A Hon, 1874. augusztus (12. évfolyam, 175-198. szám)
1874-08-02 / 176. szám
176. szám, XII. évfolyam. Kiadóhivatal: Barátok tere, Athenaeum épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 8 hónapra......................................6 írta kr. 6 hónapra......................................12 » — » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. «PI Reggeli kiadás. Budapest, 1874. Vasárnap, augusztus 2. Szerkesztési iroda* Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szelemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő, Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad*tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza, HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Előfizetési felhívás A XII-dik évi folyamára. Előfizetési árak: 12 fr 6 fr 2 fr Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmenetesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt Pest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A „HON“ kiadóhivatala Budapest, augusztus 1. Pénzügyeink az új hivatalos kimutatások szerint. A hivatalos lapban megjelentek a második évnegyedről az állampénztári kimutatások , így tehát e rész év első felének pénzügyi viszonyait hivatalos számokban tüntethetjük fel. Minthogy az év első fele a legnyomasztóbb pénzügyi viszonyok között találta hazánkat, így nem csuda, ha annak pénzügyi eredményei roszabbak, mint minden előbbi évek megfelelő eredménye, és minthogy az év most kedvezőbbre fordult, reményünk lehet arra, hogy elmondhatjuk, miszerint a magyar államháztartásra nézve az 1874. év első fele volt a legkedvezőtlenebb, mert ekkor volt a nemzet gazdasági ereje legkisebb és az állam pénzügye a legbonyolultabb. Épen ezért szükséges azt a hivatalos adatok alapján híven feltüntetni, úgy az előbbi évek arányszámaihoz mérten, mint saját forgalmának viszonyaiban. Az év második negyedében jövedelmeink tetemesen apadtak, mert 27.321.004 forintot adtak, ami a múlt év megfelelő negyedénél 801.849 forinttal kevesebb és az előirányzat mögött 9 millióval maradt. Úgy, hogy ha a folyó év két első negyedének jövedelmeit összeadjuk, csak 52 millió jő ki, pedig az előirányzat a 73 milliót meghaladta, úgyhogy az első félév jövedelmi deficitje 21 millióra megy. Ha már most ezzel szembe állítjuk a 95 millióra menő kiadásunkat, láthatjuk, hogy a deficit csaknem 43 millióra megy, holott összesen az egész évre csak 32 és fél millió deficit volt előirányozva, tehát már az első félévben tényleg 10 és fél millióval volt több deficitünk, mint amennyire az egész évi deficit előirányozva volt. Midőn az első negyed kimutatásait bíráltam, akkor voltam bátor (május 5-én) azt írni, hogy a deficit mintegy 80 millió lesz ; láthatja az olvasó, hogy közelebb jártam az igazsághoz, mint a budget készítői és a 9-es bizottság. A fenebbi adatokat még nyomorúbb színben tünteti fel az, hogy míg jövedelmeink az előirányzat megött huszonegy millióval maradtak az első félévben, ugyanakkor a kiadások a 89 millióra tett előirányzatot csaknem 6 millióval haladták meg. Azonban ki kell emelnünk azt, hogy ennek oka az első negyed, mert a második negyedben Ghyczy az előirányzathoz képest 1 millió 107,990 frt megtakarítást mutat fel és a tavaly év második negyedéhez képest 4 millió 858,882 frttal költött kevesebbet. De, hogy igazságosan ítélhessünk ez évnegyed, sőt a félév pénzügyi forgalmáról, szükséges az előbbi évek adataival és arányszámaival mérni azt meg, mert csak így vonhatunk következtetéseket a jövőre nézve. Az 1872. és 1873-ik év kimutatásaiból meggyőzződhetünk a következőkről. A bevételből 1872. első negyedében 17% vagyis 23 millió, 1873-ban 19% vagyis hasonlóan 23 millió jött be. Holott 1874-ben 24.959,120 frt jött be, mi az előirányzatnak 17 %-ka — tehát az első negyed az előbbi évekhez képest sem összegre, sem arányszámra nézve kedvezőtlenül nem áll. Ami a második évnegyedet illeti: erre nézve azt tapasztaljuk, hogy 1872-ben 27 millió vagyis 22%, 1873- ban 28 millió, vagyis hasonlóan 22% jött be a jövedelemből. 1874-ben (a mostani kimutatás szerint) 27.321.004 forint jött be, ami egyenlő az 1872-ki eredménynyerés egymillióval kevesebb a tavali april-júliusi eredménynél , de százalékban kifejezve az előirányzatnak csak 18%-kát teszi, tehát 4%-al kevesebbet a két megelőző év arányszámaihoz mérve. Ha már most az első félév eredményét összevéve hasonlítjuk az előbbi évekhez, a következő adatok lesznek előttünk : Az első felében bejött 1872-ben 50 m. 39%. ‹ ‹ •• ‹ » 1873-ban 51 m. 41%. » ‹ ‹ » 1874-ben 52 m. 35%. Ebből láthatjuk, hogy a jövedelmi összeg az idén is azon arányban növekedett, mint tavai, csakhogy az arányszám kedvezőtlenebb, mi ép úgy származik az előirányzat túlságos nagyságából, mint a második negyedben bekövetkezett , az előbbi évekhez is aránytalan , hanyatlásból. És ez az, ami aggályos a jövőre nézve, mert ha az első félév 10 millió jövedelmi hiányt mutat fel, ha a jövedelem 65 százalékát hagyja behajtatlanul, míg az előbbi fél évek 59 — 61 %-kot hagytak hátra, akkor a második fél évnek nagyon jónak kell lenni, hogy csak az előbbi évek arányát is helyre üsse. Azonban forduljunk kiadásaink forgalmához , mert ez is tanulságos. A jelen év eredményeit az előbbi évekéhez hasonlítva, a következő eredményekre jutunk. 1872-ben a második évnegyed igénybe vett 35 milliót, vagyis a kiadások 23 % %-kát. 1873-ban ugyan e negyed 50 milliót, vagyis a kiadások 27 %-kát. 1874-ben e negyedben 45,670,401 forintot adtunk ki, ami az előirányzatnak 25 %-ka; tehát csaknem 5 millióval adtunk ugyan ki kevesebbet, mint tavai, de 15 millióval többet, mint 1872-ben és míg 1872-ben a 2-dik negyedben a kiadások 23 % %-kát, 1873-ban 27%-kát fedeztük, 1874-ben csak 25%-kát. Még tanulságosabb a félévi kiadások összehasonlítása. E szerint: 1872. első felében kiadtunk 73 mil., 48'/»'/•",• 1873. ‹ » · 89 » 47%, 1874. » ‹ » 95 · 50%. Ebből kitűnik, hogy fél évi kiadásaink most 6 m.-val, tavai 16 m.-val nőttek az előbbi évekhez képest; de szerencsénkre az idén kiadásaink felét az első félévben fedeztük; tehát kilátásunk lehet arra, hogy a második félévben 65 % jövedelem állvon szemben 50 % kiadással , mérlegünk tetemesen javulni fog. Szükséges is, mert rémítő nagy összegeket fogyasztunk kölcsönből, így 1872. második negyedében csak 9.400.000 forintot mentünk kölcsönből jövedelmi forrásaink pótlására, 1873-ban 22,400,000 forintot, 1874-ben pedig 18,349,997 forintot, tehát az idén javult a tavakhoz mérten az arány, de kedvezőtlen az, ha a félévi eredményeket mérjük össze. Ugyanis kölcsönből és lombard üzletből költünk; 1872. első felében 24,767,000 frtot 1873. 38,260,000 frtot 1874. » „ 42,727,064 frtot. Tehát taval az első félévben mintegy 13 és fél millióval, az idén 4 és fél millióval volt nagyobb deficitünk, mint a megelőző év megfelelő időszakában. Íme : ez adatokban tüikrődzik hiven viszsza pénzügyi állapotunk! H. S. — Osztrák szabadelvűség. A »Wiener Abendpost« azt írja, hogy a kormány nem adott concessiót egy bécsi szabadkőmives páholy felállítására. — A vámterület. Ehó 3-án, mint a Lloyd értesül, a kereskedelmi minisztériumban egy a kereskedelem- pénz- és közlekedésügyi minisztérium képviselőiből alakult bizottság ül össze, hogy a kereskedelmi miniszter elnöklete alatt azon véleményes jelentések felett tanácskozzék, melyek a felhívott testületektől az Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi szerződés megnyítására nézve beérkeztek. Egészben 32 vélemény adatott be, amelyből öt — az országos magyar iparegyesület, a debreczeni kereskedelmi kamra, s a liptói, hevesi és kunsági gazdasági egylet — a vámszerződés megújításának direkt ellene nyilatkozik. A többi majd mind a jelenlegi szerződés kisebb-nagyobb mérvű módosítása mellett buzog. A bizottságba kiküldettek a pénzügyminisztérium részéről báró Salmen és Merfort osztálytanácsos, a kereskedelmi minisztérium részéről Reitz miniszteri, és Schnierer meg Matlekovics osztálytanácsos, a közlekedésügyi minisztérium részéről Weisz főfelügyelő. A „HON“ TÁRCZÁJA. Bölcs bolondságok. Firkálta Jókai Mór. IV. A főherczes és a fuvaros. József főherczeg egyszer a Bakonyon utazott keresztül. Szokása a fuvarosokkal beszédbe ereszkedni: épen egy zsíros szájr, szentkirályi emberre akadt, a ki Zirczről Veszprémig vitte. »Mért nem gyújt rá, földi?« szólltá meg a herczeg a fuvarost. »Tán nincs dohány a zacskójában?« A fuvaros látta, hogy huszár tiszt az, a kit visz s volt bizodalma annyit mondani, hogy »van biz abban , de csak trafik; verje meg a csoda, a ki kitalálta; bize nem igen ízlik.« »No hát itt van az én zacskóm, töltse, meg ebből a pipáját.« A paraszt megtöltötte, rágyújtott, s mindjárt egyszeribe kedvező véleménye támadt a pasasírja felől. Jó magyar szűzdohánya volt. Ezelőtt már csak lehet aztán beszélni. Ki is rukkolt vele, hogy kit ő csak az útra hord magával trafik dohányt, otthon maga is olyant szí, amelyik nem látta a németet soha. Erről aztán rátért a németre, s elmondta róla a véleményét tiszta őszinteséggel s nagyon jól esett a testének, hogy utazója engedte neki magát kibeszélni. Bizonyosan magyar szülőktől szakadt. Mikor aztán Veszprémbe megérkeztek az indóházhoz , a főherczeg odanyomott a kocsis markába borravalóul egy tiz forintost. A paraszt nagyot bámult! Hiszen sokféle katonatiszt van a világon , de amely katonatiszt tiz forintot adjon borravalóul a kocsisnak, — olyan regement nincs. Látta azonban, hogy ismerik azt a huszár tisztet mások, s ugyan komplimenteznek neki. Egyet meglökött: Ki ez az ur ? Mondják neki, hogy ez a királynak az öcscse. Nosza megszeppent erre a jámbor, de ijedtében nem hogy elszaladt volna, hanem inkább ott maradt s addig settenkedett a váróterem körül, mig egyszer a főherczeg kijött onnan. Rögtön odacsatlakozott hozzá s azt súgta neki: »Aztán princz úr! A mit mondtam, köztünk maradjon! Mert aztán én is tudom ám, hogy maga is magyar dohányt szi! V. A gutai petrilo. Tudni kell a historicum végett, hogy nem csak Victor Emánuel az az anathema alá eső elkárhozott, aki az egyházi vagyonra merte tenni a kezét: itt Magyarországon is vannak elvrokonai, mégpedig azok is se nem zsidók, sen nem lutheránusok, se nem szabad kőmivesek, se nem szabadon az újságírók, hanem valóságos igazhitű katholikus polgártársak, akik lakoznak Guta mezővárosban, s félszázad óta garibaldiskodnak az esztergomi prímással, azt állítván, hogy a tőle haszonbérben birt puszta nem egyházi vagyon , hanem Guta város világi birtoka. Nem is igazítja el azt a pert soha semmi földihatalom. Egyszer próbálta meg a vármegye, hogy mérnököt küldjön ki a határt felszabni; de mikor az készen volt a nehéz munkával, s ment volna már haza Komáromba, a gutai kocsis a töltésről belehajtott vele egyenesen a Dunába, s szekér, ló, kocsis, indzsellér és mappa mind a vízbe veszett, vogyik esztendőben bataillon katonát küldenek rájuk executióra, s reponálják az érseket brachiummal. Másik esztendőben megint rebellálnak ellene s elfoglalják a pusztáját. Elvesztették már a pörüket minden apelláján, novizálták is, újra végig vesztették azt; de csak megint folyamodtak kegyelem útján a nóvumért. Ettől azután el lettek utasítva. Hasztalan. Ott van az instantiájuk mindenütt, ahol csak ő felsége valahol audientiát osztogat. — rálesnek, a hintája elé állnak, napszámra eltanyáznak a várkapuja előtt, s mikor kikocsikázik, beledugják az instantiát az inasának a frakkja zsebébe, s annyira ismeretesek már perseverantiájukról, hogy az udvarmester elvégre egyszerűen megtiltotta bármely gutai küldöttségnek elősegyeztetését a legfelsőbb kihallgatásra. Guta tudott segíteni magán. A legközelebbi deputatió , mely felvitte Bécsbe az instantiát, birt annyi emberi észszel, hogy a tapasztalatok nyomán nem íratta be magát az igazi czimén, hanem »naszályi küldöttségnek« jegyezteté fel, így aztán kaptak audentiát. S csak akkor, mikor aztán benn voltak már ő felsége előtt, rukkolt ki vele a küldöttség vezére, hogy »nem vagyunk ám mi naszályiak, hanem gutaiakra! itt az instantia, tessék. « Azzal aztán hordták el az irhát! Lett abból nagy lárma! Hogyne ? Álnév alatt lopakodni be ő felségéhez! Nosza futott minden rendőr, futár, arcseregárda a menekült deputátiót elcsípni! De nem tudták azokat kézre keríteni többet. Egész Bécs városa nem volt képes a gutai deputátiót elfogni. Ott állt a Dunán egy csónakuk felszerelve készen: a mig őket a rendőrség földön, padláson és pinczében kereste, szépen felültek a ladikjukba s haza eveztek Gutába , ott elmondták, hogy milyen szépen elvégeztek mindent s protocollariter megdicsértettek érte. A német még tán most is keresi őket, s a prímás még most sem kap tőlök árendát. A művészet, vallás és a természet Olaszországban. Irta : Castel ar Emil. Megérkezés Rómába. (Folytatás.) A gazdasági tévedések sok századra, sok civilisatióra hatnak ki. A római földeket a köztársaság első korszakában, midőn Cincinnatus is művelé azokat, a világ elisei mezőinek, a gazdagság tárházának, boldogság és bőség helyének lehetett nevezni. Bor, gabona, olaj, méz, tej oly nagy mennyiségben termeltetett a földmives munka által, hogy Róma önmagát elláthatta. De nagy családok lassanként hatalmukba ejtették e földeket, melyeket az előtt egész sereg kis földbirtokos birt és műveit. E családok, hogy megkíméljék a költséget, rétekké alakították át a művelés alatt állott földeket. Egy rabszolga elég volt nekik, hogy nyájaikat őrizze. Az öntözések megszűntek, a csatornák kiszáradtak, vagy elvesztek. A vizek a mély fekvésű helyeken állókká lettek. E vizek, melyek folyásukkal mindenfelé életet hintettek szét, most küzhödt kigőzölgéseik által a halált kezdették terjeszteni. A római nép, miután meghódította az egész világot, nem foglalkozott többé a harczczal s elfeledő a munkát. így származott a caesarismus, hogy azt táplálja és szórakoztassa, a caesarismus, ez erkölcsi halál, mely úgy gyökerezik a zsarnokságban, mint az anyagi halál a pontini mocsárokban. Helyesen mondá Plinius: »Latifundialtaliam perdidere.« Végre az éj beálltával, midőn Róma fölött kiterjeszkedtek az árnyak, megérkezünk az örök városba, mely nekünk a jogtudományt adta praetorjaival, a municipiumokat proconsuljaikkal, a szabadságot tribunjaival, a hatóságot Caesarjaival, a vallást főpapjaival; ezred éves szikla e város, melyre az emberi nem évkönyvei vannak felírva, az ókor sirja, diadalív, mely alatt a modern századok életre keltek; templom, hová tizenöt század alatt a katholikus nemzedékek szellemi felvilágosodásért jöttek; akadémia, melyben még most is tanulmányozzák a művészek az ötvenezer szobor és milliónyi oszlop plasztikus alakjainak titkait; csatatér, melyen az összes régi theogoniák istenei nyugszanak, kik diadalszekeren vitettek a pantheonba; bármi szempontból tekintsük is, a legfelségesebb, legnagyobbszerű város mindazok között, melyek a földön léteztek, mely még most is kormányozza az emberi nem egy részének lelkiismeretét, emlékeinek dicsfényével és mysteriumaival,"amelyek óriási romjaiból feltűnnek. Nem valók képes elutasítni magamtól a tisztelet mély érzetét e város iránt, mely unicum a világon. Babylon, Tyrus, Jeruzsálem, Athén, Alexandria szerepeltek egy bizonyos ideig a történelemben, mindenik megvalósítva egy-egy eszmét; ezután eltűntek a romok porában a nélkül, hogy egyebet hagytak volna hátra, mint élték emlékét a történelemben, vagy hulláik csontvázait a földön. Paris, London, Newyork az újkor történetében fognak szerepelni. De Róma, melyet a régiek örök városnak neveztek, átkarolja az idő két félgömbét: az ó világot s a keresztény világot! Mily hatalmas érzelmeket kelt Róma az utazóban ! Bármennyire légy is katholikus, bármily élénken maradtak légyen is meg lelkedben a kora nevelésben kapott eszmék, látva a hajdani szobrokat, ez örök mosolyu faunokat, e márványtestü istennőket, melyekben az élet melege s az örök fiatalság vére látszik keringeni; látva a görög istenségek korát örök nyugalmukban, olympi fenségekben és tökéletes összhangjukban, mely az alak és a szépségtől ragyogó eszme közt van, mely szemeikből sugárzik, melyet a klassikus költészettől és hymnustól csaknem még eleven ajkaikon kilehelnek; látva e márvány-halottakat, melyek elevenebbek és értelmesebbek, mint a húsból való emberek, kik azokat ma szemlélik, élénk fájdalmat fogsz érezni a halál, a vallás és a művészet miatt s hajlandó leszel a régi templomok újra felépítését és az áldozatokat kívánni, hogy hallhasd a karok dalait, Plato okos sorait, Demosthenesnak szabadságot lihegő szavait — e világ közepette s e láng szellemek társaságában, kik ámbra csészéjükből az örök vidorság nedvét öntötték a földre. Mélyen érezte át Göthe is e classikus meghatottságot a kath. főpapok székhelyén, a művészet csodája által pogány istenek Olympusává átvarázsolt vaticani museumban. Ugyanezen tünemény fordul elő a keresztény világnál is. A nagy templomok, daczára colossalis felségüknek, hidegen hagynak. Az arany és drága kövektől ragyogó, vak- és domborművekkel gazdag, a fényártól elözönlött márvány és bronz emlékek megvakitnak, de nem halnak meg. A márvány hidegsége a lélekig hat. De ha pl. Sz. Kelemen katakombáiba lépsz, midőn meglátod a nedves földet, mely négy századig óvta meg a keresztény eszme magvát; midőn egy kanócz világánál fölfedezed a vértanú által jegyzett feliratot, a falfestményt,mely még most is vérrel festettnek látszik, a remény jelvényeit az üldözés borzalmai közepett: hallani véled a katechumenek énekét, még a császárok zajos lakomája közben is, a circus kapujánál, hol ordítottak a vad állatok, melyek azokat összetépték. És a minden nagy áldozat által ébresztett szeretet érzete megszáll magasztos titokszerüségével s vágyat kelt föl benned: itt maradni térdelve az örökkévalóság titkai feletti szemlélődésben és alutni a halottak álmát az első keresztények hite által megvilágított sírban. De mennyire elmosódnak ez érzelmek, midőn meglátod a pápai Curiát! Nem tudom magam megtartóztatni, hogy ne utaljak a legkedveltebb olasz iró, Boccaccio következő regéjére: »Volt egy florenczi öreg keresztény, ki annak szentelte magát, hogy lelkeket nyerjen meg az ég számára s e foglalkozásra alapította örök üdvösségét. Egy napon bizonyos egyénnél, már nem tudom tisztán, már volt-e vagy zsidó, volt dolga s igyekezett megnyitni lelki szemeit az isteni világosság befogadására. Már csaknem megtérítette volt rövid idő alatt, midőn a hitetlen vele született buzgalmától ösztönöztetve azon gondolatra jött, hogy meglátogatja Rómát. E gondolat nyugtalanba az apostolt, mert attól tartott, hogy a pápai udvar rész példái le fogják rontani művét. De mekkora volt meglepetése, midőn tapasztalá, hogy a hitujoncz megveti régi vallását, lelkesedik az uj iránt s igy kiált fel: »Atyám, én megtérek; mert ha az egy« Pátere legem, quem ipse tulisti. □ Mikor az ellenzék, nevezetesen a balközép a választásokról szóló törvényjavaslatot általánosságban elfogadta, — tette azt abban a reményben, hogy tekintve a pártok közötti, engedékenységre hajló hangulatot, a részletes vita alkalmával sikerülni fog elfogadtatni módosításait ama szakaszokhoz, melyek iránt aggodalma van. E reménye részben teljesült is, amenynyiben a többség minden ellenzés nélkül hozzájárult a 99-ik kihagyásához, s elfogadta az etetés-itatás ellen a baloldalról indítványozott szakaszt, de annál konokabb magatartást tanúsított a census fokozása körül, az által, hogy három lakosztályból álló házat mondott ki 300 posztot érő házzal egyenértékűnek s hevesen ragaszkodott a 12. §. azon intézkedéséhez, hogy a választójog gyakorolhatása a megelőző évi adó letörlesztésétől tétessék függővé. E két szakasznak a választási törvénybe igtatása által a választási jogból az eddigi választópolgároknak kizáratik legalább egy harmada. Ezt az ellenzék nem akarhatta, nem csak azért, mert a jogfosztás nem a szabadelvűség politikája, de azért is, mert midőn az 1848. V. tezikknek csak értelmezéséről van szó, nem pedig új törvény alkotásáról, a választójog eddigi alapját megszorítani nem tarthatta feladatának. Ez a titka az ellenzék mai szavazásának, ez a magyarázata annak, mert szavazott ma az ellenzék ellene annak a javaslatnak, melyet a részletes vita alapjául elfogadott volt. Most már, hogy a képviselőház keresztülesett rajta, s a felsőház hozzájárulása és a király szentesítése csak idő kérdése, inkább törvénynyel van dolgunk, mint javaslattal. S minthogy az ellenzék mindig bírt annyi alkotmányos érzékkel, hogy az egyszer meghozott törvényt, habár meghozatalát talán ellenezte is, komolyan megtartatni és végrehajtatni követelte, amíg az törvény, bizonyára e törvénynyel szemben is azt követeli, hogy ha már törvénynyé vált, komolyan megtartassák és végrehajtassék. Ebből a szempontból néhány komoly szavunk van a jobboldalhoz. Mi elleneztük azt, hogy a választási törvény financiális végrehajtó szerepre kárhoztattassék, elleneztük, hogy választási jogát csak az gyakorolhassa, aki kimutatja, hogy megelőző évi adóját megfizette. A többség megszavazta e rendszabályt s az most már törvénynyé válik. Nem kérdjük a t. kormányt és pártját, komolyan végre akarja-e hajtatni e törvényt? mert hiszen ha nem akarná, nem szavazta volna meg. Fölteszszük tehát, hogy akarja. Ez esetre azonban gondolt-e arra, hogy quod uui justum, alteri aequum? Meggondolta e azt, hogy hála a többség finom distinctióinak, Magyarországon kétféle adófizetők vannak: több adófizetők és kevesebb adófizetők ? Gondolt-e arra, hogy míg a kevesebb adófizetőknek az alkotmányos jogokból leendő kiszorításáról tisztességes mérvben van gondoskodva a választási törvény 12. §-ában, addig a legtöbb adófizetőknek, az u. n. virilistáknak oly alkotmányos jogaik vannak, melyeknek a kevesebb adófizetőkéhez arányított megszorításáról e törvényben nem történik intézkedés ? Gondolt-e arra, hogy a törvényhatóságok rendezéséről szóló 1870.LII. t. sz., mely a virilisták famosus intézményét felállította, úgy intézkedik, hogy a municipális bizottsági tagok számának szabad választás utján csak fele töltessék be, választó lévén itt is mindenki, aki képviselő-választási joggal nem csak bír, hanem annak gyakorlását is kimutatja ? Gondolt-e a 1. jobboldal arra, hogy municipális szabad választási joggal is csak azok birhatván, kik a képviselőválasztásival: a municipális szabad választók száma épen úgy megcsökken, mint a képviselőválasztóké, azaz körülbelől egyharmaddal ? S ha gondolt mindezekre : méltányosnak tartja-e, hogy míg a szabad választók száma épen az által, hogy az adófizetés teljesítésének kimutatása megköveteltetik,ily nagy mérvben csökken, addig az ezek fölött úgyis tetemes előjoggal kiváltságolt virilisek szabadon gyakorolhassák privilégiumaikat, tekintet nélkül arra, vajon a náluknál szegéfnyebb polgároktól szigorúan megkövetelt feltételnek megfeleltek-e ? szabadon választhassák meg saját kebelükből a törvényhatósági bizottmány másik felét, anélkül, hogy valaki megkérdené tőlök, vajon múlt évi adójukat lefizették-e ? Mert az 1870. LII. t. ez. ez iránt nem intézkedik, s a nélkül ruházza fel a legtöbb adófizetőket a virilis joggal, hogy megkövetelné az adó törlesztésének kimutatását. Ott csak az áll, hogy virilisek azok, akikre a legtöbb adó van kivetve. Helyesnek tartja-e, a jogegyenlőség fogalmaival megegyezőnek véli-e a jobboldal, hogy a kisebb adófizető elveszítse választási jogát, ha adóját bármi oknál fogva meg nem fizethette, ellenben a virilista szabadon gyakorolja a választási jogot, akár megfizette adóját, akár nem. Erre kérnénk választ a jobboldaltól. — A franczia konsul és szerb fejedelem. A »Republique Francais« közli azon fogadtatást, melyben az újonnan kinevezett belgrádi franczia főkonsul jul. 21-én Milán fejedelem által részesült. A főkonsul iratainak átnyujtása alkalmával így szólt : Első kötelességem kifejezést adni kormányom óhajtásának , hogy az 1856-ki szerződést aláírt hatalmakkal együtt tanúja lehessen Szerbország szabályos előhaladásának. Fenséged múlt évi látogatása alkalmával meggyőződhetett a franczia köztársaság elnöke s kormányának jóindulatáról. Azon leszek fenség, hogy e rokonszenves érzületnek jeleit adhassam! Milán válasza: »Szívesen fogadom ön megbízó iratait. Az ön személyébeni választást kitűnő figyelem jeléül tekintem. Köszönöm az irántam és Szerbia jóléte iránt kifejezett rokonszenves jóindulatot, már utazásom alkalmával annak értékes bizonyítékaival találkoztam. Mint egy felvilágosodott kormány közege, számíthat ön e politikában kormányom támogatására, valamint az én tiszteletem s becsülésemre!« Durch Gottes Fügung. A kormány is, a szerb nemzeti párt is elmondhatja a szerb patriarcha választás kimenetelére,hogy :