A Hon, 1877. július (15. évfolyam, 166-196. szám)
1877-07-01 / 166. szám
Ott, ahol a kir. szabályrendelet világosan magyarázza a tárgyat, elvi kérdésről szó nem lehet. Említett kir. szabályrendeletnek 30. czikke így hangzik: »Az üresedésbe jött plébániák addig, mig számfölötti lelkészek lesznek, csakis a létező — értsd számfölötti — lelkészekkel, táplánokkal és diakónusokkal lesznek betöltendők.« Csak is az akaratos malitia csavarhatja el, idézett izikknek valóságos értelmét, melynek tendentiája az, hogy a számfölötti lelkészeknek, azaz olyan lelkészeknek, kiknek állandó plébániájok nincs, biztosítva legyen megválasztatásuk. A szerb metropolitai tanács, hozott határozatai merényletet követett el a királyi jog ellen, mert nevezett kir. rendelet nem csak egyszerű szabályrendelet, hanem egyszersmind autonomikus törvénycikk is. És miután egyházunk autonomája be van czikkelyezve a magyar örvénykönyvbe, következik, hogy egyházunk autonomikus törvénye egyúttal magyar törvény is. A beczikkelyezett magyar törvényt megváltoztathatja a Horpát király és Magyarország törvényozása, de semmiképen a szerb metropolitai mács. Hazafias kérelmünk az, hogy a kormány semmisítse meg a szerb metropolitai tanács legújabb haározatát, melylyel a legfelsőbb kir. szabályrendeletek 30. §-át, uzurpálva a királyi jogot —,megváltozatta. S ne engedje, hogy az omladinista czinkostárik nyomják el és mastretirozzák a hű és hazaszeretőerb honpolgárokat. Ezt kérjük a magyar kormánytól, országunk államunk érdekében és az igazság győzelme teintetéből. Egy szerb honpolgár. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése, június 30. Az esti lapunkban közlöttek után Zay Adolf idítványt nyújtott be a végett, hogy a ház a minisztr iránt fejezze ki azon várakozását, hogy Nagy-Küüllő megye rendszabályainak ügyében az ottani hatság óhajai szerint fog eljárni. (Szóló beszédét nem met érteni.) Ezután a főrendi ház jegyzője áthozza a főrendi ház jegyzőkönyvét, az ott ma (lásd alább) elfogaott törvény- és határozati javaslatokhoz. A tvjavaslatok szentesítés alá terjesztetnek, határozati javaslatok közöltetnek a kormánynyal. Tisza Kálmán tiltakozik az ellen, hogy a törééynyel szemben Zay egyes felszólalásokra hivatkoz, különösen tiltakozik pedig az ellen, mintha Deák erencz a magyar nyelv jogosultságáról, mint kivésről szólt volna. (Élénk helyeslés.) Ezután így folytja : És kérdem a képviselő urat, aki ismeri a alföldi államokat, mit mondanának pl. Németorságban, ha a ma már ott is lévő nem német ajkú rovincziák azt mondanák, hogy ott — német államin — a német szónak jogosultsága kivétel? (Élénk elyeslés.) Nem a törvényhozás házában, szóval igazanák helyre, hanem igen furcsa elbánásban részetenék az illetőt. (Átalános, élénk helyeslés.) És igy in, és így kell hogy legyen Európa minden államáél. Van különbség, mégpedig igen nagy különbségss részben nálunk és másutt, és ez rejlik abban, hgy maga a mi nemzetiségi törvényünk a nem marar ajkú honfiaknak a nyelv szempontjából számtanszor több jogot ad, mint bármely más alkotmányos lap a világon. (Igaz! Úgy van!) Ebben fekszik a különbség. De mert ez igaz, én mint Magyarország minisztere azt tartom tadatomnak, hogy szigorúan megtartsam azt, amit törvény mond, de nem tarthatom föladatomnak at, hogy a szóban levő törvény rendeletein túl, én mnt miniszter tegyek, szemben a magyar nyelv jogosítságával, engedményeket. (Élénk helyeslés és tetés). És mit mond a törvény ? Azt mondja, hogy a gyzőkönyvet lehet nemcsak magyar nyelven, hanem áj nyelven is vezetni; azt mondja továbbá, hogy lszólalni a megyegyűléseken szabad mindenkinek ját nyelvén is. És midőn a törvény kimondja a marar nyelvnek jogosultságát a megyékben és mindnütt, ezen két határozott kivétellel, vagyis, ha úgytszik ezen engedményt adván a nem magyar ajkainak, most mit kíván a képvár ? Nemcsak azt hinnja, hogy a tárgysorozatot magukban foglaló megyék, melyekről a törvénykönyv egy betűt sem mond, csak magyar, hanem német nyelven is közöltessek, hanem még azt is kívánja, hogy a gyűlésben inden tárgy német nyelven is referáltassék, minden h'dés német nyelven is föltétessék, minden határolt német nyelven is kimondassék. (Élénk ellenmondsok). Én azt gondolom, hogy — egyebet nem is véve — gyakorlatilag lehetetlen volna bárhol is ily ellást behozni, mert hiszem, midőn a törvényhatóságikormányzat egyik nagy baja ma is épen az, hogy ig jut idő a kellő számú jelenlevők mellett a tárvak elvégzésére, kétszer annyi időt venni igénybe inden tárgyra nézve : ez annyi lenne, mint a dolgok esetét lehetetlenné tenni. (Igaz!) De hogy törvénysértés nem foglaltatik a dologin, azt tisztán megmutatja az, hogy mikép appkáltatott a törvény 1868 óta folytonosan ? És én erem mondani — és ez nem egészen minden jelezés nélkül való — hogy Magyarországnak, mint idjuk, más vidékein is vannak nem magyar ajkú saisok, de tudtomra még egyetlen egy törvényhatóságem lépett fel azon követeléssel, hogy túlmenjünk a gyzőkönyvi nyelveken és szóláson, amit a törvény elenged. (Élénk helyeslés.) Tehát maguk ezen törmnyhatóságok és az azokban lakó nem magyar ajkúmpolgárok belátták, mi a törvény rendelete és mi ajándéka, és amint ez jó honpolgárokhoz illik, a törény által adott jog keretén belül igyekeztek maradni, csakis Nagy-Küküllő megye egy részének jutott az a kcsőség,hogy a törvény korlátain túl is szeretne rontatni és meg szeretné rontani a magyar nyelvnek a törvnyben adott jogosultságát. Nem tudom, hogy a Ház miként vélekedik, de én részemről a képviselő úr érdésére határozottan kijelentem, hogy ezen törekiben segédkezet nyújtani nem fogok, (Élénk helyeslés és tetszés.) és ha azért, mert törvénytelen kiánságuk nem teljesíttetik, amint a t. képviselő úr érdésében fenyegetni látszik, az önkormányzati jogyakorlatától talán visszavonulni akarnának, tulajonítsák ezt maguknak, vétkezni fognak maguk elén, de maguk is fogják aratni ennek gyümölcseit, felénk helyeslés és tetszés.) Kérem a t. házat, méliztassék a kérvényi bizottság véleményét elfogadni. Élénk helyeslés és tetszés.) Kórody Lajos pártolja Zayt. A ház mellőzi Zay indítványát. Következik Tisza nyilatkozata a beadott interellácziókra. Tisza Kálmán: T. ház ! Ha a hétfői napon a tövényhozás másik házában nem volnék elfoglalva, mind a mellett, hogy csak egy igen rövid nyilatkozást szándékozom tenni, mégis a hétfői ülésre halászattam volna, tekintve az előrehaladott időt, de így körülményeknél fogva kérem, méltóztassék megengedni, így azt most megtehessem. (Halljuk! Hallak !) / -‘gnapi napon volt szerencsém a házszabá' '-'»’kijelenteni, hogy a keleti kérdésre négy interpelláló van hozzám em felelni óhajtok ma, hanem a ben nyilatkozni. Én, t. hát, épen a ma befejezett vitában a keleti események fölött a magam részéről azt, amit e tárgyra nézve elmondhattam, alig 3—4 napja, elmondtam , ezeknél fogva bátor leszek a t. házat kérni, hogy feleletül véve mindazokra a hozzám intézett kérdésekre, amelyekre egyátalában felelni lehet, akkori beszédemet, attól, hogy most újonnan, egyenként, pontonként feleljek, engemet felmenteni és az iránti nyilatkozatomat tudomásul venni méltóztassék. Két pont van csak azon interpellálók egyikében, amelyre nem volt alkalmam akkor, és amire szükségesnek tartom mégis ma nyilatkozni, és erre nézve csak egy pár szóval felelek. (Halljuk! Halljuk!) Egyik pont vonatkozik arra, hogy van-e tudomása a kormánynak pánszláv izgalmakról és szándékozik-e azok ellenében fellépni ? Én megnyugtathatom a t. házat az iránt, hogy a kormánynak, biztosíthatom róla — minden irányban e tekintetben szemei nyitva vannak. Igyekszik megtudni mindent és hála istennek mai napig semmi néven nevezendő aggályra okot szolgáltató ily mozgalomnak tudomására nem jutott, de gondja lesz rá, hogy ha mégis történnének a jövőben ilyenek, s ha tudomására jönnek, a törvény teljes szigorát éreztesse azokkal, kik ilyenekben netalán hibásak. (Helyeslés.) A másik, amire nézve nyilatkozni szükségesnek tartom, az, hogy igenis, ami a dunai gőzhajózást illeti, a gőzhajózás szabadságát illetőleg, a külügyi hivatal részéről azon intézkedések, amelyekre nézve már egy alkalommal volt szerencsém nyilatkozni, megtétettek azzal a határozott kifejezéssel, hogy ha a közvetlen háború hozhat is be zavart, annak sem térben, sem időben tovább tartania nem szabad mint amennyire ez a népjog szerint és a háború által igazolva van, és a Dunafolyam hajózási szabadságának minden viszonyok közt biztosítottnak kell maradnia. (Helyeslés.) Ezen nyilatkozatomhoz most azt tehetem, hogy a külügyi kormányzat ezen kifejezett szándékához való hozzájárulását az orosz kormány azonnal, a török kormány néhány héttel később, de kijelentette, hogy hasonlag fogja fel a kérdést. Anglia és azóta minden európai hatalom ezen nézethez csatlakozott. Ennek megjegyzésével kérem a t. házat, mint mondom, hogy méltóztassék az egyebekre nézve a most befejezett vitában általam mondottakat feleletül és azon nyilatkozatomat, hogy én nem vagyok azon helyzetben, hogy szükségesnek tarthatnám ezen kérdésekre újólag válaszolni, tudomásul venni. (Átalános helyeslés.) Helfy Ignácz jobb szerette volna, ha a miniszter válasza későbbre marad, úgyhogy már a bolgárokhoz intézett manifestum iránt, vagy a keleti kérdés más stádiumai iránt is nyilatkozhatott volna. Most, azon reményben, hogy a miniszterelnök múltkori beszédéhez híven soha nem fogja beleegyezését adni oly politikába, mely a hatalmi és birtoklási viszonyok megváltoztatására vezethet, tudomásul veszi a választ. Tisza Kálmán miniszterelnök : T. ház ! Én semmit sem akarok sem elvenni sem hozzátenni, csak arra kérem a t. képv. urat, miután már ma először idézi beszédemet, és meglehet, hogy többször is fogja idézni, legyen szíves épen ezen passusát egészen szóról-szóra idézni. (Derültség.) Saas Ivor b.elesorolja amaz indokokat, melyeknél fogva a ház örvendve fogadta a miniszterelnök múltkori nyilatkozatát. Először annak örvendett a ház, hogy a miniszterelnök egész határozottan kijelentette, hogy Bosznia okkupatiója nem szándékoltatok; másodszor, hogy köztünk és Oroszország közt semmi szövetség nincs; harmadszor, mert kijelentette, hogy monarchiánknak az aktióra teljes szabadsága meg van ; negyedszer, mert kijelentette, hogy monarchiánk Törökországban a hatalmi és birtoklási viszonyok semmiféle megváltoztatását nem tervezi; ötödször, mert kimondotta, hogy mindenféle, a monarchia érdekével ellentétes államalakulásokat meg akar akadályozni; hatodszor, mert kinyilatkoztatta, hogy ha szükséges a monarchia haderejét is egész mértékben alkalmazni fogja. Felszólalását azok beszédei okozzák, kik szintén tüntetőleg pártolták a kormányt, de egész ellenkező nézpontokból indultak ki, mint a mineket ő félőbb elsorolt. S ez gyanút keltett a közvéleményben és igy nem volt jó szolgálat a kormánynak. Midőn a kormány azon nyilatkozatot tette, és pedig azon értelemben, a mint hallottuk és a mint azt a t. ház felfogta, mert annak ellenkező értelmét a kormány nem jelentette ki, az által a kormány erkölcsileg kötelezve érezheti magát ígéretéhez képest cselekedni. Hiszi, hogy úgy fog tenni, sőt rágalomnak tartani annak ellenkezőjét állítani, azt t. i. hogy a kormány nem fogja megtartani ígéretét, minthogy ezen ellenkező eset nem volna egyéb, mint a visszaélés a ház bizalmával és a megnyugtatott nemzeti közvéleménynek kijátszása. Ezt semmiféle kormányról sem teszem fel, mely ezen házban ült vagy sülni fog, annál kevésbbé teszem fel a jelen kormányról, melynek nemzeties érzületéről mindnyájan meg vagyunk győződve. (Helyeslés!) Sajnálkozását fejezi ki ezután a miniszterelnök azon mondása fölött, hogy monarchiánknak nincsenek szövetségesei; Zsedényivel szemben pedig azt jegyzi meg, hogy 1870-ben monarchiánkat a beavatkozástól nem az orosztól való félelem, hanem Magyarország és Andrássy akarata tartotta vissza, bizalmát fejezi ki a kormány iránt s tudomásul veszi a választ. Simonyi Ernő konkrét választ szeretett volna a párisi pótszerződés iránt hallani, mert a miniszter átalános nyilatkozatait az iránt, hogy szerződés és szövetség által semminemű tekintetben kötve nem vagyunk, nem vonatkoztatja ide. Tisza Kálmán miniszterelnök : T. ház ! Egyátalában nem is akartam, hogy a t. képviselő úr arra válaszul elfogadja nyilatkozatomat, mert magam is megmondottam, hogy a hozzám intézett kérdések közül csak azokat illetőleg, melyekre a mostani körülmények közt a választ lehetőnek és szükségesnek tartom, van benne a válasz. Azon kérdést, melyet a t. képviselő úr fölvetett, t. i. azon, csak három hatalom között létrejött párisi pótszerződést, most vita tárgyává tenni nem tartom helyesnek. Ezen interpellációt csak két esetben tartottam volna czélszerűnek és jogosultnak, ha vagy úgy állana a dolog, hogy az egyik fél akarta a szerződést teljesíteni, de az osztrák-magyar monarchia nem, vagy ha valakinek — nem a t. képviselő úrnak — az volna nézete, hogy az osztrák-magyar monarchia a másik két félt akarja azon szerződés teljesítésére kényszeríteni. Engedelmet kérek, ma azon politikához, hogy mi azért, hogy ne legyen határunkon a háború, összeveszszünk az összes európai hatalmakkal és úgy akarjuk érdekeinket megóvni, én soha járulni nem fogok. (Helyeslés.) Az, hogy minő értelemben vettem a szabad kezet és hogy szerződésileg nem vagyunk megkötve, beszédemre utalok és azon körülményekre, melyek között azt mondottam, és bizony nincs benne az, hogy elkezdve a Krisztus urunktól fogva kötött szerződések között egy sincs a világon, hanem beszéltem olyanokról, melyek a jelen kérdésre vonatkoznak. Különben bátor vagyok megjegyezni, hogy azon furcsa bizalmi nyilatkozat után, melyet hallottam és amely mégis kijátszásról és visszaélésről beszél, hogy én azért, amit én mondtam, ami az én beszédemben benne van, vállalok felelősséget, de amit más képzelt alá, akár Kaas képv. ur, akár más, azért nem vállalok felelősséget. (Élénk helyeslés) És ha aztán nem úgy járok el, amint egyik-másik képv. ur képzelte magának, azért még engem a kijátszás és kötelességmulasztás vádja sem illethet. (Élénk helyeslés a középen.) Elnök: Az interpellációk, melyekre a miniszterelnök úr nyilatkozott, a következők : Simonyi Lajos báró, Helfy Ignácz, Simonyi Ernő és Kaas Ivor báró interpellációja. Kérem a t. házat, méltóztassék nyilatkozni az iránt, hogy a miniszterelnök úr nyilatkozatát tudomásul méltóztatik-e venni, vagy nem ? (Tudomásul veszszük!) Tudomásul vétetett. A hétfői 11 órakor tartandó ülésben a jegyzőurak jelentést fognak tenni a mai választás eredményéről.„Az ülést bezárom. Ülés vége 2 óra 20 perc. A főrendiház ülése. Elnök: Majláth; jegyzők: Nyáry, Pallavichini, Zichy. A miniszterek közül jelen vannak: Trefort, Szende, Péchy, Wenckheim, Vay Miklós b. benyújtja a hármas bizottság jelentését a hozzá utasított javaslatok iránt. Horváth Gyula képviselőházi jegyző áthozza a cukoradóreformjáról szóló törvényjavaslatot. A pénzügyi bizottsághoz utasíttatik s a jelentés beadása után rögtöni tárgyalása határoztatik. Elfogadtatik ezután a 153 milliós kölcsön első és második fele iránt benyújtott zárszámadásokra nézve a fölmentés Következik a párisi kiállításra szükséges póthitel iránti javaslat, . Trefort miniszter rövid ajánlása után váltotlanul elfogadtatik. Elfogadtatik az északkeleti vasuttársulatot érdeklő szerződés módositásáról, az 1871. VII. t. sz. módosításáról, a Beszterczebánya közelében építendő gőzfürész költségeiről, s a közadók kezeléséről szóló törvény módosításáról intézkedő javaslat. Kálnoki Dénes úr, a következő interpellate terjeszti elő: Interpellate a t. miniszterelnök, vonatkozólag a belügyminiszter úrhoz. Tekintve az állam délkeleti határain, a Dunafejedelemségek lakói által elkövetett erőszakos foglalásokat és ennek következtében kifejlett véres határvillongásokat. Tekintve a székely leányokkal folytatott aljas üzelmet, melynél fogva álutakon minden akadály nélkül az Oriensbe csempésztetnek. És végre tekintve ezen határszéli havasok erdőségeiben tanyázó rablók garázdálkodását, mely a közelfekvő községek lakóiban aggályt ébresztett, annál inkább, mert amatőrt keleti háború következtében szökevényekből alakult nagyobb számú rablók betörésétől lehet tartani. Ezennel tisztelettel kérdem a nagyméltóságú miniszter urat a személy- és vagyonbiztonság érdekében és a véghatárok szigorúbb megőrzésére nézve tétettek-e intézkedések ? Ha nem, szándékozik-e t. mind úr mielőbb intézkedéseket tenni ? Elnök : A min. elnöknek úgy, mint belügyminiszternek kiadatik. Egyéb tárgya a gyűlésnek nem lévén, csak a jegyzőkönyv fog hitelesíttetni. Nyáry Jenő b. jegyző : (Olvassa a mai ülés jegyzőkönyvét.) Elnök : Ha észrevétel nincs, a jegyzőkönyv hitelesíttetik. A pénzügyi és kereskedelmi bizottságok tagjait kérem méltóztassanak a mellékterembe gyűlni. Ezzel a gyűlést bezárom. (Az ülés végződik délután 12 óra 15 p.) A háború. Az ázsiai harcztérről. A török győzelmekről s az oroszok visszavonulásáról a »D. Telegr.« harcztéri tudósítója a következőket jelenti: E r z e r u m, jun. 25. éjfél. Az orosz centrumból 18,000 főnyi hadtest Szarikamisba érkezvén a soganli szoros túlsó oldalára, és kozákok mutatkozván Jeniko magaslatain, kik Haukendzsi felé nyomultak előre. Falil pasa és Besid pasa 18,000 főnyi sereggé Zevinben, két mértföldnyi távolban a török hadállás előtt tábort ütöttek. A török jobb szárnyon újabb nagy csata volt. Mukhtár pasa véve át a fővezéreket, támadást intézett az oroszok ellen,nagy lovassági segédhaderőt nyervén, erélyesen működhetett és seregeit megvédhetne oldaltámadások ellen. Az oroszok igen keményen szorittatván, végre kénytelenek voltak hadállásaikat feladni és sánczaikból kimenekülve, futásban kerestek menedéket, erősen üldöztetve a törökök által. Erzerum, jun. 26. A törökök még üldözik az ellenséget, mely igei rosz helyzetben van. Folytonosan és sűrűn érkeznek segédhadak és az ottomán főhadiszállás most Zevin előtt van. Erzerum, jun. 26. éjfél. Az oroszok lassan visszavonulnak az egész vonalon. A török csapatok lelkes hangulatban vannak. A tegnap távírt győzelmet a mai hírek teljesen megerősítik. Erzerum kormányzója jún. 26-ki kelettel a zevini győzelemről következő hivatalos jelentést küldött Konstantinápolyba. Az orosz hadsereg 5000 főnyi lovassal, 16 zászlóalj gyalogsággal és 32 ágyúval megtámadta táborunkat, Zevinben, azzal a szándékkal,hogy a soganli hegyszorost elfoglalja. Az ellenség 19 ágyúból kezdett tüzelni, melyek sánczainkkal szemben jobbszárnyunkon egy magaslaton voltak elhelyezve. Délután az orosz gyalogság és lovasság a Cserket pasa tábornok által vezényelt török balszárny ellen intéztek rohamot. A küzdelem estig tartott és az ellenség visszavezetésével végződött, kik azonban éjszaka újra megkezdték czéltalanul a tüzelést. Az oroszok ezután rendetlen futásba lettek kergetve s kényszeritettek megerősített táborukba visszavonulni. Recsid és Csavket tábornokok különösen kitüntették magukat. A török halottak és sebesültek száma 400, az oroszok vesztesége 3000 ember. Az ellenség újabb támadásra készül. Az Aldunáról. A Dobrudzsa kiürítéséről, az oroszok előnyomulásáról s a folyam mentén vívott csatákról a »Daily Telegraph.« hareztéri tudósítói a következőket sürgönyzik : Suma, szerda. Az egész hareztéri vonalon egyre tart a bombázás. Kasztendzse, szerda. Az orosz lovasság a Dobrudzsa egész bensejét bebarangolta, de a gyalogság lassan követi. A törökök védelmi terve igen jó, s a katonák nagy bizalommal viseltetnek a siker iránt. Kasztendzsében a Dobrudzsa lakosságának nagy része összegyűlt. Hírt véve arról, hogy a cserkeszek visszaéléseket követtek el visszavonulásuk alatt, s tudva azt, hogy mily hamar hitelre találnak az ilyen hírek, biztos tudomást szerzendő, elmentem személyesen az illető falvakba, annak a veszélynek téve ki magamat, hogy netán az ellenség bántalmait kellene elszenvednem. Épen most jöttem vissza s szerencsére azt mondhatom, hogy a törökök és cserkeszek nem tettek egyebet, mint ami elkerülhetlenül szükséges volt a fellázadt lakosság magatartása folytán. A hatóság innen már távozni készül, én azonban még maradok. R u s c s u k, szerda. Tegnap öt orosz zászlóalj az Ardicz torkolatánál újonnan felállított hat üteg oltalma alatt kiszállt a Turtukaival szemben levő szigeten. 20 csónakon csakhamar segéderőt nyertek és a Cserketmima török pánczéloshajó ellen támadást intéztek, s úgyszintén a Turtukainál levő török ütegeket is lövetni kezdték. Azonnal hadak küldettek, hogy verjék vissza az oroszokat. A török táborban 150 bomba felrobbant, de szerencsére nem tettek nagy kárt. Ruscsukot egyre bombázzák, s az orosz lövések nagy pusztítást tesznek a városban. A halottak és sebesültek száma nőttön nő. Valamennyi konzulátusi épület nagy sérüléseket szenvedett, főleg az angol. Az idegenek föl vannak háborodva az oroszok pusztításai fölött, miután azzal a muszkák semmi hadi előnyt nem érhetnek el. V i d d i n, jun. 26. Múlt éjjel török önkénytesek és román katonák a Kalafattal szemben levő szigeten csatároztak. A románokat a törökök kiverték a szigetről, több román halott és sebesült elesett, a törökök nem szenvedtek veszteséget. Viddint ismét bombázták Kalafatból, a román bombák nagyobb része a vízbe hullt, húsz bomba az osztrák-magyar konsulátusi épület előtt esett le, melyre fel volt tűzve a zászló. Az ágyúgolyók, tekintve a lövések számát, idáig még nem sok kárt tettek. A törökök viszonozták a tüzelést s az ellenség ütegeire szórták lövegeiket. Ruscsuk bombázásáról, junius 26-iki kelettel ezeket távírják a »N. Fr. Pressé«-nek. Ruscsuk tegnapi bombázása alatt több ház teljesen szétromboltatott s igen sok megsérült; 4 polgári egyén halva maradt s mintegy 20 megsebesült. Tegnap és ma csaknem az összes polgári lakosság elmenekült a hegyekbe vagy a vasúton; csak a konsulok és hivatalnokok maradtak hátra. Tegnap az oroszok kísérlete Nikápolynál a Dunán átkelni, meghiúsult. 4 ponton heves ágyuharcz folyt. Az este 7 órakor újból megkezdték az oroszok a bombázást Ruscsuk ellen. A törökök igen erélyesen viszonozzák a tüzet, s 4 ütegből lövetik Gyurgyevót. Az oroszok főleg a város ellen irányozzák lövéseiket. Tegnap és tegnapelőtt igen kemény napja volt Ruscsuknak. KÜLÖNFÉLÉK. — Párisi köztárlati ügy. A budapesti könyv- és papirkereskedők, továbbá könyv- és kőnyomdatulajdonosok Faik Zsigmondnak, az 1878-ik évi párizsi közkiállítás országos központi bizottsága előadójának felszólítása folytán tegnap értekezletet tartottak, melyen azonban — mit sajnálattal constatálunk — csak kevesen vettek részt. A jelen voltak elvileg kimondották, hogy mindenesetre kívánatos, hogy a fővárosi könyv- és papírkereskedők s a könyv- és kőnyomdatulajdonosok a párizsi közkiállításon minél nagyobb számban részt vegyenek, és hogy a kiállítás együttesen eszközöltessék. A kiállításban való minél nagyobb részvétel elérése czéljából határoztatott, hogy Falk Zsigmond úr egy utóbbi körözvényben hívja fel az illetőket, utalván arra, hogy a kiállítási tér a kiállítóknak díjtalanul fog rendelkezésre bocsáttatni és a szállítási költségek is nagyon csekélyek lesznek. Egyúttal jelenti az elnök, hogy vidékről ezen szakmából számos kiállító jelentkezett, és azt a reményt fejezi ki, hogy a fővárosi iparosok száfiai kötelességnek fogják ismerni, hogy a kérdésben levő iparág a főváros részéről méltóan képviselve legyen. A körözvény szerkesztésére Demkó János kéretett fel. — Tisza beszéde, melyet jun. 26-án mondott a magyar parlamentben, másnap délben már szó szerinti szövegben olvasható volt az összes londoni nagy lapokban. A londoni Reuter-iroda fölfogva a magyar miniszterelnök nyilatkozatainak fontosságát, nem kimért sem fáradságot, sem költséget, s Budapestről a beszéd egész szövegét megtáviratoztatta magának. E távirat 2500 szóból állott s éjjel érkezett meg Londonba , másnap 12 órakor pedig a lapok déli kiadásaiban már olvasható volt. A terézvárosi plébániánál Cselka Nándornak óbudai plébánossá történt megválasztatása folytán megüresedett 6-ik kápláni állomás egy ideig betöltetlenül marad, valószínűleg azért, mert a herczegprímás nem rendelkezik elegendő segédlelkészszel. A terézvárosban a megüresedett segédlelkészi teendőket most a helybeli szerzetesházak tagjai teljesítik a nélkül, hogy erre a plébános biztos egyént tudna szerezni s esetről-esetre kénytelen lelkész után nézni, kiknek dijai azután a megüresedett kápláni fizetés terhére tétetnek folyóvá. — Pestmegye levéltárnokává a főispán, Székely József írót nevezte ki. Székely jul. 15-én foglalja el hivatalát. — A Duna hullámaiból mostanában nagyon sok holttestet fognak ki. Jelenleg csak a pilisi alsó járás szolgabirája, három ilyenről tesz jelentést. A csepelszigeti Tököl községnél a Dunából kifogott holttest egy 20—25 év közötti izraelitáé volt, akinek lábravalója F. M. betűkkel volt ellátva, és a zsebkendője 5 számmal jelezve, zsebében pedig egy margitszigeti hidjegy találtatott, melyből következtethető, hogy az öngyilkos a Margithidról ugrott a Dunába és Tökölnél fogatott ki. A fent említett másik két holttest Csepel község határában huzatott ki a vízből és pedig az egyik május 22-én, ez egy katona volt, ruházata kék magyar nadrág, sötét kék katonakabátból, katona nyakravalóból és bakancsból állott; a kabát gallérjára három fehér csont csillag volt varrva ; zsebében a cs. kir. hadapródi iskolától egy szolgálati jegy volt, melyben Hödör Mihályról és Zimmer Józsefről létezik említés, és igy ezek az öngyilkost ismerhették, kinek keresztneve valószínűleg Elek volt, mert zsebében egy levelet találtak, mely igy szól : Kedves Palim ! Arra kérlek, hogy mindjárt ebéd után még 4 óra előtt jöjj be hozzám a kaszárnyába, de biztosan. Budapest, april 10. 1877. Szerető barátod: Elek.« Ezt a levelet barátjának nem küldhette el és a miatt lett öngyilkossá, mert Pali barátja nem segítette ki bajából. Még azon napon kellett neki a Dunába ugornia. Mintegy 20—25 éves lehetett. — Girondféle légszesz meggazdálkodó készülék alkalmazására, illetve kipróbálására tétetett a tanácsnak ajánlat. A légszesz fényfokát ellenőrző bizottmány e készüléket alkalmazásra ajánlotta, s attól jó sikert vár, miért is a tanács a régi és új városházán, a tűzoltók főőrségén és a reáltanodai reáliskolában ily rheometer felállítását elrendelte. Egy gyújtogató, házfölvevő és tolvajbanda garázdálkodásáról értesítik a »Máramaros«-t F.Visóról. A banda zsidókból áll. Többszörös gyújtogatás után alapos gyamokok alapján ez ideig 27 zsidót tartóztattak le. Mikor a vizsgálatot megkezdték ellenük, f. hó 20-án, épen a járásbíróság mellett, hol a vádlottak egy része fogva volt, tűz ütött ki s négy ház a melléképületekkel, hamuvá lett. Maga a járásbirósági épület gyorssegély által megmentetett. Ez alkalommal kézzelfoghatólag meglátszott a gyújtogatás czélja. A tűz kiütésekor 30 baltával felfegyverzett zsidó megjelent Héder aljárásbirónál és roppant fenyegetéssel követelték a foglyok szabadon bocsátását; ezek is nagy lármát csaptak, belőlről feszegették az ajtókat és jóllehet még nagy veszély nem volt, Héder egymaga lévén, kényteleníttetett az erőszak előtt a tömlöczajtókat megnyitni. A gyujtogató banda főnöke, szabadon érezvén magát, a vizsgáló bírónak ezeket mondá: »Te kutya, azt akarod, hogy itt ránk égjen a ház, hanem megállj, eljő az idő, mikor neked is leszedjük majd gombjaidat.« Azután az egész társaság hozzátartozóikkal összegyűlt és megbeszélték, hogy ezentúlra mihez tartsák magukat; mindazt, mit eddig a bíróságnál bevallottak, tagadni fogják és kijelentik, hogy az eddigi vallomások azzal préseltettek ki, mert a bíró egyiknek revolvert tartott homlokához, másikat kegyetlenül verte; ezenfelül összegyűjtenek 100 irtot hogy Hédert elnémítsák és eltávolítsák; vagy ha ő nem sikerül, láb alól eltegyék. A legközelebbi kihalgatásnál tagadtak mindent. Attól lehetett tartan hogy ez a bőszült csapat a legvégsőket megkísért mi ellen, hogy a szükséges őrizet és rend is fontaltassék, az elégtelen öt pandúr mellé a hatóság katonaságot kért. A Silágyi István-féle síremlékre vinatkozó Feszl László által készített tervet a tanác elfogadta s annak felállítása az 5415 frtnyi költség előirányzat keretén belül az árlejtést kiiratni terhelte. A tervező Feszl László műépítésznek tiszteletdíj fejében 325 frt állapíttatott meg. — Némely úriemberek szívesen adnak, maguknak minden alkalommal szabadalmat, oly tettekre, a minőket rendőri tilalom a közönségnek meg nem enged. Tegnap is, midőn a városligetben a léghajót töltötték, egy országosan ismert nevű s szép rangot viselő ur az elzárt térre ment erővel s az őt távozásra intő rendőrökkel ugyancsak gorombáskodott. Végre komolyan meg fogták s bekísérték. — Régi mondás új alkalmazásban. Párisnak egy nyilvános köztermében a politikai napi események voltak múltkor beszéd tagjai. Egy jobboldali franczia képviselő a német diplomáczia egy ifjabb tagjához fordult, ki kétségét fejezte volt ki a miniszteri politika sikere fölött, s azt mondá ennek : »Alapjában ugyan olyan bonyodalom forog nálunk fen, a minőbe Bismarck a hatvanas években a német képviselőházzal elegyedett, mi is az alkotmány eme vagy ama részében mutatkozó hiányok fölött panaszkodunk. Miért ne küzdenék mi is ki győzelmesen e harcrot, mint tévé az önök minisztere ? A német nyugodtan azt válaszolta: Quod licet Jovi, non licet —Broglie.« — Iskolai értesítők. A budapesti józsefvárosi főreáltanoda hatodik értesítőjében Tankó János értekezik Magyarország pragmatikai történetéről a reáliskolák 8-ik osztályában. Az intézetben van a hitoktatókon kívül 19 tanitó s 369 tanuló 7 osztályban. A gyűjtemények — különösen a természettudományiak — igen szépen szaporodtak. Az ifjúság közt önképzőkör állott fenn. — A pozsonyi állami főgymnasium értesítőjében a koronázási emlékünnepélyen tartott beszéden kívül Andrássy Jenőtől van értekezés »Eszmetöredékek a magyar irodalomtörténet tanításáról gymnasiumainkban« czim alatt. A tanári kar 19 tagból állott, a növendékek száma volt 320, érettségi vizsgát tett 40. Az intézet alapítványokkal szépen el van látva. — A zent a városi gymnasium, mely múlt évben nyert nyilvánossági jogot, most adta ki első értesítőjét, melyben R. F. átalános czikke után Czehe Győző értekezik a mértani sorok alkalmazásáról évjáradék számításokra. Az intézet eddig 4 osztályból áll, melyben 9 tanár tanít s összesen 80 növendék van. Mennyi a helybeli ? nincs kitüntetve. Az intézet felszereléséről nincs elegendő kimutatás. A balassa-gyarmati polg. fiúiskola 2 osztályból áll 73 növendékkel, kiket 8-an oktatnak. Az intézet felszerelése most van folyamatban. Tomeskó Nándor igazgató jó értesítést közöl a múlt évről, mely alatt a tanulókon még anthropologiai méréseket is eszközölt. A magyaróvári közs. népiskola érdemsorozatot adtot ki néhány jegyzettel, 4 fiú s 3 leány osztály volt, az utóbbiban két apácza s egyik tanitó neje tanítottak. Merényi Kálmán tanitó az értesítőben nehány átalános megjegyzést közöl idegen ajkú tanodáinak magyar nyelvtanítása ügyében. — Az »Üstökös« eheti számának tartalma: A »nem életképes« törökhöz. (Vers. D. P.-től.) — Muszka rajzok (K—s M—n.) — Occupatio. (Képpel.) — Napi hírek. — »Angol parliamentiesen.« (Jun. 26. Vers.) — Ex cathedra. — Foglalás az országgyűlésen. (3 képpel.) — Színházi fakovák. — Szeleburdi és Beleszurdi. — Az »Iszkiász.« (Nagy kép.) — Kolozsvári Házi-járás. (Vers. 4 képpel.) — .— Adomák. Kiben van az érzés. Az obsitos. Szégyellős. Lóconcentráláson. Hol kapott sebet ? — Rébusz. — Az »Üstökös« eredeti okmánytára. — Adomák az öreg Károlyi Istvánról. — Borovicska. — Szerkesztői subroza. — Nyilatkozat. — Az »Üstökös« megjelen minden vasárnap. Ara egy félévre 4 frt, 3 hóra 2 frt. — »A magyar nemzeti muzeum könyvtárának héber kéziratai« czimü füzet jelent meg a Weiszmann testvéreknél, mint külön lenyomat a »Magyar könyvszemlé«-ből. Szerzője dr. Kohn Sámuel. A múzeumban kevés ily kézirat van, azonban ezek egy része a középkorból igen becses s szerző azokat behatóan ismerteti. — Feltűnő, hogy a ma éjjel érkezett bécsi esti lapokban a Rodics helytartóra vonatkozó sensatios hírekről, melyeket a ma reggeli »E—s« közölt, említés sincs téve. Úgy látszik az erre vonatkozó táviratokat Bécsben lefoglaltaták. — A nemzeti szinház színi évadja a mai estével nyert befejezést s holnappal már a szünidő kezdődik, mely eltart augusztus elsejéig. — Máskor ilyen időtájt már maga a közönség szokta bezárni a színházat azzal az egyszerű móddal, hogy elmarad. Ma azonban másként állt a dolog. A zártszéksorok, erkély, karzat mind megteltek válogatott közönséggel s jól esett látnunk, hogy a páholyok közül alig van egy-kettő üres s a József főherczeg páholyában ott látjuk a nemzeti színház egyik legbuzgóbb látogatóját, Kóburg herczegnét, a belga király leányát, férjével. A nagy közönséget bizonynyal nemcsak az vonta ily szép számmal együvé, hogy ez volt az utolsó előadás a szünidő előtt, hanem az is, és kivált az, hogy Donadio Bianka k. a.-nak is ez volt utolsó vendégföllépte, és pedig a nálunk rendkívüli tetszést aratott »Pál és Virginia« dalműben, melyet még mindig szépen látogatott ház előtt adtak. Ma azonban még nagyobb volt hatása, mint egyébkor s közönség és szereplők mintha azon lettek volna, hogy ezt a búcsút egymásra emlékezetessé tegyék. Kivált a vendégművésznő oly alakítást nyújtott Virginiában, hogy a néző valóban elmerenghetett s teljes illúzióba ringathatta magát egészen átérzett, nemes, minden pretenzió nélküli játékán. Egészen elfeledtük, hogy a kisasszonynak egy specialitása is van, amiben első rangú: a koloratúra. Átengedtük magunkat az első három felvonás élvezetének, ahol e tulajdonát bemutatni alig is nyílik alkalma, úgy hogy mikor a tengerparti liget jelenete következett, melyben Virginia szerepében a hangfutamokra, trillákra és egyéb fioráturákra került a sor, — úgy tetszett, mintha ezt ráadásba, búcsúzóul kaptuk volna. Annyi bizonyos, hogy e jelenetben Donadió k. a. még egyszer se fejtett ki annyi bravourt. A taps és kihívás egész tüntetésszerű volt. A vendégművésznő mindjárt az első felvonás után négy gyönyörű nagy virágcsokorral jött ki. Kettősét Pállal, mint rendesen, ma is megujráztatták, úgy szintén Odry igen szép s megható érzelemmel előadott harmadik felvonásbeli magándalát is. Szóval a játszók és a nézők meg lehettek