A Hon, 1876. október (14. évfolyam, 236-261. szám)

1876-10-18 / 250. szám

nyö •yj: 250. szám, XIV. évfolyam. Kiadóhivatal : Barátok tere, Athenaeum-épület földszint Flöll/.ezési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt : 3 hónapra................................................... írt ki: 6 hónapra............................ . . 12 — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... 1 » * Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindekkor a hó első napjától számíttatik. 19*9A Előfizetési felhívás OhT“ XIV-dik évi folyamára. a.,1, . Félévre...................... 12 frt il I Negyedévre ... 6 frt Egy híra .... 2 frt Az esti kiadás postai különküldéséért felületet.és évnegyedenként........................... 1 frt figr* Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérünk használni,melyek bérmentesitve tíz frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krha kerülnek. Az előfizetések a »HON« kiadó hivatala czím alatt Budapest,Feretczik tere Athenaeum-épület küldendők A »Hon« kiadóhivatala. Reggeli kiadás. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Budapest, oct. 17. Aktíváink és passiváink. Az állami számszék által összeállított államháztartási mérlegek közöl a pénztári és jövedelmi mérleg inkább csak kezelési szempontból bír fontossággal, míg a vagyonmérleg az államháztartás residuumát, vagyoni eredményét mutatja föl és igy az a nagy közönséget is érdekeli. Azonban a vagyonmérleg nem föltétlenül megbízható, mert ha az ingatlanok a jövedelem húszszorosa és a termények becsára szerint vétetnek föl, ez minden évben változik és igy csak összehasonlítás szempontjából bir fontossággal, míg az adósságok összege már föltétlenül hitelt érdemel és így a vagyon mérleg nem annyira, mint mérleg, hanem főleg mint az államháztartás és adósságaink terjedelme mértékének eszköze bir előttünk fontossággal. Ha tehát összehasonlítjuk 1868 óta, államháztartásunk évi vagyonmérlegeinek változásait, azt csak ebből a szempontból ajánljuk az olvasók figyelmébe . Állami aktívánk és passivánk egész mérlege, 1868 óta következőleg változott: Év vége. 1867 1868 1869 1870 1871 1872 1873 1874 1875 E kimutatás elég kedvezőnek mondható az államvagyon növekedésére nézve , mert 1867-től 1875-ig államvagyonunk értéke 332.733,056 forinttal növekedett, tehát éven kint 43 millióval; de adósságunk ez idő alatt 411.135,019 forinttal szaporodott, tehát évenkint 51,3 millióval és így mig 1867 végén tiszta cselekvő vagyonunk értéke 229.046,017 frt volt, 1875. végén az 150.654,054 forintra apadt ; tehát állami értékünk tiszta cselekvő összege, a nyolcz év alatt, szaporodás helyett 78 ,5 millióval apadt. Azonban e számadatok kettős tévedésre vezethetnek. Egyik az, mintha ez az állam vagyoni erejének és hitelalapjának is apadását jelentené. Ez nem áll , mert a beruházásokban, a forgalmi eszközökben oly tényező van, melynek értékét mérlegbe sem lehet felvenni, először azért, mert a nemzetgazdaságra kihatásában meg nem becsülhető és másodszor azért, mert önmagában is fejlődésképes, tehát értéke növekedésére van kilátásunk. Másik tévedés : a számok által jelzett érték iránt keletkezhetik. Maga a becslés, mint említek, jövedelmi alapon és az álladék piaci értéke szerint nagyon momentán becset fejez ki, míg az adósság valódi terhet jelent; tehát a mérleg passivájával szemben az aktíva mindig hátrányban lesz; másfelől tagadhatatlan, hogy az aktívák közt a termények, értékpapírok nagyon ingadozó, sőt tetemes veszteségnek is kitett értéket képviselnek ; tehát inkább csak változásuk arányai, mint benső értékük alapján, lehet az államháztartási viszonyokra, álladékukból következtetést vonni. így, ha 1867. végén a termények és anyagszerek értéke 22.910,927 forinttal volt felvéve, ha az államkövetelések 122.246,098 forintra vannak téve, és készpénz, értékpapír 28.985,915 forint értékű volt, ez a 174 millió nagyon változó és veszteségnek kitett érték, és ha azt tapasztaljuk, hogy 1875-diki aktiv mérlegünkben : Termény, szer és eszköz 80.570,885 írttal Értékpapír .... 18.687,878 » Készpénz .... 26.817,323 » Állami követelés . . 91.897,737 » Cselekvő hátralék . . 149.304,749 » szerepe], ez 367,278,572 frtnyi összeg, mely megfelel a fentebb elősorolt 1867-iki tételeknek , és azzal szemben a készletekben csaknem 58 millió, de a követelések és cselekvő hátralékokban is csaknem 119 millió emelkedést jelez, azonban csak a termények és készpénzek összegében mutat biztos aktívát, de a 119 millió követelésszaporodás kedvező jelnek egyátalában nem tekinthető. Érdekes azonban államadósságunk évenkénti növekedése. A fentebb közlött táblázatból kitűnik, hogy 1868-ban, megkezdődvén, a nagy vasúti kölcsön realizása, de apadván a földtehermentesítés és más tartozás, 11 millióval, 1869-ben (a kölcsön realizálás folytattatván) 483 millióval , 1870-ben (a 30 milliós sorsolási kölcsönnel) 77 és fél millióval, 1871-ben (gömöri vasutkölcsön is hozzájárul) 25 és fél millióval ; 1872-ben (a 30 milliós ezüst kölcsönnel) 60 és fél millióval ; 1873-ban (54 milliós kölcsönnel) 66 4 millióval; 1874- ben (76 és fél milliós kölcsön) 88 millióval; 1875-ben (második 76 és fél milliós kölcsön) 44,3 millióval növekedett államadósságunk; természetesen, hogy az időközi törlések, kiutalványozások és értékfelvételek folytonosan változtaták annak értékét és így a fentebb elősorolt összegek csak approximative tüntetik fel állami passivánk változásait, melyekben még a szenvedő hátralékok folytonosan változó és csak ideiglenes adósságot képező, de terhet nem okozó összege is benn foglaltatik. Az elősorolt adatokból merész következtetéseket vonni nem lehet, mert ismételten hangsúlyozzuk, csak tájékozó, és nem teljesen megbízható adatok, de fontossággal bírnak azért, mert kimutatják vagyonmérlegünk természetét és állami passivánk változásait. Amit ebből levonhatunk, az, hogy passiváink gyors növekedése óva int a további terhektől, mert nem csak cselekvő vagyonunk apadása (mi csak mérleg kérdés) de adósságaink nagy összege is oly határt szab erőfeszítésünknek, melyet veszély nélkül, át nem léphetünk. H. S. — A béke már csak hajszálon függ. Mai lapunkban jeleztük, hogy a diplomácia működését immár lehetetlennek tartják bécsi mérvadó körökben s most kiegészítésül tudatja egy bécsi sürgöny, hogy Anglia kijelentette, miszerint »a további diplomatiai collectiv-actió Konstantinápolyban a mostani tényállás által lehetetlenné van téve.« A diplomatia tehát lehangolva eddigi sikertelenségei s kifárasztása, meghurczolva az orosz intrigák által, csüggedten s a sikerre minden kilátás nélkül fölhagy minden működéssel s egészen magára hagyja a dolgok menetét. »Történjék, a minek történni kell.« Egy elkésett fecskeként jelenti a belgrádi sürgöny, hogy ottani képviselőnk, Wre de herczeg, egy maga kapott utasításokat,hogy a hat havi fegyverszünet (tehát a porta ajánlatának) elfogadása érdekében lépéseket tegyen , de nincs semmi kilátása a sikerre. Többi belgrádi collegái nem kaptak semmi instructiót. Ha ezen belgrádi hírhez adjuk azon tudósításokat, melyek Anglia és Francziaország magatartásáról érkeztek, úgy dereng, úgy látszik, mintha monarchiánk és e két hatalom már állást foglalt volna az orosz praetenziókkal szemben. Hogy Olaszország is visszautasította a hat havi fegyerszünetet Oroszország társaságában, már szintén említek. Végül a »Tagblatt« kiegészítésül tudatja, hogy Oroszország teljesen biztosítva van Németország támogatásáról, így tehát e pillanatban a hat nagy hatalom között szakadás észlelhető. Egyfelől Franczia-, Angol- és Ausztria-Magyarország, másfelől Német-, Olasz- és Oroszország. Természetes, hogy ily viszonyok között collectiv lépést tenni Konstantinápolyban absolute lehetetlen, de ha lehetséges volna is, ott áll a porta kategorikus kijelentése, hogy az orosz garantia-követeléseket még akkor is visszautasítná, ha azok elfoggadása érdekében a hatalmak collectiv lépést tennének a divánnál. Szóval, a helyzet egyre feszültebb és kritikusabb. Mintha egy nagy katastropha közelednék . . . . — Oroszországból. F. hó 7-én Odessából megint 130 orosz önkénytes, ezek között 30 saját költségén, 100 pedig az ottani szláv bizottságtól kapott segélylyel, Berzsijev herczeg vezetése alatt, Szerbiába indult. E napokban pedig, mint a »St. Peter b. Viedom.« értesít, két század tereki és kubani kozák készül a csatatérre elutazni. A csapat élén Chvostov őrnagy és négy főtiszt áll. A nem hivatalos Oroszország rendkívül ingerült, harczias hangulatára éles világot vet a többi között a következő tény : A »Golos« a keleti ügyekről az összes orosz lapok közül mindeddig a legmérsékeltebb módon írt, de e miatt laptársai és a nagy harczvágyó közönség boszuját vonta magára, úgy hogy folytonosan igen heves polémiai sortűznek van kitéve. Komoly agitatió indult meg ellene ; árulással vádolják, sőt az »Orlovszky Viestnik,« mely Obolensky NI. herczeg szerkesztése alatt jelenik meg, szlávfalónak nevezi, annak daczára, hogy a Aktiva. Passiva. 485.566,506 frt 256.520,789 frt 515.216,667» 267.697,533 » 498.120,416» 315.978,178 » 613.211,456» 393.482,606 » 638.266,610» 418.903,842 » 691.310,013» 480.481,771 » 734.146,681*fr 546.927,114 » 791.794,796» 633.229,229 « 818.309,862» 667.655 808 » Budapest, 1876. Szerda, oct. 18. Szerkesztési iroda, Barátok tere, Athenaeum-épilet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. »Golos« szerkesztője, Krajevszky, a pétervári szláv bizottság egyik tevékeny tagja, és a déli szlávok javára igen jelentékeny összegeket gyűjtött. Békülékeny iránya ellen az oreli kormány kerületi értelmisége közt egy tiltakozás kering, melyet a tüntetők valamennnyi orosz lapnak készülnek beküldeni s ottani előfizetők lépéseket tettek a szerkesztőségnél, hogy nekik a »Golos«-t többé ne küldje."Az »Odeskij Viestnik« minderre megjegyzi, hogy ezen esemény Oroszországban a közönség részéről határozott alakban és nyilvánosan kifejezett első tiltakozás egy lap iránya ellen. — A fegyerszünetről ír a »Journal des Débats,« s reflectálva arra, hogy Oroszország visszautasítja a hat havi fegyverszünetet és csak hat hetit ajánl, azt mondja, hogy a 18 hóig tartott keleti zavarok után, akkor a diplomatiai, katonai és forradalmi haos után, annyi meghiúsult kísérlet és csalódás után — a békéltetés művére, valódi reformok és garantiák alkotására, melyek jövőre a békét biztosítják, okvetlenül szükséges legalább is hat hó. Ez nagy munka, sok nehézségbe ütköző feladat, melyet hat hét alatt, mint Oroszország javasolja, lehetetlen megoldani. Ha letelnék a hat hét a nélkül, hogy a hatalmaknak sikerült volna a békét létesítni (és ez több, mint valószínű), a szerbeket nem lehetne rábírni a fegyverszünet folytatására, míg a békeació véget ér és a békeszerződés aláírva nincs. Csernojeff már egyszer visszautasította a fegyvernyugvás meghosszabbítását — és bizonyos, hogy ugyanazt tenné a hat heti fegyverszünet végén. Midőn tehát Oroszország azon ürügy alatt utasítja viszsza a hat havi fegyverszünetet, hogy »ne tegye ki Európát hosszas bizonytalanságnak,« nagyon roszul választja meg az eszközt, mert valóban épen a hat heti fegyverszünet fenyeget azzal, hogy elnyújtja a zavarokat, melyek Európát több egy éve, hogy nyugtalanítják. — Dr. Hoffer a kiegyezésről. Bécs kilenczedik kerületének azon képviselője, ki mellé választói annak idején tudvalevőleg egy felügyelő-bizottságot helyeztek, tegnap nyilatkozott a választói által elébe terjesztett kérdésekre, a kiegyezés tárgyában. A vám- és kereskedelmi szerződés megújítása felől ismert részleteket nemcsak elégteleneknek, de aggálygerjesztőknek tartja ; neki nagyszabású vámtörvényhozás kell, megfelelő védvámmal az osztrák ipar részére; az eddigi vámok nagyrészben való megtartása, s a gabnavámok fölemelése Magyarországnak hozott áldozat. A fogyasztási adó-kérdésben is nagy előny adatott Magyarországnak, s a quotaviszony az adó visszatérítés módosítása által még romlott. A bankkérdésben, úgymond, nincs eltérés az alkotmányba párt soraiban s egységes a meggyőződés, hogy határozottan föl kell lépni az ellen, ami terveltetik. Ő abba soha és semmi szín alatt nem egyezik bele, még ha a kormány hozzá köti is tárczáját. (Tetszés.) Alkotmányellenes állapotokkal fenyegetnek bennünket, folytatja s oly országban, mely átélte Belcredit s Hohenwartot, e fenyegetés nem vehető könnyen, de komolyan sem, mert nekem legteljesb meggyőződésem, hogy Ausztriában alkotmányellenes módon tartós kormányzat nem lehetséges ; ami e hitre feljogosít, az különösen a kegyelmes uralkodónk alkotmányos érzületébe vetett bizalom. (Átalános tetszés.) Miből ered, hogy Magyarországon valóban a kormány kezeiben van a kormányhatalom ? Mert ott azon sziklaszilárd, évszázadok által ápolt meggyőződés uraló, hogy máskép mint alkotmányosan nem is lehet kormányozni , nekünk is ide kell jutnunk. Ez újra alkotmányviszonyainkat hozza eszembe. A dualismus kisegítő eszköz, átmeneti forma, a mai dualismus, mint ilyen, valóságos szörny ; látjuk, hogy e szervezeten toldozni-foldozni kell, s így jött létre a választott bíróság gondolata. Szónok ezt elitéli. A jelen mesterséges állapot helyébe természetesnek kell jönni. Két után történhetik ez. Vagy a parlament közötti szabad megegyezés útján, vagy a perszonálunió útján. Ez utóbbi nem kívánatos, ám eshetőleg ez lehet a kisebbik rész. A kerület Bezirésdemokrátjai közül egy résznek még ez a nyilatkozat sem volt elég magyarellenes, a többség azonban megnyugodott benne. A képviselőház pénzügyi bizottságából. Október 17. A pénzügyi bizottság, az esti lapunkban közlöttek után tárgyalás alá vette Fiume költségvetését. Előirányzat: 28.630 frt. Itt egy miniszteri tanácsosi czím és jelleggel felruházott osztálytanácsos részére 1000 frt — más megtakarítások által ellensúlyozott — többlet irányoztatik elő és az irodatisztek, valamint a szolgák némi fizetés javításban részesülnek. Tisza min. elnök a kormányzóság személyzetének kivételes helyzetével indokolja ezt. "Zsedényi és Wahrmann ellenzik a fizetésjavítást. Helfy megrovandónak tartja, hogy a kormány a magyar elemnek Fiuméban megteremtésére, valamint a dalmatiai kérdés megoldására nézve nem tett semmit. Kautz szintén ellenzi az 1000 frt pótléknak mostani viszonyok közt való megadását. Tisza mint elnök állítja, hogy Dalmatiára nézve a magyar korona joga mindeddig fentartatott és érvényben van, de a kormány jelenleg nemtartja kívánatosnak oly dologba fogni, amely deficitünket néhány millióval növelné. A fiumeieket a magyar nyelvre kényszeríteni nem lehet, ha annak tanulására nincs meg bennök a vágy. Kéri a tétel megszavazását. Horváth L. előadó csatlakozik a miniszterelnök kérelméhez és ajánlja a megszavazást. A bizottság az osztálytanácsos fizetési pótlékát megszavazza, azonban az irodatisztek és szolgák pótlékát törli. Követkzett az ő felsége személye körüli minisztérium költségvetése. — Előirányzat 50,343 frt. Wenckheim B. miniszter kéri a bizottságot, hogy egy irodatisztnek, ki egyszersmind pénztárnoki s más fontos teendőket is végez a 300 forint fizetési pótléka rendes fizetésébe beszámíttassék. Zsedényi, Simonyi E. és Hegedűs előadó ellenzik a miniszter kérelmének engedélyezését. Hegedűs felhozta azt a lényeges körülményt, hogy az egész államháztartásban csak 900 forintos irodatiszt van, ha egynek adnak 1200 forintot, ez veszedelmes precedens lesz — a bizottság az előirányzatot változatlanul fogadja el. A fiumei törvénykezési provisoriumnál az igazságügyminisztérium által fölvett- 1950 őszi kiadási többletet azzal indokolja Percze miniszter, hogy a királyi táblánál Fiume részére rendszeresített harmadik birói állomás okvetlen betöltendő. Horváth előadó és Puszky ellenzik a többlet megszavazást, a bizottság ezen értelemben a többlet törlesztésével szavazza meg az előirányzatot. Az igazságügyminisztérium költségvetése kerülvén szőnyegre Horváth L. előadó előadja, hogy 3 év óta e tárcza költségvetése 2.500.000 frttal apadt és 1873 óta az előirányzott összegből 1.800,000 frtot takarított meg a minisztérium. Ezzel szemben azonban a bizottság által hozott megállapodások közöl sok nem valósíttatott, így a perrendtartás javítása, az ügyvitel és a telekkönyvi eljárás egyszerűsítése, a bírák fokozatos fizetési rendszere, a rabtartási költségeknek közigazgatási útán beszedése, a fegyelmi eljárás szabályozása stb. ezekre nézve a bizottság határozatai szerint a minisztériumnak javaslatot kellett volna előterjeszteni ; ezekre nézve óhajtja, hogy a bizottság r A „HON44 TÁRCZÁJA. Gróf Mikó Imre és Kazinczy Gábor. III. Ötödik közlemény. Daczára e tetemes segélynek csak nem jelentek meg Toldy munkái. 1857. jan. 27-én írja Kazinczy, hogy Toldyt megsürgette, de később ez ügyben egy betűt sem ír ő, sem Mikó, kinek adománya valószínűleg készpénzben adatott át a szűkölködő tudósnak, vagy pedig az »Új Magyar Múzeum« támogatására fordittatott, dugába dőlvén a »Munkák« ki-adása. Kazinczyt ez időtájt teljesen igénybe vette a »Magyar Emlékiratok« kiadása, melylyel annyi baja volt, hogy négy évig nyomatta Számvald pesti kiadó az I. kötetet és »ime az utolsó iv szedése alkalmával bukik meg a szerencsétlen s az én kötetem megint zár alá kerül. — Komikai, valóban, az a végzet, mely engem e téren »bolond«-jának tart.« (1. 1856. decz. végén kelt levelét.) Ugyan e tárgyra tér vissza körülményesebben 1857. jan. 17-ki levelében, előadván : »Mondám volt, hogy Számvald könyvárussal nekem szerződésem vala, »Magyar Emlékírók« kiadása iránt. A gondatlan s pénzügyi zavarokkal zaklatott ember éveken keresztül tartogatott szép szóval s ígéretekkel s az összes gyűjteményből 18 ivet 4° nyomatott ki, s ezeken Illésházy nádor magyar naplóját (unicum) s az exclád kegyességéből vett Mikót. Pár hónap előtt megszökvén Számvald, e 18 iv biróilag lepecséltetett, s most — ki tudja meddig ? — zár alatt van, s vele egy kedves tervem dugába dőlve vagy legalább ad graecas calendas elhalasztva ... . Miket követte volna Szamosközi, vagyis magyar nyelven írott följegyzései, töredékei, hihetőleg latin munkájának elődolgozatai. Ezeket egy Hevenesi-féle foliánsban találtam, névtelenül, szétszórva, de autogr. gyűjteményemben leírván Szamosközinek egy levelét, könnyű volt reájuk ismernem. A több száz apró czikkből álló halmaz rendezése egy fél évemet foglalta el teljesen. A múzeumban találtam egy másolatot, s abban egy szakaszt, mit kétségtelen alapoknál fogva Szamosköziének tartván, az előbbi közé rendeztem s igy sikerült, Szamosközinek egy 20 nyomtatott ivet teendő munkáját összeállítanom, Báthori Zsigmond születésétől 1606. júliusig, s vele a magyar historiographiának egy nagy embert szereznem. Képzelheti excziád, mennyire óhajtanám azon Szamosközit látni, kiről excziád emlékezik egyik levelében. Esedezem is, méltóztassék ez iránt, lehető körülményességgel értesíteni. Nem kevésbé kötelezne le excziád az Illésházi imája közlésével. Az hihető apocryph dolog, mint a Kossuth imája a kápolnai hareztéren, de az ilyennek is meg van értéke vagy legalább érdeke. Excziád ismervén a m.-vásárhelyi Teleki-könyvtárt, fölvilágositást nyújthat, vagy is szerezhet számomra Cserey Mihálynak azon »Naplójáról« miről a könyvtári katalog III-ik kötete emlékezik . . ..« Ezen többrendbeli tudósítás és tudakolásra Mikó 1857. febr. 16-kán felel: »Emlékíróinak sorsa valóban teljes részvétemet és sajnálkozásomat ébresztette fel. Nagy kárt legalább is hátramaradást szenved ez által a tudomány, de roppant az ön idővesztesége is. Vájjon nem lehetne-e ezt gr. Haller utján — ki nekem régi, bizalmas jó barátom s kihez én azért folyamodnám — a lezárulás alól felszabadítani ? — Szamosközi latin nyelven irt történeteit a bécsi tudós Kéler igazító pótlékjegyzeteivel együtt én, saját kutfőgyüjteményem számára már egy év előtt lemásoltattam volt. Önnek ama tudósítására azonban, hogy ezt is vállalatába fölveendi, a további munkától azonnal megszűntem. Most látom ön leveléből, hogy amit ön kiadandó, csak az ő történeti tervrajza magyarul. Ez azonban miről én beszélek, egy roppant nagy mű maradványa 120—140 iv, latinul írva. ... Illésházy imáját, s még egy hozzá irt levél tervezetét idezárva küldöm. — A Teleki-könyvtárbeli Cserei-naplóról, a napokban történetesen épen itt járt Teleki Domokos barátom nyilatkozata nyomán azon felvilágosítást adhatom, hogy abban legnagyobbára csak jószágai följegyzése foglaltatik, s a Bethlen Gábor végrendeletén kivül, alig van valami figyelemreméltó benne. Csakugyan ezen nem nyugszom meg s tavaszszal midőn Vásárhelyre át menendek, személyesen fogok felőle meggyőződni.« Kazinczy erre csak az »Emlékirók«-ra vonatkozólag felel : »Emlékíróim sorsa bizonytalan. Ez ügybeni szíves ajánlatáért fogadja Excod hálás köszönetemet ; nem sok reményem van, hogy a birói eljárás valami kivételességet engedne. Azonban hiszen most minden lehető, s utána leszek, tudomást szereznem. — Mindenek felett örvendek, hogy Szamosközinek classicus munkáját Klgd adja ki. Bár minél előbb. Fut az idő, s ki tudja mit hoz a Pandora szelenczéjét ürizgető végzet. — Szamosközynek néhány könyve eredetiben van meg az egyetemi könyvtárban, más egyebekhez kötve .. . letisztáztattam, s ha Elgednek szüksége leend reá, rendelkezése alá adandóm.« Mikó ezekre röviden a következőkben felelt 1857. máj. 22-kén: »Szamosközi kiadásával — ha már ön ebbeli czéljával felhagy — nem hiszem hogy az akadémia történelmi bizottsága meg ne előzne ; nekem még egy-két évig magyar kútfőket lévén szándékom adni. Annak idejében örömmel élek ön ,kedves ajánlatával. Az Aranka-féle gyűjtemény már Kolozsvárott van nálam de a múzeumi ügygyeli elfoglaltatásom miatt még mindig ládákban. A Történelmi Adatok III. kötete reményem szerint nemsokára sajtó alá megy. Fő tartalma, egy a Bocskai és Bethlen Gábor korát s e korban legkivált a protestantizmus önéletéért való küzdelmét híven s eddig élő páratlan részletességgel festő kézirat lesz, Sepsi Laczki Máté egykorú író eredeti kézirata után. Emlékírói sorsa folyvást nagyon érdekel. Annyit csakugyan óhajtanék bizonyoskint tudni, hogy végkép vesztére nem hagyja, de sőt megjelenésüket — ha később is — bizonyosan kieszközlendi. Majdnem másfél évig hallgatott Kazinczy Mikó irányában. Közben megküldte ez neki adatai III. kötetét. Ez ajándékot 1858. jul. 31-én köszönte meg Kazinczy : »Az Adalékok III. kötetét vettem. Mióta Exclád lelkem jóltevői, hitem oszlopai közé számítom , megszoktam Exclád szivességére, jóságának elkevélyite újabb meg újabb jeleire számítani, miként a kedvező gondviselés adományaira a hivő keresztyén. Ő azt hiszi, hogy keblének érzéseiben egyszersmind jogczimmel bir »várni.« Excládat a gondviselés nekünk tartotta, tartja. Hogy lássuk zivatarok közt érlelt bölcsességét, bölcsei ifjú szivét, aczél akaratát, s tanuljunk. A napi dicsőség, akarom mondani »hatalom« aranyborjúi közül ki és fölemeljük szemeinket oda, hol a hivség s szennytelenség koszorúi, legfényesebben akkor ragyognak, ha alattok s körülök süket és nyommaszt « 1858. szept. 8-ki levelében azt kérdi Mikó: Hát Illésházyt sat. Mikor olvassuk mimár ? Ennyi idői lefoglalás már joggal viselhetné az elfoglalás czimét is.« Előbbi levelének keretéből számított három negyedév múlva küldte meg Kazinczy — három sor kíséretében — Kazinczy Ferencz verseinek általa eszközölt gyémánt-kiadását. Nagy örömmel vette ezt Mikó (1. fentebb 1859. márcz. 14-kén kelt levelét.) Egy évvel ez után ismét volt alkalma Kazinczynak, hasonlóval kedveskedhetni, megjelenvén akkor »Kazinczy Ferencz levelezése Kisfaludy Károlylyal s ennek körével« czimü műve. »Napról napra várakoztam, hogy az ide mellékelt kiadásomat excellentiádnak, mint »beköszöntőt« átnyújthassam, s ez örömem maiglan haladt. Hagyján ha ezt Excod, legbensőbb szivérzésem kifolyásául, aként fogadandja, mint én óhajtanám. Nekem ugyan sem nagyobb kevélységem, sem nagyobb boldogságom nincs, mint bármi jelentését hagyni fel annak, kiket tartottam érdemeseknek arra, hogy előttök merev kálvinista nyakamat prosternáljam. Nincs senki az élők között, ki által szemeimben, Excod megelőztetnék. — Nagyon elkeserített, hogy volt valaki, ki az ajánló lapomon álló szentírási helyet (Sz. János Evangy. gill. r. 50. v.) nem Excádra, hanem magamra gondolta vonatkozottnak. Megöl a méreg, ha e bárgyuság nem magában marad.« S . J. A lapokból értesültem, hogy Rindsmaul grófnő Kazinczy Ferencz leveleit Dessewffy Aurélhoz, a »Kolozsvári Közlöny« szerkesztőjének kézbesíté. Nem eszközölhetné-e ki Excod, hogy e leveleket, ha másolatban, én kapjam? Dessewffy Emil megbízott atyja írásainak rendezésével (25 fényes ív már nyomtatva is van) — kezem között Dessewffy Aurél levelei, s kár volna, ha szétszaggatás által, e gyönyörű gyűjtemény csökkenne becsében.« 1860. márcz. 7-kén válaszolt erre Mikó: Kazinczy Ferencz levelezését vettem, s hogy a küldemény és levél örömemre volt, — úgy hiszem, nem kell mondanom. Több emberismerete van önnek s én nyíltabb vagyok, sem hogy az iránt már régen tisztában ne lennénk mindketten. De irodalmunk díszére valókiadvány nekem ajánlásával megszégyenített ön. Ugyan miért nem említette legalább ottlétemkor, hogy apáink szokásaként protestálhattam volna ellene. Csak azt miveli ön, hogy ismét és ismét adóssá maradjak engemet a végén még kevélylyé tevő kitüntetéseiért. Ami pedig a »prosternálást« illeti : erre nézve nem mondhatok mást, mint hogy az csak azért történhetik, hogy én felérhessem küldenem. Barátsága kedves bizonyítványának veszem, hogy azoknak s kivált az utolsónak, melyet eddig nem ismertem — birtokomba jutását eszközölni szives volt. A kivánt fölvilágosításokkal, reményem, — nem sokára szolgálhatni fogok. A családi kérdéseket átadtam Mikének — a ki dolgozik is rajtok. A Kazinczy,a Desewffy-hez — irt leveleit már másoltatom, csakhogy figyelmeztetnem kell önt arra, hogy ezeket Horvát kiadta volt »Honderűjében« és azon vandalismust követte el, hogy az eredeti leveleket a sajtó alá adáskor össze-vissza korrigálta, modernisálta, mi a lemásolást nagyon nehezíti, sok helyi bajjal lehetvén az eredeti szókat eliálni. De azért gondom lesz, hogy ön eredeti épségükben kapja. Minthogy Kazinczy-levelekről van szó, kívánom tudatni, hogy az én Aranka-féle gyűjteményemben is léteznek ilyek, Arankához írottak ; ha ön ezeket is bírni óhajtaná, csak parancsoljon, s én hű másolatokkal szives örömest szolgálhatnék.« Kevéssel ezután (1860. márcz. 26-kán) meg is küldötte Mikó az említett Kazinczy Ferencz-féle leveleket : »Küldöm Kazinczy Ferencznek, Desewffy Aurélhoz irt leveleinek másolatát, (Kettő van köztük báró Józsika Jánoshoz). Az eredeti leveleket tartalmazó füzet czimlapján, az Aurél kezeirásával, ez áll »Kazinczy Ferencz levelei. — Emlékül Apámnak.« Egyszermind az iránt is megnyugtathatom Önt, hogy Kazinczy Arankához irt leveleinek lemásolása is pár nap alatt be lesz végezve, s e szerint azok, mostani küldeményemet gyorsabban fogják követni, mint imerek előrement levelemet.« Ha várjon kézhez vette-e Kazinczy az Arankához irt levelek másolatát is, arról biztos tudomásom nincs, mert a levelezés ezzel megszakadt. Abafi Lajos.