A Hon, 1875. április (13. évfolyam, 73-98. szám)

1875-04-20 / 89. szám

­ Előfizetési felhívás: AHO­KX­XXll-dik évi folyamára Előfizetési árak: 12e 2 írt# frtf írt hóra Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmen­tesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt Pest, I­rencziek­­tere Athenaeum-épület küldendők. A »Hon« kiadóhivatala. Budapest, april 19. Újabb programnyita a főrendiházban.­ " Ma a főrendek újra programmot követel­tek a kormánytól. Tárgyalni kellett volna ugyan a szállítási vállalatok megadóztatásá­ról szóló javaslatot, de ennek kevés szó ju­tott. Mindössze annyi, hogy elfogadta min­denki átalános tárgyalás alapjául — de azért ez alapon gr. Zichy Nándor, gr. Cziráky és gróf Andrássy Manó élesen keltek ki a kor­mány ellen; természetes, hogy mindenik a maga szempontjából. Az alapeszme: a pro­­grammkövetelés, a czél a Sennyey-párt erő­sítése, (Andrássy Manónál valami más) a kor­mány gyengítésével és a szabadelvű párt ele­mei közti bizalmatlanság keltésével. Mert, hogy ha Cziráky gróf azt fejtegeti, hogy sze­retné tudni, melyik párt mondott le elvéről, ha lehetetlennek tartja, hogy a kormány a régi alapon álljon, sőt midőn az 1867 óta elfoglalt alap van említve, (noha tudhatja, hogy nem a régi gazdálkodás, hanem a köz­jogi alap van értve), kimondja, hogy nem­ szeretné, ha ez folytatva lenne — akkor­ nem látunk egyéb czélt, mint a zavar okozást. Egyébiránt volt Cziráky gróf beszédében két őszinte passus is. Midőn megszok­ták, hogy ha programmot követel, mondja meg, mit tenne ő, ha kormányra lépne — azt mondta, hogy, »koránál fogva« tőle ilyent követelni nem le­het ; de hát akkor, hogyan talál korához a m­edd­­ő,­láffiadás ? Mert a­ törvényjavasla­tok elfogadásával bebizonyítja ő is, valamint társai is, hogy a kormány csak s­zükségest tesz, hogyan lehet hát azért róni ezt meg,hogy nem tesz egyebet, mint szükségest; nem csinál programmot, midőn erre a mindennapi szükségek miatt sincs ideje. Őszinte volt Cziráky abban is, hogy megmondá, miszerint, fia fúzió helyett jobb szerette volna, ha mi­n­d­e­n tehetség kon­­feált­ volna._ Voila tout! Ha Sennyey m­a a kormányon van, akkor Cziráky­­ nem követel programmot, de így már csak üti a nagy do­­r­abot és”elmondja, hogy az ő pénzügyi politi­kája abban áll, hogy »a koplalás« korszakát el kell kezdeni. Biz­ar Szép dolog, csak hogy az állam is járhat úgy, mint a czigány lova — kimúlik, mig megszokná a koplalást. Zichy Nándor,gróf szakszerűbb kifaka­­dásaira ,kétfelöl jött alapos és szép válasz. Pénzügyi panaszát, hogy nem látja a hely­­zetet, tisztán feltüntetve, megc­áfolá Széll miniszter, midőn megmondd, hogy van 123 é­s 125 millió f­i­x­ kiadásunk és 140 millió tisz­ta bevételünk , tehát többi belügyi kiadásaink fedezésére jövedelmeinket kell fokozni. Ez világos. Máskép kész a deficit, akármilyen köz­­igazgatási, honvédelmi vagy egyház-politikai programmfejtegetésekre vesztegesse a kor­mány idejét. Azon politikai állítását pedig, hogy a kormány csinálta a szabadelvű pártot és nem megfordítva, mint a Parlamentarismus követelte, megc­áfolá Tomcsányi. De legjob­ban meg vannak akadva ez urak Way báró szép beszédével, ki rámutat a pártalakulás nagy vívmányaira és ebben látja annak biz­tosí­tékát, hogy jobb kormányzásunk és pénz­ügyeink lesznek. Ezt a pontot a főrendi ellenzék kikerüli. Mert tudja, hogy ez a haza érdeké­ben történt , de azt is tudja, hogy ellene van irányozva. Hinc­illae lacrimae. Midőn pedig Tomcsányi megmondta nekik, hogy mi az a szabadelvűség ? Megmondta egyszerűen azzal, hogy az, mit 1830 óta követett Deák Ferencz, akkor megéljenezték ugyan a nagy hazafit , de azért ostromolták alapját és az ezen álló kormányt.­­ Andrássy Manó gróf csak úgy indiai va­dászkaland módjára mondja el, hogy a pro­gramra legyen­­ a futtató lóistálló felha­gyása vagyis a képviselők számának leszállí­tása. Ez ugyan nem hízelgő hasonlat és nem is nehéz programra, nem is tartozik a tárgy­ra ; de hát azért mégis csak jó — extempori­­satiónak. Telik az idő ezzel is ! Mindazonáltal a főrendek ma eltöltenek négy órát azzal, hogy beszéltek hosszasan, »de rebus omnibus et quibusdam aliis« , hogy holnap talán hozzáfoghassanak a mindnyájuk által elfogadott javaslat tárgyalásához ! Ha csak nem rendeznek egy — harmadik ál­t­a­lán­o­s vitát, a programmkövetelésből ! Kitelik tőlük ! Hisz ez hazafias köte­lesség ! — A szabadelvű párt ma d. u. 6 órakor tartott értekezletét G­o­r­o­v­e elnök meg­nyitván, első­sorban bemutatja a jászberényi és mar­­czalii választókerület polgárainak üdvözlő táviratát, melyben a szabadelvű pártnak bizalmat szavaznak. Örvendetes tudomásul vétetett. Wenckheim Béla b. miniszterelnök be­jelent­i az értekezletnek Csiky, Irányi, Bilics és Istóczy interpellációikra adandó válaszait. Helyeslő tudomásul vétetik. Ezután P­e­r­c­z­e­l Béla igazságügyminiszter indokolja az elsőfokú bíróságok új szervezéséről szóló törvényjavaslatot, mely­hez Horváth Boldizsár, Horánszky Nán­dor, P­u­l­s­z­k­y Ágost szól hozzá, mire az igazság­­ü­gyminiszter újabban szót emelvén, megnyugtató választ ad a felmerült aggodalmakra. Az értekezlet ennek folytán a törvényjavaslatot átalánosságban és részleteiben elfogadja. Végül S­i­m­o­n­y­i Lajos b. kereskedelmi mi­niszter bejelenti, hogy a kereskedelmi tör­vénykönyvre vonatkozó jelentésével a bizott­ság elkészülvén, azt a holnapi ülésben a háznak be­mutatja. Ezzel az értekezlet eloszlott.­­ A kormány, mint a »R.« írja, két fon­tos átiratot intézett a bécsi kormányhoz, egyet az osztrák pályák kartellszerződ­é­­s­e tárgyában s egy másikat, melyben kijelenti, hogy a magyar kormány föltétlenül A „BON" TÁRCZÁJA. Castelar a világkiállításokról.*) Castelar Emilt még Serrano kormánya nevezte volt ki a spanyol kiállítási bizottság elnökének a jövő év tavaszán megnyílandó philadelphiai világkiállítás­ra. Castelar azt el is fogadta, de azon katonai ál­lamcsíny után, mely Alfonzot ültette a spanyol trón­ra, úgy ezen tisztéről, mint a madridi egyetemen el­foglalt tanári állásáról lemondott. Az államcsíny elkövetése előtt Castelar mint kiállítási biztos és elnök m. é. decz. 23-án a bizottságban egy megnyitó beszé­det tartott, melyet megküldött Beksics Gusztávnak is, ki azt fordítás végett szives volt nekünk átenged­ni. — Közöljük e beszédből azt a részt, mely a vi­lágkiállításokra vonatkozik: »Mondhatom öröknek, hogy csak egy kiállítást láttam és tanulmányoztam életemben: a párisi utolsó kiállítást. Soha sem fogom elfeledni az érzelmeket, melyeket szívemben ébresztett és az okulást, mely­­lyel értelmemet gazdagította. Volt ott minden: a tápláléktól a házi tűzhelyig, a házi tűzhelytől kezdve a ruházatig: házi kenyér, mely melegen sül ki a ke­­menczéből, hogy az éhséget csillapítsa; és csipke, mely sebszerűen kerül ki a műhelyből, hogy a szép­séget kecsessé tegye; a sajtó által izzadt eszmékkel terhes könyv és hangokban gazdag harang, melyek imára intenek és az örökkévalóság viszhangjaival reszkettetik meg légkörünket; vakító fényű lámpa, mely a bányák sötét mélységeit világítja meg és fénylő világítótorony, mely fényével reményt ébreszt a végtelen tereken; sivitó zsibaja a gőzgépnek, mely megszüntette a távolságokat és leküzdötte és lecsen­­desítette az óczeán viharait és dallamos, méla hangú orgona, mely egész lényegünket megrázkódtatja e magasztos borzadályával és lecsendesíti a lélek belső viharait; kapa, mely termékeny gödröt vág a földbe a magnak és ecset, mely egy színnel, egy árnyalattal gazdagította a művészet egét és szivárványát; gránit- és márványtömegek, melyek az anyag forradalmai­ *) »Discurso pronunciado el dia 23 de diciembre p. r D. Emilio C a s t e 1 a r, en el acto de constituirse la eomision general espanola. — Madrid, imprenta á Car­go de Quirós, Matute, uum. 5. — 1876.« nak bizonyítékait hordják magukban, és a győzelmes szobor, mely engedett a véső csapásainak és az esz­me hatalmának; báló, melylyel a vadász foglyokká teszi a gyöngéd madarakat s a távcső, melylyel a csillagász elfogja a tömörtestü csillagokat; a sod­ronyszál, melyből a villanyosság szikrája szökell ki s a hárfa húrja, mely az ihlet szikráját támasztja; a házi gazdaság kezdetleges eszközeivel és a vegyé­szeti tudomány, mely Arisztoteles elemeihez új ele­meket vett föl, mely felbontotta a legényt, melyet a növényeknek nevezett illatos teremtmények s a szén­­savanyt, melyet tüdőink lehelnek ki: ez az egész mindenség, e titani mű, a határ lánczai közé szorítva ez isteni, teremtői mű, mely állat a természetben és angyal a végtelenségben, mely nagyságához méltólag tökéletesíti és csiszolja munkájának vésőjével a szel­lem templomát, gyönyörű bolygónkat. Ezen első művészi emotió múltával mélyebb gondolatokba merültem és a kiállításban az emberi vi­szonyok és általános műveltség nagy, legnagyobb ver­senyét láttam. Meg vagyok győződve és áthatva, hogy minden földi haladásnak ugyanaz a határa, mely feltételes és véges lényünké is; meg vagyok győződve és áthatva, hogy soha sem egyenlíthetjük ki az ellen­tétet, mely az égben, földön és az egész mindenség­­ben uralkodik; meg vagyok győződve és áthatva, hogy a küzdelem ott szűnik meg, hol az élet; meg vagyok győződve és áthatva, hogy azt vagyunk képesek elvenni a levegőtől a szélvészeket, a tengertől az orkánokat az állati világtól az örökös harczokat va­lamennyi lény között hogy ez által meghosszabbít­suk akár csak egy hüvelyknyivel is a tért, egy pilla­nattal az időt és egy lélekzetvétellel a telj­es léteit; nem vagyunk képesek elvenni a testtől a hangulatok és vérmérsékletek ellenzékeskedését, a közgazdaság­tól a verseny szükséges, végzetes törvényét, az ész­től a kételyt, a szívtől a fájdalmat, minden órától az aggályt, minden naptól a munkát. De ha már örökös harezra vagyunk kárhoztatva, hogy fáradhatlan har­­czosok vagyunk és oly fegyverekkel bírunk, hogy azokkal szakadatlanul küzdjünk és újra küzdjünk, — küzdjünk korán, — nem a halál, hanem az élet miatt; nem a véráztatott csatamezőkön, hanem az ipar békés versenyeiben, nem az ellenségek­kel, hanem a versenytársakkal; nem hogy elra­gadjuk a menyasszonytól a vőlegényt, az anyától a fiút, hanem hogy azokat fenntartsuk, ruházzuk és tá­mogassuk, hogy fölvegyék ereikbe a föld legéltetőbb részeit s agyaikba "a szellem legragyogóbb eszméit, hogy igy a munka harcza egy vég nélküli harcz le­gyen, melynek eredménye egy nem véres győzelem, mely minket a legszentebb közvetlen közösségbe hoz a természettel, az emberiséggel és az istennel. Uraim, a munka világa mutatja, mily kiválólag társias az emberiség. A többi lények is termelnek, alkotnak, de csak a maguk számára. A döngicsélő méh kiszívja a virágokból a mézet, sejtekbe rakja, igy gondoskodik saját élelméről; a legszorgalma­sabb hangya szükségleteihez mért berendezéssel építi magtárát, a csalogány mélabús gyászdalokat énekel a csalitban, hogy szerettei fészkénél tartsa társát,­­ holott az ember, az igaz, a maga számára is termel, hogy kielégítse saját egyéni és családja szükségleteit, de sokkal inkább azért, hogy gyako­rolja nyughatatlan tevékenységét, hogy alkalmazza teremtő erejét mások kényelme­ és gyönyörködteté­sére, a társadalom oktatása és előmozdítására. A jó, igaz és szép önmagáért való szeretete által és mert egyedül ő képes odaadni életét a hozzá hasonlókért, egyedül ő a megváltó, egyedül ő képes feláldozni ön­zetlenül munkája eredményeit. Javitni a munkát annyit tesz, mint javítni ma­gát az életet. A nagy kiállításokat illetőleg ama tárgyak egyike, melyek tényleg leginkább tanulmá­nyoztatak és legméltóbbak a tanulmányra: a munka törvényeinek és a munkás sorsának javítása; azok tanítanak meg gyakorlatilag ama határok ismereté­re, melyek között a reformokat megvalósítni lehet és megvalósítni kell, azok ábrándítják ki és oszlatják el az utópiát, úgy a demagóg, mint a reactionarius utópiát. Ne feledjék uraim, hogy az első londoni ki­állítás óta, mióta a continens munkásai meglátták azt a britt szigeten az ipardiadal jelvényeinél, a munkásosztályok között a solidaritás mozgalma in­dult meg, mely ma Oroszország síkjain a kommunis­­ták apokalipsise és örökösen terméketlen forradalmi manőverré lett, de hasznos lehet a munka viszonyai­ra, midőn egy napon beáll a békés után terjesztett és a törvények által előmozdított anyagi és erkölcsi javulás. Valóban az ipar termékeinek tanulmányozása tanít meg minket erőink valódi nagyságának és re­ményeink valódi határának ismeretére. És a mun­kás megtanulja a versenyekből, hogy hogy ha bajai­nak egy része tagadhatlanul régi egyedáruságuktól, a másik mindenesetre saját felelősségétől függ, hogy a takarékosságnak, kitartó szorgalomnak és mérsékle­­tességnek mindig fenn van tartva a jutalom, hogy az egyéni tulajdon valóban nélkülözhetlen intézmény ; hogy a takarékosság útján szerzett birtoknak az utó­dokra, örökösökre, gyermekekre hagyományozása az emberi szív egy oly érzéséből származik, mely fölötte áll az elvont elméletekbe zárkózott egyes gondolko­zók minden önkényes okoskodásának ; hogy valamint nem lehetünk el tűz nélkül, jóllehet füstje fullaszt, víz nélkül, jóllehet kiárad, villanyosság nélkül, jólle­het gyújt, épúgy nem lehetünk el a tőke nélkül sem, mindamellett, hogy visszaélnek vele, és valamint nem létesülhet semmi állandó mű a mindenség me­chanikai és dinamikai törvényei ellenében, épen úgy nem létesülhet biztos haladás, mely ellenkezik a gaz­daság törvényeivel és minden társadalom megingat­­hatlan alapjaival. De ne tekintsük az életnek csak egy oldalát, a mindenségnek csak egy részét. Ez a tévedések téve­dése. Szeretünk mindent egy kizárólagos elvhez al­kalmazni, holott természetünk kettős. Némelyek csak a hatalmat­­ tják, mások csak a szabadságot; néme­lyek a mozgalmat, mások a nyugalmat ; némelyek a haladást, mások a megállapodást; némelyek a ter­mészetet, mások a szellemet; némelyek az actiót, mások a reactiót ; némelyek a tőkét, mások a mun­kát — holott az emberi társadalom a gondolat és élet összetétele s a gondolat és élet egy sorozata ama synthésiseknek, melyek között az ellentétes elvek egy­más ellen küzdenek és egymást kiegyenlítik, mivel az általános egyensúly az ellentétes erők összhang­­zatos eredménye. Mikor élvezik az örömöt és a kényelmet, me­lyet a munka nyújt, ne feledkezzenek meg a munkás szenvedéseiről és fáradalmairól sem ; ne feledjék, hogy nélküle, az ő segítsége nélkül, homlokának ve­rejtéke nélkül, karjainak erőfeszítése nélkül, nem lé­tezhetnek sem a művészet, sem az ipar világa, melyre olyannyira szüksége van szellemünknek és szerveze­tünknek és hassanak oda minden erejükből, hogy a szövetkezés, cooperatió és kölcsönös részesülés, vala­mint minden törvényes eszköz által, melyet a tudo­mány nyújt és a gyakorlat szentesít , elérhesse a szükséges jólétet és fükséges szabadságot, hogy a munka megkapja telj­­elentőségét és jutalmát, melyek azt szoros igazság szerint kétségkívül meg­illetik. Minden kiállításnak meg­van a maga sajátla­­­gos jellege. Illetékes emberek véleménye szerint az első londoni kiállítás eredménye az, hogy közvetlen és gyors összehasonlítást tesz lehetővé a munka különböző productumai között; az e­l­s­ő párisi kiállítás gyakorlatilag mutatja, hogy mily szerencsével volt képes alkalmazni a franczia szel­lem a művészeteket az iparra ;a második lon­doni kiállítás a roppant becsű és kiszámíthatlan áru tárgyak által válik ki, melyeket forgalomba hoz és melyek ellenkeznek az ipar demokratikus szel­lemével ; ellenben az utolsó párisi kiállítás főleg a munkás osztályok erkölcsi és anyagi jóllété­vel foglalkozik, míg a bécsi gyakorlati tanulságot képez arra nézve, hogy a termelés és fogyasztás mos­tani válságos helyzetében a legnagyobb pazarlásokat, kiadásokat kell fölhasználni az anyag új átalakításai­ra és egy oly izgatott, lázas társadalom, mint a mos­tani, szükségleteinek új kielégítésére. A philadelphiai kiállítás kiválólag intercontinentális kiállítás. Ez új verseny megkoro­názza és betetőzi az eddigieket. Nem oly városban megy végbe, mely főleg arisztokratikus hagyományok városa, mint London; sem a katonai és monarchikus hagyományok városában, mint Bécs; sem egy oly városban, mely főleg forradalmi hagyományok városa, minő­s­á­r i­s, — hanem végbe megy egy tisztán munkások által alapított társadalomban, mert az Egyesült­ Államok vagy­ nem képviselnek semmit, vagy a munka nagyszerű hős költeményét képviselik. Te­kintsék alapítóinak örök alakját. Magas, izmos, erős, mint Rubens Herculese. Kitépték megalázott egyé­niségüket egy türelmetlen egyház és egy borzasztó arisztokratia nyomása alól, tengerre szálltak egy gyenge bárkán és miután titán módra eveztek oda hol örökösnek látszik a szélvész az égen, a zajlás háborgás a vizeken, az orkán a jégben, kikötöttek a végnélküli téjhez hasonló sűrű ködben és úszó hegyek­hez hasonló jégtorlatok között mint a hullámok szü­löttei , de nem a forró égöv alatt kötöttek ki, hol elég csak lélekzetet is venni, hogy az ember megél­hessen, hanem a zord éghajlat alatt, barátságtalan partokon. Hónuk alatt hozták magukkal a quaket bibliát, kezükben balra az irtásra a szabadságuk és a 89. szám. XIII. évfolyam. K­iadó­hivatal , Barátok-tere, Athenaeum-épü­let földszint. Előfizetési dlij : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra..................................................... 3 l­t —­r. 8 hónapra............................................................12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülüzetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számittatik !A POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Reggeli kiadás. Budapest, 1875. Kedd, ápril 20. Szzerkesztési iroda: Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let, A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. ragaszkodik a munkács­stryi csat­lakozás kiépítéséhez, és hogy eziránt legközelebb intézkedni is fog. E tudósítást saját értesüléseink is megerősítik.­­ A tegnapi minisztertanács, melyben a magyar hivatalnokok hitel- és segélyegy­­letének államsegély szavaztatott meg, a 160,000 frt­­nyi kölcön modalitásait, mint a »P. N « írja, a kö­vetkező feltételekhez kötötte: 1. A takarék- és hitel­egylet elvállalja az államsegély kezelését; 2. A tisztviselők hitelegylete a betevőktől moratóriumot nyer; 3. A meglehetős rendben levő biztosítási üzle­tet a hivatalnokok egyesülete átadja egy megbízható biztositó társulatnak. — Komárom megye közgyűlése Páz­­mándy Lajos indítványára egyhangúlag bizalmat szavazott a minisztériumnak, és hatósága körében támogatását feliratilag ajánlja. A részletes tudósí­tást elvárjuk. — Miskolczon ma történt meg a bor­­sodmegyei fusió s még­pedig egyhangúlag. Az új párt elnökei lettek: Melczer és Prónay. - Ku­n-F­élegyházán a volt Deák-, balközép és negyvennyolczas pártok mai közös érte­kezletén az egyesülés megtörtént és a megalakult szabadelvű párt huszonnégy tagú vezető­ bizottságot küldött ki programmkészítés és képviselőjelölt-aján­lás végett. — Vidéki pártmozgalom. A ta­­polczai választ­ók­erület is mozog, — írják nekünk — a szívekben már meglevő fúzió­nak és fuzionális kormányunk támogatása felé. A volt jobbpárt elnökei múlt vasárnap délutánra előér­­tekezletet hiztak össze Tapolczán — és épen azon szép figyelemből délutánra, hogy a pap urak is megjelenhessenek és ne mondhassák belga módra, hogy mi is jobb szeretnők őket csak a kathedrán látni. Ámde megjárták vdlaSzép csendesen meg­rendelték segédletüket s harangozóikat és a sem­mit nem sejtő világiak fuzionális indítványait leki­­abáltatták. És főleg az utóbb szólók oly sületlen merész vádakkal s kártételekkel vádolták (megkü­lönböztetés nélkül) az alig 6 hetes uj kormány is, melyeket ez ily csekély idő alatt elkövetni még reá sem ért volna ! — És ha egy fiskus jelen van , bi­zonynyal notitiókat tesz, melyek alapján közvizsgála­tot kezdhet a lázítás határáig ment handabandák ellen. No legalább szint vallottak. Majd gondunk lesz reá, hogy a beharangozást ne ők végezzék. A világiak azért elhatározták, hogy a volt balpártot közös értekezetre meghívják. Mégis tették. És ápril 25-én meg is lesz az. Akkor többet. Veszprém megye választó­polgárai­hoz a megyei szabadelvű párt a következő felhí­vást intézte: Az országgyűlésen létezett két legerő­sebb párt, a Deákpárt és balközép hazánk súlyos pénzügyi viszonyainak rendezése czéljából egyesül­vén, országos »szabadelvű« párttá alakult. Ezen új pártalakulás közvetlen eredménye jön , hogy a sza­badelvű párt, melyhez az országgyűlési képviselők legnagyobb része csatlakozott, a parlamentben tagjai számának és képességének erejével mint nagy több­ség azonnal hivatottá lett a haza ügyeinek intézé­sére , s hogy ennek folytán ő felsége a koronás király a jelenlegi magyar minisztériumot ezen nagy és ha­zafias párt tagjaiból nevezte ki. A párt s az ebből alakult országos kormány politikájának alapelve: a helyes gazdálkodás és a józan szabadelvűség. Czélja: hazánk pénzügyeinek gyors és önálló rendezése s ez alapon lehető anyagi felvirágoztatása. Czélja továbbá: reformtörekvéseinknek szabadelvű irányban létesítése. Vagy rövid szavakkal: erős és a szabadság elvein alapuló magyar államszervezet al­kotása. A­mint ezen nemes törekvésekről a haza pol­gárai értesültek, s a­mint látták, hogy azoknak élén a legkitűnőbb hazafiak állanak, kiknek politikai múlt­ja és képessége a legerősebb biztosíték arra nézve, hogy az általuk elvállalt nehéz feladatokat­ a haza ja­vára megoldani képesek is, általános lett: a hazafias öröm és lelkesedés! A nemzet jobb jövőjébe vetett hit erőssé lett, s ennek hatása alatt a Deákpárt és balközép félretéve minden pártszenvedélyt és szemé­lyes érdeket, országszerte egyesül s a haza érdekei­nek önzetlen szolgálatában szabadelvű párttá alakul, így történt ez mai napon Veszprém megyében is. A megyei Deákpárt és balközép megszűnt létezni,s me­gyei szabadelvű párttá alakult. Alakult: 1-ször, hogy az országos kormányt édes hazánknak szabaddá és nagggyá tételére irány­zott nehéz munkájában támogassa, s az ellene bár­­honnét jövő támadások ellen annak védelmet nyújt­son. 2-szer, hogy megyénk területén is a rokon és egészséges elemek egyesülése által megyei ügyeink vezetését egy független és szabad párt kezébe tegye le. Ezen elveket írtuk pártunk lobogójára, a­mely alá sorakozásra a megye területén lakó­­. elvtársain­kat bizalommal felhívjuk. S egyidejűleg tudomásra juttatjuk, hogy a megyei szabadelvű párt legközelebb ülését f. évi május hó 4 én délután 4 órakor Vesz­prémben a megyeház termében fogja megtartani. Ezen ülésnek tanácskozási tárgyát a párt végleges szervezése fogja képezni, ez­ekből az azon leendő megjelenésre tisztelt elvtársainkat hazafias üdvözle­tünk kifejezése mellett felkérjük. Éljen a haza! Éljen az országos szabadelvű párt! Kell Veszprémben, a megyei szabadelvű pártnak 1875. évi márczius hó 30-án tartott alakuló üléséből: Véghely Imre, korel­nök. Szabó Imre, körjegyző. K­rassómegye bogsáni képviselő­választó kerületében még 1872. évben »Deákpárt« elnevezés alatt alakult testület, a f. évi április hó 13-ára Bogsánba összehívott nagy értekezletben, ez­ret meghaladó választó résztvevője mellett »sza­badelvű« kormány párt czk­a alatt szervezkedvén, megalakult, a­­ki ezen vidék túlnyomó román ajkú né­pesség eddigi érzületeit ismerte; ezen pártalakulás létrejöhetését csakis a jelenlegi kormány alapelvei nyilvánítása, és az az iránti legteljesebb bizalom ki­folyásának elismerni kénytelen. Vívmánynak mondha­tó tehát azon, most már testté vált,az alkotmányos kor­szak ideje óta még mindig féltékenyen őrzött elszige­­teltségbeli kibontakozás,­­mert jelenben ezen vidék összes választói, nemzetiségek különbsége nélkül a szabadelvű kormány zászlója alá seregelvén, s meg­értve az egyet nem értés, szomorú helyzet súlyos következményeit, te­tvéries bizalommal »szabad­elvű« kormánypárt elnevezés alatt egy testbe ol­vadtak. Ezen testvéries bizalom nyilvánult a pártnak alakulásakor annak élére állított Bősz Hedvig bir­tokos megválasztásában is; ki is, mint az e vidéken, úgy a köz- és a magánéletben legális magatartásá­ról ismeretes, és köztiszteletben álló egyén, a kevés kivétellel legnagyobb részt román ajkú választók ál­tal viharos lelkesedés, és osztatlan örömnyilvánítás között, egyhangúlag pártelnöknek kikiáltatott, és megválasztatott. A megválasztott elnök elnöklete alatt a párt szervezkedvén, a közgyűlés élénk kivonata fonalán, annak kebeléből a kormányelnök ő nagyméltóságá­hoz következő bizalmi feliratot menesztett távira­tilag : »A‘[magyar hazánknak legnagyobb részében megalakult »szabadelvű« kormánypárt alapelvei­t­­a bogsáni országgyűlési követválasztó kerületben is a legnagyobb örömmel üdvözöltetvén, s felkaroltatván, az itten mai napon tartott közgyűlésben megjelent ezerekre menő választó honpolgárok ily "szabadelvű­ kormánypárttá alakultak, és egyhangúlag elhatároz­ták nagyméltóságodnak és az összes minisztérium­nak hű ragaszkodásuk és rendíthetlen bizalmuknak leglelkesedettebben kifejezést adni, azon alázatos ké­réssel, hogy hazafi és párttársaink ezen őszinte ér­zelmeit kegyelmesen fogadni méltóztassék.« Ennek megtörténte után pedig a jövő ország­gyűlésre nézve képviselőjelöltül a legnagyobb lelke­sedéssel Antonescu István Bogsán járási szolgabíró, a­kinek politikai elvei, és lojalitása a fenti távsür­gönyben foglalt nyilvánításokban visszatükröződik — kiáltatván ki, az — miután ezen választókerület jelenlegi képviselője Ivanovics György a hozzá inté­zett felhívás ellenére, ezen állásnak jövőbeni el nem fogadhatását, rongált egészségi állapota szempont­jából, kinyilvánította, — a képviselői jelöltséget, — mint kormánypárti jelölt — el is fogadta. A fáradalmas és szívós kitartással erélyesen kezdeményezett pártalakító eszme egy néhány ed­zett előharczosainak ezen a politikai küzdtéren ara­tott győzelem megnyugtató elégtételül szolgáljon.« Érdekes kérdés. Átalános érdekű és reánk nézve is nem egyszer fog aktuális fontossággal bírni az a kérdés, mely közelebb reformokról felmerült, hogy t. i. mily viszonyban van egy nemzet al­kotmánya, annak nemzetközi kötelességeihez." Mint tudjuk, ezt a kérdést a német birodalmi kanc­ellár veti fel Belgiumhoz intézett jegy­zékében. Ebben, a hiteles szöveg szerint, töb­bek közt ezeket mondja: »A nemzetközi jog kétségbe nem vont alapelvei szerint egy ál­lamnak sem szabad megengedni alattvalói­nak, hogy egy másik állam belbékéjét zavar­ják és kötelezve van törvényeiben gon­doskodni arról, hogy azon helyzetben legyen, miszerint e nemzetközi kötelességének eleget tegyen. A leghatalmasabb államok törvényei­ket ez értelemben rendezők és ha en­nek szüksége következett be, k­i­e­g­é­s­z­í­­t­é­k. Minden állam azon kötelessége, misze­rint ne tűrje, hogy területe a szomszéd álla­mok nyugalma és alattvalóinak biztonsága elleni támadások műhelye legyen,­­ fokozott mértékben háramlik egy oly államra, mely a semlegesség kiváltságát élvezi, mert semle­gessége hallgatólagos feltételeihez tartozik ama kötelesség tökéletes teljesíté­se is.« Mondanunk sem kell, hogy mi az e so­rokban lévő nemzetközi jog- és alkotmányi theóriákkal egyátalában nem értünk egyet , de azoktól egészen a jogosultságot és némi részben az igazságot sem akarjuk eltagadni. A nemzetközi jog kodifikálva igen kis részben egyes szerződésekben van; ezek a semlegesek jogaira és kötelességeire, háború­­szenések, foglyok kicserélésére vonatkoznak leginkább. Az, a­mire a német jegyzék, mint nemzetközi kötelességre hivatkozik, egy­átalában nincs kodifikálva , sőt a vitás kérdésekben irányadóul elfogadott tudo­mányos könyvekben (Vattel, Grotius stb.) is eltérőleg és nagy átalánosságokban, csak mellékesen, van fejtegetve. A nemzetközi jog egyátalában nem tö­rődik a nemzetek alkotmányával , hanem a tények terére lép és a­nélkül, hogy tekintetbe venné bármely nemzet alkotmányos vagy csak alkotmányban levő, de nem alkotmányos eszközeit, melyekkel rendelkezik a nemzet­közi sérelmek megakadályozására, egyszerűen követeli azt, hogy gondoskodjék minden nemzet, miszerint nemzetközi sértés területéről vagy la­kói részéről ellene ne követtessék el, vagy ha elkövettetett az, a visszatorlás jogá­val él. És jól van ez így. Nemcsak azért, mert kodifikált nemzetközi jogra még sokáig sem­mi kilátás nincs ; tehát, ha el lenne fogadva is az alaptétel, nincs meg a biztos alap, melyből

Next