A Hon, 1873. október (11. évfolyam, 225-251. szám)
1873-10-10 / 233. szám
233. szám. XI. évfolyam. Reggel! kiadás. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 5 hónapra........................................6 frt — Kr. 6 hónapra........................................12» — » Az esti kiadás postai külünküldéséért felülfizetés negyedévenként . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. wgfw‡ POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. gaBMsaegPja—ikktok’ 99. Budapest, 1873. Péntek, oct. Szerkesztési iroda s Barátok-tere, Athenaeum-épület 1. emelet A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. hirdetések szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhivás a női“ Xl-dife évi folyamára. Előfizetési árak: Félévre........................12 frt ® Negyedévre .... 6 frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz írtig sak 6, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon kiadóhivatala« czim alatt Pest, Ferenczie tere 7. sz. alá küldendők. A „HON“ kiadóhivatala. Budapest, oct. 9. Egy nagy reform nehézségei. Közelebbről több oly hiteles forrásból származott hírt olvastunk, melyekből nagy körvonalakban, habár mozaikszerűleg, összeállíthatjuk magunknak azon tervet , mely szerint a kormány a törvényhatóságok kikerekítésének kérdésében eljárni fog. Köztudomásra jutottak a következő tények: a kormány a vármegyéket úgy akarja kikerekíteni, hogy Erdély 8 kerületre lesz osztva — általunk már ismertetett hibás feldarabolással; Magyarországon pedig négy vármegye és a Jászság lesz beosztva a szomszéd vármegyékbe. E felosztásnál a választási kerületekre tekintet nem lesz, az egy későbbi, a választási törvény tárgyát fogja képezni. Az adóhivatalok és pénzügyi felosztás nem fog a közigazgatási felosztással összeesni. A 102 királyi törvényszék és 360 járásbíróság mostani felosztásának törvényhozási szentesítéséről szóló törvényjavaslat pedig már elkészülve előttünk van, így tehát: a közigazgatási felosztás egészen magában marad, azt csakis közigazgatási szempontból kell bírálat alá venni. Hogy pedig e szempontból, annak alapelvei mennyire felelnek meg a czélnak, azt alkalmilag kifejtettük és mihelyt az egész terv előttünk lesz, részletesen fogjuk kimutatni. Most a körvonalaknál maradunk és a fennebb említett hírek combinatiójára alapítjuk aggodalmainkat , illetőleg ellenvetéseinket. Úgy emlékszem, hogy leglényegesebb és legtöbb jogos panaszt kifejező ellenvetés az ország mostani felosztása ellen az volt, hogy a közigazgatási, igazságszolgáltatási és pénzügyi felosztás oly eltérő részekre vágja az országot, oly különböző helyi fórumok elé utalja a polgárokat, hogy amint egyfelől megnehezíti, sokszorosítja, drágítja e helytelen felosztás az állam működését, úgy másfelől a polgárokat is sok nehézségnek, költekezésnek, időpazarlásnak teszi ki. Tehát az új felosztás egyetlen lényeges feladata abban áll, hogy ezt megszüntesse, mert ezáltal a fennebbi czélon kívül, a közigazgatás gyorsítása és olcsóbbá tétele is elő lesz mozdítva. Márpedig a fennebb közlött hírek, illetőleg tények kétségtelenül bizonyítják azt, hogy ez a czél szem elől van tévesztve vagy igen kis mérvben lesz elérve, melyet sokszorosan ellensúlyoz a tervezett felosztás merészsége és helytelen volta által keletkezendő nehézségek tömege. Mert az kétségtelenül kitűnik a fennebbiekből, hogy a közigazgatási felosztás ép oly kevéssé fog összeesni a törvényszékivel, mint a politikai , illetőleg választási az előbbiekkel és a pénzügyivel. Ez a kormány tervezett eljárásának szükségszerű következménye. A mostani törvényszéki felosztás akkor volt és úgy jön megállapítva, amikor a vármegyék kikerekítéséről szó sem volt. Ebből a következik, hogy ha szentesíti az országgyűlés a kormány által már elkészített igazságszolgáltatási beosztást, sokkal nagyobb mérvben fog mutatkozni az az anomália, hogy különböző vármegyék lakossága fog egy törvényszékhez tartozni, mint eddig; sőt lehet, hogy a járásbíróságok felosztásán is tetemes módosításokat kell tenni, hogy a bekövetkezendő területi feldarabolásban legalább egész járásbírói kerületek illesztéssenek egy vármegye kerületébe. Természetes, ez újabb munkával és nehézségekkel fog járni, de eléggé jellemzi a reformot. Hogy pl. a megszüntetendő Tolna, Ugocsa, Bars, stb. megyék törvényszéki felosztása jelen alakjában meg nem maradhat a feldarabolás után, az természetes. Tehát vagy a törvényszéki, vagy a közigazgatási felosztás tervén kell módosítani. Az új határok elvonása hasonlóan nagy nehézségekkel fog járni. Mikor mindezeken a nehézségeken keresztül estünk , jó a választási törvény. Nem tudjuk milyen lesz, de annyit természetesnek, sőt az előzményekből, józan észszel, következtethetőnek tartunk, hogy 1., a lakosság, illetőleg a választók száma és nem a terület fogja a választási kerületet megszabni. 2. A választási ügy vezetése valamely állandó hatóságra lesz bízva és 3. A vitás kérdések valamely állandó bíróság elé fognak tartozni. Miután előlegesen és a választási törvénynyel való összefüggés nélkül, már kétféle felosztás, u. m. a törvényszéki és közigazgatási keresztül lesz vive, vagy legalább elhatározva és talán szentesítve is, akkor, mikor a választási felosztás kerül szóba, megint arról kell határozni, hogy ez ügyekben melyik község és lakos, melyik közigazgatási hatósághoz, melyik bírósághoz tartozzék. Itt megint vagy a régi felosztáson módosítani vagy egy harmadik felosztással előállani kell; miután pedig állandó lajstromok vezetéséről, választási qualificatio meghatározásáról és állandó bíráskodásról lesz szó, a választók e harmadikféle felosztása nem kis nehézséggel és költséges munkával fog járni. E nehézségeken bármely gordiusi vágással essünk is át: tény, hogy a munka szaporodni és a polgárok illetősége bonyolódni fog. Azután jó az önkormányzati adó kérdése, ezt a vármegyékben öszpontosítani lehet ugyan, de a most meglévő (árva stb.) alapok és javak felosztása ép oly nehézségekkel fog járni,mint a fensőbb pénzügyi hatóságok I illetékességének dologi, alaki és területi, I köz vonalazása. Ez fogja képezni a negyedikféle illetőségű felosztást ugyanazon polgárokra nézve. Végül »last, but not least“ — hagytam a kisebb közigazgatási ügyek és bírói teendők azon conbinatióját, mely üdvös irányban most a jobboldal közlönyei is agitálnak. Igaz ugyan, hogy igény telen nézetem szerint, itt mellőzik az előzetes kérdést: t. i. azt, hogy a békebíróság eszméjével felhagyunk-e vagy nem; de elég az hozzá, hogy itt egy oly kérdés érlelődik, mely a közigazgatás anyagi reformjával (mivel a kormányt már az országgyűlés is megbízta) szoros összefüggésben áll és elsősorban fog megoldás alá kerülni. Nagyon határozatlanok még e téren a nézetek, de azt merjük állítani, hogy úgy a közigazgatási, mint pénzügyi szükség parancsolja azt, hogy a közigazgatás és igazságszolgáltatás alsóbb rendű teendői egy kézben, egy közegben legyenek egyesítve. Két, három év alatt ezt is megoldani kell, akkor újabb felosztás lesz szükségessé. Azt hisszük, hogy legalább enynyi időre előre gondolnunk is kell és annak nehézségeket semmiféle felosztással támasztani nem kellene. Íme: ezeket a kérdéseket hagyta tekinteten kívül a kormány azon tervezet megállapításánál, melyet, állítólag, már a télen keresztül akar vinni az országgyűlésen. Sőt még egy tényezőre kell gondolnunk — és ez: maguk a vármegyék , mert hatalmában áll ugyan a törvényhozásnak ezekről, megkérdezésünk nélkül, határozni, de úgy az általános felosztás, mint a részletes kikerekítés és beosztás oly helyi érdekeket érint, sőt egyenesen azokkal áll összefüggésben, hogy, már csak a célszerűség szempontjából sem szabad ezeket megkérdezés nélkül feldarabolni. Azt hiszszük, sőt elvárjuk, hogy erre tekintettel legyenek. Hegedűs Sándor: — Horvátországból jelentik, (mint a »P .N.« írja) hogy azon örömriadás, mely Mazuranics kineveztetését fogadta, lecsillapult , a dolgok higgadt megfontolásának adott helyet. Az albán hozzálátott a munkához, minthogy azonban az országgyűlés csak e hó végéig fog ülésezni, ez idő alatt csak néhány ügy intézhető el, így tárgyaltatni fognak az 1873-diki orsz. budget, a ház közösségének, az Ínség enyhítése s az egyetem szervezéséről szóló javaslatok; — a többi ügyet azonban el kell halasztani, továbbra. Az orsz. kormány körében a főbb helyek, igy például a belügyi osztályfőnöki hely betöltése, minden ellenkező hír daczára közelebbr-e várható. A „HON44 TÁRCZÁJA. A British Association közgyűlése. (Befejező közlemény) A nemzetgazdászati és statistikai szakosztályban kétségkívül legnagyobb érdekkel bírt Anglia egyik legelső államférfiújának, a gyármunkásból miniszterré emelkedett Forsternek értekezése a munkáskérdésről s a vele összefüggő teendőkről. Mielőtt azonban ezen értekezést ismertetném, pár szóval meg kell említenem a londoni „Athenaeum“ szakértő tudósítójának fejtegetését ezen szakosztályról. A névtelen tudósító szerint a statistika fogalma mindeddig igen határozatlan, a világhírű berlini statistikus Engel körülbelül 180 definitiót sorol fel, melyeket azonban 3 fő eszmemenet jellemez. A legrégibb göttingai meghatározás szerint e tan egyenlő az állami vagy politikai tudományokkal. A másik nézet szerint ez csak a tényeket s adatokat kutatja, anélkül, hogy a társadalom állapotának okait is vizsgálná, mely a harmadik nézet szerint fő feladataihoz tartozik. E harmadik nézetet fogadta el a British Association, mit már azzal is kimutatott, hogy a statistikát a nemzetgazdászattal lehetőleg egyeztetni s statistikai kutatásaiban a társadalmi tudományokat akarja fejleszteni. E nézet szerint a statistikai tudomány fő feladata a társadalmi tüneményeket s azok törvényeit kutatni, s habár nem teljesen ugyanaz a sociologiával, mely sokkal mélyebben behat ezen okok kutatásába s nem állapodik meg a jelen vizsgálatánál, azonban mégis minden lehető ok kikutatására kiterjed. Forster értekezése tisztán tudományos színezetű volt, s azok, kik tőle, mint a kormány politikájában oly nagy befolyású egyéntől a kormány szándékáról akartak valamit hallani, teljesen csalatkoztak. Forster a munkások anyagi helyzetét nem tartja oly rosznak, miután habár a költségek nagyon szaporodtak is, a munkások díja aránytalanul jobban emelkedett, nem számítva még a munkaidő rövidítését sem. Felemlíti, hogy a munkások száma 1831-től 71-ig 161 millióról 210 millióig emelkedett, de egyszersmind vagyonosságuk is. Beszédében küzd Malthas ismert elmélete ellen, számokkal (habár szerintünk csak rövid időközre szóló s így nem teljesen biztos számokkal) mutatván, ki, hogy Angliában a népesség óriási növekvése daczára az általános vagyonosság is emelkedett. Optimistikus álláspontjához híven azt hiszi, hogy a munkások jelenlegi békés viszonya a munkaadókkal szemközt nem fog megzavartatni, s az eddigi viszályok is a nemzetgazdászati nagyon is qualitatív fogalmak félreértéséből erednek. Forster nagybecsű értekezésén kívül érdekes volt még Houghton fejtegetése az angol vasutak amalgamisatiójáról. Ő négy csoportot akarna felállítani, melyek közül az első az éjszakról délre, a negyedik az ország szélétől Liverpool, Manchester és Londonba vezető vasutakat foglalná magába. A vita leginkább a körül forgott : óhajtandó e, hogy az állam átvegye a vasutakat. A legtöbben e mellett nyilatkoztak, habár sokan kimondták, hogy Hongktonszerve még most kivihetetlen s egyelőre meg kell elégednie azzal, hogy a kéjvonatok száma, melyektől ered a legtöbb baleset, lehetőleg redukáltassék. A többi értekezések inkább helyi érdekűek voltak . Lévi kevéssé alapos fejtegetésén kívül, hogy az élelmiszerek ára vidéken gyorsabban emelkedett, mint a nagy városokban, csak azt kell még felemlítenünk, hogy e szakosztály többször s igen melegen emlékezett meg a »nemzetgazdászat nem rég elhunyt atyjáról« a nagy Stuart Millről. A többi szakosztályokban előfordult nagyszámú értekezések inkább tisztán a szakférfiakat igényelvén, gyorsan futunk rajtuk keresztül, egyedül a közérdekű vagy bölcsészeti szempontból érdekes kutatások eredményeit jegyezvén fel. A boncz-s élettani szakosztályban felolvasott értekezések közül közérdekűek a következők: Gibb Duncan azt bizonyította be, hogy a torok izmai az öregkorban is csak oly lágyak, hajlékonyak, mint az ifjaknál Dr. Fotbergill tudományosan is bebizonyította, hogy azon számtalan közmondás, mely a „jó vagy rosz "szívre vonatkozik, anatómiailag is helyeselhető, miután a szív a vérkeringés által döntő befolyást gyakorol az agyminőségekre. Bennet egy amerikai Venus légy fogó (Dianaea) nevű növényen bizonyítgatta, hogy a növények látszólagos érzése elektrikai folyamnak tulajdonítható, mely némileg hasonló a galvanikus halakéhoz s a legtöbb növénynél mesterségesen is előidézhető. Tomes az Armadillo (Tatusia peba) több példányán bebizonyítja, hogy az ősemlősöktől származik, amennyiben embryoiban rendes emlős fogakkal bír. Mac Kendrick és Dewar kutatásaik Fechner psychophysikai törvényét megerősítve azt bizonyítják, hogy a lázideg electrikus változásai parallel viszonyban állanak az észrevétel változásaival, avagy kissé merészen kifejezve, az észrevétel ép ezen változások által van módosítva. Dr. Binz bonni tanár igen érdekes kísérleteket tett a borszesznek melegvérű állatokra gyakorolt hatásáról s három igen fontos tüneményt vett észre, hogy t. i. a felületen lévő véredények kitágulnak, a szív gyorsabban ver, a protoplasma s a test tápláló nedvei vegytani átalakulást szenvednek, azaz némileg oxidálódnak. A cholera okai is több ízben megvitattattak. Dr. Brandon növény alkaloidokat ajánl ellenmérgük A vegytani szakosztályban többek közt dr. Russel az indigo, alizarin, anilin, s más festőanyagok mesterséges után előállításá-t kísérletté meg bebizonyítani, mely előállítás olcsósága s nagyobb tartóssága által az iparban rendkívüli fontossággal fog bírni. Sievaent egy új pyrometert mutatott be, mely igen magas hőmérsékletert megmérésére is alkalmas; e nagyfontosságú készülék megvizsgáása azonban még e gyűlésen nem eszközöltethetett. Deward Lockyer a napról értekeztek, az előbbi többek közt azon fontos eredményre jutott, hogy 1000 °-on felül a meleg mint világosság tűnik fel a szem előtt. Lockyer három osztályba osztotta az állócsillagokat; az egyik osztály, melyhez tartozik a Sirius, egészen atomistikus helyzetben van, sem metalloid elemek, sem összetett tárgyak nincsenek benne; a másik, melyhez tartozik a mi napunk, szintén nélkülözi az összetett lényeket, de igen kevés szabad hydrogénje van; s csak a harmadik,aránylag a másodiknál sokkal kisebb terjedelmű osztályban, létesülhetnek magasabb combinatiójú lények. Harcourt egy új módszert talált föl a kőszéngáz tisztítására, s ezt gyakorlatilag is bemutatta. Wright a codein és morphin előállításáról közlött igen érdekes részleteket. Nagy fontosságú, s a tudományra nézve nagy horderejű értekezések olvastattak fel a geológiai szakosztályban, mely ez alkalommal háziszabályait is megállapította. A legelső értekezés volt a szakosztály nagy tekintélyű vezetője Philips tanáré, aki a geológia fontosságát bizonyítgatta az ipari nemzetgazdászat terén. Kimutatva, mily nagy fontosságúak Angliára nézve a vas- és kőszéntelepek, a yorkshirei kőszéntelepekről szól, s végül azon véleményét fejezi ki, hogy a telepek a tenger alatt összefüggésben vannak Belgium, sőt Izland bányáival is, mely vélemény tudományos megállapítása végett főként a Wealden melletti telepek mélységét kellene kikutatni. Ezen értekezéssel egybefüggőleg Russel és Dakyns ismertették Yorkshire s különösen Bradford geológiai viszonyait. Pengelly Kent sírjáról tartott igen érdekes előadást s több más, inkább a szakembereket érdeklő előadások után az egész csoport a Settle barlangkövületeinek s csontmaradványainak megvizsgálására ment ki, mely maradványok, az innen a Giggleswicki gymnázium múzeumába hordott gyűjteménynyel együtt, a környéknek a rómaiak betörése előtt élt lakóiról a legbiztosabb adatokat nyújtják. Blanford némely adatot sorolva elő az indiai jégárról a legrégibb mezozoi korból, azon fontos eredményre jut, hogy a jégár igen nagy terjedelemben mutatkozott hajdan oly terekben, melyek ma tropicusoknak neveztetnek. Ennélfogva lehetetlen többé ezen jégár korszakot a mi nyugati geológiai chronológiánkba beilleszteni, sőt azon közönségesen elfogadott s általános gyakorlatban lévő felosztás a harmadkori, másodkori és őskori korszakokra nemcsak hasznavehetetlen, de sőt félrevezető, ha azokat Ázsia alakzataira akarnék alkalmazni. Phillips egy értekezése szintén nagy fontossággal bír, amennyiben az élet hasonló utai s alakjai folytonosságának alapján a Darwinféle fejlődést a geológiában teljes bizonyosságra emelte. Herschel és Lebour a kősziklák meleg vezetési képességéről értekezvén,kísérletek alapján kimutatták, hogy a keményebb sziklafajok általában közel egyenlő képességgel birnak. Végül Carpenter igen érdekes fejtegetéseiben kimutatta, hogy a fekete-, káspi s alaltengerek egyideeiben egyesülve voltak egymással s mégis a Caspitenger jelenleg 80 lábbal alacsonyabb a fekete tengernél s daczára a sok sósviznek, mely beléömlik, csak felanynyi sótartalma van, mint annak. A mathematikai és physikai szakosztály értekezései legkevesebb érdekkel bírnak a nagy közönségre nézve. Nevezetesnek s nagyfontosságúnak írják Roberts s Tomson új óragépjét, Lockyer két nevezetes változtatását az égi spectroscopiában. Janssen egy tervet mutatott be, mely által a Venus átmenetét nemcsak lerajzolni, de egyúttal kezdetét s végét is a legpontosabban megjelölni lehet. Glaisher a mathematiai könyvészethez nyújtott érdekes adatokat, melyből kitűnik, hogy a sinusok, tangensek stb. canonja 1575 óta változatlanul megmaradt s különösen a logarithms felfedezése idézett elő nagy változást. • . m a f b e m a t i k a i szakosztályban mint előre várható volt, igen fontos találmányok s felfedezések mutattattak be. Barlow az elől ülő a modern aczélról szólott s felemlítvén gyors terjedéses‘ya* hwonyit azon körülmény, hogy míg f?5°@ngdia Nagybrittaniában csak 50,000 tonna ma egyedül Bessemernél 500 000 tonnánál több készíttetik éven kint, s a többi gyárakban közel kétszer annyi. Nézete szerint azonban igen könnyen ehetne ezen számot nagyobbitani a törékenység ellen erősités s a különféle módszerek egyeztetése s ez által a közönség bizalmának emelése folytán Végül az aczél fontosságát bizonyítja példákkal, felemtve többek közt az amerikai St.Louisi hidat melynek 3 oszlopa van 600-500 lábnyira. Sutcliffer a gőzhajók nemzetgazdászati hasznosításáról Tilghmann az üveg kövek, vas, fa s más kemény anyagok metszéséről s ékítéséről, Huggett a lónyereg készítéséről szokásba jött javításokat ismertette. Lister a selyemszövésről értekezett, különösen az Európában legnagyobb monninghami malmokat ismertetve. Barlow a Imbom gőzközúti vaspályát ismertette, ZLT^ °i mintagr 15 ao8o1 ménföldet fut meg két kilencs hüvelyk szélességű fasien. Archibald egy érdekes gépet ir le, mely a kövek ékitésére szolgál s Bradfordban nagyban alkalmaztattak. Végre ezen szakosztály kirándulást tesz West Ardesleybe s ott Firth kőszénvágó gépét nézte meg, melyről Firth egy értekezést is tartott. E gép egy ember álta kezelhető, a gőzgép félerejével bir s három éalatt kifizeti magát. , , A, i.ead?n alattevő kiforrás sorrendjét magtartva, legutoljára szólunk az á 1l a t t a n i s bo,‘ill szakosztályról. A szakosztály 6 sSb A lgf h°8azu érdekes megnyitó beeszédében általános áttekinthet nyújtott a biológiai tudományok jelen állásáról, felemlítette azon forra-S f ’ “Glyfcr DaTM tanítványainak buzgósága előidézett s mely, habár az ősnemzést még bebizonyitani nem tudta gyökeres átalakítást képez e tudományban. A helyi érdekű flora s fauna Sulmány°7kat, melyözpen megemlítjük Lankaster értekezését a „zoológiai álomások”-ról. A nápolyi Villa realéban alkotott ily kertek után több kormány s egyetem Stél f. , legközelebb egy amerikai áldozatkészsége folytán Agassiz terve szerint készül egy »J Hadüzenet. Budapest, oct. 9. Esti lapunkban említést tettünk a »P. N. « azon értesüléséről, mely szerint Haynald Lajos kalocsai érsek az egri főtemplomban, Bartakovics felett tartott gyászistentisztelet alkalmából beszédet tartott, melyben a vallásnak mint államalkotó eszmének jogosultságát védelmezvén, kikelt a polgári házasság stb. ellen. A „Napló“ hozzátette, hogy a beszéd a clerus politikai programmja. Az ultramontánok közlönye ma esti számában megerősíti ehírt, sörvend rajta szerfelett. Nem szenved tehát kétséget, a harcz megkezdődött. Mi nem is kételkedtünk e harcz bekövetkezésén soha. Mi tudtuk, hogy hiába áltatja a kormány magát, hogy két kulacsoskodásának sikerülene a káposzta megmaradásának s a kecske jóllakásának meséjét szikre hozni ; mi legfölebb arra nézve voltunk régibb időkben kétségben, vájjon a kormányfink e harczban a szabadelvűség vagy az ultramontanismus zászlója alatt küzd e. Deák ismert beszéde óta nincs kétségünk ez iránt. A kormánynak — bár hogy vonzották volna is conservativ hajlamai a más oldalra itt, a szabadelvűek mellett jelöltetett ki helye, s az egri beszéd most nem csak a polgári házasságot, nem csak a szabadelvűek politikáját s eszméit, de Magyarország kormányának szándékait is megtámadja. Utaljunk-e e tény fontosságára? Utaljunk-e arra, hogy mekkora botlás volt az is, ily soká várakozni, s az ultramontánoknak időt adni a sorakozásra; s hangsúlyozzuk-e, mennyivel fokozottabb mérvű lesz meg a veszély, ha a kalocsai érsek nyomán Magyarország ezer meg ezer egyházi szószékén az önösség fanatizmusával fogja hirdetni a klérus legrakonczátlanabb megtámadását azon intézményeknek, melyeket Magyarország képviselőháza törvényileg létesíteni határozott? A klérus eddig meghúzta magát. Várt a jelszó után. Most megkapta azt. Naiv önáltatás lenne azt hinni, hogy közönyös marad utána. S elbizakodottság lenne azt hinni, hogy baretra buzdulása nem lehet veszedelmessé. Nem győzelmétől félünk, de attól, hogy a talaj így szabadon lévén hagyva, oly arányokat ölt a küzdelem, amelyek elvonnak más térre fordítható erőket, másban érvényesíthető időt. S ez a kormány halogató eljárásának következménye. A további halogatás még további káros gyümölcsöket teremne. Ha csak esztendeig hagyjuk az egyházi szószéket a papok korlátlan hatalmában, a nép egy (tán nagy) részénél gyűlöltté teszik-e az institutiókat, melyeket a kormány a törvényhozás terveinek. A gyors cselekvés ideje elérkezett. A kormánynak éreznie kell ezt. Ha nem akarja, hogy az ínség napjaiban a templomba menekülő népből reactionárius oppositiót — s ez a legveszedelmesebb — teremtsen a papi ármány és önösség, úgy tennie kell rögtön. Igaz, nincsenek kezében eszközök. De teremtenie kell ilyeneket. Az egyházi szószéken ép oly kevéssé szabad hirdetni a törvény megtámadását, mint bárhol másutt. Ezzel élét vehetné a kormány a támadásoknak, mert a reactió csak addig vakmerő, míg komoly veszélytől nincs tartania. Most dühöng a polgári házasság ellen, egy vallás államalkotó voltáról beszél, mert tudja, hogy az állam nem torolhatja meg e támadásait. Legyen csak egyszer törvénynyé téve mindaz, amit ez urak perkorrestálnak,majd meglapul mai vakmerősködésük, s ha nem, az államügyészség s a fenyítő bíróság megtaníttathatja velük: mi a törvénytisztelet s mi a vallásszabadság. Kell tehát mindenek előitt, hogy a polgári házasság s a vallásszabadság törvénynyé legyen. Nem kell e javaslatok törvénynyé lételés, a Deák-féle bizottság sorsával összekötni. Maradnak arra más, fontos kérdések. Egy régibb határozata van a háznak, mely a kormányt a két említett tárgy iránt javaslat benyújtására kötelezi. Teljesítse a kormány e határozatot az országgyűlés megnyitásakor rögtön. Pár hét alatt törvénynyé válhatik a polgári házasság s a vallásszabadság. S azután, aki ellenük izgat, hívják Haynaldnak vagy bárkinek, az ország törvénye ellen izgat, s megtorolható, megfenyíthető. A kormánynak, ha komolyan akarja az egyházi kérdés szabadelvű megoldását, nem szabad visszaijednie a gyors kezdeményezéstől. Mert minden hónapnyi idővesztés tért ád az ultramontanizmusnak eszméi országszerte való terjesztésére, pedig Magyarországban egy ármádia sincs oly jól szervezve, mint a klérusé. Ezt vegyék figyelembe Budán az egri beszéd hírének hallatára s tegyenek úgy, h°gy neva el)a kárát az ország, s a szabadelvüség. Ha az eddigi halogató rendszert követik, kárát vallja mind a kettő. V. I. Az ipar és iparos állása a társadalomban. Keleti Károlytól. (Felolvasta szerző a »fővárosi iparosok köre« termében okt. 9-én.) Napjainkban, a közkiállitás végszakában s az ’d,a ma Ut án színte fölöslegesnek látszik a kérdés fölvetése .-minő állást foglal el az ipar és mi Jn W,ő-!íra-dt-°m!jan ÁDa dP a diC4Cfl^ fénypontján, noditásai közepett kétszerre jogosult a kérdés vájjon hazai iparunk s iparosaik teljes egyenlőségben osztozkodnak-e az általános világipart illető gyüzedelmességben ? és méltán fölvethető a másik kér : elfoglaljuk-e mi, illetőleg elfoglalják-e iparosaink is azon társadalmi polctot, melyen hivatásból kartársaikat a mivelt külföldön találjuk. Igazság szerint se igennel se nemmel nem vánszolhatunk azonnal, ha a könnyelműség vádjának nem akarjuk magunkat alávetni., , JAG“, " ° J, hatnánk, ha azon fogadtatást teamünk, melyben ipari termelésünk a külföld által részesült. Nemmel kell szavaznunk, ha iparosabb állalat befolyósát, nyomatékát tekintjük, melylyel hazai társadalmunkon belőbírnak. 1 -1ónyit igen’ a f* *íztéletteljes fogadtatást illetőleg is csak annyiban fogadható el igazságos ítéletnek, a mennyiben e viszonyaink iránt kerőleg nem tájékozott idegen számos részakarónk által hamis színben feltüntetett miveltségi állapotaink nem'0 *T’ mindenképen tisztességes ipari termelést nem várhatott e barbárnak hirdetett nemzettől,. A nem jogosultságát pedig épen min magunk ítélhetjük meg leginkább, mert bármennyire iparkodnánk