A Hon, 1876. február (14. évfolyam, 25-49. szám)

1876-02-23 / 43. szám

43. szám. XIV. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1876. Szerda, február 23. Kiadó-hivatal­­ Barátok-tere, Athenaeum-épülat földszint. Előfie.etési «S ij : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 5 hónapra......................................6 írt­a ki 6 hónapra......................................12» — » Az esti kiadás postai különküldéséért felü­lfizetés negyedévenként ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda.: Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. hirdetések szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás 99 ZEHE­O XIV-dik évi folyamára. Félévre........... 12 frt Negyedévre ... 6 frt Egy havi .... 2 frt Küh­n előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérünk használni, melyek bérmen­tesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba ke­rül. Az előfizetések a »HON« kiadó hivatala czim alatt Budapest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A »HON« kiadóhivatala. Budapest, febr. 22. A franczia republikanizmus diadala. Múlt vasárnap politikai értelemben is — és kiválólag ebben — nagy ünnepe volt Francziaországnak, mely annyi küzdelmes hétköznap után megérdemelte azt. Diadal­ünnepet ült a felvilágosodás, a szabadság, a haladás, a demokrácia és a béke ügye a sö­tétség, a reaktió, a despotismus, a »morális rend«, a kiváltságok, az intrigák s a hábo­rús törekvések fölött; szóval diadalmaskodott a republikanizmus az orleanisták, legitimisták és bonapartisták fölött. A békés diadalok egyi­k legszebbike ez. És mi örömmel jegyez­zük fel e diadalt, mely senkire se ró hadi­­sarczot s a mellett szebb jövőt nyit egy nagy nemzetnek. A ki ismeri Francziaország viszonyait és elfogulatlanul ítél fölöttük, az tisztában van magával az iránt, hogy míg egyfelől ez or­szágban csak a köztársaság lehetséges a kor­mányforma, másfelől ez nyújt legtöbb garan­­ciát az európai béke tekintetében. Innen ma­gyarázható meg az a sajátságos tünemény, hogy oly európai államok, mint Német- és Oroszország, melyeket tehát senkinek sem juthat eszébe republikánus törekvésekkel vá­dolni és gyanúsítni, nem csak rokonszenvez­nek a franczia köztársasággal, de óhajtják is annak megszilárdulását. Az Arnim-per azon tekintetben is igen fontos és érdekes volt, mert földerítette Bis­marck jó­indulatát és bizalmát a franczia köz­társaság iránt és tudjuk, hogy az orosz biro­dalmi ketyozellel, Gortonl.nff V.——­0 — rokonszenvesen nyilatkozott Thiersnek a re­­publikáról. Az európai politika főbb intézői semmi veszedelmet nem látnak egy republi­kánus Francziaországban. Rokonszenveznek ezzel külföldön azok is, kik elvben épen nem vallják magukat republikánusoknak , csak azok nem, kiket a véletlen sors és a politikai élet szeszélyes játéka annak élére áll itt,hogy vezessék, kormányozzák . Mac Mahon elnök és Buffet belügyér a míg ismét el nem so­dortatnak a polctról, mely már ég alattuk. Mi sem a köztársasági formáért magáért örülünk a vasárnapi nagy győzelemnek,­­ mert hiszen a forma nem sokat jelent és volt rá példa, nem egy, épen Francziaországban, hogy a köztársasági fórum alatt a képzelhető legvadabb zsarnokság uralkodott, nem is em­lítve a Broglie féle vasuralmat, mely a fenn­álló franczia kormányformával épen nem volt kiegyeztethető, — hanem mert mi is úgy va­gyunk meggyőződve, hogy Francziaország viszonyai között az egyedül lehetséges és ész­szerű kormányforma, mely mellett a nemzet szabadon, békésen fejlődhetik és prosperálhat): a köztársaság. A franczia nemzet, mióta a császárság saját bűneinek súlya alatt összeroskadva, oly csúfos véget ért, sokat tűrt, sokat szenvedett — némán, férfiasan, nemesen. Tűrte a leg­méltatlanabb insultusokat,­kivált 1873. má­jus 24 ike óta. Nézte, mint késziték számára a kelepczét, mint fonják az intrigák szálait; nézte, mint Hezitálják túl egymást a frohsdorfi (Chambord), chislehursti (Napoleon fia) és orleansi trónkövetelők ; kénytelen volt tűrni a kecskét a gazdának a kertben, a m­o­n­a­r­­chistákat a köztársaság kor­mányzatában és törvényhozásában. Mindezek ellen nem tehetett semmit, mert kezei meg voltak kötve. Szerencséje szerencsétlenségé­ben volt: történetesen a praetendensek sokkal nagyobb számmal voltak, hogy sem egyikük is könnyű szerrel elkaphatta volna a másik elől a koronát, s hogy mily kölcsönös test­véri szeretettel viseltettek egymás iránt a trónkövetelők hívei,­ mutatja az orleanista Audiffret Pasquier herczeg nyilatkozata, ki egy alkalommal ezt mondá: »Inkább a com­mune, mint a császárság.« Így jött létre, mint kikerülhetlen, eluta­­síthatlan politikai szükségesség az 1875. febr. 25-ki republikánus alkotmány. És a­mit ta­valy februárban alkotott az istenben bol­dogult nemzetgyűlés, arra adta meg múlt vasárnap oly impozáns módon­ a franczia nem­zet a sanctiót. Az új törvény szerint választani kellett az országnak febr. 20-án 532 képviselőt. E számból meg van választva e sorok írásáig 420 képviselő (108 választókerületben szű­­kebb körű választás leend, mely jövő mártius 5 én ejtetik meg; négy választókerületből még nem tudatik az eredmény.) A megválasz­tott 420 képviselő, monarchista és republiká­nus pártok szerint, következőleg cs­ak meg, van 110 monarchista (23 orleanista, 25 legitimista és 62 bonapartista) és 310 re­publikánus (20 alkotmányos conzer­­vativ, 75 balközépi u. n. conzervativ republi­kánus (Thiers-árnyalat), 198 tiszta republiká­nus (Gambetta-árnyalat) és 17 radikális köz­­társasági. Miután a jövőkép v.­ház összes tagjai szá­mának fele 266, a republikánus párt­t­ö­b­b­s­é­g­g­el r­endüvel ké iz­­­í­t?íi)y hátralevő választások utján 60 — 70-re vagy többre gyarapodhatik. De ha a még hátra levő választásokból egy lábig mind monarchisták kerülnek is ki, a republikánusok még akkor is kormányképes többségben maradnak. Az azonban föl nem tehető, hogy a szű­kebb kö­rű választások ne gyarapítsák meg a köztár­saságiak sorait. A fent közlött adatok nyomán egy tü­zetes tanulmányt lehetne írni, de mi csak a következő megjegyzésekre szorítkozunk. Azt mutatják ez adatok, hogy Francziaországban a szélsőségek kora lejárt úgy a monarchisták mint a republikánusok részén, amott csak 25 legitimista lobogtatja Chambord gróf lilio­­mos zászlóját s kötve hiszszük, hogy ennyi embernek sikerülne Francziaországot vissza­terelni az ancien regime visszahozhatatlanul elmúlt korába; emitt 17 radikális találkozott, kik merev theoriákhoz ragaszkodva, szemet hunyva akadály és nehézség előtt s nem szá­mítva semiféle tényezővel, árkon-bokron ke­resztül czéljuk felé törve akarnak köztár-A bonapartisták. Ezek, habár vérmes reményeikben csalódtak is, bizonyos, hogy megszaporodtak. A múlt nemzetgyűlésben csak fél ennyien voltak; megszaporodtak bi­zonyságául annak, hogy a monarchista töre­dékek közül csak a császárság hívei jöhetnek pártszámba, csak ezek mérkőzhetnek meg­­ némileg a köztársasággal, melyre nézve egye­dül csak ők lehetnek félelmesek. A napóleo­ni legendák élnek még a népben s az a párt, mely, mint a bonapartismus, még oppositió­­ban van, szövetkezik a socialismussal, igér kenyeret és »annyi enni valót, a mennyi csak kell.« — annak nagy támasza van Franczia­országban. Innen a császári tábor növekedése. Az orleanismus, politikai múltja és jel­lemnélküliségéhez méltóan megsemmisült. Venio nunc. . . A republikánus párt zö­me és magva gambettistákból áll.E táborban van ma Francziaország. Sokat okult, sokat tanult, számító, gyakorlati emberek, poli­tikusok teszik e tábort. Egyfelől a merev­ség, másfelől a könnyelműség nem tartozik tulajdonságai közé. Határozott, de nem túl­zó ; alkuszik az utak és módok iránt, de nem a lényegre nézve. Elve: »respublika republi­kánusokkal,« nem mint eddig volt republiká­nusok nélkül. Gam­betta átvitt értelemben is már rég leszállt ama felhőkben járó léghajó­ból, melyen a franczia-német hadjárat idején utazott: leszállt a göröngyös gyakorlati talaj­ra. Ő most a helyzet ura s követi őt a re­publikánizmus zöme. Thiers és balközépi pártja, mely nyil­­tan hirdeti, hogy úgy értelmezi a köztársa­ságot , mint egyszerűen egy alkotmányos monarchiát választott elnök alatt, a fran­czia népnek nagyon is konzervatív — kivált miután pártjában oly »konzervativok« is van­nak — habár nagyon kevesen — kik igen hasonlítnak a reaktionáriusokhoz. E pártnak nagy érdeme van a köztársaság alapításánál, de már az intézmények fejlesztésére Gam­­betta pártja hivatottabb A múlt nemzetgyűlésben, melynek tag­jai­­ (a senatus alkotása előtt) közel nyol­­c­adfél százra mentek, a republikánusok vol­tak összesen 330 an; a monarchisták akkor 50—60 közt váltakozó többséggel bírtak. Az §14?EJg^£urgfa^efrarchiisták csak a rombo­lásban voltak képesek egyetérteni, a republi­kánusok, kik pártárnyalataik mellett is egy­séges pártot alkotnak, képesek lesznek egyet­érteni az intézmények fenntartása, fejlesztése és alkotásában is. A köztársaságot biztosítottnak lehet te­kinteni s csak erőszak vagy maguk a repub­likánusok eszélytelensége vesztheti el. De e kettőnek most még semmi jele. Kívánjuk, hogy később se legyen. Szathmáry György: — A szabadelvű párt, ma esti értekezletét Szontagh Pál elnök megnyitván, Szeniczey Ödön bejelente, hogy interpellációt szándékozik elő­terjeszteni az iránt szándékozik-e a kormány az ár­vízveszélyek elkerülése czéljából a Tolna-Pest közti Dunarészt,név szerint az úgynevezett hármas szi­getek körül szabályozni s hajlandó-e az iránt már a jövő évi költségvetésbe valamely összeget fel­venni ? Ezután az értekezlet napirendre tért, felvévén a közegészségügyi tvjavaslatot. Tisza Kálmán miniszterelnök és belügy­miniszter előadván azon indokokat, a­melyek a kor­mányt e­­javaslat benyújtására bírták, az értekezlet azt átalánosságban részletes tárgyalás alapjául el­fogadta, s azután megkezdődött a részletes tárgyalás, melynek folytán az a 131 §-ig — a benyújott módo­­sítványok mellőzésével, — változtatás nélkül elfo­gadtatott. A holnapi értekezleten folytattatik a részletes tárgyalás.­­ A képviselőház közoktatási bizottsága ma d. u. 5 órakor tartott ülésében folytatta a népiskolai hatóságokról szóló tvjavaslat tárgyalását. A kormány részéről jelen volt T­r­e­­fort miniszter, Gönczy és Szász min. tanácsosok. A bizottság folytatólag a 6. §.-nál kezdte meg mai tárgyalását, mely a közig. bizottság tanügyi te­endőit részletezi. E §-nál újra felmerül azon aggály, hogy a tanfelügyelő, a közig. bizottság és a miniszteri intézkedés között nincs megvonva a határ. A bizott­ság ezen aggályt nem tartja indokoltnak, a casuistikát pedig nem látja fölvehetőnek. A 2. első pontja azon mó­dosítással, hogy a hiányokon vagy maga, vagy az ille­tő tervhatóság megkeresésével segít, s ha nem, jelen­tést vagy javaslatot tesz a miniszternek, elfogadja. A 2. pont változatlanul fogadtatik el. Ez a rendeletek végrehajtásának ellenőrzésére vonatkozik. A 3. pont, mely a községek megintésére vonatko­zó eljárást szabályozza , irályi módosítással fogadta­tott el. A 4. pontnál, mely az iskola adókivetésére va­ló felügyeletről szól, felhozatik azon aggály, hogy a 68. törvény által megszabott 5°/0 nem elég az isko­lák előmozdítására, s az önjavukat nem értő közsé­gek arra hivatkoznak, ha követelés intéztetik ellenük. A bizottság nem tartja e kérdést ide tartozónak, ha­nem hangsúlyozza a közokt. törvény reformját e te­kintetben. Az 5. pont, mely az új intézetek felállítására és a részük bezárására vonatkozó módozatokat szabja meg, elfogadtatott. A 6. pontból a közegészségi intézkedések áttéret­tek a 4. §-ba. A 7. és 8. pont változatlanul elfogadtattak. A 9. pontba a kihágások és hanyagsági esetek­hez a tiltott könyvek miatti vizsgálatot is fölveszi a bizottság, bűntény esetén a tanító felfüggesztésének elrendelését is ide sorozza. A 7. §. azon hozzátétellel fogadtatik el, hogy a közigazgatási bizottságon kívül a­­hatósághoz is jelentést kell tennie. A 8. §-ból kihagyatik az, hogy a törvényha­tóság csak saját kebeléből választhassa a bizottság tagjait. A 9—13. §§. elfogadtatnak. A 14. §-ba az is­kolaszék ellenőrzése mellé »a gyámolítás« a közig, bizottság által is felvétetik. A 15. §. marad; a 16. §. azon bővítései fogad­tatik el, hogy a közokt. bizottság hatásköre a kisded­nevelő intézetekre is kiterjed. A 17. és 18. §§. elso­— Minisztertanács lesz holnap este hét órakor. — A távirda- és postahivatalok egyesítése bizonyos fokozatban fog keresztülvitetni. Most a távirda- és postaigazgatóságok fognak egye­­síttetni, a kezelő személyzetben üresedés esetén és megfelelő (a kettős hatáskört betölteni tudó) közegek kinevezésével; tehát több éven át fog az egyesítés megtörténni. A kérdés miniszteri rende­­letben lesz kifejtve, és elvi megvitatás alá is valószí­nűleg akkor jut, midőn a pénzügyi bizottság a táv­­irdahivatalnokok fizetésemelésének hozzáutasított kérdését tárgyalni és erről a háznak jelentést ten­ni fog.­­ A közö­s budget összeállításáról több hír volt a lapokban, mi is közöltünk egyet. Most illetékes forrásból nyertük azt a felvilágosítást, hogy annak összeállítása még egyátalában nem haladt anynyira, hogy a miniszterek közelebbi bécsi találkozásuk alkalmával azt is bármilyen vizs­gálatra vagy megtekintésre elővehetnék. A delegá­­ciók ülésezésének idejéről itt csak annyit lehet biz­tosan tudni, hogy ápril végén vagy május elején sze­retné a kormány azokat összehivatni. Mert terve­­ az, hogy az országgyűlés ülésszakát m­é­g a pünkösdi ünnepek előtt befejezze, hogy a nyár egé­szén rendelkezésére állj­on.­­ A kormányt közelebbi bécsi útjára egyelőre csak Merfort pénzügyminiszteri, és Matle­­kovics kereskedelmi osztálytanácsosok kisérik. A töb­bi szakszemélyzet csak esetleg fogna, ha kell távira­tilag Bécsbe hivatni. — Rasid pasa a porta külföldi képvise­lőihez következő körjegyzéket intézett febr. 13-ki ke­lettel : »Ön előtt tudva lesz az, hogy a porta és a ha­talmak között egy egyezmény jött létre, melynek alapján a hatalmak által barátságosan ajánlott re­formok Bosniában és Herczegovinában életbeléptet­­tessenek. Zichy, Werther és Ignatieff tábornok kö­zölték velem szóbelileg Andrássy grófnak egy erre vonatkozó körjegyzékét, kikhez Angol-, Franczia- és Olaszország képviselői is csatlakoztak, mint ezt ön­nel e hó 1-én tudattam. Miután a közlés félhi­vatalos, barátságos és nem direct mó­don történt, nem bocsátkozom a részletekbe. A porta arra szorítkozott, hogy az öt pontot fontolóra vegye: meg van győződve róla, hogy a ha­talmak őszintén akarnak a pacificatiónál közremű­ködni és örül, hogy constatálhatja azok jó akaratát, annál inkább, mert a portának is szivén fekszik, hogy az eltévelyedteket az igaz útra visszatérítse. A sultán ő felsége 12—13 monharrem 15-ki iradéjában egy magasztos kezdeményezést tett és Andrássy gróf barátságos javaslatai annak találó kiegészítését ké­pezik. (Következik a kiegészítő javaslatok négy pont­jának resuméje.) Megjegyzendő, hogy Andrássy gr. azon javaslata, melynek alapján a tartomány szük­ségletei fedezendők volnának, saját pénzügyeinkkel nem hozható összhangba. A porta még nem határozta el a Bosnia és Herczegovina számára később megállapítandó köz­­igazgatási költségek fedezésére megfelelő összeget kivetni és az említett czélra fordítani. Exclád utasít­­tatik, hogy ezen közléshez tartsa magát. Ő felsége a szultán el van határozva’: e reformokat tökéletesen keresztül v­i­n­n­i. Szíveskedjék ezt a külügyér elé terjeszteni és erről másolatot hagyni hátra.« Ezzel szemben fölemlítjük a »P. Ll.«-nak egy konstantinápolyi levelét, mely szerint Andrásy ja­vaslatainak a porta által történt elfogadása legtá­volabbról sem komoly és őszinte és a tö­rök kormány mindenre inkább gondol, mint arra, hogy a reformokat végre­hajtsa. Egyelőre megjegyzés nélkül közöljük ezt, bevárva a későbbi informatiókat. A most nevezett A«*» nk­ A „HON“ TÁRCZAJA. Az aranyozott kor. Amerikai regény. írták Twain Márk és Warner Károly Dudley. Y. F E J E Z E T. (8. Folytatás.) Minden jól ment. Az üzlet lassanként gyarapo­dott. Hawkins még egy új házat is épített, mely eme­letes volt, és villámhárítót tett a tetejébe. A nép két­­három mérföldről eljött azt megbámulni. De ők tud­ták, hogy az aranyos végű vasrúd magához fogja húzni a villámot, és így messzire kikerülték e helyet viharok alkalmával, mert ők értettek valami keveset a széllövéshez, és így kétségbevonták, vájjon a vil­lám eltalálhatja-e azt a kis rudacskát egy mérföld­­nyi távolból száz­ötven eset közül egyszernél gyak­rabban. Hawkins házát St.-Louisból hozatott búto­rokkal rendezte be, és e nagy pompának híre messze földet bejárt. A vendégszoba kárpitjai is St.-Louis­­ból valók voltak, a többiek csak házilag készített durva fali szőnyeggel lévén bekárpitozva. Hawkins a házát körülvette a legjobb oszlop-kerítéssel, minő a helységet valaha diszité, és ennél még meg sem ál­lott, hanem kimeszeltette azt fehérre. Az ő olajfes­­tésű ablak­függönyein olyan nemesi várak voltak, mi­nőket sehol a világon nem láthatni, csak ablak füg­gönyökön. Hawkins örült azon csodálkozás felett, melyet az ő költekezése előidézett, de mindig neve­tett magában, elgondolva, hogy milyen szegényesek és olcsók azok, azokhoz képest, melyek a Haw­kins házat valaha díszíteni fogják, egy napon, mi­kor a tennesseei föld majd meghozza elrejtett gyü­mölcseit. Még Washington is azt az észrevételt tette­­ egyszer, hogy ha majd a tennesseei föld el lesz adva,­­ akkor majd az ő és a Clay szobájában is olyan fali­­­szőnyeg lesz, mint a vendégszobában. Ez tetszett Hawkinsnek, de bántotta a nejét. Nem találta bölcs dolognak, hogy egész bizodalmukat csak a tenn­es­­­seei földbe helyezzék és ne is gondoljanak más do­logra. Hawkins megrendelt egy philadelphiai hetila­pot és egy St.­Louisban hetenként kétszer megjelenő új­ságot — ezek voltak úgy­szólván az egyedüli lapok, melyek a faluba jártak, ámbár Godey hölgyek könyve jó piaczra talált ott, és a helység legavatottabb bí­rálói azt a szépirodalom tökéletesítésének tekinték. Tán felesleges is megjegyeznünk, hogy valami húsz harmincz év előtti időről írunk. Az említett két újság­ban volt Hawkins gyarapodásának titka. Azokból értesült az aratási kilátásokról délen és keleten, és úgy tudta, minő áruk után lesz tudakozás, és melyek­nek nem lesz kelendőségük, hetekkel, sőt hónapokkal előbb, mint a köznép körülötte. Hónapok múltával csodálatos szerencsés embernek kezdték tekinteni. Arra senki sem gondolt volna polgártársai közül, hogy az ész képezi alapját az ő szerencséjének. Az ő »squire« czime ismét forgalomba jött, de csak egy időre, mert midőn gazdagsága és nép­szerűsége növekedett­, ez a czim fokozatosan észre­vétlenül »judge« czimmé nőtte ki magát, és va­lóban, már neki indult, hogy »general« legyen belőle. Az idegenek, a­kik a helységet meglátogat­ták, természetesen, Hawkins háza felé vonzódtak és a »judge« vendégei lettek. Hawkins igen tudta szeretni a magához ha­sonló embereket. Ők kissé különözek voltak, nem nagyon magasztaltak, se rendkívül industriálisok, de tisztességesek, őszinték voltak és becsületes modoruk tiszteletet parancsolt. Az ő hazafiságuk, erős volt, a lobogóba helyezett büszkeségük még az ősi módbeli, és hazaszeretetük az imádásig ment. Bárki húzta sárba a nemzeti becsületet, az halálos gyűlöletüket vonta magára. Arnold Benedictet még mindig átkozták, mint ha személyes barátjuk volna, ki csak egy hét előtt lett áruló. VI. FEJEZET. + ff M $ M Mesu eu azheiashet W ashkebematizitaking, Náwuj beshegandíiguzé Man wábegonig edush wen. Átugrunk tiz évet, és ez a történet némi fel­jegyzésre méltó változásokat talál. Hawkins judge és Sellers colonel időközben kétszer háromszor tettek szert vagyonra s azt me­gint elvesziték, és most szegénységben küzködnek. Sellersnek két pár iker és négy más gyermeke van. A Hawkins családjában van hat saját és két fogadott gyermek. Időről időre ahhoz képest, amint a szeren­cse mosolygott, annak jótékonyságában részesültek, a szerencsés időszakot kitűnő iskolában töltvén el St.­Louisban, és a szerencsétlent odahaza, a szorult körülmények emésztő kedvtelenségében. Sem a Hawkins gyermekek, sem a világ, mely őket ismeri, fel nem tételezte volna, hogy a lányok egyike idegen vérből és szülőkől származott. Olyan különbség, a­minő Laura és Emília között volt, nem szokatlan egy családban. A lánykák mint nővérek nevekedtek fel, és ők még mindketten igen fiatalok voltak akkor, midőn a borzasztó esemény a Mississip­pin elő­adta magát, hogy sem azt tudhatták volna, miszerint ez hozta együvé életüket. És mégis bárki, a­ki Laura születésének titkát ismerte, és látta őt ezen lefolyt évek alatt, mondjuk a boldog tizenkét-tizenhárom éves korban, azt kép­zelhette volna, hogy ő tudja, mi az oka annak, hogy mért elevenebb Laura, mint az ő iskolatársa. Bölcsészek vitatkoznak, váljon a gondtalan is­kolába járó leányt az teszi-e vonzóbbá, a­mivé lenni ígérkezik, a kifejletlen nőiesség, vagy csak a gyer­mekkornak természetes, gondtalan kedvessége. Ha Laura tizenkét éves korában szépség kezdett lenni, ennek gondolata soha nem jött a fejébe. Nem, való­ban. Az ő elméje sokkal jelentékenyebb gondolatok­kal volt tele. Az iskolába járó lányka egyszerű öltö­zetén csak azon rejtélyes kis díszítéseket, szalag­csokrokat, fülbevalókat kezdő viselni, melyek még fel­nőtt barátai komoly tanácskozásának tárgyát képezték. Mikor az utczán végiglépdelt egy nyári napon finom kezecskéit szalaggal szegélyzett köténye zsebei­ben tartva, és ennek következtében karjait többé kevésbé csípőjére bigyesztve , széles Legh­orn-kalap­­jának karimájával egy pillanatban elfedve arczát s a másik pillanatban a felgyúrt kalap széle alatt az üde ifjú szépséget feltüntetve, egész csinos gyermeki ábrázatával és játszi becseivel, és azzal a kedves nembánom kifejezéssel, az ártatlanság és tisztaság ama légkörével körülvéve, mely csak ezen életkort illeti : valóban oly látvány volt ő, mely felmelegít­­hette a leghidegebb szívet, és boldoggá, vidámmá te­hette a legszomorúbbat. Röviden szólva : akaratos, nagylelkű, engeszte­lődő, parancsoló, érzékeny, gondtalan, elbűvölő v­olt Laura ezen időben. Ha ez így maradhatott volna, akkor nem kellene ezen történetet megírni. De Laura majd egészen kifejlett nővé serdült fel e néhány év alatt, melyek végére értünk most —­s mely évek alatt Hawkins judge sok megpróbáltatáson ment át. Mikor a judge először csődbe jutott, mentő­angyalként kereste fel őt egy jó akaró barátja, azon­­ ajánlattal, hogy 1500 dollárt fizet neki a tennesseei földért. Hawkins asszony azt mondta neki — fogadja el. Nehéz megkisértetés volt, de a judge kiáltotta. Azt mondá: a föld a gyermekeké, és nem rabolhatja­­ meg őket jövendőbeli millióiktól ily csekély összegért. Mikor másod ízben tönkrejutott, egy más angyal je­lent meg és 3000 dollárt kínált a földért. Annyira le volt verve, hogy nejétől ráhagyta magát beszélni, miszerint egyezzék bele a szerződésbe; de mikor gyermekei a szeme elé jöttek, szegényes, egyszerű öltözetükben, úgy érezte magát, mintha árulást kö­vetne el, és megtagadta az aláírást. De most ismét kigazdálkodott semmire, és mé­lyebben elmerült mint valaha. Egész nap fel s alá járt a szobában, éjszaka alig tudott aludni. Szégyelte beis­merni maga előtt is, de árulás volt elméjében — ar­ról gondolkozott végre, hogy eladja a földet. Haw­kins asszony lépett a szobába. A judge nem szólt egy szót se, de úgy érezte magát, mintha neje valami­­ gyalázatos tetten érte volna Az asszony szólt : »Uram, nem tudom, hogy mitévők legyünk. A gyermekekre nem lehet nézni se, olyan állapotban van ruházatuk. De még valami komolyabb dolog is van. Az egész házban alig van egy betevő falat.« »Hogyan, Nancy, menj Johnsonhoz.« »Johnsonhoz, igazán! Te befogadtad azt az embert, mikor neki nem volt barátja e világon, házat építettél neki és gazdaggá tetted. Ő a mi szép há­zunkban lakik most, és mi az ő nyomorult viskójá­ban tengődünk. És értésére adta gyermekeinknek, hogy jobb szeretné, ha nem mennének az ő udvarába gyermekeivel játszadozni — a­mit még csak elvisel­hetnék — és elviselhetném nagyon könnyen, mert azok nem olyan népek, a­kikkel nekünk egy társaságba kelljen keverednünk — de a­mit nem tudok eltűrni egyáltalában nyugodtan, ez az, a­mit Franksnak mon­dott ma reggel, mikor egy kis smsért küldtem, hogy a mi számlánk már nagyon sokra megy; és ez volt minden, a­mit mondott — s húst nem is adott neki — hátat fordított és a Hargrave lányokhoz ment beszélgetni valami kelméről, melyet lealkudni akartak. »Nancy, ez borzasztó!« (Folytatása következik.) Apróságok. Tehát mégis tanulhat a német valamit tőlünk is. Suesz, az osztrák reichsratb képviselőházának tagja felette meg volt lepve, mikor meglátta azt az eleven klubbéletet, mely nálunk a szabadelvű kör he­lyiségeiben oly honos. Bécsben, mint egy bécsi lap írja, vajmi hal­vány előjátékát képezik a clubbülések a parlamenti vitáknak. Összejönnek, de kevesen, vitatkoznak, meg­tartván a parlamenti tárgyalásoknál divó minden szabályt, a­mely feszélyez, csakhogy a discussió sok­kal szárazabb, mint a nyilvános ülésekben, mert gon­dolja magában a szónok, »nem vagyok bolond, hogy itt tálaljam fel legjobb ideáimat, majd bizony, hogy a nyilvánosság előtt egy másik arasson velük babé­rokat, mikor magam is megtehetem.« Aztán szavaz­nak, rendesen 12 szavazat dönt 10 ellen a legfonto­sabb kérdésekben, és e tizenkét szó által hozott párthatározat megköti a nagy számú távollevőket, kik meglehet, hogy a tíz szavazathoz csatlakoztak volna, ha jelen vannak. Aztán örülnek, ha vége van az unalmas ülésnek s megy s kiki haza, vagy inkább megszokott sorházának megszokott asztalához a meg­szokott székre. Majd máskép lesz ezután, Suesz úr átplántálja a budapesti klubb­életet Bécsbe is. Akkor tessék aztán nekünk szembe nézni ve­lük. Ledülnek a válaszfalak nemcsak az egyes kép­viselők, de a pártok között is, és állnak, mint egy

Next