A Hon, 1874. november (12. évfolyam, 251-275. szám)
1874-11-08 / 257. szám
‘’****% ' ' ~ w«.l». Országgyűlési tudósítás. A főrendiház ülés. Elnök: Majláth György; jegyzők: Zichy V. gr, Pallai Kins Ede gr. A kormány részéről jelen vannak: Szapáry Gyula gr., Wenkheim Béla b. Az utóbbi ülés jegyzőkönyve hitelesítése után : Tombor Iván képviselőházi jegyző áthozza a Portugáliái kötött consulsági szerződés beczikkelyezéséről szóló s ő felsége által legkegyelmesebben szentesített törvényczikket kihirdetés végett, továbbá a képviselőháznak azon határozatait, melyek szerint az 1848. V. t. ez. és az erdélyi II. t. ez. némely §§nak módosításáról szóló törvényjavaslata, továbbá az összeférhetlenségről, az ügyvédi rendtartásról és a királyi közjegyzőkről szóló tvjavaslat némely szakaszain a főrendiház által tett módosításokhoz, részint hozzájárult, részint azokat el nem fogadta. A szentesített törvény kihirdettetik, a képviselőházi üzenetek pedig a közjogi bizottsághoz utasittatnak. Pálffy János gr., Szabó Imre szombathelyi püspök és Majláth József gróf a főrendiházban való megjelenéstől ideiglenesen felmentetnek. A jövő ülés f. hó 16-án fog tartatni. Ülés vége 1 óra 40 perckor, bizottságok a miniszter által kijelölt időben pontosan megalakíttatnának. Semmi kifogása az ellen, hogy a tagok csak két évre választatnának,évenként a bizottság felé kisoroltatván. 7. §. Az adóügyi bizottság minden tagja az adóügy közül a község részéről teendőkben a polgármester, illetőleg biró intézkedései szerint közreműködni tartozik. E §. tárgyalása akkorra halasztatik, midőn a következő §§ ok által a végrehajtás közegeinek hatása véglegesen szabályoztatik. 8. §. A városi tanács és községei elöljáróság tagjai az adóügyi bizottságban való közreműködést hivatalból elvállalni tartoznak. A választott tagok a reájuk esett választást alapos ok nélkül csak azon esetben utasíthatják vissza, ha már 3 évig az adóügyi bizottság tagjai voltak. A ki ki több községben bíz ingatlan javakat, kereskedői vagy ipartelepet, ezeknek csak egyikében, jelesen abban köteles az adóügyi bizottság tagságát elvállalni, amelyben rendes lakása van. Tisza Kálmán azt hiszi, hogy az. kötelezettsége alól is kell valami megszorításnak vagy kivételnek lenni, mert még az esküdtszéki kötelezettségnél sincs ily általánosan a szabály megállapítva. Qh y czy azt hiszi, hogy a kivételes eseteket részletesen elősorolni lehetetlen; egyébiránt nem lenne kifogása a fölsorolás ellen. Tisza azt indítványozza, hogy kellő indokolás nélkül csak az mentessék fel, ki két évig viselte már a tagságot s nyilvánosan tudott országos vagy hatósági hivatalban távol van. Kerkápoly azt ajánlja, hogy a törvényben megállapított gyámi kötelezettség kivételi szabványai alkalmaztassanak itt is. Paczolay Tisza indítványát csak úgy fogadja el, ha kimondatik, hogy a kivétel csak akkor áll, hogyha az illető közvetlenül azelőtt két évig viselte a tagságot. Kerkápoly azt nehezli, hogy lehet eset, miszerint valakinek három helyütt is van birtoka, melyek egyikén sem lakik s a szöveg szerint mégis köteleztetik ezen községek közül valamelyikben tagságot vállalni. A bizottság ezek szerint az első bekezdést elfogadja a közvetlen szó beszúrására , elfogadtatik az állami és hatósági hivatalban állét indoka is. Lónyay gr. azt az eszmét veti fel, így bizonyos vagyoni kategória állíttatnék föl, mely fölül köteles legyen mindenki vagy maga vagy képviselője által résztvenni az adóbizottságokban. Paczolay azt hiszi, hogy erre nem kell törvény, mert a kisebb birtokosok úgyis reá fogják tolni e terhet a nagyobb birtokosokra. Erre a bizottság még elfogadja Kerkápoly azon indítványát, hogy a gyámsági kötelezettség kivételei itt is alkalmaztassanak; valamint az is kimondatik, hogy aki több helyi birtokol, ott köteles tagságot vállalni, ahol lakik. A 9. §, mely a visszautasítás egyéb indokairól és a felebbezésről szól, függőben maradt, miután a felebbezési eljárás a bizottság előbbi határozata folytán, mely szerint a főispán nevezi ki az adóügyi bizottság elnökét, gyökeresen módosítandó. Ezzel a bizottság d. u. 2 órakor eloszlott. A közelebbi ülés jövő hétfőn lesz. A belügyér nyilatkozata: nov. 7. tudom, hogy Szapáry Gyula gróf /'ör belügyminiszternek a mai ülésben tett nyilatkozata után, nem fog-e e sorokkal egy időben megjelenni a hivatalos lapban épen oly kurta és furcsa felmentése, mint a barsi főispánnak. De hogy ezt megérdemelné, erre nézve már ma, sajnos, az egész ország tudhat elég bő indokot — az országgyűlési tudósításokból. A magyar belügyminiszter elég szeren-csétlen volt a parlamentben kimondani, hogy a főispánok, tehát más nagyobb és fontosabb államhivatalnokok kinevezése, illetőleg felmentése is tisztán fejedelmi jog, amiért a miniszterek semmi irányban sem felelősek. És ezzel ma a legsajnálat is méltóbb ember lett, amiről meggyőzhette őt úgy minisztertársainak, mint az összes háznak azon boszankodással vegyes szánakozó tekintete, mely e botrányos nyilatkozata után feléje irányult. Később sietett ugyan e nyilatkozatát minisztertársaival történt privát szóváltása után odamagyarázni, hogy törvényesség tekintetében nem akar ugyan a fejedelmi köpeny alá bújni, de a kinevezés vagy felmentés indokairól nem tartozik senkinek számot adni. — S épen ezen elvének köszönheti mai siralmas helyzetét, mert ha a kinevezések és felmentések indokaira több súly fektettetnék, akkor neki bizonyosan nem lett volna ma alkalma nyilatkozatával így blamirozni saját magát és a magyar belügyminiszteri állást a parlamentben. Utóbbi nyilatkozatát a parlament többsége — jegyzőkönyvileg is ezt kötve ki — tudomásul vette. Az elesett vadra nem akarok még egyszer rálőni. Azt sem akarom fejtegetni, hogy szerencsétlen szórakozásból tette-e, vagy pedig szánandó tudatlanságból, mert hiszen egy kis időköz volt az interpellatio és nyilatkozat között, mialatt összeszedhette volna magát. De ezen incidens, bármiként magyarázzuk is az indokait, mégis elég alkalmas arra, hogy komolyan fontolóra vegyük: miért volt és miért legyen Szapáry gróf tovább is a belügyminiszteri székben ? Talán azért, hogy most, amikor épen az államháztartás megmentése, pénzügyeink lehető rendbehozása a csaknem egyedül kimagasló parlamenti legfőbb teendő, akkor szolgáljon alapjául egy kormány illetőleg pártválságnak ? Tény az, hogy Szapáry felügyérsége alatt a közigazgatásnak minden oldalról ostromolt állapota semmit sem javult. Megyekikerekítési terveivel évek óta zaklatja a kedélyeket és izgalomban tart ezer meg ezer érdeket, anélkül, hogy csak a legégetőbb bajokon szabályozott volna valamit, s anélkül, hogy az ország egy igen jelentékeny területének, a királyföldnek kivételes helyzetét megszüntette volna. — A fő- és alispánok értekezletén hozott nevetséges megállapodásai felett csak a minap mondottam el nézeteimet e lap hasábjain. És most előttünk fekszenek Ghyczy Kálmán pénzügyminiszternek adó javaslatai, amelyek combinatioban vannak a közigazgatásnak annyiszor hangoztatott reformjával ; ezekről pedig még eddig sehol semmi positiv javaslat — a városi főispánokról szólón kívül, melyet ma nyújtott be a belügyér a háznak. Már most miként lehessen hozzászólani Ghyczy azon javaslataihoz, melyek a közigazgatással összefüggnek, a nélkül, hogy ez utóbbiról valami a ház és közvélemény előtt volna ? — Igen, a t. belügyér az érti, hogy miként kell egy hevesi szolgabirót megdorgáltatni, s ezért a megye megtorlását a füle mellett elereszteni; a saját botlása miatt a barsi főispánt elbocsátni, s ezért magát a parlamentben blamirozni, háromszéki világos törvénytelenségekre sanctiéját adni, amit aztán a jobb véleményre tért főispánnak kell a belügyér rovására helyrehozni, stb. De a szükséges reformjavaslatokkal késik, s e mellett olyan jeleneteket idézett elő csak a közelebbi napokban is, melyek a pártoknak egymásközti viszonyát nem épen a legkedvezőbb világításban tükrözték vissza az előttünk álló nagy pénzügyi feladatokkal szemben. A választásijavaslatot nem is említem, mert az már nagy részben korábbi keletű, mint Szapáry gróf belügyérsége. Én igazán nem tudom, hogy Szapáry Gyula gróf majdnem két évi belügyérségének mit köszönhetünk, — ha csak azt nem, hogy ma már csaknem tetőfokra hágtak hazánkban mindenütt a jogosulatlan nemzetiségi izgatások, a melyeket nem egy Gullnak adott miniszteri válaszszal, hanem tapintatos, de erélyes intézkedésekkel lehet és kell a szükséges korlátok közé visszaterelni. Én a belügyért mai nyilatkozatáért jobban sújtani nem akarom, mint sújtja őt az maga. — Aztán, szomorú vigasztalás, hasonló eset volt,mikor Andrássy Gyula gr. miniszterelnök korában a törvénymagyarázás jogát a parlamenttől a kormánynak akarta vindikálni. Mindkét botlás lehetőleg helyremagyaráztatott. Hanem minden tisztelet mellett is, ha az eredményekből kel és pedig abból kell kiindulnom, akkor azt hiszem, a fentebbiek után mindenki indokolva látja azon meggyőződésemet, hogy Szapáry úr lehetetlenségét teljesen bebizonyította a belügyér-. .ségre . . . Bakcsi Ferenc 25^ gyorsan történik, hogy Berghaus nézete szerint félni lehet, miszerint az Elbes Odera egészen kivész a német folyók sorából. Ily folytonos vízapadás észlelhető a Dunára vonatkozólag is. Különösen az orsovai észleletek tanúsítják, hogy 16 év alatt a folyam tükre 11 hüvelykkel szállott, mely tünemény — miután a folyam sziklás medre évszázadok óta csaknem változatlan maradt — tisztán a Dunába folyó víztömeg apadásának tulajdonítható. Ezen tüneményekkel szoros összeköttetésben áll az áradások száma. Ezen áradások az utóbbi időben igen rendetlenek voltak, melynek következtében a részint igen nedves, részint igen száraz évek gyakrabban fordultak elő, mint azelőtt. Ezen rendetlenség oka kiválóan a sok erdő egészen gondtalan, lelkiismeretlen kiirtásában van, melyek következtében a záporesők s felhőszakadások könnyebben létre jönnek, sőt a leesett víztömeg az erdőtlen vidékeken s hegyoldalakon gyorsabban s nagyobb pusztításokat művelve rohan le, miáltal a folyó medre is emelkedik. Az Olasz-, Franczia-s különösen a Magyar- és Csehországban folytonosan ijesztő mérvben gyarapodó áradások szomorúan bizonyítják ezen állítás igazságát. Középeurópa öt főfolyója: a Duna,Elba, Odera, Visztula és Rajna ma már kétségbevonhatlan apadása azt is látszik bizonyítani, miszerint az ezen folyókba beömlő folyamok s patakok vize is folytonosan apad. Hogy ez valóban így van, mutatja a gyárosok azon tapasztalata, hogy a vízi gépek helyett a vízmennyiség apadása miatt most már a gőzgépek segélyét kell igénybe venni. Ha az átlagos évi vízállás ily mérvben halad előre, mint eddig, már 200 év múlva beállhat azon szomorú eset, hogy Közép- Európa felnevezett öt főfolyója, ha nem is apad el egészen, de csekély vízállás esetében nem lesz hajókázható. Még nagyobb veszély fenyegeti a művelt államokat különben a talajvíz apadása által, mely víz az állatok s emberek létének fő feltételei közé tartozik. A földalatti víztartókat szintén a légköri leülepedések táplálják, mely leülepedések a föld nyílásán s barlangjain át jutnak a föld mélyébe. Mivel azonban az utóbbi évtizedekben az áradások gyakoriabbak s mivel ennélfogva a folyamokban bizonyos időtartamra nagyobb víztömegek folynak le, könnyen következtethetjük, hogy újabb időben egyenlő légköri leülepedések esetében azokban csak egy kis rész szolgál a talajvíz táplálására s ennek— épen úgy, mint a forrásoknak — folytonosan apadnia kell. Ezen tüneményt csaknem minden város évkönyvei, eléggé igazolják ; igy p. Róma és Konstantinápoly vízvezetékei, melyek egykor rendkívül gazdagon el voltak vizzel látva, ma már tetemesen szegényebbek. A versaillesi udvari kert hajdan folytonosan játszó ugrókutai s vizi készületei ma már a viz apadása folytán naponkint csak egy óráig játszanak s a bécsi belvederi s sehönbrunni ugrókutak ma már csaknem egészen kiszáradtak. A források gyors kiszáradására érdekes példát mutathatnak a budai Széchényihegy forrásai, melyek még csak 12 évvel ezelőtt nemcsak a hegy lakosait látták el bőven a szükséges vizzel, hanem mintegy 450—500 köblábnyi vizet vezettek innen a budai várba s ma már nemcsak a budai várba nem lehet vizet vezetni, de maguk a Széchényihegyen lakó polgárok szükségleteit is csak a városmajorból a fogaskerekű vaspályán eszközölt vízszállítmányok képesek pótolni. Mindezen fennemlített bajok, különösen, ha még nagyobb mérvűek lesznek, nemcsak azt fogják előidézni, hogy a rendkívül száraz s rendkívül nedves évek gyors változása folytán a talaj termékenysége apadni s a kereskedelem s ipar sülyedni fog, hanem egyúttal több műveit nemzet művelődése s talán léte is megnehezittetik, sőt idővel lehetetlenné lesz. Ezen óriási veszély emelkedése ellen — amennyiben általában ez az embernek lehetséges — csak az okok s azt feltételező körülmények kikutatása folytán lehet valamit tenni. Wex az okok között első helyen az erdők kíméletlen s tapintatlan kiirtását említi, továbbá a műveletlen talajoknak rétekké s szántóföldekké átalakítását. Az erdő befolyását a légköri leülepedésekre s ez által a talaj termékenységére s az éghajlatra nemcsak minden szakférfiú bizonyítja, de a törvény is elismeri az erdők törvényes védelme által. Az erdők pusztításának következményeit igen jól észlelhetjük Madeira és Sicilia szigeteken, melyek közt az első 1852 óta, midőn mintegy 70,000 hold erdő itazott ki, száraz években szenved, mig a második, mely hajdan Róma gabonaraktára volt, ma hasonló okokból egészen pusztának látszik. Másrészt az erdőségek szaporodásának jótékony befolyása szemmel látható Sz. Ilona szigetén, hol az erdőség szaporodása folytán a vízmennyiség ma kétszer annyi, mint Napóleon fogsága idejében. Alsó-Egyptomban hasonlókép mintegy 20 millió fa ültetése folytán máris 30—40 napig tart az esős idő, míg az előbbi században csak 12 napig tartott s akkor is igen csekély volt. Szakértők véleménye szerint az erdők a felhőket megsűrítik s másrészt a légmérsékletet sokkal egyenlőbbé teszik. Az erdők nagy száma által továbbá a földalati viz a források gazdagsága is emelkedik, miután az esővíz a fák lombjai által feltartóztatva lassan hull le a földre s itt a nedves talajon mélyebben s nagyobb menynyiségben hatol a föld belsejébe, mint a szabad mezőn. A legtöbb esővíz igy visszatartatik a mocsárak és források táplására, miután a föld nedvességének elpárolgása az erdőkben négy-ötször kisebb,mint a szabad mezőn. A hegyi tájakon a terjedelmes erdőpusztitásoknak még azon hátrányuk is van, hogy az erős záporok a csupasz földet feltörvén, a hegyoldalakon a göröngyöket s köveket magokkal ragadva, betöltik velök a patakokat s folyamokat, s igy áradásokat idéznek elő. Az erdők pusztítása által végre a nyári hónapok forrósága s a légkör szárazsága is emelkedik, mi természetesen a termékenység kissebbedését idézi elő, mint ezt Palaestina, Persia, Görögország s Spanyolország elég szomorúan igazolják. Az említett bajok egy másik s egyátalában nem jelentéktelen oka a szántóföldek folytonosan nagyobb mérvben művelése. A művelt földön ugyanis sokkal bujább növényzet áll elő (minek gabona, takarmány s kerti növények), mint az ugaron, s ezen növényzet természetesen a légköri leülepedésekből sokkal nagyobb mennyiséget fogyaszt el. Ezenkívül a műveit tartományokban a rétek megnedvesítése végett tetemes vízmennyiség vezettetik le a patakokból s folyókból, mely mennyiségből alig a fele rész jön vissza, miután a nagyobb rész a vizes réteken oly gazdagon s buján tenyésző takarmány által fogyasztatik el. Miután tehát — mint fentebb láttuk — a források s folyamok folytonos apadása nem megközelíthetlen természeti erők hatása, hanem a föld felületének egészen tapintatlan s esztelen átalakítása folytán jött létre, nyilvánvaló, hogy a fenyegető veszélyt emberi erők által s emberi intézkedésekkel,ha egészen elkerülni lehetetlen is, de hosszas időre megakadályozhatni. Ily emberi intézkedések közé tartozik először egy a művelődéstörténelemben egyedüli példa, mely által a chinaiak magukat a pusztító áradásoktól megszabadították s országukat virágzóvá tették. Egy 40 kötetes óriási műben: »Shhui-Hing-Kin-Kien« van leírva azon nagyszerű vizszabályozási mű története, melyet Yao császár parancsára Schün, egy földmives fia, ki később a császár kormányzótársa s utóda lett, s ennek társait 2300 körül K. e. 62 éven át keresztülvitték. E két férfi a legnagyobb folyamokat szabályozta, az áradások meggátlására mesterséges tavakat és mocsárakat készített s mindenekfelett egész csatornahálózatot alkotott. Legnevezetesebb ezek közt a Hoang-l és a Sárga folyó közt lévő mintegy 250 mértföldnyi, gyakran hegyeken keresztül is vezető császár-csatorna. A csatornák öszszes száma, melyek ekkor s az utánunk következő korszakban Chinában készíttettek, négyezeren felül megy; 77 négyszög mértföldnyi területű mesterséges tavakat készítettek s csak Thibet határa mellett , mintegy 10.000 artéziai kút furatott. Ezen óriási munkálatokat fényes siker követte. A kelet-ázsiai hegységekről leömlő víztömeg, mely-től előbb China oly sokat szenvedett, katonák segélyével a vízszegény részek termékenyítésére fordíttatik: az egykor mocsáros síkságok az ügyes lecsapolás következtében a legvirágzóbb mezőkké lettek, melyeken különböző gabonanemek, málnafák s czukornád tenyésztetik, sőt elmondhatjuk, miszerint a chinai állam léte épen ezen óriási intézmények által feltételeztetik, mivel a fogyasztók óriási száma mellett China földje csekély termékenysége folytán ezen csatornarendszer nélkül lakóit nem volna képes eleséggel ellátni. Ami Chinában sikerült, az sikerülhet Európában is. Itt Francziaország járt jó példával elől, hol már 1669 óta van törvény az erdő védelmére, mely később 1803-ban, főkép a forradalom alatt történt erdőpusztítások miatt újólag életbe léptettek. Hasonló törvényt hozott Malta sziget angol kormánya is, miután Milne Home, a skót meteorológiai társulat elnöke, bebizonyította, miszerint ezen sziget termékenysége s vízgazdagsága a magaslatok befásítása által tetemesen fog emelkedni. Mindezt tekintetbe véve el kell ismernünk, hogy a gyakori áradások, valamint a vízmennyiség folytonos apadása ellen a legfontosabb eszköz lehet azon törvény, mely az erdők védelmére s különösen az erdők kiállítása ellen hozatott. A kormányoknak kellene e tekintetben jó példával előljárni s a koronás erdőségekben jobb kezelést hozni be. A földbirtokosokat népszerű művek s megfelelő nagy jutalmak által lehetne e nemes czélra megnyerni. El kellene továbbá tiltani a kiirtott hegyi erdők szántófölddé alakítását s általában a hegyoldalak felszántását; oly patakoknál s folyóknál, melyek gyakran kiáradnak, víztartókat kellene készíttetni, melyek vize műveletlen vidékekre vezettetnék. S miután mindezen intézkedések daczára a nagy esőzések idejében jöhetnek létre áradások, az illető vizeket szabályozni s a partot gátokkal kell ellátni, hogy a lakott föld az áradásoktól megmentessék. Hasonló eredményeket lehetne elérni hajózási csatornák állítása által, melyek nemcsak az áradásoktól mentenék meg a síkságokat, de igen fontos eszközök lennének az ország terményeinek legolcsóbb szállítására nézve. E két hatalmas eszköz által, nemcsak a két fentebb említett s az egész civilisatiót végveszéllyel fenyegető – baj volna teljesen elhárítva, hanem máskülönben is áldásos gyümölcsöket hozna, az egyes országok műveltségét s vagyonosságát emelné, s az áradásokat lehetetlenné tenné. Kétségtelen azonban, hogy ezen nagy és fontos czél elérése végett a kormányoknak s egyeseknek évek hosszú során át buzgóan s egyértelműig kellene közreműködniük s csak nagy fáradsággal volna lehetséges ezen valódi létért küzdelemben a romboló természeti erőkkel szem közt egyesek s egész nemzetek létét biztosítani. KÜLÖNFÉLÉK — »A nemzeti színháznak ünnepe volt.« Ez az a stereotip bekezdés, a melyet az újságírók egy-egy nevezetesebb színművészeti mozzanat bejelentésére használnak. Nos hát a nemzeti színháznak ma is ünnepe volt, azonban egészen másnemű, mint a többi, amennyiben nem este, hanem nappal, s nem a színpadon, hanem az utczán folyt le. Ma ültek ugyanis a nemzeti színház bérházán dolgozó kőmivesmunkások az egyenleg-ünnepet, fölemelvén a kőfalakat a meghatározott magaslatig. Az imposáns épület tetejéről belátni egész Budapest környékét s a lipótvárosi magas bazilika mélyen alatta látszik feküdni annak a pontnak, melyen a színház áll. A háznak a kerepesi úti és országúti szögletén, a tervezett kupola helyén fenyőágak, koszorúfüzérek és zászlók között hatalmas transparent van felállítva, felül koronával, középütt Magyarország czimerével, míg oldalt Pest megyének és Budapestnek czimerei láthatók. A transparenten a következő feliratok látszanak: »Éljen a király! Éljen a királyné! Éljen a haza és a fővárosi közönség, a nemzeti színház legmagasabb pártfogói, alapítói és fenntartói. Éljenek az intézet felügyelői és vezetői ! Éljen gr. Szapáry Gyula, belügyminiszter. Éljen Ribáry József, belügyminiszteri tanácsos. Éljen Szigligeti Ede, igazgató. Éljen Skalniczky Antal,műépítész. Éljen Wagner János, építőmester. Éljen Schwarz József, építésvezető. Éljen Jeney Henrik, kir. főmérnök, épitésfelügyelő.« — Az utczákon délután nagyszámú néptömeg gyűlt össze, úgy hogy a közlekedés majdnem fennakadt. Négy órakor felvonultak a munkások az állványokra, Berkes zenekarának Rákóczyja mellett s a nemzeti színház több tagja helyet foglalván a szőnyegekkel erkélylyé hevenyészett szögletállványon, Pintér Sándor színész mondott beszédet a nap emlékére, röviden előadván az épület történetét s értetvén azokat, kiknek a terv és kivitele köszönhető. A beszédet a nagy kocsizajtól nem igen lehetett hallani, daczára a szónok hatalmas hangjának. A beszéd végét hatalmas éljenzés fogadta az összegyűlt munkások részéről s hangosan viszonozta azt az összegyűlt tömeg. — A magyar tud. akadémia mathem. és természettudományi osztályának ülésén nov. 9-én a következő tárgyak adatnak elő:Hautken Mik sact. »Ej adatok a déli Bakony geológiai és palaeontologiai ismeretéhez.« Szabó József r. t. előterjeszti Scherfel Aurél, felkai gyógyszerész részéről. »A tátrafüredi Castor és Pollux ásványforrások vegytani elemzését.« Lehenzl Guido r. t. előterjeszti Schulhof Lipót, bécsi csillagdái segéd részéről »Az 1870. évi IV. sz. és az 1871. évi II. sz. üstökös végleges pályaszámítását, *íg Zenészeti hír. Deczember elején a vigadó termében Wagner Richard »A wallkürök első felvonása és a »Tűzvarázs« a bécsi udvari dalszinház tagjai :Friedrich Materna aszszony s L ah a 11 Lénárd és Scara Emil urak Utal kerül előadásra. A zenekart Richter Jánosgazgató és Dunkl N. J. urak zongorán helyettesítik. Ezen nagyszerű zeneszerzemény, a nevezett bűvészek által ily módoni előadásának Bécsben tavaly hallatlan sikere volt, így tehát csak örvendhetünk, hogy alkalmunk lesz azt hasonló tökélylyel előadva itt is hallhatni. A tiszta jövedelem egy része a magyar írói segélyegylet és a nemzeti színház nyugdíjalapjára van fölajánlva. Körszékek 10 és 5írtjával, ülések 3 írtjával kaphatók Rózsavölgyi és társánál, Kristóf tér 4. sz. — A budapesti férfidalegy- et hétfőn este 8 órakor az akadémia nagytermében (váczi boulevard, óutcza sarkán), rendes közgyűlést tart. — A dunamelléki ev. reform, egyházkerület nov. 12-én d. e. 10 órakor a pesti reform, teplomban gyász-emlékünnepet ül Polgár Mihályért, az egyházkerület volt főjegyzőjéért. — A florenczi négyestársulat 1. hegedű Becker János, 2. hegedű Masi Enrico, viola Chiostri Luigi, gordonka Hilpert Frigyes, hétfőn, november 9-én az első kamaranégyes-estélyt adja esti 7*/2 órakor a vigarda kis termében a következő műsorozattal: Haydn 74. mű 1. sz. Négyes C-dúr, Allegro, Andantino, Menuett, Finale. - - 2., Mozart Andante, Menuett és Rondo hegedűre és zongorára (az úgynevezett Haffnerzenéből). — 3., Raff Joachim Sonate chromatique zongorára és hegedűre. — 4., Brahms Ján. 51. mű 1. sz. Négyes C-moll, Allegro, Romanze, Allegro, Finale. A zongoradarabokat előadja Becker J. urhölgy. Helyárak: Kör szék 3 frt.— Számozott hely 2 frt.— Bemenet 1 frtért kaphatók Rózsavölgyi és társánál, Kristóf tér 4-ik szám, valamint a hangverseny napján este a pénztárnál. — A kereskedő ifjak társulatában a téli idény bekövetkeztével megkezdődnek a felolvasások. Ezek sorát megnyitja Horn Ede, az adóreform« -ról szóló értekezésével f. hó 14-én. Felolvasásokat ígérkeztek tartani a tél folyamán Degré Alajos, Jókai Mór, Mudrony Soma, P. Szathmári Károly és Erődi Béla. — Odalett a gyűrű. »Nocsak gyűjön Kóbi, elmegyünk a kapitányságba, föladjuk azt a gazembert, aki elszükhött, anélkül, hogy megfizette volna a kilencz forintomat.« »Bizony asszonságh, jó lesz othána szörgényezni.« »Ejnye, most jut eszembe, hogy a győrőm att felejtettem a khasznyi tetejin, visszamegyek, mert még valakhi ellopja.« »Ne begye azt asszonságh, todja, ha visszamegy, nem lesz szerencséje, osztán khi is lopná el a soronyér betejbrül.« Ilyen párbeszéd folyt Weisz Jakab és Gärtner Borbála közt, midőn egy napon a kapitánysághoz igyekeztek, hogy valami ember után sürgönyöztessenek, ki Gärtner Borbálánál volt kvártélyban, azonban kilencz forint lakpénzzel tovább állott. Gärtner Borbála hallgatott Weisz Jakab tanácsára, ki szintén kvártélyosa volt, hogy ne menjen vissza a gyűrűért, mert nem lesz szerencséje. Nem ment vissza, hiszen ki lopná el azt a kasztni tetejéről. Mentek tovább. Útközben aztán egyszerre csak Weisz Jakab is eltűnt, de Gärtner Borbála ezt föl sem vette, hiszen majd megtalálja otthon. De bizony nem találta meg sem őt, sem a gyűrűt a kaszni tetején. Nagyon valószínű, hogy kompániában tűntek el. A kis Adler Samu, ki azon házban inaskodott, atta is, amint a Jakab bácsi ott korongászott a caszái tetején, osztán valamit a zsebébe dugott, de hogy mit, azt nem tudja. A Jakabot csak tíz nap múlva fogták el, s tették biztos helyre. Ügyét ma tárgyalta a törvényszék. A tanukat szükségesnek álló vallomásaikra megesküdtetni. Gärtner Borbála kijelenti, hogy ő kész akár háromszázszor megesküdni egymás után. Adler Samu először a sipkáját töri, mert ő zsidó, azután kijelenti, hogy ő bizony előbb nem esküszik, míg meg nem fizetik, amiért tanúskodik. Persze a törvényszék nagy rábeszélő tehetsége folytán megesküdött, sipka meg tanudíj nélkül is. A Jakab aztán 2 hónapocskát kapott. — Egy apáczafőnöknő, mint váltó- és okmány hamisító. Múlt hó 31-én éjfél után 2 órakor fejeztetett be Moszkva városában az ottani esküdtszék előtt 14 napi nyilvános tárgyalás után egy igen érdekes fenyitő per, több száz ezer rubelre menő hamis váltók használása s egyik okmányok hamisítása által elkövetett csalással vádolt Mitrofania apáczafőnöknő, mint közvetlen tettes, Makaron, Maxalin, Trachtenberg és Krasnych, mint másodrangu szereplő vádlottak ellen, mely tárgyalás egész Moszkvát folytonos lázas feszültségben tartotta s az összes Oroszország figyelmét magára vonta, annál inkább, mert a fővádlottnő a nyomozás megindítása előtt igen jó hírben állott s oly népszerű volt, hogy sokan a nagy közönség, sőt az értelmiségnél is nem akarnak hinni bűnösségében s a per folyama alatt több moszkvai templomban és zárdában vélt ártatlanságának javára isteni tisztelet tartatott s imádkoztak érte. A boszuló hatalmat Zsukov államügyész és segédje Smyrner alügyész, a magánjogi felperesek igényeit több hites ügyvéd képviselte , kik az államügyészséggel együtt feladatuk természeténél fogva, Mitrofania ellenében a közvádlók teendőit teljesítették. A vádlottnő apácza ruhában s több rendjellel feldíszítve ült a vádlottak padján, nagy figyelemmel kisérte a tárgyalást, több oldalú miveltséget, a dialecticában jártasságot, ügyességet tanúsított, mindent tagadott, mintét csalással és okmányhamisitással terhelte, s végül az esküdtekhez egy talpra esett beszédet mondott, melylyel ártatlanságát bebizonyítani s az esküdt szivére hatni igyekezett; a tárgyalás alatt higgadtan viselte magát, de az államügyész vádbeszédje oly leverő benyomást tett rá, hogy roszul lett s az ülés felfüggesztését kérte, mi meg is történt. Nagyszámú közönség, főképen a miveit osztályú nővilág volt jelen a tárgyalásoknál, s Plevakov magán felperesi képviselő sikerült vádbeszébeszédje annyira elragadta a hallgatóságot, hogy ez tapsviharba tört ki, mire az elnök csendőrökkel kiüríttette a termet. Az esküdtekhez mindössze 270 kérdés intéztetett az elnök részéről, kik négy órai tanácskozás után, Mitrofaniát az összes vádpontokban vétkesnek, de enyhébb beszámításra érdemesnek találták, a többi vádlottakat pedig felmentették. Ezen határozat alapján a bíróság a vádlott nőt összes személyes és állásával összekötött jogainak elvesztésére s Szibériába boltigani számkivetésre oly korlátozással marasztalta, hogy a jeniszejszki kormánykerületben számára kijelölendő tartózkodási helyről 3 1/2 évig eltávoznia s Szibéria más kormánykerületeiben pedig 11 év lefolyása előtt lakást vennie nem szabad. A magánjogi felperesek által megtámadott okmányok pedig érvényteleneknek nyilváníttattak. A Mitrofaniával azonban a vizsgálóbíró a főtörvényszék egyik rendeletét közlötte, melynél fogva ő, miután ellene még más okmányhamisítási vádak merültek fel, tovább is a vizsgálati fogságban marad. — Fővárosi csendélet. A dunaparti aszfaltkorzón sétáló közönség szemeit a budai vár s a budai hegység pittoreszk fekvésén kívül néhány hét óta uj látvány gyönyörködteti. Hogy a várkert szépítéséhez méltó pendant-t létesítsen és saját Rudasfürdőjét is emelje a fővárosi hatóság, ezen fürdő előtti, különben is nagyon szűk terecskét, a Dunapartot, sőt a Promontor, Téténybe vezető utat tüzifatelepekül rendezteté be. Ide halmoztatott száz és száz ölével a sok mocsári fa, melyet spekulánsok apránként árusítanak el, úgy hogy a folyton új meg újból érkező fának helyet nem találnak, s a közlekedés elől zárják el az utat rakományaikkal. Az e vidéki lakosok e miatt nagyon fel vannak ingerülve, mert úgyszólván saját lakásuk elé sem tehetik lábukat, s alapos kilátásuk van, hogy ez invázió három-négy hónaapig is elveendi minden kilátásukat. Hogy ezen tűzifa telep kijelölése egészen beépített környéken igen helytelen intézkedés volt, arról magunk is meggyőződtünk, mert a legkisebb vigyáztalanság oly szerencsétlenséget okozhat, melyeknek terjedelmét előre meghatározni sem lehet, s mely legközelebb érheti a város privát vagyonát s egy jelentékeny jövedelmi forrását is. A kétszivatczai áthidalás czéljára az osztr. államvaspályatársulat 1200 négyszögölnyi területet a Podmaniczky-utczában átengedett és most árának megtérítését kéri a várostól vagy a közmunkatanácstól, minthogy a feljáró elkészítésére a város, a Podmaniczky-utcza szélesítésére a közmunkatanács kötelezte magát, s az átengedett terület épen a feljárókra esik. A középítési bizottmány a főügyész véleményét kéri ki ez ügyben. — Ejliget. Az uj városligetnél megkezdett ínséges munka erélyesen foly, s már a tó medre anynyira ki van ásva, hogy a tiszta forrásvíz már mindenütt bugyog fel az erekből, sokkal kisebb mélységre mint váratott. Az ezen munkánál tett tapasztalat azonban szomorú világot vet a fővárosi szegényebb néposztály dologtalanságára és restségére. A több száz munkás közt, ki foglalkozást talált, alig van 15 helybeli illetőségű, ki a városi hatóság által nyújtott alkalmat felhasználná, hogy naponként 80 — 90 krajczárnyi keresetre tegyen szert, mig a szomszéd falvakból ezen ínséges munka hírére, családjaikat, tűzhelyüket ott hagyva, seregestől tódult be a a munkás népség. A helybeliek a 80—90 kr. napszámot keresetnek sem tartják, s inkább fáznak és éheznek otthon s a lebujokban. — Egyenlő vízfogyasztási dijak a főváros jobb és baloldalán. A középépítési bizottmány tegnapi üléséből Ger- 1óczy Károly alpolgármester indítványa folytán azon javaslatot terjeszteneő a tanács elé, hogy a budai magasabb vízfogyasztási díjak a pestiek mérvére szállíttasanak le. — Kórházi orvos választása. A fővárosi tanács mai ülésében a barakkórháznál dr. Horváth György halála által üresedett osztályorvosi állomásra dr. Navratil Imrét választa meg.