A Hon, 1875. április (13. évfolyam, 73-98. szám)

1875-04-08 / 79. szám

sitétének égető szükségét, az eljárásra nézve egy al­­bizotts­ág kiküldését indítványozza, mely a­­javaslat főelvei és iránya felől a bizottságnak pár nap alatt véleményes jelentést tegyen. Fálk Miksa csatlakozik az indítványhoz azon külön­bséggel, hogy albizottság helyett az elő­adót óhajtja ezzel megbizatni. H­e­­­f­y elfogadja ezen modus procedendit és azon kérdést intézi a kereskedelmi miniszterhez, va­jon a kereskedelmi törvénynyel szoros kapcsolatban levő csőd- és váltótörvény iránt nem akar-e a kor­mány ugyancsak a mostani ülésszak alatt in­tézkedni. S­i­m­o­n­y­i b. miniszter azt hiszi, hogy ezen két­­javaslat, mely még csak az előkészületek stá­diumában van, alig­ha fog törvénynyé válni most az idő rövidsége miatt és óhajtja, hogy a keresk.­tör­vénynek létre­jötte ama kérdés miatt akadályt ne szenvedjen. Horánszky csatlakozik a Lónyay-Falk­­féle indítványhoz; a­mi a váltó- és csődtörvényt il­leti, ezek szükségességét ugyan elismeri, de nem véli, hogy azok a jelen törvénynyel oly szoros kapcsolat­ban állanának, hogy ez azok nélkül törvénynyé ne válhatnék. Hasonló értelemben nyilatkoznak Hodossy és Móricz Pál. M­á­d­a­y Sándor elfogadja a Lónyay-Falk féle indítványt, azonban 5­6 napot kíván adatni az előadónak a tanulmányozásra. A váltótörvényre néz­ve megjegyzi, hogy a maga részéről, habár más alak­ban, a Hellyéhez hasonló óhajnak kívánna kifejezést adni, a­mennyiben a váltótörvény, habár szerves ösz­­szefüggésben nincs a keresk.­törvény­nyel, de a keres­kedelmi viszonyok tekintetbe vételével az egy­öntetű intézkedés az ezekre vonatkozó minden tkozási in­tézkedésnél okvetlenül szükséges. Ugyanezért a jelen bizottság hatáskörén belül akár a kormány irányá­ban, akár pedig a házhoz teendő jelentésben kifeje­zést óhajt adni annak, hogy a keresk­­törvény kiegé­szítő részét képező váltótörvény, melyet amúgy is a jogügyi­ bizottsághoz utasított a ház, szintén még a jelen ülésszakban törvénynyé váljék. S­z­­­á­v­y József elfogadja a fentebbi indít­ványt, nem kívánja, hogy a keresk.­törvény tárgya­lása valamely más törvény tárgyalásával egybekap­­csoltassék ; megjegyzi, hogy a ház már a 15-ös bizott­ság kiküldése által is nyilatkozott az iránt, hogy a­­javaslatot a bizottság munkálata alapján kívánja elfogadni. H­e­­­f­y tiltakozik ez ellen, mintha a bizott­ság kiküldésével már az en bloc elfogadás kimonda­tott volna, és azt tartja, hogy ezen kiküldés legfel­jebb a sürgősség elismerésének tekinthető. Egyéb­iránt a 2­ 3 napot az előadó számára elégnek hiszi, mert úgy képzeli, hogy a bizottság a­­javaslatot fe­­jezetenként tárgyalandja. Simonyi b. miniszter nem óhajtja a fejezeten­kénti tárgyalást, mert az lassú lesz. Legczélszerűbb­­nek véli a vezérelvek megvitatását. Bejelenti továbbá, hogy a tárgyalások alkalmá­val A­p­á­t­h­y István egyetemi tanár, amint a tör­vényjavaslat első eredetijének szerzője, továbbá Horn államtitkár és Schnierer észt tanácsos fog­ják a kormányt képviselni. G o r­o v e elnök összefoglalva a vitát, hatá­rozatul kimondja, hogy az előadó megbizatik, hogy a tvjavaslatban vezérelveket összeszedvén, a bizottság elé véleményes jelentést terjeszszen, úgy hogy a bi­zottság azon vezérfonal alapján annál gyorsabban haladhasson. A váltó- és csődtörvény iránt felmerült kérdésre nézve pedig kimondja, hogy annak eldön­tése,­­ vajon a bizottság kifejezést adjon-e eziránt­ óhajtásának — a végleges jelentés szerkesztése ide­jére halasztatik. Ezzel az ülés eloszlott. — Vidéki pártmozgalmak. A csanádmegyei Deákpárt folyó hó 5-én tartotta meg utolsó pártgyülését. Ezen Dedinszky József alispán ur által összehívott gyűlésen az egész megyéből re­mények fölötti nagy számmal jelentek meg. Dedinsz­ky beszédét a megjelentek egyhangú lelkesült éljen­­zéssel fogadták, és egyhangúlag lett f elfogadtatva azon elnöki indítvány,hogy a Deákpárt a »szabadelvű párt« elnevezést veszi fel, és egy pártbizottság választatott, melynek feladata magát a volt balpárt bizottságával érintkezésbe tenni és a fusiót tényleg létesíteni. Szél Ákos megy­ei főjegyző urnak indítványa, hogy nagy hazánkfia Deák Ferenczhez bucsufelirat intéztessék egyhangúlag, szűnni nem akaró éljenzések között lett elfogadva és a felirat elkészítésével Szél Ákos úr megbizatott. Esztergom megye értelmisége utóbbi közgyűlése alkalmával egyhangúlag régi, elv­­hű képviselőit tűzte ki követelőitekül, kik ellenje­lölt nélkül fognak megválasztatni. Esztergommegyé­­ben a fusio sikerének oroszlány része gróf Forgách Ágost főispán érdem­e, ki a múlt választáskor tartóz­kodván az ellenzék ellenében főispáni állását kor­teskedésekre felhasználni, részrehajlatlan tapintata által a megye minden pártjának közbecsülését vív­ta ki. A torda megyei szabadelvű párt márt. 30-án alakult meg. Először a Deákpárt mondta ki, hogy szabadelvű párttá alakul. Kevéssel azután a volt balközép gyűlt a ta­nácsterembe, hol Tisza László pártelnök röviden vá­zolta az okokat, melyek szükségessé teszik, hogy a nélkül, hogy elvei megtagadását követellénk valaki­től, vagy ilynemű követelést irányunkban tétezni en­gednénk, megszűnjünk mint balközép létezni, s mel­lőzve most a távolabb eső s jelenben megoldhatlan kérdéseket, csoportosuljunk a volt Deákpárt zömé­vel szabadedű párttá, azon közeli s nagy részben már égetővé vált kérdések körül, azok megoldása érdekében, melyek gyors s kedvező elintézésétől függ országunknak nemcsak jólléte, de tétele is. Fölemlít­ve, hogy a balközépnek mint ilyennek meg kell halni, ha a szabadelvű párt létesülését óhajtjuk, mert ha­lál nélkül nincs feltámadás, elérzékenyü­lten köszönte meg a pártnak, iránta, évek hosszú során át tanúsí­tott bizalmát, szeretetét s ragaszkodását, s ígérte, hogy a szabadelvű párt keretében is főtörekvése lesz megtartani s még inkább kiérdemelni polgártársai­nak fentebbi megtisztelő érzelmeit. E beszédet a tanácsterembe be sem férhetett volt balközépiek gyakori éljenzése szaggatván meg, végre egyhangúlag elfogadtatott a kolozsvári bal­­középi utolsó gyűlés határozata. 4 tag fölkéretett, hogy dr. Kemény Györgyöt értesítsék a határozat­ról s kérjék fel, nyissa meg, mint mindkét részről fölkért elnök, a casinóteremben a szabadelvű párt alakuló gyűlését. Ez mintegy 11 órakor történt meg, az elnök tárgyilagos beszédben kérve fel a volt pártok elő­adóit, tudassák az egyes ülések határozatait az ala­kuló gyűléssel. Előbb Miksa Elek jelentette be a Deákpár­­­ban történteket szabatos rövidséggel, azután Tisza szólott a balközép nevében,s kimondotta,hogy ha azt akarjuk, hogy a két párt halottaiból ne csak a sza­badelvű párt, de ez által a haza szebb jövője is föl­támadjon, fődolog a teljes, s minden utógondolat nélküli egyesülés, egy oly erős, tömör, tevékeny párt­tá, melyre támaszkodhatnék a kormány,a haza érde­keiért le és fölfelé egy iránt merhessen teljes erély­­lyel sorompóba lépni. Kimondta, hogy egyformán tisztességesek a meggyőződésből eredő kormánypárti s ellenzéki ál­lás, de kérte a jelenlevőket, mindenki csatlakozzék teljes erély- s határozottsággal azon párthoz,melynek elveit bel­­e sír, s ne akarjon pártatlan állást elfog­lalni senki, mert ez minden biztos számításra alapí­tott actiót lehetetlenné tesz, s ennek parlamenti or­szágban sem értelme, sem jogosultsága s haszna nincs. Miután a gyűlés nézeteit megéljenezve, helyeselte, a következő határozati javaslatot olvasta fel : Hatá­rozza el a torda megyei szabadelvű párt, hogy ezen­nel megalakulván, őszintén minden utógondolat nél­kül csatlakozik az országos szabadelvű párthoz, s az annak kebeléből alakult jelenlegi kormányba bizal­mát helyezvén,azt mindaddig, míg az a képviselőház­zal i. é. márczius 3-dikán közlött programmjához híven működik, teljes erejéből egész erélylyel támo­gatni fogja. E javaslatot a szép számmal megjelent elvroko­nok egyhangúlag elfogadták, s fölkérve az elnököt, hogy a pártválasztmányába beveendő egyének iránt tegyen javaslatot oly formán, hogy a felső kerületből itt kevesen lévén jelen, az majd külön szervezkedjék s csatlakozzék hozzánk, az elnöki javaslat alapján egyhangúlag megválasztottak. Elnökké gr. Bethlen Géza, alelnöknek : Puhl Ignácz, jegyzőkké: Rediger Béla, Nagy Imre. Választmányi tagok lettek: — csak az alsó kerületből, miután a felső ott megalakulva zárkózik majd elhez, — ha nem tévedünk a követ­kezők: Miksa Elek, id. gróf Thoroczkay Miklós, Páger János, Szentkirályi Gábor, Lengyel Ádám, Veres Dénes, Gegesi Samu, Albert János, Nagy Ferencz, Szigethy Sándor, Wolf Gábor, Goszner József, Hancz Pál Ménessigi János, Zsákó János, Bors Albert, dr. Kemény Ödön, Tisza László, Dulló János, Szász Sándor, Csetry Sámuel, Velis Ödön, Szentkirályi István, Székely Miklós, Pálffy Károly, Betegh Ferencz, Nagy Olivér, Czakó László, Darkó Zsigmond, Miksa Imre, Csongvay Domokos, Szent­­pétery Antal, dr. Pozsonyi, Vojt, dr. Harmath Már­ton, Finta Miklós, Fekete Ferencz. Budapest, ápr. 7. Azt hittük, hogy most már, midőn a magyar­­ajkú közlekedési szakférfiak testületileg tiltakoztak a magyar állam jövedelmein élősködő idegen hivatalno­kok culturmissiójának további folytatása ellen"; midőn maga a miniszter hangsúlyozta e téren az állam"czél­­jainak és az államélet egészségesebb fejlődésének kö­vetelményeihez képest czélba veendő rendszabályok szükségét : azon idegenek, kik lassú és biztos mun­kával tervszerűleg igyekeztek lerakni a magyar nyelv és a hazai szakerők érdekeinek rovására a német nyelv és a külföldi szakerők érdekei uralmának alap­jait, végre meg fognak hajolni az államélet követel­ményeinek kényszerítő hatalma előtt s lemondanak azon erőszakos culturmissióról, melynek fanyar gyü­mölcseit mi már oly adagokban élveztük, hogy telje­sen és mindenkorra megelégeltük azok élvezetét, azt hittük, hogy követni fogják a classikusok tanácsát : Tempora mutantur et nos mutamur in illis , de hie­delmünkben csalatkoztunk, azon idegen elemek még most sem látják elérkezettnek a magába térés idejét, sőt még mindig saját hazánkban minket akarnak meggyőzni azon aranymondat igazságáról : fortior est qui se, quam qui fortissima viscit moenia, magya­rul : ki saját magát legyőzi, bátrabb, mint az, ki a legerősebb falakat beveszi. Még nem is ismerték azon folyamodvány szöve­gét,­" melyet a magyarajkú közlekedési szakférfiak a közlekedési miniszter úrnak átadtak, már­is az »Ung. Lloyd« után egy újabb, ez­úttal magyar lapot, a »Ma­gyar Politikát«, sikerült érdekeik részére megnyerni­ük, a­hol az élelmesség megszokott handabandájával mondatik el az’ »Eloge de l’impertinence« oly han­gon, melytől a magyar ember megundorodással kény­telen elfordulni. ^tftVP.zett lap. mply fl npnvrett nnnoarxTQJtv »». farm. politikának megbízott előharczosaként szerepel a ha­zai sajtó terén, nem átalja kimondani, hogy a ma­gyar nyelv csak ürügy, csak lobogó, mely alatt a ke­nyérérdek viszi a vezérszerepet. Egyébiránt bármily conservatív reform-elveket tűzött is a »Magyar Politika« az ő lobogójára, mi a magyar nyelv és magyar hezakerők jogosult érdekeinek kielégítését az államfenntartás egyik sarkalatos el­vének tekintjük, és meg vagyunk győződve , hogy a hazai közvélemény nemcsak jogosoknak, de méltá­nyosoknak és egyszersmind­eszélyeseknek is fogja tartani a Nördling-féle cultur tovább terjedésének meghiúsítására irányuló hazai szakférfiaik ismeretes kívánalmait, és hogy a »Magyar Politika« magyar­­ellenes expectoratiójára az illetők nemsokára megta­lálják a választ azon rendszabályokban, melyekkel Péchy Tamás, a magyar állam közlekedési miniszte­re, bizonyára határt fog szabni­ azon idegen schauvinis­­musnak, mely e közlekedési eszközeinket, culturfejlődé­­sünk ezen leghatalmasabb tényezőjét, igyekezett is­mert missiója czéljára hatalmába keríteni, hogy azután ezen teljesen megszerzett nagyhatású fegy­verre támaszkodva, még merészebben szembe szálljon államéletünk egészségesebb fejlődésének kö­vetelményeivel. A »Magyar Politika« élelmes észjárása el akar­ja hitetni velünk, hogy a bevándorolt idegenek még kevesen is vannak, és hogy nemzeti kultúránk, hazánk szellemi és anyagi fejlődése a külföldi szellemi tőke további importját, az idegen értelmi erő továb­bi bevándorlását feltételezi­­. Szép reformeszmék ezek, tanulhatnak azokból a hazai szakerők, kik ezen német­­miskás értelemben magyarázott nemzeti culturának idegen ajkú bajnokai által végre is kényszerítve lettek testületileg fellépni a nemzeti nyelv és állampolgári jo­gaik, szakképzettségük védelmére; mi pedig azt mondjuk a »M. P.« "culturfejlesz­tési hitvallására hogy : Ah je ne veux pas qu’an ne prouve és­­valószí­nűleg ezt fogja mondani az osztrák államvasúttár­­saság igazgatósága is. De hogy mit fog mondani báró Sennyey, a ma­gyar ésszakkeleti vasút volt elnöke, kinek nem kis része van abban, hogy e vasút kizárólag hazai szak­férfiak által kezeltetik a »M.­P.« követk­ező megjegy­zésére : »a legdühösebb chauvinnak sem megy nem­zetiségi érzülete annyira, hogy örömest törje nyakát a vasúti vonaton, föltéve, hogy magyar hivatalnok ügyetlensége vagy hanyagsága következtében éri ez a mulatság«, nem tudjuk, de azt állítjuk, hogy Kra­­xelhuber azonnal praenumerálni fog ezen német-mis­­kás irányú leibjournáljára! Egy hazai szakférfiú. Országgyűlési tudósítás. A vadászati törvényt ma elintézte a ház. De azt senki ne kérdezze: hogyan? Nem a törvény iránt kerülendő e kérdés, mely a helyzet parancsolta szükségben egyik legész­­szerűbb az adójavaslatok közül, hanem azon tárgyalás iránt, melyet a tisztelt ház egy ré­sze — az a famázus szélsőbal — folytatott. Botrány botrányt ért részéről s már-már a ta­nácskozás oly mederbe tért, mely igen mesz­­sze vezethetett volna. Szerencsére azonban az elnök mérséklő szavaira gátja vettetett e min­den tekintetben fölösleges s nem is napirend­hez tartozó szószaporításnak és igy sikerült ma befejezni a javaslatot, melynek azonban A képviselőhöz ülése. Az esti lapunkban közlött tudósítás után fel­szólalt Körmendy Sándor, a jegyzőkre nézve fölem­lítvén, hogy ő már negyedszer­int s még nem veszik észre, hogy szólni akar, módosítványt nyújt be,a­mely szerint a bírságokból befolyó jövedelem az illető köz­ség iskoláira fordíttassék. Elnök kéri a szólókat, tekintsék a jegyzői in­­czidenst befejezettnek, s szóljanak csak a tárgyhoz. Széll Kálmán hivatkozik külföldi államok példájára s nem a kémkedés dijának tartja ez ösz­­szeget, hanem hogy az illető tisztviselőket kötelessé­geik erélyesebb gyakorlására ösztönözze. Madarász József közerkölcstelenség terjesz­tését látja abban, hogy valaki kötelessége­­terjeszté­séért külön jutalmaztassák. Különben tiltakozik Mó­ricz szavai ellen, hogy a nép tudatlan, mert szerinte a magyar nép és egyátalán nem lehet a józan észt megtagadni. Fölemlíti, hogy Móricz, a­ki 1873-ban még maga is szólt a rendelkezési alap ellen, most megtámadja azokat, kik ellene szólnak. Szederkényi mellett szavaz.­ Móricz Pál megjegyzi, hogy megtámadta a rendelkezési alap megszavazását, mint ellenzéki,­­ mint kormánypárti megszavazza azt. Ő nem állította azt, hogy a magyar nép tudatlan, mert a nép józan­­eszűségét bizonyítja az, hogy a szélsőbal nem tud fe­lül kerekedni sehol, hanem mondta azt, hogy lehet­nek a nép közt tudatlanok is. (Élénk tetszés.) Zsedényi Ede az ellen tiltakozik, mintha a visszaélések följelentése s az erre való buzdítás er­kölcstelenség lenne. Erkölcstelenség az, hogy a tvsér­­tés titokban tartása védőket talál e teremben. (He­lyeslés a középen.) Dobay Antal Móricz ellen megjegyzi, hogy a balközépnek nincs oka dicsekedni azon móddal,mely­­lyel kormányra s a többségbe jutott. Ha Móricz saját választóit értette, mikor tudatlanságot emlegetett, ak­kor igazat ad neki. (Helyeslés a középen.) Várady Gábor Madarásznak megjegyzi, hogy nem csupán hivatalos közegekről van szó, kiknél e kötelességteljesítés külön díjazása felesleges, hanem másokról is. Különben nem bánja, ha ez intézkedés a Bach-korszakból van is átvéve, csak helyes intézke­dés legyen. Különbség teendő egyébiránt politi­kai kémkedés s a t­örvény ellenőrzésének díja­zása közt. Ez utóbbira e földön mindig lesz szükség. (Helyeslés.) Helfy Ignácz tiltakozik az ellen, hogy itt egy­más választóit — az egész képviselet kütforrását — tudatlanoknak czímezgetik. Móricz Pál különben maga ellen érvel, mert a nép 8 éven át hagyta, s ha a­kik 7 évig mellette voltak, öntudatosan voltak mel­lette, most bizonyára azok is el fogják hagyni. Németh Albert a képviselői kollegialitás, a képviselői pajtásság érdekében szólal fel, melynek szempontjából a mostanihoz hasonló viták s táma­dások szerinte nemcsak a parlamentben, de még hír­­lapokon is kerü­lendők. Kószálja Móricz modorát, melyben Szederkényi módosítása ellen kikelt s év a provokáczióktól , végül kéri, hogy felszólalását jóin­­dulatilag fogadják. Elnök: Mindenek előtt bátor volnék kérni a t. házat, hogy méltóztassék e kérdést, mely valóban nem tartozik a most tanácskozás alatt levő tárgyhoz, az eddig mondottak által befejezettnek tekinteni. (Általános helyeslés) és méltóztassanak belenyugodni, hogy a rendes tárgyalásra áttérjünk. (Helyeslés.) Csernátony engedelmet kér, hogy röviden reflemalvásson .Németh szavaira, melyekkel különben egyetért. Ő is barátja a képviselői kollegialitásnak , respektálja is azt, de nem lehet megtartani, ha itt a szélsők minduntalan a legélesebben támadnak. Ha ők megmaradnak a lovagiasság határai közt, meg­maradunk mi is. (Felkiáltás hát az »Ellenőr« ?) Az is megmarad s betedik nem szól önökről. Elnök megjegyzi, hogy ez nem képezi a ta­nácskozás tárgyát. Csernátonyi erre kijelenti, hogy Szederkényi módosítványát nem fogadja el. A ház erre az eredeti szerkezetet elfogadja. A 17. §-nál Lázár Ádám indítványozza, hogy a bírságo­lás ne a pénzügyi közegek, hanem a községi hatóság révén a szolgabírák s a polgármester által történjék, s hogy ne a törvényszék, hanem a járásbíróság legyen az illetékes fórum. Széll Kálmán inkább helyén levőnek tartja, hogy ez ügyben a pénzügyi közegek intézkedjenek. A módosítás második része ellen nincs kifogása, de azt jobban szövegezve adja­ be. Csiky Sándor Lázár módosítványa mellett szavaz, s egyúttal igazolni kívánja, hogy az előbbi tárgyalás közben általa a corpus jurisból idéztek, melyeket Tisza László kétségbe vont, ő csakugyan helyesen idézte. Elnök figyelmeztetvén, hogy ez nem tartozik ide, kijelenti, hogy magánúton fogja ezt igazolni. A többség a miniszter módosítását e §-nál elfogadja , a többiben az eredeti szerkezetet fo­gadja el. A 18. §-nál Lázár Ádám a következő szövegezést ajánlja: A 18. szakasz helyett a következő új szöveg­ig tattat­­nék be. Ha a vadászati jog elveszett, vagy elromlott, a második szakaszban fölemlített illető közegnek be­jelentetvén, a még hátralevő időre illetékmentesen új vadászati jegy adandó ki. A ház az előadó indítványára mellőzi e módo­sítást. Következik a javaslat 2-ik fejezetének c­íme a vadászatra használható fegyverek megadóztatásáról. Irányi Dániel ismétli az ez adó ellen az áta­­lános tárgyalás közben mondottakat, s hangsúlyozza, hogy az ebből befolyó jövedelmet luxusadók útján igen pótolni lehetne. Különösen kiemeli e részben a czimeradót. Anglia elég arisztokratikus ország s ott régen van ily adó. Ő csak a külső használatra véné azt kivetendőnek, mig Angliában a benső körben használt is adó alatt van, s pedig tory-kormány hoz­ta azt be. Létezik ily adó Spanyolországban is A következő hat­ javaslatot nyújtja be: »Mellőzvén a vadászfegyverek megadóztatását, a képviselőház felhívja a pénzügyminisztert, hogy a­mennyiben az említett adóból remélt jövedelemre a kincstárnak múlhatatlan szüksége lenne, azt a 722. számú törvényjavaslatban érintetteken kívül más fényűzési tárgy, vagy tárgyak megadóztatása által pótolja, e végett a most említett törvényjavaslatot kiegészítvén.« (A 722-ik számú törvényjavaslat, a cselédtartási és egyéb adókról szól.) Svarcz Gyula csodálkozik, hogy a czimer­adót, mely a legarisztokratikusabb valami, a demok­rata Irányt indítványozza. Nem szabad kasztokat, megkülönböztetéseket teremteni. Ellene szavaz a hat­ javaslatnak. Széll Kálmán szerint ha a vadászfegyveradó be nem hozatik, legnagyobb részt végrehajthatlan marad a vadászati adó is. A czimeradót nem a sza­­badelvűség szempontjából fogja fel, hanem abból, hogy nem igen lehet rá, mint jövedelemforrásra szá­mítani. A gazdag Angolországban is évről évre fogy jövedelme, hát még nálunk. Ha még lehet luxus­adót behozni, nem fogja elmulasztani, e javaslatot azon­ban mellőztetni kéri. (Helyeslés.) Ezután Iványi javaslata mellőztetik. A 19. §-nál Mocsáry Lajos: e javaslat törvényerőre emel­tetvén, egyike lesz a leggyűlöletesbeknek. Ez tán el lenne kerülhető, ha nem a puska, ha nem a lőpor adóztatnék meg. Kérdést tesz, mikép kezeltetik most a lőpor. Széll Kálmán: A lőporgyártást a közös had­ügyminisztérium kezeli s a jövedelem megfelelő "­«-a Magyarország javára iratik. Mocsáry Lajos : A miniszter nyilatkozatából fájdalmasan látja, hogy a lőpor egy újabb közös ügy, melyről eddigelé senkinek nem volt tudomása s hogy Magyarországnak önerejéből egy lövet puska­pora sincs. Erre ezen, valamint a 20. § is elfogadtatik. A 21. §-nál Kasper Mihály módosítványt nyújt be, mely szerint ha valamely fegyver új birtokosa bejelentésé­vel együtt bebizonyítja, hogy a megszerzett fegyver után járó adó az illető évre az előbbi birtokosra már kivettetett, azon évre adót nem fizet; ha pedig ezt be nem bizonyítja, az egész évi adót megfizetni köteles. A ház a §-t változatlanul fogadja el, szintigy elfogadtatik a 22. § is. A 23. §-nál újra Kasper nyújt be módosítványt, melyben a községi s városi rendőrök fegyvereit is adómenteseknek mondja. Széll elfogadja e módosítványt, csak azt kí­vánja hozzá tétetni, hogy e rendőrök »rendesen fel­fogadottak« legyenek. Lázár Ádám­ indítványozza, hogy személybiz­tonságra mindenki illetékmentesen viselhessen fegy­vert , s hogy a fe­gyver a kereskedőknél illetékmen­tes legyen. Dániel Ernő: Az első módosítás a törvény intencziójával ellenkezik, a második pedig fölösleges. Széll Kálmán benyújtja írásban pótmódosítvá­­nyát Kasper módosítványához, s kijelenti, hogy Lá­zárét nem fogadja el. Illetékmentesek a fegyverke­reskedők, nem pedig azok, kik üzérkedni akarnak a puskákkal. Irányi Dániel ellenmondást vél látni a mi­niszter , az előadó szavai közt. Tisza Kálmán arra utal, hogy a lőfegyverárusok mind illetékmentesek, ellenben a kereskedő, ha puskát tart, fizet érte. (He­lyeslés.) Orbán Balázs szerint a két miniszter ellen­kezőleg magyarázza a törvényt. Széll Kálmán til­takozik ez ellen s Tisza magyarázatának ad igazat. Föltétetik a kérdés: a ház által Kasper , a mi­niszter módosítványa elfogadtatik. Lázáré mellőztetik. A 23. §. elfogadtatik. A 24. §-nál Radócza indítványozza, hogy az illetékmenteseknek nyilvánított lőfegyvereknek va­dászatra használása birsággal járjon. A ház Lázár ellenzése után e módosítványt, valamint azután a 25. §-t elfogadja. A 26. szakasz­nál (mely a királyi család illetékmentességét mond­­ja ki) Madarász József hivatkozva az egyenlőség elvére, e §. kihagyását javasolja. A ház elfogadja a 26., valamint a 27. § t is. Lázár Ádám a következő módosítást nyújt­ja be. A 27. §. után­j szöveg: »Minden ezen törvény­­nyel ellenkező szabályok és rendeletek hatályon kí­vül helyeztetnek.« Remény­em, nem lesz ez ellen a­­­­pénzügyminiszter úrnak alapos kifogása. Tisza Kálmán belügyminiszter: T. ház! A czél ellen, melyet a t. képviselő úr magának kitűzött, semmi kifogásom nincs, azonban a miatt nem szeret­ném , hogy az mondassék, hogy minden e törvénynyel ellenkező szabályok és rendeletek eltöröltetnek. Mert a­mint tudom, van egy-két megyéje az országnak, me­lyek biztonsági szempontból maguk óhajtották ilyen szabályok hozatalát, és ez az ott fennforgó speciális kö­rülményeknél fogva meg is engedtetett. Már most azt mondani, hogy az ilyen, az illeték által kívánt speciális intézkedések meg nem állhatnak, valóban nem volna helyes! Azt hiszem, ezt a t. képviselő úr sem czélozta; az pedig, hogy Erdélyben az eddigi gyakorlat tovább is fenntartassék, ezen törvénynyel merőben ellenkez­nék. Én azt magától érthetőnek, és azért külön kimondását feleslegnek tartom. Ha mindamellett Erdélyben továbbra is ezen praxist gyakorolni akarják, ezen törvénybe ütköznének, mely esetben ellene bármikor fel lehet szólalni. (Helyeslés a kö­zépen.) A ház mellőzi Lázár indítványát. A 28. §. vál­tozatlanul elfogadtatik. Ezzel a javaslat be van fe­jezve. Elnök. Ezen­­javaslatnak harmadszori felol­vasása még nem tűzhető ki a napirendre, mert két §-a visszautasítatott ez adóügyi bizottsághoz, mely­nek jelentése még bevárandó. A holnapi napon az adóügyi törvényjavaslatok tárgyalása fog a már megállapított rendben tárgyal­tatni, most pedig az ülést bezárom. Ü­lés vége d. u. 2 óra 5 perczkor­ szűnt, sőt emelkedett. A csődök megingatták a hitelt s a makói két pénzintézet ez évben sem nyújthatott hosszabb, csakis rövid lejáratú kölcsönöket. Az uszodáskodás tetőpontra hágott, a zaklatott adós — az ingatlanok potom ára mellett — kamatokat kötelezett. 1873. végén a megye egyenes állam adó­­beli hátraléka volt a községeknél 284,771 frt 85 kr, a közvetlen adózó birtokosságnál 12.478 frt 41 kr. 1874. évben kivettetett: 698,039 frt 16 kr. A végeredmény, a hátralék csekély mérvű növekvése a községeknél és csekély mérvű apadása a birtokos­­ságnál. Egészben hátralék maradt 305,608 frt 39 kr, miből a községekre esik 294,427 frt 55 kr, a bir­­tokosságra 11,180 frt 84 kr. E hátralék felszaporo­dása 1874-ben nem tulajdonítható másnak, mint az anyagi viszonyok mostohaságának. Az újonczállítási járulékra nézve Nagy­lakon 2, a központi járásban 16 egyénnel maradtak hátralékban. A hátasló szükséglet csak a központi járás és Makóváros részéről lesz kiállítható ; a többi járásból 223 darab a szükséglethez képest hiányzott. Az á­r­v­á­k létszáma 5433 volt, a gondnokság alat­tiakká 163 s vagyonok 1.786,183 ft 82*/2 krra ment. 820 hagyaték ügye elintézetlen. Általában ezen ügy még nincs rendezve s csak az jelölhető örvendetes haladásként, hogy 37 trencsénmegyei cholera árva helyeztetett el. Az alföld befásitásának nemzetgaz­­dászatilag annyira fontos kérdését megoldáshoz siet­tetni e megye közönsége feladatának ismerte. E őzér­ből makói és batonyai mintakertjei s a községi — immár mindenütt (igen derék!!) fellállitott faiskolák a fatenyésztési szakosztály felügyelete alatt virágzás­nak indulván, onnan nemes gyümölcsoltványok olcsó áron darabonként 15 krjával adatnak , sőt elérke­zettnek látta a megye közönsége az országutak fák­kal szegélyezését is megkezdeni, s 1874. évi octóberi közgyűlésén annak 1875 tavaszával foganatba véte­lét elrendelte. Az egyesületek körében 1874. évben jelen­tékeny változások történtek. Az inkább együgyüen mint rész­akarattal vezetett makói gyám , segély- és temetkezési egyesületek közül 16 feloszlott, a 13-nak vezetői ellen a megelőző megyei vizsgálat nyomán a m. kir. belügyi minisztérium fenyíló eljárást rendelt. Van jelenleg 6 segélyegyesületen kívül a megye terü­letén jelenleg 21 egyesület, s ebből 17 helybenhagyott alapszabályokkal. Ezek közt közművelődési 10, gazd. 1, pénzintézet 3, temető,­s gyámi 10, díszpolgári 1. Szegényház csak Makón alakult. A közbiztonság állapota e megyében 1874-ben is teljesen nyugodt volt. Erőszakos rablás, utonállás, rablógyilkosság nem fordult elő. A kir. törvezők és járásbíróságok által tárgyalt büntető ügyek jobbára a súlyos és könnyű testi sértések, lo­pások, és zártörések közé tartoznak. Egyébiránt a megyei statisztikai bizottság által megszerzett ada­tok szerint 1874-ben a kir. ügyészséghez bűntett és kihágásra nézve 335 feljelentés érkezett; a járásbí­róságoknál 137 bűntény került vizsgálat és 455 ki­hágás ítélet alá. — E számok viszonyítva a korábbi állapothoz s megfigyelve ez ügyek benső természetét is, a közbiztonsági állapot nagy mérvű javulását mu­tatják. Végül felemlítendő még, hogy a megyei bi­zottság ülésein 460 ügydarab intéztetett el s fegyelmi eljárás csak egy tisztviselő, Vasvári Ko­vács Imre m. kovácsházi járási orvos ellen rendelte­tett el. Egészben véve eléggé örvendetes dolgok ! A felsőmagyarországi muzeumegyesü­­let legközelebb tartott választmányi ülésén elhatároz­tatott az egyesületi olvasókör megnyitása s több más tárgyak között a Berenczy-féle szobrok jogos átvétele is elhatároztatott. A legközelebbi évnegyedes­ választ­­mányi gyűlés júniusban fog megtartatni, midőn az intézet ünnepélyes megnyitásáról is határozni fognak. Győrön Xantus János s Mogyoródy Adolf ezredes, egy angol pénzintézet megbízottja a város számára vízvezeték létesítését tervelik, mely egy év alatt lenne egészen kiépítve. Az angol társulat e c­él­­ra 10,000 frtnyi biztosítékot is kész letenni s így va­lószínű, hogy e fontos terv életbe lép. két — az adóügyi bizottsághoz utasított — §-a miatt még pár napig várnia kell a har­madszori felolvastatásra. A VIDÉK. Csa­nádmegye állapotáról igen érdekes hivatalos alispáni jelentést kaptunk, mely a mellett örvendetes adatokat is ad tudtunkra. A főbb adatok a következők: A tanköteles gyermekek számából a múlt évben 374-el több ment iskolába, mint az előtt, 3 iskolával és 8 tanteremmel szaporodtak a helyisé­gek, s a tanítók száma is­­kettővel gyarapodott, végre a fenntartási költség 21.977 fttal emelkedett. Az iskolába nem járó tankötelesek magas száma (88—86) a 13—15 évesek ismétlő iskolába nem kül­detéséből származik. A földmivelők és napszámosok 12 éves gyermekeiket nem nélkülözhetik, s azért ezek nem is járnak a kevés számmal és kevés helyen föl­állított ismétlő iskolába. Viszonyítva az iskolák szá­mát, a tényleg iskolába járó 6—12 évesek számához minden tanteremre több jut 80 tankötelesnél. Az egészségügynek az 1873-iki cholerajárvány után beállott javulása 1874. első ne­gyedében még nem volt egészen teljes. A hólyagos himlő és a tüdőláb, ez utóbbi különös Nagylakon ér­zékeny pusztításokat okozott. E járványnak magá­ban Nagylakon több mint 100 egyén áldozatul esett. A második és harmadik évnegyedben már határo­zottan f­elannyira kedvezőkké váltak az egészség­­ügyi viszonyok a megye egész területén, minőre évek óta nem emlékeznek. E kedvező állapot csak némileg fordult részra az év vége felé a nagylaki járásban, de járványok nem mutatkoztak. Mezőgazdaságunk a negyedik mos­toha évet élte keresztül. A termés eredménye átlag a középmennyiséget sem érte el s bár minőségileg kitűnő volt, az augusztus után beállott nyomott árak mellett a gazdálkodó osztály helyzetét az 1873. évi­nél rosszabbá tette. A mezőgazdaság javításán az összes érdekelt közönség figyelemreméltó tevékeny­séggel működik. A gazdasági gépek száma, mely mindenesetre fokmérője e téren az előrehaladásnak, évről-évre gyarapodik, így a megyében 1874. végén a gőzcséplő gépek száma 71, egyéb gazdasági gé­peké pedig 1005 darab volt. A gazdasági egyesület alapszabályait az újabb igényekhez képest módosít­ván, az okszerű gazdaság meghonosítására, s az állat­­tenyésztés emelésére törekedik. Az ipar­i ke­reskedelem 1873-ban kezdődött pangása nem Fővárosi közgyűlés. Budapest, ápril 7. Budapest fővárosának bizottsága ma délután 4 ór­akor gyűlést tartott. R­á­t­b Károly főpolgár­mester megnyitván a közgyűlést, a napirendre térés előtt bejelenti főpolgármester, hogy az egyesült bu­dapesti takarékpénztár a fővárosi szegények szá­mára 800 fi­xot adományozott, úgy hogy 400 forint a jobb, 400 a balparti szegények közt­­osztassák ki. A közgyűlés a nagylelkű adományt köszönettel tudo­másul veszi. K­e­r n 11 e­r biz. tag interpellátiót intéz a tanácshoz az iránt, hogy mi az oka azon rendetlen állapotnak, miszerint Budán az árvapénztári pénzek 6­0, 6 °­ 0 -ra, Pesten pedig­ csak 6°/o-ra adatnak ki. E rendetlenségnek még tavaly meg kellett volna szűnni, mi akadályozza tehát, hogy annak megszün­tetése még most sincs elrendelve.­­ A főpolgármes­ter kijelenti, hogy ez interpellátióra a tanács a leg­közelebbi közgyűlésen fog felelni. Áttérnek ezután a napirendre. A Petro­­v­i­c­s Szilárd halálával megüresedett tanácsnoki állomásra a kijelölő választmány által Barna Zsigmond, Andreánszky Zs. és Viola Imre jelöltettek ki. Haris S. elnöklete alatt egy szavazatszedő bizottság neveztetik ki, s a szavazás holnap d. u. 3­-5-ig történik. Kammermayer polgármester jelenti, hogy az építési rendszabályok a középítési bizottságban le­­tárgyaltatván, azok e bizottság véleményével a tan­­nács elé terjesztettek. A tanács ezeket legközelebb szintén tárgyalás alá vesn­i, s véleményét, valamint az építkezési bizottságét s magát a rendszabályt is kinyomatván, a bizottsági tagok közt szét fogja osz­latni. Felolvastatik ezután Steiger indítványa a budapest-zimonyi vasút érdekében. Az indítvány, valamint a tanács ajánlóvéleménye már ismertetve volt lapunkban. A közgyűlésen először Steiger maga emelt szót a mellett. Kiemeli vasútépítkezésünknek eddigi rendszert­elenségét, melynek nem a főváros kereskedelmének, hanem egyes vidékek, sőt szemé­lyek érdekei voltak szem előtt tartva. Összegezi ezután indítványát s ajánlja annak elfogadását a közgyűlésnek. Az indítvány ellenében M­á­t­y­u­s Arisztid emel szót. Kijelenti, hogy bár üdvösnek, a fővárosra nézve nagy fontosságúnak tartja a budapest-zimonyi vasutat, de Steiger indítványát azért mégsem pár­olhatja. Nem pártolja azért, mert az indítványt czélszerűtlennek tartja, annak tartja, hogy a buda­pest-zimonyi va­­sút ügyének mostani stádiuma mel­­lett a főváros az indítványban foglalt kedvezménye­ket már kötelezőleg megígérte. Kiemeli, hogy a vas­utat, ha más körülmények ellenére lesznek a kiépí­tésnek, a főváros ajánlata azt előmozdítani fogja. Mi­előtt a vasút kiépítésére tett ajánlatokat, egyszóval a kiépítés módozatait nem ismerjük, nem tudjuk, hogy nem fognak-e olyan körülmények bekövetkezni, me­lyek a főváros adományát ajándékká teszik. __Ö kész annak idején az ajánlott áldoza­tokat meghozni; s ha meggyőzi őt Steiger arról, hogy az ajánlat elhalasztása hátráltatni, vagy annak már most megszavazása előmozdítani

Next