A Hon, 1877. július (15. évfolyam, 166-196. szám)

1877-07-26 / 191. szám

danellák átjáratát uralja. Ha ez meg­­tör­ténik, kész az angol-muszka konfliktus,­­ mert az oda érkező­ oroszok már Gallipoliban fogják találni az angol flottát a csapatokkal. És bár most még Anglia vonakodik forma szerint kimondani, hogy a portával szövet­ségre lép s csak azt­ hangoztatja, hogy egye­dül angol érdekek­­ védelmez, úgy eshetik, hogy az események hatalma Angliát a porta karjai közé fogja terelni és szövetségesévé tenni, ha t. i. Oroszország nem mérsékli ma­gát esetleges győzelmeinek kiaknázásában, s ha ki fo derülni, hogy hazugság volt az, mit eddig az orosz diplomátia híresztelt, hogy t. i. »Oroszország nem törekszik hódításokra Európában«, s hogy háborúja »önzetlen.« Ha ki fog derülni, hogy nem az orosz diplomáca hazug állításai, hanem a »Ruskij Mire fen­tebb közlött sorai fejezik ki Oroszország czél­­jait e háborúban , akkor nincs, nem lehet két­ség benne, hogy a porta nemcsak Anglia, de monarchiánk szövetségére is bizton számíthat. És mi részünkről óhajtanók, hogy Oroszország minél inkább visszaéljen hatalmával és esetle­ges győzelmeivel. Annál hamarább fogj­a utól­­érni a Nemezis. Sz. Gy. A háború. A ple­svnai csaták. Plevnánál már több óta véres csaták vivatnak. E csaták elsejéről már közültünk néhány sürgönyt, az esti postával jött külföldi lapokban most egész sorozatát találjuk az e csatákra vonatkozó újabb sürgönyöknek — melyek közül idézzük a követke­zőket : Konstantinápoly, jul. 21. A magas porta Osman pasától e következő jelentéseket vette: P 1­e v n­a, jul. 19. Ma délben elkeseredett harczot kezdtünk az ellenséggel, a harcz késő estig tartott. Nagy veszteségeket okoztunk az ellenségnek s kény­­szeriteltük pozitióinak nagyobb részét feladni. Pr­e­v­­n­a, jul. 2Q. Három orosz hadtest támadta meg a mi hadi vonalainkat,’de visszaverettek és rendetlen fu­tásba űzettek, megszámlálhatlan veszteséggel halot­takban, három élelmi s egy tüzérségi vonat s végte­len mennyiségű fegyver és hadi felszerelés esett a ke­zünkbe.« A »Daily Tel.« külön barettéri tudósítója pedig Sumlából múlt szombati kelettel a következő­­­ két sürgönyzi : Múlt csütörtökön Osman pasa Plevna közelébe érkezvén, hol elsánczolt táborba szállott, egy az övé­nél sokkal nagyobb orosz haderő támadta meg. Az oroszok ágyutüze heves, de hatástalan volt. A törö­kök kevés idő múlva előbbre nyomultak, jobb állást foglaltak el, miután az oroszok kénytelenek voltak visszavonulni. Pénteken az oroszok megújították a támadást a harczvonalon, több tüzérüteget vezetve harczba. •­ Támadásukat egyszerre intézték a jobb és balszárny és a czentrum ellen, s némileg sikerült is kiverniök helyéből az ottomán balszárnyat. Osman pasa azon­ban kitűnő ügyességgel vezette számra nézve sokkal csekélyebb haderejét s katonái kétségbeesett vitéz­séggel harczoltak, az ellenséget több ízben vissza­vervén. Délután félé az oroszok erőfeszítése gyengülni kezdvén, a törökök előre nyomultak tüzérségük biz­tos fedezete alatt, s az oroszokat még további hátrá­lásra kényszerítették. Négy órakor a török gyalog­ság erős és végső rohamot intézett az orosz hadál­lás ellen. Véres harcz fejlődött ki, s végül az oroszok nagy rendetlenségben véres fővel visszavettettek , a törökök pedig három ágyút s nagymennyiségű lő­szert és élelmet ejtettek zsákmányul. Ma a törökök újra megtámadták a muszkákat. E csatával azonban úgy látszik Plevna körül még nem ért véget a harcz, mert mintegy Orsován jul. 25-én föladott sürgöny jelenti ; vasárnap julius 23- kán maga az orosz trónörökös intézett támadást Plevna ellen s megveretett. Achmet Ejub pasának néhány jelentékeny csa­tározása volt s az oroszokat lassan visszavonulni kényszerítette Rasgrad irányába. Valószínű, hogy a következő napokban nagy együttes támadás fog in­­téztetni. Mehemed Ali, az új főhadvezér, Sumlába ér­kezvén, hadműveleteit rögtön megkezdi. A Dobrudzsából jövő oroszok Kasztendzsében vannak, s Szilisztria és Bazar,dzsik felé nyomulnak. Ezen orosz haderőt 50,000 emberre becsülik. Niká­­poly őrsége még tartja magát. Adrinápolyból a »D. Tel.« tudósítója szom­bati kelettel jelenti. Szulejmán pasa seregei Monte­negróból a harczvonalra indultak előre. Reuf pasa Eski-Zágrán van nagy haderővel. Csatározás folyik az egész vonal mentén. A bizalom teljesen helyre van állítva. Vasárnap rég. Az oroszok hadereje Kazanlikon 8000 főnyi gyalogságból és 2000 felkelőből áll. Reuf pasa Jeni-Zágrán van. Török csapatok Montenegró­ból folyton érkeznek gyors egymásutánban. Kinézé­süket nagyon dicsérik. Szuleimán pasa itt van. Az oroszok folytatják az átkelést a Sipka-szoroson. Ottomán csapatokat küldenek Philipopolisba. Az ázsiai harcztérről. B a t­u m, jul. 21. A helyzetben itt nem történt semmi nevezetesebb változás. Azonban a legnagyobb éberséget fejtik ki. A muszkák falvakat gyújtogatnak fel. Ardanicstól négy óra járásnyira felgyújtották Kertvis községet s az ott maradt két nőt s egy gyer­meket megöltek. Erzerum, jul. 21. Az oroszok visszavonultak Jenikeibe; megerősítést nyer a hir, hogy a muszkák négy segítséget kapnak. Mukhtár pasa felakasztatott több cserkeszt, a­kik raboltak. Igen kemény szavak­ban emel panaszt az oroszok által a seregelli muzul­mánokon elkövetett kegyetlenségek miatt. Erzerum, jul. 22. (Reuter sürg.) Az oroszok visszavonultak Kuruk-Daratól Pargetbe, abból a czélból, hogy hadseregüket egyesítsék. Mukhtár pasa 40 zászlóaljjal Subatanban van s az oroszok balszár­nyát szándékozik megtámadni. Szent-P­éter­vár, jul. 21. A »Golos« Kü­­rük-Daraból a következő sürgönyt hozza: Jul. 18-án a vladi-kaukázusi lovas ezredet túlnyomó számú tö­rök haderő vette körül Jubotánnál, de az ezrednek sikerült magát keresztül vágnia az ottomán csapato­kon át, kik közül 100 ember elesett. Musza pasa a kurd vezér hir szerint megöletett Kunducsovnál. Az orosz előőrsök Baskadaklar felől előnyomulva (kü­ldik-Daratól dél felé két órányira) visszavonulni kényszerítették a törököket rövid csatározás után, melyben 10 orosz megöletett és 20 megsebesült. A török homlokzat 20 versztnyire terjed és gondosan ■erősbittetik. A Jobv'd"r­ér­ mely Aladsa magaslatain foglal állást, egész Gülübsa faluig iázódik. Az angol tengeri haderő. Az angol hivatalos army list kimutatásai nyo­mán az ágostai »Alig. Ztg.« érdekes összeállítást közöl az angol hajóhad mai állapotáról. E szerint az angol hajóhadhoz tartozó összes hajók száma 560, melyek közül mintegy 240—250 áll szolgálatban 1800 ágyúval. A többi tartalékban fekszik, vagy ki­kötői szolgálatot teljesít. Valóságban azonban a kö­zelebbi szemlélet mellett e létszám nem kevéssé re­dukálódik, így a jelenleg, nem csupán a papíron, de tény­leg is szolgálatban álló hajók a következő számokat mutatják: 30 széles oldalú vérteshajó 427 ágyúval és 14.000 emberrel ; 13 tornyos vérteshajó 950 ágyúval és 2900 emberrel; 16 fregatte 370 ágyúval s 7800 emberrel; 26 corvette 400 ágyúval és 6800 ember­rel; 44 salup 215 ágyúval és 2500 emberrel; 55 na­gyobb ágyunaszád 220 ágyúval és 4100 emberrel; 20­­partvédőt szolgáló) ágyunaszád 20 ágyúval és 500 emberrel; ezek összes száma tehát 195 jármű, körülbelől 1700 ágyúval és 41.300 emberrel. A hajóhadban mindenesetre legfontosabbak a vértes hajók, melyek a tengeri haderőnek magvát ké­pezik s első­sorban kell készen lenniök az események­be való tényleges beavatkozásra. A vértes hajóraj 43 hajóból áll; ezek közt legfontosabbak az u. n. szé­­lesoldalú vértes hajók, mivel ezek képezik kiválóan háborúban a csatahajókat. A 30 szélesoldalu hajó közül 24 vasból van és kötélzettel ellátva, a többi 6 fahajó. E hajók nagysága igen különböző; a depla­­cement (vagyis a megterhelt hajó által helyéből ki­szorított víz térfogatai) 1279—10627 tonna közt változik, miből kitűnik a hajók nagyságának külön­böző volna. E hajókon kívül a most közigazgatási czélokra szolgáló járműket is lehet alkalmazni háborúban, szállításra, betegápolásra vagy élelmi­szertárul. A hajóhadból jelenleg a földközi tengeren van (a besikai öbölben) 5 széles oldalú vértes-tornyos hajó, két koshajó, egy vértezetlen fregatté, 2 salup, 3 nagyobb és 3 kisebb ágyúnaszád és 2 kisebb jár­mű , összesen 19 hajó, 120 ágyúval és 3500 em­berrel. Az európai vizekben működésre készen áll még ezeken kívül az ez évben alakított csatornás hajóraj, mely áll 6 széles oldalú vértes hajóból és egy tornyos­­ hajóból (116 ágyú és 5000 embe­r.) A hajóhadból jelenleg Északamerikában és Nyugatindiában van 10 hajó 73 ágyúval és 1653 em­­­­berrel; Chinában 22 hajó 123 ágyúval és 1620 em­­­­berrel; Keletindiában 11 hajó 96 ágyúval és 1500­­ emberrel; a Csendes tengeren 8 hajó 82 ágyúval, 1918 emberrel; Ausztráliában 10 hajó 54 ágyúval, 1100 emberrel; a Jóremény fokánál és Afrika nyu­gati partjain 8 hajó 56 ágyúval, 1128 emberrel; Bra­zíliában és Délamerika délkeleti partjainál 5 hajó 26 ágyúval, 600 emberrel. Az amerikai munkás-h­áború. Az amerikai zavargásokról július 20-tól a kö­vetkező kimerítőbb sürgönyök érkeztek: A martinsburgi szövetségi csapatok a baltimo­­reei és ohioi vasúttársulatot abba a helyzetbe tették, hogy ez a vagyonforgalmat ismét megkezdhesse. A Z­e­b­b a strikeolók főkolomposa elfogatott, s erre a katonai őrség védelme alatt mindkét irányban vas­úti vonatok mentek el. Egy keleti vonat éjjel Balti­­­moreba, s egy nyugati Cumberlandba érkezett, hol a strikeolók annak tovább menetelét megakadályozni törekedtek. Míg az összeköttetés kelet felé újból helyre van állítva, a cumberlandi vonal nyugatra úgy látszik még mindig a zavargók hatalmában van. A főállomásokat elfoglalták, a távirdasodronyokat el­metszették, s Chicago felé a vasút nyugati szárny­vonala mentén is megindították a strikeot. — Zebb Martinsburgban a múlt éjjel kezesség mellett sza­bad lábra helyeztetett, egyéb vezetők azonban elfo­gattak. Itt úgy látszik a blokád, nem sokára meg­szűnik, s tegnap már több vonat indult el a katona­ság védelme alatt. Tegnap a baltomorei és ohioi vasút központi ohioi osztályán nagy strike ütött ki a fűtők közt, s a vagyonforgalom a chicagói mellékvonalon egészen föl van függesztve. A hatóságok tehetetlenek, s az ohioi kormányzóhoz fordultak katonaságért. A rend­zavarás főhelye Newark és Columbus. Az emberek­nek azonban fölajánlották régi fizetésüket, ha a vona­tokat el­engedik menni. Tegnap d. u. a strike egész a pensylvániai vas­útig terjedt. A fűtők Pittsburgban a teher­­volllstokon strikoltak, mivel munkájukat külön fizetés nélkül megszaporították, s a június 1-je óta levont 10 százalékot is vissza akarták kapni. Később a moz­donyvezetők és kerékkötők is csatlakoztak hozzájuk, elfoglalták a pittsburgi pályaudvart, s megakadá­lyozták az áruk elszállítását, a személyforgalmat azonban nem akadályozták. Éjfélben valóságos os­tromzár állott be, s az a hir terjedt el, hogy a strike nyugat felé is kiterjedt. A pensylvániai vasút hiva­talnokai elhatározták a kormányzóhoz csapatokért fordulni.­­ A Great-Wettern-vasút emberei tegnap fölkeresték az igazgatót, hogy még egyszer vegye fostolóra azt a szándékát, hogy fizetéseiket leszállítsa. A Cincinnatiból jövő hírek szerint az Ohio- és Mis­­sisipi vasúton is kilátásban van a strike. Később, Martinsburgban az ostromzár meg van szüntetve, s katonai őrség alatt 13 vonat elindult. Minden csendes s a vonatok nyugatról Baltimoreba akadálytalanul megérkeztek; Idlenben a nyugatra Cumberlandbe menők zár alá tétettek. Az e's° vonat nyugat felé csak több órai letartóztatás után jutha­tott tovább Cumberlandból, miután a katonaság a strikciókat szuronyszegezve szórta szét a pályaud­varból. A későbbi vonatokat e ponton feltartóztat­ták, s egyet Keysernél kiemeltek a sínekből. A vona­ton levő csapatokat több száz zavargó ostromolta, mire amazoknak Martinsburgból 100 emberből álló erősítést küldtek. Cumberlandben, Keyser, Piedmont, Graftonban a strikciók többségben vannak, a csapa­tok azonban valószínűleg véget vetnek az ostrom­zárnak. Baltimoreban a külföldre szánt gabona- és petróleumszállítmány letartóztatása nagy kellemet­lenségeket okoz. Az ostromzárlat New­ Yorkban (Ohio) folyton tart. A serif fölolvasta a lázadókról szóló törvényt, de az emberek nem hallgattak rá, s a serif katonaságot kért a kormányzótól. A pensylvániai vonalon minden a fölkelők ha­talmában van. A serif Pittsburgban is csapatokat kért a kormányzótól. A kormányzó egy felhívást tett közzé, intve a zavargókat, hogy oszoljanak szét, és megbízta Pearson tábornokot, hogy a militiát hívja egybe, a­mi meg is történt. A strikeolókat az elbo­csátott vasúti munkások támogatják. East­ Libertybe, a strikeolók egyik főhelyére szintén csapatok kül­dettek. Clevelandban a Lake-Shore vasúton, az uj­­yorki központi vasút nyugati folytatásán­ szintén ki­tört a strike, s az Erie-vasúton szintén, e vonalakon a szállítmányok elküldését a strikeolók megakadá­lyozták. Az Union-Pacific-vasút emberei küldött­­ségileg megkeresték az igazgatót, hogy lefogott bé­rüket adassa vissza nekik. —­ltalában, úgy látszik, hogy a zavargások egy átalánosan elterjedt titkos és előre készített mozgalom eredményei. Budapest főváros rendes közgyűlése. Július 25. A terem majdnem egészen megtelt, nem az el­intézendő ügyek iránti érdekeltség okozta ezt, hanem a IV. kerületi orvos választása, mely az első emeleti tanácsteremben 3 óra óta folyt, s melynek eredmé­nye, mint a 4 órakor megnyitott közgyűlés előtt az elnök, R­á­t­h főpolgármester kijelente, az ülés fo­lyamán fog bejelentetni. Az ő indítványa folytán Luczenbacher János elhalt bizottsági tag em­léke jegyzőkönyvben fog megörökíttetni, s helyébe É­b­e­r­­­i­n­g József fog az értékképviselők közül be­hivatni. — Schreier András helyett pedig a IX. kerületből B­o 1t1­­­k Mihály szólittatik be. Dr. Lechner és dr. Pohl lemondása a VI. ker. orvosi állomás jelöltségéről tudomásul szolgált. Következtek a rendes tárgyak. Az igazságügyminiszter leiratát, melyben ez megköszöni az állami fogház részére fölajánlt telket, tudomásul vették, mint — némi csetepaté után — a belügyminiszter leiratát is a kültelki személy- és vagyonbiztonság ügyében a főváros által hozzá inté­zett fölterjesztésre, a tanács azon megnyugtatása folytán, hogy a maga hatáskörében is eszközölni fog­ja a mezei rendőrség szaporítását Kőbányán és másutt. A vízvezeték C. számú gépének eltörött a ten­gelye. A tanács azt javasolja, hogy Müller mérnök ügyes találmányának alkalmazása mellett 8500 frt költség és tiszteletdíj szavaztassék meg a kijavításra s átalakításra, mi 3­dő alatt teljesíthető. A javaslat elfogadásra talált. A sugárúti lóvasút ügyében legutóbb a belügy­miniszter leiratot küldött a fővároshoz. Ebben a pesti társaság s a minisztérium közt folyt tárgyalások eredménytelensége hangsúlyoztatván, a belügyminisz­ter fölhívja a fővárost, hogy a közlekedés más módon való föntartásáról gondoskodjék. E tárgy a fővárosi egyesület tegnapi értekezletén is élénk eszmecserére adott okot s ennek határozatából tett ma indítványt T­e­n­c­z­e­r Pál, hogy vétessék tudomásul a leirat és az iparrendészeti bizottság hivassák föl a fővároshoz méltó, gyors és szép omnibusz közlekedés létesítése iránt véleményt adni. Emelkedtek ugyan hangok, hogy új felirat menesztessék a miniszterhez: a lóvasút létrehozását még egyszer megkísértem­, de nem talál­tak viszhangra, mert rögtön senki sem terjeszthet elő ilyen új módozatot. Hanem R­á­t­h (kalapos) indít­ványára azt mondta ki a közgyűlés, hogy a min. le­iratot egyelőre tudomásul veszi, de az ügyet az ipar­rendészeti bizottsághoz utasítja, melynek feladata 1. keresni egy oly módozatot, a­mi összeegyeztetné a kormány tervét a lóvasuttársaságéval s ez által a sugárúti lóvasut kiépítését lehetővé tenné; 2. ha ily módot nem találna, feladata tanácskozni a fölött, mi­nő rendszabályokkal és intézkedésekkel lehetne el­érni az omnibusz közlekedés gyorsabbá és tisztessé­gesebbé tételét. Ezután egy igen nagyfontosságú ügyet terjesz­tett elő R­ó­z­s­a Péter jegyző. A főváros határának befásítása már régóta foglalkoztatta az elméket, mert ez a leghathatósabb eszköz a Budapest körüli puszták futóhomokjának a fővárosba tódulását meg­gátolni. Az egészségügy tetemes javulását bizton várhatni e munkálat keresztülviteléről. Egy bizottság már régebben bejárta, megszemlélte a főváros hatá­rát, s most előterjesztését abban teszi meg, hogy fá­­suttasson be a­ főváros a határon kellő szélességű öv­ben, mindössze 1117 holdat, 11 évi időtartam alatt s e czélra szerezzen meg évenkint 10.000 forintot. Az idén ez összeget az új városliget előirányzati költsé­géből vegye ki a főváros. Az 1117 hold területből nem egészen ötszáz hold községi birtok. A magáno­soktól azonban a szükséges részeket csere útján is be lehet váltani. A kivitel munkálatai az erdészeti albizottságra legyenek bízva. A középítési bizottság ehhez mé­g azt teszi, hogy ha szüksége forog fönn, az eljáró bizottság tegyen javaslatot a budareszi határ befásítása iránt is, mert a jelenlegi javaslat csak a pesti határra vonatkozik. A közgyűlés ezen előterjesztés ellen nem tett észrevételt, csupán az összeg fölött folyt a vita,­­ mert Weisz B­r. Seich és többen 15.000 frtot kívántak évenként megszavaztatni a munka mielőbbi befejezése érdekében, a­mi ismét a »pesti por és sár« hamarább leendő megszűnését eredményezi. A közgyűlés végül elfogadta a bizottsági elő­terjesztést egész terjedelmében s nem nagy többséggel elérte a 15.000 frtos indítványt. Ezután bejelentetett a VI. ker. orvosi állomás­ra történt szavazás eredménye. Megválasztatott dr. Varga László, 122 szavazattal. Schermann 103, dr. Adler Zsigmond 25 szavazatot kapott. Be­adatott összesen 264 szavazat. Varga nyomban le­tette a hivatalos esküt. Gyönyörűség volt hallgatni most, hogy vitat­koznak 30 foknyi melegben, a Rottenbiller-utcza 15 vagy 18 ölre kiszélesítéséről. Végül a tanács ajánla­tára abban állapodtak meg, hogy a 15 élet pártol­ván, a városi és közmunkatanács nézetei közt a mi­nisztert kérik föl dönteni. A belügyminiszter betölteni kívánja a kőbányai kerületi orvosi állomást s 800 ft évi fizetés és 200 ft lakbér mellett a pályázat kiírását rendbeli, a­minek teljesítésére a tanács utasítást is nyer. Ugyancsak Kőbányán egy rendes és két pótes­küdt állomása ürült meg; a választást a közgyűlés elrendeli s vezetésére Forgó István elnöklete alatt egy bizottságot küld ki. Bars megye átirata a hadkötelesek nősülési en­gedélye ügyében tudomásul szolgál. Az Ipartörvény 5. § ában körülírt iparágak gyakorlatát rendező szabályzatot a miniszter, előbbi módosításaihoz ragaszkodva másodszor küldi visz­­sza, miért is észrevétlenül tudomásul vétetik és a módosítások keresztül vitetnek. A közvágóhídi igazgatóságnak nem engedi meg a közgyűlés, hogy a mészárosok és marhakereskedők közt közvetítő szerepet vigyen. Végül a Miklósy-színkör ügye dőlt el. A jelen­legi tulajdonos folyamodott, hogy a város vegye meg az épületet 5000 forintért, a közgyűlés azonban megmaradt a tanács határozata mellett, hogy hat hó alatt rombolják le. Ezzel a tárgysorozat ki lévén merítve, az ülés véget ért. KÜLÖNFÉLÉK. — A trónörökös utolsó vizsgája, mint már jeleztük, kedden történt meg Schönbrunn­­ban, király ő felsége jelenlétében. Legfelsőbb pa­rancsra vendégekül meghivattak : Pöckh br. alten­­gernagy, Millosicz lovag ellen-tengernagy, Bombel­­les gróf és Pitner lovag sorhajókapitányok. Ezeken kívül jelen voltak : a trónörökös nevelője Latour al­tábornagy, Páley gr. ezredes, Festetics gr. alezredes és Spindler lovag őrnagy. A vizsgálat, mely másfél óráig tartott, rövid körvonalakban az összes előadott tananyagot átölelte. A különböző hajónemek beosztá­sán kezdve, az árboczozás, vitorlázás és a hajókötelekre vonatkozó leglényegesebb elvek külön e czélra készí­tett hajómintákon kifejtettek és a gyakran előforduló tengerészeti kifejezések és elnevezések definiáltattak. Erre a hajózás legfontosabb alapelvei, a haj­óirány­tű elvei, a meteorológia és oceanographia alkalmazásai adattak elő. Áttérve a gőzgépismére, a trónörökös a hajó­gépek különböző rendszereit ismertette és fo­lyékony előadásban kimutatta az újkori hajógépek legfontosabb részeit, a fa-, vas- és összetett hajószer­kezetek előnyeit és hátrányait. Azután a tengeri tü­zérség köréből folyt a vizsgálat, érintették az alkal­mazásban álló fegyvernemeket, löveteket, a tengeri löveg­ütközetekben előforduló tűznemeket. Az összes tengerészeti hatóságok szervezete, felosztása ha­tásköre és szabályzatai követték ezt.­­ A ten­geri­ taktikára vonatkozólag felsorolta a trónörö­kös egyes hajó­osztályok és csoportok menet- és ütközet-formátióit és evolutióit, valamint egész hajó­rajok rendszerét, mire áttért a hadi­tengerészetben alkalmazott torpedó- és akna­rendszerekre. Végül a kereskedelmi tengerészetről, az osztr.-magyar Lloyd­­társulat és a hadi­tengerészet történetéről volt szó. Ez utóbbi kérdés fejtegetésével a trónörökös rövid ismertetését adta azon tengeri hadműveleteknek, melyeket hajórajunk eddig végzett, fejtegetéseit az 1866. évi adriai operációkkal és kiválóan a lissai tengeri csatával fejezvén be. A vizsgálat eredménye fölötte kielégítő volt. Ő felsége a vizsgálat végén teljes megelégedését és elismerését fejezte ki Joly corvette-kapitánynak, a trónörökös e szakbeli tanárá­nak. Rudolf trónörökös aug. végén a haditengerészet megszemlélésére Fiuméba és Pólába megy.­­ A lótenyésztésre alakult rész­vénytársaság a kormánytól engedélyt nyert ar­ra, hogy Budapesten, Győrött, Debreczenben, Ko­lozsvárit és még később meghatározandó két város­ban a vásárok alkalmával minden évben kétszer ma­gasabb díjakkal összekötött lókiállítást, mindennemű versenyeket, fogatok, lovak s ehhez tartozó iparczik­­kekből nagyobb szabású sorsjátékot rendezhessen.­­ A társaság nemzetgazdasági czéljai valósításához szükségesnek tartja, hogy a lóvásár tarthatási jogát a nevezett városokban elnyerhesse s ahhoz szükséges hely rendelkezésére adassék s ezt ültetvényekkel s épületekkel olyképen kívánja berendezni, hogy ott a kiállításokat s sorsjátékot kényelmesen megtarthassa s ez által a vásárt a legjobb tenyésztő helylyé s a bel- és külföldi vevőre nézve vonzóvá és biztos talál­kozási és gyülekezési ponttá tehesse.­­ A megala­kult társaság a nevezett városok hatóságaihoz külön bizottságot küldött ki, hogy a lóvásár tartási jog át­vételét kérelmezze. A fővárosi tanácshoz báró Pod­­maniczky Géza, Harkányi Frigyes, gróf Károlyi Gyula, Lévay Henrik folyamodtak mint kiküldöttek s folyamodványuk a tárgyalások megtartása és véle­ményadás végett a pénzügyi és gazdasági bizottság­hoz utasittatott. — A fővárosi VII. pénzügyi és gaz­dasági ügyosztály a f. é. aug. hó első napjai­ban a rózsatér 4. sz­­. Gerhardt-féle házból a lipót­­utczai új városház földszinti helyiségeibe helyeztetik át.­­ Az osztályvezetője Alker G. tanácsnok jövő hó 20-tól hat hétre szabadságra távozik, ez idő alatt az osztály vezetésével Viola Imre tanácsjegyző van megbízva.­­ Az athleták távolba gyaloglása Balaton-Füredre alig maradt a két év előtti verseny mögött az ünnepiesség tekintetében. Az előintézke­­dések megtételére oda utazott titkár jelentése szerint az útvonalon a községek elöljáróságai örömmel vál­lalkoztak az ivek láttamozására s Füreden bál, szín­házi díszelőadás és kirándulás lett tervbe véve a ver­seny alkalmára. A füredi mulatságok azért is ígér­nek fényes sikert, mert az idén a fürdői élet fölötte élénk s a flórabál is fényesen sikerült. — Az artézi kutnál szükséges mintegy 700 méter hosszú vörös fenyőcsövezetnek beszerzésé­­sét engedélyezte újólag a tanács s e czélra 4400 frtot tett folyóvá. — Uj utczanevek a fővárosban. A 3 városból egyesitett főváros területén számos utcza­­név van, melylyel több utcza van elkereresztelve, s ez rendkívül sok kellemetlenségre és zavarra ad alkal­mat. E miatt, s mert sok utcza, mely már részben kiépült, máig sem bir névvel, szükséges volt a több hasonnévvel biró utczának más-más, a névteleneknek pedig névvel való ellátása. E végből megkereste a tanács az erre illetékes fővárosi közmunkák tanácsát, mely a napokban küldte át az uj utczanevek soroza­tát. Vannak e nevek között tisztességes hangzásuak is p. u. Andrássy út (az eddigi Sugárút), Almásy tér, Almás utcza, apród u., Bethlen u. és tér, Czakó u., Diana u., Dobozy u, Döbrentey utcza, érseku., fáczánu., Branklinu., Garaytér, Hunfal­vy u, Kazinczyutcza (a volt Vörösmarty u. egy része), Mikóutsza stb. törté­­­neti nevezetességű egyénekről elnevezve, de a legtöbb oly köznapi név, milyet bármelyik faluban is keveset lehet találni, mintha csak a legizléstelenebb neveket készakarva keresték volna ki és írták volna össze valamely kézi szótár alapján. Mutatványul álljanak a következők : abroncs-, ács-, alkotás-, alma-, angol-, ártány-, bagoly-, bajnok-, baraczk-, bazalt-, bimbó-, brazíliai-, cserfa-, cserhát-, csiga-, dalma (talmi ?!)-, daru-, délibáb-, dereglye-, ék-, Ernő-, evező-, fátyol-, felhő-, fenyő-, fogas, folyondár-, fürj-, galagonya-, gát-, gerle-, gesztenye-, gomba-, gyékény-, hajadon-, ha­rang-, harcsa-, harkály-, hírnök-, hullám-, ibolya­­jácint-, japáni-, jávor-, jázmin-, sós-, juhar-, kagyló-, kard-, kavics-, kerék-, kert-, kilátás-, kócsag-, korlát-, kökény-, kő-, könyök-, körcsin-, kürt-, lant-, lepke-, linczi-, lobogó-, magas-, mandola-, megyfa-, mexikói-, nád-, nefelejts-, nyárfa-, nyúl-, nyíl-, opál-, paradi­csom-, patak-, pázsit-, ponty-, prater-, regényes-, remény-, re­gény-, rigó-, rév-, roham-, róna-, rosta-, rosmarin, sajka-, salétrom-, sarkanytyus- (köz az I-ső utcza a IV-ik kerületben), sarló-, sármány-, seregély-, síp-, sör-, sövény-, szalag-, szarka-, szeder-, szentlélek (az óbudai szt.­háromságú.) szilva-, szög-, szőnyeg-, tábor-, tárnok-, tárogató-, torony-, törzs-, tulipán-, túzok-, tücsök-, tündér-, tüske-, üstökös-, üreg-, vándor-, vércse-, vértes és vidrautcza stb. A főváros tanácsa azon meggyőződésben lévén, hogy az utczák neveinek rövideknek, egyszerűknek, könnyen kiejthetők és emlékben tarthatóknak, de mindenek előtt tisztességes hangzásuaknak kell lenni, protestál az ily mondhatni idétlen, s faluba sem illő utczanevek alkalmazása ellen, s fölhívja azoknak illőbb nevekkel leendő fölcserélése végett. — Baleset. Bolevánszky Bál izsáki szüle­tésű 49 éves r. kath. nőtlen házi szolga Svadló Fe­­rencz helybeli lakatos mesternél tegnap délután fél .6 órakor gazdája meghagyása folytán ennek tulaj­donát tevő egyfogatú Jsapsin több takaréktűzhelyt szállított a kerepesi utón. Lova az őszutcza irányá­ban megbokrosodván, egy boros hordókkal terhelt kocsiba ütközött, miközben felnevezett háziszolga a kocsiról leesett, a kocsik alá került s a boros kocsi egyik kereke karján keresztül menvén, azt alsó ré­szének középtáján egészen szétvágta, úgy hogy a kart a Rókuskórházban rögtön amputálni kellett. A szerencsétlen kórházi ápolás alá helyeztetett. Bal­esete saját vigyázatlansága folytán következett be.­­ A városligeti kistónak kitisztítását rendielte el a tanács, nehogy az éveken át a tóba be­hullott száraz talevelsli , a tavaszkor az uj ligetből az árral behordott iszap miatt a szGTP8 testek erje­désnek indulván, a kifejlett légnemek a városliget üde légkörét befertőztessék s a benne élő aranyos halak és hattyúk egészségi állapotát megtámadják. Intézkedett a tanács az iránt is, hogy miután a város­ligetben felállított figyelmeztető és tilalmi táblák nagyobbrészt még Pest városa czimerével és német felírással vannak ellátva, — ezek helyett új, Buda­pest czimerével és magyar felírással ellátott táblák állíttassanak fel. — A bolygó zsidóról szóló legen­dát tanulmány tárgyává tevén Schöbel orientalista, munkálatát Renan által terjesztete be a franczia akadémiának, mely azt értesítőjében közzé is tette. Azt mondja egyebek közt benne : E legenda tulaj­­donképi népszerűségre sohasem vergődött s bár ere­dete keleten keresendő, nincs annak semmi nyoma az evangélistákban, sem az egyházatyák irataiban. Úgy találja, hogy a bolygó zsidó regéje legelőbb Németor­szágban tűnt fel, még pedig Hamburgban 1547-ben , innen terjedt el mindenfelé. 1610-ben Boutrays ügyvéd a franczia páriárm­etben konstatálta, hogy Európaszerte a bolygó zsidóról beszélnek, s hogy Moszkvától fogva Madridig minden nagy városban látták. Mindenütt hittek benne, csak Olaszországban nem. Mathieu Páris nagy krónikájában a legendát így adja elő : Nagy-Örményország érseke 1228-ban Angliába érkezett, hol St. Alban kolostorában való tartózkodása alatt kérdést tettek nála az iránt a so­kat emlegetett József iránt, ki Jézus Krisztus ke­­resztrefeszítésén jelen volt, kivel ez beszélt, s ki, mint a keresztyén hit tanúja állítólag még él. Az érsek tolmácsa erre ezeket beszélte : Az én uram ismeri azt az embert s mielőtt ide nyugatra útra kelt, ama arméniai József még asztalánál evett, mikor is el­­mondá, hogy Jézust a zsidók megragadták s Pilátus elé vezették. Mikor aztán Jézust kihozták a törvény­teremből, a római kormányzó ajtónállója, Kartafile, megsértette, ugyanis megöklözte Jézus hátát s gú­nyolódva azt mondá neki : »Szedd fel jobban a lába­dat, várunk rád.« Jézus szigorú tekintettel visszafor­dult s azt mondá : »Megyek, de te visszajöttemet be fogod várni.« — Ezt a mesét egy flamand püspök, Mouskis Fülöp, a 13-dik században terjesztő legelő­ször. De Mouskis még nem emlegetett bolygó zsidót. E neve 1547-ben tűnik föl Hamburgban, a­hol őt Paul v. Gitzen, a theologia doktora, látta. Látta pe­dig egy vasárnap a prédikáczió alatt a szószékkel szemben. Nagy magas férfikép jelent meg, hosszan csüngő bajjal, ki valahányszor Jézus neve hangzott, meghajtotta magát, mellét véré, s mélyet sóhajtott. Gitzen tőle hallotta, hogy zsidó, hogy Ahasvernek mondja magát, s hogy csizmadia. Azt állitá, hogy je­len volt Krisztus fölfeszítésén s elmondott több oly részletet, melyekről az evangélisták hallgatnak. Ar­ról vádolta magát, hogy az üdvözítőt megütő, hogy sietésre nógassa. Ekkor Jézus ránézett s mondá: »Megállok, hogy kinyugodjam, te azonban menni­­menni fogsz.« — így tűnt el a legendából Kartafilus s helyet adott Ahasverusnak. 1640-ben egy pár brüs­­seli polgár találkozott a bolygó zsidóval egy erdőben és 1774-ben ismét Brüsszelben látták. De Belgium­ban megint más a neve, se nem Ahasver, se nem Kortofilus, hanem Laquedina Izsák. Schöbel még egy név alatt akadt rá régi iratokban a bolygó zsi­dóra. Libavius (1604-ben ugyanis Buttadeusnak ne­vezi. Mivelhogy már száz évnél több ideje annak, hogy a bolygó zsidóval senki sem találkozott, megesik, hogy már találkozott a Messiással.­­ Miletics felségárulási perében a vizsgálati iratok ma adattak át a kir. ügyészség­nek indítványtétel végett , miután a vizsgálat Ma­­tyasovszky Arthur törvényszéki biró által a na­pokban teljesen befejeztetett. A végtárgyalás köze­lebb fog megtartatni. — Meglepetés! A Ferencz­város elején egy nagy házban lakott K. J. hivatalnok nejével s egyet­len gyermekével. Tegnap este felé K. J. haza men­vén, se nejét, se gyermekét, se neje hozományát — az ingóságok közt — nem találta. Mig a férj távol volt, a nő anyja eljött s leányát gyermekestül a hozo­mánynyal együtt kocsira »pakkolta« és elvitte. — Halálozás. Spett Vincze fővárosi ismert ügyvédet súlyos csapás érte. Elveszite édes­anyját. A gyászjelentés így szól : Kovacsóczy Antónia, Spett Vilma Ambrus Józsefné, férje és gyermekei, Spett Janka, Spett Jenő, neje és gyermekei, Spett Vincze, neje és gyermekei, Spett Ferencz, Spett De­zső, neje és gyermeke,Spett Gyula mély fájdalommal tudatják nővére, illetőleg édes­anyjuk, özv. Spett Fe­­renczné, szül. Kovacsóczy Janka f. hó 22-én, életének 7­0-dik évében történt elhunytak Béke hamvaira.­­ A »Szent László társulat« XII-ik rendes közgyűlését szeptember 20-án délelőtt 10 óra­kor, Budapesten a központi seminárium földszinti nagytermében tartja. — Helyreigazítás. Julius 24 -i tár­­czánkban: »Shakespeare jellemképei.« a 2-ik hasáb két első sorát a beosztásnál elemelték; e so­rok a 3-ik hasábon az idézett első verssorok után olvasandók. A HON magántársürgönyei. BéCS, jul. 25. (Saját tudósítónk­tól.) A porta itteni nagykövete Ar­e­k­o pasa megbizatott, hogy az osztrák-magyar külügy­minisztériumnak terjeszsze elő az oroszok ál­tal Bolgárországban elkövetett kegyetlensé­gek, az elpusztított falvak és megölt emberek lajstromát.­­ E kimutatás szerint életben maradt: Batakban 500 lakos közül csak 7, Balavánban 1200 lakos közül 30, K­a­b­a-B­unászban 500 lakos közül 2, Kestanbulban 900 lakos közül 3, Chemsben 320 lakos közül 1 és Tundjában 650 lakos közül 3. Az oroszok és bolgárok által elpusztított házak száma 820. A törököket többé nem le­het visszatartani, hogy boszut ne álljanak s igy Jeni-Zágrában a muzulmánok minden keresztyént leöltek. A porta azt kérdi, hogy Európa nyugodtan akarja-e nézni az ily ese­ményeket. BéCS, julius 25. A »Pol. Corr.« jelenti hitelesen Konstantinápolyból e hó 23 ikáról. Az oroszoknak a Balkánon át való előnyomulása következtében a viszonyok itt igen fenyegetők. Hirschfeld német nagy­követségi titkár, ki nem rég Bolgárországba küldetett, Reusz herczegnek azt jelenti, hogy a keresztyén lakosságot Jeni-Zagrában a tö­rökök legyilkolták. Conduriotis görög követhez tegnap egy távirat érkezett C­a­­varnából, mely ezeket jelenti: »E pilla­natban itt, Balcsiktól egy órai távolságra a keresztyéneket sorra fojtják, emberi mentés nincs kéznél, reggelre mindennek vége lesz. Mutassa meg e táviratot minden nagykövet­nek.« Egy Várnába küldött Lloyd-gőzös ennek következtében Balcsikba ment, hogy a netán oda érkezett menekülteket fölvegye. Layard angol nagykövet gyorsan egy hadi­hajót rendelt oda. A szultán igen borús han­gulatban van Namik pasa azon jelentése következtében, mely tudatja, hogy a hadse­reg létszáma 40,000 emberrel csökkent szö­kés és betegség folytán.

Next