A Hon, 1877. július (15. évfolyam, 166-196. szám)

1877-07-21 / 186. szám

része concentrálva van. A török sereg még nem vesztett egy csatát sem. A fővezérségben történt változás a leg­fontosabb a törökországi krízisben; a­mi a töb­bit illeti: kiváló fontossággal és horderő­vel, vagy elvi jelentőséggel alig bír. Különben is Törökország sorsa most hadseregében és a had­serege által végbe menendő eseményeken for­dul meg; s hogy azokhoz ismét visszatérjünk, azon megjegyzéssel zárjuk be sorsunkat. — Mukhtár pasát megverték a montenegróiak, elküldték aztán Kis-Ázsiába, ő meg ott fogta magát s megverte a muszkát, — ennek adva vissza azt, még pedig kamatostul, mit a czer­­nogorczoktól kapott. Most meg az európai harcztéren Szulejmánnak adták a fővezényle­tét, ki a fekete hegyekben szintén veresége­ket szenvedett. — Hátha ezen csatatéren is jó iskolának bizonyul — Montenegró. Sz. Gy. Gallipoli, jul. 12. (Saját külön tudósítónktól.) Korfutól nem messzire utunkban találkoztunk a Konstantinápolyból jövő , Triesztbe menő hajóval, melyen, mint értesültem, Halil bej, a pesti új török konzul fővárosunkba, Klapka pedig Bécsbe utazott. E hajón volt Mehemed Ali háreme is, mely Albániá­ba utazik. Hajónk csendes tengeren, meglehetős gyor­sasággal úszva, a fedélzetről az albán, majd a görög partokat szemléltük, midőn egyszerre több hajót lát­tunk kibontakozni a távol ködéből. Előbb három, majd hat, később kilenct, végül tizenhárom hajót vehettünk ki. Volt meglepetés, a fedélzet azonnal megnépesült s mindenki a hajókat szemlélte, ki sza­badszemmel, ki látcsővel. Előbb ráfogtuk, hogy az angol hajóhad, majd közelebb érve , kivehettük a fél­holdas lobogót s tisztában voltunk, hogy a török ha­jóhadból valók a pompás nagy hadihajók. Három pánczélhajót és tiz fagőzöst különböz­tettünk meg, a legelős úszó hajóban az »Izzedint« ismerte fel Számi bej. A török had admirálisa üd­vözölte hajónkat, mit nálunk viszonoztak. Volt öröm némelyikünknél, midőn megtudtuk, hogy ezek török hajók s ily szép számban rándulnak a görög hajók által adott rendez­vonsra. Nosza rajta, volt politizá­lás , már látni hittük a görög hajók szepegését e nagy tömeg látásán. Később azonban megtudtuk, hogy e hajók az albániai vizekbe mennek, hogy a monteneg­rói had egy részét Ázsiába szállítsák. A hajón levő görögök is könnyebben vettek lélegzetet a hír hal­latára. Kellemetlen viharos út után jul. 11-én reggel 9 órakor Szirába értünk. Ott fölkerestük a török konzult, a­ki szintén görög nemzetiségű, de nem tu­dott semmi újat mondani. Itt egynéhányszor eszembe jutott Kállaynak ama híressé vált beszédjé­nek egy passusa, melyben azt a vádat is emeli Török­ország ellen, hogy a keresztyének ki vannak zárva minden hivatalból s azok csakis törökök kezeiben vannak. Hol kell ennél részakaratubb rágalom ! Iga­zán csak a jóhiszemű s a dolgok állásánál teljesen ismeretlen nagy­közönség félrevezetésére számított állítás. És nem akadt senki, ki e merészen mondott rágalmat visszautasította, vagy megc­áfolta volna. Talán a világnak egy kormánya sem teszi azt a tü­­relmességben, mit a török tesz. A kormányhivatalok tele vannak keresztyének­kel, a külföldön lévő követségeknél és konzulátusok­­nál pedig csak elvétve találkozunk egy-egy törökkel. Aleko pasa, bécsi követ és mások, a konzulátusok pedig legnagyobb részt keresztyénekkel van tele. No de hagyjuk, hiszen Kállay, a­ki Szerbiában kon­­zuloskodott, azt állítólagos keleti ismeretei mellett sem tudta, vagy ha tudta, akkor még roszabbul tette, hogy ellenkezőjét állította. A piaczon levő kávéház­ban elolvasták az Athénből érkezett lapok sürgö­nyeit, melyek tele vannak Kállay-féle ferdítésekkel. Később egy senzátiót keltő sürgönyt árultak, mely szerint »Layard kijelentette, hogy az angol kormány elérkezettnek látja az időt a közbelépésre, s ha az orosz nem akar békét kötni, akkor az angol hajóhad megszállja a Dardanellákat és Konstantinápolyt. A szultán erre az előterjesztésre kitérőleg válaszolt.« A görögök között nagy ingerültség uralkodik a törökök ellen s könnyen lehetne őket harczba vinni. Úgy Korfuban, mint Szíriában darázsfészket talál­tunk s a törökök elleni háborút mint bizonyosat em­legetik. Török részről nem félnek a görökök duzzo­­gásától, mert meg vannak győződve, hogy az angol soha sem fogja megengedni a görögök közbelépését. Különben a törökök nem viseltetnek bizalommal az angolok iránt sem. Konstantinápoly megszállását és a Dardanellák átlépését sehogy sem akarják a törö­kök megengedni, bárhogy magyarázgassák is nekik, hogy az javukra válnék. Az angolok most csak kötve hisznek. Hajónkat a rettenetes vihar, melyhez hason­lót, a kapitány állítása szerint, csak tél idején és igen ritkán lehet tapasztalni, szörnyen hányta-vetette s legalább tíz órányt késleltetett. A Dardanellákat déli 12 órakor értük el. Azok bejárata előtt mintegy jó órányira az ázsiai parton fekszik a Besika-öböl, szemben Tevedos szigettel, mely igen jól van megerősítve. A Besikában láttuk az ott horgonyzó négy pánczélos és két közönséges angol hadi­hajót. A Dardanellák torkolata itt még elég széles és kétfelől az ázsiai és európai part igen jól van megerősítve. Az első megerősített állás az európai nyelven Szedel Bahr, vele szemben Kum-Kaleh, mindkettő nagyon erős sánczokkal és azon sorjában heverő Krupp-ágyúkkal ellátva. Innen kezdve a Dardanellák mind szűkebbek lesznek s ha­jónk csak nagyon lassan és óvatosan haladhat. A ha­jós kapitány s egyátalán a törökök állítása szerint is a Dardanellák tele vannak torpedókkal, melyek miatt nagyon óvatosan kell haladni. A Dardanellákat négy óra alatt haladtuk át, mialatt a megerősített pontokat igen tisztán kivehet­tük. Fél órányira egymástól fekszenek a sánczok és redontok s mindenütt nagy ágyúk merednek kifelé a szorosra. Legerősebb a Csanak-Kale, hol a tüzérek nagy tömegben lepték el a partot, midőn hajónk ki­kötött. Kilid-Bahr Csanak-Kale átellenében fekvő hely és nagyon erősen van mindkettő megvédve. Itt lesz az ellenségnek legnagyobb dolga, ha ugyan sike­rül eddig hatolnia. Az erősített helyek alatt a tenge­ren itt-ott egy-egy brigget láthatni ágyúkkal fegy­verezve. Itt, minthogy Gallipoliba értünk, befejezem so­raimat s holnap Konstantinápolyból keltezem jövő levelemet. E. B. A háború. A harcztérről a legellentétesebb hírek özönét közölték az utóbbi három nap alatt a lapok, a szerint, a­mint orosz vagy török for­rásból merítették értesüléseiket, az esemé­nyek folyama tehát oly h­aotikus színben tűnik fel e pillanatban, hogy sem az idáig el­ért tényleges eredményekről, sem a legköze­­ l■X A fővárosi közigazgatási bizottság ülése. A fővárosi adófelügyelőség felszólalására ma délelőtt a főv. közigazgatási bizottság rendkívüli ülést tartott. Az ülés c­élja volt az adóbevételeknél mutatkozó fokozatos hanyatlás megakadályozása fö­lött tanácskozni. A tanácskozásra az adófelügyelőség részéről kiküldött E­x­n­e­r pénzügyi tanácsos a do­log állásáról a következő előterjesztést tette: Június hóban az adók befolyása sokkal kedvezőtlenebb volt, mint a múlt év megfelelő havában. E viszony július­ban sem változott meg, mivel a 24,271 frt 31 krnyi átlagos napi bevétel helyett csak 7334 frt 75 kr. fo­lyik be, oly összeg, mely a főváros adóképességére igen szomorú világot vet. Oka ezen hanyatlásnak az, hogy nincsen elegendő »adóvégrehajtó« alkalmazva. Indítványozza : ha 14 napon a bajon nem lesz segít­ve, akkor az anyagi felelősség legyen életbe lépteten­dő és az adóbehajtás azoknak költségein legyen esz­­közlendő, kiknek hanyagságából a mulasztások szár­maznak. Kammermayer polgármester emel szót, nem épen a végrehajtók csekély számában találja a hibát. Ez főleg azon orgánumoknak tulajdonítható, kik az adók direct behajtásával vannak megbízva , a kedvezőtlen eredményhez még más körülmények is járulnak. Azoknál, kik kisebb összeggel vannak hát­ralékban és végrehajtást szenvednek, a végrehajtás eredményt nem mutathatott fel, mert nem találtatott az illetőknél semmi. A nagyobb adófizetők pedig mindig kibújnak a fizetés alól, és örökösen halasztást szereznek maguknak az adófelügyelőségnél. A ked­vezőtlen helyzetnek egy másik oka, hogy az adókive­tés igen hiányos, mert sok esetben oly összegek vet­tetnek ki, melyek az illetőktől soha sem lesznek be­hajthatók. Végül nem kell elfeledni, hogy a részvény­tár­sulatok megadóztatása ez évben az 1873—75-diki kedvezőtlen átlag alapján történt, míg tavaly ez az 1872—74. átlagon nyugodott. Mindamellett is a szó­nok kétli, hogy az adóbefolyás átalában az idén ked­vezőtlenebb lenne, mint a múlt évben, csakhogy nem egyes napok eredményét kell szemügyre venni, hanem az egész közigazgatási időszakét, így pl. való, hogy a júniusi adóbevétel 105.000 írttal kevesebb volt, mint a múlt évi megfelelő hónapé, de az idei első félévben 175.000 forinttal több volt a bevétel, mint tavaly.­­ Mindezeknél fogva azon véleményben van, hogy ba­jos volna hamarjában megmondani, miben fekszik a felhozott bajok oka s azért indítványozza, hogy az erre vonatkozólag fenforgó bajok kiderítésére egy bizottság küldessék ki. E­z n­e­m a bizottság kiküldetését nem ellenzi, hanem fentartja azon állítását, hogy a végrehajtók száma csekély és a behajtási rendszer olyan hiányos és hanyag, hogy mellékes dolgok miatt a főczél nem éretik el. Az »anyagi felelősség« kimondását óhajtja. R­á­t­h főpolgármester a felelősség kimondá­sához nem csatlakozik, mert ha ez megtörténnék, ak­kor a törvény értelmében név szerint kellene megne­vezni a felelősségre vonható egyéneket. Királyi a hanyatlást a rész­pénzviszonyok­nak tulajdonítja s elfogadja Kammermayer indít­ványát. Fuchs Gusztáv is ily értelemben beszélt s azt kívánja, hogy a kiküldött bizottság csak szakér­tőkből álljon. E­z n­e­m hajlandó a bizottság kiküldetéséhez hozzájárulni, ha az általa indítványozott »felelősség« kimondása addig függőben tartatik, mig a kiküldött bizottság jelentését megtette. Ez elfogadtatott s a kiküldött bizottság tag­jaiul a következők választattak meg: Elnök Kam­­mermayer polgármester; tagok: Exner felügyelő, Kerntler Gusztáv, Fuchs Gusztáv és Csengey J. ügyész. A gyűlés 1/21 órakor fejeztetett be. tebbről történendőkről biztos tudomást nem lehet szerezni, határozott következtetést nem lehet vonni. És ez nagyon természetes is, ha egyfelől tekintetbe veszszük azt, hogy a táv­írdai összeköttetések több ponton meg van­nak szakítva, s hogy másfelől, úgy a török, mint az orosz táborban levő harc­téri tudó­sítóknak a legszigorúbban megtiltatott oly közleményeket küldeni, melyek az esemé­nyek fejlődésének egyik vagy másik irány­­ban eléje vághatnának. A Balkán­tól északra eső harc­­­­térről, mint biztos tényt még azt sem con­­statálhatjuk, vájjon tényleg megtörtént-e a biela-monastiri nagy csata, melyről ugyan már tegnap érkezett hír, mely azonban a­­Daily Telegram mai perui sürgönye szerint sem lett még megerősítve. Az sincs még kellőleg felderítve, vájjon Nikápoly helyőr­sége visszavonult e Viddin felé vagy Plevna irányába avagy körülkerítve megadta ma­gát. A kasztendzse csernavodai vonal föl­adása, úgy látszik, megtörtént dolog. Rahova kiürítése a törökök által még megerősítés­re vár. Egy mait a­­ levél szerint e hó 12-ről, az a nélkül is erős angol középtengeri hajóhad négy rendkívül erős és nagy pánczélos hajóval szapo­rodott. Ezek között van az »Achilles« nevű torony­hajó, 6500 tonna tartalommal s 1250 lóerővel,­­ a­mi oly arány, hogy a leghatalmasabb járművet is elgá­zolhatja. Parancsnokságát Hewett Williamra bízták, egy tevékeny s aránylag még elég fiatal tengerész­tisztre, ki 25 év óta összesen félesztendőt se töltött családja körében s ki már a krimi hadjáratban ki érdemelt a Victoria-keresztet. Az angol a­dmiralitás sokat vár e kitűnő tiszttől. Az újonnan kinevezett mekkai nagyserif (Hussein pasa) investiturája alkalmával ígéretet tett a portának, hogy a saját költségén kiállítandó ön­­kényteseket és jelentékeny pénzsegélyt fog küldeni.­­ A Konstantinápolyból a Balkánba küldendő csapatok száma összesen 14 zászlóaljra megy, ezek közül három önkénytes zászlóalj, 8 üteget is kapnak e csapatok. A határtér a Balkántól északra. Az esti postával érkezett külföldi lapok sürgö­nyei igy szólnak: Sumla, kedd. (A »D. Tel.« sürg.) Nagy csata lesz nemsokára. Mehemed Ali Sofiához közel van, s gyorsmenetben siet oda. Ozmán pasa nem messze áll Rahovától. Szulejmán és Reuf pasa a Balkánnál van­nak, mig Ahmed Ejub pasa és Redif pasa ide közzel foglaltak állást. P­é­r­a, kedd. (A »D. Tel.« sürg.) A »Bassiret« leírja a Biela és Monester közt volt csatát, melyről tegnap sürgönyöztem, de még ez óráig sem kaptam megerősítést e csata eredményéről. Bukarest, kedd. Tegnap egy részeg kozák megölt egy bolgár parasztot, Parapanon azonnal el­fogták. Tegnap kozákok kémszemlére mentek a Zu­­panci Mesari Balkán-hegyszorosba. Az eredmény még nincs tudva itt. A csapatok borzasztón szenved­nek a rettenetes hőségtől. S­z­t.-P­é­t­e­r­v­á­r, július 16. (Az »Ag. Russe« sürg.) A törökök egy küldöttsége Dranovo alkor­mányzójából és a tirnovai törvényszék titkára, vala­mint a vámház elnökéből Miklós nagyherczeg előtt megjelent, jó­indulatukat és bódulatukat tudatni. A nagyherczeg kijelente a küldöttségnek, hogy a me­csetekben az isteni szolgálatot folytathatják, s hogy a békés lakosoknak nincs mitől tartaniok (? !) A kül­döttség azt válaszolta, hogy a mohamedánok nem me­nekültek volna el, ha a czár proclamatióját olvasták volna, de ez eltitkoltatott előlük, Saif pasa Tirnova kormányzója által. Konstantinápoly, júl. 17. A szisztovai híd elrombolásáról közlött hir alaptalannak bizonyul. A 12 ezer orosz elestéről közlött hir a hadügyminisz­ter sürgönye által még nincs megerősítve. A Balkántól délre vívott csatáról. A Bécsben székelő török követhez kedden éj­szaka e következő sürgöny érkezett: Jeni Zagránál egy csata volt, eredménye még bizonytalan. Szulej­mán pasa pontos megérkezése a harcz szinterén életbevágó jelentőséggel bír most a törökökre nézve. Ő maga Antiváriban csak kis haderővel kelt hajóra Konstantinápoly felé, seregének nagyobb része a szárazföldi uton indult a Balkánba. Mehemed Ali pasa, kinek Herczegovinába kellett volna menni, pa­rancsot kapott, hogy a szerb határ felé vegye útját s ő épen most érkezett Nisbe. Az oroszok kegyetlenségeiről folyton a legret­tenetesebb hírek érkeznek. A czár rendes csapatai sokkal embertelenebbül viselik magukat, mint a cser­keszek és basibozukok. Klapka a harcztéri helyzetről. Klapka tábornok a »N. fr. Presse« mai számában a következőket írja a bolgár harcz­téri helyzetről: Minél váratlanabb és teljesebb volt a török fegyverek sikere az ázsiai harc­téren, annál kínosab­ban lepte meg Törökország barátait az oroszok gyors előhaladása a bolgár földön. E kiáltó ellenmondást különben meg lehet magyarázni azon viszonyok kö­zelebbi megvilágítása által, melyek a két harc­téren folyt műveleteket határozták. Ázsiában ismert tényezőkkel kellett számolni, itt az előfeltételek tisztán és határozottan meg vol­tak adva. Az oroszoknak négy működési vonaluk volt: a Rión völgyéből Batum felé, a Kur völgyéből Ardahán felé, Alexandropólból Karszon, vagy Eri­­vántól Bajazidon át Erzerum felé. E vonalakon kel­lett előnyomulniok, míg a törököknek az ez utakat át­metsző vonalakon kellett védelmi állást foglalni, hogy ha arra lettek volna kényszerítve, folytonos visszavo­­vonulásban magukhoz vonják a szükséges erősítéseket s új támadásra készüljenek. A török hadműveleti terv összes föltevései Ázsiára nézve valóban sikerültek is; az egyenkint előnyomuló orosz hadosztályok megve­rettek, Karsz fölmentetett és az oroszok minden vona­lukon visszavonulásra kényszeríttettek. Máskép állt a dolog az európai harc­téren. Itt az oroszok terve és c­élzatai azon nehézségek szerint változtak, melyeket a dunai átkelésnél le kel­lett győzniök, s a­melyek szerint haderejüket szapo­rították. Azonkívül előre nem látott elemi esemé­nyektől és politikai tekintetektől is függöttek. A tö­rök hadvezetés azért itt nem határozhatott meg előre semmit. Intézkedései az ellen akaratától függöttek s a hadvezérnek minden elhatározását a körülmények­hez kellett alkalmazni és ezek szerint megváltoztatni. Erre éles tekintet, szellemi fugékonyság, határozott­ság és az ellenfél mozdulatainak szigorú ellenőrzése kellett volna, hogy a kellő ponton a kellő rendszabá­lyok mindig megtétethessenek a támadás visszato­lására. A török hadvezetésnek három phasis között kellett pontos különbséget tenni. Az elsőben csupán ötödfél vagy öt orosz hadtest elleni védekezésről volt szó, melyek április elejéig a Bolgárországban műkö­désre szánt hadsereg összes erejét képezték. Kevéssel a háború kitörése előtt azonban felismerték Péter­­vártt a haderők elégtelenségét s még három további hadtesttel szaporították azt : a Dunán való átkelésig ez volt a második pházis. A harmadikba akkor lépett a háború, midőn az orosz sereg egy része már bolgár földön állt s az ország belseje felé az előnyomulást megkezdette. E három pházis mi­denik külön véde­kezési tervet igényel Kezdetben fölállított hadere­jükkel az oroszoknak lehetetlen lett volna a velük szemben álló török hadak ellenében Bolgárország belseje felé egyszerre több vonalon működni. Összes haderejüket egyesítve egy irányban kellett volna elő­re nyomulniok s arra törekedniük, hogy a hadjára­tot egy elhatározó ütközetben gyorsan bevégezzék. Ily eshetőséggel szemben a török hadvezér intézkedései egészen helyesek voltak, s még azon elhatározást is, hogy a dunai vonal kiterjedt hosszú­sága miatt a Dobrudja védelmezésére csak kevés súly volt fektetve, csak helyeselni lehetett. E pillanattól kezdve azonban, midőn az orosz hadsereg három újabb hadtesttel megerősítve, tervét megváltoztatta, derék hadával az átkelést fentebb Lisztovo és Rahovo közt vette kilátásba, a török tábor ellenintézkedései sok kívánni valót hagytak hátra, s az elhatározó pillanatban hiányosaknak és későiknek bizonyultak. Mindenki előtt, ki csak a lapok híreit figyelemmel követte is, már május végén kétségtelen volt, hogy az oroszok két hadtesttel, egyikkel a Dob­­rudján át, a másikkal a török főhadállást balra meg­kerülve fognak a Balkán szorosai felé előnyomulni. Magától érthető volt, hogy e két hadsereggel szem­ben a török haderő is két részre lett volt osztandó, melyek egyikének a Dunát kellett volna védelmezni, Lisztovótól Viddinig és a nyugati Balkán átjáratait, a másiknak a várnégyszögben levő tért és a keleti Balkán-átjárókat. E két hadsereg mindegyikének külön főhadi­szállással és külön fővezérrel kellett volna bírnia, ha­bár mind akettő Abdul Kerim főparancsnoksága alatt maradt volna is. A nyugati hadsereget az ere­detileg Viddinnél összevont csapatokkal nem volt le­hetetlen 80—90,000 emberre hozni. A keleti hadse­reg ereje, beleértve a négy nagy erőd őrségét, meg­haladta volna a 100—110 ezer embert. Ugyanakkor a Balkánhoz vezető defiléket erősen el kellett volna sánczolni, s Szófiában és Drinápolyban új tartalékot összevonni. Ilyen és hasonló tanácsok már május ele­jén adattak a török fővezérletnek, de nem találtak kellő tekintetbevételre, s így történt, hogy az oro­szok, Szisztovótól előre törve csak jelentéktelen el­lenállásra találtak. Az volt végre a harmadik, a döntő p­ázis, t. i. a harcz Bolgárországban és a balkáni szorosok vé­­delmezése. Hogy a helyes megfontolásban itt sem volt hiány, melyet azonban ép oly kevéssé részesítet­tek kellő figyelemben, mint az előbbieket, azt bizo­nyítják egy közvetlenül Abdul Hamid szultánhoz jun. 29-én beterjesztett memorandum következő szósze­rinti helyei: »Hogy az oroszok Szisztovánál keltek át Ro­mániában levő haderejük nagyobb részével, — mond­ja e memorandum, — eléggé bizonyítja azon szándé­kukat, hogy onnét első­sorban a tirnovai utón nyo­muljanak előre, birtokukba veendők Bolgárország­nak e régi fővárosát, ott az egész tartományra való központi kormányzatot szervezzenek, s onnét minden irányban lázadásra hívják a keresztyén-bolgár lakos­ságot. A veszély, mely az ország védelmét fenyegeti beláthatatlan. Ha az orosz hadsereg a Duna jobb partján Lisztovo és Tirnovo közt megfészkelte ma­gát, akkor a dunai vonal védelmét föl kell adni, s az ott alkalmazott hadosztályokat a Balkán szoro­saiba visszavonni, hogy e második és legerősebb tor­lasz védelme teljes erővel biztosítva legyen. A lom­­palánkai és rahovai helyőrségeknek a Berkovcze és Vracza felé vezető defiléket kell megszállni. Niká­poly, Szisztovo és a Dunánál levő egyéb megerősí­tett pontok őrsége Plevnában egy figyelő hadosz­tályt hagyván hátra, Lovczába és Szelii felé tartoznak visszavonulni. A Konstantinápoly és Drinápolyban rendelke­zés alatt álló összes csapatok Eskir Sagrán és Jeni- Sagrán át haladék nélkül a Tundja-völgyébe kül­dendők, hogy innét a Tirnovából fenyegetett külön­böző balkáni szorosok védelmére fölhasználtathas­sanak.« E rövid mutatvány bizonyítja, hogy mily mér­tékben fölismerte a szerző az oroszok szisztovai át­kelésének első hírére az operatió következményeit és veszélyeit, s mily védelmi eszközökre történt utalás ez alkalommal. Mindennek daczára, hogy történt, hogy az egyes dunai őrséget, mint Nikápolyét, min­den czél és terv nélkül a túlnyomó orosz haderő tá­madásainak kitették, megmagyarázhatalan, s míg a közelebbi részletek ismeretesek nem lesznek, e fö­lött alig lehet igazságos ítéletet mondani. A fenti fejtegetések után az a kérdés merül föl már most, mily chance-ai vannak még a török hadve­zérletnek az oroszok első sikerei után az európai harcztéren is jóvátenni a mulasztást, s a hadiszeren­csét ismét rés­zére nyerni meg. E kérdés megviszgálásánál legelőször is konsta­tálni kell, hogy a nikápolyi harcz kivételével Bolgár­országban még egy ponton sem volt olyan jelentéke­­nyebb összecsapás, mely a török haderőt tetemesen gyöngítette volna. A török hadsereg tehát ma még teljesen érintetlen, számra meghaladja a 200.000-et, s egyedül és kizárólag e harczedzette csapatok czélszerű felhasználásától függ az oroszok további előnyomu­lásának gátat vetni. A háború, azon barbár mód következtében, melylyel azt az oroszok viselik, a szenvedélyeket, kü­lönösen a törököknél, annyira felszította, hogy bizo­nyára nem mondunk nagyot, ha azt állítjuk, hogy a már síkon álló haderőhöz a legközelebbi hetek foly­tán még 60—80 ezer fanatizált és halált megvető harc­os csatlakozik. Föltéve, hogy 2—3 orosz had­test képes lenne a Balkánt átlépni, s balszárnyá­nak biztosítása után Janboli és Jeni-Zagra felé a Maricza - völgybe előnyomulni , ezek még ek­kor is aligha érhetnének Drinápoly elé, mielőtt a portának sikerülne a birodalom e második székváro­sa melletti elsánczolt táborban 60,000 embert a meg­felelő tüzérséggel összehozni. Hogy Drinápoly védel­­mezése ez alkalommal a lehető legmagasabb lesz, alig szenved kétséget. Azon számos közlekedési eszközö­kön, melyek fölött Törökország rendelkezik, hatalmá­ban áll még ezenfelül 40—50 ezer embert Konstan­­tinápolyba gyűjteni és pedig azon őrségek és csapat­részek összevonásával, melyek a szélrózsa minden irányában szétszórva tétlenül feküsznek az országban. Ha az orosz haderő kényszerülve lesz Drinápolynál hosszabb ideig állani, akkor a korábbi hadjáratok tapasztalataiból könnyű belátni, mennyire meg fog­nak ennek sorai ritkulni és még addig a két másik tö­rök hadsereg Ozmán pasáé nyugaton és Ah­med Ejubé keleten a várnégyszöggel együtt még nem lesz lever­ve, vagy ha az ott hátra maradt török seregrész még elhatározó vereséget is szenved, akkor a Drinápolyon keresztül Szambul felé működő orosz hadsereg képe oly komor színben tűnik föl, hogy nagyon kérdéses, kinek lesz ez esetben több oka a háború fölött pa­naszkodni, Törökországnak-e vagy az orosznak, a­ki a boldogtalan harczot fölidézte. Bármint alakuljanak Az orosz erődített helyek.*) Egy tekintet a szertelen kiterjedésű Oroszor­szág térképére, szembetünteti, hogy ez állam éjszaki, keleti és déli határait mily jelentékeny természetes hadászati akadályok védik: éjszakán a Jegestenger és az éghajlat zordongása, keleten és délen a terü­let csekély mérvű járhatósága. Oroszország csakis nyugat felől megsebezhető, a­hol miveit, számra és haderőrendezetre nézve hatalmas nemzeteknek szom­szédja. Oroszország nyugati határainak fővédelmét a pusztaságok, a végtelen erdők, a terjedelmes mocsá­­ros és számos folyóvíz, melyek Európától mintegy elválasztják és az aránylag kis számú közlekedési vonalak képezik és egy inváziót igen nehézzé tesz­nek, mint azt a történelem bebizonyította. Az oroszok a védelem elemeit is legfőkép a nyugati, és részben a déli határokon rendezték be, mely utóbbi, tekintve, hogy azon természetes működé­si vonalak összejöveteli pontjai találhatók, szintén nagy katonai fontossággal bír. Európa felé az orosz erődítmények négy cso­portra oszthatók, melyek a következők: 1. a Balti tengerparti erődítmények; 2. a lengyelországi erődítmények; 3. a pinski (pripeti mocsárak) és a Fekete­tenger és a Dnieper és Dniester által határolt terü­leten ; 4. a Fekete tenger partjain levő erődítmények. Az első csoporthoz Svenborg, Viborg, Kron­stadt, Rever, Dünamünde, Koberh­anz és Dünabürg; a másodikhoz Novogeorgievsk, a Varsó melletti Sán­dor fellegvár, Ivangorod, Brest-Litovsk, Samostje, Bobruisk; a harmadikhoz Bender, Kiev, Nikolajev; a negyedikhez Keres, Sebastopol, Odessa Ocsakov és néhány újabban épített parti ütegzátony tartozik. Ezen a hadtan jelenlegi állása szerint is kiváló fontossággal biró várakat, a következőkben kellő sorrendben röviden jellegezzük: e tekintetben külö­nösen a »Die Land und Seemacht Russlands« (Schweden) és »Das strategische Verhältniss zwi­schen Österreich und Russland« (Hagmerle) ada­taira támaszkodva. 1- fő csoport. — A sark-tengertől egész a finn­­landi öböl nyílásáig az orosz nyugati határ a termé­szet által annyira védve van, hogy azon vonalon min­den betörési kísérlet — akár szárazon akár vizen — lehetetlen. Finnland éjszaki partjai nagyrészt a balti tengerpart védelmi minőségével bírnak és két ten­ger révét Helsingforst és Transundot Sveaborg és V­i­b­o­r­g vára védi. Sveaborg, a helsingforsi tengerrév bejára­tát zárja el, a­melynek szélén Finnland fővárosa fek­szik. Helsingfors egy vaspálya végállomása, mely a finnlandi part hosszában vezet és Hangouddot Szent- Pétervárral összeköti. A helsingforsi kikötő a Balti tengeri orosz hajóhadnak biztos menedékhelyül szol­gálhat és a finn öböl bejárásánál lévén, fontos ha­dászati fekvésű ; e kikötőből ugyanis az orosz fővá­ros felé nyomuló ellenséges hajóhad oldalban tá­madható meg. Sveaborg, mint az egész finn öböl kulcsa, első­rendű vár­­művei két sor egymás mögötti szigeten építvek, melyek között a bejárat a tengerrévbe ve­zet. Az erődítmények nagyobbrészt sziklatömbökön állanak. V­­­b­o r­g a finn-öböl éjszakkeleti beszögelése mellett a transundi tengerrév szélén, a Finnlandból Pétervárra vezető vasutakat zárja el. Másodrendű vár, a szárazföld és a tenger felől megerődítve. A tenger felőli erődítmények, melyek a kikötőbe való bejárást zárják el, erődökből és parti ütegekből ál­lanak , a szárazföldi erődítmények a kikötőtől keletre vannak. Szent-Pétervár és a finn öböltől délre fekvő tartományokat a következő várak védelmezik: Kronstadt: éjszakán Oroszország legerő­sebb vára, a finnlandi öböl keleti beszögelésében, a fővárost közvetlenül fedezi, a­melytől Kollin sziget nyugati szélén 27 kilométerre fekszik. Van három nagy kikötője igen nagy hajógyárakkal, tengerészeti arzenállal, és egy torpedó­teleppel. Kollin szigete, melynek partja Pétervárhoz 22 kilométernyire van, éjszaknyugati irányú hosszúságá­ban 12 kilométer, legnagyobb szélességében pedig 4,5 kilométer. A parti viszonyok és az öböl e részben — úgy Kollintól éjszakra mint délre — levő számos kis szi­get a hajózást Kronstadt által uralgott szorosan igen korlátozzák és az átjárást nehézzé teszik. Kollin sziget fekvésének fontosságát már Kron­stadt alapítója Nagy Péter belátta, és az oroszok az­óta nem mulasztották el a főváros ezen védbástyáját erőssé tenni. Kronstadt 30 műve közöl 9 a déli, 7 az éjszaki csatornába, 14 pedig a part hosszában van építve. A csatornabeliek alapját kis szigetek és zátonyok képe­­zik ; a támadási oldalon levő művek mind vértezettek, a többi földből és gránitból készült. A két csatorna közöl a déli fontosabb, miért is ott az erődök három sorban vannak elhelyezve. R­e­v­e 1, a finnlandi öböl déli partján, csaknem Sveaborggal szemben, csekélyebb fontosságú. Dünamünde, másodrendű vár a Düna tor­kolatánál. Műveit Riga védelmére több homokzá­tonyra épített erőd képezi. Riga vasúti és közönséges közlekedési vonalak összejöveteli pontját képező város a hasonnevű öböltől délre. A koberschanzi hídfő a Duna balpartján a várost és a riga-dünaburgi vas­utat, a szárazföldről intézett támadások ellen védi. Dünaburg, a Duna mellett, elzárja a péter­­vár-varsói és a riga-smolenski vasutat és több más fontos közlekedést is fedez. Vidéke mocsáros és vizek által átszeldelt, a­mi már magában véve is igen fo­kozza e hadhely védelmi képességét. Dünaburg ket­tős hídfő a balparton védvonallal, a jobbparton különített művekkel. 2- ik csoport. — Nyugati határainak közepén az orosz birodalom kitűnő hadászati állással bír: ez az Európába beszögelő Lengyelország, illetőleg a Visztula, Bug és Wiaprz közötti vidék, melynek már I. Napóleon igen nagy hadászati fontosságot tulaj­donított. E vidéket három oldalról a most említett vizek természeti akadálykép védik, és ott, a­hol e vizeken vasutak és egyéb közlekedési vonalak átve­zetnek : Nowogeorgiewsk (Modiin) a Varsó melletti Sándor fellegvár, Ivangorod (Demlin), a Visztula és a Wjaprz összefolyásánál és Brest Litowska Bugnál a Pripet és számos mellékfolyója által szeldelt mo­csárterület nyugati széle előtt. E hadállás háta mögött a varsói-moszkvai had­­uton a Berezina mellett Bobrussk vára van. Nowogeorgiewsk: első rendű vár a Visz­tula és Bug összefolyásánál. A vár igen erős fallal *) E közleményt a »Ludovica akadémia« közlönyének júliusi füzetéből veszszük át. is a további viszonyok, legyen a hadiszerencse végül Török- vagy Oroszországnak kedvező, egy már ma is bizonyos, az t. i. hogy ezen, állítólag a humanitás nevében és a keresztyének érdekében folytatott há­ború után több kegyetlenség és pusztulás lesz följe­gyezhető, mint századunk legvéresebb hadjárata után. És a köztudat borzadni fog egykor azon meggondo­latlanság és könnyelműség fölött, melynek a népek sorsa kitéve volt. Klapka. Van körülvéve, számos boltánynyal és kiterjedt akna­rendszerrel bir. A főművek, a védkörlet, a fellegvár, a Visztula balpartján levő varsói és a Visztula és a Narev folyó közötti novodori védvonal. A Visztula Nowogeorgiewsknél 600 méter széles és az év egy nagy részében hajózható. Nowogeorgiewsk nemcsak elsánczolt tábor és hadászati sarkpont, hanem hadi telep is. A Varsó melletti Sándor-felleg­­vár a Visztula védelmi vonal központja és egyszers­mind a 180,000 lakossal bíró város elleni védmű. Az erődítmények a várostól éjszakra a Visztulánál van­nak, melynek itt szélessége 375 és 750 méter között, mélysége pedig 4,5 és 12 méter között váltakozik. A Slivicki erőd a Visztula balpartján, a többi erődít­mény pedig annak jobb partján fekszik és áll, a törzsműből és a különített müvek vonalából. A fellegvár ordonyozott falazat, zárt védtorok­­kal, a Visztulára támaszkodva. Távolsága a várostól mintegy 225 méter. A különített müvek a fővédműtől félkör alakjá­ban mintegy 370 -500 méternyire vannak, és a fél­kör szélei a folyóhoz érnek. Varsó egyik fő közlekedési és vasúti központ. A Visztula balpartján a varsó-thorni, jobb partján pedig a varsó-pétervári és varsó terespoli és varsó­­krakói vonal állo­másai vannak. A két pont között a közlekedés vashídon és hajókon történik. (Vége következik.) A m. kir. igazságügyminiszter a főváros közönségének azon hazafias elhatározásért, hogy a főváros területén az állam által építtetni szándékolt börtön czéljaira kivántató teleknek a Duna balpartján, a kerepesi úttól jobbra eső úgyneve­zett »siékerdő« szomszédságában elterülő s összesen öt holdat és 1174 □ölet tevő városi szántóföldet in­gyen felajánlotta — őszinte köszönetét fejezte ki — A magyar orvosok és t­ermészet­­vizsgálóknak a fővárosban tartandó XX-dik nagygyűlése alkalmával felmerülő költségek fedezé­sére a fővárosi közgyűlés 8000 forintot szavazván meg — a belügyminiszter a közgyűlés ezen határo­zatát jóváhagyta. — A dunai halászat bérlője a ta­nácsnál panaszt emelt, hogy noha a vele fennálló szerződés értelmében a főváros területéhez tartozó Dunarészben egyedül ő van jogosítva halászni, mégis nemcsak a Dunagőzhajózási társulat majdnem min­den hajószemélyzete hálóval el van látva, s napról napra jogosulatlan halász, hanem a Dunaszabályo­­zási vállalat százakra menő személyzete is a rabló­halászatot gyakorolja s igy a bérlőnek kárt tesznek. A tanács utasította a vásárigazgatóságot, hogy a magánosokat a halászattól szigorúan tiltsa el. — Léprekerült tolvajbanda. Csak nemrég járta be a lapok hasábjait, a hir egy, Ácsa tájékán garázdálkodó rablóbandáról, melynek kézrekeritésére Pest megye alispánja katonai erőt requirált. Most lépre került az állítólagos bandára kent betörések, rablások nagy mestere, az Ácsával szomszédos Püspökhatvanban lakó Mészáros Mi­hály személyében, kinek társaival viselt bűnháló­­zatát Forster György, fóthi csendbiztos erélyes ügyessége közelebbről nyomozta ki. A váczi járásbí­róságnak átadott gonosztevő a betörések, gabonalo­pás, orvvadászat, dohánycsempészete rendszeresen vitt

Next