A Hon, 1875. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1875-01-26 / 20. szám

20. szám, XIII. évfolyam. Kiad­óihivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-ép­.let földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten h­ázhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 frt —­kr. 6 hónapra...........................................12 » ■›— » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év fogtján minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számittatik. Reggei kiadás. Budapest, 1875. Kedd, január 26. Szerkesztési iffwlsss Barátok-tere, Athenaeum-építlet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok n­em adatnak vissza. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIKIÍJÍV­ kitelSEk szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás:A HO NA XIII-dik évi folyaméra. Előfizetési árak: Félévre . . . 12 frt Negyedévre . 6 frt Egy hóra . . 2 frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmen­tesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czím alatt Pest, Ferencziek­­tere Athenaeum-épület küldendők. A »Hon« kiadóhivatala. Budapest, jan. 25-Hogy készül a vihar ? A A Deákkör tegnapi értekezlete némi világot vet arra az állapotra, melyben a kormány és pártja, a budget vitákhoz készül­nek. Arról volt szó, hogy elfogadja-e a párt általános vita alapjául a kormány budgetjét. A kormány álláspontját legjobban Ghyczy fejezte ki, kijelentvén, hogy budgetjének és adófelemeléseinek elfogadását feltétlenül kö­veteli, mert a kibontakozásra más módot »nem tud, nem akar és nem fog ajánlani.« Igen, ez a nem tudás és nem akarás jellemzi a kormány politikáját nemcsak a fedezet kérdésében,­de ál­talában a pénzügyekben ép úgy, mint a re­formkérdésekben. És épen ez a nem tudás és nem akarás akasztja meg a reformokat, az államháztartás rendezését ; ez a nem tudás és nem akarás hozta zavarba a jobboldal füg­getlenebb részét, mely sem a budget összeál­lítását, sem a kormány fedezeti módját a ki­bontakozás tekintetében, czélra vezet­nek, az országra nézve üdvösnek, nem tartja. Kitűnt ez a tegnapi értekezleten is.­­ Sennyey nyilatkozata nagyfontosságú, mert általánosságban elfogadja ugyan­­ a budge­­tet, de kijelenti, hogy a kormány terve aggo­dalmait el nem oszlatá és,hogy a h­e­l­y­­zetről és pénzügyi politikáról az ország színe előtt fogja véleményét elmondani. Ez megrémíté a pártot. Bittó tü­relmetlen jen e begomboltságra, szerette vol­na már most hallani e nyilatkozatot ; a jám­bor Péchy gr., az elégületlen Wahrmann is szerette volna megtudni ezt, Lipthay épen azért kívánta volna, hogy kigombolkozzék Sennyey már az értekezlet előtt, hadd legyen tájékozva a kormány. Mindez hiába való fag­gatás volt , Sennyey hallgatott és így a nyugtalanság a pártban és a bizonytalanság a kormányban megvan. Csak Ürményi igye­kezett (nem megbízásból) megnyugtatni a pártot, hogy »meglepetésektől« nem kell tar­tani. De mit ér ez , ha Sennyey nemcsak a budgetről, de az ország helyzetéről akar az ország színe előtt nyilatkozni. Ez p­o­l­i­t­i­­k­a­i programra is lehet, ez a­ kormánypártra vegyelemzőleg hathat, ez szétrobbanthatja a kormányt és többséget. Azt hiszszük, hogy ilyen aggodalmak t­á-­­­madhattak, Sennyey nyilatkozatára, a kor­mányban. Ez nem jó ómen a budgettárgya­­lásra. És azután előáll az a Zsedényi. Örül, hogy a kormány ellenében, az ő hívei szapo­­rodtak, kik a budgetet, leszállítani akarják. Ő azt fogja indítványozni, hogy a rendes bud­get de­ficitje től éltessék, e végett utasíttassék az egész előirányzat újra a pénzügyi bizott­sághoz. A párt indítványát el­vet­i, de ő be­hozza azt a házba. Itt a Scylla, ha Sennyey magatartása, a Charibdis.Zsedényi megtakarí­tásait csakis az erdő-, bánya- és vasüzlet keze­léseiben, a készletek értékesítésében akarja foganatosítni és ez ellen lényeges kifogásaink nem lehetnek. Csak azt sajnáljuk, hogy a közigazgatási kiadásokra nem terj­eszte ki fi­gyelmét. Tény az, hogy a Zsedényi által ajánlott törlések egyike sem támadja meg sem az államgépezetet, sem kulturális érde­keinket. De a kormány mégis elveti azo­kat, mert ő nem »akar« többet törölni és job­ben gazdálkodni. Azután jőnek a részleteknél a külön szempontok. Wahrmann, Somssich, Prielesz­­ky, Lipthay, Ürményi, t­­e­h­á­t, K­e­r­k­a­­poly kivételével, valameny­­n­y­i g­zónok eltér a kormánytól, hol, a törlések mérvére, hol a fedezet lehetőségére módjára nézve. És mindenik érvényesítni fogja nézetét a házban ; tehát a­hány tétel, annyi ellenmondás a kormány előirányzatá­val szemben — saját pártja ré­széről; annyiféle szavazás, annyiféle többség. Hol, melyik perc­ben marad kisebb­ségben a kormány, azt csak a jó Isten tudja. Csak annyi bizonyos, hogy saját párt­jában egy perczig sem bíz­hat; ez által a budget egy tétele sincs biz­tosítva feltétlenül. Igaz, hogy mindez elsimul­hat a párt által folytatandó részletes ta­nácskozásnál, de elő lesz hozva a házban és a hallgatók is működni fognak ott, kezet nyújtva az ellenzéknek. Ilyen a kormány állása saját párt­jában, ekkora ennek bizalma saját kormánya iránt. Legtöbb nehézséget képez: a fedezet kérdése.Az adófelemelést Somssich,koppasztás­­nak nevezi, csak akkor szavazná meg, ha a kormány 1877-re is tervet ad az iránt, hogy el lesz enyésztetve a defic­it. Ghyczy ígéri, de a tervet megtagadja.Prieleszky meg sem szavazza az adókat, h­a 1876. decz. 31-ére a deficit meg nem szűnik. E váltót a kormány alá nem írja. Wahrmann csak azt fogadja el a kormány terveiből, mit józan ember elfogadhat, mert ő a kormányt pártolja, de a hazát is fenn akarja tartani. Ily ellentétet a jobboldal még soha fel nem állított. Lipthay elismeri, hogy a fedezet kérdésében annyira eltérnek a párt­ban a véleménynek hogy itt vál­ságtól lehet t­a­r­tani. Minderre semmi biztatás, semmi c­áfolat. Tehát a Deákpárt vezérszónokai közül a kor­mányt feltétlenül csak Kerkapoly, az exmi­­niszter, támogatja, kinek a diósgy­őri gazdál­kodás miatt oly kemény dolgokat mondott Zsedényi, hogy kényt­len volt kérni saját pártját, ne ítéljen felette most, csak a részletes tárgyalásnál. .,Íme, a helyzet előleges képe. íme a párt-barometrum Láthatja mindenki, hogy biz az állandóan vihart jelent. Az ellenzék általánosságban sem fogad­ja el a kormány budgetjét. Ez a helyzet zár­köve ; ez is az időjárás csalhatatlan jele. Gratulálunk a kormánynak és azoknak, kik az i­l y kormánynyal és ily többséggel akarják rendeztetni államháztartá­sunkat ! — Az ev. theologai facultás ügyében, mint a múlt heti számok egyikében emlí­tettük, az ev. egyház négy superintendense, a négy kerület világi felügyelői s a pozsonyi ev. egyház se­­natus-tagjai január 21. Pozsonyban összejöttek s egy ev. theologiai facultás felállításáról tanácskoztak. A mint értesülünk, e conferentiának határozata a kö­vetkező : a három, t. i. az eperjesi, a pozsonyi és sop­roni ev. theologiai intézet­i ev. ideologiai facultás czim alatt Pozsonyban egyesittetik. A pozsonyi ev. egyház adja az épületet s a leendő hat rendes tanár­ból hármat fizet, a többi három az ev. egyház egye­temes gyűlése által választatik s a három kerület ál­tal fenntartatik. A tanárok évi fizetése 1500 írtra állapíttatott meg. — Ezen elaboratum most az egye­temes gyűlés elé terjesztetik s ott valószínűleg el is fogadtatik. Idején is volna, ha a theologia egészen szakittassék el a gymnasiumtól, hogy külön igazgató vagy dékán alatt álljon, s hogy a theologiának egé­szen külön tanári kara legyen. Eddig a gymnasiumi tanárok is tanítottak s tanítanak a theologiában is, s mert történt oly eset is, hogy egy tanár, ki a theo­­logián a biblia tant s exegevist tanít, a gymnasium alsó osztályaiban vallást, latin, magyar, német nyel­vet és természettant (!) tanított. — A műegyetemre vonatkozó­lag a »Közérd «-ben a következő sorokat olvassuk. A műegyetem szervezetének és esetleg hiányainak megvizsgálására kiküldött bizottságról, melynek tag­jai Hollán Ernő elnöklete alatt: Hieronymi, Szto­­crek, Than és Mészáros, jegyzője pedig Szüry Dénes a »Hon« mai száma azt írja, hogy eddigelé mitsem tett s működését megszüntette. Ezzel szemben arról értesülünk, hogy ez említett bizottság eddig 5—6 ülés tartott, melyekben a következő fontosabb­ kérdé­­sek vitattattak meg: A műegyetem feladatára nézve kimondatott, hogy tulajdonképen csak két osztályt kellene és kell magában foglalnia, a mérnökök és gé­pészmérnökit , de a mi speciális viszonyainknál fogva a vegyipari osztály is meghagyandó, még pedig ama­zok 3 évi, emez­ikét évi folyammal. Az építészeti osztály helyett az­onban egy külön építészeti akadé­mia lenne az országos pénzviszonyok javultával fel­állítandó. A műegyetemen fennálló rendes tanári állomások közül, melyek tárgya az egyetemen is ren­desen előadatik, mellőzendők lennének az­­állattani és növénytani kathedrák. A tankönyvek hiányán pedig az­által kellene segíteni, hogy a tanárok elő­adásaiknak kőnyomata kiadására szoríthassanak. A tanszabadságnak jelenben fennálló formáját nem ta­lálta a bizottság módosítandónak. A szigorlatokra jelentkezőkről azonban okvetlenül megkívánja, hogy 6 rendesen hallgatott félévet mutassanak ki. Az elő-­­ készítő tanfolyam a reál­iskolák 8 osztályunkká eme­­­­lése folytán mellőzhető lenne. Ezeken kívül fölmerült a kérdés: nem lenne-e czélszerű a rektort nem egy, hanem három évre választani? A szigorlatoknál tett kérdések megállapítását pedig a tanárok helyett egy szakbizottágra bízni ? A bizottság egyébiránt szaka­datlanul működik. A kényesebb kérdésekre termé­szetesen ezután kerül a sort Óhajtjuk, hogy a közvé­leménynek, mely a műegyetemet tagadhatatlanul gyanakvó szemmel kiséri, lehető erélyes eljárással s ne az esetleg fölmerülő visszaélések palástolgatá­­sával igyekezzék megmenteni vagy vissza­szerezni reputatióját. (Elvárjuk!) — A honvédségi szabályzatok ő felsége által már szentesítettek. Három vastag kö­tetet képeznek s már közelebb sajtó alá adatnak. E szabályzatok azon része, mely a katona kiképezteté­­séről, a hadgyakor­latról s általában a szolgálatról szól, ugyanazonos a közös hadsereg szabályzatával, a mi a védelmi törvények ugyanazonossággal fogva természetes. Van néhány külön pont is, mely a hon­védségi főparancsnokság s a honvédelmi minisztéri­umról szól, így a többi között a­mi a fegyelem ügyét illeti, a felett a főhadparancsnokság intézkedik, ren­delkezéseiről azonban tudósítja a honvédelmi mi­nisztert, kinek jogában áll ez ügyre vonatkozólag is ő felségéhez felterjesztést tenni. A honvédelmi mi­nisztert megillető tisztelgés dolgában az határozta­­tott, hogy a miniszter, a­ki nem katona, ugyanazon tisztelgéssel üdvözöltetik, a­minő például a külha­­talmak képviselőit ünnepélyes bevonulásukkor meg­illeti , a legmagasabb tisztelgéssel 1. i.— de dob­pergés nélkül, a­mely csak a katonai személyeket il­leti meg. Az újvidéki --Z á s z t­a v a« »A nemzetiségi képviselők kötelességei« föliratú czikkében a holnap­után kezdődő nagy budgetvita alkalmából felszólítja kiválóan a szerb nemzetiségű képviselőket (miután a románok meglehetős semlegesen viselik magukat­, a a tótoknak pedig »nincsenek képviselőik«), hogy a költségvetési s az adóvita folyamában a következő ügyeket sürgessék: Sürgetni kell a »nemzetiségek jogegyenlőségé­ről« szóló törvénynek revisióját, melyre vonatkozólag érdemleges indítvány is teendő; a fennálló törvény­nek tiszteletben tartását kell kérni a bíróságoknál s a többi hivataloknál; a középiskolákra vonatkozó nemzetiségi törvénynek megalkotása keresendő; kér­dés intézendő aziránt is, hogy a törvények mért nem jelennek meg több év óta már a nem magyar nyelve­ken is; a kormánynak és orgánumainak volt határőr­­vidék képviselő választásainál s a pancsovai képvise­lettel szemben tanúsított magatartására és eljárásá­ra vonatkozó igazolása is kérendő ; a volt határőrvi­dék panaszai újból felfrissítendők; az egyhangúlag történt patriarcha-választás visszavetése iránt is kér­dés intézendő; annak oka is megtudandó, miért záratnak be a tót gymnasiumok, s miért he­lyeztetik át törvénytelenül az újvidéki »Matica« Bu­dapestre ; el kell ítélni a rendelkezési alapnak léte­zését, nem különben a belügyi, s a vallás- és közokta­tási miniszternek politikáját; szó emelendő az állam­­pénztárból csakis a magyar nemzetiségű közművelő­dési intézetek, mint: az akadémia, dráma és opera stb. támogatása és pártolása ellen; a képviselők szá­ma szaporításának szóba hozatala alkalmával a volt határőrvidék is figyelembe veendő. Minden baj és viszszaélést a parlamentnek fel kell tárni, s mindezen bajok orvoslását tőle kell kérni.­­ Az erdélyi képviselők tegnap érte­kezletre jöttek össze speciális erdélyi kérdések meg­vitatása végett. Előkerült mindenekelőtt egy pénz­ügyminiszteri intézkedés, me­ly a sótermelést Víz­aknán s­zordán egyszerre megszüntetvén, számos­­ munkást minden megélhetési módtól megfosztott. S Korizmics mind nemzetgazdasági tekintetből. A „HON“ TÁRCZÁJA. Chateaubriand hajdan és most. (Rogeard előadása a de Gerando-Teleky grófnő termében.) Chateaubriand ellentétes politikai és irói jelle­mének kimagyarázását, műveinek egykori és mostani becsét, hajdani dicsőítésének és mostani lenézettsé­gének okait fejtegette Rogeard tegnapi előadásában. Chateaubriand fényes, ragyogó elméjével, di­csőségével e század első felét egészen betöltő. Sok érdekes irodalmi, társadalmi és politikai esemény fűződik nevéhez. Négy nagy szellemi mozgalomban volt nem csak része, de döntő befolyása. E négy mozgalom : a renaissance az irodalomban, a monar­chia restauratiója, a vallási reakczió és az irodalmi forradalom. Ezek közül: politikai és vallási műkö­dése, hatása most máskép ítéltetik meg, mint eddig, irodalmi működésének hasznossága is kétség alá esik, de most is kétségbevonhatatlan érdeme az, hogy ő volt az újkori irodalomnak atyja és a renais­­sancenak kezdeményezője. Az ő jellemét nehéz felfogni, mert irodalmi és politikai életének ellentétei, következetlenségei, az el­lentétes szavak és tények a­l­a­t­t k­ell keresni azt,s főleg nehéz őt Rogeardnak jellemezni, ki mint mondá, értelmi ellenszenvvel van iránta. De jó akarattal és jó­hiszemmel minden véleményt el le­het mondani, így legvitásabb kérdés az­ ő­s­z­i­n­te megyőződésből irt és működött-e mindig Chateaubriand ? Ezen, ellentmondásai miatt, sokan kételkednek. Rogeard őszintének tartja. Csak, hogy kétféle őszinteséget különböztet meg. Egyik a mély rendületlen meggyőződés következetességének őszin­tesége. Ezzel Chateaubriand nem bírt. A másik az előleges pártállást foglaló, változékony emberek őszintesége. Ezzel birt ő. És, hogy ilyen volt, annak magyarázatát két jellemvonása adja. Ő skeptikus volt, ez habozóvá tette és a képzelet embere volt, még pedig oly képzelettel birt, a milyen addig a franczia irodalomban nem volt, sem gazdaságra, sem szín­­pompára nézve. Ezért ő oly álmodozó, ki maga is hisz álmaiban, mint a hazug, ki maga is el­hiszi gyakran ismételt hazugságait. Az ő skepsise nem kelt fel tiszteletet, mint a Pascalé, képzelő tehetsége pedig mindig bizonyos eszmekörbe zárja be, mely­nek hisz — egy darabig. Ezért tudja védelmezni a keresztyénséget, a­nélkül, hogy keresztyén lenne, ezért hűséges legiti­mista, s mégis Napóleon szolgálatába áll, később pedig (halála után) republikánusnak bizonyul be. Ez ellen­tétek miatt részesül feltétlen dicsőségben 1848. előtt és túlságos megvetésben, feledésben 1848. után, mi­kor más eszmekörből itélék meg műveit és műkö­dését. Hogy még jobban megértsük e különös génjét, kisérjük figyellemmel életét. Chateaubriand régi, bre­­tagnei nemes családból születik 1768-ban. Már gyer­mekkorában szerencsétlen. Mert atyja, egy kenyur, ki hatalmát borzalom gerjesztéssel gyakorolta kör­nyezete felett, neje, fia reszketett előtte. Ha meglát­ta, nem ment feléje. Két kisebb testvére voltak ked­­venczei és mikor ezek elhaltak, ő még kevesebb sze­­retetben részesült. Tanulmányait végezve­­ Ameri­kába utazott. Vonzotta ide Rousseau művének ha­tása, mert a megromlott társadalom iránt undorral eltelve, itt vélte feltalálni a dicsőített patriarchális életet és a vad természetet, iti naplójában már mu­tatkozik leíró tehetsége és amerikai képei későbbi műveiben is fel lőnek használva. A franczia forrada­lom kitörése Amerikában találja, úgy, hogy egy an­gol lapból értesül XVI. Lajos megszökéséről, elfoga­­tásáról. Ez a hit fel­kelti benne a nemesi érzelmeket, származásából folyó kötelességet lát arra, hogy visz­­szatérjen és a királyi seregbe álljon; de Thionville ostrománál sebet kap, elfut és Angliába menekül, szegényen, nyomorultan. Itt tanárkodik és fordítás­ból él. Egy anglikán pap ártatlan leánya belé szeret, noha már nős volt, mert de la Vigne kisasszony jen nejévé és ő hagyja fejlődni e szerelmet, csak mikor a szegény,leány megvallja szerelmét, akkor mondja neki: »Én nős vagyok«. Angliában írja »Essai sur les revolutions« czi­­mű művét (1797 ) melyben a franczia forradalmat a megelőző forradalmakkal hasonlítja össze. Ekkor még egészen a 18-ik század embere. E művében hár­mas tagadással lép fel. Tagadja Istent, a lélek hal­hatatlanságát és a keresztyén vallást, mert azt mond­ja, hogy oly Istenben való hit, ki az embert szabaddá teszi, hogy megengedje, hogy roszat cselekedjék, meg­­oldhatlan és hozzá teszi. »Egyébiránt senki sem hisz benne.« Ezeket az állításokat később egész iro­dalmi működésében megtagadja és csak halála után megjelent művében fordulnak hasonlók újra elő. E mű után öt évre jelenik meg a »Genie du Christianisme«, melyben merőben el­lenkező tanokat hirdet. Mi adja meg e rejtély kul­csát? Ő azt mondja, meghalt anyja és nővére, mikor nővére levelét, melyben anya haláláról értesíti, elol­vasta, sirt és hitt »J’ai pleuré et j’ai c­r­u«. Ez gyors megtérés. Tehát első rugó a fiúi ke­gyelet, mely egy férfi meggyőződésének e hirtelen változását egyáltalában nem magyarázza meg. Kell más magyarázat is. Végzetes befolyással volt reu de Fontaine, Napoleon teremtménye; ki figyelmeztető, hogy a vallási reakczió kezdődi , ez irányban kellene működni. Napoleon épen ez évben (1802) nyitá meg a templomokat. És Chateaubriand a sikerre mindig számított. Könyve »livre de la situation« volt. Harmadik befolyás Beaumond aszszonyé, kiért ő nejét elhagyá. E befolyások alatt jött létre a »Genie du Chris­tianisme, melyről elmondhaták, hogy Chateaubriand fejében egész hadsereg van, mert a reakczió érdekében nagy hatása volt. E művében a keresztyén vallás ö öszhangját a természettel és emberi szenvedélyek­kel« fejtegeti; de mind­az, a­mit a dogmáról, kul­­tusról, a vallás költészetéről, művészetéről mond, nem tartalmaz tudományos fejtegetést; nem azt akar­ja bebizonyítani, hogy ez igaz, észszerű vallás, hanem az érzelemhez fordul, azt mondja, e­z a legszeretetre méltóbb, legfen­ségesebb vallás, melynek költészete felül­múlja az ókori mythologiát, tehát épen ellenkezőjét annak, mit Boileau mondott, ki a keresztyén vallást költé­szet­ szegénynek tartá. A mű felületes, Renan, Har­­vet, Proudhon hason tárgyú műveihez távolról sem hasonlítható. De ereje a leírásban, színpompában van, ő a bibliai állatképeket, jeleneteket megeleve­níti, az egyház külső pompáját mesterileg írja le, en­nek hatását rajzolja. E művészi irály és a helyzet magyarázza meg a mű nagy sikerét. A társadalom romban volt, a kedélyek feldúlva megzavarva, nyuga­lom után vágytak. Ezt keresek a vallásban és így Chateaubriand könyvében. És a sikert ő mindig imádta. Végre negyedik oka könyve sikerének az, hogy vele szemben ekkor az újkori szabad eszmék a franczia irodalomban kellően képviselve nem voltak. Mert abbé Morellet, Parajé és Giaguené írtak ugyan e szellemben, de tehetségre nézve vele nem mérkőz­hettek. Azután Olaszországon, Görögországon át Je­ruzsálembe megy. Miért ? Ő azt mondja ugyan, hogy »a régi zarándokok eszméivel, czéljával, érzelmeivel« — de kitűnik, hogy csak festanyagot, színeket ke­res keleten pompás stylusához, képeket, tableauxkat alkot; noha azon irodalmilag megbecsülhetetlen ér­deme is volt, hogy feltárta az újkori költészet két leggazdagabb forrását, a héber és görög-római anti­­quitást. Neje azt írja róla, hogy lehet, hogy ő az utolsó franczia zarándok Jeruzsálembe. Hogyan ? Hát oly erős hite volt a vallási érzelmek tartósságá­ban, hogy az utolsó zarándokot is látta ? Ez nem mutat mély érzelemre. Ez utazás eredménye »Les martyres«,ennek czélja bebizonyítani, hogy a keresztyén vallás gazdagítja, fejleszti a szellemet, előmozdítja a haladást, felmutatni költészeti becsét. Mindez gyenge oldala.De három becses tulajdonsága van.Benne össze­olvad a héber és görög antiquitás,ezzel a költészet oly forrása nyílik fel, mely a harmadik­kal , a nemzeti eredetiséggel, kizárólag táplálhatja az újkori költészetet.Másodszor: uj kritikai iránynak veti meg alapját, nyelvészeti kutatásaival; harmad­szor uj történelmi oskolát kezd, szorgalmas kutatá­saival az eredeti forrásoknál. Mindezen kétségbe vonhatatlan érdemhez járul még az, hogy irályának pompájával hatott a nyelv gazdagítására, és ízlés fel­keltésére. Noha legitimista, Napóleontól követségi tit­kárságot kér és nyer a római követségnél. E lépésé­nek három levelében három különböző és kizáró­lagos okát adja. Elsőben azt mondja Beaumond asszonyt kelle odakisérnie, kinek egészségi tekinte­tek parancsolák ez utat. Másodikban Fontainenak írja, hogy neje elől (ki Párisban volt) menekült oda. Harmadikban azzal indokolja, hogy a vallást kívánta szolgálni. E sok indok gyanút kelt. Engkien herczeg meggyilkoltatása okot szol­gáltat neki arra, hogy Napóleonnal szakítson. Ekkor félre vonul. De mikor Napoleon bukik, kiadja »Bo­naparte et les Bourbons« czímű röpiratát , mely ké­szen volt rég, de míg Napoleon dicsősége tetőpontján volt, nem számíthatván sikerre, nem merte kiadni. Most »a propos« volt. Támadása túlságos heves, igazságtalan Napóleon iránt, azt mondja róla, hogy többet ártott az emberiségnek, mint valamennyi zsarnok együtt véve. Ekkor beáll 18-ik Lajos hívei közzé, noha szemébe mondá, hogy »a monarchiának vége.« Igen, mert a dicsőség utáni vágy vezérli. A restauratió alatt kétféle szerepet játszik. Eleinte a minisztériumnál is rován­sabb és a szélső jobbra tá­maszkodik ; később, midőn Villéb­-el összevesz, a bal­oldalra támaszkodva, lesz szabadelvű, sőt a restau­­ratió megbuktatására is befoly. De időközben eléri czélját, miniszter lesz. Ekkor volt Spanyolországban forradalom,VI.Ferdinánd fogva lévén egy szabadsági chartát ad a népnek A franczia ultrák czélja volt, a királyt kiszabadítani, a chartát megsemmisíttetni, de a valódi főczél az volt, hogy a restauratiónak (mely lételét idegen fegyvereknek köszöné) egy kis harczi dicsőséget szerezzenek.És Chateaubriand ezt párto­­lá, noha később saját pártja buktatá őt meg. Lajos Fülep alatt újra ellenzéki, ír néhány czik­ket a »Debats«-ban ellene, melyek nagy hatást kel­tenek. Megírta Rancée (a Trappista) életrajzát fe­­lületesen, siker nélkül, zavarosan.1848-ban a forra­dalom előtt hal meg, ekkor is egész effektussal. Ő ki nejét anynyit kerülte, mégis azt mondá »il n‘a man­­qué jamais a sa femme«.Halála után,azonnali kiadás­ra volt szánva és mégis jelent, hogy sikere legyen a »M o m o i r e s d‘o­u t­r­e tombe« (Sirontuli emlékek). De e mű oly világításban tünteti fel őt és egész költői, politikai működését, hogy dicsőségének trón­járól egyenesen letaszitá. Mert ebben oly kíméletlen ellenfelei iránt, annyira el van telve önmagával, annyira gőgösnek, gonosznak bizonyul be, hogy a közönség nem hitt többé jellemében, sőt kételkedni kezde genfejében is. Ő, ki a keresztyénséget dicsőíti, itt kimondja, hogy nem hisz semmit; ő ki royalista volt, ki mondja, hogy »nem hisz sem a királyokban, sem a népekben.« A társadalmi, politikai ügyekről azt mondja »mit érdekelnek engem e nyomorú dol­gok !« Mindig csak önmagát dicsőíti. Az ily vallo­mások megfejtik ellenmondásait, melyek a meggyő­ződés, emberszeretet, igazságérzet hiányából szár­maznak. És miután elmúlt a vallási, a monarchikus fanatismus — irói dicsőségének nagy részét is tönk­re tette az eszmék természetes haladása. Midőn 48 előtt dicsérték benne a hű monar­chikust, bámulák sikerét a vallási reakczió terén — akkor nem ismerék meg utolsó munkáját. Ez detro­­nizálta. De b­iró tehetsége, ragyogó képzelete, pom­pás irálya, a görö­g és héber források költői felhasz­nálása, megnyitása, örök érdemeit képezik Ez a különbség Chateaubriand hajdani és mostani képe közt. Költői művei közül : »R­e n­é«-ben tük­­rö­zik vissza legjobban; úgy jellemének minden árnyoldala, mint költészeti fénye. E műből tűnik ki, hogy ez ember szenvedett, benső gyötrelmet állott ki. Ebben tör ki lángja, melylyel a mindenséget szeretné felemészteni, ezért nevezi St.­Beuve ezt egy arkan­­gyal epikuraismusának, ebből tűnik ki sátáni gőgje, emberiség iránti megvetése, igazság iránti érzéket­lensége. Az ily ember veszedelmes lehet a társada­lomra. De ott ragyog költészete is, ő Renében él be­tegségével, szenvedélyeivel, tehetségével,melyek most is bámulást vívnak ki. Rogeard előadását a nagy számú közönség, melyben ott láttuk Odeskal­bi­ki herczegnőt, leányá­val, Tisza Kálmánnét báró Kem­énynét, b. Bánffy Ágnest, a gr. Bethlen kisasszonyt, a gr. Teleky le­ányokat, több irót, és tanárt, zajos tapsokkal jutal­­mazá. Hegedűs Sándor, mind az állampénztár érdekéből hátrányosnak tart­ván ezen intézkedést, előadta, hogy az ellen­víz­akna egy kérvényét nyujta be a pénzügyminiszterhez, s az értekezletet pártolásra kérte föl azon esetre, ha netalán szükségessé válnék ezen ügynek a képvi­selőházban is felhozása. Nézetei az értekezlet tagjai­­nak helyeslésével találkoztak. — Lészay L. je­lenti, hogy a kisebb kihágási ügyek közigazgatás illetőség alá helyezését sürgető emlékirat be lön nyújtva az igazságügyminiszternek, ki megígérte, hogy ez ügyre vonatkozólag a belügyminiszterrel egyetemben tvjavasla­tot fog előterjeszteni Az érte­kezlet tudomásul veszi a jelentést, csak akkor fog­ván az ügyet a képviselőház előtt szorgalmazni, ha a tvjavaslat előterjesztése soká késik. Végül elha­tároztatott, hogy az erdélyi birtokrendezés tárgyá­ban készített albizottsági munkálat a jövő vasárnap tartandó értekezleten fog tárgyaltatni.­­ Az állam és az egyház közti viszo­nyok rendezése tárgyában kiküldött bizottság ma délután 5 órakor tartott ülésében az elnök kér­désére : kíván-e a bizottság a költségvetési vita ide­je alatt is tanácskozni, abban állapodott meg, hogy ha az ülések délután 3 óráig nem fognak tartani, folytatja tanácskozásait; ha pedig d­­után 3 óráig fognak tartatni az ülések, akkor vasár- és ünnepna­pokon fogja üléseit tartani, hogy munkálatával elké­szülhessen. Folytattatott Molnár Aladár törvényjavas­latának tárgyalása és pedig a 6. §. 4. pontja, mely szerint az egyházak tisztviselői és elöljárói csak ma­gyar állampolgárok lehetnek. Az izraeliták s a gö­rög-keleti vallást követő görög nemzetiségű egyház hitközség tagjai érdekében ellenvetés létetett, mely azonban mellőztetvén, a javaslat elfogadtatott. Az 5 pont, mely így szól: minden be nem vett­­hitfelekezet köteles egyházközségi, é­s ha felekezet több köz­ségből áll, felsőbb elöljáróságot szervezni,mely a­ pol­gári hatósággal szemben képviseli, s mindenik ily elöljáróság tagjainak legalább 2/3-da világiakból ala­­kitandó. Nikolics Sándor ez utóbbi tételt kihagyatni kéri, mert ez az egyházak autonomikus szervezetéhez tartozik. Házmán elnök ebben a hivek jogainak megvédését látja s a 2/3-ot minimumnak tekinti. Bones Döme nem képzelhet jövőben oly egyház­­szervezetet,melyben a világiak minoritásban lennének, de mert mégis megtörténhetik, biztosíttatni kívánja a világiakat. Molnár Aladár e pontot változatla­nul hagyatni kéri. B­é­z­s­a­i Mihály a második allineát kihagyatni óhajtaná, mert az autonomikus szervezet körébe vág, s mert a gyakorlatban nem is lehet keresztül vinni, sőt az elöljáróság némely ügyek­ben nem is állhat világiakból. Helyesebbnek tartaná, ha már a világiak jogait biztosítani akarjuk a pap­sággal szemben, hogy az »e­g­y­h­á­z­i képvise­let« 2/3-ba álljon világiakból, az elöljáróság azon­ban álljon akárhányból s akár papi, akár világi sze­mélyekből. E nézet el is fogadtatott, és az indítvány ér­telmében az indítványozó szövegezése fogadtatott el. A szakasz többi pontjai név szerint a 6, 7, 8, 9, 10 irályilag szabatosittatván, elfogadtattak. Ezzel az ülés eloszlott. Fővárosi kereskedelmi bizottság­. A fővárosi kereskedelem emelése tárgyában kik­üldött bizottság, mely márhuzamos­ idő óta nem tartott ülést, jan. 26-dikán újból össze­ült. Az enquet­­te tagjai közzül csak kevesen jelentek meg. K­a­m­­mermayer az ülést megnyitván, előadja, hogy az entrepolügyben kiküldött albizottság felkérte Szentgyörgyi urat,s hogy a felső Dunarakpar­­ton építendő közraktárakról készítsen terveket és költ­ségvetést. Szentgyörgyi a felkérésnek készséggel meg­felelt s a bizottság felkérte, hogy munkálatában jö-

Next