A Hon, 1874. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1874-01-14 / 10. szám
10. szám, XII. évfolyam. Kiadóhivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és úti kiadás együtt: 3 hónapra....................................... 6 frt — kr. 6 hónapra........................................12» — » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizető, negyedévenként . . . ! » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik ib, mindenkori hét első napjától számittatik. Reggeli feladás. Budapest, 1874 Szerda, január 14 Szzerkesztési Kormnt Barátok-tere, Athenaeum-épület 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlet-K- ig * szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogaatatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. hirdetések szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás: „A HON XII dik évi folyamára. árak: : : : : . : IS Egy hóra.............................2 frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon kiadóhivatala« czim alatt Pest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A „HON“ kiadóivatala. Budapest, jan. 13. Egy veszedelmes horvát törvény. A Valóban megdöbbenéssel olvastuk a mai táviratok közt azt, hogy a magyar kormány kieszközölte a »horvát kormány« felelősségéről szóló törvény szentesítését, mert e törvény ép úgy kijátsza a horvát-magyar kiegyezést és tág tért nyit annak folytonos magyarázgatására, mint önmagában is a jog és alkotmányosság fogalmaiba ütközik. Minderről meggyőződhetünk, ha a törvényt egy kissé elemezzük. E törvény szerint a „bán és a három osztály “-főnök a horvát országgyűlés által vád alá fogható minden olyan öntudatos cselekedetért, mely Horvátország államjogi állását veszélyeztetné »a Magyarországgal megállapított törvények« megsértésével. Ez a kiindulási pont, és hogy már ez magában mennyire téves, kitűnik abból, hogy a felelősségre nézve az osztályfőnököket, azaz a bán alárendelt közegeit ezzel egyenlő lábra állítja; tehát ezzel szemben azoknak nemcsak remonstrálási jogot ad, de egyszersmind engedetlenségi szabadságot, sőt feladási kötelességet is. Márpedig oly kormány, melyben az alárendelt közeg a felette állónak nemcsak tanácsadója és végrehajtó közege, de ellenőre és egyszersmind antipodese is, mely minden perezben szembeszállhat vele a törvény erejénél fogva és__ix&y- -minilííJLfja -fial mgedelmességet, hogy megbuktassa vagy isak azon dolgokban engedelmeskedik, meyekben neki tetszik — sem a kormányi felelősség, sem a rendes közigazgatás követelményei mellett egyátaljában nem képzelhető. Eltekintve tehát a Magyarországgal való kapcsolatból folyó felelősségtől: már önmagban, tisztán alkotmányos szempontból is absurdumot akarnak a horvátok akkor, mikor a kormány alárendelt közegeit, annak fejével egyenlő hatalommal és felelősséggel ruházzák fel. Lehet, hogy a horvátok előtt a miniszteri felelősség eszméje lebegett, de akkor az egész horvát kormányszervezetet át kellene alakítani: a bánt kis királylyá, az osztálytanácsosokat önálló miniszterekké kellene tenni és ennek elkerülhetlen követelménye, hogy a bán és miniszterei másnak, mint a királynak és horvát országgyűlésnek alárendelve ne legyenek, más iránt kötelezettségekkel és felelősséggel viseltetni ne tartozzanak. De ezt tiltja a horvát-magyar kiegyezési törvény , mely a bánt feltétlenül a magyar miniszterelnök és a horvát miniszter alá rendeli, hogy ezek érte felelősséggel legyenek a magyar országgyűlésnek, az osztálytanácsosokat pedig feltétlenül a horvát bán alá veti. Ezzel szemben a horvát kormány felelősségéről szóló törvény feloldja az osztálytanácsosokat a bán iránti és a bánt a magyar minisztérium iránti engedelmesség alól azon egyszerű tény által, hogy minden felsőbb parancsra vagy kötelezettségre való tekintet nélkül, önállóan vonja felelősségre a horvát országgyűlés (és senki más) által úgy a bánt, mint ezzel együtt és ettől függetlenül az osztálytanácsosokat is. Tudjuk, hogy a horvátok azt fogják ez ellen felhozni, hogy hisz ők a kiegyezési törvény megsértéséért akarják felelősségre vonni kormányukat és Magyarország érdeke és joga csak az, hogy e törvény minden oldalról védve legyen. De épen itt rejlik a szándékos vagy öntudatlan törvénysértés e törvény meghozásában , mert a horvát-magyar kiegyezési érvénynek csak egy magyarázója lehet és ez a magyar országgyűlés, melynek Horvátország ép úgy tagja, mint hazánk többi része. Ha e törvény sértve van, illetőleg, ha annak végrehajtásában történik mulasztás vagy félremagyarázás, ezért a horvátok felelősségre vonhatják a magyar országgyűlésen a horvát minisztert és magyar miniszterelnököt, e felelősség fölött dönt a magyar országgyűlés a horvátok szavazatával; de, ha a horvátok ebből kétszeres jogot nem akarnak maguknak kovácsolni, illetőleg, ha ugyanazon törvény feletti ellenőrzést és annak magyarázatát egy második fórum elé vonni, tehát ellentétes magyarázatokat, kétféle felelősséget és sokféle irányú végrehajtást nem akarnak, akkor be kell érniök a horvát miniszter és magyar kormány felelősségével és nem szabad ezek helyett egy másodsorú felelősséget teremteni a horvát kormányban és egy második fórumot a horvát országgyűlésben. Elismerjük, hogy magának a bánnak felelősségét a horvát országgyűlés előtt is lehetne úgy megteremteni, hogy a kiegyezési törvénybe ne ütközzék, pl. ha a bán elleni panaszt a horvát országgyűlés a magyar országgyűlés elé vinné határozat alakjában ottani követei által; de ezentúl menni, a felelősségre vonást és ítéletet a horvát országgyűlésre ruházni, még a bánra nézve sem lehet, annál kevésbé egyezik meg a kiegyezési törvény alapeszméjével és az alkotmányosság fogalmaival e felelősségnek az osztálytanácsosokra való kiterjesztése. De a horvát törvény még tovább megy: kivonja a felelősség alól az osztálytanácsosokat, ha a bán cselekedetei ellen írásban tiltakoznak, ez nem csak a bán hatalmának megtörése és az osztálytanácsosoknak valóságos független miniszterekké emelése, de a kormányzásnak is lehetlenné tétele, mert ha az alárendelt hivatalnok egy „pronunciamento- val a törvénytelenség vádját sütheti felebbvalójának tetteire, nem egy törvényszék előtt, mert az renden van mindenütt, hanem törvényes bizonyítás nélkül a politikai közvélemény előtt, akkor megszűnik a rendes kormányzás lehetősége. Épen abban rejlik a horvát törvény absurditása, hogy nem bűnügyi vagy magánjogi felelősséget léptet életbe, mert ennek helye van minden hivatallal szemben és annak minden tagja közt le és felfelé egyaránt ; erre joga lehet mindenkinek és illetékessége a törvényszéknek , hanem a magyar parlamentáris kormány egyik tagja alatt lévő horvát bán, és ennek három alárendeltjére politikai felelősséget akarna szabni azon országgyűlés előtt, mely nem országos parlament (miután ez egy országban, csak egy lehet) hanem csak tartományi tanácskozó testület, az ország egy részének anyagi és szellemi ügyeiben, de nem országos politiksai írós Még különösebben alakítja meg a horvát törvény a „vád“ kimondására hivatott törvényszéket. Vád alá helyezést indítványozhat 20 országgyűlési tag, kimondhatja azt az „igazolt“ tagok kétharmada és az „ítélet“ kimondására a legfőbb bíróság és az országgyűlés tagjai választanak, de nem saját körükből, 12 jogtudóst. Ezzel is a törvény absurditását bizonyíták be a horvátok. Mert „bíráskodásra“ csak törvényszék, politikai „ítélet“ kimondására csak parlament lehet hivatva; de sehol a világon e két különböző elemet és hivatást össze nem zavarák és annál kevésbé bízták ezek együttes választására egy oly bíróság összeállítását, melynek sem praxisa, sem szabálya, sem qualificatioja, sem biztosítékot nyújtó múltja nincs, hanem egyszerűen abból áll, hogy ma vagy holnap 12 jogtudós összeül és ítél. Pedig az ilyen ideiglenes és választás alá eső bíróság inkább esküdtszék, mint törvényszék lehet — tehát ítéletét sem lehet bírói ítéletnek nevezni. Szóval, az egész törvény úgy jogi, mint alkotmányos szempontból absurdum és elvárjuk a magyar országgyűléstől, hogy legalább jogainak megvédésére és a praejudiciumok elhárítására szólítsa fel a kormányt, a dolgok állása szerint, az embereket is. A főügyész hazatértével körülbelül egy időre esett némely legfelsőbb kitüntetés közzététele. Azok, kik a határőrvidék s az azzal határos részeken államilag a fejedelem neve szentesítésével kitüntetést nyertek, ugyanazonosak voltak azokkal, kik legveszedelmesb magyarellenes izgatók gyanánt voltak följegyezve a kir. ügyész által. Aki azt hiszi, hogy ez legfelsőbb helyek különös pressiója folytán történik, nagyon téved. A kitüntetéseket mind az ő felsége személye körüli minisztérium hozza javaslatba s jegyzi ellen. De a nemzetiségi nép úgy tekinti ezt, mint ama nagyhangú izgatók bűnös üzelmeinek az uralkodó részéről, a kormány dacfiára való támogatását s buzdítását, hogy direkt kimondjuk, mint a Jellacsics kora megújulását. S ez mind abból származik, hogy a minisztériumok minden egységes szellem nélkül, egyoldalú, gyakran rosz akaratú informácziók alapján cselekesznek. Ez utóbbi tényért, mint biztos forrásból hallottuk, igen nagy súrlódás volt is a kormány kebelében, de ez a dolgot nem ütötte már helyre, a kitüntetés megvolt s az illetők Kosztics és Babes megválasztásánál az uralkodóra való (ha nem is nyílt) hivatkozással izgatták a népet a magyarbarát jelöltek ellen. Az ilyen baklövések következménye, hogy ma Pancsován már ott vagyunk, ahol vagyunk. Ha a kormány nem fog igazságosan, de egyszersmind erélyesen is következetes lenni, majd még odább is leszünk. — A pancsovai eseményekre nézve a »Lloyd« mai esti lapjában a következő közleményt találjuk: A pancsovai képviselőválasztásnál a törvény s hazaellenes izgatások oly mérvet öltöttek, hogy a választás befejezése lehetetlenné lön. Mint megbízható forrásból értesülünk, a kormány máris megtette a kellő lépéseket arra, hogy az előfordult törvényellenes cselekmények kipuhatoltassanak s várható, hogy az erre vonatkozó vizsgálat gyorsan s szigorúan végre fog hajtatni. Mikor a Lloydból e közleményt átvennék s az abban foglalt — elmaradhatlannak bizonyult — intézkedés iránt megnyugvásunkat fejeznék ki, egyetmást elmondunk erre nézve, amit már régebben elmondandónak tartottunk s csak alkalom hiánya miatt halogattuk. A kormány eljárása a nemzetiségekkel szemben menthetetlen. Nem vagyunk mi a rideg nationalismus szóvivői s a zsarnokságot e téren is csak oly megengedhetlennek tartanak, mint bár az ország alkotmányának bármely részén. — Azonban a zsarnokság s a rakonczátlankodások azon tűrése közt — melyet a kormány tanúsít, van középút. — E középút az, melyet nem talál el soha, de soha a kormány. Ha olykor felbuzdul, hogy megtoroljon egyes bűnt, oly ügyetlenül teszi ezt, hogy belőle csak ódium hárul reá. Példa reá Kosztics fogva tartásának ügye. De mindenekfelett hiányzik a kormány eljárásában az egyöntetűség, az erély, s ennek folytán hiányzik iránta a tisztelet a jobbak, a félelem a bitangok részéről. Ennek illustrálására csak egy példa. A kir. ügyészt a múlt őszszel megutaztatták az újonnan polgárosított határőrvidéken. Tanulmányoznia kellett a viszonyokat, s Doda Traján tábornok Karánsebesen a Deákpártnak programmot adott, amelyben egyebek közt azt ígérte, hogy »fentartja az 1867-iki XII. törvényczikkel.« Ez a mondás azután a kedves karánsebesi deákpártot annyira kielégítette, hogy nem vette észre, hogy Doda Traján tábornok úr egyebet is akar. Akarja egyebek közt, hogy a magyar nyelv csak diplomacziai nyelv legyen, hogy egyébünnét — iskolából, közigazgatásból, törvénykezésből— kiszorittassék, hogy az egyetemen (!) minden hazai nemzetiség nyelve a magyarral egyenlővé tétessék, s mind ilyen igen kedves dolgokat, a melyek természetesen magyar politikusok szemei előtt, mind csekélységek akkor, ha biztosittatik, hogy Magyarország fiait osztrák zászló alatt vezérlik a csatatérre, hogy Magyarország továbbra is legalább 30 ° C kvótát fizet, s hogy Magyarország legsajátabb ügyeiben egy félidegen testület határoz. Doda Train:+himor’az/ohean Tszep 'egyi/án vihág, a Ettai-gícieg: legmagyarabb érzelmű kerületében képviselővé lett, akkor azután megjelent nyomtatásban Doda Traján tábornok úr egy nyilatkozata, amelylyel szépen beállt a legultrább nemzetiségiek táborába. Most persze a »Pesti Napló «-ban dühösködnek ellene szörnyen, s nyilván panaszkodnak az ellen, hogy a vitéz tábornoknak ily remekül sikerült egy hadi csel, ami az osztrák ármádiában (az igaz) mondhatlan ritkaság. A tanulság azonban az, hogy a Deákpárt ismerje el végre, hogy az a 67-iki törvénycik, egyátalán nem keresztvíz, amelyet ha valaki fölvesz, megszabadul eredeti bűneitől, hanem hogy igen gyakran lehet álarcz, melynek háta mögött sincs érdekek a bűnös intencziók érvényesülnek. Ezt már Magyarországon mindenki tudja, sőt talán Doda tábornok urnái eklatánsabban érvényesíteni is tudták már. Sokan nemcsak képviselők, hanem egyebek is lettek általa, s ha ma azok mégis nagy hazafiak, miért ne lehetne azzá Doda Traján tábornok úr a Deákpárt és sajtója előtt is . A tanügyi bizottság tegnap esti (jan. 13.) ülésén Tisza K. elnök bemutatja a kolozsvári egyetem mennyiség és természettudományi karának a közoktatási miniszterhez intézett megjegyzéseit a középtanodai és egyetemi javaslatra, mely a tagok között szétosztatott. Trefort miniszter kéri a bizottságot, hogy munkálatait sürgetőleg folytassa, jelen nem léte esetére Mészáros tanácsost mutatja be helyetteséül. Tisza a 21-es bizottsági ülések miatt kéri, hogy helyette más elnököt válasszanak ; a bizottság jövő ülésen egy helyettes elnök választását elhatározza. Az ülések tartását sokan a 21-es bizottság üléseivel össze nem vágólag kívánják tartatni-Jegyző olvassa a múlt ülés jegyzőkönyvét, mely hitelesíttetik. Ezután a tanárok és tanórák számát szabályozó 21-ik §. vétetett tárgyalás alá, melynél Molnár A. a rajztanárt a reáltanodánál nem kívánná kivenni a rendes tanárok sorából. Tisza K. tekintettel kivált a felekezeti intézetekre, nem kívánná sem a tanárok számát, sem a tanórákét ennyire megkötni, miután e miatt könnyen 40 középtanoda megszüntetik, melyek helyett az állam ma nem képes másokat állítani. Ez azt eredményezheti, hogy sok tehetséges szegény tanuló a tudományos pályáról leszokíttatik, kivált a hol kevés a tanítvány, ott kevesebb tanár is képes ugyanazon eredményt elérni. Trefort hajlandó a nem állami intézetekre nézve concessiókat tenni. Várady kevesli az állami intézeteknél is a 18 órát hetenként. Kaucz különösen azon hiányt mutatja föl, hogy a fiatalság gondolatait nem képes correct kifejezni. Molnár azt a hibát tünteti föl, hogy a tanárok a középiskolákban is mint egyetemi tanárok csak előadnak és kikérdeznek. Tisza ennek okát a nagy tankörben s tantárgyak tömegében keresi. P. Szathmáry a rendes tanárok óraszámának maximumát 20 órában kívánja megszabatni az igazgatóét 12-ben, tekintettel különösen a közbejöhető véletlen esélyekre. Elnök fölteszi a kérdést Molnár indítványára nézve. A bizottság elfogadja. A 22. §-nál Molnár A. hetenkint 4 órát kíván a testgyakorlásra fordíttatni. Szathmáry figyelmeztet a testgyakorlat tanításának rendszertelenségére és kívánja, hogy egy bizottság rendszeresen és a fegyvergyakorlatokra is tekintettel állapítsa meg. Elnök 28-30 órát kíván a tudományos órákra és ezen kívül jőne a testgyakorlat. Várady is combinaciót kíván a fegyvergyakorlatokra, nagynak tartja az óraszámot. Elnök jegyzőkönyvbe kívánja vétetni, hogy a testgyakorlatra nézve a miniszter az iránti javaslata után kívánja . A képviselőház osztályai ma délelőtt folytatták tárgyalásaikat a földadó szabályozásáról szóló törvényjavaslat felett. Az I. osztály, mely tegnap a 16. §-ig haladt, ma a 64. §-ig ment tárgyalásában. Lényeges módosítások történtek : a 44. §-nál Ghéczy Kálmán indítványára elfogadtatott, hogy a catast. földkönyvek kiigazítási munkálatainak vezetése a községek által alakítandó bizottságokra bizassék, mely bizottságok kötelesek a községekben előforduló változásokat és reclamatiókat összegyűjteni és a kiigazításokat ezek nyomán eszközölni. A földadó fokozatok megállapításánál illetőleg a földek osztályba sorozásánál élénk vita támadt a felett, váljon a tarifíirozás már a felvételnél legyen végleges vagy csak az osztályozás után. Kerkapoy volt pénzügyminiszter a bizottsági javaslat ellenében a tariffirozást csak az osztályozás után javasolja végleg megállapíttatni. Hosszabb eszmecsere után, melyben indítványozón kívül részt vettek Ghyczy, Lipthay, Pulszky Ágost és Muzslay, Kerkapoly indítványa elfogadtatott. Mindkét pontra nézve az osztály előadója Pulszky Ágost utasíttatott, hogy a központi bizottságban esetleges kisebbségben maradása esetén különvéleményt nyújtson be az osztály nevében. A II. o. az 55. §-ig haladt s minden változtatás nélkül csupán stil. módosításokat eszközölvén fogadta el a bizottsági szerkezetet. Holnap d. e. 10 órakor folytatás. A III. o. a 22. §-tól kezdve végig tárgyalta a javaslatot s azt elfogadta. Előadóját utasítván a központban azon indítvány megtételére, hogy az adó részenkénti kivetése és behajtása ott ahol a cataster megállapittatott, rögtön foganatba vétessék. Az V. o. az 54. §-tól kezdve végig tárgyalta a törvényjavaslatot s lényegtelen változás nélkül elfogadta. Utasításul adván az előadónak, hogy a központban a kormányt az iránt szólítsa fel, hogy a jelen törvénynyel a tőkönyveknek leendő öszhangba hozataláról gondoskodjék. A VI. o., mely a 44. §-ig haladt, a 27. §-nál a curiális választásnál a járás összadójának felvétele helyett, fokozatos választás útján kívánja a járásbizottságot választatni, éspedig, hogy minden 50 frt . adó után eső egy-egy tagból álló választó csoport választja a járásbecslő bizottságot. A VIII. o. végig tárgyalván a javaslatot, azt a bizottsági szerkezet szerint fogadta el. A 3. §-ban a határőrvidéki 30 százaléknyi járulék alóli mentessége, mely a földtehermentesítési alap rovására töra törni t.P.t.fir.t. tárgyalni a bizottság. Ez valamint a 28—30 óra elfogadtatik, a testgyakorlaton kívül. A 25. §-nál, mely 50-re szabja egy osztály tanulói számát. Vár ady e számot aztán szigorúan követeli a kormánytól megtartatni. Tisza azt ajánlja, hogy legyen kimondva, hogy ha öt-nél állandóan több,Szathmáry 5 éven át állandó szám esetében kívánja a parallel osztály fölállítását; ezt a bizottság elfogadja. A 24. §. a tantermek nagyságáról szól. Tisza e méreteket nagyoknak találja a külföldiekkel szemben. Váradys Szathmáry követelik,hogy a kormány által a törvényben kiszabott méretek szigorúan megtartassanak. — Molnár ezt csak a jövő építkezésekre tartja vonatkozóknak. A 13 láb magasság mellett 11—12 ú 1 láb területet kíván. Tisza, Szathmáry ugyanezen magasságnál 10 □ láb területet elégnek tartanak. Várady külön kívánja kifejeztetni a jövő építkezésekre vonatkozó szabályozást. A bizottság 10—12 □ láb területet és 13 láb magasságot elégnek tart. A létezők is ekként idomitandók át. A 25. §-nál Schwarcz részletesen kívánja megjelöltetni a természettudományi gyűjteményeket. A 26. §. a szorgalmi időt 10 hóra határozza. Molnár és Várady hozzá kívánják tenni, hogy »az ünnepi szünidők beszámításával.« Várady az egész országban egy időre kívánja a szünidőt és pedig julius és augusztusra. Hoffmann elfogadja. Tisza általánosan kötelező szabályt ebben nem kíván, legkivált locális viszonyok miatt. Molnár az államiakra nézve a julius augusztust kívánja. Várady újból is védi javaslatát. Kaucz a főtanodákra nézve lát nehézséget a vándorgyűlések miatt. A 27. §-ra, mely a zárvizsgáról szól, Kaucz a szerkezetet elfogadja. Pulszky a zárvizsgát a kormány főgarantiájának tartja szemben a gymnasiumokkal s ezeket a miniszter által kinevezett bizottságok által kívánja végrehajtatni, ha lehetne még akadémiai és egyetemi, műegyetemi tanárokat is kinevezni e vizsgákra. Molnár ugyanezt követeli, vegyes bizottságok előtt, részint a miniszter által kinevezve az illető helyeken. Várady az államintézetekre nézve elfogadja, a felekezetieknél az illető hatóságok jogát nem kívánja csonkítani, bár a miniszter felügyeletét a tanfelügyelő által nem kívánja kizárni. Ajánlja a félévi vizsgákat is. Mészáros nem tartja helyesnek behozatni az időpazarlás miatt. Várady külön bizottságok előtt egy főgymnasiumban 2 hetet elégnek tart. Mészáros elégnek tartja a kétségesek éves megvizsgálását. Molnár is ellene szól a gyakori vizsgáknak. Hoffmann legnagyobb garantiát talál abban, ha az illető növendék a középtanoda évi vizsgáit letette. Nem vár az érettségi, vizsgáktól. Jócehvizsga rendszer mellett van. A felekezeti isvolákstn. szemben is kívánja a Pulszky és Molnár által javaslott bizottságok által eszközlendő zárvizsgákat fenntartatni. Schwarcz fölvételi vizsgát óhajt az illető felsőbb tanodáknál alkalmaztatni. Ez az állami intézeteknél nem is vonható jogilag kérdés alá, ellenben a felekezetek ez iránti autonómiájukat nem kívánja érinteni. Tisza e kérdést később kívánná megvitattatni, mert ott van helyén , pártolja Várady nézetét a felekezeti intézetekre nézve. A zárvizsga rendszert elfogadja, az eddigi módban azonban nem lát nagy eredményt. E helyett oly vizsgát kívánna, melyből az ifjú gondolkozási és előadási képességét lehessen meghatározni. Kívánja a zárvizsga tárgyait meghatározni. Trefort is egy véleményben van a zárvizsgára nézve; nem tudja, miként képzelik a bizottságok összeállítását. Molnár javaslatát úgy magyarázza, hogy a bizottságok nem mennek be a nem állami intézetek kebelébe, hanem bizonyos központokon, vidékek szerint. E tárgy folytatása a jövő ülésre marad. A IX. o. az 50. §-ig haladt, mely része a javaslatnak változatlanul elfogadtatott. Eddig a tvjavaslat tárgyalását bevégezték a HL, V. és VII. osztályok. Előadók : III. o. Eötvös Károly, V. o. Péchy Tamás, VIII. o. Paczolay János, — Az egyesült vasúti és pénzügyi bizottság ma d.u.5 órakor ülést tartott, melynek tárgyát a keleti vasút kérdése képezte. A hetes bizottság javaslata, mely szerint,mint már közöltük, két tag és egy jegyzővel megszaporíttatását kérte, a bizottság elfogadván, Horváth Lajost, Paczolay Jánost és Szentpály Jenőt választa meg az albizottságba, ez utóbbi, ki vasúti bizottság jegyzője, az albizottságban szintén a jegyzői teendőkkel fog megbizatni. Az együttes bizottság ülésének végével az albizottság együtt maradt, s megkezdi munkálatát. A jelentések és többi okmányok egy része felolvastatott, melyekből a teendő kérdésekre nézve jegyzeteket készít az albizottság, melynek ülése 8 óra után ért véget, jövő ülését csütörtökön folyó hó 15-dikén d. e. tartja az ülésre az újonnan választott 3 tag is meghivatott. Az anyag terjedelmes volta miatt az albizottság valószínűleg több ideig fog munkálkodni, míg munkálata alakot ölthet, s a kérdéseket és a kihallgatandók számát megállapíthatja. — A pénzügyi bizottság ma az együttes ülés előtt tárgyalni akarta Tisza Kálmánnak az ínséges ügyre vonatkozó indítványát, a miniszterek azonban akadályozva lévén a megjelenésben, a tárgyalás ezúttal elhalasztatott. — Az egyesült magyar gőzhajótársulat ügye tárgyalás alá vétetett a fővárosi iparoskörben jan. 13-ikán este tartott értekezleten, melyen mintegy harmincz városi képviselő volt jelen, Weisz Bernáth előadta, hogy a földmivelés ipar és kereskedelmi miniszter jóváhagyta a decz. 27-ikén tartott csonka közgyűlésen hozott határozatot, melylyel a törvények kijátszásával megalakult többje a végleszámolást végleg elfogadta. Tekintve a rendkívül nagy fontosságú fővárosi és országos érdekeket, melyek a magyar gőzhajózás fennállásától függnek, azt hiszi, hogy a főváros hatóságának fel kellene ez ügyben szólalni, s nevezetesen felidérni a minisztériumot, hogy hívja fel a végleszámoló bizottságot, miszerint tenne a kormány elé előterjesztést az iránt, hogy miként akarja a végleszámolást keresztülvinni, s hogy ennek alapján intézkedjék az ennnn ábány’miután’a figmdáíió'kormány jóváhagyásával már el van határozva, más út nincs a társulat megmentésére. De bármily szorult pénzügyi helyzetben legyen is a kormány, annyit méltán megvárhat tőle a főváros s a nagy hazai közönség, hogy ezen elsőrendű nemzeti vállalatot az országnak megmentse. E végből nagy összeg nem is szükségeltetik, mert csak a lebegő adósságok törlesztéséről kell gondoskodni; ez azért is érdekében áll, miután az állam maga is egyik főlitelező. Az indítványt többen pártolták, az közhelyesléssel elfogadtatott s egy bizottság megbizatott, hogy a közgyűléshez beterjesztendő kérvényt azonnal készítse el s többen azt alá is írták. Reméljük, hogy ez inditvány a városi közgyűlésen általános pártolásra fog találni. A patks váltótörvény-tervezetéről A »Hon« vasárnapi számában érintve volt a váltójogi reform szüksége, nem különben az, hogy dr. Apáthy István az igazságügyminisztérium megbízása folytán a magyar váltótörvénykönyv tervezetével elkészült, s abban irányadóul a közönséges német váltórendszabályt vette. Lássuk tehát röviden, mik azok a lényegesebb pontok, melyekben váltótörvényünk e tervezet szerint módosulni fogna, illetőleg melyek a főbb eltérések az eddigi magyar váltójog és a köznémet váltórendszabály között ? A német váltórendszabály szerint szenvedő váltóképességgel mindenki bír, ki magát terhes szerződések által érvényesen kötelezheti. A magyar váltójog megkülönböztetvén a saját és idegen váltót,emezeknél szenvedő váltójogi képességgel csak a terhes szerződések kötésére jogosult teljes körú férfiakat, amazoknál pedig a bejegyzett kereskedőket ruházza fel. E különbségből a gyakorlati életben sok baj származik, mert pl. míg Erdélyben és a társországokban, ahol a váltórendszabály van érvényben, a nők váltójogilag kötelezhetik magukat, addig Magyarországon csak az esetin, ha bejegyzett kereskedők. A magyar váltótörvény szerint az elfogadás mgtagadása a váltóbirtokost arra jogosítja fel, hogy készfizetés iránt indítson viszkeresetet; a váltórendszabály csak arra, hogy biztosítás iránt. A magy. váltótörvény szerint a váltóbirtokos nem utasíthatja vissza a névbecsülést, bárki ajánlja is; a váltórendszabály a váltóbirtokost a névbecsülés elfogadására nem kényszeríti. Amaz szerint a váltóbirtokos biztosítást követelhet előzőitől az elfogadott névbecsülés daczára is; e szerint azonban nincs joga biztosításra, ha a névbecsülést elfogadta. Ez eltérés gyakorlati hátránya, hogy a magyar váltójog szerinti közbenjárásnak nincs meg a törvény szelleme által imputált eredménye. A közbenjáró ugyanis azért ajánlja fel a névbecsülést, hogy valamely ügy barátját, ki az előzők közt szerepel megóvja a viszkereset kellemetlenségeitől s mégis a váltókapcsolatba történt belépésével épen az ellenkezőjét éri el annak, amit akart. A váltóbirtokos a magy. váltótörvény szerint még az intézményezettől sem köteles elfogadni a részletfizetést, ha az a váltóösszeg felén alul van ; a váltórendszabály szerint a részletfizetést vissza nem utasíthatja, bárkitől származzék is az. Ez elvi eltérést s világosan látszik a magyar váltótörvény vezérelve, mely a váltóhitelező jogának minél erősebb biztosítását, tartá szem előtt, míg a váltórendszabály a váltókötelezetteknek minél csekélyebb terheltetését tekintő követendő vezéreszméül. Váljon a két correspondens elv közül ne az első tekintessék-e praeponderansul a mi helyzetünk-