A Hon, 1876. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1876-05-06 / 105. szám
105. szám. XIV. évfolyam. Kiadás-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Kifizzetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra......................................8 frt “ ki 6 hónapra........................................... fc Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Esti kiadás: dington a felsőbb oktatási javaslattal és Tesserrene de Bort a világkiállítási javaslattal. A többi nem tett semmit. — Az országgyűlési szabadelvű párt kör f. é. május hó 6-án d. u. 6 órakor értekezletet tart. A főrendiház ülése május 6. Elnök: Majláth György; jegyzők: gr. Batthyányi F. és Zichy Victor. A miniszterek közül jelen vannak : Wenckheim, Trefort, m 1 után Tisza és Széll. Elnök bejelenti gr. Crenville Lajos, gr. Teleky Domokos, gr. Windischgrätz Alfréd és Tomcsányi József halálait, különös melegséggel emlékezve meg gr. Teleky Domokos és Tomcsányi Józsefről s indítványozza, hogy ezek emléke jegyzőkönyvileg örökittessék meg. (Helyeslés.) Budapest, 1876. Szombat, május 6. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, május 6. Ő császári és apostoli királyi felsége, a hivatalos lap mai száma szerint, a következő legfelsőbb kéziratokat méltóztatott kibocsátani : I. Kedves gróf Andrássy ! A közös ügyek tárgyalása czéljából a birodalmi tanács által az 1867. évi deczember hó 21 én kelt törvény értelmében az 1876-ik évre megválasztott, a magyar országgyűlés által pedig az 1877. évre kiküldendő közösügyi bizottságokat, a másolatban mellékelt kézirataimmal folyó évi május hó 15-ik napjára Budapestre összehívtam ; minélfogva megbízom önt, hogy az illető előterjesztések megtétele iránt intézkedjék. Kelt Bécsben, 1876. évi május hó 3-án. Ferencz József, 8. k. Andrássy, s. k. II. Kedves Tisza! A közösügyek tárgyalása czéljából a magyar országgyűlés által az 1867. XII. törvényczikk értelmében 1876. évre kiküldendő bizottságot, valamint a birodalmi tanács által az 1867. évi deczember hó 21-én kelt ottani törvény értelmében az 1876. évre megválasztott közösügyi bizottságot, a részükre törvényileg fenntartott teendők végzése végett folyó évi május hó 15-ik napjára Budapestre egybehivandónak tartom. Midőn ehhez képest közösügyi minisztériumaimat egyúttal alkotmányszerü előterjesztéseik megtételére utasítom, megbízom Önt, hogy a bizottsági tagok megválasztása s egybehivása végett a szükséges intézkedéseket megtegye. Kelt Bécsben, 1876. évi máj 3-án. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. III. Kedves herczeg Auersperg! A közösügyek tárgyalása czéljából a birodalmi tanács által az 1867-ik évi deczember hó 21-én kelt törvény értelmében 1876-ik évre megválasztott közösügyi bizottságot, valamint a magyar országyülés által az 1867. XII. törvényczikk értelmében az 1876-ik évre kiküldendő közösügyi bizottságot, a részükre törvényileg föntartott teendők végzése végett, folyó évi május hó 15-ik napjára Budapestre egybehívandóknak találom. Midőn ehhez képest közösügyi minisztériumaimat egyúttal alkotmányszerű előterjesztéseik megtételére utasítom, megbízom önt, hogy a bizottsági tagok megválasztása s egybehivása végett a szükséges intézkedéseket megtegye. Kelt Bécsben, 1876. évi május hó 3-án. Ferencz József, s. k. Auersperg, s. k. A képviselőház mai ülésének főtárgya interpellatiók benyújtása volt, melyet alantabb találnak olvasóink. A főrendiházban a népiskolai hatóságokról szóló törvényjavaslat — habár átalánosságban mindenki elfogadta s csak néhány, felekezeti szempontból tett módosításokat emeltek ki — élénk átalános vitát idézett elő a felekezeti vezérek részéről, melyben az állam és egyház conflictusa több módozatban sűrűén emlegettetett. A bibornok- prímás a püspöki kar legnagyobb részével megjelent, a főrendek azonban igen csekély számmal voltak jelen. A bankkérdésben a lapok különböző verziókat közöltek annak szervezetéről, úgy hogy szükségesnek tartjuk még az általunk közlöttekhez a következő részleteket is csatolni. Legfontosabb kérdés az, hogy milyen hatásköre lesz a központi felügyelő tanácsnak. Ez ad hoc bizottság lesz, mely a bank összes ügyeire felügyel és hatáskörébe különösen négy főteendő tartozik. Először az érczalapra való felvigyázás. Azonban itt nem az érczalap megosztása értendő a társulat két bankja közt, hanem a valutapolitika, tudniillik hogy milyen arányban legyen a pénzpiacz helyzete szerint az arany-, ezüst- és érczváltó a bank alapjaiban. Az érczalap megosztására nézve csak arra kell vigyáznia, hogy a jegyforgalomnak megfelelő arányban legyen a budapesti és bécsi banknál az érczalap letéve. A felügyelő tanács másik nevezetes teendője a két igazgatóság közt fölmerülő vitás üzleti kérdésekben való határozás, így pl. ha a kamatpolitika, vagy a kölcsönüzletek beosztása fölött vita támad. Azonban a statútumok e tekintetben megszorítandják hatáskörét, mert a lombardirozandó értékpapírok és ezek hitelszázaléka a statútumokban lesznek megszabva s nem lesz megengedve a felügyelő tanácsnak, hogy az egyes formák hitelösszegeinek megszabásába, fiókok felállításába, egyes hitelkérvények megszavazásába beleszóljon ; ez az önálló igazgatóság hatáskörének tartatik fen. Az érczalap megosztására nézve úgy tudjuk, abban történt megállapodás, hogy nem fixkoztatik ugyan, hogy változatlanul annak 30% a Budapesten érintetlen legyen, azonban ki van kötve, hogy a jegyforgalom 30%-ának, mely mindig Magyarországon forog, a megfelelő érczfedezet mindig megtartassék. Ez tehát csak azt teszi, hogy jelentéktelen hullámzásnak az érczalap is ki lesz téve, amit szükségessé tesz épen a valuta-politika, a szerint, amint hol az arany-, hol az ezüst-, hol az érez-váltók aránya módosul. Harmadszor hatáskörébe tartozik a felügyelői tanácsnak a részvényesek összes jogaira való felügyelet, a dividenciáknak megállapítása, részvényeknek átírása és esetleg a részvénytőke szaporítása vagy apasztása iránti felterjesztés. Végre negyedszer a közgyűlés elé terjesztendő ügyeknek megállapítása. Mindenféle haszontalan polémiát kerülni szoktunk. Ezért a »Pesti Napló« kétnapi polémiájára röviden, de határozottan kijelentjük : 1. A quota változatlan maradását soha vívmánynak nem tartók , ellenkezőleg szükségesnek tartjuk az adózási arányokra fektetni a számítást. 2. Az uj kiegyezést soha nem dicsértük, hanem úgy állítuk fel annak el vagy el nem fogadását, mint a »P. N.« maga, midőn ma ezt mondja : »Kiki szavazzon meggyőződése szerint, a mint vagy a szerződések beczikkelyezését, vagy a jelen kormány bukását tartja következményeiben nagyobb résznak.« 3. A balközép politikája nem vallott kudarczot, ha a Deákpárté nem, melynek széthullását azon hibák okozták, melyeket a »Napló« szakadatlanul védelmezett. 4. A »P. Napló« mai hosszú czikke czéltalan, mert egyetlen érvünkkel sem foglalkozik, csak önmagát dicsőíti; erre gyalázással felelni nem akarunk. Vegye a »Pesti Napló« ezeket tudomásul. Az angol alsóház május 3-ai ülésében a czimkérdés fölött ismét vita fejlett ki. Henry James interpellációjára a kincstári kancellár következőleg felelt: »A czimkérdés fölött folytatott vitákban úgy a miniszterelnök, mint a kormány más tagjai is kijelentették, miszerint azt fogják tanácsolni a királynőnek, hogy a »császárné« czimet ne használja ez országban, hanem hogy az egészen locális jellegű, csak Indiára vonatkozó czim legyen. (Helyeslés az ellenzéken.) Egyébiránt azt is kijelenti a kormányelnök, hogy jöhetnek olyan körülmények, melyek között a királyné szükségesnek fogná tartani, hogy magát ez országban »India császárnéjá«-nak nevezze, s másoknak is megengedje, hogy őt így nevezzék.« Erre nézve példák hozattak fel, melyek következtében hosszabb vita után a ház elvetette Pease képviselő úrnak azon módosítványát, melynek czélja volt meggátolni a királynét abban, hogy az országban »császárné« czimet használja. És ezen szempontoknak teljesen megfelel a királyné proclamatiója. Di 1ke erre azt kérdé Disraelitól, hogy használtatni fog-e a hadsereg tisztjeinek okmányaiban a császári czim. Disraeli így válaszolt: Oxford igen tisztelt képviselője (W. Harcourt) azt kérdezi tőlem a napokban, hogy használtatni fog-e a császári czim mindazon állami okmányokban, melyekben a királyné teljes czime használtatni szokott. Erre én ezt feleltem : Elsősorban az czéloztatik, hogy az »India császárnéja« czím az egyesült királyság belkormányzatában ne használtassák. De valószínű, hogy az országnak a külhatalmakhoz való viszonyában föl fog vétetni. Ezt feleltem én akkor, midőn nevezett képviselő egész sorozatát olvasá fel az okmányoknak, tudni akarva, hogy a császárné czim fog-e azokra alkalmaztatni. A jelen kérdésre azt felelem, hogy a proclamatió teljesen fedez minden belföldi okmányt, kivéve a hadsereg tisztjeiét és ezek fölemlitése szántszándékkal hagyatott ki a proclamatióból, mert a hadsereg Indiában is szolgál és nagy anomália lenne, hogy ezek okmányaiban az »India császárnéja« czím ne használtassák.« Ezután heves polémia sejlik ki Lowe, Lewis és Disraeli között; előbbinek egy népgyülésen tett azon nyilatkozatáért, hogy a királyné már két miniszterelnököt szólított fel, hogy a törvényhozáshoz egy czimjavaslatot terjesszen, de egyik sem vállalkozott reá. Lowe azt mondá, hogy ő nem tartozik senkinek számadással azért, amit valahol a parlamenten kívül beszélt s keményen megrója, hogy ilyes dolgok a kamara elébe hozatnak, hova egyátalában nem tartoznak. — Disraeli és Lewis pedig kemény megrovással illetik Lowet, ki ama nyilatkozataival megszegte titkos tanácsosi esküjét, amit egy volt minisztertől épen nem lehetett volna várni. Disraeli mondá, hogy fel van hatalmazva kijelenteni, hogy a királyné soha egy miniszterét sem szólította fel, hogy »India császárnéja« czím megalkotására javaslatot terjesszen a törvényhozás elébe. A felső házban is szóba hozták ez ügyet ugyanezen napon Selborne és Hatherley lordok. A kormány itt is megnyugtatóig azt jelenti ki, hogy a császári czim kizárólag csak Indiát illetőleg fog használtatni, s angol belföldön, ahol csak lehet, mellőztetik. Május 1 én Londonban a sheriffek középkorias szertartások mellett hirdették és trombitáltatták ki a népnek a császári czimet. Francziaországban a közvélemény kezd elégületlen lenni a kormány eddigi működésével, nevezetesen a hivatalnoki kar purificatiója tekintetében. A félrendszabályok felbátorították a reniitens praefeteket és maireket, hogy fulmináns nyilatkozatokat tegyenek közzé a lapokban a kormány ellen, mely azt hitte, hogy kíméletes eljárással többre fog menni. Az »Opinion Nationale«, mely eddig szigorú kormánypárti újság volt, kritika alá veszi a kormány tetteit és azt találja, hogy mióta fennáll a Dufaure-kormány, csak két miniszter volt képes állást foglalni . WadA képviselőház ülése május 6-dikán. Elnök : Ghyczy ; jegyzők : Wachter, Gullner, Molnár. A miniszterek közül jelen vannak : Tisza, Széll, Perczel, Simonyi, Bedekovics. Molnár Aladár jegyző olvassa a múlt ülés jegyzőkönyvét, mely észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök több kérvényt mutat be. Elnök bemutatja a delegáczió összehívása iránti királyi kéziratokat, melyek ki fognak nyomatni s a hétfői ülés napirendjére tűzetnek. Jelenti továbbá elnök, hogy Axentie Szeveru az elnök hozzá intézett felszólítására nem felelt, sem mandátumát be nem mutatta. E jelentés ki fog nyomatni s tárgyalásra tűzetni. Frölich Gusztáv benyújtja a zárszámadási bizottság jelentését az 1874-ki hitelműveletek iránt. Következik a gazdasági bizottság jelentése a ház ápril havi költségvetés iránt. Zsedényi Ede megütközik azon, hogy a hivatalnokok fizetése ápril hóra 96 frttal nagyobb, mint márcziusra; nem érti, hogy hány ablaka törhetett ki a háznak, midőn üveges számlára 480 frt vétetett föl; evégre azt kérdi, hány évre szolgál az a 79 frt, a mit e jelentés a falragaszok felragasztásáért felszámit? (Derültség) Jankovics Miklós előadó utal arra, hogy a kérdéses 96 frt egy gyorsírói gyakornok s egy díjnok fölvétele folytán szükséges. Kovács László háznagy azt bizonyítgatja, hogy az üvegeskontó nem sok, mert a ház üvegfedelének reperácziójára kellett, s csak szakértői vizsgálat után engedélyeztetett, a fölragasztás díja pedig két hóra szolgál, s szintén jutányos. Zsedényi megnyugszik a válaszban, mire a ház Jankovics rövid fölszólalása után elfogadja a budgetet. A kérvények ezután a következő sorozata vita nélkül az illető minisztériumokhoz utasittatik. Következnek az interpellácziók. Irányi Dániel emlékeztet arra, hogy legközelebb egy berlini lap, mely félhivatalos hírben áll, egy czikket közölt, mely szerint Ausztria-Magyarország Boszniát és Herczegovinát fegyveresen megszállja. Ezért s hasonló czikkek jelenvén meg bécsi s szentpétervári lapokban is — a következő interpellácziót nyújtja be: Külföldi jelentékeny hírlapok a föllázadt török tartományoknak magyar és osztrák csapatok által leendő megszállását szükségesnek mutogatván, miután ezen hangok az illető lapoknak közhiedelem szerint a kormánykörökkel való összeköttetése miatt, különösen a három császári kormány képviselőinek e napokban leendő találkozása előestéjén figyelem nélkül alig hagyhatók . Kérdem a t. miniszterelnök úrtól : Van-e az említett felszólalásoknak valamely komoly alapja s ha van, milyen irányban szándékozik a magyar kormány törvényszerű befolyását a megszállás eshetőségével szemben érvényesíteni. Ürményi Miksa bizonyítgatja, hogy a miniszterelnök azon eljárása, hogy a bécsi alkudozások eredményét csak interpellációra adandó válaszban akarja most feltárni, nem helyes. Senki stenographszerű jelentése nem kell, de minthogy ez ügy az egész házat érdekli, illőbbnek találta volna, ha a minisztérium a házzal közli a történteket, mintha egyes képviselő kérdésére felel. Utal arra, hogy Angliában a Suez csatornaügyben is történt ily jelentés s ha nincs nálunk preczedens, kell alkotni. Benyújtja’interpellációját, mely így hangzik : Felkérem a miniszterelnök urat, hogy a képviselőházat a vám- és kereskedelmi szerződés és a jegybank ügye iránt folytatott tárgyalásoknak eredményéről értesítse és hogy az e tárgyalások menetéről szóló adatok közlése által a helyzetet felvilágosítsa. Kér különösen a második részre választ, mely az most bír aktuális érdekkel, még az ősszel aligha. Simonyi Ernő kijelentvén,hogy a ház a miniszterelnök adandó válaszát mindenesetre tudomásul veszi, nem mintha helyeslené, de rövid idő alatt nem vél ítéletet hozhatni a miniszter szóbeli előadásáról; a következő interpellate nyújtja, betekintve, hogy a Bécsben folytatott alkudozások a közhir szerint befejeztettek, tekintve, hogy midőn az ország kormánya az országgyűlés megbízásából bárminemű alkudozásokat folytat és az alkudozások befejeztettek, maga a dolog természete követeli, hogy az alkudozások folyamáról és az eltért eredményekről minden mások előtt az országgyűlés értesíttessék az illető miniszterek által. Kérdem a miniszterelnök urat : 1. Be vannak-e már a Bécsben folytatott alkudozások fejezve ? ha igen ; 2. melyek azon ügyek, amelyek ezen alkudozások tárgyát képezték ? 3. Minden egyes ügyre vonatkozólag mi megállapodásra jutott egymás közt a két kormány ? 4. Mik voltak a fő indokok, melyek a kormányt ezen megállapodások elfogadására bírták ? 5. Mikor szándékozik a kormány ezen alkudozások alapján szükségessé vált törvényhozási intézkedésekre nézve a kellő előterjesztéseket megtenni. Mindez interpellácziók kiadatnak a miniszterelnöknek s az ülés fél egykor véget ér. adatik.Gr. Karácsonyi Guidó szabadságidőt kér. MegA miniszterelnök felhívja a főrendiházat a delegatiókba küldendő tagok megválasztására. A választás ideje szerdán d. u. 1 órára tűzetik ki. A jegyzői kar s a bizottság tagjai ezen ülésszakban is felkéretnek tisztjeik végzésére. Tomcsányi József helyére a jogügyi és mentelmi bizottságba új tagok választatnak szintén szerdán. A napirend tulajdonképi tárgya a főrendiház állandó hármas bizottságának jelentése a népiskolai hatóságokról szóló törvényjavaslat tárgyában. A minisztériumot Szász Károly m. tanácsos képviseli. A jelentés néhány — felekezeti szempontból tett — módosításokon kívül a tvjavaslatot tárgyalás alapjául elfogadandónak tartja. Ipolyi Arnold óhajtandónak tartaná, hogy a népiskolai törvény egészen revideáltassék. Ő ugyan ezen törvényjavaslatot is örömmel fogadja ugyan s óhajtaná, hogy az mindig, mint Trefort is mondá az alsóházban, csak kultúrái szempontból tárgyaltatott volna, azonban némi módosításokat óhajtana. Az állami főfelügyeletet ők mindig készek voltak elismerni , századokon át nem fordult elő erősebb conflictus, azonban feltűnőnek tartja, hogy az 1868-ki törvény megvalósítása oly sok zavart és összeütközést idézett elő. Ő ennek okát főkép abban látja, hogy a 68-ki törvény megengedi a felekezeti iskolák bezáratását is, mely törvény — anyagi okok miatt kivihetetlen lévén — zavarokat idézett elő s az egyes községekben a felekezetiek s községiek pártolói között viszályok állottak be, melyeket a tanfelügyelő felhasznál. Nem vádolja a minisztert, ki e tekintetben igen mérsékelten járt el s egy rendeletében azt is kimondatta, hogy nem a községi vagy felekezeti, hanem a jól szervezett iskoláról van szó: csak a tényt akarja konstatálni, hogy a tanfelügyelők előtt fődolog lesz a községi s felekezeti iskola kérdése s e miatt a nép gyanúval is fogadta őket s működésök meglett bénítva. A jelen törvényjavaslat sok tekintetben segít e bajokon, mint p. azáltal, hogy az executiva a megye alá helyeztik s így azt gyakorlativá tettek, de nagy baj az, hogy a felekezeti iskolák bezáratásáról szóló törvény ezen törvényjavaslatban is megerősíttetik. Ő ezen törvényt kivihetetlennek tartja. De lehetne a felekezeti főhatóságot felszólítani, hogy határidőt tűznének ki a rendezésre s ezen esetben az államsegélyt is czélszerűbben lehetne szétosztani. De ezen idő nem lehetne másfél év. Még inkább szükséges volna ezen szakaszt (1868. 38 t. ez. 15. §) annyiban megváltoztatni, hogy a rendezés »képessége« és »akarata« megkülönböztessék, mert hiszen az állam sem képes mindenütt rendezni. Meghajlik a törvényjavaslat szép intenziói mellett, de gyakorlatilag nem akar oly versenyt előidézni, mely mindkét pártot — az államot s egyházat — megbénitaná. (Helyeslés a jobb oldalról.) Radvánszky b. elismeréssel nyilatkozik az egyes felekezetek buzgalmáról a népiskolák felett. Kétségtelen szerinte, hogy a népiskolák felvirágzása az egyház érdeme, az állam inkább a fensőbb iskolákra gondolt. A népoktatási törvény gondoskodott először a népiskolákról, azonban igen hiányosan, miután a tanfelügyelőnek nem volt elegendő hatásköre, míg most az intézkedésre a közigazgatási bizottság s közvetve a törvényhatóság is befolyhatna a népiskolai ügyekre. Ő is hibásnak tartja a népoktatási törvény 15. §-át, mely a felekezeti iskolákat beszüntethetőknek tartja. Ő is szükségesnek tartja azt, hol a részakarat gátolja az iskolák fejlődését s az itt alkalmazott szigor jótékony hatású is volna , azonban a törvény jelenlegi alakja s alkalmazása a felekezetek féltékenységét idézik elő. Ezen féltékenység egyik oka különben abban is áll, hogy a hitfelekezetek egyenjogúsága nincs érvényesítve. Hosszabban szólva a felekezeti iskolák á átalában a vallásosság lényege felett, mely tekintetben a pietizmust, mint kisebb részét pártolja az indifferentismussal szemben — inti a kormányt, hogy a felekezeti iskolák jogait ne csorbítsa. Mutat a pánszláv iskolákra, melyek betöltését maguk a felekezetek sürgessék, s következteti ebből, hogy a tanfelügyelők működése nem volnának képes az iskolák ügyeit a felekezetek segélye nélkül elintézi. A jelen törvényjavaslatot különben átalános tárgyalás alapjául elfogadja (Helyeslés a baloldalon). Schlauch Lőrincz szintén örömmel üdvözli a törvényjavaslatot, de lényeges módosításokat óhajt rajta tétetni. Az 1868. 38. t. cz.-ben, mint compromissumban, nincs összhangzat, a felekezetek magukra voltak hagyatva, önfenntartásukért kellett küzdeniük. Ezen ellentét következtében a közoktatásügy nem mutatott kellő eredményt. A tanfelügyelő izoláltságának megszüntetése nagy előnye a jelen törvényjavaslatnak, de még ennek helyzete a közigazgatási bizottságokban is kényes, miután a szakértők nincsenek jelen s így ezen testület határozata igen egyoldalú, Magyarországon pedig minden erővel s tényezővel számolni kell s ezt tekintetbe kell vennie az államnak is, nehogy a viszályt élesbítse. A katholikusok a vallást s egyházat ugyanannak, az egyházat az iskolától, az iskolát a vallás-erkölcsi oktatástól teljesen elválaszthatatlannak tekintik s ezért nem mondhatnak le iskoláik vezetéséről, bármily iránya legyen a korszellemnek s bármennyire is elismerik az állami fennhatóság jogait. Magyarországon tehát csak egy helyes politika lehet: az állami egyház teljes egyetértőleg haladása. Elfogadja a tvjavaslatot. Ezután Trefort miniszter kezd beszélni. Erről reggeli lapunkban: 25. §. Az illető törvényhatóság indokolt felterjesztésére az igazságügyminiszternek jogában áll szab. kir. törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú várost két vagy több békebirósági járásra felosztani és a felosztott részeket ismét egyesíteni. 26. §. Kis, úgyszintén a 24. § utolsó bekezdésének esetét kivéve a nagyközségek békebirói járást nem képeznek. Nem terjed ki mindazonáltal a járási békebirák hatósága azon ügyekre, melyek a község elöljárói illetékességébe tartoznak. 27. §. Mindenik békebiró hatósága rendszerint az egész békebirói járásra terjed ki. Ha egy békebirói járásban több békebiró alkalmaztatik, ezek között külön területi felosztásnak rendszerint nem leend helye. A törvényhatóság felterjesztésére azonban jogában áll az igazságügyminiszternek a jelen törvény 7. és 8. §. értelmében alkalmazott külön békebirák területi hatáskörét a békebirói járás egy részére szorítani. 28. §. A békebirói eljárás ítél mindazon polgári peres ügyekben, melyek eddig az 1868. 54. t. sz. 93. §. szerint a szóbeli bíróság, illetőleg az 1871. 31. t. sz. 15. §. szerint a járásbíróság hatósága alá tartoztak, amennyiben a per tárgyát 1. a pénzkövetelés képezi s ennek össszege a járulékokon kívül 50 frt nem halad fölül, vagy 2. a kereset tárgyának értéke 50 frtot nem halad fölül; illetőleg ha felperes, a kereset megindításánál késznek nyilatkozik azon tárgyért vagy teljesítésért, amelyet követel, 50 forintot elfogadni. 29. §. A 28. §-ban meghatározott korlátozás nélkül a békebíró hatósága alá tartoznak : 1. a bérelt lakból és tartozmányaiból való kiköltözés, illetőleg a laknak vagy tartozmányainak kiürítése, úgy ugyanezeknek bérleményként való elbocsátása iránti keresetek. Ezen intézkedés gyáraknak, iparvállalat űzésére szánt épületeknek, magtáraknak és más oly helyiségeknek bérletére, melyek lakást vagy ennek tartozmányait nem képeznék — ki nem terjed; 2. a kereset megindítását közvetlenül megelőzőleg lejárt utolsó bérfizetési határnapon esedékessé vált egy évnegyedi lakbérösszeg vagy ennek valamelyik része iránt indított keresetek; 3. egy évi kamatok, vagy életjáradékok tartási vagy élelmezési kötelezettségek iránti keresetek, ha a főkötelezettség sem alapjában sem annak összegét vagy mennyiségét illetőleg alperes által kétségbe nem vonatik és azon naptól kezdve amelyen a fizetésnek, illetőleg a teljesítésnek eszközöltetnie kellett volna, 3 év még nem múlt el. 30. §. Addig is, míg a büntető törvénykönyv, illetőleg a btk., és a bűnvádi eljárást szabályozó törvények létrejönnek, a békebíró jár el és ítél 1. azon mezei rendőrségi kihágások eseteiben, melyekre szabadságbüntetés nincs megállapítva ; 2. a becsületsértési ügyekben, az ország azon területén, hol ezek a polgári peres eljárás tárgyát képezik. 31. §. A községi békebíróság hatásköre csupán azon követelésekre terjed ki, melyek tárgyát a kamatok és járulékokon kivül, 20 irtot meg nem haladó pénzösszeg, vagy oly ingó vagyon, vagy teljesítés képezi, melynek értéke 20 irtot nem halad fölül, vagy amely helyett a követelő 20 fttnak elfogadáséra késznek nyilatkozik. 32. §. A 30. §. 1. pontjában említett ügyekben a községi békebíróság akkor sem illetékes, ha a kereseti követelés összege 20 ftot meg nem halad. 33. §. Nem járhat el a békebíró, ha a kereset tárgyát 50 ftot meghaladó tőkének valamely része vagy pedig 50 ft értéket meghaladó más kereseti tárgynak egy része képezi, habár a követelés összege vagy értéke 50 ftot nem halad felül. 34. §. A 29—32. §§-ban elő nem sorolt ügyekben a békebíró az esetben sem járhat el, ha a felek magukat vagy valamelyik határozottan megjelölt vagy egyátalán a békebiróság eljárásának és ítéletének vetették alá. 35. §. A bírói illetőséget rendszerint az alperes lakhelye, vagy ha állandó lakhellyel nem bir, tartózkodási helye, jogi személyek, testületek, közintézetek, részvénytársaságok és szövetkezeteknél pedig ezeknek székhelye szabályozza. Ha ugyanazon panasz többek ellen intéztetik, bármelyik alperesnek illetékes békebírósága választható. — Ha a követelés alapját képező okiratban a kötelezettség teljesítésének helye kiköttetett, a pert e hely illetékes békebírósága előtt is meg lehet indítani. Jelen törvény 29. §-ának 1. és 2. pontja esetében a per a bérlemény helyének békebírósága előtt is megindítható. A 30. §. 1. pontja esetében a per azon békebíróság előtt indítandó, melynek területén a mezei rendőri kihágás elkövettetett. 36. §. Több egyenlően illetékes békebiróság vagy ugyanazon békebirói járásban levő külön békebirák és békebirói hatáskörrel felruházott közigazgatási tisztviselők közt a választás felperest illeti. 37. §. Az 1868. évi 54. t. sz. 56. §-ban foglalt birói érdekeltség esetében a legközelebbi hason hatáskörű békebirót illeti az eljárás. Ha a birói érdekeltség az eljárás folyama alatt merül fel az eljárás beállítása mellett az iratok a legközelebbi nem érdekelt békebiróhoz tétetnek át. 38. §. Mindenik békebiró jogosítva van azon ügyekben is, melyek hatósága alá tartoznak, s melyekben illetékes, az eljárás folyama alatt ennek folytatását megszüntetni, ha meggyőződik, hogy vagy a bebizonyítandó állítások sokasága vagy bonyolódott volta hosszú és nehéz eljárást tesz szükségessé, vagy pedig a feleknek meghallgatása után a jogkérdést olyannak találja, melynek helyes eldöntése csak a rendes bíróságtól várható. A jelen szakasz értelmében a tárgyalás folyama alatt félbeszakított ügy csak a rendes bíróság előtt indítható meg. 8 Harmadik fejezet: Az eljárás. 39. §. A békebiróság előtti ügyekben, amennyiben a jelen törvény ellenkezőt nem állapit meg , a polgári törvénykezési rendtartásnak a sommás eljárásra nézve megállapított szabályai alkalmazandók 40. §. Önjogú személyek a békebiróság előtti ügyekben rendszerint személyesen tartoznak megjelenni. A 41. §. Kiskorúak vagy gondnokoltak, valamint jogi személyek a békebíróság előtt a törvény alapszabály szerint jogosított képviselő által képviseltetnek. Oly jogokat vagy kötelezettségeket illető ügyekben, melyekre vonatkozólag a kiskorúak is rendelkezési joggal bírnak , a személyes megjelenési jogosultság ezekre is kiterjed. 42. §. Közkereseti társaságok, melyeknek czéme Országgyűlési tudósítás. Törvényjavaslat a békebiróságról. (Folytatás.) Második fejezet. 24. Terület és illetékesség. §. A megyék, székek, vidékek és kerületek mindenik közigazgatási járása (szakasza) egy békebírói járást képez. A főváros mindenik kerülete külön békebirói járást képez. Rendszerint külön békebirósági járást képez továbbá mindenik szab. kir. valamint törvényhatósági joggal felruházott, úgyszintén a rendezett tanácsú város egész területe. Nagyközségek csak az esetben képeznek külön békebirósági járást, ha azokban a 21. §. szerint alkalmazott külön békebiró gyakorolja a békebirói tisztet.