak ki, mikről még a két kormány között megállapított ismert jegyzőkönyvekben sincs szó. Hogy a bank a kilátásba helyezett dotatiófelemelést még nem léptette életbe, ennek igen egyszerű oka van. Igaz ugyan, hogy a bank már több nap óta megkapta a magy. kormány jegyzékét, melyben az elért egyezményekről értesíttetik , de magától érthető, hogy szükségesnek tartotta az osztr kormány magyarázatát bevárni, minthogy e bank mint Ausztriában engedményezett és privilegizált intézet, mégis bizonyos függő helyzetben áll az osztrák kormánytól. Ez utóbbinak jó szolgálatai ezen felül a jegyzőkönyvben egyenesen ki voltak kötve , már ezért is megmagyarázható, hogy a bank bevárta, míg e jó szolgálatok bekövetkeznek. De az osztr kormány nem érezhette magát indíttatva a banknál interveniálni , mielőtt a bankkérdésről szóló jegyzőkönyvek a császári jóváhagyást ki nem nyerték. A középtanodák reformja érdekében egybehívott bizottság Trefort ministerelnöklete alatt ma folytatta a tanácskozást. Az ötödik kérdéshez: „mily reformokat kell tenni a gymnasiumban és reáltanodában ?“ dr. Latter elmaradhatlannak tartja az előkészítő osztály fölállítását; a gymnasiumi tanfolyamot 8 évre kívánná kiterjesztetni, de két osztályt egy évben végezni nem szabad; nagy hiba a rideg szaktanítás az alsóbb osztályokban, mert a nevelés rovására történik, azért 2 tanár az alsóbb osztályokban elegendő. Tantárgyakul a mostanniakat ajánlja, (a vegytanra természettannal kapcsolatban), továbbá az aestthetikát. A tanárok státusa állapíttassák meg (mert némely intézetben 4 historicus is van alkalmazva); a tanulók száma osztályonként 40-nél több ne legyen; a tanárok heti előadási óráinak száma 15-nél,a tanulóké 30-nál több ne legyen.A tanárvizsgálat azon értelemben reformálandó, mint a gymnasium. Azon kérdésre, vajon a reáltanoda és a gymnasium alsóbb osztályai kapcsolatba hozhatók-e, tagadólag felel, mégpedig mindkét intézet érdekében. Dr. Heinrich a jelenlegi gymnasium főhibáját a tantárgyak szétdarabolásában látja. Javasolja a történelem tanításánál a hazai történetet középpont gyanánt az egész gymnasiumon át fölvenni és azzal kapcsolatban a világtörténeti mozzanatokat taníttatni. Az aesthetika tanulmányát fölöslegesnek tartja, de szükségesnek tartja a bevezetést a philosophiába. A tankönyv kérdésére vonatkozólag ajánlja, hogy a bírálók a minisztérium által kiadott pontokra feleljenek meg,hogy e bírálat önkénye megszűnjék. — Dr. Kleinmann az előkészítő osztályt a gymnasiummal szoros összefüggésbe szeretné hozni. A gymnasiumban való fölvételt vizsgálattól kívánja föltételezni. — Kívánatosnak tartja, hogy a törvényben a tananyagok elvégzendő minimuma határoztassék meg,ekkor a módszerre nézve nagyobb autonómia adható. A tanárok által adandó heti óraszámra nézve 24 órát nem tart soknak, de az előre haladó korral az órák száma csökkenhet; a minimum mindenesetre 18 óra legyen ; továbbá minden mellékfoglalatosságot eltiltatni óhajtaná. — A tanulókra nézve hetenkint 30—36 leczkeórát elégségesnek tartja, de azon képen, hogy a délutáni leczkeórák ne fordittassanak elméleti fejtegetésekre, a mellett azonban a házi feladatok korlátoztassanak. Molnár Aladár csak azon pontokra kíván nyilatkozni, melyek a törvényben fölveendők.— A törvényben különbség teendő az állami s nem állami gymnasiumok között. Az előkészítő osztályba a fölvételt vizsgálat és három népiskolai osztály befejezésétől teszi függővé, de kívánja a betöltött 8—9 évet. A gymnasiumi tantárgyakat négy csoportra osztja : nyelv- és irodalmi mennyiség és természettudományi, földrajz és történeti, végre a művészeti ügyességek csoportja (zene, rajz, stb.) . A tanárok heti leczkéinek számát 18—22-re teszi; a növendékekre nézve kétféle mértéket vesz föl, alsóbb osztályokban a maximumot hetenként 30 órára, a felsőbb osztályokban 32-re teszi, de ezekből legalább 5 óra testgyakorlatra fordítandó. A két rendbeli középtanodák egybekapcsolását most nem tartja czélszerűnek, de szükségesnek látja a közeledést. Az alsóbb osztályok egyenlő szervezését lehetőnek tartja. — Dr. Mészáros Ferencz a különbséget a gymnasium és reáltanoda között nem a humanismus és realismusban találja, hanem abban, hogy ott az a classicismus, itt a modern classicisimus alapján akarják a humán magasabb műveltséget adni, azért a reáltanodát tisztán a modern cultur alapján kívánja föntartani. — A fölvételi vizsgálatra nézve kívánatosnak tartja az ismeretek mértékának megállapítását. — A tankönyvek kérdésére nézve azt hiszi, hogy e bajon segíteni nem lehet, de az új tanterv alapján a már engedélyezett könyvek revisióját kívánja. Molnár Aladár a tanidő tartamát a törvényben meghatároztatni kívánja és javasolja július és augusztus hónapokat szünidőül. — P.J Szathmáry Károly a reáltanodák számára az óangol nyelvet ajánlja, továbbá a latin és görög classicismus eredményeit.Nézete szerint a gymnasium és reáltanoda alsóbb osztályai a helyi körülményekhez képest együttesen taníthatók. Hofer Károly a latin nyelvet a reáltanodában feleslegesnek tartja, de a francziát óhajtja kötelező tantárgynak behozatni, sőt kívánatosnak tartja az angol nyelvnek behozatalát. — Dr. Kleinmann a latin nyelvnek tanítását opportunitás szempontjából kívánja megtartani, mert a modern műveltség alapjai latin nyelven vannak megírva. Erre nem a grammatikai oktatást óhajtja, hanem azt, hogy az irodalom szellemébe vezettessék be a tanuló. Molnár Aladár azt véli, hogy eljő az idő, midőn a modern alapon keletkezett középtanoda ép oly műveltséget fog nyújtani, mint az óclassicus gymnasium. A reáltanodához előkészítő osztályt óhajt csatoltatni. A latin nyelvet ajánlja a reáltanoda számára, de nem mint grammatikai képző eszközt. A polgári tanodák fölállítása által az alreáltanodák nem válnak fölöslegessé. Dr. Császár a latin nyelvet mellőzendőnek, ellenben a franczia nyelvet fölveendőnek véli, továbbá a reáliákat nem a tudomány, hanem a paedagogia által megszabott módszer szerint kívánja taníttatni. — Vámossy a latin nyelvet a reáltanodában is kívánja taníttatni. — Barta Ana t óhajtaná,hogy a törvényjavaslatban a rendes tanárok száma és azok qualificativja megállapitassék. — Dr. Lu 11 er a latin nyelvet a reáltanoda alsóbb osztályaiban okvetetlenül szükségesnek tartja. (Az ülés tovább foly.) a jaer tabezán. A jövő század regénye. Knyoloz kötetben. Irta Jó k a 1 Mór. Első rész. Az örök harcz. Első kötet. Egy király a ki megszolgálja a kenyerét. (Folytatás) Habsburgi Árpád arczvonásai legelső ősére emlékeztetnek; az lehetett ilyesmikor még egyszerű helvéciai gróf volt; mikor a vadászaton a haldoklóhoz siető lelkész előtt leszállt a lováról, s átadta azt neki, hogy átmehessen rajta a megáradt hegyi patakon, mikor még Habsburg grófjára nézve nagy dicsőség volt az, hogy Zürich város megválasztotta kapitányának, s mikor még Habsburg grófja apró rablólovagok ellen védelmezte a szorongatott városi polgárokat, s tizenketted magával nyargalta fel Utliberg várába a nemesi zsiványokat leküzdeni, s úgy foglalgatott el apró székhelyeket, trónocskákat, egymásután, hogy a báseli püspök ijedten kiálta fel: „no ura Isten, ugyan erősen ülj a székedben , mert még abba is bele ül!“ Hosszúkás arcza, boltozatos homloka, széles alsó ajkai a családi jelleget tüntetik fel rajta, melynek valami rokonszenves hatást kölcsönöz a méla kifejezésű aczélkék szem, mely inkább egy ábrándozó philosophot árul el, mint egy uralkodót, hanem egy vékony redő a két szemöld között, mely a magas homlokot kétfelé osztja, akaraterőt gyanittat. Arczszine halavány, ami annál feltűnőbb, mert minden belső indulatra élénken elszokott pirulni. Ha keserv, ha gyászlír, ha csalódás éri, ha harag heviti, ha nehéz ítéletet kell kimondani; olyankor megjelenik arczán ez a tűzpir; olyankor lesüti szemeit, összeszoritja ajkait. A király uralkodik önmagán. S csak azután szól vagy tesz, midőn areváról ez a pir eltűnt. Engedte feladatai ruháit. A selyempánczél ügyes viselet; enged mozogni s a termetet még emeli. Mikor készen volt az öltözéssel, melynél semmi udvaroncz nem volt jelen, parancsolá, hogy bocsássák be az udvari gyóntatót. A királynak bűnei is vannak. Más embernél tán nem is bűnök azok;de a királynál igen. Más ember ha szerelmes, hát szeret; ha boszni, hát boszut áll; de a királynál bűn az mind, mely feloldozásra vár. S II. Árpád király vallásos érzelmekben növelteték; — mindkét őséhez méltón Habsburgi Rudolfhoz szintúgy, ki megkoronáztatásakor az ellenségei által eldugott jogar helyett a feszületet véve kezébe; — valamint I só Árpádhoz, ki hasonló ünnepélyesség alkalmával az ő és apostol társai vérét egyesítő kehelyből ivott, a mi oly eleven hasonlatossággal bir a mi urunk megváltónk által alapított szertartáshoz. E kegyes foglalatosság után következik a főudvarmester, és a főczeremonia mester, kik a képtárban várakoztak ő felségére. A főudvarmester átnyujtá ő felségének egy bársonyvánkoson azon rendjeleket, miket e napon kell viselnie, a bárányt az aranygyapjúval, a vaskoronát a kétfejű sassal, a porosz négy fekete sast és egy veres sast, az orosz kétfejű fekete sast a benne foglalt egyfejű fehér sassal, a svéd négy serafim főt, a badeni szárnyas oroszlánt, a guelph fehér paripát, az angol sárkányba török félholdat s a dán fehér elefántot, —őfelsége mosolyogva jegyzé meg: „hisz az egész zodiacus rajtam van már.“ Mire az udvarmester, ki elmés spergiiről hirhedett, találóan jegyzé meg „akkor felségedé zodiacus közepett maga a nap“. (A hogy ez adoma még az nap az esti lapokban olvasható volt.) Ezután a főczeremónia mester terjesztő elé leghódolatteljesebben a mai nap végbemenendő programmját, óranegyedi pontos kiszámítással, melyet ő felsége egyszerátolvasott s erős emlékező tehetségéről tett tanúságot, midőn azt mondtá, hogy már most tudja az egészet. Hét órakor kivonulás a királyi várból,keresztül a pesti első sugárúton a Rákoson öszpontosított csapatok szemléjére, ugyanott fél kilenczkor tábori mise, kilenctől tízig a csapatok elléptetése tábori zenével,féltizenkettőre visszatérés,a királyi várba,tizenkettőig villám reggeli en familler és egykor a diplomatia testület üdvözleteinek felfogadása, mely ezúttal, alább előadandó okoknál fogva, a szokottnál hosszasabban fog tartani; azután az országos testületek, alsó, felső házi és cislásban reichszabi küldöttségek tisztelgése, a magas klérus, Budapest, Bécs, Prága, Lemberg, Zágráb és Triest városainak személyesített hódolata, mely eltart három óráig; három órakor kikocsizás a kelenföldi népkertben tartandó népünnepélyre, ott a nép örömteljes hódolat nyilvánításainak legkegyelmesebb elfogadása; onnan a docksokon keresztül hadi monitorokkal visszatérés , vízi szin ütközet útközben , onnan a Galveston-féle ballon captiffal a jégen keresztül a vár erkélyére visszatérés. — öt órakor diplomatiai ebéd és cercle, negyven különböző rendű és rangú embernek hétféle európai két ázsiai élő, azonkívül latin és ógörög holt nyelven való megszólítása: — hét órakor a pesti drámai színházba, onnan az operaházba, onnan a népszínházba,onnan a német színházba s végre a budai várszínházba teendő legmagasabb látogatás. Tiz órakor a legmagasabb családtagok elfogadása és Bouper, tizenegy órakor a kivilágított városok megtekintése nyitott hintóban, tizenkét órakor rengeteg takarodó (monstre trappenstreich), mind az ötven ezred zenekarai által végrehajtva —a ezzel a nap befejeztetik. A nap programmja a legnagyobb pontossággal jön megtartva; nagyszerű volt a látvány, mely ő felsége elé tárult, midőn az Árpád-sugárúton végig lovagolt fényes kíséretével, kétfelöl csupa palotasor, kettős terebély fasorokkal szegélyezve, • ékszerész boltok, miknek kirakatai három emeletig fölmennek, roppant vendéglők, urasági hotelek aranyozott erkélyekkel; a börzeépület karinthi oszlopcsarnokával; a Pantheon renaissance ízlésű kupolájával; az országház, melynek felső homlokzatát valamennyi magyar király, alsó estradeját valamennyi magyar királynő szobra ékesíti. Előtte a roppant téren Árpád colossalis éremszobra nagyszerű domborművekkel gazdag talapzaton, a népszínház, a hippodrom, a ministeriumok palotái, a világtárlat roppant épülete, a tereken művészi faragványokkal díszes szökőkutak s e félmérföldnyi hosszúságú utczán végig süt a felkelő nap. Csak fény van e képen, semmi árnyék. De egy árnyék még is van. Ő felsége tafota pánczélja, mely elrontja az egész élvezetet. Nagyszerű volt a rákosi Mars mezőn a tábori mise is, s a csengő zenével végig vonuló ötven ezred sorgyalog, ötven zászlóalj honvéd és negyven escadron lovas, melynek végig vonulása másfél órát vett igénybe, s minden a legnagyobb praecisioval hajtatott végre. A sorlövések egyszerre dördültek el, és senki agyon nem lövetett; a főparancsnok táborszernagy által ő felségének átadott rapportban nem volt több beteg följegyezve 20 tisztnél és kilenczven közvitéznél, kik a roppant nyári hőségben a feszes egyenruhában kidültek a sorból. És ő felsége fölött őrködött a gondviselés, hogy páncsélinge, nyusztprémes mentéje és nyusztkalpagja daczára, semmi változása nem történt. A katona legalább mehetett azután a maga finoman elkészített gulyáshús conservéját elkölteni, de ő felségére nézve még hátra volt az üdvözlő küldöttségek elfogadása a királyi várban. S ez nem olyan könnyű feladat, mint hajdanában, midőn az uralkodók névnapi üdvözleténél a felköszöntést az összes diplomatiai testület nevében elmondá a pápai nuntius, azzal készen voltak. Azóta a világ felbomlott. A pápa elhagyta Rómát, később Avignont is, s egy ideig Máltában időzve, végre Pozsonyba menekült, s erős ellentétben volt a világi kormányokkal. Azonkívül Magyarországra menekültek az európai államoknak változás következtében eltávozott fejedelmei, volt itt nápolyi és spanyol Bourbon, Welf, Bonaparte és Orleans, Romanov, Chambord, Coburg, és Karagyorgyevics - dynastia, s azoknak a monarchia mind menedékjoggal és protectióval tartozott, úgy hogy egy időben kétféle teljes diplomatiai corps működött az udvarnál, egyik a legitim, de elűzött praetendenseké, másik az illegitim, de tettleges hatalomé. S aztán egyiktől sem lehetett rész néven venni,ha a boldog névnap kívánáshoz mindegyik hozzácsatolva a maga partikuláris óhajtásait, amik egymással tökéletes ellentétben álltak, s miután ezekre ő felségének nem csak olyan okos választ kellett adni, a mivel egyiket se sértse, meg, hanem még mindeniknek a saját nyelvén kellett válaszolnia, azon időben a franczia nyelv diplomatiai átalánossága a nemzetiségi elv érvényre jutása által meg lévén szüntetve, tehát spanyolul,angolul, francziául, németül, románul, olaszul szerbül,görögül és törökül. (Az orosz nincs közötte,hogy miért nincs? azt majd megtudjuk később) ebből látható,hogy a magyar királynak 1952-ben annyi nyelvészeti ismerettel kell bírnia, mint az összes tudós akadémiának en masse. (Folytatása következik.) Bábel tornya. Mind az egész föld pedig egy nyelven szól vala és a szólásnak beszéde egy vala. És midőn napkelet felöl kiindultak volna, találának a Sinhár földében egy mezőt és lakozának ott. És mondának egymásnak: Jer, csináljunk téglákat és égessük jól meg, és a téglák kő gyanánt valának ő nekik és a mész enyv gyanánt. Mondának annak okáért: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek magassága az eget érje, és ily módon szerezzünk magunknak nevet, mert netalán eloszlunk az egész földnek színére. Leszálla pedig az Ur, hogy látná azt a várost és a tornyot, melyet épitenek vala az emberek fiai. És az Ur mondott vala : Imé e nép egy és mindnyájan nektek egy nyelvek vagyon; s mivelhogy ezt kezdették mostan mivelni, azután semmi meg nem tarthatja őket, hogy szinte ezenképen ne cselekedjenek mindeneket, a melyeket elvégéztek cselekedni. No, azért szálljunk alá és veszessük eszét az ő nyelveknek, hogy egymásnak beszédét meg ne értsék.