A Hon, 1875. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1875-01-26 / 20. szám
20. szám, XIII. évfolyam. Kiadóihivatal: Barátok tere, Athenaeum-ép.let földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 frt —kr. 6 hónapra...........................................12 » ■›— » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év fogtján minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Reggei kiadás. Budapest, 1875. Kedd, január 26. Szerkesztési iffwlsss Barátok-tere, Athenaeum-építlet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIKIÍJÍV kitelSEk szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás:A HO NA XIII-dik évi folyaméra. Előfizetési árak: Félévre . . . 12 frt Negyedévre . 6 frt Egy hóra . . 2 frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czím alatt Pest, Ferencziektere Athenaeum-épület küldendők. A »Hon« kiadóhivatala. Budapest, jan. 25-Hogy készül a vihar ? A A Deákkör tegnapi értekezlete némi világot vet arra az állapotra, melyben a kormány és pártja, a budget vitákhoz készülnek. Arról volt szó, hogy elfogadja-e a párt általános vita alapjául a kormány budgetjét. A kormány álláspontját legjobban Ghyczy fejezte ki, kijelentvén, hogy budgetjének és adófelemeléseinek elfogadását feltétlenül követeli, mert a kibontakozásra más módot »nem tud, nem akar és nem fog ajánlani.« Igen, ez a nem tudás és nem akarás jellemzi a kormány politikáját nemcsak a fedezet kérdésében,de általában a pénzügyekben ép úgy, mint a reformkérdésekben. És épen ez a nem tudás és nem akarás akasztja meg a reformokat, az államháztartás rendezését ; ez a nem tudás és nem akarás hozta zavarba a jobboldal függetlenebb részét, mely sem a budget összeállítását, sem a kormány fedezeti módját a kibontakozás tekintetében, czélra vezetnek, az országra nézve üdvösnek, nem tartja. Kitűnt ez a tegnapi értekezleten is. Sennyey nyilatkozata nagyfontosságú, mert általánosságban elfogadja ugyan a budgetet, de kijelenti, hogy a kormány terve aggodalmait el nem oszlatá és,hogy a helyzetről és pénzügyi politikáról az ország színe előtt fogja véleményét elmondani. Ez megrémíté a pártot. Bittó türelmetlen jen e begomboltságra, szerette volna már most hallani e nyilatkozatot ; a jámbor Péchy gr., az elégületlen Wahrmann is szerette volna megtudni ezt, Lipthay épen azért kívánta volna, hogy kigombolkozzék Sennyey már az értekezlet előtt, hadd legyen tájékozva a kormány. Mindez hiába való faggatás volt , Sennyey hallgatott és így a nyugtalanság a pártban és a bizonytalanság a kormányban megvan. Csak Ürményi igyekezett (nem megbízásból) megnyugtatni a pártot, hogy »meglepetésektől« nem kell tartani. De mit ér ez , ha Sennyey nemcsak a budgetről, de az ország helyzetéről akar az ország színe előtt nyilatkozni. Ez politikai programra is lehet, ez a kormánypártra vegyelemzőleg hathat, ez szétrobbanthatja a kormányt és többséget. Azt hiszszük, hogy ilyen aggodalmak tá-madhattak, Sennyey nyilatkozatára, a kormányban. Ez nem jó ómen a budgettárgyalásra. És azután előáll az a Zsedényi. Örül, hogy a kormány ellenében, az ő hívei szaporodtak, kik a budgetet, leszállítani akarják. Ő azt fogja indítványozni, hogy a rendes budget deficitje től éltessék, e végett utasíttassék az egész előirányzat újra a pénzügyi bizottsághoz. A párt indítványát elveti, de ő behozza azt a házba. Itt a Scylla, ha Sennyey magatartása, a Charibdis.Zsedényi megtakarításait csakis az erdő-, bánya- és vasüzlet kezeléseiben, a készletek értékesítésében akarja foganatosítni és ez ellen lényeges kifogásaink nem lehetnek. Csak azt sajnáljuk, hogy a közigazgatási kiadásokra nem terjeszte ki figyelmét. Tény az, hogy a Zsedényi által ajánlott törlések egyike sem támadja meg sem az államgépezetet, sem kulturális érdekeinket. De a kormány mégis elveti azokat, mert ő nem »akar« többet törölni és jobben gazdálkodni. Azután jőnek a részleteknél a külön szempontok. Wahrmann, Somssich, Prieleszky, Lipthay, Ürményi, tehát, Kerkapoly kivételével, valamenynyi gzónok eltér a kormánytól, hol, a törlések mérvére, hol a fedezet lehetőségére módjára nézve. És mindenik érvényesítni fogja nézetét a házban ; tehát ahány tétel, annyi ellenmondás a kormány előirányzatával szemben — saját pártja részéről; annyiféle szavazás, annyiféle többség. Hol, melyik percben marad kisebbségben a kormány, azt csak a jó Isten tudja. Csak annyi bizonyos, hogy saját pártjában egy perczig sem bízhat; ez által a budget egy tétele sincs biztosítva feltétlenül. Igaz, hogy mindez elsimulhat a párt által folytatandó részletes tanácskozásnál, de elő lesz hozva a házban és a hallgatók is működni fognak ott, kezet nyújtva az ellenzéknek. Ilyen a kormány állása saját pártjában, ekkora ennek bizalma saját kormánya iránt. Legtöbb nehézséget képez: a fedezet kérdése.Az adófelemelést Somssich,koppasztásnak nevezi, csak akkor szavazná meg, ha a kormány 1877-re is tervet ad az iránt, hogy el lesz enyésztetve a deficit. Ghyczy ígéri, de a tervet megtagadja.Prieleszky meg sem szavazza az adókat, ha 1876. decz. 31-ére a deficit meg nem szűnik. E váltót a kormány alá nem írja. Wahrmann csak azt fogadja el a kormány terveiből, mit józan ember elfogadhat, mert ő a kormányt pártolja, de a hazát is fenn akarja tartani. Ily ellentétet a jobboldal még soha fel nem állított. Lipthay elismeri, hogy a fedezet kérdésében annyira eltérnek a pártban a véleménynek hogy itt válságtól lehet tartani. Minderre semmi biztatás, semmi cáfolat. Tehát a Deákpárt vezérszónokai közül a kormányt feltétlenül csak Kerkapoly, az exminiszter, támogatja, kinek a diósgyőri gazdálkodás miatt oly kemény dolgokat mondott Zsedényi, hogy kénytlen volt kérni saját pártját, ne ítéljen felette most, csak a részletes tárgyalásnál. .,Íme, a helyzet előleges képe. íme a párt-barometrum Láthatja mindenki, hogy biz az állandóan vihart jelent. Az ellenzék általánosságban sem fogadja el a kormány budgetjét. Ez a helyzet zárköve ; ez is az időjárás csalhatatlan jele. Gratulálunk a kormánynak és azoknak, kik az il y kormánynyal és ily többséggel akarják rendeztetni államháztartásunkat ! — Az ev. theologai facultás ügyében, mint a múlt heti számok egyikében említettük, az ev. egyház négy superintendense, a négy kerület világi felügyelői s a pozsonyi ev. egyház senatus-tagjai január 21. Pozsonyban összejöttek s egy ev. theologiai facultás felállításáról tanácskoztak. A mint értesülünk, e conferentiának határozata a következő : a három, t. i. az eperjesi, a pozsonyi és soproni ev. theologiai intézeti ev. ideologiai facultás czim alatt Pozsonyban egyesittetik. A pozsonyi ev. egyház adja az épületet s a leendő hat rendes tanárból hármat fizet, a többi három az ev. egyház egyetemes gyűlése által választatik s a három kerület által fenntartatik. A tanárok évi fizetése 1500 írtra állapíttatott meg. — Ezen elaboratum most az egyetemes gyűlés elé terjesztetik s ott valószínűleg el is fogadtatik. Idején is volna, ha a theologia egészen szakittassék el a gymnasiumtól, hogy külön igazgató vagy dékán alatt álljon, s hogy a theologiának egészen külön tanári kara legyen. Eddig a gymnasiumi tanárok is tanítottak s tanítanak a theologiában is, s mert történt oly eset is, hogy egy tanár, ki a theologián a biblia tant s exegevist tanít, a gymnasium alsó osztályaiban vallást, latin, magyar, német nyelvet és természettant (!) tanított. — A műegyetemre vonatkozólag a »Közérd «-ben a következő sorokat olvassuk. A műegyetem szervezetének és esetleg hiányainak megvizsgálására kiküldött bizottságról, melynek tagjai Hollán Ernő elnöklete alatt: Hieronymi, Sztocrek, Than és Mészáros, jegyzője pedig Szüry Dénes a »Hon« mai száma azt írja, hogy eddigelé mitsem tett s működését megszüntette. Ezzel szemben arról értesülünk, hogy ez említett bizottság eddig 5—6 ülés tartott, melyekben a következő fontosabb kérdések vitattattak meg: A műegyetem feladatára nézve kimondatott, hogy tulajdonképen csak két osztályt kellene és kell magában foglalnia, a mérnökök és gépészmérnökit , de a mi speciális viszonyainknál fogva a vegyipari osztály is meghagyandó, még pedig amazok 3 évi, emezikét évi folyammal. Az építészeti osztály helyett azonban egy külön építészeti akadémia lenne az országos pénzviszonyok javultával felállítandó. A műegyetemen fennálló rendes tanári állomások közül, melyek tárgya az egyetemen is rendesen előadatik, mellőzendők lennének azállattani és növénytani kathedrák. A tankönyvek hiányán pedig azáltal kellene segíteni, hogy a tanárok előadásaiknak kőnyomata kiadására szoríthassanak. A tanszabadságnak jelenben fennálló formáját nem találta a bizottság módosítandónak. A szigorlatokra jelentkezőkről azonban okvetlenül megkívánja, hogy 6 rendesen hallgatott félévet mutassanak ki. Az elő- készítő tanfolyam a reáliskolák 8 osztályunkká emelése folytán mellőzhető lenne. Ezeken kívül fölmerült a kérdés: nem lenne-e czélszerű a rektort nem egy, hanem három évre választani? A szigorlatoknál tett kérdések megállapítását pedig a tanárok helyett egy szakbizottágra bízni ? A bizottság egyébiránt szakadatlanul működik. A kényesebb kérdésekre természetesen ezután kerül a sort Óhajtjuk, hogy a közvéleménynek, mely a műegyetemet tagadhatatlanul gyanakvó szemmel kiséri, lehető erélyes eljárással s ne az esetleg fölmerülő visszaélések palástolgatásával igyekezzék megmenteni vagy visszaszerezni reputatióját. (Elvárjuk!) — A honvédségi szabályzatok ő felsége által már szentesítettek. Három vastag kötetet képeznek s már közelebb sajtó alá adatnak. E szabályzatok azon része, mely a katona kiképeztetéséről, a hadgyakorlatról s általában a szolgálatról szól, ugyanazonos a közös hadsereg szabályzatával, a mi a védelmi törvények ugyanazonossággal fogva természetes. Van néhány külön pont is, mely a honvédségi főparancsnokság s a honvédelmi minisztériumról szól, így a többi között ami a fegyelem ügyét illeti, a felett a főhadparancsnokság intézkedik, rendelkezéseiről azonban tudósítja a honvédelmi minisztert, kinek jogában áll ez ügyre vonatkozólag is ő felségéhez felterjesztést tenni. A honvédelmi minisztert megillető tisztelgés dolgában az határoztatott, hogy a miniszter, aki nem katona, ugyanazon tisztelgéssel üdvözöltetik, aminő például a külhatalmak képviselőit ünnepélyes bevonulásukkor megilleti , a legmagasabb tisztelgéssel 1. i.— de dobpergés nélkül, amely csak a katonai személyeket illeti meg. Az újvidéki --Z á s z ta v a« »A nemzetiségi képviselők kötelességei« föliratú czikkében a holnapután kezdődő nagy budgetvita alkalmából felszólítja kiválóan a szerb nemzetiségű képviselőket (miután a románok meglehetős semlegesen viselik magukat, a a tótoknak pedig »nincsenek képviselőik«), hogy a költségvetési s az adóvita folyamában a következő ügyeket sürgessék: Sürgetni kell a »nemzetiségek jogegyenlőségéről« szóló törvénynek revisióját, melyre vonatkozólag érdemleges indítvány is teendő; a fennálló törvénynek tiszteletben tartását kell kérni a bíróságoknál s a többi hivataloknál; a középiskolákra vonatkozó nemzetiségi törvénynek megalkotása keresendő; kérdés intézendő aziránt is, hogy a törvények mért nem jelennek meg több év óta már a nem magyar nyelveken is; a kormánynak és orgánumainak volt határőrvidék képviselő választásainál s a pancsovai képviselettel szemben tanúsított magatartására és eljárására vonatkozó igazolása is kérendő ; a volt határőrvidék panaszai újból felfrissítendők; az egyhangúlag történt patriarcha-választás visszavetése iránt is kérdés intézendő; annak oka is megtudandó, miért záratnak be a tót gymnasiumok, s miért helyeztetik át törvénytelenül az újvidéki »Matica« Budapestre ; el kell ítélni a rendelkezési alapnak létezését, nem különben a belügyi, s a vallás- és közoktatási miniszternek politikáját; szó emelendő az állampénztárból csakis a magyar nemzetiségű közművelődési intézetek, mint: az akadémia, dráma és opera stb. támogatása és pártolása ellen; a képviselők száma szaporításának szóba hozatala alkalmával a volt határőrvidék is figyelembe veendő. Minden baj és viszszaélést a parlamentnek fel kell tárni, s mindezen bajok orvoslását tőle kell kérni. Az erdélyi képviselők tegnap értekezletre jöttek össze speciális erdélyi kérdések megvitatása végett. Előkerült mindenekelőtt egy pénzügyminiszteri intézkedés, mely a sótermelést Vízaknán szordán egyszerre megszüntetvén, számos munkást minden megélhetési módtól megfosztott. S Korizmics mind nemzetgazdasági tekintetből. A „HON“ TÁRCZÁJA. Chateaubriand hajdan és most. (Rogeard előadása a de Gerando-Teleky grófnő termében.) Chateaubriand ellentétes politikai és irói jellemének kimagyarázását, műveinek egykori és mostani becsét, hajdani dicsőítésének és mostani lenézettségének okait fejtegette Rogeard tegnapi előadásában. Chateaubriand fényes, ragyogó elméjével, dicsőségével e század első felét egészen betöltő. Sok érdekes irodalmi, társadalmi és politikai esemény fűződik nevéhez. Négy nagy szellemi mozgalomban volt nem csak része, de döntő befolyása. E négy mozgalom : a renaissance az irodalomban, a monarchia restauratiója, a vallási reakczió és az irodalmi forradalom. Ezek közül: politikai és vallási működése, hatása most máskép ítéltetik meg, mint eddig, irodalmi működésének hasznossága is kétség alá esik, de most is kétségbevonhatatlan érdeme az, hogy ő volt az újkori irodalomnak atyja és a renaissancenak kezdeményezője. Az ő jellemét nehéz felfogni, mert irodalmi és politikai életének ellentétei, következetlenségei, az ellentétes szavak és tények alatt kell keresni azt,s főleg nehéz őt Rogeardnak jellemezni, ki mint mondá, értelmi ellenszenvvel van iránta. De jó akarattal és jóhiszemmel minden véleményt el lehet mondani, így legvitásabb kérdés az őszinte megyőződésből irt és működött-e mindig Chateaubriand ? Ezen, ellentmondásai miatt, sokan kételkednek. Rogeard őszintének tartja. Csak, hogy kétféle őszinteséget különböztet meg. Egyik a mély rendületlen meggyőződés következetességének őszintesége. Ezzel Chateaubriand nem bírt. A másik az előleges pártállást foglaló, változékony emberek őszintesége. Ezzel birt ő. És, hogy ilyen volt, annak magyarázatát két jellemvonása adja. Ő skeptikus volt, ez habozóvá tette és a képzelet embere volt, még pedig oly képzelettel birt, a milyen addig a franczia irodalomban nem volt, sem gazdaságra, sem színpompára nézve. Ezért ő oly álmodozó, ki maga is hisz álmaiban, mint a hazug, ki maga is elhiszi gyakran ismételt hazugságait. Az ő skepsise nem kelt fel tiszteletet, mint a Pascalé, képzelő tehetsége pedig mindig bizonyos eszmekörbe zárja be, melynek hisz — egy darabig. Ezért tudja védelmezni a keresztyénséget, anélkül, hogy keresztyén lenne, ezért hűséges legitimista, s mégis Napóleon szolgálatába áll, később pedig (halála után) republikánusnak bizonyul be. Ez ellentétek miatt részesül feltétlen dicsőségben 1848. előtt és túlságos megvetésben, feledésben 1848. után, mikor más eszmekörből itélék meg műveit és működését. Hogy még jobban megértsük e különös génjét, kisérjük figyellemmel életét. Chateaubriand régi, bretagnei nemes családból születik 1768-ban. Már gyermekkorában szerencsétlen. Mert atyja, egy kenyur, ki hatalmát borzalom gerjesztéssel gyakorolta környezete felett, neje, fia reszketett előtte. Ha meglátta, nem ment feléje. Két kisebb testvére voltak kedvenczei és mikor ezek elhaltak, ő még kevesebb szeretetben részesült. Tanulmányait végezve Amerikába utazott. Vonzotta ide Rousseau művének hatása, mert a megromlott társadalom iránt undorral eltelve, itt vélte feltalálni a dicsőített patriarchális életet és a vad természetet, iti naplójában már mutatkozik leíró tehetsége és amerikai képei későbbi műveiben is fel lőnek használva. A franczia forradalom kitörése Amerikában találja, úgy, hogy egy angol lapból értesül XVI. Lajos megszökéséről, elfogatásáról. Ez a hit felkelti benne a nemesi érzelmeket, származásából folyó kötelességet lát arra, hogy viszszatérjen és a királyi seregbe álljon; de Thionville ostrománál sebet kap, elfut és Angliába menekül, szegényen, nyomorultan. Itt tanárkodik és fordításból él. Egy anglikán pap ártatlan leánya belé szeret, noha már nős volt, mert de la Vigne kisasszony jen nejévé és ő hagyja fejlődni e szerelmet, csak mikor a szegény,leány megvallja szerelmét, akkor mondja neki: »Én nős vagyok«. Angliában írja »Essai sur les revolutions« czimű művét (1797 ) melyben a franczia forradalmat a megelőző forradalmakkal hasonlítja össze. Ekkor még egészen a 18-ik század embere. E művében hármas tagadással lép fel. Tagadja Istent, a lélek halhatatlanságát és a keresztyén vallást, mert azt mondja, hogy oly Istenben való hit, ki az embert szabaddá teszi, hogy megengedje, hogy roszat cselekedjék, megoldhatlan és hozzá teszi. »Egyébiránt senki sem hisz benne.« Ezeket az állításokat később egész irodalmi működésében megtagadja és csak halála után megjelent művében fordulnak hasonlók újra elő. E mű után öt évre jelenik meg a »Genie du Christianisme«, melyben merőben ellenkező tanokat hirdet. Mi adja meg e rejtély kulcsát? Ő azt mondja, meghalt anyja és nővére, mikor nővére levelét, melyben anya haláláról értesíti, elolvasta, sirt és hitt »J’ai pleuré et j’ai cru«. Ez gyors megtérés. Tehát első rugó a fiúi kegyelet, mely egy férfi meggyőződésének e hirtelen változását egyáltalában nem magyarázza meg. Kell más magyarázat is. Végzetes befolyással volt reu de Fontaine, Napoleon teremtménye; ki figyelmeztető, hogy a vallási reakczió kezdődi , ez irányban kellene működni. Napoleon épen ez évben (1802) nyitá meg a templomokat. És Chateaubriand a sikerre mindig számított. Könyve »livre de la situation« volt. Harmadik befolyás Beaumond aszszonyé, kiért ő nejét elhagyá. E befolyások alatt jött létre a »Genie du Christianisme, melyről elmondhaták, hogy Chateaubriand fejében egész hadsereg van, mert a reakczió érdekében nagy hatása volt. E művében a keresztyén vallás ö öszhangját a természettel és emberi szenvedélyekkel« fejtegeti; de mindaz, amit a dogmáról, kultusról, a vallás költészetéről, művészetéről mond, nem tartalmaz tudományos fejtegetést; nem azt akarja bebizonyítani, hogy ez igaz, észszerű vallás, hanem az érzelemhez fordul, azt mondja, ez a legszeretetre méltóbb, legfenségesebb vallás, melynek költészete felülmúlja az ókori mythologiát, tehát épen ellenkezőjét annak, mit Boileau mondott, ki a keresztyén vallást költészet szegénynek tartá. A mű felületes, Renan, Harvet, Proudhon hason tárgyú műveihez távolról sem hasonlítható. De ereje a leírásban, színpompában van, ő a bibliai állatképeket, jeleneteket megeleveníti, az egyház külső pompáját mesterileg írja le, ennek hatását rajzolja. E művészi irály és a helyzet magyarázza meg a mű nagy sikerét. A társadalom romban volt, a kedélyek feldúlva megzavarva, nyugalom után vágytak. Ezt keresek a vallásban és így Chateaubriand könyvében. És a sikert ő mindig imádta. Végre negyedik oka könyve sikerének az, hogy vele szemben ekkor az újkori szabad eszmék a franczia irodalomban kellően képviselve nem voltak. Mert abbé Morellet, Parajé és Giaguené írtak ugyan e szellemben, de tehetségre nézve vele nem mérkőzhettek. Azután Olaszországon, Görögországon át Jeruzsálembe megy. Miért ? Ő azt mondja ugyan, hogy »a régi zarándokok eszméivel, czéljával, érzelmeivel« — de kitűnik, hogy csak festanyagot, színeket keres keleten pompás stylusához, képeket, tableauxkat alkot; noha azon irodalmilag megbecsülhetetlen érdeme is volt, hogy feltárta az újkori költészet két leggazdagabb forrását, a héber és görög-római antiquitást. Neje azt írja róla, hogy lehet, hogy ő az utolsó franczia zarándok Jeruzsálembe. Hogyan ? Hát oly erős hite volt a vallási érzelmek tartósságában, hogy az utolsó zarándokot is látta ? Ez nem mutat mély érzelemre. Ez utazás eredménye »Les martyres«,ennek czélja bebizonyítani, hogy a keresztyén vallás gazdagítja, fejleszti a szellemet, előmozdítja a haladást, felmutatni költészeti becsét. Mindez gyenge oldala.De három becses tulajdonsága van.Benne összeolvad a héber és görög antiquitás,ezzel a költészet oly forrása nyílik fel, mely a harmadikkal , a nemzeti eredetiséggel, kizárólag táplálhatja az újkori költészetet.Másodszor: uj kritikai iránynak veti meg alapját, nyelvészeti kutatásaival; harmadszor uj történelmi oskolát kezd, szorgalmas kutatásaival az eredeti forrásoknál. Mindezen kétségbe vonhatatlan érdemhez járul még az, hogy irályának pompájával hatott a nyelv gazdagítására, és ízlés felkeltésére. Noha legitimista, Napóleontól követségi titkárságot kér és nyer a római követségnél. E lépésének három levelében három különböző és kizárólagos okát adja. Elsőben azt mondja Beaumond asszonyt kelle odakisérnie, kinek egészségi tekintetek parancsolák ez utat. Másodikban Fontainenak írja, hogy neje elől (ki Párisban volt) menekült oda. Harmadikban azzal indokolja, hogy a vallást kívánta szolgálni. E sok indok gyanút kelt. Engkien herczeg meggyilkoltatása okot szolgáltat neki arra, hogy Napóleonnal szakítson. Ekkor félre vonul. De mikor Napoleon bukik, kiadja »Bonaparte et les Bourbons« czímű röpiratát , mely készen volt rég, de míg Napoleon dicsősége tetőpontján volt, nem számíthatván sikerre, nem merte kiadni. Most »a propos« volt. Támadása túlságos heves, igazságtalan Napóleon iránt, azt mondja róla, hogy többet ártott az emberiségnek, mint valamennyi zsarnok együtt véve. Ekkor beáll 18-ik Lajos hívei közzé, noha szemébe mondá, hogy »a monarchiának vége.« Igen, mert a dicsőség utáni vágy vezérli. A restauratió alatt kétféle szerepet játszik. Eleinte a minisztériumnál is rovánsabb és a szélső jobbra támaszkodik ; később, midőn Villéb-el összevesz, a baloldalra támaszkodva, lesz szabadelvű, sőt a restauratió megbuktatására is befoly. De időközben eléri czélját, miniszter lesz. Ekkor volt Spanyolországban forradalom,VI.Ferdinánd fogva lévén egy szabadsági chartát ad a népnek A franczia ultrák czélja volt, a királyt kiszabadítani, a chartát megsemmisíttetni, de a valódi főczél az volt, hogy a restauratiónak (mely lételét idegen fegyvereknek köszöné) egy kis harczi dicsőséget szerezzenek.És Chateaubriand ezt pártolá, noha később saját pártja buktatá őt meg. Lajos Fülep alatt újra ellenzéki, ír néhány czikket a »Debats«-ban ellene, melyek nagy hatást keltenek. Megírta Rancée (a Trappista) életrajzát felületesen, siker nélkül, zavarosan.1848-ban a forradalom előtt hal meg, ekkor is egész effektussal. Ő ki nejét anynyit kerülte, mégis azt mondá »il n‘a manqué jamais a sa femme«.Halála után,azonnali kiadásra volt szánva és mégis jelent, hogy sikere legyen a »M o m o i r e s d‘ou tre tombe« (Sirontuli emlékek). De e mű oly világításban tünteti fel őt és egész költői, politikai működését, hogy dicsőségének trónjáról egyenesen letaszitá. Mert ebben oly kíméletlen ellenfelei iránt, annyira el van telve önmagával, annyira gőgösnek, gonosznak bizonyul be, hogy a közönség nem hitt többé jellemében, sőt kételkedni kezde genfejében is. Ő, ki a keresztyénséget dicsőíti, itt kimondja, hogy nem hisz semmit; ő ki royalista volt, ki mondja, hogy »nem hisz sem a királyokban, sem a népekben.« A társadalmi, politikai ügyekről azt mondja »mit érdekelnek engem e nyomorú dolgok !« Mindig csak önmagát dicsőíti. Az ily vallomások megfejtik ellenmondásait, melyek a meggyőződés, emberszeretet, igazságérzet hiányából származnak. És miután elmúlt a vallási, a monarchikus fanatismus — irói dicsőségének nagy részét is tönkre tette az eszmék természetes haladása. Midőn 48 előtt dicsérték benne a hű monarchikust, bámulák sikerét a vallási reakczió terén — akkor nem ismerék meg utolsó munkáját. Ez detronizálta. De biró tehetsége, ragyogó képzelete, pompás irálya, a görög és héber források költői felhasználása, megnyitása, örök érdemeit képezik Ez a különbség Chateaubriand hajdani és mostani képe közt. Költői művei közül : »Re né«-ben tükrözik vissza legjobban; úgy jellemének minden árnyoldala, mint költészeti fénye. E műből tűnik ki, hogy ez ember szenvedett, benső gyötrelmet állott ki. Ebben tör ki lángja, melylyel a mindenséget szeretné felemészteni, ezért nevezi St.Beuve ezt egy arkangyal epikuraismusának, ebből tűnik ki sátáni gőgje, emberiség iránti megvetése, igazság iránti érzéketlensége. Az ily ember veszedelmes lehet a társadalomra. De ott ragyog költészete is, ő Renében él betegségével, szenvedélyeivel, tehetségével,melyek most is bámulást vívnak ki. Rogeard előadását a nagy számú közönség, melyben ott láttuk Odeskalbiki herczegnőt, leányával, Tisza Kálmánnét báró Keménynét, b. Bánffy Ágnest, a gr. Bethlen kisasszonyt, a gr. Teleky leányokat, több irót, és tanárt, zajos tapsokkal jutalmazá. Hegedűs Sándor, mind az állampénztár érdekéből hátrányosnak tartván ezen intézkedést, előadta, hogy az ellenvízakna egy kérvényét nyujta be a pénzügyminiszterhez, s az értekezletet pártolásra kérte föl azon esetre, ha netalán szükségessé válnék ezen ügynek a képviselőházban is felhozása. Nézetei az értekezlet tagjainak helyeslésével találkoztak. — Lészay L. jelenti, hogy a kisebb kihágási ügyek közigazgatás illetőség alá helyezését sürgető emlékirat be lön nyújtva az igazságügyminiszternek, ki megígérte, hogy ez ügyre vonatkozólag a belügyminiszterrel egyetemben tvjavaslatot fog előterjeszteni Az értekezlet tudomásul veszi a jelentést, csak akkor fogván az ügyet a képviselőház előtt szorgalmazni, ha a tvjavaslat előterjesztése soká késik. Végül elhatároztatott, hogy az erdélyi birtokrendezés tárgyában készített albizottsági munkálat a jövő vasárnap tartandó értekezleten fog tárgyaltatni. Az állam és az egyház közti viszonyok rendezése tárgyában kiküldött bizottság ma délután 5 órakor tartott ülésében az elnök kérdésére : kíván-e a bizottság a költségvetési vita ideje alatt is tanácskozni, abban állapodott meg, hogy ha az ülések délután 3 óráig nem fognak tartani, folytatja tanácskozásait; ha pedig dután 3 óráig fognak tartatni az ülések, akkor vasár- és ünnepnapokon fogja üléseit tartani, hogy munkálatával elkészülhessen. Folytattatott Molnár Aladár törvényjavaslatának tárgyalása és pedig a 6. §. 4. pontja, mely szerint az egyházak tisztviselői és elöljárói csak magyar állampolgárok lehetnek. Az izraeliták s a görög-keleti vallást követő görög nemzetiségű egyház hitközség tagjai érdekében ellenvetés létetett, mely azonban mellőztetvén, a javaslat elfogadtatott. Az 5 pont, mely így szól: minden be nem vetthitfelekezet köteles egyházközségi, és ha felekezet több községből áll, felsőbb elöljáróságot szervezni,mely a polgári hatósággal szemben képviseli, s mindenik ily elöljáróság tagjainak legalább 2/3-da világiakból alakitandó. Nikolics Sándor ez utóbbi tételt kihagyatni kéri, mert ez az egyházak autonomikus szervezetéhez tartozik. Házmán elnök ebben a hivek jogainak megvédését látja s a 2/3-ot minimumnak tekinti. Bones Döme nem képzelhet jövőben oly egyházszervezetet,melyben a világiak minoritásban lennének, de mert mégis megtörténhetik, biztosíttatni kívánja a világiakat. Molnár Aladár e pontot változatlanul hagyatni kéri. Bézsai Mihály a második allineát kihagyatni óhajtaná, mert az autonomikus szervezet körébe vág, s mert a gyakorlatban nem is lehet keresztül vinni, sőt az elöljáróság némely ügyekben nem is állhat világiakból. Helyesebbnek tartaná, ha már a világiak jogait biztosítani akarjuk a papsággal szemben, hogy az »egyházi képviselet« 2/3-ba álljon világiakból, az elöljáróság azonban álljon akárhányból s akár papi, akár világi személyekből. E nézet el is fogadtatott, és az indítvány értelmében az indítványozó szövegezése fogadtatott el. A szakasz többi pontjai név szerint a 6, 7, 8, 9, 10 irályilag szabatosittatván, elfogadtattak. Ezzel az ülés eloszlott. Fővárosi kereskedelmi bizottság. A fővárosi kereskedelem emelése tárgyában kiküldött bizottság, mely márhuzamos idő óta nem tartott ülést, jan. 26-dikán újból összeült. Az enquette tagjai közzül csak kevesen jelentek meg. Kammermayer az ülést megnyitván, előadja, hogy az entrepolügyben kiküldött albizottság felkérte Szentgyörgyi urat,s hogy a felső Dunarakparton építendő közraktárakról készítsen terveket és költségvetést. Szentgyörgyi a felkérésnek készséggel megfelelt s a bizottság felkérte, hogy munkálatában jö-