A Hon, 1877. június (15. évfolyam, 136-165. szám)
1877-06-03 / 138. szám
138. szám. XV. évfolyam. Reggeli Budapest, 1877. Vasárnap, im . 3 Kiadó-Hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra......................................6 írtakr. 6 hónapra.....................................12» — » Az esti kiadás postai különküldéséért falálfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától az amit tátik, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szelemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás IERIO ILT XY’' -dik évfolyamára. Előfizetési árak: (A »Hon« megjelen naponkint kétszer.) Junius hóra ........................... 3 frt. Junius—júniusra ... 4 » Junius—uu£gustusra . . . • Junius—septmber . . 8 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évpegyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a »Hon« kiadó hivatalába (Barátok tere 7. szám Athenaeumépület) küldendő. A »Hon« szerb, s kiadó hivatala. Budapest, június 2. A május 16-ki csíny által létrejött Broglie-kormány rohamosan halad az után, melyen megindult. A parlament hazaküldése, a közigazgatási személyzet megváltoztatása (eddig 250 alpraefekt, 80 főtitkár stb. elmozdítása) s egy fölötte reactionárus rendelet, mely az államügyészeknek »minden szükséges eszközt« megenged úgy egyesek, mint a sajtó nyilatkozatainak elfojtására és üldözésére, — mely a republikanismus üldözését oly magas érdekű és nagyfontosságú dolognak mondja, mely »fölötte áll minden politikai intézménynek« — gyorsan következtek egymásra. Legújabb ténye a Broglie-kormánynak az, hogy elfogatta a párisi községtanács elnökét egy beszéde miatt, melyet St. Denisben tartott. Az első s legmerészebb csapás a »harcz kormánya« részéről Páris világváros egy előkelő állású, népszerű polgárát sújtja. Természetes, Páris és a Broglie-kormány soha sem fognak jó lábon állni egymással. S Broglie rendelete egyenesen kötelességévé teszi az államügyészeknek, minden törekvésüket oda irányozni, hogy »semmi se enyhítse azon üdvös borzalmat, melyet a párisi commune hagyott a nemzet emlékezetében.« Ily szellemű rendelettel jön inaugurálva másodízben a Broglie uralom Francziaországban. Jules Favre egy barátjához intézett levélben, mely éles kritikáját képezi Mac-Mahon reactionárius lépésének, kimondja, hogy egyátalában nem lehetetlen,miként az imparlamentáris kormány forradalomba dönti az országot s valóban nagyon meg kellett volna változni a franczia népnek, főleg a párisinak, hogy a jelzett elfogatást, melyre minden valószínűség szerint újabbak fognak követvetkezni, érzéketlenül s minden ellenmondás nélkül megtörténni engedje. A franczia közönség alarmirozva van. Mielőtt Broglie kiadta volna a drákói rendeletet, a franczia republikánus lapok gondoskodtak már közönségük kellő tájékoztatásáról. Még a legkonzervatívebb, legmérsékeltebb lapok is a legsajtolóbb kritika alá vették a tábornagy elnök május 16-ki elhatározása által inaugurált válságot. Azonkívül ama föliratok, melyeket nagykereskedők és gyárosok Mac-Mahonhoz intéztek, kiket egyátalában nem tarthat »radikálisok «-nak, a troyesi kereskedelmi kamara fölötte konzervatív gondolkozású elnökének beszéde, melyben kimondá, hogy az új válság s az azáltal fölülkerekedett politika az ipar pangását idézte elő : mind igazolják Leon Say azon mondását, mely szerint egész Francziaország striked.« így hat vissza az ország anyagi s gazdasági életére is az a politika, mely most Francziaország sorsát intézi. Egyik miniszter azt mondá a napokban, hogy »a politika megöl, a munka éltet.« De nem minden politika ilyen természetű, hanem a Broglie kormányé csakugyan megöli a munkát Francziaországban, pedig épen ezek az emberek hordják mindig ajkukon a »munkát« s az »üzletet«. Mac-Mahon nejével együtt megjelent az elyseei világkiállításon. A fogadtatás jéghideg volt, egyetlen egy éljenző hang sem zavarta meg a nagy csendet. Ez a mély hallgatás igen ékesen szóló és fölötte jellemző volt. De annál hangosabban beszélnek a bonapartista lapok. Fennen, kihívó hangon hirdetik (a »Pays«) hogy »bármi történjék is, Mac-Mahon nem fog lemondani, nem fog minket cserbenhagyni, hanem megmarad a helyén.« A republikánusok táborában teljes az egyetértés. Thiers és Gambetta eddig köztök soha nem létezett tökéletes egyetértésben vannak. Utánuk indul az egész tábor, mely már meg is nevezte a köztársasági elnökjelöltet s ez nem más mint ismét Thiers. így kárhoztatja magát Francziaország után új forradalom előestéjén, önmagával küzdve, egyenetlenkedve, tehetetlenségre — akkor midőn keleten egy európai jelentőségű háború dúl, melynek nem volna szabad lefolyni Francziaország beleszólása nélkül. Francziaország most nem számit semmit, míg a válság és dulakodás stádiumában van. Belső küzdelmei megbénítják erejét és jelentőségét kifelé. És nincs kilátás, hogy ez az állapot egyhamar véget érjen. Következnek a főtanácsi és esetleg parlamenti választások, melyek a franczia nemzet és kormány minden erejét és figyelmét otthon fogják lekötni. Francziaország gyenge, tehát Németország erős , Francziaország semmi, tehát Németország minden. És Bismarck nem is mulasztja el fölhasználni e kiváltságos helyzetet — Oroszország javára és érdekében. Míg Francziaországban egyik vagy másik irányban kiforrná magát a krízis, már Elsass-Lothsingiába fogtak érkezni, a május 26-ki német császári rendelet alapján, a helyőrségi erősítések. Az osztrák képviselőház teljes ülései, mint a »N. fr. Pr.« írja, alig fognak júniuson túl terjedni. Az osztrákok előbb a garantírozott vasutakról szóló javaslatot akarják tárgyalni, azután az adójavaslatokat veszik elő s csak akkor napolja el magát a parlament két hóra. Az adójavaslatokat mindenesetre tárgyalni akarják az elnapolás előtt. Az erre vonatkozó bizottsági jelentés már sajtó alatt van. Lasser miniszter még június hóban hosszabb szabadságidőre megy. Az osztrák kiegyezési albizottságokban nagyon lassan haladnak a tárgyalások s az osztrák kormány kezd gondoskodni utak és módokról, nehogy az indirekt adózás legsürgősebb refomjai későn lépjenek életbe. A kormány tehát a legközelebbi napokban a birodalmi tanács elé egy, kizárólag csak az 1877—1878- as idényre terjedő czukoradójavaslatot fog terjeszteni, hogy, érintetlenül hagyva a szándékolt változtatásokat, legalább egy bizonyos jövedelmet biztosítson jövő évre a czukoradóból. — Az állítólagos békés sor , de ara vonatkozólag, újabb értesülés alapján, a következőket írja a »P. L.« : »Azon kilátások, melyek szerint Ausztria-Magyarország és Anglia egy közös oroszellenes föllépésre határoznál el magukat, mindinkább eltűnnek s még kevésbé gondolható egyik vagy másik állam külön adója. Sőt inkább az utóbbi napokban igen komoly transactiók történtek, melyek czélja volt Angliát az északi hatalmak politikájához való közeledésre bírni s mint biztosan állítják, nem i is maradtak eredmény nélkül. De sőt még arra is - számítnak, hogy a visszahatás a konstantinápolyi döntő körökre, melyek onnan érkezett , s hírek szerint különben is el vannak csüggedve, nem maradhat el és ez által siettetve lesz a békekötés. És még azt is állítják, hogy a czár kísérete, melylyel Plojestbe utazik, úgy van összealkotva, hogy még ottan hozzá lehessen látni a békekötéshez s mondják, hogy a czár utazása inkább ezzel a czéllal függ össze, mint azzal, hogy a hadseregnél személyesen legyen jelen. Ha a porta meggyőződést szerzendett magának arról, hogy szövetségesre egyátalában nem számíthat, sőt inkább örökösökkel van körülvéve, nem fogja tőle senki rész néven venni, ha megkíméli a további pénz- és véráldozatokat és elejét veszi Törökország bukásának.« Egyébiránt jegyzi meg a nevezett lap, nem igen sokat lehet várni azon mérsékeltségtől, melyről azt mondá Gortsakoff, hogy Oroszország meg fogja lepni vele a világot. — A qu óta-bizottságok, mint Bécsből a »Közv.«-nek írják, ez ideig még semmit sem határoztak, azonban minél kevesebb kilátás van a gyors eredményre, valamint arra is, hogy a kormány proposition lényeges változtatások nélkül elfogadtatni fognak. Bittó a fogyasztási adók jövedelmének közössé tétele mellett buzgólkodik, úgy vélekedvén, hogy legyen legalább egy közös ügyünk, amelyben nem húzzuk a rövidebbet. Bán- Chdy — ha értesülésünk helyes — azt akarja indítványozni, hogy a quota a két államfél fogyasztási adatai alapján állapíttassák meg. Sennyey — jegyzi meg végül a nevezett forrás — a mint mi tudjuk, s Bittó indítványához áll közelebb. A magyar quóta-bizottság ma d. e. 11 órakor tartott ülést, melyben Széll és Tisza miniszterek is részt vettek. — A tanárok és tanítók hadkötelezettségére nézve, a honvédelmi miniszter a következő rendeletet bocsátotta ki: Tekintettel a m. kir. honvédség őszi fegyvergyakorlatainak idejére, valamint az iskolai szünidők tartamára, a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrral egyetértőleg elrendelem , hogy oly honvédköteles tanárok és tanítók, kik mint szabadságolt állományú honvédtisztek, rendfokozatukhoz képest, további kiképeztetésben részesitendők,— a fegyvergyakorlatokhoz augusztus hó eleje és szept. hó közepe közti időszakban 5 heti időtartamra hivandók be. A tanárok és tanítók behívása a netalán szükségessé válandó helyettesíthetés czéljából legalább 8 héttel a gyakorlatokat megelőzőleg az illetékes hatóság (igazgatóság, kerületi tanfelügyelőség stb.) útján eszközlendő, s egyszersmind a szolgálatban való bentartás időtartama is tudtul adandó. A legénység állományához tartozó honvédköteles tanárok és tanítókra nézve hasonló eljárás követendő. A fegyvergyakorlatokban való részvételre a szabadságolt állományú honvédtisztek, a m. kir. honvédség alapszabályainak (B.. T. I. füzet) 97-ik §-a szerint, — a legénység állományához tartozó honvédek pedig az 1873. évi XXXII. törvényczikk értelmében hivandók be; előbbiek azonban, az érintett szabály 101., 102 .és 103. határozata szerint, minden második évben fölmenthetők. Az 1871. évi VI. törvényczikk 2. §-a értelmében egyszer teljesítendő két havi szolgálatra, a tiszti rendfokozatban álló honvédköteles tanárok és tanítók az iskolai szünidő tartama alatt hívandók be. Azon tanárok és tanítók, akik mint honvédtisztek az előléptetésre igényt szerezni óhajtanak, kötelesek a m. kir. honvédség katonai állományának előléptetésére vonatkozó szabály 31., 32. és 34. pontjaiban előírt feltételeknek minden esetben megfelelni, mi okból rendesen a tavaszi időszakban teljesítendő 3 havi próbaszolgálattételre szükséges szabadságoltatásnak kieszközléséről illetékes hatóságok útján maguknak kell gondoskodniok. — A pápa a föderalismusról. Az osztrák katholikusok fogadtatásánál, a napokban közlött beszéd után a pápa, midőn egyes zarándokokat neki bemutattak, a többi közt még azt mondá, hogy Ausztria jólétére és üdvösségére határozottan szükséges volna, az állam föderativ organisatióját illetőleg minden szélsőséget kerülni. A nélkül, hogy a nemzetiségek törekvéseit roszalná, figyelmeztetett arra, hogy e nagy állam az egység által hatalmas s ez egységet a katholikus vallás köteléke képezi. Mit szólnak ehhez a tyroli föderalista ultramontánok ? A „NON“ TÁRCZÁJA. Petőfi kéziratai s egy eddig teljesen ismeretlen költeménye. A Petőfi-társaság néhány héttel ezelőtt Petőfi eredeti kézirataiból kapott egy csomagot ajándékban. A »Petőfi társaság lapjá«-ban ezen kéziratokat Szana Tamás a társulat titkára ismerteti s ezen ismertetést mi is közöljük. Szana azon rég vitatott kérdést fejtegetve hosszasabban, várjon a költők s különösen lyrikusok rögtön avagy hosszas vajúdás után alkotják-e műveiket, igy folytatja: Petőfi életirói kivétel nélkül megegyeznek abban, hogy a költő gyorsan, úgyszólván minden javítás nélkül vetette papirra legszebb költeményeit s átalában azon teremtő lángelmék sorába tartozott, kiknél a tehetség bámulatos termékenységgel párosult. E körülményről tesznek tanúságot ama kéziratai, — hihetőleg az 1845-ben »Szerelem gyöngyei« czim alatt megjelent gyűjtemény első fogalmazványait is, melyekhez a Petőfi-társaság könyvtára pár hét előtt jutott, D. Keresztes Teréz urhölgy szivességéből. Petőfi 1845-ben Szalk-Szentmártonban, később pedig Dömsödön időzött és ez utóbbi helyen hagyta ama kéziratait, melyekről jelenleg szólani akarunk. A költemények különböző nagyságú papírdarabokra, részben hivatalos minták tiszta oldalaira vannak írva s kétségtelenül bizonyítják, hogy a nagy költőnek első fogalmazványai. E költemények között olvashatók: A hazáról. Szép vidéknek szépséges leánya .... Vasárnap volt. Nő szerelmem . . . Szerelemnek lobogója ... A mióta szerelembe .... Sohasem volt az szerelmes .... Háborúval álmodám ... Elnémult a fergeteg . . . Avagy én már soha .... Milyen furcsa álmom .... Félre mostan .. . E költemények közül, melyek a »Hazáról« cziműnek kivételével mind feltalálhatók a »Szerelem gyöngyei«-ben — nyolcz csaknem minden utólagos igazítás nélkül került ki a költő tolla alól, egyben (»A mióta szerelembe ....«) később a versszakok rendjét változtatta meg, s az először négy trópiás költeményt utólagosan még egy versszakkal pótolta, egyben pedig (»Vasárnap volt«) a jelzők megválasztása okozott némi gondot neki, anélkül azonban hogy az olvasót zavaró törléseket kellett volna tennie rokonszenves, szép kéziratán. Aránylag legtöbb törlést és javítást találunk az »Elnémult a fergeteg . ..« czimü költeményében, mely először igy kezdődött: Elnémult a vész harmoniátlan Hárfájának zordon éneke. A költő türelmetlenségre mutató gyorsasággal törülte ki e két sort s közvetlen utána irta : Elnémult a vész hárfája, megszűnt A harmoniátlan hangzavar . . . de ezzel sem volt megelégedve, s anélkül, hogy bevégezte volna e versszakot, e két sort is kitörölte s a már egyszer áthúzott kezdősorok elfogadásával fogott újra költeményének írásához. Mint tudjuk, összes költeményei közt e darab ismét változást szenvedett s igy kezdődik : Elnémult a fergeteg süvöltő Hárfájának zordon éneke. A harmadik versszak a kezeim közt levő első fogalmazványban igy hangzik: A falaknak bádog tornyait a Nap sugári megaranyozák ; Délibábok tengerén lebegnek, Mint szigetek a távol tanyák. Az ezután következő versszakok : Áttekintek a végtelen rónán, És tekintek múlt időmön át, S újra érzem múlt időmnek minden örömét és minden bánatát. túl húzta azokat s minden javítás nélkül vetette papirra e tagadhatatlanul költőibb, erőteljesebb változatot : Áttekintek a nagy láthatáron, Rónaság az, völgy- és hegytelen. Szivem is most ily végtelen róna .... Nincsen benne más, csak szerelem. Szivem olyan tele szerelemmel, Hogy terhétöl csaknem elesik. Úgy vagyok mint a fa, melynek ága Alig bírja dús gyümölcseit. Szivem igy, megtelve szerelemmel, Egy pohár, a mely csordultig áll ... . Drága bor ! ... s ha a lyány porba önti ? Kár lesz .... inkább idd ki te, halál! így olvasható aztán az összes költemények közt. »A hazáról« czimű költeményt három szakaszra osztva találom Petőfi kéziratai között. Az első versszakokon a költő alig tett változtatást, de a harmadik szakaszból, mely a »Már rég nem sírtam« stropkával kezdődik, három versszakot később, a költemény egységének előnyére kihagyott. A hiányzó versszakok ezek: Oh, hogy csak könnyet onthatok, Csak gyáva könnyet a honért! Miért nem hí, miért nem int hát, Hogy kebelemből ontsak érte vért ? Meghalni érted, oh hazám, Habár rettentő kíspadon, Kétszer, háromszor halni meg bár, De érted halni, szent óhajtatom ! Szivem olyan tele érzelemmel, Csak alig, hogy elviselhetem. Érzelmim közt a legkeserűbb és A legédesebb a szerelem. Szivem igy, megtelve érzelemmel Egy pohár, a mely csordultig áll, Mig ki nem fut: bár csak kiüritné Akár a lyány, akár a halál ! nem nyerték meg a költő tetszését, hirtelen keresz A nemzetek mind zajlanak Európa hangos színpadán . S mily csendes a magyar hazánkat Ők hitéből sem ismerik talán. Petőfi kéziratai közt találtam az »Oh mi szép a« kezdetű dalt is, mely következőleg hangzik: Oh mi szép a vándorélet... oh az Irigylendő vándormadarak ! Nem tudják ők, nem tudják, mi a tél ! Egy tavaszból másba szállanak. »Vándorolni . . vándorolni, mint a Fecske, mint a gólya szabadon : Add e sorsot én nekem, teremtőm !« Hajdan ez volt a kivánatom. Oh mi szép a házi élet... oh az Irigylendő házi madarak ! Mit törődnek ők téllel, tavaszszal ? Fészkeikben olyan boldogak. »Házasodni, házasodni . . . élni, Halni a szerelmi lánczokon . Add e sorsot én nekem, teremtőm !« Mostan ez az én kivánatom. E költeményt Petőfi nem vette föl sem a »Szerelem gyöngyei«-be, sem későbbi gyűjteményeibe. Véletlenségből-e vagy szándékosan mellőzte a költő? bajos eldönteni. Nem tartozik kiválóbb művei közé, de gyűjteményeiben bátran helyet foglalhatott volna, s azt hiszem, hogy közlését a nagy költő minden tisztelője szívesen fogadja. ben a dévai segélyegyesület működik, tovább is gadunk bármily csekély adakozást. első A békehírek felöl. Budapest, jun. 2. (V.) Több ízben volt alkalmunk utalni arra, hogy a monarchia és speciálisan Magyarország közvéleményét tévesen fogja fel az, ki mindenáron való háborúskodtatási hajlamot magyaráz ki abból. Egyes jelenségek merülhettek föl ily irányban, ama két nagy s ellentétes áramlat mindegyikében, mely a közvélemény rétegei s a hatalom némely tényezői közt nyilatkozik, egyaránt mutatkozott hajlam e tekintetben, de ennek átalános gyanánt való vételére nem jogosított föl senkit sem a közvélemény, sem más régiók hivatalos nyilatkozása. Sem közvéleményünknek, sem kormányunknak nincs hát oka balsejtelmekkel fogadni a béke felől szárnyaló, igaz hogy jórészt hihetetlen híreket. Sőt amennyiben poltikánk ez idő szerint bevallott czéljának, a háború lokalizácziójának úgyszólva hatványozott mérvben való elérését jelentené az, ha az igazi háború még csak ezutánra várt kifejtése előtt a békére nyujtatnék mód és lehetőség; tekintettel ama nagy feladatokra, melyek belpolitikánkban (úgy szűkebb, mint tágabb értelemben véve a szót) előttünk állnak, s melyek tárgyilagos megoldhatásában nagy akadályt képez a külviszonyok háborús volta: minden okunk lenne megelégedéssel tekinteni arra, ha a várt európai komplikácziók helyett váratlan békét s csöndes kibontakozást hozna magával a nyári lég langy szellője. A tőzsde érzéke, mely ilyetén szellemben magyarázza a czár Gorcsakoffal való együttes utazását, természetesen csalódhatik, a mint csalódott a múlt tavasztól kezdve számtalanszor ; s a jósolt csodás enyhe diplomácziai időjárás helyett a természetes fejlődés folyama szerint a feltornyosult fellegek viharra, zivatarra vezethetnek s a mai békés ígéretek bárgyú ürügynek bizonyulhatnak, melyek mögé a nagyobb akczióra készülés ravaszsága rejtekezik. E lehetőség daczára szemébe kell nézni a másik eshetőségnek is, a békés kilátások komolyságának tudniillik. Mert ha áll is, amit mondtunk, hogy a béke ellen per absolute kifogásunk nem lehetne; másrészt áll az is, hogy a béke megkötése vezethet oly fejleményekre, melyek roszabbak lennének reánk nézve a két hadakozó fél közti háború minden eshetőségénél; hogy ily fejleményekkel szemben azután nem teljesíthetnék a jó szolgálattevés azon szerepét, melyre a békének jelszava alatt fölhívhatni vélnek, sőt, hogy azok még aktív föllépésünket is provokálhatnák, az oly bizonyosság, melynek bővebb fejtegetését önkényt érthető volta teszi fölöslegessé. Minek ezek a fejlemények, rövidre összefoglalhatjuk. A mint monarchiánk annak idején a béke fentartása kedvéért is minden engedményt javasolhatni vélt a portának, mi a törökországi keresztényi alattvalók sorsát volt jobbítandó: a háború megszüntetéséért is vállalkozhatik bízvást e szerepre s szószólója lehet amaz érdekeknek, melyeket az orosz barbarizmus pusztán köpenyül használ ugyan, de melyek, nincs miért ki nem mondanunk, oly nemes érdekek, hogy monarchiánk, mint azok valódi és önzetlen támogatója, csak nyerhet hangoztatásukkal. S ha a békét csak az tenné lehetségessé, hogy a porta által megígért reformok teljesítése iránt alkotmányos és nemzetközi garancziák szereztessenek, monarchiánk megtehetné, hogy még ily békejavaslatokat is támogatna a portánál, föltéve, hogy azoknak olyalak adatnék, melyek nem ellenkeznének a török állam szuverainitásában rejlő (egyébként már a régebbi paktumok által is lazított) elvekkel. Ezzel azonban el lenne érve a határa az engedményeknek, melyeket államunk a béke érdekében javasolhatna. Amint a békekötés feltételei oly jelleget kezdenének venni, hogy Törökország területi integritásának sérelme lenne belőlük sejthető, monarchiánk egy pillanatig sem maradhatna a közvetítés elemei között, s ha magában ilynemű szándékokban casus bellit nem is találna, (kérdés azonban, hogy ezt is nem találná e), arra minden esetre elég okul szolgálna minden ilyen szándék, hogy óvakodjék minden pressziótól, mely a portát ily föltételek elfogadására bírhatná. Ugyan ily szempont alá esik minden oly engedmény is, mely a török birodalom haderőben való gyöngítésére czéloz. S ha már most mint a leendő béke pontjait, a Dardanellák erődjeinek lerontását, a török hajórajnak a Fekete-tengerről leszorítását emlegetik: mindezen tervek olyanok, melyek Ausztria-Magyarország közrehatását egy ily föltételek mellett létesítendő béke körül kizárják, sőt melyek elfogadtatásuk esetén azt hoznák magukkal, hogy monarchiánknak kellene írott s széttéphető szerződéseknél hatályos garancziákat keresni, mind kereskedelmi, mind politikai békéjének háborítatlan föntartása iránt. Bármint legyen is e pillanatban a politikai alakulások esélye, az bizonyos, hogy monarchiánk tartósan nem nézheti, hogy déli határai felől folytonos fenyegettetésnek legyen kitéve. Pedig Törökországot megfosztani védképességétől annyi, mint zsákmányul vetni oda Oroszországnak, mely azután háború esetén akadálytalanul tudna hatolni messzebb is, mint ma, mikor a kicsinyeit török erősségei s hajóhada segedelmével hónapokig tudja visszatartani, sőt roszhiszemű békeajánlatok kolportázsára is kényszeríteni a muszkát. Nézetünk szerint tehát a fölmerülhető béketervekkel a mi politikánk rokonszenvezhet mindaddig, amíg azok föltételei a törökországi keresztyének sorsának javítására s ennek biztosítására czéloznak, amint azonban ezt a határt túlhaladnák, nem lehet közünk velők, s a konstantinápolyi osztrák-magyar internancziós módot találhat a portával annak megértetésére, hogy a mi monarchiánknak ily békében öröme nem telnék. S ez bizonyára elégséges lesz megakadályozni azt, hogy ily béke létre — egyátalán legalább az események mai stádiumában — ne jöhessen. S ha a czéljaiban ekkor már leálcázott orosz hatalom ragaszkodnék ahhoz, hogy ezt fegyvererővel is kivívja, megfosztva humanitárius jogczímétől egyszerűen s nyilván, kétségbevonhatlanul bevallva, hódító háborút folytatna, melyben csakhamar nem egyetlen ellenféllel állna szemben. Ennek a szükségszerű alternatív fejlődhetésnek gyorsítását remélhetjük attól, ha a béke olajágával repeső galambok közelebbről tekintve, nem bizonyulnak kacsáknak. Konstantinápoly, máj. 24.*) (Saját levelezőnktől.) A »Hon« t. szerkesztősége — hozzám intézett — becses felszólításának engedve, megkezdem leveleimért s habár a közlekedés mostani korlátozott állapotánál fogva nem is vagyok képes gyors tudósítással szolgálni, mindazonáltal azt hiszem, hogy ami e tekintetben nem az én hibámon múlik, azt más tekintetben hű és megbízható közleményeim pótolandják. *) A mai postával kaptunk konstantinápolyi levelezőnktől három levelet, melyek elsejét ezennel közöljük. A másik kettőt legközelebb. Szerk. ujj* " "".'WiBJMfc.'!' ../ '«seal Adakozás dévai magy. k. reáliskolai segélyzőegyesület javára. Budapestről Czettel József fogorvos ur tett és szerkesztőségünkhöz beküldött (Ez összeghez járultak : Czettel József 1 írttal, dr. Kabdebo János 1 írttal, Háy Gyula 1 írttal, Pintka Viktor 1 írttal és B. és £ 1 írttal.) Eddigi gyűjtésünk 1 db arany, 3 db ezüst forintos és 1 db szász ezüst tallér, összesen 1716 frt 01 kr 1 db arany, 3 db ezüst forintos és 1 db szász ezüst tallér. Fogadják a nemeslelkű adakozók hálás köszönetünket hazafias áldozatkészségükért. E hazafias és nemzeti czélra, melynek érdeke-gyuj-5 frt — kr 1711 frt 01 kr