A Hon, 1874. augusztus (12. évfolyam, 175-198. szám)

1874-08-02 / 176. szám

„Voicin' "Wendung durch Gottes Fügung.« Mert sem h i many, sem Miletics arra csakugyan nem volt el­készülve, hogy először: az egyiket kijátsza a szerb párt és másodszor ez is le legyen főzve, mert jelöltje az egyhangú többiép «V rf-r* n m 1« t! metropolita,.hanem kaptak rgy r­o m » *i zárm­­azá­su, állítólag klerikális érzelmű papot Ivacsko­­v­i­c­s­b­a­n, ki jobb, mert törvénytisztelőbb és haza­fiasabb, mint Stojkovics; de, hogy a metropolita szé­ket mennyiben fogja a magyar államiság és szerb egy­ház békés érdekeinek kiegyeztetésére felhasználni, azt csak a jövő fogja megmutatni. A kormány ügyetlenségeit, az utólagos ered­mény ki nem menti, mert a szerb ultrák első győ­zelme arra mutat, hogy nem erélyének és befolyásá­nak, hanem mellékes, ellentétes érdekek küzdelmé­nek köszönhető a kibontakozás ezen alakja. Mert, hogy ez nem a kormány győzelme, bizonyítja az is, hogy nem jelöltje győzött, hanem egy egészen más. És, hogy a szerb ultrákat lehet jobb útra térí­teni, bizonyítja az,­­hogy a második szavazástól is csak hét tartózkodott és Miletics indítványát az óvás­tételre f­elesték. Noha egy kis falánkot mégis ad­tak ki azon sajnálkozásban, melyet Stojkovics meg nem erősítése felett jegyzőkönyvileg kifejeztek. De nem kisebb a szerb túlzók veresége is, mert a román származású főpapnak a szerb me­tropolita székbe általuk történt eme­lése miatt sokat fognak veszteni azon nép előtt, melynek mindig szerb nemzeti vojvodinát és más nemzetek iránti gyűlöletet praedikálnak. E mellett Ivacskovics nem lesz oly kész eszközük, mint Stoj­­kovits lett volna, tehát a szerb alapok és me­tropolita jövedelem felett sem rendelkezhetnek bizo­nyos czélokra. A hangulat jellemzésére közöljük az ultrák lap­jának a »Zasztavának és a klerikálisok közlönyének a Szrbszki Narod«-nak véleményét. Az újvidéki »Z­a s z t­a v­a« »Teh­át a vá­lasztás visszautasíttatott« feliratú czikkében Stoj­­kovicz visszavetését tudatván olvasóival, egyúttal azt is közli, hogy a meg nem erősítés hite a congressusi körben rászalást, mi több, elkeseredést szült; tekintet­tel azonban az egyházi ügyek rendezésének szüksé­gességére, a mandátumok letevése helyett a többség nem hajlandó a választásról lemondani, mert hát különben e metropolita kineveztetése s az autonóm intézmények felfüggesztése következnék, miként ezt Trefort egy országgyűlési szerb képviselővel való beszélgetése alkalmával kilátásba helyezte. Ivacsko­vics, mint volt egyházzsinati szerb püspök s szár­mazására nézve más különben is szerb, ki az egyház­nemzeti autonómia barátjának tüntette fel magát, a többség jelöltje. Gruics a tudvalevő hét szavazaton kívül három-öt szavazatnál többre nem igen számít­hat. Kengyelke neve is szóba hozatott. A nemzeti párt meg fog egyezni abban, hogy egyetértőleg sza­vazzon a mint t. i. a többség jobbnak, vagy helyesebben mondva: kevésbbé veszé­lyesnek találja. Lesznek olyanok is, kik nem szavaznak s olyanok, kik mandátumaikat leteszik. A »Zászl.« jelen czikke meglehetős levert hangon van tartva, s csakis a congressusi többség, de nem a ve­zér akaratát és nézetét látszik tolmácsolni. Az újvidéki »Szibszki Národ« Stoj­kovics visszavetését nagy örömmel fogadja s a görög keleti egyházat az uralkodó s az államhatalom által megmentve látja, mert — úgymond — a­hol az egy­ház s a nemzet jogai fölött oly éber szemekkel őr­ködnek, ott többé nem foroghat fenn veszély. Ivacs­kovics jelöltségét nem hajlandó elfogadni, mert hát ő román főpap, a szerb metropolia pedig 1868 óta a romántól el van különítve, a törvénybe is üt­közik ; azonban Ivacskovicsia megválasztása, mert a törvény szavai szerint a szerb patriarcha csak de lingua et natione rasciana« származhatik. Különben czikkiró úgy hallja, hogy Ivacskovicsiu a megválasz­tást nem fogadja el. Miletics, kit czikkiró mindegyre »részeg szent«-nek nevez, románt, törököt vagy bár­kit is szívesebben megválasztat patriarchának, mint oly szerbet, ki az ő kegyét nem bírja; neki báb kell, kivel kénye-kedve szerint játszhatik, s a mellett az egyházi és a nemzeti vagyont »harácsolhatja és lop­hatja.« Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése aug. 1-jén. Lapunk tegnap esti tudósítását Babes Vincze interpellátiójánál hagytuk volt el. Babes Vincze a következő interpellate in­tézi a pénzügyminiszterhez: ház, daczára a mostani papság erkölcstelenségének, fennáll, fejlődik és gyarapodik, ez nyilván azt mutat­ja, hogy az igazság letéteményese lévén, megérdemli az ég közvetlen pártfogását!« Nem vádolom erkölcstelenséggel IX. Pius ud­varát. Azonfelül, hogy nem szokásom vádaskodni bi­zonyítékok nélkül, hajlandó vagyok mindig a jót feltenni és nem bántalmazni az emberi természetet. Azt hiszem, IX. Pius tökéletesen erkölcsös, tisz­tes aggastyán s felteszem, hogy erkölcsösségének példája kihat az egész udvarára; de azt állítom, hogy sem a pápa, sem környezete nem fogja fel e rationá­­lis, független, szabad, meglehet nagyon pozitív szá­zad szellemét, mely szellemi és önzetlen, tiszta vallást kíván, hogy szembeállítsa azt a kalmár szellem fék­telenségével s melynek e kívánsága soha sem lesz kielégítve a kápráztató és hiú fényűzés által, melyet Róma kifejt a vallási szertartásokban, — a fényűzést emelvén érzéki cultussá. Melyik hibás oldala száza­dunknak ? ipar- és kereskedelmi oldala. Az ipar cso­dái feledteték vele az eszmék csodáit, melyek a lé­lek egében rejtőznek. Jellemének e nagyon kizárólagos iránya amaz idealisztikus visszahatások egyikét idézheti elő, me­lyek egyensúlyban tartják az emberi természetet,mint a­hogy a római császárság nagyon érzéki befolyása a lelkiismeretre a kereszténység túlzott visszahatá­sát idézte elő, mely az epikureusok világát szer­zetesek világává alakította át. Az ész régi val­lása nagyon jól fel tudta használni a lelkiismereti válság egy pillanatát, hogy visszaszerezze erkölcsi befolyásának egy részét, melyet elvesztett volt. De e határt nem ismerő fényfizési rendszerrel, e kirívó öltözetű udvaronczokkal, aranytól ragyogó apródok­kal, biborba és hermelinbe öltözött bibornokokkal, e keleti süveges püspökökkel, bohóczoknak öltözött svájcziakkal, e testőrökkel kik vállaikon fekete bár­sony köpenyt, derekukon ezüst övü és markolatu kar­dot­­ viselnek, szivárványszin tonikákba bujtatott szolgákkal, ez inasokkal, kiknek disztollai túltesznek a tropikus vidékek legtarkább papagályain is, e ka­tonákkal, kiknek egyenruhája versenyez fényben Bum-Bum tábornokéval a »Gerolsteini Nagy­her­­czegnő«-ben; mind­ezen ázsiai fényűzéssel távozik a római Curia Krisztustól s közeledik Heliogabalhoz. (Folytatása következik.) Interpelláló a pénzü­gyminister úrhoz, a volt bánsági határőrvidék erdeire vonatkozólag. 1. ) Van-e minister úrnak tudomása, a volt ha­tárőrvidéki erdők meg­i­s illetőleg felosztásában közel két év óta Temesvárott működő igen költséges főbizottság, továbbá Fehértemplomban, valamint Karánsebesen működő szinte költségesekét helyi bi­zottság működésének eredményéről, illetőleg jelen állapotáról ? s tekintve azon bizottságok működésé­nek a volt határőrvidéki nép által várva várt befeje­zésére, adhat-e miniszer úr megnyugtató felvilágosí­tást arra nézve, hogy azok munkálata előre halad s befejezéséhez közeledik? Vagy ha nem: hajlandó-e minister úr, ama bizottságok működését, illetőleg feladatuknak mielőbbi befejezését kellő erélylyel sürgetni, s eképen a késedelem által felizgatott ke­délyeket megnyugtatni ? 2. Van-e miniszter úrnak tudomása arról, hogy — ámbár a törvény, nevezetesen az 1873. XXX. t. sz. 6-ik szakasza azt rendeli, miszerint az erdőknek, az állam és községek közt leendő megosztásánál arra figyelendő, hogy lehetőleg a községeknek jussanak azok közelében fekvő erdőségek, — mégis több he­lyeken és ismételten, nevezetesen Ogradinánál, Orsova közelében és Bozovits mezőváros közelében, épen a községek mellett fekvő legszebb erdőrészek, nagy kiterjedésben adattak el idegen válalkozóknak potom áron s nagyrészt le is vágattak, mialatt az ottani jogosult nép — csak két és háromszoros áron és úgy is csak nehezen kaphat fát — úgyszólván saját erdeiből, mi által a nép kétszeres kárt és illető­leg rövidséget szenved ? S ha miniszter úrnak erről tudomása volna: tett-e vagy hajlandó-e azonnal kellő intézkedést tenni az iránt, miszerint a jogosult nép­nek ily módoni kijátszása s károsítása megakadá­lyoztatván, a bűnösök feleletre vonattassanak ? 3. Van-e miniszter úrnak arról tudomása, hogy az említett módon eladott fáért befolyt pénzek hol és miképen kezeltetnek, illetőleg rendeltetésükre mi­ként fordíttattak ? 4. Van-e minister urnak tudomása azon kegyet­len eljárásokról, illetőleg pénzbeli bírságolásokról s robotokról, melyek a volt határőrvidéken a nép ellen alkalmazásban vannak — erdei károk miatt, ámbár azon károk fő oka éppen az erdők felosztását késlel­tető eljárás, és ha van erről tudomása, nem érzi-e miniszer úr épen azért indíttatva, a felosztási műkö­désnek sürgetése mellett a túl kemény büntetéseket enyhíteni, vagy legalább a fenálló törvényt szorosan megtartani s a robotokat megtiltani ? 5. Az említett birsági pénzek az erdők közös természete szerint közczélokra lévén fordítandók, van-e minister urnak tudomása, hogy azon pénzek micsoda alapba folynak, s miként szándékoltalak felhasználtatni? Lázár Ádám fölemlítvén, hogy horvát ifjak a pesti egyetemen saját kérelmök ellenére német és nem magyar vizsgákra kényszerittetnek s hogy az egyetemi könyvtár épületén is »Poesie« név díszeleg a magyar név helyett; a közoktatási miniszterhez a következő interpellatiót intézi: Nemzeti közművelő­désünk érdekében kérdezem a közoktatásügyér urat­­, van-e tudomása arról, hogy az erdélyi ré­szekben a nagy-szebeni magy. kir. jogacadémián ki­zárólagos tannyelv a német,hol még a magyar nyelvem vizsgát sem fogadják el ? 2. Van-e tudomása arról, hogy a budapesti magy. kir. tudomány-egyetemen gyakran folynak német vizsgák, főleg a horváth if­­jakkal, kik azt hajlandók lennének inkább magyar nyelven letenni ? 3. Ha mindezekről tudomással á bír, nem tartja-e kötelességének az ily­eiszásságokat rög­tön megszüntetni ? vagy talán nézete szerint a bar­bár magyar nyelv képtelen a tudományra ? Ugyancsak Lázar a belügyminiszterhez is intéz egy interpellatiót, mely így hangzik: Interpellatió a belügyminiszter úrhoz. Emberiségi, társadalmi és nemzetgazdászati­­ egy iránt fontos indokok sürgősen követelvén köz­egészségügyi viszonyainknak kor és czélszerű­ rende­zését , szándékozik-e az annyiszor ígért közegészség­­ügyi törvényjavaslatot mielőbb beterjeszteni ? Majoros István kikel az ellen, hogy a minisz­terek nem felelnek az interpellátiókra, ő még június­ban intézett »a gyönge nem érdekében« egy inter­pellate a közoktatási miniszterhez s máig sem ka­pott feleletet reá. Kijelenti, hogy a jövő ülésszakban törvényjavaslatot fog eziránt benyújtani. Radó Kálmán a ház augusztus havi költség­­vetését nyújtja be 276.016 írtban, mely összegben a félévi szállásbér is föl van véve, az eddigi szokás el­lenére augusztus hóban, miután a szállásbér fizetés­e hóval esik össze. (Helyeslés.) Majoros István a költségvetést három szem- I pontból támadja meg: mivel a nagyszámú jelen nem lévő képviselők napidíja is kiadatik; mivel a nyom­tatványokra sok pénz megy s végre mert nem látja hova megy, mire adatik a könyvtári költségvetés. Radó Kálmán kijelenti, hogy mindezekre Majorosnak már megfelelt. A képviselők összes létszáma vetetik föl, annak napidíja ki föl nem ve­heti, a ház pénztárában marad. A nyomdával előle­­ges alku van s hogy a napló kevesebbe kerüljön, jobb lenne kevesebbet beszélni. Kéri a bizottság jelentésé­nek elfogadását. Simonyi Ernő sem a nyomtatványokra tett kiadást, sem a könyvtári költségvetést nem tartja soknak, sőt szeretné ha több lehetne. B. Prónay Dezső az ellen szólal fel, hogy noha augusztus hóban alig lesz néhány ülés, az egész havi költségvetés föl van véve, ő csak az illető napokra kérné kiadatni. Móricz Pál nem osztja az előtte szóló vé­leményét, 48-iki gyakorlat szerint a képviselők úti költséget kaptak s ez azt helyettesíti. (Helyeslés.) Erre a ház által a költségvetés elfogadtatik. Radó Kálmán előadó a gazdasági bizottság azon véleményét jelenti be, mely szerint az a 20,000 írtra előirányzott szellőztetést ez idő szerint még el­­halasztandónak tartja. Éber Nándor azon fölszólalására, hogy a szel­lőztetést meg kell kísérteni, mert ily teremben tanács­kozni nem lehet, Radó Kálmán még azt jegyzi meg, hogy a ventillatio építkezése 3—4 hónapot venne igénybe, addig a ház nem szünetelhet. Erre a jelentés tudomásul vétetik. Bittó István miniszterelnök benyújtja ő fel­sége által szentesített következő törvényczikkeket: A román fejedelemséggel vasúti csatlakozások tárgyában 1874. május hó 31-én kötött egyezmény, továbbá a temesvár-orsovai vasút kiépítése, a sopron­­pozsony-lundenburgi vasút engedélyokmány némely pontjainak módosításáról, a Nemsovától Ylár völgyön át az ország határáig terjedő szárnyvonal kiépítésé­ről, végre a Győrtől Sopronon át Ebenfurt irányá­ban az ország határáig vezetendő vasút engedély­­okmánya némely pontjainak módosításáról szóló tör­vényczikkeket azon kéréssel, hogy azt kihirdetvén, ha­sonló kihirdetés végett a m. főrendekhez átküldeni méltóztassék. Elnök: A felolvasott és szentesített törvé­nyek hódoló tisztelettel kihirdettetvén, hasonló ki­hirdetés végett a magas főrendekhez fognak átkül­detni. Pulfszky Ágost a könyvtári bizottság jelen­tését mutatja be s kéri annak kinyomatását és szét­osztását elrendelni. Lónyay János: A 4. bíráló bizottság Ordódy Pál képviselőt igazolván, az erre vonatkozó jelentést benyújtja. Elnök : A t. ház tehát tudomásul veszi a bí­ráló bizottság jelentését és Ordódy Pál képv. urat igazolt képviselőnek jelenti ki. Következik a napirend, vagyis a választási­­ja­­vaslatnak harmadszori felolvasása. A ház többsége a választási törvényjavaslatot megszavazza. (A baloldal és szélsőbal ülve marad.) Az ezen törvényről szóló jegyzőkönyvi kivonat hitelesíttetik. Következik a napirend: A mentelmi bizottság jelentésének tárgyalása Staneskó Imre képviselő ügyében, mely a kikért képviselőt kiadatni véle­ményezi. A ház Lázár Ádám fölszólalása daczára Sta­­neskut kiadatni határozza. Halasy Gyula ajánlja az 5-ik bíráló bizottság hat­ javaslatát a mandátumok magyar szövegezését illetőleg. A ház Justh József fölszólalása mellett el­fogadja. Elneke következik a házszabályok módosítá­sára vonatkozó határozati javaslatnak tárgyalása. Mihályi Péter, jegyző,­­olvassa a határozati javaslatot.) Csupán csak egyet jegyez meg, és ez az, hogy az előszámlált bizottságok közül némelyek fe­­ledékenységből elmaradván, kéri még a következőket beleiktatni: védelmi, könyvtári, mentelmi, számvizs­gáló és állandó igazoló bizottság. A beadott javaslat c­íme és a 97-ik §, változatla­nul. A 98-nál Kovács László a 7 bizottság helyett 12. megnevezését kéri: a védelmi, könyvtári, mentel­mi, számvizsgáló és igazoló bizottságot. Huszár Imre figyelmezteti a házat, hogy ha változik a bizottságok tagszáma, az illető §§-okat át kell változtatni. Tisza Kálmán: Legelsőbben is azt kívánja nyilvánítani, hogy azt, hogy e házban a tárgyalás nem csak osztályokban, hanem esetleg külön szakbi­zottságokban történjék, elfogadta és elfogadja, de csak egy feltevésben, a­melyre nézve óhajtaná hogy a t. ház kebelében megnyugtatást leljen. Elfogadta s elfogadja azon feltevésben, hogy a szakbizottságok összeállításánál ügyeimet kell fordítani arra, hogy e ház minden része és minden árnyalata részt vehes­sen a szakbizottságokban, még­pedig azon helyes gyakorlat szerint, mely másutt is fennáll, hogy az ily bizottságok névsora az illetőkkel folytatott előleges értekezés útján azok kívánságához képest állapítta­­tik meg. De midőn ezt elfogadta, és ezen feltevésben fogadta el, gondolt arra is, hogy a bizottságok tag­jainak száma, egyeseket kivéve, nagyobbítassék. Azt óhajtja, hogy maradjon meg a gazdasági, mentelmi, könyvtári és ha tetszik a számvizsgáló bizottságra nézve hét mint minimális szám, de a többi bizottsá­gokra nézve a legkisebb szám 15-ben állapíttassák meg. Ez volna, a­mit óhajtott, azt természetesen,hogy a kifeledett bizottságok e szakaszba szintén bele­tétessenek, pártolja. Ezenkívül van még egy megjegyzése és indít­ványa, a­melylyel ezen §­t pótolni óhajtja. Jelesen pótolni óhajtja azzal, ami különben a gyakorlatban ma is megvolt, hogy ezen bizottságok ülései a kép­viselőkre nézve nyilvánosak legyenek, és épen azért üléseiknek ideje a képviselőház tábláira kifüggesz­­tessék. (Helyeslés.) Ezt szükségesnek tartja azért, mert ha az osz­tálytárgyalások a legfontosabb tárgyakra nézve meg­szűnnek, — a­mire azt hiszi, ez lenne az első lépés és lassanként oda fogunk jutni, hogy meg fognak szűn­ni, — miután a legtöbb kérdésben kivált az új ház alakulásakor annak új vagy fiatal tagjai, kik eleinte magukat nem érvényesíthetik, és kik a bizottságnak először legalább tagjai nem is lesznek, nagyon rosz­­nak tartaná, ha ezek előtt elzáratnék az út, hogy a bi­zottságok tárgyalásain jelen lehessenek. (Helyeslés), és az ügygyel megismerkedhessenek. Ez az a­mit ki­mondatni óhajtott. Végül azt jegyzem meg, hogy én ugyan azt, hogy a pénzügyi bizottság ezen §-ban mint külön bi­zottság neveztessék meg, elfogadom, de előre is je­lezni kívánom, hogy ezt teszem egyedül a mostan nagyobb számmal várható pénzügyi törvényekre való tekintetből, mert az államköltségvetésnek tárgyalá­sára vonatkozólag egy új §.-t fogok indítványozni, ha ezen §. sorsa eldől. (Helyeslés.) Bittó István miniszterelnök járul Tisza mó­­dosítványához, úgymond, súly fektettetik arra, hogy a kormány nevében kijelentessék az, hogy ezen bi­zottságok összeállításánál mindig tekintet legyen a pártárnyalatokra. Én azt is készséggel elfogadom, sőt még azt is hozzáteszem, hogy hajlandó vagyok ezen arányt úgy fogadni el, hogy ez mindig azon pártárnyalatoknak előlegesen történendő értekezlete alapján történjék. (Helyeslés.) Én tehát a módosítá­sokhoz magam részéről készségesen hozzájárulok. Erre mindkét módosítvány elfogadtatik. Tisza Kálmán: T. ház! A­mint az előbb bá­tor voltam jelezni, ezen §. után egy új §. felvételét óhajtanám. Nem fogom hosszasan indokolni, tekin­tettel a háznak valóban igen indokolható fáradsá­gára, de nem tehetem, hogy szóba ne hozzam, misze­rint én részemről az államköltségvetés helyes tár­gyalási módját abban találnám, hogy ha ez nem egy külön, már természet szerint nem nagyon sok tagból állható pénzügyi bizottságéban készíttetnék elő, ha­nem az összes háznak bizottságaiban. Ha tüzetesen tárgyalhatnák a házszabályokat, ha volna arra idő, megvallom, tovább szeretnék menni; én legalább részemről igen helyes eljárásnak tartom azt, a­mi Angliában van, hogy nem az előkészítés csak, de igazság szerint maga a tárgyalás az egész ház bizottságában történik, a­mely megjelentését, az ülésben azután az többnyire egyszerűen csak tudo­másul vétetik, a­mi természetesen feltételezi azután hogy maga a tárgyalási rend így legyen összeállítva, hogy ezen bizottsági tárgyalások nyilvánosak legye­nek, gyászírók jelenlétében történjenek, így jön az­után minden felvilágosítás, minden adat az ő teljes­ségében a közvélemény elébe. De ez oly gyökeres, oly mélyen beható megvál­toztatását igényli a házszabályoknak, hogy most annyira menni, ez alkalommal nem akarok, bár óhajtom, hogy mielőbb egész addig elmehessünk. A­mit most óhajtok, csak az hogy legalább a ház tag­jainak adassék meg a mód, hogy az államköltségvetés irányában magukat felvilágosíttathassák, és kellő ala­possággal az adatokat megismerhessék. (Helyeslés.) Ez most szerintem legalább az által volna elér­hető, ha a mint mondom, a pénzügyi bizottság helyett a költségvetés előkészítése az összes ház bizottságá­ban történnék, a­hol mindazok, a­kik érdekelve van­nak, jelen lehetnek, felvilágosításokat kérhetnek és ez­által megnyugvást is szerezhetnek maguknak. Én nem hiszem, hogy a tárgyalásokat hosszúvá fogná tenni, mert igen sok aggodalmat melyet nem lehet a nyilvános ülésben elhárítani, a­hol rövid köz­­beszólásokra, felvilágosításkérésre nincs alkalma a képviselőnek, ezt mind el lehetne hárítani a ház bi­zottságában. Én tehát mint ígértem, nem akarom hosszas indokolással a ház türelmét fárasztani és felteszem, hogy úgy is ezen tárgyat kellőleg méltóztatnak is­merni, csak egyszerűen ajánlom ezen­ek elfogadását: »Az államköltségvetés az egész ház bizottságában készíttetik elő, mely bizottság üléseit — a képviselő­ház napirendjén levő más tárgyak elintézésének meg­szakasztása nélkül. — rendszerint a nyilvános ülés idején kívül tartja. Fulszky Ferencz nem fogadhatja el Tisza K. indítványát részint a miatt, mert a házat ily ket­tős tárgyalásokra nem tartja alkalmasnak, részint mivel fél a helyi érdekek érvényre juthatásától s a budget törvény egyöntetűségének veszélyeztetésétől. Fél, hogy a discussiók hosszabbak lesznek s a párt­szenvedély jobban kifejlődik. Mindig más emberek jönek be szerinte s a kérdésekkel sok idő telik el. Péchy Tamás elfogadja Tisza javaslatát,mert kell, hogy valami után megjavítsák azon pénzügyi helyzetet, melyet szakférfiak elrontottak. Ő nem hi­szi, hogy ezáltal megnyílnának a tanácskozásokéért így is csak azok vennének részt benne, kiknek arra kedvök van. Schvarcz Gyula tüzetesebben fejtegeti, hogy ha így marad a pénzügyi bizottság, reá nő a ház nya­kára, mi annál veszélyesebb, mert gyenge kormá­nyaink miatt, erre meg a közös minisztériumnak van eldöntő hatása. Jó, hogy most egy magyar hazafi áll a közös minisztérium élén, de ez nem lesz mindig így. Azért melegen pártolja Tisza Kálmán indít­ványát. A ház 71 szavazattal 68 ellen elveti Tisza in­dítványát. Beöthy Algernon jegyző (olvassa a 99, 102 103 §, melyek változtatás nélkül elfogadtatnak.) Szilágyi Dezső: A 103 és 104 § közé a t. háznak a következő uj § beigtatását ajánlja: »Azon képviselő, kinek indítványa valamely bizottsághoz utasítatott, annak tárgyalásaiban részt vehet, habár nem tagja a bizottságnak, szavazattal azonban nem bír. (Helyeslés.) A ház az indítványt elfogadja. Beöthy Algernon jegyző: (olvassa a (régi) 104. (most 105) §-t.) Tisza Kálmán : legelőször is azt gondolja, hogy ezen §-ban ez a két szó »kivonatához képest« talán tévedésből maradt be, azon időből, midőn ezen §-nak második része még nem volt. Azonban erre semmi esetre valami rendkívüli súlyt nem fektet, ha­nem a­mit óhajtana az az, hogy a 2. bekezdés más­ként szerkesztessék, mert utoljára is azt még­is szük­ségesnek tartja, hogy minden ily esetben valami nagy vita ne jöhessen létre, de mégis, hogy a képvi­selőháznak valamely kérdés felett némán kelljen sza­vaznia, a­nélkül, hogy akár az egyik, akár a másik részről az indokok kifejtettek volna, azt nem találja czélszerűnek (Helyeslés.) Ennélfogva azt ajánlja, hogy e helyett következő szöveg fogadtassák el: (ol­vassa.) 104 §.Az első bekezdés ezen szavak kihagyá­sával »kivonatához képest« marad, de második be­kezdéséül ez teendő: »Midőn valamely állandó — vagy szakbizottság a jelentését a ház elébe terjeszti, a miniszer, az indítványozó képviselő, vagy a bizott­ság előadója indítványozhatja, hogy a kérdés az osz­tályok mellőzésével egyenesen a házban tűzetik napi­rendre. Ezen indítvány felett a ház netalán ellenkező nézetben levők közül legfeljebb két képviselőnek fell­szólalása után egyszerű szavazással dönt (Helyeslés.) Pulszky Ferencz­ csak azon kérdést teszi az indítványozóhoz, hogy úgy érti-e a szöveget, hogy az indítvány mellett ne szólhasson senki ? mert ő úgy hiszi, még­sem volna helyes azt megállapítani, hogy mellette ne szólhasson valaki. Tisza Kálmán : Nem akarta hosszasan in­dokolni a módosítványt, de a kérdésre felelni tarto­zik. Mikor azt mondja, hogy a miniszter vagy az in­dítvány­tevő képviselő, vagy a bizottság előadója in­dítványozhatja, hogy a tárgy ne utasíttassék az osz­tályokhoz, hanem tárgyalja maga a ház : itt épen az első szó már annak van adva, a­ki ezen indítványt teszi. Az ellenkező véleményüeknek pedig szintén meg van adva, hogy a szavazás előtt kifejthessék nézetüket. Megmondja azt is, miért tett kettőt; egy­szerűen azért , mert megeshetik, hogy váratlanul valaki felszólal, pár szóval megmondja nézetét, és nem fejti ki kellően a dolgot, kívánatos tehát, hogy legyen mód arra, hogy még egy ember felszólalhas­son. Azért sem méltánytalan, hogy az ellenkező né­­zetűek közül kettő szólaljon fel, mivel fel kell tenni, hogy akár a miniszter, akár az indítványozó képvise­lő, akár a bizottság előadója teszi az­ i­ndítványt, bizonyára kellően ki fogja fejteni. (Helyeslés). A ház Tisza Kálmán képviselő módosítványát elfogadja. Beöthy Algernon jegyző,­­olvassa a 111. és 112. §§-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 113. § t.) Péchy Tamás: Jó volna azon esetről is gon­doskodni, midőn a bizottság véleménye az osztályok­hoz utasittatik, tehát a §. végére oda kellene tenni: »s illetőleg az osztályokhoz utasittatnak.« Elnök: Péchy Tamás képviselő úr a 113. §-t megtoldatni kívánja e szavakkal: »s illetőleg az osz­tályokhoz utasittatnak.« (Helyeslés.) Ezen §. Péchy Tamás módosításával elfogad­tatik. Huszár Imre: T. ház! Azoknak nyomán, a miket a 2-ik § tárgyalásánál előadott, most azokat formulázva terjeszti elő. Miután a t. ház fentartotta magának az említett §-ra nézve azt, hogy az illető állandó bizottságok számát annak idejében meg fog­ja határozni, annálfogva kétségtelenül szükséges, hogy azon már eddig is a házszabályok következté­ben megválasztott bizottságok, a­melyekre nézve a házszabályok a tagoknak bizonyos számát állapítot­ták meg, ahoz képest megváltoztassanak, vagy­is, hogy az ide vonatkozó házszabályoknak oly szövege­zés adassék, a­mely a képviselőház előbb hozott megállapodásával ellentétben nincs. Ennélfogva há­rom §-ra nézve nyújt be módosítványt. Jelesen a 155. §. eddig így hangzott: »A kérvények vizsgálatára a ház megalakulása után azonnal tizenöt tagú bizott­ságot választ, mely időnkint véleményes jelentést terjeszt a ház elé.« Ez ma is maradhat, de megtör­ténhetnék talán, hogy a képviselőház nem épen 15 tagból akarja a kérvényi bizottságot összeállítani, hanem talán azt nyitva akarja tartani. Tehát e §. szövegezését így ajánlja: »A kérvények megvizsgá­lására kiküldött bizottság hetenként véleményes je­lentést terjeszt a ház elé.« Ezzel nem volna útja áll­va annak, hogy a t. ház akár többre, akár kevesebb­re tehesse a tagok számát. Elnök : Elfogadja a t. ház ezen módosítást. (Felkiáltások : Ez most is benne van.) Huszár Imre: Benne van igenis, hanem az is benne van, hogy a kérvényi bizottságnak 15 tagból kell állania. (Felkiáltások : Maradjon!) Hát mél­tóztassék azt meghagyni, de a gazdasági és szám­­vizsgáló bizottságról provideálni kell a t. háznak. Elnök: Elfogadja a t. ház, hogy a 155. §. maradjon ? (Elfogadjuk ! Maradjon!) Tehát a 155. §.­marad. Huszár Imre: A 206­ §. így szól: »Mind­egyik ülésszak kezdetén gazdasági bizottság válasz­tandó, mely az elnökkel együtt, a­ki ezen bizottság­nak is elnöke, hét tagból áll. E szakaszban ezt a mó­dosítványt ajánlja: »A gazdasági bizottságnak el­nöke a képviselőház elnöke.« (Felkiáltások: Ez is meg van állapítva!) Méltóztatik azt mondani, hogy ez is benne van ? Igen, de az is benne van, hogy hét tagból áll. Ha tehát nem méltóztatik javítani e két §-on, akkor a 155. §-ban benne marad, hogy 15 tagból a 206-ban pedig, hogy 7 tagból álljon az illető bizottság. Tisza Kálmán: Nem tudja, miért kelljen így maradni ezen §-nak a hogy van, a­melyet módo­sítani kíván Huszár Imre képv. úr, és a­mely beszél arról, hogy megválasztatik a bizottság, és hogy meny­nyi tagból áll, holott a módosított házszabályok már elfogadott részében kimondatik, hogy a bizottság megválasztatik s hogy hány tagból álljon. Ha még összeegyeznék a bizottság tagjainak száma, mint azon esetben, azon kivétellel, hogy itt a minimum,ott pedig a meghatározott szám van, még akkor is felesleges, hogy ugyanaz kétszer elmondassék, tehát sokkal he­lyesebb, hogy ha ez kimarad és csak annyi marad meg, hogy ki az elnök. (Helyeslés.) A ház ezen módosítványt elfogadja. Huszár Imre: Ezzel kapcsolatban áll a 213. §, a­mely így szól: »A ház a számadás megvizsgá­lása végett öttagú számvevő bizottságot választ, mely az általa teljesített vizsgálat eredményérül a háznak jelentést tesz.« Ehez a következő módosítványt ajánlja: a szám­­vizsgáló bizottság az általa teljesített vizsgálat ered­ményéről félévenkint a háznak jelentést tesz. (He­lyeslés.) Elnök: Elfogadja a ház ezen módosítványt (Elfogadjuk!) Tehát elfogadtatott. Következik Szögyény László úr módosítványa. Beöthy Algernon jegyző: (Olvassa a módosít­ványt.) Elnök: Elfogadja a t. ház ? (Elfogadjuk!) Te­hát elfogadtatik és ennek folytán a házszabályok a ma megállapított módosítások szerint fognak kiigazít­­tatni. T. ház! Arra kérném fel a t. házat, hogy mél­tóztassék határozatilag kimondani, hogy a ház a je­len ülésszak alatt, többé érdemleges tárgyalásra ülést nem fog tartani, és csupán arra bízza meg az­­elnök­séget, hogy a főrendiház üzenetének átvételére, vagy pedig a szentesített törvényc­ikkek kihirdetésére tartson ülést. Illés vége 1 óra 55 perc­kor. A főrendiház 104. ülése aug 1-én. Elnök: Majláth György. Jegyző­k: * Pallavicini Ede őrgróf, Zichy Fer. Viktor. A kormány részéről jelen van : Szapáry Gy. gr. Ülés kezdete délután 1 órakor. A jegyzőkönyv hitelesíttetik. Elnök : jelenti, hogy a budapesti tudományos egyetem rectora, a tudományos egyetem újjáalakítá­sának 94. évforduló ünnepélye alkalmával elmondott beszédeket 100 példányban a főrendiház rendelkezé­sére bocsátotta. Ezek ki fognak osztatni. Bemutatja továbbá a m. k. állatgyógyintézet tanítói karának kérvényét, melyben a választási tör­vényjavaslat 9. §-ba az okleveles állatorvosokat is bevezetni, illetőleg a választási joggal felruháztatni kérik. . Wächter Frigyes a képviselőház jegyzője: átnyújtja a képviselőház mai ülésében kihirdetett szentesített tvczikkeket, s a ma ott harmadik felolva­­sásban elfogadott a képviselő választásról szóló tvja­­vaslatot. A szentesített tvczikkek szokásos módon kihir­dettetvén, a választási tvj­avaslat az állatgyógyin­­tézeti tanító-kar fenebbi kérvényével együtt, a jog­ügyi bizottságnak véleményezés végett kiadatott. A jogügyi bizottság hétfői 11 órára lett összehiva. A mai ülés jegyzőkönyve hitelesíttetvén, az ülés 1 óra 40 perczkor bezáratott. KÜLÖNFÉLÉK. — A r g­e­n­t­i Döme hasonszenvi orvos külföldre utazott és részt veend a homeopathák nagy gyűlésében Lipcsében.­­— A kerepesi utón holnap egy czir­­kuszt nyitnak meg, melyben erőfejtési mutatványok lesznek túlsúlyban. Lesz franczia box, mázsa emelés, 50 fontos sulyok forgatás, versenybirkózás, óriási ug­rás és végül jutalom birkózás. A czirkusz tulajdono­sai Fehér és Casanova. — Petőfi születési házára szer­­kesztőségünkhöz beküldött özvegy Basznek Luiza urhölgy 25 forintot, ugyan e czélra Pály Gyula ügyvéd Tóthről 40 frtot. Átszolgáltattuk az irói egy­let pénztárnokának. — Az országos magyar ipar­egyesület kézműipari szakosztálya kedden fo­lyó évi augusztus hó 4-ik napján d. u. 6 órakor az egyesület helyiségében (országút 7. szám első eme­let) ülést tart. Fontosabb tárgyai a méterrendszer szerinti mértékek alakjainak táblázata be fog mu­­tattatni, és az átszámítás iránt előadás tartatmi; je­lentés a hadifelszerelést illetőleg köztudomásra ju­tott változásról; eszmecsere a netalán alakítandó konsortiumokról; az aug. 9-ikén megtartandó tan­szer kiállításról; az apatini iparkiállításról. — A magyar orvosok és termé­szetvizsgálók Győrött tartandó XVH-ik nagygyűlése alkalmával Rózsay József népszerű fel­olvasást tartand a holttestek elégetéséről. — Per jótékony hagyomány­ért. Azon pert, melyet a Pest város tanácsa néhai Bésán József hagyatéki gondnoksága ellen intézett, mert ez a Bésán József által több városi intézetre hagyott 13 ezer forintnyi hagyományt a felszólítás után le nem fizette, a fővárosi tanács megszüntette. Mint ugyanis írtuk, a hagyomány időközben befizet­tetett, s a tanács meggyőződött, hogy a késedelmet egy illetékességi per okozta.­­ A tegnapi zivatar roppant károkat okozott mindenfelé. Víz és szélvész kezet fogtak a rombolás művéhez. A felhőszakadás módjára özönlő viz a hiányos csatornahálózatban csakhamar megre­kedt, s udvarokat, egész utczákat és számtalan pin­­czelakást elárasztott. Esti 6 óráig több mint 40 pa­­naszos fél jelentkezett a polgármesternél, kik a la­kásaikba tódult víznek kiszivattyúzását kérték, ma reggelig e szám 68-ra emelkedett. A polgármester a tűzoltóságot azonnal utasítá, hogy a szivatyúkkal a megszorultaknak segítségére siessenek. Legtöbb ily eset fordult elő a diófa, három dob és hársfaut­­czák és a száz ház pinczelakásaiban. A budai olda­lon az ár oly heves rohammal tört elő, hogy az ör­dög árka nemcsak egészen megtelt, de több helyi medréből kicsapott és gőzgépekeket kellett a víz gyor­sabb elvezetésére használni. A temető it, a kerepesi és kőbányai vám közt a zápor elállta után huzamos ideig járhatóan volt. Ez egész környéken csak a lég­­szesztársulat csatornája létezik, mely a víz elvezeté­sére teljesen elégtelennek mutatkozott. A kőbányai vám felől folyószélességben tódult a víz a mélyebben fekvő kerepesi vám felé, s nemcsak az útszéli mély árkot törte meg, de az utat oly magasságra elbob­ta, hogy némely helyütt kocsiderékig ért s egy fahidat elsodort. Az uj dologházat, mely csak most készült el, az eső szintén erősen megviselte. Utczai csatorna nem lévén, a háztetőkről lecsurgó viz megtörte az udvart és pinezéket és a falazatban is nem csekély kárt okozott. A szélvész, mely a városban kevésbé volt észlelhető, a városon kívül rövid idő alatt óriási pusztítást vitt véghez. Hirtelen lecsapva erős fákat sodort ki a földből. A közvágóhíd táján úgy lát­­szik legerősebben dühöngött. Ennek ültetvényét csak nem semmivé tette, a fedett udvarokról nem csak a tetőzetet bontotta le, de a legerő­sebb gerendákat kiszedve a levegőben messzire elröpíte, futólagos becslés szerint az okozott kár mintegy 5000 forintra rúg. A kártolyfonodó gyár épülete a vihar által oly sérüléseket szenvedett, hogy

Next