A Hon, 1877. július (15. évfolyam, 166-196. szám)
1877-07-21 / 186. szám
része concentrálva van. A török sereg még nem vesztett egy csatát sem. A fővezérségben történt változás a legfontosabb a törökországi krízisben; ami a többit illeti: kiváló fontossággal és horderővel, vagy elvi jelentőséggel alig bír. Különben is Törökország sorsa most hadseregében és a hadserege által végbe menendő eseményeken fordul meg; s hogy azokhoz ismét visszatérjünk, azon megjegyzéssel zárjuk be sorsunkat. — Mukhtár pasát megverték a montenegróiak, elküldték aztán Kis-Ázsiába, ő meg ott fogta magát s megverte a muszkát, — ennek adva vissza azt, még pedig kamatostul, mit a czernogorczoktól kapott. Most meg az európai harcztéren Szulejmánnak adták a fővezényletét, ki a fekete hegyekben szintén vereségeket szenvedett. — Hátha ezen csatatéren is jó iskolának bizonyul — Montenegró. Sz. Gy. Gallipoli, jul. 12. (Saját külön tudósítónktól.) Korfutól nem messzire utunkban találkoztunk a Konstantinápolyból jövő , Triesztbe menő hajóval, melyen, mint értesültem, Halil bej, a pesti új török konzul fővárosunkba, Klapka pedig Bécsbe utazott. E hajón volt Mehemed Ali háreme is, mely Albániába utazik. Hajónk csendes tengeren, meglehetős gyorsasággal úszva, a fedélzetről az albán, majd a görög partokat szemléltük, midőn egyszerre több hajót láttunk kibontakozni a távol ködéből. Előbb három, majd hat, később kilenct, végül tizenhárom hajót vehettünk ki. Volt meglepetés, a fedélzet azonnal megnépesült s mindenki a hajókat szemlélte, ki szabadszemmel, ki látcsővel. Előbb ráfogtuk, hogy az angol hajóhad, majd közelebb érve , kivehettük a félholdas lobogót s tisztában voltunk, hogy a török hajóhadból valók a pompás nagy hadihajók. Három pánczélhajót és tiz fagőzöst különböztettünk meg, a legelős úszó hajóban az »Izzedint« ismerte fel Számi bej. A török had admirálisa üdvözölte hajónkat, mit nálunk viszonoztak. Volt öröm némelyikünknél, midőn megtudtuk, hogy ezek török hajók s ily szép számban rándulnak a görög hajók által adott rendezvonsra. Nosza rajta, volt politizálás , már látni hittük a görög hajók szepegését e nagy tömeg látásán. Később azonban megtudtuk, hogy e hajók az albániai vizekbe mennek, hogy a montenegrói had egy részét Ázsiába szállítsák. A hajón levő görögök is könnyebben vettek lélegzetet a hír hallatára. Kellemetlen viharos út után jul. 11-én reggel 9 órakor Szirába értünk. Ott fölkerestük a török konzult, aki szintén görög nemzetiségű, de nem tudott semmi újat mondani. Itt egynéhányszor eszembe jutott Kállaynak ama híressé vált beszédjének egy passusa, melyben azt a vádat is emeli Törökország ellen, hogy a keresztyének ki vannak zárva minden hivatalból s azok csakis törökök kezeiben vannak. Hol kell ennél részakaratubb rágalom ! Igazán csak a jóhiszemű s a dolgok állásánál teljesen ismeretlen nagyközönség félrevezetésére számított állítás. És nem akadt senki, ki e merészen mondott rágalmat visszautasította, vagy megcáfolta volna. Talán a világnak egy kormánya sem teszi azt a türelmességben, mit a török tesz. A kormányhivatalok tele vannak keresztyénekkel, a külföldön lévő követségeknél és konzulátusoknál pedig csak elvétve találkozunk egy-egy törökkel. Aleko pasa, bécsi követ és mások, a konzulátusok pedig legnagyobb részt keresztyénekkel van tele. No de hagyjuk, hiszen Kállay, aki Szerbiában konzuloskodott, azt állítólagos keleti ismeretei mellett sem tudta, vagy ha tudta, akkor még roszabbul tette, hogy ellenkezőjét állította. A piaczon levő kávéházban elolvasták az Athénből érkezett lapok sürgönyeit, melyek tele vannak Kállay-féle ferdítésekkel. Később egy senzátiót keltő sürgönyt árultak, mely szerint »Layard kijelentette, hogy az angol kormány elérkezettnek látja az időt a közbelépésre, s ha az orosz nem akar békét kötni, akkor az angol hajóhad megszállja a Dardanellákat és Konstantinápolyt. A szultán erre az előterjesztésre kitérőleg válaszolt.« A görögök között nagy ingerültség uralkodik a törökök ellen s könnyen lehetne őket harczba vinni. Úgy Korfuban, mint Szíriában darázsfészket találtunk s a törökök elleni háborút mint bizonyosat emlegetik. Török részről nem félnek a görökök duzzogásától, mert meg vannak győződve, hogy az angol soha sem fogja megengedni a görögök közbelépését. Különben a törökök nem viseltetnek bizalommal az angolok iránt sem. Konstantinápoly megszállását és a Dardanellák átlépését sehogy sem akarják a törökök megengedni, bárhogy magyarázgassák is nekik, hogy az javukra válnék. Az angolok most csak kötve hisznek. Hajónkat a rettenetes vihar, melyhez hasonlót, a kapitány állítása szerint, csak tél idején és igen ritkán lehet tapasztalni, szörnyen hányta-vetette s legalább tíz órányt késleltetett. A Dardanellákat déli 12 órakor értük el. Azok bejárata előtt mintegy jó órányira az ázsiai parton fekszik a Besika-öböl, szemben Tevedos szigettel, mely igen jól van megerősítve. A Besikában láttuk az ott horgonyzó négy pánczélos és két közönséges angol hadihajót. A Dardanellák torkolata itt még elég széles és kétfelől az ázsiai és európai part igen jól van megerősítve. Az első megerősített állás az európai nyelven Szedel Bahr, vele szemben Kum-Kaleh, mindkettő nagyon erős sánczokkal és azon sorjában heverő Krupp-ágyúkkal ellátva. Innen kezdve a Dardanellák mind szűkebbek lesznek s hajónk csak nagyon lassan és óvatosan haladhat. A hajós kapitány s egyátalán a törökök állítása szerint is a Dardanellák tele vannak torpedókkal, melyek miatt nagyon óvatosan kell haladni. A Dardanellákat négy óra alatt haladtuk át, mialatt a megerősített pontokat igen tisztán kivehettük. Fél órányira egymástól fekszenek a sánczok és redontok s mindenütt nagy ágyúk merednek kifelé a szorosra. Legerősebb a Csanak-Kale, hol a tüzérek nagy tömegben lepték el a partot, midőn hajónk kikötött. Kilid-Bahr Csanak-Kale átellenében fekvő hely és nagyon erősen van mindkettő megvédve. Itt lesz az ellenségnek legnagyobb dolga, ha ugyan sikerül eddig hatolnia. Az erősített helyek alatt a tengeren itt-ott egy-egy brigget láthatni ágyúkkal fegyverezve. Itt, minthogy Gallipoliba értünk, befejezem soraimat s holnap Konstantinápolyból keltezem jövő levelemet. E. B. A háború. A harcztérről a legellentétesebb hírek özönét közölték az utóbbi három nap alatt a lapok, a szerint, amint orosz vagy török forrásból merítették értesüléseiket, az események folyama tehát oly haotikus színben tűnik fel e pillanatban, hogy sem az idáig elért tényleges eredményekről, sem a legköze l■X A fővárosi közigazgatási bizottság ülése. A fővárosi adófelügyelőség felszólalására ma délelőtt a főv. közigazgatási bizottság rendkívüli ülést tartott. Az ülés célja volt az adóbevételeknél mutatkozó fokozatos hanyatlás megakadályozása fölött tanácskozni. A tanácskozásra az adófelügyelőség részéről kiküldött Exner pénzügyi tanácsos a dolog állásáról a következő előterjesztést tette: Június hóban az adók befolyása sokkal kedvezőtlenebb volt, mint a múlt év megfelelő havában. E viszony júliusban sem változott meg, mivel a 24,271 frt 31 krnyi átlagos napi bevétel helyett csak 7334 frt 75 kr. folyik be, oly összeg, mely a főváros adóképességére igen szomorú világot vet. Oka ezen hanyatlásnak az, hogy nincsen elegendő »adóvégrehajtó« alkalmazva. Indítványozza : ha 14 napon a bajon nem lesz segítve, akkor az anyagi felelősség legyen életbe léptetendő és az adóbehajtás azoknak költségein legyen eszközlendő, kiknek hanyagságából a mulasztások származnak. Kammermayer polgármester emel szót, nem épen a végrehajtók csekély számában találja a hibát. Ez főleg azon orgánumoknak tulajdonítható, kik az adók direct behajtásával vannak megbízva , a kedvezőtlen eredményhez még más körülmények is járulnak. Azoknál, kik kisebb összeggel vannak hátralékban és végrehajtást szenvednek, a végrehajtás eredményt nem mutathatott fel, mert nem találtatott az illetőknél semmi. A nagyobb adófizetők pedig mindig kibújnak a fizetés alól, és örökösen halasztást szereznek maguknak az adófelügyelőségnél. A kedvezőtlen helyzetnek egy másik oka, hogy az adókivetés igen hiányos, mert sok esetben oly összegek vettetnek ki, melyek az illetőktől soha sem lesznek behajthatók. Végül nem kell elfeledni, hogy a részvénytársulatok megadóztatása ez évben az 1873—75-diki kedvezőtlen átlag alapján történt, míg tavaly ez az 1872—74. átlagon nyugodott. Mindamellett is a szónok kétli, hogy az adóbefolyás átalában az idén kedvezőtlenebb lenne, mint a múlt évben, csakhogy nem egyes napok eredményét kell szemügyre venni, hanem az egész közigazgatási időszakét, így pl. való, hogy a júniusi adóbevétel 105.000 írttal kevesebb volt, mint a múlt évi megfelelő hónapé, de az idei első félévben 175.000 forinttal több volt a bevétel, mint tavaly. Mindezeknél fogva azon véleményben van, hogy bajos volna hamarjában megmondani, miben fekszik a felhozott bajok oka s azért indítványozza, hogy az erre vonatkozólag fenforgó bajok kiderítésére egy bizottság küldessék ki. Ez nem a bizottság kiküldetését nem ellenzi, hanem fentartja azon állítását, hogy a végrehajtók száma csekély és a behajtási rendszer olyan hiányos és hanyag, hogy mellékes dolgok miatt a főczél nem éretik el. Az »anyagi felelősség« kimondását óhajtja. Ráth főpolgármester a felelősség kimondásához nem csatlakozik, mert ha ez megtörténnék, akkor a törvény értelmében név szerint kellene megnevezni a felelősségre vonható egyéneket. Királyi a hanyatlást a részpénzviszonyoknak tulajdonítja s elfogadja Kammermayer indítványát. Fuchs Gusztáv is ily értelemben beszélt s azt kívánja, hogy a kiküldött bizottság csak szakértőkből álljon. Ez nem hajlandó a bizottság kiküldetéséhez hozzájárulni, ha az általa indítványozott »felelősség« kimondása addig függőben tartatik, mig a kiküldött bizottság jelentését megtette. Ez elfogadtatott s a kiküldött bizottság tagjaiul a következők választattak meg: Elnök Kammermayer polgármester; tagok: Exner felügyelő, Kerntler Gusztáv, Fuchs Gusztáv és Csengey J. ügyész. A gyűlés 1/21 órakor fejeztetett be. tebbről történendőkről biztos tudomást nem lehet szerezni, határozott következtetést nem lehet vonni. És ez nagyon természetes is, ha egyfelől tekintetbe veszszük azt, hogy a távírdai összeköttetések több ponton meg vannak szakítva, s hogy másfelől, úgy a török, mint az orosz táborban levő harctéri tudósítóknak a legszigorúbban megtiltatott oly közleményeket küldeni, melyek az események fejlődésének egyik vagy másik irányban eléje vághatnának. A Balkántól északra eső harctérről, mint biztos tényt még azt sem constatálhatjuk, vájjon tényleg megtörtént-e a biela-monastiri nagy csata, melyről ugyan már tegnap érkezett hír, mely azonban aDaily Telegram mai perui sürgönye szerint sem lett még megerősítve. Az sincs még kellőleg felderítve, vájjon Nikápoly helyőrsége visszavonult e Viddin felé vagy Plevna irányába avagy körülkerítve megadta magát. A kasztendzse csernavodai vonal föladása, úgy látszik, megtörtént dolog. Rahova kiürítése a törökök által még megerősítésre vár. Egy mait a levél szerint e hó 12-ről, az a nélkül is erős angol középtengeri hajóhad négy rendkívül erős és nagy pánczélos hajóval szaporodott. Ezek között van az »Achilles« nevű toronyhajó, 6500 tonna tartalommal s 1250 lóerővel, ami oly arány, hogy a leghatalmasabb járművet is elgázolhatja. Parancsnokságát Hewett Williamra bízták, egy tevékeny s aránylag még elég fiatal tengerésztisztre, ki 25 év óta összesen félesztendőt se töltött családja körében s ki már a krimi hadjáratban ki érdemelt a Victoria-keresztet. Az angol admiralitás sokat vár e kitűnő tiszttől. Az újonnan kinevezett mekkai nagyserif (Hussein pasa) investiturája alkalmával ígéretet tett a portának, hogy a saját költségén kiállítandó önkényteseket és jelentékeny pénzsegélyt fog küldeni. A Konstantinápolyból a Balkánba küldendő csapatok száma összesen 14 zászlóaljra megy, ezek közül három önkénytes zászlóalj, 8 üteget is kapnak e csapatok. A határtér a Balkántól északra. Az esti postával érkezett külföldi lapok sürgönyei igy szólnak: Sumla, kedd. (A »D. Tel.« sürg.) Nagy csata lesz nemsokára. Mehemed Ali Sofiához közel van, s gyorsmenetben siet oda. Ozmán pasa nem messze áll Rahovától. Szulejmán és Reuf pasa a Balkánnál vannak, mig Ahmed Ejub pasa és Redif pasa ide közzel foglaltak állást. Péra, kedd. (A »D. Tel.« sürg.) A »Bassiret« leírja a Biela és Monester közt volt csatát, melyről tegnap sürgönyöztem, de még ez óráig sem kaptam megerősítést e csata eredményéről. Bukarest, kedd. Tegnap egy részeg kozák megölt egy bolgár parasztot, Parapanon azonnal elfogták. Tegnap kozákok kémszemlére mentek a Zupanci Mesari Balkán-hegyszorosba. Az eredmény még nincs tudva itt. A csapatok borzasztón szenvednek a rettenetes hőségtől. Szt.-Pétervár, július 16. (Az »Ag. Russe« sürg.) A törökök egy küldöttsége Dranovo alkormányzójából és a tirnovai törvényszék titkára, valamint a vámház elnökéből Miklós nagyherczeg előtt megjelent, jóindulatukat és bódulatukat tudatni. A nagyherczeg kijelente a küldöttségnek, hogy a mecsetekben az isteni szolgálatot folytathatják, s hogy a békés lakosoknak nincs mitől tartaniok (? !) A küldöttség azt válaszolta, hogy a mohamedánok nem menekültek volna el, ha a czár proclamatióját olvasták volna, de ez eltitkoltatott előlük, Saif pasa Tirnova kormányzója által. Konstantinápoly, júl. 17. A szisztovai híd elrombolásáról közlött hir alaptalannak bizonyul. A 12 ezer orosz elestéről közlött hir a hadügyminiszter sürgönye által még nincs megerősítve. A Balkántól délre vívott csatáról. A Bécsben székelő török követhez kedden éjszaka e következő sürgöny érkezett: Jeni Zagránál egy csata volt, eredménye még bizonytalan. Szulejmán pasa pontos megérkezése a harcz szinterén életbevágó jelentőséggel bír most a törökökre nézve. Ő maga Antiváriban csak kis haderővel kelt hajóra Konstantinápoly felé, seregének nagyobb része a szárazföldi uton indult a Balkánba. Mehemed Ali pasa, kinek Herczegovinába kellett volna menni, parancsot kapott, hogy a szerb határ felé vegye útját s ő épen most érkezett Nisbe. Az oroszok kegyetlenségeiről folyton a legrettenetesebb hírek érkeznek. A czár rendes csapatai sokkal embertelenebbül viselik magukat, mint a cserkeszek és basibozukok. Klapka a harcztéri helyzetről. Klapka tábornok a »N. fr. Presse« mai számában a következőket írja a bolgár harcztéri helyzetről: Minél váratlanabb és teljesebb volt a török fegyverek sikere az ázsiai harctéren, annál kínosabban lepte meg Törökország barátait az oroszok gyors előhaladása a bolgár földön. E kiáltó ellenmondást különben meg lehet magyarázni azon viszonyok közelebbi megvilágítása által, melyek a két harctéren folyt műveleteket határozták. Ázsiában ismert tényezőkkel kellett számolni, itt az előfeltételek tisztán és határozottan meg voltak adva. Az oroszoknak négy működési vonaluk volt: a Rión völgyéből Batum felé, a Kur völgyéből Ardahán felé, Alexandropólból Karszon, vagy Erivántól Bajazidon át Erzerum felé. E vonalakon kellett előnyomulniok, míg a törököknek az ez utakat átmetsző vonalakon kellett védelmi állást foglalni, hogy ha arra lettek volna kényszerítve, folytonos visszavovonulásban magukhoz vonják a szükséges erősítéseket s új támadásra készüljenek. A török hadműveleti terv összes föltevései Ázsiára nézve valóban sikerültek is; az egyenkint előnyomuló orosz hadosztályok megverettek, Karsz fölmentetett és az oroszok minden vonalukon visszavonulásra kényszeríttettek. Máskép állt a dolog az európai harctéren. Itt az oroszok terve és célzatai azon nehézségek szerint változtak, melyeket a dunai átkelésnél le kellett győzniök, s amelyek szerint haderejüket szaporították. Azonkívül előre nem látott elemi eseményektől és politikai tekintetektől is függöttek. A török hadvezetés azért itt nem határozhatott meg előre semmit. Intézkedései az ellen akaratától függöttek s a hadvezérnek minden elhatározását a körülményekhez kellett alkalmazni és ezek szerint megváltoztatni. Erre éles tekintet, szellemi fugékonyság, határozottság és az ellenfél mozdulatainak szigorú ellenőrzése kellett volna, hogy a kellő ponton a kellő rendszabályok mindig megtétethessenek a támadás visszatolására. A török hadvezetésnek három phasis között kellett pontos különbséget tenni. Az elsőben csupán ötödfél vagy öt orosz hadtest elleni védekezésről volt szó, melyek április elejéig a Bolgárországban működésre szánt hadsereg összes erejét képezték. Kevéssel a háború kitörése előtt azonban felismerték Pétervártt a haderők elégtelenségét s még három további hadtesttel szaporították azt : a Dunán való átkelésig ez volt a második pházis. A harmadikba akkor lépett a háború, midőn az orosz sereg egy része már bolgár földön állt s az ország belseje felé az előnyomulást megkezdette. E három pházis midenik külön védekezési tervet igényel Kezdetben fölállított haderejükkel az oroszoknak lehetetlen lett volna a velük szemben álló török hadak ellenében Bolgárország belseje felé egyszerre több vonalon működni. Összes haderejüket egyesítve egy irányban kellett volna előre nyomulniok s arra törekedniük, hogy a hadjáratot egy elhatározó ütközetben gyorsan bevégezzék. Ily eshetőséggel szemben a török hadvezér intézkedései egészen helyesek voltak, s még azon elhatározást is, hogy a dunai vonal kiterjedt hosszúsága miatt a Dobrudja védelmezésére csak kevés súly volt fektetve, csak helyeselni lehetett. E pillanattól kezdve azonban, midőn az orosz hadsereg három újabb hadtesttel megerősítve, tervét megváltoztatta, derék hadával az átkelést fentebb Lisztovo és Rahovo közt vette kilátásba, a török tábor ellenintézkedései sok kívánni valót hagytak hátra, s az elhatározó pillanatban hiányosaknak és későiknek bizonyultak. Mindenki előtt, ki csak a lapok híreit figyelemmel követte is, már május végén kétségtelen volt, hogy az oroszok két hadtesttel, egyikkel a Dobrudján át, a másikkal a török főhadállást balra megkerülve fognak a Balkán szorosai felé előnyomulni. Magától érthető volt, hogy e két hadsereggel szemben a török haderő is két részre lett volt osztandó, melyek egyikének a Dunát kellett volna védelmezni, Lisztovótól Viddinig és a nyugati Balkán átjáratait, a másiknak a várnégyszögben levő tért és a keleti Balkán-átjárókat. E két hadsereg mindegyikének külön főhadiszállással és külön fővezérrel kellett volna bírnia, habár mind akettő Abdul Kerim főparancsnoksága alatt maradt volna is. A nyugati hadsereget az eredetileg Viddinnél összevont csapatokkal nem volt lehetetlen 80—90,000 emberre hozni. A keleti hadsereg ereje, beleértve a négy nagy erőd őrségét, meghaladta volna a 100—110 ezer embert. Ugyanakkor a Balkánhoz vezető defiléket erősen el kellett volna sánczolni, s Szófiában és Drinápolyban új tartalékot összevonni. Ilyen és hasonló tanácsok már május elején adattak a török fővezérletnek, de nem találtak kellő tekintetbevételre, s így történt, hogy az oroszok, Szisztovótól előre törve csak jelentéktelen ellenállásra találtak. Az volt végre a harmadik, a döntő pázis, t. i. a harcz Bolgárországban és a balkáni szorosok védelmezése. Hogy a helyes megfontolásban itt sem volt hiány, melyet azonban ép oly kevéssé részesítettek kellő figyelemben, mint az előbbieket, azt bizonyítják egy közvetlenül Abdul Hamid szultánhoz jun. 29-én beterjesztett memorandum következő szószerinti helyei: »Hogy az oroszok Szisztovánál keltek át Romániában levő haderejük nagyobb részével, — mondja e memorandum, — eléggé bizonyítja azon szándékukat, hogy onnét elsősorban a tirnovai utón nyomuljanak előre, birtokukba veendők Bolgárországnak e régi fővárosát, ott az egész tartományra való központi kormányzatot szervezzenek, s onnét minden irányban lázadásra hívják a keresztyén-bolgár lakosságot. A veszély, mely az ország védelmét fenyegeti beláthatatlan. Ha az orosz hadsereg a Duna jobb partján Lisztovo és Tirnovo közt megfészkelte magát, akkor a dunai vonal védelmét föl kell adni, s az ott alkalmazott hadosztályokat a Balkán szorosaiba visszavonni, hogy e második és legerősebb torlasz védelme teljes erővel biztosítva legyen. A lompalánkai és rahovai helyőrségeknek a Berkovcze és Vracza felé vezető defiléket kell megszállni. Nikápoly, Szisztovo és a Dunánál levő egyéb megerősített pontok őrsége Plevnában egy figyelő hadosztályt hagyván hátra, Lovczába és Szelii felé tartoznak visszavonulni. A Konstantinápoly és Drinápolyban rendelkezés alatt álló összes csapatok Eskir Sagrán és Jeni- Sagrán át haladék nélkül a Tundja-völgyébe küldendők, hogy innét a Tirnovából fenyegetett különböző balkáni szorosok védelmére fölhasználtathassanak.« E rövid mutatvány bizonyítja, hogy mily mértékben fölismerte a szerző az oroszok szisztovai átkelésének első hírére az operatió következményeit és veszélyeit, s mily védelmi eszközökre történt utalás ez alkalommal. Mindennek daczára, hogy történt, hogy az egyes dunai őrséget, mint Nikápolyét, minden czél és terv nélkül a túlnyomó orosz haderő támadásainak kitették, megmagyarázhatalan, s míg a közelebbi részletek ismeretesek nem lesznek, e fölött alig lehet igazságos ítéletet mondani. A fenti fejtegetések után az a kérdés merül föl már most, mily chance-ai vannak még a török hadvezérletnek az oroszok első sikerei után az európai harcztéren is jóvátenni a mulasztást, s a hadiszerencsét ismét részére nyerni meg. E kérdés megviszgálásánál legelőször is konstatálni kell, hogy a nikápolyi harcz kivételével Bolgárországban még egy ponton sem volt olyan jelentékenyebb összecsapás, mely a török haderőt tetemesen gyöngítette volna. A török hadsereg tehát ma még teljesen érintetlen, számra meghaladja a 200.000-et, s egyedül és kizárólag e harczedzette csapatok czélszerű felhasználásától függ az oroszok további előnyomulásának gátat vetni. A háború, azon barbár mód következtében, melylyel azt az oroszok viselik, a szenvedélyeket, különösen a törököknél, annyira felszította, hogy bizonyára nem mondunk nagyot, ha azt állítjuk, hogy a már síkon álló haderőhöz a legközelebbi hetek folytán még 60—80 ezer fanatizált és halált megvető harcos csatlakozik. Föltéve, hogy 2—3 orosz hadtest képes lenne a Balkánt átlépni, s balszárnyának biztosítása után Janboli és Jeni-Zagra felé a Maricza - völgybe előnyomulni , ezek még ekkor is aligha érhetnének Drinápoly elé, mielőtt a portának sikerülne a birodalom e második székvárosa melletti elsánczolt táborban 60,000 embert a megfelelő tüzérséggel összehozni. Hogy Drinápoly védelmezése ez alkalommal a lehető legmagasabb lesz, alig szenved kétséget. Azon számos közlekedési eszközökön, melyek fölött Törökország rendelkezik, hatalmában áll még ezenfelül 40—50 ezer embert Konstantinápolyba gyűjteni és pedig azon őrségek és csapatrészek összevonásával, melyek a szélrózsa minden irányában szétszórva tétlenül feküsznek az országban. Ha az orosz haderő kényszerülve lesz Drinápolynál hosszabb ideig állani, akkor a korábbi hadjáratok tapasztalataiból könnyű belátni, mennyire meg fognak ennek sorai ritkulni és még addig a két másik török hadsereg Ozmán pasáé nyugaton és Ahmed Ejubé keleten a várnégyszöggel együtt még nem lesz leverve, vagy ha az ott hátra maradt török seregrész még elhatározó vereséget is szenved, akkor a Drinápolyon keresztül Szambul felé működő orosz hadsereg képe oly komor színben tűnik föl, hogy nagyon kérdéses, kinek lesz ez esetben több oka a háború fölött panaszkodni, Törökországnak-e vagy az orosznak, aki a boldogtalan harczot fölidézte. Bármint alakuljanak Az orosz erődített helyek.*) Egy tekintet a szertelen kiterjedésű Oroszország térképére, szembetünteti, hogy ez állam éjszaki, keleti és déli határait mily jelentékeny természetes hadászati akadályok védik: éjszakán a Jegestenger és az éghajlat zordongása, keleten és délen a terület csekély mérvű járhatósága. Oroszország csakis nyugat felől megsebezhető, ahol miveit, számra és haderőrendezetre nézve hatalmas nemzeteknek szomszédja. Oroszország nyugati határainak fővédelmét a pusztaságok, a végtelen erdők, a terjedelmes mocsáros és számos folyóvíz, melyek Európától mintegy elválasztják és az aránylag kis számú közlekedési vonalak képezik és egy inváziót igen nehézzé tesznek, mint azt a történelem bebizonyította. Az oroszok a védelem elemeit is legfőkép a nyugati, és részben a déli határokon rendezték be, mely utóbbi, tekintve, hogy azon természetes működési vonalak összejöveteli pontjai találhatók, szintén nagy katonai fontossággal bír. Európa felé az orosz erődítmények négy csoportra oszthatók, melyek a következők: 1. a Balti tengerparti erődítmények; 2. a lengyelországi erődítmények; 3. a pinski (pripeti mocsárak) és a Feketetenger és a Dnieper és Dniester által határolt területen ; 4. a Fekete tenger partjain levő erődítmények. Az első csoporthoz Svenborg, Viborg, Kronstadt, Rever, Dünamünde, Koberhanz és Dünabürg; a másodikhoz Novogeorgievsk, a Varsó melletti Sándor fellegvár, Ivangorod, Brest-Litovsk, Samostje, Bobruisk; a harmadikhoz Bender, Kiev, Nikolajev; a negyedikhez Keres, Sebastopol, Odessa Ocsakov és néhány újabban épített parti ütegzátony tartozik. Ezen a hadtan jelenlegi állása szerint is kiváló fontossággal biró várakat, a következőkben kellő sorrendben röviden jellegezzük: e tekintetben különösen a »Die Land und Seemacht Russlands« (Schweden) és »Das strategische Verhältniss zwischen Österreich und Russland« (Hagmerle) adataira támaszkodva. 1- fő csoport. — A sark-tengertől egész a finnlandi öböl nyílásáig az orosz nyugati határ a természet által annyira védve van, hogy azon vonalon minden betörési kísérlet — akár szárazon akár vizen — lehetetlen. Finnland éjszaki partjai nagyrészt a balti tengerpart védelmi minőségével bírnak és két tenger révét Helsingforst és Transundot Sveaborg és Viborg vára védi. Sveaborg, a helsingforsi tengerrév bejáratát zárja el, amelynek szélén Finnland fővárosa fekszik. Helsingfors egy vaspálya végállomása, mely a finnlandi part hosszában vezet és Hangouddot Szent- Pétervárral összeköti. A helsingforsi kikötő a Balti tengeri orosz hajóhadnak biztos menedékhelyül szolgálhat és a finn öböl bejárásánál lévén, fontos hadászati fekvésű ; e kikötőből ugyanis az orosz főváros felé nyomuló ellenséges hajóhad oldalban támadható meg. Sveaborg, mint az egész finn öböl kulcsa, elsőrendű várművei két sor egymás mögötti szigeten építvek, melyek között a bejárat a tengerrévbe vezet. Az erődítmények nagyobbrészt sziklatömbökön állanak. Vbo rg a finn-öböl éjszakkeleti beszögelése mellett a transundi tengerrév szélén, a Finnlandból Pétervárra vezető vasutakat zárja el. Másodrendű vár, a szárazföld és a tenger felől megerődítve. A tenger felőli erődítmények, melyek a kikötőbe való bejárást zárják el, erődökből és parti ütegekből állanak , a szárazföldi erődítmények a kikötőtől keletre vannak. Szent-Pétervár és a finn öböltől délre fekvő tartományokat a következő várak védelmezik: Kronstadt: éjszakán Oroszország legerősebb vára, a finnlandi öböl keleti beszögelésében, a fővárost közvetlenül fedezi, amelytől Kollin sziget nyugati szélén 27 kilométerre fekszik. Van három nagy kikötője igen nagy hajógyárakkal, tengerészeti arzenállal, és egy torpedóteleppel. Kollin szigete, melynek partja Pétervárhoz 22 kilométernyire van, éjszaknyugati irányú hosszúságában 12 kilométer, legnagyobb szélességében pedig 4,5 kilométer. A parti viszonyok és az öböl e részben — úgy Kollintól éjszakra mint délre — levő számos kis sziget a hajózást Kronstadt által uralgott szorosan igen korlátozzák és az átjárást nehézzé teszik. Kollin sziget fekvésének fontosságát már Kronstadt alapítója Nagy Péter belátta, és az oroszok azóta nem mulasztották el a főváros ezen védbástyáját erőssé tenni. Kronstadt 30 műve közöl 9 a déli, 7 az éjszaki csatornába, 14 pedig a part hosszában van építve. A csatornabeliek alapját kis szigetek és zátonyok képezik ; a támadási oldalon levő művek mind vértezettek, a többi földből és gránitból készült. A két csatorna közöl a déli fontosabb, miért is ott az erődök három sorban vannak elhelyezve. Reve 1, a finnlandi öböl déli partján, csaknem Sveaborggal szemben, csekélyebb fontosságú. Dünamünde, másodrendű vár a Düna torkolatánál. Műveit Riga védelmére több homokzátonyra épített erőd képezi. Riga vasúti és közönséges közlekedési vonalak összejöveteli pontját képező város a hasonnevű öböltől délre. A koberschanzi hídfő a Duna balpartján a várost és a riga-dünaburgi vasutat, a szárazföldről intézett támadások ellen védi. Dünaburg, a Duna mellett, elzárja a pétervár-varsói és a riga-smolenski vasutat és több más fontos közlekedést is fedez. Vidéke mocsáros és vizek által átszeldelt, ami már magában véve is igen fokozza e hadhely védelmi képességét. Dünaburg kettős hídfő a balparton védvonallal, a jobbparton különített művekkel. 2- ik csoport. — Nyugati határainak közepén az orosz birodalom kitűnő hadászati állással bír: ez az Európába beszögelő Lengyelország, illetőleg a Visztula, Bug és Wiaprz közötti vidék, melynek már I. Napóleon igen nagy hadászati fontosságot tulajdonított. E vidéket három oldalról a most említett vizek természeti akadálykép védik, és ott, ahol e vizeken vasutak és egyéb közlekedési vonalak átvezetnek : Nowogeorgiewsk (Modiin) a Varsó melletti Sándor fellegvár, Ivangorod (Demlin), a Visztula és a Wjaprz összefolyásánál és Brest Litowska Bugnál a Pripet és számos mellékfolyója által szeldelt mocsárterület nyugati széle előtt. E hadállás háta mögött a varsói-moszkvai haduton a Berezina mellett Bobrussk vára van. Nowogeorgiewsk: első rendű vár a Visztula és Bug összefolyásánál. A vár igen erős fallal *) E közleményt a »Ludovica akadémia« közlönyének júliusi füzetéből veszszük át. is a további viszonyok, legyen a hadiszerencse végül Török- vagy Oroszországnak kedvező, egy már ma is bizonyos, az t. i. hogy ezen, állítólag a humanitás nevében és a keresztyének érdekében folytatott háború után több kegyetlenség és pusztulás lesz följegyezhető, mint századunk legvéresebb hadjárata után. És a köztudat borzadni fog egykor azon meggondolatlanság és könnyelműség fölött, melynek a népek sorsa kitéve volt. Klapka. Van körülvéve, számos boltánynyal és kiterjedt aknarendszerrel bir. A főművek, a védkörlet, a fellegvár, a Visztula balpartján levő varsói és a Visztula és a Narev folyó közötti novodori védvonal. A Visztula Nowogeorgiewsknél 600 méter széles és az év egy nagy részében hajózható. Nowogeorgiewsk nemcsak elsánczolt tábor és hadászati sarkpont, hanem hadi telep is. A Varsó melletti Sándor-fellegvár a Visztula védelmi vonal központja és egyszersmind a 180,000 lakossal bíró város elleni védmű. Az erődítmények a várostól éjszakra a Visztulánál vannak, melynek itt szélessége 375 és 750 méter között, mélysége pedig 4,5 és 12 méter között váltakozik. A Slivicki erőd a Visztula balpartján, a többi erődítmény pedig annak jobb partján fekszik és áll, a törzsműből és a különített müvek vonalából. A fellegvár ordonyozott falazat, zárt védtorokkal, a Visztulára támaszkodva. Távolsága a várostól mintegy 225 méter. A különített müvek a fővédműtől félkör alakjában mintegy 370 -500 méternyire vannak, és a félkör szélei a folyóhoz érnek. Varsó egyik fő közlekedési és vasúti központ. A Visztula balpartján a varsó-thorni, jobb partján pedig a varsó-pétervári és varsó terespoli és varsókrakói vonal állomásai vannak. A két pont között a közlekedés vashídon és hajókon történik. (Vége következik.) A m. kir. igazságügyminiszter a főváros közönségének azon hazafias elhatározásért, hogy a főváros területén az állam által építtetni szándékolt börtön czéljaira kivántató teleknek a Duna balpartján, a kerepesi úttól jobbra eső úgynevezett »siékerdő« szomszédságában elterülő s összesen öt holdat és 1174 □ölet tevő városi szántóföldet ingyen felajánlotta — őszinte köszönetét fejezte ki — A magyar orvosok és természetvizsgálóknak a fővárosban tartandó XX-dik nagygyűlése alkalmával felmerülő költségek fedezésére a fővárosi közgyűlés 8000 forintot szavazván meg — a belügyminiszter a közgyűlés ezen határozatát jóváhagyta. — A dunai halászat bérlője a tanácsnál panaszt emelt, hogy noha a vele fennálló szerződés értelmében a főváros területéhez tartozó Dunarészben egyedül ő van jogosítva halászni, mégis nemcsak a Dunagőzhajózási társulat majdnem minden hajószemélyzete hálóval el van látva, s napról napra jogosulatlan halász, hanem a Dunaszabályozási vállalat százakra menő személyzete is a rablóhalászatot gyakorolja s igy a bérlőnek kárt tesznek. A tanács utasította a vásárigazgatóságot, hogy a magánosokat a halászattól szigorúan tiltsa el. — Léprekerült tolvajbanda. Csak nemrég járta be a lapok hasábjait, a hir egy, Ácsa tájékán garázdálkodó rablóbandáról, melynek kézrekeritésére Pest megye alispánja katonai erőt requirált. Most lépre került az állítólagos bandára kent betörések, rablások nagy mestere, az Ácsával szomszédos Püspökhatvanban lakó Mészáros Mihály személyében, kinek társaival viselt bűnhálózatát Forster György, fóthi csendbiztos erélyes ügyessége közelebbről nyomozta ki. A váczi járásbíróságnak átadott gonosztevő a betörések, gabonalopás, orvvadászat, dohánycsempészete rendszeresen vitt