A Hon, 1873. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
1873-01-16 / 12. szám
12. szám. XI. évfolyam. AB61 Reggeli kiadás. Buda-Pest, 1873. Csütörtök, jan. 16. Kiadóhivatal s Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési dij : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: hónapra.................................2 frt — kr. 5 hónapra........................................6 „ __ „ 6 hónapra...............................12 , __ „ Az esti kiadás postai különküldéseért felillfizetés havon kint . . . . 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdheti), , ennek bármely napján történt!. is, mindenkor a hó első napjától l»»,f számíttatni. T T *|VT HON POLITIKAI ES KÖZGAZDÁSZAT! NAPILAP. Szerkesztéii iroda : Sajátok tere, Athenaeum-épület 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK Mintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás „A HON“ X 1-dik évi folyamára. Előfizetési árak: Negyedévre . . 12 frt e „ Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz írtig csak 6, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések’ a „Hon kiadóhivatala“ czim alatt Pest, Ferencziek tere 7. sz. alá küldendők. A „HONY kiadóhivatala, Buda-Pest, január 15. Lehet e nálunk ma adóemelésre gondolni ? Az 1873-ki költségvetés az első, mely az ország pénzügyi helyzetének roszaságát bevallja és komoly figyelmébe veszi. Szegénységi bizonyítványt ad ki azon pénzügyi politikáról, melyet a kormány öt év óta, az ellenzék folytonos figyelmeztetései daczára, követ s reámutat az ösvényre, melybe az állampénztár, hasonló gazdálkodás mellett menthetlenül el fog merülni. Mi ezen szomorú pénzügyi helyzetnek oka? — mind itt, mind máshol eléggé volt fejtegetve. Elég e tekintetben reámutatni a 67-ki kiegyezkedés által elfogadott nagy terhekre; a nemzet megkötött kezére a hadsereg körüli gazdálkodásban ; a tervszerűtlen, drága vasúti építkezésekre s a legutoljára (?) maradt egyezkedő fél, a bécsi National-Bank uralmára, mely ma már akként beszél velünk, mint valami régen meghódított, s most renitenskedő csekély provincziával. A magyar törvényhozás pénzügyi bizottsága lelkiismeretesen végig tapogatta már most a költségvetés minden egyes tételét; vonogatott itt száz, ott ezer forintot néha oly tételekből is, melyekhez a lelkiismeretes hazafiságnak még hozzá kellene toldania; itt egy fejlődni kezdő közművelődési intézetet bénított meg; amott egy leendőhöz vette el minden reményünket , — és végre is , midőn már minden levonását összegezte, arra az eredményre jutott, hogy bizony azon néhány százezer forint levonásával nincsen segítve úgy szólva semmi; még a rendes bevételek és kiadások közötti egyensúlyt, az okszerű államgazdászat eme kezdőbetűjét sem lehetett elérni ily módon. De hát sokat költöttünk önmagukra, nagy befektetéseket tettünk szellemi és anyagi érdekeink előmozdítására? Belügyi reformjainkban tovább nyújtózkodtunk, mint meddig a takarónk ér? Nézetünk szerint nem. Mint közelebbről kimutattuk, összes szellemi fejlődésünk tényezőire alig fordítunk mindössze 10 — 12 milió forintot az 5 év alatt; jóval kevesebbet, mint mennyit egy-egy északamerikai megye; anyagi érdekeinkkel szemben sem voltunk különösen bőkezűek; sőt annyit sem tettünk meg, mennyivel a nemzeti ipar és kereskedelem kifejtése tekintetéből első lépések gyanánt okvetlenül szükség van; főbb vonalaink: a fiumei, az északi, keleti, délkeleti, és déli világ-vasútvonalak máig sincsenek kiépítve; tengeri kereskedelmünk érdekében alig történt valami; mezőgazdasági és ipari fejlődésünk alig érte el ifjú korát, s máris „az enyészet bús szele“ fenyegeti. A hiba tehát nem abban volt és van. Fekszik elsősorban az idegen isteneknek tett áldozatokban, mely a szülemlés pillanatában levő nemzettől az életerőt 3 — 4 százmillió frtig elvonta — a közös kiadások és államadóssági hányad alakjában. Fekszik másodsorban ott, hogy a tervszerűtlenség a fennmaradt csekély tőkét sem oda helyezte, hol legtermékenyebb lett volna s nem gondoskodott előre sem a szellemi, sem az anyagi téren, hogy a jogi — vagyis inkább jogtalansági — akadályok a tett áldozatok hatását meg ne bénítsák; a most az ultramontanismus és felekezetiség — majd egy úrrá lett idegen pénz, hatalmasság, egy ellenérzelmű plutocratia vágja útját a nemzet gyarapodásának. Elég, hogy a baj megvan , az örvény közeledik ; mentőcsolnakról kellene gondoskodni. A pénzügyi bizottság már sejteti az utat, módot, mely által a kormány segíteni akar, ez a reá nézve kétségtelenül legkönnyebb és legegyszerűbb módozat, mely bizony kevés pénzügyi lángészt követel, az adók fölemelése. Hiszen az bizonyos, hogy egy oly nemzetnek, melynek pénzügyi hajója sülyedőben van csak három út áll megmentésére : a jobb gazdálkodás, a hitel és az adófelemelés. Tetemes összegeket gazdálkodni meg a mi belügyi költségvetésünkben, szerény nézetünk szerint a lehetetlenséggel határos. Szellemi téren nincs egy tétel összes háztartásunkban , melyet megkétszerezni, néha megtízszerezni nem kellene. Közlekedésünknek is még legfontosabb eszközei is parlagon hevernek Vagy elhagyjuk-e iskoláinkat , közintézeteinket? Ne építsük ki fő világvonalainkat s az ezekbe életet adó első rendű kőutainkat ? Parlagon hagyjuk gazdaságunkat, iparunkat ? Ez teljes lehetlenség. A végrehajtó hatalom körében is kevés meggazdálkodást tehetünk; lefelebb egy pár minisztériumban lehet nagyobb hivatal leszállítást eszközölni.De a deficit sarából ez sem fog kivonni. Egyetlen tétel van, melynél nézetünk szerint meggazdálkodni lehet is, kell is:e véderő új organizatiója s gazdaságosabb kiállítási, fenntartási módja. Itt évenkénti 10—15 millió forint meggazdálkodása lehetőnek mutatkozik, anélkül, hogy a nemzet védképessége csak legkisebb csorbát is szenvedjen. A hitelműveletek ez idő szerint úgy látszik nem igen valók nekünk. Igen drágán kapjuk a pénzt s nehezen hisszük, hogy a váltókkal fizetett váltók, az új adóssággal fizetett régi adósságok nemzetei valaha kisegítettek volna a deficitből. Hátra van még a harmadik eszköz: az adófölemelés. Nem akarjuk vitatni, hogy vannak esetek, midőn az adófölemelése valamely nemzet gazdasági, vagy gyáriparát még fokozza; vannak újra más esetek, midőn a nemzet jövendője oly áldozatokat követel, mint a hajóstól, midőn utolsó málháját is tengerbe veti, csakhogy saját életét megmentse. De ez esetek közül egyik sem létezik még ma Magyarországon. Terméketlen évek a mezőgazdaság tőkéjét támadták meg, a gyár és kisipar pedig inkább segélyért kiált. Maguk minisztereink régen beismerték, hogy az adózó nép részben már tőkéjét emészti föl, s hogy magasabb adóval a földmivelés alig terhelhető. Általános adófelemelésről tehát nézetünk szerint szó sem lehet, és pedig anynyival kevésbbé, mivel maguk pénzügyéreink ennek épen ellenkezőjét ígérgették. S ily ígéretekkel kecsegtető, igy gazdálkodott miniszterek kezébe a nemzetnek utolsó adófillérét tenni több volna, mint amit a józan ész és politika megengedhet. Hanem azért igenis emelhető az ország összes adókontingense, az arányos elosztás és ezénszerű adóreformok által. Ezt elismeri mindenki, aki tudja, hogy az ország lakóinak épen legtehetősbbjei, a legnagyobb tőkék és jövedelmek vonatnak ki az arányos adóteher alól. Tessék a „pénzügyi lángeszet“ e téren foganatosítani. Mert drága adósságot fölvenni, a bécsi bank előtti fejet hajtani, vagy kimondani, hogy az adó annak reformja előtt, ennyi s ennyi százalékkal emelendő. — ezt akárki fölfedezheti. P. Szathmáry Károly. — A baloldali kör tegnap esti (jan. 15.) értekezletén a pénzügyi bizottság általános jelentése tárgyaltatott. Ezen kívül egy csalhatlansági dogmát kihirdetett püspök ellen intézendő interpelláció jelentetett be. — Lapunk egyik közelebbi számában reflectálván a „M. Újság“ azon közleményére, mely szerint a Ludovicaeum lovardája azon órákban, melyekben a növendékek nem használják, a honvéd lovasság kizárásával a cs. kir. lovasságnak bocsáttatott volna használatára, abbeli várakozásunknak adtunk kifejezést,hogy az uj honvédelmi miniszer sietni fog az orvoslással, ha a dolog csak ugyan igy áll. Azóta illetékes helyről oly felvilágosításokat vettünk, melyek kitüntetik, hogy a dolog épen nem áll igy. A lovarda a cs. kir. lovasság kérelmére egész készséggel bocsáttatott ugyan ennek használatára, a minthogy e kérést megtagadni nem is lehetett volna, a midőn honvédség és sorhad egy czélt, egy érdeket szolgál, egymást különösen támogatni törvény szerint hivatva van, a midőn hasonló esetekben, p. o. Aradon, Kecskeméten a sorhad mindenkor egész készséggel engedte át lovardáit a honvédek használatára, s engedi át mindenütt a hol kívántatik, közös használatra gyakorló és lőtereit, és a midőn végre a lovarda a kérelmezett órákban, —8-11- ig — használatlanul állott; de ezért a helybeli honvéd-lovasság — mellesleg megjegyezve, sokkal később érkezett és egyátalán előre nem látható — kérelmét megtagadni, azt a lovardából kizárni, sem nem kellett, sem nem szándékoltatatott soha; a reggeli 7 — 8 órai és az esti 5—7 órás időköz még mindig fennmarad a helybeli honvéd lovas század rendelkezésére; az az állítás épenséggel, hogy e század kérelme már meg is tagadtatott volna, teljesen alaptalan: e kérelem csak a napokban jutott a ministeriumhoz, és a megfelelő, a honvédség érdekeinek teljesen megfelelő, rendelkezés csak közelebb fog kiadatni. „HOH“ TÁRCZAJA. A jövő század regénye. Nyolcz kötetben. Irta Jókai Mór. Első rész. Az örök harcz. Második kötet. (30. Folytatás.) Az Iphor. A múlt század első felében, 1837-ben, a székelyföldi havasok északi részén a föld volcáni működésének adta jelét. Az a hegycsoport, melynek kiváló csúcsait a Likas havas, a Gyilkos tető, a Nagy Czohard és a Nagy Hagymás képezik, ismételt földrengésektől lett háborgatva. A Likas havas óriási czukorsüvegként felmagasló alakja, messziről elárulja a kiégett vulkánt; tetején mély üreg van, melyről a legrégibb időktől azt zárták, hogy közlekedésben áll az Olt vizével : egyszer egy ludat dobtak bele a pásztorok s az Szent-Domokosnál jött ki az Oltban. Leszállnibele életveszélyes volt, mert fojtó gőzök jöttek fel töle. Délfelé a Nagy-Hagymás hegyeinek több orma elkezdett koronkint füstölögni, oldalaikból nehéz szagu gázak törtek elő.Ritkán vetődött erre utazó, ki az európai tudós világot figyelmeztette vyolna e volcáni hegycsoportozatra; még Humbold sem tudott felőle semmit. Csupán a benszületett székely irodalmi férfiak vették maguknak a fáradságot, hogy e nehezen hozzájárulható, vendégszeretetlen sziklakebelt meglátogassák, melyhez itt nem vezet patak medreken át, vízben igazolva lehet nagy életveszély közt oda eljutni. E benszülött tudósok egyike Orbán Balázs, maga is látta füstölögni e volcáni hegycsúcsokat, s még ő elragadtatással írja le a gazdag szűzerdőket, mik e völgyet környezik, s ragyogó tollal az ős tenyészetet, mit emberláb nem taposott soha. De száz év minőt változtatott e tájon ! Már 1837-ban a vulkáni tűznek isegyik jelensége az volt, hogy egy földrengés két sziklaormot összedöntött, s ezzel egy völgyszorost betemetett, melyen keresztül egy patak folyt alá. E patakból a sziklagát mögött a havas völgyében egy új tó lett. A havast is, a patakot is, a tavat is Gyilkosnak híják — és időktől fogva. A Gyilkos azután száz év alatt rászolgált a nevére: meggyilkolt maga körül mindent. Eleinte szép, üdítő tünemény volt: egy havasi tó, melynek tükréből az elnyelt fenyőfák csonkjai meredeznek elő, miknek ágára vizi virágok futottak fel, kristályában fekete pettyes pisztrángok eviczkélnek, partjait nefelejts bozót fedi; — hanem a mint a tó növekedett, a mit „Volcan“ hatalma alkotott, előállt a „Neptun“ működése is. A hegyoldalakba átszivárgó víz azt a földalatti vegytani forradalmat idézte elő, mellyel a Monte Cerbeli vidéke lepte meg egyszerre a természetvizsgálókat. Ez is olyan rosz nevű hegy volt eleitől fogva : „Mons Cerberi“ de az elátkozott Maremmek homocsarának alkotása nem megy a középkorig vissza. A Gyilkos völgye ugyan az lett Erdélyben, ami Volterra vidékén a „mofettek“ dágványa. „Dágvány “-nak nevezik az olyan mocsarat, mely alant kifejlő gázoktól pöffed, kifakad,gőzt fuvall. A hegytetőrül nézve a XX-ik század közepén, a Gyilkos völgye egy füstölgő katlant mutat fel; a kopár hegyoldalak magok is kékes párázatokat szűrnek keresztül, s azoknak csapadékai kékes, sárgás, zöldes rozsdakint fedik a sziklaoldalakat, és a leomlott erdők törzseit. Tenyészet nincs itt többé. Fa, fa, virág, ki van ölve. Kopár sziklák hevernek szerte a mélylyel, mind befüstölve érczpárával, s a Gyilkos tóban nem lakik többé élő állat. Az egész völgy, ami még föld volt, körül a tó vize mellett, és a hegyvágányok között, szünetlen füstölög,égett fekete felszínén tajsagos foltokat mutat; néhol magasra feldagad,mintegy tályog,s mikor az kifakad,tölcsérén magas gázsugár lövell fel, csavart kígyózó festoszlopok, e kürtők azután évekig fújják fel gázaikat az égbe, mig másutt uj kémény nem támad, s akkor a régi lelohad. Az egész talaj ég, forr, inog. Istenkisértés leszállni reá. Vakmerő emberek balsorsáról sokat beszél a népmonda, s ide tévedt barmok rendesen elvesznek. — A ki alatt az égő föld leszakad, menthetlenül odavész, mintha oltott mészverembe bukott volna, s a nehéz kénszag már messziről elfojtja a mellet. S e két négyszög mértföldnyi dágványt apró, szivárgó patakok szelik keresztül, miknek színe, a fenekükre lerakott csapadéktól majd rozsdás, majd világoskék, majd tejfehér. Vizük bórsavas ammonsóval, kénsavas agyaggal, mésszel van terhelve, szén és kénsavany és köneny illan el párázataikból. Alacsony martjaik kékülnek, sárgulnak; de nem nefelejtstől szirontáktól, hanem kénvirágtól és egy különös világoskék jegecstől, mely hegyes tü alakokban képez virágokat, mint az ammóniák. Derült időben legélénkebb a völgy füstölgése, mig esős időben megcsilapul s ilyenkor hozzá járulható a tájék. Néha, mikor a „Bökény szelet“ — a „muszka szél“ neki indul s három nap három éjei folyton dühöng, akkor tisztára derül ki a Gyilkos völgy; még a füstkatlanok is elpihennek ; hanem minden ilyen viharra az következik, hogy a Likas havas kráteréből elkezd felszálni a lomha füst, a bérczcsoport földalatti lökésektől rázkódik,s arra a gőztölcsérek újra fellökik füstoszlopaikat, a Gyilkos oldalából moslékos patakok ömlenek elő, miknek saját színe sokáig vegyületlenül kóvályog a Gyilkos tó smaragdzöld vizében. Ha a Bökény szele télen érkezik, egyúttal hóval takarja be az egész völgyet; mikor aztán a völgy újra felébred, foltonkint kék zöld, sárga hó lesz abból. — Ott pokolbeli örök nyár van. Néha pedig hosszantartó aszályos nyár végén egészen alapadnak; patakok, források, a tó felszíne bebőrösödik; valami vegyülék, mely a savakkal saturált víznél sokkal könnyebb, vastagon belepi azt; a füstfúvó likak álomra eresztik földalatti szörnyeiket; a dágvány összeviszsza repedezik, s a kisebb posványok fenékig kiszáradnak. És olyankor azoknak a fenekein valami kékbejátszó csapadék marad, felpattogzó cserepekben, felszíne gyöngyház fényű, egyes hosszú kékszínü kristályok is találhatók közte. Hanem az egésznek nem lehet semmi hasznát venni. Se nem timsó, se nem gálicz, hogy érdemes volna elhordani háton s megkínálni vele valami gyárat. Erdélynek és különösen a Székelyföldnek sok nevezetes volkáni tüneménye van, amik szűk körben régóta köztudomásúak, ilyen a torja kénbarlang, s annak oldalán a gázvolkán (ennek is „Gyilkos“ a neve) melybe a fölötte elrepülő madarak beleszédülnek, ilyen a kovásznál „pokolsár“, a népes város közepén folytonos forrongásban levő iszapvulkán, mely időközönként megújuló kitöréssel lávafolyamokat áraszt maga körül s olyankor gőzoszlopok között mázsányi köveket hány fel a magasba, oly tömegben, hogy mikor elcsendesül, tátongó üreg marad utána. S a kovásznai nép aztán, igazi székely flegmával összeszedi a kihányt sziklákat s száz szekér számra hordja vissza az iszapvolkán üregébe: „ha kihánytad, nyeld el megint!“ — A „pokolsár“ aztán a másik évben megint kidobálja nekik a köveket. Madarason két ilyen sárvolkán működik. Hanem a világhírű természettudósok erről mind nem tudnak semmit. Elmentek a Caucasusba, a tamáni félszigetre a volcánokat észlelni, leírták a turandoghi sárhányókat,a turbacoi volcáncitásokat, az izlandi soffioneket, a délamerikai iizokádó kúpokat, mik egy barát szentek vizétől váltak át „Volcanos de fuego“-ból „Volcanes de agua“-okká; ismeretes volt előttük a chinai Hosang hegye, a javai Gumung Kelut fojtó völgye, a „Pakaruman“ (holtak völgye), csak arról, ami legközelebb esett hozzájuk, az erdélyi vulkántünetekről nem tudtak semmit. Elmentek a föld túlsó oldalára, vademberek, vadállatok közé természetet tanulmányozni , csak a világ legvendégszeretőbb népét nem kereste fel semmi európai tudós soha. Még a természettüneményeket is agyonignorálta a nagy világ, ha azok Magyarország földéhez voltak kapcsolva. De nehogy idegenfalással gyűltason bennünket valaki, sietünk hozzátenni, hogy maga a magyar tudósvilág is épen így agyonignorálta azokat. Csak nagy későn akadt egy-egy pénzügyminiszteri osztálytanácsos kezébe egy ilyenforma adat: „a gyergyószentmiklósi kamarai uradalom gyilkosvölgyi bérletére senki sem vállalkozik többé, miután egészségtelen gőzök kifejlése, s az erdők elpusztulása folytán az eddigi hamuzsírégetés üzlete lehetetlenné vált.“ Ennek a következése aztán az lett, hogy nohát ha egészségtelen gőzök miatt azt a nagy darab földet nem lehet használni, akkor el kell adni. „Fort mit Schaden !“ államháztartási jelszó. Mintegy húszezer katastrális holdat tett az a darab föld. Két egész négyszög mérföld. Az első árverésen öt forint volt a kikiáltási ár holdankint,török árban. Akkor egy vasúti vállalkozó, akinek kőre volt szüksége, ígért érte holdankint négyet. Annyiért nem adták. — Két év múlva aztán megint dobra ütötték. — A vasút már akkor elkészült, kő nem kellett, hanem jött egy másik vállalkozó, aki fürdőt remélt a furcsa forróvizre építeni, az ígért holdankint három forintot. — Nem adták neki. — Újabb két év múlva aztán az is kiderült, hogy nem jó víz az fürdésre. — A harmadik árverésnél aztán senki sem jött a Gyilkosra árverezni. A pénzügyminiszerek pedig nem tűrhették, hogy a rubrikáikban évről évre ott álljon egy rendíthetetlen tétel, melynek a „Bevétel“ rovatban állandóul egy nagy gondolatjel a kisérője. El kell adni minden áron a Gyilkost. Kikiáltási ár egy forint! Ekkor érkezett haza a katonaságból az ifjú Tatrangi Dávid. Megtekinté a halott völgyet s ígért érte holdankint másfél forintot. — Ráütötték. Övé lett az egész Gyilkos, pokolvizestül, volcánostul, égő mocsárostul együtt harminczezer forintért. Azt a pénzt is a „gyárhitelintézettől“ vette fel tíz évi törlesztésre, — mint illik, tíz szásztóli kamatra. Akik azt hallották, azt mondták rá, hogy: „az apja égbejáró bolond volt, a fiú pokolbajáró bolond lett!“ Mit csinál azzal a pokolvölgygyel ? (Folytatása következik.) Töredékek a Királyföld közigazgatási rendezése kérdéséhez. Tanulmány Jakab Elektől. • V. Második sarkelve a 12. pontnak, hogy az öszmunicipium politikai egységét az egyetemi gyűlés — Universitas — fejezi ki (1. pont); az egyetem az összes kerületekkel közös ügyekben szabályalkotási joggal bír, szabályalkotási jogát bármely szék és vidék ráruházhatja; az egyetem képviseleti jogot gyakorol (9. pont) s minthogy csak időnként gyűl össze, állandó helyettesítőjéül egyetemi hivatal állítandó fel, mely az egyetemi ügyekben felelős igazgatási és végrehajtási közeg legyen, azonképpen, mint a székeket és vidékeket illető ügyekben végrehajtók és felelős igazgatók azok közigazgatási hatóságai (3 p.); e hivatal készíti az előterjesztéseket az egyetem számára; hatásköre a municipalis egység és a kerületek municipalis jogai fentartása értelmében állapittatik meg. Itt valóban elmondható: satér anguis in herbae kígyó rejlik a fűben.— Bámulatos ügyességgel van a personificált egyetemet képviselő hivatalban, egy általa választott, de az államtól fizetendő új bureaucratia magva elhintve,az egyetem törvényes elnöke a kormány által kinevezett ispán kezéből az elnökségi jog bizonyos esetekben kivéve, (11. pont) s az egyetemi hivatal egyik választandó tagjára ruházva, a törvényhatósági jogok önigazgatási joga egy szelíd jogi ürügy, az önkéntes átengedés folytán azok kezéből kivéve s ekképen az egyetem, illetőleg az egyetemi hivatal legislatív és administratív kettős hatalma örökre megállapítva, mert a 12.pont szerint a most alkotandó törvényen az egyetem tehát az azt helyettesítő hivatal meghallgatása nélkül választani nem lehet. Tisztázzuk legelőbben az egyetem fogalomszavát. — Ezt a 12. pont szerzői úgy állították fel művekben, mint egy folytonos életű organikus hivatali testületet; a kerületek, (helyesebben : székek és vidékek) évenkint csak egyszer-kétszer összegyűlni jogosult követeit mintegy personificálva, állandó dicasteriummá tették .... Ez a valóságban nincs úgy, s minthogy egy ily változó egyénekből álló s rövid életű testület a kormány irányában felelős lenni nem tud, az államkormányzás pedig felelősség nélküli testületekkel nem lehetséges, az egyetem egy permanens hivatal rendezését javasolja, s egyfelől felelősséget és végrehajtást, másfelől az előterjesztés készítést és szabályjavaslatok dolgozását is arra kívánja ruháztatni. Nem hiszem hogy Magyarország ilyesmit alkosson. —A múltban ily értelmezése és jogköre az egyetemnek s egyetemi Comitiatusnak nem volt, s ha tán valaki a tekintetben az eddigi állapotokra hivatkozik, határozottan vissza kell utasitnunk. — Az egyeteme Universitas,Communitas fogalomszó magyar királyaink alatt a székely székek, vármegyék, vidékek politikailag jogosult részét, Verbőczi úgynevezett popu-usát az egyes törvényhatóságok közönségét külön külön, és ismét a magyar, székely és szász rendi nemzeteket illetőleg azok közönségeit együtttvéve, egyetemben jelentette. — Ezt már a szó érteménye is mutatja. Mikor az önálló törvényhatóságok gyűléséhez a kormány rendeletet, vagy felhívást intézett, ily kifejezéssel élt: Kolozsvármegye, Marosszék, Kővárvidék egyetemének, a régen törvényes latin udvari irály szerint : Universitati Comitatus Kolozs, Sedis Maros et Distriktus Kővár, sőt e kifejezés volt használva a szász nemzet közönségéhez intézett rendeletekben is akkor, midőn annak követei gyűléseken együtt voltak, melynek tagjai u. m. az egyesek, városok, székek Erdély rendi alkotmánya szerint egyenként polgári állapotúak, személyes nemességgel nem birók voltak, de maga a nemzet együttvéve mégis nemesiielyta, volt s melynek szintúgy, mint a nemesrészti vármegyéknek és székely székeknek, ispánja és nemesi jurisdictioja királybírója volt. A vármegyék, székely székek és magyar vidékek közönségeivel, illetőleg azok közgyűléseivel szemben 1846-ig, a magyar nyelv hivatalossá tételéig maradt használatban az Universitas kifejezési alak, azután a közönség fogalomszót használják, igy p. o. Kolozsvármegye, Aranyosszék közönségéhez sat. A szászoknál ellenben azon okból, hogy az ő közönségük gyűlése évenkint egy-két ízben huzamosabb ideig ült együtt, az Universitás az egyetem nevet máig megtartotta. Hogy nálunk s köztünk az egyetem elnevezés olyan állandó testület;bizonyos hitforma jelleget vett fel, annak egész története van. Báthori István erdélyi fejedelmet a szászok Békés Gáspár ellenében buzgóan segiteték s ezért jutalomra tőle ígéretet nyertek. Lengyel királysága, dicsősége tetőpontján Fronius Mátyás brassói tanácsossal összeszedetett helyhajó