A Hon, 1877. január (15. évfolyam, 1-29. szám)
1877-01-02 / 1. szám
1. szám. XV. évfolyam. Esti kiadás. Budapest, 1877. Kedd, jan. 2. Kiiadó-hivatal: Barátok-ters, Athenaeum-épület földszint Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 írt ki 6 hónapra................................................................. » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda s Barátok-tere, Athenaeum-epitet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, jan. 2. A keleti ügyekben mutatkozó tanácstalansággal szemben egy figyelemreméltó eszmét penget a »P. Lt.« bécsi levele. E szerint úgy Berlinben, mint Bécsben belátták azt, hogy az orosz érdekeknek belejátszása a keleti kérdésbe de csaknem lehetetlenné teszi azon kérdés megoldását. Ezért hát kezdenek megbarátkozni a két császár szövetségének eszméjével, mely szövetségnek esélye úgy Pétervár, mint Konstantinápoly felé fordulva. Az eszme mindenesetre új és egy nagy fontosságú fordulatot jelez nemcsak a keleti, de az európai politikában is. Jelenti egyúttal azt is, hogy a hármas szövetséget, mely különben tényleg már rég lejárta magát, illetékes körökben is tarthatlannak ismerték föl. Bár régebb ismerték volna fel s bár régebb jöttek volna a most felmerülő eszmére. Hihetőleg igen sok vérontásnak lehetett volna igy elejét venni. Egy európai háború kikerülésére azonban még most sem késő. Csak eszme s tán még nem is terv, óhajtás inkább, mint komoly elhatározás. De ha mégis lenne belőle valami, pedig új alakulások az egyes államoknak egymáshoz való viszonyában majdnem elkerülhetleneknek látszanak, akkor a »két császár szövetsége« erélyével sokkal több dolga lesz, kell hogy legyen Pétervár, mint Konstantinápoly felé. Most még vajúdhatnak az eszmével, de ha Oroszország ezután is sordrozza jogosulatlan érdekeinek tekintetbe vételét és érvényesülését, lehetetlen, hogy monarchiánk és Németország, vagy más hatalom ne gondoskodjanak valamely expediensről a muszka hatalom velleitásának korlátozására. A fegyverszünet még két hónapra van meghosszabbítva, de átalában nagy kételyekkel fogadják mindenfelé.A háború elodázásának tekintik a márci. 1-ig meghoszszabbított fegyverszünetet s átalában nem látják benne a béke létrejövetelének biztosítékát. Szerbiában az ott levő orosz önkénytesek készülődnek és indulnak is hazafelé Muszkaországba. E hó 15-ig hír szerint valamennyin elhagyandják Szerbiát. Az útiköltségeket a szláv bizottságok fedezik. A szerb szkupstina is megkezdendi újra működését, e hó 13-án. »Németország és a keleti kérdés« czím alatt Stratheden lord az »Observer«-ben egy figyelemre méltó czikket közöl, melynek alapeszméje az, hogy Németország tartsa vissza Oroszországot a háborútól, miáltal nagy szolgálatot tenne a világnak ; ellenkező esetben pedig azzal van fenyegetve a német birodalom, hogyha egykedvűleg hagyja Oroszországot hatalmi túlsúlyra vergődni, ezáltal nemcsak Nyugat-Európa rokonszenvét veszíti el, de saját jövőjét és biztonságát is kockára teszi. Kimutatja a lord a történelemből is, hogy már Poroszország törekedett arra, hogy Oroszország előnyomulását meggátolja. Annál inkább tartoznak most erre törekedni Berlinben, hol már most az összes német nemzet érdekeit és jövőjét vannak hivatva megóvni. Stratheden, ki újabb időben huzamosabban tartózkodott Francziaországban, saját tapasztalásából is mondhatja, hogy Németország túlságos aggodalmakat táplál a franczia hoszúállástól, Francziaországban senki sem gondol háborúra. Sem kormány, sem a nemzet, sem a sajtó. De ha ettől való félelmében Németország megtörténni engedi azt, hogy Oroszország megfészkelje magát Konstantinápolyban, innen nagyon könnyen küldheti csapatait Marseillebe. Az orosz csapatok (egy francziaorosz szövetség esetén) megszállják a franczia várakat és helyőrségként tesznek szolgálatot, míg Francziaország összes haderejét Németországra vetheti. — A »Köln. Ztg.« azt jegyzi meg, hogy ezekben sok igaz van, úgyhogy a német ember is oszthatja bizonyos pontig Stratheden fejtegetéseit.« — A hadserg rendeleti lapja ő fölségének következő, Vilmos főherczeghez, a tüzérség felügyelőjéhez intézett kéziratot közli: Kedves bátyám, Vilmos főherczeg! A tábori tüzérségnek az új ágyúanyaggal való fölszerelése minden abban részes tényező odaadó buzgalma folytán nagy megelégedésemre annyira haladt, hogy én elérkezettnek látom a pillanatot, a minden oldalról nyilatkozott épületes tevékenységért kiérdemelt elismerésemet nyilvánítani. Különösen elégtételül szolgál Nekem, hogy első helyütt kedvességed pihenés nélküli s eredményes befolyását emelhetem dicsérve ki s azért e helyütt kedvességednek, azon jelentékeny érdemekért, melyeket a tábori tüzérség s igy a hadsereg harczképessége körül szerzett, legőszintébb köszönetemet s legteljesb elismerésemet nyilvánítom. Bécs, decz. 30. 1876. Ferencz József s. k. Különös érdemeik elismeréséül az uj tábori tüzéranyag beszerzése s létesítéséért a vaskoronarend I. osztályát kapta Bylandt Rheidt hadügyminiszter (előbb a műszaki bizottság elnöke); a II. osztályú vaskoronarendet Tiller v. Turnfort lovag, a tüzérségi arzenál igazgatója; Schmarda Károly, Kreutz Frigyes s Müller Frigyes tüzérségi főtáborkari alezredesek a Lipótrend lovagkeresztjét kapták. Ugyanez alkalomból még négy harmadosztályú vaskoronarend, tizenhárom Ferencz József rendi lovagkereszt, tíz katonai érdemkereszt, két arany, s két ezüst érdemkereszt adományoztatott. Ezen kitüntetéseken kívül a rendeleti lap még a változások egész sorát közli. Mindenekelőtt négy ezredtulajdonos neveztetik ki, és pedig herczeg Thurn és Taxis Imre lovassági ezredes a 3-ik huszárezred tulajdonosává; Zimiecki Ziemiecin Jeromos a 36-ik gyalogezred tulajdonosává; Kilianshauzen Dormus b. a 72-ik gyalogezred tulajdonosává s végül Knebel v. Treuenschwert b. a 76-ik gyalogezred tulajdonosává. Végül jelzi a lap, hogy Barth Vilmos közös hadügyérségi osztálytanácsos saját megkeresésére nyugalomba helyeztetett. — A török alkotmány proclamáltatása Bolgárországban. Rifát pasa bolgárországi vali decz. 24-én a következő táviratot vette Midhát pasa nagyvezértől. Konstantinápoly, decz. 23. Mint a szultán trónra léptekor kiadott formán hirdette, az uralkodónak óhaja volt a birodalom kormányzatát új törvények alá rendelni. E czélból a magas portán egy bizottság alakíttatott, mely a miniszterekből, ulemákból és más kiváló személyiségekből állt. Miután e bizottság munkálatát bevégezte, ma szombaton, a miniszterek, muskrok, ulemák és nagy néptömeg jelenlétében a fermán ünnepélyesen felolvastatott, mely az alkotmány életbeléptét kihirdette. A mai emlékezetes napon az absolutizmus rendszerének vége van. A parlamentáris rendszer, melyet a vallás és a józan emberi ész mindig elfogadhatónak nyilvánított, 101 ágyúlövéssel üdvözöltetett. Az új alaptörvény szabályozza az államnak és népeinek ősi jogait, megerősíti az ottománok becsületének, életének és vagyonánaknak sérthetetlenségét, mint azt már a Tanziniat ki- mondá, és biztosítja a személyes szabadságot, vala , mint az ottomán népek egyesülését és egyenlőségét. Mivel ez által új korszak alapíttatott, mindenütt öröm uralkodik, s a szultán iránt ovatiók tanúsíttatnak. Ön is hivatalosan ki fogja hirdetni a vilajetben az alkotmányt s meg fogja engedni, hogy ez eseményre örömtüzek gyujtassanak. A netaláni köszönő iratokat postán fogja ideküldeni. Jegyző Midhát: Az alkotmány kihirdetése Bolgárországban az elrendelt módon meg is történt. A török készülődések az alkotmány kihirdetése daczára is szakadatlanul folynak tovább. A kevéssé törökbarát »Pol. Corr.« levelezője is elismeri, hogy Törökország századok óta nem volt oly kedvező katonai helyzetben, mint jelenleg. Bolgárországban különösen hatalmas hadsereg áll hadilábon s az erősségek teljesen fölszerelvék Egyptomból újabban 5 zászlóalj gyalogság érkezett Ruscsukba, s még 3 zászlóaljat és 8 ütegágyut várnak oda. Izzet pasa a csirkeszekből rendes lovasságot alakit. A szultán e czélra saját magánpénztárából tekintélyes összeget adományozott. Abdul Hamid ezenkívül még 120 ezer török fontot áldozott honvédelmi czélokra. A kormány megengedte, hogy a török nemzetőrség a magyar honvédek egyenruhájához hasonló öltönyt viseljen. Ruscsukban már látni is ily egyenruhás törököket. Az orosz déli hadseregnél legújabban olyan intézkedések történek, melyek a háború elhalasztására látszanak mutatni, így a nevelőintézeteket, melyeket kórházakká akartak átalakítani, még egyelőre nem zárják be. Sok szállítónak, kinek a múlt hó 29-ére volt kitűzve a szállítás határideje, ezt egy-két hónappal meghosszabbították. Intézkedések léteznek a figyelő hadtest egy részét az ország belsejében elhelyezni, s a bessarábiai csapatokat nagyobb területen szállásolják el. A moszkvai és pétervári szláv komiték egy orosz tisztet elfogattak, mivel a Szerbiába küldött segélypénzeket elsikkasztotta. Beszélik, hogy számos visszatérő orosz tisztre hasonló sors j vár. — Balabanoff és Zankoff bolygó bolgárok legközelebb Bécsbe utaztak, hol Andrássytól akarnak kihallgattatást kérni. — Az igazságügyminiszter, mint értesülünk, az összes első folyamodású bíróságokhoz a következő körrendeletét intézte: Az 1876. II. tcz. és a közigazgatási bizottság életbeléptetése iránt kibocsátott szabályrendeletek szerint ezen bizottság fegyelmi hatósága, az államtisztviselők egy részére is kiterjesztetvén, az 1876. VII. tcz. által pedig az 1870. XLII. tcz. és 1872. XXXVI. tcznek a fegyelmi eljárásra vonatkozó határozmányai hatályon kívül helyeztetvén, szükségessé vált, miszerint azon körrendeletek, melyekben az e. f. kir. biróságok utasítottak, hogy az állami, köztörvényhatósági és községi szolgálatban alkalmazott, nem különben a nyugdíj és segélyben részesülő állami , köztörvényhatósági és községi tisztviselők és szolgák ellen megindított büntető eljárásról és az ez alapon keletkezett véghatározata vagy ítéletről, a megjelölt közegek illetékes hatósága értesítessék, az idézett törvényczikkek és szabályrendeletekhez képest módosíttassanak. Utasítom tehát a kir. bíróságot, hogy 1. a megyei vagy városi köztörvényhatóságok, tisztviselő, segéd- és kezelő személyzetének tagjai ellen felmerült büntetőeljárás megindításáról, az 1876. VII. tcz. 17. §-a rendelkezésének foganatosithatása végett, úgyszintén a büntető eljárás alapján keletkezett véghatározatról, avagy ítéletről, az idézett törvényczikk rendeletéhez képest, ezentúl csak az illetékes közigazgatási bizottságot és pedig haladéktalanul értesítse. 2. Ha oly állami tisztviselő ellen indittatik bűnvádi eljárás, aki az 1875. VI. 1. §-a értelmében a közigazgatási bizottság tagja, vagy a ki a közigazgatási bizottságok életbeléptetése iránt kiadott szabályrendeletek s a hivatott t. ez. 42. §-a alapján elsősorban a közigazgatási bizottság fegyelmi hatósága alatt áll, úgy a bűnvádi eljárás megindításáról, mind pedig a véghatározatról vagy ítéletről szintén a közigazgatási bizottság értesítendő. 3. Minden más tényleges álomszolgálatban levő, valamint nyugdíazott vagy segélyben részesülő tisztviselő ellen, ideértve a szerződéses postamestereket és kiadókat is, nemkülönben az államhivatali szolgák és a községi tisztviselők és szolgák ellen megindított büntető eljárásról, illetőleg véghatározatról vagy ítéletről, továbbra is a Thessaliából írják a »P. C.«-nek, hogy a nemzetőrséget ott is szervezték s három kerületben 6651 Henry-Martini-féle fegyvert osztottak szét a mohamedán törzs lakosság között. Ezenkívül a rendes csapatokat is jelentékenyen gyarapították, azonban később ezek Konstantinápolyba rendeltettek s jelenleg Thessaliában a nemzetőrségen s basibozukokon kívül alig van valami katonaság, a minek következtében a görög-keresztyén lakosság körében nagy a zavar s a rablások s más nemű büntettek megszaporodtak. Valóban egy tekintélyes görög polgárt, Petakit akartak meggyilkolni, mely körülmény annyival inkább nagy feltűnést okozott, mivel megtámadókul átalában két vagyonosabb mohamedán polgárt tartanak. A merénylet után az itteni kerület görögjei új petitiót intéztek a konstantinápolyi patriarchához, kérvén többek közt a mohamedánok lefegyverkezését s a cserkeszek eltávolítását. A „TON* TÁRCZÁJA. Dumont Jakab. Regény. Irta: Maderio Charot, I. Vannak emberek, akik nem akarnak soha semmire visszaemlékezni; azt lehetne róluk mondani, hogy átélt szerencsétlenségeik emlékezete sérti s megalázza őket; ők ebben találják büszkeségüket; én azonban, lásd Péter, mindig új gyönyörrel emlékezem gyermekségem idejére, s ifjúságom első éveire. Az akkori s mai helyzetem közt való különbség oly jól tevő megelégedéssel hat szivemre, hogy a reá való gondolás mindig némi megilletődéssel is jár. Hajd bizony, akkor nem is valék én Dumont Jakab úr, a kitüntetett, dijat nyert bérlő, kiről a a lapok is dicsérve beszélnek, s ki a megyei bizottság tagja, s községének polgármestere mellett az első esküdt. Ruhám sem volt, mint van most, jó fehér gyolcsból szabva szépen nyárára, vastag posztóból melegen bélelve a télire, no meg az emberek sem tekintettek reám oly becsüléssel, a minővel mostanság megtisztelni jónak látnak. Nem biz a! A saint-cyri, saint-oueni, orly-i sablonnieresi és villeneuve-sur bellot-i népségnek én a kis Jakab valék, a Petit-Morin völgy csavargója, éhenkórászféle rész hirű mindenekelőtt; azonfölül vakmerő almatolvaj, s rettenetes fészekpusztító. Ez jellemrajzom tizenötéves koromból. Hogy az igazat megvalljam, nem tisztára a magam hibája volt ez; el volt hanyagolva a nevelésem is. Apám, egy szálas és erős favágó, ki a rougeti erdő egyik nagy fakereskedője számára minden évben ölszám vagdosta a fát, egy téli nap nem vette észre, hogy a már-már lefürészelt tölgy reá dől, s igy egész csecsemő koromban egyedül hagyott e földön szegény anyámmal, e jó, csakhogy tanulatlan aszszonynyal, ki teljesen minden jövedelem hián lévén, arra szánta magát, hogy szabadjára hagy, remélvén, hogy megerősödöm annyira, hogy lehet belőlem valami. De biz én szemmel láthatólag oly poszka voltam, hogy senki se várhatott tőlem valami sokat. Ha apám, halálakor, nem hagy más terhet anyámra, csak engem, anyám szegény még tán könynyebben elért volna ; de hejh nem igy voltam ! Apámnak adósságai is voltak ; a ház, melyben laktunk — még ma is látom régies és omladozó külsejével télen, zöldelő és szalmás tetőzetével tavaszkor — ez a szegényes ház sem volt egészen kifizetve ; apám halálakor valósággal háromszáz egész frank volt még fizetetlen a vételárból ; háromszáz frank, egész vagyon, s a vén Renard Jakab, Sablonniéresből, akitől vettük a házat, ugyancsak nem késett volna nyakunkra küldeni a végrehajtót, ha időnkint anyám nem gondol rá, s el nem viszi csengőpengő jóféle pénzben kamat gyanánt mindazt a keveset, amit nagy keservesen megtakaríthatott. Nagy keservesen a szó szoros értelmében, Péter , festő és nagy művész létedre te nem is sejted, hogy amaz időben, egy szegény özvegyasszony helyzetében, oly összeg, a minő előtted nyomorultnak tetszenék s a minőt ma én magam is édes kicsinynek látnék, te nem is sejted, mondom, sohasem lévén reá kényszerítve, hogy átéld, hogy egy ily összeg mekkora erőfeszítést, mekkora munkát, nélkülözést és szenvedést jelent. Akkor én én sem tudtam , ha tudom, tán jobb lettem volna. De már hiz ez csak úgy volt ! Elmondom neked történetemet, úgy ahogy tudom, nem törekedvén szépíteni semmikép. Fogadd el úgy, a hogy adom s légy elnéző ifjúságom s gyermekségem hibái iránt, mint a hogy óhajtod, hogy mások elnézők legyenek a tieid iránt. Anyám napszámba járt Couillardékhoz és Baberlotékhoz, két gazdag saint-cyri családhoz. A szapulás napjai ezeknél valóságos ünnepnapok voltak neki, mert estére kelve, a munkát befejezve, tizenkét sous-jával zsebében szabad volt elhoznia számomra, ami ételféle megmaradt. Beaugrandnak, az iskolamesternek kertjébe is eljárt dolgozni; a mester kis, gömbölyű, szőke, majd egészen kopasz ember volt, ki mosolygott folyton és oly szelíden nézett, mint kívüle tán senki a földön, s kit mindenki az egész környéken Beaugrand apának nevezett, a nélkül, hogy ő e családiaskodáson, a mit sokszor joga lett volna helyén valónak nem találni, megütközött volna. Beaugrand gyakran szólt egy anyámhoz: — Ugyan már Margit, küldje el hozzám azt a Jakab gyereket. Mi lesz belőle, ha oly gyönge létére még soha nem is tanul semmit ? Az oskolapénzt majd elintézzük ; egy iskolás gyerekkel több vagy kevesebb, az nekem úgy sem okoz bajt. Guizot úr most úgy is azt akarja, hogy az iskolábajárás terjedjen , a polgároknak háta szerint kell cselekedniük. Nagy kár lenne egy gyermeket a leghasznosabb tudnivalók iránt is tájékozatlanságban hagyni, mikor mi tanítók, kik mit sem akarunk, csak magunkat a közoktatás ügyének szentelni, untalan ismételjük, hogy a tudás minden, hogy az ember tudomány nélkül semmi, hogy csak a roszat akaró emberek, az önző lelkek gondolhatnak arra, hogy oly században, mint a mienk, föntartsák a nyomort s a tudatlanságot. — És azután elvezette anyámat abba a zord s roszul butorzott kicsiny terembe, hol minden asztalnak rész volt a lába, minden padnak dülöngő az oldala, s ahova minden reggel összesereglett, a falu s a környék gyerekhada. Igazán szegényes iskola volt: a nap sugara soha sem hatolt abba be s melegedni csak a mester tekinteténél lehetett ben; de őt is ismerni, látogatni kelle, hogy az ember megszeresse. S az olvasó s szemléltető ábrák, melyek a falat köröskörül elfödték, szintén nagyon ijeszték anyámat. — Óh nem, Baugrand úr, rebegte, az én kicsikém még nagyon fiatal, s nagyon gyönge, várjunk még egy keveset. — Én meg ez idő alatt erdőn-mezőn futkostam, feliben zöld gyümölcsből, vadsóskából, s kecskefűből táplálkoztam, el-elszivtam szórakozásból szivar gyanánt egy-egy iszalag-vesszőt, felmásztam minden fára, a melyen madárfészket láttam s módot találtam egy nap húszszor megvérezni lábamat és, noha rongyos vasék, ezer darabra tépni vászontekémet s nadrágomat. S azért mégis igen jó asszony volt az én anyám ! csakhogy nagyon gyönge volt, s engem nagyon szeretett, vagy igazabban mondván roszul szeretett. Az aratás idején, amilyen vállalkozó asszony volt, anyám egymaga neki vágott két három hold rozs, árpa vagy zab learatásának. Ilyenkor már kora hajnalban eltávozott; én szalmazsákomon pihenve, melyet oly édesnek találok, alig tudtam szememet kinyitni, mikor kérdé, nem megyek e vele. S a múlt napi fáradság, a lustaság s valami véghetlen kívánása annak, hogy pihenjek, az ágyban tartott, mig el nem jött a fényes nappal. Akkor fölébredtem s egy pillanatig nézegettem, hogy szállingóznak a porszemek a nap sugaraiban, melyek szűk ablakunk törött üvegein, s hatalmas vasrácsán át besütöttek régies szobánkba. S ott voltam én csöndesen, nyugodtan. Egy mellékképületkéből átbégetett kecskénk s én gondolatban már eleve élveztem azt a pohár meleg tejet, mely várt reám. Végre összeszedtem magam, fölkeltem az ágyból, s felöltöztem. Oda künt anyám, mielőtt eltávozott volna, kinyitván óluk ajtaját, ott kotkodákolt három tyukunk, kettő fehér, s az egyik fekete. Bebújtam ólukba, hogy megnézzem a fészket, s elcsentem, ha van, a tojást; azután megittam pohár tejemet s elindultam anyám után. Még ma is látom, a vetésre hajolva, csak egy goromba vászoningbe , mely az izzadságtól hátához tapadt, s egy goromba szoknyába öltözve, meg húsz tánczban takarta fáradt tagjait. A nap ugyancsak süthette fejét s égethette bőrét; de a jó aszszony nem is látszott gondolni arra, s sarlója egyre járt. Páratlan dolgos asszony volt az az én anyám! Én igy elfoglalva látván, zaj nélkül, mint valami jótétlélek, közeledtem felé,mig egészen háta mögé nem értem; akkor aztán örvendező hangon, s két karómat nyaka köré fonva, igy kiáltok: — Jó reggelt anyám! — Ő meg, egészen meglepve s egészen boldogan, rendjére tette sarlóját, két vagy három csókot nyomott arczomra, négy-öt kévéből hatalmas, a nap ellen is védett ülőhelyet készített számomra, s aztán újra kezdé munkáját igy szólván: — Nézz ide. S én szót fogadtam, és reá néztem. Mily szép idő volt; a fekete tücsök és szöcske úgy csicsergett s a pacsirta úgy énekelt, én oly boldog valék, hogy szintoly semmit téve élhetek, mint a pacsirta, a fekete tücsök és a szöcske. De azért ne hidd, kedves Péterem, hogy minden renyhe voltam daczára is ne lettek volna napjaim, midőn szégyeltem hasznavehetetlenségemet. így, például, ha megtörtént velem s találkoztam egy-egy falvakbeli szegény gyerekkel, pajtásommal, a mint mezítláb a nehéz és égető homokban csetlett-botlott, szüleihöz térvén vissza, fején hatalmas csomó összeszedett kalászszal, irigyelni kezdtem őket s azt mondom magamban, hogy lám, mégis csak szép dolog a munka. — Ezek, gondolom, bezzeg örülhetnek, hogy elmondhatják, hogy megkeresték a kenyeret, amit a télen megesznek. De utánozni őket nem volt bátorságom , álszégyen visszatartott, s anyám, akinek nem mertem mondani a dolog iránt jelentkező hajlamaimat, csak sajnálni tudott, de bátorítani nem. S ha néha-néha mégis, megunva a tétlenséget, mintegy szeszélyből utána mentem valamely aratásról jövő majoros kocsijának, a kalászszedők zajos csoportjában mindig akadt valaki, aki megkérdé tőlem, micsoda csoda az, hogy én rászántam magam erre a megölő mesterségre. — Te szedsz kalászt, Jacquest kiálták. Ugyan ezegy, nagyralátó, nem neked való ez. Te csak pusztítod a fészkeket, s a gyümölcsösöket; ez a te dolgod. De annyira elfeledkezned magadról, hogy gabonát szerezz, az nem méltó hozzád! Szégyeld magad Jakab ! És aztán, lásd, ez fárasztó is, mert hát a föld oly alacsony s lehajolni oly nehéz! — Ám azért ez emberek még sem gyűlöltek engem, sőt szivökben tán sajnáltak; de előttük nagy bűn volt, hogy kényeztetett s érzékeny voltam, mint valami gazdag ember fia, s a mi még roszabb hirbe kevert, hogy nagyon hallgatag valék. Lelkiismeretemet mindig terhelvén valami csíny tudata, ez félénkké, szinte vaddá tőn. Falun pedig a ki hallgat, azt büszkének tekintik. Ha valaha, valami rendkívüli véletlen által, szegénynyé találnál lenni, Péter, vigyázz s úgy tégy, hogy sorsosid ne vádolhassanak gőgösségről, mert kétszeresen nehéz érezni azt, hogy a gazdagok lenézéséhez s bizalmatlanságához a szegények, tulajdon társaink megvetése és ellenségeskedése is járul. (Folytatása következik.) rendes illetőségű felsőbbségi hatóságok lesznek értesítendők. Figyelmeztetem továbbá a kir. bíróságot, hogy bűnvádi ügy és eljárás alatt, a kihágás miatti eljárás is értetik. Romániából. (Saját tudósítónktól.) Bukarest, decz. 25. (A vád alá helyezett miniszterek; a conservativek mozgalma ; a zsidó kérdés ; a hadsereg felfegyverzése ; az ország helyzete egy kitörendő orosz-török háború esetén.) A mi román conservativ embereinknél úgy látszik nincs meg a törvény és hatóságok iránti azon tisztelet, mely más, pl. az angol polgárokat jellemzi; a kamarák tudvalevőleg a volt miniszterelnök, pénzügy, hadügy és belügyminisztereket vád alá helyezte és pedig azon okból, mert kitűnt, hogy az ország pénzügyeit nem kezelték valami nagy lelkiismeretességgel és mert több éven át a conservatív kormány a választásokra gyakorolt törvényellenes pressió s a választások meghamisítása útján tudta magát a kormányon fentartani. A képviselőház egy bizottmányt küldött ki, mely az említett exminisztereket kihallgatni van hivatva, s amennyiben a kihallgatás folyamán oly tények bizonyulnának be, mely köztörvény szerint bíróilag büntetendők, megfenyítendők, ezen esetben az összes iratok eljárás végett a bírósághoz tétetnek át. A volt miniszterek ezen bizottság előtt megjelenni vonakodtak, azt hozván fel indokul, hogy ők csak a rendes bíróság előtt jelennek meg, úgy de értésükre adatván, hogy meg nem jelenés esetében, kényszer útján fognának előállíttatni, tanácsosabbnak vélték az intésnek megfelelni s a múlt napokban csakugyan kihallgattattak. A román miniszterek felelősségéről még eddig részletes intézkedés a törvényben nem létetett, s igy a törvényre egyik fél sem hivatkozhatik ; nem lehet tehát jelen esetben szó egyébről, mintsem hogy egy jó vagy, rész (ami a jövőben fog kitűnni) precedens alkottatik a törvényhozás által, mit elismerni a vád alá helyezett miniszterek kötelessége. Igaz ugyan, hogy a conservatív párt és exminiszterek azt hitték, hogy a keleti bonyodalmak épen kapóra jönnek a felelősség alól magukat kihúzni, és lapjaikban nagy lármát csapnak amiatt, hogy a mostani kormány a jelen viszonyok között is a törvényes eljárás rendes menetét nem akasztja meg. De hiszen a végső szót úgyis a legfőbb ítélőszék fogja kimondani, melynek tagjai pedig, mint minden országban, higgadt emberekből állanak, kik egyéneken jogtalanságot semmiféle párttekintetekből nem követnek el; s igy még időelőtti minden jajgatás, mely semmi szin alatt sem tanúskodik egyéb iránt az exminiszterek ártatlansága mellett. Azonban a vérmes testalkatú románoknál minden legkisebb dolog nagy izgalmat kelt, mely csakhamar nyomtalanul enyészik el. Anélkül, hogy a jelenlegi kormányt és pártját bármi tekintetben pártolnám, mert hiszen nincs is annak arra szüksége, mert külföldi, különösen franczia lapok pártfogását úgy is nagyon jól érzik maguknak megszerezni; mindig érthetetlen dolog marad azon körülmény, hogy Romániában, hol a conservativek nagyon kevés számra olvadtak le és pártjuk folytonosan törpe minoritásban volt az országban, egy conservativ kormány miképen tudta magát foly huzamos időn át a választások útján fentartani? Valószínűleg azon érdemeknél fogva, melyeket a Catargiu kormánya rendőrség szervezése és fegyelmezése által szerzett meg magának. Mert Romániában nem pénzzel szerzik a voksokat, hanem azokat a rendőrség szerzi be, apasztja le vagy növeli a körülmények szerint. A legutóbbi választások, Károly fejedelem egyenes parancsára, szabadon ejtettek meg, s a választók a liberális, úgynevezett vörös párt többségét biztosították. A conservatív lapok nem nagyon válogatósak a kormány elleni támadásaikban sem. Azt híresztelik, hogy a kormány eladta az országot a muszkának , hogy az országot a pénzügyi katastrófa felé vezetik. Pedig épen Catargiu az az, ki Milánnak és az orosz aristokratáknak rokona. A pénzügy pedig akkor sem állott jobban mint most, mikor a kormányt Bratiano vette át. Egy körülmény azonban bizonyosnak látszik : a román hadsereg semmiféle körülmények között a Dunát nem fogja átlépni. Minden állítólagos szerződés Oroszországgal nem egyéb puszta koholmánynál. Románia érdeke nem kívánja, hogy a török uralom Európában meggyengíttessék. És egyenesen az európai béke fentartásának egyik legfőbb zálogát látja abban, hogy a török hadsereg a faj életképességét bizonyította be a nyert csatákban. A török uralom a múlt századokban igaz, hogy fenyegette Romániát is, azonban ezen veszélytől jövőre nincs mit tartani. A török faj uralma Európában nemcsak az egyensúly biztosítása érdekében egyik legfőbb szükség, de ez vitális érdeke a román elemnek is. A román hadsereg azonban sokkal jelentéktelenebb, sem hogy bármely román kormánynak eszébe jutna Oroszországgal szembeszállani. Innen a kaczérkodás az orosz kormánynyal. Ki tudja így volna ez akkor is, ha Francziaország a régi hangadó állam volna. A hadsereg mozgósítása, mely aránylag nem is oly sok költséget vesz igénybe, eléggé indokolt a precarius helyzet által. S ha netalán a keleti kérdés békés után intéztetnék el, melyre kilátást nyújt maga azon körülmény, hogy az orosz hadsereg soraiban váltóláz és más betegség pusztít: a román hadsereg még ez esetben is csak nyerhet azon leképeztetés által, mit a legénység nagyobb hadcsapatokban összepontosítva nyer, oly időben, midőn a mezei munka nem kívánja a legénység létét tűzhelyeiken. Az itteni zsidók mit sem remélhetnek azon memorandumok által, melyeket a konstantinápolyi conferencziához benyújtottak. Városokban úgy is elég szabadsággal bírnak. A falusi községek még műveletlen lakóit pedig semmiféle román kormány és törvényhozás nem fogja a zsidók, gyakran nem épen valami nagyon morális, speculatióinak zsákmányt oda dobni. A műveltség terjesztésével természetesen a zsidók is nagyobb tért nyerhetnek. Ha pedig be tudnák bizonyítani a zsidók azt, amit még eddig be nem bizonyítottak, hogy önzetlen hazafiak is tudnak lenni, akkor biztosítva lehetnek, hogy egy állam sem ignorálná oly nem megvetendő számát a lakóinak, kik nemesek maguknak élni, de a mellett az államnak hasznos és hazafias polgárai is tudnak lenni. —.. KÜLÖNFÉLÉK. — Személyi dir. Széll Kálmán pénzügyminiszter ma reggel elutazott. — A cs. k. udvari német és magyar gárda, a csendőrség és az udvari cselédek tegnap este Pécsből ide érkeztek. — A fővárosi pénzügyi és gazdasági bizottmány ma d. e. 9 órakor ülést tartott Kada alpolgármester elnöklete alatt. Az előfordult tárgyak következők voltak : Galantha annak idején több telket vett meg a fővárosból részletfizetés mellett, minthogy a jelen esedékes részletet fizetni nem képes, egy évi hosszabbítást kér, mely kérelemnek hely adatván, a részlet fizetés 1877. novemberig halasztatott. Schwartz és Basch az összekötő vasút építői a Bakonyból elvágott területet, melyen épületek is állanak 1881 ig kérik bérbe a fővárostól, nevezett