A Hon, 1874. november (12. évfolyam, 251-275. szám)
1874-11-08 / 257. szám
Előfizetési felhivás: A HON“ XII-dik évi folyamára. Előfizetési árak: BBV Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt Pest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A „KON“ kiadóhivatala. Budapest, november 7- A kereseti adó és hatása. Mielőtt a kereseti adó harmadik osztályának adótételeit tovább vizsgálnám, egy oly kérdésre kell visszatérnem, mely a második osztályba tartozó föld-, ház- és tőkebirtokosok keresetadójával van ugyan összefüggésben, de közvetve vagy közvetlenül adóteheremeléssel jár az egész országra —ez az 5 százalék pótadó hatásának eredménye az egyenes adók százalékára és a keresetadó 2-dik osztályában keresetadó fejében fizetendő 4 százalék adó hatása a teherviselés arányosságára. Tudjuk ugyanis azt, hogy Grhyczy minden egyenes adó után 5 százalék pótadót akar kivetni, ennek eredménye az lesz, hogy a 29 százalék földadóból lesz 30*45 százalék; a 16 — 24 százalék házadóból 16 80 — 25*20 százalék és a 10 százalék jövedelmi adóból 10 és fél százalék adó. Ha már most erre az alapra vetjük ki a 4 százalék keresetadót, akkor a földadó lesz 31*72 százalék, a házadó 17‘47-től 26'20 százalék és a jövedelmiadó 10‘92 százalék. Ebből nem csak az adóteher tetemes emelkedése tűnik ki, hanem az is, hogy a teher a fentebbi jövedelmi ágakra nézve nagyon aránytalanul növekedik, mert a földbirtokos terhe növekedik (a 9 százalék pótadóval) 2*72 százalékkal, a házbirtokosé 147 — 220 százalékkal, a tőkepénzesé 0,92 százalékkal. Ennyivel növekszik a százalék aránytalansága; ha már most tekintetbe vesszük azt, hogy a tényleges aránytalanság csak a földadónál 9 — 30 százalék , elképzelhetjük, mennyire növeli az újabb pótadó és az ezzel megnövelt adóalapra vetett 4 százalék keresetadó az aránytalanságot úgy az egyes jövedelmi ágakra, mint az egyes adózókra nézve. A kereseti adó harmadik osztályában tegnapi czikkünkben csak a házbéralapra fektetett minimális tételek eredményeivel foglalkoztunk, de a javaslat, ott, hol ház osztályadó van, ezt használja fel adóalapul, lássuk most ennek eredményét. Ghyczy, a házadóra vonatkozó javaslatában, a házosztályadót 3 osztályba sorozza a szerint, a mint a ház 1. oly kis és nagy községekben van, melyekben a házakA-dó nincs bérbe adva, 2. rendezett tanácsú városokban, hasonminőséggel, végül 3-szor oly helyeken (faluk vagy városok legyenek bár), melyekben a lakások egyharmada bérbe van adva, vagy, melyek törvényhatósággal bíró várost képeznek. Ez adótételeket e szerint ~rmTTrm rm—nm—mit rtmbt tímmiKwanrmWi-YiTwmr-MMMrarawnwMMBmwBn I szabja ki úgy a lakásokra, mint nyilt helyiségekre. E felosztással és ez adótételekkel más alkalommal fogunk foglalkozni, itt csak azért hoztuk fel, hogy az így kivetett adó a 3 osztály szerint: hatvanszor, negyvennyolczszor és negyvenszer szorozva fogja képezni az adóalapot. Tehát valamely elsőosztályú faluban levő kereskedőnek, ha 3 lakosztálylyal és bolttal bír (1 konyha, 2 szoba, bolt) adóalapja lesz 540 forint, adója 54 forint. Ha ugyanily minőségű embr ugyanily lak- és üzlethelyiséggel egy második osztályú helyen lakik, fizetni fog 57 forintot, a harmadik osztályban 60 forintot adóba. Ezt a terhet viselik azok a kis kereskedők, kik kis városainkban és falvainkon laknak! A kis és nagy községekben segéddel vagy anélkül dolgozó iparosaink — mint láttuk — állandó adótételek alá esnek. De a kis városban lakó és segéddel dolgozó iparosok a házosztályadó 2-ik és 3-ik alosztálya szerint fognak adózni. Tehát azon kisiparos, ki kis városban bir konyhával, 1 szobával és bolttal, fizetni fog 33 forintot; törvényhatósággal biró városban, vagy hol a lakások egyharmada bérbe van adva, hasonló lakás után fizetni fog 36 forintot adóba. Ugyanekkor a segéd nélkül dolgozó, önálló iparos 4 —12 forintot fizet e helyeken. Pedig az iparosnak segédéért is fizetnie kell 3—4 forintot, a házadó emelése miatt pedig házbére is emelkedni fog, ha bérlethelyiségben lakik, és adóterhe nő, ha háztulajdonos. Úgy, hogy pl. ez utóbbi esetben a fentebbi 33 és 36 forinthoz még 12—15 forint járul házosztályadó fejében: ez együtt képez 45—51 forint adóterhet, ami a tőkeadó szerint 450 — 510 írt tiszta jövedelemnek felel meg. Azt hiszszük, hogy a kisiparosoknak kis városokban még bevételük sincs ennyi. De legyen szabad ez alkalommal még két más anomáliát felemlítenünk. Egyik az, hogy míg a hátbéradó alá tartozó nagyobb városainkban a minimális tételek közt van egy minimum és egy maximum és a teherkiszabás ezek közt történik, addig épen kis városaink és falusi iparosainknak nincs megadva ez, az üzleti és helyi, valamint családi viszonyok tekintetbevételét lehetségessé tevő kedvezmény, hanem minden speciális tekintet nélkül akár az üzletre, akár a helyi viszonyokra, az egyenlő lak- és üzlethelyiségek után egyenlően van kivetve az adó. Hogy az asztalos nagy műhelye, az aranyműves kis boltja, a segédek száma, a család nagysága, a forgalom stb. tekintetbe nem jöhet, az az adót még igazságtalanabbá teszi. De a segédek kérdése képezi a második anomáliát is. A gazda fizet a segédért adót és viszont a a hátbéradó alá tartozó összes községeinkben a segédek száma növeli a terhet. Tehát a segédek kétszeresen folynak be az üzlettulajdonos terhének növelésére. Nem akarok aprólékos, habár fontos részletekbe bocsátkozni és így csak futólag említem fel, hogy a segéd nélküli, de önálló és segéddel dolgozó iparosok Üzleti eredménye közt (miután a segédek követelése folyton nő) távolról sincs akkora különbség, mekkorát az adótételek felmutatnak. Futólag említem azt is, hogy kis városainkban tengődő honoratior osztályunkat, az ügyvédet, orvost stb. is igazságtalanul fogja sajtolni az adóemelés. Mert a falusi orvosnak 4 lakrész után fizetnie kell 48 frtadót; a törvényhatósággal bíró kisvárosban lakó ügyvédnek és orvosnak pedig ugyancsak 45 lakrész után hasonlóan 48 frtot. Ez egyenlően túlságos, de a mellett nagyon aránytalan adóteher is. Feltűnő a törvényjavaslat azon határozata, hogy serfőzők, mészárosok, fürdőtulajdonosok, téglagyárosok, teherszállító hajósok és bérkocsisok keresetadójának kiszámítására egészen eltérő, külső adatok használtatnak. Ez indokolva van, a mészárosok kivételével, mindeniknél, de hogy ezeknél a vágott marha után 3—5 forintot, vagy a téglacsaratoknál minden tizezer tégla után 20—50 forintot, fürdőknél minden fürdőkád mán 20—80 forintot számítsunk adóalapnak, ezt túlságosnak és épen a fogyasztó közönségre rótt tehernek tartjuk, mely rész befolyással lesz az ipari és egészségügyi viszonyokra is. Egy vágott marha után 30 — 50 krajczár, tízezer tégla után 2—5 forint, fürdőkádaknál 2—8 forint évi adót venni annyi, mint megdrágítani az élelmet, megnehezíteni az építkezést és rontani az egészségügyi viszonyokat, eltekintve attól, hogy ugyanekkor az ipari akadályok és az adóalap fejlődésének nehézségei is szaporodnak. Kész pénzügyi gazdálkodás az olyan, mely megöli a tyúkot a tojásért. Ghyczy javaslatai nagyon hasonlítanak ehez. H. S. — A jogügyi bizottság már. u. 5 órakor tartott ülésében megkezdő működését. Mindenekelőtt rövid eszmecsere folyt a bizottságnak miképen megkezdendő munkálkodására nézve s abban történt megállapodás, hogy a bizottsághoz utasítottt négy rendbeli tárgy, név szerint :a büntetőtörvénykönyvtervezet, —a polgári perrendtartás, — a fizetési meghagyás és a váltótörvénykönyvi tervezetre vonatkozójavaslatok az általános tárgyalás előtt adassanak ki egyes előadóknak s azok érdemleges megvitatása az illető előadó jelentéseivel együtt történjék, megjegyzendő azonban, hogy ezen eljárás a javaslatok elvei utólagos megállapításának semmi tekintetben nem praejudicál. Ezen megállapodás értelmében kiadatott a büntetőtörvénykönyvi tervezet Horváth Lajos biz. tagnak — a polgári perrendtartás és az ezzel összefüggésben levő fizetési meghagyásról szóló tvjavaslat. Teleszky Istvánnak, — és a váltótörvénytervezet Máday Sándor biz. tagnak. A bizottság e szerint üléseit bizonytalan időre elhalasztván, a tárgyalás megkezdését azon időtől tette függővé, amelyben az egyik vagy másik előadó egészben vagy részben jelentésével elkészült s azt a bizottság elnökével tudatja. Az ülésen, mely már fél 6 órakor eloszlott, jelen volt az igazságügyminiszter Palner Tivadar és Csemeghy államtitkár. A „HON“ TÁRCZÁJA. METEiat, TIED, ÖTÉ. Regény öt kötetben, Irta Jókai Bór. III. KÖTET. „Férfi sorsa a nő.« (29. Folytatás.) Viszonttalálkozás. Áldorfai Incze elfogadta a főparancsnokságtól neki ajánlott küldetést; amint a Duna jobb partját elhagyja az ellenfél, egy különvált hadcsapattal a Bakonyba nyomulni előre s onnan az ellenfél megszálló csapatait kizavarni. Amíg fegyvertársai a felszabadított Pest Örömmámorától ittasulni siettek, vagy a nagysarlói babérokat tépték, addig neki feladata lett egy névtelen ellenféllel dicsőségtelen harczokat vívni. Historiagrophot sem adtak mellé. Hanem azért, hogy e megbízást oly engedelmesen elvállalta, jutalmul kinevezték alezredesnek s kitüntetésül megkapta a nemzeti érdemrendet, az ezüst koszorút piros szalagon. Hiszen a rábízott feladat harczias része nem volt a terhesebb. Előre látható volt, hogy hadoszlopának puszta megjelenésére rögtön felkerekednek a Bakonyban portyázó ellencsapatok, s nem várják be, hogy Noszlopy és Mednyánszky szabad csapatai közé hármas kereszttűzbe szoruljanak, Horvátországig meg sem állnak. De ami nehéz volt Áldorfai Inczének: az, hogy a Bakonyon keresztül az utasi zárda mellett vezet el. A mellett végig kell haladnia, akárhonnan támadjon is. A dudái it pedig épen e kolostor előtt visz el. Hogyan menjen el e kapu előtt, melyen belül egykor otthonná vált, fogadott világa, a mibe szent feskü zárta körül ? Éjszaka, nesztelenül vonuljon-e át előtte, mint orv, mint szökevény, a ki fél, hogy meglátják onnan belülről ? Vagy teljes katonai pompával, dobpörgés,trombitaharsogás között vonuljon végig ablakai előtt, tomboló paripáján ülve s büszkén tekintve alá a kapuban levett kalappal álló ősz atyákra ? Vagy egyenesen betérjen hozzájuk, joviális vigkedvvel, daliás merészséggel, — mintha mindennek úgy kellett volna történnie, felverje a folyosók csöndjét sarkantyus léptekkel s — asszonyruhasubogással — és bemutassa nekik, akit magáévá tett: »íme ez a feleségem!« — A nagy idők tréfája ez ! Úgy szerette volna kitalálni, váljon gondol-e erre Serena is ? s váljon mi az ő óhajtása ? Hisz ők mindig együtt szoktak gondolkozni. Nem szóltak egymásnak e tárgyról egész addig, amig *ig nem jutottak. Harcz csakugyan nem volt sehol. Közeledésük híre kisöpörte a tért. Mikorre bevonult a hadcsapat, Incze a vendéglőben szállásolta el magát. Az egész után azt a kopott foltos attilát és köpenyt viselte, mely a téli hadjáratban kiszolgált. Itt azt mondá Serenának: »Add elő új egyenruhámat.« Mikor alezredesnek kinevezték, akkor készíttette e díszöltönyt, széles arany paszománynyal gallérján, kézhajtókáin. Most vette azt fel először. Olyan délcreg volt benne! Szép sötét szakáll körtté arczát. Felkondorult bajusza emelé daliás tekintetét. »Tűzd ide fel az érdemrendet.« Serena maga mindig csinos volt. Viselete egyszerű, de tiszta. Nőknél a tisztaság olyan, mint az éltetőség; nem tudnak a nélkül lélekzetet venni. A szenny a nőiség rovására megy. »Nyújtsd karodat, »monda Incze,« látogatóba megyünk.« »Oda?« kérdé Serena. »Igen. A kolostorba. Helyesled-e azt ?« Serena megölelte e szóért férjét. »Lelkem legforróbb óhajtását találtad ki ismét. | Ez a teher nyomta lelkemet örökké. Köszönöm, hogy | megszakadsz tőle.« S megindultak karöltve a kolostor felé. | Vártak rájuk. Nehéz szívdobogással közelítettek a kapu felé. Ott a nyitott csarnok alatt álltak a kolostor atyái, középeit az agg apától. Incze fölemelte kardját, hogy ne csörömpöljön a kövezeten. Az ősz apát hajadonfővel volt, még kis bársonysipkája sem takarta fejét. Eléjük lépett. És azután két kezét Incze felé nyújtva, rebegé meghatottan: »Üdvöz légy, fiam!« S aztán Serenának nyújtá kezét, de szótlanul. Ennek nem tudott nevet adni. Serena lehajolt a hozzá nyújtott kézhez s tiszteletteljen megcsókolta azt. Ekkor aztán kitalálta a nevét: »Üdvöz légy —eányom.« Nőnek, feleségnek, asszonynak nem nevezhette őt; leányomnak igen. Amazt tagadja VH. Gergely bullája; emezt diktálja a szeretet vallása. A szemrehányásnak egy sugara sem volt szelíd tekintetében. »Legyetek e ház vendégei, kedveseim,« monda nekik s felvezette őket a márványlépcsőkön a számukra elkészített szobákba. Külön ajtaja volt mindkét szobának a folyosóra s egymásba nem nyíltak azok. A guardián elhozatta a fogadóból úti podgyászukat, külön a férjét, külön a nőét. S aztán magukra hagyták őket. Nem volt sok beszéd köztük. Mindenki magában iparkodott kitalálni a vele találkozók gondolatait s magában felelni meg azokra. Mind a két szobának az ablakai arra az udvarra néznek, melyből ama négy óriási fenyő nőtt túl a kolostor tetőzetén. Mennyi háborgó eszméje volt Inezének e cembrák sötét lombjai közé eltemetve! A nő előtt mindez elrejtett eszmék felelevenültek, olvasott belőlük. Nem volt e helyen sok beszéd; a talányfejtő ész magyarázta a hieroglyphokat. Az atyák észrevették az ismeretes ezüst feszületet Serena nyakán, melyet azelőtt Incze viselt. E helyet cserélt ereklye hieroglyphjében egy egész élettörténet volt megírva. A bosszú, mély vágás a férj homlokán, az érdemrend mellén; a főtiszti arany hajtókák mind megannyi hosszú regéket mondtak el a tegnap és a ma között történt eseményekből. Amit nem értett meg valaki, azt megmagyarázta a nő tekintete. E bánat saját boldogsága fölött: e szemérem a hit ragaszkodásban; e bizalma a félelemtől üldözöttnek összefüggővé tette a nagy rejtélyt. Fél óra múlva látogatást tettek együtt az apáturnál, ki akkor a perjellel és a guardiánnal együtt elhívta Serenát, hogy tekintse meg a kolostor helyiségeit. Legelőször elvezették őt a kertbe. Megmutatták neki a hosszú sétányt, hol Incze annyiszor tanulva sétált, kis külön kertjét és benne a szegfüveket, amiket Incze ápolt egykor. Most is nyílnak. Serena remegett azokból egyet is leszakasztani. Nem az övéi többé! Azután elvitték a tanterembe. Itt áll a kathedra, melyről »hajdan« Innocentius szónokolt. A kézikönyv most is ott van rajta, ugyanarra a lapra nyitva, ahol ő utolsó lelkesítő előadását félbeszakiták a mohácsi vésznél. Erről a lépcsőről szállt le, hogy oda törjön fel, ahol most áll. Azután felnyitották előtte azt a szobát, melyben Innocentius lakott egykor. Incze saját szivének hevüléséből érzé, miket kell most átgondolnia a nőnek, ki karján csüggve lép be e szobába? »Itt az íróasztal, melyen nagy művét befejezetlen töredékül hagyta. A pók beszőtte a tintatartót. Itt függ a fogason fehér öltönye, a fekete scapuláréval. A sár, mely fehér szegélyeit lepi, nem tisztátalanság nyoma, hanem emlék egy zivataros éjben egy haldoklóhoz tett utazásra. Itt vannak az apró faragványok, amikkel üres óráiban bíbelődött. Itt füvészkönyve, rajzalbuma amott. És ott ama fülkében áll imazsámolya. Rajta az imakönyv. A felnyitott lapon egy száraz balzamita levél. S itt a függönytől takartan ime a Boldogasszony képe, kihez naponkint imádkozott.« A függönyt félrehúzták róla. (Folytatás következik.) A vízmennyiség apadása a müveit tartományokban. (Gustav Wex: Ueber die Wasserabnahme in den Quellen, Flüssen und Strömen bei gleichzeitiger Steigerung der Hochwässer in den Kulturländern. Wien 1873.) A források és folyóvizek vízmennyiségének apadását már több országban észlelték. Perzsia, Palaestina, Görögország, Spanyolország és Sicilia hajdan igen nedves s termékeny tartományok voltak, mig most sok tekintetben szikkadtan és elpusztultal, áll. Hogy továbbá a víz a talaj termékenységére első rangú fontossággal bir, sőt mint közlekedési eszköz, a népek nemzetgazdászati életében csaknem oly nagy fontossággal bír, mint a vér az emberi testben , mindezt bizonyítgatni felesleges. Annál megrenditőbbek a fennjelzett tapasztalatok s annál fontosabb ezen kérdések tanulmányozása. A fennszimzett nagybecsű s külföldön kivált elismerésben részesülő mű ad először alapos felvilágosítást ezen kérdésről s igyekszik kimutatni a módokat is, melyek segélyével ezen bajon segítenünk lehet. A tárgy érdekessége s nagy fontossága folytán szükségesnek tartjuk e mű vázlatát, habár csak másodforrás után, egy tejedelmes ismertetés nyomán olvasóinkkal közölni. Wex már egyes európai folyók szabályozásainak összehasonlításából észrevette, hogy azok vízmennyisége folytonos apadásban van, így tapasztaltatok ez a Rajnánál, Elbénél és Oderánál. A Rajna folyó mellett Emmerichnél 66 év óta tettek vízállási észleleteket, melyekből kitűnik, hogy az 1770— 1802- ig terjedő első vizsgálatok alkalmával az évi vízállás 1‘ 4" 5"'-el s a legalacsonyabb vízállás 1' 1" 3'"-al magasabb volt, mint a második 1803- tól 1835-ig terjedő vizsgálati korszakban. Hasonló észleletek történtek Kölnben, melyeket, miután a vizsgálat időben még semminemű szabályozás nem történt, mely a folyó medrének mélységét megváltoztatta volna — kizárólag a Rajna folyam vizének apadása által lehet megmagyarázni. Még szembetűnőbb az Elba és Odera vizének apadása, mely oly £ni9£ í r ■/ . f3Lw ■ / C* Ga f/ 267 Mm. III. évfolyam. Budapest, 1874. Vasáárnap, november 8. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra.......................................6 írt — kr. 6 hónapra......................................12»'—» Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ... » — » Az előfizetés az év fogtján minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési Izotítás Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezekről fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. (or 7 — A képviselőház pénzügyi bizottsága ma d. u. 5 órakor folytatta a vallás- és közoktatási miniszterium költségvetésének tárgyalását. Következett a középtanodai tanárképezde, előirányozva van 1875-re 34.300, 1874- ben volt 34.800 frt, némi észrevételek után a 20 előadói tanár száma ellen, mivel csak 50 tanítvány járja a tanodát, az előirányzat helyben hagyatott. Kolozsvári egyetem 1875-re 197 ezer 570, 1874-re 198 ezer 245 frt volt az előirányzat, tehát kevesebb 645 frttal; töröltetett a két könyvtári dijnoknak 1095 frtos tétel. A gondnok, quaestor és tanácsjegyző, kik öszszesen 2200 frtnyi díjat húznak, az előadó javaslata folytán egy személyben lennének egyesítendők. A miniszter ezt ellenezte, miután ezen állomások rendszeresítve vannak. Itt élénkebb vita támadt az iránt, vajon az ország jelen helyzetében, midőn kiki áldozatokat hozni kénytelen, örökösök lehetnek-e az úgynevezett sistemisált hivatalok. Végre abban történt megállapodás, hogy a személyes járandóságoknál 5700 frtnyi átalány levonassék. A dologi kiadásoknál átalában 16.865 forint töröltetett. Kolozsvári középtanodai tanárképeide 1875-re 16.000, 1874-re volt 15.500 frt. Miután az utóbbi évi 10 tanár mellett alig van 20 tanítvány, azon indítvány létetett, hogy az újonnan előirányzott három tanári állomás (1500 írtban) töröltessék, végre a bizottság 1000 frtot törölt. József műegyetem 1875-re 198.368 ft, 74-ben volt 188.234 ft. A tárgyalás folytában különös visszatetszéssel fogadtatott a házbérre előirányzott 49.518 frt. (Ugyanis a Nagelféle házért 43.800, a Kerkapolyház földszinti helyiségeiért 3000 frt, a többi házbérkrajcrár és szeméthordási költség fejében.) Miután a szerencsétlen Nagel-féle szerződés, mint kiemeltetett, még 9 évig tart, ezen segíteni sem lehetett, az egész összegből töröltetett 8.368 ft. Országos rajztanárképezde 1875-re 39,940, 1874-re 39,640 frt; az utóbbi összeg fogadtatott el. Nagyszebeni jogakadémia 1875-re 18,135, 1874-re 18,255 forint, az előirányzat megszavaztatott. Középtanodák 1875-re 129,971 forint, 1874-re 96,843 frt. Miután Karánsebesen és az ország felvidékén felállítandó gymnasium ellen az ország pénzügyi helyzete miatt több kifogás létetett, az ezrére előirányozott 20,000 frt töröltetett. Reáltanodák 1875-re 327,598, 1874-re 301,655 frt; az előirányzat 316,000 frtra szállíttatott alá. Középtanodák közös költsége 1875-re 10,000, 1874-re ugyanannyi, ebből szavazás utján 6000 frt töröltetett. Bábatanodákra 1875-re 9,225, 1874- re ugyanannyi, az előirányzat megszavaztatott. Tanitóképezdék 1875-re 319,637, 1874-re 335,503 frt, töröltetett 4,631 frt. Tanitónőképezdék 1875-re 156.752, 1874-re 128.820 ft, ezen 27.932 főnyi többlet ellen kifogás létetett azon okból, mert az ország mostani helyzete új képezdék felállítását nem engedi. (A miniszter Győrött és Kassán új tanítónőképezdék felállítását javasolja.) A bizottság többsége e kérdésnek függőben hagyását határozta azon esetre, ha netán utóbb nagyobb megtakarítások lennének eszközölhetők. A tanitó - képezdék közös költségeire előirányzott 20000 ft helyett (1877-ben 30000) 10000 ft szavaztatott meg. Torna póttanfolyamokra előirányzott 20,000 írtból 5000 frt töröltetett. Tanítói képezdei tanárjelöltek kiképzésére előirányzott 2000 fft töröltetett. (1874-ben 5000 szavaztatott meg e czimen.) A budai polgári iskola tanitóképezde 1877-re 15.250, 1874-re 15.350 ft, a budai polgári iskola tanítónő képezdére 1875-re 8.900, 1874-re 8.500, az utóbbi összeg szavaztatott meg. Népnevelési szükségletre előirányzott 960,090 frt 1874-re 939,900 ft az előirányzatból az előadó 100,000 frt levonást ajánl, a bizottság azonban a törlést 160,000 frtban állapítja meg, s ennek folytán Győrött és Kassán két tanítónőképezde felállítását engedélyezi, mi által a fentebb függőben hagyott kérdés eldöntetett. — Báró Mondel. Mint Bécsből írják a »Lloyd« -nak, az a tény, hogy báró Mondel alig félévi szolgálat után, mint ő felsége főhadsegéde, negyedévi szabadság időt kap, a legkülönbféle magyarázatokra talál, melyek nagyobbára mindazon kombináczióban lyukadnak ki, hogy a szabadsággal a nevezettnek a tényleges hadsereg szolgálatba visszalépése terveztetik. Mi e hírben igaz, a »Lloyd« nem tudja. A képviselőhöz adóügyi bizottsága. Az ország szeme, az ország figyelme ez idő szerint itt van összpontosulva. A feladat, mely ez országos bizottságra vár, kétszeresen nehéz. Nehéz nem csak azért, mivel ez időszerűnt Magyarország pénzügyminiszterének az a kellemetlen szerep jutott, hogy valószínűleg tetemes adóemelésekkel kell helyreállítania az ország megzavart pénzügyi egyensúlyát, hanem még e czél mellé egy második is sorakozik: most az ország , legszomorúbb viszonyai "között lehetőleg népszerűvé tenni a fölemelt adónemeket azáltal, hogy azokat maga a polgárság a pénzügyminiszter által provocált hazafias érzülettől vezetve, példátlan szigorral hajtsa be polgártársaitól. Az országos adóbizottság ülésterme igen érdekes látványt nyújt. T alakban összeállított zöld asztal körül ülnek azok a komoly férfiak, kiket a még komolyabb ügy egész a komorságig lehangol: az elnöki székben a szelíd kifejezésű, de egészen hivatalos arctű volt miniszterelnök Szlávy, jobbján a hol homlokát dörgölő, hol bajuszát rágó halvány Ghyczyvel, balján a fiatal jegyzőn túl a hallgatagon, még önmagánál is kisebbé zsugorodott mostani miniszterelnök Bittó. A T betű két szárnyán két lejárt pénzügyminiszter Lónyay és Kerkapoly ülnek, — mindkettő élénk részt vévén a vitatkozásban. Lónyay mellett báró Sennyey Pál veti magát hátra karosszékében, félszemén az elmaradhatatlan czvikkerrel, melyen keresztül éles szemei a vele szemben beszélő Kassius arczú Tiszára szegezték. Ezek után a két legszélsőbb antagonista, Paczolay János és Irányi Dániel néznek farkasszemet egymással, Irányi mellett, mintha ettől ragadt volna ily korán reá az ifjan kopasz Lukács Béla s vele szemben a szürke Mocsáry. Az elnöktől balra külön asztalka előtt ül egy aggódó tekintetű pénzügyi tanácsos, míg köröskörül a szakokat érdekkel hallgató képviselők sora foglalja el. Ilyen az a konyha, melyben jelenleg Magyarország sorsát főzik, és valóban nem érdektelen hallgatni ezen tanácskozást és annak intermezzóit, amidőn például egy Lónyay gróf arról beszél, miként lehetne a nagyobb földesurakat is bevonni a községek adóbizottmányába, vagy hogyan óvakodik Sennyey báró, legalább az adóvégrehajtóság díszes állomása elől tisztességes kibúvó ajtót keresvén, mi oly magas termetű embernek nem oly könnyű feladat. Gróf Lónyay azt hozza fel, hogy van földes ur, ki a község adójának 25 °/C-át fizeti, mire a legközelebbi pénzügyminiszter tréfásan megjegyzi,hogy szeretné, ha birtokaránylag Budapest fővárosának 25 °/C adójával lenne terhelve. Erre ezután gr. Lónyay egy gúnyos mosolylyal válaszol. Esti lapi tudósításunkat Kerkapoly felszóllalásánál hagytuk el, ki korábbi indítványát részint illustrálni, részint rectifikálni törekszik. Ehez még többen szólalnak fel, míg végre Szlávy igyekszik egyeztetni a nézeteket. B. Sennyey Kerkápoly indítványát óhajtja kitüzetni először szavazatra , mert ő is azt tartja leghelyesebbnek, hogy ha az illető szolgabíró ajánlatára az állandó választmány nevezi ki a községi adóbizottságok elnökét. Erre történik először a szavazás azután a közgyűlés kijelölésére, míg végre Lónyay indítványa folytán a többség arra szavaz, hogy a szolgabiró ajánlatára a főispán nevezze ki az elnököket. Az adóbizottság ugyancsak Lónyay indítványa szerint 4—24 tagból felerészben a tanács tagjaiból állna. A tagokat a szolgabiró (polgármester) ajánlatára a közgyűlés jelölné ki. G h y c z y, nehogy az adóbehajtásban késedelem történjék, azt kívánja, mondassék ki, hogy a m «MW » WM WIBI IWLiJ—Bj—BBM——