A Hon, 1874. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1874-01-14 / 10. szám

10. szám, XII. évfolyam. Kiadó­hivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és úti kiadás együtt: 3 hónapra....................................... 6 frt — kr. 6 hónapra........................................12» — » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizető, negyedévenként . . . ! » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de en­nek bármely napján történik ib, min­denkor­i hét első­ napjától számittatik. Reggeli feladás. Budapest, 1874 Szerda, január 14 Szzerkesztési K­ormn­t Barátok-tere, Athenaeum-épület 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlet-K- ig * szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől foga­a­­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. h­irdetések szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás: „A HON­ XII dik évi folyamára. árak: : : : : . : IS Egy hóra.............................2 frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmen­tesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon kiadóhivatala« czim alatt Pest, Ferencziek­ tere Athenaeum-épület küldendők. A „HON“ kiadói­vatala. Budapest, jan. 13. Egy veszedelmes horvát törvény. A Valóban megdöbbenéssel olvastuk a mai táviratok közt azt, hogy a magyar kor­mány kieszközölte a »horvát kormány« fe­lelősségéről szóló törvény szentesítését, mert e törvény ép úgy kijátsza a horvát-magyar kiegyezést és tág tért nyit annak folytonos magyarázgatására, mint önmagában is a jog és alkotmányosság fogalmaiba ütközik. Minderről meggyőződhetünk, ha a tör­vényt egy kissé elemezzük. E törvény sze­rint a „bán és a három osztály “-főnök a horvát országgyűlés által vád alá fogható minden olyan öntudatos cselekedetért, mely Horvátország államjogi állását veszélyeztet­né »a Magyarországgal megállapított törvé­nyek« megsértésével. Ez a kiindulási pont, és hogy már ez magában mennyire téves, kitűnik abból, hogy­ a felelősségre nézve az osztályfőnököket, azaz a bán alárendelt közegeit ezzel egyenlő lábra állítja; tehát ezzel szemben azoknak nemcsak remonstrá­­lási jogot ad, de egyszersmind engedetlensé­gi szabadságot, sőt feladási kötelességet is. Már­pedig oly kormány, melyben az aláren­delt közeg a felette állónak nemcsak tanács­adója és végrehajtó közege, de ellenőre és egyszersmind antipodese is, mely minden perezben szembeszállhat vele a törvény erejénél fogva és__ix&y- -m­inilííJLfja -fial mgedelmességet, hogy megbuktassa vagy isak azon dolgokban engedelmeskedik, me­­yekben neki tetszik — sem a kormányi felelős­ség, sem a rendes közigazgatás követelmé­nyei mellett egyátaljában nem képzelhe­­t­ő. Eltekintve tehát a Magyarországgal való kapcsolatból folyó felelősségtől: már önma­gban, tisztán alkotmányos szempontból is absurdumot akarnak a horvátok akkor, mi­kor a kormány alárendelt közegeit, annak fejével egyenlő hatalommal és felelősséggel ruházzák fel. Lehet, hogy a horvátok előtt­ a minisz­teri felelősség eszméje lebegett, de akkor az egész horvát kormányszervezetet át kellene alakítani: a bánt kis királylyá, az osztályta­nácsosokat önálló miniszterekké kellene ten­ni és ennek elkerülh­etlen követelménye, hogy a bán és miniszterei másnak, mint a királynak és horvát országgyűlésnek aláren­delve ne legyenek, más iránt kötelezettsé­gekkel és felelősséggel viseltetni ne tartoz­zanak. De ezt tiltja a horvát-magyar kiegye­zési törvény , mely a bánt feltétlenül a ma­gyar miniszterelnök és a horvát miniszter alá rendeli, hogy ezek érte felelősséggel le­gyenek a magyar országgyűlésnek, az osztálytanácsosokat pedig feltétlenül a hor­vát bán alá veti. Ezzel szemben a horvát kormány felelősségéről szóló törvény fel­oldja az osztálytanácsosokat a bán iránti és a bánt a magyar minisztérium iránti engedel­messég alól azon egyszerű tény által, hogy minden felsőbb parancsra vagy kötele­zettségre való tekintet nélkül, önállóan vonja felelősségre a horvát országgy­űl­­­é­s (és senki más) által úgy a bánt, mint ezzel együtt és ettől függetlenül az osztályta­nácsosokat is. Tudjuk, hogy a horvátok azt fogják ez ellen felhozni, hogy hisz ők a kiegyezési tör­vény megsértéséért akarják felelősségre vonni kormányukat és Magyarország érdeke és joga csak az, hogy e törvény minden oldalról védve legyen. De épen itt rejlik a szándékos vagy öntudatlan törvénysértés e törvény meghozásában , mert a horvát-magyar kiegye­zési érvénynek csak egy magyarázója lehet és ez a magyar országgyűlés, melynek Hor­vátország ép úgy tagja, mint hazánk többi része. Ha e törvény sértve van, illetőleg, ha annak végrehajtásában történik mulasztás vagy félremagyarázás, ezért a horvátok fele­lősségre vonhatják a magyar országgyűlésen a horvát minisztert és magyar miniszterelnö­köt, e felelősség fölött dönt a magyar ország­gyűlés a horvátok szavazatával; de, ha a hor­vátok ebből kétszeres jogot nem akarnak ma­guknak kovácsolni, illetőleg, ha ugyanazon törvény feletti ellenőrzést és annak magyará­zatát egy második fórum elé vonni, tehát el­lentétes magyarázatokat, kétféle felelősséget és sokféle irányú végrehajtást nem akarnak, akkor be kell érniök a horvát miniszter és magyar kormány felelősségével és nem sza­bad ezek helyett egy másodsorú felelősséget teremteni a horvát kormányban és egy máso­dik fórumot a horvát országgyűlésben. Elismerjük, hogy magának a bánnak felelősségét a horvát országgyűlés előtt is le­hetne úgy megteremteni, hogy a kiegyezési törvénybe ne ütközzék, pl. ha a bán elleni panaszt a horvát országgyűlés a magyar or­­szággyűlés elé vinné határozat alakjában ot­tani követei által; de ezentúl menni, a fele­­lősségre vonást és ítéletet a horvát or­­szággyű­lésre ruházni, még a bánra nézve sem lehet, annál kevésbé egyezik meg a kiegyezési törvény alapeszméjével és az al­kotmányosság fogalmaival e felelősségnek az osztálytanácsosokra való kiterjesztése. De a horvát törvény még tovább megy: kivonja a felelősség alól az osztálytanácsoso­kat, ha a bán cselekedetei ellen írásban tilta­koznak, ez nem csak a bán hatalmának meg­törése és az osztálytanácsosoknak valóságos független miniszterekké emelése, de a kor­mányzásnak is leh­etlenné tétele, mert ha az alárendelt hivatalnok egy „pronunciamento- val a törvénytelenség vádját sütheti felebb­­valójának tetteire, nem egy törvényszék előtt, mert az renden van mindenütt, hanem törvé­nyes bizonyítás nélkül a politikai közvéle­mény előtt, akkor megszűnik a rendes kor­mányzás lehetősége. Épen abban rejlik a hor­vát törvény absurditása, hogy nem bűnügyi vagy magánjogi felelősséget léptet életbe, mert ennek helye van minden hivatallal szemben és annak minden tagja közt le és felfelé egy­aránt ; erre joga lehet mindenkinek és illeté­kessége a törvényszéknek , hanem a magyar parlamentáris kormány egyik tagja alatt lévő horvát bán, és ennek három alárendelt­jére politikai felelősséget akarna szabni azon országgyűlés előtt, mely nem országos parlament (miután ez egy országban, csak egy lehet) hanem csak tartományi tanácskozó tes­tület, az ország egy részének anyagi és szel­lemi ügyeiben, de nem országos politi­ksai írós Még különösebben alakítja meg a hor­vát törvény a „vád“ kimondására hivatott törvényszéket. Vád alá helyezést indítvá­nyozhat 20 országgyűlési tag, kimondhatja azt az „igazolt“ tagok két­harmada és az „ítélet“ kimondására a legfőbb bíróság és az országgyűlés tagjai választanak, de nem sa­ját körükből, 12 jogtudóst. Ezzel is a törvény absurditását bizonyíták be a horvátok. Mert „bíráskodásra“ csak törvényszék, po­litikai „ítélet“ kimondására csak parla­ment lehet hivatva; de sehol a világon e két­­ különböző elemet és hivatást össze nem zava­­rák és annál kevésbé bízták ezek együt­tes választására egy oly bíróság összeállí­tását, melynek sem praxisa, sem szabálya, sem qualificatioja, sem biztosítékot nyújtó múltja nincs, hanem egyszerűen abból áll, hogy ma vagy holnap 12 jogtudós összeül és ítél. Pedig az ilyen ideiglenes és választás alá eső bíróság inkább esküdtszék, mint tör­vényszék lehet — tehát ítéletét sem lehet bírói ítéletnek nevezni. Szóval, az egész tör­vény úgy jogi, mint alkotmányos szempont­ból absurdum és elvárjuk a magyar ország­­gyűléstől, hogy legalább jogainak megvédé­sére és a praejudiciumok elhárítására szólítsa fel a kormányt, a dolgok állása szerint, az embereket is. A főügyész hazatértével körülbelül egy időre esett némely leg­felsőbb kitüntetés közzététele. Azok, kik a határőr­­vidék s az azzal határos részeken államilag a fejede­lem neve szentesítésével kitüntetést nyertek, ugyan­azonosak voltak azokkal, kik legveszedelmesb ma­gyarellenes izgatók gyanánt voltak följegyezve a kir. ügyész által. A­ki azt hiszi, hogy ez legfelsőbb helyek különös pressiója folytán történik, nagyon téved. A kitüntetéseket mind az ő felsége személye körüli minisztérium hozza javaslatba s jegyzi ellen. De a nemzetiségi nép úgy tekinti ezt, mint ama nagyhangú izgatók bűnös üzelmeinek az uralkodó részéről, a kormány dacfiára való támogatását s buzdítását, hogy direkt kimondjuk, mint a Jellacsics kora megújulását. S ez mind abból származik, hogy a minisztériumok minden egységes szellem nélkül, egyoldalú, gyakran rosz akaratú informácziók alap­ján cselekesznek. Ez utóbbi tényért, mint biztos for­rásból hallottuk, igen nagy súrlódás volt is a kor­mány kebelében, de ez a dolgot nem ütötte már helyre, a kitüntetés megvolt s az illetők Kosztics és Babes megválasztásánál az uralkodóra való (ha nem is nyílt) hivatkozással izgatták a népet a magyar­barát jelöltek ellen. Az ilyen baklövések következ­ménye, hogy ma Pan­csován már ott vagyunk, a­hol vagyunk. Ha a kormány nem fog igazságosan, de egyszersmind erélyesen is következetes lenni, majd még odább is leszünk. — A pancsovai eseményekre nézve a »Lloyd« mai esti lapjában a következő közleményt találjuk: A pancsovai képviselőválasztásnál a törvény s hazaellenes izgatások oly mérvet öltöttek, hogy a választás befejezése lehetetlenné lön.­­ Mint meg­bízható forrásból értesülünk, a kormány máris meg­tette a kellő lépéseket arra, hogy az előfordult tör­vényellenes cselekmények kipuhatoltassanak s vár­ható, hogy az erre vonatkozó vizsgálat gyorsan s szigorúan végre fog hajtatni. Mikor a Lloydból e közleményt átvennék s az abban foglalt — elmaradhatlannak bizonyult — in­tézkedés iránt megnyugvásunkat fejeznék ki, egyet­­mást elmondunk erre nézve, a­mit már régebben el­­mondandónak tartottunk s csak alkalom hiánya miatt halogattuk. A kormány eljárása a nemzetisé­gekkel szemben menthetetlen. Nem vagyunk mi a rideg nationalismus szóvivői s a zsarnokságot e té­ren is csak oly megengedhetlennek tartanak, mint bár az ország alkotmányának bármely részén. — Azonban a zsarnokság s a rakonczátlankodások azon tűrése közt — melyet a kormány tanú­sít, van középút. — E középút az, melyet nem talál el soha, de soha a kormány. Ha olykor felbuzdul, hogy megtoroljon egyes bűnt, oly ügyetlenül teszi ezt, hogy belőle csak ódium hárul reá. Példa reá Kosztics fogva tartásának ügye. De mindenekfelett hiányzik a kormány eljárásában az egyöntetűség, az erély, s ennek folytán hiányzik iránta a tisztelet a jobbak, a félelem a bitangok részéről. Ennek illus­­trálására csak egy példa. A kir. ügyészt a múlt ősz­szel megutaztatták az újonnan polgárosított határ­­őrvidéken. Tanulmányoznia kellett a viszonyokat, s­­ Doda T­raján tábornok Karán­­sebesen a Deákpártnak programmot adott, a­mely­ben egyebek közt azt ígérte, hogy »fentartja az 1867-iki XII. törvényczikkel.« Ez a mondás azután a kedves karánsebesi deákpártot annyira kielégítet­te, hogy nem vette észre, hogy Doda Traján tábor­nok úr egyebet is akar. Akarja egyebek közt, hogy a magyar nyelv csak diplomacziai nyelv legyen, hogy egyébünnét — iskolából, közigazgatásból, tör­vénykezésből— kiszorittassék, hogy az egyetemen (!) minden hazai nemzetiség nyelve a magyarral egyenlővé tétessék, s mind ilyen igen kedves dolgo­kat, a melyek természetesen magyar politikusok szemei előtt, mind csekélységek akkor, ha biztositta­­tik, hogy Magyarország fiait osztrák zászló alatt ve­zérlik a csatatérre, hogy Magyarország továbbra is legalább 30 °­ C kvótát fizet, s hogy Magyarország legsajátabb ügyeiben egy félidegen testület határoz. Doda Train:+him­or’az/ohean Tszep 'egyi/án vihág, a Ettai-gícieg: legmagyarabb érzelmű kerületében kép­viselővé lett, akkor azután megjelent nyomtatásban Doda Traján tábornok úr egy nyilatkozata, a­mely­­lyel szépen beállt a legultrább nemzetiségiek tábo­rába. Most persze a »Pesti Napló «-ban dühösködnek ellene szörnyen, s nyilván panaszkodnak az ellen, hogy a vitéz tábornoknak ily remekül sikerült egy hadi csel, a­mi az osztrák ármádiában (az igaz) mondhatlan ritkaság. A tanulság azonban az, hogy a Deákpárt ismerje el végre, hogy az a 67-iki tör­­vényc­ik, egyátalán nem keresztvíz, a­melyet ha valaki fölvesz, megszabadul eredeti bűneitől, hanem hogy igen gyakran lehet álarcz, melynek háta mö­gött sincs érdekek a bűnös intencziók érvényesülnek. Ezt már Magyarországon mindenki tudja, sőt talán Doda tábornok urnái eklatánsabban érvényesíteni is tudták már. Sokan nemcsak képviselők, hanem egye­bek is lettek általa, s ha ma azok mégis nagy haza­fiak, miért ne lehetne azzá Doda Traján tábornok úr a Deákpárt és sajtója előtt­ is . A tanügyi bizottság tegnap esti (jan. 13.) ülésén Tisza K. elnök bemutatja a ko­lozsvári egyetem mennyiség és természettudományi karának a közoktatási miniszterhez intézett meg­jegyzéseit a középtanodai és egyetemi javaslatra, mely a tagok között szétosztatott. Trefort mi­niszter kéri a bizottságot, hogy munkálatait sürgető­­leg folytassa, jelen nem léte esetére Mészáros taná­csost mutatja be helyetteséül. Tisza a 21-es bi­zottsági ülések miatt kéri, hogy helyette más elnö­köt válasszanak ; a bizottság jövő ülésen egy helyet­tes elnök választását elhatározza. Az ülések tartását sokan a 21-es bizottság üléseivel össze nem vágólag kívánják tartatni-Jegyző olvassa a múlt ülés jegyzőkönyvét, mely hitelesíttetik. Ezután a tanárok és tanórák számát szabályo­zó 21-ik §. vétetett tárgyalás alá, melynél Mol­nár A. a rajztanárt a reáltanodánál nem kívánná kivenni a rendes tanárok sorából. Tisza K. tekin­tettel kivált a felekezeti intézetekre, nem kívánná sem a tanárok számát, sem a tanórákét ennyire meg­kötni, miután e miatt könnyen 40 középtanoda meg­­szüntetik, melyek helyett az állam ma nem képes másokat állítani. Ez azt eredményezheti, hogy sok tehetséges szegény tanuló a tudományos pályáról le­­szokíttatik, kivált a hol kevés a tanítvány, ott keve­sebb tanár is képes ugyanazon eredményt elérni. Trefort hajlandó a nem állami intézetekre nézve concessiókat tenni. V­á­r­a­d­y kevesli az állami intézeteknél is a 18 órát hetenként. Kaucz különö­sen azon hiányt mutatja föl, hogy a fiatalság gondo­latait nem képes correct kifejezni. Molnár azt a hibát tünteti föl, hogy a tanárok a középiskolákban is mint egyetemi tanárok csak előadnak és kikérdeznek. Tisza ennek okát a nagy tankörben s tantárgyak tömegében keresi. P. Szathmáry a rendes taná­rok óraszámának maximumát 20 órában kívánja megszabatni­ az igazgatóét 12-ben, tekintettel külö­nösen a közbejöhető véletlen esélyekre. Elnök fölte­szi a kérdést Molnár indítványára nézve. A bizott­ság elfogadja. A 22. §-nál Molnár A. hetenkint 4 órát kí­ván a testgyakorlásra fordíttatni. Szathmáry figyelmeztet a testgyakorlat tanításának rend­szertelenségére és kívánja, hogy egy bizottság rend­szeresen és a fegyvergyakorlatokra is tekintettel ál­lapítsa meg. El­n­ö­k 28­-30 órát kíván a tudomá­nyos órákra és ezen kívül jőne a testgyakorlat. Várady is combinaciót kíván a fegyvergyakorla­tokra, nagynak tartja az óraszámot. Elnök jegyző­könyvbe kívánja vétetni, hogy a testgyakorlatra nézve a miniszter az iránti javaslata után kívánja . A képviselőház osztályai ma délelőtt folytatták tárgyalásaikat a földadó szabá­lyozásáról szóló törvényjavaslat felett. Az I. osztály, mely tegnap a 16. §-ig haladt, ma a 64. §-ig ment tárgyalásában. Lényeges módo­sítások történtek : a 44. §-nál G­h­é­c­z­y Kálmán indítványára elfogadtatott, hogy a catast. földköny­vek kiigazítási munkálatainak vezetése a községek által alakítandó bizottságokra bizassék, mely bizott­ságok kötelesek a községekben előforduló változáso­kat és reclamatiókat összegyűjteni és a kiigazításo­kat ezek nyomán eszközölni. A földadó fokozatok megállapításánál illetőleg a földek osztályba sorozásánál élénk vita támadt a felett, váljon a tarifíirozás már a felvételnél legyen végleges vagy csak az osztályozás után. Kerka­­p­o­­­y volt pénzügyminiszter a bizottsági javaslat ellenében a tariffirozást csak az osztályozás után javasolja végleg megállapíttatni. Hosszabb eszme­csere után, melyben indítványozón kívül részt vet­tek Gh­yczy, Lipthay, Pulszky Ágost és Muzslay, Kerkapoly indítványa elfogadtatott. Mindkét pontra nézve az osztály előadója Pulszky Ágost utasít­­tatott, hogy a központi bizottságban esetleges ki­sebbségben maradása esetén különvéleményt nyújt­son be az osztály nevében. A II. o. az 55. §-ig haladt s minden változta­tás nélkül csupán stil. módosításokat eszközölvén fo­gadta el a bizottsági szerkezetet. Holnap d. e. 10 órakor folytatás. A III. o. a 22. §-tól kezdve végig tárgyalta a javaslatot s azt elfogadta. Előadóját utasítván a köz­pontban azon indítvány megtételére, hogy az adó részenkénti kivetése és behajtása ott a­hol a catas­­ter megállapittatott, rögtön foganatba vétessék. Az V. o. az 54. §-tól kezdve végig tárgyalta a törvényjavaslatot s lényegtelen változás nélkül el­fogadta. Utasításul adván az előadónak, hogy a köz­pontban a kormányt az iránt szólítsa fel, hogy a je­len törvénynyel a tőkönyveknek leendő öszhangba hozataláról gondoskodjék. A VI. o., mely a 44. §-ig haladt, a 27. §-nál a curiális választásnál a járás összadójának felvétele­­ helyett, fokozatos választás útján kívánja a járásbi­­­­zottságot választatni, és­pedig, hogy minden 5­­0 frt . adó után eső egy-egy tagból álló választó csoport választja a járásbecslő bizottságot. A VIII. o. végig tárgyalván a javaslatot, azt a bizottsági szerkezet szerint fogadta el. A 3. §-ban a határőrvidéki 30 százaléknyi járulék alóli mentes­sége, mely a földtehermentesítési alap rovására tör­a törni t.P.t.fir.t. tárgyalni a bizottság. Ez valamint a 28—30 óra el­­fogadtatik, a testgyakorlaton kívül. A 25. §-nál, mely 50-re szabja e­gy osztály ta­nulói számát. V­á­r a­d­y e számot aztán szigorúan kö­veteli a kormánytól megtartatni. Tisza azt ajánlja, hogy legyen kimondva, hogy ha öt­-nél állan­dóan több,Szathmáry 5 éven át állandó szám ese­tében kívánja a parallel osztály fölállítását; ezt a bizottság elfogadja. A 24. §. a tantermek nagyságáról szól. Tisza e méreteket nagyoknak találja a külföldiekkel szem­ben. Váradys Szathmáry követelik,hogy a kormány által a törvényben kiszabott méretek szigo­rúan me­gtartassanak. — Molnár ez­t csak a jövő építkezésekre tartja vonatkozóknak. A 13 láb­ ma­gasság mellett 11—12 ú 1 láb területet kíván. T­i­­sza, Szathmáry ugyanezen magasságnál 10 □ láb területet elégnek tartanak. Várady külön kí­vánja kifejeztetni a jövő építkezésekre vonatkozó szabályozást. A bizottság 10—12 □ láb területet és 13 láb magasságot elégnek tart. A létezők is ek­ként idomitandók át. A 25. §-nál Schwarcz rész­letesen kívánja megjelöltetni a természettudományi gyűjteményeket. A 26. §. a szorgalmi időt 10 hóra határozza. Molnár és Várady hozzá kívánják tenni, hogy »az ünnepi szünidők beszámításával.« Várady az egész országban egy időre kívánja a szünidőt és pe­dig julius és augusztusra. Hoffmann elfogadja. Tisza általánosan kötelező szabályt ebben nem kí­ván, legkivált locális viszonyok miatt. Molnár az államiakra nézve a julius augusztust kívánja. V­ára­­dy újból is védi javaslatát. Kaucz a főtanodákra nézve lát nehézséget a vándor­gyűlések miatt. A 27. §-ra, mely a zárvizsgáról szól, Kaucz a szerkezetet elfogadja. Pulszky a zárvizsgát a kormány főgarantiájának tartja szemben a gymna­sium­okkal s ezeket a miniszter által kinevezett bizottságok által kívánja végrehajtatni, ha lehetne még akadémiai és egyetemi, műegyetemi tanárokat is kinevezni e vizsgákra. Molnár ugyanezt köve­teli, vegyes bizottságok előtt, részint a miniszter által kinevezve az illető helyeken. Várady az államintézetekre nézve elfogadja, a felekezetieknél az illető hatóságok jogát nem kívánja csonkítani, bár a miniszter felügyeletét a tanfelügyelő által nem kívánja kizárni. Ajánlja a félévi vizsgákat is. Mé­száros nem tartja helyesnek behozatni az időpa­zarlás miatt. Várady külön bizottságok előtt egy főgymnasiumban 2 hetet elégnek tart. Mészáros elégnek tartja a kétségesek éves megvizsgálását. Molnár is ellene szól a gyakori vizsgáknak. Hoffmann legnagyobb garantiát talál ab­ban, ha az illető növendék a középtanoda évi vizs­gáit letette. Nem vár az érettségi, vizsgáktól. Jó­­ceh­­vizsga rendszer mellett van. A felekezeti is­volákstn.­ szemben is kívánja a Pulszky és Molnár által javas­lott bizottságok által eszközlendő zárvizsgákat fenn­­tartatni. Schwa­rcz fölvételi vizsgát óhajt az il­lető felsőbb tanodáknál alkalmaztatni. Ez az állami intézeteknél nem is vonható jogilag kérdés alá, el­lenben a felekezetek ez iránti autonómiájukat nem kívánja érinteni. Tisza e kérdést később kívánná megvitat­­tatni, mert ott van helyén , pártolja Várady nézetét a felekezeti intézetekre nézve. A zárvizsga rendszert elfogadja, az eddigi módban azonban nem lát nagy eredményt. E helyett oly vizsgát kívánna, melyből az ifjú gondolkozási és előadási képességét le­hessen meghatározni. Kívánja a zárvizsga tárgyait meghatározni. Trefort is egy véleményben van a zárvizsgára nézve; nem tudja, miként képzelik a bizottságok összeállítását. Molnár javaslatát úgy magyarázza, hogy a bizottságok nem mennek be a nem állami intézetek kebelébe, hanem bizonyos központokon, vidékek szerint. E tárgy folytatása a jövő ülésre marad. A IX. o. az 50. §-ig haladt, mely része a javas­latnak változatlanul elfogadtatott. Eddig a tvjavaslat tárgyalását bevégezték a HL, V. és VII. osztályok. Előadók : III. o. Eötvös Károly, V. o. Péchy Tamás, VIII. o. Paczolay János, — Az egyesült vasúti és pénz­ügyi bizottság ma d.u.5 órakor ülést tar­tott, melynek tárgyát a keleti vasút kérdése ké­pezte. A hetes bizottság javaslata, mely szerint,­mint már közöltük, két tag és egy jegyzővel megszapo­­ríttatását kérte, a bizottság elfogadván, Horvát­h Lajost, P­a­c­z­o­l­a­y Jánost és S­z­e­n­t­p­á­l­y Jenőt választa meg az albizottságba, ez utóbbi, ki vasúti bizottság jegyzője, az albizottságban szintén a jegy­zői teendőkkel fog megbizatni. Az együttes bizottság ülésének végével az al­bizottság együtt maradt, s megkezdi munkálatát. A jelentések és többi okmányok egy része felolvastatott, melyekből a teendő kérdésekre nézve jegyzeteket készít az albizottság, melynek ülése 8 óra után ért véget, jövő ülését csütörtökön folyó hó 15-dikén d. e. tartja az ülésre az újonnan választott 3 tag is meg­­hivatott. Az anyag terjedelmes volta miatt az albizott­ság valószínűleg több ideig fog munkálkodni, míg munkálata alakot ölthet, s a kérdéseket és a kihall­­gatandók számát megállapíthatja. — A pénzügyi bizottság ma az együttes ülés előtt tárgyalni akarta Tisza Kál­mánnak az ínséges ügyre vonatkozó indítványát, a miniszterek azonban akadályozva lévén a megjele­nésben, a tárgyalás ezúttal elhalasztatott. — Az egyesült magyar gőzha­jótársulat ügye tárgyalás alá vétetett a főváro­si iparoskörben jan. 13-ikán este tartott értekezleten, melyen mintegy harmincz városi képviselő volt je­len, Weisz Bernáth előadta, hogy a földmivelés ipar és kereskedelmi miniszter jóváhagyta a decz. 27-ikén tartott csonka közgyűlésen hozott határozatot, mely­­lyel a törvények kijátszásával megalakult többje a végleszámolást végleg elfogadta. Tekintve a­­­ rendkívül nagy fontosságú fővárosi és országos ér­dekeket, melyek a magyar gőzhajózás fennállásától függnek, azt hiszi, hogy a főváros hatóságának fel kellene ez ügyben szólalni, s nevezetesen felidérni a minisztériumot, hogy hívja fel a végleszámoló bizott­ságot, miszerint tenne a kormány elé előterjesztést az iránt, hogy miként akarja a végleszámolást ke­resztülvinni, s hogy ennek alapján intézkedjék az ennnn ábány’m­iután’a figmdáíió'k­­­ormány jóváhagyá­sával már el van határozva, más út nincs a társulat megmentésére. De bármily szorult pénzügyi helyzet­ben legyen is a kormány, annyit méltán megvárhat tőle a főváros s a nagy hazai közönség, hogy ezen elsőrendű nemzeti vállalatot az országnak megment­se. E végből nagy összeg nem is szükségeltetik, mert csak a lebegő adósságok törlesztéséről kell gondos­kodni; ez azért is érdekében áll, miután az állam maga is egyik főlitelező. Az indítványt többen pár­tolták, az közhelyesléssel elfogadtatott s egy bizott­ság megbizatott, hogy a közgyűléshez beterjesztendő kérvényt azonnal készítse el s többen azt alá is írták. Reméljük, hogy ez inditvány a városi közgyűlésen általános pártolásra fog találni.­ ­ A patks váltótörvény-tervezetéről A »Hon« vasárnapi számában érintve volt a váltójogi reform szüksége, nem különben az, hogy dr. Apáthy István az igazságügyminisztérium meg­bízása folytán a magyar váltótörvénykönyv terveze­tével elkészült, s abban irányadóul a közönséges né­met váltórendszabályt vette. Lássuk tehát röviden, mik azok a lényegesebb pontok, melyekben váltótörvényünk e tervezet sze­rint módosulni fogna, illetőleg melyek a főbb eltéré­­sek az eddigi magyar váltójog és a köz­­német vál­tó­rendszabály között ? A német váltórendszabály szerint szenvedő váltóképességgel mindenki bír, ki magát ter­hes szerződések által érvényesen kötelezheti. A ma­gyar váltójog megkülönböztetvén a saját és idegen váltót,­emezeknél szenvedő váltójogi képességgel csak a terhes szerződések kötésére jogosult teljes körú férfiakat, amazoknál pedig a bejegyzett keres­­kedőket ruházza fel. E különbségből a gyakorlati életben sok baj származik, mert pl. míg Erdélyben és a társországokban, a­hol a váltórendszabály van érvényben, a nők váltójogilag kötelezhetik magukat, addig Magyarországon csak az eseti­­n, ha bejegy­zett kereskedők. A magyar váltótörvény szerint az elfogadás m­gtagadása a váltóbirtokost arra jogosítja fel, hogy készfizetés iránt indítson viszkeresetet; a váltórendszabály csak arra, hogy biztosítás iránt. A magy. váltótörvény szerint a váltóbirtokos nem utasít­hatja vissza a névbecsülést, bárki ajánlja is; a váltórendszabály a váltóbirtokost a név­becsülés elfogadására nem kényszeríti. Amaz szer­­int a váltóbirtokos biztosítást követelhet előzőitől az elfogadott névbecsülés daczára is; e szerint azonban nincs joga biztosításra, ha a névbecsülést elfogadta. Ez eltérés gyakorlati hátránya, hogy a magyar vál­tójog szerinti közbenjárásnak nincs meg a törvény szelleme által imputált eredménye. A közbenjáró ugyanis azért ajánlja fel a névbecsülést, hogy vala­mely ügy barátját, ki az előzők közt szerepel meg­óvja a viszkereset kellemetlenségeitől s mégis a váltókapcsolatba történt belépésével épen az ellen­kezőjét éri el annak, a­mit akart. A váltóbirtokos a magy. váltótörvény szerint még az intézményezettől sem köteles elfogadni a részletfizetést, ha az a váltó­összeg felén alul van ; a váltórendszabály szerint a részletfizetést vissza nem utasíthatja, bárkitől származzék is az. Ez elvi eltérést s világosan látszik a magyar váltótörvény vezérelve, mely a váltóhitelező jogá­nak minél erősebb biztosítását, tartá szem előtt, míg a váltórendszabály a váltókötelezetteknek minél cse­kélyebb terheltetését tekintő követendő vezéresz­méül. Váljon a két correspondens elv közül ne az első tekintessék-e praeponderansul a mi helyzetünk-

Next