A Hon, 1875. szeptember (13. évfolyam, 199-223. szám)

1875-09-04 / 202. szám

Kiadó-ivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Eléltetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra............................................. írták: 6 hónapra ...................................... Az esti kiadás postai különküldéseért 12 » — felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Esti kiadás. Budapest, 1875. Szombat, szeptember 4. 202. szám, XIII. évfolyam. SSzerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, szeptember 4. Budapest, szept. 4. Ma a képviselőház alakulása folyt. Csekélyebb érdekű bejelentések után következett az elnökválasztás. Impozáns többség — 321 közül 305 — Ghyczy Kálmánt választá e díszes poletra. Ego alelnöknek Bánó József választatott. A második alelnökre való szavazás VI 1-kor még folyt. Az inkompatibilitási törvény egy hiányát emeli ki a »Pester Lloyd« mai száma, midőn arra utal, hogy közigazgatási tisztviselők azon kerületben, mely felett közigazgatási hatalmuk van, jelöltül fölléphetnek. Ez a választási szabadságot szemmel láthatólag korlátozza, s azon fölül hátrányos közigazgatási szempontból is. E részben elég határozottak a külföldi választási törvények, melyek közül például a most keletkezőben levő franczia választási törvényjavaslat a maire, a profét, az ügyész, a lelkész, a bíró stb. föllépését nemcsak hivataloskodása tartama alatt nem engedi meg saját kerületében, hanem azt követeli, hogy lemondása hivataláról a választás előtt három hónappal történjék. A »Lloyd« kívánsága nem ilyen radikális s csak azt óhajtja, hogy a közigazgatási tisztviselő a jelöltség elfogadásakor tartozzék hivataláról leköszönni. Ámbár »a jelöltség elfogadása« igen ruganyos kifejezés, nekünk úgy tetszik, hogy a mai állapottal szemben ez a megoldás is nagyon előnyös lenne. Szerbia és M on teneg ro között — írja a »P. C.« — igen élénk tárgyalások folynak a herczegovinai ügyben követendő közös magatartás és esetleg cselekvés iránt. E tárgyalások csak a legújabb keletűek lehetnek, mert Belgrádban és Cettinjében eddig meglehetős tartózkodó állást foglaltak el a most tárgyalásokat folytató felek. Mióta Ristics vette át Szerbia külügyének vezetését, a Montenegro iránt érzett tartózkodás mindinkább háttérbe kezdett szorulni s a nemsokára létre jövendő szerb-montenegrói szövetség iránt már alig lehet kétség. Kevésbé vérmes emberek azonban azt tartják Belgrádban, hogy Szerbia és Montenegro némilegdivergáló törekvéseit épen a mostani alkalommal lehet legbajosabban egy irányba terelni. A konstantinápolyi szerb ügynök, Magasinovics, megbizatott, jelentené ki a portánál, hogy azon hír, mely oda is eljutott, miszerint Milan fejedelem le akarna köszöni, semmi alappal sem bír. A herczegovinai harctérről érkező szláv forrású hívek megakarják erősítni a Trebinje és Duze mellett vívott csatákban megvert insurgensekről szárnyra került híreket. A szláv kutforrások szerint a felkelők nem t erettek szét, hanem csak visszavonultak a hegységekbe, hogy erősítéseket vonjanak magukhoz, s hogy így ismét megjelenjenek Trebinje előtt. Egy szept. 2-dikáról kelt cettinjei távirat már azt hirleli, hogy az insurgensek bevették Nevesinjét, 125 halottatés 155 sebesültet vesztettek. A törökök ellenben, kiknek ereje több ezerre ment, 500 halottat és sebesültet vesztettek. Ravno és Lipnik mellett nem messze Gackotól szintén a felkelők győztek s Metocia közelében heves harcz után két pasa szalasztatott meg. Mind e híreket az insurgensek ügyét pártoló források bocsátották világgá s még megerősítésre várnak. Ugyancsak szláv forrásból jön azon bilis, hogy aug. 30-án Kasabénál újra egy csata volt, de melyről konstantinápolyi török hírek mit sem tudnak. Kasabénál a felkelők 1200-an, a törökök 750-en voltak. Természetesen a törökök verettek meg, még pedig úgy, hogy 500 halottat vesztettek. Úgy látszik, a felkelők e hírekkel akarják kárpótolni magukat a Trebinjénél szenvedett vereségek miatt. A belgrádi hivatalos »Szrbszke Novine« (31. VIII. 184. sz.) lapja élén a következő kinevezéseket közli : IV. Obrenovics M. XI fia, Isten kegyelméből és a nemzet akaratából Szerbia fejedelme. Elfogadván a lemondást, melyet benyújtottak : Sztefánovics Dániel ur, miniszteri tanácsunk elnöke és belügyminiszter; Rádovics Demeter ur igazságügyi miniszter ; Novákovics Sztoján ur, vallás- és közoktatási miniszter ; Bogicsevics Xsián ur, külügyi miniszter ; Xiijátovics Csedomily ur, pénzügyminiszter ; Grótics Sz. Szilárd ur, hadügyi miniszter ; és Marics Manojour, közmunka és közlekedési miniszter — őket eddigi kötelességeik alól feloldjuk és rendelkezési állapotba helyezzük. És kinevezzük: mIiniszteri tanácsunk elnökéül és közmunka miniszterül, Miihajlovics Sztevcsa urat, nyugalmazott államtanácsi elnököt ; külügyi miniszterül és a szükséghez képest miniszteri tanácsunk elnökhelyetteséül: Risztics János urat nyugalmazott minisztert; belügyi miniszterül Grujics Jefrem urat, az állami tanács tagját ; igazságügyi miniszterül: Xjlojkovics Radivoj urat,az államtanács tagját; pénzügyi miniszterül: Jovánovics Szilárd urat, belügyi miniszteri helyettest; hadügyi miniszterül: Nikolics Tihomily urat, tiszteletbeli hadsegédet, az álló hadsereg parancsnokát és tüzérségi ezredest; vallás és közoktatási miniszterül: Vasziljevics Alimpija urat, a főiskola tanárát. A miniszteri tanácsunk elnöke jelentkázunkat hajtsa végre. Belgrádban 1875. évi augusztus 19.31-dik napján. Obrenovics XI. Xlilán s. k. Xiihajlovics Sztevcsa s. k. a miniszteri tanács elnöke és közmunkaminiszter.« — P. Szathmáry Károly és Ugron Ákos képviselők szintén az igazolt képviselők sorába vétettek fel, miután a jegyzőkönyveik kiállítása ellen felmerült kifogás behatóbb átvizsgálás után lényegtelennek és a törvény kellékeinek megfelelőknek taláihattak. ■— A jobboldali ellenzék tegnap délután tartott értekezletén a ház elnökségének választása volt szőnyegen. Határozatot a kijelölésre vonatkozólag az értekezlet nem hozott, hanem a tagok szabad tetszésére bízatott a választás. A szász nemzetiségi képviselők egy küldöttsége tegnap Sennyey Pál bárónál tisztelgett. Hogy mi volt czélja ezen tisztelgésnek, azt ma egész biztonsággal nem mondhatjuk, de — ha jól vagyunk — értesülve — fuzionális kísérletről volt szó. Eddig csak hat szász képviselő van a fővárosban, s így határozathozatalról még szó nem lehet. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése szeptember 4. Korelnök: Boér Antal, körjegyző : Szivák Imre, Baross Gábor. A kormány részéről jelen vannak: Szende, Trefort, Péchy, Perczel, Simonyi, Tisza, Széll. Szivák Imre jegyző olvassa a múlt ülés jegyzőkönyvét, mely észrevétel nélkül hitelesíttetik. Korelnök jelenti, hogy Wächter Frigyes beadván megbizó levelét, igazoltatott. Az osztályok munkálkodásának befejezte után nyújtotta be megbizó levelét Petrik Gyula és Antonescu Iván, ki két helyütt választatott meg. Az állandó igazoló bizottsághoz fognak utasíttatni. Szint akkor nyújtotta be megbizó levelét Péch Antal selmeczbányai képviselő is, ki azonban kijelenté, hogy a képviselőségről lemond. A rendes elnökséghez fog átküldetni rendelkezés végett. Jelenti továbbá elnök, hogy az ig. bizottság rendes tagjaivá az osztályok által következők választottak meg: Vizsoly G., Szirmai, Hammersperg, Prónay, Hosztinszky, Jankovich Miklós, Lészay, Xlotnár, Ujfalusy. Póttagok: Szaplonczay Msiklós, Juhász, Simo, Fláriássy Kálmán, Emmer Kornél, Berzeviczy, Gulner. Következik ezután az elnökválasztás. Baross Gábor olvassa a névsort. A képviselők beadják szavazataikat. A szavazatok beadása után elnök a szavazatok megszámlálásának megtörténtéig felfüggeszti az ülést s szünet után Elnök jelenti a szavazás eredményét. A beadott szavazatok összes száma 327 , Ghyczy kapott 305-öt, Somssich Pál 5-öt, Gorove l-et, Madarász J. l-et, Bittó l-et, Ragályi Nándor l-et. Üreslap volt 8, áthúzott lap 4, s igy Ghyczy Kálmán átalános szavazattöbbséggel a ház elnökévé választatott. Következik ezután az első alelnökre való szavazás. E szavazás befejezte után korelnök jelenti, hogy Vidliczkay József ellen is kérvény nyugtatott be. Az igazoló bizottsághoz fog áttétetni. Ezután kihirdeti korelnök a szavazatok eredményét. Az első alelnöki állásra beadatott összesen 307. Ebből Bánó József kapott 207-et, Várady Gábor 75-öt, Szontagh Pál 13-at, Zsedényi 2-őt, Prónay 2-őt, üres volt 9 szavazatlap. Következik ezután a második alelnökre való szavazás. Test megye évnegyedes közgyűlés — V. nap. — Budapest, szept. 4. A megyegyűlés utolsó napja a lehető legkevesebb érdekeltség mellett folyt le. A megyei hivatalnokokon kívül alig egy két szolgabíró s pár bizottsági tag volt jelen; még a hiányozhatatlan Halász Boldizsár is távol volt ma, ami emberemlékezet óta tudvalevőleg nem történt. A tegnapi jegyzőkönyvek felolvasása teljes egy órát vett igénybe, alkalmat nyújtván igy a jelenvoltaknak, hogy ebédutáni fiestájukat ebéd előtt elvégezhessék. 11 órakor megtörte szemét a gyűlés s hozzáfogott a napirend még néhány hátralevő tárgyának lemorzsolásához. A psarczibányi Majthényi-féle alapítvány gondnoka Rózsahegyi István folyamodott a megyéhez, hogy a gondnoki dijából levont összeg neki kiutalványoztassék. Az ügy abban áll, hogy Rózsahegyinek az akkori adminisztrátor Kapy 120 frtot ígért évi dijként s ezenkivül a bejövő kamatfeleslegeket. Minthogy azonban ez utóbbiakat az alapitvány perei fölemésztették, Rózsahegyi azokat nem kapta meg, plost azonban e czimen 366 frtot s ezenkívül elmaradt egy évi fizetését 120 frtot kéri. Ez utóbbi ki fog neki utalványoztatok az előbbi kérést azonban a megye nem veszi figyelembe. Özvegy Körmöczy Jánosné, férjének, ki megyei csendbiztos volt, elhalálozása után nagy nyomorba jutott. Életjáradékot, vagy végkielégítést kér a megyétől, mivel férje temetési költségeit sem volt képes kifizetni. A közgyűlés elhunyt férjének 3 havi nyugdíját 150 frtot szavazza meg neki végkielégítésül. Galgóczy Károly Pest megye monographiáját legközelebb be fogja fejezni. A művet melyből a szerző a megyei statistikai bizottságban már kétszer olvasott fel részleteket, s melyet nekünk is volt alkalmunk már ismertetni, a szerző Pestmegye rendelkezése alá kívánja bocsátani. A közgyűlés e tárgyat az állandó választmányhoz utasítja, mely Galgóczyval értekezzen a kiadás módozatai iránt, s a jövő közgyűlésnek e tárgyról előterjesztést tegyen. A közgyűlés d. u. 1 órakor feloszlik. Az országos közoktatási tanács ügyrendje. I. Az orsz. közokt. tanács ülései. 1. Az orsz. közokt. tanács ülései három rendbeliek: a) az állandó tagok ülései (a kis tanács), b) bizottsági, c) összes ülések (a nagy tanács.) A) Az állandó tagok ülései (a kis tanács.) 2. Az állandó tagok az alelnök elnöklete alatt minden hó második, és a szükséghez képest még harmadik szombatján is tartják rendes ülésüket. 3. Ezek feladata a minisztériumból érkezett ügyiratok tanulmányozása, a szükséges bizottsági munkálatokról való gondoskodás, végre az összes ülések tárgyalásainak előkészítése. 4. A tanácsjegyző kötelessége a leérkezett ügyiratokról az állandó tagok ülésének tájékoztató jelentést tenni, úgy, hogy annak alapján intézkedés történhessék, azok minél czélszerűbb áttanulmányozása és végelintézése körül. B) A bizottsági ülések. 5. A közoktatási tanács állandó ügyeinek (L. Szabályzat 3. §, c), d), e), f) elintézésére két állandó bizottság szerveztetik. a) a felügyeleti, b) a tanulmányi bizottság. 6. Az állandó tagok mindkét bizottságnak tagjai. A váltakozó tagok szabad választás szerint sorakoznak az egyik vagy a másik bizottságba, a nélkül azonban, hogy kivált, ha az ügy érdeke úgy kívánná, mindkét bizottság munkálataiban részt ne vehetnének. Mindkét bizottság elnöke a tanács alelnöke. 7. Ahol ezenkívül a tárgy érdeke külön szakszerű megvitatást igényel, az ügy külön bizottság elé terjesztendő ; e bizottságokat az ügy érdeméhez képest több vagy kevesebb taggal az állandó tagok tanácsa nevezi ki vegyesen az állandó s váltakozó tagok sorából, és az elnök által szükség esetén meghívandó külső szakférfiakból. 8. A bizottsági ülések idejét a munkálat sajátossága szerint maguk az egyes bizottságok határozzák meg , arról azonban az elnökség, illetőleg az állandó tagok ülése mindig tudósítandó. 9. A bizottsági munkálatok, mielőtt az összes ülések elé terjesztetnek, az állandó tagok ülésének képezik tárgyát ; ez esetben a bizottsági tagok mindnyájan meghívandók az állandó tagok ülésére. 10. A bizottsági üléseken a tanácsjegyző végezi a jegyzőnek — és amennyiben az állandó tagok ülése külön előadót nem rendelt, egyszersmind az előadónak tisztét. C) Az összes ülések (a nagy tanács.) 11. M minden érdemleges eldöntést igénylő ügy összes ülés elé terjesztendő. 12. A tanácsra bízott ügyek pontos és gyorsabb elintézése érdekében az összes ülések elé lehetőleg egynemű ügyek terjesztessenek, úgy hogy a felmerülő fontos és időhöz kötött, valamint a folyó ügyek elintézésén kívül a karácsoni ülés főleg a népoktatási, a húsvéti főleg a felsőbb oktatási főfelügyelettel, a pünkösti a tudományos és methodikus kérdésekkel foglalkozjék. 13. Az összes ülés rendszerint az elnök, annak gátoltatása esetén az alelnök elnöklete alatt, folytatólag annyi napon át tartatik, amennyit az előkészített ügyek elintézése igényel. II. Az orsz. közokt. tanács ügykezelése. 14. Közoktatási törvényjavaslatok, utasítások és rendeletek, melyek véleményadás végett a közokt. tanács elé terjesztetnek, elsősorban az állandó tagok üléseiben tárgyalandók, hova az elnökség a tárgy sajátossága szerint egyes váltakozó tagokat vagy a tanácson kívül álló szakértőket is meghihat. Végleges eldöntésre azonban minden ily módon előkészített munkálat csak összes ülésben kerülhet. 15. Hasonló eljárás követendő tantervek, utasítások, iskolai rendtartások és fegyelmi rendszabályok, valamint vizsgálati szabályzatok első készítése vagy későbbi módosítása esetében. Egyes alkalomszerű kérdésekben azonban, hol a közigazgatás érdeke gyors intézkedést igényel s csak a fennálló szabályok alkalmazása forog szóban, már az állandó tagok ülése hoz végérvényes határozatot, de ez utóbbi is minden egyes esetben bejelentendő tudomásvétel végett a közelebbi összes ülésnek. 16. A felügyeleti bizottság elé terjesztendők a szabályzat 4. §, b) és d) pontja alatt nevezett ügyiratok u. m., az állami vizsgálatokról szóló jegyzőkönyvek és a hozzájuk tartozó írásbeli munkálatok, — a tanulmányi bizottság elé pedig a 4. §. c) és e) pontja alatt nevezettek u. m., a methodikus konferencziák és tanácskozmányok jegyzőkönyvei, valamint a használatban lévő vagy engedélyezésre és ajánlásra előterjesztett tankönyvek és taneszközök. 17. M Mindezen munkálatokról elsősorban a tanácsjegyző köteles általános jelentést tenni az álíandó tagok ülésében, főleg azon szempontból, megfelelnek-e, s mennyiben a fennálló rendeletek és szabályzatoknak, — ezután azok részletes bírálat végett a bizottság tagjai közt kiosztatnak. Bírálati határ, időül rendszerint egy hónap szolgál; a munkálatok végeztével a bizottság elnöke annak tagjait ülésre hívja egybe. A birálatok eredményei e gyűtésekben főleg tudomásvétel végett közöltetnek ; külön vitatkozás tárgyát csak az esetben képezhetik, ha annak alapján külön intézkedés szüksége forog fenn. Az utóbbi esetben mindenkoron véleményes jelentés terjesztendő a tanács összes ülése elé, mely véglegesen határoz. 18. A közokt. tanács feladatához mérten, mely szerint a közoktatás tudományos és methodikus előmozdítása érdekében saját kezdeményezéséből is tehet előterjesztéseket és javaslatokat, a tanács minden egyes tagjának jogában áll ily irányban indít A „HON“ TÁRCZÁJA. Dooie Laim. Regény Exmoorból. Irta Blackmore RD. XIASODIK KÖTET. XXXI. Fejezet. Fry János megbízatása. (50. Folytatás.) Akkor Fry János erdei ponyján, melyet csak nagy ügygyel-bajjal tudott féken tartani, (olyan lévén a szája, mint a vizmeritő veder), a fekete halom tetejére ért, két mértföldnyi távolban vagy tovább Plover Barrowtól és innen délfelé hajolt, megállita lovacskáját a hegytetőn, leszálloit és körültekintett. Hosszan elterülő lapos föld volt előtte, mocsárokkal itt-ott, melyeket körülnőtt a nád és sás. Természetes, hogy Fry János jól tudta, még azon időből, mikor pásztorkodott s az elbitangolt jószágot hajszolta, hogy hol van, ismerősek voltak a halmok is, melyek azt körülvették, ámbár már túl volt a mi határunkon vagyis inkább szomszédos volt azzal s mi még legeltethettünk volna ott, ha érdemesnek tartjuk ; de ezt még Keleley Gáspár sem tarthatta érdemesnek, mert kopár volt a föld, vagy mint mondani szokták, kietlen pusztaság. Mindössze csak annyit tudtunk róla, hogy néha egyegy tehén eltévedezett oda, hornyával együtt, mikor nem szerette, hogy az emberek elvegyék a fejét. Legalább a mi teheneinlküzzül egyik-másik megtette ezt s hallottam, hogy mások is panaszkodtak ilyesmi miatt. Fry János, mint mondom, elég jól ismerte a helyet, de azért mégsem tudott magbarátkozni azzal, s háznépünk közül mások is így voltak vele, és valóban az egész környezet Thomshill és Larksborough, és főkép Black Barrow Down, igen rosz hírben állott, hogy ott gonosz szellemek járnak. Ezen felül el volt terjedve a hir, ámbár az emberek nem szerettek róla beszélni, még nyári reggel se, hogy Squire Thom, kit ott egy évszázad előtt meggyilkoltak, megjelent itt több pásztor előtt még délnek idején is, bal kezében tartva véres fejét és jobbját égnek emelve. Azért tehát nagy bátorság volt Jánostól (mint elismeréssel megvallottam) hogy magányosan merészkedett keresztül menni az ingoványos földön, ámbár egy erős pony volt alatta és oldalán a pálinkás bütykös. És ő soha se merte volna "ezt megtenni (a felől bizonyos vagyok) sem Annie kedves arczáért sem az arany guineáért, melyet a három lány aláírt neki, hogy ügyességét és hősiességét megjutalmazzák. De hát voltaképen úgy állott a dolog, hogy nem tudott ellenállani kíváncsiságának. Mert amint vigyázva körül tekintett az ingoványon, egy csalit megöl, eleinte nem vett észre semmi élőlényt, kivéve három vagy négy darab elvadult marhát, melyek ott legelésztek, és egy ide száműzött beteg juhot s néhány károgó hollót, melyek őrködtek felette. De mikor János még utoljára végig tekintett s nagyon szeretett volna haza térni, hogy bevallja miszerint nem mehetett semmire, úgy rémlett előtte, mintha a távolban Black Barrow Down felé egy mozgó alakot látna, akit azonban kopott fakó színe miatt nem tudott jól kivenni. De amint reá ügyelt, az alak egy meztelen szikla előtt ment el, s láthatta, hogy az egy lóhátas ember, aki igen óvatosan jár, félve az ingoványtól és a kígyóktól. János tudta, hogy az az ember, aki ott lovagolt, nem lehetett más, mint Reuben bácsi, mert a Dooneok közzül soha senki nem járt arra, s a pásztorok féltek e vidékre menni. Fegyvertelen emberre nézve nem is lehetett tanácsos arra menni, főleg felfegyverzett után, aki nem akarja, hogy kikémleljék, s kinek valami sötét szándéka van, hogy ily rémes magányt keres fel. Mindazonáltal Fry Jánost elviselhetlen kíváncsiság gyötörte, hogy megtudhassa, mit kereshet itt oly rejtélyes modorban az az öregember, aki idegen ezen a vidéken, gazdag ember és békeszeretőnek is látszik. Ezen felül Jánossal az a remény is incselkedett, vagy valami gazdag titoknak juthat a nyomára, úgy hogy feltette magában, hogy jöjjön a minek jönnie kell, a végire jár e dolognak, így hát csak kis ideig várt, attól tartva, nehogy észre vetesse magát, mig Huckaback balfele tért és egy vízmosásba lement, a honnan már nem tekinthetett végig a rétség felett. Ezután János újra lovára szállott s átment a kopár földön és sziklás helyeken s a mocsárak között; oly sebesen folytatta útját a hogy csak lehetett, mígnem egy félóra múlva elért a vízmosáshoz. És most mindenre el kellett készülve lennie, mert meglehet, hogy Ben bácsi ott megállóit vagy azért, hogy lovát kipihentesse, vagy mivel útja végére ért. És nem kétkedett, hogy mind két esetben pisztoly-halállal kell meghalnia s hogy soha nem fognak felőle többé semmit hallani. Azért tehát ő a vízmosás előtt megállita lovát, oldaltra dőlt és úgy tekintett körül a sziklazugba, mi alatt lovacskája a bokrokat legelészte. De hamar észrevette, hogy a vízmosásban nincs senki, legalább a mennyire egyenességben elláthatott, és így bele ment, ámbár szíve nem könnyen dobogott. Ekkor azután a kanyargós mélyedésben mintegy fél mérföldnyire haladt, látta, hogy az kétfelé ágazódik szét, s hogy egyik balfelé, meredek vörös porondra, a másik jobb felé keskenyen és meredékesen lefelé vezet. Itt-ott sárga homok volt a gyér fűszálak között, és ezt gondosan megvizsgálta nem lát-e valami nyomokat Huckabach mester után. Végre észrevette, hogy a férfi, aki után indult, kétségkívül a menedékes után ment lefelé, s hogy ez után kell követnie őt. És ezt János mély megbánással téve, szivéből óhajtván, vajha soha ne vállalt volna magára ily veszedelmes kiküldetést. M mert most már nem tudta merre jár s nem is" merte kérdezni magától, miután azt hallotta, hogy itt a környéken valahol egy borzasztó gödör van, melyet Wizard’s Slough-nak neveznek. Azért hát János a mélyedésen szorongva és nagy elővigyázattal lovagolt lefelé. S aggodalma nőttön nőtt, midőn lovacskája megbokrosodva, ellene szegült, ámbár a lápföld vadonjáról való volt. És János elméjébe vette, hogy Isten ez által akarja őt óvni; s az út is már mély és sötét volt, midőn hirtelen egy sarok körül fordulva oly látvány tárult eléje, mely őt megállásra bírta. Elert előtte állott maga a Wizard’s Slough, feketén mint a halál és körül nőve ritkásan sárga nádtól. Kívül ezen fényes vizita a legélénkebb zöldszinnel csábitgatá a vigyázatlan lábat, hogy előre menjen, lesülyedjen és elmerüljön. És a parton kék harangvirágok, százszor szépek és nefelejtsek voltak, minőknek gyermek nem állhatott volna ellent. Ahogy mindkét oldalon hátra dőlt, s a földet bozont és nád és apró fahajtások boriták. És egy madarat sem lehetett látni vagy hallani, sem szárcsát vagy vizi tyúkot, se billegélyt, még csak egy nádi verebet se. Ezen rémítő mocsárról, mely a legnevezetesebb egész Exmooreon, János nagyatyjától s anyjától is hallott egyet mást beszélni, azzal rémizgették őt, ha nem tudott békén maradni, de atyja félt róla beszélni, mert áhitatos ember volt, s nem szerette az ördögöt a falra festeni. Annál inkább kiváncsi volt most János szemügyre venni az egészet, csak hogy jól megfogta lova kantárát, hogy elfordulhasson és hirtelen elillanhasson. És most kitűnt, hogy mily jó, ha az ember óvatos és előrevigyázó magányos helyeken. M mert a Slough másik oldalán pár ölnyire annak szélétől hol az kevésbé látszott veszedelmesnek, észre vette, hogy egy fatörzs keresztbe van fektetve a földön egy nagy luk felett, mely mellett hordók és kőtörmelék és egy kevés sárga homok volt összehalmozva. De a nád és bokrok csaknem egészen elzárták ezt a szeme elől, és ő fel nem foghatta, hogy mire való lehet az, csak azt tudta, hogy nem jót jelent, és talán boszorkányság. Dollynak azonban úgy látszott, nincs semmi baja, mert ott volt, egész élőnagyságában, egy czölöphöz kötve, s farkával a legyeket csapkodta. Ekalatt John reszketett benn fejében, nehogy Dolly neszét vegye ponyjának és nyihogásával elárulja jelenlétét, ámbár nem láthatta őt, egyszerre csak nagy rémületére valami fehérség emelkedett ki a lukból a nagy barna fatörzs alól. Amint ezt meglátta, elállott a vére, de mégsem volt képes elfordulni és elfutni, hanem tekintete legyökeredzett a laza kövek közzé és visszatartó remegő vállait, és Istenhez imádkozott, hogy oltalmazza meg őt. Azonban maga a fehér dolog nem volt annyira rémes, nem lévén az egyéb hosszú fehér hálósipkánál bojttal a régiben, minőt az elítéltek szoktak viselni, mikor akasztani viszik őket. De mikor János emberfőt látott az alatta embernyakat és vállakat lassan felfelé kiemelkedni, nem kétkedhetett többé a felett, hogy ez az a hely, ahol a gyilkosok új életre kelnek, mint az Exmoore-monda tartja. Tudta, hogy a múlt héten felakasztottak egy embert, és ez a kilenczedik napja rá. Azért hát nem állhatta ki tovább, bármily bátor lett légyen is, azt se várta, hogy meglássa mi lesz az akasztott emberrel, hanem felugrott a lovára a mily sebesen csak lehetett és nyargalva ellovagolt. Nem is merészkedett vissza menni azon az utón a melyen jött, mert félt még egyszer keresztül menni Black Barrow Down előtt, hanem átcsapott a másik ösvényre, mely Cloven Rock felé vezet; és miután erősen lovagolt egy óráig és megitta pálinkáját az utolsó csöppig, szerencsére egy pásztorral találkozott, aki elvezette őt egy kocsmához Exeford környékén. És itt annyira elhagyta férfiassága, hogy, fúltévén az izgatottságon, nem kevesebb mint egy egész gallon sört és egy fél sódart kellett elfogyasztania, míg az esze járása ismét visszazökkenhetett a rendes kerékvágásba. És ugyancsak rajta volt, hogy odahaza legyen alkonyadt előtt, egy jól ismert juhjáró utat követvén. Akkor Fry János elvégezte történetét, gyakori felkiáltások között Annie és Lizzie részéről, melyekkel hősiességét dicsérték, de azért mégse voltak vele megelégedve, hogy egy kissé tovább nem maradt ott, hogy többet mondhasson nekünk, én nagyon szigorún így szóltam hozzá: »No János ennek a felét álmodta kend. Szentül hiszem, hogy a fekete halom tetején elaludtál megiván pálinkádat, és egyáltalán nem is voltál az ingoványoson. Hiszen tudja kend, hogy mennyit hazudik. A lányok emiatt végtelenül dühösek lettek és befogták a számat kezükkel; de én vártam, hogy mit fog János válaszolni és fürkészőleg rá szegeztem szemeimet. »Éli tagadás benne,« szólt János igen becsületes arczczal, mondok biz én is olykor-olykor egy hazugságot mint más ember fia; de ez nem hazugság Jan urfi. Adná Isten, hogy az volna, sokkal jobb álmom lehetne az éjszaka.« Elhiszem, hogy igazat mondtál János , bocsánatot kérek tőled. De aztán egy szót se senkinek erről a különös dologról. Látom, hogy valami baj van készülőben , és magamnak kell a dolog után nézni. Sok minden világos lesz most előttem, csak hogy nem akarom most elmondani nektek.« Ők egyátalában nem voltak ezzel megelégedve, de én nem akartam nekik többet mondani, csak még azt feleltem, mikor esküdöztek, hogy az ajtóm előtt fognak aludni egész éjszakán át. »Már kedveskéim ez bolondság volna tőletek. E dolog felől nagyon sokat tudtok. Saját jóvoltotokért történik, hogy óvatosnak kell lennem. Nekem meg van a saját nézetem, de lehet, hogy az nagyon helytelen ; nem akarom, hogy ti is egy nézeten legyetek velem ; azt sem akarom, hogy inquisitiót tartsatok.« Annie fel volt indulva, Lizzy összehúzta szeműldéit, és Ruth rám nézett, szemeit nagyon kimeresztve, de mással nem árulta el, hogy aggódik miattam. És láttam, hogy ha a három közzül (mert Fry János már hazament reszkető inakkal) valamelyikben meg lehet hízni titoktartás végett, ez Huckaback Ruth. (Folytatása következik.)