A Hon, 1875. április (13. évfolyam, 73-98. szám)
1875-04-20 / 89. szám
Előfizetési felhívás: AHOKXXXll-dik évi folyamára Előfizetési árak: 12e 2 írt# frtf írt hóra Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt Pest, Irencziektere Athenaeum-épület küldendők. A »Hon« kiadóhivatala. Budapest, april 19. Újabb programnyita a főrendiházban. " Ma a főrendek újra programmot követeltek a kormánytól. Tárgyalni kellett volna ugyan a szállítási vállalatok megadóztatásáról szóló javaslatot, de ennek kevés szó jutott. Mindössze annyi, hogy elfogadta mindenki átalános tárgyalás alapjául — de azért ez alapon gr. Zichy Nándor, gr. Cziráky és gróf Andrássy Manó élesen keltek ki a kormány ellen; természetes, hogy mindenik a maga szempontjából. Az alapeszme: a programmkövetelés, a czél a Sennyey-párt erősítése, (Andrássy Manónál valami más) a kormány gyengítésével és a szabadelvű párt elemei közti bizalmatlanság keltésével. Mert, hogy ha Cziráky gróf azt fejtegeti, hogy szeretné tudni, melyik párt mondott le elvéről, ha lehetetlennek tartja, hogy a kormány a régi alapon álljon, sőt midőn az 1867 óta elfoglalt alap van említve, (noha tudhatja, hogy nem a régi gazdálkodás, hanem a közjogi alap van értve), kimondja, hogy nem szeretné, ha ez folytatva lenne — akkor nem látunk egyéb czélt, mint a zavar okozást. Egyébiránt volt Cziráky gróf beszédében két őszinte passus is. Midőn megszokták, hogy ha programmot követel, mondja meg, mit tenne ő, ha kormányra lépne — azt mondta, hogy, »koránál fogva« tőle ilyent követelni nem lehet ; de hát akkor, hogyan talál korához a meddő,láffiadás ? Mert a törvényjavaslatok elfogadásával bebizonyítja ő is, valamint társai is, hogy a kormány csak szükségest tesz, hogyan lehet hát azért róni ezt meg,hogy nem tesz egyebet, mint szükségest; nem csinál programmot, midőn erre a mindennapi szükségek miatt sincs ideje. Őszinte volt Cziráky abban is, hogy megmondá, miszerint, fia fúzió helyett jobb szerette volna, ha minden tehetség konfeált volna._ Voila tout! Ha Sennyey ma a kormányon van, akkor Cziráky nem követel programmot, de így már csak üti a nagy dorabot és”elmondja, hogy az ő pénzügyi politikája abban áll, hogy »a koplalás« korszakát el kell kezdeni. Bizar Szép dolog, csak hogy az állam is járhat úgy, mint a czigány lova — kimúlik, mig megszokná a koplalást. Zichy Nándor,gróf szakszerűbb kifakadásaira ,kétfelöl jött alapos és szép válasz. Pénzügyi panaszát, hogy nem látja a helyzetet, tisztán feltüntetve, megcáfolá Széll miniszter, midőn megmondd, hogy van 123 és 125 millió fix kiadásunk és 140 millió tiszta bevételünk , tehát többi belügyi kiadásaink fedezésére jövedelmeinket kell fokozni. Ez világos. Máskép kész a deficit, akármilyen közigazgatási, honvédelmi vagy egyház-politikai programmfejtegetésekre vesztegesse a kormány idejét. Azon politikai állítását pedig, hogy a kormány csinálta a szabadelvű pártot és nem megfordítva, mint a Parlamentarismus követelte, megcáfolá Tomcsányi. De legjobban meg vannak akadva ez urak Way báró szép beszédével, ki rámutat a pártalakulás nagy vívmányaira és ebben látja annak biztosítékát, hogy jobb kormányzásunk és pénzügyeink lesznek. Ezt a pontot a főrendi ellenzék kikerüli. Mert tudja, hogy ez a haza érdekében történt , de azt is tudja, hogy ellene van irányozva. Hincillae lacrimae. Midőn pedig Tomcsányi megmondta nekik, hogy mi az a szabadelvűség ? Megmondta egyszerűen azzal, hogy az, mit 1830 óta követett Deák Ferencz, akkor megéljenezték ugyan a nagy hazafit , de azért ostromolták alapját és az ezen álló kormányt. Andrássy Manó gróf csak úgy indiai vadászkaland módjára mondja el, hogy a programra legyen a futtató lóistálló felhagyása vagyis a képviselők számának leszállítása. Ez ugyan nem hízelgő hasonlat és nem is nehéz programra, nem is tartozik a tárgyra ; de hát azért mégis csak jó — extemporisatiónak. Telik az idő ezzel is ! Mindazonáltal a főrendek ma eltöltenek négy órát azzal, hogy beszéltek hosszasan, »de rebus omnibus et quibusdam aliis« , hogy holnap talán hozzáfoghassanak a mindnyájuk által elfogadott javaslat tárgyalásához ! Ha csak nem rendeznek egy — harmadik általános vitát, a programmkövetelésből ! Kitelik tőlük ! Hisz ez hazafias kötelesség ! — A szabadelvű párt ma d. u. 6 órakor tartott értekezletét Gorove elnök megnyitván, elsősorban bemutatja a jászberényi és marczalii választókerület polgárainak üdvözlő táviratát, melyben a szabadelvű pártnak bizalmat szavaznak. Örvendetes tudomásul vétetett. Wenckheim Béla b. miniszterelnök bejelenti az értekezletnek Csiky, Irányi, Bilics és Istóczy interpellációikra adandó válaszait. Helyeslő tudomásul vétetik. Ezután Perczel Béla igazságügyminiszter indokolja az elsőfokú bíróságok új szervezéséről szóló törvényjavaslatot, melyhez Horváth Boldizsár, Horánszky Nándor, Pulszky Ágost szól hozzá, mire az igazságügyminiszter újabban szót emelvén, megnyugtató választ ad a felmerült aggodalmakra. Az értekezlet ennek folytán a törvényjavaslatot átalánosságban és részleteiben elfogadja. Végül Simonyi Lajos b. kereskedelmi miniszter bejelenti, hogy a kereskedelmi törvénykönyvre vonatkozó jelentésével a bizottság elkészülvén, azt a holnapi ülésben a háznak bemutatja. Ezzel az értekezlet eloszlott. A kormány, mint a »R.« írja, két fontos átiratot intézett a bécsi kormányhoz, egyet az osztrák pályák kartellszerződése tárgyában s egy másikat, melyben kijelenti, hogy a magyar kormány föltétlenül A „BON" TÁRCZÁJA. Castelar a világkiállításokról.*) Castelar Emilt még Serrano kormánya nevezte volt ki a spanyol kiállítási bizottság elnökének a jövő év tavaszán megnyílandó philadelphiai világkiállításra. Castelar azt el is fogadta, de azon katonai államcsíny után, mely Alfonzot ültette a spanyol trónra, úgy ezen tisztéről, mint a madridi egyetemen elfoglalt tanári állásáról lemondott. Az államcsíny elkövetése előtt Castelar mint kiállítási biztos és elnök m. é. decz. 23-án a bizottságban egy megnyitó beszédet tartott, melyet megküldött Beksics Gusztávnak is, ki azt fordítás végett szives volt nekünk átengedni. — Közöljük e beszédből azt a részt, mely a világkiállításokra vonatkozik: »Mondhatom öröknek, hogy csak egy kiállítást láttam és tanulmányoztam életemben: a párisi utolsó kiállítást. Soha sem fogom elfeledni az érzelmeket, melyeket szívemben ébresztett és az okulást, melylyel értelmemet gazdagította. Volt ott minden: a tápláléktól a házi tűzhelyig, a házi tűzhelytől kezdve a ruházatig: házi kenyér, mely melegen sül ki a kemenczéből, hogy az éhséget csillapítsa; és csipke, mely sebszerűen kerül ki a műhelyből, hogy a szépséget kecsessé tegye; a sajtó által izzadt eszmékkel terhes könyv és hangokban gazdag harang, melyek imára intenek és az örökkévalóság viszhangjaival reszkettetik meg légkörünket; vakító fényű lámpa, mely a bányák sötét mélységeit világítja meg és fénylő világítótorony, mely fényével reményt ébreszt a végtelen tereken; sivitó zsibaja a gőzgépnek, mely megszüntette a távolságokat és leküzdötte és lecsendesítette az óczeán viharait és dallamos, méla hangú orgona, mely egész lényegünket megrázkódtatja e magasztos borzadályával és lecsendesíti a lélek belső viharait; kapa, mely termékeny gödröt vág a földbe a magnak és ecset, mely egy színnel, egy árnyalattal gazdagította a művészet egét és szivárványát; gránit- és márványtömegek, melyek az anyag forradalmai *) »Discurso pronunciado el dia 23 de diciembre p. r D. Emilio C a s t e 1 a r, en el acto de constituirse la eomision general espanola. — Madrid, imprenta á Cargo de Quirós, Matute, uum. 5. — 1876.« nak bizonyítékait hordják magukban, és a győzelmes szobor, mely engedett a véső csapásainak és az eszme hatalmának; báló, melylyel a vadász foglyokká teszi a gyöngéd madarakat s a távcső, melylyel a csillagász elfogja a tömörtestü csillagokat; a sodronyszál, melyből a villanyosság szikrája szökell ki s a hárfa húrja, mely az ihlet szikráját támasztja; a házi gazdaság kezdetleges eszközeivel és a vegyészeti tudomány, mely Arisztoteles elemeihez új elemeket vett föl, mely felbontotta a legényt, melyet a növényeknek nevezett illatos teremtmények s a szénsavanyt, melyet tüdőink lehelnek ki: ez az egész mindenség, e titani mű, a határ lánczai közé szorítva ez isteni, teremtői mű, mely állat a természetben és angyal a végtelenségben, mely nagyságához méltólag tökéletesíti és csiszolja munkájának vésőjével a szellem templomát, gyönyörű bolygónkat. Ezen első művészi emotió múltával mélyebb gondolatokba merültem és a kiállításban az emberi viszonyok és általános műveltség nagy, legnagyobb versenyét láttam. Meg vagyok győződve és áthatva, hogy minden földi haladásnak ugyanaz a határa, mely feltételes és véges lényünké is; meg vagyok győződve és áthatva, hogy soha sem egyenlíthetjük ki az ellentétet, mely az égben, földön és az egész mindenségben uralkodik; meg vagyok győződve és áthatva, hogy a küzdelem ott szűnik meg, hol az élet; meg vagyok győződve és áthatva, hogy azt vagyunk képesek elvenni a levegőtől a szélvészeket, a tengertől az orkánokat az állati világtól az örökös harczokat valamennyi lény között hogy ez által meghosszabbítsuk akár csak egy hüvelyknyivel is a tért, egy pillanattal az időt és egy lélekzetvétellel a teljes léteit; nem vagyunk képesek elvenni a testtől a hangulatok és vérmérsékletek ellenzékeskedését, a közgazdaságtól a verseny szükséges, végzetes törvényét, az észtől a kételyt, a szívtől a fájdalmat, minden órától az aggályt, minden naptól a munkát. De ha már örökös harezra vagyunk kárhoztatva, hogy fáradhatlan harczosok vagyunk és oly fegyverekkel bírunk, hogy azokkal szakadatlanul küzdjünk és újra küzdjünk, — küzdjünk korán, — nem a halál, hanem az élet miatt; nem a véráztatott csatamezőkön, hanem az ipar békés versenyeiben, nem az ellenségekkel, hanem a versenytársakkal; nem hogy elragadjuk a menyasszonytól a vőlegényt, az anyától a fiút, hanem hogy azokat fenntartsuk, ruházzuk és támogassuk, hogy fölvegyék ereikbe a föld legéltetőbb részeit s agyaikba "a szellem legragyogóbb eszméit, hogy igy a munka harcza egy vég nélküli harcz legyen, melynek eredménye egy nem véres győzelem, mely minket a legszentebb közvetlen közösségbe hoz a természettel, az emberiséggel és az istennel. Uraim, a munka világa mutatja, mily kiválólag társias az emberiség. A többi lények is termelnek, alkotnak, de csak a maguk számára. A döngicsélő méh kiszívja a virágokból a mézet, sejtekbe rakja, igy gondoskodik saját élelméről; a legszorgalmasabb hangya szükségleteihez mért berendezéssel építi magtárát, a csalogány mélabús gyászdalokat énekel a csalitban, hogy szerettei fészkénél tartsa társát, holott az ember, az igaz, a maga számára is termel, hogy kielégítse saját egyéni és családja szükségleteit, de sokkal inkább azért, hogy gyakorolja nyughatatlan tevékenységét, hogy alkalmazza teremtő erejét mások kényelme és gyönyörködtetésére, a társadalom oktatása és előmozdítására. A jó, igaz és szép önmagáért való szeretete által és mert egyedül ő képes odaadni életét a hozzá hasonlókért, egyedül ő a megváltó, egyedül ő képes feláldozni önzetlenül munkája eredményeit. Javitni a munkát annyit tesz, mint javítni magát az életet. A nagy kiállításokat illetőleg ama tárgyak egyike, melyek tényleg leginkább tanulmányoztatak és legméltóbbak a tanulmányra: a munka törvényeinek és a munkás sorsának javítása; azok tanítanak meg gyakorlatilag ama határok ismeretére, melyek között a reformokat megvalósítni lehet és megvalósítni kell, azok ábrándítják ki és oszlatják el az utópiát, úgy a demagóg, mint a reactionarius utópiát. Ne feledjék uraim, hogy az első londoni kiállítás óta, mióta a continens munkásai meglátták azt a britt szigeten az ipardiadal jelvényeinél, a munkásosztályok között a solidaritás mozgalma indult meg, mely ma Oroszország síkjain a kommunisták apokalipsise és örökösen terméketlen forradalmi manőverré lett, de hasznos lehet a munka viszonyaira, midőn egy napon beáll a békés után terjesztett és a törvények által előmozdított anyagi és erkölcsi javulás. Valóban az ipar termékeinek tanulmányozása tanít meg minket erőink valódi nagyságának és reményeink valódi határának ismeretére. És a munkás megtanulja a versenyekből, hogy hogy ha bajainak egy része tagadhatlanul régi egyedáruságuktól, a másik mindenesetre saját felelősségétől függ, hogy a takarékosságnak, kitartó szorgalomnak és mérsékletességnek mindig fenn van tartva a jutalom, hogy az egyéni tulajdon valóban nélkülözhetlen intézmény ; hogy a takarékosság útján szerzett birtoknak az utódokra, örökösökre, gyermekekre hagyományozása az emberi szív egy oly érzéséből származik, mely fölötte áll az elvont elméletekbe zárkózott egyes gondolkozók minden önkényes okoskodásának ; hogy valamint nem lehetünk el tűz nélkül, jóllehet füstje fullaszt, víz nélkül, jóllehet kiárad, villanyosság nélkül, jóllehet gyújt, épúgy nem lehetünk el a tőke nélkül sem, mindamellett, hogy visszaélnek vele, és valamint nem létesülhet semmi állandó mű a mindenség mechanikai és dinamikai törvényei ellenében, épen úgy nem létesülhet biztos haladás, mely ellenkezik a gazdaság törvényeivel és minden társadalom megingathatlan alapjaival. De ne tekintsük az életnek csak egy oldalát, a mindenségnek csak egy részét. Ez a tévedések tévedése. Szeretünk mindent egy kizárólagos elvhez alkalmazni, holott természetünk kettős. Némelyek csak a hatalmat tják, mások csak a szabadságot; némelyek a mozgalmat, mások a nyugalmat ; némelyek a haladást, mások a megállapodást; némelyek a természetet, mások a szellemet; némelyek az actiót, mások a reactiót ; némelyek a tőkét, mások a munkát — holott az emberi társadalom a gondolat és élet összetétele s a gondolat és élet egy sorozata ama synthésiseknek, melyek között az ellentétes elvek egymás ellen küzdenek és egymást kiegyenlítik, mivel az általános egyensúly az ellentétes erők összhangzatos eredménye. Mikor élvezik az örömöt és a kényelmet, melyet a munka nyújt, ne feledkezzenek meg a munkás szenvedéseiről és fáradalmairól sem ; ne feledjék, hogy nélküle, az ő segítsége nélkül, homlokának verejtéke nélkül, karjainak erőfeszítése nélkül, nem létezhetnek sem a művészet, sem az ipar világa, melyre olyannyira szüksége van szellemünknek és szervezetünknek és hassanak oda minden erejükből, hogy a szövetkezés, cooperatió és kölcsönös részesülés, valamint minden törvényes eszköz által, melyet a tudomány nyújt és a gyakorlat szentesít , elérhesse a szükséges jólétet és fükséges szabadságot, hogy a munka megkapja teljelentőségét és jutalmát, melyek azt szoros igazság szerint kétségkívül megilletik. Minden kiállításnak megvan a maga sajátlagos jellege. Illetékes emberek véleménye szerint az első londoni kiállítás eredménye az, hogy közvetlen és gyors összehasonlítást tesz lehetővé a munka különböző productumai között; az első párisi kiállítás gyakorlatilag mutatja, hogy mily szerencsével volt képes alkalmazni a franczia szellem a művészeteket az iparra ;a második londoni kiállítás a roppant becsű és kiszámíthatlan áru tárgyak által válik ki, melyeket forgalomba hoz és melyek ellenkeznek az ipar demokratikus szellemével ; ellenben az utolsó párisi kiállítás főleg a munkás osztályok erkölcsi és anyagi jóllétével foglalkozik, míg a bécsi gyakorlati tanulságot képez arra nézve, hogy a termelés és fogyasztás mostani válságos helyzetében a legnagyobb pazarlásokat, kiadásokat kell fölhasználni az anyag új átalakításaira és egy oly izgatott, lázas társadalom, mint a mostani, szükségleteinek új kielégítésére. A philadelphiai kiállítás kiválólag intercontinentális kiállítás. Ez új verseny megkoronázza és betetőzi az eddigieket. Nem oly városban megy végbe, mely főleg arisztokratikus hagyományok városa, mint London; sem a katonai és monarchikus hagyományok városában, mint Bécs; sem egy oly városban, mely főleg forradalmi hagyományok városa, minősár is, — hanem végbe megy egy tisztán munkások által alapított társadalomban, mert az Egyesült Államok vagy nem képviselnek semmit, vagy a munka nagyszerű hős költeményét képviselik. Tekintsék alapítóinak örök alakját. Magas, izmos, erős, mint Rubens Herculese. Kitépték megalázott egyéniségüket egy türelmetlen egyház és egy borzasztó arisztokratia nyomása alól, tengerre szálltak egy gyenge bárkán és miután titán módra eveztek oda hol örökösnek látszik a szélvész az égen, a zajlás háborgás a vizeken, az orkán a jégben, kikötöttek a végnélküli téjhez hasonló sűrű ködben és úszó hegyekhez hasonló jégtorlatok között mint a hullámok szülöttei , de nem a forró égöv alatt kötöttek ki, hol elég csak lélekzetet is venni, hogy az ember megélhessen, hanem a zord éghajlat alatt, barátságtalan partokon. Hónuk alatt hozták magukkal a quaket bibliát, kezükben balra az irtásra a szabadságuk és a 89. szám. XIII. évfolyam. Kiadóhivatal , Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dlij : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra..................................................... 3 lt —r. 8 hónapra............................................................12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülüzetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik !A POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Reggeli kiadás. Budapest, 1875. Kedd, ápril 20. Szzerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület, A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. ragaszkodik a munkácsstryi csatlakozás kiépítéséhez, és hogy eziránt legközelebb intézkedni is fog. E tudósítást saját értesüléseink is megerősítik. A tegnapi minisztertanács, melyben a magyar hivatalnokok hitel- és segélyegyletének államsegély szavaztatott meg, a 160,000 frtnyi kölcön modalitásait, mint a »P. N « írja, a következő feltételekhez kötötte: 1. A takarék- és hitelegylet elvállalja az államsegély kezelését; 2. A tisztviselők hitelegylete a betevőktől moratóriumot nyer; 3. A meglehetős rendben levő biztosítási üzletet a hivatalnokok egyesülete átadja egy megbízható biztositó társulatnak. — Komárom megye közgyűlése Pázmándy Lajos indítványára egyhangúlag bizalmat szavazott a minisztériumnak, és hatósága körében támogatását feliratilag ajánlja. A részletes tudósítást elvárjuk. — Miskolczon ma történt meg a borsodmegyei fusió s mégpedig egyhangúlag. Az új párt elnökei lettek: Melczer és Prónay. - Kun-Félegyházán a volt Deák-, balközép és negyvennyolczas pártok mai közös értekezletén az egyesülés megtörtént és a megalakult szabadelvű párt huszonnégy tagú vezető bizottságot küldött ki programmkészítés és képviselőjelölt-ajánlás végett. — Vidéki pártmozgalom. A tapolczai választókerület is mozog, — írják nekünk — a szívekben már meglevő fúziónak és fuzionális kormányunk támogatása felé. A volt jobbpárt elnökei múlt vasárnap délutánra előértekezletet hiztak össze Tapolczán — és épen azon szép figyelemből délutánra, hogy a pap urak is megjelenhessenek és ne mondhassák belga módra, hogy mi is jobb szeretnők őket csak a kathedrán látni. Ámde megjárták vdlaSzép csendesen megrendelték segédletüket s harangozóikat és a semmit nem sejtő világiak fuzionális indítványait lekiabáltatták. És főleg az utóbb szólók oly sületlen merész vádakkal s kártételekkel vádolták (megkülönböztetés nélkül) az alig 6 hetes uj kormány is, melyeket ez ily csekély idő alatt elkövetni még reá sem ért volna ! — És ha egy fiskus jelen van , bizonynyal notitiókat tesz, melyek alapján közvizsgálatot kezdhet a lázítás határáig ment handabandák ellen. No legalább szint vallottak. Majd gondunk lesz reá, hogy a beharangozást ne ők végezzék. A világiak azért elhatározták, hogy a volt balpártot közös értekezetre meghívják. Mégis tették. És ápril 25-én meg is lesz az. Akkor többet. Veszprém megye választópolgáraihoz a megyei szabadelvű párt a következő felhívást intézte: Az országgyűlésen létezett két legerősebb párt, a Deákpárt és balközép hazánk súlyos pénzügyi viszonyainak rendezése czéljából egyesülvén, országos »szabadelvű« párttá alakult. Ezen új pártalakulás közvetlen eredménye jön , hogy a szabadelvű párt, melyhez az országgyűlési képviselők legnagyobb része csatlakozott, a parlamentben tagjai számának és képességének erejével mint nagy többség azonnal hivatottá lett a haza ügyeinek intézésére , s hogy ennek folytán ő felsége a koronás király a jelenlegi magyar minisztériumot ezen nagy és hazafias párt tagjaiból nevezte ki. A párt s az ebből alakult országos kormány politikájának alapelve: a helyes gazdálkodás és a józan szabadelvűség. Czélja: hazánk pénzügyeinek gyors és önálló rendezése s ez alapon lehető anyagi felvirágoztatása. Czélja továbbá: reformtörekvéseinknek szabadelvű irányban létesítése. Vagy rövid szavakkal: erős és a szabadság elvein alapuló magyar államszervezet alkotása. Amint ezen nemes törekvésekről a haza polgárai értesültek, s amint látták, hogy azoknak élén a legkitűnőbb hazafiak állanak, kiknek politikai múltja és képessége a legerősebb biztosíték arra nézve, hogy az általuk elvállalt nehéz feladatokat a haza javára megoldani képesek is, általános lett: a hazafias öröm és lelkesedés! A nemzet jobb jövőjébe vetett hit erőssé lett, s ennek hatása alatt a Deákpárt és balközép félretéve minden pártszenvedélyt és személyes érdeket, országszerte egyesül s a haza érdekeinek önzetlen szolgálatában szabadelvű párttá alakul, így történt ez mai napon Veszprém megyében is. A megyei Deákpárt és balközép megszűnt létezni,s megyei szabadelvű párttá alakult. Alakult: 1-ször, hogy az országos kormányt édes hazánknak szabaddá és nagggyá tételére irányzott nehéz munkájában támogassa, s az ellene bárhonnét jövő támadások ellen annak védelmet nyújtson. 2-szer, hogy megyénk területén is a rokon és egészséges elemek egyesülése által megyei ügyeink vezetését egy független és szabad párt kezébe tegye le. Ezen elveket írtuk pártunk lobogójára, amely alá sorakozásra a megye területén lakó. elvtársainkat bizalommal felhívjuk. S egyidejűleg tudomásra juttatjuk, hogy a megyei szabadelvű párt legközelebb ülését f. évi május hó 4 én délután 4 órakor Veszprémben a megyeház termében fogja megtartani. Ezen ülésnek tanácskozási tárgyát a párt végleges szervezése fogja képezni, ezekből az azon leendő megjelenésre tisztelt elvtársainkat hazafias üdvözletünk kifejezése mellett felkérjük. Éljen a haza! Éljen az országos szabadelvű párt! Kell Veszprémben, a megyei szabadelvű pártnak 1875. évi márczius hó 30-án tartott alakuló üléséből: Véghely Imre, korelnök. Szabó Imre, körjegyző. Krassómegye bogsáni képviselőválasztó kerületében még 1872. évben »Deákpárt« elnevezés alatt alakult testület, a f. évi április hó 13-ára Bogsánba összehívott nagy értekezletben, ezret meghaladó választó résztvevője mellett »szabadelvű« kormány párt czka alatt szervezkedvén, megalakult, aki ezen vidék túlnyomó román ajkú népesség eddigi érzületeit ismerte; ezen pártalakulás létrejöhetését csakis a jelenlegi kormány alapelvei nyilvánítása, és az az iránti legteljesebb bizalom kifolyásának elismerni kénytelen. Vívmánynak mondható tehát azon, most már testté vált,az alkotmányos korszak ideje óta még mindig féltékenyen őrzött elszigeteltségbeli kibontakozás,mert jelenben ezen vidék összes választói, nemzetiségek különbsége nélkül a szabadelvű kormány zászlója alá seregelvén, s megértve az egyet nem értés, szomorú helyzet súlyos következményeit, tetvéries bizalommal »szabadelvű« kormánypárt elnevezés alatt egy testbe olvadtak. Ezen testvéries bizalom nyilvánult a pártnak alakulásakor annak élére állított Bősz Hedvig birtokos megválasztásában is; ki is, mint az e vidéken, úgy a köz- és a magánéletben legális magatartásáról ismeretes, és köztiszteletben álló egyén, a kevés kivétellel legnagyobb részt román ajkú választók által viharos lelkesedés, és osztatlan örömnyilvánítás között, egyhangúlag pártelnöknek kikiáltatott, és megválasztatott. A megválasztott elnök elnöklete alatt a párt szervezkedvén, a közgyűlés élénk kivonata fonalán, annak kebeléből a kormányelnök ő nagyméltóságához következő bizalmi feliratot menesztett táviratilag : »A‘[magyar hazánknak legnagyobb részében megalakult »szabadelvű« kormánypárt alapelveita bogsáni országgyűlési követválasztó kerületben is a legnagyobb örömmel üdvözöltetvén, s felkaroltatván, az itten mai napon tartott közgyűlésben megjelent ezerekre menő választó honpolgárok ily "szabadelvű kormánypárttá alakultak, és egyhangúlag elhatározták nagyméltóságodnak és az összes minisztériumnak hű ragaszkodásuk és rendíthetlen bizalmuknak leglelkesedettebben kifejezést adni, azon alázatos kéréssel, hogy hazafi és párttársaink ezen őszinte érzelmeit kegyelmesen fogadni méltóztassék.« Ennek megtörténte után pedig a jövő országgyűlésre nézve képviselőjelöltül a legnagyobb lelkesedéssel Antonescu István Bogsán járási szolgabíró, akinek politikai elvei, és lojalitása a fenti távsürgönyben foglalt nyilvánításokban visszatükröződik — kiáltatván ki, az — miután ezen választókerület jelenlegi képviselője Ivanovics György a hozzá intézett felhívás ellenére, ezen állásnak jövőbeni el nem fogadhatását, rongált egészségi állapota szempontjából, kinyilvánította, — a képviselői jelöltséget, — mint kormánypárti jelölt — el is fogadta. A fáradalmas és szívós kitartással erélyesen kezdeményezett pártalakító eszme egy néhány edzett előharczosainak ezen a politikai küzdtéren aratott győzelem megnyugtató elégtételül szolgáljon.« Érdekes kérdés. Átalános érdekű és reánk nézve is nem egyszer fog aktuális fontossággal bírni az a kérdés, mely közelebb reformokról felmerült, hogy t. i. mily viszonyban van egy nemzet alkotmánya, annak nemzetközi kötelességeihez." Mint tudjuk, ezt a kérdést a német birodalmi kancellár veti fel Belgiumhoz intézett jegyzékében. Ebben, a hiteles szöveg szerint, többek közt ezeket mondja: »A nemzetközi jog kétségbe nem vont alapelvei szerint egy államnak sem szabad megengedni alattvalóinak, hogy egy másik állam belbékéjét zavarják és kötelezve van törvényeiben gondoskodni arról, hogy azon helyzetben legyen, miszerint e nemzetközi kötelességének eleget tegyen. A leghatalmasabb államok törvényeiket ez értelemben rendezők és ha ennek szüksége következett be, kiegészíték. Minden állam azon kötelessége, miszerint ne tűrje, hogy területe a szomszéd államok nyugalma és alattvalóinak biztonsága elleni támadások műhelye legyen, fokozott mértékben háramlik egy oly államra, mely a semlegesség kiváltságát élvezi, mert semlegessége hallgatólagos feltételeihez tartozik ama kötelesség tökéletes teljesítése is.« Mondanunk sem kell, hogy mi az e sorokban lévő nemzetközi jog- és alkotmányi theóriákkal egyátalában nem értünk egyet , de azoktól egészen a jogosultságot és némi részben az igazságot sem akarjuk eltagadni. A nemzetközi jog kodifikálva igen kis részben egyes szerződésekben van; ezek a semlegesek jogaira és kötelességeire, háborúszenések, foglyok kicserélésére vonatkoznak leginkább. Az, amire a német jegyzék, mint nemzetközi kötelességre hivatkozik, egyátalában nincs kodifikálva , sőt a vitás kérdésekben irányadóul elfogadott tudományos könyvekben (Vattel, Grotius stb.) is eltérőleg és nagy átalánosságokban, csak mellékesen, van fejtegetve. A nemzetközi jog egyátalában nem törődik a nemzetek alkotmányával , hanem a tények terére lép és anélkül, hogy tekintetbe venné bármely nemzet alkotmányos vagy csak alkotmányban levő, de nem alkotmányos eszközeit, melyekkel rendelkezik a nemzetközi sérelmek megakadályozására, egyszerűen követeli azt, hogy gondoskodjék minden nemzet, miszerint nemzetközi sértés területéről vagy lakói részéről ellene ne követtessék el, vagy ha elkövettetett az, a visszatorlás jogával él. És jól van ez így. Nemcsak azért, mert kodifikált nemzetközi jogra még sokáig semmi kilátás nincs ; tehát, ha el lenne fogadva is az alaptétel, nincs meg a biztos alap, melyből