A Hon, 1874. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1874-01-16 / 12. szám
12. szám. XII. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1874. Péntek, jan. 16. it:izló-Ulviitsils Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési díj: Postán küldva, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és sfci kiadás együtt: 3 hónapra........................................... 6 frt kr. 6 hónapra.......................................... 12 » » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint . . . 1 » — » Az előfizetés az év ^ folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó elaőv napjától számíttatik POLITIKAI ES KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. BaEagaweMFsrewjiaHW th ti ni— ■i«B«gaB««B«ta^^;3Kgg$c3B^i«CTinM^^ Szerkesztési iroda , Barátok tere, Athenaeum-épület 1. «Kötöt A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIfeDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Xll-üik évi folyamára. Előfizetési felhivás. „A 11 . N“ 1 - • i i Félévre..........................12 frt Előfizetési árak: .............?* Egy hóra..........................2 frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Hon kiadóhivatala” czim alatt Best, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A „HON“ kiadóivatala. Budapest, jan. 15. Egy ujabb római kérdés. (I.) Megvalljuk, hogy nem egy tekintetben nehéz kanonjogi és bonyolult nemzetközi kérdéssel állunk szembe akkor, midőn a pápaválasztás kérdésében újabban felmerült vitát és azzal szemben monarchiánk állását vesszük vizsgálat alá. Nyilvánosságra jutott már régen az a hír, hogy a pápa, tekintettel Rómában való „babyloni fogságára”, mely (józan emberek közt) a legteljesebb függetlenségben és valóságos fenségi kiváltságokban áll; a jövendőbeli pápa választási rendszabályát megváltoztatni akarja. Akkor épen az ultramontán lapok hozták e hírt, nagy örömujjongások közt, sőt jól emlékszünk, hogy épen ezekből kerültek ki erre vonatkozó egyes adatok is, mint pl. az, hogy a pápaválasztás nem csak Rómában és nem csak „presente cadavere“ történhet meg. Most a kölni újság egy ily tartalmú bullát hoz „in optima forma“ és az ultramontan lapok mégis hamisításnak mondják azt. Nem állunk jól érte, de bármikép áll e bulla eredetiségével a dolog, annyi bizonyos, hogy annak irányzatában a római szék törekvését lehet fölismerni és annak alapgondolatja, úgyszólván indokolva van, a jezsuita párt érdekei és nézetei által, így állván a dolgok, el lehetünk arra készülve, hogy a pápaválasztás kérdése nemzetközi fontosságra fog emelkedni: részben a római udvar által történhető kánonjogi és eljárási változások, részben Európa jelenlegi interkonfessionális viszonyai miatt. És, ha áll az, hogy Andrássy gróf e kérdésben már pártállást foglalt el, amennyiben monarchiánk részéről, a választás helyére, módjára és idejére nézve feltétlenül a régi kánonjogi szabályok megtartása mellett nyilatkozott , akkor reánk nézve a kérdés máris gyakorlativá lön, és úgy kánonjogi, mint nemzetközi szempontból, világosan kell megállapítanunk álláspontunkat, határozottan kell körvonalaznunk magatartásunkat. Tagadhatatlan igaz, hogy a pápaválasztási eljárás megváltoztatása a római kánonjog értelmében feltétlenül a pápa hatalmában áll, és amint gyakorolták e jogot gyökeres változtatások által II. Miklóstól, XVI. Gergelyig a pápák, úgy gyakorolhatja azt IX. Pius pápa is. De épen az bizonyítja a katholika egyház jelen szervezetének korunk szellemi és politikai érdekeivel való ellentétét, hogy az emberiség egy nagy részének vallási vezetése felett úgy tesz feltétlen úrrá egy embert, hogy annak választására és egyetemes uralmára csak az önkénynek van befolyása. Ha tehát IX. Pius környezetének befolyására a pápaválasztás rendszabályát megváltoztatja,akkor a kánonjog értelmében jogával él ; de nagy kérdés az, hogy mily politikai indokokból és politikai czélokért teszi ezt? Azt hisszük, hogy erre legrövidebben azt lehet felelni, hogy a jezsuita párt oly módon, akkor és oly helyen akarja megejteni a pápaválasztást, hogy az ultramontán harczi politikája a kor minden törekvésének hadat szenő syllabus alapján az új pápa személyisége által is biztosítva legyen. És ha erre eddig jó volt a római választás, ha ezt el lehet érni a „praesente cadavere“ választással is , bizonyára meg fogják változtatni ez eljárást, mihelyt más helyen és más módon jobban biztosíthatni vélik czéljaikat. Soha se törjük hát sokat fejünket azon, hogy hiteles-e az új bulla szövege vagy nem, hanem legyünk elkészülve arra, hogy az ultramontán párt úgy az élő, mint a haldokló pápát, úgy a régi, mint új bullákat mindig csak saját czéljaira fogja felhasználni. Épen azért itt az a kérdés merül fel, hogy czélszerű és helyes-e az a magatartás, melyet félhivatalos források tulajdonítanak Andrássy grófnak? Igénytelen nézetünk szerint, nem. Mert egyik állam külügyminisztere sem szabhatja meg a római pápának sem a kánonjog alapján, sem az ellenében azt, hogy a pápaválasztásra nézve a régi eljárást megtartsa vagy hogy ne módosítsa azt. Ha tehát a Vatikán tervei és készületei a választandó pápa személyisége iránt a nemzetközi és interconfessionális viszonyok további fejlődésére nézve politikai aggodalmakat keltettek Andrássy grófban és más külügyminiszterekben is; ha ez aggodalmak valósulása ellen védelmi eszközökhöz kötelessége is folyamodni a külügyminiszternek, azt hisszük, hogy ez nem állhat a kánonjog megtámadásában, sem annak a változtatások ellenivédelmében, hanem egyszerűen a mostani és jövendőbeli pápákkal szemben elfoglalandó azon állásban, hogy legyen bárki a pápa, legyen bármily utóna bárhol megválasztva, azzal monarchiánk, mint két állam képviselője: ne törődjék, hanem szakítson meg a pápával minden nemzetközi érintkezést és a két országos kormány tiltson és ellenezzen minden oly pápai és papi írásban vagy szóban foglalt izgatást, mely akár a modern állam alapelvei, akár az egyes kormányok vagy polgárok politikai jogai, szellemi, anyagi felvirágzása ellen vannak intézve. Nem kell hát törődni sokat a pápák bulla-készítésével, mert a régi alapon ég Rómában, »presente cadavere« történendő választás (melyet állítólag Andrássy gróf védelmez) ép oly kevéssé fog korunknak használni, mint egy új alapon és más helyen történő választás, mert a hiba s a veszedelem nem a választási rendszabályokban, hanem az egész bibornoki testületben, az egész hierarchiai szervezetben és a katholika egyház felett uralgó jezsuitapártban van, és ha talán a pápaválasztás módozatai és helye befolyással lehetnek is a jelölt személyére nézve, de annak politikáját úgy dominálja az ultramontanismus, hogy míg IX. Pius 1848-ban a szabadság és testvériség jelvényeit áldá meg, ugyan ő 1864-ben már a Syllabusban elkárhoztatá korunk minden törekvését. Nagy kár az, hogy a pápát nemzetközi hatalomnak és nem egyszerű főpapnak tekintik az udvarok még most is, ezért emelkedik a kánonjog egy része nemzetközi joggá, mint bizonyítja a pápaválasztás kérdése is. Holott, ha az államok költséges követségeket nem tartanának a római pápánál, ha azzal minden nemzetközi politikai összeköttetést megszakítanának, ignorálnák, mint hatalmat, és e helyett a belpolitikában tennék hatástalanná minden ország saját viszonyai és ereje szerint, annak minden bulláját, minden izgatását, mely az állam vagy szabad fejlődés ellen van irányozva, akkor csinálhatnának a Vatikánban akármilyen bullákat, csak olyan typográfiai gyártmánynak tekinthetnék azokat, mint minden más pasquillust. Erre kell törekedni, nem pedig a kánonjogot védni nemzetközi hatalommal az újítások ellen! — Két tót lap a magyarságról. A »Svornost (1874. 9/13. sz.) a »Narodne Noviny« azon állítása ellenében, hogy Magyarország jelenlegi válságos pénzügyi helyzete főleg a magyarizáló politikának köszönhető, következő megjegyzéseket tesz: »Ami azt illeti, hogy a magyaroknak, kik az ország lakosságának csak a v-ad részét képezik, le kell mondaniok az uralkodási vágyról a lakosság 2.-dát képező többi nemzetiségek fölött, mindenekelőtt megjegyzendő, hogy a föltételezett arány hamis. Magyarországnak ugyanis 16 millió lakossága van, melyből 7 millió a magyarságra esik. A németek száma 2 millió, kik tudvalevőleg a »nemzetiségpártiak« nagy boszúságára jó magyar érzületű hazafiak ; ezekkel együtt tehát a magyarok 9 millióra számíthatók; van azután 2 millió oláh és 3 millió szláv, kiknek legalább is ’/s-ad része szintén magyar érzelmű ; ennélfogva a magyarpártiak száma 11 millióra tehető. Ha a deákpártot vesszük alapul, ezeknek száma (t. i. az orsz. képviselőknek) körülbelül100 ra megy 439 képviselő közül. Honnan számitotta ki tehát a »Kár. Nov.« azt az y3-ad magyart és "Vad egyéb pártit? Vagy talán a »Nav. Nov.« utoljára saját pártját gondolta az ’/3-ad alatt, miben ugyan nagyon elszáradhatta magát, mert az bizony aligha Vaporova-ed részt számlál az ország lakosságából. A »Nav. Nov.« czikkírója orvoslatul a terhek és jogok egyenlő felosztását ajánlja. Nevetséges ilyesmit csak kimondani is. Mert vájjon a közterhek viselésében és jogok élvezetében van-e például a magyar és tót ember között valami különbség? Van- a tótra nézve más adókulcs, mint a magyarra nézve ? avagy a tótra nézve más utonszállítási törvény létezik-e, mint a magyarra nézve ? avagy az igazságszolgáltatásnál a tót ember más törvénynek van alávetve, mint a magyar ? Ha tehát ott, ahol a törvény a honpolgárok jogait illetőleg állás, vallás vagy nemzetiség tekintetében nem tesz különbséget s a közös haza a honpolgárok összeségét egyenlő szeretettel ápolja, mint ez Magyarországban tettleg az eset, — valaki a jogok és kötelességek igazd *ságtalan elosztásáról beszél, nem bujtogatás — az a haza és alkotmány ellen? Nem ott kell a baj okat keresni, ahol az nincs, hanem tegye kiki szivére kezét s fürkéssze magát, ha vájjon nem volt-e ő is részes, habár közvetve is, a jelenlegi állapot előidézésében ? Igyekezett-e a haza iránt jó szellemet maga is táplálni, s polgártársainál is ugyanazt ápolni ? vagy talán épen ellenkezőleg ? Várjon mindazoknak fáradozását, kik az alkotmány helyreállítása körül nagy áldozattal s erőfeszítéssel munkálkodtak, azzal kell-e meghálálni, hogy amit létrehoztak, visszaszereztek és javítottak, gyalázzuk s kisebbítsük, az illetőket rágalmazzuk s jó szándékukat is gyanúsítsuk, s mindezt a nép bujtogatására felhasználni iparkodjunk ? Gyalázni, ócsárolni könnyű dolog, de álljon elő czikkbó az orvoslási móddalinkább, hogy mikép lehessen a hajból menekülni s akkor aztán meg fogjuk tudni becsülni jó akaratát, — s hinni fogunk hazafiságában.« — Aj rö p i r a t. »Mindég a régi kerékvágás. Korszerű szó a 21-es bizottsághoz és a törvényhozás tagjaihoz.« E czim alatt egy kis röpirat küldetett be hozzánk, melynek alapeszméje e következő : Alkossunk az amerikai egyesült államok példájára a legszabadabb elvű honosítási és telepítési törvényt, és gyámolítsunk minden a közelebbi 5 év folyama alatt újonnan alakulandó kézmű és gyáripart 25 évi adómentesség biztosítása által. Hazánk iparának felvirágoztatására egyszer mindenkorra mondassék ki az is, hogy nem csak a honvédseregnek, de a közös hadsereg magyar részének teljes fölszerelése, ezentúl csak a magyar ipar segélyével történjék. — Az egyesült magyar gőzhajótársulat liquidáló bizottsága — mint a »P. Lt.« írja — január 14-ikén délután tartott ülésén megalakult s a volt igazgatóságtól átvette a társulat vagyonát. A bizottság elnökéül Szepessy, alelnökül Holländer Bernát választatott meg. Az ülésen a cégbejegyzés iránt is intézkedés történt, s a bizottság már pár nap múlva megkezdi tulajdonképeni működését. Miután a liquidáló bizottság az igazgatóság kezéből oly könnyedén átvehette a társulat vagyonát, remélhetőleg nem fog nehézségére lenni az, hogy a vagyonról az átvétel szerint részletes kimutatást tegyen közzé értékbecsü kapcsában. Ezt megvárják tőle nem csak a részvényesek, hanem a nagyközönség is, mely komolyan érdeklődik e nemzeti vállalat sorsa iránt. Ha ez értékbecsü conform is az utolsó igazgatósági jelentésben foglalt adatokkal, akkor a lebegő adósság tízszeresen fedezve van, s a vagyon egy tizedrészének eladása után a társulat a lebegő adósságoktól megszabadulva még mindig újra feléledhet. S a kormánytól meg is várjuk, hogy ezt a liquidáló bizottság feladatává tegye. Ha azonban netán az átvett activák sokkal kisebb értéket képviselnének, s a passivák megkétszereződtek volna, ez esetben magától érthető, hogy a volt igazgatóság felelős a különbözetért s ez esetben haladék nélkül felelősségre is kellene azt vonni. És ezt szintén megvárjuk a kormánytól. Mert miután a részvényesek a franco bankok és a volt igazgatóság által ki lettek játszva, egyedül a kormány feladata most a részvényesek érdekeit minden irányban megvédeni. A liquidáló bizottságot pedig figyelmeztetjük, hogy oly nagy felelősséggel mint e bizottság tagjai, végreszámoló bizottság még nem működött s ezért siessenek készséggel eleget tenni a nyilvánosság követelményeinek , mert eljöhet még az az idő is, midőn a vagyonukban megkárosított részvényesek felelősségre fogják vonni azokat, kik a magy. gőzhajózás megsemmisítésének eszközlői voltak. A tanügyi bizottság folytatta ma este tanácskozását s a 27-ik §. fölött múlt alkalommal megszakadt vitát. Molnár Aladár e szakaszra három pontból álló A „HON“ TÁRCZÁJA. Az ítélet napja. Utóhang a »Jövő század regényéhez.« Irta Jókai Mór (7. Közlés.) A hiinmelayai csillagda. E század egyik legnevezetesebb műve volt a Himmelaya legmagasabb csúcsának egy fennsíkjára épitett csillagda. Az újabb korban ugyan a csillagdákat nem építették többé a hegytetőkre,mint régeuten,ami nem is volt czélszerű, mert egy pár ezer lábnyi magas hegy még nem emeli a csillagászt a felhők rétegén túl. vagy másrészt a síkon emelt csillagda egyúttal légtüneti észleletekre is szolgál, amik annál tanulságosabbak, mentül közelebb vetettek fel az emberlakta légkörből. A bimmelayai csillagásznak azonban csupán azon feladat jutott, hogy az ég világait vizsgálja, hogy folyton figyelemmel kísérje azt a legnagyobb világtörténetet, melyben csillagok, napok, bolygók, holdak, üstökösök és holt égitestek szerepelnek , a földi dolgokra ne legyen gondja. A Himmelaya huszonhétezer lábnyi magaslata fölött ritkán jár felhőréteg; a világködök soha sem emelkednek odáig; az ég nappal is sötétkék ott, egyetlen csillaggal, a nappal, mely valódi csillagfényben ragyog már odafenn a földlakók előtt ismeretes melegítő sugarak nélkül; éjjel pedig tündöklik az ég, gyémántporral hintve, tizedrangu csillagok, csillagködfoltok puszta szemmel megláthatók s a csillagok nem pislognak zöld,veres szint játszva, egyformán örökké. E magaslatra építteté fel az államszövetség az egész földnek szolgáló csillagdát, melyet az emberiség örökké éber szemének lehet nevezni. Elmondjuk legelőször is az okát, hogy kisszerűnek, nevetségesnek ne lássék annak eszméje. A csillagászat oda tökéletesült már, hogy az ég titkaiból oly tereket is elfoglalt, mik a múlt század búvárai előtt még tilalmast képeztek. Az üveggyártás tökéletesülése óta a flint és crownüveget oly nagy darabokban tudták már előállíani, hogy a legtökéletesebb sugártörésű lencsék tíz-tizenkétezerszer nagyitó hatással nem tartoztak a ritkaságok közé ; igaz, hogy egy ilyen tökéletes üveglencse most is többet ért mint a föld legnagyobb gyémántja s azt csak országuk pénztára fizetheté meg. (A múlt század legerősebb távcsöve a dorpati csak 1400-szor nagyobbitott). Az ilyen óriási szem előtt megnyíltak az ég rejtett titkai. E távcsöveken keresztül a hold oly közelre jött hozzánk, mint földi láthatárunk hegyei; — a Jupiter, Saturnus, Mars, Venus földgömbi térképeket engedtek magukról rajzolni; — a napfoltokon át be lehetett látni a nap sötét testében a véres fénydudorokban, mik teljes napfogyatkozások alkalmával a nap karimáján mutatkoznak, fel lehetett ismerni a napban működő tűzhányók kitöréseit, mik még most is asteroidokat , apró planétácskákat szórnak a világűrbe , — az óriási távcsövek előtt megadták magukat az álló csillagok, átmérőt mutattak s távolságaikat kihagyták számítani; — a csillag ködfoltok szétbomlottak alkotó napjaikra s egy uj világrendszerbe engedtek bepillantani, a kettős csillagok elárulták a központi sötét testet, mely körül forognak, s melynek világot kölcsönöznek: ott a föld áll s a napon forognak körülé; — a legapróbb bolygód is fellett már találva, mely a nap körül forog ; számuk átment az ezerbe (a múlt században csak száztizet jegyeztek s kat század előtt még csak kilenczet) — és aztán minden üstökös útja fel lett fedezve. Ezen égi kísértetek száma, amik a bolygórendszerünkön keresztül kasul vágtatnak, tömérdek. S valóban nem lehet közönyös a föld lakóira nézve, hogy bolygója valamelyik égi rémmel nem találkozik e egyszer össze. A másdik millenium végére jósolt végítélet nem csupán költői és látnoki mese. Van annak csillagászati alapja is. Az ismeretes üstökösök közül négy legnagobbnak a visszatérése esik erre az idő tájra. Az egyik a Halley üstököse,melynek koronkinti visszatérését hat század óta figyelik már s rendes időre megjön. Még pedig háttal megy előre, s keletről nyugatnak repülve, kerüli meg a napot, ellentétben valamennyi bolygó csillag és üstökös forgásával. Fény küllői a nap felé fordulva egy lángoló legyező alakját adják neki. A második az 1811 -diki márcziusi üstökös, mely a földhöz naptávolnyi közelben járt s félévig látható volt az égen, még hatvanmillió mértföldnyi távolságban is. Ennek iszonyú tömegnek kellett lenni. Az ugyanez évben őszszel megjelent második zsacskó alakú üstökös, középeit egy izzó golyóval, sem fogja többé a földet fenyegetni, annak az útja a világűrben vész el, s nincs számára visszatérés. A negyedik az 1 843-iki üstökös, mely azonos a 261., 442., 968., 1143., 1817. és 1494-ik évben észleltekkel. Ennek a fényfarka negyvenmillió mérföldnyirenyúlik, kétszer annyira mint a föld és nap közötti távolság. Emlékezünk rá, hogy mikor e csillag feje a láthatárt érte, hosszú egyenes fénykévéje keresztülfeküdt az égen, s a másik láthatárig ért. Hanem ezek mind a négyen oly távolban kerülik meg a napot, hogy a földpályát csak az első szeli által, a többi kívül marad rajta. Veszedelmes találkozása a földnek csupán az 1680 diki üstökössel lehetne, mely ebben és a rákövetkező évben jövet-menet kétszer keresztezett földünk röptével, úgy hogy csak röptének gyorsításától függött, hogy vagy december 22-én loS -ban, vagy január 5-dikén 1681-ben egymásba csapódjanak. Hogy mi következése lehet az ilyen összeütközésnek egy bolygó s egy üstökös közt ? e fölött sok tudományos értekezést tartottak már, de az mind csak elmélet maradt mindaddig, míg egyszer gyakorlatban be nem bizonyul valamelyik tan valósága. No tehát eljött az idő, hogy ez is bebizonyuljon. A kétezredik év utolsó tizedében a kalkuttai csillagda igazgatója észrevett a Pertaus csillagképletében egy üstököst, melynek még akkor lángsörénye nem volt látható, s mely egyenesen naprendszerünk felé közelített, a legcsekélyebb elhajlással ecolyptikánkhoz. Ebben az 1680-diki üstököst ismerték föl. Megfoghatatlannak látszott, hogy térhet az vissza , holott a kiszámítás szerint kétezer nyolczszáz év kell neki, mig pályáját körülfutja. Hanem a régi csillagászok számításaiban könnyen kimutatható volt a tévedés s ezt maguk az üstökösök derítők fel. Először is kifeledték a számításból, hogy a napnak magának is van légköre s ez a világnethez, ami mentül távolabb tőle, annál ritkább, épen, mint a földi légkör, a keringő tömeg tehát folyton hanyatló ellentállást talál teste előtt, a mint a naptól ; távozik s ez sokszorozza haladását. De még jobban sietteti röptét az a körülmény, hogy maga ez az átlátszó test, ez a megmérhetetlen anyag, amiből az üstökös áll, elveszti a világűrben azt a szárnyas, zászlós alakot, melyet a nap közelében a napsugarak hatása alatt fölvett, összezsugorodik gömbbé, szűkebb térimére szorul s ez repülését mértani arányokban gyorsítja. így történhetik meg az, hogy az 1680-iki fenyegető ellenség már háromszáztizenhat év múlva jelezi visszatértét, még most száz meg száz millió mérföldnyi távolban, de biztosan közeledve. Ezen közeledő üstökös észlelésére lett emelve a himmolayai csillagda. Voltak, akik nevettek rajta. Hogy lehet félni egy üstökössel való összetalálkozásától a földnek? Az üstökös nem szilárd anyag, ritkább a mi levegőnknél, ha keresztül mennénk magán a magván, akkor sem tudnék meg, hogy benne voltunk. Mások ellenkezőt mondtak. Nem minden üstökös anyaga egyforma, vannak üstökösök, amiknek szilárd magva képződött már, ilyen volt az 1811-iki septemberi üstökös. Erre ismét bebizonyíták a nemfélék, hogy attól még kevésbé lehet félni, ha egy üstökösnek kemény magva van , ez ellen a mechanika szabályai biztosítanak. A föld »szabad tengelylyel« bíró test, minő például egy pörgő csiga. Ha egy pörgő csigára egy kavicsot hajítunk, a csiga nem ugrik ki futásából, hanem a kavicsot hajítja tova. »De köszönjük szépen, mondák erre a félek, hogy ha épen az én fejemre talál esni s onnan ugrik vissza!« Mások azt mondák, hogy nagyon is lehető a földnek és az üstökösnek összeütközése. Láttuk a Biela üstökösén, mily hatalommal birt ellenében a Jupiter, melyhez közel tévedt, e bolygó vonzereje két milió mérföldnyi távolból elszakította egy harmadrészét az üstökösnek. A föld is magához fogja azt rántani, ha ilyen közel jön, de azért az összeütközés a földre semmi hatással nem lesz: a földnek a gőzköre is tömörebb anyag, mint az üstökös, maga a légkörünk veti azt el magától, s a föld minden vonzerejének nem lesz hatalma egy egész világot, mely csupa hydrogénból áll, a mi sokkal tömörebb légkörünkön keresztül rántani, valamint hogy nincsen ereje egy mázsa olajat lehúzni egy font víz alá. (Folytatása következik.) javaslatot terjesztett elő. A bizottság a 27-ik §-t azzal fogadta el, hogy a miniszter indítványára kihagyatott azon tétel, mely szerint »a zárvizsgálat módozatait a miniszter határozza meg.« Molnár Aladár javaslatának azon részei fölött, melyek a zárvizsgálati bizottságok szervezésére s a vizsgálat irányára, szellemére vonatkoznak, a tanácskozás fölfüggesztetett azon időre, midőn a tanterv kérdése kerül szőnyegre. A III. fejezet fölött való tanácskozás megkezdése előtt Molnár Aladár a nem állami gymnasiumokról szóló IV-ik fejezetre több rendbeli módosítást terjesztett elő. Az egész szerkezet kinyomatik s a tagok között szétosztatik. A 28,29-dik §§-ok változatlanul elfogadtatnak. A 30-ik §-nál a tandíjmentesség kérdése körül fejlett ki szivósabb vita. Schwarcz Gyula a tandíjmentesség iránt a tanári kar által hozott határozatot fellebbezhetőnek véli. Várady Gábor nem tartja helyesnek, hogy a tanári kar határozata a tanfelügyelő felülvizsgálata alá jöhessen. Elfogadtatott, hogy a szorgalomra tekintet legyen, a »jó előmenetel« helyett kielégítő tétessék, s a tanári kar adja meg a tandíj-mentességet. A 31-ik §-ra Hoffmann indítványozza, hogy e §. szabványa csak azon állami középtanodákra vonatkozzék, amelyek tanárai közvetlenül az állam által díjaztatnak. Tisza K. indítványára elfogadtatott, hogy az illető hitfelekezetek lévén kötelesek gondoskodni a hittan oktatásáról, a hitoktatók díjait az illető hitfelekezeti községek meghallgatásával a miniszter határozza meg. A 32. 33, 34. §§-ok elfogadtattak. Egyébiránt Hoffmann indítványára egy külön §-ban kifejeztetik, hogy az államkormány alatt álló azon tanintézetekben, melyekben a fennálló gyakorlat szerint szerzetesek tanítanak, a tanárok és igazgatók a miniszter jóváhagyásával neveztetnek ki. A 35. §. Molnár Airályi módosításával, a 36. §. Várady G. módosításával elfogadtatott. A vasúti és pénzügyi albizottság f. hó 13-án tartott üléséről utólag még a következő részleteket közölhetjük : Az albizottság tárgyalás alá vévén a nagyváradkolozsvári vonal engedélyeseinek előfeltételeiről szóló okmányt, ebben kimondatik, hogy az 500,0,0 frtnyi bánatpénz (4. §.) a vonal átvétele napján egy millió forintra emeltetik, mint biztosíték; erre nézve az albizottság azon kérdést tűzi ki, hogy ha csupán a nagyvárad-kolozsvári vonalra egy millió forintnyi biztosítékot vélt a kormány szükségesnek, mi módon elégedhetett meg az egész keleti vasúthálózatnál, — mely négyszer annyi, mint a nevezett vonalrész — 1,200,000 forintnyi nominális összeggel, holott az 1868. XLIV. t. sz. azt mondja, hogy az engedélyesek mind az építkezés helyiségeinek és czélszerűségének, mind a kitűzött idő alatt leendő befejezésének biztosítása végett megfelelő tettleges biztosítékot tartoznak letenni. Továbbá az 1868. aug. 19-iki jegyzőkönyvből kitűnik, hogy Pongrácz G. zágrábi vállalkozó ajánlata volt a legjobb ; ez azonban a mellékletekből ki nem tűnik, erre nézve felvilágosítást kér az albizottság. Valamint arra nézve is, mily kiszámítás és arány szerint történhetett, hogy az egész hálózat engedélyezésénél a nagyvárad- kolozsvári vonalra 18.30,00 frtnyi névérték, vagyis 12.810,000 frtnyi effectiv érték van előirányozva, holott az okmányákból kitűnik, hogy Waring és Eckerley crak .800,010 frtot kért a nagyvárad-kolozsvári vonalért azon esetre, ha kiépíttetvén, a vonalat a kormány magához akarná váltani. Átalában az építési összeg szakaszonkénti elosztásáról, illetőleg aránytalanságáról felvilgosítást kér az albizottság, úgyszintén arra nézve is, honnan jutott a kormány azon meggyőződésre, hogy : »a Waring testvérek ismert jó nevű és a legnagyobb garantiát nyújtó üzleti cég.« Az is feltűnt, hogy a jelentéshez csatolt engedélyokmány és a minisztérium vasúti engedély okmánytárában foglalt könyvismertetés. Magyarország közjoga, illetőleg a Magyar Államjog Bernisz Te stb. irta Dr. Korbuly Imre, II. kötet. Közigazgatási Szervezet. Budapest, stb. Hoffmann és Molnár. 1874 . 8-drét, 1 —135 il. előszóval és tárgymutatóval. Ara 80 kr. Most, a midőn az egész ország egy jobb közigazgatás után vágyik, midőn a parlament a kormányt ily czéllal egy, a közigazgatás reformjának alapjául szolgálható munkálat kidolgozására utasította s midőn ez már talán meg is van kezdve, nem lesz érdektelen az elöl czimzett művet ismertetnem, s némelyeket arról és tárgyáról elmondanom. Álljon elöl a könyv tartalma. Három fejezetre oszlik az. Az első tárgyalja a kormány és hatóságai szervezetét, még pedig az első czikkben az 1848-ig fenállott kormányszékekét, u. m. a magyar kir. udv. kancellaria (1. §.), a magyar kir. helytartótanács, (2. §.) a hadügyi és pénzügyi kormányzat szervezetét, (3. § ) 3 —14. lapon; a második czikkben a m. kir. felelős minisztérium egyes tárczáinak s azok szakosztályainak szervezetét s azoknak alárendelt hatóságokért és más intézetekért, jelesen (4. §.) az elnöki s ő fetsége körüli minisztériumét, (5. §.) a belügyi (6. §.) a pénzügyi minisztériumét (7. §.) az ennek alárendelt segédkövyek szervezetét, (8. §.) a közmunka és közlekedésügyi, (9. §.) a földmivelés-, ipar- s kereskedelemügyi, (10. §.) az igazságügyi, (11. §.) a vallás- s közoktatásügyi, (12. § ) a konvo