A Hon, 1876. november (14. évfolyam, 262-288. szám)
1876-11-22 / 280. szám
. - ..-as LMI Reggeli kiadás. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, 280. szám, XIV. évfolyam. Kiadóhivatal : Barátok tere, Athenaeum-épület földszint ElőfizetésiR.: Postán külötve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt : 3 hónapra .................................... A hónapra............................... Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... 1 * * Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. 6 frt 12 » — ki. Budapest, 1876. Szerda, nov. 22. Szerkesztési Iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület A lap szellemi részét illető minden közlemény » szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert, kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás: XIV-dik évi folyamára. , Félévre............ 12 frt Negyedévre ... 8 frt ■ Egy híra .... 2 frt Az esti kiadás postai különküldéséért felnifizetés évnegyedenként.................................... 1 frt HISS5"~ Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérünk használni,melyek bérmentesítve tíz frtig csak 5,10 frton felül pedig 10 krba kerülnek. Az előfizetések a »HON* kiadó hivatala czim alatt Budapest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők A »Hon* kiadóhivatala, előfizetési árait Budapest, nov. 21. Az országházból. A keleti politika szempontjából indult ki és theoretikus felfogásból bírálta ma Mudrony Soma a budgetet, kinek beszédére kénytelenek vagyunk egy pár megjegyzést tenni, nemcsak azért, mert legtöbbet mondott, (bár sokkal többet csak állított) hanem azért is, mert Mocsáry és Helfy minden figyelemre méltatható állítását úgy tönkre tette Tisza, hogy a házzal együtt maguk is nevettek fölötte és igy (mivel : il noy a seulement le ridicule qui tue) fölösleges azokra minden megjegyzés. Csak azt emeljük ki, hogy Tisza fölötte szerencsés polémiájában, nemcsak azt bizonyíta be, hogy a keleti politika ügyében sem Anglia, sem Németország, sem más nagy állam kormánya többet és egyebet nem mondott, mint ö . t. i., hogy védeni fogja saját hazája érdekeit és törekedni fog a békére ; nemcsak azt mutatta ki, hogy parlamenti határozatot egyik országban sem provokált és engedett meg a kormány ; de azt is, hogy a szélsők maguk sem tudják, mit akarnak, mert Mocsáry ép úgy fenn akarja tartani Törökország integritását, mint konkurrálni Oroszországgal délszláv államok alakításában ; Helly szidja a minisztereket, mert nézetüket nyilvánítják a bizottságban ; Irányi felszólítja (és nem bízza a többségre) őket, hogy lépjenek vissza, tehát nem akarja, hogy a többség bizalmát bíró kormány legyen. De szerencsés volt Tisza politikai irányának jelzésében is, “"figyelmeztetvén a közvéleményt, hogy ép úgy nem kell kizárólagosan török vagy oroszbarát politikát folytatni, mint nem franczia vagy német politikát, hanem kell a monarchia érdekeinek megfelelő politikát és — rokonszenvünk daczára bár — ez tiltja, hogy bármely államhoz kössük békénket vagy életünket. A letarolt mezőn nem akarván kalászokat keresni, mert a mai (Orbán B., Helfy) ellenzéki szónokok (sőt tegnapi Mocsáry sem) nem sokat hagytak hátra : csak Madrony Soma egy pár — különben tartalmas beszédben foglalt —állítására teszünk megjegyzéseket.Ő — nagyon helyesen — fejtegette a monarchia érdeksolidaritását, kimutatva, hogy annak egyik fele annyira rá van utalva a másikra, hogy meg nem foghatjuk, miért akarja ő ez érdeksolidaritást gazdasági szakítással tönkre tenni. És ha helyesen definiálja a monarchia közös hivatását keleten, nem csak a kultúra, de kizárólag a kereskedelmi közvetítés szempontjából is, kár harczolni a védvámok mellett, melyek a forgalmat rontják és a szakítás mellett, mely az osztrák-keleti forgalmat tőlünk Galiczia és a tenger felé téritni és igy még a transité és közvetitő kereskedés, valamint átdolgozás hasznaitól is megfosztaná.Egészen osztjuk azon nézetét, hogy Ausztriának nincs érdekében és a monarchiára nézve veszély lenne Magyarország elszegényedése, küzdünk is ez ellen és azon szűkkeblű osztrák irány ellen, mely ezt tűzi ki czélul. De tagadjuk, hogy e czel a bécsi alkuval elérve lenne, hogy ez gyarmati helyzetbe sülyesztene ; amely országnak írt hitelforrások nyílnak, új jövedelmek tárulnak fel, mely rendelkezik iparával, befektetéseivel és pénzügyeit czéljai szerint rendezi, az gyarmati viszonyban nincs , mert a gyarmatok ezek fölött nem rendelkeznek. És ha Mudrony, kedvencz eszméjéből kifolyólag, a fogyasztási adók egy részének kifolyásából és a vámjövedelem közösségéből akarja ezt következtetni, figyelmeztetjük, hogy a hitelhiány és résztörvény volt oka, hogy fogyasztási czikkeink termelése csökkent és az osztrák behozatal emelkedett, e két hiányon segít a bécsi szerződés, tehát a baj, forrásában apad. A vám jövedelmében történő megkárosításunkat most csak 27 millióra tette Mudrony, azért mondjuk, hogy »csak,« mert könyvében 42 millióra számító, tehát most reálisabbá lön. Számítása alapját nem ismerjük, tehát nem bíráljuk, csak azt jegyezzük meg, hogy ha a külföldi czikkek vámját adózásnak veszi és gyarmatiságnak állítja, akkor minden ország gyarmatja egyiknek, másiknak, ha pedig az osztrák czikkek vámmentességében látja a kárt, akkor figyelmeztetjük, hogy ha vámvonal lenne, ezek vámját is mi fizetnők meg, mert ingyen nekünk nem szállítnak semmit az osztrákok, sem terhünket el nem viselik. Most legalább meg van az az előnyünk, hogy egyik-másik osztrák áruczikk (pl. vászon, üvegárú, rövid árú, sör, czukor) a vámmentesség következtében olcsóbb, mint a külföldi. Mudrony ezt nem kompensálja a vám vesztességgel, sem összes nyers terményeink szabad piaczát. Mudrony a közgazdaságban nem akar áldozatot hozni a »magas politikának,«mit különben helytelenül lát csak az ország fejlődésében kulminálni. Fájdalom : van a magasabb politikának meddőbb, de nélkülözhetlenebb feladata is. És ez a lét kérdése. A monarchikus kapcsolatot és ezért sok áldozatot igazol az a tekintet is, hogy egymagunkban meg nem állhatnánk nemzeti és állami létünk veszélyeztetése nélkül. Ezt a legújabb események ad acul is bizonyítják. Ezért kell sokat, még közgazdasági téren is áldoznunk, és — fájdalom — gyakran a fejlődés rovására. De e terhes élet is jobb, mint az élet-halálharca. Ez a magas politika, melytől csak az ok nélküli áldozatot kell megtagadnunk, de — fájdalom— sokat kell annak indokoltan áldoznunk. Ha ezt Mudrony és pártja tekintetbe veszi , ha körültekint, meggyőződik, hogy célunk az ország fejlődése, de elsősorban élete kell hogy legyen. Nem reflektálunk arra, hogy mily helytelenül osztá fel Mudrony költségvetésünket ; ő a hadsereg, nyugdíj,vasútgarantia czímeiben, a kezelési, sőt üzemi kiadásokban is mind holt terhet lát ; pedig hogy e meddő kiadások elnevezésével mily óvatosan kell bánni, bizonyítja Roscher (azt hiszszük, e tudósnak csak hitelt ad Mudrony) ki hévvel kel ki még az ellen is, hogy a hadsereg költsége meddő lenne ; mert — úgymond — ha a varjú-kergető kiadása nem improduktív, nem az a hadseregé sem. Hát a vasútgarantia, mely tőkésítés, az üzemkiadás, mely a produkcziónak nemcsak költsége, de tényezője is! Bizony ez a fölosztás nem jó teónra! És ha Mudrony így süti ki, hogy csak 30 milliót fordítunk »valódi« állami kiadásra és ez is a deficit, úgy látszik, kételyt akar kelteni az iránt, hogy egyátalában élünk-e? Mi, a ki látjuk forgalmunk, közoktatatás ügyünk folytonos fejlődését, elég cáfolatot látunk a tényekben Mudrony hamleti okoskodására. Nem vitatkozunk vele a direkt és indirekt adók fölosztása és elnevezése fölött , de egyik alaptételét alá nem írhatjuk. Ő közté (Angliára nézve hibásan) Európa néhány államának népesedési mozgalmát a közelebbi 40 év alatt (1. »d’Economiste français« 46. számában hitelesen. Ámbár ez is a nemzetközi statistikai kongressusnak Svéczia által benyújtott népesedés munkájára van fektetve), és minthogy Magyarország lakossága ez idő alatt (kiigazítjuk adatát) csak 1.350.000-el szaporodott, sőt 1869 óta 143 ezerrel (a cholera miatt) apadt, arra a következtetésre jut, hogy ennek a politika az oka és attól nemcsak a »jó« és »ez élszerű«, de még a »magyar« jogczímet is eltagadja. Hogy okoskodása mily hamis, bizonyítja az általa használt adat. E szerint a következő államok lakossága a legszaporább : Szerbia lakossága megkétszereződik 42 év alatt, Szászországé 49 év alatt, Angliáé 63 év alatt, Oroszországé 63 év alatt, Görögországé 68 év alatt, Norvégiáé 75, Spanyolországé 79, Lengyelországé 80, Dániáé 80, Poroszországé 81, Hollandiáé 83, Svéziáé 89, Skócziáé 95, Németországé 98, Belgiumé 114, Ausztriáé 135, Würtenbergé 188, Svájcé 188, Olaszországé 202, Francziaországé 236, Magyarországé 223 év alatt. Ha tehát a gyarmati és nemzetellenes irányú politika lenne oka a népesség lassú szaporodásának, akkor Francziaországét inkább el kell ítélni, mint Szerbiáét, Oroszországét, Lengyelországét ; e theória szerint ezek a boldog országok,és Francziaország még nyomorultabb politikát folytat mint mi, így az átkot elfogadjuk. — Szaporaság, halálozás döntenek itt, sőt az éghajlat és járvány stb. Sőt ha Mudrony csak annyira igazságos lett volna, saját hazája iránt, mint a franczia író, kinek adatait használta, hozzá tehette volna ennek megjegyzését »Ami Magyarországot illeti, a kis szaporodás az 1848—49-ki háború eredménye.« Ezekből kitűnik, hogy Mudrony vagy helyes szempontokat alkalmazott hegy télén is, vagy helytelen szempontokat használt. — különben sok tanulmányra mutató beszédében ! H. S. — A budgetvitában szónokoknak fel vannak írva a budget mellett Bánhidy Béla, K. Sennyey Pál és Pulszky Ágost ; a budget ellen : Ragályi Ferdinánd és Pogonyi Dezső. — A külpolitikai helyzethez. Csernajeff impertinentiája annyira ment, hogy követelte Belgrádban, hogy ő is a szerb kormány tagja legyen, mit azonban a Risztics-kabinet azzal a megjegyzéssel utasított visza, hogy inkább az egész kormány beadja a kulcsot Milánnak, azaz lemond, hogy sem keblében, Szerbia kormányzatában egy muszkát megtűrjön. Ez is egy érdekes adat a szerb-orosz barátság illustrálásához. Csernajeff jól elvezeti a szerbeket a törökök által, a czár mégis a szerbeket deklarálja gyáváknak s ez nem elég, Csernajeff még miniszterséggel akarja jutalmaztatni magát a csatatéren szenvedett vereségeiért. A szerbeknek csak most kezd kinyitni a szemük s ha még is M a r i no v ics küldetik Pétervárra, hogy a fehér ezárt megengesztelje és Szerbiáról táplált kedvezőtlen ítéletét rectificálja, az egész missió tulajdonképen csak azért történik, mert hát »az ördögnek is gyertyát kell gyújtani.« Ignatieff egész elemében van. Kezéig a conferentia s ott neki bő alkalma lesz fejtegetni Oroszország »szent hivatását«. Addig is azonban már az előértekezleten azzal az inditványnyal szándékszik föllépni, hogy az angol conferentia-programmból azon passus, mely »Törökország integritása és függetlenségének fenntartásáról szól«, mint mely a conferenţia tanácskozásainak alapját képezné, hagyassék ki a »függetlenség« szó. Mert hát Törökország függetlensége nem tetszik a muszka kormánynak. Ez lesz a conferenţia nyitánya, hogy ebből aztán minő európai »concert« lesz, persze tudni nem, de sejteni lehet. A lengyelek magatartásáról a »Tagespresse« érdekes levelet közöl a londoni lengyel emigránsok egyik kiváló tagjától. A levél azt mondja, hogy a lengyelek a legnagyobb figyelemmel kísérik a keleti ügyek fejleményeit. Ne vegye senki rosz néven a lengyelektől, hogy nem sietnek »keleti szláv testvéreik« segítségére , mert ezt, míg a balkáni szlávok orosz lobogó alatt küzdenek, soha sem fogják tehetni a lengyelek. »Mi lengyelek,mondja továbbá a levél, keserű tapasztalatokon mentünk keresztül. Ezért többé kockáztatni semmit sem fogunk. Önzőkké is lettünk. A lengyel nemzet vére többé ne folyjon másért, mint csak a maga ügyéért. A lengyelek ezután nem lesznek hajlandók mások számára kikaparni a gesztenyét. Ezért mozdulni nem is fognak addig, míg Anglia nyiltan nem proclamálja Lengyelország helyreállitását, s mig ezen elvet Ausztria -Magyarország is magáévá nem tette, s mig ezen utóbbi hatalom be nem látja azt, mily roppant előnye és érdeke lenne abban, hogy az északi kolossus ellen Lengyelország védfala által legyen fedve. — Ez a londoni lengyel emigránsok bizottságának határozata.« Lichtenstein azt a jelentésben megemlítené, hogy a kormány, mint azt a főügyész is beismeri, — kellő felügyeletet nem gyakorolt. Végre a bizottság Bánó indítványának elfogadásával kimondja, hogy midőn a vasút megvételéről szólójavaslatot elfogadásra ajánlja, egészen tekinteten kívül hagyta a főügyészi jelentést, miután azt hiszi, hogy e javaslat törvényerőre emelkedése esetében is a keleti vasút ügyének megbírálása s az ez iránti intézkedés a ház kezében marad. Ezzel az ülés véget ért és az ügy befejeztetett. A képviselőhöz közlekedési bizottsága ma délután tartott ülésében a keleti vasútra vonatkozó, a kir főügyész által ezen ügyben adott jogi véleménynyel foglalkozott. Bánó József a keleti vasút megvételének ügyét elválasztani óhajtaná e vasút egyéb ügyeitől, e tekintetben úgy a közlekedés és a pénzügyi bizottság terjesztettek javaslatot a ház elé. Előtte a jogi vélemény igen gyenge és telve van ellenmondásokkal. Nem tartja olyannak, mely mellett az országban rendezett viszonyok létesíthetők volnának. Ezen vélemény nélkül sokkal könnyebben járhatott volna el a kormány a vasút megvételénél. A jelentésben a bizottság a véleménytől egészen eltekintve, egyszerűen elfogadásra ajánlja ajavaslatot. Lichtenstein a vélemény tárgyalása melletti szól. Péchy miniszter indokolja a főügyészi véleményt, mely az általa kiadott vasúti és pénzügyi bizottság jelentése alapján történt. A főügyész véleménye szerint nem talál támpontokat a vizsgálatra s igy a kormány sem javasolhat a háznak egyebet, daczára, hogy világos, hogy bár tervszerinti rászedés nem, de a dolog mégis úgy vézetett, hogy az illetők alóla kibújhassanak. Horváth Gyula egészen eltekintve az ügy jogi oldalától, legfeljebb azt vélné javasolni a háznak, hogy a jogi szempont megítélése az igazságügyi bizottságra bizassék. Ragályi Nándor igen rászólólag nyilatkozik a vélemény felől, mely a fogalmazóra érdemet úgy sem hoz. Lichtenstein a vélemény alapján tárgyalhatnak tartja a vasút ügyét. Kemény Mihály azt tartja, hogy ha a ház további lépéseket kíván ez ügyben tenni, annak irányadóul szolgálhat a vasúti és pénzügyi bizottságok jelentése. Ragályi Gyula a felelősséget az akkori miniszterre hárítja és azt meg is kellene követelni. Paczolay azt hiszi, hogy miután a bizottság az igazgatótanácscsal kötött szerződést elfogadta, a véleményt figyelembe nem veheti. Dániel Pál szerint teljesen mellőzni kellene a véleményt, a miniszter jelentését pedig, hogy a ház utasítása szerint intézkedett, tudomásul venné. Gr. Péchy Manó az ügyész véleménye szerinte a lehető tapintatlan és ügyetlen s ennek alapján a kibontakozás teljesen lehetetlen. A háznak a tvjavaslat elfogadását ajánlaná, de a véleménytől eltekintene. Péchy miniszter felhozza, hogy a jelen szerződés nem áll útjában egy netáni bűnügyi vizsgálatnak. Szentpály a főügyészi véleményt egészen ellenkezésben állónak tartja a vasúti és pénzügyi bizottság jelentésével. A véleményt mellőzné és bevárná a kormány javaslatát a további teendőkre nézve. Berzeviczy úgy látja, hogy a főügyészi vélemény, a kormányé is, annak el vagy el nem fogadása fölött határozandó. Házmán is mellőzni kívánja a véleményt s csak ajavaslat elfogadásáig szorítkozik. Az uj bankstatutum. A »N. fr. Pr.« egy »Pest«-ről keltezett, de valószínűleg Bécsben gyártott levél kíséretében közli az új bankstatutum kivonatát, azon megjegyzéssel, hogy hitelességéért annyival inkább jót állhat, mert a hivatalos szöveg feküdt előtte. Hogy mennyiben hiteles e szöveg, azt majd később fogjuk látni, de érdekesnek tartjuk a bécsi lap közlését átvenni. Megjegyezvén még azt, hogy az állítólagos levelező »emlékezetből« közli a bankhoz intézett jegyzék tartalmát is, s abban ki van mondva, hogy a monarchia pénzügyi egységének megóvása alapján, a két kormány megegyezett abban, miszerint egy banktársulatnak két egyenlő privilégiumot adományozzanak két bankintézet felállítására Ausztria és Magyarország számára. Az igazgatásban szükséges egység egy, a paritás elve alapján alakított ellenőrzési közeg által lesz biztosítva. Aztán mondja a »N. fr. Pr.,« a bank meg fogja tudni a statútumból, hogy minő árt kiván a kormány a szabadalomért, t. i. egy quótát a tiszta jövedelemből, mely még ezután megállapítandó egyezmény alapján fog a nyolcvan milliós bankadósság törlesztésére fordíttatni, s továbbra ingyen lesz átengedve a banknak a nyolcvan milliós bankadósság. Vájjon tartozik-e és mennyiben Magyarország a 80 milliós adósságban részt venni, ez az országos küldöttségek s esetleg választott bíróság által fog eldöntetni. A bank igazgatósága határozza el, vájjon hajlandó-e a feltételeket elfogadni ; azonban tekintettel arra, hogy a megállapodások még törvényhozási jóváhagyást igényelnek, 1877. július 1-ére tűzetik ki határidőnek, a meddig az uj statútumnak legkésőbben életbe kell lépni , s ezért sürgősen felszólíttatik a bank határozathozatalra. A kormány aztán mielőbb tudatni fogná a bankkal azon helyeket melyeken új fiókok felállítása kéretik, h a jelzálogüzletre nézve külön statútumok hozatalát tartja fenn magának a két kormány. Végül hivatkozással a bankstatutum 68. §-ára, a bank közreműködése a valuta helyreállítására van kilátásba helyezve. A szabadalmazott osztrákmagyar banktársulat alapszabályai. Az 1. §. meghatározza a szabadalom tartalmát 1877. jul. 1-től 1886. decz. 31. A társulat pecsétje az egyesült osztrák és magyar állam czimer. A 2. §. a társulat székhelyéül Bécset nevezi meg, és két egyenjogú bankintézet felállítását követeli Magyarország és Ausztria számára, melyek mindenikének az illető ország összes fiókjai alá rendelve lesznek. A 4—8. §§. megegyeznek a régi bankstatutuméval, csakhogy a »bank« szó mindenütt »társulat« szóval van helyettesítve. (Ugyanez áll mindazon §-ra nézve melyek külön felhozva nincsenek.) A 9. §. a tiszta jövedelem felosztását szabályozza ; mindenek előtt 5°/0 osztalék adatik a részvényeseknek; a maradéknak 10°/o-a a tartalékalaphoz csatoltatik; azután a részvényesek osztaléka 6°/0-ra egészittetik ki, s a még fennmaradó összeg felerészben a részvényesek s felerészben a két kormány közt osztatik fel. Ha azonban a részvényesek osztaléka a 10°/6-ot meghaladná, a maradékösszegből három negyedrész illeti a két kormányt s egy negyedrész a részényeseket. A 11. §. kizárólagos jogot ad a banktársulatnak bankjegyek kibocsátására, ez azonban az állami jegyforgalmat nem alterálja ; a bankjegyek szövege egyik oldalon magyar a másikon német lesz. Az ezután következő paragrafusok közül a 15. és 27. (a régi státumok 16. és 28. paragrafusai) érdemelnek említést, melyekben mint a 11-ikben az államjegyekre történik utalás. A 28. §. (a régi sz. 29.) abban különbözik, hogy ezüst pénz és ezüst rudak helyett érczpénzről és arany vagy ezüst rudakról van szó. A 30. §. a két bankintézet czímét határozza meg, mint az osztrák-magyar banktársulat bankintézete Bécsben (vagy Budapesten). A 31. §. határozza, hogy a bankstatutumok értelmében kibocsátott jegyekből 70°/0 esik Ausztriára és 30°/o Magyarországra. A Magyarországra eső jegyeknek megfelelő része az érczkészletnek Budapesten lesz elhelyezendő. A 32—34. §§. a bankigazgatóság szervezetéről szólnak. Mindenik bankintézet egyenjogú igazgatóság által igazgattatik. Az elnökséget egy alkormányzó nevű functionarius vezeti, kit a fejedelem nevez ki ; tiz-tiz igazgató választatik a közgyűlés által a részvényesek sorából, kik az illető ország lakói, és a fejedelem által megerősíttetnek, az alkormányzók 10,000 ft fizetést és 2000 ft lakbért kapnak. 38. §. Minden ország fiókjai az illető ország intézetének lesznek alárendelve ; a társulat köteles az illető ország összminisztériumának kívánságára új fiókokat feállítani. 41. §. A társulat élén álló kormányzó a két pénzügyminiszter javaslatára ő fége által neveztetik ki ; évdíja 20,000 ft és 2000 frtjlakbér. 43. §. A választmány a bankkormányzó elnöklete alatt a társulat központi közege nyolc tagból áll, kik közzül hármat-hármat az igazgatóságok, s egyet és egy póttagot az illető pénzügyminisztérium, az illető országban lakó részvényesek közzül az illető pénzügyminiszter választ. Ezen választmányi tagok három évre választatnak, s ezeken kívül a két alkotmányzó tagja a választmánynak. 44 §: A választmány hatásköre kiterjed minden, a jegyek és vagyonigazgatás egységéből folyó minden teendőkre, és pedig : azon ügyekre, melyek a részvényeseknek a vállalathoz való viszonyából származnak , a részvények átírására és amortizátiójára, közgyűlések egybehívására, számadások előterjesztésére s a tartalék és nyugdíjalap igazgatására; 2. az alapszabályok ellenőrzésére, az igazgatóságok szabályszerű működésére ; 3. a bank kincsei fölötti alapszabályszerű rendelkezésre és bankjegyek alapszabályszerű kiállítá-sára, kibocsátására és beváltására ; 4. határozatok hozatalára oly ügyekben, melyekben a két igazgatóság egyöntetű eljárása szükséges, melyekről azonban minden esetben nem intézkedhetnek az alapszabályok. Ide tartoznak különösen a) a kamatláb meghatározása ; b) a lombardiroztató értékpapíroknak s az azokra adandó előlegek nagyságának meghatározása ; c) azon követelmények meghatározása, melyek a váltóleszámítolást illetik. Az igazgatóságok az indítványokat a választmány elé viszik, mely azokat, ha mindkét igazgatóság egyetért, egyszerűen megerősíti s a felmerült differenciákat kiegyenlíti. Ha egy indítványt egyenesen a választmánynál tesznek, akkor az előbb az igazgatóságokkal közlendő , rendkívül sürgős esetekben a választmány közvetlenül is határozhat indítványok fölött, azonban csak ideiglenesen , véglegesen csak egy következő ülésben a két igazgatóság meghallgatása után ; 5. a központi hivatalnokok kinevezésére. 45. §. A választmány viszi a jelzálogüzletet. 46. §. A választmány havonkint rendszerint egyszer gyűl össze , a szükséghez képest azonban rendkívüli ülésre is összehívható a kormányzó által. A két kormánybiztosnak joga van rendkívüli ülések összehívását követelni. 47. §. A választmány a folyó ügyek elintézésére és az ellenőrzésre egy végrehajtó bizottságot nevez ki, a választmánynak egy-egy tagjából és a kormány által kinevezett két részvényesből. A kormányzó elnöke a végrehajtó bizottságnak. 48. §. A végrehajtó bizottság kivételesen a választmánynak föntartott ügyeket is elintézhet, a legközelebbi választmányi ülésnek azonban ezt indokolva bejelenteni tartozik. 60. §. Négy számvizsgáló (revisor) és két póttag a közgyűlés által a két fél részéről választatnak, fele részben az osztrák és fele részben a magyar tagok közül. 63. §. A két kormány mindenike egy biztost és helyettest választ. 65. §. A kormánybiztos óvásának felfüggesztő hatása van. Ha az állami igazgatás és az illető kormány között egyezséget nem lehetne elérni, akkor fellebbezés kizárásával választott bíróság határoz, mely a bécsi és budapesti legfőbb ítélőszék háromhárom tagjából van összetéve. 68. § A valutarendezés esetére egy ezután kötendő egyezmény értelmében a banktársulat közreműködése fog igénybe vétetni. 72. §. A társulat illetékes fóruma az osztrák ügyekre nézve Bécs, a magyarokra nézve Budapest. 80. §. A banktársulat czégének bekebelezése nem kívántatik . Ausztria és Magyarország kereskedelmi törvényeinek az csak annyiban van alárendelve, amenyiben ezek privilégiumával nem ellenkeznek. Szabályzat. 2. §. A részvényesek sorozatában a közgyűlésre ki kell mutatni a részvényes állampolgári jogát. 3. §. A számvizsgálók (serutatorok) az osztrák s magyar részvényesek közül egyenlő arányban választatnak. 8. §. A firmajegyzés a különféle okmányokon a szerint, amint a tárgy, a bizottság, igazgatóság vagy a fiókok körébe tartozik, azok képviselete által történik ; a bankjegyek a központi pénztár igazgatója által iratnak alá. 10. §. Az első főtitkár a bizottság tanácskozásaiban részt vesz, de szavazati jog nélkül; ő ellenőrzi a hozott határozatok végrehajtását. 12. §. Mindkét igazgatóságnál van egy előadó főtitkár hasonlóan a bizottságnál működő első főtitkárhoz. 13. § A hivatalos üzleti nyelv az osztrák banknál a német, a magyarnál a magyar. Ezen hivatalos üzleti nyelvet kell használnia a két intézetnek úgy egymás közt, mint a bizottsággal s fiókokkal szemben ; kiállított okmányoknál fordítást is lehet mellékelni ; egyesekkel közlekedve a vezetők nézete szerint más nyelv is használható, mint a hivatalos. 14. §. A jelenlegi nemzeti bankakták kicserélése az új osztrák-magyar banktársaság részvényeivel két év alatt történik. (Az új bankrészvények formulája közölve van.) 27. §. A jegyek contingentálására megszabott idő alatt mindkét igazgatóság rendelkezik az escompte- és lombard-üzletek közös eszközei fölött. 28. §: A benyújtott váltók elfogadása vagy viszszautasítása fölött váltóbíráló bizottságok határoznak, melyek a bankintézetek székhelyén a director, filialék székhelyén egy főhivatalnok elnöklete alatt tanácskoznak. 33. Váltót, ha az a kellő feltételeknek megfelel, nem szabad visszautasítani csak azért, mert igen csekély összegről szól. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése nov. 21-ikén. Az esti lapunkban közlött tudósításban foglaltak után szót emelt Mudrony Soma. Hazánk anyagi helyzetének aggodalmas volta nem új dolog , ám a külviszonyok bonyodalmai a régi kalamitásokhoz uj, ha lehet még nagyobb veszélyeket csatoltak ; ezek föllebbentették a fátyolt, s oly jelenségeket tártak föl, melyek láttára az a lelkesedés, ama reményteljes bizalom, melylyel a monarchia biztonságát célzó intézményekre tekintettünk, ugyan meg fog lankadni, ha azt látjuk, hogy az az egy milliónyi hadsereg, melyre évenként 100 milliónál többet költünk, oly intézmény, mely teljes biztonságot nyújt mindenki ellen, aki ellen nem szükséges, aki bennünket megtámadni nem akar vagy nem képes, de nem nyújt biztonságot azok ellen, kik ellen szükséges lehet, kik a monarchiának, mint ilyennek ellenségei lehetnek. A monarchiának komoly veszélye, ellensége csak kettő lehet, Oroszország és Németország. Azon sajátságos látványnak vagyunk tanúi, hogy történnek komoly nyilatkozatok, miszerint a monarchia hadserege, azaz az abban levő szlávok nem fognának harczra kelni a szláv testvérek ellen. Elszigeteltek e nyilatkozatok igenis, de fölötte jellemzők. És ha arra kerülne a sor, hogy Németország hatalmával kellene szembeállanunk, azon jó indulatból következtetve, mely mai nap a Lajthán túl oly bőségesen nyilatkozik, egyátalában nem volna meglepő, azt is hallani, miszerint a német harcosok nem harczolnának a német testvérek ellen. Ha ilyeneket látunk, bizonyos kétkedés, kell hogy elfogjon mindenkit arra nézve, hogy várjon azon vár, melyet a