A Hon, 1873. november (11. évfolyam, 252-276. szám)

1873-11-08 / 257. szám

257 szám. XL árfolyam Kiad­ó-K­ivtttsil • Barátok­ tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetés dl): Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli es sti kiadás együtt: 3 hónapra ........ 6 frt — kr. 6 hónapra.................................. 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéseért felü­lfizetés negyedévenkint . . .­­ » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó­ elati’napjától számot tátik. Reggeli Macás, Budapest, 1873. Szombat no, Szerkesztési iroda » Barátok­ tere, Athenaeum-épület 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Ath­enaeum-épü­let) küldendők: »new­eaeaaero««»« Előtísztítési felhivás A N­O a XIedik évi folyamára. Előfizetési ára « Félévre........................in­fit 0 Negyedévre ... 6 frt Kü­lön előfizetési íveket nem küldünk szét.. Előüzetésre a postai utalvány­kat kérjük használni, melyek bérmen­tesítve tíz frtig rak 5, 10 frton felül pedig 10 krba ke­rül. Aa előfizető ak a »Hon kiadóhivatala« czim alatt Pest, Kerenczie­­ tere 7. be. alá küldendők. A „HON“ kiadóhivatala. 66 Budapest, nov. 7 Budapest, nov. 7. A mai nap végbement balközépi érte­kezletről el kell mondanom néhány őszinte szót. Hosszú vita volt, néhol keserű is; de hogy mi szükség volt ezt a vitát „most“ elő­idézni? azt most sem értem. Időszerűtlen volt az: a párt programm­­ját ismételni, magyarázni, kifejteni, igazgatni, midőn sem új választások nem állnak a kü­szöbön, sem parlamenti válság nem mutatko­zik élessé vált kérdésekben, sem a kormány­párt részéről legkisebb közeledés nesze sem vehető észre felénk. Hírlapi polémia volt két lap között; ez volt az indokolás, s az e folytán támadt ké­telyek miatt kell most a pártnak nyilat­kozni. Ezek a kételyek nem lehettek olyan na­gyok, hogy miattuk egy párthatározat szük­ségessége merüljön fel, mert h­a olyan nagyok lettek volna, akkor a képviselők nagy része sietett volna választóit önálló nyilatkozatok­ban megnyugtatni, a­mit pedig alig tett meg 6­­­7 képviselő. Mikor a választások ideje itt volt, pár­tunk tagjai oly nagyon eltérő programotokat bocsátottak ki választóikhoz, hogy azoknak egynémelyike a jobboldali, másika a szélső­­bali határig elment, és mi mindazoknak ki­bocsátóit úgy üdvözöltük, mint pártunk tag­jait, és most utólagosan, mikor a választások­nál egymás szíves szolgálatait elfogadtuk, ál­lunk elő egymást megbírálni, hogy melyi­künk a radikálisabb, s melyikünk az okosabb párttag? És most akarjuk vala­mennyiünket kényszeríteni, hogy egy közös nyilatkozványba a saját programmját be­leillessze? Az ilyen nyilatkozvány vagy Procrustes ágy lesz, mely a belenyugvóból elvág, vagy kinyújtja azt, vagy gummielasztikum minta, melybe minden idomzat beleillik. Csávolszkyék indítványa az előbbi hi­bában szenved. A midőn azt követeli, hogy mondja ki a párt, miszerint addig kormány­ra nem lép, míg a fejedelem beleegyezését nem bírja az iránt, hogy elveit kifejező tör­vényjavaslatai szentesíttetnek, olyasmit köve­tel tőlünk, a­mi az alkotmányosság fogalmai­val nem egyezik. Közjogi elveink keresztül­vitele nem csupán a fejedelem akaratától függ : azok nemzetközi szerződések természe­tével bírnak, azoknak megváltoztatása Auszt­ria alkotmányos képviseletének beleegyezésétől függ. Ausztriában az osztrák császár nem egyedül. Tisza Kálmán nyilatkozványi szövegébe az igaz, hogy mindnyájunk programmja­ be­leillik , hanem azután meg van érte a megfe­lelő hátránya is; az, hogy minden oldalról gyanúsítható. Alulról a szélső bal fogja azzal gyanúsítani a pártot, hogy az kész elvei egy részét bizonytalan időkig elnapolni, míg a kormány azt fogja felőle insinuálni az ural­kodónak, hogy a baloldal csak azért akar befolyáshoz jutni, hogy azt a baloldali elvek teljes érvényre juttatására használja fel. S félő, hogy ez által tért vesztünk alant, a­nél­kül, hogy tért nyernénk vele odafent. Vagy a közönséget nem nyugtatjuk meg, vagy a ki­rályt. Ha a pártnak egy határozott föllépése azon időben történik, a­midőn egyúttal a parlamenti actióba belépés a sikert is való­színűvé teszi, akkor ez a siker megnyeri lesz számunkra a kedélyeket mind fenn, mind alant, szövetségeseket hoz táborunkba, meg­erősít, így elmondtunk valamit, a­mit megtenni jó lett volna, s kényszeríthettük vele az ellentábort, hogy vigyázzon magára s még erősebben sorakozzék. S miután időnkivül teszszük meg ezt a lépést, egy légióját költöttük fel a feleletet zaklató, de meg nem felelhető kérdéseknek. Kinek a segélyével akarjuk megbuktatni a jelen kormányt? Ha megbuktathatjuk, kikből alkotunk új kormánypártot? Ha kormányon leszünk, hogyan kez­dünk hozzá az államháztartás jobb berende­zéséhez? Hogy szüntetjük meg a deficitet? hogy hozzuk létre a programmszerű­ nemzeti bankot ? Mind a kellő pillanatra váró kérdések, a­mik megoldásuk idejéig csak a mi utunkban állnak és ellenfeleinket, védik addig, míg ott állnak. Azonban a nyilatkozványba, miután in­dítványozva volt, meg kellett nyugodnunk. Én részemről olyannak találtam azt, hogy a saját választóimnak adott programmomat ki tudom egyeztetni vele, s miután az értekez­letnek az volt a czélja, hogy a kedélyeket megnyugtassa, s a pártot tömörítse, e törek­véshez hozzájárulni kötelességemnek tartot­tam, sőt most is kérem azon baloldali elvtár­saimat , kiknek még scrupulusai vannak, igyekezzenek azokat elnémítani, az általáno­san (öt szó kivételével) elfogadott, nyilatkoz­vány fő intenzióival, s értelmezzék ezeket kedvezően. Nem szabad, mint országgyűlési pártnak széthullanunk, mert töredékeink se­hol oly homogén rokonelemekre nem talál­nak az országh­ázban, mint a minők egy­másra nézve voltunk s széthullásunk oly keserű küzdelemnek venné meg alapját, a minőt nem az ellenségek, hanem csak a szét­vált házas­társak, s meghasonlott, jó barátok között lehet látnunk. Pártunk nyilvánitá, hogy ezentúl hatá­rozott fellépést fog tüntetni a kormánynyal szemközt. Ennek jó sikert, kívánunk, s az ebben közreműködéstől segédkezőt egyikünk sem fog megtagadhatni. Hanem mint hírlapírók, a mai naptól­­ fogva azt és úgy fogunk írni, a­hogy saját belátásunk diktálja, minden előlegen kérde­­zősködés nélkül és minden kérdésben. Jókai Mór. A „HON“ TÁRCZAJA. A jövő század regénye. Kyoto?­k Hétben. Irta J 6 te­n t Hei. Második rész. Az örök béke M­­Ásodik­ kötet. A babyloni hölgy. (Folyt.) Az elnök­nő páholya egy előteremből állt, mely minden comforttal volt lakályossá téve, és áss ebből nyíló páholyból, mely szemben a ház­elnöki és szó­noki székkel az egész gy­űlésterem fölött legkedve­zőbb áttekintést nyújtott. E páholynak arabeszk modorú rácsozata van, mely egy egyszerű gépezet­tel egyszerre kétfelé nyitható. Néha az elnöknő a szokott rácsozat mögül hallgatta vég­e az ülések vi­táit , talán azért,, hogy megjelenésével meg ne osz­taná a ház figyelmét Ez a rácsozat most is zárva van s az elnöknő és Severus a redőny mögött látat­lanul figyeltek a viták folyamára. A délesti órákban kezdtek azok nagyon is tur­bulentes jellemet ölteni, a szónokok alig juthattak már a szószékhez : kettő-három beszélt egyszerre a padok tetejére felugorva, s egyik tömeg a másikra a leggyalázatosabb gúny­neviket ordította. Néha csend lett, mikor egy miniszter felállt beszélni, de az a csend is csak arra volt jó, hogy egyes gúnyos köz­bekiáltások annál érthetőbbek legyenek. Az egész gyülekezetben i­s Geki sem tisztelt senkit. A beszéde Tu­gót mindenkinek abba kellett hagyni Utóbb már csak egy általános bőgés kezdett minden zaj felett uralkodni, melynek ez volt az értelme, hogy »le a minisztere­, kel­l . Később az is kezdett hangzani, hogy »le az elnöknővel!« A ház elnökének pedig az volt az utasítása, hogy addig fel ne oszlassa az ülést, akármi történik is, ha három nap három éjjel folyvást eltart is, míg szavazás alá nem bocsáttatik a kérdés. Régi praktika ez, kiéheztetni az ellenséget. Ez pedig sejtette a fo­gást s előjött ellene a maga tromfjaival. Hajigálni kezdte az elnöki széket burgonyával, s Sasza asszony a szégyen és düh sápadt tekin­tetével ült a rácsozat mögött. Keze öntudatlanul szó­rtta Severus kezét, s míg az ő ujjai egyre nyugtala­nul vonaglottak, addig Severus keze hideg volt, mint a márvány. Sasza asszony egyszer észrevette, hogy egy érerszobor kezét tartja kezében. — Önt nem izgatják e jelenetek ? — kérdé bámulva. — Nem. Felelt Severus. — Ellenkezőleg. — Untatják? Nemde? Igaza van. Ez unalmas látvány. Nem mennénk tán az előterembe, addig, mig szavazásra kerül a sor, l’hombret játszani? — Nem bánom , a két államfő átment a szomszéd benyílóba, az alatt mig egyiknek a képviselői a másik államá­nak lét és nem lét kérdése fölött dühösen vitatkoz­nak, l’hombret játszani. A l‘hombre a legnehezebb játék a világon. A kártyáknak egymáshoz combinált különnemű­ értéke van, a­mi változik, mely mellett a játszónak éles észre, mathematical pontos összevetésre és nagy figyelemre van szüksége; s még nehezebbé válik a játék, ha kettősben játszák, a­mikor egy­ színből csak a »matadorok« tartatnak meg. A­matadoroknak meg­annyi külön neve és rangfokozata van. Első a »Spadille« a piqua-ass, második a „Manille“ a Coeur hetes, harmadik a »Baste« a trefle-ass; negyedik a „Ponte“ a coeur-ass , a veres színekben a kisebb kártya üti a nagyobbat, a feketében a nagyobb a kisebbet. Az egész játék csupa diplomatiai cselfogás­ból áll, s még maga a szerencsétlenség is egy esély a diadalra. Például: — az előjátékos neve a 1‘bom­­bre: ez nyilatkozik előbb, hogy felveszi-e a talont ? Legnagyobb játék a »grandissimo«, mikor valakinek olyan jó kártya van a kezében, hogy a másik nem üthet belőle egyet sem. De ha akkor a l'hombre azt mondja »nullissimo« s neki meg olyan rosz kártyája van, hogy egyet sem üthet vele, akkor ő nyerte meg a játékot. Es Sasza asszony Severussal nyugodtan hívo­gatta a spadillet, manu­lett és mondogatta egymásnak az „obscure“ — »journée« jelszavakat az alatt, mig tiz lépésnyi távolban a viharkeverte tenger tombolt alattuk. — Miben játszunk ? kérdezé Severus. — Én felteszem az Otthon állam átenged­sét öt képek ellenében. (A másik öt képek!) És Sasza asszony föltette egy játszma l’ hombre-re öt képek ellenében azt a tárgyat, a­mi fö­lött képviselő háza oda alant vitatkozott, hogy áten­­gedje-e azt száz­m­illió forintért? És a néger nagy figyelemmel tudott játszani, nem zavarta meg a teremből feltörő ádáz zaj : nyu­godtan écartolt, kiszárítóan hívott kártyaemelés szerint Severus volt a l’hombre és Lasza asszony nem tudott többet csinálni négy ütésnél. — Az ördögbe!— Kiálta fel a hölgy a vesztő játékos kevélyével. Az Otthon állam már az öné! Ez komolyan volt játszva. — Dupla, vagy semmi! Kiálta az elnöknő he­vesen. — Hogyan, asszonyom ? kérdé Severus elcso­dálkozva. — Hát itt kopek, vagy az Otthon állam és az Analaska sziget! Ez­úttal Sasza asszony volt a l'bombre. Severus most is oly nyugodtan játszott, mint eddig, a hölgy kezében pedig reszketett minden kár­tya, keble nyugtalanul zihált, arcta kigyulladt min­den elvesztett ütésnél. Severus ezt a játékot is meg­nyerte. — Az Analaska sziget is az öné! hebegő in­dulattól elfulladtan az elnöknő: odakünn a teremben épen akkor esküdött a harminczharmadik szónok, hogy az orosz terület legkopárabb szikláját is min­den becsületes orosz az utolsó csepp vérével s az utol­só rubelével is meg fogja védelmezni. — Még egyszer dupla, vagy semmi, szólt roha­mos sietséggel a hölgy, odatolva a kártyákat Se­verus elé. Annak egy kérdező mosoly támadt az arczán. — Majd megtudod, hogy mi van föltéve. Csak osszad. Severus folyvást e nyugodt mosolygással ar a­r­czán fogta a játszmát, összekeverte, odanyújta Sasza asszonynak, megcsókolta a kezét emelés közben és felszedte kártyáit. Sasza asszony arcza égett, mint a szélhirdető alkony ég, midőn kártyáit sorba szedte. Vékony ru­háján keresztül látszott szivének heves dobogása, midőn elkiáltá diadalmas hangon : »Grandissimo ! És eközben szikrázó szemekkel tekintő a férfi arczába. Az pedig fejedelmi nyugatommal tekinte fel rá s csendes, felindulás nélküli hangon m­ondá : »nul­lissimo«........... Egy ütése sem lehetett. — ő volt a nyertes. E szónál az úrhölgy felugrott székéről, a kezé­ben levő kártyákat széthajtta a szobában; egész alakja felmagasult , csupa ideg volt, csupa érzék. — Tehát tedd meg, hogy mire játszottál most ? . . . Én magam voltam föltéve a kártyára. . . . Engem nyertél el. . . . Tied vagyok. . . . Imádlak. . . S azzal oda vété magát a férfi keblére, s el­kezdve annak homlokán a csókot, végig csókolá őt egész a lába hegyéig, s aztán az ölébe veté magát a szenvedély minden lázszerével s ajkait annak ajkai­hoz forrasztó. . . . .... A páholy arabeszk rácsozata egyszerre nagyot zörrent.. . . A burgonyák kezdtek az elnöknői páholynak is beszélni. A hölgy e zörrenésre felugrott a férfi öléből, s gyorsan, mint a párducz odaszökött a páholy rácso­zatához, a gép egy ujjnyomásra két felé csapta az aranyozott redőnytáblákat s az elnöknő ott állt a képviselőház előtt, melyben minden rend fel volt már bomolva.­­ A ráca csattanására, az uralkodói alak meg­je­­lenésére egyszerre csend támadt oda alant, mindenki elhallgatott, de e rögtön levá­lt csendben Lasza asszony indu­lattól reszkető hangja zengett vé­gig : »Ti csőcselék szemétnép! Én titeket eltiporlak és kisöpörlek innen!« S azzal leköpött a gyülekezetre. A meglepetés első pillanatában senki sem talált szavakat a meggyalázásra. A következő pillanatban pedig a páholyból kihajló hölgy egy kézmozdulatára megnyíltak a gyülésterem oldalajtajai s azokon át egy szuronyáradat tört be a gyülekezőibe. Fegy­veres moledezik rohantak a képviselő padok közé. E támadás után két pisztoly-lövés hangzott a teremből s két golyó süvöltött el az elnöknő feje mellett. J' U pedig kaczagott és összefonta karjait, de­g nem mozdulva helyéről. A két pisztoly-l­övésre aztán a betörő katonák részéről egy feleton tűz volt a viszonzás a tömeg kö­­zé. Erre ádáz, eszeveszett bomlás következett. A meg­riadt képviselő tömeg egymást gázolva rohant a ki­járások felé, néhány dühös férfi tusába elegyedett a katonákkal, s szétszedett padokkal, lámpákkal védte magát; a sebesültek jajgatása, a barczosok károm­kodása egy zűrzavaros pokoli karénekké vegyült s a kinek dicsőségére ez történt, a nő, úgy találta, hogy ez egy kaczagot való végjelenete egy comoediának. 1 -1 akk°r ja kaczagott, midőn Severushoz a külső terembe visszatért. 1 . Mit tett Ön? Ez­ilt Severus, rémülettől elha­laványult ajkkal. — Megtettem magamat czárnénak, hogy té­gedet osá-rá tegyelek! Vége a második kötetnek. — A „Pesti Napló“ azt írja, hogy Ghyczy Kálmán a közéletből visszavonul. Ez nem áll, mert ő csak a pár telítő­­ségről köszönt le, de nem csak, hogy visszalépési szándékát ki nem fejezte , hanem a clubban megmarad és a pártnak, mint egyes em­ber felajánló minden kérdésben szíves szolgálatát. A baloldali kör értekezlete. Budapest, nov. 7.­­ A baloldali kör értekezletére, melynek ered­­ményét a hónapok óta fölidézett vita után a közön-­­­ség nagy kíváncsisággal várta, körülbelül 66 — 70 tag gyűlt össze a kör új helyiségében, mely szám­a már maga is tanúságot tesz azon nagy érdekeltsége ,­ről, mely magukat a kör tagjait is ide vezette.­­ Az Illést Vár­ad­y Gábor nyita meg mint elnök, emelkedett hangú beszéddel, melyben hivat­kozva a pártnak a küzdelmekben és hazaszeretetben gazdag múltjára, azt egyetértésre, a személyes érdek­­­kek és ambitiók félretételére intette, különösen­­ találó volt hasonlata a széttépett lobogóról, melyről úgy mond, többé a herget senki föl nem ismeri. Pap Lajos után mint a köz gazdája, a helyi­­­­séget mutatja be s megéljeneztetik. Domahidy Fe­­­­rencz emelt szót, melyben visszautasítja azon vádat,­­ mintha a párt azért, hogy elvei egy részének keresz­tülvitelére alkalmilag actióba lép, azért eddigi pro­grammját is megsértené. A párt taktikájára program­­mot adni ki helytelennek tartja, de egy coalitionalis kormányt nem tart, jó feltételek mellett, lehetet­lennek. Ghyczy Kálmán visszamenve a­zeptemberi nyilatkozata óta történteken, nem tag­dja, hogy az ál­tal­a pártban egy sebet fakasztott föl, de tagadja, hogy ez az ő nyilatkozata által idéztetett volna elő. A bal fő okát abban találja, hogy némelyek a balközép politikáját összetévesztették a szélső baléval, sze­rinte a két párt közötti különbség főleg abban áll, hogy a szélső bal a baloldali elvek egész tömegének érvényre jutását teszi a párt kormányrajutása föl­tételéül, míg a balközép, elveit, a­nélkül hogy föl­adná, alkalomszerűleg egyenként is kész keresztül vinni. Ezek kivitelére s általában az ország jelen helyzetén javítani ő csak a transactio útján remél. Csávolszky Lajos nem találja a pártban azon egyetértést, mely elkerülhetetlen szükséges arra, hogy a párt eredménynyel működhessék. A bizalom meg van ingatva a párt iránt az országban. Fájdalmas érzettel látja, hogy a párt, mely erős volt számban és tekintélyben, melyhez reménynyel te­kintett fel az ország népe, mint oly párt felé, mely hazánk boldog­bb jövőjének megteremtésére van hivatva, most e párt az elvekben való ingadozás mi­att a meghasonlás szélén áll. Szerinte a párt legsür­getőbb feladata tehát visszaszerezni a megingott bi­zalmat, amit csak úgy lehet, ha komoly meghatáro­zott kijelentéssel meggyőzzük az országot, hogy a párt régi elvek alapján rendületlenül megmarad és eddig követett politikai hitvallását teljesen fön­­tartja. Ezen czélból ajánlja elfogadásra a következő határozati javaslatot. A balközépnek valamint eddig, úgy ezután is Magyarország állami önállóságának megszerzése révén mindenekelőtt feladata, a párt szüksé­gesnek tartja az utóbbi időkben fölmerült téves né­zetekkel szemben kijelenteni, hogy eddigi programmjához, melynek lé­nyege a bihari pontokban van összefoglalva, szilár­dan és rendületlen ragaszkodik továbbra is és a kormányzásra vállalkozni, a­mint ez egy elveken nyugvó párt természetéből önként következik, csak úgy érezheti magát hivatva, ha a fejedelem előleges beleegyezését bírja program­ja értelmében törvény­­javaslatokat terjeszthetni az országgyűlés elé. Az ezektől eltérő törekvéseket a párt nem helyesli. Aláírták : Gubody Sándor, Ugrón Gábor,Kas­sai Ignácz, Csávolszky Lajos, Péchy Jenő, Bartha Miklós. Tisza Kálmán hosszasabb beszédét azon okok fejtegetésével kezdi. Egyetért abban, hogy a párt iránti bizalmat s benne az egyetértést helyre­­ kell állítani. Hosszasabban polemizál egy bizonyos röpirat ellen s kimutatja, hogy abban nemcsak szélső­bali, de jobboldali intenziók is vannak, — a­mennyi­­ben „bihari pontokról“ beszél, melyek nem létez­nek. 189­8-ban a párt azt remélte, hogy vagy több­ségre jut,­­ vagy hogy a jobboldal, ha gátolja is a közjogi javítást, liberális lesz a bel­reform­ok­ban s nem használ pressiót a választásokra. Mindezekben a párt csalódott. (­ a következetességet nem az eszközökben, han­e­m a czélban keresi. Ez után a párttaktika kérdéseire ment át s hangsú­lyozta, hogy ebben a pártnak teljesen egyetértőnek és tömörültnek kell lenni. Az ő nézete szerint a kor­mány nem választás­ után megbuktatásával a párt azon logikai következetesség és hazafi kötelesség­nek veti alá magát, hogy bizonyos feltételek me­lett vegyes többséggel is kormányozni kész. Hosszasab­ban kiterjeszkedvén a taktikára vonatkozó nézeteire,­­ végre a következő határozati javaslatot indítvá­nyozza . Szemben az elterjesztett hírekkel nyilvánítja a baloldali kör, hogy ma épen úgy, mint az országos pártgyűlés alkalmával és a legközelebbi képviselővá­lasztásoknál az 1867-ben megállapított programai alapján áll, melynek az 1868-dik évi ápril­i­kán megjelent nyilatkozat nem ellentéte, de kivonata, mely az akkor fenforgott körülményekhez képest természetszerűleg azon pontokra szorítkozott, a­me­lyekre nézve nyilatkozni a párt egy részénél fölme­rült kételyek eloszlatása czé­jából szükséges volt. 1867-ben kifejezte és 1868 ban tett nyilatkozatá­ban épen úgy mint a legközelebbi képviselőválasztáso­kat megelőzött országos pártgyűlés alkalmával annak helyeslését kinyitva, hangsúlyozta a baloldali kör, hogy­­higgadtan fogja megválasztani az időt és az alkotmányos eszközöket elveinek valósítására.“ Ezt mondja most is. Elveinek valósítását tartván feladatának, nem nyilatkoztatta a baloldali kör soha sem, hogy pro­grammját úgy érzel­mezi, hogy mindaddig míg elveit egy tömegben egyszerre nem emelheti érvényre, s habár ez­által azok f­itosabbjainak egy részét­, vagy akár csak egyikét is létesíthetné az országot újabb rész­intézkedésektől megóv­hatná, és azt hogy program­jának vagy program­ja egyes részeinek valósítása elébe újabb akadályok gördítessenek meggátolhatná, nem fog az ország kormányzásiban részt venni, habár meggyőződött, hogy czélját másképen el nem érheti és a kormány­ban részt venni fölhivatni is. Nem nyilatkoztatta ezt,mert tu­dta,hogy egy oly sok nagy fontosságú kérdést felölelő programjénak egyszerre keresztülvitele még soha sem sik­erült,tudta, hogy épen ezért lemondani a létesíthető részek léte­sítéséről azért, mert valamennyi egyszerre keresztül nem vihető és ily után nyugodtan nézni, hogy elvei valósítása elébe mind újabb és újabb akadályok ha­­­mostassanak, annyit tenne, mint azok egészben, vagy részben valósítását vég nélkül elodázni, vagy néme­lyekre nézve talán épen lehetetlenné is tenni. Elveinek valósítását komolyan akarván ma is, nem tesz ily nyilatkozatot, s nem fogad el ily értel­mezést a baloldali kör most sem, sőt fentartja magá­nak, hogy ismételt nyilatkozataihoz híven, valamint eddig, úgy ezentúl is a felmerülő körülmények, az előálló viszonyok szerint önmaga határozza meg az eljárást, melyet az ország jóllétének szempontjából s elvei valósításán­ak érdekében követendőnek tart. Csávolszky indítványa mellett felszólal G­u­­body Sándor, Tiszáé mellett röviden, de velő­sen b. Simonyi Lajos, ki végre erélyes politikát és eljárást követel. Csernátony Lajos azt fejtegette, hogy a politika nem elvek (?) hanem a taktika tudománya. Roszalja azt, hogy a szélsőbaltól nem volt eddig ha­tározottan körvonalazva, a balközép taktikája. (Köz­bekiáltás: hát a jobboldaltól ?) A jobboldaltól el rnnmifHFryinmvitn-T*-Tr%innfifrín ^ ’-‘rrr^Trnn­i—iri^-~Ti7irttYTr^zrr«rriir'r­iiiriprr.itt I választ ellenzései álláspontunk is. Szükségesnek tartja most a takticiváltozt­tást. Mit tehetünk, ha vá­lasztóink leitatni engedik magukat és jobb old­alit vá­lasztottak ? Soha így többségre nem jutunk. Csak a taktika vezethet oda. A párt más az országgyűlésen, más az országban. Az országban követhet elvet, de az országgyűlésen nem, itt taktikát kell követnie (?) Juttasson a választó­közönség bennünket többségre, akkor követelheti tőlünk, hogy elveit érvényesítsük. A­hoz hogy valaki elvei mellett szilárdan meg­maradjon, nem kell, hogy párthoz tartozzák, a párt arra való, hogy tagjai a taktikának magukat alávessék. Tisza Kál­­án indítványának részletei ellen neki is volna kifogása, azonban általában pár- t tolja. Ugron Gábor egy majdnem két órai, érett beszédben beszél Csávolszki indítványa mellett, melyben az elvfeladás eszméjét ostorozza, néhol emelkedett, másutt bombasti­us kifejezésekkel. Jókai Mór a fentebbi czikkben foglalt né­zeteknek adott kifejezést. Szólották még : Ivánka Imre és Ti­sza László Tisza Kálmán javaslata mellett, Csávolszki Lajos újból is kijelent­vén, hogy eddigi meggyőződését a mondo­t­ik meg nem ingat­ták, marad előbbi indítványa mellett, s miután látja, hogy azzal kisebbségben marad, a pártból ugyan nem, de a körből kilép. — Hasonlót j­elent ki Gáborii is. — Bartha Miklós a két indítvány között elvi különbséget nem látván, alárendeli magát a párt többsége határozatának. Ezután a két indítvány névszerinti szavazásra kerülvén, Csávolszkij mellett csak az aláirottak, el­lenben a nagy többség Tisza nyilatkozata mellett szavazott. Mac­ Mahon üzenete. (1.) Francziaország sorsa felett újra a monarchista cselszövény Daraokles kardja lebeg; világosan kitűnik ez Mac Mahon üze­netéből és a nemzetgyűlés legújabb határo­zataiból. Rész jel már az is, hogy a bona­­p­art­ist­a Buffet lett a nemzetgyűlés elnö­kévé a republikánus Grevy népszerű jelölt­sége ellenében. De még roszabb jel az, hogy Mac-Mahon hatalmának 10 évre leendő meg­­hoszsz­abítása, elvben már a nemzetgyű­lés által el len fogadva akkor, midőn Chan­­garnier err vonatkozó indítványa sürgősnek ismertetett el. Most már csak az a kérdés, hogy meg lehet-e akadályozni ennek a nemzetgyűlés által való elfogadását és ha nem lehetne, mily czímen, mily irányban fogja ve­zetni Francziaország közügyeit Mac-Mahon­e állandóan biztosított hatalmával ? A republikánusok határozottan azt állít­ják, hogy az a 14 szavazattöbbség, melylyel a monarchisták indítványa keresztülment, nem irán­yadó; de, hogy kinek van igaza és mily fordulatok következnek még be ad­­dig, míg az újabb provisoriumra vonatkozó indítvány tárgyalásra kerül, azt most még senki sem képes megmondani. De, hogy a mo­­narchisták csak az ország megrontásának eszközéül akarják felhasználni ez újabb fogást is, az a közel napokban elárult terveik­ből, sőt Mac-Mahonnak üzenetéből is ki­tűnik. Sőt már Mac-Mahon ezimében ki akar­ják fejezni a monarchisták a restauratiót, mert „a királyság helytartója“ néven akar­ják kezére bizni Francziaország sorsát 10 évig. Igaz, hogy ez indítvány a szélső­jobb­tól eredt és valószínűleg (opportunitási szem­pontból) elejtve lesz, de már a szándék el­árulja az irányt, melybe ez újabb csel­zv­­mény Francziaországot terelni szándékozik. És, hogy e gyalázatos csalásnak mennyire

Next