A Hon, 1876. február (14. évfolyam, 25-49. szám)
1876-02-23 / 43. szám
43. szám. XIV. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1876. Szerda, február 23. Kiadó-hivatal Barátok-tere, Athenaeum-épülat földszint. Előfie.etési «S ij : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 5 hónapra......................................6 írta ki 6 hónapra......................................12» — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda.: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. hirdetések szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás 99 ZEHEO XIV-dik évi folyamára. Félévre........... 12 frt Negyedévre ... 6 frt Egy havi .... 2 frt Kühn előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérünk használni, melyek bérmentesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »HON« kiadó hivatala czim alatt Budapest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A »HON« kiadóhivatala. Budapest, febr. 22. A franczia republikanizmus diadala. Múlt vasárnap politikai értelemben is — és kiválólag ebben — nagy ünnepe volt Francziaországnak, mely annyi küzdelmes hétköznap után megérdemelte azt. Diadalünnepet ült a felvilágosodás, a szabadság, a haladás, a demokrácia és a béke ügye a sötétség, a reaktió, a despotismus, a »morális rend«, a kiváltságok, az intrigák s a háborús törekvések fölött; szóval diadalmaskodott a republikanizmus az orleanisták, legitimisták és bonapartisták fölött. A békés diadalok egyik legszebbike ez. És mi örömmel jegyezzük fel e diadalt, mely senkire se ró hadisarczot s a mellett szebb jövőt nyit egy nagy nemzetnek. A ki ismeri Francziaország viszonyait és elfogulatlanul ítél fölöttük, az tisztában van magával az iránt, hogy míg egyfelől ez országban csak a köztársaság lehetséges a kormányforma, másfelől ez nyújt legtöbb garanciát az európai béke tekintetében. Innen magyarázható meg az a sajátságos tünemény, hogy oly európai államok, mint Német- és Oroszország, melyeket tehát senkinek sem juthat eszébe republikánus törekvésekkel vádolni és gyanúsítni, nem csak rokonszenveznek a franczia köztársasággal, de óhajtják is annak megszilárdulását. Az Arnim-per azon tekintetben is igen fontos és érdekes volt, mert földerítette Bismarck jóindulatát és bizalmát a franczia köztársaság iránt és tudjuk, hogy az orosz birodalmi ketyozellel, Gortonl.nff V.——0 — rokonszenvesen nyilatkozott Thiersnek a republikáról. Az európai politika főbb intézői semmi veszedelmet nem látnak egy republikánus Francziaországban. Rokonszenveznek ezzel külföldön azok is, kik elvben épen nem vallják magukat republikánusoknak , csak azok nem, kiket a véletlen sors és a politikai élet szeszélyes játéka annak élére áll itt,hogy vezessék, kormányozzák . Mac Mahon elnök és Buffet belügyér a míg ismét el nem sodortatnak a polctról, mely már ég alattuk. Mi sem a köztársasági formáért magáért örülünk a vasárnapi nagy győzelemnek, mert hiszen a forma nem sokat jelent és volt rá példa, nem egy, épen Francziaországban, hogy a köztársasági fórum alatt a képzelhető legvadabb zsarnokság uralkodott, nem is említve a Broglie féle vasuralmat, mely a fennálló franczia kormányformával épen nem volt kiegyeztethető, — hanem mert mi is úgy vagyunk meggyőződve, hogy Francziaország viszonyai között az egyedül lehetséges és észszerű kormányforma, mely mellett a nemzet szabadon, békésen fejlődhetik és prosperálhat): a köztársaság. A franczia nemzet, mióta a császárság saját bűneinek súlya alatt összeroskadva, oly csúfos véget ért, sokat tűrt, sokat szenvedett — némán, férfiasan, nemesen. Tűrte a legméltatlanabb insultusokat,kivált 1873. május 24 ike óta. Nézte, mint késziték számára a kelepczét, mint fonják az intrigák szálait; nézte, mint Hezitálják túl egymást a frohsdorfi (Chambord), chislehursti (Napoleon fia) és orleansi trónkövetelők ; kénytelen volt tűrni a kecskét a gazdának a kertben, a monarchistákat a köztársaság kormányzatában és törvényhozásában. Mindezek ellen nem tehetett semmit, mert kezei meg voltak kötve. Szerencséje szerencsétlenségében volt: történetesen a praetendensek sokkal nagyobb számmal voltak, hogy sem egyikük is könnyű szerrel elkaphatta volna a másik elől a koronát, s hogy mily kölcsönös testvéri szeretettel viseltettek egymás iránt a trónkövetelők hívei, mutatja az orleanista Audiffret Pasquier herczeg nyilatkozata, ki egy alkalommal ezt mondá: »Inkább a commune, mint a császárság.« Így jött létre, mint kikerülhetlen, elutasíthatlan politikai szükségesség az 1875. febr. 25-ki republikánus alkotmány. És amit tavaly februárban alkotott az istenben boldogult nemzetgyűlés, arra adta meg múlt vasárnap oly impozáns módon a franczia nemzet a sanctiót. Az új törvény szerint választani kellett az országnak febr. 20-án 532 képviselőt. E számból meg van választva e sorok írásáig 420 képviselő (108 választókerületben szűkebb körű választás leend, mely jövő mártius 5 én ejtetik meg; négy választókerületből még nem tudatik az eredmény.) A megválasztott 420 képviselő, monarchista és republikánus pártok szerint, következőleg csak meg, van 110 monarchista (23 orleanista, 25 legitimista és 62 bonapartista) és 310 republikánus (20 alkotmányos conzervativ, 75 balközépi u. n. conzervativ republikánus (Thiers-árnyalat), 198 tiszta republikánus (Gambetta-árnyalat) és 17 radikális köztársasági. Miután a jövőkép v.ház összes tagjai számának fele 266, a republikánus párttöbbséggel rendüvel ké izít?íi)y hátralevő választások utján 60 — 70-re vagy többre gyarapodhatik. De ha a még hátra levő választásokból egy lábig mind monarchisták kerülnek is ki, a republikánusok még akkor is kormányképes többségben maradnak. Az azonban föl nem tehető, hogy a szűkebb körű választások ne gyarapítsák meg a köztársaságiak sorait. A fent közlött adatok nyomán egy tüzetes tanulmányt lehetne írni, de mi csak a következő megjegyzésekre szorítkozunk. Azt mutatják ez adatok, hogy Francziaországban a szélsőségek kora lejárt úgy a monarchisták mint a republikánusok részén, amott csak 25 legitimista lobogtatja Chambord gróf liliomos zászlóját s kötve hiszszük, hogy ennyi embernek sikerülne Francziaországot visszaterelni az ancien regime visszahozhatatlanul elmúlt korába; emitt 17 radikális találkozott, kik merev theoriákhoz ragaszkodva, szemet hunyva akadály és nehézség előtt s nem számítva semiféle tényezővel, árkon-bokron keresztül czéljuk felé törve akarnak köztár-A bonapartisták. Ezek, habár vérmes reményeikben csalódtak is, bizonyos, hogy megszaporodtak. A múlt nemzetgyűlésben csak fél ennyien voltak; megszaporodtak bizonyságául annak, hogy a monarchista töredékek közül csak a császárság hívei jöhetnek pártszámba, csak ezek mérkőzhetnek meg némileg a köztársasággal, melyre nézve egyedül csak ők lehetnek félelmesek. A napóleoni legendák élnek még a népben s az a párt, mely, mint a bonapartismus, még oppositióban van, szövetkezik a socialismussal, igér kenyeret és »annyi enni valót, a mennyi csak kell.« — annak nagy támasza van Francziaországban. Innen a császári tábor növekedése. Az orleanismus, politikai múltja és jellemnélküliségéhez méltóan megsemmisült. Venio nunc. . . A republikánus párt zöme és magva gambettistákból áll.E táborban van ma Francziaország. Sokat okult, sokat tanult, számító, gyakorlati emberek, politikusok teszik e tábort. Egyfelől a merevség, másfelől a könnyelműség nem tartozik tulajdonságai közé. Határozott, de nem túlzó ; alkuszik az utak és módok iránt, de nem a lényegre nézve. Elve: »respublika republikánusokkal,« nem mint eddig volt republikánusok nélkül. Gambetta átvitt értelemben is már rég leszállt ama felhőkben járó léghajóból, melyen a franczia-német hadjárat idején utazott: leszállt a göröngyös gyakorlati talajra. Ő most a helyzet ura s követi őt a republikánizmus zöme. Thiers és balközépi pártja, mely nyiltan hirdeti, hogy úgy értelmezi a köztársaságot , mint egyszerűen egy alkotmányos monarchiát választott elnök alatt, a franczia népnek nagyon is konzervatív — kivált miután pártjában oly »konzervativok« is vannak — habár nagyon kevesen — kik igen hasonlítnak a reaktionáriusokhoz. E pártnak nagy érdeme van a köztársaság alapításánál, de már az intézmények fejlesztésére Gambetta pártja hivatottabb A múlt nemzetgyűlésben, melynek tagjai (a senatus alkotása előtt) közel nyolcadfél százra mentek, a republikánusok voltak összesen 330 an; a monarchisták akkor 50—60 közt váltakozó többséggel bírtak. Az §14?EJg^£urgfa^efrarchiisták csak a rombolásban voltak képesek egyetérteni, a republikánusok, kik pártárnyalataik mellett is egységes pártot alkotnak, képesek lesznek egyetérteni az intézmények fenntartása, fejlesztése és alkotásában is. A köztársaságot biztosítottnak lehet tekinteni s csak erőszak vagy maguk a republikánusok eszélytelensége vesztheti el. De e kettőnek most még semmi jele. Kívánjuk, hogy később se legyen. Szathmáry György: — A szabadelvű párt, ma esti értekezletét Szontagh Pál elnök megnyitván, Szeniczey Ödön bejelente, hogy interpellációt szándékozik előterjeszteni az iránt szándékozik-e a kormány az árvízveszélyek elkerülése czéljából a Tolna-Pest közti Dunarészt,név szerint az úgynevezett hármas szigetek körül szabályozni s hajlandó-e az iránt már a jövő évi költségvetésbe valamely összeget felvenni ? Ezután az értekezlet napirendre tért, felvévén a közegészségügyi tvjavaslatot. Tisza Kálmán miniszterelnök és belügyminiszter előadván azon indokokat, amelyek a kormányt ejavaslat benyújtására bírták, az értekezlet azt átalánosságban részletes tárgyalás alapjául elfogadta, s azután megkezdődött a részletes tárgyalás, melynek folytán az a 131 §-ig — a benyújott módosítványok mellőzésével, — változtatás nélkül elfogadtatott. A holnapi értekezleten folytattatik a részletes tárgyalás. A képviselőház közoktatási bizottsága ma d. u. 5 órakor tartott ülésében folytatta a népiskolai hatóságokról szóló tvjavaslat tárgyalását. A kormány részéről jelen volt Trefort miniszter, Gönczy és Szász min. tanácsosok. A bizottság folytatólag a 6. §.-nál kezdte meg mai tárgyalását, mely a közig. bizottság tanügyi teendőit részletezi. E §-nál újra felmerül azon aggály, hogy a tanfelügyelő, a közig. bizottság és a miniszteri intézkedés között nincs megvonva a határ. A bizottság ezen aggályt nem tartja indokoltnak, a casuistikát pedig nem látja fölvehetőnek. A 2. első pontja azon módosítással, hogy a hiányokon vagy maga, vagy az illető tervhatóság megkeresésével segít, s ha nem, jelentést vagy javaslatot tesz a miniszternek, elfogadja. A 2. pont változatlanul fogadtatik el. Ez a rendeletek végrehajtásának ellenőrzésére vonatkozik. A 3. pont, mely a községek megintésére vonatkozó eljárást szabályozza , irályi módosítással fogadtatott el. A 4. pontnál, mely az iskola adókivetésére való felügyeletről szól, felhozatik azon aggály, hogy a 68. törvény által megszabott 5°/0 nem elég az iskolák előmozdítására, s az önjavukat nem értő községek arra hivatkoznak, ha követelés intéztetik ellenük. A bizottság nem tartja e kérdést ide tartozónak, hanem hangsúlyozza a közokt. törvény reformját e tekintetben. Az 5. pont, mely az új intézetek felállítására és a részük bezárására vonatkozó módozatokat szabja meg, elfogadtatott. A 6. pontból a közegészségi intézkedések áttérettek a 4. §-ba. A 7. és 8. pont változatlanul elfogadtattak. A 9. pontba a kihágások és hanyagsági esetekhez a tiltott könyvek miatti vizsgálatot is fölveszi a bizottság, bűntény esetén a tanító felfüggesztésének elrendelését is ide sorozza. A 7. §. azon hozzátétellel fogadtatik el, hogy a közigazgatási bizottságon kívül ahatósághoz is jelentést kell tennie. A 8. §-ból kihagyatik az, hogy a törvényhatóság csak saját kebeléből választhassa a bizottság tagjait. A 9—13. §§. elfogadtatnak. A 14. §-ba az iskolaszék ellenőrzése mellé »a gyámolítás« a közig, bizottság által is felvétetik. A 15. §. marad; a 16. §. azon bővítései fogadtatik el, hogy a közokt. bizottság hatásköre a kisdednevelő intézetekre is kiterjed. A 17. és 18. §§. elso— Minisztertanács lesz holnap este hét órakor. — A távirda- és postahivatalok egyesítése bizonyos fokozatban fog keresztülvitetni. Most a távirda- és postaigazgatóságok fognak egyesíttetni, a kezelő személyzetben üresedés esetén és megfelelő (a kettős hatáskört betölteni tudó) közegek kinevezésével; tehát több éven át fog az egyesítés megtörténni. A kérdés miniszteri rendeletben lesz kifejtve, és elvi megvitatás alá is valószínűleg akkor jut, midőn a pénzügyi bizottság a távirdahivatalnokok fizetésemelésének hozzáutasított kérdését tárgyalni és erről a háznak jelentést tenni fog. A közös budget összeállításáról több hír volt a lapokban, mi is közöltünk egyet. Most illetékes forrásból nyertük azt a felvilágosítást, hogy annak összeállítása még egyátalában nem haladt anynyira, hogy a miniszterek közelebbi bécsi találkozásuk alkalmával azt is bármilyen vizsgálatra vagy megtekintésre elővehetnék. A delegációk ülésezésének idejéről itt csak annyit lehet biztosan tudni, hogy ápril végén vagy május elején szeretné a kormány azokat összehivatni. Mert terve az, hogy az országgyűlés ülésszakát még a pünkösdi ünnepek előtt befejezze, hogy a nyár egészén rendelkezésére álljon. A kormányt közelebbi bécsi útjára egyelőre csak Merfort pénzügyminiszteri, és Matlekovics kereskedelmi osztálytanácsosok kisérik. A többi szakszemélyzet csak esetleg fogna, ha kell táviratilag Bécsbe hivatni. — Rasid pasa a porta külföldi képviselőihez következő körjegyzéket intézett febr. 13-ki kelettel : »Ön előtt tudva lesz az, hogy a porta és a hatalmak között egy egyezmény jött létre, melynek alapján a hatalmak által barátságosan ajánlott reformok Bosniában és Herczegovinában életbeléptettessenek. Zichy, Werther és Ignatieff tábornok közölték velem szóbelileg Andrássy grófnak egy erre vonatkozó körjegyzékét, kikhez Angol-, Franczia- és Olaszország képviselői is csatlakoztak, mint ezt önnel e hó 1-én tudattam. Miután a közlés félhivatalos, barátságos és nem direct módon történt, nem bocsátkozom a részletekbe. A porta arra szorítkozott, hogy az öt pontot fontolóra vegye: meg van győződve róla, hogy a hatalmak őszintén akarnak a pacificatiónál közreműködni és örül, hogy constatálhatja azok jó akaratát, annál inkább, mert a portának is szivén fekszik, hogy az eltévelyedteket az igaz útra visszatérítse. A sultán ő felsége 12—13 monharrem 15-ki iradéjában egy magasztos kezdeményezést tett és Andrássy gróf barátságos javaslatai annak találó kiegészítését képezik. (Következik a kiegészítő javaslatok négy pontjának resuméje.) Megjegyzendő, hogy Andrássy gr. azon javaslata, melynek alapján a tartomány szükségletei fedezendők volnának, saját pénzügyeinkkel nem hozható összhangba. A porta még nem határozta el a Bosnia és Herczegovina számára később megállapítandó közigazgatási költségek fedezésére megfelelő összeget kivetni és az említett czélra fordítani. Exclád utasíttatik, hogy ezen közléshez tartsa magát. Ő felsége a szultán el van határozva’: e reformokat tökéletesen keresztül vinni. Szíveskedjék ezt a külügyér elé terjeszteni és erről másolatot hagyni hátra.« Ezzel szemben fölemlítjük a »P. Ll.«-nak egy konstantinápolyi levelét, mely szerint Andrásy javaslatainak a porta által történt elfogadása legtávolabbról sem komoly és őszinte és a török kormány mindenre inkább gondol, mint arra, hogy a reformokat végrehajtsa. Egyelőre megjegyzés nélkül közöljük ezt, bevárva a későbbi informatiókat. A most nevezett A«*» nk A „HON“ TÁRCZAJA. Az aranyozott kor. Amerikai regény. írták Twain Márk és Warner Károly Dudley. Y. F E J E Z E T. (8. Folytatás.) Minden jól ment. Az üzlet lassanként gyarapodott. Hawkins még egy új házat is épített, mely emeletes volt, és villámhárítót tett a tetejébe. A nép kéthárom mérföldről eljött azt megbámulni. De ők tudták, hogy az aranyos végű vasrúd magához fogja húzni a villámot, és így messzire kikerülték e helyet viharok alkalmával, mert ők értettek valami keveset a széllövéshez, és így kétségbevonták, vájjon a villám eltalálhatja-e azt a kis rudacskát egy mérföldnyi távolból százötven eset közül egyszernél gyakrabban. Hawkins házát St.-Louisból hozatott bútorokkal rendezte be, és e nagy pompának híre messze földet bejárt. A vendégszoba kárpitjai is St.-Louisból valók voltak, a többiek csak házilag készített durva fali szőnyeggel lévén bekárpitozva. Hawkins a házát körülvette a legjobb oszlop-kerítéssel, minő a helységet valaha diszité, és ennél még meg sem állott, hanem kimeszeltette azt fehérre. Az ő olajfestésű ablakfüggönyein olyan nemesi várak voltak, minőket sehol a világon nem láthatni, csak ablak függönyökön. Hawkins örült azon csodálkozás felett, melyet az ő költekezése előidézett, de mindig nevetett magában, elgondolva, hogy milyen szegényesek és olcsók azok, azokhoz képest, melyek a Hawkins házat valaha díszíteni fogják, egy napon, mikor a tennesseei föld majd meghozza elrejtett gyümölcseit. Még Washington is azt az észrevételt tette egyszer, hogy ha majd a tennesseei föld el lesz adva, akkor majd az ő és a Clay szobájában is olyan faliszőnyeg lesz, mint a vendégszobában. Ez tetszett Hawkinsnek, de bántotta a nejét. Nem találta bölcs dolognak, hogy egész bizodalmukat csak a tennesseei földbe helyezzék és ne is gondoljanak más dologra. Hawkins megrendelt egy philadelphiai hetilapot és egy St.Louisban hetenként kétszer megjelenő újságot — ezek voltak úgyszólván az egyedüli lapok, melyek a faluba jártak, ámbár Godey hölgyek könyve jó piaczra talált ott, és a helység legavatottabb bírálói azt a szépirodalom tökéletesítésének tekinték. Tán felesleges is megjegyeznünk, hogy valami húsz harmincz év előtti időről írunk. Az említett két újságban volt Hawkins gyarapodásának titka. Azokból értesült az aratási kilátásokról délen és keleten, és úgy tudta, minő áruk után lesz tudakozás, és melyeknek nem lesz kelendőségük, hetekkel, sőt hónapokkal előbb, mint a köznép körülötte. Hónapok múltával csodálatos szerencsés embernek kezdték tekinteni. Arra senki sem gondolt volna polgártársai közül, hogy az ész képezi alapját az ő szerencséjének. Az ő »squire« czime ismét forgalomba jött, de csak egy időre, mert midőn gazdagsága és népszerűsége növekedett, ez a czim fokozatosan észrevétlenül »judge« czimmé nőtte ki magát, és valóban, már neki indult, hogy »general« legyen belőle. Az idegenek, akik a helységet meglátogatták, természetesen, Hawkins háza felé vonzódtak és a »judge« vendégei lettek. Hawkins igen tudta szeretni a magához hasonló embereket. Ők kissé különözek voltak, nem nagyon magasztaltak, se rendkívül industriálisok, de tisztességesek, őszinték voltak és becsületes modoruk tiszteletet parancsolt. Az ő hazafiságuk, erős volt, a lobogóba helyezett büszkeségük még az ősi módbeli, és hazaszeretetük az imádásig ment. Bárki húzta sárba a nemzeti becsületet, az halálos gyűlöletüket vonta magára. Arnold Benedictet még mindig átkozták, mint ha személyes barátjuk volna, ki csak egy hét előtt lett áruló. VI. FEJEZET. + ff M $ M Mesu eu azheiashet W ashkebematizitaking, Náwuj beshegandíiguzé Man wábegonig edush wen. Átugrunk tiz évet, és ez a történet némi feljegyzésre méltó változásokat talál. Hawkins judge és Sellers colonel időközben kétszer háromszor tettek szert vagyonra s azt megint elvesziték, és most szegénységben küzködnek. Sellersnek két pár iker és négy más gyermeke van. A Hawkins családjában van hat saját és két fogadott gyermek. Időről időre ahhoz képest, amint a szerencse mosolygott, annak jótékonyságában részesültek, a szerencsés időszakot kitűnő iskolában töltvén el St.Louisban, és a szerencsétlent odahaza, a szorult körülmények emésztő kedvtelenségében. Sem a Hawkins gyermekek, sem a világ, mely őket ismeri, fel nem tételezte volna, hogy a lányok egyike idegen vérből és szülőkől származott. Olyan különbség, aminő Laura és Emília között volt, nem szokatlan egy családban. A lánykák mint nővérek nevekedtek fel, és ők még mindketten igen fiatalok voltak akkor, midőn a borzasztó esemény a Mississippin előadta magát, hogy sem azt tudhatták volna, miszerint ez hozta együvé életüket. És mégis bárki, aki Laura születésének titkát ismerte, és látta őt ezen lefolyt évek alatt, mondjuk a boldog tizenkét-tizenhárom éves korban, azt képzelhette volna, hogy ő tudja, mi az oka annak, hogy mért elevenebb Laura, mint az ő iskolatársa. Bölcsészek vitatkoznak, váljon a gondtalan iskolába járó leányt az teszi-e vonzóbbá, amivé lenni ígérkezik, a kifejletlen nőiesség, vagy csak a gyermekkornak természetes, gondtalan kedvessége. Ha Laura tizenkét éves korában szépség kezdett lenni, ennek gondolata soha nem jött a fejébe. Nem, valóban. Az ő elméje sokkal jelentékenyebb gondolatokkal volt tele. Az iskolába járó lányka egyszerű öltözetén csak azon rejtélyes kis díszítéseket, szalagcsokrokat, fülbevalókat kezdő viselni, melyek még felnőtt barátai komoly tanácskozásának tárgyát képezték. Mikor az utczán végiglépdelt egy nyári napon finom kezecskéit szalaggal szegélyzett köténye zsebeiben tartva, és ennek következtében karjait többé kevésbé csípőjére bigyesztve , széles Leghorn-kalapjának karimájával egy pillanatban elfedve arczát s a másik pillanatban a felgyúrt kalap széle alatt az üde ifjú szépséget feltüntetve, egész csinos gyermeki ábrázatával és játszi becseivel, és azzal a kedves nembánom kifejezéssel, az ártatlanság és tisztaság ama légkörével körülvéve, mely csak ezen életkort illeti : valóban oly látvány volt ő, mely felmelegíthette a leghidegebb szívet, és boldoggá, vidámmá tehette a legszomorúbbat. Röviden szólva : akaratos, nagylelkű, engesztelődő, parancsoló, érzékeny, gondtalan, elbűvölő volt Laura ezen időben. Ha ez így maradhatott volna, akkor nem kellene ezen történetet megírni. De Laura majd egészen kifejlett nővé serdült fel e néhány év alatt, melyek végére értünk most —s mely évek alatt Hawkins judge sok megpróbáltatáson ment át. Mikor a judge először csődbe jutott, mentőangyalként kereste fel őt egy jó akaró barátja, azon ajánlattal, hogy 1500 dollárt fizet neki a tennesseei földért. Hawkins asszony azt mondta neki — fogadja el. Nehéz megkisértetés volt, de a judge kiáltotta. Azt mondá: a föld a gyermekeké, és nem rabolhatja meg őket jövendőbeli millióiktól ily csekély összegért. Mikor másod ízben tönkrejutott, egy más angyal jelent meg és 3000 dollárt kínált a földért. Annyira le volt verve, hogy nejétől ráhagyta magát beszélni, miszerint egyezzék bele a szerződésbe; de mikor gyermekei a szeme elé jöttek, szegényes, egyszerű öltözetükben, úgy érezte magát, mintha árulást követne el, és megtagadta az aláírást. De most ismét kigazdálkodott semmire, és mélyebben elmerült mint valaha. Egész nap fel s alá járt a szobában, éjszaka alig tudott aludni. Szégyelte beismerni maga előtt is, de árulás volt elméjében — arról gondolkozott végre, hogy eladja a földet. Hawkins asszony lépett a szobába. A judge nem szólt egy szót se, de úgy érezte magát, mintha neje valami gyalázatos tetten érte volna Az asszony szólt : »Uram, nem tudom, hogy mitévők legyünk. A gyermekekre nem lehet nézni se, olyan állapotban van ruházatuk. De még valami komolyabb dolog is van. Az egész házban alig van egy betevő falat.« »Hogyan, Nancy, menj Johnsonhoz.« »Johnsonhoz, igazán! Te befogadtad azt az embert, mikor neki nem volt barátja e világon, házat építettél neki és gazdaggá tetted. Ő a mi szép házunkban lakik most, és mi az ő nyomorult viskójában tengődünk. És értésére adta gyermekeinknek, hogy jobb szeretné, ha nem mennének az ő udvarába gyermekeivel játszadozni — amit még csak elviselhetnék — és elviselhetném nagyon könnyen, mert azok nem olyan népek, akikkel nekünk egy társaságba kelljen keverednünk — de amit nem tudok eltűrni egyáltalában nyugodtan, ez az, amit Franksnak mondott ma reggel, mikor egy kis smsért küldtem, hogy a mi számlánk már nagyon sokra megy; és ez volt minden, amit mondott — s húst nem is adott neki — hátat fordított és a Hargrave lányokhoz ment beszélgetni valami kelméről, melyet lealkudni akartak. »Nancy, ez borzasztó!« (Folytatása következik.) Apróságok. Tehát mégis tanulhat a német valamit tőlünk is. Suesz, az osztrák reichsratb képviselőházának tagja felette meg volt lepve, mikor meglátta azt az eleven klubbéletet, mely nálunk a szabadelvű kör helyiségeiben oly honos. Bécsben, mint egy bécsi lap írja, vajmi halvány előjátékát képezik a clubbülések a parlamenti vitáknak. Összejönnek, de kevesen, vitatkoznak, megtartván a parlamenti tárgyalásoknál divó minden szabályt, amely feszélyez, csakhogy a discussió sokkal szárazabb, mint a nyilvános ülésekben, mert gondolja magában a szónok, »nem vagyok bolond, hogy itt tálaljam fel legjobb ideáimat, majd bizony, hogy a nyilvánosság előtt egy másik arasson velük babérokat, mikor magam is megtehetem.« Aztán szavaznak, rendesen 12 szavazat dönt 10 ellen a legfontosabb kérdésekben, és e tizenkét szó által hozott párthatározat megköti a nagy számú távollevőket, kik meglehet, hogy a tíz szavazathoz csatlakoztak volna, ha jelen vannak. Aztán örülnek, ha vége van az unalmas ülésnek s megy s kiki haza, vagy inkább megszokott sorházának megszokott asztalához a megszokott székre. Majd máskép lesz ezután, Suesz úr átplántálja a budapesti klubbéletet Bécsbe is. Akkor tessék aztán nekünk szembe nézni velük. Ledülnek a válaszfalak nemcsak az egyes képviselők, de a pártok között is, és állnak, mint egy