A Hon, 1873. október (11. évfolyam, 225-251. szám)

1873-10-10 / 233. szám

233. szám. XI. évfolyam. Reggel! kiadás. Kia­dó-h­iva­tal: Barátok­ tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 5 hónapra........................................6 frt — Kr. 6 hónapra........................................12» — » Az esti kiadás postai külünküldéséért felülfizetés negyedévenként . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó­ első­ napjától számíttatik. wgfw‡ POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. gaBMsaegPja—ikktok’ 99. Budapest, 1873. Péntek, oct. Szerkesztési iroda s Barátok-tere, Athenaeum-épület 1. emelet A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el.­­ Kéziratok nem adatnak vissza. hirdetések szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Elő­fizetési felhivás a női“ Xl-dife évi folyamára. Előfizetési árak: Félévre........................12 frt ® Negyedévre .... 6 frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalvány­okat kérjük használni, melyek bérmen­tesítve tíz írtig sak 6, 10 frton felül pedig 10 krba ke­rül. Az előfizeté­s­ek a »Hon kiadóhivatala« czim alatt Pest, Ferenczie tere 7. sz. alá küldendők. A „HON“ kiadóhivatala. Budapest, oct. 9. Egy nagy reform nehézségei. Közelebbről több oly hiteles forrásból származott hírt olvastunk, melyekből nagy körvonalakban, habár mozaikszerűleg, össze­állíthatjuk magunknak azon tervet , mely szerint a kormány a törvényhatóságok kike­­rekítésének kérdésében eljárni fog. Köztudo­­másra jutottak a következő tények: a kormány a vármegyéket úgy akarja kikere­­kíteni, hogy Erdély 8 kerületre lesz osztva — általunk már ismertetett hibás feldarabo­lással; Magyarországon pedig négy várme­gye és a Jászság lesz beosztva a szomszéd vármegyékbe. E felosztásnál a választási kerületekre tekintet nem lesz, az egy későbbi, a választási törvény tárgyát fogja képezni. Az adóhivatalok és pénzügyi felosztás nem fog a közigazgatási felosztással összeesni. A 102 királyi törvényszék és 360 járásbíróság mo­s­tani felosztásának törvényhozási szentesítéséről szóló törvényjavaslat pedig már elkészülve e­l­őttünk van, így tehát: a közigazgatási felosztás egészen magában ma­rad, azt csakis közigazgatási szempontból kell bírálat alá venni. Hogy pedig e szempont­ból, annak alapelvei mennyire felelnek meg a czélnak, azt alkalmilag kifejtettük és mihelyt az egész terv előttünk lesz, részlete­sen fogjuk kimutatni. Most a körvonalaknál maradunk és a fennebb említett hírek combinatiójára ala­pítjuk aggodalmainkat , illetőleg ellenveté­seinket. Úgy emlékszem, hogy leglényegesebb és legtöbb jogos panaszt kifejező ellenvetés az ország mostani felosztása ellen az volt, hogy a közigazgatási, igazságszolgáltatási és pénzügyi felosztás oly eltérő részekre vágja az országot, oly különböző helyi fórumok elé utalja a polgárokat, hogy a­mint egyfelől megnehezíti, sokszorosítja, drá­gítja e helytelen felosztás az ál­lam működését, úgy másfelől a polgá­rokat is sok nehézségnek, költekezésnek, idő­pazarlásnak teszi ki. Tehát az új felosztás egyetlen lényeges feladata abban áll, hogy ezt megszüntesse, mert ez­által a fen­­nebbi czélon kívül, a közigazgatás gyorsí­­­­tása és olcsóbbá tétele is elő lesz mozdítva. Már­pedig a fennebb közlött hírek, ille­tőleg tények kétségtelenül bizonyítják azt, hogy ez a czél szem elől van tévesztve vagy igen kis mérvben lesz elérve, melyet sok­szorosan ellensúlyoz a tervezett felosztás merészsége és helytelen volta által kelet­kezendő nehézségek tömege. Mert az kétség­telenül kitűnik a fennebbiekből, hogy a közigazgatási felosztás ép oly kevéssé fog összeesni a­ törvényszékivel, mint a politikai , illetőleg választási az előbbiekkel és a pénz­ügyivel. Ez a kormány tervezett eljárásának szükségszerű következménye. A mostani törvényszéki felosztás akkor volt és úgy jön megállapítva, a­mikor a vármegyék kikere­­kítéséről szó sem volt. Ebből a következik, hogy ha szentesíti az országgyűlés a kormány által már elkészített igazságszolgál­tatási beosztást, sokkal nagyobb mérvben fog mutatkozni az az anomália, hogy különböző vármegyék lakossága fog egy törvényszék­hez tartozni, mint eddig; sőt lehet, hogy a járásbíróságok felosztásán is tetemes mó­dosításokat kell tenni, hogy a bekövet­kezendő területi feldarabolásban legalább egész járásbírói kerületek illesztésse­nek egy vármegye kerületébe. Természetes, ez újabb munkával és nehézségekkel fog járni, de eléggé jellemzi­­ a reformot. Hogy pl. a megszüntetendő Tolna, Ugocsa, Bars, stb. megyék törvényszéki felosztása jelen alakjában meg nem maradhat a feldarabolás után, az természetes. Tehát vagy a törvény­­széki, vagy a közigazgatási felosztás tervén kell módosítani. Az új határok elvonása ha­sonlóan nagy nehézségekkel fog járni. Mikor mindezeken a nehézségeken ke­resztül estünk , jó a választási törvény. Nem tudjuk milyen lesz, de annyit természetes­nek, sőt az előzményekből, józan észszel, kö­vetkez­tethetőnek tartunk, hogy 1., a lakos­ság, illetőleg a választók száma és nem a terület fogja a választási kerületet megszab­ni. 2. A választási ügy vezetése valamely állandó hatóságra lesz bízva és 3. A vitás kérdések valamely állandó bíróság elé fognak tartozni. Miután elő­legesen és a válasz­tási törvénynyel való összefüggés nélkül, már kétféle felosztás, u. m. a törvényszéki és közigazgatási keresztül lesz vive, vagy leg­alább elhatározva és talán szentesítve is, akkor, mikor a választási felosztás kerül szóba, megint arról kell határozni, hogy ez ügyekben melyik község és lakos, melyik közigazgatási hatósághoz, melyik bí­rósághoz tartozzék. Itt megint vagy a régi felosztáson módosítani vagy egy harmadik felosztással előállani kell; miután pedig ál­landó lajstromok vezetéséről, választási qua­­lificatio meghatározásáról és állandó bírás­kodásról lesz szó, a választók e harmadik­­féle felosztása nem kis nehézséggel és költ­séges munkával fog járni. E nehézségeken bármely gordiusi vágással essünk is át: tény, hogy a munka szaporodni és a polgá­rok illetősége bonyolódni fog. Azután jó az önkormányzati adó kérdése, ezt a vármegyékben öszpontosítani lehet ugyan, de a most meglévő (árva stb.) ala­pok és javak felosztása ép oly nehézségekkel fog járni,mint a fensőbb pénzügyi hatóságok I illetékességének dologi, alaki és területi, I köz­ vonalazása. Ez fogja képezni a negyedik­­f­­éle illetőségű felosztást ugyanazon polgá­rokra nézve. Végül »last, but not least“ — hagytam a kisebb közigazgatási ügyek és bírói teen­dők azon conbinatióját, mely üd­vös irányban most a jobboldal közlönyei is agitálnak. Igaz ugyan, hogy igény telen néze­tem szerint, itt mellőzik az előzetes kérdést: t. i. azt, hogy a békebíróság eszmé­jével felhagyunk-e vagy nem; de elég az hozzá, hogy itt egy oly kérdés érlelődik, mely a közigazgatás anyagi reformjával (mivel a kormányt már az országgyűlés is megbízta) szoros összefüggésben áll és első­sorban fog megoldás alá kerülni. Nagyon ha­tározatlanok még e téren a nézetek, de azt merjük állítani, hogy úgy a közigazgatási, mint pénzügyi szükség parancsolja azt, hogy a közigazgatás és igazságszolgáltatás alsóbb rendű teendői egy kézben, egy közeg­ben legyenek egyesítve. Két, három év alatt ezt is megoldani kell, akkor újabb felosztás lesz szükségessé. Azt hisszük, hogy legalább enynyi időre előre gondolnunk is kell és annak nehézségeket semmiféle felosztással támasztani nem kellene. Íme: ezeket a kérdéseket hagyta tekin­teten kívül a kormány azon tervezet megálla­pításánál, melyet, állítólag, már a télen ke­resztül akar vinni az országgyűlésen. Sőt még egy tényezőre kell gondolnunk­ — és ez: maguk a vármegyék , mert hatalmában­­ áll ugyan a törvényhozásnak ezekről, meg­kérdezésünk nélkül, határozni, de úgy az ál­talános felosztás, mint a részletes ki­­kerekítés és beosztás oly helyi érde­keket érint, sőt egyenesen azokkal áll össze­függésben, hogy, már csak a c­­­é­l­sze­rű­s­é­g szempontjából sem szabad ezeket megkérdezés nélkül feldarabolni. Azt hisz­­szük, sőt elvárjuk, hogy erre tekintettel le­gyenek. Hegedűs Sándor: — Horvátországból jelentik, (mint a »P .N.« írja) hogy azon örömriadás, mely Mazuranics kine­­veztetését fogadta, lecsillapult , a dolgok higgadt megfontolásának adott helyet. Az al­bán hozzálátott a munkához, minthogy azonban az országgyűlés csak e hó végéig fog ülésezni, ez idő alatt csak né­hány ügy intézhető el, így tárgyaltatni fognak az 1873-diki orsz. budget, a ház közösségének, az Ínség enyhítése s az egyetem szervezéséről szóló javaslatok; — a többi ügyet azonban el kell halasztani, tovább­ra. Az orsz. kormány körében a főbb helyek, igy például a belügyi osztályfőnöki hely betöltése, min­den ellenkező hír daczára közelebbr-e várható. A „HON44 TÁRCZÁJA. A British Association közgyűlése. (Befejező közlemény) A nemzetgazdászati és s­t­a­tistikai szakosztályban kétségkívül legnagyobb érdekkel bírt Anglia egyik legelső állam­­férfiújának, a gyármunkásból miniszterré emelkedett Forsternek értekezése a munkás­kérdés­ről s a vele összefüggő teendőkről. Mielőtt azonban ezen értekezést ismertetném, pár szóval meg kell említenem a londoni „Athe­naeum“ szakértő tudósítójának fejtegetését ezen szakosztályról. A névtelen tudósító szerint a s­t­a­­t­i­s­t­i­k­a fogalma mindeddig igen határo­zatlan, a világhírű berlini statistikus Engel körül­belül 180 definitiót sorol fel, melyeket azonban 3 fő eszmemenet jellemez. A legrégibb göttingai meghatá­rozás szerint e tan egyenlő az állami vagy politikai tudományokkal. A másik nézet szerint ez csak a tényeket s adatokat kutatja, a­nélkül, hogy a társa­dalom állapotának okait is vizsgálná, mely a harma­dik nézet szerint fő feladataihoz tartozik. E harmadik nézetet fogadta el a British Association, mit már azzal is kimutatott, hogy a statistikát a nemzetgaz­­dászattal lehetőleg egyeztetni s statistikai kutatásai­ban a társadalmi tudományokat akarja fejleszteni. E nézet szerint a statistikai tudomány fő feladata a tár­sadalmi tüneményeket s azok törvényeit kutatni, s habár nem teljesen ugyanaz a sociologiával, mely sokkal mélyebben behat ezen okok kutatásába s nem állapodik meg a jelen vizsgálatánál, azonban mégis minden lehető ok kikutatására kiterjed. Forster értekezése tisztán tudományos színezetű volt, s azok, kik tőle, mint a kormány politikájában oly nagy befolyású egyéntől a kormány szándéká­ról akartak valamit hallani, teljesen csalatkoztak. Forster a munkások anyagi helyzetét nem tartja oly rosznak, miután habár a költségek nagyon szapo­rodtak is, a munkások díja aránytalanul jobban emelkedett, nem számítva még a munkaidő rövidíté­sét sem. Felemlíti, hogy a munkások száma 1831-től 71-ig 161­­ millióról 21­0­ millióig emelkedett, de egyszersmind vagyonosságuk is. Beszédében küzd Malthas ismert elmélete ellen, számokkal (habár szerintünk csak rövid időközre szóló s így nem tel­­jesen biztos számokkal) mutatván, ki, hogy Angliá­ban a népesség óriási növekvése daczára az általá­nos vagyonosság is emelkedett. Optimistikus állás­pontjához híven azt hiszi, hogy a munkások jelenlegi békés viszonya a munkaadókkal szemközt nem fog megzavartatni, s az eddigi viszályok is a nemzet­­gazdászati nagyon is qualitatív fogalmak félreérté­séből erednek. Forster nagybecsű értekezésén kívül érdekes volt még Houghton fejtegetése az angol vasutak amalgamisatiójáról. Ő négy csoportot akarna felállítani, melyek közül a­z első az éjszakról délre, a negyedik az ország szélétől Li­verpool, Manchester és Londonba vezető vasutakat foglalná magába. A vita leginkább a körül forgott : óhajtandó e, hogy az állam átvegye a vasutakat. A legtöbben e mellett nyilatkoztak, habár sokan ki­mondták, hogy Hongktonszerve még most kivihetetlen s egyelőre meg kell elégednie azzal, hogy a kéjvo­natok száma, melyektől ered a legtöbb baleset, lehe­tőleg redukáltassék. A többi értekezések inkább helyi érdekűek voltak . Lévi kevéssé alapos fejtege­tésén kívül, hogy az élelmi­szerek ára vidéken gyorsabban emelkedett, mint a nagy városokban, csak azt kell még felemlítenünk, hogy e szakosztály többször s igen melegen emlékezett meg a »nemzet­­gazdászat nem rég elhunyt atyjáról« a nagy Stuart Millről. A többi szakosztályokban előfordult nagyszá­mú értekezések inkább tisztán a szakférfiakat igé­nyelvén, gyorsan futunk rajtuk keresztül, egyedül a közérdekű vagy bölcsészeti szempontból érdekes ku­tatások eredményeit jegyezvén fel. A boncz-­s élettani szakosztály­ban felolvasott értekezések közül közérdekűek a következők: Gibb Duncan azt bizonyította be, hogy a torok izmai az öregkorban is csak oly lágyak, haj­lékonyak, mint az ifjaknál Dr. Fotbergill tudomá­nyosan is bebizonyította, hogy azon számtalan köz­mondás, mely a „jó vagy rosz "szívre vonatkozik, anatómiailag is helyeselhető, miután a szív a vér­keringés által döntő befolyást gyakorol az agymi­nőségekre. Bennet egy amerikai Venus légy fogó (Dianaea) nevű növényen bizonyítgatta, hogy a nö­vények látszólagos érzése elektrikai folyamnak tulaj­donítható, mely némileg hasonló a galvanikus hala­kéhoz s a legtöbb növénynél mesterségesen is elő­idézhető. Tomes az Armadillo (Tatusia peba) több példányán bebizonyítja, hogy az ős­emlősöktől szár­mazik, a­mennyiben embryoiban rendes emlős fogak­kal bír. Mac Kendrick és Dewar kutatásaik Fechner psychophysikai törvényét megerősítve azt bizonyít­ják, hogy a lázideg electrikus változásai parallel vi­szonyban állanak az észrevétel változásaival, avagy kissé merészen kifejezve, az észrevétel ép ezen vál­tozások által van módosítva. Dr. Binz bonni tanár igen érdekes kísérleteket tett a borszesznek meleg­vérű állatokra gyakorolt hatásáról s három igen fon­tos tüneményt vett észre, hogy t. i. a felületen lévő véredények kitágulnak, a szív gyorsabban ver, a protoplasma s a test tápláló nedvei vegytani átala­kulást szenvednek, azaz némileg oxidálódnak. A cho­lera okai is több ízben megvitattattak. Dr. Brandon növény alkaloidokat ajánl ellenmérgük A vegytani szakosztályban többek közt dr. Russel az indigo, alizarin, anilin, s más festőanyagok mesterséges után előállításá-t kí­sérletté meg bebizonyítani, mely előállítás olcsó­sága s nagyobb tartóssága által az iparban rendkí­vüli fontossággal fog bírni. Sievaent egy új pyrome­­tert mutatott be, mely igen magas hőmérsékletert meg­mérésére is alkalmas; e nagyfontosságú készülék megvizsgá­ása azonban még e gyűlésen nem eszkö­zöltethetett. Dewar­d Lockyer a napról értekeztek, az előbbi többek közt azon fontos eredményre jutott, hogy 1000 °-on felül a meleg mint világosság tűnik fel a szem előtt. Lockyer három osztályba osztotta az állócsillagokat; az egyik osztály, melyhez tarto­zik a Sirius, egészen atomistikus helyzetben van, sem metalloid elemek, sem összetett tárgyak nincse­nek benne; a másik, melyhez tartozik a mi napunk, szintén nélkülözi az összetett lényeket, de igen kevés szabad hydrogénje van; s csak a­ harmadik,aránylag a másodiknál sokkal kisebb terjedelmű osztályban, létesülhetnek magasabb combinatiójú lények. Har­­court egy új módszert talált föl a kőszéngáz tisztítá­sára, s ezt gyakorlatilag is bemutatta. Wright a co­dein és morphin előállításáról közlött igen érdekes részleteket. Nagy fontosságú, s a tudományra nézve nagy horderejű értekezések olvastattak fel a geoló­giai szakosztályban, mely ez alkalom­mal háziszabályait is megállapította. A legelső érte­kezés volt a szakosztály nagy tekintélyű vezetője Philips tanáré, a­ki a geológia fontosságát bi­­zonyítgatta az ipar­i nemzetgazdászat terén. Kimutatva, mily nagy fontosságúak Angliára nézve a vas- és kőszéntelepek, a yorkshirei kőszén­telepekről szól, s végül azon véleményét fejezi ki, hogy a telepek a tenger alatt összefüggésben van­nak Belgium, sőt Izland bányáival is, mely vélemény tudományos megállapítása végett főként a Wealden melletti telepek mélységét kellene kikutatni. Ezen értekezéssel egybefüggőleg Russel és Dakyns ismer­tették Yorkshire s különösen Bradford geológiai vi­szonyait. Pengelly Kent sírjáról tartott igen érdekes előadást s több más, inkább a szakembereket érdeklő előadások után az egész csoport a Settle barlang­­kö­vületeinek s csontmaradványainak megvizsgálására ment ki, mely maradványok, az innen a Giggles­­wicki gymnázium múzeumába hordott gyűjtemény­­nyel együtt, a környéknek a rómaiak betörése előtt élt lakóiról a legbiztosabb adatokat nyújtják. Blanford némely adatot sorolva elő az indiai jégár­ról a legrégibb mezozoi­ korból, azon fontos ered­ményre jut, hogy a jégár igen nagy terjedelemben mutatkozott hajdan oly terekben, melyek ma tropicu­­soknak neveztetnek. Ennélfogva lehetetlen többé ezen jégár korszakot a mi nyugati geológiai ch­rono­­lógiánkba beilleszteni, sőt azon közönségesen elfoga­dott s általános gyakorlatban lévő felosztás a har­­madkori, másodkori és őskori korszakokra nemcsak hasznavehetetlen, de sőt félrevezető, ha azokat Ázsia alakzataira akarnék alkalmazni. Phillips egy érteke­zése szintén nagy fontossággal bír, a­mennyiben az élet hasonló utai s alakjai folytonosságának alapján a Darwinféle fejlődést a geológiában teljes bi­zonyosságra emelte. Herschel és Lebour a kőszik­lák meleg vezetési képességéről értekezvén,kísérletek alapján kimutatták, hogy a keményebb sziklafajok általában közel egyenlő képességgel birnak. Végül Carpenter igen érdekes fejtegetéseiben kimutatta, hogy a fekete-, káspi s alaltengerek egyideeiben egye­sülve voltak egymással s mégis a Caspitenger jelen­leg 80 lábbal alacsonyabb a fekete tengernél s da­czára a sok sósviznek, mely beléömlik, csak felany­­nyi sótartalma van, mint annak. A mathematikai és physikai szak­osztály értekezései legkevesebb érdekkel bírnak a nagy közönségre nézve. Nevezetesnek s nagyfon­­tosságúnak írják Roberts s Tomson új óragépjét, Lockyer két nevezetes változtatását az égi spectro­­scopiában. Janssen egy tervet mutatott be, mely ál­tal a Venus átmenetét nemcsak lerajzolni, de egyút­­tal kezdetét s végét is a legpontosabban megjelölni lehet. Glaisher a mathemat­iai könyvészethez nyúj­tott érdekes adatokat, melyből kitűnik, hogy a sinu­sok, tangensek stb. canonja 1575 óta változatlanul megmaradt s különösen a logarithms felfedezése idézett elő nagy változást. • . m a f b e m a t i k a i szakosztályban mint előre várható volt, igen fontos találmányok s felfedezések mutattattak be. Barlow az elől ülő a modern aczélról szólott s felemlítvén gyors terjedé­­ses‘ya* hwonyit azon körülmény, hogy míg f?5°@n­­gdia Nagybrittaniában csak 50,000 tonna ma egyedül Bessemernél 500 000 tonnánál több készíttetik éven kint, s a többi gyárakban közel kétszer annyi. Nézete szerint azonban igen könnyen ehetne ezen számot nagyobbitani a törékenység el­­len erősités s a különféle módszerek egyeztetése s ez által a közönség bizalmának emelése folytán Vé­gül az aczél fontosságát bizonyítja példákkal, fel­em­­tve többek közt az amerikai St.­Louisi hidat melynek 3 oszlopa van 600-500 lábnyira. Sutcliffer a gőzhajók nemzetgazdászati hasznosításáról Tilgh­­mann az üveg kövek, vas, fa s más kemény anya­gok metszéséről s ékítéséről, Huggett a lónyereg ké­szítéséről szokásba jött javításokat ismertette. Lister a selyemszövésről értekezett, különösen az Európában legnagyobb monninghami malmokat ismertetve. Barlow a Imbom gőzközúti vaspályát ismertette, Z­­LT^ °i mintagr 15 ao8o1 ménföldet fut meg két kilencs hüvelyk szélességű fasi­en. Ar­chibald egy érdekes gépet ir le, mely a kövek éki­­tésére szolgál s Brad­ford­ban na­gyban alkalmaztattak. Végre ezen szakosztály kirándulást tesz West Ar­­desleybe s ott Firth kőszénvágó gépét nézte meg, melyről Firth egy értekezést is tartott. E gép egy ember álta kezelhető, a gőzgép félerejével bir s há­rom éalatt kifizeti magá­t. , , A, i.ead?n alatt­­evő kiforrás sorrendjét mag­­tartva, legutoljára szólunk az á 1l a t t a n i s bo­,‘ill szakosztál­yról. A szakosztály 6 sSb A lgf h°8azu érdekes megnyitó bee­szédében általános áttekinthet nyújtott a biológiai tudományok jelen állásáról, felemlítette azon forra-S f ’ “Glyfcr DaTM tanítványainak buzgósága előidézett s mely, habár az ős­nemzést még bebizo­­nyitani nem tudta gyökeres átalakítást képez e tu­dományban. A helyi érdekű flora s fauna Sulmá­­ny°7kat, melyö­zpen megemlítjük Lankaster értekezését a „zoológiai álomások”­-ról. A nápolyi Villa realé­­ban alkotott ily kertek után több kormány s egyetem Stél­ f. , legközelebb egy amerikai áldozat­­készsége folytán Agassiz terve szerint készül egy »J Hadüzenet. Budapest, oct. 9. Esti lapunkban említést tettünk a »P. N. « azon értesüléséről, mely szerint Haynald Lajos kalocsai érsek az egri főtemplomban, Bartakovics felett tartott gyászistentisztelet alkalmából beszédet tartott, melyben a val­lásnak mint államalkotó eszmének jogosultsá­gát védelmezvén, kikelt a polgári házasság stb. ellen. A „Napló“ hozzátette, hogy a be­széd a clerus politikai programmja. Az ultramontánok közlönye ma esti szá­mában megerősíti ehírt, sörvend rajta szerfe­lett. Nem szenved tehát kétséget, a harcz meg­kezdődött. Mi nem is kételkedtünk e harcz bekö­vetkezésén soha. Mi tudtuk, hogy hiába ál­tatja a kormány magát, hogy két kulacsos­­kodásának sikerülene a káposzta megmara­dásának s a kecske jóllakásának meséjét szik­re hozni ; mi legfölebb arra nézve voltunk régibb időkben kétségben, vájjon a kormá­­ny­fink e harczban a szabadelvűség vagy az ultramontanismus zászlója alatt küzd e. Deák ismert beszéde óta nincs kétségünk ez iránt. A kormánynak — bár hogy von­zották volna is conservativ hajlamai a más oldalra itt, a szabadelvűek mellett jelölte­tett ki helye, s az egri beszéd most nem csak a polgári házasságot, nem csak a szabadelvűek politikáját s eszméit, de Magyarország kor­mányának szándékait is megtámadja. Utaljunk-e e tény fontosságára? Utal­junk-e arra, hogy mekkora botlás volt az is, ily soká várakozni, s az ultramontá­­noknak időt adni a sorakozásra; s hangsú­ly­ozzuk-e, mennyivel fokozottabb mérvű lesz meg a veszély, ha a kalocsai érsek nyomán Magyarország ezer meg ezer egyházi szószé­kén az önösség fanatizmusával fogja hirdetni a klérus legrakonczátlanabb megtámadását azon intézményeknek, melyeket Magyaror­szág képviselőháza törvényileg létesíteni ha­tározott? A klérus eddig meghúzta magát. Várt a jelszó után. Most megkapta azt. Naiv önál­tatás lenne azt hinni, hogy közönyös marad utána. S elbizakodottság lenne azt hinni, hogy baretra buzdulása nem lehet veszedel­messé. Nem győzelmétől félünk, de attól, hogy a talaj így szabadon lévén hagyva, oly ará­nyokat ölt a küzdelem, a­melyek elvonnak más térre fordítható erőket, másban érvénye­síthető időt. S ez a kormány halogató eljárá­sának következménye. A további halogatás még további káros gyümölcsöket teremne. Ha csak esztendeig hagyjuk az egyházi szószéket a papok kor­látlan hatalmában, a nép egy (tán nagy) részénél gyűlöltté teszik-e az institutiókat, me­lyeket a kormány a törvényhozás terveinek. A gyors cselekvés ideje elérkezett. A kormánynak éreznie kell ezt. Ha nem akarja, hogy az ínség napjaiban a templomba me­nekülő népből reactionárius oppositiót — s ez a legveszedelmesebb — teremtsen a papi ármány és önösség, úgy tennie kell rögtön. Igaz, nincsenek kezében eszközök. De teremtenie kell ilyeneket. Az egyházi szó­széken ép oly kevéssé szabad hirdetni a törvény megtámadását, mint bárhol másutt.­­ Ezzel élét vehetné a kormány a támadások­nak, mert a reactió csak addig vakmerő, míg komoly veszélytől nincs tartania. Most dü­höng a polgári házasság ellen, egy vallás ál­lam­alkotó voltáról beszél, mert tudja, hogy az állam nem torolhatja meg e támadásait. Legyen csak egyszer törvénynyé téve mindaz, a­mit ez urak perkorrestálnak,majd meglapul m­ai vakmerősködésük, s ha nem, az államügyészség s a fenyítő bíróság megta­­níttathatja velük: mi a törvénytisztelet s mi a vallásszabadság. Kell tehát mindenek el­őitt, hogy a polgári házasság s a vallásszabadság törvénynyé le­gyen. Nem kell e javaslatok törvénynyé lé­telés, a Deák-féle bizottság sorsával összeköt­ni. Maradnak arra más, fontos kérdések. Egy régibb határozata van a háznak, mely a kor­mányt a két említett tárgy iránt javaslat be­nyújtására kötelezi. Teljesítse a kormány e határozatot az országgyűlés megnyitásakor rögtön. Pár hét alatt törvénynyé válhatik a polgári házasság s a vallásszabadság. S azután, a­ki ellenük izgat, hívják Haynaldnak vagy bárkinek, az ország törvénye ellen izgat, s megtorolható, megfenyíthető. A kormánynak, ha komolyan akarja az egyházi kérdés szabadelvű megoldását, nem szabad visszaijednie a gyors kezdeményezés­től. Mert minden hónapnyi idővesztés tért ád az ultramontanizmusnak eszméi országszerte való terjesztésére, pedig Magyarországban egy ármádia sincs oly jól szervezve, mint a klérusé. Ezt vegyék figyelembe Budán az egri beszéd hírének hallatára s tegyenek úgy, h°gy ne­va el)a kárát az ország, s a szabadel­­vüség. Ha az eddigi halogató rendszert köve­tik, kárát vallja mind­ a kettő. V. I. Az ipar és iparos állása a társadalomban. Keleti Károlytól. (Felolvasta szerző a »fővárosi iparosok köre« termében okt. 9-én.) Napjainkban, a közkiállitás végszakában s az ’­d,a ma Ut án színte fölöslegesnek látszik a kérdés fölvetése .-minő állást foglal el az ipar és mi Jn W,ő-!íra-dt-°m!jan ÁDa dP a diC4Cfl^ fénypont­ján, noditásai közepett kétszerre jogosult a kérdés vájjon hazai iparunk s iparosaik teljes egyenlőség­ben osztozkodnak-e az általános világipart illető gyü­zedelmességben ? és méltán fölvethető a másik kér­­ : elfoglaljuk-e mi, illetőleg elfoglalják-e iparo­saink is azon társadalmi polctot, melyen hivatásból kartársaikat a mivelt külföldön találjuk. Igazság szerint se igennel se nemmel nem vá­­nszolhatunk azonnal, ha a könnyelműség vádjának nem akarjuk magunkat alávetni.­­, , JAG“, " ° J, hatnánk, ha azon fogadta­tást teamünk, melyben ipari termelésünk a külföld által részesült. Nemmel kell szavaznunk, ha ipa­­rosab­b állalat befolyósát, nyomatékát tekintjük, melylyel hazai társadalmunkon belő­­bírnak. 1 -1ónyit igen’ a f* *íztéletteljes fogadtatást illetőleg is csak annyiban fogadható el igazságos ítéletnek, a mennyiben e viszonyaink iránt kerőleg ne­m tájékozott idegen számos részakarónk által hamis színben feltüntetett miveltségi állapotaink nem'0 *T’ mindenképen tisztességes ipari termelést nem várhatott e barbárnak hirdetett nemzettől,. A n­e­m jogosultságát pedig épen min magunk ítélhet­jük meg leginkább, mert bármennyire iparkodnánk

Next