A Hon, 1877. június (15. évfolyam, 136-165. szám)

1877-06-03 / 138. szám

138. szám. XV. évfolyam. Reggeli Budapest, 1877. Vasárnap, im . 3 Kiadó-Hi­v­a­tal: Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra......................................6 írt­a­kr. 6 hónapra.....................................12» — » Az esti kiadás postai különküldéséért falálfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától az amit tátik, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let. A lap szelemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás IERI­O ILT XY’' -dik évfolyamára. Előfizetési árak: (A »Hon« megjelen naponkint kétszer.) Junius hóra ........................... 3 frt. Junius—júniusra ... 4 » Junius—uu£gustusra . . . • Junius—septmber . . 8 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés év­­pegyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a »Hon« kiadó hivatalába (Barátok­ tere 7. szám Athenaeum­­épület) küldendő. A »Hon« szerb, s kiadó­ hivatala. Budapest, június 2. A május 16-ki csíny által létrejött Bro­­glie-kormány rohamosan halad az után, me­lyen megindult. A parlament hazaküldése, a közigazgatási személyzet megváltoztatása (ed­dig 250 alpraefekt, 80 főtitkár stb. elmozdí­tása) s egy fölötte reactionárus rendelet, mely az államügyészeknek »minden szükséges eszközt« megenged úgy egyesek, mint a sajtó nyilatkozatainak elfojtására és üldözésére, — mely a republikanismus üldözését oly magas érdekű és nagyfontosságú dolognak mondja, mely »fölötte áll minden politikai intézmény­nek« — gyorsan következtek egymásra. Leg­újabb ténye a Broglie-kormánynak az, hogy elfogatta a párisi községtanács elnökét egy beszéde miatt, melyet St. Denisben tar­tott. Az első s legmerészebb csapás a »harcz kormánya« részéről Pár­is világváros egy előkelő állású, népszerű polgárát sújtja. Természetes, Páris és a Broglie-kormány soha sem fognak jó lábon állni egymással. S Broglie rendelete egyenesen kötelességévé te­szi az államügyészeknek, minden törekvésü­ket oda irányozni, hogy »semmi se enyhítse azon üdvös borzalmat, melyet a párisi commune hagyott a nemzet emlékezetében.« Ily szellemű rendelettel jön inaugurál­­va másodízben a Broglie uralom Francziaor­szágban. Jules Favre egy barátjához intézett le­vélben, mely éles kritikáját képezi Mac-Ma­hon reactionárius lépésének, kimondja, hogy egyátalában nem lehetetlen,miként az imparla­­mentáris kormány forradalomba dönti az országot s valóban nagyon meg kellett vol­na változni a franczia népnek, főleg a párisi­­nak, hogy a jelzett elfogatást, melyre minden valószínűség szerint újabbak fognak követ­vetkezni, érzéketlenül s minden ellenmondás nélkül megtörténni engedje. A franczia közönség alarmirozva van. Mi­előtt Broglie kiadta volna a drákói rendeletet, a franczia republikánus lapok gondoskodtak már közönségük kellő tájékoztatásáról. Még a legkonzervatívebb, legmérsékeltebb lapok is a legsajtolóbb kritika alá vették a tábornagy elnök május 16-ki elhatározása által inaugu­­rált válságot. Azonkívül ama föliratok, me­lyeket nagykereskedők és gyárosok Mac-Ma­­honhoz intéztek, kiket egyátalában nem tart­hat »radikálisok «-nak, a troyesi kereskedelmi kamara fölötte konzervatív gondolkozású el­nökének beszéde, melyben kimondá, hogy az új válság s az azáltal fölülkerekedett politika az ipar pangását idézte elő : mind igazolják Leon Say azon mondását, mely szerint egész Francziaország striked.« így hat vissza az ország anyagi s gazda­sági életére is az a politika, mely most Fran­cziaország sorsát intézi. Egyik miniszter azt mondá a napokban, hogy »a politika megöl, a munka éltet.« De nem minden politika ilyen természetű, hanem a Broglie kormányé csak­ugyan megöli a munkát Francziaországban, pedig épen ezek­ az emberek hordják mindig ajkukon a »munkát« s az »üzletet«. Mac-Mahon nejével együtt megjelent az elyseei világkiállításon. A fogadtatás jéghi­deg volt, egyetlen egy éljenző hang sem za­varta meg a nagy csendet. Ez a mély hallga­tás igen ékesen szóló és fölötte jellemző volt. De annál hangosabban beszélnek a bo­­napartista lapok. Fennen, kihívó hangon hir­detik (a »Pays«) hogy »bármi történj­ék is, Mac-Mahon nem fog lemondani, nem fog minket cserbenhagyni, hanem megmarad a helyén.« A republikánusok táborában teljes az egyetértés. Thiers és Gambetta eddig köztök soha nem létezett tökéletes egyetértés­ben vannak. Utánuk indul az egész tábor, mely már meg is nevezte a köztársasági elnök­jelöltet s ez nem más mint ismét Thiers. így kárhoztatja magát Francziaország u­tán új forradalom előestéjén, önmagával küzd­ve, egyenetlenkedve, tehetetlenségre — ak­kor midőn keleten egy európai jelentőségű háború dúl, melynek nem volna szabad lefoly­ni Francziaország beleszólása nélkül. Franczia­ország most nem számit semmit, míg a vál­ság és dulakodás stádiumában van. Belső küzdelmei megbénítják erejét és jelentő­ségét kifelé. És nincs kilátás, hogy ez az állapot egyhamar véget érjen. Következnek a főtanácsi és esetleg parlamenti választások, melyek a franczia nemzet és kormány minden erejét és figyelmét otthon fogják lekötni. Francziaor­­szág gyenge, tehát Németország erős , Fran­cziaország semmi, tehát Németország minden. És Bismarck nem is mulasztja el fölhasz­nálni e kiváltságos helyzetet — Oroszország javára és érdekében. Míg Francziaországban egyik vagy másik irányban kiforrná magát a krízis, már Elsass-Lothsingiába fogtak ér­kezni, a május 26-ki német császári rendelet alapján, a helyőrségi erősítések.­­ Az osztrák képviselőház teljes ülései, mint a »N. fr. Pr.« írja, alig fognak júniuson túl terjedni. Az osztrákok előbb a garantírozott vasutakról szóló javaslatot akarják tárgyalni, az­után az adójavaslatokat veszik elő s csak akkor napolja el magát a parlament két hóra.­­ Az adój­avaslatokat mindenesetre tárgyalni akarják az elnapolás előtt. Az erre vonatkozó bizottsági je­lentés már sajtó alatt van. Lasser miniszter még június hóban hosszabb szabadságidőre megy. Az osztrák kiegyezési albizottságokban nagyon las­san haladnak a tárgyalások s az osztrák kormány kezd gondoskodni utak és módokról, nehogy az indirekt adózás legsürgősebb refomjai későn lépjenek életbe. A kormány tehát a legközelebbi napokban a biro­dalmi tanács elé egy, kizárólag csak az 1877—1878- as idényre terjedő czukoradójavaslatot fog terjeszteni, hogy, érintetlenül hagyva a szándékolt változtatáso­kat, legalább egy bizonyos jövedelmet biztosítson jövő évre a czukoradóból. — Az állítólagos békés sor­ , d­e­­ a­­­r­a vonatkozólag, újabb értesülés alapján, a következőket írja a »P. L.« : »Azon kilátások, me­lyek szerint Ausztria-Magyarország és Anglia egy közös oroszellenes föllépésre határoznál el magukat, mindinkább eltűnnek s még kevésbé gondolható egyik vagy másik állam külön a­d­­­­­­ó­j­a. Sőt inkább az utóbbi napokban igen ko­moly transactiók történtek, melyek czélja volt An­gliát az északi hatalmak politikájához való közeledésre bírni s mint biztosan állítják, nem i­­ is maradtak eredmény nélkül. De sőt még arra is -­­ számítnak, hogy a visszahatás a konstant­i­­nápolyi döntő körökre, melyek onnan érkezett , s hírek szerint különben is el vannak csüggedve, nem maradhat el és ez által siettetve lesz a békekötés. És még azt is állítják, hogy a czár kísérete, melylyel Plojestbe utazik, úgy van összealkotva, hogy még ottan hozzá lehessen látni a békekötéshez s mond­ják, hogy a czár utazása inkább ezzel a czéllal függ össze, mint azzal, hogy a hadseregnél szemé­lyesen legyen jelen. Ha a porta meggyőződést szer­­zendett magának arról, hogy szövetségesre egyátalá­­ban nem számíthat, sőt inkább örökösökkel van kö­rülvéve, nem fogja tőle senki rész néven venni, ha megkíméli a további pénz- és véráldozatokat és ele­jét veszi Törökország bukásának.« Egyébiránt jegyzi meg a nevezett lap, nem igen sokat le­het várni azon mérsékeltségtől, melyről azt mondá Gortsakoff, hogy Oroszország meg fogja lepni vele a világot. — A q­u ó­ta-bizottságok, mint Bécsből a »Közv.«-nek írják, ez ideig még semmit sem hatá­roztak, azonban minél kevesebb kilátás van a gyors eredményre, valamint arra is, hogy a kormány pro­position lényeges változtatások nélkül elfogadtatni fognak. Bittó a fogyasztási adók jöve­delmének közössé tétele mellett buzgólko­­­­dik, úgy vélekedvén, hogy legyen legalább egy közös­­ ügyünk, a­melyben nem húzzuk a rövidebbet. Bán- C­h­­­d­y — ha értesülésünk helyes — azt akarja in­dítványozni, hogy a quota a két államfél fogyasztási adatai alapján állapíttassák meg. Sennyey — jegyzi meg végül a nevezett forrás — a mint mi tudjuk, s Bittó indítványához áll közelebb. A magyar quóta-bizottság ma d. e. 11 órakor tartott ülést, melyben Széll és Tisza miniszte­rek is részt vettek. — A tanárok és tanítók hadkötelezettsé­gére nézve, a honvédelmi miniszter a következő ren­deletet bocsátotta ki: Tekintettel a m. kir. honvéd­ség őszi fegyvergyakorlatainak idejére, valamint az iskolai szünidők tartamára, a vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter úrral egyetértőleg elrendelem , hogy oly honvédköteles tanárok és tanítók, kik mint sza­badságolt állományú honvédtisztek, rendfokozatuk­hoz képest, további kiképeztetésben részesitendők,­­— a fegyvergyakorlatokhoz augusztus hó eleje és szept. hó közepe közti időszakban 5 heti időtartamra hi­­vandók be. A tanárok és tanítók behívása a netalán szükségessé válandó helyettesíthetés czéljából leg­alább 8 héttel a gyakorlatokat megelőzőleg az ille­tékes hatóság (igazgatóság, kerületi tanfelügyelőség stb.) útján eszközlendő, s egyszersmind a szolgálat­ban való bentartás időtartama is tudtul adandó. A legénység állományához tartozó honvédköteles taná­rok és tanítókra nézve hasonló eljárás követendő. A fegyvergyakorlatokban való részvételre a szabadságolt állományú honvédtisztek, a m. kir. honvédség alap­szabályainak (B.. T. I. füzet) 97-ik §-a szerint, — a legénység állományához tartozó honvédek pedig az 1873. évi XXXII. törvényczikk értelmében hivan­­dók be; előbbiek azonban, az érintett szabály 101., 102 .és 103. határozata szerint, minden második év­ben fölmenthetők. Az 1871. évi VI. törvényczikk 2. §-a értelmében egyszer teljesítendő két havi szolgá­latra, a tiszti rendfokozatban álló honvédköteles ta­nárok és tanítók az iskolai szünidő tartama alatt hívandók be. Azon tanárok és tanítók, a­kik mint honvédtisztek az előléptetésre igényt szerezni óhajta­nak, kötelesek a m. kir. honvédség katonai állomá­nyának előléptetésére vonatkozó szabály 31., 32. és 34. pontjaiban előírt feltételeknek minden esetben megfelelni, mi okból rendesen a tavaszi időszakban teljesítendő 3 havi próbaszolgálattételre szükséges szabadságoltatásnak kieszközléséről illetékes hatósá­­gok­ útján maguknak kell gondoskodniok. — A pápa a föderalismusról. Az osztrák katholikusok fogadtatásánál, a napokban köz­­lött beszéd után a pápa, midőn egyes zarándokokat neki bemutattak, a többi közt még azt mondá, hogy Ausztria jólétére és üdvösségére határozottan szük­séges volna, az állam föderativ organisatióját ille­tőleg minden szélsőséget kerülni. A nélkül, hogy a nemzetiségek törekvéseit roszalná, figyelmeztetett ar­ra, hogy e nagy állam az egység által hatalmas s ez egységet a katholikus vallás köteléke képezi. Mit szólnak ehhez a tyroli föderalista ultramontánok ? A „N­ON“ TÁRCZÁJA. Petőfi kéziratai s egy eddig teljesen is­meretlen költeménye. A Petőfi-társaság néhány héttel ezelőtt Petőfi eredeti kézirataiból kapott egy csomagot ajándékban. A »Petőfi társaság lapjá«-ban ezen kéziratokat Sza­­n­a Tamás a társulat titkára ismerteti s ezen ismer­tetést mi is közöljük. Szana azon rég vitatott kérdést fejtegetve hosszasabban, várjon a költők s különösen lyrikusok rögtön avagy hosszas vajúdás után alkot­ják-e műveiket, igy folytatja: Petőfi életirói kivétel nélkül megegyeznek ab­ban, hogy a költő gyorsan, úgyszólván minden javí­tás nélkül vetette papirra legszebb költeményeit s átalában azon teremtő lángelmék sorába tartozott, kiknél a tehetség bámulatos termékenységgel pá­rosult. E körülményről tesznek tanúságot ama kéz­iratai, — hihetőleg az 1845-ben »Szerelem gyön­gyei« czim alatt megjelent gyűjtemény első fogal­mazványai­t is, melyekhez a Petőfi-társaság könyv­tára pár hét előtt jutott, D. Keresztes Teréz ur­hölgy szivességéből. Petőfi 1845-ben Szalk-Szentmártonban, később pedig Dömsödön időzött és ez utóbbi helyen hagyta ama kéziratait, melyekről jelenleg szólani akarunk. A költemények különböző nagyságú papírdara­bokra, részben hivatalos minták tiszta oldalaira van­nak írva s kétségtelenül bizonyítják, hogy a nagy költőnek első fogalmazványai. E költemények között olvashatók: A hazáról. Szép vidéknek szépséges leánya .... Vasárnap volt. Nő szerelmem . . . Szerelemnek lobogója ... A mióta szerelembe .... Sohasem volt az szerelmes .... Há­borúval álmodám ... Elnémult a fergeteg . . . Avagy én már soha .... Milyen furcsa álmom .... Félre mostan .. . E költemények közül, melyek a »Hazáról« czi­­műnek kivételével mind feltalálhatók a »Szerelem gyöngyei«-ben — nyolcz csaknem minden utólagos igazítás nélkül került ki a költő tolla alól, egyben (»A mióta szerelembe ....«) később a versszakok rendjét változtatta meg, s az először négy trópiás költeményt utólagosan még egy versszakkal pótolta, egyben pedig (»Vasárnap volt«) a jelzők megválasz­tása okozott némi gondot neki, a­nélkül azonban hogy az olvasót zavaró törléseket kellett volna tennie ro­konszenves, szép kéziratán. Aránylag legtöbb törlést és javítást találunk az »Elnémult a fergeteg . ..« czimü költeményében, mely először igy kezdődött: Elnémult a vész harmoniátlan Hárfájának zordon éneke. A költő türelmetlenségre mutató gyorsasággal törülte ki e két sort s közvetlen utána irta : Elnémult a vész hárfája, megszűnt A harmoniátlan hangzavar . . . de ezzel sem volt megelégedve, s anélkül, hogy bevé­gezte volna e versszakot, e két sort is kitörölte s a már egyszer áthúzott kezdősorok elfogadásával fo­gott újra költeményének írásához. Mint tudjuk, összes költeményei közt e darab ismét változást szenvedett s igy kezdődik : Elnémult a fergeteg süvöltő Hárfájának zordon éneke. A harmadik versszak a kezeim közt levő első fogalmazványban igy hangzik: A falaknak bádog tornyait a Nap sugári megaranyozák ; Délibábok tengerén lebegnek, Mint szigetek a távol tanyák. Az ezután következő versszakok : Áttekintek a végtelen rónán, És tekintek múlt időmön át, S újra érzem múlt időmnek minden örömét és minden bánatát. túl húzta azokat s minden javítás nélkül vetette pa­pirra e tagadhatatlanul költőibb, erőteljesebb válto­zatot : Áttekintek a nagy láthatáron, Rónaság az, völgy- és hegytelen. Szivem is most ily végtelen róna .... Nincsen benne más, csak szerelem. Szivem olyan tele szerelemmel, Hogy terhétöl csaknem elesik. Úgy vagyok mint a fa, melynek ága Alig bírja dús gyümölcseit. Szivem igy, megtelve szerelemmel, Egy pohár, a mely csordultig áll ... . Drága bor ! ... s ha a lyány porba önti ? Kár lesz .... inkább idd ki te, halál! így olvasható aztán az összes költemények közt. »A hazáról« czimű költeményt három szakaszra osztva találom Petőfi kéziratai között. Az első vers­szakokon a költő alig tett változtatást, de a harma­dik szakaszból, mely a »Már rég nem sírtam« stro­­pkával kezdődik, három versszakot később, a költe­mény egységének előnyére kihagyott. A hiányzó versszakok ezek: Oh, hogy csak könnyet onthatok, Csak gyáva könnyet a honért! Miért nem hí, miért nem int hát, Hogy kebelemből ontsak érte vért ? Meghalni érted, oh hazám, Habár rettentő kíspadon, Kétszer, háromszor halni meg bár, De érted halni, szent óhajtatom ! Szivem olyan tele érzelemmel, Csak alig, hogy elviselhetem. Érzelmim közt a legkeserűbb és­­ A legédesebb a szerelem.­­ Szivem igy, megtelve érzelemmel Egy pohár, a mely csordultig áll, Mig ki nem fut: bár csak kiüritné Akár a lyány, akár a halál ! nem nyerték meg a költő tetszését, hirtelen keresz­ A nemzetek mind zajlanak Európa hangos színpadán . S mily csendes a magyar­­ hazánkat Ők hitéből sem ismerik talán. Petőfi kéziratai közt találtam az »Oh mi szép a« kezdetű dalt is, mely következőleg hangzik: Oh mi szép a vándorélet... oh az Irigylendő vándormadarak ! Nem tudják ők, nem tudják, mi a tél ! Egy tavaszból másba szállanak. »Vándorolni . . vándorolni, mint a Fecske, mint a gólya szabadon : Add e sorsot én nekem, teremtőm !« Hajdan ez volt a kivánatom. Oh mi szép a házi élet... oh az Irigylendő házi madarak ! Mit törődnek ők téllel, tavaszszal ? Fészkeikben olyan boldogak. »Házasodni, házasodni . . . élni, Halni a szerelmi lánczokon . Add e sorsot én nekem, teremtőm !« Mostan ez az én kivánatom. E költeményt Petőfi nem vette föl sem a »Sze­relem gyöngyei«-be, sem későbbi gyűjteményeibe. Véletlenségből-e vagy szándékosan mellőzte a költő? bajos eldönteni. Nem tartozik kiválóbb művei közé, de gyűjteményeiben bátran helyet foglalhatott volna, s azt hiszem, hogy közlését a nagy költő minden tisz­telője szívesen fogadja. ben a dévai segélyegyesület működik, tovább is gadunk bármily csekély adakozást. első A békehírek felöl. Budapest, jun. 2. (V.) Több ízben volt alkalmunk utalni arra, hogy a monarchia és spec­iálisan Ma­gyarország közvéleményét tévesen fogja fel az, ki mindenáron való háborúskodtatási haj­lamot magyaráz ki abból. Egyes jelenségek merülhettek föl ily irányban, ama két nagy s ellentétes áramlat mindegyikében, mely a közvélemény rétegei s a hatalom némely té­nyezői közt nyilatkozik, egyaránt mutatko­zott hajlam e tekintetben, de ennek átalános gyanánt való vételére nem jogosított föl sen­kit sem a közvélemény, sem más régiók hiva­talos nyilatkozása. Sem közvéleményünknek, sem kormá­nyunknak nincs hát oka balsejtelmekkel fo­gadni a béke felől szárnyaló, igaz hogy jó­részt hihetetlen híreket. Sőt a­mennyiben po­­ltikánk ez idő szerint bevallott czéljának, a háború lokalizácziójának úgyszólva hatvá­nyozott mérvben való elérését jelentené az, ha az igazi háború még csak ezutánra várt kifejtése előtt a békére nyujtatnék mód és lehetőség; tekintettel ama nagy feladatokra, melyek belpolitikánkban (úgy szű­kebb, mint tágabb értelemben véve a szót) előttünk áll­nak, s melyek tárgyilagos megoldhatásában nagy akadályt képez a külviszonyok háborús volta: minden okunk lenne megelégedéssel tekinteni arra, ha a várt európai kompliká­­cziók helyett váratlan békét s csöndes kibon­takozást hozna magával a nyári lég langy szellője. A tőzsde érzéke, mely ilyetén szellem­ben magyarázza a czár Gorcsakoffal való együttes utazását, természetesen csalódhatik, a mint csalódott a múlt tavasztól kezdve szám­talanszor ; s a jósolt csodás enyhe diplomá­­cziai időjárás helyett a természetes fejlődés folyama szerint a feltornyosult fellegek vi­harra, zivatarra vezethetnek s a mai békés ígéretek bárgyú ürügynek bizonyulhatnak, melyek mögé a nagyobb akczióra készülés ra­vaszsága rejtekezik. E lehetőség daczára szemébe kell nézni a másik eshetőségnek is, a békés kilátások komolyságának tudniillik. Mert ha áll is, a­mit mondtunk, hogy a béke ellen per abso­lute kifogásunk nem lehetne; másrészt áll az is, hogy a béke megkötése vezethet oly fejle­ményekre, melyek roszabbak lennének reánk nézve a két hadakozó fél közti háború min­den eshetőségénél; hogy ily fejleményekkel szemben azután nem teljesíthetnék a jó szol­gálattevés azon szerepét, melyre a békének jel­szava alatt fölhívhatni vélnek, sőt, hogy azok még aktív föllépésünket is provokálhatnák, az oly bizonyosság, melynek bővebb fejtegetését önkényt érthető volta teszi fölöslegessé. Minek ezek a fejlemények, rövidre össze­foglalhatjuk. A mint monarchiánk annak ide­jén a béke fentartása kedvéért is minden en­gedményt javasolhatni vélt a portának, mi a törökországi keresztényi alattvalók sorsát volt jobbítandó: a háború megszüntetéséért is vál­­lalkozhatik bízvást e szerepre s szószólója le­het amaz érdekeknek, melyeket az orosz bar­barizmus pusztán köpenyül használ ugyan, de melyek, nincs miért ki nem mondanunk, oly nemes érdekek, hogy monarchiánk, mint azok valódi és önzetlen támogatója, csak nyerhet hangoztatásukkal. S ha a békét csak az tenné lehetségessé, hogy a porta által meg­ígért reformok teljesítése iránt alkotmányos és nemzetközi garancziák szereztessenek, mon­archiánk megtehetné, hogy még ily békeja­vaslatokat is támogatna a portánál, föltéve, hogy azoknak oly­alak adatnék, melyek nem ellenkeznének a török állam szuverainitásá­­ban rejlő (egyébként már a régebbi paktumok által is lazított) elvekkel. Ezzel azonban el lenne érve a határa az engedményeknek, melyeket államunk a béke érdekében javasolhatna. A­mint a békekötés feltételei oly jelleget kezdenének venni, hogy Törökország területi integritásának sérelme lenne belőlük sejthető, monarchiánk egy pil­lanatig sem maradhatna a közvetítés elemei között, s ha magában ilynemű szándékokban casus bellit nem is találna, (kérdés azonban, hogy ezt is nem találná e), arra minden esetre elég okul szolgálna minden ilyen szándék, hogy óvakodjék minden pressziótól, mely a portát ily föltételek elfogadására bírhatná. Ugyan ily szempont alá esik minden oly engedmény is, mely a török birodalom had­erőben való gyöngítésére czéloz. S ha már most mint a leendő béke pontjait, a Darda­nellák erődjeinek lerontását, a török hajóraj­nak a Fekete-tengerről leszorítását emlege­tik: mindezen tervek olyanok, melyek Ausz­­tria-Magyarország közrehatását egy ily föl­tételek mellett létesítendő béke körül kizár­ják, sőt melyek elfogadtatásuk esetén azt hoz­nák magukkal, hogy monarchiánknak kellene írott s széttéphető szerződéseknél h­atályos­ garancziákat keresni, mind kereskedelmi, mind politikai békéjének háborítatlan föntartása iránt. Bármint legyen is e pillanatban a poli­tikai alakulások esélye, az bizonyos, hogy monarchiánk tartósan nem nézheti, hogy déli határai felől folytonos fenyegettetésnek le­gyen kitéve. Pedig Törökországot megfosz­tani védképességétől annyi, mint zsákmányul vetni oda Oroszországnak, mely azután há­ború esetén akadálytalanul tudna hatolni messzebb is, mint ma, mikor a kicsinyeit tö­rök erősségei s hajóhada segedelmével hóna­pokig tudja visszatartani, sőt roszhiszemű bé­keajánlatok kolportázsára is kényszeríteni a muszkát. Nézetünk szerint tehát a fölmerülhető béke­tervekkel a mi politikánk rokonszenvez­­het mindaddig, a­míg azok föltételei a török­­országi keresztyének sorsának javítására s ennek biztosítására czéloznak, a­mint azonban ezt a határt túlhaladnák, nem lehet közünk velők, s a konstantinápolyi osztrák-magyar internancziós módot találhat a portával an­nak megértetésére, hogy a mi monarchiánk­nak ily békében öröme nem telnék. S ez bizonyára elégséges lesz megakadá­lyozni azt, hogy ily béke létre — egyátalán legalább az események mai stádiumában — ne jöhessen. S ha a czéljaiban ekkor már leálc­ázott orosz hatalom ragaszkodnék ahhoz, hogy ezt fegyver­erővel is kivívja, megfosztva huma­nitárius jogczímétől egyszerűen s nyilván, kétségbevonhatlanul bevallva, h­ódító háborút folytatna, melyben csakhamar nem egyetlen ellenféllel állna szemben. Ennek a szükségszerű alternatív fejlőd­­hetésnek gyorsítását remélhetjük attól, ha a béke olajágával repeső galambok közelebbről tekintve, nem bizonyulnak kacsáknak. Konstantinápoly, máj. 24.*) (Saját levelezőnktől.) A »Hon« t. szerkesztősége — hozzám intézett — becses felszólításának engedve, megkezdem levelei­mért s habár a közlekedés mostani korlátozott álla­potánál fogva nem is vagyok képes gyors tudósítás­sal szolgálni, mindazonáltal azt hiszem, hogy a­mi e tekintetben nem az én hibámon múlik, azt más tekin­tetben hű és megbízható közleményeim pótolandják. *) A mai postával kaptunk konstantinápolyi levelezőnk­től három levelet, melyek elsejét ezennel közöljük. A másik kettőt legközelebb. Szerk. ujj* " "".'WiBJMfc.'!' ../ '«seal Adakozás dévai magy. k. reáliskolai segélyző­­egyesület javára. Budapestről Czettel József fogorvos ur tett és szerkesztőségünkhöz beküldött (Ez összeghez járultak : Czettel József 1 írttal, dr. Kabdebo János 1 írttal, Háy Gyula 1 írttal, Pintka Viktor 1 írttal és B. és £ 1 írttal.) Eddigi gyűjtésünk 1 db arany, 3 db ezüst forintos és 1 db szász ezüst tallér, összesen 1716 frt 01 kr 1 db arany, 3 db ezüst forintos és 1 db szász ezüst tallér. Fogadják a nemeslelkű adakozók hálás köszö­­netünket hazafias áldozatkészségükért. E hazafias és nemzeti czélra, melynek érdeke-gyuj-5 frt — kr 1711 frt 01 kr

Next