A Hon, 1873. szeptember (11. évfolyam, 200-224. szám)

1873-09-18 / 214. szám

214. szám. XI. évfolyam Kiadó­hivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épület földszint. Elvizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli ea­sti kiadás együtt: 3 hónapra ........ 6 frt — kr. 6 hónapra . . .. • . ..12» — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint . . .­­ » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó­ első­ napjától számittatik. Esti kiadás: Budapest, 1873. Csütörtök, sept. 18. Szerkesztési iroda­i Barátok-tere, Athenaeum-épület 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIBEGTÉREK szintúgy mint előfizetések a kiadó­ hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, September 18. Budapest, sept. 18. Victor Emanuel utazásának czél­­járól a hivatalos „Opinione“ többek közt a következőket írja: „Olaszországnak ez idő szerint nincs oka a szó szoros értelmében véd és daczszövetséget kötni, függetlenül áll magában s a függetlenséget fenn kívánja tartani. De a baráti szövetkezésnek megbe­­csülhetlen értéke van és büntetésre méltó könnyel­műség volna, ha ennek megkötését elhanyagolná, annál is inkább, mivel megkönnyítik az egyetértést, mire komoly eshetőségek idején szükség lehet. Bi­zonyos egyes kérdések különben nem csak lehetső­­ségesek, hanem szükségesek is. Némely politikai problémának és kérdésnek tisztázása, öszhangzó magatartás némely bekövetkezhető nemzetközi ese­ményekben, mind oly kérdések, melyekre figyelem fordítandó, s melyek annak idején a német állam, az osztrák-magyar monarchia és az olasz királyság közt megoldásra várhatnak.“ A hivatalos lap azután Olaszországnak Francziaország iránti állítólagos rokonszen­­szenvét illetőleg megnyugtatni iparkodik Né­metországot, s az ellenzéki haladáspárthoz fordulva, mely jóllehet a német szövetség hatalmas támogatói, mégis ki vannak zárva a király utazására való befolyástól, ezeket mondja: „Gondolják meg ama lapok, melyek elszomo­rodtak nem ugyan e király utazása, hanem a felett, hogy nem az ő barátjaik által kísértetett; gondolják meg, hogy az utazás politikai és diplomátiai ered­ménye legnagyobbára annak politikai állásától és kifejezett nézetétől függnek, a­ki megbizatott, hogy az ügyet kezdeményezze és végrehajtsa. Ki kezes­kednek arról, hogy barátai bírnak a szükséges ta­pasztalattal és tekintélylyel ? Erről meg lehet ugyan győzni minket, s talán úgyis lehet valóban, de mégis szabad ebben kételkedni és nem lehet zokon venni tőle, hogy oly embereknek, ad dicsőséget, kik a dip­­matia terén kipróbáltattak s a külső kabinetek által elismertettek s becsültetnek.“ A constanzi ókatholikus con­­gressuson Michelis tanár nyilatkozatát, hogy Vilmos császár Reinkens püspök pásztorleve­lét nagy melegedéssel fogadta, nagy tetszés követte. Uj bizonyítéka ez állásának, melyet a császár az ultramontánokkal szemben el­foglal. Elfogadható, hogy cultusminiszteré­­nek eljárását teljesen osztja. Hogyan is fog­lalhatna más állást egy gőgös Ledochowskival szemben? Kinek keresztényi alázatosságáról tegnap is igen épületes dolgokat közöltünk. Ma már a püspökök legnagyobb része nem meri e renitens pap nyomdokait követni s egymás­után elhagyták táborát. A kormány erélyes magatartása az ultramontánokkal szemben kezdi nyakas gőgjüket megtörni. Namza­­nowski, Ledochowski martyr társa pár nap előtt kapta a nyugalomba helyezéséről szóló iratot és Lee báró fementetett boroszlói elnök­ségétől. Párisban a nemzetgyűlés tagjai között a szünet daczára élénk mozga­lom uralkodik. A baloldal sok tagja megér­kezett Párisba. A jobb centrum több vezére elhatározta a jobb­oldalt tartózkodásából ki­venni és tőle két kérdésre határozott választ kérni. Az egyik az alkotmány és annak tár­gyalása a nemzetgyűlés által, a második a tricolor. A jobb centrum sem az egyiket, sem a másikat nem adja fel, sem az octrovált jegy­zéket, legkevésbé az absolutismust fogadja el. Ez ellen az „Union“ kijelenti, hogy az alkotmányt lehetetlen addig tárgyalni, mig V. Henrik a trónt el nem foglalja. Ilyen kö­rülmények közt a restauratio még nem dőlt dugába, csak elnapoltatok. E tárgyra vonat­kozólag az ultramontán „Kölnische Ztg.“ egy bécsi levelet közöl, mely avatott tollra mutat. A közleményből közöljük a követke­zőket : „A »Temps« állítását, hogy a franczia monar­­chisták Ma-Mahon elnök teljhatalmának meghosz­­szabbítását czélozzák, egy jól értesült államférfi meg­erősíti. De ez nem úgy értendő, hogy a monarchikus conservativek terveik keresztülviteléről lemondot­tak. De szemben a bonapartisták magatartásával, és ama nehézségekkel, melyek magától Chambord gróf­tól erednek, de még inkább a külföldről jövő reac­­tionárius irányzatokkal szemben elhatározták, a monarchia felállítását alkalmasabb időkre halasztani. Mac Mahon kijelente, hogy minden körülmény között a nemzetgyűlés szavazatának hódol. Különben le­­hangultnak mondja magát, Thiers lucerni beszédje és a gambetistákkal való kaczérkodása folytán. A franczia kormány Chanzy tá­bornokot, Algir főkormányzóját feljogosítja, hogy az 1870. deczember 20-ai és 1873. febr. 20-ai határozat kivételét, mely az algíri magánterületet kibővíti és a katonai területet szűkebbre szorítja, a franczia gyarmat minden részében, hol annak alkalmazása még korai volna, felfüggeszthesse és e területet a kato­nai parancsnokságnak átengedje. Az ezt meg­hagyó rendeletet azáltal indokolja, hogy az 1870. dec. 20-ai rendelet csak oly feltétel alatt állhat fenn, ha a kormányzat elegendő eszközzel rendelkezik, de ezen eszközök a terület legtöbb részében hiányoznak és a határozat végrehajtásából zavarok és nagy nehézségek támadnának az európai érdekek tekintetében. A franczia gyarmat legnagyobb észe tehát TM megint katonai uralom alá kerül. Ennek oka az algiri érsekben keresendő, aki sürgette, hogy egész Algir ostromállapotba helyeztessék, miután a megválasztott testüle­tek vele és papságával szemben a vallási ügyekben nagy ellenzéket képeznek, és kü­lönösen a felekezeti iskolák felállítása ellen küzdenek. A jámbor érsek kívonatának nem min­denben tettek eleget, de e szabályrendeletet előreláthatólag még jobb szolgálatot fog tenni.­­ Az egyház és állam közti viszonyok szabályozása tárgyában Heves me­­gye következő felhívást intézett a képviselőházhoz : A vallásszabadságnak és a különböző vallás­felekezetek egyenjogúsításának kérdése oly államban, hol az állam szuverenitásának minden felekezet föl­tétlenül meghódol, „a szabad egyház a szabad állam­ban,“ elvének alkalmazása mellett, bízvást megold­ható, de oly felekezeti felfogással szemközt, mely az állam szuverenitását, legalább némely esetekben két­ségbe vo­nja, s egy, az államon kivül lakó és annak ezé­ljaival sokban ellentétes állást foglaló főnök ab­solut, és csalhatatlanságában istenszerű akaratának járszalagához köti magát, e kérdés megoldása nagy megfontolást igényel. Ám Európa azon állama, mely a polgári és po­litikai szabadságnak sokak által irigyelt földje, s hol a különböző nemzetiségek oly szépen megférnek egymás felett, a Rómából jött impulzus folytán meg­támadt és fitymált szuverenitása érdekében oly intézkedéseket kénytelen életbe léptetni, melyek az egyház benső ügykörébe mélyen bevágnak. E térre azonban elismerjük, csak kényszerű­ségből kell az államnak lépni, de készen, a törvény rögtön alkalmazásba vehető fegyverével kezében kell folytonosan készen lennie arra, hogy tekin­télyét megvédhesse s fölségének sértőit megto­rolhassa. Annak tapasztalása ugyan, hogy azon egy­háznak főpapjai, melyet Magyarország annyi kiváltsággal, gazdagsággal és fénynyel halmozott el, az állam legfőbb tekintélyét m­eg­vet­ve, mindin­kább levonatni engedik magukat a római jezsui­ták új tanai s államellenes láza által megindított áramlatba, mint ezt a rozsnyói püspök esete is tanú­sítja, kevéssé kecsegtető körülmény arra nézve, hogy a Svájc a példájára ama térre lépni sokáig nem le­szünk kénytelenek ; azonban miután a képviselőház, a folyó évi június 28-án tartott ülésben egy neveze­tes beszéd hatása alatt, e kérdés megoldására nézve azon rendszert fogadá el, mely a szabadság classicus hazájában, túl az óc­eánon, legalább még eddig jónak bizonyult be, s mely rendszer, mert a szabadság rendszere, elméletileg a mi rokonszenvü­nket is teljes mértékben bírja , ám tegyünk e rendszerrel kísérle­tet mi is ! De ha a lényegében átveendő rendszer egyes részeiben, mint több oldalról már megjegyeztetett, viszonyainkhoz alkalmazandó, annak alkalmazásá­nál s a június 28-ai nagy programmbeszédben ki­fejtett elvek életbeléptetése körül, kiváló figyelmet úgy véljük, két mozzanat igényel: 1. Azon jószágok, melyeknek haszonélve­zete isten­tiszteleti, iskolai, humanitárius, hon­védelmi s egyéb czélokra a főpapoknak és némely szerzeteknek az állam illetőleg az azt képviselő feje­delmek által átengedtetett minthogy ezentúl, ha a kérdést gyökeresen és véglegesen megoldani akar­juk, az egyházat, csupán a cultus gondjai terhelen­­dők ; ezen jószágok, mondjuk az állam által annyi­val inkább visszatartandók s általa közvetlenül kul­­turai, különösen és kiválólag pedig közoktatási czé­lokra fordítandók, mert különben alig remélhetjük hogy tanügyünk elég jókor azon színvonalra emelkedjék, melyre nemzeti fennmaradásunk és kulturális missiónk érdekében mielőbb felemelked­nie kell. Ha azon irány, melynek,­­—mint a jövő köz­oktatási politikájának, — alapja a népoktatási tör­vényben, a közös iskolák intézménye által leté­tetett, a népiskolákra nézve helyes, a közép és főtanodákra nézve még inkább helyesnek kell azt elismernünk. Ez iránynak kell mielőbb általános el­ismerést szereznünk. E politikát kell, ha ma nem, holnap uralkodóvá tennünk. Jog ez, és egyszersmind kötelesség, joga és kö­telessége az államnak, melynek hatalmi köre ezt is magában foglalja. Ha már a házasság polgária jitta­­tik, maradhat-e felekezeti az iskola, melyhez az ál­lamnak nem kevesebb s nem kisebb érdeke van köt­ve, mint a házassághoz ? Nem is ér ez intézkedéssel senkit, ki az állam polgárának érzi magát, sérelem, ha a közoktatás­­ügyi államhatalom decentralizáltatván, a tanügy kö­rüli intézkedésekbe, a különböző vallásfelekezetek tagjai, bár nem mint ilyenek, hanem mint polgárok a községek és törvényhatóságok keretében jogos be­­olvást nyernek. Ha törvényileg kimondatik, hogy a tankötele­zettségnek csak a községi iskolákban lehet eleget tenni, a legfontosabb lépés meg leend­­éve azon óhaj­tott czél felé, hogy a felekezeteknek, theológiai intézeteken kívül, egyedüli­­­kólája­­ a templom legyen. 2. A törvényhozás azon joga gyakorlatánál, hogy az elébe terjesztendő egyház-autonómiai szer­vezetre „kell“-t vagy „nem kellt“-t mond, vélemé­nyünk szerint, a következő kérdéseknek is fel kell vettetniök: a) vájjon az állam kezéből kibocsátandó püspök kinevezési jog, az összes hívek egyetemé­nek püspökválasztási jogával terveztetik-e fel­vál­tatni ? b) vájjon az alsóbb papságnak a püspök önké­nye aluli emancipálása és a hívek általi választása, keresztül van-e vive? c) vájjon az episcopatusi jogok ürügye alatt a laicosok a fontosabb ügyek körüli intézkedéseknél nem csupán figuránsokat szerepeltetnek-e ? mi an­nál tűrhetetlenebb, mert a püspökök immár többé nem püspökök, hanem az egyedüli római püspöknek ki minden jog kutforrása, csak vicariusai. Az állam azon jogokat, melyeket eddig „circa sacra“ gyakorolt, csak oly autonómiai testületnek adhatja át meggyőződésünk szerint, mely a fentebbi kérdésekre is megnyugtatólag s egészen demokrati­­kus alapra fektetve, úgy szerveztetett, hogy teljes biztosítékot nyújtson arra nézve, mikép mind maga az egyházi ügykör határain belül marad, mind a Ró­mából jövő állam-, szabadság- és civilizáció ellenes sugalmaknak ellenállni tud. Egy ilyen, az állam által is elfogadható egyház autonómiai szervezet benyújtásával, meglehet, so­káig fognak késni, de a törvényhozásnak módjában áll e munkát siettetni azáltal, ha az állam és egyház közti viszony szabályozására a hatalmában álló, szükséges intézkedéseket mielőbb megteszi, e által­ama munkának is irányt ad — és ezzel meg­könnyíti azt. Ezek után nem szükséges megjegyeznünk, mert a mondottakból önként következik, hogy mi a kath. congressus által az egyházautonomia szervezé­se czéljából kidolgozott s felsőbb helyre már fel is terjesztett munkát elvetendőnek találjuk, így fogván fel a kérdést s annak megoldását, van szerencsénk az előadottakat, Arad sz. kir. város megkeresése alkalmából, kérvényképen, a mélyen tisztelt képviselőház elé azon tiszteletteljes kérel­münkkel terjeszteni, hogy az e tárgyban kiküldendő bizottságot mielőbb megválasztani és annak záros határidő alatt a június 28-ai útmutató beszéd szel­lemében benyújtandó javaslata alapján, a kérdést az általunk a fentebbiekben kifejtett elvek s nézetek tekintetbevételével, megoldani méltóztassék' Kelt Heves- és Külső-Szolnok t. e. vármegyék­nek Egerben September 15-én tartott rendes bizott­sági közgyűléséből. Az unitáriusok iskolái. Magyarország királyhágón túl fekvő részében egy maroknyi kis nép él, mely főkép az által vonja magára ismét s ismét a magyarországi műveit kö­zönség figyelmét, mert hitvallása minden Európában létező positiv felekezetek között, kétségkívül a leg­józanabb elveken alapszik. Esen felekezet — az unitáriusok (össze nem tévesztendő a görög kalh. unitusokkal) tös gyökeres magyar faj s régóta azon hitben áll, hogy iskoláiért s általában a közműve­lődés ügyéért nagy buzgósággal fáradozik s hogy ennélfogva hitfelei bármely más felekezeteinél is műveltebbek. Biztos adatok sohasem állottak rendelkezé­sünkre. E sorok írója saját tapasztalata után meg­tudott egyet mást, mi kétkedővé tette őt nem a felett, hogy az unitáriusok valóban buzgolkodnak-e tanügyük körül, mert ez kétségtelen tény, hanem a felett, hogy­ a megkezdett mun­kában valóban a helyes utón járnak-e ? A múlt évtized közepe táján több ízben a rész­ben ismételve is megfordultam az unitáriusok na­gyobb tanodáiban s egészben véve azon benyomást tette reám­, hogy a belszervezet, sőt még a küligaz­­gatás is ugyan az, mely a királyhágón túli prot. gymnasium­okban uralkodik. S ezen belszervezet kétségkívül oly romlott, hogy m­ég a gazdag nagy­­enyedi főtanodában is­­emlékezzenek erdélyi olva­sóink a bennlakás rendszerére az osztálytanítók csaknem mesés középkorias intézményére, az appa­ritor, neuter s más zopfos sallangokkal együtt) sok­kal több a megróvni, mint a dicsérni való. Annyival szomorúbbnak kell lennie a viszo­nyoknak az unitáriusok között, hol 54 ezer — s egyátalában nem a gazdagabb osztályokhoz tarto­zó — lélek tart fenn egy főtanodát s kót gymnasiu­­mot teljesen saját erejéből ; s a mellett minden egy­házi s másnemű felekezeti érdekek megvalósításában tisztán magára van utalva. Hogy mily termérzet s józan ész ellenes dolgokra kényszeríti a népet a sze­génységen kivül megrögzött felekezetisége­s conser­­vatismusa, csak azt említem fel, hogy a tordai közép tanodából már a 3., s 4-ik osztályból küldenek ki legátusokat s igy 12—14 éves gyermekekre van bízva hirdetni azon józan dogmákat, melyeknek fel­fogása nagyon érett gondolkozás­módot igényel, ezen gyermekeknek, kiknek székre kell államok, hogy a szószékekből kilátszassanak,ezen gyermekek­nek van megengedve az öregebb hallgatóknak olykor menydörgő erkölcsi predikatiokat tartani. Nem va­lódi profanatio ez! Több ízben volt alkalmam azóta is hallani az erdélyi tanfelügyelőktől, sőt unitárius tanároktól is, hogy ezen bajok mind fennállanak, de Csak most kap­tam kezembe az első hivatalos értesítést ezen unitárius tanodákról a „Keresztény megvető“ legújabb füze­tében, a­melyből, bármely hiányos s felületes is az, a hiányok s gyarlóságok létezéséről teljesen biztosan meggyőződtem. A kolozsvári főtanodában ezen hivatalos értesítés szerint 213 gymnasiumi tanuló 29 papnövendék s 65 elemi osztálybeli tanuló járt. Ezek közül maga a jelentés folyama alatt év foly­tában azaz még a tanév bezárta előtt papnak ki­lépett 2, tanítónak kilépett 13. Az elsőt még csak értjük, miután papjelöltek, azaz „heverő deákok“ is voltak, de honnan léptek ki a tanítók? egyenesen a gymnasiumból s év közben ? ez bizonynyal romlott viszonyokra mutat. S még tovább. A tordai kö­zéptanodában V. gymnasialis s 4 elemi osztály van s ezekben tanított 3 rendes tanár s 5 köztanitó­­köztanitó alatt rendesen ifjú deákokat értenek, kik tanulásra legtöbbnyire a theologiában, még be van­nak irva s vizsgát is tesznek magánosan, azonban lehet, hogy néptanítót értenek.) Tehát egyik gymna­­siális osztály ily köztanitó vezetése alatt állott. — A székelykereszturi középtanoda jelenté­sében ismét fordul elő egy kifejezés, mely a hiányos viszonyokra utal. „A hit- és erkölcstanra s a felsőbb osztályokban a magyar nyelv s különösen költészet és ékes szólás tudomány tanítására N. N. helybeli pap és fél tanár lön alkalmazva.“ Az unitáriusok­nál ugyanis minden ifjúnak theologiát kell végeznie s azután a szükséghez képest felváltva tanárnak s papnak lennie; az ifjabbak azonban — még Kolozs­várt is — mind a kettőt egyszerre teljesítik s igy lesznek „fél tanárok“-ká. Ezek azon hiányok, melyeket a „keresztény magvető« hivatalos adatai maguk elmondanak. — Ugyancsak e füzetben Benczédi Gergely kolozsvári igazgató tanár maga elmondja, hogy igen sok a hiány iskoláinkban, de — „a folytonos önrágalmazás, önbecsmérlés épen oly káros, sőt károsabb, mint az öndicsekvés. “ Ezen elv vezeti valószínűleg az unitá­riusokat, midőn gymnasiumaikról a nagy közönség elé semminemű számadást nem visznek s a felekezet tagjain kivül igen kevesek által olvasott,keresztény magvetődben is a legszükségesebb statistikai adato­kon kívül alig hoznak mást, mint a segélyezések felsorolását s az adakozások megköszönését. Talán félnek tőle, hogy ha reá mutatnának a túltömött s csaknem egészségellenes bennlakásokra, ha reá mu­tatnának, mily képzetlen egyénekre kell szegénysé­gük miatt a legfontosabb állomásokat bízni stb­., — talán félnek tőle, mondom, hogy azon nimbus, melyet kétségkívül legjózanabb hitek nyújt, veszteni találna fényéből ? Legyen bár­mikép is, de az unitáriusoktól ily eljárást nem vártunk volna. Lépjenek nyíltan fel s adjanak őszinte jelentést állapotaikról. Az angol s amerikai unitáriusokkal legközelebb tartott confe­­rentia biztos reményt nyújt számukra, hogy nem so­kára oly anyagi erő felett fognak rendelkezni, mely e hiányokat nagyrészt orvosolhatja, ha t. i. néhány szűk felekezeti s középkorias fogalomból ki tudnak vetkőzni. A szegénység nem szégyen, csak akkor lesz szégyenné, ha többet akarunk mutatni, mint a­mennyit bírunk. S ez meg­van az unitári­usoknál is. A tordai középtanoda további fenntartása valóságos luxus, melyet Kolozsvár közelléte miatt indokolni sem lehet. Oly kis néptől egy főtanoda fenntartását kivánni is sok, de ha felekezeti viszo­nyaik ezt múlhatatlanul szükségessé teszik (külön­ben a sokkal nagyobb számú erdélyi szászoknak nincs theologiájuk) ne erőltessék meg magukat oly szerfelett, hogy még két hiányos gymnasiumot tart­sanak fenn. Az unitáriusok — ismételve kell kimondanom — valóban buzgó­s áldozat­kész egyének, azonban működésök mindeddig nagyon sok tapasztalatlansá­got s a mellett elfogultságot tanúsított. A felekezeti jelleg ma már nem biztosit többé, az ily eljárás ká­ros következményeitől s a nyilvánosság kerülése nem óv meg attól, hogy Irányainkat észre ne ve­gyék. Óhajtom, hogy az unitáriusok, kiket én tisz­telek, ezen elveket figyelembe véve feleik buzgósá­­gát jövőre józanon s a modern kor szellemében hasz­nálják fel. György Aladár: Tiszti parancs egy ke­rületi honvédparancsnokságt­ól. Közöljük az alábbi tiszti parancsot addig is, mig észrev­ételeinket reá megtehetnék : 753/eln. M. k. I. honv. ker.-parancsnokság. Budapest, 1873. aug. 29-én. Ahoz, hogy valamely hadseregben a fegyelem s igazi katonai szellem meghonosuljon, s hogy ek­ként béke s háború idején rendelt­­ésének megfelelő magatartást, erkölcsi erőt, s önbizalmat várni lehes­sen, első feltétel az, hogy minden tagja a felebbvaló parancsnokságok és parancsnokok iránti bizalomtól és tisztelettől legyen áthatva. A tiszt urak vannak hivatva saját példájuk s befolyásvitelük által a bizalmat s tiszteletet a fe­­lebbvalók irányában növelni, ennek mindenkor s minden alkalommal érvényt szerezni, és ez által nemcsak maguk irányában bizalmat költeni, de fő­leg honvéd intézményünket az átalános bizalom el­nyerése által szilárdítani. A m. k. honvéd-főparancsnokságnak f. hó 19 és 1175/el­. sz. a. kelt tiszti parancsa szerint azonban megütközéssel azon szomorú tapasztalás létetett, hogy a m. k. honvédség tisztjei közül nem mind­egyik ismeri el e kötelességét, vagy ha ismeri, nem teljesen,­­ mert fordultak elő és pedig ismé­telve esetek, hogy tiszt urak felebbvalóikat és a felebbvaló parancsnokságoknál alkalmazott köze­geket, tehetségre, jellemre törekvéseik czéljára nézve hivatlanok, sőt alárendeltek, vagy épen polgári egyé­nek jelenlétében ok nélkül kicsinylő, egyenesen ronzakaratra mutató oly éretlen bírálatok tárgyává tették, melyek a figyelmet és bizalmat aláásni alkal­masak. Ilyen tisztek, ha szolgálati ügyekben, nekik kellemetlen vagy nem tetsző parancsokat vettek, hibákért, mulasztásokért vagy vétkes cselekedetek­ért rendre utasítva vagy büntetve lettek,azokat állá­suk kötelességeiről és a katonai szabályok alapel­veiről tökéletesen megfeledkezvén, a kérdéses pa­naszok helytelenségét, ártalmasságát saját korlátolt szempont­okból nyíltan vitatják, a rendreutasítások és büntetések okát pedig nem saját hibájukból, nem szolgálati rend- és fegyelemtartás mellőzhetlen kö­vetelményeiből magyarázzák, hanem egyéni termé­szetük folytán azt személyes érdekekben keresik. Az ártalmas szellem ily nyilvánulása különö­sen oly egyéniségeknél vétetett észre, kik tehetsé­geiket és működésük eredményét túlbecsülve, azon nézetnek hódolnak, hogy a többnyire ki nem elégítő honvédszolgálatuk által a hazának áldozatot hoznak, és kik tökéletesen megfeledkeznek arról, hogy az oly tiszt, ki a szolgálattal vállalt kötelességet szorosan nem teljesíti, vagy állásának tehetség és komoly akarat hiányában megfelelni nem képes, épen ellen­kezőleg az áldozó haza érdekeit egyenesen károsít­­ja, vagy pedig oly egyéneknél, kik a hibáikkal szemben eddig gyakorló javítás czéljából követett jóakaró és elnéző eljárás által felbátorítva azon hiedelemre jutnak, hogy eljárásuk folytatásánál min­dig elnézéssel találkozni,­­ jogosulatlan igényeik kielégítését, magaviseletük eltűrését mintegy kierő­szakolni fogják. A ki jogos igényeit vagy panaszait egyenes uton a szolgálati szabályok által előírt módon érvé­nyesíteni akarja, minden lehető támogatásra számít­hat, de ily fegyelmetlenséget minél előbb, s minden áron megszüntetni szükséges lévén, a honvédtiszt urak e szomorú jelenségekre figyelmeztetnek, s leg­főbb feladatul tűzetik ki, hogy az ily rész­elem ter­jedésének maguk gátat vetni törekedjenek.. Minden felebbvaló kötelességévé tétetik, hogy alárendeltjét, kinek magatartása az említett irány­ban vét, nem csak tüstént rendre utasítsa, hanem egyszersmind az esetet szolgálati úton följelentse. Oly tisztek ellen, kikre ily fegyelmetlenség bi­zonyul, azon katonai szigorral fog eljáratni, a­mely a honvéd tisztikar ártalmas elemektől való megszaba­dítása szempontjából szükséges. Erre azonban mindenek előtt minden tisztnek, főleg a magasabb állásokkal megbízottaknak, azon erkölcsi bátorsággal kell bírniok, hogy az ártalmas elemeket felismerve, irántuk az általuk előidézett modorban erélyesen föllépjenek. Az idézett főparancsnoksági tiszti parancs sze­rint a m. k. honvédtisztikar a honvédség felállítása óta már elsajátíthatta azon katonai erényeket és tu­lajdonságokat, melyek egyedül teszik lehetővé, a­mikép akármely más hadsereg méltó vetélytársa le­gyen, efelől mindenekelőtt minden egyes tisztnek magával kell tisztában lennie és alárendeltjeinél is Buda és Pest közös közgyűlése. Szept. 18. Elnök: Havas Ignácz, miniszteri biztos. Képviselők nagy számmal távollétök által tün­dökölnek. Felol­vastatik a belügy­miniszter által a minisz­teri biztoshoz intézett leirat 20 pontja melyek, az uj törvényhatósági szervezetre vonatkozó észrevéte­leket tartalmazzák. Pontonként ráolvasták a 34-es küldöttség észre­vételeit. Lapunk úgy a miniszteri leiratot mint a 34-es küldöttség viszonválaszát részletesen közölte. A közgyűlésben a leirat mellőzésével, a kül­döttség javaslatai fogadtatnak el. Hosszabb vitát idéz elő a leirat azon pontja, mely tiltakozik az ellen, hogy a szervezési javaslat­ban a törvényben előforduló tiszti qualificatio szigo­rúbbá téhessék. A többség a 34-es küldöttség javaslatát fogad­ja el, kimonván azt, hogy az új tisztviselőknél a jog­­végzettséget, megköveteli, ezen követelményt, tekin­­tettel a közszolgálat érdekét a jelenlegi tisztviselők­re ki nem terjeszti. Az árvaszék felirtására nézve hosszú javaslat olvastatik fel, melyre nézve elnök kijelenti, hogy az abban lefektetett elveket a belügyminiszter privative már jóváhagyta.­­ A javaslat elfogad­­tatik. A miniszteri leirat többi észrevételeinek a 34-es küldött­ség időközben már eleget tévén azok tudo­másul vétettek. Széher Mihály hivatkozással arra, hogy az ál­lomásokra pályázat nyitandó, tekintve azt, hogy a bizottsági tagok választása még csak e hó 27 és 28-kán lesz, a szavazatok összeszámítása több hetet fog igénybe venni, azt indítványozza, hogy a fő és polgármesteri állomásokon kívül a közgyűlésiig betöltendőkre már most h­assék ki a pályázat. Ez a törvénybe nem ütközik és fizeteti az új törvényhatóság alakulását. A közgyűlés elrendeli a pályázat rögtöni kiírá­sát, s Havas Ignácz miniszteri biztost bízza meg a beérkező folyamodványok átvételével. Baja Gergely tanfelügyelő átteszi a budapesti iskolaszék határozatát, a tanítók fizetéseinek szabá­lyozására vonatkozólag. A tanítók fizetéseinek arányosítása az új tör­vényhatóságnak tartatik fenn. Az adóvégrehajtók nincsenek megelégedve a részükre kiszabott fizetéssel. Miután az adóvégrehajtók részére megszavazott fizetés azon minősítvénynek és szellemi fokozatnak busásan megfelel, a közgyűlés e kérvényt annál in­kább mellőzi, mert a fizetések a belügyminiszter által is már megállapíttattak. Széher Mihály mint a 34 es küldöttség elnökeinek, Gerlóczy Károly és Kamermayer Károly tanácsno­koknak, mint a küldöttség jegyzőinek buzgó műkö­désükért jegyzőkönyvi köszönet szavaztatik. Ülés vége 11-kor, tiszta fogalmat kell terjesztenie, hogy ekkér azok, kik magukban nem éreznek elég erőt, tehetséget, vagy jóakaratot arra, hogy állásuk szorosan megál­lapított követelményeinek teljesen megfelelhessenek, ezen állást ideje­korán elhagyhassák, és hogy azon téves hiedelemben, mikép ezentúl is elnézést, sőt te­kintetbevételt remélhetnek, ne tegyék ki magukat ama elmellőzhetetlen következménynek, miszerint állásuktól, ha arra már ezáltal is alkalmatlanok, aka­ratuk ellenére is eltávolíttassanak. Ezen főparancsnoksági tiszti parancsban fog­laltak amaz utasításokkal adatnak ki a dandár-pa­rancsnokságnak, miszerint a mondottakat az aláren­delt tiszti karral egész terjedelmében tudatni és maga részéről az előírt irányban erélylyel hatni el ne mulaszsza. P­o g­r­á­c­z, s. k. tábornok. KÜLÖNFÉLÉK. — A királyi udvar, ugy hiszi némely lap, nemsokára Gödöllőre jön. Következtetik ezt abból, hogy az udvarmester­ hivatal több előintéz­­kedést tett, nevezetesen felállittatott a királyi palo­tában egy távirdavezetéket.­­ Az erdélyi volt kormánnyszék roppant nagybecsű le­véltárát tegnaptól fogva szál­lítják Budapestre. Az első szállítmány mintegy 2000 mázsa, kísérője maga a levéltár eddigi buzgó igazgatója Jakab Elek, ki Budapesten a rendezést személyesen fogja vezetni. A kormánynak e felszál­­lítás költségei nagy összegre mennek fel. 20,000 fit volt egyelőre utalványozva, de ez összeg nem elég, s jóval több­re mennek a költségek. Az egész levél­tár talán 3 — 4 szállítmányban felvihető lesz, — a rendezése pedig gyorsan fog haladni, — mert a szekrények legnagyobb része nem bontatott meg s gondoskodva van kellő erőről az összeállításra. — Coyenne Somogyban. A zákányi vasútállomáson a váltóláz példátlan mértékben tört ki. Ez állomáson a »Somogy« szerint van összesen 102 egyénből álló személyzet, s ebből 89, mond —■ nyolczvankilenczen feküsznek, vagy a sárgaságban fonnyadva, mankón járnak. Elég volna Königgräcz­­hez­? Öreg, középidejű, vagy gyermek, megvan támadva a veszélyes betegség által, oly rohammal, tartós typhózus lázzal, minőre máshol nem is gondol­­nak. A személyzet egy része félig gyógyulva, sza­badságot kért, hogy egészséges helyen havak alatt visszanyerje azt az erőt, mit itt néhány nap alatt elvesztett. Már nem kapnak cselédséget, mert a­kit ma megfogadnak, holnap lefekszik. Egy fogadós jött le Stayerből, meglehetős hízott állapotban, ma csont­váz, pinczérjeivel együtt. A váltóláz uralkodása ter­mészetes. A helyiség éjszak és keletről zárva van a szabad légjárástól, a hőség pedig tenyészti a bűzt, kigőzölgést a berkekben, a földsánczok móczáraiban. A kinyitott ablakok itt nem jó levegőt adnak, hanem mizamákat, bűzt; szellőztetni kellene, de nem sza­bad­­ valóságos Cayenne, hová büntetésül viszik az embereket. — Útonálló­ fináncz. A múlt napok egyik éjjelén Bogdán nevű szegedi fuvaros hosszabb utjából hazafelé hajtott. Körülbelöl éjfél felé járt az idő, midőn Szöregh közelében a kamratöltésen ha­ladván, a töltés oldalából „állj meg“ kiáltás hang­zott felé. B. azt vélvén, hogy rosz emberek akarják útját állani, hirtelen közé vagdalt lovainak, mire utá-

Next